52009PC0522

Javaslat: a Tanács határozata a Svéd Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 167. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazására való felhatalmazásáról /* COM/2009/0522 végleges */


[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 13.10.2009

COM(2009) 522 végleges

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

a Svéd Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 167. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazására való felhatalmazásáról

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: a héairányelv) 395. cikke értelmében a Tanács – a Bizottság javaslata alapján – bármelyik tagállamot egyhangúlag felhatalmazhatja arra, hogy az irányelvben foglaltaktól eltérő különös intézkedéseket vezessen be a hozzáadottérték-adó (héa) beszedésének egyszerűsítésére vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére.

A Svéd Királyság (a továbbiakban: Svédország), valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: az Egyesült Királyság) a 2007. január 30-i 2007/133/EK tanácsi határozattal (HL L 57., 2007.2.24., 12. o.) felhatalmazást kapott arra, hogy 2009. december 31-ig a héairányelv 167. cikkétől eltérő különös intézkedést vezessen be.

Ez lehetővé teszi, hogy a héa levonásához való jog keletkezését a hozzáadottérték-adónak az értékesítő, illetőleg a szolgáltató részére történő kifizetéséig elhalasszák azon adóalanyok esetében, amelyeknek az éves árbevétele nem több mint 3 000 000 SEK Svédország, illetőleg 1 350 000 GBP az Egyesült Királyság esetében, és amelyek ezért az úgynevezett pénzforgalmi szemléletű elszámolás választható rendszerét alkalmazhatják, mely szerint – az említett irányelv 66. cikkének b) pontjával összhangban – a termékértékesítéseik és szolgáltatásnyújtásaik utáni héafizetési kötelezettség az ellenérték átvételekor keletkezik.

A Főtitkárságon 2009. március 3-án iktatott levelében Svédország engedélyt kért ezen intézkedés hatályának meghosszabbítására. A Főtitkárságon 2009. január 15-én iktatott levelében az Egyesült Királyság engedélyt kért ezen intézkedés meghosszabbítására, ám 1 500 000 GBP-re módosítva a rendszer keretében az éves árbevételre vonatkozó felső összeghatárt. Az Egyesült Királyság közölte, hogy a megemelt összeghatár hozzávetőlegesen egybeesne a mikrovállalkozások 2 000 000 EUR-s összeghatárával – az angol fontnak az euróhoz viszonyított jelenlegi árfolyamával számolva –, és lehetővé tenné további 6 800 vállalkozás bevonását a rendszerbe.

A héairányelv 395. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság – 2009. július 9-én kelt leveleiben – továbbította Svédország és az Egyesült Királyság kérelmét a többi tagállam részére, és – 2009. július 13-án kelt leveleiben – arról értesítette Svédországot és az Egyesült Királyságot, hogy rendelkezésére áll az elbíráláshoz általa hasznosnak ítélt valamennyi információ.

Az úgynevezett pénzforgalmi szemléletű elszámolási rendszer egy, az adómentességet nem élvező kisvállalkozásoknak szánt egyszerűsített és önként választható adózási rendszer. A rendszer lehetőséget ad a szóban forgó adóalanyoknak, hogy kiadásaik és bevételi ügyleteik teljesítési időpontja alapján, egyszerű szabály alkalmazásával állapítsák meg, melyik időpontban kell héalevonási jogukat gyakorolniuk, illetőleg az adót befizetniük az adóhatóságnak. Az intézkedés tehát az egyszerűsítést szolgálja, különösen olyan vállalkozások esetében, amelyek a szokásos szabályok szerint nehezen tudják meghatározni a kiadási és bevételi ügyleteikkel kapcsolatos adófizetési kötelezettség időpontját, továbbá amelyek nem eredményszemléletű számvitelt vezetnek. A szóban forgó rendszer ráadásul pénztári előnnyel is jár, különösen azon vállalkozások esetében, amelyek nagyobb részt nem héaköteles kiadásokat – például bérkifizetéseket – eszközölnek, vagy amelyek hosszú fizetési határidőt kénytelenek hagyni ügyfeleiknek, maguk azonban nem érvényesíthetik ugyanezt beszállítóik felé.

Fontos emlékeztetni arra, hogy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történő módosításáról szóló irányelvre vonatkozó 2009. január 28-i javaslatába (COM(2009) 21) a Bizottság olyan rendelkezéseket foglalt, amelyek lehetővé teszik a tagállamoknak, hogy a héa levonásához való jog keletkezését az adónak az értékesítő, illetőleg a szolgáltató részére történő kifizetéséig elhalasszák azon adóalanyok esetében, amelyeknek az éves árbevétele nem haladja meg a tagállamok által legfeljebb 2 000 000 EUR-ban (vagyis a mikrovállalkozásoknak a 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás – HL L 124., 2003.5.20., 36. o. – szerinti összeghatárában) megállapítható összeghatárt, és amelyekre ezért olyan, önként választható rendszer alkalmazandó, amelynek értelmében az ügyleteik utáni héafizetési kötelezettség csak az ellenérték átvételekor keletkezik.

A héairányelv 395. cikkében foglalt rendelkezések, valamint a Svédország és az Egyesült Királyság által előterjesztett érvek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kért eltérés teljesíti az említett cikkben szereplő feltételeket, és egyebek mellett – a pénzforgalmi szemléletű könyvelés önként választható rendszerébe illeszkedve – az adóbeszedés egyszerűsítését teszi lehetővé a mikrovállakozások esetében. Ebből következően, továbbá a fentiekben felidézett körülményeket is figyelembe véve a Bizottság nem kifogásolja a szóban fogó kérelmet, tehát úgy ítéli meg, hogy a kapcsolódó javaslatot a Tanács elé kell terjesztenie. Így az éves árbevételre a rendszer keretében vonatkozó felső összeghatárok – a héairányelv 399. és 400. cikkében foglalt átváltási szabályok alkalmazása után – kisebbek a Bizottság által javasoltnál.

A Bizottság azonban egyrészt úgy ítéli meg, hogy határozott időre indokolt engedélyezni a szóban forgó eltérést, ezáltal lehetővé téve annak rendszeres mérlegelését – különösen a tagállamoktól kapott megfelelő információk alapján –, hogy az eltérést alátámasztó jogi, illetve ténybeli indokok még mindig fennállnak-e. Másrészt pedig azt tartja indokoltnak, hogy a szóban forgó eltérés alkalmazása mindenképpen megszűnjék a Bizottság által erre a különös rendszerre vonatkozóan javasolt harmonizált szabályok hatálybalépésekor.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL; HATÁSVIZSGÁLAT

A határozatjavaslat az úgynevezett pénzforgalmi szemléletű könyvelés önként választható rendszerének fenntartását teszi lehetővé; ez a rendszer a mikrovállalkozásoknak kívánja megkönnyíteni a héára vonatkozó szabályok alkalmazását, egyúttal pénztári előnyhöz is juttatva őket. A javaslat hatása tehát kedvező e vállalkozásokra nézve. Nem volt szükség sem külső szakértők bevonására, sem konzultációra az érdekeltekkel, és a határozat nem indokolja hatásvizsgálat elvégzését sem. Az intézkedés behatárolt alkalmazási köre és alkalmazási ideje miatt mindenképpen csak korlátozott hatásra lehet számítani.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javasolt határozatnak az a célja, hogy Svédország és az Egyesült Királyság továbbra is élhessen a héairányelv 167. cikkétől való eltérés lehetőségével, vagyis a héa levonásához való jog keletkezését a hozzáadottérték-adónak az értékesítő, illetőleg a szolgáltató részére történő kifizetéséig elhalasszák azon adóalanyok esetében, amelyeknek az éves árbevétele nem több mint 3 000 000 SEK Svédország, illetőleg 1 500 000 GBP az Egyesült Királyság esetében, és amelyek ezért az úgynevezett pénzforgalmi szemléletű elszámolás választható rendszerét alkalmazzák, mely szerint – a héairányelv 66. cikkének b) pontjával összhangban – a bevételi ügyleteik utáni héafizetési kötelezettség az ellenérték átvételekor keletkezik.

A határozat jogalapjául a héairányelv 395. cikkében foglalt rendelkezések szolgálnak, azokat pedig az Európai Közösséget létrehozó szerződés 93. cikke alapján fogadták el. A szóban forgó rendelkezésekkel összhangban, ha egy tagállam az említett irányelvtől eltérő különös intézkedéseket kíván bevezetni, ehhez felhatalmazást kell kapnia a Tanácstól, ez pedig tanácsi határozat formájában történik. Mivel a forgalmi adóra vonatkozó jogszabályok összehangolásával kapcsolatos végrehajtási intézkedésről van szó, a szubszidiaritás elve teljesül.

A javaslat megfelel az arányosság elvének, vagyis nem lépi túl a kívánt egyszerűsítési célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket, hiszen csak korlátozott számú, ráadásul a szóban forgó rendszer alkalmazását önként választó adóalanyra vonatkozik. A javaslat tehát csak kismértékű és indokolt eltérést engedélyez a héairányelvben megfogalmazott elvektől.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő vonzatai.

5. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

A javaslat értelmében a határozat alkalmazása automatikusan véget ér olyan rendelkezések hatálybalépésekor, amelyek a kérelem tárgyát képező különös eltérő intézkedés alkalmazását minden tagállam számára lehetővé tevő harmonizált szabályokat állapítanak meg.

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

a Svéd Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 167. cikkétől eltérő intézkedés alkalmazására való felhatalmazásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 93. cikkére,

tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvre[1] és különösen annak 395. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

mivel:

(1) A Svéd Királyság (a továbbiakban: Svédország), valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: az Egyesült Királyság) a 2007/133/EK tanácsi határozattal[3] felhatalmazást kapott arra, hogy – a 2006/112/EK irányelv 167. cikkétől eltérve – a hozzáadottérték-adó (héa) levonásához való jog keletkezését a hozzáadottérték-adónak az értékesítő, illetőleg a szolgáltató részére történő kifizetéséig elhalassza azon adóalanyok esetében, amelyek az úgynevezett pénzforgalmi szemléletű elszámolás választható rendszerét alkalmazzák, mely szerint – az említett irányelv 66. cikkének b) pontjával összhangban – a termékértékesítéseik és szolgáltatásnyújtásaik utáni héafizetési kötelezettség az ellenérték átvételekor keletkezik. Az adóalany csak akkor választhatja ezt a rendszert, ha éves árbevétele nem több mint 3 000 000 SEK Svédország, illetőleg 1 350 000 GBP az Egyesült Királyság esetében.

(2) Svédország és az Egyesült Királyság engedélyt kért e különös eltérő intézkedés hatályának meghosszabbítására: Svédország vonatkozó levelét 2009. március 3-án, az Egyesült Királyságét pedig 2009. január 15-én iktatták a Bizottság Főtitkárságán. Ez utóbbi tagállam azt is kérelmezte, hogy a szóban forgó rendszerben az éves árbevételre vonatkozó felső összeghatár 1 500 000 GBP-re módosulhasson.

(3) A 2006/112/EK irányelv 395. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság – 2009. július 9-én kelt leveleiben – továbbította Svédország és az Egyesült Királyság kérelmét a többi tagállam részére, és – 2009. július 13-án kelt leveleiben – arról értesítette Svédországot és az Egyesült Királyságot, hogy rendelkezésére áll az elbíráláshoz általa hasznosnak ítélt valamennyi információ.

(4) Az úgynevezett pénzforgalmi szemléletű elszámolási rendszer egy, az adómentességet nem élvező kisvállalkozásoknak szánt egyszerűsített és önként választható rendszer. A rendszer lehetőséget ad a szóban forgó adóalanyoknak, hogy kiadásaik és bevételi ügyleteik teljesítési időpontja alapján, egyszerű szabály alkalmazásával állapítsák meg, melyik időpontban kell héalevonási jogukat gyakorolniuk, illetőleg az adót befizetniük az adóhatóságnak. Ez a rendszer tehát az adóalany szempontjából egyszerűsítést jelentő, esetenként pénztári előnnyel is járó intézkedés.

(5) A Bizottság 2009. január 28-án olyan – a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történő módosításáról szóló – irányelvre terjesztett elő javaslatot (COM(2009) 21 végleges), amely a tagállamoknak szintén arra ad lehetőséget, hogy a héa levonásához való jog keletkezését az adónak az értékesítő, illetőleg a szolgáltató részére történő kifizetéséig elhalasszák azon adóalanyok esetében, amelyeknek az éves árbevétele nem haladja meg a tagállamok által legfeljebb 2 000 000 EUR-ban megállapítható összeghatárt, és amelyekre olyan, önként választható rendszer alkalmazandó, amely szerint az ügyleteik utáni héafizetési kötelezettség csak az ellenérték átvételekor keletkezik.

(6) A kérelem tárgyát képező különös eltérő intézkedés nem érinti a Svédország, illetőleg az Egyesült Királyság által a végső fogyasztás szakaszában behajtott héabevételek összegét, és semmilyen hatással nincs az Európai Közösség számára a héából származó saját forrásokra.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2006/112/EK irányelv 167. cikkétől eltérve Svédország és az Egyesült Királyság ezúton felhatalmazást kap arra, hogy a második bekezdésben említett adóalanyok esetében a hozzáadottérték-adó levonásához való jog keletkezését elhalassza addig az időpontig, amikor a hozzáadottérték-adót az értékesítő, illetőleg a szolgáltató részére kifizetik.

Az érintett adóalanyoknak előzőleg olyan rendszer alkalmazása mellett kell dönteniük, amelynek értelmében az általuk végzett termékértesítések és szolgáltatásnyújtások utáni héafizetési kötelezettség az ellenérték átvételekor keletkezik. E rendszer értelmében az érintett adóalany éves árbevétele nem lehet több mint 3 000 000 SEK Svédország esetében, illetőleg 1 500 000 GBP az Egyesült Királyság esetében.

2. cikk

Ez a határozat 2010. január 1-jétől egy olyan irányelv rendelkezéseinek hatálybalépéséig alkalmazandó, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok a héa levonásához való jog keletkezését az adónak az értékesítő, illetőleg a szolgáltató részére történő kifizetéséig elhalasszák azon adóalanyok esetében, amelyeknek az éves árbevétele nem halad meg bizonyos összeghatárt, és amelyekre következésképpen olyan, önként választható rendszer alkalmazandó, amelynek értelmében az ügyleteik utáni héafizetési kötelezettség csak az ellenérték átvételekor keletkezik. Ez a határozat minden esetben legkésőbb 2012. december 31-ig alkalmazandó.

3. cikk

Ennek a határozatnak a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a címzettje.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

[1] HL L 347., 2006.12.11., 1. o.

[2] HL C […], […], […] o.

[3] HL L 57., 2007.2.24., 12. o.