<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRCJ2005HUB.0500442701.case.xml"><NO.CASE>C-498/03</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62003J0498</NO.CELEX><NO.SEQ>0009.0002</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>4442</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>4462</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>21</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20050526">2005. 05. 26-I</DATE> ÍTÉLET — C-498/03. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>KINGSCREST ASSOCIATES ÉS MONTECELLO</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (harmadik tanács)</P><P><DATE ISO="20050526">2005. május 26.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A C-498/03. sz. ügyben,</P><P>az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a VAT and Duties Tribunal, London (Egyesült Királyság) a Bírósághoz <DATE ISO="20031126">2003. november 26-án</DATE> érkezett <DATE ISO="20030610">2003. június 10-i</DATE> határozatával terjesztett elő az előtte</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Kingscrest Associates Ltd,</HT></P><P>a <HT TYPE="BOLD">Montecello Ltd</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">Commissioners of Customs &amp; Excise</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><P>között folyamatban lévő eljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),</P><P>tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Borg Barthet, A. La Pergola, J. Malenovský és A. Ó Caoimh (előadó) bírák,</P><?PAGE NO="I-4443"?><P>főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,</P><P>hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20050127">2005. január 27-i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a Kingscrest Associates Ltd és a Montecello Ltd képviseletében C. Mainprice solicitor megbízásából A. Hitchmough barrister,</P></ITEM><ITEM><P>az Egyesült Királyság képviseletében K. Manji és C. White, meghatalmazotti minőségben (segítőik: N. Paines QC és P. Mantle barrister),</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében R. Lyal, meghatalmazotti minőségben (kézbesítési cím: Luxembourg),</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20050222">2005. február 22-i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>ítéletet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról — közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes<?PAGE NO="I-4444"?> adóalap-megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" DATE.PUB="1977" PAGE.FIRST="1">HL L 145., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o., a továbbiakban: hatodik irányelv) 13. cikke A. része (1) bekezdése g) és h) pontjának értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>E kérelmet a Kingscrest Associates Ltd és a Montecello Ltd, illetve a Commissioners of Customs &amp; Excise (a továbbiakban: Commissioners), az Egyesült Királyság hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: HÉA) ügyekben illetékes hatósága közötti jogvitában terjesztették elő a Kingscrest Residential Care Homes (a továbbiakban: a Kingscrest), az alapeljárás felperesei által bentlakásos gondozóotthonok egyesült királysági működtetése céljából létrehozott személyegyesítő társaság (<QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>partnership<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/>) által nyújtott szolgáltatások HÉA-mentessége tárgyában; a felperesek szerint e szolgáltatásoknak HÉA-kötelesnek kell lenniük.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A közösségi szabályozás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 13. cikke A. részének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket:</P><P>[...]</P><?PAGE NO="I-4445"?><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>g)</NO.P><TXT>szociális gondozással és szociális biztonsággal szorosan összefüggő szolgáltatások és termékértékesítések, beleértve a szociális otthonok, közintézmények vagy egyéb, az érintett tagállam által karitatív jellegűnek elismert [<QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="00BB"/>recognized as charitable<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="00AB"/>] intézmények szolgáltatásait és termékértékesítéseit;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>h)</NO.P><TXT>közintézmények vagy egyéb, az érintett tagállam által karitatív jellegűnek elismert [<QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="00BB"/>recognized as charitable<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="00AB"/>] intézmények által végzett, a gyermek- és ifjúságvédelemmel szorosan összefüggő szolgáltatások és termékértékesítések;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><P>[...]<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 13. cikke A. részének (2) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>(2)</NO.P><TXT><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A tagállamok nem közintézményeknek minősülő intézmények esetén az e cikk (1) bekezdésének b), g), h), i), 1), m) és n) pontjában előírt adómentességek megadását esetenként a következő feltételek teljesítésétől tehetik függővé:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>az érintett intézmények nem törekedhetnek rendszeres nyereség elérésére, az ennek ellenére keletkező esetleges nyereséget azonban nem szabad kiosztani, hanem a teljesített szolgáltatások fenntartására vagy javítására kell felhasználni,</P><P>[...]<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-4446"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A nemzeti szabályozás</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A bentlakásos gondozóotthonokat működtető személyek nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályozás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>5</NO.P><TXT><DATE ISO="20020401">2002. április 1-je</DATE> előtt a felnőttek gondozására szolgáló bentlakásos gondozóotthonok helyi hatóságok által történő nyilvántartásba vételét a nyilvántartásba vett gondozóotthonokról szóló 1984. évi törvény (Registered Homes Act 1984), míg a gyermekgondozó otthonokét a gyermekvédelemről szóló 1989. évi törvény (Children Act 1989) szabályozta. <DATE ISO="20020401">2002. április 1-je</DATE> óta a gondozási követelményekről szóló 2000. évi törvény (Care Standards Act 2000) írja elő az ezen otthonokat működtető személyek, illetve jogalanyok National Care Standards Commission (nemzeti gondozási követelmények bizottsága) által történő nyilvántartásba vételét.</TXT></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A Care Standards Act 2000 a <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>gyermekotthont<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/> olyan létesítményként határozza meg, amely kizárólag vagy főként gyermekek számára nyújt gondozási és szállásszolgáltatást. A <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>gondozóotthont<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/> a törvény olyan létesítményként határozza meg, amely szállást, valamint egészségügyi, illetve személyi gondozást nyújt olyan személyek számára, akiknek erre korábbi vagy jelenlegi betegségük, korábbi vagy jelenlegi elmebetegségük, fogyatékosságuk vagy rokkantságuk, illetve korábbi vagy jelenlegi alkohol- vagy kábítószer-függőségük miatt szükségük van.</TXT></NP><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A Care Standards Act 2000 értelmében a gyermekotthonokat vagy gondozóotthonokat működtető személyeket, illetve jogalanyokat nyilvántartásba kell vetetni a National Care Standards Commissionnél. E hatóság csak akkor tehet eleget a nyilvántartásba vétel iránti kérelemnek, ha úgy ítéli meg, hogy teljesülnek a<?PAGE NO="I-4447"?> törvényben meghatározott feltételek. A kérelmező utóbb törölhető a nyilvántartásból többek között akkor, ha a Care Standards Act 2000, a Registered Homes Act 1984 vagy a Children Act 1989 szerinti bűncselekmény miatt elítélik, vagy ha nem a Care Standards Act 2000 és a többi vonatkozó jogszabály előírásai szerint működtette a létesítményt.</TXT></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A National Care Standards Commission bármikor tájékoztatást kérhet egy létesítményről, beléphet oda, és megtekintheti, megvizsgálhatja, illetve elviheti az iratait, és magánbeszélgetésen meghallgathatja az alkalmazottakat, illetve — beleegyezésükkel — a bentlakókat.</TXT></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A Care Standards Act 2000 felhatalmazza a nemzeti hatóságokat arra, hogy megfelelő további követelményeket meghatározó szabályokat alkossanak, vagy e létesítményekre irányadó minimális nemzeti követelményeket állapítsanak meg.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A HEA-val kapcsolatos szabályozás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>A HÉA-ról szóló 1994. évi törvény (Value Added Tax Act 1994, a továbbiakban: VAT Act) szerint a szociális szolgáltatások mentesíthetők a HÉA alól.</TXT></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT><DATE ISO="20020321">2002. március 21-e</DATE> előtt a VAT Act 9. melléklete 7. csoportjának 9. pontja csak a <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> vagy más közintézmény által nem nyereségszerzés céljából nyújtott<?PAGE NO="I-4448"?> szociális szolgáltatásokat és az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó termékértékesítéseket mentesítette.</TXT></NP><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>A belső jogban <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/> csak karitatív célra hozható létre, így nem törekedhet nyereségszerzésre.</TXT></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>A hozzáadottérték-adóról szóló, a szociális védelem és az egészségügy területén alkalmazandó rendelettel (Value Added Tax [Health and Welfare] Order 2002 [SI 2002/762]) módosított VAT Act (a továbbiakban: módosított VAT Act) 9. melléklete 7. csoportjának 9. pontja azokat a szociális szolgáltatásokat és a hozzájuk kapcsolódó termékértékesítéseket mentesíti, amelyek nyújtója:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT><QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/>,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>államilag szabályozott szociális magánlétesítmény vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>közintézmény.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>A módosított VAT Act 7. csoportjához fűzött 6. megjegyzés a mentesség által érintett szociális szolgáltatásokat úgy határozza meg, mint amelyek közvetlenül<?PAGE NO="I-4449"?> kapcsolódnak az idős, beteg, rászoruló vagy fogyatékos személyek testi vagy mentális jólétének javítása céljából nyújtott gondozáshoz, kezeléshez vagy oktatáshoz, illetve a gyermekek vagy fiatalok védelméhez.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</P></TI></TITLE><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperesei azért hozták létre a Kingscrest személyegyesítő társaságot, hogy bentlakásos gondozóotthonokat működtessenek az Egyesült Királyságban. A Kingscrest nyereségszerzésre törekszik, így a nemzeti szabályozás értelmében nem <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/>. Négy otthont üzemeltet, amelyeket az illetékes helyi hatóságok korábban a Registered Homes Act 1984, illetve a Children Act 1989, majd a Care Standards Act 2000 alapján mind nyilvántartásba vettek.</TXT></NP><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint nem vitatott, hogy a Kingscrest által nyújtott szolgáltatások a módosított VAT Act 9. melléklete 7. csoportjának 9. pontja értelmében vett <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>szociális szolgáltatások<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/>, és hogy e társaság <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>államilag szabályozott szociális magánlétesítmény<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/> ugyanezen rendelkezés értelmében.</TXT></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT><DATE ISO="20020321">2002. március 21-ig</DATE> a Kingscrest által nyújtott szolgáltatások HÉA-kötelesek voltak. Ettől az időponttól kezdve a Commissioners határozata alapján mentesek alóla azon az alapon, hogy a társaság ettől az időponttól a 9. ponttal összhangban felhagyott az adóköteles szolgáltatások nyújtásával.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4450"?><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperesei e határozat ellen keresetet nyújtottak be azon az alapon, hogy a módosított VAT Act 9. melléklete 7. csoportjának 9. pontja nem áll összhangban a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjával. Az <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>államilag szabályozott szociális magánlétesítmény<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/> fogalmának bevezetésével a nemzeti szabályozás túlmegy azon, amit a hatodik irányelv engedélyez.</TXT></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>A Commissioners szerint a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában használt <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>charitable<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/> kifejezés közösségi jogi fogalomra utal, amelynek nem ugyanaz a jelentése, mint a <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>charitable<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> szónak a belső jogban. Az e rendelkezés értelmében vett <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>az érintett tagállam által karitatív jellegűnek elismert [<QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="00BB"/>recognized as charitable<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="00AB"/>] intézmények<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/> magukban foglalhatnak a Registered Homes Act 1984, a Children Act 1989, illetve a Care Standards Act 2000 alapján nyilvántartásba vett intézményeket.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>Ilyen körülmények között a VAT and Duties Tribunal, London, úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>&#x201E;1)</NO.P><TXT>Felhasználhatók-e a [...] hatodik [...] irányelv más nyelvi változatai a 13. cikk A. része (1) bekezdés[e] g) és h) pontjá[nak angol változataiban szereplő <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="00BB"/>charitable<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="00AB"/> kifejezés értelmének megállapításához, vagy e kifejezés értelme ugyanaz kell, hogy legyen, mint a belső jogban?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Ha a [hatodik irányelv] 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontját úgy kell értelmezni, hogy alkalmazandó a szociális jellegűként elismert intézményekre, úgy kell-e értelmezni, hogy alkalmazandó az olyan nyereségszerzésre törekvő jogalanyra is, mint a [Kingscrest] <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="00BB"/>partnership<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="00AB"/>?</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="I-4451"?><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A [hatodik] irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy mérlegelési jogkört biztosít a tagállamoknak arra, hogy e rendelkezés hatálya alá esőnek tekintsék a Care Standards Act 2000 (vagy a Registered Homes Act 1984, illetve a Children Act 1989) alapján nyilvántartásba vett intézményt, amely azonban nem közintézmény, és amelynek az érintett tagállam belső joga szerint nincs [<QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="00BB"/>charity<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="00AB"/>] jogállása?</TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Az első kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja tudni, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése g) és h) pontjának angol változatában szereplő <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>charitable<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/> kifejezést külön meg kell-e határozni a belső jogban adott meghatározáshoz képest, és ha igen, e kifejezés értelmezése során figyelembe kell-e venni a hatodik irányelv összes nyelvi változatát.</TXT></NP><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell rá, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatodik irányelv 13. cikkében foglalt adómentességek a közösségi jog autonóm fogalmai, és ezért meghatározásukat a közösségi jog segítségével kell elvégezni (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-358/97" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-6301">C-358/97. sz., Bizottság kontra Írország ügyben <DATE ISO="20000912">2000. szeptember 12-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2000., I-6301. o.] 51. pontját</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-275/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-5965">C-275/01. sz., Sinclair Collis-ügyben <DATE ISO="20030612">2003. június 12-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-5965. o.] 22. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-284/03" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-11237">C-284/03. sz., Temco Europe-ügyben <DATE ISO="20041118">2004. november 18-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2004., I-1137.] 16. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><?PAGE NO="I-4452"?><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>Ugyanennek kell vonatkoznia az e mentességek igénybevételéhez előírt egyes feltételeké is, különösen azokra, amelyek a mentességet élvező szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplő személyével kapcsolatosak (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-453/93" YEAR="1995" PAGE.ECR="I-2341">C-453/93. sz. Bulthuis-Griffioenügyben <DATE ISO="19950811">1995. augusztus 11-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1995., I-2341. o.] 18. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Ugyanis, amint azt a Bíróság már kimondta, jóllehet a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének bevezető mondata értelmében a tagállamok fektetik le a mentességek feltételeit annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő és egyértelmű alkalmazásukat, valamint hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket, e feltételek nem befolyásolhatják az előírt mentességek tartalmának meghatározását (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-287/00" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-5811">C-287/00. sz., Bizottság kontra Németország ügyben <DATE ISO="20020620">2002. június 20-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2002., I-5811. o.] 50. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Ebből a szempontból az, hogy egy meghatározott ügylet HÉA-köteles-e, vagy mentes-e a HÉA alól, nem függhet attól, hogy a nemzeti jog hogyan minősíti azt (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-76/99" YEAR="2001" PAGE.ECR="I-249">C-76/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben <DATE ISO="20010111">2001. január 11-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2001., I-249. o.] 26. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-315/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-563">C-315/00. sz. Maierhoferügyben <DATE ISO="20030116">2003. január 16-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-563. o.] 26. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a közösségi irányelvek egységes értelmezésének szükségessége kizárja azt, hogy valamely rendelkezés szövegét kétség esetén elszigetelten vizsgálják, és éppen azt követeli meg, hogy a más hivatalos nyelveken elfogadott változatok fényében értelmezzék és alkalmazzák azt (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-296/95" YEAR="1998" PAGE.ECR="I-1605">C-296/95. sz., EMU Tabac és társai ügyben <DATE ISO="19980402">1998. április 2-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 1998., I-1605. o.] 36. pontja</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-321/96" YEAR="1998" PAGE.ECR="I-3809">C-321/96. sz. Mecklenburg-ügyben <DATE ISO="19980617">1998. június 17-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1998., I-3809. o.] 29. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><?PAGE NO="I-4453"?><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>Ilyen körülmények között az első kérdésre azt kell válaszolni, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése g) és h) pontjának angol változatában szereplő <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>charitable<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> kifejezés a közösségi jog autonóm fogalma, amelyet az említett irányelv összes nyelvi változatának figyelembevételével kell értelmezni.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A második kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja tudni, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában szereplő <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>az érintett tagállam által karitatív jellegűnek elismert intézmények<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/> fogalma alkalmazható-e nyereségszerzésre törekvő magánjogi jogalanyokra.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a hatodik irányelv 13. cikkében foglalt adómentességeket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek a főszabályhoz képest, amely szerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás HÉA-köteles, kivételt jelentenek (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 43. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-8/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-13711">C-8/01. sz. Taksatorringen-ügyben <DATE ISO="20031120">2003. november 20-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-13711. o.] 36. pontját</REF.DOC.ECR> és a fent hivatkozott Temco Europe-ügyben hozott ítélet 17. pontját). Az e rendelkezésben használt kifejezéseket azonban az adómentességek céljaival összhangban, valamint a közös HÉA-rendszer alapját képező adósemlegesség elvének követelményeit tiszteletben tartva kell értelmezni (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-45/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-12911">C-45/01. sz. Dornier-ügyben <DATE ISO="20031106">2003. november 6-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-12911. o.] 42. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>E tekintetben, ami először is a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontja által előírt adómentességek céljait illeti, e rendelkezésből kitűnik, hogy azzal, hogy a szociális ágazatban nyújtott egyes közérdekű szolgáltatásoknak a HÉA<?PAGE NO="I-4454"?> tekintetében kedvezőbb elbánást biztosítanak, a mentességek célja az, hogy csökkentsék e szolgáltatások költségeit, és így könnyebben hozzáférhetővé tegyék őket azon magánszemélyek számára, akik igénybe vehetik őket.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>E célra figyelemmel emlékeztetni kell arra, hogy egy tevékenység kereskedelmi jellege nem zárja ki a hatodik irányelv 13. cikkének A. része tekintetében, hogy e tevékenység közérdekű jellegű legyen (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-144/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-2921">C-144/00. sz. Hoffmann-ügyben <DATE ISO="20030403">2003. április 3-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-2921. o.] 38. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>Másrészt figyelembe kell venni, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában szereplő <QUOT.START ID="QS0025" REF.END="QE0025" CODE="201E"/>az érintett tagállam által karitatív jellegűnek elismert intézmények<QUOT.END ID="QE0025" REF.START="QS0025" CODE="201D"/> fogalma nem követel meg különösebben szűk értelmezést (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Dornier-ügyben hozott ítélet 48. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>Így rá kell mutatni, hogy - kivéve esetleg e rendelkezés dán és svéd változatait, amelyek lényegében a közérdekű célra utalnak — a rendelkezés egyik egyéb nyelvi változata sem korlátozza a benne előírt adómentességek igénybevételét a nyereségszerzésre nem törekvő jogalanyokra.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése g) és h) pontja ezen egyéb változatainak szó szerinti értelmezése szerint az adómentesség igénybevételéhez elegendő két feltételnek teljesülnie, azaz egyrészt annak, hogy vagy a szociális gondozással és a szociális biztonsággal, vagy a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő szolgáltatásokról legyen szó, másrészt pedig annak, hogy e szolgáltatásokat közintézmények vagy egyéb, az érintett tagállam által lényegében karitatív jellegűnek elismert intézmények nyújtsák.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4455"?><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>így az <QUOT.START ID="QS0026" REF.END="QE0026" CODE="201E"/>intézmény<QUOT.END ID="QE0026" REF.START="QS0026" CODE="201D"/> kifejezés elvben elég tág körű ahhoz, hogy magában foglalja a nyereségszerzésre törekvő magánjogi jogalanyokat (lásd ebben az értelemben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-216/97" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-4947">C-216/97. sz. Gregg-ügyben <DATE ISO="19990907">1999. szeptember 7-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1999., I-4947. o.] 17. pontját</REF.DOC.ECR> és a fent hivatkozott Hoffmann-ügyben hozott ítélet 24. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>Megállapítható ezért, hogy a Bíróság egy nyereségszerzésre törekvő magánjogi jogalany kapcsán már úgy döntött, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) pontjában szereplő <QUOT.START ID="QS0027" REF.END="QE0027" CODE="201E"/>az érintett tagállam által karitatív jellegűnek elismert intézmények<QUOT.END ID="QE0027" REF.START="QS0027" CODE="201D"/> fordulat nem zárja ki az adómentesség igénybevételéből a <QUOT.START ID="QS0028" REF.END="QE0028" CODE="201E"/>vállalkozást<QUOT.END ID="QE0028" REF.START="QS0028" CODE="201D"/> üzemeltető természetes személyeket (a fent hivatkozott Gregg-ügyben hozott ítélet 21. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>Ezenkívül meg meg kell állapítani, hogy — amint arra az Európai Közösségek Bizottsága és az Egyesült Királyság helytállóan hivatkozik — ha a közösségi jogalkotó a hatodik irányelv 13. cikke A. részének (1) bekezdésében előírt adómentességeket csak nyereségszerzésre nem törekvő vagy kereskedelmi jelleggel nem rendelkező egyes jogalanyok részére kívánta biztosítani, akkor ezt kifejezetten jelezte, amint az e rendelkezés 1), m) és q) pontjából kitűnik.</TXT></NP><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>Végül meg kell állapítani, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése, amely olyan fakultatív feltételt tartalmaz, amelyet a tagállamok kiegészítőlég írhatnak elő az irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésében említett egyes adómentességek megadásához (lásd ebben az értelemben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-267/00" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-3353">C-267/00. sz. Zoological Society-ügyben <DATE ISO="20020321">2002. március 21-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2002., I-3353. o.] 16. pontját</REF.DOC.ECR>), engedélyezi, de nem írja elő kötelezően, hogy a tagállamok a többek között az (1) bekezdés g) és h) pontjában előírt adómentességek igénybevételét azon nem közintézménynek minősülő intézményekre korlátozzák, amelyeknek nem törekednek rendszeres nyereség elérésére (a fent hivatkozott Hoffmann-ügyben hozott ítélet 38. pontja).</TXT></NP><?PAGE NO="I-4456"?><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>Amint azt a Bíróság már kimondta, a hatodik irányelv 13. cikke A. része (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdésében említett, rendszeres nyereségre törekvés hiányára vonatkozó feltétel lényegében azonosítható az irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének m) pontjában szereplő nonprofit jellegű intézmény ismérvével (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-174/00" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-3293">C-174/00. sz., Kennemer Golf ügyben <DATE ISO="20020321">2002. március 21-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2002., I-3293. o.] 33. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Ilyen körülmények között — elkerülendő a hatodik irányelv 13. cikke A. része (2) bekezdése a) pontja első francia bekezdése céljának meghiúsítását — szükségképpen el kell fogadni, hogy ha a közösségi jogalkotó nem rendelte kifejezetten alá a szóban forgó adómentesség igénybevételét a nyereségszerzési cél hiányának, amint azt a 13. cikk A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában tette, az ilyen célra törekvés nem zárhatja ki e mentességek igénybevételét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kennemer Golf ügyben hozott ítélet 34. pontját és a fent hivatkozott Hoffmann-ügyben hozott ítélet 38. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>Ami másodsorban az adósemlegesség elvét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ezzel az elvvel ellentétes többek között az, ha hasonló és ezért egymással versenyző szolgáltatásokat a HÉA szempontjából eltérően kezelnek (lásd ebben az értelemben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-141/00" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-6833">C-141/00. sz. Kügler-ügyben <DATE ISO="20020910">2002. szeptember 10-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2002., I-6833. o.] 30. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-109/02" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-12691">C-109/02. sz., Bizottság kontra Németország ügyben <DATE ISO="20031023">2003. október 23-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-12691. o.] 20. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>Márpedig meg kell állapítani, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 29. pontjában lényegében rámutatott, hogy ezt az elvet sértené, ha akkor, amikor a nemzeti jogalkotó nem tette függővé az adómentességet a hatodik irányelv 13. cikke A. része (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdésében előírt feltételtől, az e rendelkezés (1) bekezdésének g) és h) pontjában említett szociális szolgáltatásokat eltérően kezelnék a HÉA tekintetében attól függően, hogy az őket nyújtó jogalanyok törekednek-e nyereségszerzésre, vagy nem.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4457"?><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>E megfontolások összességéből az következik, hogy az ilyen célra törekvés nem zárja ki a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában előírt adómentességek igénybevételét.</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>E következtetést nem kérdőjelezi meg az, hogy az alapeljárás felperesei, tekintettel arra, hogy nyereségszerzésre törekednek, a belső jog szerint nem rendelkeznek a <QUOT.START ID="QS0029" REF.END="QE0029" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0029" REF.START="QS0029" CODE="201D"/> jogállásával, miközben a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése g) és h) pontjának angol változata a benne előírt adómentességeket a <QUOT.START ID="QS0030" REF.END="QE0030" CODE="201E"/>charitable<QUOT.END ID="QE0030" REF.START="QS0030" CODE="201D"/> jellegűnek elismert intézményeknek tartja fenn. Amint az az első kérdésre adott válaszból következik, a hatodik irányelvben említett fogalmak a közösségi jog autonóm fogalmai, és nem a belső jog fogalmai.</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>Következésképpen, amennyiben az alapeljárás felperesei a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontja értelmében karitatív jellegűnek elismert intézménynek minősülnek, az e rendelkezésben előírt adómentesség hatálya alá tartoznak függetlenül attól, hogy nyereségszerzésre törekednek, és ezért a belső jog szerint nincs <QUOT.START ID="QS0031" REF.END="QE0031" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0031" REF.START="QS0031" CODE="201D"/> jogállásuk.</TXT></NP><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>E tekintetben rá kell mutatni, hogy a tárgyaláson az alapeljárás felperesei maguk ismerték el, hogy a nyereségszerzési cél, bár figyelembe vehető releváns szempontként annak megállapításakor, hogy egy intézmény karitatív jellegű-e az említett rendelkezés értelmében, egyáltalán nem zárja ki minden körülmények között, hogy az legyen.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4458"?><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>A második kérdésre tehát azt kell válaszolni, hogy hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában említett <QUOT.START ID="QS0032" REF.END="QE0032" CODE="201E"/>az érintett tagállam által karitatív jellegűnek elismert intézmények<QUOT.END ID="QE0032" REF.START="QS0032" CODE="201D"/> fogalom nem zárja ki a nyereségszerzésre törekvő magánjogi jogalanyokat.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A harmadik kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja tudni, hogy a tagállamoknak van-e mérlegelési jogkörük arra, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontja értelmében karitatív jellegűnek ismerjenek el egy olyan magánjogi jogalanyt, amely nyereségszerzésre törekszik, és a nemzeti jog szerint nem rendelkezik <QUOT.START ID="QS0033" REF.END="QE0033" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0033" REF.START="QS0033" CODE="201D"/> jogállással.</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>E tekintetben először is megállapítandó, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontja nem határozza meg, hogy milyen feltételekkel és módon ismerhető el a nem közintézménynek minősülő intézmények karitatív jellege. Elvben minden egyes tagállam nemzeti jogának kell ezért lefektetnie azokat a szabályokat, amelyek alapján sor kerül ezen intézmények karitatív jellegűnek való elismerésére (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Dornier-ügyben hozott ítélet 64. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Ezenkívül előírja a tárgybeli nemzeti szabályok elfogadását a hatodik irányelv 13. cikke A. része (2) bekezdésének a) pontja, amely szerint <QUOT.START ID="QS0100" REF.END="QE0100" CODE="201E"/>[a] tagállamok nem közintézményeknek minősülő intézmények esetén az e cikk (1) bekezdésének [...] g), h), [...] pontjában előírt adómentességek megadását esetenként<QUOT.END ID="QE0100" REF.START="QS0100" CODE="201D"/> az e rendelkezésben<?PAGE NO="I-4459"?> említett feltételek teljesítésétől tehetik függővé (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Dornier-ügyben hozott ítélet 65. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>Ebből az következik, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontja, amint azt a Bíróság e rendelkezések közül az első kapcsán már kimondta (lásd a fent hivatkozott Kügler-ügyben hozott ítélet 54. pontját), mérlegelési jogkört biztosít a tagállamoknak arra, hogy karitatív jellegűnek ismerjenek el egyes nem közjogi intézményeket.</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlatból azonban az is levezethető, hogy amikor egy adóalany vitatja egy intézmény karitatív jellegűnek való elismerését, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az illetékes hatóságok a közösségi elvek alkalmazása során tiszteletben tartották-e a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontja által biztosított mérlegelési jogkör kereteit, különösen az egyenlő bánásmód elvét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kügler-ügyben hozott ítélet 56. pontját és a fent hivatkozott Dornier-ügyben hozott ítélet 69. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a nemzeti hatóságoknak a közösségi joggal összhangban és a nemzeti bíróságok felügyelete alatt figyelembe kell venniük többek között különös rendelkezések meglétét — legyenek azok nemzetiek vagy helyiek, jogalkotási vagy közigazgatási jellegűek, adóügyiek vagy társadalombiztosításiak -, az érintett adóalany tevékenységeinek közérdekű voltát, azt, hogy az ugyanilyen tevékenységeket végző más adóalanyok már hasonló elismerést élveznek, valamint azt, hogy a kérdéses szolgáltatások költségeit nagyrészt a betegbiztosítási pénztár vagy más társadalombiztosítási szerv viseli (lásd a fent hivatkozott Kügler-ügyben hozott ítélet 57. és 58. pontját, valamint a fent hivatkozott Dornier-ügyben hozott ítélet 72. pontját).</TXT></NP><?PAGE NO="I-4460"?><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az adósemlegesség elvével ellentétes többek között az, ha hasonló és ezért egymással versenyző szolgáltatásokat a HÉA szempontjából eltérően kezelnek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kügler-ügyben hozott ítélet 30. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben <DATE ISO="20031023">2003. október 23-án</DATE> hozott ítélet 20. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>Az alapeljárásban ezért az előterjesztő bíróságnak kell e tényezők összességének figyelembevételével eldöntenie, hogy a Kingscrest karitatív jellegű intézménynek való elismerése a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában előírt adómentességek szempontjából megsérti-e, vagy sem az egyenlő bánásmód elvét a hasonló helyzetekben ugyanezen szolgáltatásokat nyújtó más gazdasági szereplők tekintetében.</TXT></NP><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a második kérdésre adott válaszból következik, hogy az a feltétel, amely szerint a nyereségszerzésre törekvő magánjogi jogalanyok karitatív jellegűnek ismerhetők el, nem lépi túl a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontja által a tagállamoknak biztosított mérlegelési jogkör kereteit.</TXT></NP><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>Annak megállapítása érdekében, hogy túllépték-e e mérlegelési jogkör kereteit a jelen ügyben, a nemzeti bíróság figyelembe veheti ezzel szemben különösen azt, hogy a módosított VAT Act értelmében a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában biztosított adómentességek a Care Standards Act 2000 alapján nyilvántartásba vett minden intézményre kiterjednek, valamint azt, hogy e törvény és a módosított VAT Act különös rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek nem kizárólag az e törvények által meghatározott tartalmú szociális<?PAGE NO="I-4461"?> szolgáltatások számára tartják fenn ezeket a mentességeket, hanem e szolgáltatások nyújtásának feltételeit is meghatározzák, az azokat nyújtó intézmények számára kötelezettségeket előírva és a nemzeti hatóságok felügyelete alá vonva őket a nyilvántartásba vétel, az ellenőrzés, valamint mind a berendezésre, mind pedig az igazgatásukra jogosult személyek képzettségére vonatkozó követelmények útján.</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>A harmadik kérdésre ezért azt kell válaszolni, hogy a nemzeti bíróságnak kell eldöntenie, tekintettel többek között az egyenlő bánásmód és az adósemlegesség elvére, valamint figyelembe véve a kérdéses szolgáltatások tartalmát és nyújtásuk feltételeit, hogy az olyan magánjogi jogalany karitatív jellegű intézményként való elismerése a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában előírt adómentességek szempontjából, amely nyereségszerzésre törekszik, és ezért nincs <QUOT.START ID="QS0034" REF.END="QE0034" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0034" REF.START="QS0034" CODE="201D"/> jogállása a belső jog szerint, túllépi-e a tagállamok számára az e rendelkezések által az ilyen elismerésre biztosított mérlegelési jogkört.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-4462"?><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról — közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése g) és h) pontjának angol változatában szereplő <QUOT.START ID="QS0035" REF.END="QE0035" CODE="201E"/>charitable<QUOT.END ID="QE0035" REF.START="QS0035" CODE="201D"/> kifejezés a közösségi jog autonóm fogalma, amelyet az irányelv összes nyelvi változatának figyelembevételével kell értelmezni.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A 77/388 hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában említett, <QUOT.START ID="QS0036" REF.END="QE0036" CODE="201E"/>az érintett tagállam által karitatív jellegűnek elismert intézmények<QUOT.END ID="QE0036" REF.START="QS0036" CODE="201D"/> fogalom nem zárja ki a nyereségszerzésre törekvő magánjogi jogalanyokat.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A nemzeti bíróságnak kell eldöntenie, tekintettel többek között az egyenlő bánásmód és az adósemlegesség elvére, valamint figyelembe véve a kérdéses szolgáltatások tartalmát és nyújtásuk feltételeit, hogy az olyan magánjogi jogalany karitatív jellegű intézményként való elismerése a 77/388 hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének g) és h) pontjában előírt adómentességek szempontjából, amely nyereségszerzésre törekszik, és ezért nincs <QUOT.START ID="QS0037" REF.END="QE0037" CODE="201E"/>charity<QUOT.END ID="QE0037" REF.START="QS0037" CODE="201D"/> jogállása a belső jog szerint, túllépi-e a tagállamok számára az e rendelkezések által az ilyen elismerésre biztosított mérlegelési jogkört.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Aláírások</P></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>