A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített kilencedik tanács)
2025. november 12. ( *1 )
„Környezet – A megújuló energia szélesebb körű alkalmazásának felgyorsítását célzó keret meghatározásáról szóló (EU) 2022/2577 rendelet – Belső felülvizsgálat iránti kérelem – Az 1367/2006/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdése – A kérelem elutasítása – Az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott jogi aktus – Olyan jogi aktus, amely nem képezheti belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát – Az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja – Az »igazgatási aktus« fogalma – Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése – Az Aarhusi Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése – A »jogalkotói minőségben« elfogadott jogi aktus”
A T‑535/23. sz. ügyben,
a CEE Bankwatch Network z.s. (székhelye: Prága [Cseh Köztársaság]),
az Ökobüro – Allianz der Umweltbewegung (székhelye: Bécs [Ausztria])
(képviseli őket: M. Metzler ügyvéd)
felperesek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: R. Boucquey, A. Maceroni és L. Vétillard, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: C. Hermes, G. Gattinara, B. De Meester és C. Valero, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács),
a tanácskozások során tagjai: L. Truchot elnök, H. Kanninen, M. Sampol Pucurull (előadó), T. Perišin és H. Cassagnabère bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen a 2024. november 18‑i pervezető intézkedésre és a Bizottságnak, illetve a felpereseknek a Törvényszék Hivatalához 2024. december 9‑én és 10‑én benyújtott válaszára,
tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, a CEE Bankwatch Network z.s és az Ökobüro – Allianz der Umweltbewegung az Európai Unió Tanácsa 2023. június 13‑i határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik, amely mint elfogadhatatlant, másodlagosan pedig mint megalapozatlant elutasította a megújuló energia szélesebb körű alkalmazásának felgyorsítását célzó keret meghatározásáról szóló, 2022. december 22‑i (EU) 2022/2577 tanácsi rendelet (HL 2022. L 335., 36. o.) belső felülvizsgálata iránt 2023. február 20‑án a 2021. október 6‑i (EU) 2021/1767 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2021. L 356., 1. o.) módosított, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek az uniós intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.; a továbbiakban: aarhusi rendelet) 10. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelmüket. |
A jogvita előzményei
|
2 |
A Csehországban székhellyel rendelkező CEE Bankwatch Network és az Ausztriában székhellyel rendelkező Ökobüro – Allianz der Umweltbewegung környezetvédelmi célú nonprofit egyesületek. |
|
3 |
Az Oroszországi Föderáció Ukrajnával szembeni agressziós háborúja nyomán 2022‑ben hirtelen és jelentős mértékben zavar keletkezett az Oroszországból érkező gázáramlásban, ami rávilágított arra, hogy sürgősen fel kell hagyni az orosz ellátással, és garantálni kell az Európai Unión belüli ellátás biztonságát. |
|
4 |
Ebben az összefüggésben az Európai Tanács a 2022. október 20–21‑i következtetéseiben felkérte az Európai Unió Tanácsát és az Európai Bizottságot, hogy sürgősen terjesszenek elő konkrét határozatokat a megújuló energia és a villamosenergia‑hálózatok – többek között az engedélyezési eljárások felgyorsítása és egyszerűsítése révén történő – szélesebb körű alkalmazásának ösztönzése érdekében, akár az EUMSZ 122. cikk szerinti sürgősségi intézkedések útján. A Bizottság 2022. november 9‑én elfogadta a megújuló energia szélesebb körű alkalmazásának felgyorsítását célzó keret meghatározásáról szóló COM(2022) 591 final tanácsi rendeletre irányuló javaslatot, amely átmeneti, arányos és rendkívüli intézkedéseket tartalmaz az energiapiaci válság kezelésére irányuló kezdeményezések és a vonatkozó hatályos uniós jogszabályok kiegészítésére. A Tanács 2022. november 24‑én elvi megállapodásra jutott a szövegtervezettel kapcsolatban. 2022. december 22‑én a Tanács az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján elfogadta a 2022/2577 rendeletet. |
|
5 |
Amint az a 2022/2577 rendelet (3), (4) és (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Tanács úgy ítélte meg, hogy a megújuló energia Unión belüli szélesebb körű alkalmazásának mihamarabbi felgyorsítása érdekében fel kell gyorsítani bizonyos megújulóenergia‑technológiákra vonatkozó engedélyezési eljárásokat, különösen az uniós környezetvédelmi jogszabályokban előírt egyes értékelési kötelezettségek alóli mentesítés révén. |
|
6 |
2023. február 20‑án a felperesek az aarhusi rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően a 2022/2577 rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtottak be a Tanácshoz. |
|
7 |
A megtámadott határozatban, amelyet a felperesekkel 2023. június 13‑án közöltek, a Tanács a 2022/2577 rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelmet mint elfogadhatatlant, másodlagosan pedig mint megalapozatlant elutasította. |
|
8 |
A Tanács lényegében kifejtette, hogy az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott 2022/2577 rendelet célzott és átmeneti eltéréseket vezet be az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében vett rendes, illetve különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusoktól, és így nem tartozhat az „igazgatási aktus” aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett fogalmába. E tekintetben a Tanács hangsúlyozta, hogy még ha a 2022/2577 rendelet a tartalma és hatásai miatt nem is minősül az EUM‑Szerződés értelmében vett jogalkotási aktusnak, vagyis az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusnak, mindazonáltal a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (HL 2005. L 124., 4. o.; a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) értelmében jogalkotási aktusnak minősül. Másodlagosan a Tanács a 2022/2577 rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelmet megalapozatlanként is elutasította. |
A felek kérelmei
|
9 |
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
|
|
10 |
A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
|
11 |
A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
A jogkérdésről
|
12 |
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak. Első jogalapjukban azt állítják, hogy a Tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor mint elfogadhatatlant elutasította a 2022/2577 rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelmet. Második jogalapjukban a felperesek azzal érvelnek, hogy a Tanács tévesen állapította meg, hogy az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése megfelelő jogalap a 2022/2577 rendelet elfogadásához. Harmadik jogalapjukban a felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz. |
|
13 |
Az első jogalap keretében a felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy a Tanács a megtámadott határozatban az Aarhusi Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése, valamint az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) és g) pontja, illetve 10. cikkének (1) bekezdése tekintetében tévesen alkalmazta a jogot, amikor a belső felülvizsgálat iránti kérelmüket elutasította azzal az indokkal, hogy a 2022/2577 rendelet nem minősül az aarhusi rendelet értelmében vett „igazgatási aktusnak”. |
|
14 |
E tekintetben emlékeztetnek arra, hogy az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében „igazgatási aktus” alatt értendő az uniós intézmény vagy szerv által elfogadott olyan nem jogalkotási aktus, amely jogi és külső hatással bír, és amely olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ellentétesek lehetnek a […] környezetvédelmi joggal”. |
|
15 |
Elsősorban a felperesek azt állítják, hogy a „jogalkotási aktus” fogalma formális fogalom, amelyet az érintett jogi aktus elfogadására irányuló eljárás határoz meg. Az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdésének megfelelően kizárólag a jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok minősülnek jogalkotási aktusnak. Így, mivel a 2022/2577 rendeletet nem az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt jogalkotási eljárások valamelyikét követően fogadták el, az nem jogalkotási aktusnak, következésképpen pedig közigazgatási aktusnak minősül. |
|
16 |
A felperesek azzal érvelnek, hogy az ettől eltérő értelmezés ellentétes lenne az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseivel. E tekintetben megjegyzik, hogy a 2021/1767 rendeletet a belső felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogi aktusok tárgyi hatályának annak érdekében történő kiterjesztése céljából fogadták el, hogy az általános hatályú nem jogalkotási aktusok ezentúl felülvizsgálat tárgyát képezhessék, összhangba hozva ezáltal az aarhusi rendeletet az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésével. Egyébiránt a felperesek szerint a 2021/1767 rendelet (7) és (12) preambulumbekezdése bizonyítja, hogy a „nem jogalkotási aktus” aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő fogalma megfelel az EUM‑Szerződésben szereplő fogalomnak. Azt állítják ugyanis, hogy az aarhusi rendeletben előírt belső felülvizsgálati eljárás kiegészíti az uniós szintű bírósági felülvizsgálat átfogó rendszerét, amely lehetővé teszi a nyilvánosság tagjai számára, hogy bizonyos közigazgatási aktusok felülvizsgálatát kérelmezzék az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján közvetlenül az uniós bíróságokhoz fordulva, amely cikk – három részre osztva – különbséget tesz az EUMSZ 289. cikk értelmében vett jogalkotási aktusok és nem jogalkotási aktusok között. |
|
17 |
Másodsorban a felperesek úgy vélik, hogy a 2022/2577 rendelet nem tekinthető az Aarhusi Egyezmény értelmében vett jogalkotási aktusnak. |
|
18 |
A felperesek emlékeztetnek egyrészt arra, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a nyilvánosság tagjai közigazgatási vagy bírósági eljárást indíthatnak a hatóságok olyan aktusai ellen, amelyek ellentétesek a környezetre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezésekkel, másrészt pedig arra, hogy a „hatóság” fogalma nem foglalja magában azokat a szerveket vagy intézményeket, amelyek jogalkotói minőségben járnak el, amint az az említett egyezmény 2. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik. Ezzel kapcsolatban azzal érvelnek, hogy amikor a Tanács az EUMSZ 289. cikkben előírtaktól eltérő eljárás szerint fogad el jogi aktusokat, nem jogalkotói vagy bírói minőségben jár el, és ennélfogva az Aarhusi Egyezmény értelmében vett hatóságnak minősül. Egyébiránt a felperesek azt állítják, hogy az Aarhusi Egyezményben a jogalkotási aktusok azért nem képezik jogszerűségi felülvizsgálat tárgyát, mert helyénvaló volt kizárni a bírósági felülvizsgálat alól azokat a jogi aktusokat, amelyek közvetlenül demokratikus folyamat eredményeként születtek. Kifejtik, hogy e demokratikus folyamat az EUM‑Szerződés keretében megköveteli az Európai Parlament részvételét, amint az az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdéséből kitűnik. Márpedig nem ez a helyzet a 2022/2577 rendelet esetében, amelyet az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdésének megfelelően kizárólag a Tanács fogadott el a Parlament beavatkozása nélkül. |
|
19 |
Ezenkívül a felperesek szerint az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének alkalmazása nem függhet sem a szóban forgó jogi aktusok tartalmától és joghatásaitól, sem az azokat elfogadó szervtől, hanem kizárólag az ezen aktusok elfogadására irányuló eljárástól. |
|
20 |
Így a Tanács azon állítása, amely szerint a 2022/2577 rendelet a tartalma és hatásai miatt anyagilag eltér az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusoktól, nem veszi figyelembe többek között azt, hogy a nem az említett eljárások valamelyikének megfelelően elfogadott jogi aktusok között szerepelnek a közvetlenül az EUM‑Szerződés más rendelkezései alapján elfogadott jogi aktusok, valamint az EUMSZ 290. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és az EUMSZ 291. cikknek megfelelően elfogadott végrehajtási aktusok, amelyek szintén azzal a jellemzővel rendelkeznek, hogy a 289. cikk (3) bekezdése szerint a jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusokat módosíthatják, anélkül azonban, hogy az EUM‑Szerződés értelmében vett jogalkotási jelleget öltenének. |
|
21 |
Végül a felperesek arra hivatkoznak, hogy azon jogi aktusoknak a belső felülvizsgálati eljárás hatálya alól történő kizárása, amelyeket nem az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt jogalkotási eljárások valamelyikének megfelelően fogadtak el, és amelyek eltérnek az említett eljárások valamelyikének megfelelően elfogadott jogi aktusoktól, lehetővé tenné a hatóságok számára, hogy elkerüljék a nyilvánosság részéről történő megtámadást, különösen abban az esetben, ha az említett hatóságok egy rendkívül érzékeny területen széles hatáskört követelnek maguknak, és ha a jogvédelmi mechanizmusok, köztük az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében szabályozott belső felülvizsgálati eljárás, különösképpen szükségesnek bizonyul. Ez a helyzet többek között az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján hozott intézkedéseket illetően, tekintettel az e rendelkezés által érintett helyzetek, a követendő eljárások és a meghozandó intézkedések kivételes és rendkívül politikai jellegére. |
|
22 |
A Bizottság által támogatott Tanács vitatja a felperesek érveit. |
|
23 |
A Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy a Tanács tévesen utasította‑e el elfogadhatatlanként a 2022/2577 rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy e kérelem nem olyan jogi aktusra vonatkozik, amely az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján ilyen felülvizsgálat tárgyát képezheti, vagyis az ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott „igazgatási aktusra”. |
|
24 |
Az első jogalap megalapozottságának értékeléséhez tehát az „igazgatási aktus” fogalmát az aarhusi rendelet értelmében és alkalmazásában kell értelmezni. |
|
25 |
Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően valamely uniós jogi rendelkezés helyes értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azt a szövegkörnyezetet is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik, valamint azon jogi aktus céljait is, amelynek az a részét képezi. Valamely uniós jogi rendelkezés keletkezése is felfedhet az értelmezése szempontjából releváns tényezőket (lásd: 2024. július 29‑iAsociaţia Crescătorilor de Vaci Bălţată Românească Tip Simmental ítélet, C‑286/23, EU:C:2024:655, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
26 |
Elsősorban, ami a szó szerinti értelmezést illeti, az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának szövegéből az következik, hogy az igazgatási aktus „az uniós intézmény vagy szerv által elfogadott olyan nem jogalkotási aktus, amely jogi és külső hatással bír, és amely olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ellentétesek lehetnek a […] környezetvédelmi joggal”. |
|
27 |
Meg kell állapítani egyrészt, hogy az uniós jogalkotó az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában az „igazgatási aktus” fogalmát kizárólag „nem jogalkotási aktusként” határozta meg, másrészt pedig, hogy e fogalmat a „jogalkotási aktus” fogalmával szembeállítva határozta meg, anélkül azonban, hogy az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében vett rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok kategóriájára hivatkozott volna. |
|
28 |
Másodsorban, ami a rendszertani értelmezést illeti, először is az aarhusi rendelet (7) és (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy a jogalkotói minőségben eljáró uniós intézményeket és szerveket kizárják az Aarhusi Egyezmény hatálya alól. |
|
29 |
E tekintetben az aarhusi rendelet 1. cikke előírja, hogy e rendeletet „az uniós intézményekre és szervekre” kell alkalmazni. Ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja meghatározza az „uniós intézmény és szerv” fogalmát, amely kizárja az uniós intézményeket vagy szerveket, amennyiben bírói vagy jogalkotói minőségben járnak el. Az aarhusi rendelet 1. cikkének és 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának együttes olvasatából tehát az következik, hogy e rendelet nem alkalmazandó az uniós intézményekre és szervekre, amennyiben azok bírói vagy jogalkotói minőségben járnak el. |
|
30 |
Egyébiránt az aarhusi rendelet 10. cikke meghatározza az igazgatási aktusok belső felülvizsgálata iránti kérelemre vonatkozó szabályokat. |
|
31 |
Márpedig megjegyzendő, hogy az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „nem jogalkotási aktus” fogalma és az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő, „bírói vagy jogalkotói minőségben eljáró uniós intézmények vagy szervek által elfogadott jogi aktusok” fogalma kölcsönösen függ egymástól. E rendelet 10. cikkének hatálya ugyanis nem haladhatja meg magának a rendeletnek a hatályát, amint azt különösen annak 1. cikke, valamint 2. cikke (1) bekezdésének c) és g) pontja meghatározza. |
|
32 |
E tekintetben, mivel az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárja e rendeletnek az uniós intézményekre és szervekre történő alkalmazását, amennyiben azok bírói vagy jogalkotói minőségben járnak el, az ennek keretében elfogadott aktusok nem minősülhetnek az aarhusi rendelet értelmében vett igazgatási aktusoknak (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 3‑iMellifera kontra Bizottság ítélet, C‑784/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:630, 81. pont). |
|
33 |
Másodszor meg kell jegyezni, hogy bár a 2021/1767 rendelet elfogadásakor az uniós jogalkotó ki kívánta terjeszteni a belső felülvizsgálati eljárás hatályát annak érdekében, hogy az uniós jogot összhangba hozza az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel, nem kívánta módosítani a jogalkotási aktusoknak az e konkrét jogorvoslati eljárás hatálya alóli kizárását, amint azt többek között e rendelet (8) preambulumbekezdése is tanúsítja, amely kimondja, hogy az aarhusi rendelet 10. cikkének hatálya alá csak „az általános hatályú nem jogalkotási aktusokat” kell vonni. |
|
34 |
Kétségtelen, hogy a 2021/1767 rendelet (8) preambulumbekezdése arra hivatkozik, hogy ki kell terjeszteni az aarhusi rendeletben előírt belső felülvizsgálati eljárás hatályát annak érdekében, hogy az az általános hatályú nem jogalkotási aktusokra is kiterjedjen. Mindazonáltal az aarhusi rendelet hatálya alól kizárt jogalkotási aktusok meghatározásához e preambulumbekezdés nem hivatkozik az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt jogalkotási eljárásokra. |
|
35 |
Harmadszor megjegyzendő továbbá, hogy az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a „környezetvédelmi jog” fogalmát meghatározó f) pontját illetően a Bíróság kimondta, hogy az, hogy az említett cikk egyes nyelvi változatokban „jogra” vagy „jogszabályokra” utal, nem jelentheti azt, hogy e rendelet alkalmazásában a „környezetvédelmi jog” fogalma az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdése értelmében vett jogalkotási aktusokra korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2023. július 6‑iEBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 85. pont). |
|
36 |
Így a fenti 35. pontban említett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bíróság az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjában szereplő „jogszabályok” kifejezést nem az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdéséből következő pontos és formalista értelemben értelmezte. |
|
37 |
E körülmények között, noha igaz, hogy az EUMSZ 289. cikk értelmében vett jogalkotási aktus nem minősül az aarhusi rendelet értelmében és alkalmazásában véve igazgatási aktusnak, a fenti 29–37. pontban kifejtett rendszertani értelmezésből nem az tűnik ki, hogy az ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett „jogalkotói minőségben” fogalma tökéletesen egybeesik a jogalkotási aktusoknak az EUMSZ 289. cikkben meghatározott kategóriájával. |
|
38 |
Harmadsorban, a teleologikus értelmezést illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogszabályokat, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell értelmezni, különösen amikor e jogszabályok épp az Unió által megkötött valamely nemzetközi megállapodás végrehajtását szolgálják, mivel e jog az Unió jogrendjének részét képezi, és köti az Unió intézményeit (lásd ebben az értelemben: 2015. január 15‑iEvans ítélet, C‑179/13, EU:C:2015:12, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. július 6‑iEBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
39 |
E tekintetben az EUSZ 3. cikk (5) bekezdéséből kitűnik, hogy az Unió hozzájárul „a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez”. |
|
40 |
Így az aarhusi rendelet célja az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek az uniós intézmények tekintetében történő végrehajtása (lásd: 2023. július 6‑iEBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
41 |
Bár az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésére nem lehet hivatkozni az aarhusi rendelet 10. cikke (1) bekezdése jogszerűségének értékelése céljából, e megállapítás nem képezi akadályát annak, hogy e rendelet rendelkezéseit a fenti 39. pontban említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően lehetőség szerint az Aarhusi Egyezmény fényében értelmezzék (lásd: 2023. július 6‑iEBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
42 |
Az ilyen értelmezés ugyanis az uniós jogalkotónak az aarhusi rendelet (3) preambulumbekezdésében kifejezett szándékának megfelelően lényeges eszköz annak biztosításához, hogy az uniós jog rendelkezései összeegyeztethetőek maradjanak ezen egyezmény rendelkezéseivel (2023. július 6‑iEBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 69. pont). |
|
43 |
E tekintetben az Aarhusi Egyezmény igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó 9. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy valamennyi fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek. |
|
44 |
A „felülvizsgálat alá vonható jogi aktus” fogalmát azonban az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése nem határozza meg. |
|
45 |
Mindazonáltal az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének első látásra rendkívül tág hatályát árnyalni kell. E rendelkezés tárgyi hatályát ugyanis korlátozza az említett egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése, amelyből kitűnik, hogy ez utóbbi nem alkalmazandó a jogalkotási jellegű jogi aktusokra. Az említett rendelkezésnek megfelelően azon „hatóság” fogalma alól, amelynek környezetvédelmi jogot sértő aktusai megtámadhatók, ki vannak zárva azok az intézmények, amelyek bírói vagy jogalkotói minőségben járnak el (lásd ebben az értelemben: 2023. július 6‑iEBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 70. pont). |
|
46 |
Ugyanakkor az Aarhusi Egyezmény nem pontosítja azokat a körülményeket, amelyek között a szervek, illetve intézmények jogalkotói vagy bírói minőségben járnak el. |
|
47 |
Ebből következik, hogy az Aarhusi Egyezmény megalkotói – 2. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatára tekintettel – kifejezetten kizárták ezen egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének hatálya alól a bírói vagy jogalkotói minőségben eljáró szervek vagy intézmények aktusait, anélkül hogy meghatározták volna, hogy mit kell a „jogalkotói minőségben” kifejezés alatt érteni, és különösen anélkül, hogy az ezen egyezményben részes felekre bízták volna e fogalom belső jogukra való hivatkozással történő meghatározását. |
|
48 |
E tekintetben megjegyzendő, hogy az Aarhusi Egyezmény 2. cikke (2) bekezdésének szó szerinti értelmezése nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a „jogalkotói minőségben” fogalmának meghatározása a szerződő felek számára elismert mérlegelési jogkörbe tartozik. Ugyanis a „jogalkotás” valamely nemzetközi közjogi norma értelmében történő értelmezésének függetlennek kell lennie a szerződő felek belső jogától. Így az említett egyezmény 2. cikke (2) bekezdésének értelmezése nem alapulhat kizárólag az ezen egyezményben részes felek egyikének jogrendszerén (lásd ebben az értelemben: Jääskinen főtanácsnok Tanács és Bizottság kontra Stichting Natuur en Milieu és Pesticide Action Network Europe egyesített ügyekre vonatkozó indítványa, C‑404/12 P és C‑405/12 P, EU:C:2014:309, 30. pont). |
|
49 |
Ezt az értelmezést megerősítik az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottságának (a továbbiakban: Aarhusi Bizottság) közleményei, amelyet annak ellenőrzése céljából hoztak létre, hogy az említett egyezményben részes felek tiszteletben tartják‑e az egyezményből eredő kötelezettségeket. E közlemények ugyanis, noha nem rendelkeznek kötelező erővel, részét képezik az ezen egyezmény értelmezését vezérlő elemeknek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2024. március 7‑iRoheline Kogukond és társai ítélet, C‑234/22, EU:C:2024:211, 39. pont). |
|
50 |
E tekintetben megjegyzendő, hogy az Aarhusi Bizottság ellenzi az Aarhusi Egyezmény 2. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezését, amely kizárólag az ezen egyezményben részes felek egyikének jogrendszerére utaló konkrét hivatkozásokon alapul. Így az ACCC/C/2008/32. sz. közleményében az említett bizottság arra a következtetésre jutott, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy valamely határozatot, jogi aktust vagy mulasztást ezen egyezmény 2. cikkének (2) bekezdésére tekintettel jogalkotói minőségben fogadtak‑e el, nem lehet döntő annak az említett egyezmény valamely szerződő felének belső joga szerinti megnevezése. |
|
51 |
Egyébiránt az Aarhusi Bizottság az ACCC/C/2011/61. és az ACCC/C/2014/120. sz. közleményében rámutatott arra, hogy bár az Aarhusi Egyezmény nem határozza meg azokat a körülményeket, amelyek között valamely intézmény vagy szerv jogalkotói minőségben jár el, egyértelmű, hogy az említett egyezmény csak akkor zár ki egy intézményt vagy szervet a hatálya alól, ha az említett testület e konkrét jogkörében járt el. Így valamely szerződő fél nemzeti parlamentje, noha demokratikusan megválasztott szervnek minősül, az Aarhusi Egyezmény értelmében vett hatóságnak tekinthető, ha nem jogalkotói minőségben jár el, például amikor valamely tevékenységet vagy projektet engedélyez. |
|
52 |
A Bíróságnak a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28‑i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2003. L 41., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.) az Aarhusi Egyezmény fényében történő értelmezése keretében a „bírói vagy jogalkotói minőségben eljáró szervek vagy intézmények” fogalmáról is alkalma nyílt állást foglalni. E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a „jogalkotói minőségben eljáró szervek vagy intézmények” fogalmát funkcionálisan kell értelmezni, amely szerint e meghatározás alá tartozónak tekinthetők azok a minisztériumok, amelyek feladata a nemzeti jog értelmében a törvénytervezetek előkészítése, a parlamentnek való előterjesztése és jogalkotási eljárásban való részvétel – főként álláspont megfogalmazása révén (lásd ebben az értelemben: 2012. február 14‑iFlachglas Torgau ítélet, C‑204/09, EU:C:2012:71, 49. pont). |
|
53 |
E megfontolások tehát a „jogalkotói minőségben” fogalmának funkcionális megközelítéséhez vezetnek. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a funkcionális megközelítés nemcsak az érintett szerv jellegére összpontosít, vagyis arra, hogy ez az intézmény vagy szerv hagyományosan jogalkotói hatásköröket gyakorol‑e, hanem a szóban forgó intézmény vagy szerv által ténylegesen ellátott feladatokra. Így, bár a szervezeti kritérium az aarhusi rendelet értelmében vett jogalkotási aktus minősítésre utaló valószínűsítő körülménynek minősül, önmagában nem döntő jelentőségű. Figyelembe kell venni ugyanis az említett intézmény vagy szerv által elfogadott jogi aktus tartalmára vonatkozó kritériumot is. Ez a megközelítés annál is inkább indokolt, mivel a jogalkotási eljárás az Aarhusi Egyezményben részes felek között jelentős mértékben eltérhet. |
|
54 |
Ebből következik, hogy az Aarhusi Egyezmény egyik részes felének jogrendszerére jellemző és kizárólag eljárási kritériumon alapuló, tisztán formális megközelítés nem fogadható el annak meghatározásához, hogy valamely jogi aktus elfogadására jogalkotói minőségben eljárva került‑e sor. Így az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő „jogalkotói minőségben” fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az kizárólag azokra az aktusokra vonatkozik, amelyeket az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében fogadtak el. |
|
55 |
A fenti 26–54. pontból következik, hogy az „igazgatási aktusnak” az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő fogalma minden olyan jogi aktust magában foglal, amelyet valamely uniós intézmény nem jogalkotói minőségben fogadott el, nem pedig – amint azt a felperesek állítják – kizárólag a nem az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalkotási aktusokat. |
|
56 |
E megfontolásokra és különösen a fenti 54. pontban említett kritériumokra tekintettel meg kell határozni, hogy a 2022/2577 rendelet az aarhusi rendeletnek – az Aarhusi Egyezmény fényében értelmezett – 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „igazgatási aktusnak” minősül‑e. |
|
57 |
A jelen ügy vonatkozásában megjegyzendő, hogy a 2022/2577 rendeletet a Tanács fogadta el, amely az EUSZ 16. cikk (1) bekezdése értelmében olyan intézmény, amelyre a Szerződések a Parlamenttel együtt jogalkotási feladatokat ruháztak. |
|
58 |
Így a Tanács jogalkotási feladatokat ellátó szerv. Mindazonáltal, amint az a fenti 53. pontból kitűnik, bár a szervezeti kritérium a jogalkotói minőségben való eljárásra utaló valószínűsítő körülménynek minősül, önmagában nem döntő jelentőségű. Magát a 2022/2577 rendelet tartalmát is figyelembe kell venni. |
A Tanács által a 2022/2577 rendelet elfogadása során gyakorolt hatáskörök jellegéről
A 2022/2577 rendelet jogalapjáról
|
59 |
Meg kell jegyezni, hogy a 2022/2577 rendeletet az EUM‑Szerződés harmadik része VIII. címének „Gazdaságpolitika” című 1. fejezetében található EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján fogadták el. |
|
60 |
Az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, hogy „[a] Tanács, a Szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.” |
|
61 |
Ebből következik, hogy az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy különleges körülmények között „a Szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül” intézkedéseket fogadjon el. |
|
62 |
Egyébiránt az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése kifejezetten felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy megfelelő gazdaságpolitikai intézkedéseket hozzon az energiahordozókkal való ellátásban felmerülő súlyos nehézségek kezelésére. |
|
63 |
E tekintetben megjegyzendő, hogy az EGK‑Szerződés 103. cikkéből – amely később EUMSZ 122. cikk lett – kitűnt, hogy a „megfelelő intézkedések” kifejezés azt jelzi, hogy az intézkedések formáját illetően a Tanács az esettől függően megválaszthatja a számára legmegfelelőbbnek tűnő intézkedést, és hogy az EGK‑Szerződés 103. cikkének (2) bekezdése – az egyhangú döntés követelményére is figyelemmel – a Tanács saját hatásköreinek gyakorlására utal, ideértve azon jogát is, hogy a Bizottságra ruházza az általa megállapított szabályok végrehajtását. Így a Bíróság kimondta, hogy az EGK‑Szerződés 103. cikke azzal, hogy felhatalmazta a Tanácsot arra, hogy határozzon a helyzetnek megfelelő intézkedésekről, széles mérlegelési jogkört biztosított ezen intézmény számára, amelyet a közös érdeknek megfelelően kell gyakorolnia (lásd ebben az értelemben: 1973. október 24‑iBalkan‑Import‑Export ítélet, 5/73, EU:C:1973:109, 18. pont). |
|
64 |
Ebből továbbá az is következik, hogy az EGK‑Szerződés 103. cikkének (2) bekezdésében előírt és immár az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdésében meghatározott hatáskörök gyakorlása során, amikor a Tanácsnak egy folyamatosan változó és szinte előreláthatatlan helyzetben azonnali hatályú intézkedéseket kellett hoznia, elvégezhette a létrehozandó rendszer előnyeinek és hátrányainak átfogó értékelését. Ezenkívül a Tanácsnak biztosítania kellett az egyes gazdaságpolitikai célok között esetlegesen felmerülő ellentmondások feloldásához szükséges állandó egyensúlyt, és adott esetben a tények vagy a gazdasági háttér függvényében egyiküknek vagy másikuknak átmenetileg elsőbbséget kellett biztosítania (lásd ebben az értelemben: 1973. október 24‑iBalkan‑Import‑Export ítélet, 5/73, EU:C:1973:109, 21. és 24. pont). |
|
65 |
Így az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdésének – az EGK‑Szerződés korábbi 103. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel lényegében egyenértékű rendelkezéseiből – az következik, hogy a Tanács e rendelkezések végrehajtása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, ami jellemző a jogalkotói feladat gyakorlására az uniós jogalkotó felelősségi körébe tartozó politikai döntéseket igénylő, súlyos gazdasági nehézségek leküzdésére irányuló intézkedések elfogadása terén, mivel azok a szóban forgó eltérő érdekek több szempontú értékelésén alapuló mérlegelését igénylik. E széles mérlegelési jogkört az a körülmény igazolja, hogy ezen intézménynek e feladata ellátása során összetett értékelést kell végeznie. |
|
66 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely terület alapvető szabályainak elfogadása kizárólag az uniós jogalkotó hatáskörébe tartozik. Ebből következik, hogy az alapszabályozás alapvető elemeit megállapító rendelkezéseket, amelyek elfogadásához e jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések meghozatala szükséges, nem lehet végrehajtási jogi aktusokban elfogadni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2023. február 28‑iFenix International ítélet, C‑695/20, EU:C:2023:127, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
67 |
Ezenkívül, amint az a fenti 64. pontból kitűnik, az EGK‑Szerződés 103. cikkének (2) bekezdése, amelynek helyébe azóta az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése lépett, lehetővé teszi a Tanács számára, hogy végrehajtási hatásköröket ruházzon a Bizottságra. |
|
68 |
E tekintetben megjegyzendő, hogy az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdésében előírt, a Tanács által megállapított szabályok végrehajtásának a Bizottságra ruházására vonatkozó lehetőség kizárólag az uniós jogalkotót illeti meg. |
|
69 |
Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy az uniós jogalkotó mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amikor arról határoz, hogy az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése értelmében végrehajtási jogkört ruház‑e a Bizottságra (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑iBizottság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑88/14, EU:C:2015:499, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
70 |
Ezenkívül a végrehajtási hatáskör átruházásával kapcsolatban az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy kötelező erejű uniós jogi aktus különleges és kellően indokolt esetekben ruház ilyen jogkört a Tanácsra, amikor az aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie. A végrehajtási jogkör gyakorlásának keretében az érintett intézménynek valamely jogalkotási aktus tartalmát annak biztosítása érdekében kell pontosítania, hogy azt az összes tagállamban egységes feltételek szerint hajtsák végre (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑iBizottság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑88/14, EU:C:2015:499, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
71 |
Végül megjegyzendő, hogy az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott jogi aktusok hatálya eltér az EUMSZ 290. és EUMSZ 291. cikk alapján elfogadott végrehajtási aktusok és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatályától. |
|
72 |
Az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján a Tanácsra ruházott hatáskörök ugyanis – az átruházott és végrehajtási hatáskörökkel ellentétben – nem függnek az alapul szolgáló jogalkotási aktus által adott előzetes felhatalmazástól. Egyébiránt az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott jogi aktusok nem kapcsolódnak elválaszthatatlanul az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően elfogadott jogi aktusokhoz, ellentétben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal és a végrehajtási aktusokkal, amelyek jogszerűsége a jogalkotó által előírtaktól függ. Ezenkívül, még ha a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdése értelmében módosíthatják is a jogalkotási aktusok egyes rendelkezéseit, megjegyzendő, hogy azok csak az EUMSZ 289. cikknek megfelelően elfogadott jogi aktus „nem alapvető” rendelkezéseit módosíthatják. |
|
73 |
Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 291. cikkének (2) bekezdése értelmében „[h]a valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 24. és 26. cikkében előírt esetekben a Tanácsra.” Meg kell jegyezni, hogy az említett cikk szövege nem az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdése értelmében vett jogalkotási aktusokra utal, hanem éppen ellenkezőleg, a szöveg felhatalmazza a kötelező erejű jogi aktusokat elfogadó jogalkotót arra, hogy végrehajtási hatásköröket ruházzon a Bizottságra vagy kivételesen a Tanácsra. |
A 2022/2577 rendelet tartalmáról
|
74 |
Emlékeztetni kell arra, hogy a 2022/2577 rendelet elfogadására az Oroszországi Föderáció Ukrajna ellen folytatott agressziós háborúja, valamint az Oroszországi Föderációból a tagállamokba irányuló földgázszállításoknak – az Unió és tagállamai biztonságát és ellátását fenyegető és az Unión belüli energiaárak emelkedését előidéző – példátlan csökkenése adott okot. |
|
75 |
Amint az a 2022/2577 rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, ebben az összefüggésben, valamint annak érdekében, hogy kezelni lehessen az európai fogyasztók és vállalkozások magas és ingadozó áraknak való, gazdaságilag és társadalmilag megterhelő kitettségét, a Tanács úgy ítélte meg, hogy azonnali és ideiglenes intézkedéseket kell hoznia a megújuló energiaforrások szélesebb körű alkalmazásának felgyorsítása érdekében. |
|
76 |
Ezt szem előtt tartva a 2022/2577 rendelet egyszerűsítési intézkedéseket tartalmaz a megújuló energia termelésének azáltal történő ösztönzése tekintetében, hogy mentességet vezet be az uniós környezetvédelmi jogszabályokban előírt bizonyos vizsgálati kötelezettségek alól, különösen a konkrét engedélyezési eljárások folyamatának egyszerűsítése révén. |
|
77 |
Amint ugyanis az a 2022/2577 rendelet 3. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, e rendelet általános eltérést állapít meg a másodlagos uniós jog rendelkezéseiben előírt engedélyezési eljárásoktól azáltal, hogy vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a megújuló energia termelésére irányuló tevékenység kiemelkedően fontos közérdeket képvisel. |
|
78 |
Közelebbről, a 2022/2577 rendeletnek a napenergiát hasznosító berendezések telepítésére vonatkozó engedélyezési eljárás felgyorsítására irányuló intézkedéseket tartalmazó 4. cikke konkrét eltérést ír elő az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o.) szerinti környezeti hatásvizsgálatok elvégzésének kötelezettségétől. |
|
79 |
Egyébiránt a 2022/2577 rendelet 6. cikke mentesíti a megújulóenergia‑projekteket a 2011/92 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében előírt környezeti hatásvizsgálat kötelezettsége, valamint a fajok védelmére vonatkozó, a természetes élőhelyek, és a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) 12. cikkének (1) bekezdése, illetve a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.) 5. cikke szerinti vizsgálatok alól. |
|
80 |
Így a 2022/2577 rendelet célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az e rendeletben előírt bizonyos intézkedések átmenetileg és meghatározott pontokban eltérnek a fenti 78. és 79. pontban említett irányelvekben szereplő másodlagos jogi rendelkezésektől, amelyek a környezetet feltehetően károsan befolyásoló projektek engedélyezését megelőzően a „jogi érdekek mérlegelését” írják elő, mivel – amint az a fenti 77. pontban megállapításra került – a 2022/2577 rendelet előírja, hogy e mérlegelés során a megújuló energia termelésének elsőbbséget kell tulajdonítani. |
|
81 |
Végül a 2022/2577 rendelet 9. cikke az említett rendelet hatásának értékelése céljából felülvizsgálati záradékot tartalmaz, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy javaslatot tegyen e rendelet érvényességének meghosszabbítására, mindamellett, hogy e záradék az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt jogalkotási eljárások valamelyikének megfelelően elfogadott jogi aktusokban szokásosan előírt felülvizsgálati záradékokhoz hasonló. |
|
82 |
A 2022/2577 rendelet tehát különös jogi aktusnak minősül, mivel első alkalommal állapítja meg a megújuló energia termelésének tulajdonítandó elsőbbséget azáltal, hogy vélelmet állít fel a megújuló energia termelésére irányuló tevékenységek által képviselt kiemelkedően fontos közérdekre vonatkozóan, ily módon eltérve a másodlagos jog által előírt, a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó kötelezettségeket tartalmazó általános engedélyezési eljárásoktól. |
Végkövetkeztetés
|
83 |
A fentiekből először is az következik, hogy a 2022/2577 rendeletben szereplő intézkedések elfogadásával összefüggésben a Tanács az aarhusi rendelet értelmében vett jogalkotási hatáskörök gyakorlására jellemző, az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján őt megillető széles mérlegelési jogkörével élt. A Tanács ugyanis egy folyamatosan változó és előreláthatatlan helyzetben azonnali hatályú intézkedések meghozatalára kényszerülve átfogóan értékelte a létrehozandó rendszer előnyeit és hátrányait, és biztosította az egyes gazdaságpolitikai célok között esetlegesen felmerülő ellentmondások feloldásához szükséges egyensúlyt, és közülük egyiküknek vagy másikuknak átmenetileg elsőbbséget biztosított a gazdasági körülmények függvényében. |
|
84 |
Másodszor, az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján a Tanácsra ruházott kivételes hatáskörök nem függnek az alapul szolgáló jogalkotási aktus által adott előzetes felhatalmazástól. |
|
85 |
Harmadszor, az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy végrehajtási intézkedéseket tartalmazó jogi aktusokat fogadjon el, mindamellett hogy az ilyen intézkedések elfogadására vonatkozó hatáskör kizárólag az uniós jogalkotót illeti meg. |
|
86 |
Negyedszer, a 2022/2577 rendelet egyes rendelkezései ezenfelül több, az EUM‑Szerződés értelmében vett jogalkotási aktus rendelkezéseinek alapvető elemeit is módosítják. Így a 2022/2577 rendelet nem foglal el alacsonyabb helyet a jogszabályi hierarchiában, mint az EUM‑Szerződés értelmében vett egyes jogalkotási aktusok, nevezetesen a 2011/92 irányelv, a 92/43 irányelv és a 2009/147 irányelv, amelyektől eltér. |
|
87 |
Ötödször, az a tény, hogy a 2022/2577 rendeletet az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján a Tanács, nem pedig a Bizottság fogadta el, annak bizonyítására alkalmas további körülménynek minősül, hogy e rendelet nem végrehajtási aktus, hanem a Tanács mint jogalkotó által elfogadott jogi aktus. |
|
88 |
A fentiekből az következik, hogy számos körülmény alkalmas annak bizonyítására, hogy a Tanács által a 2022/2577 rendelet elfogadásakor az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján gyakorolt hatáskörök az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása szempontjából a jogalkotási tevékenység körébe tartoznak. |
|
89 |
Következésképpen a 2022/2577 rendelet nem minősül az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett igazgatási aktusnak. |
|
90 |
Ezt az értékelést nem teheti kérdésessé a felperesek azon érve, amely szerint a jogalkotói minőségben eljáró szervek vagy intézmények azért nem tartoznak a „hatóság” fogalma alá, mert a jogalkotási eljárásban általában kellően biztosított a nyilvánosságnak a tájékoztatása és a jogalkotási folyamatban való részvétele, és különösen, mert a megválasztott képviselők a nyilvánosság felé elszámoltathatók. Márpedig a 2022/2577 rendeletet nem „demokratikusan” megválasztott szerv fogadta el. |
|
91 |
Mindazonáltal megjegyzendő, hogy – amint az a fenti 58. pontból kitűnik – a 2022/2577 rendeletet a Tanács fogadta el, amely az EUSZ 16. cikk (1) bekezdése alapján a Parlamenttel együtt jogalkotói minőséggel rendelkezik. Következésképpen ezt az érvet mint hatástalant el kell utasítani. |
|
92 |
Ennélfogva a Tanács helyesen utasította el mint elfogadhatatlant a felperesek által a 2022/2577 rendelet belső felülvizsgálata iránt benyújtott kérelmet. |
|
93 |
Ennélfogva az első jogalapot el kell utasítani. |
|
94 |
Mivel az első jogalap megalapozatlan, és mivel a Tanács helyesen utasította el a 2022/2577 rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelmet mint elfogadhatatlant, az említett felülvizsgálati kérelem elutasításának érdemi vitatására irányuló második és harmadik jogalap hatástalan, tehát azokat el kell utasítani. |
|
95 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság többek között a hatékony igazságszolgáltatással kapcsolatos okokból eltekinthet azon jogalapok megalapozottságának vizsgálatától, amelyeket mint elfogadhatatlanokat vagy hatástalanokat el kell utasítani (2022. szeptember 29‑iHIM kontra Bizottság ítélet, C‑500/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:741, 73. pont). |
|
96 |
Következésképpen a keresetet teljes egészében el kell utasítani. |
A költségekről
|
97 |
A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeiknek és a Tanács költségeinek viselésére. |
|
98 |
Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Bizottság tehát maga viseli saját költségeit. |
|
A fenti indokok alapján A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
|
Truchot Kanninen Sampol Pucurull Perišin Cassagnabère Kihirdetve Luxembourgban, a 2025. november 12‑i nyilvános ülésen. Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.