<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-561/20</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62020CC0561</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:994">EU:C:2021:994</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>15</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>15</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Rantos főtanácsnok indítványa – C‑561/20. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">United Airlines</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Athanasios Rantos</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20211209">2021. december 9.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P>C‑561/20. sz. ügy</P><P>Q,</P><P>R,</P><P>S</P><P>kontra</P><P>United Airlines Inc.</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Nederlandstalige Ondernemingsrechtbank Brussel [vállalkozási ügyek brüsszeli holland nyelvű bírósága, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Légi közlekedés</KEYWORD><KEYWORD>261/2004/EK rendelet</KEYWORD><KEYWORD>Kártalanításhoz való jog a járat jelentős késése esetén</KEYWORD><KEYWORD>Két szakaszra osztott járat</KEYWORD><KEYWORD>Harmadik ország repülőtereit összekötő második szakasz során a végső célállomáson bekövetkezett jelentős késés</KEYWORD><KEYWORD>A 261/2004/EK rendelet érvényessége a nemzetközi jog szempontjából</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Q, R és S. (a továbbiakban: az alapeljárás felperesei) és a United Airlines Inc. (Egyesült Államok) közötti, csatlakozó járat jelentős késése miatti kártalanítással kapcsolatos jogvita keretébe illeszkedik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével, amely a légi utasok kártalanításával kapcsolatos 261/2004/EK rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20040211">2004. február 11‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="046" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 46., 1. o.</REF.DOC.OJ>, magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="119" PAGE.FIRST="202" DATE.PUB="2019">HL 2019. L 119., 202. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 7. cikkének értelmezésére vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság e rendelet alkalmazhatósága egyes szempontjainak pontosítását kéri a Bíróságtól olyan csatlakozó járatokkal kapcsolatban, amelyek valamely tagállam területén található repülőtérről indulnak és harmadik ország területén található repülőtéren történő csatlakozással e harmadik ország területén található másik repülőtérre érkeznek végső célállomásként.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>E tekintetben, bár a Bíróságnak még nem volt alkalma a 261/2004 rendelet olyan helyzetekre történő alkalmazhatóságát vizsgálni, amelyekben a késés olyan csatlakozó járatot érint, amelyet teljes egészében nem közösségi légi fuvarozó üzemeltet, és a késés e járat egyik, teljes egészében<?PAGE NO="2"?> valamely harmadik ország területén áthaladó szakaszán következik be, úgy vélem, hogy a fennálló ítélkezési gyakorlatból eredő elvek az elemzéshez hasznos viszonyítási pontként szolgálnak, amelyek <HT TYPE="ITALIC">mutatis mutandis</HT> átültethetők a jelen ügyre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A Bíróságnak már volt alkalma vizsgálni a 261/2004 rendelet alkalmazhatóságát a csatlakozó járatokkal kapcsolatban, különösen a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130226">2013. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Folkerts</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑11/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:106">EU:C:2013:106</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; a továbbiakban: Folkerts ítélet), a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180531">2018. május 31‑i</DATE> <NAME.CASE>Wegener</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑537/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:361">EU:C:2018:361</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; a továbbiakban: Wegener ítélet), a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190711">2019. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>České aerolinie</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑502/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:604">EU:C:2019:604</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; a továbbiakban: České aerolinie ítélet) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200430">2020. április 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Air Nostrum</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑191/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:339">EU:C:2020:339</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A 261/2004 rendeletnek olyan repülőútra történő alkalmazhatóságáról, amelynek indulási pontja és végső célállomása valamely harmadik országban van, azonban két járatot foglal magában, amelyek indulási vagy érkezési helye valamely tagállamban van, lásd: Saugmandsgaard Øe főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Airhelp (átfoglalt járat késése)</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑451/20</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:829">EU:C:2021:829</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, a jelen indítvány idején az ítéletet még nem hirdették ki).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A másodlagosan előterjesztett második kérdésével az előterjesztő bíróság a 261/2004 rendelet érvényességéről kérdezi a Bíróságot a nemzetközi jog, és különösen valamely államnak a légtere feletti teljes és kizárólagos szuverenitása elvének szempontjából. E kérdés lehetőséget ad a Bíróságnak, hogy első alkalommal vizsgálja az említett rendelet érvényességét a nemzetközi közjog, és különösen a nemzetközi légi szokásjog szempontjából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>A Bíróságnak már volt alkalma vizsgálni valamely uniós jogalkotási aktus érvényességét ezen elv szempontjából, nevezetesen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="20031013">2003. október 13‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi irányelvet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="275" PAGE.FIRST="32" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 275., 32. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.) a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111221">2011. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Air Transport Association of America és társai</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑366/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:864">EU:C:2011:864</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0103">103.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; a továbbiakban: ATAA ítélet).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Elemzésem végén azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy e két kérdésre azt a választ adja, hogy egyrészről a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a jelen indítvány 3.pontjában leírt helyzet e rendelet hatálya alá tartozik, és másrészről, hogy az említett rendelet érvényes marad a nemzetközi jog, és különösen valamely államnak a légtere feletti teljes és kizárólagos szuverenitása elvének szempontjából.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendelet (1), (4) és (7) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>(1)</NO.P><TXT>Szükséges, hogy a Közösség fellépése a légiközlekedés terén többek között az utasok magas szintű védelmére irányuljon. Emellett maradéktalanul figyelembe kell venni az általános fogyasztóvédelmi követelményeket.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(4)</NO.P><TXT>A Közösségnek ezért emelnie kellene az említett rendelet által meghatározott védelem szintjét az utasok jogainak erősítése érdekében, továbbá, hogy biztosítsa a légifuvarozók harmonizált feltételek melletti tevékenykedését egy liberalizált piacon.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(7)</NO.P><TXT>E rendelet hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a rendeletben meghatározott kötelezettségeknek [helyesen: kötelezettségek] azt az üzemeltető légifuvarozót terhelik, aki egy repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik, függetlenül attól, hogy saját tulajdonú, vagy legénységgel, illetve anélkül bérelt légi járművel végzi azt.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>E rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>Fogalommeghatározások<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> című 2. cikkének értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>E rendelet alkalmazásában:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>légifuvarozó<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="00AB" ID="QE0004"/>: érvényes üzemeltetési engedéllyel rendelkező légiközlekedési vállalkozás;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>üzemeltető légifuvarozó<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="00AB" ID="QE0005"/>: légifuvarozó, amely egy utassal vagy az utassal szerződéses jogviszonyban álló más jogi vagy természetes személlyel kötött szerződés szerint repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>közösségi légifuvarozó<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="00AB" ID="QE0006"/>: egy tagállam által a légifuvarozók engedélyezéséről szóló, <DATE ISO="19920723">1992. július 23‑i</DATE> 2407/92/EGK tanácsi rendelet rendelkezéseivel összhangban megadott érvényes üzemeltetési engedéllyel rendelkező légifuvarozó<HT TYPE="SUP">[</HT><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="240" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1992">HL 1992. L 240., 1. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE><HT TYPE="SUP">]</HT>;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>h)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>végső célállomás<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="00AB" ID="QE0007"/>: az utasfelvételi pultnál bemutatott repülőjegyen feltüntetett célállomás, illetve közvetlenül csatlakozó járatok esetén az utolsó repülőút [helyesen: utolsó járat] célállomása; a rendelkezésre álló alternatív csatlakozó légi járatokat figyelmen kívül kell hagyni, ha az eredetileg tervezett érkezési időt betartják;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>Hatály<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> című 3. cikke az (1) és (5) bekezdésében a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>E rendeletet a következőkre kell alkalmazni:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>egy olyan tagállam területén található repülőtérről induló utasokra, amely tagállamra a Szerződést alkalmazni kell;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>utasokra, akik egy harmadik országban található repülőtérről egy olyan tagállam területén található repülőtérre indulnak, amelyre a Szerződést alkalmazni kell, kivéve, ha ebben a harmadik államban előnyökben vagy kártalanításban és segítségben részesültek, amennyiben az érintett légijárat üzemeltető légifuvarozója közösségi légifuvarozó.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="003.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>E rendeletet bármely, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott utasokat szállító üzemeltető légifuvarozóra alkalmazni kell. Amennyiben egy az utassal szerződési jogviszonyban nem álló üzemeltető légifuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>E rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>Járat törlése<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> című 5. cikke az (1) és (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>„Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak</P><P>[…]</P><?PAGE NO="4"?><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz a 7. cikkel összhangban, kivéve ha:</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>menetrend szerinti indulási időpont előtt legalább két héttel tájékoztatták őket a járat törléséről, vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>ii.</NO.P><TXT>az indulás menetrend szerinti időpontja előtt legkorábban két héttel és legkésőbb hét nappal tájékoztatták őket a járat törléséről és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb a menetrend szerinti indulás időpontja előtt két órával korábban induljanak és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb négy órás késéssel érjék el; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>iii.</NO.P><TXT>az indulás menetrend szerinti időpontja előtti hét napon belül tájékoztatták őket a járat törléséről, és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb egy órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt induljanak, és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb kétórás késéssel érjék el.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="005.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Az üzemeltető légifuvarozó nem köteles kártalanítást fizetni a 7. cikk szerint, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>Az említett rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>Kártalanításhoz való jog<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> című 7. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártalanítást kapják:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>250 EUR‑t minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra [helyesen: légi járatra];</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>400 EUR‑t minden 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőútra [helyesen: légi járatra] és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra [helyesen: légi járatra];</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>600 EUR‑t minden, az a) és b) pontba nem sorolható repülőútra [helyesen: légi járatra].</TXT></NP></ITEM></LIST><P>A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest.<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>Ugyanezen rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>Jogorvoslathoz való jog [helyesen: Kártérítéshez való jog]<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> című 13. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>Olyan esetekben, amikor egy üzemeltető légifuvarozó kártalanítást fizet vagy más, e rendelet szerint rá háruló kötelezettségeket teljesít, akkor e rendelet rendelkezései nem értelmezhetők a fuvarozó azon joga korlátozásaként, hogy kártérítést kérjen bármely személytől – beleértve harmadik feleket is –, az alkalmazandó joggal összhangban. E rendelet különösen nem korlátozza az üzemeltető légifuvarozóknak azt a jogát, hogy visszatérítést kérjen egy utazásszervezőtől vagy más olyan személytől, akivel az üzemeltető légifuvarozó szerződéses jogviszonyban áll. Hasonlóképpen e rendelet rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy korlátoznák az üzemeltető légifuvarozóval szerződéses jogviszonyban levő utazásszervező vagy – az utas<?PAGE NO="5"?> kivételével – harmadik fél jogát arra, hogy visszatérítést vagy kártalanítást kérjen az üzemeltető légifuvarozótól az alkalmazandó vonatkozó törvények szerint.<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperesei egy utazási irodán keresztül egyetlen foglalással repülőjegyet foglaltak a Deutsche Lufthansa AG (a továbbiakban: Lufthansa)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Az utazási iroda és a Lufthansa nem vesz részt az alapeljárásban.</P></NOTE> közösségi légi fuvarozónak a Bruxelles‑National (Belgium) repülőtérről induló, a Newark International (Egyesült Államok) repülőtéren történő átszállással a San José International (Egyesült Államok) repülőtérre érkező csatlakozó járatára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A járat e két szakaszát a United Airlines üzemeltette, amely nem közösségi légi fuvarozó. Az alapeljárás felperesei 223 perces késéssel érkeztek meg a végső célállomásra az e járat második szakaszát érintő késés miatt, ugyanis a repülőgépnek műszaki problémája volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT><DATE ISO="20180906">2018. szeptember 6‑i</DATE> levelében a Happy Flights társaság – amelyre az alapeljárás felperesei a követelésüket engedményezték – felszólította a United Airlinest, hogy a járat második szakaszának késése miatt a 261/2004 rendelet alapján fizessen személyenként 600 euró, vagyis összesen 1800 euró kártalanítást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A United Airlines <DATE ISO="20181004">2018. október 4‑én</DATE> válaszolt a Happy Flightsnak, jelezve, hogy a jelen esetben a 261/2004 rendelet nem alkalmazandó, mivel a késés a második repülési szakaszon az Amerikai Egyesült Államok területén található két repülőtér között következett be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A Happy Flights <DATE ISO="20181005">2018. október 5‑én</DATE> részletesen válaszolt e levélre, és a United Airlines álláspontjának megcáfolása érdekében a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozott és fizetési felszólítást intézett az alpereshez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A United Airlines a <DATE ISO="20181010">2018. október 10‑i</DATE> levelével választ adott a Happy Flights említett levelére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT><DATE ISO="20181011">2018. október 11‑én</DATE> a Happy Flights felszólítólevelet küldött a United Airlines részére. Ugyanezen a napon ez utóbbi tájékoztatta a Happy Flights ügyvédjét, hogy fenntartja álláspontját.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT><DATE ISO="20190503">2019. május 3‑án</DATE> a Happy Flights ismételten fizetésre szólította fel a United Airlinest, és tájékoztatta ez utóbbit, hogy a rá engedményezett követelést ismét átruházták az alapeljárás felpereseire.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT><DATE ISO="20190722">2019. július 22‑én</DATE> az alapeljárás felperesei a kérdést előterjesztő bíróság, a Nederlandstalige ondernemingsrechtbank Brussel (vállalkozási ügyek brüsszeli holland nyelvű bírósága, Belgium) elé idézték a United Airlinest 1800 euró <DATE ISO="20180906">2018. szeptember 6</DATE>‑tól számított késedelmi kamataival növelt összegének és a bírósági kamatok megfizetése iránt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság kételyeket táplál a United Airlines egyes érveinek kezelésével kapcsolatban, amelyek a 261/2004 rendeletnek mind az alkalmazhatóságára, mind az érvényességére vonatkoznak, mivel úgy ítéli meg, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában nem találhatók válaszok ezekre.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Először is a 261/2004 rendelet alkalmazhatóságát illetően a United Airlines úgy véli, hogy a 261/2004 rendelet nem alkalmazandó abban az esetben, ha olyan járaton történik jelentős késés, amelynek indulási és érkezési helye harmadik ország területén található, még akkor sem, ha e járat az átszállást magában foglaló járat utolsó repülési szakasza, és az első repülési szakasz indulási helye egy tagállam területén található repülőtér.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>E tekintetben egyrészről a kérdést előterjesztő bíróság utal arra, hogy bár a Wegener ítélet – amelyben a késés egy tagállami repülőtérről induló, nem közösségi légi fuvarozó által üzemeltetett járat első szakaszán következett be – a 261/2004 rendelet alkalmazhatósága mellett szól, ezen ítélet tanulságait nem lehet automatikusan átültetni a jelen ügyre, mivel a jelen esetben a harmadik ország repülőteréről induló második járatot érintette a késés.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Másrészről a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a České aerolinie ítéletben a Bíróság megállapította, hogy csatlakozó járat esetében a 261/2004 rendelet a járat második repülési szakaszára is alkalmazandó, amennyiben az első repülési szakasz tagállam területén található repülőtérről indult. Ezen ügyben az a kérdés merült fel, hogy az első repülési szakaszt üzemeltető közösségi légi fuvarozó köteles‑e kártalanítást fizetni a nem közösségi légi fuvarozó által üzemeltetett második repülési szakaszon bekövetkező jelentős késésért. Mindazonáltal e bíróság szerint az alapeljárás tényállása eltérő, mivel a jelen ügyben nincs szó közösségi légi fuvarozóról, mivel a jegyeket kiállító közösségi légi fuvarozó (Lufthansa) még a jelen jogvitában sem vesz részt. Következésképpen a Bíróság által ebben az ítéletben elfogadott megoldás nem alkalmazható automatikusan a jelen ügy tényállására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Másodszor a 261/2004 rendelet érvényességének kérdését illetően a United Airlines arra hivatkozik, hogy ha e rendeletet olyan tényállásra kellene alkalmazni, amelynek alapjául egy átszállást magában foglaló járat második repülési szakaszán bekövetkező jelentős késés szolgál, akkor e rendeletnek területen kívüli hatálya lenne, amely ellentétes a nemzetközi joggal, amennyiben e második repülési szakaszt teljes egészében egy harmadik ország területén üzemeltetik. Pontosabban a szuverenitás elvével ellentétes az említett rendeletnek valamely harmadik ország területén bekövetkezett, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló tényállásra történő alkalmazása, ahol a késés az Amerikai Egyesült Államok területén történt, és e késés következményei kizárólag e területen következtek be. E tekintetben az ATAA ítéletre hivatkozik, amelyben a Bíróság elismerte a nemzetközi szokásjog azon elvét, amely szerint minden állam teljes és kizárólagos szuverenitással rendelkezik saját légtere felett. Abban az esetben, ha a United Airlines álláspontja helytálló, a kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdés veti fel, hogy érvényes‑e ugyanezen rendelet a nemzetközi jog szempontjából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>E körülmények között a Nederlandstalige Ondernemingsrechtbank Brussel (vállalkozási ügyek brüsszeli holland nyelvű bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>1)</NO.P><TXT>A Bíróság általi értelmezésnek megfelelően úgy kell‑e értelmezni a [261/2004] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikkét, hogy kártalanításhoz való jog illeti meg az utast a nem közösségi légi fuvarozóval szemben, ha egy harmadik ország területén indulási hellyel és célállomással rendelkező, és valamely tagállam területén történő közbenső leszállást magában nem foglaló utolsó repülési szakaszon bekövetkező késés miatt több mint háromórás késéssel érkezik meg a végső célállomására, és e repülési szakasz egy átszállást magában foglaló olyan járat részét képezi, amelynek első indulási helye egy tagállam területén található<?PAGE NO="7"?> repülőtér, amelyet teljes egészében e légi fuvarozó üzemeltet, és amelyet az utas egyetlen egységes foglalás keretében olyan közösségi légi fuvarozónál foglalt, amely e járat egyetlen repülési szakaszát sem üzemeltette?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: amennyiben a 261/2004 rendeletet az első kérdésnek megfelelően kell értelmezni, e rendelet ellentétes‑e a nemzetközi joggal, különösen azon elvvel, hogy minden állam teljes és kizárólagos szuverenitással rendelkezik saját területe és légtere felett, mivel ezen értelmezés szerint az uniós jogot egy harmadik ország területén bekövetkező tényállásra kell alkalmazni?<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felei, a United Airlines, a belga és a lengyel kormány, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A Tanács és a Parlament az észrevételeiben csak a második kérdést vizsgálta.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Bevezetésképpen emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a késéssel érintett járatok utasait a törölt járatok utasaihoz hasonlóknak lehet tekinteni a kártalanítás iránti jog alkalmazása szempontjából, és hivatkozhatnak a 261/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése által előírt kártalanítás iránti jogra, amennyiben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>végső célállomásukra<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> háromórás vagy azt meghaladó időveszteséggel érkeznek meg, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest három vagy több órával később érik el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091119">2009. november 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sturgeon és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑402/07 és C‑432/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:716">EU:C:2009:716</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121023">2012. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Nelson és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑581/10 és C‑629/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:657">EU:C:2012:657</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); Folkerts ítélet (32. és 33. pont); České aerolinie ítélet (19. pont).</P></NOTE> E tekintetben a csatlakozást magában foglaló repülőút esetében az e rendelet 7. cikkében előírt átalányjellegű kártalanítás tekintetében csupán a végső célállomásra való megérkezés tervezett időpontjához képest megállapított késésnek van jelentősége, és e végső célállomás alatt az érintett utas által igénybe vett utolsó légi járat célállomását kell érteni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Folkerts ítélet (34. és 35. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A jelen esetben a United Airlines nem vitatja, hogy a 261/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, amennyiben ez utóbbit alkalmazni kellene, az alapeljárás felperesei ténylegesen jogosultak lennének 1800 euró összegű kártalanításra, mivel az alapeljárásban szóban forgó csatlakozó járat utolsó járata 223 percet, vagyis az eredetileg tervezett érkezési időponthoz képest több mint három órát késett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Mindazonáltal az alapeljárásban a United Airlines éppen e rendelet alkalmazhatóságát és másodlagosan az érvényességét vitatja. E két szempont képezi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés és az alábbi elemzés tárgyát.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy kártalanításhoz való jog illeti meg az utast a nem közösségi légi fuvarozóval szemben, ha egy harmadik ország területén indulási hellyel és célállomással rendelkező csatlakozó járat utolsó repülési szakaszán bekövetkező késés miatt több mint három órás késéssel érkezik meg a végső célállomására, és e repülési szakasz egy átszállást magában foglaló olyan járat részét képezi,<?PAGE NO="8"?> amelynek első indulási helye egy tagállam területén található repülőtér, amelyet teljes egészében e légi fuvarozó üzemeltet, és amelyet az utas egyetlen egységes foglalás keretében közösségi légi fuvarozónál foglalt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A megfogalmazott kérdés két elemet tartalmaz, amelyek egyrészről a 261/2004 rendeletnek az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló csatlakozó járatra történő alkalmazhatóságára, másrészről a kártalanítás fizetéséért felelős légi fuvarozó meghatározására vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 261/2004 rendelet alkalmazhatóságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendelet hatályát illetően e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következik, hogy azt valamely tagállam területén található repülőtérről induló utasokra kell alkalmazni. Ezen első eset – az említett 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett esettől eltérően – nincs alárendelve annak a feltételnek, hogy a járatot teljesítő üzemeltető légi fuvarozó az említett rendelet 2. cikkének c) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>közösségi légi fuvarozó<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> fogalmának hatálya alá tartozzon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt emlékeztetek arra, miszerint a Bíróság utalt arra, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>a csatlakozó járat<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> fogalmát úgy kell érteni, mint amely két vagy több légi járatra utal, amelyeket egyetlen szállításként kell figyelembe venni a 261/2004 rendelet által előírt, az utasokat megillető kártalanítási jog szempontjából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Wegener ítélet (17. és 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ez a helyzet akkor, ha egy egységes foglalás két vagy több légi járatot foglal magában, mint az alapeljárásban.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Wegener ítélet (19. és 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ezzel kapcsolatban a csatlakozó járat esetében, a repülőút során esetlegesen sorra kerülő légijármű‑váltásnak nincs hatása erre a minősítésre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Wegener ítélet (23. pont).</P></NOTE> Ebből következik, hogy az egyetlen foglalás tárgyát képező, csatlakozást magában foglaló légi járat esetén az említett rendelet alkalmazhatóságának értékeléséhez az eredeti indulási helyet és a végső célállomást kell figyelembe venni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Wegener ítélet (25. pont); České aerolinie ítélet (16. pont); <DATE ISO="20201112">2020. november 12‑i</DATE> KLM Royal Dutch Airlines végzés (C‑367/20, a továbbiakban: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>KLM</NAME.CASE> végzés, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:909">EU:C:2020:909</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Ezt követően, a jelen ügyben szereplőhöz hasonló, az Európai Unióból érkező csatlakozó járat esetén a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy még ha a járat közbenső leszállására harmadik ország területén kerül is sor, ez nem akadályozza a 261/2004 rendelet alkalmazhatóságát azon tény ellenére, hogy az ilyen járatot vagy annak valamely szakaszát üzemeltető légi fuvarozó nem közösségi légi fuvarozó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>A Wegener ítéletben ugyanis a Bíróság megállapította, hogy a 261/2004 rendelet alkalmazandó egy egységes foglalás révén megvalósult, valamely tagállam (Berlin, Németország) területén található repülőtérről való indulással és egy harmadik ország (Agadir, Marokkó) területén található repülőtérre való érkezéssel történő személyszállításra, amely menetrend szerinti, légijármű‑váltással történő, az Európai Unión kívüli (Casablanca, Marokkó) közbenső leszállást tartalmaz. A Bíróság lényegében kimondta, hogy egy olyan csatlakozó járatot, amelynek első járata tagállam területén található repülőtérről indul és a második járata harmadik országba tart, egységként kell kezelni, még akkor is, ha a csatlakozó járat második szakaszát harmadik ország repülőteréről indítják. E tekintetben a United Airlines által az írásbeli észrevételeiben hivatkozottakkal ellentétben a Bíróság nem állapította meg, hogy e rendeletet a 2006 folyamán<?PAGE NO="9"?> kötött euro‑mediterrán légiközlekedési megállapodás alapján kell alkalmazni. Ezen alkalmazhatóság ugyanis kizárólag a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésén alapul, anélkül hogy a megállapodást akár csak említenék ebben az ítéletben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Ugyanebben az értelemben, a České aerolinie ítéletben a Bíróság kifejezetten kimondta a 261/2004 rendelet alkalmazandóságát az egyik tagállam területén (Prága, Cseh Köztársaság) található repülőtérről induló és valamely harmadik ország (Bangkok, Thaiföld) repülőterén keresztül egy további harmadik ország (Abu Dzabi, Egyesült Arab Emírségek) területén található repülőtérre érkező, két repülési szakaszból álló, egységesen foglalt, csatlakozó járat keretében. Ebben az esetben a Bíróság megállapította, hogy az az utas, aki a végső célállomására háromórás vagy annál nagyobb késéssel érkezik – amelyet a valamely harmadik országban letelepedett fuvarozó (Etihad Airways) által helymegosztási megállapodás alapján üzemeltetett második repülési szakasz okozott –, az e rendeleten alapuló kártalanítás iránti keresetét megindíthatja az első repülési szakaszt lebonyolító légi fuvarozóval (České aerolinie) szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Márpedig, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, kétségtelen, hogy ezen ítéleteket az alapeljárásétól eltérő tényállások alapján hozták. Egyrészről ugyanis a Wegener ítéletben a csatlakozó járat a tagállam területéről induló első járat során késett, míg a jelen esetben a késés az utolsó járat során következett be, amely teljes egészében harmadik ország területén közlekedett. Másrészről a České aerolinie ítélet tárgya egy olyan csatlakozó járat első szakaszát lebonyolító közösségi fuvarozóval szembeni keresetindítás lehetősége volt, amely járat a második szakaszán késett, és amelyet egy harmadik ország légi fuvarozója teljes egészében harmadik ország területén bonyolított le helymegosztási megállapodás keretében. A jelen esetben azonban a csatlakozó járat egészét ugyanazon, nem közösségi légi fuvarozó bonyolította le.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Mindazonáltal e ténybeli különbségek ellenére a jelen indítvány 35. pontjában kimondott, e két ítéletből következő elvek véleményem szerint a jelen esetben is érvényesek maradnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Egyrészről a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a késés bekövetkezésének helye nincs hatással a 261/2004 rendelet alkalmazhatóságára, amennyiben egységesen foglalt, az Unióból érkező csatlakozó járatról van szó, amely így az e rendeletben előírt, az utasokat megillető kártalanításhoz való jog szempontjából egységes egésznek minősül. A České aerolinie ítéletből, valamint a KLM végzésből ugyanis következik, hogy bármely olyan üzemeltető légi fuvarozó, amely részt vesz a csatlakozást magában foglaló járat legalább egy járatának az üzemeltetésében, e kártalanítást attól függetlenül köteles megfizetni, hogy az általa üzemeltetett légi járat okozta‑e az utasnak a végső célállomására érkezéskor bekövetkezett jelentős késését, vagy sem.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>České aerolinie ítélet (20–26. pont); KLM végzés (28. pont).</P></NOTE> Következésképpen a jelen ügyben az a tény, hogy a késés a járat utolsó szakaszán és harmadik ország területén következett be, nem releváns e rendelet alkalmazhatóságát illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>E megoldás számomra igazoltnak tűnik a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására irányuló célkitűzés szempontjából is, mivel amennyiben különbséget tennénk aszerint, hogy az egyetlen foglalás első vagy második járata késett, az indokolatlan különbségtételt jelentene, ily módon a United Airlines az első járat során bekövetkezett késés esetén köteles lenne kártalanítást fizetni, azonban ugyanezen útvonal második járata során bekövetkezett késés esetén nem lenne köteles erre, holott az utasok mindkét esetben ugyanazzal a késéssel érkeznek a végső célállomásra, és ebből következően őket ugyanaz a kellemetlenség éri.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Másrészről ugyanezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 261/2004 rendeletnek az Unióból érkező csatlakozó járatokra való alkalmazhatósága szempontjából a közösségi fuvarozói jogállás nem releváns. A fentiekben említettek szerint ugyanis e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával ellentétben, amely a harmadik országban található repülőtérről valamely tagállamban található repülőtérre induló utasokra vonatkozik, az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem írja elő, hogy a légi fuvarozónak közösségi fuvarozónak kell lennie a tagállamban található repülőtérről induló utasok esetében ahhoz, hogy ugyanezen rendelet alkalmazandó legyen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ebből következően a 261/2004 rendelet alkalmazásának csak abban az esetben feltétele valamely járat közösségi fuvarozó általi végrehajtása, ha a járat harmadik ország területéről indul és valamely tagállam területére tart. Ezenkívül e rendelet 3. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy a rendeletet bármely, e szállítást biztosító <HT TYPE="ITALIC">üzemeltető</HT> légi fuvarozóra alkalmazni kell. A Wegener ítéletben ugyanis nem elemezték azt a tényt, hogy az üzemeltető légi fuvarozó (Royal Air Maroc) nem közösségi légi fuvarozó volt, mivel a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében e minősítésnek nincs hatása e rendelet alkalmazhatóságára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel annak megfontolását javasolom a Bíróságnak, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, az Unióból érkező csatlakozó járat a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján e rendelet hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A kártalanítás megfizetésére köteles légi fuvarozó meghatározásáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Azon kérdést illetően, hogy a jelen esetben mely fuvarozó köteles a 261/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt kártalanítás megfizetésére, emlékeztetek arra, hogy a jelen ügy sajátossága abban a tényben rejlik, hogy a szóban forgó jegyeket az alapeljárásban részt nem vevő közösségi légi fuvarozó Lufthansa állította ki, míg a nem közösségi légi fuvarozó United Airlines az, amely a szóban forgó két járatot ténylegesen lebonyolította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 5. cikke (3) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a csatlakozó járatnak jelentős késéssel való érkezése esetén járó kártalanítás kötelezettjét illetően ez a kötelezett csak az e rendelet 2. cikke b) pontjának értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>üzemeltető légi fuvarozó<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> lehet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>České aerolinie ítélet (20. pont).</P></NOTE> E rendelkezés értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>üzemeltető légi fuvarozó<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> az a légi fuvarozó, amely <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>egy utassal vagy az utassal szerződéses jogviszonyban álló más jogi vagy természetes személlyel kötött szerződés szerint repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Ez a fogalommeghatározás így két, egyrészt a szóban forgó repülés végrehajtására vonatkozó, másrészt pedig valamely utassal kötött szerződés fennállására vonatkozó kumulatív feltételt ír elő annak érdekében, hogy egy légi fuvarozó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>üzemeltető légi fuvarozónak<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> minősüljön.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>České aerolinie ítélet (23. pont).</P></NOTE> Márpedig e fogalommeghatározás nem írja elő, hogy az üzemeltető légi fuvarozó közösségi légi fuvarozó legyen, e jogállás csak a rendelet hatályának azon személyekre történő értékelése szempontjából releváns, akik harmadik országból érkező járaton utaznak (lásd a jelen indítvány 33. és<?PAGE NO="11"?> 42. pontját). Ezenkívül az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>üzemeltető légi fuvarozó<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> felelőssége kizárólagos, mivel az uniós jogalkotó a 261/2004 rendelet elfogadása során kizárta az utazásszervező és a szerződéses légi fuvarozó felelősségének megosztását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>A 261/2004 rendelet előkészítő munkálatainak elemzéséhez lásd: Tanchev főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>flightright</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑186/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:399">EU:C:2018:399</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Az első feltételt illetően a 261/2004 rendelet (7) preambulumbekezdése megerősíti, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>e rendelet hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a rendeletben meghatározott kötelezettségeknek azt az üzemeltető légi fuvarozót terhelik, aki egy repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik, függetlenül attól, hogy saját tulajdonú, vagy legénységgel, illetve anélkül bérelt légi járművel végzi azt<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>. A Bíróság ugyanis tisztázta a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>repülés végrehajtására<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> vonatkozó feltételt légi jármű legénységgel együtt történő bérlésére vonatkozó szerződés esetén, megállapítva, hogy azt a légi fuvarozót kell üzemeltető légi fuvarozónak tekinteni, amely <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>az utas szállításra vonatkozó tevékenységének keretében meghatározott repülés végrehajtásáról dönt, beleértve az útvonal meghatározását, és ezáltal az érdeklődők számára légi fuvarozásra vonatkozó ajánlattételt. Egy ilyen döntés meghozatala ugyanis azt jelenti, hogy e légi fuvarozó viseli az említett légi járat üzemeltetési felelősségét, ideértve többek között annak esetleges törlését vagy az érkezésekor való jelentős késését<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180704">2018. július 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Wirth és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑532/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:527">EU:C:2018:527</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Az utassal kötött szerződés fennállását illetően megjegyzendő, hogy az érintett utasok és az üzemeltető légi fuvarozó közötti szerződéses kapcsolat hiányának nincs jelentősége, amennyiben maga az üzemeltető légi fuvarozó szerződéses jogviszonyban áll a szerződéses légi fuvarozóval.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Lásd ebben az értelemben: Tanchev főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>flightright</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑186/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:399">EU:C:2018:399</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet visszavonták, a C‑186/17. sz. ügyet törölték a Bíróság nyilvántartásából [lásd: a Bíróság elnökének <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180802">2018. augusztus 2‑i</DATE> <NAME.CASE>flightright</NAME.CASE> végzése (<NO.CASE>C‑186/17</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:657">EU:C:2018:657</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>)].</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>A jelen esetben, noha az alapeljárás felpereseivel (utazási iroda közvetítésével) szerződést kötő fuvarozó a Lufthansa, a két járatot üzemeltető fuvarozó a United Airlines, vélhetően helymegosztási megállapodás keretében <HT TYPE="ITALIC">(code sharing)</HT>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a United Airlines észrevételeiből kitűnik, hogy a járat első szakaszát a Lufthansa forgalmazta LH 8854 járatszám alatt, és a United Airlines hajtotta végre UA 998 járatszám alatt.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ezért úgy tűnik számomra, hogy az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>üzemeltető légi fuvarozó<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> minősítés fent említett két feltétele teljesülni látszik a United Airlines esetében, amely az írásbeli észrevételeiben egyébiránt nem vitatja ezt a minősítést. Ez utóbbi ugyanis az a fuvarozó, amely az összes csatlakozó járatszakaszt ténylegesen lebonyolította, a Lufthansa nevében eljárva, amely az alapeljárás felpereseivel szerződést kötött. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a 261/2004 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének második mondata kimondja, hogy amennyiben egy, az utassal szerződéses jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>České aerolinie ítélet (28. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Ez a következtetés, miszerint a United Airlines az üzemeltető légi fuvarozó, és ennélfogva felelős a 261/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján a kártalanítás megfizetéséért, összhangban van az e rendelet (1) preambulumbekezdésében meghatározott, az utasok magas szintű védelmének biztosítására irányuló célkitűzéssel, mivel – amint azt a United Airlines az észrevételeiben elismeri – a fuvarozó az, amely az utasok számára könnyen azonosítható, és amely a legtöbb esetben felelős a repülés során felmerülő problémákért.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Végül emlékeztetek arra, hogy a 261/2004 rendelet 13. cikke értelmében az üzemeltető légi fuvarozó által e rendelet alapján teljesített kötelezettségek nem érintik e légi fuvarozó azon jogát, hogy az alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően kártérítést követeljen az e fuvarozó kötelezettségeinek megszegését okozó bármely személytől, a harmadik személyeket is beleértve.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>České aerolinie ítélet (31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ javasolom adni, hogy a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az egyik tagállam területén található repülőtérről induló és valamely harmadik ország repülőterén keresztül egy harmadik ország területén található repülőtérre érkező, két repülési szakaszból álló, egységesen foglalt, csatlakozó járat keretében az az utas, aki a végső célállomására háromórás vagy annál nagyobb késéssel érkezik – amelyet a valamely harmadik országban letelepedett fuvarozó által helymegosztási megállapodás alapján üzemeltetett második repülési szakasz okozott – az e rendeleten alapuló kártalanítás iránti keresetét megindíthatja ezen üzemeltető légi fuvarozóval szemben, amennyiben az egyetlen helyfoglalást olyan közösségi légi fuvarozónál végezték, amely ténylegesen e járatok egyikét sem bonyolította le.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy amennyiben a Bíróság megítélése szerint a 261/2004 rendeletet alkalmazni kell az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetre, akkor e rendelet érvényes‑e a nemzetközi jog azon elve szempontjából, amely szerint minden állam teljes és kizárólagos szuverenitással rendelkezik a saját légtere felett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy – amint ez az EUSZ 3. cikk (5) bekezdéséből is kitűnik – az Unió hozzájárul többek között <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>. Következésképpen, amikor az Unió jogi aktust fogad el, teljes egészében köteles tiszteletben tartani a nemzetközi jogot, ideértve a nemzetközi szokásjogot is, amely kötelező az Unió intézményeire.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>ATAA ítélet (101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>E tekintetben az ATAA ítéletben a Bíróság elismerte, hogy az egyes államokat a saját légterük felett megillető teljes és kizárólagos szuverenitás a nemzetközi légi szokásjog egyik elvének minősül, amely kötelező az Unió intézményeire<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>ATAA ítélet (103. és 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen elvet a nemzetközi polgári repülésről Chicagóban (Egyesült Államok), <DATE ISO="19441207">1944. december 7.</DATE> napján aláírt Egyezmény (kihirdette az 1971. évi 25. törvényerejű rendelet) 1. cikke kodifikálta, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>[a] Szerződő Államok elismerik, hogy minden Államot a területe fölötti légtérben teljes és kizárólagos szuverenitás illeti meg<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>. Ezen egyezmény azonban, ugyanezen ítélet 57–72. pontjában kifejtett okokból az Uniót nem kötelezi.</P></NOTE>. Ezen ítéletből az is következik, hogy a jogalanyok valamely uniós jogi aktus érvényességének a Bíróság általi vizsgálata érdekében akkor hivatkozhatnak ezen elvre, ha egyrészt ezen elvek tekintetében kétségbe vonható, hogy az Unió hatáskörrel rendelkezett az említett aktus elfogadására, és másrészt pedig a szóban forgó aktus érintheti a jogalanyt az uniós jog alapján megillető jogokat, vagy az uniós jog vonatkozásában kötelezettségeket keletkeztet számára.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>ATAA ítélet (107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ugyanakkor, amint az az említett ítéletből következik, mivel a nemzetközi szokásjog valamely elve nem olyan pontossággal jut kifejezésre, mint a nemzetközi megállapodások rendelkezései, a bírósági felülvizsgálatnak szükségképpen annak<?PAGE NO="13"?> eldöntésére kell szorítkoznia, hogy az Unió intézményei a szóban forgó aktus elfogadása során nem követtek‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát ezen elvek alkalmazási feltételeivel összefüggésben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>ATAA ítélet (110. pont) amely megerősíti az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19980616">1998. június 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Racke</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑162/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1998:293">EU:C:1998:293</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság a 261/2004 rendelet érvényességének kérdését veti fel a nemzetközi légi szokásjog fent hivatkozott elve szempontjából, amennyiben e rendeletet alkalmazni lehet olyan helyzetre, amely e bíróság szerint az Unió területén kívül következik be, és harmadik ország fuvarozójának felelősségét vonhatja maga után.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Tekintettel arra, hogy az ATAA ítélet fényében a 261/2004 rendelet érvényessége vizsgálható a nemzetközi légi szokásjog elve szempontjából – a nyilvánvaló mérlegelési hiba vizsgálatának korlátai között –, felmerül tehát a kérdés, hogy az uniós jogalkotó elkövetett‑e ilyen, e rendelet érvényességét érintő hibát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Úgy vélem, hogy nem ez a helyzet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Először is emlékeztetek arra, hogy a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az alapeljárásban szereplő járat e rendelet hatálya alá tartozik, mivel az alapeljárás felperesei valamely tagállam, nevezetesen Belgium területén lévő repülőtérről kezdték meg az utazásukat. E feltétel hoz létre szoros kapcsolatot az Unió területével. Ezért az a körülmény, hogy a jelen esetben a kártalanításhoz való jogot olyan késés keletkezteti, amely teljes egészében harmadik ország területén következett be, nem változtat az Unió területével való e kapcsolóelven. Amint ugyanis arra a jelen indítvány 36. és 37. pontja utal, a valamely tagállami repülőtérről harmadik ország repülőterére tartó csatlakozó járat egységet képez, amelyet ugyanezen útvonalon közlekedő közvetlen járathoz lehet hasonlítani. Ebben az értelemben a Bíróság elismerte, hogy „ha különálló szállítási műveletként kellene meghatározni egy olyan repülőutat […], amely teljes egészében az Unión kívül valósult meg, akkor az nem tartozna a 261/2004 rendelet hatálya alá. Ezzel szemben abban az esetben, ha egy […] szállítás […] egyetlen szállításnak tekintendő, amelynek a kiindulási pontja egy tagállamban található, e rendelet alkalmazandó lenne.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Wegener ítélet (15. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a Bíróság egyrészről hallgatólagosan<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Amennyiben valamely uniós aktus hatályát különösen a nemzetközi légi jog releváns szabályait figyelembe véve értelmezik (lásd analógia útján: ATAA ítélet (123. pont).</P></NOTE> már elismerte a szuverenitás ezen elvét, rámutatva, hogy nem csatlakozó járatok esetén a 261/2004 rendelet nem alkalmazható az Unió területén kívül megvalósított járatra, azonban másrészről megállapította, hogy e rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 7. cikkének a csatlakozó járatokra történő alkalmazása nem sérti ezen elvet. E logika szerint egy ilyen alkalmazás nem érinthetné harmadik ország szuverenitását olyan területen, amelyen a csatlakozó járat utolsó szakaszát végrehajtják, mivel az alapeljárás felpereseinek utazása értelemszerűen az Unió területén található valamely repülőtérről indult.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Másodszor, a nemzetközi közjog szempontjából, amint azt Kokott főtanácsnok az ATAA ügyre vonatkozó indítványában kifejtette, semmiképpen sem szokatlan, hogy valamely állam vagy nemzetközi szervezet joghatóságának gyakorlása során a saját területi joghatóságán kívül bekövetkező vagy bekövetkezett körülményeket is figyelembe vesz. E tekintetben az bír döntő jelentőséggel, hogy az adott tényállás kellő mértékben kötődik‑e az érintett államhoz, illetve az érintett nemzetközi szervezethez. A nemzetközi jog így két joghatósági okot ismer el, amely<?PAGE NO="14"?> valamely államot (vagy nemzetközi szervezetet) eljárásra jogosít, nevezetesen egyrészről a területi joghatóságot, amely alapján valamely állam eljárhat a területén lévő személyekkel (állampolgárságtól függetlenül), tényekkel és dolgokkal kapcsolatban, és másrészről a személyi joghatóságot, amely szerint valamely állam (vagy nemzetközi szervezet) eljárhat az állampolgáraival (természetes vagy jogi személyekkel) szemben, függetlenül attól, hogy hol találhatók.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Air Transport Association of America és társai</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑366/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:637">EU:C:2011:637</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0148">148.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0149">149.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendeletet egyrészről a 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően valamely tagállam területén található repülőtérről induló utasokra kell alkalmazni (területi joghatóság)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19880927">1988. szeptember 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>89/85, 104/85, 114/85, 116/85, 117/85 és 125/85–129/85</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1988:447">EU:C:1988:447</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0015">15</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és másrészről e rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően azokra az utasokra, akik egy harmadik országban található repülőtérről valamely tagállam területén található repülőtérre indulnak, feltéve, hogy többek között az érintett légijárat üzemeltető légi fuvarozója közösségi lég fuvarozó (személyi és területi joghatóság). E rendelet azonban nem alkalmazható olyan csatlakozó járatokra, amelyek nem valamely tagállam területéről indulnak, vagy oda érkeznek, hanem teljes egészében két harmadik ország között közlekednek, az Unió területével való kapcsolódás nélkül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Lásd e tekintetben: Saugmandsgaard Øe főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Airhelp (átfoglalt járat késése)</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑451/20</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:829">EU:C:2021:829</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely mindazonáltal azt állítja, hogy a 261/2004 rendelet alkalmazható két harmadik ország között közlekedő csatlakozó repülőjáratra is, amennyiben az első járat érkezési helye és a második járat indulási helye valamely tagállam területén található.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendelet így meghatározott alkalmazási feltételei, különösen az e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, az alapeljárás tárgyát képező feltétel nem vonja maga után az uniós jog területen kívüli alkalmazását, beleértve azt is, amikor a szóban forgó járat harmadik országba tart. E rendelet ugyanis csak egyértelműen meghatározott, olyan körülmények között alkalmazható, amelyek esetén a szóban forgó járat egészében tekintve valamely tagállam területén található repülőtérről indul, mivel egy ilyen járat, beleértve az Unión kívül megvalósított szakaszát is, szorosan kapcsolódik az Unió tagállamainak területéhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Harmadszor, ezen értelmezést megerősíti a 261/2004 rendeletnek a fogyasztók magas szintű védelmére irányuló célja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd: a 261/2004 rendelet (1) és (4) preambulumbekezdését.</P></NOTE> A fent említett két rendelkezés alkalmazása érdekében annak van jelentősége, hogy a járat egyetlen foglalás tárgyát képezte, és e járat valamely tagállam területén található repülőtérről indult. Márpedig az a tény, hogy a légi fuvarozó az Unió területén vagy azon kívül történő közbenső leszállás mellett döntött, nem érintheti az érintett utasok kártalanításhoz való jogát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ugyanígy, tekintettel e célkitűzésre, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke is említ, az uniós jogalkotó csak azzal a feltétellel engedélyezheti az Unió területén a légi közlekedési tevékenységet, hogy az üzemeltetők tiszteletben tartják az Unió által meghatározott, maga elé tűzött célok megvalósítására irányuló kritériumokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd analógia útján: ATAA ítélet (128. pont).</P></NOTE> A 261/2004 rendelettel az uniós jogalkotó az Unióból induló légi közlekedési tevékenységet a fogyasztóvédelmi célok elérése érdekében bizonyos feltételektől tette függővé. Az a tény, hogy valamely nem közösségi légi fuvarozó, mint például a United Airlines e rendelet alapján kötelezhető kártalanítás fizetésére harmadik ország területén történő csatlakozás során megoldott technikai problémával összefüggésben, véleményem szerint nem csupán egy feltételnek, hanem e légi fuvarozó választásában rejlő kockázatnak minősül, hogy az európai piacon nyújtsa a szolgáltatásait. Ezért e fuvarozó csak<?PAGE NO="15"?> akkor kerül a 261/2004 rendelet rendelkezéseinek hatálya alá, ha úgy dönt, hogy valamely tagállam területén lévő repülőtérre érkező vagy onnan induló járatokat hajt végre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd analógia útján: ATAA ítélet (127. pont).</P></NOTE> Márpedig ugyanezen légi fuvarozó ezen döntése nem csupán a közvetlen járatokat érinti, hanem a csatlakozó járatokat is, amelyek az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az utasok e rendelet által előírt kártalanításhoz való joga szempontjából egységet képeznek, függetlenül attól, hogy önállóan, vagy amint a jelen esetben, helymegosztási megállapodás keretében üzemeltetik azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Negyedszer és végül úgy vélem, hogy el kell utasítani a United Airlines azon érvelését, amely szerint a 261/2004 rendelet alkalmazhatósága sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel csak a csatlakozó járat (Brüsszel‑San José) utasai igényelhetnek kártérítést, miközben a Newark San José járat összes utasát kár érte a késés következtében. Ezen érv véleményem szerint nem csupán megerősíti, hogy e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható valamely járat és az Unió területe közötti szoros kapcsolat nélkül, hanem téves előfeltevésre is épül, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy az utasoknak az e társaság által említett két csoportja nincs azonos helyzetben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ javasolom, hogy a 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az első kérdésre adott válasz nem ellentétes valamely állam légtere feletti teljes és kizárólagos szuverenitásának a nemzetközi szokásjogból eredő elvével, így ezen elv nem érintheti e rendelet érvényességét.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Nederlandstalige Ondernemingsrechtbank Brussel (vállalkozási ügyek brüsszeli holland nyelvű bírósága, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20040211">2004. február 11‑i</DATE> 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam területén található repülőtérről induló és egy harmadik ország repülőterén keresztül e harmadik ország másik repülőterére érkező, két repülési szakaszból álló, egységesen foglalt, csatlakozó járat keretében az az utas, aki a végső célállomására háromórás vagy annál nagyobb késéssel érkezik – amelyet az első szakaszhoz hasonlóan valamely harmadik országban letelepedett fuvarozó által helyjáratmegosztási megállapodás alapján üzemeltetett második repülési szakasz okozott –, az e rendeleten alapuló kártalanítás iránti keresetét megindíthatja ezen üzemeltető légi fuvarozóval szemben, amennyiben az egyetlen helyfoglalást olyan közösségi légi fuvarozónál végezték, amely ténylegesen e járatok egyikét sem bonyolította le.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A 261/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az első kérdésre adott válasz nem ellentétes valamely állam légtere feletti teljes és kizárólagos szuverenitásának a nemzetközi szokásjogból eredő elvével, így ezen elv nem érintheti e rendelet érvényességét.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>