(1)

A nyersdohány piacának közös szervezéséről szóló, 1992. június 30-i 2075/92/EGK rendelet ( 4 ) 4. cikke előírja a jövedelemtámogatás összege, illetve a kiegészítő összegek rögzítését minden dohány-betakarítás esetére, különös figyelmet fordítva a különböző dohányfajták – szokásos versenyfeltételek között történő – értékesítésének múltbeli és előrelátható lehetőségeire. A jövedelemtámogatásokat tehát rögzíteni kell, és a 2002., 2003. és 2004. évre rögzített garanciaküszöbökhöz kell kötni.

(2)

A 2075/92/EGK rendelet 8. cikkének második bekezdésével és 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban a dohányfajtacsoportok, illetve a tagállamok szerinti garanciaküszöböt a 2002., 2003. és 2004. évi betakarításra vonatkozóan rögzíteni kell, különös tekintettel az érintett termőterületek piaci, illetve társadalmi-gazdasági és agronómiai feltételeire. A küszöbszinteket időben kell meghatározni ahhoz, hogy a termelők az érintett betakarítás tekintetében megtervezhessék termelésüket.

(3)

A 2075/92/EGK tanácsi rendelet 6. cikkének (5) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a termeltetési szerződések versenyeztetési rendszerét alkalmazzák. A jelenleg hatályban lévő rendelkezések értelmében ennek a rendszernek – amennyiben alkalmazásra kerül – az adott tagállamban termesztett valamennyi dohányfajtacsoportra ki kell terjednie. Ezt a rendszert még nem alkalmazzák, ugyanis a tagállamok véleménye szerint a versenyeztetés csak egyes dohányfajtacsoportok és csak az érdeklődésüket kinyilvánító termelői csoportok esetében indokolt. A versenyeztetés támogatása érdekében, amely a nyersdohány kereskedelmi árának növelési módja, rugalmasabb rendelkezéseket szükséges bevezetni, hogy a tagállamok egyes dohányfajta-csoportokra, illetve azokra a termelői csoportokra korlátozhassák ezt a megoldást, amelyek ebben részt kívánnak venni.

(4)

A 2075/92/EGK rendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében létrehozott nemzeti kvótatartalékok nem valósították meg azokat az átalakítási, illetve gazdaságátszervezési célkitűzéseket, amelyek érdekében azokat létrehozták. A nemzeti szinten történő alkalmazás, és elsősorban a tagállamok által megállapított, a tartalék valamint a megvalósításra szánt kis összegek újraelosztására vonatkozó feltételek elégtelennek bizonyultak a kívánt hatás eléréséhez. A nemzeti tartalékok kezelésére hozott adminisztratív rendelkezések többletmunkát idéztek elő, és túlságosan bonyolulttá tették a kvóták kezelését, ami a szétosztást nagymértékben késleltette. Az ilyen szándékkal rendelkező tagállamok számára azonban továbbra is meg kell hagyni a rendszer alkalmazásának lehetőségét, amennyiben azt hasznosnak tartják.

(5)

A Szerződés előírja, hogy a közösségi politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor az emberi egészség védelmének magas szintjét kell biztosítani. Az Európai Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiájának keretében minden politika gazdasági, társadalmi és környezeti következményét figyelembe kell venni. A nyersdohánytermelő régiókban következésképpen indokolt a termesztők számára új jövedelmi források és gazdasági tevékenységek kialakítását célzó programokat végrehajtani. Ennek a célnak az elérése érdekében módosítani szükséges a közösségi Dohányalap tevékenységét, és az agronómiai kutatás helyébe az egyedi kezdeményezéseket támogató intézkedéseknek kell lépniük, amelyek lehetővé teszik a dohánytermesztők számára a dohányról az egyéb terményekre és munkaalkalmat teremtő gazdasági tevékenységekre való áttérést.

(6)

Indokolt továbbá az alap finanszírozására alkalmazott levonást 2003-ban 3 %-ra emelni azért, hogy növeljék a rendelkezésre álló költségvetési eszközöket a dohányfogyasztás káros hatásaira vonatkozó tájékoztató intézkedések és a más termelésre való áttérést célzó kezdeményezések finanszírozása céljából. Ez utóbbi intézkedés, amelyre újabban kiemelt figyelmet fordítanak, nemzeti szinten külön áttérési intézkedések részeként lenne megvalósítható, és a kvóta-visszavásárlási rendszerhez kapcsolódna, illetve azzal egységet alkotna. A 2004. évi betakarítás tekintetében szükség esetén a levonás 5 %-ra emelhető; ez az alap előirányzatainak felhasználásától függ, ez utóbbi alapja a Bizottság által készített jelentés.

(7)

A 2075/92/EGK rendeletet módosítani kell,