JEAN RICHARD DE LA TOUR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2021. április 27. ( 1 )

C‑584/20. P. és C‑621/20. P. sz. egyesített ügyek

Európai Bizottság

kontra

Landesbank Baden‑Württemberg

Egységes Szanálási Testület (ESZT) (C‑584/20 P)

és

Egységes Szanálási Testület (ESZT)

kontra

Landesbank Baden‑Württemberg (C‑621/20 P)

„Fellebbezés – Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Tisztességes eljárás – A kontradiktórius eljárás elve – Hivatalból felhozott jogalap – A vitatott határozat hitelesítése – A 2017. évi előzetes hozzájárulások kiszámítása – Indokolási kötelezettség – Üzleti titok – Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet jogszerűsége”

I. Bevezetés

1.

A bankunió második pillérét képező Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) ( 2 ) fő célja annak biztosítása, hogy ezen unió keretein belül a banki csődöket hatékonyan kezeljék, és azok az adóalanyok, valamint a reálgazdaság számára a lehető legkisebb költséggel járjanak. Az Európai Uniónak az ESZM egységes és következetes működéséért felelős ügynöksége, az Egységes Szanálási Testület (ESZT) határoz a bankszanálási eljárások megindításáról, míg operatív szinten e határozatot a nemzeti szanálási hatóságokkal együttműködve hajtják végre.

2.

Az ESZT rendelkezik az Egységes Szanálási Alap (ESZA) felett, amelynek feladata a szanálási intézkedések finanszírozása. Ezen alapot az euróövezet hitelintézetei és egyes befektetési vállalkozásai hozzájárulásaiból finanszírozzák. ( 3 ) Kormányközi megállapodás szabályozza a hozzájárulások uniós szintű átutalását. ( 4 )

3.

A finanszírozás közös felhasználásúvá tétele a 2023‑as év végére valósul meg teljes mértékben, mivel a hozzájárulásokat ettől az időponttól kezdődően kizárólag az ESZA részére teljesítik, és azok már részben sem – évente csökkenő mértékben – a nemzeti szanálási hatóságokhoz kerülnek befizetésre. E hozzájárulások kiszámításának módszerei a tagállamok között számos vita tárgyát képezték, amelyekről hosszadalmas tárgyalásokat folytattak. ( 5 )

4.

Az említett hozzájárulásokat évente kell kiszámítani annak érdekében, hogy az ESZA a kezdeti nyolcéves időszak végére az összes részt vevő tagállamban engedélyezett valamennyi hitelintézet fedezett betéteinek legalább 1%‑át kitevő pénzösszeggel rendelkezzen. Mindazonáltal ugyanezen hozzájárulások éves összege nem haladhatja meg a célszint 12,5%‑át.

5.

Az intézmények hozzájárulását az intézmény mérete alapján, átalányjelleggel és/vagy az intézmény kockázati profiljához igazítva kell kiszámítani. ( 6 )

6.

Ily módon a bankszanálás nem csupán az esetleges jövőbeli bankcsődök gazdasági és költségvetési költségeinek csökkentését teszi lehetővé, hanem egyes kockázatos magatartások visszafogását is célozza olyan intézményeken belül, amelyek közül a legjelentősebbek megmentéséért az állami szervek, végső soron pedig az adóalanyok kezeskednek, következésképpen ezen erkölcsi kockázat korlátozásával csökkenti a bekövetkezésük valószínűségét.

7.

Az ESZA‑ba fizetendő 2017. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2017. április 11‑i határozatával (SRB/ES/SRF/2017/05) ( 7 ) az ESZT rögzítette az ESZA részére az egyes intézmények, közöttük a Landesbank Baden‑Württemberg (a továbbiakban: LBBW) által a 2017‑es évre fizetendő előzetes hozzájárulások összegét.

8.

Az LBBW keresete nyomán az Európai Törvényszék a 2020. szeptember 23‑i Landesbank Baden‑Württemberg kontra ESZT ítéletben ( 8 ) megsemmisítette a vitatott határozatot az e bankot érintő részében.

9.

Az elsőfokú eljárásban beavatkozó félként részt vevő Európai Bizottság, valamint az ESZT külön‑külön fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben.

10.

Az e fellebbezésekről való döntéshozatal során a Bíróságnak lehetősége nyílik arra, hogy állást foglaljon egyrészt az ESZT‑határozatok mellékletei hitelesítésének módjairól, másrészt pedig az előzetes hozzájárulások kiszámításának az ESZT által az ESZA keretében alkalmazandó módszereiről.

11.

A fellebbezők különösen azt kérik, hogy a Bíróság mindenképpen határozzon a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az előzetes hozzájárulások kiszámítására vonatkozó rendelkezéseinek jogszerűségéről. A Törvényszék ugyanis e rendelkezések jogellenességét állapította meg amiatt, hogy ezen számítási módszerek a más intézményekkel kapcsolatos adatok figyelembevételéből eredő üzleti titok tiszteletben tartására tekintettel nem átláthatók, ami sérti az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettséget.

12.

Azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy először is helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet egyrészről annyiban, amennyiben a Törvényszék a vitatott határozat melléklete hitelesítésének értékelése során megsértette a kontradiktórius eljárás elvét, másrészről pedig annyiban, amennyiben tévesen alkalmazta a jogot az indokolási kötelezettség terjedelmét és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet jogszerűségét illetően. Másodszor azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy e két kérdés tekintetében érdemben vizsgálja meg az ügyet, és új ítélet hozatalával semmisítse meg a vitatott határozatot az LBBW‑re vonatkozó részében, e határozat melléklete megfelelő hitelesítésének, és az említett határozat megfelelő indokolásának hiányában. Azt is javasolni fogom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet vitatott rendelkezéseivel kapcsolatos jogellenességi kifogást, feltéve, hogy az ESZT fokozott átláthatóságot biztosít harmadik személyek bizonyos bizalmas adatai tekintetében.

II. Jogi háttér

A.   A 2014/59 irányelv

13.

A 2014/59 irányelv 102. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy 2024. december 31‑ig a finanszírozási rendszereik rendelkezésre álló pénzügyi eszközei elérjék a területükön engedélyezett összes intézmény biztosított betétei összegének legalább 1%‑át. A tagállamok az ezen összeget meghaladó célszinteket is előírhatnak.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kezdeti időszakban a finanszírozási rendszerekbe irányuló, a 103. cikk szerint beszedett hozzájárulásokat a célszint eléréséig a lehető legegyenletesebben kell elosztani az időszak során […]”

14.

Ezen irányelv 103. cikke előírja:

„(1)   A 102. cikkben meghatározott célszint elérése érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a területükön engedélyezett intézmények legalább évente hozzájárulást fizessenek, az uniós fióktelepeket is beleértve.

(2)   Az egyes intézmények hozzájárulását az intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei összegének és a tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény aggregált, biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettsége összegének az aránya alapján kell megállapítani.

E hozzájárulásokat ki kell igazítani az intézmények kockázati profiljának megfelelően, a (7) bekezdésnek megfelelően elfogadott kritériumokkal összhangban.

[…]

(7)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 115. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak részletes meghatározása céljából, mit jelent a hozzájárulásnak az intézmények kockázati profiljával arányos, az e cikk (2) bekezdésében említett kiigazítása, a következők figyelembevételével:

a)

az intézmény kockázati kitettsége, beleértve kereskedelmi tevékenységének jelentőségét, mérlegen kívüli kitettségeit és a tőkeáttétel fokát;

b)

a társaság finanszírozási forrásainak és szabadon felhasználható, nagy fokú likviditással rendelkező eszközeinek stabilitása és diverzifikációja;

c)

az intézmény pénzügyi helyzete;

d)

annak valószínűsége, hogy az intézmény szanálás alá kerül;

e)

az intézmény által korábban kapott rendkívüli állami pénzügyi támogatás mértéke;

f)

az intézmény struktúrájának összetettsége és szanálhatósága;

g)

az intézmény jelentősége egy vagy több uniós tagállam pénzügyi rendszere stabilitásának vagy gazdaságának szempontjából;

h)

az intézmény részvétele egy intézményvédelmi rendszerben.

[…]”

B.   A 806/2014/EU rendelet

15.

A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 9 ) 67. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezúton létrehozásra kerül az [ESZA] […]. Az [ESZA] feltöltése a nemzeti szinten beszedett források [az ESZA‑hoz] történő átutalására vonatkozó[an] [az ESZA‑ba befizetett hozzájárulások átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló] [m]egállapodásban rögzített szabályokkal összhangban történik.

(2)   A[z] [ESZT] csak a II. rész I. címében említett szanálási eszközök és hatáskörök hatékony alkalmazásának és gyakorlásának biztosítása céljából, a 14., illetve 15. cikkben említett szanálási célokkal és a szanálásra vonatkozó elvekkel összhangban veszi igénybe az [ESZÁ‑t]. Az [ESZA] kiadásaiért és veszteségéért sem az uniós költségvetés, sem a nemzeti költségvetések semmilyen körülmények között nem tehetők felelőssé.

(3)   Az [ESZA] a[z] [ESZT] tulajdonában van.

(4)   A 69., 70. és 71. cikkekben említett hozzájárulásokat a nemzeti szanálási hatóságok beszedik a 2. cikkben említett szervezetektől, és átutalják az [ESZA] részére [az ESZA‑ba befizetett hozzájárulások átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló] [m]egállapodással összhangban.”

16.

E rendelet 69. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   A 2016. január 1‑jétől […] induló, nyolc évig tartó kezdeti időszak elteltét követően az [ESZA] rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett összes hitelintézet biztosított betétei összegének legalább 1%‑át.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kezdeti időszakban az [ESZA‑ba] irányuló, a 70. cikk szerint kiszámított és a 67. cikk (4) bekezdése szerint beszedett hozzájárulásokat a célszint eléréséig a lehető legegyenletesebben kell elosztani az időszak során, megfelelően figyelembe véve azonban az üzleti ciklus fázisát és azokat a hatásokat, amelyeket a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak a hozzájáruló intézmények pénzügyi pozíciójára.”

17.

Az említett rendelet 70. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:

„(1)   Az egyes intézmények hozzájárulását legalább évente be kell szedni és az intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei összegének és az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény aggregált, biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettsége összegének az aránya alapján kell megállapítani.

(2)   A Testület minden évben, az [Európai Központi Bankkal (EKB)] vagy a nemzeti illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően és a nemzeti szanálási hatóságokkal szoros együttműködésben kiszámolja az egyéni hozzájárulások összegét annak biztosítása érdekében, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által befizetendő hozzájárulás ne haladja meg a célszint 12,5%‑át.

Az egyes intézmények hozzájárulásának kiszámítása minden évben a következők alapján történik:

a)

átalányjellegű hozzájárulás, melyet az adott intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei összegének és a részt vevő tagállamok területén engedélyezett valamennyi intézmény összesített, biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettsége összegének az aránya alapján kell megállapítani; továbbá

b)

a kockázatokkal kiigazított hozzájárulás, melynek megállapítása a [2014/59] irányelv 103. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumok alapján történik az arányosság elvének figyelembevételével, anélkül, hogy a tagállamok bankszektorában működő struktúrák között piaci torzulások jönnének létre.

[…]”

C.   A 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet

18.

A 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke értelmében:

„(1)   A szanálási hatóságok az egyes intézmények által fizetendő éves hozzájárulást az intézmények által a 14. cikknek megfelelően szolgáltatott információk alapján kialakított kockázati profil arányában és az e szakaszban megállapított módszertan alkalmazásával határozzák meg.

(2)   A szanálási hatóság az (1) bekezdésben említett éves hozzájárulást a szanálásfinanszírozási rendszer éves célszintje alapján, a [2014/59] irányelv 102. cikkének (1) bekezdésében említett, 2024. december 31‑ig elérendő célszintet figyelembe véve és az illetékességi területén engedélyezett összes intézmény biztosított betéteinek előző évi, negyedévente számított átlagos összege alapján határozza meg.”

19.

E felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke rögzíti az alapvető éves hozzájárulás kockázati kiigazításának elveit.

20.

Az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke határozza meg azokat a kockázati pilléreket és mutatókat, amelyek relatív súlyozását ugyanezen felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke rögzíti.

21.

A 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A szanálási hatóság az egyes intézményekre vonatkozó kiegészítő kockázatkiigazítási szorzót a 6. cikkben említett kockázati mutatóknak az I. mellékletben megadott képletnek és eljárásoknak megfelelő kombinációjával határozza meg.

(2)   A 10. cikk sérelme nélkül, a szanálási hatóság az egyes intézmények éves hozzájárulását minden hozzájárulási év vonatkozásában az alapvető éves hozzájárulás és a kiegészítő kockázatkiigazítási szorzó összeszorzásával határozza meg az I. mellékletben megadott képletnek és eljárásoknak megfelelően.

(3)   A kockázatkiigazítási szorzó 0,8 és 1,5 közé esik.”

D.   Az (EU) 2017/747 felhatalmazáson alapuló rendelet

22.

A 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az előzetes hozzájárulások kiszámítására vonatkozó feltételek és a rendkívüli utólagos hozzájárulások befizetésének részleges vagy teljes elhalasztását lehetővé tevő körülmények és feltételek tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. december 17‑i (EU) 2017/747 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ( 10 ) 3. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   Az üzleti ciklus fázisának és a pénzügyi hozzájárulások által a hozzájáruló intézmény pénzügyi helyzetére gyakorolt várható hatásnak a 806/2014[…] rendelet 69. cikkének (2) bekezdése szerinti értékelése során a[z] [ESZT] legalább a közvetkező mutatókat figyelembe veszi:

a)

a mellékletben meghatározott, az üzleti ciklus fázisának azonosításához használandó makrogazdasági mutatók;

b)

a mellékletben meghatározott, a hozzájáruló intézmény pénzügyi helyzetének azonosításához használandó mutatók.

[…]

(4)   Bármely adott hozzájárulási időszakban az éves hozzájárulások szintje csak akkor lehet alacsonyabb a 806/2014[…] rendelet 69. cikkének (1) bekezdése és 70. cikkének (2) bekezdése szerint számított éves hozzájárulások átlagos értékénél, ha a[z] [ESZT] meggyőződött arról, hogy konzervatív előrejelzések alapján a célszint a kezdeti időszak végére elérhető.”

III. Az eljárás előzményei

23.

Az LBBW a Sparkassen‑Finanzgruppe intézményvédelmi rendszeréhez (takarékpénztárak pénzügyi csoportja, Németország) kapcsolt németországi székhelyű hitelintézet.

24.

2017. január 26‑án az LBBW megküldte a német szanálási hatóságnak, a Bundesanstalt für Finanzmarktstabilisierungnak (a pénzügyi piacok stabilizálásáért felelős szövetségi hivatal, Németország; a továbbiakban: FMSA) a 2017. évi előzetes hozzájárulás kiszámítására vonatkozó nyilatkozatát.

25.

A vitatott határozattal az ESZT ügyvezetői testülete a 806/2014 rendelet 54. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 70. cikkének (2) bekezdése alapján döntött minden intézmény, köztük az LBBW 2017. évi előzetes hozzájárulásának összegéről.

26.

Az FMSA a 2017. április 24‑én kézhez kapott, 2017. április 21‑i beszedési értesítésében tájékoztatta az LBBW‑t, hogy az ESZT megállapította az ESZA‑ba fizetendő 2017. évi előzetes hozzájárulását, és közölte vele a Restrukturierungsfonds (szerkezetátalakítási alap, Németország) javára fizetendő összeget. Az FMSA két dokumentumot csatolt a beszedési értesítéshez, nevezetesen a vitatott határozat szövegének német változatát, az e határozatszövegben említett melléklet nélkül, és egy, „A számítás részletei (kockázathoz igazítva): Az [ESZA‑hoz való] 2017. évi előzetes hozzájárulások” című dokumentumot.

IV. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

27.

A Törvényszék Hivatalához 2017. június 30‑án benyújtott beadványával az LBBW a vitatott határozat megsemmisítése iránt keresetet terjesztett elő.

28.

A Törvényszék Hivatalához 2017. szeptember 29‑én benyújtott beadványával a Bizottság kérte, hogy az ESZT kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson, amely kérelemnek a Törvényszék a 2017. november 13‑i határozatával helyt adott.

29.

A következő intézkedések elrendelésére került sor:

–

az ESZT‑nek címzett 2019. február 12‑i pervezető intézkedés, először is a vitatott határozat eredeti példánya teljes másolatának, valamint annak mellékletének és a hozzájárulás kiszámításának alapját képező valamennyi közbenső határozatnak a benyújtására, másodszor a vitatott határozat elfogadására irányuló eljárásnak az igazoló dokumentumok kíséretében való ismertetésére, harmadszor a kockázati profil szerinti kiigazítási szorzóra vonatkozó táblázat interneten történt első közzététele időpontjának pontosítására, negyedszer pedig az intézményi védelmi rendszer mutatójára vonatkozó szorzótényező és az egyéb intézmények esetében alkalmazott kockázati profil alapján alkalmazott kiigazítási szorzóértékek megjelölésére vonatkozóan.

–

a 2019. április 10‑i és szeptember 9‑i bizonyításfelvételi intézkedések, az előző pervezető intézkedésben említett dokumentumok és bizonyítékok bizalmas és nem bizalmas változatban történő benyújtására, illetve az első bizonyításfelvételi intézkedésre adott válasz kiegészítésére vonatkozóan; valamint

–

a 2019. október 10‑i bizonyításfelvételi intézkedés, amellyel a Törvényszék eltávolította az iratanyagból az ESZT által bizalmas változatban benyújtott valamennyi dokumentumot, és más dokumentumok új, nem bizalmas változatban történő benyújtását rendelte el, mivel az eredetileg benyújtott változatok olyan kitakart részeket tartalmaztak, amelyek valójában relevánsak voltak a jogvita szempontjából, és nem voltak bizalmasak.

30.

A Törvényszék egyrészt elismerte az LBBW kereshetőségi jogát azzal az indokkal, hogy bár az ESZT‑nek az ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló határozatainak címzettjei a nemzeti szanálási hatóságok, az e hozzájárulások fizetésére kötelezett intézményeket e határozatok közvetlenül és személyükben érintik. Másrészt a Törvényszék a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet bizonyos rendelkezéseivel szemben felhozott jogellenességi kifogást elfogadhatónak ítélte.

31.

A Törvényszék, miután emlékeztetett arra, hogy az uniós bíróság hivatalból köteles figyelembe venni a lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított imperatív jogalapot, amely magában foglalja a jogi aktus hitelesítésének hiányát, valamint az indokolás hiányát vagy elégtelenségét is, megállapította, hogy a vitatott határozat hitelesítésének e követelménye az adott ügyben nem teljesült. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy a határozatnak az LBBW által fizetendő előzetes hozzájárulások összegét tartalmazó melléklete e határozat lényeges elemét képezi, és hogy egyáltalán nem kapcsolódik elválaszthatatlanul az említett határozathoz, holott kizárólag azt írták alá.

32.

A Törvényszék a gondos igazságszolgáltatás érdekében az LBBW által felhozott három másik – nevezetesen az indokolási kötelezettség megsértésére, a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes rendelkezéseivel szembeni jogellenességi kifogásra alapított – jogalapot is megvizsgálta együttesen.

33.

Az ESZT‑t terhelő indokolási kötelezettség megsértését illetően – amellett, hogy a hozzájárulások kiszámítása során figyelembe vett más intézményekre vonatkozó adatok bizalmas jellegét nem vitatta –, a Törvényszék rámutatott arra, hogy a vitatott határozat a szövegében szereplő általános magyarázatokon túl az LBBW hozzájárulása kiszámításának szinte egyetlen elemét sem tartalmazta. Ily módon úgy ítélte meg, hogy mivel a hozzájárulás kiszámítása azokkal kölcsönhatásban ezen adatokon alapul, önmagában átláthatatlannak tűnik. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmazott számítási módszer sérti az LBBW azon lehetőségét, hogy a vitatott határozatot eredményesen megtámadja.

34.

A Törvényszék helyt adott az LBBW által a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes rendelkezéseivel szemben felhozott jogellenességi kifogásnak. Úgy ítélte meg, hogy a számítás átláthatatlansága, ami nem teszi lehetővé az LBBW számára, hogy ellenőrizni tudja annak pontosságát, legalábbis részben a Bizottság által a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott számítási módszerből ered, anélkül, hogy azt a 806/2014 rendelet vagy a 2014/59 irányelv a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében előírta volna számára.

35.

A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatot az LBBW vonatkozásában az indokolási kötelezettség és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértése alapján is meg kell semmisíteni.

V. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

36.

A C‑584/20 P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és

–

az LBBW‑t kötelezze a költségek viselésére.

37.

A C‑621/20 P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében az ESZT azt kéri, hogy a Bíróság:

–

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–

utasítsa el az LBBW keresetét, és

–

az LBBW‑t kötelezze a költségek viselésére.

38.

Az LBBW a fellebbezések elutasítását és a fellebbezők költségek viselésére való kötelezését kéri.

39.

2020. december 4‑i és 8‑i határozatával a Bíróság elnöke helyt adott a Bizottság és az ESZT arra irányuló kérelmének, hogy a jelen ügyeket a Bíróság eljárási szabályzatának 133–136. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálják el.

40.

A Bíróság elnöke 2021. február 12‑i határozatával a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C‑584/20 P. sz. és a C‑621/20 P. sz. ügyek egyesítését.

41.

A 2021. február 25‑i végzésekkel engedélyezték a Fédération bancaire française (francia bankszövetség) beavatkozását az LBBW kérelmeinek támogatása végett.

42.

A 2021. március 12‑i végzéssel engedélyezték a Spanyol Királyság beavatkozását az ESZT és a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.

VI. Elemzés

43.

A C‑584/20 P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésének alátámasztására a Bizottság öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalapban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket, és megsértette a kontradiktórius eljárás elvét, valamint az ESZT védelemhez való jogát. A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elfogadhatónak nyilvánította a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben felhozott jogellenességi kifogást, anélkül, hogy e következtetést megindokolta volna. A harmadik jogalapban azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdését és 70. cikkének (2) bekezdését a célszint és az alapvető éves hozzájárulás összege tekintetében. A negyedik jogalapban a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4–7. és 9. cikkének, valamint I. mellékletének téves értelmezésére hivatkozik, amennyiben a hozzájárulások kockázati profilhoz való hozzáigazítását „egymástól kölcsönösen függőnek” minősítették. Az ötödik jogalap az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség téves kiterjesztését kifogásolja.

44.

A C‑621/20 P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében az ESZT két jogalapot terjeszt elő. Az első jogalap a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikke (3) bekezdésének megsértésén, a bizonyítékok elferdítésén és a tisztességes eljáráshoz való jogának megsértésén alapul. A másodikban az EUMSZ 296. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének megsértésére hivatkozik.

45.

A fellebbezések első jogalapjai közös vizsgálat tárgyát képezhetik. Ugyanígy lehet eljárni az ESZT fellebbezésének második jogalapja és a Bizottság fellebbezésének ötödik jogalapja vizsgálata során.

A.   A C‑584/20 P. sz. és a C‑621/20 P. sz. ügyben elsőként előterjesztett jogalapokról, amelyek szerint a Törvényszék elferdítette a tényeket, amikor a vitatott határozat mellékletét tévesen úgy minősítette, hogy az „egyáltalán nem kapcsolódik elválaszthatatlanul” a határozathoz, és megsértette a kontradiktórius eljárás elvét, valamint az ESZT védelemhez való jogát

1. A felek érvei

46.

A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat egyik alapvető eleme, azaz az egyéni előzetes hozzájárulások összegét tartalmazó melléklet nem volt hitelesítve, mivel nem kapcsolódik elválaszthatatlanul e határozathoz, és az ESZT elnöke kizárólag azt írta alá.

47.

Úgy véli, hogy a Törvényszék azáltal, hogy így határozott, elferdítette az elé terjesztett tényeket, először is, mivel az aláírt vitatott határozat kifejezetten utalt a mellékletére, másodszor, ezt az aláírt határozatot és mellékletét egyetlen elektronikus levélben küldték meg az ESZT ügyvezetői testületének tagjai részére, harmadszor, ennek nyomán azt elektronikus levél útján közösen jóváhagyták, negyedszer, a továbbítási jegyzék két, azonos kódszámmal ellátott elektronikus dokumentumra utalt, ötödször pedig, az ezen továbbítási jegyzéken szereplő kézi aláírás az említett határozaton szereplő szintén kézi aláírással együtt hitelesíti e határozat mellékletét. A Bizottság megjegyzi, hogy az e tényezők által kialakított „általános tapasztalat a kapcsolat fennállása vélelmének felel meg”, amelyet a Törvényszék figyelmen kívül hagyott. Egyébiránt a Törvényszék a késedelmes előterjesztésére tekintettel elutasította az ESZT által a Törvényszék előtti tárgyaláson e vonatkozásban előadott érvet.

48.

Ezenkívül a Bizottság azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette a kontradiktórius eljárás elvét és az ESZT védelemhez való jogát azáltal, hogy nem bocsátotta vitára az aláírt vitatott határozat és annak melléklete közötti elválaszthatatlan kapcsolat hiányára alapított, hivatalból felhozott megsemmisítési jogalapot, annál is inkább, mivel a döntéshozatali eljárás végeredménye egy átfogó dokumentum, amely egyetlen kódszámmal rendelkezik.

49.

Az ESZT a maga részéről úgy érvel, hogy a vitatott határozat melléklete hitelesítésének kérdését az LBBW sem az első fokon benyújtott keresetlevélben, sem azon pervezetési és bizonyításfelvételi intézkedések alkalmával nem érintette, amelyek csupán az e határozat elfogadására irányuló eljárásra és a határozat teljes másolatának benyújtására vonatkoztak, ahogyan a tárgyalásra készített jelentésben sem, holott az LBBW az eljárás során kétségeket fogalmazott meg e melléklet hitelesítésével kapcsolatban, és az ESZT a tárgyalás során elmagyarázta, hogyan történik a hitelesítés folyamata az ARES (Advanced Records System) elnevezésű dokumentációs rendszeren keresztül, amely rendszerben a határozat szövege és melléklete az írásbeli eljárást követően rögzítésre került, és amelyből a továbbítási jegyzéket generálták, amelyet az ESZT elnöke ugyanúgy saját kezűleg írt alá, mint a vitatott határozat szövegét, amelyhez hozzákapcsolták a határozat keltét és számát.

50.

Az ESZT egyrészt úgy véli, hogy a Törvényszék megsértette az eljárási szabályzata 85. cikkének (3) bekezdését azáltal, hogy elutasította a tárgyalás során előterjesztett észrevételeket, amelyek mindazonáltal először is, a Törvényszék által elrendelt intézkedésekre adott válaszokat támasztották alá, másodszor, az LBBW által 2019. november 6‑án, a hitelesítés hiányára vonatkozóan előterjesztett állításaira reagáltak, harmadszor, a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdéseire szolgáltak válaszul, negyedszer pedig korábban nem volt lehetőség ezek előterjesztésére, mivel a hitelesítés kérdését a Törvényszék egyedül a tárgyalás során vetette fel hivatalból.

51.

Az ESZT másrészt azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elferdítette a bizonyítékokat, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a továbbítási jegyzék nem tartalmazott egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely arra mutatott volna, hogy a vitatott határozat melléklete elérhető az ARES‑ben, és hogy semmilyen bizonyíték nincs, amely elválaszthatatlan kapcsolat megállapítását alapozhatná meg e melléklet és az ESZT elnöke által aláírt ezen határozat között.

52.

Végezetül az ESZT úgy véli, hogy a Törvényszék megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát azáltal, hogy hivatalból hozott fel jogalapot anélkül, hogy lehetővé tette volna számára, hogy arról a tárgyalást megelőzően tudomást szerezzen, és anélkül, hogy elfogadta volna a tárgyalás során felajánlott kiegészítő bizonyítékokat, valamint anélkül, hogy legkésőbb ekkor jelezte volna, hogy a hitelesítésre vonatkozó bizonyíték nem kielégítő.

53.

Az LBBW arra hivatkozik, hogy a vitatott határozat melléklete hitelesítésének kérdése már az első elrendelt pervezető intézkedésben felmerült, amely e határozat teljes másolatának a mellékletével együtt történő benyújtására irányult, és ezt megerősíti a második bizonyításfelvételre vonatkozó végzés is, amelyben az említett határozat eredeti változatának benyújtását kérték. Álláspontja szerint, mivel már régóta kialakult a Bíróságnak a határozatok hitelesítésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata, ( 11 ) az ESZT‑nek és a Bizottságnak a bizonyításfelvételi intézkedésekre adott válaszaikban igazolniuk kellett volna az e melléklet és ugyanezen határozat közötti kapcsolatot, a hivatkozási és az ARES‑szám feltüntetésével. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap megalapozatlan, és hogy mindenesetre az ESZT a tárgyaláson előzetes bejelentés nélkül új tényeket és érveket terjesztett elő, ezáltal – a kontradiktórius eljárás elvét figyelmen kívül hagyva – lehetetlenné tette számára, hogy kifejthesse a véleményét.

54.

Az LBBW hozzáteszi, hogy a bizonyítékok elferdítésére alapított jogalap megalapozatlan, mivel az ESZT nem bizonyította, hogy az aláírt vitatott határozat elválaszthatatlan részét képezi annak melléklete, és mindössze a benyújtott iratok eltérő értelmezését javasolja a bizonyítékok Törvényszék általi értékelésére vonatkozó homályos kifogások alapján. Rámutat arra, hogy a Törvényszék a bizonyítékok elferdítése nélkül állapította meg először is, hogy a továbbítási jegyzéken szereplő szám a hitelesítés szempontjából bizonyító erővel nem rendelkező belső hivatkozási számnak felel meg, másodszor, hogy az ezen továbbítási jegyzékben említett iratokat nem azonosították, és harmadszor pedig, hogy az „ARES” szó és a továbbítási jegyzékben szereplő hivatkozás közötti kapcsolat nem bizonyított.

2. Értékelés

a) A kontradiktórius eljárás elvének, a tisztességes eljáráshoz való jognak és az ESZT védelemhez való jogának a hivatalból felhozott jogalapból fakadó megsértéséről

55.

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a fellebbezők nem vitatják a Törvényszék által hivatkozott azon ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a bíróságnak a lényeges eljárási szabályok megsértése esetén ( 12 ) hivatalból figyelembe kell vennie az imperatív jogalapot, amely többek között magában foglalja az aktus hitelesítésének hiányát is. ( 13 )

56.

Ily módon a jogi aktus hitelesítésének célja, hogy a jogi aktus kibocsátója által elfogadott szöveg rögzítésével garantálja a jogbiztonságot, amelynek különösen kibocsátóját és tartalmát illetően biztosnak kell lennie. A lényeges eljárási szabályok megsértése a határozat megsemmisítését vonhatja maga után anélkül, hogy más sérelem bizonyítása szükséges lenne. ( 14 ) Ezt az ítélkezési gyakorlatot alkalmazták a 2016. évi előzetes hozzájárulások vitatása ( 15 ) során, anélkül hogy az ennek alapján kimondott megsemmisítéseket vitatták volna a Bíróság előtt.

57.

Ugyanakkor, mint minden jogalapot, a bíróság által hivatalból felhozott jogalapot is a felek kontradiktórius vitájának kell alávetni. Bár erre a vitára pervezető intézkedések, ( 16 ) a bizonyításfelvételi végzések, illetve szóbeli kérdések nyomán ( 17 ) is sor kerülhet, annak a tények feltárására is alkalmasnak kell lennie.

58.

A jelen ügyben a hitelesítés kérdését az LBBW nem hozta fel megsemmisítési jogalapként, annak ellenére, hogy az utolsó bizonyításfelvételi végzésre adott válaszában kétségeit fejezte ki „a döntéshozatali eljárás biztonsága és a mellékletekben foglalt adatok hitelessége” tekintetében, amiatt, hogy ezeket digitális formában továbbították az ESZT tagjai részére, valamint a melléklet (Excel‑formátumú) táblázatának jellegét illetően, mivel az bármikor módosítható, ily módon „még az [ESZT‑n] belül sem tudja biztosítani a számítások végleges eredményének pontosságát”.

59.

A Törvényszéktől származó dokumentumokból (pervezetési intézkedések, bizonyításfelvételi végzések, tárgyalásra készített jelentés, tárgyalási jegyzőkönyv, megtámadott ítélet) sem tűnik ki az, hogy e bíróság e jogalapot kifejezetten a felek kontradiktórius vitája alá vetette volna.

60.

Mindazonáltal fellebbezésében és a Bíróság előtti tárgyaláson az ESZT azt állította, hogy a melléklet hitelesítésének kérdése a Törvényszék előtti tárgyaláson felmerült, mivel éppen ez az az érv, amit az ARES‑re vonatkozó bizonyítékok késedelmes előterjesztésének igazolására előterjeszt.

61.

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a Törvényszék megsértette a kontradiktórius eljárás elvét azáltal, hogy valamely határozatot hivatalból felhozott imperatív jogalap alapján anélkül semmisített meg, hogy ezt megelőzően az írásbeli szakasz vagy a szóbeli szakasz során felhívta volna a feleket észrevételeik benyújtására. ( 18 )

62.

Ezenkívül nem vitatott, hogy az iratok benyújtására irányuló kérelmek a vitatott határozat teljes másolatára – annak mellékletét is beleértve –, valamint a fájlok eredeti formátumára vonatkoztak. Márpedig, amint arra a jelen indítvány 56. pontjában emlékeztettünk, a hitelesítés különösen e határozat tartalmára vonatkozik. Az ESZT érvelése tehát nem fogadható el arra vonatkozóan, hogy az iratok benyújtására irányuló kérelmek tárgya csupán a vitatott határozat elfogadására irányuló eljárás, nem pedig e határozat tartalmának vizsgálata volt. Egyébként ő maga mutatta be a továbbítási jegyzéket az eljárás írásbeli szakaszában, amelynek célja csupán az e határozat és annak melléklete közötti kapcsolat bizonyítása volt.

63.

Úgy tűnik tehát, hogy az írásbeli szakasz során benyújtott iratok kontradiktórius vita tárgyát képezték. Felmerül tehát a kérdés, hogy a feleknek a tárgyalás lefolytatására vonatkozó nyilatkozatai elegendőek‑e annak megállapításához, hogy felhívták‑e a feleket a Törvényszék által a tárgyaláson hivatalból felhozott jogalap megvitatására.

64.

Úgy vélem, hogy ezzel a hivatalból felhozott jogalapra vonatkozó kontradiktórius vitára való felhívás bizonyítottságának határait feszegetjük. Tehát, mivel a Törvényszék irataiban egyáltalán nem kerül említésre az, hogy ezen hivatalból felhozott jogalapról a feleket tájékoztatták volna, és mivel a Bíróság nem fér hozzá a Törvényszék előtti tárgyalásról készült hangfelvételekhez, ( 19 ) számomra úgy tűnik, hogy a felek Bíróság előtt tett nyilatkozatai ellenére nem állapítható meg, hogy a Törvényszék tiszteletben tartotta volna a kontradiktórius eljárás elvét, az ESZT védelemhez való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogot. ( 20 )

65.

Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék által elkövetett hiba következményekkel járt‑e, kitérve arra, hogy esetlegesen az eljárás még a szóban forgó jogellenesség hiányában sem vezethetett volna eltérő eredményre, így a kontradiktórius eljárás elve tiszteletben tartásának elmulasztása nem befolyásolhatta a megtámadott ítélet tartalmát és nem sérthette az ESZT érdekeit. ( 21 )

66.

A vitatott határozat melléklete hitelesítésének kérdése a benyújtott iratok elemzésén alapul, és a Törvényszék tényleges, a felek által vitatható értékelését vonja maga után.

67.

Ennélfogva nem zárható ki, hogy a Törvényszék értékelése eltérő lehetett volna, ha az ESZT lehetőséget kapott volna az e melléklet hitelesítésével kapcsolatos észrevételeinek előterjesztésére, következésképpen pedig az sem, hogy a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása befolyásolhatta volna a megtámadott ítélet tartalmát.

68.

E tekintetben a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

b) A Törvényszék előtti írásbeli szakasz során benyújtott továbbítási jegyzék elferdítéséről

69.

A Bíróság hatásköre a Törvényszék által megállapított tényállás tekintetében különösen az eljárási iratokból eredő megállapítások tárgyi pontatlanságának, a bizonyítékok elferdítésének, a bizonyítékok jogi minősítésének, és annak felülvizsgálatára irányul, hogy a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat tiszteletben tartották‑e. ( 22 )

70.

Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ilyen elferdítés különösen akkor áll fenn, ha a Törvényszék nyilvánvalóan túllépte a bizonyítékok észszerű értékelésének határait, ( 23 ) azzal, hogy az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése. ( 24 ) Nem elegendő azt bemutatni, hogy valamely dokumentum másként is értelmezhető, mint ahogyan azt a Törvényszék értelmezte. ( 25 )

71.

A jelen ügyben a Törvényszék előtti írásbeli szakasz során benyújtott iratok vizsgálata során a felek nem vitatják, hogy a vitatott határozat azon mellékletét, amely az egyes intézmények által fizetendő összegeket említi, sem kézzel, sem elektronikusan nem írták alá, és az a 2017. április 10‑i dátumon kívül semmilyen hivatkozást nem tartalmaz. Ráadásul a továbbítási jegyzék nem részletezi, hogy mely kísérő iratokat csatoltak hozzá, ily módon ezeket nem lehet azonosítani.

72.

A Törvényszék tehát a bizonyítékok elferdítése nélkül jelenthette ki, hogy a vitatott határozat melléklete nem kapcsolódik elválaszthatatlanul e határozathoz, miután megállapította, hogy bizonyossággal nem kapcsolható sem ezen aláírt határozathoz, sem az aláírt továbbítási jegyzékhez (az említett aláírt határozattal ellentétben, amelynek számát a továbbítási jegyzéken feltüntették), és azt sem lehet kijelenteni, hogy e mellékletet valóban csatolták a vitatott határozathoz, továbbá nem állapítható meg, hogy melyik változatát küldték meg az ESZT tagjainak, és hagyták jóvá elektronikus úton.

73.

Következésképpen, a bizonyítékok elferdítésére alapított kifogást álláspontom szerint el kell utasítani.

c) A Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikke (3) bekezdésének megsértéséről

74.

Az ESZT úgy véli, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikke (3) bekezdésének alkalmazása alapján e bíróságnak arra kellett volna jutnia, hogy elfogadja az általa felajánlott bizonyítékokat, mivel a tárgyalásig nem volt tudomása arról, hogy a vitatott határozat melléklete hitelesítésének kérdése vita tárgyát képezné.

75.

A Törvényszék e rendelkezésen alapuló ítélkezési gyakorlata a felajánlott bizonyítékok elfogadására vonatkozóan két esetet említ: ha a bizonyítékot felajánló fél az írásbeli szakasz lezárását megelőzően nem rendelkezhetett a szóban forgó bizonyítékokkal, vagy ha ellenfelének késedelmes bizonyítékfelajánlásai a kontradiktórius elv tiszteletben tartásának biztosítása érdekében igazolják az ügy iratainak kiegészítését. ( 26 )

76.

Márpedig a Törvényszék előtti tárgyaláson az ESZT pusztán egy érvet terjesztett elő, nem pedig új bizonyítékokat ajánlott fel. Ennélfogva a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikkének (3) bekezdése nem volt alkalmazható. A Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított kifogást álláspontom szerint el kell utasítani.

B.   A C‑584/20 P. sz. ügyben előterjesztett második jogalapról, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor indokolás nélkül elismerte a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben felhozott jogellenességi kifogás elfogadhatóságát

1. A felek érvei

77.

A Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor elfogadhatónak nyilvánította a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben emelt jogellenességi kifogást. Úgy véli, hogy mivel az e felhatalmazáson alapuló rendeletben szereplő esetlegesen téves jogalkalmazás olyan magasabb szintű jogi aktusokból, nevezetesen a 806/2014 rendeletből és a 2014/59 irányelvből fakad, amelyeket a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdése értelmében csupán „kiegészít”, az LBBW‑nek e jogszabályok jogszerűségét is vitatnia kellett volna.

78.

Ezenkívül a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet sérti az indokolási kötelezettséget azáltal, hogy a „részben”, illetve a „többek között” kifejezést használja, ami a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet tekintetében elvégzendő módosítások tekintetében nem ad világos támpontot.

79.

A Bizottság mindenesetre a jogellenességi kifogás érdemi vizsgálatát kéri.

80.

Az ESZT támogatja a Bizottság érvelését.

81.

Az LBBW úgy véli, hogy a Törvényszék helyesen ítélte elfogadhatónak a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4–7. és 9. cikke, valamint az I. melléklete ellen irányuló jogellenességi kifogást, mivel e rendelkezések nem a 2014/59 irányelv és a 806/2014 rendelet kógens rendelkezésein alapulnak.

82.

Az LBBW szerint ugyanis sem a 2014/59 irányelvnek a hozzájárulások kiszámítását vezérlő elvekről szóló 103. cikkének (2) és (7) bekezdése, sem a 806/2014 rendeletnek a célszintre és az éves felső határra vonatkozó 69. cikkének (1) bekezdése és 70. cikkének (2) bekezdése nem írja elő, hogy a hozzájárulásokat az összes többi hozzájárulást folyósító intézmény kockázati profilja alapján igazítsák ki. Épp ellenkezőleg, e rendelkezések a Bizottság számára hagynak mozgásteret, lehetővé téve számára, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet meghozatalakor olyan kiigazítási módszert fogadjon el, amely kizárólag a szóban forgó intézmény adatait veszi figyelembe, amint az a mikroprudenciális felügyelet és a betétbiztosítási rendszerek finanszírozásához való hozzájárulás kiszámítása keretében meg is valósul.

83.

Az LBBW szerint az egyenlőség és az arányosság elve sem követelne meg összehasonlító megközelítést, mivel ezen elvek tiszteletben tartását kizárólag a szóban forgó intézmény adatain alapuló számítási módszerrel is biztosítani lehetne. E módszer ezenkívül lehetővé tenné a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását is.

84.

Az LBBW úgy véli, hogy a megtámadott ítélet kellően indokolt ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára felülvizsgálati jogkörének gyakorlását, mivel egyrészről, a „többek között” és „részben” kifejezések használata alapján nyilvánvaló, hogy a Törvényszék vizsgálata a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet jogszerűségének kérdésére korlátozódott, másrészről pedig a jogellenesség következményeinek értékelése a Bizottság hatáskörébe tartozik.

85.

Másodlagosan az LBBW úgy véli, hogy a vitatott határozat indokolása súlyos hiányosságokban szenved, amelyek kizárólag az ESZT által elkövetett hivatali visszásságokból erednek – függetlenül a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet jogellenességétől –, mivel az ESZT nem igazolta a rendelkezésére álló mérlegelési jogkör használatát.

2. Értékelés

86.

A Bizottság álláspontjával ellentétben, a magasabb szintű szabályoknak a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet általi tiszteletben tartására vonatkozó – az első fokon benyújtott keresetlevélben nem vitatott – kérdések nem a jogellenességi kifogás elfogadhatóságára, hanem annak megalapozottságára vonatkoznak. A Törvényszéknek tehát, miután e kérdéssel e kifogás megalapozottságának vizsgálata keretében foglalkozott, ez nem róható fel, és a kifogást el kell utasítani.

87.

Ezenkívül a Törvényszék mindenesetre helyesen állapította meg, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletben a Bizottság által választott kiigazítási módszert nem a 2014/59 irányelv és a 806/2014 rendelet rendelkezései írták elő. Az e szövegekből eredő és a Bizottságnak a kockázati kiigazítással kapcsolatos mozgásterét behatároló egyedüli szempontok ugyanis a következők:

–

a biztosított betétek éves minimum 1%‑ának célszintje; ( 27 )

–

az éves hozzájárulás teljes összegét ezen éves célösszeg 12,5%‑ában maximálják, ( 28 ) és

–

„a kockázatokkal kiigazított hozzájárulás, melynek megállapítása a [2014/59] irányelv 103. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumok ( 29 ) alapján történik az arányosság elvének figyelembevételével, anélkül, hogy a tagállamok bankszektorában működő struktúrák között piaci torzulások jönnének létre” ( 30 ).

88.

E kritériumok önmagukban nem ellentétesek más kiigazítási módszer, mint például a kizárólag a szóban forgó intézmény kockázati adatain alapuló kiigazítási módszerének alkalmazásával, feltéve, hogy ezt követően az egyéni hozzájárulások arányos kiigazítását elvégzik az éves célszinthez szükséges százalékarány elérése érdekében. Ezenkívül a kockázati mutatók száma közömbös ebből a szempontból, mivel azokat egymáshoz viszonyítva súlyozzák.

89.

A megtámadott ítélet 129. és 147. pontjára vonatkozó, az indokolás hiányára alapított jogellenességi kifogást szintén el lehet utasítani, mivel a Törvényszék részletesen megindokolta, hogy az ESZT által a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet alapján alkalmazott számítási módszer hogyan vált átláthatatlanná azáltal, hogy harmadik intézmények nem elérhető adataiból indult ki, anélkül, hogy e módszert akár a 2014/59 irányelv, akár a 806/2014 rendelet rendelkezései előírták volna. Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 140. pontjában kifejtette, hogy noha a jogellenességi kifogás kizárólag a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletre korlátozódott, ez egyáltalán nem képezi akadályát annak, hogy a Törvényszék megállapítsa az előzetes hozzájárulások számítási módszerének a jogellenességét, „legalábbis e módszernek az e felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott, a kockázati profil szerinti kiigazításra vonatkozó részét illetően”. Így a Törvényszék vizsgálata a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet jogszerűségének kérdésére korlátozódott.

90.

A C‑584/20 P. sz. ügyben előterjesztett második jogalapot álláspontom szerint tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

C.   A C‑584/20 P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalapról, amennyiben a Törvényszék tévesen értelmezte a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdését és 70. cikkének (2) bekezdését a célszint és az alapvető éves hozzájárulás összege tekintetében

1. A felek érvei

91.

A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy a 2023‑ban elérendő célszint legmagasabb (éves) 12,5%‑os mértéke nem volt elérhető az adott évre vonatkozó előzetes hozzájárulások halmozásával.

92.

A Bizottság azt állítja, hogy mind a teljes célszintet (amely legalább a biztosított betétek 1%‑a), ( 31 ) mind pedig az éves célszintet (amely legfeljebb a teljes célszint 12,5%‑a, mivel a célszintet nyolc év alatt kell elérni) ( 32 ) úgy szükséges értelmezni, hogy azok óhatatlanul előre kiszámítandó referenciaértéknek minősülnek, amelyek módosítására az ESZT, mint egyszerű ügynökség nem rendelkezik hatáskörrel. Ennélfogva, ezen évente megállapított összeget valamennyi érintett intézmény között arányosan fel kell osztani, ami a Bizottság szerint az annak alapjául szolgáló elvek szempontjából igazolja az előírt számítási módszert.

93.

Az LBBW úgy véli, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi az összesített célszint 12,5%‑ánál alacsonyabb éves előzetes hozzájárulások halmozását. Álláspontja szerint e rendelet 69. cikkének (2) bekezdése kifejezetten biztosít mérlegelési mozgásteret az ESZT‑nek, ugyanis azt írja elő, hogy „[ESZA‑ba] irányuló […] hozzájárulásokat a célszint eléréséig a lehető legegyenletesebben kell elosztani az időszak során, megfelelően figyelembe véve azonban az üzleti ciklus fázisát és azokat a hatásokat, amelyeket a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak a hozzájáruló intézmények pénzügyi pozíciójára”.

94.

Az LBBW hozzáteszi, hogy a 2017/747 felhatalmazáson alapuló rendelet 3. cikkének (1) és (4) bekezdése egyrészt meghatározza az üzleti ciklus fázisára és a pénzügyi hozzájárulások által a hozzájáruló intézmény pénzügyi helyzetére gyakorolt várható hatásra vonatkozó értékelési kritériumokat, másrészt pedig azokat a feltételeket, amelyek mellett az ESZT az éves hozzájárulások átlagánál alacsonyabb szintű éves hozzájárulást állapíthat meg. Álláspontja szerint e két elem lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az ESZT rendelkezik mérlegelési mozgástérrel, valamint, hogy a célszint 12,5%‑os mértékét bizonyos feltételek mellett lefelé lehet korrigálni.

2. Értékelés

95.

A 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének egyértelmű szövegezéséből kitűnik, hogy az előzetes hozzájárulások teljes éves összege nem haladhatja meg a célszint 12,5%‑át. Ha kizárólag erre az egyetlen tényezőre támaszkodunk, nem vitatható a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 139. pontjában tett azon megállapítása, amely szerint e cikk nem tiltja a szóban forgó évre fizetendő előzetes hozzájárulásoknak a célszint 12,5%‑át el nem érő esetleges halmozódását.

96.

Azt az érvet, amely szerint e rendelet 69. cikkének (1) bekezdéséből – amely globálisan „az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett összes hitelintézet biztosított betétei összegének legalább 1%‑át” elérő célszintet ír elő – az következik, hogy e célszint 12,5%‑ban meghatározott éves mértéke egyszerre jelenti az „alsó” és a „felső” küszöböt, figyelmen kívül lehet hagyni.

97.

Ennek az érvnek ugyanis csak akkor lenne értelme, ha az összesített célszint megállapítására egy alkalommal, a nyolcéves időszak legelején került volna sor, és azt osztották volna fel nyolc egyenlő, 12,5%‑nak megfelelő részre.

98.

Márpedig ez egyáltalán nem állja meg a helyét, mivel a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy „[a] szanálási hatóság az (1) bekezdésben említett éves hozzájárulást a szanálásfinanszírozási rendszer éves célszintje alapján, […] és az illetékességi területén engedélyezett összes intézmény biztosított betéteinek előző évi, negyedévente számított átlagos összege alapján határozza meg”. Ily módon az éves célszint az előző évben biztosított betétek átlagos összegétől függ, ami változhat. ( 33 )

99.

Ezenkívül – amint arra az LBBW rámutat –, jóllehet az ESZT nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a célszintet 1%‑nál alacsonyabban, illetve az éves hozzájárulások teljes összegét 12,5%‑nál magasabban állapítsa meg, mindazonáltal ahhoz megvan a szükséges hatásköre, hogy figyelembe vegye egyrészt az üzleti ciklus fázisát és azokat a hatásokat, amelyeket a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak a hozzájáruló intézmények pénzügyi helyzetére, annak érdekében, hogy az éves hozzájárulásokat a lehető legegyenletesebben osszák el, ( 34 ) másrészt pedig az éves hozzájárulások szintjének az éves hozzájárulások átlagos értékénél alacsonyabban történő megállapítása során azon konzervatív előrejelzéseket, amelyek biztosítják, hogy a célszint a kezdeti időszak végére elérhető legyen. ( 35 )

100.

Így semmi nem akadályozza az ESZT‑t abban, hogy az éves hozzájárulások teljes összegét a célszint 12,5%‑ánál alacsonyabban állapítsa meg. A C‑584/20 P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

D.   A C‑584/20. P. sz. ügyben előterjesztett negyedik jogalapról, amely szerint a Törvényszék tévesen értelmezte a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4–7. és 9. cikkét, valamint I. mellékletét, amennyiben a kockázati profilhoz való hozzájárulások kiigazítását „egymástól kölcsönösen függőnek” minősítette

1. A felek érvei

101.

A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 100. pontjában „önmagában átláthatatlannak” minősítette a hozzájárulás kiszámítását, „mivel [az] azokkal kölcsönhatásban [bizalmas] adatokon alapul”. Álláspontja szerint ugyanis a Törvényszék összekeverte az arányosan meghatározott, így egymással függő viszonyban lévő alapvető hozzájárulások kiszámítását, és e hozzájárulásoknak a kockázati szinthez való igazítását, amely az intézmények közötti összehasonlítás eltérő módszere szerint történik. Ez az összehasonlítás a kockázatkiigazításra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből (különösen a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete 2. lépésének 3. pontjából) következik.

102.

A Bizottság azt is kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet indokolása hiányos, amennyiben a Törvényszék jogellenesnek nyilvánította a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes cikkeit, anélkül, hogy pontosította volna, hogy miben rejlik azok jogellenessége.

103.

Az LBBW előadja egyrészt, hogy erőltetett a Bizottság által a megtámadott ítélet kifogásolása céljából javasolt, az összehasonlítás és a kölcsönös függés közötti különbségtétel, mivel a kockázati profil szerinti kiigazítás az adatok összehasonlítását vagy az azok közötti kölcsönös összefüggés fennállását feltételezi. Másrészt úgy véli, hogy a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdése és 70. cikkének (2) bekezdése nem egy átláthatatlan mechanizmus alkalmazását írja elő. Vitathatatlan jogalapra támaszkodva, a Bizottság – a betétbiztosítás körében beszedett hozzájárulásokhoz hasonlóan – az intézmény kockázati profiljának értékelését kizárólag ezen intézmény adatai alapján is elvégezhette volna.

104.

Végezetül úgy véli, hogy a megtámadott ítélet kellően indokolt e kérdés tekintetében.

2. Értékelés

105.

Az intézmények kockázati profiljának értékelésére a Bizottság által alkalmazott módszernek a többi intézmény adataitól „kölcsönösen függő”, vagy az intézmények adatait „összehasonlító” minősítése a kockázati profil értékelési metódusait érintő megközelítésbeli különbségre mutat.

106.

Az „összehasonlítás” fogalma ugyanis vonatkozhat olyan helyzetre, amelyben a kockázati profilokat kizárólag a szóban forgó intézmény adatai alapján számítják ki, majd összehasonlítják egymással, míg a „kölcsönös függés” fogalma utalhat olyan helyzetre, amelyben a kockázati profilokat a szóban forgó intézmény és a harmadik intézmények adatai alapján számítják ki, majd azokat összehasonlítják egymással.

107.

Amint a Törvényszék megállapította, hogy a számítási módszer harmadik intézmények bizalmas adatait tartalmazza – ami nem vitatott –, számomra úgy tűnik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a számítási módszer egymástól kölcsönösen függő adatokon alapul.

108.

Ezenkívül a számítási módszer minősítése nem befolyásolja a Törvényszéknek a harmadik személyek bizalmas adatain alapuló módszer átláthatatlanságára vonatkozó megállapítását.

109.

Ráadásul a Bizottság nem bizonyítja, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletben választott megoldást a 2014/59 irányelv vagy a 806/2014 rendelet írta volna elő, mivel megelégszik azzal, hogy e felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletére hivatkozzon, amelynek jogellenességét a Törvényszék kimondta.

110.

Végezetül a megtámadott ítélet indokolására vonatkozó kifogást álláspontom szerint elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a Bizottság nem indokolja azt.

111.

A C‑584/20 P. sz. ügyben előterjesztett negyedik jogalapot tehát – álláspontom szerint – részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

E.   A C‑584/20 P. sz. ügyben előterjesztett ötödik jogalapról és a C‑621/20 P. sz. ügyben előterjesztett második jogalapról, amelyek szerint a Törvényszék tévesen kiterjesztette az EUMSZ 296. cikkből eredő indokolási kötelezettséget, és megsértette a Charta 47. cikkét

1. A felek érvei

112.

A Bizottság és az ESZT kifogásolja a megtámadott ítélet elégtelen indokolását, amelyben a Törvényszék együttesen adott helyt a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes rendelkezéseire vonatkozó jogellenességi kifogásnak, anélkül, hogy részletezte volna, hogy az egyes rendelkezések hogyan járulnak hozzá a számítási módszer átláthatatlanságából eredő jogellenességhez. Ezenkívül, álláspontjuk szerint az indokolás ellentmondásos, mivel a Törvényszék elismeri az adatok bizalmas jellegét, és annak lehetőségét, hogy a számítási módszer egyes szempontjait vitassák, miközben fenntartja, hogy e módszer átláthatatlan.

113.

A fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék az indokolást illetően tévesen értelmezte az EUMSZ 296. cikk terjedelmét.

114.

Először is, álláspontjuk szerint az indokolás elégséges, ha a határozatból kitűnik a meghozatalához vezető érvelés és a követett módszer, mivel az alkalmazott kritériumok és alkalmazásuk okai a meghatározóak. ( 36 ) Hozzáteszik, hogy ez nem jelenti azt, hogy a határozat címzettjeinek fennállna a lehetősége az elvégzett számítások pontosságának ellenőrzésére. Arra a következtetésre jutnak, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet megfelel e követelményeknek, ezáltal lehetővé teszi, hogy kellően indokolt határozatokat fogadjanak el.

115.

Az ESZT hozzáfűzi, hogy az EUMSZ 296. cikkel bevezetett indokolási kötelezettség, amely a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában szereplő jog megfelelője, és a Charta 47. cikkében foglalt, hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog védelmét szolgálja, ugyanúgy korlátozás alá eshet, mint az EUM‑Szerződésből eredő bármely alapvető szabadság. Álláspontja szerint a szakmai titok, és különösen az üzleti titok tiszteletben tartásának az EUMSZ 339. cikkből eredő kötelezettsége az ilyen korlátozás egyik példája. Úgy véli, hogy a választott számítási módszer alkalmazása nem csupán a határozatok kellő indokolását, hanem az üzleti titok megfelelő védelmét is biztosítja. Hozzáfűzi, hogy a Bíróság már elismerte, hogy az EKB Kormányzótanácsa tanácskozásairól készült jegyzőkönyvekhez való hozzáférés megtagadása esetén nem kell olyan „indokolással szolgálni, amely lehetővé teszi annak megértését és ellenőrzését”, hogy az ezen információkhoz való hozzáférés hogyan veszélyeztetné a közérdeket. ( 37 )

116.

Másodszor, a vitatott határozat indokolása annál is inkább elégséges, mivel a bizalmas adatok, tömeges kezelésükre tekintettel, valójában nem meghatározóak az egyéni hozzájárulás kiszámítása szempontjából. Így az ezen adatokat érintő esetleges hiba semmilyen hatást nem gyakorol az egyéni hozzájárulásokra, és így nem sérti az intézmények közötti tisztességes versenyt.

117.

Az ESZT jelzi, hogy amennyiben az említett adatokat hozzáférhetővé kellene tenni, az indokolási kötelezettségnek és az üzleti titok tiszteletben tartásának összeegyeztetése érdekében a hozzáférést csupán a Törvényszék és a Bíróság számára kellene biztosítani, a korlátozó intézkedések területén bevett gyakorlat szerint. ( 38 )

118.

A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék számára történő hozzáférhetővé tételre csak az egyedi döntést meghatározó információkra vonatkozóan kerülhet sor, a tömegesen kezelt bizalmas adatok esetében azonban ez a helyzet nem áll fenn.

119.

Harmadszor, az indokolási kötelezettség és az üzleti titok tiszteletben tartása közötti egyensúlyt biztosító ezen megoldást az uniós jog több területén is alkalmazzák olyan bizalmas adatokat is kezelő döntéshozatali eljárásokban (közbeszerzési szerződések, versenyjog, közszolgálat, dömpingellenes intézkedések), amelyek mérlegelési mozgásteret biztosítanak, így az az előzetes hozzájárulásokra is alkalmazható, mivel megfelelő bírósági felülvizsgálatot tesz lehetővé, hiszen nem a Törvényszék feladata e hozzájárulások újraszámítása.

120.

Negyedszer, az ESZT úgy véli, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott számítási módszer nem átláthatatlan.

121.

Kifejti, hogy az EUMSZ 296. cikk, ami a határozatok indokolására vonatkozó, eljárási jellegű – nem pedig a rendelkező rész érdemét érintő – követelményt ír elő, így számára úgy tűnik, hogy nem a megfelelő jogalap ezen felhatalmazáson alapuló rendelet érvényességének vizsgálatához.

122.

Hozzáfűzi, hogy az uniós jogalkotó diszkrecionális jogkörében döntött egy olyan „rögzített célérték + relatív elosztás” módszer alkalmazásáról, amely lehetővé teszi egyrészt a hozzájárulás teljes összegének a lehető legpontosabb és előre történő meghatározását, másrészt pedig ezen összegnek a hozzájárulók közötti – azok méretének és kockázati tényezőinek figyelembevételével történő – méltányos megosztását. Arra hivatkozik, hogy az adózás területén alkalmazott „teljesen személyre szabott” számítási módszer nem felel meg a rögzített és előre látható célérték feltételének.

123.

Az ESZT kifejti, hogy az alkalmazott módszer hét lépésből áll, amelyek közül csak három során van szükség harmadik személyek ugyanazon bizalmas adatainak kezelésére az egyes hozzájárulások kiszámításához. E három lépés a következő:

–

az éves célszint megállapítása (2. lépés);

–

kockázati halmazok létrehozása, a hasonló kockázati profilú intézmények besorolása (diszkretizáció) (4. lépés), és

–

a közös nevező kiszámítása, amelyet az összes kiigazított éves hozzájárulás összeadásával kapnak meg, és amelyet az egyes intézmények által fizetendő éves célszint részösszegének kiszámításához használnak fel (6. lépés).

124.

Az ESZT hozzáteszi, hogy az egyes intézmények részére kiadott harmonizált melléklet átlátható magyarázattal szolgál a kockázati halmazba való besorolásukra, ami megismerhetővé teszi számukra a többi hozzájárulóhoz képesti helyzetüket, még úgy is, hogy harmadik személyeknek az egyes halmazok létrehozásához és az azok szerinti osztályozáshoz felhasznált adatainak bizalmas jellege nem sérül. Összesített formában további adatokat is közzétesznek az ESZT honlapján, amely tovább növelte a 2017‑es pénzügyi évet követő pénzügyi években szolgáltatott információk számát.

125.

Az LBBW úgy véli, hogy a Törvényszék kellően megindokolta határozatát anélkül, hogy ellentmondásba keveredett volna a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes rendelkezéseinek jogellenességét illetően, mivel kifejtette, hogy a kockázati profil szerinti kiigazítás alapstruktúráját érintő hiba miben rejlik, ami következésképpen a hozzájárulás e részének kiszámítására alkalmazandó valamennyi rendelkezést érinti, még akkor is, ha a módszer egyes aspektusai külön‑külön is vitathatók.

126.

Az LBBW úgy véli, hogy a Törvényszék helyesen értékelte az ESZT‑t terhelő indokolási kötelezettség terjedelmét, oly módon, hogy biztosítsa számára a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, és amelynek alapján a fellebbezők valamennyi érvét el kell utasítani.

127.

Először is azt állítja, hogy a szakmai titok tiszteletben tartása nem értelmezhető olyannyira kiterjesztően, hogy az az indokolási kötelezettséget lényegi tartalmától fossza meg, ( 39 ) amely helyzet a jelen ügy esetében – a számításhoz használt érintett intézmények és adatok nagy számára, valamint az egyéni körülményekre tekintettel – fennáll.

128.

Kifejti, hogy nem áll fenn az indokolás és a bizalmas kezelés összeegyeztetésének kötelezettsége, ( 40 ) valamint azt, hogy ezenkívül a Bizottság egy másik számítási módszer alkalmazásával elkerülhette volna az elsődleges jog által védett ezen két elv összeütközését, és korlátozhatta volna az aktuálisan ellenőrizhetetlen hibák kockázatát.

129.

Másodszor az LBBW a Bizottság arra alapított jogalapjának elfogadhatatlanságára hivatkozik, amely szerint a 3500 intézményre vonatkozó adat nem jár semmilyen hatással, mivel az a fellebbezés szakaszában előterjesztett új jogalapnak minősül. Hozzáteszi, hogy e jogalap nem megalapozott, mivel kockázati profiljának értékelése ezen intézmények összességének bizalmas adataitól függ.

130.

Harmadszor úgy érvel, hogy a versenyjogi bírságokra alkalmazandó ítélkezési gyakorlat nem releváns, mivel e bírságoknak visszatartó erejűeknek kell lenniük, ami azt is jelenti, hogy a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a vállalkozások magatartásának befolyásolása érdekében. Hozzáteszi, hogy a közbeszerzésekre, a versenyjogra, a közszolgálati versenyvizsgákra és a dömpingellenes intézkedésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat – mivel az jogi vagy természetes személyek közötti versenyhelyzetre vonatkozik – sem alkalmazható az ő helyzetére, amelyben jelentős pénzügyi hozzájárulás fizetésére köteles. Álláspontja szerint minél nagyobb a mérlegelési mozgástér, annál részletesebb indokolás szükséges, az előzetes hozzájárulások kiszámításánál pedig ez a helyzet áll fenn. Végezetül, az ESZT által hivatkozott, az EKB bizonyos dokumentumaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot az ezen intézményre irányadó sajátos jogi szabályozás indokolja.

131.

Negyedszer, elfogadhatatlan a Törvényszék – a határozat elégtelen indokolására vonatkozó – ténybeli megállapításainak a fellebbezők általi vitatása.

132.

Ezenkívül, az indokolás ezen elégtelensége nem orvosolható az eljárás során, amint azt az ESZT javasolja, a korlátozó intézkedésekre vonatkozó Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben ( 41 )2008. szeptember 3‑án hozott ítélet analógia útján történő alkalmazhatóságának hiányában. A Törvényszék ugyanis helyesen azt állapította meg, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot nem lehet átültetni a bankunió területére. Ráadásul, a Törvényszéknek még az összes bizalmas adat birtokában sem állt volna módjában ellenőrizni a számítást, mivel nem állt rendelkezésére a megfelelő szoftver.

133.

Az LBBW pontosítja, hogy még ha 2017 óta történtek is fejlemények az előzetes hozzájárulásokat megállapító határozatok indokolását érintően – amint azt az ESZT állítja –, e változások egyrészt csak még inkább alátámasztják a vitatott határozatok indokolásának hiányát, másrészt pedig továbbra sem teszik lehetővé a hozzájárulók számára, hogy a rájuk vonatkozó számítások pontosságát ellenőrizni tudják.

134.

Ötödször, az LBBW kifejti, hogy az ESZT, amikor azt állítja, hogy a „rögzített célérték + relatív elosztás” az egyetlen olyan számítási módszer, ami a 2014/59 irányelv és a 806/2014 rendelet követelményeit is figyelembe veszi, nem tesz eleget a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdésében támasztott feltételeknek, mivel nem pontosítja, hogy a megtámadott ítélet mely pontjait kifogásolja.

135.

Hozzáfűzi, hogy a végső célszint és az éves maximális összeg követelménye nem kötelezi a Bizottságot az általa választott módszer alkalmazására, mivel a betétbiztosítási rendszer finanszírozásához szükséges banki hozzájárulások területén az Európai Bankhatóság (EBH) olyan iránymutatásokat fogadott el, amelyek több lehetséges számítási módot is tartalmaznak. Németországban például, ezen iránymutatásoknak megfelelően, a kockázati profil szerinti kiigazítás olyan módszerét választották, amely kizárólag az egyes hozzájárulók kockázati profilját veszi figyelembe. Az ilyen számítási módot ezenkívül nem írja elő sem a 2014/59 irányelv, sem pedig a 806/2014 rendelet, ahogyan az egyenlőség és az arányosság elve sem.

2. Értékelés

136.

Úgy tűnik számomra, hogy a megtámadott ítélet indokolásával kapcsolatos kifogások könnyen elvethetők. Egyrészt ugyanis, a vitatott határozat tekintetében elégségesnek bizonyult ez az indokolás, mivel a fellebbezők vitatni tudták a Törvényszék érvelését. Másrészt, a megtámadott ítélet ezen indokolása nem ellentmondásos, mivel az a tény, hogy a számítás egyes lépései megtámadhatók, nem akadálya annak, hogy a számítási módszert átfogónak, és összességében kifogásolhatónak lehessen tekinteni.

137.

Ami a vitatott határozat indokolására vonatkozóan az ESZT‑t terhelő kötelezettség terjedelmét illeti, az ESZT és a Bizottság a Törvényszékkel és az LBBW‑vel ellentétes álláspontot képvisel azon meglátást illetően, amely szerint az előzetes hozzájárulásra vonatkozó határozat címzettjének lehetőséget kell nyújtani a hozzájárulása összegét eredményező számítás ellenőrzésére.

138.

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy bár az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekelt számára a meghozott intézkedések indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogköre gyakorlását, ugyanakkor az ilyen indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez. E tekintetben nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e a követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel, különösen pedig azon érdek szerint kell vizsgálni, hogy a jogi aktus címzettjei magyarázathoz jussanak. Következésképpen valamely sérelmet okozó aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érdekelt előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés tartalmának megértését. ( 42 )

139.

A Bíróság pontosította, hogy az egyedi határozatokat illetően e kötelezettségnek az a célja – a bírósági felülvizsgálat lehetővé tételén felül –, hogy az érintett részére elegendő tájékoztatást biztosítson annak eldöntéséhez, hogy a határozat adott esetben szenved‑e valamely, az érvényességének vitatását lehetővé tevő hibában. ( 43 )

140.

A felek nem vitatják a Törvényszék által a megtámadott ítélet 97., 103. és 109. pontjában tett azon megállapítást, amely szerint a vitatott határozat indokolása nem teszi lehetővé az LBBW számára a hozzájárulása pontosságának ellenőrzését. Következésképpen, ha ragaszkodunk az indokolásra vonatkozóan fent hivatkozott követelményekhez, az ESZT határozata nem kellően indokolt, mivel a számítás három lépése során harmadik személyek olyan bizalmas adataira támaszkodik, amelyeket nem hoznak e határozat címzettjének tudomására.

141.

Mindazonáltal, a Bizottság és az ESZT arra hivatkozik egyrészt, hogy az indokolási kötelezettséget egyensúlyba kell hozni az EUMSZ 339. cikk által védett üzleti titokkal, másrészt pedig, hogy az átláthatóságot a hozzájárulók részére utólag megküldött és az ESZT honlapján közzétett harmonizált mellékletekben összesített adatok hozzáférhetővé tételével növelték.

142.

Az indokolási kötelezettség és az üzleti titok összeegyeztetését illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 108. pontjában emlékeztetett arra, hogy az üzleti titoktartási kötelezettséget nem lehet annyira kiterjesztően értelmezni, hogy az megfossza az indokolási kötelezettséget a lényegi tartalmától. ( 44 ) Ennélfogva, a fellebbezők a megtámadott ítéletnek csak azt a részét kifogásolják, amelyben a Törvényszék az indokolási kötelezettség megsértését állapította meg.

143.

Véleményem szerint az előzetes hozzájárulás számítása különbözik az egyszerű adó jellegű járulékétól, ( 45 ) mivel – azon túl, hogy az intézmények közvetlenül az ESZA‑hoz járulnak hozzá – a hozzájáruló intézmények kockázati profiljára relatív számítási módot alkalmaznak az intézmények magatartásának az erkölcsi kockázat csökkentése céljából történő befolyásolása érdekében. Így a magatartásnak e számítási módszer alkalmazásával történő befolyásolása nem a hozzájárulás szankciójellegéhez, hanem sokkal inkább ahhoz a szándékhoz kapcsolódik, amellyel az intézményeket kevésbé kockázatos magatartásra kívánják ösztönözni. Ezenkívül, az adóztatás eredménye valamely adóalap alapján alkalmazott adómértéktől függ, anélkül, hogy ezt az eredményt előre meghatároznák, míg a jelen ügyben az éves célszint bizonyos százalékát el kell érni, ennélfogva analógia nem alkalmazható. A Törvényszék által az adójogszabályokkal kapcsolatban vont párhuzam tehát véleményem szerint kevéssé releváns.

144.

A fellebbezők és a Törvényszék által hivatkozott uniós jogi területek azt bizonyítják, hogy az uniós bíróságok elismerték az indokolási kötelezettségnek az üzleti titok (versenyjog, ( 46 ) állami támogatások ( 47 ) és közbeszerzési eljárások ( 48 )), az ügy összetettsége (dömpingellenes intézkedések ( 49 )), a döntéshozó hatóságra nehezedő teher (közszolgálati versenyvizsga ( 50 )), a vállalkozások magatartásának a versenyjogi bírságok visszatartó erejével történő befolyásolásának szükségessége, ( 51 ) valamint az Unió, illetve a tagállamai biztonságát érintő kényszerítő megfontolások (a terrorizmus elleni küzdelem ( 52 )) alapján történő korlátozását.

145.

A jelen ügyben az ügy körülményei igen sajátosak a számos harmadik féltől (a számítás egyes lépéseitől függően a számuk körülbelül 1600 ( 53 ) és 3500 ( 54 ) közé tehető) származó bizalmas adat összesített felhasználásából, valamint az összes pénzügyileg stabil intézmény hozzájárulásának beszedéséhez kiválasztott összetett számítási módszerből adódóan, amely hozzájárulást a válság esetén bevezetendő utólagos hozzájárulások prociklikus hatásainak elkerülése érdekében előzetesen, és az intézmények hitel‑, likviditási és piaci kockázatának fokára figyelemmel állapítják meg.

146.

Számomra úgy tűnik, hogy magát a módszert a hatályos szabályozás és az ESZT a vitatott határozatban tökéletesen elmagyarázza, és hogy a nehézség valójában a bizalmas adatok tömeges felhasználásából adódik, ami megnehezíti, sőt akár ellehetetleníti a hozzájárulásuk kiszámításának az egyes érintett intézmények általi ellenőrzését.

147.

A határozatok indokolására és az üzleti titkok – a bizalmas adatokat tömegesen felhasználó komplex számítási módszer alkalmazásával felmerülő – védelmére vonatkozó kötelezettség közötti egyensúly megteremtése iránti igény felveti e védelem terjedelmének kérdését az előzetes hozzájárulások megállapítása tekintetében. Fel kell tenni ugyanis azt a kérdést, hogy az említett védelemnek azonos jellegűnek kell‑e lennie abban az esetben, ha az információk hozzáférhetővé tétele egyetlen vagy kisszámú versenytárs specifikus adataira, és akkor, ha egy adott ágazatban jelen lévő valamennyi versenytárs összesített adataira vonatkozik, amely adatok jelentős mennyisége lehetetlenné teszi az azonosítást.

148.

Ha elfogadjuk, hogy az üzleti titok védelmének eltérő jellegűnek kell lennie, ezen adatoknak a Bizottság által az ESZA‑ba fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításához alkalmazott számítási módszer keretében történő felhasználása szempontjából két esetet különböztethetünk meg.

149.

Ugyanis, a számítás 2. és 6. lépése során felhasznált bizalmas adatok valamennyi érintett intézmény tekintetében megfelelnek a szóban forgó adatok összegének. Így a 2. lépésben az éves hozzájárulás célszintje kerül kiszámításra a részt vevő tagállamokban engedélyezett összes intézmény fedezett betéteinek összege alapján (ezt az összeget minimum 2017 óta a hozzájáruló tudomására hozzák). A 6. lépésben számítják ki a kockázati profil alapján kiigazított éves hozzájárulások összegének megfelelő közös nevezőt, amelyet az egyes intézmények által fizetendő célszint részösszegének kiszámításához használnak fel. Ezt az összeget a 2020‑as gazdasági évre vonatkozóan nyilvánosságra hozták.

150.

Ily módon e két lépés tekintetében az ESZT fokozatosan úgy döntött, hogy hozzáférhetővé teszi a bizalmas adatok által kiadott összeget. Ezenkívül, 2017 után hozzáférhetővé tette az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény (szavatolótőke nélküli) aggregált kötelezettségeinek – az éves alaphozzájárulás kiszámításához szükséges – összegét, ( 55 ) valamint az e számításhoz felhasznált másik bizalmas adatot, azaz a biztosított betétek összegét, amit már nyilvánosságra hoztak (lásd a jelen indítvány előző pontját).

151.

Ezzel szemben a diszkretizációs eljárásnak megfelelő 4. számítási lépés, azaz a hasonló kockázati profilú intézmények besorolásával az egyes mutatók szerinti halmazok létrehozása – oly módon, hogy ezeket a halmazokat a legalacsonyabbtól a legmagasabbig osztályozták minden egyes mutató szerint az intézmények adatai alapján – tekintetében az adatok hozzáférhetővé tétele nem tűnik relevánsnak.

152.

Egyrészt ugyanis az egy mutatóra vonatkozó adatok összege nem nyújt elegendő támpontot az egyes hozzájáruló intézmények tekintetében, mivel ezen módszer szerint egy adott intézmény e mutató szerinti besorolása a többi intézmény helyzetétől függ. Másrészt, a többi intézmény helyzetével kapcsolatos információ kiadása azonosítható bizalmas adatok nyilvánosságra hozatalához vezethetne, és közvetlenül sérthetné az üzleti titoktartást. Valójában, ha végigkövetjük az LBBW érvelését, ezen adatok hozzáférhetővé tétele nem tenné lehetővé a számítás pontosságának teljes körű ellenőrzését, kivéve, ha személyes adatokat, valamint ezeknek a rendszeren belüli továbbítási módját is ellenőrizhetővé teszik. ( 56 ) Az ilyen eljárás azonban az üzleti titok közvetlen sérelmét jelentené.

153.

Ami ezen adatoknak csupán a Törvényszék és a Bíróság számára történő – az ESZT javaslata szerinti – hozzáférhetővé tételét illeti, az véleményem szerint két nehézségbe ütközik: egyrészt az előzetes hozzájárulásokkal kapcsolatban számos jogvita van folyamatban mind a nemzeti bíróságok előtt (a 2020. május 31‑i állás szerint 657 folyamatban lévő közigazgatási vagy bírósági eljárás), vagyis 32‑vel több, mint 2019 júniusában ( 57 )), mind pedig az uniós bíróságok előtt (42 folyamatban lévő ügy, köztük 19 ügy a 2020‑as előzetes hozzájárulásokra vonatkozóan, valamint egy 2020. szeptember 1‑jei fellebbezés); ( 58 ) másrészt az intézmények nyers adatait – a szükséges eszközök hiánya és a munkateher miatt – nem tudnák a bíróságok kezelni vagy akár felülvizsgálni, amennyiben valamennyi adat pontosságát ellenőrizni kellene.

154.

Mindemellett e számítási lépésnek a 2017‑es pénzügyi évben való végrehajtása csak azt tette lehetővé az LBBW számára, hogy megtudja, hány halmazt hoztak létre a kockázati mutató alapján, és hogy ő maga melyik halmazba került, anélkül, hogy ellenőrizhette volna, hogy a saját számadatainak megfelelő halmazba sorolták‑e be. Azóta az ESZT tájékoztatást nyújt az egyes halmazoknak megfelelő tartományról, ami legalábbis lehetővé teszi az intézmény számára annak ellenőrzését, hogy megfelelő halmazba sorolták‑e be.

155.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az ESZT‑t terhelő indokolási kötelezettség terjedelmét illetően, amikor úgy ítélte meg, hogy a hozzájáruló intézményeknek lehetőséget kell nyújtani a hozzájárulásuk kiszámítása pontosságának ellenőrzésére, ami az ítéletnek e tekintetben történő hatályon kívül helyezését vonja maga után.

156.

Következésképpen úgy vélem, hogy az indokolási kötelezettség és az üzleti titoktartás közötti egyensúlyt a fennálló jogszabályok alapján fenn lehet tartani, feltéve, hogy az ESZT magában a vitatott határozatban – mivel egy utólagos dokumentum nem pótolhatja az indokolás hiányát – közli a következő adatokat: ( 59 )

–

az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény fedezett betéteinek összege;

–

a részt vevő tagállamok területén engedélyezett valamennyi intézmény aggregált kötelezettségeinek (szavatolótőke nélküli) összege;

–

a kockázati profil alapján kiigazított éves hozzájárulások teljes összege, és

–

a kockázatmutatók szerinti minden egyes halmaznak megfelelő tartomány.

157.

Úgy vélem továbbá, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletben e számítási módszer („rögzített célszint + relatív elosztás”) választásával a Bizottság a 2014/59 irányelv és a 806/2014 rendelet által számára biztosított mérlegelési mozgástérrel élt. E tekintetben tehát nem lehet vele szemben más számítási módszerre hivatkozni.

158.

Az LBBW ugyanis a számítási módszer összetettségéből és a számításnak a bizalmas adatoktól való kölcsönös függőségéből eredő átláthatatlanságot kifogásolja, ami a tömegesen kezelt adatok miatt feltárhatatlan hibák kockázatával jár. Ezzel szemben úgy véli, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 2014. április 16‑i 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 60 ) alapján elfogadott, a betétbiztosítási rendszerek részére teljesítendő befizetések számítási módszereiről szóló EBH‑iránymutatásban ( 61 )javasolt egyik módszer nagyobb átláthatóságot tesz lehetővé, mivel az nem függ harmadik személyek bizalmas adataitól, és következésképpen nem igényel alaposabb indokolást.

159.

Ezen iránymutatásnak a halmazoknak megfelelő „résztartományok” módszerére vonatkozó 1. mellékletének 3. pontja szerint:

„A résztartományok végpontjait relatív vagy abszolút alapon kell meghatározni, a következők szerint:

–

relatív alap használata esetén a tagintézetek egyedi kockázati pontszáma a többi intézethez viszonyított kockázati pozíciójuktól függ; ebben az esetben az intézmények egyenletesen oszlanak meg a kockázati résztartományok között, ami azt jelentheti, hogy hasonló kockázati profillal rendelkező intézmények eltérő résztartományba esnek;

–

abszolút alap használata esetén a résztartományok végpontjait úgy kell meghatározni, hogy tükrözzék az adott mutató kockázatosságát; ebben az esetben akár az összes intézmény ugyanabba a résztartományba eshet, amennyiben hasonló mértékben kockázatosak.”

160.

Mindazonáltal, még az abszolút alapon meghatározott résztartomány‑végpontokra támaszkodó módszer alkalmazásával is, a hozzájárulás végleges összegét harmadik személyek bizalmas adatainak összessége alapján, a hozzájárulások arányos (esetlegesen felfelé kerekített, vagy kötelezően lefelé kerekített) kiigazításának időpontjában számítanák ki a 12,5%‑os, maximális célszint eléréséhez mérten, ( 62 ) ami szintén megakadályozná a hozzájárulás számításának a Törvényszék által megkövetelt ellenőrzését.

161.

Ily módon egy másik, végeredményben szintén harmadik személyek bizalmas adatain alapuló számítási módszer létezése nem elegendő a Bizottság eltérő számítási módszerre vonatkozó választási szabadságának vitatásához, onnantól, hogy a kiválasztott módszer megfelel egyes fent említett átláthatósági feltételeknek. ( 63 )

162.

Mivel e feltételeket az ESZT önkéntesen teljesítette a már fennálló jogszabályok alapján, nem tűnik szükségesnek a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet által meghatározott jogi keret módosítása.

163.

Következésképpen, annak megállapításával, hogy e felhatalmazáson alapuló rendeletnek a számítási módszert részletező bizonyos rendelkezései jogellenesek, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és a megtámadott ítéletet e tekintetben is hatályon kívül kell helyezni.

VII. Az első fokon előterjesztett keresetről

164.

Ha a Bíróság követi az általam javasolt érvelést, és kimondja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, meg kell vizsgálni annak lehetőséget, hogy maga dönt az ügyben. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint ugyanis, ha a Bíróság a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezi, az ügyet érdemben maga is eldöntheti, ha a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

165.

A jelen ügyben úgy vélem, hogy az ügy állása lehetővé teszi a döntéshozatalt mind a vitatott határozat mellékletének hitelesítését, mind pedig e határozat indokolását és a jogellenességi kifogást illetően.

166.

Ami e melléklet hitelesítését illeti, a Bíróság előtt kizárólag az e kérdéssel kapcsolatban előterjesztett bizonyítékok értékelése képezi vita tárgyát. Ezenkívül a jogvitának a kontradiktórius eljárás elvének megsértése miatti saját hatáskörben történő elbírálása nem vezethetne a Törvényszék ténymegállapításainak a megkérdőjelezéséhez, az elferdítés esetét kivéve, amelyre nézve jelen ügyben nem hoztak fel bizonyítékot. Az csak azon – esetlegesen elfogadható – új tényelemekre vonatkozhat, amelyeket a hivatalból felhozott jogalapot követően hoztak a Törvényszék és a Bíróság tudomására.

167.

Ezen elv Törvényszék általi megsértése azt vonja‑e maga után, hogy az érdemi vizsgálat szakaszában a vita során figyelembe kell venni egyrészt a Törvényszék előtti tárgyaláson előadott és a fellebbezésben megismételt azon érvet, hogy a vitatott határozatot és annak mellékletét rögzítették az ARES‑ben, másrészt azon iratokat (a Törvényszék előtt az írásbeli szakasz során benyújtott három irat új változata, valamint egy új irat), amelyeket a fellebbezés keretében nyújtottak be?

168.

A Törvényszék eljárási szabályzatának az ítélkezési gyakorlat ( 64 ) által értelmezett 85. cikke alkalmazandó a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére hivatkozó fellebbezés alátámasztására szolgáló új bizonyítékok benyújtására, ahogyan a jelen ügyben is.

169.

A Bíróság elé a vitatott határozat és melléklete, valamint a továbbítási jegyzék új változatait, valamint egy új, ARES‑ből származó képernyőképet tartalmazó iratot nyújtottak be, amelyek a jogvita érdemben való eldöntésének keretében vizsgálhatók.

170.

Az ARES‑ből származó képernyőkép vizsgálatából az tűnik ki, hogy 2017. április 11‑én a rendszerbe bevittek egy pdf‑formátumú, a vitatott határozat számával ellátott fájlt, és egy Excel‑formátumú „I. melléklet […]” elnevezésű fájlt, majd 2017. május 12‑én az ESZT elnöke általi aláírásról történik említés, amelynek eredménye egy 2017. június 13‑i nyilvántartásba vétel és egy ARES‑szám. Ez az ARES‑szám és a 2017. június 13‑i dátum szerepel a vitatott határozat és mellékletének a Bíróság elé terjesztett új változatain.

171.

Noha ezen tényezők alapján végre kapcsolat teremthető a vitatott határozat mellékletét tartalmazó fájl és az e határozatot tartalmazó fájl között, ugyanakkor meg kell állapítani, hogy egyrészt az ESZT elnökének aláírásáról csak 2017. május 12‑én történik említés, ami megfelel az ügyirat ARES‑ben való lezárása időpontjának, míg a továbbítási jegyzéket 2017. április 11‑én írták alá kézzel, és másrészt az ARES‑be történő nyilvántartásba vételre és az ARES‑szám hozzárendelésére csupán 2017. június 13‑án került sor, vagyis a nemzeti szanálási hatóságok és a hozzájáruló intézmények értesítését követő időpontban. Ily módon ezen melléklet és az említett határozat közötti elválaszthatatlan kapcsolatra csak a vitatott határozat elfogadását követő két hónappal később található bizonyíték.

172.

Véleményem szerint ez a késedelem annál is inkább problematikus, mivel a vitatott határozat mellékletét tartalmazó fájl formátuma könnyen módosítható – anélkül, hogy kimutatható lenne –, ellentétben egy szöveggel, amelynek átolvasásával feltárható bármilyen eltérés. Egyébiránt a fájl nincs ellátva időbélyegzővel, miközben a Törvényszék által elrendelt bizonyításfelvételre adott válaszokból kitűnik, hogy a dokumentumnak két olyan változata is volt, amelyet továbbítottak az ESZT ügyvezetői testületének. Ily módon, mind a választott fájlformátum, mind pedig a késedelmes nyilvántartásba vétel nehézségeket vet fel a jogbiztonság és e melléklet tartalmának hitelesítése szempontjából.

173.

Úgy tűnik számomra, hogy a határozathozatal módjára (elektronikus távszavazás) és arra tekintettel, hogy a vitatott határozat mellékletét nem továbbították a hozzájáruló intézményeknek, a jogbiztonság megkövetelt szintjének magasabbnak kellett volna lennie, és a szóban forgó ügy körülményei nem elégségesek ahhoz, hogy e melléklet hitelesítését meg lehessen állapítani.

174.

Úgy vélem tehát, hogy a vitatott határozatot az LBBW‑t érintő részében meg kell semmisíteni.

175.

A vitatott határozat indokolását illetően, a jelen indítvány 156. pontjában részletezett, az adatok összességére és a kockázati halmazokra vonatkozó tartományokra alkalmazandó átláthatósági követelmények teljesülése hiányában úgy vélem, hogy az indokolási kötelezettséget nem tartották tiszteletben.

176.

Az EUMSZ 296. cikk és a Charta 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértése miatt a vitatott határozatot az LBBW‑t érintő részében meg kell semmisíteni.

177.

Ami a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet bizonyos rendelkezéseivel szemben benyújtott jogellenességi kifogást illeti, a jelen indítvány 137–163. pontjában kifejtett megfontolásokból következően, álláspontom szerint, azt el kell utasítani.

178.

Mivel a vitatott határozat megsemmisítését javaslom, nem szükséges megvizsgálni a Törvényszék előtt felhozott többi kifogást.

VIII. A vitatott határozat joghatásainak fenntartásáról

179.

Abban az esetben, ha a Bíróság megsemmisíti a vitatott határozatot az LBBW‑t érintő részében, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében a Bíróság – ha szükségesnek ítéli – megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.

180.

A jelen ügyben, noha a fellebbezési eljárás feltárta, hogy a vitatott határozatot a lényeges eljárási szabályok megsértésével hozták meg, nem tárt fel olyan hibát, amely érintené e jogi aktusnak a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek való megfelelését.

181.

Következésképpen, ha a vitatott határozat megsemmisítése annak elrendelése nélkül történne, hogy joghatásai fennmaradnak addig, amíg új aktus nem lép a helyébe, az nemcsak veszélyeztetné e végrehajtást, de sértené a jogbiztonságot is.

182.

E körülmények között azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a vitatott határozat joghatásait fenn kell tartani az annak helyébe lépő új jogi aktus hatálybalépéséig, de legkésőbb a meghozandó ítélet napjától számított hat hónapig.

IX. A költségekről

183.

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikke (1) bekezdésének értelmében, amelyet ezen eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

184.

Az ESZT‑t, mivel pervesztes lett, az LBBW kérelmének megfelelően kötelezni kell a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban a saját költségei, valamint az LBBW részéről felmerült költségek viselésére.

185.

A Bíróság eljárási szabályzata 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

186.

Következésképpen a Fédération bancaire française (francia bankszövetség), a Spanyol Királyság és a Bizottság mint beavatkozó felek maguk viselik a Bíróság előtti eljárásban a két fellebbezéssel kapcsolatban, valamint a Bizottság esetében úgyszintén a Törvényszék előtti eljárásban felmerült saját költségeiket.

X. Végkövetkeztetés

187.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:

1)

Helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2020. szeptember 23‑iLandesbank Baden‑Württemberg kontra ESZT ítéletét (T‑411/17, EU:T:2020:435).

2)

Semmisítse meg az Egységes Szanálási Testület (ESZT) ügyvezetői testülete által 2017. április 11‑én hozott, az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2017. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló határozatot (SRB/ES/SRF/2017/05) a Landesbank Baden‑Württemberget érintő részében.

3)

Állapítsa meg, hogy az SRB/ES/SRF/2017/05 határozat joghatásait e határozatnak a Landesbank Baden‑Württemberget érintő részében a határozat helyébe lépő új jogi aktus hatálybalépéséig, de legkésőbb a meghozandó ítélet kihirdetésétől számított hat hónapig fenntartja.

4)

Az ESZT‑t a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült saját költségein felül kötelezze a Landesbank Baden‑Württemberg részéről a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

5)

Állapítsa meg, hogy a Fédération bancaire française, a Spanyol Királyság és az Európai Bizottság mint beavatkozó felek maguk viselik a Bíróság előtt, valamint a Bizottság esetében úgyszintén a Törvényszék előtt felmerült saját költségeiket.


( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) E mechanizmus létrehozása egybevág a G 20‑ak csoportnak a Lehman Brothers 2008‑as csődjét követően megfogalmazott egyik céljával: a G 20‑ak tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy „szanálási eszközöket és kereteket kell kidolgozni a pénzügyi csoportok hatékony szanálásához annak érdekében, hogy a jövőben enyhíteni lehessen a pénzügyi intézmények csődje által okozott zavarokat és csökkenteni lehessen az erkölcsi kockázatot” (a 2009. szeptember 24–25‑i pittsburghi G20‑as csúcstalálkozó zárónyilatkozata).

( 3 ) A továbbiakban: intézmények.

( 4 ) Az [ESZT‑be] fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló, 2014. május 21‑én, Brüsszelben aláírt kormányközi megállapodás.

( 5 ) A francia és a német bankrendszer közötti eltérésekre vonatkozó francia kormányzati álláspont megismeréséhez lásd például a hozzájárulásoknak az [ESZA‑ba] történő átutalásáról és megosztásáról szóló megállapodás megerősítését a Szenátus pénzügyi bizottsága nevében engedélyező törvénytervezetről szóló, 2015. március 4‑i jelentést, amely a következő internetcímen érhető el: http://www.senat.fr/rap/l14–307/l14–3071.pdf (első rész, III, B).

( 6 ) A kockázati profil szerinti hozzájárulás a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 190. o.) 103. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumokon alapul, amelyet a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21‑i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.) 5–9. cikke pontosít.

( 7 ) A továbbiakban: vitatott határozat.

( 8 ) T‑411/17, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2020:435.

( 9 ) HL 2014. L 225., 1. o.

( 10 ) HL 2017. L 113., 2. o.

( 11 ) Az LBBW e tekintetben az 1994. június 15‑iBizottság kontra BASF és társai ítéletre (C‑137/92 P, EU:C:1994:247), valamint a 2000. április 6‑iBizottság kontra ICI ítéletre (C‑286/95 P, EU:C:2000:188) hivatkozik.

( 12 ) A Törvényszék a megtámadott ítélet 36. pontjában az 1998. április 2‑iBizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítéletre (C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 67. pont); a 2000. március 30‑iVBA kontra Florimex és társai ítéletre (C‑265/97 P, EU:C:2000:170, 114. pont); a 2003. március 6‑iWestdeutsche Landesbank Girozentrale és Land Nordrhein‑Westfalen kontra Bizottság ítéletre (T‑228/99 és T‑233/99, EU:T:2003:57, 143. pont), valamint a 2019. november 28‑iBanco Cooperativo Español kontra ESZT ítéletre (T‑323/16, EU:T:2019:822, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) hivatkozott.

( 13 ) Lásd ebben az értelemben: 1994. június 15‑iBizottság kontra BASF és társai ítélet (C‑137/92 P, EU:C:1994:247, 75. és 76. pont); 2000. április 6‑iBizottság kontra ICI ítélet (C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 40., 41. és 51. pont).

( 14 ) Lásd: 2000. április 6‑iBizottság kontra ICI ítélet (C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 40–42. pont).

( 15 ) Lásd: 2019. november 28‑iBanco Cooperativo Español kontra ESZT ítélet (T‑323/16, EU:T:2019:822); 2019. november 28‑iPortigon kontra ESZT ítélet (T‑365/16, EU:T:2019:824); 2019. november 28‑iHypo Vorarlberg Bank kontra ESZT ítélet (T‑377/16, T‑645/16 és T‑809/16, EU:T:2019:823).

( 16 ) Lásd például: 2019. november 28‑iBanco Cooperativo Español kontra ESZT ítélet (T‑323/16, EU:T:2019:822, 22. pont).

( 17 ) Lásd: 2011. július 12‑iBizottság kontra Q ítélet (T‑80/09 P, EU:T:2011:347, 141. pont).

( 18 ) Lásd: 2009, december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet (C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 60. pont).

( 19 ) Lásd: Naômé, C., Le pourvoi de l’Union européenne, Larcier, Brüsszel, 2016, 427. és 428. pont, 171. és 172. o.

( 20 ) Lásd: 2016. november 23‑iFK kontra Bizottság ítélet (T‑328/15 P, nem tették közzé, EU:T:2016:671, 39. és 40. pont).

( 21 ) Lásd analógia útján: 2009. december 17‑iM kontra EMEA ítélet felülvizsgálata (C‑197/09 RX‑II, EU:C:2009:804, 52. pont), 2011. december 14‑iBizottság kontra Vicente Carbajosa és társai ítélet (T‑6/11 P, EU:T:2011:747, 32. pont); 2016. november 23‑iFK kontra Bizottság ítélet (T‑328/15 P, nem tették közzé, EU:T:2016:671, 41. pont).

( 22 ) Lásd többek között: 2018. november 29‑iBank Tejarat kontra Tanács ítélet (C‑248/17 P, EU:C:2018:967, 37. pont); 2021. március 25‑iCarvalho és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑565/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:252, 36. pont).

( 23 ) Lásd többek között: 2011. február 10‑iActivision Blizzard Germany kontra Bizottság ítélet (C‑260/09 P, EU:C:2011:62, 57. pont).

( 24 ) Lásd többek között: 2017. január 12‑iTimab Industries és CFPR kontra Bizottság ítélet (C‑411/15 P, EU:C:2017:11, 89. pont).

( 25 ) Lásd: 2011. február 10‑iActivision Blizzard Germany kontra Bizottság ítélet (C‑260/09 P, EU:C:2011:62, 54. pont).

( 26 ) Lásd: 2019. március 5‑iPethke kontra EUIPO ítélet (T‑169/17, nem tették közzé, EU:T:2019:135, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 27 ) Lásd a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdését.

( 28 ) Lásd a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdését.

( 29 ) Szám szerint nyolc.

( 30 ) A 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének b) pontja.

( 31 ) A 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdése.

( 32 ) A 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése.

( 33 ) E variabilitást a Bizottságnak a 806/2014 rendelet 94. cikke (1) bekezdése a) pontjának vi) alpontja alapján háromévente felül kell vizsgálnia annak értékeléséhez, hogy „meg kell‑e szabni egy abszolút minimumösszeget az [ESZA] számára az [ESZA‑nak] szánt pénzeszközök beáramlásában jelentkező volatilitás kiküszöbölése, valamint az [ESZA] finanszírozása tartós stabilitásának és megfelelő mértékének biztosítása érdekében”.

( 34 ) Lásd a 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdését, valamint a 2017/747 felhatalmazáson alapuló rendelet 3. cikkének (1) bekezdését.

( 35 ) Lásd a 2017/747 felhatalmazáson alapuló rendelet 3. cikkének (4) bekezdését.

( 36 ) A Bizottság e tekintetben a 2016. december 21‑iClub Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság ítéletre (C‑131/15 P, EU:C:2016:989, 51., 52. és 55. pont) hivatkozik.

( 37 ) Az ESZT a 2019. december 19‑iEKB kontra Espírito Santo Financial (Portugália) ítéletre (C‑442/18 P, EU:C:2019:1117, 47. pont) és a 2020. október 21‑iEKB kontra Estate of Espírito Santo Financial Group ítéletre (C‑396/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:845, 54. pont) hivatkozik.

( 38 ) Az ESZT a 2008. szeptember 3‑iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítéletre (C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461) hivatkozik.

( 39 ) Az LBBW a 2016. december 21‑iClub Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság ítéletre (C‑131/15 P, EU:C:2016:989, 48. és azt követő pontok) hivatkozik.

( 40 ) Az LBBW az 1985. március 13‑iHollandia és Leeuwarder Papierwarenfabriek kontra Bizottság ítéletre (296/82 és 318/82, nem tették közzé, EU:C:1985:113, 18. és 27. pont) hivatkozik.

( 41 ) C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461.

( 42 ) Lásd különösen: 2017. március 28‑iRosneft ítélet (C‑72/15, EU:C:2017:236, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 43 ) Lásd: 1987. április 7‑iSISMA kontra Bizottság ítélet (32/86, EU:C:1987:187, 8. pont); 2003. október 2‑iCorus UK kontra Bizottság ítélet (C‑199/99 P, EU:C:2003:531, 145. pont); 2013. július 11‑iZiegler kontra Bizottság ítélet (C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 115. pont); 2015. március 19‑iDole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet (C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 93. pont); 2017. március 28‑iRosneft ítélet (C‑72/15, EU:C:2017:236, 121. pont).

( 44 ) Lásd ebben az értelemben: 2016. december 21‑iClub Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság ítélet (C‑131/15 P, EU:C:2016:989, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 45 ) Az esedékes összegek pontos elszámolásának követelményére vonatkozóan lásd az 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7, 30. és 31. pont) feldolgozott esetet.

( 46 ) Lásd: 1986. június 24‑iAKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ítélet (53/85, EU:C:1986:256, 29. pont).

( 47 ) Lásd: 2015. január 8‑iClub Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság ítélet (T‑58/13, nem tették közzé, EU:T:2015:1, 73–77. pont).

( 48 ) Lásd: 2015. július 8‑iEuropean Dynamics Luxembourg és társai kontra Bizottság ítélet (T‑536/11, EU:T:2015:476, 47. pont és az 50. pont vége).

( 49 ) Lásd: 2015. szeptember 10‑iFliesen‑Zentrum Deutschland ítélet (C‑687/13, EU:C:2015:573, 77. és 78. pont).

( 50 ) Lásd: 1980. február 28‑iBonu kontra Tanács ítélet (89/79, EU:C:1980:60, 6. pont).

( 51 ) Lásd: 2012. június 5‑iImperial Chemical Industries kontra Bizottság ítélet (T‑214/06, EU:T:2012:275, 100. pont).

( 52 ) Lásd: 2009. október 14‑iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet (T‑390/08, EU:T:2009:401, 81. pont).

( 53 ) A kockázati profil szerinti kiigazítás alá eső intézmények hozzávetőleges száma.

( 54 ) Az euróövezeten belüli azon intézmények hozzávetőleges száma, amelyek átalányjellegű és/vagy kockázati profilhoz igazított hozzájárulás fizetésére kötelesek.

( 55 ) Lásd a 806/2014 rendelet 70. cikkének (1) bekezdését.

( 56 ) Lásd Kokott főtanácsnok Borealis Polyolefine és társai ügyre vonatkozó indítványát (C‑191/14, C‑192/14, C‑295/14, C‑389/14 és C‑391/14–C‑393/14, EU:C:2015:754, 140. pont), amelyben felvázolja azt az esetet, hogy a felperes részére a nyers adatokhoz hozzáférést engednek.

( 57 ) Eljárások három tagállamban, a Németországi Szövetségi Köztársaságban, az Olasz Köztársaságban és az Osztrák Köztársaságban összpontosulnak.

( 58 ) Lásd az Európai Számvevőszéknek (a 806/2014/EU rendelet 92. cikkének (4) bekezdése alapján készített) 2020. november 30‑i jelentését az Egységes Szanálási Testület, az Európai Unió Tanácsa, illetve a Bizottság által a 2019. pénzügyi évre vonatkozóan az e rendelet szerinti feladataik teljesítésének következtében felmerülő minden függő kötelezettségről, az Egységes Szanálási Testület válaszaival együtt, amely a következő internetcímen érhető el: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SRB_2019_contingent_liabilities/SRB_2019_contingent_liabilities_FR.pdf (43. és 44. pont).

( 59 ) Lásd Kokott főtanácsnok Borealis Polyolefine és társai ügyre vonatkozó indítványát (C‑191/14, C‑192/14, C‑295/14, C‑389/14 és C‑391/14–C‑393/14, EU:C:2015:754, 152–154. pont).

( 60 ) HL 2014. L 173., 149. o.; helyesbítések: HL 2014. L 309., 37. o.; HL 2014. L 212., 47. o.

( 61 ) A következő internetcímen érhető el: https://www.eba.europa.eu/sites/default/documents/files/documents/10180/1199246/a13a31e2–3633‑467e‑a38c‑69d023e696d3/EBA‑GL‑2015‑10_GL%20on%20Calculation%20of%20Contributions%20DGS_FR.pdf?retry= 1. Lásd különösen: „Az összesített kockázati súlyozás számítási módszerei (ARW) és a kockázati kategóriák meghatározása” című 1. melléklet 3. pontja.

( 62 ) Lásd a jelen indítvány 60. lábjegyzetében hivatkozott iránymutatás 43. és 44. pontját, valamint a 2. háttérmagyarázatát (12. és azt követő oldalak).

( 63 ) Lásd a jelen indítvány 156. pontját.

( 64 ) Lásd többek között: 2019. március 5‑iPethke kontra EUIPO ítélet (T‑169/17, nem tették közzé, EU:T:2019:135, 43. pont).