1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, a Pollinis France a Bizottság 2022. december 6‑i, Ares(2022) 8437051. számú határozatának megsemmisítését kéri, amellyel a Bizottság elutasította az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a 2,5‑diklór‑benzoesav‑metil‑észter, az aklonifen, az állati vagy növényi eredetű szagriasztók/birkafaggyú, az alumínium‑ammónium‑szulfát, az alumínium‑foszfid, az alumínium‑szilikát, a beflubutamid, a bentiavalikarb, a boszkalid, a C7–C20 zsírsavak, a cimoxanil, a dimetomorf, a dodemorf, az ecetsav, az egyenes láncú lepkeferomonok, az etefon, az etilén, a fenmedifám, a fluoxastrobin, a flurokloridon, a folpet, a formetanát, a gibberellinek, a gibberellinsav, a halolaj, a hidrolizált fehérjék, a kalcium‑karbid, a kaptán, a karbamid, a kvarchomok, a magnézium‑foszfid, a metám, a metamitron, a metazaklór, a metribuzin, a milbemektin, a növényi olajok / fodormentaolaj, a növényi olajok / repceolaj, a növényi olajok / szegfűszegolaj, a piretrinek, a pirimifosz‑metil, a prokinazid, a propamokarb, a protiokonazol. az S‑metolaklór, a szulkotrion, a teafakivonat, a tebukonazol, a vas‑szulfát, és a zsírsavak desztillációs maradéka hatóanyag jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. május 5‑i (EU) 2022/708 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2022. L 133, 1. o.) belső felülvizsgálata iránti kérelmét (a továbbiakban: megtámadott határozat), amennyiben e rendelet meghosszabbítja a boszkalid jóváhagyási időtartamát.

A jogvita előzményei és a kereset előterjesztését követő tényállás

2

A felperes Párizsban (Franciaország) székhellyel rendelkező nonprofit egyesület, amelynek célja többek között a környezetvédelem előmozdítása a környezetvédelmi jog keretében.

3

A boszkalid olyan hatóanyag, amelyet a szukcinát‑dehidrogenáz‑gátlók családjába tartozó növényvédő szerekben használnak.

4

A boszkalidot az Európai Unióban először a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a bentiavalikarb, a boszkalid, a karvon, a fluoxasztrobin, a Paecilomyces lilacinus és a protiokonazol hatóanyagként való felvételének céljából történő módosításáról szóló, 2008. április 4‑i 2008/44/EK bizottsági irányelv (HL 2008. L 94., 13. o.) hagyta jóvá. Ezen irányelv mellékletének megfelelően a jóváhagyás 2008. augusztus 1‑jén lépett hatályba, és 2018. július 31‑én járt volna le.

5

2015 júniusában kérelmet nyújtottak be a boskalid jóváhagyásának megújítása iránt.

6

2018. június 27‑én a boscalid jóváhagyási időtartamát 2019. július 31‑ig meghosszabbították az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az alfa‑cipermetrin, a beflubutamid, a benalaxil, a bentiavalikarb, a bifenazát, a boszkalid, a bromoxinil, a kaptán, a karvon, a klórprofam, a ciazofamid, a dezmedifam, a dimetoát, a dimetomorf, a dikvat, az etefon, az etoprofosz, az etoxazol, a famoxadon, a fenamidon, a fenamifosz, a flumioxazin, a fluoxastrobin, a folpet, a foramszulfuron, a formetanát, a Gliocladium catenulatum (törzs: J1446), az izoxaflutol, a metalaxil‑m, a metiokarb, a metoxifenozid, a metribuzin, a milbemektin, az oxaszulfuron, a Paecilomyces lilacinus (törzs: 251), a fenmedifám, a foszmet, a pirimifosz‑metil, a propamokarb, a protiokonazol, a pimetrozin és az s‑metolaklór hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. június 27‑i (EU) 2018/917 bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2018. L 163., 1. o.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414 tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.) 17. cikke alapján. Az említett végrehajtási rendelet (8) preambulumbekezdése kifejti, hogy „mivel az anyagok értékelése a kérelmezőkön kívül álló okok miatt halasztást szenvedett, a szóban forgó hatóanyagok jóváhagyása valószínűleg még azelőtt lejár, hogy meghosszabbításukról [helyesen: megújításukról] döntés születne”, és hogy „[e]zért jóváhagyási időtartamukat meg kell hosszabbítani”.

7

2018 novemberében a jelentéstevő tagállam (Szlovákia) és a társ‑jelentéstevő tagállam (Franciaország) közzétette a boszkalid megújítását értékelő jelentés tervezetét.

8

2019. január 25. és március 27. között az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) nyilvános konzultációt tartott a boszkalidról.

9

2019. május 7‑én az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az alfa‑cipermetrin, a beflubutamid, a benalaxil, a bentiavalikarb, a bifenazát, a boszkalid, a brómxinil, a kaptán, a ciazofamid, a dezmedifam, a dimetoát, a dimetomorf, a diuron, az etefon, az etoxazol, a famoxadon, a fenamifosz, a flumioxazin, a fluoxastrobin, a folpet, a foramszulfuron, a formetanát, a metalaxil‑m, a metiokarb, a metribuzin, a milbemektin, a Paecilomyces lilacinus (törzs: 251), a fenmedifam, a foszmet, a pirimifosz‐metil, a propamokarb, a protiokonazol, az S‑metolaklór és a tebukonazol hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. május 7‑i (EU) 2019/707 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2019. L 120., 16. o.) másodszor is meghosszabbította a boszkalid jóváhagyási időtartamát 2020. július 31‑ig. Az említett rendelet (7) preambulumbekezdése ugyanazt a magyarázatot tartalmazza, mint a 2018/917 végrehajtási rendelet (8) preambulumbekezdése.

10

2019 augusztusában az EFSA 122 kérdésre vonatkozóan további információkat kért a megújítás kérelmezőjétől.

11

2019. szeptember 16‑án a megújítás kérelmezője válaszolt az EFSA‑nak.

12

2020. június 24‑én az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a beflubutamid, a benalaxil, a bentiavalikarb, a bifenazát, a boszkalid, a brómxinil, a kaptán, a ciazofamid, a dimetomorf, az etefon, az etoxazol, a famoxadon, a fenamifosz, a flumioxazin, a fluoxastrobin, a folpet, a formetanát, a metribuzin, a milbemektin, a Paecilomyces lilacinus (törzs: 251), a fenmedifam, a foszmet, a pirimifosz‑metil, a propamokarb, a protiokonazol és az S‑metolaklór hatóanyag jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2020/869 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2020. L 201., 7. o.) harmadszor is meghosszabbította a boszkalid jóváhagyási időtartamát 2021. július 31‑ig. Az említett rendelet (4) preambulumbekezdése kifejti, hogy „[m]ivel az anyagok értékelése a kérelmezőkön kívül álló okok miatt halasztást szenvedett, a szóban forgó hatóanyagok jóváhagyása valószínűleg még azelőtt lejár, hogy meghosszabbításukról [helyesen: megújításukról] döntés születne”, és hogy „[e]zért jóváhagyásuk érvényességét meg kell hosszabbítani”. Az (5) preambulumbekezdés hozzáteszi, hogy „[a boszkalid] esetében meg kell hosszabbítani a jóváhagyás időtartamát, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az endokrin károsító tulajdonságoknak a 844/2012/EU végrehajtási rendelet 13. és 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban történő értékelésére”.

13

2021. május 6‑án a 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az alumínium‑ammónium‑szulfát, az alumínium‑szilikát, a beflubutamid, a bentiavalikarb, a bifenazát, a boszkalid, a kalcium‑karbonát, a kaptán, a szén‑dioxid, a cimoxanil, a dimetomorf, az etefon, a teafakivonat, a famoxadon, a zsírsavak desztillációs maradéka, a C7–C20 zsírsavak, a flumioxazin, a fluoxastrobin, a flurokloridon, a folpet, a formetanát, a gibberellinsav, a gibberellinek, heptamaloxiloglükán, a hidrolizált fehérjék, a vas‑szulfát, a metazaklór, a metribuzin, a milbemektin, a Paecilomyces lilacinus (törzs: 251), a fenmedifam, a foszmet, a pirimifosz‑metil, a növényi olajok/repceolaj, a kálium‑hidrogén‑karbonát, a propamokarb, a protiokonazol, a kvarchomok, a halolaj, az állati vagy növényi eredetű szagriasztók/birkafaggyú, az S‑metolaklór, az egyenes láncú lepkeferomonok, a tebukonazol és a karbamid hatóanyag jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. május 6‑i (EU) 2021/745 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2021. L 160., 89. o.) negyedszer is meghosszabbította a boszkalid jóváhagyási időtartamát 2022. július 31‑ig. Az említett rendelet (5) preambulumbekezdése ugyanazt a magyarázatot tartalmazza, mint a 2020/869 végrehajtási rendelet (4) preambulumbekezdése.

14

2022. május 5‑én a 2022/708 végrehajtási rendelet ötödször is meghosszabbította a boszkalid jóváhagyási időtartamát 2023. július 31‑ig. Az említett rendelet (5) preambulumbekezdése kifejti, hogy „mivel az említett hatóanyagok értékelése a kérelmezőkön kívül álló okok miatt halasztást szenvedett, a szóban forgó hatóanyagok jóváhagyása valószínűleg még azelőtt lejár, hogy meghosszabbításukról [helyesen: megújításukról] döntés születne”, és hogy „[e]zért jóváhagyási időtartamukat meg kell hosszabbítani annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az értékelés befejezéséhez”.

15

A felperes a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.) 10. cikke alapján belső felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a 2022/708 végrehajtási rendeletre vonatkozóan, amelyet 2022. július 4‑én vettek nyilvántartásba.

16

Az Európai Bizottság a megtámadott határozattal elutasította a felperes belső felülvizsgálat iránti kérelmét.

17

A jelen kereset benyújtását követően a Bizottság az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az aklonifen, az ametoktradin, a beflubutamid, a bentiavalikarb, a boszkalid, a kaptán, a kletodim, a cikloxidim, a ciflumetofen, a dazomet, a diklofop, a dimetomorf és az etefon, a fenazakin, fluopikolid, fluoxastrobin, flurokloridon, folpet, formetanát, a Helicoverpa armigera sejtmag‑poliéder‑vírus, a himexazol, az indolil‑vajsav, a mandipropamid, a metalaxil, a metaldehid, a metám, a metazaklór, a metribuzin, a milbemektin, a paklobutrazol, a penoxszulam, a fenmedifam, a pirimifosz‑metil, a propamokarb, a prokinazid, a protiokonazol, az S‑metolaklór, a Spodoptera littoralis sejtmag‑poliéder vírus, a Trichoderma asperellum (T34. törzs) és a Trichoderma atroviride I‑1237. törzs hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2023. május 4‑i (EU) 2023/918 bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2023. L 119., 160. o.) hatodszor is meghosszabbította a boszkalid jóváhagyási időtartamát 2026. április 15‑ig. E rendelet (15) preambulumbekezdése kifejti, hogy „[a boszkalid] tekintetében az [EFSA‑nak] a 844/2012/EU végrehajtási rendelet 13. cikkével összhangban további időre van szüksége ahhoz, hogy állásfoglalást fogadjon el, és adott esetben szakértői konzultációt szervezzen”, és hogy „[e]zenkívül a 844/2012/EU végrehajtási rendelet 14. cikkének megfelelően további időre van szükség az ezt követő kockázatkezelési határozat meghozatalához”. A (20) preambulumbekezdés hozzáteszi, hogy „[t]ekintettel arra, hogy a vonatkozó jóváhagyási időszakok lejárta előtt nem lehet határozatot hozni e hatóanyagok jóváhagyásának meghosszabbításáról [helyesen: megújításáról], és hogy a meghosszabbítási [helyesen: megújítási] eljárások elhúzódásának okai az érintett kérelmezőkön kívül állnak, a hatóanyagok jóváhagyási időtartamát meg kell hosszabbítani annak érdekében, hogy lehetővé váljon a szükséges értékelések elvégzése és a jóváhagyás meghosszabbítása [helyesen: megújítása] iránti kérelemre vonatkozó szabályozási döntéshozatali eljárások véglegesítése”.

18

A felperes 2023. június 16‑án a 2023/918 végrehajtási rendelet belső felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtott be az 1367/2006 rendelet 10. cikke alapján.

19

A Bizottság 2023. december 1‑jei határozatával elutasította a felperes belső felülvizsgálat iránti kérelmét.

20

A felperes 2024. február 9‑én keresetet nyújtott be a fenti 19. pontban említett határozattal szemben, amelyet T‑75/24. számon vettek nyilvántartásba.

A felek kérelmei

21

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

22

Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, a BASF SE és a CropLife Europe által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

utasítsa el a keresetet;

–

a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

23

A felperes keresete alátámasztására négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első lényegében az 1107/2009 rendelet 17. cikkének téves értelmezésén alapul, a második, amelyre másodlagosan hivatkozik, az említett cikkre vonatkozó jogellenességi kifogáson, a harmadik azon, hogy a Bizottság tévesen ítélte meg, hogy az 1107/2009 rendelet 17. cikkében előírt feltételek teljesültek, míg a negyedik egyrészt azon, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a 2022/708 végrehajtási rendelet kellően indokolt, másrészt pedig azon, hogy a megtámadott határozat indokolása hiányos.

Az eljáráshoz fűződő érdek fennállásáról

24

A BASF annak vizsgálatát kéri a Törvényszéktől, hogy a felperesnek a (EU) 2023/918 végrehajtási rendelet elfogadását követően, amely 2026. április 15‑ig meghosszabbította a boszkalid jóváhagyásának időtartamát, továbbra is fennáll‑e az eljáráshoz fűződő érdeke.

25

A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdekének létrejött és fennálló érdeknek kell lennie. Tekintettel a kereset tárgyára ennek az érdeknek a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül, és a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (lásd: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet (C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A jelen ügyben, amint arra a BASF hivatkozik, a Bizottság új végrehajtási rendeletet fogadott el a boszkalid jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása érdekében, a 2022/708 végrehajtási rendeletben előírt meghosszabbított időtartam lejártát követően.

27

Mindazonáltal, először is, a Bizottság nem vonta vissza a megtámadott határozatot, így a jogvita tárgya továbbra is fennáll (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Másodszor, az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a felperesnek továbbra is érdeke fűződik ahhoz, hogy valamely uniós intézmény jogi aktusának megsemmisítését kérje annak érdekében, hogy azon jogsértés, amely e jogi aktust állítólag érinti, a jövőben ne ismétlődhessék meg. Ez az eljáráshoz fűződő érdek az EUMSZ 266. cikk első bekezdéséből következik, amelynek értelmében azok az intézmények, amelyek aktusait a Bíróság semmisnek nyilvánította, kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ez az eljáráshoz fűződő érdek ugyanakkor csak akkor áll fenn, ha a feltételezett jogellenesség a felperes által benyújtott kereset alapjául szolgáló ügyben szereplő körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet (2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 50–52. pont; 2018. szeptember 27‑i Mellifera kontra Bizottság ítélet, T‑12/17, EU:T:2018:616, 28. pont).

29

A jelen ügyben ez a helyzet, mivel a felperes által hivatkozott jogellenesség többek között az 1107/2009 rendelet 17. cikkének olyan értelmezésén alapul, amelyet a Bizottság a boszkalid vagy más anyag jóváhagyási időtartama meghosszabbításának belső felülvizsgálatára irányuló kérelem kapcsán ismét alkalmazhat. A jelen ügy irataiból ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság elfogadta a 2023/918 végrehajtási rendeletet, amellyel az 1107/2009 rendelet 17. cikkében előírt feltételek alapján meghosszabbította a boszkalid és több más anyag jóváhagyásának időtartamát, és ezt követően elutasította a felperes e meghosszabbítással kapcsolatos belső felülvizsgálat iránti kérelmét.

30

Ebből következik, hogy a 2023/918 végrehajtási rendelet elfogadása ellenére a felperesnek a jelen ügyben továbbra is fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke.

Az első és a harmadik, az 1107/2009 rendelet 17. cikkének téves értelmezésére alapított jogalapról

31

Az első és a harmadik jogalappal, amelyeket egymást kiegészítő jellegük miatt együttesen kell vizsgálni, a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen értelmezte az 1107/2009 rendelet 17. cikkét, különösen azzal, hogy megállapította: e cikk alkalmazási feltételei teljesültek.

Az első jogalap elfogadhatóságáról

32

A BASF úgy véli, hogy a felperes által előterjesztett, az 1107/2009 rendelet 17. cikkének téves értelmezésére alapított első jogalap elfogadhatatlan. A felperes nem vitatja a belső felülvizsgálat iránti kérelmére adott válaszban foglalt értékelést, hanem érvei a boszkalid jóváhagyási időtartamának a 2022/708 végrehajtási rendelettel történt meghosszabbítása ellen irányulnak, amely a belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgya volt. Márpedig, ha a felperes az 1367/2006 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújt be a belső felülvizsgálat iránti kérelemre adott válasszal szemben, kizárólag e válasz jogszerűségét támadhatja.

33

A Törvényszék emlékeztet arra, hogy az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint „[b]ármely nem kormányzati szervezet vagy a nyilvánosság más tagjai, amelyek, illetve akik megfelelnek a 11. cikkben meghatározott feltételeknek, jogosultak belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon az uniós intézményhez vagy szervhez, amely az igazgatási aktust elfogadta, vagy amelynek – feltételezett igazgatási mulasztás esetén – egy ilyen aktust el kellett volna fogadnia, azon az alapon, hogy az ilyen aktus vagy mulasztás ellentétes a […] környezetvédelmi joggal”. Ugyanezen rendelet 12. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] 10. cikk szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet […] eljárást indíthat a Bíróságon”.

34

Az igazgatási aktus belső felülvizsgálata iránti kérelem tehát arra irányul, hogy megállapítsa az állítólagos jogellenességet, illetve az említett aktus megalapozottságának hiányát. A kérelmező ezt követően – a hatáskör hiányára, a lényeges eljárási szabályok megsértésére, a Szerződések vagy az ezek alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre való hivatkozással – keresetet indíthat az uniós bíróság előtt a belső felülvizsgálat iránti kérelmet mint megalapozatlant elutasító határozattal szemben (2019. szeptember 12‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság ítélet, C‑82/17 P, EU:C:2019:719, 38. pont). Ebből következik, hogy ilyen kereset esetén a felperes nem jogosult arra, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelemmel érintett jogi aktus jogszerűségét vagy megalapozottságát közvetlenül vitató érveket hozzon fel (lásd: 2018. szeptember 27‑i Mellifera kontra Bizottság ítélet, T‑12/17, EU:T:2018:616, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Szerződések által meghatározott bírósági felülvizsgálati rendszer ugyanis nem biztosít lehetőséget arra, hogy a Törvényszék megsemmisítsen egy olyan határozatot, amely nem képezi az EUMSZ 263. cikken alapuló, megsemmisítés iránti közvetlen kereset tárgyát (2019. április 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, T‑108/17, EU:T:2019:215, 28. pont).

35

A jelen ügyben először is a keresetlevél egyértelműen megjelöli, hogy a megsemmisítés iránti kereset tárgya a megtámadott határozat.

36

Továbbá az első jogalap címéből és annak különböző részeiből közvetlenül kitűnik, hogy a felperes szerint a megtámadott határozat az a határozat, amely az 1107/2009 rendelet 17. cikkének téves értelmezésén alapul.

37

Végül az első jogalap egészének olvasatából kitűnik, hogy érvelésével a felperes az 1107/2009 rendelet 17. cikkének a Bizottság által a megtámadott határozatban adott értelmezését vitatja. Az a tény, hogy a belső felülvizsgálati eljárás tárgya, valamint az 1367/2006 rendelet 10. és 12. cikkének logikája miatt bizonyos átfedés állhat fenn a belső felülvizsgálat iránti kérelem keretében előadott érvek és az említett kérelmet mint megalapozatlant elutasító határozat megsemmisítése iránti kereset alátámasztására felhozott érvek között, nem változtat e következtetésen.

38

Ennélfogva el kell utasítani a BASF azon érvelését, amely szerint az első jogalap elfogadhatatlan, mivel nem a megtámadott határozatra irányul.

Az első jogalap harmadik részéről és a harmadik jogalap második részéről

39

Az első jogalap harmadik részében, és elsőként, a felperes úgy véli, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy időbeli korlátozás nélkül ismételten meghosszabbíthatja a boszkalidhoz hasonló hatóanyag jóváhagyásának időtartamát. A meghosszabbítások ugyanis olyan átmeneti intézkedések, amelyeknek jellegüknél fogva időben korlátozottaknak kell maradniuk, és amelyeknek kivételes jellegűnek kell lenniük. Mindenesetre a jelen ügyben az ötéves meghosszabbítás nem tekinthető jogszerűnek. Másodikként a felperes arra hivatkozik, hogy az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat figyelembe kell venni a megújításról szóló határozat elfogadásakor.

40

A harmadik jogalap második részében a felperes arra hivatkozik, hogy a boszkalid jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó teljes időtartam nem felel meg az 1107/2009 rendelet 17. cikkében foglalt követelményeknek. A Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy e cikk harmadik bekezdése kizárólag azokra a helyzetekre alkalmazandó, amelyekre ugyanazon cikk második bekezdése vonatkozik. Ezenkívül a boszkalid jóváhagyásának meghosszabbítására megállapított időtartam nem megfelelő, és a meghosszabbítás teljes időtartama aránytalanul hosszú.

41

A Törvényszék elöljáróban emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a környezetpolitika – többek között – az elővigyázatosság elvén alapul, ez az elv arra is irányul, hogy azt az Unió más politikái keretében is alkalmazzák, különösen a közegészség védelmének politikája keretében, valamint akkor, ha az uniós intézmények a közös agrárpolitika vagy a belső piaci politika jogcímén az emberi egészség védelmére irányuló intézkedéseket fogadnak el (lásd: 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet, C‑616/17, EU:C:2019:800, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Az uniós jogalkotónak tehát, amikor az 1107/2009 rendeletben szereplőkhöz hasonló növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokat fogad el, meg kell felelnie az elővigyázatosság elvének annak érdekében, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 35. cikkének, valamint az EUMSZ 9. cikknek és az EUMSZ 168. cikk (1) bekezdésének megfelelően biztosítsa az emberi egészségvédelem magas szintjét (lásd: 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet, C‑616/17, EU:C:2019:800, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Az elővigyázatosság elvéből az következik, hogy amennyiben bizonytalanságok állnak fenn az emberi egészségre vonatkozó kockázatok fennállása vagy mértéke tekintetében, védelmi intézkedéseket lehet hozni anélkül, hogy meg kellene várni, hogy e kockázatok valósága és súlyossága teljesen bizonyossá váljon (lásd: 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet, C‑616/17, EU:C:2019:800, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Az elővigyázatosság elve az uniós jog általános elvét képezi, amely arra kötelezi az érintett hatóságokat, hogy a releváns szabályozásban a részükre biztosított hatáskörök gyakorlására szolgáló pontos kereten belül oly módon tegyenek megfelelő intézkedéseket a közegészségügyre, a biztonságra és a környezetre nézve meglévő, bizonyos potenciális kockázatok megelőzése céljából, hogy a gazdasági érdekekkel szemben elsőbbséget biztosítanak az említett érdekek védelmével összefüggő követelményeknek (lásd: 2003. október 21‑i Solvay Pharmaceuticals kontra Tanács ítélet, T‑392/02, EU:T:2003:277, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. április 12‑i Du Pont de Nemours [France] és társai kontra Bizottság ítélet, T‑31/07, nem tették közzé, EU:T:2013:167, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az elővigyázatosság elve az 1107/2009 rendelet valamennyi rendelkezésének alapjául szolgál.

45

Az 1107/2009 rendelet (8) preambulumbekezdése egyébiránt pontosítja, hogy az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni, és hogy az említett rendeletnek biztosítania kell, hogy az iparág igazolja, hogy a gyártott vagy forgalomba hozott anyagok vagy növényvédő szerek nem hatnak károsan az emberek és állatok egészségére, illetve nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az e rendelet által a növényvédő szerekre és hatóanyagaikra vonatkozóan bevezetett előzetes engedélyezési és jóváhagyási eljárásokat az uniós jog egyik általános elve, az elővigyázatosság elve ihlette (lásd: 2021. március 17‑i FMC kontra Bizottság ítélet, T‑719/17, EU:T:2021:143, 60. és 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

Ebből következik, hogy a Bizottságnak az 1107/2009 rendelet szerinti hatásköreinek gyakorlása során figyelembe kell vennie az elővigyázatosság elvét. Ami közelebbről a hatóanyagokat illeti, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottság a megújítási eljárás lezárásának megvárása nélkül is hozhat olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák valamely anyag felhasználását, és ezzel a fogyasztók biztonságát helyezi előtérbe (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 19‑i Arysta LifeScience Netherlands kontra Bizottság ítélet, T‑476/17, EU:T:2019:618, 97. pont).

47

A felperes érveinek megválaszolása érdekében tehát az 1107/2009 rendelet 17. cikkét az elővigyázatosság elvének fényében kell értelmezni, tekintettel a boszkalid jóváhagyása meghosszabbításának időtartamára és gyakoriságára.

48

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi. Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez annak keletkezése is támpontot nyújthat (lásd: 2021. szeptember 2‑i CRCAM ítélet, C‑337/20, EU:C:2021:671, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. január 25‑i Rusal Armenal kontra Tanács ítélet, T‑512/09 RENV, EU:T:2017:26, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Elsőként, az 1107/2009 rendelet 17. cikke első bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy „[h]a valószínűsíthető, hogy a jóváhagyás a kérelmezőn kívül álló okokból a meghosszabbításról [helyesen: megújításáról] szóló határozat meghozatala előtt lejár, akkor a 79. cikk (3) bekezdésben említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően határozatot kell elfogadni, amely a jóváhagyás időtartamát az adott kérelmező esetében a kérelem elbírálásához elegendő idővel meghosszabbítja”. Ugyanezen rendelet 17. cikkének harmadik bekezdése előírja azokat a tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni a meghosszabbítás időtartamának meghatározásakor, nevezetesen: „a) a kért információk szolgáltatásához szükséges idő; b) az eljárás lefolytatásához szükséges idő; c) adott esetben a 18. cikk szerinti koherens munkaprogram kidolgozásához szükséges idő”.

50

Így e rendelkezésből kitűnik, hogy ha valószínűsíthető, hogy a jóváhagyás a kérelmezőn kívül álló okokból a megújításról szóló határozat meghozatala előtt lejár, „határozatot kell [elfogadni, amely] a jóváhagyás időtartamát […] meghosszabbítja”, mégpedig „a kérelem elbírálásához elegendő idővel”. Bár e rendelkezés szövege nem zárja ki, hogy ezen időtartam végén újabb meghosszabbításról szóló határozatot fogadjanak el, e meghosszabbítás, amelyre kizárólag a megújítási eljárás befejezésének lehetővé tétele érdekében kerül sor, kizárólag ideiglenes jellegű lehet, amint azt a Tanács a beavatkozási beadványában kifejti.

51

A meghosszabbítás időtartamának tehát meg kell felelnie az adott ügy sajátos körülményeinek, és következésképpen nem alkalmazható automatikus, még kevésbé szisztematikus jelleggel.

52

Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat szerint az 1107/2009 rendelet 17. cikke lehetővé teszi a hatóanyag jóváhagyásának megújítására irányuló eljárás meghosszabbítását olyan körülmények miatt, amelyek az eljárás során merültek fel, és korábban nem voltak ismertek (2019. szeptember 19‑i Arysta LifeScience Netherlands kontra Bizottság ítélet, T‑476/17, EU:T:2019:618, 104. pont).

53

Másodikként, figyelembe kell venni azt az összefüggésrendszert, amelybe az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdésében kimondott szabály illeszkedik.

54

Ez a szabály az 1107/2009 rendelet azon szakaszának része, amely a hatóanyagok jóváhagyására vonatkozik. E jóváhagyásokat, valamint azok megújítását számos rendelkezés szabályozza, amelyek az alkalmazandó eljárás menetére vonatkoznak.

55

Először is, a jóváhagyás legfeljebb tízéves időtartamra adható meg (az 1107/2009 rendelet 5. cikke), amely korlátozás megegyezik a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelvben (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) előírttal, amely a boszkalid jóváhagyásának időpontjában volt hatályban. Amint azt az 1107/2009 rendelet (15) preambulumbekezdése kifejti, a hatóanyagok jóváhagyásának időtartama biztonsági okokból időben korlátozott, és annak arányban kell állnia a hatóanyagok használatával járó esetleges kockázatokkal. A megújítás legfeljebb tizenöt évig érvényes (az 1107/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése).

56

Ebből következik, hogy a jogalkotó gondot fordított arra, hogy korlátozott jóváhagyási és megújítási időtartamokat írjon elő annak elkerülése érdekében, hogy olyan hatóanyagok maradjanak a piacon, amelyek az 1107/2009 rendelet 4. cikke értelmében elfogadhatatlan kockázatot jelentenének. E célkitűzés megvalósítása az elővigyázatosság elvének fényében megköveteli, hogy az anyagokat időszakonként újraértékeljék, amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, amikor az 1107/2009 rendeletben követett időszakos megközelítést ismerteti.

57

Másodszor, a megújítási kérelmet legkésőbb három évvel a jóváhagyás időtartamának lejárta előtt kell benyújtani (az 1107/2009 rendelet 15. cikke). E határidő tehát úgy van meghatározva, hogy elegendő legyen az eljárás lefolytatásához és a megújításról szóló határozat elfogadásához, biztosítva ugyanakkor a fenti 56. pontban felidézett időszakos megközelítés hatékonyságát.

58

E célból az 1107/2009 rendelet 19. cikke felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy végrehajtási rendelettel elfogadja a megújítási eljárás végrehajtásához szükséges rendelkezéseket.

59

Ennek megfelelően fogadták el a hatóanyagok jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó eljárás végrehajtásához szükséges rendelkezéseknek a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009 rendelet szerinti megállapításáról szóló, 2012. szeptember 18‑i 844/2012/EU bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 252., 26. o.), amely többek között határidőket ír elő a megújítási eljárás különböző szakaszaira vonatkozóan az eljárás megfelelő működésének biztosítása érdekében (a (3) preambulumbekezdés). E rendelet célja az 1107/2009 rendeletben már előírt szabályok érvényre juttatása, ugyanakkor egységes alkalmazási feltételek biztosítása az Unióban.

60

Közelebbről, a 844/2012 végrehajtási rendelet 1–8. cikke meghatározza a hatóanyag gyártója által valamely tagállamhoz benyújtott kérelem elfogadhatóságára vonatkozó szabályokat, és az eljárás ezen első szakaszára vonatkozóan bizonyos határidőket állapít meg. E rendelet 3. cikkének megfelelően e kérelmet először a jelentéstevő tagállam ellenőrzi, amely megbizonyosodik arról, hogy azt az említett rendelet 1. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt határidőn belül nyújtották be, és hogy az tartalmazza az ugyanezen a rendelet 2. cikkében előírt összes elemet. Konkrétabban, az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a megújítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező által benyújtani kívánt, és az 1107/2009 rendelet 15. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően szükséges új információk felsorolását. Ezt követően ugyanezen rendelet 6. cikkének megfelelően a jelentéstevő tagállam ezen ellenőrzésre vonatkozó igenlő válaszának kézhezvételét követően a kérelmező benyújtja a kiegészítő dokumentációt a jelentéstevő tagállamnak, a társjelentéstevő tagállamnak, a Bizottságnak és az EFSA‑nak. Végül, e rendelet 8. cikkének megfelelően, amennyiben a kiegészítő dokumentációt határidőn belül nyújtották be, és az tartalmazza az összes előírt elemet, a jelentéstevő tagállam tájékoztatja a kérelmezőt, a társjelentéstevő tagállamot, a Bizottságot és az EFSA‑t a kiegészítő dokumentáció beérkezésének időpontjáról és a kérelem elfogadhatóságáról.

61

Hasonlóképpen, a 844/2012 végrehajtási rendelet 11–14. cikke meghatározza a hatóanyag jóváhagyásának megújítása iránti kérelem értékelésére vonatkozó eljárást, és pontos határidőket ír elő, amelyek között az eljárásban részt vevő különböző feleknek el kell készíteniük és közölniük kell jelentésüket vagy megállapításaikat. Mindenekelőtt a jelentéstevő tagállam a társjelentéstevő tagállammal folytatott konzultációt követően jelentést készít, amelyben értékeli, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e az 1107/2009 rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak, és megküldi azt a Bizottságnak, másolatban pedig az EFSA‑nak (a 844/2012 végrehajtási rendelet 11. cikke). A jelentéstevő tagállamtól kapott értékelőjelentés‑tervezet kézhezvételét követően az EFSA továbbítja azt a kérelmező és a többi tagállam részére (a 844/2012 végrehajtási rendelet 12. cikke). Az írásbeli észrevételek benyújtására nyitva álló határidő lejártától számított öt hónapon belül az EFSA a legfrissebb tudományos és műszaki ismeretek fényében, a kiegészítő dokumentáció benyújtásakor érvényes útmutatók alkalmazásával állásfoglalást fogad el arról, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e az 1107/2009 rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak. Az EFSA adott esetben szakértői konzultációt szervez, többek között a jelentéstevő tagállam és a társjelentéstevő tagállam szakértőinek részvételével. Az EFSA ezen állásfoglalását közzéteszi és ismerteti a kérelmezővel, a tagállamokkal és a Bizottsággal (a 844/2012 végrehajtási rendelet 13. cikke). Végül az EFSA állásfoglalásának kézhezvételét követően és figyelembe véve a jelentéstevő tagállam által készített értékelőjelentés‑tervezetet, a kérelmező és a többi tagállam észrevételeit, valamint az EFSA állásfoglalását, a Bizottság úgynevezett „megújításra vonatkozó” jelentést és rendelettervezetet nyújt be az állandó bizottságnak. A kérelmező lehetőséget kap arra, hogy a megújításra vonatkozó jelentéssel kapcsolatban észrevételeket tegyen (a 844/2012 végrehajtási rendelet 14. cikkének (1) bekezdése). A megújításra vonatkozó jelentés alapján, és figyelembe véve a kérelmező által benyújtott észrevételeket, a Bizottság az 1107/2009 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének megfelelően rendeletet fogad el (a 844/2012 végrehajtási rendelet 14. cikkének (2) bekezdése).

62

Csak a 844/2012 végrehajtási rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében szabályozott, az 1107/2009 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése alapján a jóváhagyás megújításáról szóló rendelet elfogadására irányuló eljárás utolsó szakaszára nem került meghatározásra határidő.

63

Ebből következik, hogy a megújítási eljárás egy pontosan meghatározott ütemterv végrehajtásán alapul (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 19‑i Arysta LifeScience Netherlands kontra Bizottság ítélet, T‑476/17, EU:T:2019:618, 103. pont). E határidők előírása és azok betartásának szükségessége összhangban áll azzal a követelménnyel, hogy az eljárás egésze legfeljebb három évig tarthat, amint az a 844/2012 végrehajtási rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik (2021. december 9‑i Agrochem‑Maks kontra Bizottság ítélet, C‑374/20 P, nem tették közzé, EU:C:2021:990, 82. pont).

64

E határidők, valamint az eljárás észszerű időn belüli lefolytatására vonatkozó követelmény betartása annál is inkább fontos, mivel az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdése alapján elfogadott végrehajtási rendelet, amely a szóban forgó hatóanyag jóváhagyását meghatározott időtartamra meghosszabbítja, ugyanolyan következményekkel jár, mint az ilyen anyag első jóváhagyásáról az említett rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási rendelet, illetve az e rendelet 20. cikke alapján elfogadott, a jóváhagyás megújításáról szóló rendelet (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 27‑i Mellifera kontra Bizottság ítélet, T‑12/17, EU:T:2018:616, 57. és 58. pont).

65

Így meg kell állapítani, hogy az 1107/2009 rendelet 17. cikke olyan mechanizmust ír elő, amelyet kivételesen kell alkalmazni, ha az abban meghatározott feltételek teljesülnek. A mechanizmus szisztematikus alkalmazása a hatóanyagok jóváhagyásának megújítására irányuló eljárásokban tehát nem egyeztethető össze az 1107/2009 rendelet követelményeivel, valamint általánosságban e rendelet szellemével.

66

Ellenkezőleg, a Bizottságnak minden egyes alkalommal, amikor meghosszabbít egy jóváhagyási időtartamot, eseti értékelést kell végeznie, és figyelembe kell vennie a releváns körülményeket annak érdekében, hogy meghatározza a folyamatban lévő értékelés lezárásához szükséges „elegendő időt”.

67

Egyébiránt az 1107/2009 rendelet 17. cikke mérlegelési jogkört biztosít a Bizottságnak annak meghatározására, hogy mi tekinthető „elegendő időnek”. Ez a mérlegelési jogkör nem korlátlan, hanem azt az említett cikk harmadik bekezdése keretek közé szorítja, amely meghatározza, hogy a meghosszabbítás időtartamának meghatározásakor mely tényezőket kell figyelembe venni.

68

Ezenkívül az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdését nem lehet önállóan értelmezni és alkalmazni, hanem az azt a kiegészítő harmadik bekezdés rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni és alkalmazni.

69

E tekintetben el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint az 1107/2009 rendelet 17. cikkének harmadik bekezdése csak az ugyanezen cikk második bekezdésében említett helyzetekre alkalmazandó.

70

Egyrészt az 1107/2009 rendelet 17. cikkének szövege nem támasztja alá ezt az értelmezést. Ugyanis e cikk első két bekezdése ugyanazt, a meghosszabbításra vonatkozó „megfelelő idő” kifejezést használja, és nincs ok különbséget tenni a kettő között. Ráadásul e cikk második bekezdése átmeneti jellegű, mivel azokra a hatóanyagokra alkalmazandó, amelyeknek a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvétele 2014. június 14. előtt lejárt. Nem ez a helyzet a harmadik bekezdés esetében, amely az 1107/2009 rendelet más rendelkezéseire is hivatkozik, nevezetesen a 18. cikkben foglalt rendelkezésekre, amelyek nem átmeneti jellegűek. Az 1107/2009 rendelet 17. cikke harmadik bekezdésének hatálya tehát nem korlátozódik e cikk második bekezdésére.

71

Másrészt a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 2006. július 12‑i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2006) 388 végleges) eredeti szövegében az 1107/2009 rendelet jelenlegi 17. cikkének első és második bekezdése ugyanazon bekezdés részét képezte, amelyet közvetlenül a meghosszabbítás időtartamát szabályozó bekezdés követett. Ez a jogalkotó azon szándékát mutatja, hogy a meghosszabbítás időtartamának meghatározásánál azokat a szempontokat vegyék figyelembe, amelyek a jelenleg az e rendelet 17. cikkének első két bekezdésében említett helyzetekre irányadók.

72

Ebből következik, hogy az 1107/2009 rendelet 17. cikkének harmadik bekezdése alkalmazandó az „elegendő idő” meghatározásakor.

73

Harmadszor, amint arra a Törvényszék a fenti 41–46. pontban emlékeztetett, az elővigyázatosság elve az 1107/2009 rendelet valamennyi rendelkezésének alapjául szolgál.

74

Ebben az összefüggésben az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdésében használt „elegendő idő” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az olyan időtartam meghatározását követeli meg, amely nem rövidebb, és nem is hosszabb annál, mint ami az adott ügyben a megújítási eljárás befejezéséhez szükséges.

75

Harmadikként figyelembe kell venni az 1107/2009 rendelet által követett célokat.

76

Az 1107/2009 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése szerint a rendelet célja, hogy biztosítsa mind az emberek és állatok egészségének, mind a környezetnek a magas szintű védelmét, és hogy javítsa a belső piac működését a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok harmonizálásával, és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés fokozásával. A Bizottság tehát helyesen állítja, hogy az 1107/2009 rendelet több célkitűzést követ. Mindazonáltal, amint az az 1107/2009 rendelet (24) preambulumbekezdéséből kitűnik, a növényvédő szerek engedélyezésekor az emberek és állatok egészségének, valamint a környezet védelmére irányuló célkitűzésnek elsőbbséget kell élveznie a növénytermesztés fejlesztésével szemben.

77

A környezet magas szintű védelmének fenntartását előírva az 1107/2009 rendelet az EUMSZ 11. cikkét hajtja végre, amely előírja, hogy környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába, valamint az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdését, amely e kötelezettséget konkretizálja. Az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a belső piac megteremtése és működése céljából a jogszabályok közelítése érdekében többek között környezetvédelemre vonatkozóan tett javaslataiban a Bizottság a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre, továbbá hogy a Parlament és a Tanács a saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására. A környezet e védelmének elsőbbsége van a gazdasági megfontolásokkal szemben, ezért azzal a bizonyos gazdasági szereplőket érő, akár jelentős mértékű, kedvezőtlen gazdasági következményeket is igazolni lehet (lásd: 2021. március 17‑i FMC kontra Bizottság ítélet, T‑719/17, EU:T:2021:143, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

Ebből következik, hogy az 1107/2009 rendelet különböző célkitűzései közül a Bizottságnak különös jelentőséget kell tulajdonítania az emberek és állatok egészsége, valamint a környezet magas szintű védelme biztosításának céljának egy hatóanyag jóváhagyásának megújítására irányuló eljárás során, különösen akkor, ha ez az eljárás meghaladja a lefolytatására előírt időkeretet, és az említett rendelet 17. cikke alapján meghosszabbítja a jóváhagyás időtartamát.

79

A fenti megfontolások összességéből a következő elvek vezethetők le. Először is, a jóváhagyás időtartamának meghosszabbítása ideiglenes és kivételes jellegű, és az eljárás során felmerült, korábban nem ismert körülmények miatt megengedhető. Azt az adott ügy konkrét körülményeire tekintettel kell elfogadni, és következésképpen nem alkalmazható automatikus, még kevésbé szisztematikus jelleggel. Másodszor, a meghosszabbítás időtartamának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a megújítás iránti kérelem vizsgálatát. Ezen időtartam meghatározásakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie az 1107/2009 rendelet 17. cikkének harmadik bekezdésében előírt szempontokat, és az egyes esetekben külön értékelést kell végeznie. Harmadszor, ez az időtartam nem lehet sem rövidebb, sem hosszabb annál, mint ami a megújítási eljárás befejezéséhez szükséges.

80

Negyedszer, általánosabban, amikor a Bizottság az 1107/2009 rendelet 17. cikkét kívánja alkalmazni, figyelembe kell vennie a megújítási eljárás teljes időtartamát annak biztosítása érdekében, hogy az az eljárás észszerű időn belüli lefolytatására vonatkozó, a fenti 64. pontban felidézett követelményre tekintettel észszerű korlátok között maradjon. Közelebbről, figyelembe véve a jóváhagyás korlátozott időtartamát és a jogalkotó által választott időszakos megközelítést, amely a hatóanyagok kockázatainak rendszeres időközönként történő újraértékelésén alapul, nem fogadható el, hogy a jóváhagyás ideiglenes és kivételes jellegű meghosszabbítása lehetővé tegye a hatóanyag piacon maradását az eredeti jóváhagyás időtartamát jelentősen meghaladó ideig, mivel ez megfosztaná az e rendelet által létrehozott megújítási rendszert a hatékony érvényesülésétől.

81

Így értelmezve az 1107/2009 rendelet 17. cikke kifejezésre juttatja az érintett különböző érdekeknek az említett rendelet célkitűzéseivel és az elővigyázatosság elvével összeegyeztethető mérlegelését. Egyrészt figyelembe kell venni azokat az érdekeket, amelyek amellett szólnak, hogy az uniós szabályoknak megfelelően jóváhagyott anyag ne legyen előre nem látható módon betiltva a megújítási eljárás ütemtervében bekövetkező, a kérelmezőn kívül álló késedelmek miatt.

82

Másrészt az engedélyezett meghosszabbítás csupán ideiglenes, azt megszakíthatja a megújítás mellőzéséről szóló határozat, vagy az anyagok felhasználására vonatkozó korlátozásokkal járhat, és különösen nem haladhatja meg az adott eset körülményeire tekintettel szükséges mértéket.

83

A jelen ügyben a megtámadott határozatban a Bizottság először is úgy véli, hogy az 1107/2009 rendelet 17. cikkének harmadik bekezdése csak az e cikk második bekezdésének hatálya alá tartozó helyzetekre alkalmazandó, és így nem alkalmazható a boszkalid jóváhagyási időtartamának meghosszabbítására. Másodszor, a Bizottság a szóban forgó meghosszabbítást azzal indokolja, hogy az EFSA jelentésére várt. Úgy véli, hogy a rövidebb időtartamú, szükség esetén újból meghosszabbítható meghosszabbítás előnyösebb, mint az egyetlen, hosszabb időtartamú meghosszabbítás. Harmadszor, az arra alapított érv, hogy a boszkalid jóváhagyásának időtartamát már többször meghosszabbították, nem bír jelentőséggel. A Bizottság szerint az említett rendelet 17. cikkének alkalmazási gyakoriságát illetően nincs korlátozás. A Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy az e cikkben előírt feltételek a jelen ügyben teljesültek, és hogy a jogalkotó a meghosszabbítási mechanizmust a jogbiztonság biztosítása érdekében vezette be.

84

Ezenkívül a megtámadott határozatban a Bizottság vitatja, hogy korlátlan időtartamú meghosszabbításokat engedélyezett volna. Elismeri, hogy tagállami szinten problémák vannak a határidők betartásával, ugyanakkor úgy véli, hogy ezek a rendszerszintű problémák nem alkalmasak arra, hogy a meghosszabbításról szóló határozatot jogellenessé tegyék.

85

Egyébiránt az elővigyázatosság elvét illetően a Bizottság a megtámadott határozatban kifejti, hogy az 1107/2009 rendelet 17. cikkének alkalmazása sem elemzést, sem érdemi mérlegelést nem tesz szükségessé, mivel az érdemi döntést a megújítási eljárás végén hozzák meg. Mérlegelési mozgástere a meghosszabbítás időtartamának megválasztására korlátozódik, és kizárólag e választás során kerül alkalmazásra az elővigyázatosság elve. Ezen elv alkalmazása a Bizottság számára azt jelentené, hogy a meghosszabbításnak a lehető legrövidebbnek kell lennie ahhoz, hogy az 1107/2009 rendeletnek megfelelően el lehessen érni a szükséges tudományos eredményeket, és hogy a meghosszabbítási időtartam végét nem szükséges megvárni a jóváhagyás megújításáról vagy meg nem újításáról szóló határozat elfogadásához.

86

Így először is a megtámadott határozatban a Bizottság kifejezetten kizárta az 1107/2009 rendelet 17. cikkének harmadik bekezdésében előírt szempontok alkalmazhatóságát (lásd a fenti 69. és 83. pontot). Másodszor úgy véli, hogy teljesültek az e cikkben előírt feltételek, anélkül azonban, hogy megvizsgálta volna a jelen ügy különböző elemeit annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy a boszkalid jóváhagyásának megújítása iránti kérelem vizsgálatát lehetővé tevő, elegendő időtartamú meghosszabbítást rendel el.

87

E tekintetben úgy tűnik, hogy a 2022/708 végrehajtási rendelet 50 különböző anyag esetében azonos, egyéves meghosszabbítási időtartamot ír elő. Bár igaz, amint arra a Bizottság a beadványaiban hivatkozik, hogy nem köteles 50 különböző végrehajtási rendeletet elfogadni, amelyek mindegyike eltérő anyagra vonatkozik, az 50 anyagra vonatkozó azonos meghosszabbítási időtartam, amelynek megválasztását a Bizottság nem indokolta meg, nehezen egyeztethető össze az esetről esetre történő elemzés követelményével. A Bizottság azon érvei, amelyek szerint nem volt köteles érdemi elemzést végezni, és a kiegészítő információk iránti kérelmek miatt nem engedhette volna, hogy ezen anyagok jóváhagyása lejárjon, nem érintik azt a kötelezettségét, hogy konkrétan elemezze, mi minősül „elegendő” időtartamnak az egyes anyagok – köztük a boszkalid – jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása esetén.

88

Harmadszor, a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejtett azon megközelítés, amely szerint az egyetlen hosszabb időtartam helyett korlátozott időtartamra szóló, szükség esetén ismét meghosszabbítható meghosszabbítást választott, ellentétes az 1107/2009 rendelet 17. cikkével, amely – amint az a fenti 79. pontban kifejtésre került – megköveteli, hogy a meghosszabbítás időtartamát konkrétan, az eljárás még hátralévő szakaszainak figyelembevételével számítsák ki, és az ne haladja meg a megújítási eljárás befejezéséhez szükséges mértéket.

89

Negyedszer, a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozatban azt állította, hogy a boszkalid jóváhagyásának egymást követő meghosszabbításait nem kell figyelembe venni, és hogy nem áll fenn korlátozás az 1107/2009 rendelet 17. cikke alkalmazásának gyakoriságát illetően. Az ilyen megközelítés ellentétes a fenti 80. pontban ismertetett elvvel.

90

A Bizottság azon érvei, amelyek szerint a meghosszabbítási időtartamokat nem lehet összeadni, és hogy az összesített időtartam fogalmát, amely alatt valamely anyag jóváhagyását az 1107/2009 rendelet 17. cikke alapján meghosszabbítják, az említett rendelet nem ismeri, nem alkalmasak e következtetés megkérdőjelezésére.

91

Kétségtelen, hogy a 2022/708 végrehajtási rendelet előírja a boszkalid jóváhagyásának egyéves meghosszabbítását, és kizárólag ez a rendelet képezi a belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát. Az sem vitatott, hogy a Bizottság kizárólag e rendelet jogszerűségét vizsgálhatta felül.

92

Tekintettel azonban a hatóanyagok jóváhagyási időtartama meghosszabbításának ideiglenes jellegére, valamint arra, hogy olyan intézkedésről van szó, amelyre olyan megújítási eljárás során kerül sor, amelynek ez a meghosszabbítás egy esetleges szakaszát képezi, e meghosszabbítás nem értelmezhető elszigetelten azon eljárás egészétől, amelynek részét képezi.

93

A jelen ügyben a 2022/708 végrehajtási rendelet a boszkalid jóváhagyási időtartamának ötödik meghosszabbítását írja elő, ezáltal az e hatóanyag jóváhagyásának megújítása iránti kérelem vizsgálatának időtartama nyolc évre terjed, és a jóváhagyás további öt évre meghosszabbításra kerül.

94

Ha ezt az összefüggést figyelmen kívül hagynánk, az egymást követő meghosszabbítások jogszerűsége vizsgálatának eredménye minden esetben megegyezne az első meghosszabbítás vizsgálatának eredményével. Márpedig az ilyen eredmény ellentétes lenne a fenti 79. és 80. pontban kifejtett elvekkel.

95

Az egyes meghosszabbítási időtartamok elszigetelt elemzése ezenkívül tovább súlyosbítaná azt, amit a Bizottság a megtámadott határozatban a megújítási eljárás határidejének betartásával összefüggő „rendszerszintű” problémáknak nevez.

96

A Bizottság ezen érveit ezért el kell utasítani.

97

Ennélfogva helyt kell adni az első jogalap harmadik részének és a harmadik jogalap második részének, anélkül hogy az első jogalap többi részét vizsgálni kellene.

A harmadik jogalap első részéről

98

A harmadik jogalap első részében a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a megújítási eljárás késedelme a kérelmezőn kívül álló okokból következett be.

99

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az 1107/2009 rendelet 17. cikke első bekezdésének különböző nyelvi változatai eltérnek egymástól. Ugyanis, bár bizonyos változatok, köztük a francia, a „raisons indépendantes de la volonté du demandeur” (a kérelmezőn kívül álló okok) kifejezést használják, a „volonté” (akarat) fogalma más nyelvi változatokban nem jelenik meg. Egyes más nyelvi változatok ugyanis, ideértve az angolt is, az „ellenőrzés” fogalmát használják. Más nyelvi változatok, mint például a német, a „felelősség” fogalmát vagy a befolyás fogalmát használják. Ismét más változatok a maguk részéről megelégszenek a „kérelmezőn kívül álló” okok említésével.

100

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az uniós jog rendelkezéseit ugyanis egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével. Az uniós jogi szövegek különféle nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést a szabályozás célját, valamint azt a szövegkörnyezetet figyelembe véve kell értelmezni, amelynek részét képezi (lásd: 2019. szeptember 12‑i A és társai ítélet, C‑347/17, EU:C:2019:720, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101

Így az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdését – pontosabban a „kérelmezőn kívül álló okok” kifejezést – e rendelkezés célját, valamint azt a szövegkörnyezetet figyelembe véve kell értelmezni, amelynek részét képezi.

102

E szabály szövegkörnyezetét illetően először is utalni kell a fenti 54. és az azt követő pontokban kifejtett megfontolásokra. Másodszor meg kell vizsgálni a megújítás kérelmezőjének szerepét az 1107/2009 rendelet 17. cikkének keretében.

103

Ugyanis mind a jóváhagyási eljárás, mind a megújítási eljárás a hatóanyag gyártójának – adott esetben később a megújítás kérelmezőjének – kezdeményezésére indul, amint az kitűnik az 1107/2009 rendelet 7. cikkéből, illetve a 844/2012 végrehajtási rendelet 1. cikkéből. A hatóanyag gyártója – és adott esetben később a megújítás kérelmezője – központi szereplő a jóváhagyási és megújítási eljárások során, és az ezen eljárásokban részt vevő szervek fő kapcsolattartója.

104

Ami konkrétabban a megújítási eljárást illeti, a megújítás kérelmezője felel a kérelem tartalmáért (a 844/2012 végrehajtási rendelet 3. cikke), a kiegészítő dokumentáció benyújtásáért (a 844/2012 végrehajtási rendelet 6. és 7. cikke), valamint a jelentéstevő tagállam vagy az EFSA részére történő kiegészítő információk rendelkezésre bocsátásáért (a 844/2012 végrehajtási rendelet 11. cikkének (5) bekezdése és 13. cikkének (3) bekezdése), továbbá benyújthat észrevételeket az EFSA‑hoz a jelentéstevő tagállam értékelő jelentéstervezetével vagy a megújításra vonatkozó jelentéssel kapcsolatban (a 844/2012 végrehajtási rendelet 12. cikkének (3) bekezdése és 14. cikkének (1) bekezdése). A megújítás kérelmezőjével való valamennyi kapcsolattartásra pontos határidők vonatkoznak.

105

Ebből következik, hogy a megújítás kérelmezője olyan szereplő, aki adatok szolgáltatásával vagy észrevételek benyújtásával részt vesz az eljárás valamennyi szakaszában, ami lehetővé teszi számára, hogy befolyásolja az eljárás menetét. A jogalkotó ezért döntött úgy, hogy a jóváhagyás időtartamának meghosszabbítását ahhoz a feltételhez köti, hogy az esetleges késedelem a megújítás „kérelmezőjén kívül álló okból” következzen be.

106

Ezzel szemben a jóváhagyás időtartamának meghosszabbítását illetően a megújítás kérelmezőjének nem kell kérelmet benyújtania, és vele kapcsolatban konzultációs eljárást sem irányoz elő a szabályozás. Az eljárás hivatalból indul, és a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a megújítási eljárás menetében bekövetkezett késedelem nem „a kérelmezőn kívül álló okból” következett‑e be.

107

Így a kérelmező magatartását a megújítási eljárás azon különböző szakaszainak figyelembevételével kell értékelni, amelyek megelőzik a jóváhagyás időtartamának esetleges meghosszabbítását, és amelyekben részt vett.

108

E tekintetben az 1107/2009 rendelet 17. cikke kifejezésre juttatja az érintett különböző érdekeknek az említett rendelet célkitűzéseivel és az elővigyázatosság elvével összeegyeztethető mérlegelését.

109

Az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdésében említett célkitűzések tekintetében a fenti 75–78. pontra kell utalni, és különösen arra, hogy a Bizottságnak valamely hatóanyag jóváhagyásának megújítására irányuló eljárás lefolytatása során különös jelentőséget kell tulajdonítania az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelme biztosítása célkitűzésének.

110

A megújítás kérelmezőjének a megújítási eljárás során tapasztalt késedelmekben betöltött szerepének vizsgálata során a Bizottságnak nemcsak arról kell meggyőződnie, hogy e kérelmező a határidők betartásával járt‑e el, hanem arról is, hogy a megújítási eljárás menetében bekövetkezett késedelem a kérelmezőn kívül álló okból következett‑e be, azaz nem úgy járt‑e el, hogy késedelmet okozzon, vagy ahhoz hozzájáruljon.

111

Ebből következik, hogy az olyan megközelítés, amely a kérelmezőtől a megújítási eljárás menetében bekövetkezett késedelmekkel összefüggésben szándékossági elem fennállását követeli meg, túlságosan megszorító, és annak kockázatával jár, hogy felborítja a jogalkotó által kialakított egyensúlyt a megújítás kérelmezőjének érdekei javára. Az ilyen megszorító, a megújítás kérelmezőjének kedvező megközelítés szintén ellentétes lenne az ítélkezési gyakorlattal, amely megköveteli, hogy az emberek egészségének és a környezetnek a magas szintű védelme elsőbbséget élvezzen a gazdasági megfontolásokkal szemben (lásd ebben az értelemben: 2021. március 17‑i FMC kontra Bizottság ítélet, T‑719/17, EU:T:2021:143, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), valamint azzal a szövegkörnyezettel, amelybe az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdésében előírt szabály illeszkedik, és amely részletesen szabályozza a megújítás kérelmezőjének az eljárásban való részvételét.

112

A jogalkotó által végzett mérlegelés tiszteletben tartása érdekében az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a késedelem okainak objektív és konkrét elemzését követeli meg annak megállapítása érdekében, hogy e késedelem a kérelmezőn kívül álló okból következett be, és hogy a kérelmező kellő gondossággal betartotta a kérelemre és a megújítási eljárásra vonatkozó valamennyi szabályt. E tekintetben az a tény, hogy a késedelem – legalábbis részben – annak tudható be, hogy a megújítási eljárásban részt vevő egy vagy több hatóság késedelmesen nyújtotta be jelentését vagy következtetéseit, nem elegendő a kérelmező szerepének teljes kizárásához, mivel maga a kérelmező is okozhatta az ilyen késedelmet, még akkor is, ha betartotta az 1107/2009 rendeletben számára előírt határidőket.

113

A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozatban úgy véli, hogy a késedelem a megújítás iránti kérelem benyújtójának akaratán kívül álló okból következett be, mivel e késedelem a megújítási eljárás más szereplőinek – például a jelentéstevő tagállamnak, az EFSA‑nak vagy magának a Bizottságnak – vagy vis maiornak tulajdonítható. A Bizottság kifejti, hogy csak azt kell megállapítania, hogy a késedelem nem a megújítás iránti kérelem benyújtójának tudható be, anélkül hogy meg kellene vizsgálnia, miért következett be ez a késedelem, vagy ki tekinthető „felelősnek”, illetve hogy felügyelnie kellene a megújítási eljárásban részt vevő többi szereplőt. Először is, a Bizottság kifejti, hogy a jelen ügyben vitatott késedelem annak tudható be, hogy a jelentéstevő tagállam késedelmesen nyújtotta be a felülvizsgált jelentéstervezetet, ami olyan körülménynek minősül, amely egyértelműen megfelel az 1107/2009 rendelet 17. cikkében előírt azon feltételnek, amely szerint a késedelem nem tulajdonítható a megújítás iránti kérelem benyújtójának. Másodszor a Bizottság hangsúlyozza, hogy el kell utasítani mint spekulatívakat a felperes azon állításait, amelyek szerint a megújítási jelentéstervezetben azonosított adathiányok, valamint az a körülmény, hogy az EFSA kiegészítő információkat kért, hozzájárulhattak a késedelemhez. Harmadszor és mindenesetre ezen állítások a kiegészítő dokumentáció teljességének, valamint a benyújtott dokumentáció értékeléséből levonható következtetéseknek az összetévesztésén alapulnak. A megújítás kérelmezőjének kérelme alátámasztására olyan kiegészítő dokumentációt kell benyújtania, amely megfelel az alkalmazandó szabályozási keretben előírt adatszolgáltatási követelményeknek. Következésképpen a Bizottság szerint a megújítás kérelmezője az 1107/2009 rendelet 17. cikke értelmében nem lehet felelős sem az adatok hiányosságaiért, sem az ezekből következő, a 844/2012 végrehajtási rendelet szerinti kiegészítő információk iránti kérelmekért.

114

E tekintetben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság nem tartotta szükségesnek a megújítás kérelmezője szerepének konkrét, vagy akár csak összefoglaló vizsgálatát annak megállapítása érdekében, hogy a megújítási eljárás késedelmet szenvedett‑e.

115

Beadványaiban a Bizottság egyébiránt arra hivatkozik, hogy a megújítás kérelmezőjétől eltérő szereplő – a jelen esetben a jelentéstevő tagállam – által, legalábbis részben, okozott késedelem nem értelmezhető úgy, hogy az a kérelmező felelősségi köréhez vagy szándékához kapcsolódik. A Bizottság úgy véli, hogy nem kell megvizsgálnia, milyen mértékben járult hozzá a megújítás kérelmezője a késedelemhez.

116

Márpedig a Bizottság azáltal, hogy nem végezte el a kérelmező szerepének konkrét elemzését, korlátozóan közelítette meg a megújítás kérelmezőjének a megújítási eljárás esetleges késedelmében játszott szerepét, továbbá figyelmen kívül hagyta a kérelmező esetleges szerepét abban az esetben, ha egy másik szereplő – akár csak részben is – hozzájárult a késedelemhez, tévesen alkalmazta a jogot az 1107/2009 rendelet 17. cikkének értelmezése során, és nem tartotta tiszteletben a jogalkotó által végzett mérlegelést (lásd a fenti 111. és 112. pontot).

117

Ebből következik, hogy a harmadik jogalap első részének is helyt kell adni.

118

Következésképpen a megtámadott határozatot a boszkalidra vonatkozó részében meg kell semmisíteni, anélkül hogy a második és a negyedik jogalapot vizsgálni kellene.

A költségekről

119

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és a felperes költségeinek viselésére.

120

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) és (3) bekezdése alapján a Parlament, a Tanács, a BASF és a CropLife Europe maguk viselik saját költségeiket.

1)

A Törvényszék az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a 2,5‑diklór‑benzoesav‑metil‑észter, az aklonifen, az állati vagy növényi eredetű szagriasztók/birkafaggyú, az alumínium‑ammónium‑szulfát, az alumínium‑foszfid, az alumínium‑szilikát, a beflubutamid, a bentiavalikarb, a boszkalid, a C7–C20 zsírsavak, a cimoxanil, a dimetomorf, a dodemorf, az ecetsav, az egyenes láncú lepkeferomonok, az etefon, az etilén, a fenmedifám, a fluoxastrobin, a flurokloridon, a folpet, a formetanát, a gibberellinek, a gibberellinsav, a halolaj, a hidrolizált fehérjék, a kalcium‑karbid, a kaptán, a karbamid, a kvarchomok, a magnézium‑foszfid, a metám, a metamitron, a metazaklór, a metribuzin, a milbemektin, a növényi olajok / fodormentaolaj, a növényi olajok/repceolaj, a növényi olajok / szegfűszegolaj, a piretrinek, a pirimifosz‑metil, a prokinazid, a propamokarb, a protiokonazol. az S‑metolaklór, a szulkotrion, a teafakivonat, a tebukonazol, a vas‑szulfát, és a zsírsavak desztillációs maradéka hatóanyag jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. május 5‑i (EU) 2022/708 bizottsági végrehajtási rendelet belső felülvizsgálata iránt a Pollinis France által benyújtott kérelmet elutasító 2022. december 6‑i, Ares(2022) 8437051. számú bizottsági határozatot – amennyiben e rendelet a boszkalid jóváhagyási időtartamát meghosszabbítja – megsemmisíti.

2)

A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi saját költségein felül a Pollinis France részéről felmerült költségek viselésére.

3)

Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, a BASF SE és a CropLife Europe maguk viselik saját költségeiket.