<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.21-20110601.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2010HUB.0700750501.case.xml"><NO.CASE>C-40/09</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62009C0040</NO.CELEX><NO.SEQ>0026.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>I-7507</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>I-7523</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>17</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>MENGOZZI FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C-40/09. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>ASTRA ZENECA UK</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Paolo Mengozzi</HT></P><P><HT TYPE="UC">főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20100422">2010. április 22.</DATE><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: olasz</P></NOTE></P></TI></TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A közös HÉA-rendszer, bár főszabály szerint meglehetősen egyszerű, a gyakorlatban – mint az jól ismert bárki számára, akinek foglalkoznia kell vele – bonyolult helyzeteket eredményezhet. Erre szolgáltat példát a jelen ügy.</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Egy egyesült királyságbeli adójogi bíróság három kérdést terjesztett a Bíróság elé, amelyek az olyan helyzetnek a HÉA tekintetében történő helyes megítélésére vonatkoznak, amelyben a munkáltató lehetővé teszi munkavállalói számára, hogy munkabérük egy részét – készpénz helyett – kiskereskedelmi üzletláncokban felhasználható vásárlási utalványként kapják.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">A –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróság által feltett kérdések a hatodik HÉA-irányelv<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás – szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1977">HL L 145., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.)</P></NOTE> rendelkezéseire vonatkoznak. Mindazonáltal – miként azt maga a kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte – e kérdések ugyanilyen módon feltehetők az újabb 2006/112/EK irányelv<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, <DATE ISO="20061128">2006. november 28-i</DATE> 2006/112/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="347" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2006">HL L 347., 1. o.</REF.DOC.OJ>)</P></NOTE> megfelelő rendelkezéseire vonatkozóan is.</TXT></NP><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 2. cikke<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Megfelel a 2006/112/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) és c) pontjának.</P></NOTE> előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>A hozzáadottérték-adó alá tartozik:</P><PARAG IDENTIFIER="002.001"><NO.PARAG>1.</NO.PARAG><ALINEA>az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás;</ALINEA></PARAG><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/>.</P></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-7508"?><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>Termékértékesítés<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> címet viselő 5. cikk a következőkképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>(1) <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>Termékértékesítés<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="00AB" ID="QE0004"/>: a materiális javak feletti tulajdonjog átengedése.[…]<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>.</ALINEA></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Szolgáltatásnyújtás<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>Megfelel a 2006/112/EK irányelv 26. cikke (1) bekezdésének.</P></NOTE> címet viselő 6. cikk előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="006.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Szolgáltatásnyújtás minden olyan tevékenység, amely az 5. cikk szerint nem minősül termékértékesítésnek.</P><P>[…]</P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="006.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül a következő:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a vállalkozás eszközeinek felhasználása az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra, amennyiben az ilyen eszközök az előzetesen felszámított hozzáadottérték-adó teljes vagy részleges levonására jogosítanak;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az adóalany által ingyenesen végzett szolgáltatásnyújtás saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra.</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/>.</P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>Ugyanazon hatodik irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Az adólevonási jog eredete és alkalmazási köre<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> címet viselő 17. cikke<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Megfelel a 2006/112/EK irányelv 168. cikkének.</P></NOTE> a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="017.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használta fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni a következő összegeket:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az olyan termékek és szolgáltatások után fizetendő, illetve megfizetett hozzáadottérték-adó, amelyet részére egy másik adóalany szállított vagy fog szállítani, illetve teljesített vagy teljesíteni fog;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>.</P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">B –</HT></NO.P><?PAGE NO="I-7509"?><TXT><HT TYPE="ITALIC">A nemzeti szabályozás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Mivel a feltett kérdések csak az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésére vonatkoznak, a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgáltat részleteket a nemzeti szabályozásról. Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből és az előterjesztett észrevételekből az alábbiak következnek.</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>Általánosan a kiskereskedelmi üzletláncokban áruk vásárlását lehetővé tevő vásárlási utalványok (úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>retail vouchers<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>) adójogi megítélése tekintetében az Egyesült Királyság szabályozása előírja, hogy a kiskereskedő – amely kibocsátja az utalványokat, és amelynél azok felhasználhatók – csak akkor köteles a HÉÁ-t felszámítani, amennyiben az utalványokat ténylegesen áruk megszerzésére használták fel.</TXT></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>Ha azonban az utalványokat – mint a jelen ügyben – a kiskereskedő közvetítőnek engedi át, aki később azokat harmadik személyeknek újra eladja, a kiskereskedő fel kell, hogy számolja a HÉÁ-t a közvetítőnek, jóllehet a kincstár részére csak akkor kell azt neki megfizetnie, amikor az utalványt felhasználják. Az utalványnak az ezt (azaz a közvetítőnek történt felszámítást) követő összes átruházása során fel kell számítani és szabályszerűen meg kell fizetni a HÉÁ-t.</TXT></NP><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>Mindazonáltal az Egyesült Királyságban hatályos különös jogszabályi háttérnek – mint azt jeleztem – nincs semmilyen jelentősége az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása vonatkozásában.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT>Az alapeljárásban felperes társaság, az Astra Zeneca UK Limited (a továbbiakban: Astra Zeneca) a gyógyszeriparban tevékenykedő társaság. E társaság lehetővé teszi a munkavállalói számára, hogy munkabérük egy részét – készpénz helyett – meghatározott kiskereskedelmi üzletláncokban felhasználható vásárlási utalványként kapják.</TXT></NP><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>A vásárlási utalványokat névleges értéküknél alacsonyabb értékben számítják be a munkavállalók bérébe. Például egy 10 GBP értékű vásárlási utalvány a bér részeként 9,5 GBP értékűnek minősülhet: az alkalmazott így 10 GBP értékben vásárolhat árukat, míg a béréből csak 9,5 GBP-t <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>költött<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>Konkrétan a rendszer a következőképpen működik.</TXT></NP><?PAGE NO="I-7510"?><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>A kiskereskedő a vásárlási utalványokat meghatározott névértéken (például 10 GBP) bocsátja ki, és csökkentett áron (például 9 GBP) eladja egy közvetítő társaságnak. E társaság a maga részéről eladja az utalványokat az Astra Zenecának, amely azokat a névleges értéknél mindenképpen alacsonyabb áron (például 9,5 GBP) veszi meg. Majd az Astra Zeneca az utalványokat az e lehetőséggel élni kívánó munkavállalói bérének részbeni kifizetésére használja<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Valójában az Astra Zeneca sohasem jut fizikailag az utalványok birtokába. Ő ugyanis csupán arra szorítkozik, hogy jelezze a közvetítő társaság felé, hogy mely munkavállalókhoz kell azokat megküldenie, és a közvetítő társaság foglalkozik a kézbesítéssel.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>A kérdés, amely a felperes társaságot szembeállítja az Egyesült Királyság adóhatóságaival, és amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell válaszolnia, a bérként használt vásárlási utalványoknak a HÉA szempontjából történő megítélésére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>Az említett bíróságnak először meg kell határoznia, hogy az Astra Zenecának fel kell-e számítania saját munkavállalóinak a vásárlási utalványokban foglalt HÉÁ-t; abban az esetben, ha e felszámítás nem szükséges, tisztázni kell, hogy az Astra Zeneca levonhatja-e az általa előzetesen (amikor a közvetítőtől beszerezte az utalványokat) felszámított HÉÁ-t.</TXT></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>1.</NO.P><TXT>Jelen ügy körülményei között, amikor a munkavállaló munkaszerződése alapján jogosult munkabérének egy részét vásárlási utalvány formájában igényelni, úgy értelmezendő-e a 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a HÉA-irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja), hogy ezen utalványnak a munkáltató általi rendelkezésre bocsátása a munkavállaló részére ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtást képez?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Ha az 1. kérdésre nemleges válasz adandó, úgy értelmezendő-e a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 26. cikk (1) bekezdésének b) pontja), hogy az előírja, hogy az utalványnak a munkaszerződés szerinti, a munkáltató által a munkavállaló rendelkezésére bocsátása szolgáltatásnyújtásnak tekintendő, amennyiben az utalványt a munkavállaló magáncélra használhatja fel?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Amennyiben az utalvány rendelkezésre bocsátása sem a 2. cikk (1) bekezdése értelmében vett ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtásnak, sem a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett szolgáltatásnyújtásnak nem tekintendő, úgy értelmezendő-e a 17. cikk (2) bekezdése (jelenleg 168. cikk), hogy az lehetővé teszi a munkáltató számára az utalvány beszerzése és a munkaszerződésnek megfelelően a munkavállaló rendelkezésére bocsátása kapcsán felmerült HÉA visszaigénylését, amennyiben az utalványt a munkavállaló magáncélra használhatja fel?<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-7511"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem <DATE ISO="20090129">2009. január 29-én</DATE> érkezett a Bíróság Hivatalához. Az Egyesült Királyság és a Görög Köztársaság kormánya, valamint a Bizottság és az Astra zeneca, az alapeljárásban felperes társaság terjesztett elő írásbeli észrevételeket a Bíróság alapokmányának 23. cikke alapján.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20100311">2010. március 11-én</DATE> tartott tárgyaláson az Astra Zeneca, az Egyesült Királyság kormánya és a Bizottság terjesztette elő szóbeli észrevételeit.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Előzetes észrevételek</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>Írásbeli észrevételeiben a Bizottság egy sor olyan megfontolást vetett fel, amelyek terjedelme – miként azt maga a Bizottság is elismerte – jóval túlmutat a kérdést előterjesztő bíróság kérdésein. A Bizottság különösen két kérdésben foglal állást.</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Egyfelől a Bizottság nem ért egyet azzal, hogy a vásárlási utalványok rendelkezésre bocsátását szolgáltatásnyújtásnak minősítsék; azonban a kérdést előterjesztő bíróság – az alkalmazandó nemzeti szabályozás alapján – ezt a minősítést tényként kezeli. A Bizottság véleménye szerint épp ellenkezőleg, az utalványok rendelkezésre bocsátásának jellege az utalványok által biztosított jogok tárgyából következik: tehát az adott esettől függően lehet termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>Másfelől a Bizottság a vásárlási utalványokra alkalmazandó HÉA-mérték problémáját részletezte, amely utalványokat a vevő választásától függően általános HÉA-mértékű termékek és szolgáltatások, és eltérő HÉA-mértékű termékek és szolgáltatások megszerzésére is lehet fordítani. E körülményekre figyelemmel a Bizottság bírálja az Egyesült Királyságban alkalmazott rendszert, amely lehetővé teszi, hogy az utalványokra a körülmények alapján ésszerűen <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>adaptált<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> mértéket alkalmazzanak.</TXT></NP><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>A Bizottság szerint ugyanis a szóban forgó rendszer nem tartja tiszteletben a HÉÁ-val kapcsolatos hatályos elveket, és ezért csak a nemzeti hatóságok által előterjesztett különös mentességi kérelem esetén lehetne esetleg elfogadni azt<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A hatodik irányelv 27. cikke (és a 2006/112/EK irányelv 395. cikke) értelmében.</P></NOTE>. E felhatalmazás hiányában a<?PAGE NO="I-7512"?> HÉÁ-t pontosan kell felszámítani, az utalványokkal vásárolt minden egyes termékre és szolgáltatásra vonatkozó adómérték figyelembevételével. A fenti elv alkalmazási nehézségei nem zárnák ki az elv jelen ügyben történő alkalmazását.</TXT></NP><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a jelen ügyben a Bizottság észrevételeit és érveit nem kell figyelembe venni a Bíróság elé terjesztett kérdések megválaszolásához.</TXT></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>Ami az eltérő HÉA-mértékkel adóztatott termékekre és szolgáltatásokra átváltható utalványokra alkalmazandó adómérték problémáját illeti, úgy tűnik, hogy az teljességgel idegen a jelen jogvitától: ha a Bizottság úgy tartja, hogy a problémának az Egyesült Királyság hatóságai által szolgáltatott megoldása összeegyeztethetetlen az uniós joggal, akkor a Bizottság kötelessége megindítani a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást ezen állammal szemben.</TXT></NP><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>Ellenben kevésbé idegen a jelen ügy tárgyától, ugyanakkor nem lényegbevágó, a vásárlási utalványok rendelkezésre bocsátása jellegének (termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás?) általános problémája.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Mint azt láthattuk, a Bizottság az utalványok jellegét konkrét felhasználási módjukra vezeti vissza. Tehát ha az utalványokat szolgáltatások vásárlására használják, akkor az utalványok rendelkezésre bocsátása is szolgáltatásnyújtásnak fog minősülni a HÉA tekintetében. Ha azonban az utalványokat termékek vásárlására használják, akkor maga az utalványok rendelkezésre bocsátása is termékértékesítésnek minősülne.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Számomra nem meggyőző a Bizottság gondolatmenete. Többek között lehetetlennek tűnik számomra egyébként is a vásárlási utalványok rendelkezésre bocsátását termékértékesítésnek tekinteni, még abban az esetben is, ha az utalványokat később termékek vásárlására fordították.</TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>Gondoljuk most végig azt az esetet – amely a jelen ügy összefüggésében tipikusnak tekinthető –, amikor az utalványt termékek (például egy ruha vagy egy óra) vásárlására használják fel. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az utalványoknak a munkáltató által a munkavállaló rendelkezésére bocsátása önmagában <HT TYPE="ITALIC">nem keletkeztet azonnali rendelkezési jogot egy termék felett</HT>, miként azt a hatodik irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a termékértékesítés fennállásához megköveteli. Ugyanis <HT TYPE="ITALIC">per definitionem csak az utalvány felhasználásának pillanatában</HT> – azaz amikor a kiskereskedőnél egy termékre cserélik – történik meg azon termék pontos meghatározása, amelyre az utalvány jogosít.</TXT></NP><?PAGE NO="I-7513"?><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>Következésképpen az olyan vásárlási utalvány átruházása, mint az alapeljárásban szereplő, a HÉA tekintetében nem minősül termékértékesítésnek, hanem csak egy jövőbeli – és tárgyában meghatározatlan – termékekre és/vagy szolgáltatásokra vonatkozó jog átengedése. Ezért úgy vélem, hogy az ilyen utalványok rendelkezésre bocsátását szolgáltatásnyújtásnak kell minősíteni, figyelembe véve azt a tényt, hogy – a HÉA tekintetében – minden olyan tevékenység, ami nem termékértékesítés, szükségszerűen szolgáltatásnyújtás<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>A hatodik irányelv 6. cikkének (1) bekezdése.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat alátámasztja az álláspontomat. Ugyanis a Bíróság, bár egyértelműen megállapította, hogy a HÉA-szabályok értelmében termékértékesítésről lehet szó akkor is, ha tulajdon nem került alakszerűen átruházásra, ugyanakkor kiemelte annak szükségességét, hogy a termék megrendelőjének lehetősége legyen arra, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>a dologgal úgy rendelkezzen, mintha annak a tulajdonosa lenne<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-320/88" PAGE.ECR="I-285" YEAR="1990">C-320/88. sz. Shipping and Forwarding Enterprise Safe ügyben <DATE ISO="19900208">1990. február 8-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1990., I-285. o.)</REF.DOC.ECR> 7. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-185/01" PAGE.ECR="I-1317" YEAR="2003">C-185/01. sz. Auto Lease Holland ügyben <DATE ISO="20030206">2003. február 6-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-1317. o.)</REF.DOC.ECR> 32. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-435/03" PAGE.ECR="I-7077" YEAR="2005">C-435/03. sz., British American Tobacco és Newman Shipping ügyben <DATE ISO="20050714">2005. július 14-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2005., I-7077. o.)</REF.DOC.ECR> 35. pontja.</P></NOTE>. Azonban a vásárlási utalványok rendelkezésre bocsátása esetében az utalvány egyik személyről másikra történő átszállása (még) semmiféle jogokkal nem ruház fel egy meghatározott termékkel kapcsolatban.</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>Továbbá a Bizottság felvetéseinek követése azzal a következménnyel járna, hogy a termékek és szolgáltatások vásárlására egyaránt használható utalványok rendelkezésre bocsátását csak <HT TYPE="ITALIC">ex post</HT> – az utalványok termékekre vagy szolgáltatásokra történő átváltását követően – lehetne a HÉA tekintetében minősíteni. Nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy az ilyen megoldás távolról sem ideális, és fennállhat annak a veszélye, hogy még bonyolultabbá teszi az utalványok rendelkezésre bocsátásának adójogi megítélését. Ez pedig azzal a gyakorlati következménnyel járhat, hogy visszaszorítaná a munkabér kifizetésének e sajátos formáját, amely viszont egyfajta szociális előnyt jelent a munkavállalók számára.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>Mindazonáltal tény, hogy a jelen ügyben – eltekintve attól, hogy a vásárlási utalványok rendelkezésre bocsátása termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás jellegűnek minősül – egyedül az fontos, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak választ adandó, <HT TYPE="ITALIC">meghatározásra kerüljön, hogy az ilyen rendelkezésre bocsátás adóköteles tevékenységnek minősül-e, vagy sem</HT>. A hatodik irányelv 2. cikkének (1) bekezdése ugyanis – mint azt láthattuk – a HÉA tekintetében különbségtétel nélkül adókötelesnek nyilvánítja a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás esetét is. Tehát nem szükséges a továbbiakban elidőznünk a Bizottság észrevételeinél, és áttérhetünk a három előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálatára.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-7514"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">A –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság annak tisztázását kéri a Bíróságtól, hogy a vásárlási utalványoknak a munkáltató által a munkavállaló részére történő rendelkezésre bocsátása– a munkabér egy részének helyettesítéseként – ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtást képez-e.</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Mivel – miként azt már jeleztem – az utalványok rendelkezésre bocsátásának termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás jellege a jelen ügyben irreleváns, a kérdést akként lehet újrafogalmazni, hogy azzal a nemzeti bíróság a Bíróságtól azt tudakolja, vajon a fent említett rendelkezésre bocsátás ellenérték fejében végzett tevékenységnek minősül-e, és így – mint olyan – a HÉA-jogszabály hatálya alá esik.</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>Ha ugyanis HÉA-köteles ügyletről lenne szó, akkor az Astra Zeneca az utalványnak a munkavállaló részére történő rendelkezésre bocsátásakor köteles lenne felszámítani az – utalványért a munkavállaló bérének kiszámlázott összegébe beszámított – áthárított HÉÁ-t, majd ebből levonná azt a HÉÁ-t, amelyet az Astra Zeneca előzetesen fizetett annak a közvetítőnek, akitől az utalványokat szerezte.</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ha azonban a HÉA-szabályok hatályán kívül eső ügyletről lenne szó, akkor az áthárított HÉÁ-t nem kellene felszámítani. Ez felvethetné azon lehetőség kérdését – amely azonban, mint látni fogjuk, a harmadik kérdés tárgya –, hogy az Astra Zeneca visszaigényelje az előzetesen felszámított HÉÁ-t, az utalványok beszerzését a gazdasági tevékenysége folytatására fordított általános költségei közé sorolva.</TXT></NP><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>A jelen ügyben észrevételeket előterjesztő felek véleménye megoszlott az első kérdésre adandó válasszal kapcsolatban. Egyrészről ugyanis a Bizottság és az Egyesült Királyság kormánya úgy véli, hogy az utalványoknak az Astra Zeneca által a munkavállalói részére történő rendelkezésre bocsátása ellenérték fejében végzett tevékenységet képez, és mint ilyen HÉA-köteles.</TXT></NP><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>Ezzel szemben az Astra Zeneca és a görög kormány a kérdésre nemleges válasz adását javasolja, különösképpen arra a tényre figyelemmel, hogy a munkavégzési szolgáltatásért fizetett munkabér nem képez HÉA-köteles tevékenységet.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">B –</HT></NO.P><?PAGE NO="I-7515"?><TXT><HT TYPE="ITALIC">Értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>Logikai szempontból az alapeljárás tárgyát képező helyzetet a hatodik HÉA-irányelv értelmében két, egymással teljességgel ellentétes módon lehet értelmezni: arról a felek által javasolt két értelmezésről van szó, amelyeket a fenti pontokban már ismertettem. Mindkét értelmezés rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal, és egyik sem nyilvánvalóan ellentétes az alkalmazandó uniós jogi rendelkezésekkel.</TXT></NP><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>Mindazonáltal az az értelmezés, amely az utalványok rendelkezésre bocsátását a HÉA alkalmazási köréből kizárt tevékenységnek minősíti – véleményem szerint – néhány olyan hátránnyal rendelkezik, amelyek a Bizottság és az Egyesült Királyság kormánya álláspontját teszik elfogadhatóvá.</TXT></NP><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>Először is megjegyzem, hogy a gyakorlatban csak akkor fogadható el az utalványok rendelkezésre bocsátását a HÉA alkalmazási köréből kizárt tevékenységnek minősítő értelmezés, ha különbséget teszünk azon esetek között, amikor a munkáltató az utalványok ellenértékeként pontosan annyit von le a munkavállaló béréből, mint amekkora összeget a munkáltató az utalványok beszerzéséért fizetett, illetve amikor az említett levonást úgy valósítja meg, hogy nyereségre tesz szert. A hivatkozott értelmezésnek a fenti két eset közül csak az elsőre kellene korlátozódnia. Ha ugyanis a munkaadó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>nyereségre<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Így lehetne megítélni például azt, amikor a munkaadó jelentős kedvezménnyel szerzi be az utalványokat, és úgy dönt, hogy ennek csak egy részét ismeri el a munkavállaló javára (aki mindazonáltal az utalványokat névleges értéküknél alacsonyabb áron szerezné meg).</P></NOTE> tenne szert, akkor az utalványnak a munkáltatóról a munkavállalóra történő átruházásakor hozzáadott érték, és ennek következtében adófizetési kötelezettség keletkezne a HÉA-szabályozás értelmében.</TXT></NP><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>Más szóval: ha az Astra Zeneca és a görög kormány által javasolt értelmezést követjük, akkor a munkavállalók részére juttatott vásárlási utalványokat illetően – a HÉA tekintetében – annak alapján differenciált bánásmódot kellene javasolni, hogy a munkabérbe beszámított utalvány értéke megegyezik-e vagy sem azzal az értékkel, amelyet a munkaadó fizetett az említett utalvány beszerzésekor. Az első esetben (amikor a munkaadó által fizetett és a munkabérbe beszámított összeg megegyezik) az utalványok rendelkezésre bocsátása kívül esne a HÉA alkalmazási körén; a második esetben azonban (amikor a munkaadó által előzetesen fizetett összeg eltér a munkabérbe beszámított összegtől) az irányelv hatálya alá tartozna, és a munkaadónak fel kellene számítania a HÉÁ-t. A jelen ügyben körvonalazódó helyzet az első esetnek felel meg, mivel – miként az a tárgyaláson elhangzott – az Astra Zeneca pontosan annyit von le a munkavállaló béréből, mint amennyit ő fizetett a közvetítőnek. Azonban továbbra is tény, hogy az olyan értelmezés, amely mind az első, mind a második esetre alkalmazható,<?PAGE NO="I-7516"?> nem csupán egyszerűbb, de könnyebben is alkalmazható, mint az olyan megoldás, amely különbséget tesz a két helyzet között.</TXT></NP><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>Másodsorban megjegyzem, hogy – egyébként összhangban a HÉA-rendszerrel, amelynek értelmében az adó a végső fogyasztóra hárul – gazdasági szempontból a HÉA végül mindenképpen a munkavállalót terheli. Ugyanis, amint azt az Astra Zeneca a tárgyaláson elismerte, <HT TYPE="ITALIC">a munkavállaló bérébe beszámított utalvány összege már tartalmazza az utalványokért az üzletláncokban vásárolható termékekre vonatkozó HÉÁ-t.</HT> Más szóval: a munkavállaló – a munkabéréből történő levonással – a kiskereskedőnél beszerzett termékek és/vagy szolgáltatások árát fizeti meg, amely ár már tartalmazza a HÉÁ-t. A HÉA-lánc végén álló utolsó fizetésről van szó, és a munkavállaló által befizetett HÉA értelemszerűen magában foglalja mind az utalvány első, a kiskereskedőtől a közvetítőnek történő átruházás során felszámított HÉA-t<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Miként azt a 9–10. pontban láthattuk, a HÉA ezen részét – az Egyesült Királyságban hatályos rendszer értelmében – a kiskereskedő csak abban a pillanatban fizeti be az államkincstárba, amikor az utalványt termékek és/vagy szolgáltatások vásárlására használták fel. A rendszer e sajátossága – miként azt a Bizottság is megjegyezte a tárgyaláson – csak az adó befizetésének <HT TYPE="ITALIC">időpontjára</HT> van hatással, annak más vonatkozásaira azonban nem.</P></NOTE>, mind a későbbi szakaszokban felhalmozódott – és kiváltképp a közvetítőnél keletkezett nyereségben foglalt – HÉÁ-t. Abban a pillanatban, amikor a munkavállaló/fogyasztó az utalvány felhasználása céljából elmegy a kiskereskedőhöz, egyszerűen csak át kell adnia magát az utalványt – amely tartalmazza a HÉÁ-t –, és cserébe megkapja a kívánt termékeket vagy szolgáltatásokat.</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban érdemes tisztázni, hogy a jelen ügy bonyolult HÉA-láncolata ellenére – amely a tárgyaláson vitát eredményezett – az adó megfizetése mindenképpen egységes marad. A kiskereskedőnél beszerezhető termékekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos HÉA az utalvány részét képezi, és amikor a kiskereskedő azt – a termékek vagy szolgáltatások átruházása fejében – megkapja, gondoskodik a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>kör bezárásáról<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>, akként, hogy az államkincstárnak befizeti – a kiskereskedő által esetlegesen e tekintetben előzetesen fizetett összegek levonása után – az utalványoknak a közvetítő részére történt átruházásakor beszedett HÉÁ-t.</TXT></NP><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>A 45. pont megállapításai két következménnyel járnak.</TXT></NP><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>Egyrészről az a tény, hogy az utalványokba foglalt HÉÁ-t valójában a munkavállaló fizeti meg, a fentiekben leírt értelmezések közül azt teszi elfogadhatóbbá, amelyik az említett HÉA felszámítását írja elő. Ilyen módon elkerülhető az, hogy az egyébként is a munkavállalót terhelő adó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>elenyészik<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>, mivel egyfajta burkolt HÉÁ-vá változik.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>Másrészről egyértelműnek bizonyul, hogy az Astra Zeneca számára önmagában<?PAGE NO="I-7517"?> nem okoz semmiféle különösebb gazdasági nehézséget az a tény, hogy neki kell elszámolnia a munkavállalói részére átruházott utalványokba foglalt HÉÁ-t, mivel végső soron – a vonatkozó általános elveknek megfelelően – az adó a végső fogyasztóra, a munkavállalóra hárul<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Abban az esetben, ha az Astra Zeneca a bérbe pontosan azt az összeget számítja be, amelyet ő fizetett az utalványokért, a társaságnak a HÉA elszámolásakor mindössze azt kell bizonyítania, hogy az előzetesen felszámított és az áthárított HÉA megegyezik, és semmit sem kell fizetnie az államkincstárnak. Abban az esetben, amikor a bérből levont érték nagyobb, mint a közvetítőnek ténylegesen fizetett összeg, az Astra Zeneca által befizetendő HÉA – amit egyébként minden esetben a munkavállalóra terhel – csupán ezen értékkülönbözetre vonatkozik.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>Véleményem szerint tehát a munkabér egy részének vásárlási utalványokkal történő kifizetését HÉA-köteles tevékenységnek kell tekinteni.</TXT></NP><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban először is figyelembe kell venni, hogy az Astra Zeneca alkalmazottai választhatják azt is, hogy a bérük egy részét nem vásárlási utalványokban kapják, hanem az – a hagyományosabb modell szerint – teljes egészében pénzben kerül kifizetésre. Tehát úgy lehet értelmezni az utalványok munkavállalók részére történő átruházását, mint a munkavállalók által egy meghatározott összegű készpénzkifizetés (a bér egy része, amelyhez készpénzben jutnának hozzá, ha nem kapnának utalványokat) cseréjére vonatkozó ügyletet.</TXT></NP><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>A jelen ügyben tehát megvalósulnak mindazok a feltételek, amelyeket a Bíróság az ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtás fennállásának megállapításához meghatározott: különösen, van pénzben kifejezett ellenérték<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="154/80" PAGE.ECR="445" YEAR="1981">154/80. sz. Coöperatieve Aardappelenbewaarplaats ügyben <DATE ISO="19810205">1981. február 5-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1981., 445. o.)</REF.DOC.ECR> 13. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="230/87" PAGE.ECR="6365" YEAR="1988">230/87. sz. Naturally Yours Cosmetics ügyben <DATE ISO="19881123">1988. november 23-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1988., 6365. o.)</REF.DOC.ECR> 16. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-288/94" PAGE.ECR="I-5311" YEAR="1996">C-288/94. sz. Argos Distributors ügyben <DATE ISO="19961024">1996. október 24-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1996., I-5311. o.)</REF.DOC.ECR> 17. pontja.</P></NOTE>, amelyet ténylegesen termékek és szolgáltatások megszerzésének céljából kapnak<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd a fenti lábjegyzetben hivatkozott ítéleteket; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-126/88" PAGE.ECR="I-1235" YEAR="1990">C-126/88. sz. Boots Company ügyben <DATE ISO="19900327">1990. március 27-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1990., I-1235. o.)</REF.DOC.ECR> 19. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-38/93" PAGE.ECR="I-1679" YEAR="1994">C-38/93. sz., Glawe-ügyben <DATE ISO="19940505">1994. május 5-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1994., I-1679. o.)</REF.DOC.ECR> 8. pontját.</P></NOTE>. Továbbá, ha elfogadjuk – miként én is teszem – azt az elképzelést, hogy az utalványoknak a munkavállalók részére történő átruházása szolgáltatásnyújtást valósít meg, akkor kétségtelenül közvetlen kapcsolat áll fenn a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="102/86" PAGE.ECR="1443" YEAR="1988">102/86. sz. Apple and Pear Development Council ügyben <DATE ISO="19880308">1988. március 8-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1988., 1443. o.)</REF.DOC.ECR> 12. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-258/95" PAGE.ECR="I-5577" YEAR="1997">C-258/95. sz. Fillibeck-ügyben <DATE ISO="19971016">1997. október 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1997., I-5577. o.)</REF.DOC.ECR> 12. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a Bíróság – igaz, csak közvetetten – már elismerte annak lehetőségét, hogy a munkavállaló bérének egy része úgy tekinthető, mint a munkavállaló által fizetett ellenérték a munkáltató által a munkavállaló javára annak fejében végzett tevékenységért<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Lásd a fenti 16. lábjegyzetben hivatkozott Fillibeck-ügyben hozott ítélet 16. pontját. Abban az ügyben a Bíróság megállapította, hogy a munkavállalók nem fizettek ellenértéket a munkáltatónak az utóbbi által a munkavállalói javára végzett szállítási szolgáltatásért, mivel a munkabér változatlan maradt akkor is, ha az alkalmazottak éltek a munkáltató által biztosított szállítási szolgáltatással, és akkor is, amikor nem. Ebből <HT TYPE="ITALIC">a contrario</HT> következik, hogy a munkabér egy része általában tekinthető HÉA-köteles tevékenység ellenértékének. Mindez azzal a feltétellel, hogy – miként az a jelen ügyben is igazolt – világosan meghatározható a munkabérnek az ellenértéket képező része.</P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-7518"?><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>Végezetül megjegyzem, hogy – követve az Astra Zeneca álláspontját, amely szerint nem HÉA-köteles a munkavállalók bérének vásárlási utalványokban történő kifizetése – a gyakorlatban az utalványokat egyenértékűnek kell tekinteni a készpénzzel, és a készpénz egyszerű <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>alternatívájaként<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> kell kezelni azokat. Véleményem szerint azonban ez a fajta egyenértékűnek tekintés nem alátámasztható. Egyrészről ugyanis a vásárlási utalványok – ellentétben a készpénzzel – nem használhatók fel bárhol, hanem csak az azokat kibocsátó kiskereskedőknél. Másrészről nem szabad elfelejteni, hogy általában kifejezetten pénzösszegért <HT TYPE="ITALIC">cserébe</HT> és közvetítőn keresztül ruházzák át az utalványokat – ahogyan a jelen esetben a kiskereskedőtől az Astra Zenecához juttatták azokat –, és így hozzáadott érték, valamint következésképpen HÉA-bevétel keletkezik; amely azonban a készpénz esetében nem merül fel.</TXT></NP><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>A fent előadott érvek alapján ezért úgy gondolom, hogy kedvezőbb lenne a munkabér egy részének vásárlási utalványokkal történő kifizetését ellenérték fejében történő ügyletnek tekinteni, amelynek vonatkozásában a munkaadó köteles elszámolni a HÉÁ-t.</TXT></NP><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>Ezért javasolom a Bíróságnak, hogy akként válaszoljon az első kérdésre, hogy a hatodik irányelv értelmében a munkabérnek vagy egy részének az alapeljárásban szereplő módon vásárlási utalványokkal történő megfizetése HÉA-köteles tevékenységnek minősül.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság annak tisztázását kéri a Bíróságtól, hogy az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén a munkabér egy részének vásárlási utalványokkal történő kifizetése tekinthető-e a hatodik irányelv 6. cikkének (2) bekezdésére visszavezethető tevékenységnek. Mint ismeretes, az említett rendelkezés az ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásokat – amelyek tehát HÉA-kötelesek – egyenértékűnek tekinti az ellenérték nélkül végzett tevékenységekkel, mint amilyen különösen <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>az adóalany által ingyenesen végzett szolgáltatásnyújtás […] alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>Tekintetbe véve, hogy az első kérdésre igenlő válasz adását javaslom, nem szükséges a második megválaszolása. Ezért az alábbi megfontolásokat csupán feltételesen, arra az esetre fejtem ki, ha a Bíróság nem követné az első kérdésre általam javasolt megoldást.</TXT></NP><?PAGE NO="I-7519"?><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>Az irányelv jogalkotója – nyilvánvaló okból kifolyólag – elrendelte a HÉA megfizetését minden ellenérték nélkül tevékenységet végző jogalany vagy annak alkalmazottai javára végzett tevékenység után. Ez azt hivatott megelőzni, hogy az adóalany, aki általában a vállalkozása vagyona körébe vont eszköz vagy szolgáltatás megvásárlásakor az előzetesen felszámított HÉÁ-t le tudja vonni, mentesüljön a HÉA megfizetése alól, ha saját célra ezt az eszközt kivonja a vállalkozása vagyona köréből vagy szolgáltatást nyújt. Így elkerülhető, hogy az említett adóalany a szokványos végső felhasználóval szemben, aki az eszköz vagy a szolgáltatás megszerzésekor HÉÁ-t fizet, jogosulatlan előnyöket élvezzen<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-230/94" PAGE.ECR="I-4517" YEAR="1996">C-230/94. sz. Enkler-ügyben <DATE ISO="19960926">1996. szeptember 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1996., I-4517. o.)</REF.DOC.ECR> 33. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-322/99+C-323/99" PAGE.ECR="I-4049" YEAR="2001">C-322/99. és C-323/99. sz., Fischer és Brandenstein egyesített ügyekben <DATE ISO="20010517">2001. május 17-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-4049. o.)</REF.DOC.ECR> 56. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-371/07" PAGE.ECR="I-9549" YEAR="2008">C-371/07. sz., Danfoss és AstraZeneca ügyben <DATE ISO="20081211">2008. december 11-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2008., I-9549. o.)</REF.DOC.ECR> 46. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>A második kérdés vonatkozásában is csak a Bizottság és az Egyesült Királyság kormánya – még ha másodlagosan és vonakodva is – javasolja az igenlő válasz lehetőségét. Érvelésük a következőképpen foglalható össze: az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell megítélni, hogy a munkáltató ingyenesen ruházta át a munkavállalóra a vásárlási utalványokat. Következésképpen a hatodik irányelv 6. cikke (2) bekezdésében foglalt szabályt kell alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>Mindazonáltal számomra úgy tűnik, hogy még ha az első kérdésre nemleges válasz lenne is adandó, akkor sem esne automatikusan a 6. cikk (2) bekezdésének hatálya alá.</TXT></NP><NP><NO.P>62.</NO.P><TXT>Meg kell ugyanis jegyezni, hogy a fent hivatkozott szabály két, egymástól független feltétel fennállása esetén alkalmazandó: először a szolgáltatás, az eszköz – vagy, ha figyelembe kívánjuk venni a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt tényállást, az áru – saját, vagy mindenesetre vállalkozásidegen célra történő felhasználása; másodszor az ügylet ingyenes jellege.</TXT></NP><NP><NO.P>63.</NO.P><TXT>Ami mindenekelőtt ezt a második feltételt illeti, még az első kérdésre adandó esetlegesen nemleges válasz sem eredményezi annak fennállását. Ha esetleg az nyer megállapítást, hogy az utalványok átruházása nem képez HÉA-köteles ügyletet, ez nem jelenti szükségképpen azt, hogy ingyenesen hajtották végre. Különösen – miként azt láthattuk –, habár én nem hajlok erre a megoldásra, lehetséges úgy tekinteni, hogy az utalványok átruházása csak a munkabér kifizetésének egy módja, amely mint olyan, kívül esik a HÉA-szabályok hatályán. Mindazonáltal ebből nem következne az ügylet ingyenes jellege.</TXT></NP><NP><NO.P>64.</NO.P><TXT>Különösképpen teljességgel nyilvánvalónak tűnik számomra – eltekintve az utalványok átruházásának jogi minősítésétől –, hogy<?PAGE NO="I-7520"?> azokat nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>ajándékozták<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> a munkavállalóknak, hanem világosan meghatározott ellentételezései ez utóbbiak munkavégzési szolgáltatásának.</TXT></NP><NP><NO.P>65.</NO.P><TXT>Következésképp, habár az utalványok végső rendeltetése nem vezethető vissza a vállalkozás valamely tevékenységére, mivel kétség kívül az alkalmazottak magánigényeit hivatottak kielégíteni<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Ugyanis nincsen semmi kapcsolat az utalványokkal a munkavállalók által eszközölhető vásárlások és a cég tevékenységének munkáltató általi végzése között. E tekintetben továbbá a Bíróság ítélkezési gyakorlata megszorítóan értelmezi azokat a körülményeket, amikor kapcsolat áll fenn a cég tevékenységével. Lásd például a fenti 16. lábjegyzetben hivatkozott Fillibeck-ügyben hozott ítélet 26. és 29. pontját és a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott Danfoss-ügyben hozott ítélet 57–58. pontját.</P></NOTE>, mindenesetre hiányzik a tevékenység ingyenességének feltétele<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Csak egy rövid utalásra érdemes az a tény – miként az ítélkezési gyakorlat pontosította -, hogy tényleges ingyenességnek kell fennállnia: egy esetleges csökkentett vagy alacsonyabb ellentételezés jelenléte nem hasonlítható az ingyenességhez. Lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-412/03" PAGE.ECR="I-743" YEAR="2005">C-412/03. sz. Hotel Scandic Gåsabäck ügyben <DATE ISO="20050120">2005. január 20-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2005., I-743. o.)</REF.DOC.ECR> 22–24. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>66.</NO.P><TXT>Javasolom tehát, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést – amennyiben szükséges – annak megállapításával válaszolja meg a Bíróság, hogy a munkabérnek vagy egy részének vásárlási utalványokkal történő kifizetése nem képez a hatodik irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtásnak minősülő ingyenes tevékenységet.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VII –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>67.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdést többszörösen feltételes módon fogalmazta meg. Ebben annak tisztázását kéri a Bíróságtól, hogy az első két kérdésre adandó nemleges válasz esetén az Astra Zeneca levonhatja-e az előzetesen felszámított HÉÁ-t azzal az indoklással, hogy az utalványoknak az Astra Zeneca által a közvetítőtől történő beszerzése a cég általános költségének tekintendő.</TXT></NP><NP><NO.P>68.</NO.P><TXT>Figyelembe véve az első kérdésre javasolt válaszaimat, a következő megállapítások ebben az esetben is csupán feltételes jelleggel, arra az esetre vonatkoznak, ha a Bíróság az első kérdésre az általam javasolttól eltérő választ adna.</TXT></NP><NP><NO.P>69.</NO.P><TXT>Miként azt láthattuk, az Astra Zeneca szerint az első két kérdésre nemleges választ kellene adni, és a munkabér egy részének vásárlási utalványok által történő kifizetését ki kellene vonni a HÉA-rendelkezések hatálya alól. Az említett társaság azonban az utalványok beszerzését a cég működéséhez kapcsolódó általános költségnek tekinti: következésképpen az előzetesen megfizetett HÉÁ-t figyelembe lehetne venni, és le lehetne vonni az Egyesült Királyság államkincstárba befizetendő HÉA összetett kiszámításakor.</TXT></NP><?PAGE NO="I-7521"?><NP><NO.P>70.</NO.P><TXT>Az ilyen értelmezés nyilvánvaló előnyökkel járna az Astra Zeneca számára. Ugyanis amíg a HÉA esetleges, az utalványoknak a munkavállalók részére történő átruházásának pillanatában történő elszámolási kötelezettsége az előzetesen felszámított és az áthárított HÉA kiegyenlítését eredményezné<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Kivéve azt az esetet – miként azt láthattuk –, amikor a közvetítőnek előzetesen fizetett összeg nem egyezik meg a munkavállaló béréből levont áthárított összeggel. Lásd e tekintetben a 13. lábjegyzetet.</P></NOTE>, addig az utalványok munkavállalók rendelkezésre bocsátásának adómentes tevékenységgé minősítése és az előzetesen felszámított HÉA általános költségek közötti elszámolása adókedvezmény elérését tenné lehetővé a szóban forgó társaság számára.</TXT></NP><NP><NO.P>71.</NO.P><TXT>Számomra azonban úgy tűnik, hogy nem fogadható el az Astra Zeneca álláspontja, még abban az esetben sem, ha a munkabér egy részének vásárlási utalványokkal történő kifizetését a HÉA hatályán kívül eső tevékenységként kellene megítélni.</TXT></NP><NP><NO.P>72.</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az előzetesen felszámított HÉA levonási joga a nevezett adó mechanizmusának szerves részét képezi, és elvben nem korlátozható<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-62/93" PAGE.ECR="I-1883" YEAR="1995">C-62/93. sz. BP Soupergas ügyben <DATE ISO="19950706">1995. július 6-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1995., I-1883. o.)</REF.DOC.ECR> 18. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-110/98+C-111/98+C-112/98+C-113/98+C-114/98+C-115/98+C-116/98+C-117/98+C-118/98+C-119/98+C-120/98+C-121/98+C-122/98+C-123/98+C-124/98+C-125/98+C-126/98+C-127/98+C-128/98+C-129/98+C-130/98+C-131/98+C-132/98+C-133/98+C-134/98+C-135/98+C-136/98+C-137/98+C-138/98+C-139/98+C-140/98+C-141/98+C-142/98+C-143/98+C-144/98+C-145/98+C-146/98+C-147/98" PAGE.ECR="I-1577" YEAR="2000">C-110/98–C-147/98. sz., Gabalfrisa és társai egyesített ügyekben <DATE ISO="20000321">2000. március 21-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-1577. o.)</REF.DOC.ECR> 43. pontját.</P></NOTE>. Az adólevonások rendszerének az a célja, hogy biztosítsa a semlegességet valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően, és így mentesítse a vállalkozót valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett HÉA terhe alól<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="268/83" PAGE.ECR="655" YEAR="1985">268/83. sz. Rompelman-ügyben 1985. feburár 14-én hozott ítélet (EBHT 1985., 655. o.)</REF.DOC.ECR> 19. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-408/98" PAGE.ECR="I-1361" YEAR="2001">C-408/98. sz. Abbey National ügyben <DATE ISO="20010222">2001. február 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-1361. o.)</REF.DOC.ECR> 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>73.</NO.P><TXT>Igaz, hogy a Bíróság elismerte a vállalkozó által a HÉA-mentes vagy ezen adó hatálya alá nem tartozó tevékenységek végzéséhez szükséges eszközök és/vagy szolgáltatások megvásárlásakor előzetesen megfizetett HÉA levonásának lehetőségét. Különösen azzal a feltétellel, hogy: i) a vállalkozó HÉA-köteles gazdasági tevékenységet végez; ii) az adómentes tevékenységek költségei a termékek végső árának alkotóelemei; és iii) azonnali és közvetlen kapcsolat van azon tevékenységek, amelyek után a HÉÁ-t befizették, és az adóalany gazdasági tevékenysége között<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="465/03" PAGE.ECR="I-4357" YEAR="2005">465/03. sz. Kretztechnik-ügyben <DATE ISO="20050526">2005. május 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2005., I-4357. o.)</REF.DOC.ECR> 36–37. pontját. Lásd továbbá a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-29/08" PAGE.ECR="I-10413" YEAR="2009">C-29/08. sz. AB SKF ügyben <DATE ISO="20091029">2009. október 29-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2009., I-10413. o.)</REF.DOC.ECR> 58–68. pontját, valamint ugyanazon ügyre vonatkozó, <DATE ISO="20090212">2009. február 12-én</DATE> ismertetett főtanácsnoki indítványomat, különösen annak 59–62. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>74.</NO.P><TXT>Azonban a Bíróság hivatkozott ítélkezési gyakorlata valójában abból a feltételezésből indul ki, hogy gyakorlatilag az előzetesen felszámított HÉA levonásának el nem ismerése sértené a HÉA-semlegességet, és annak egy részének befizetését a végső fogyasztó helyett a vállalkozóra hárítaná<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd a 24. lábjegyzetben hivatkozott AB SKF ügyben hozott ítélet 66–67. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-7522"?><NP><NO.P>75.</NO.P><TXT>Azonban a jelen ügyben nem ilyen helyzet áll fenn.</TXT></NP><NP><NO.P>76.</NO.P><TXT>Mint már a fentiekben megjegyeztem<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd a fenti 45. pontot.</P></NOTE>, az Astra Zeneca levonja a munkavállaló béréből azt <HT TYPE="ITALIC">a HÉÁ-t tartalmazó</HT> összeget, amelyet e társaság fizetett az utalványokért. Végső soron a munkavállaló fizeti meg – saját munkájával – az utalványokért vásárolt termékek HÉÁ-ját. Ezen adó tehát nem az Astra Zenecát terheli. Nincs tehát ok azon HÉA levonási jogának elismerésére, amely végső soron nem őt terheli.</TXT></NP><NP><NO.P>77.</NO.P><TXT>Az utalvány ugyanis, mivel távolról sem képez olyan elemet, amelynek beszerzési ára beszámíthatna a vállalkozás általános költségeibe, a felszámított HÉÁ-val együtt közvetlenül a munkaadótól a munkavállalóhoz kerül, aki az ellenértékét pénzbeli munkabérének megfelelő csökkentésével <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>fizeti meg<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>. Azokban az esetekben azonban, amikor a Bíróság elismerte az adómentes tevékenységek végzéséhez beszerzett termékek vagy szolgáltatások tekintetében előzetesen felszámított HÉA levonásának jogát, ott a HÉA olyan – jellemzően tanácsadói – tevékenységekre vonatkozott, ahol az adó végül kétségkívül a vállalkozást terhelte<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd például a fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott Abbey National ügyben, a 24. lábjegyzetben hivatkozott Kretztechnik-ügyben és a 24. lábjegyzetben hivatkozott AB SKF ügyben hozott ítéleteket.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>78.</NO.P><TXT>Végezetül arról sem szabad megfeledkezni, hogy az adómentes tevékenységekhez felhasznált termékek vagy szolgáltatások utáni HÉA-levonási jog kivételes jellegű<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-4/94" PAGE.ECR="I-983" YEAR="1995">C-4/94. sz., BLP Group ügyben <DATE ISO="19950406">1995. április 6-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1995., I-983. o.)</REF.DOC.ECR> 23. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>79.</NO.P><TXT>Javasolom tehát, hogy a harmadik kérdést a Bíróság – amennyiben szükséges – annak kimondásával válaszolja meg, hogy a munkáltató, aki – az alapeljárásban szereplő módon – vásárlási utalványokkal fizeti ki a munkavállalói bérének egy részét, nem vonhatja le az utalványok után előzetesen felszámított HÉÁ-t az utalványok beszerzését a cég általános költségei között elszámolva.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-7523"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VIII –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>80.</NO.P><TXT>Az előadott megfontolások alapján javasolom, hogy a VAT and Duties Tribunal, Manchester által előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdést a Bíróság annak megállapításával válaszolja meg, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv, és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, <DATE ISO="20061128">2006. november 28-i</DATE> 2006/112/EK tanácsi irányelv értelmében a munkabérnek vagy egy részének az alapeljárásban szereplő módon vásárlási utalványokkal történő megfizetése HÉA-köteles tevékenységnek minősül.</TXT></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>