<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.15-->
  <head>
    <title>2026-07-202607C116202305590-00-TRA-DOC-HU-ARRET-C-0559-23-202606301-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="true" name="ParExtraits_2021"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="3/08/2026 11:04:04" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="ARR" name="TypeDoc"/>
    <meta content="3oeBYDxbTE6iHthf4Ot+SwkudlELQ+Oa/2jURkhtvSzHxx9yS9OOvCudSevaC3Vc/8GdX+At+n+MNSvAVlotOwkGGGXvHUhoKmJ4eXXi2IWvI6NHY0xerXXXoOS14o8oiKlqO3ygT0mvG6OLMIeavr0Ib6nbK8Gyf8Y1sRSwAM8=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="ocs" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="0559" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2023" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="ocs" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="ARR_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 30-06-26 10:57:29" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="0ee0700d5be3477084abbb515d9f4947" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0559" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="PV" name="NatureAff"/>
    <meta content="PV" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId24" style="first"/>
      <div id="rId20" style="even">2026. 07. 16‑i ítélet – C‑559/23. P. sz. ügy</div>
      <div id="rId21" style="default">IMG kontra Bizottság</div>
    </div>
    <p class="C19Centre" id="para-1" title="page-1">
      A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
    </p>
    <p class="C19Centre" id="para-2" title="page-1">
      2026. július 16. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">*</a>
</span>)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-3" title="page-1">
      „Fellebbezés – Szerződésen kívüli felelősség – Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatai – Bizalmasság – A vizsgálati jelentésnek a sajtóban való jogosulatlan nyilvánosságra hozatala – A kiszivárgások betudhatósága – A 883/2013/EU, Euratom rendelet 10. cikkének (3) bekezdése – Vagyoni és nem vagyoni kár – Bizonyítási teher – A kártérítési igény elévülése – Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 46. cikkének első bekezdése – A jogi vélemények bizalmassága”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-4" title="page-1">
      A C‑559/23. P. sz. ügyben,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-5" title="page-1">
      az International Management Group (IMG) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: J.‑Y. de Cara és L. Levi avocats)
    </p>
    <p class="C72Alineadroite" id="para-6" title="page-1">
      fellebbezőnek
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-7" title="page-1">
      az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2023. szeptember 7‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-8" title="page-1">
      a másik fél az eljárásban:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-9" title="page-1">
      az Európai Bizottság (képviselik: J. Baquero Cruz, J.‑F. Brakeland és S. Delaude, meghatalmazotti minőségben)
    </p>
    <p class="C72Alineadroite" id="para-10" title="page-1">
      alperes az elsőfokú eljárásban,
    </p>
    <p class="C19Centre" id="para-11" title="page-1">
      A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-12" title="page-1">
      tagjai: M. L. Arastey Sahún tanácselnök, J. Passer, E. Regan, D. Gratsias (előadó) és B. Smulders bírák,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-13" title="page-1">
      főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-14" title="page-1">
      hivatalvezető: F. Cathagne tanácsos,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-15" title="page-1">
      tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2025. december 11‑i tárgyalásra,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-16" title="page-1">
      a főtanácsnok indítványának a 2026. március 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-17" title="page-1">
      meghozta a következő
    </p>
    <p class="C75Debutdesmotifs" id="para-18" title="page-1">
      Ítéletet
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Fellebbezésében az International Management Group (IMG) az Európai Unió Törvényszéke 2023. június 28‑i IMG kontra Bizottság ítéletének (T‑752/20, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2023:366) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az IMG azon vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránti keresetét, amelyet az Európai Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) magatartásának jogellenessége miatt szenvedett el egy az OLAF által készített, az IMG‑t érintő jelentést követően.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11‑i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 248., 1. o.) 3. és 4. cikke az OLAF által a tagállamokban, valamint – a hatályos együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokkal és bármely más hatályos jogi eszközzel összhangban – a harmadik országokban és a nemzetközi szervezeteknél végzett helyszíni ellenőrzésekből és vizsgálatokból álló külső vizsgálatokra, valamint az európai uniós intézményeken, szerveken, hivatalokon és ügynökségeken belüli belső vizsgálatokra vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E rendelet 9. cikkének (4) bekezdése azt írja elő, hogy a vizsgálat befejezésekor meg kell adni a lehetőséget az érintett személy számára, hogy észrevételeket tegyen a rá vonatkozó tényállással kapcsolatban, mégpedig azt megelőzően, hogy a rögzítenék az érintett személyt név szerint megnevező következtetéseket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E rendelet 10. cikkének (1)–(3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-24" title="page-1">
      „(1) A külső vizsgálatok lefolytatása során bármilyen formában továbbított vagy megszerzett információt a vonatkozó rendelkezések alapján védelemben kell részesíteni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-25" title="page-1">
      (2) A belső vizsgálatok lefolytatása során bármilyen formában továbbított vagy megszerzett információ szakmai titoktartás tárgyát képezi, és azt az Unió intézményeire vonatkozó szabályok értelmében védelemben kell részesíteni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-26" title="page-2">
      (3) Az érintett intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek gondoskodnak a Hivatal által folytatott vizsgálatok bizalmas jellegének megőrzéséről, az érintett személyek törvény által biztosított jogainak tiszteletben tartásáról, valamint arról, hogy bírósági eljárás indítása esetén maradéktalanul figyelembe vegyék a nemzeti eljárási szabályokat.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanezen rendelet 11. cikkének (1) és (3)–(6) bekezdése a következőket írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-28" title="page-2">
      „(1) A[z OLAF] által lefolytatott vizsgálat befejezését követően a[z OLAF] a főigazgató irányítása alatt jelentést készít. E jelentésben ismertetni kell a vizsgálat jogalapját, a követett eljárási lépéseket, a megállapított tényeket és azok előzetes jogi minősítését, a megállapított tények becsült pénzügyi következményeit, és be kell számolni a 9. cikkben előírt eljárási garanciák tiszteletben tartásáról, valamint a vizsgálat következtetéseiről.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-29" title="page-2">
      A jelentéshez mellékelni kell a főigazgató arra vonatkozó ajánlásait, hogy szükség van‑e intézkedésekre. Ezen ajánlásokban adott esetben fel kell tüntetni az intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek, illetve az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kezdeményezendő fegyelmi, közigazgatási, pénzügyi és/vagy bírósági eljárást, valamint meg kell jelölni különösen a becsült visszakövetelendő összeget, valamint a megállapított tények előzetes jogi minősítését.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-30" title="page-2">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-31" title="page-2">
      (3) A külső vizsgálatot követően készített jelentéseket és ajánlásokat, valamint az azokkal összefüggő összes vonatkozó dokumentumot a külső vizsgálatokra vonatkozó szabályoknak megfelelően meg kell küldeni az érintett tagállamok illetékes hatóságainak, valamint szükség esetén a Bizottság illetékes szolgálatainak is.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-32" title="page-2">
      (4) A belső vizsgálatot követően készített jelentéseket és ajánlásokat, valamint az azokkal összefüggő összes vonatkozó dokumentumot meg kell küldeni az érintett intézménynek, szervnek, hivatalnak vagy ügynökségnek. Ezen intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség a belső vizsgálat eredményének megfelelően fegyelmi vagy jogi jellegű intézkedéseket hoz, és erről a jelentést kísérő ajánlásokban megjelölt időtartamon belül, – illetve a[z OLAF] külön kérésére – jelentést küld a[z OLAF‑nak].
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-33" title="page-2">
      (5) Amennyiben a belső vizsgálatot követően készített jelentésben feltárt tények büntetőeljárást vonhatnak maguk után, ezt az információt továbbítani kell az érintett tagállam igazságügyi hatóságainak.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-34" title="page-3">
      (6) A[z OLAF] kérésére az érintett tagállamok illetékes hatóságai kellő időben megküldik a[z OLAF‑nak] az azzal kapcsolatos információkat, hogy – ha volt ilyen – milyen intézkedéseket hoztak azt követően, hogy a főigazgató a (3) bekezdésnek megfelelően megküldte számukra ajánlásait, valamint azt követően, hogy a[z OLAF] az (5) bekezdésnek megfelelően információt továbbított az igazságügyi hatóságoknak.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogvita előzményei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2–18. pontja ismerteti, és azok a jelen eljárás szempontjából releváns részükben a következőképpen foglalhatók össze.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbezőt 1994. november 25‑én azzal a céllal hozták létre, hogy a Bosznia‑Hercegovina újjáépítésében részt vevő államok számára rendelkezésre állhasson egy ezen újjáépítést szolgáló szervezet. Tevékenységei keretében – többek között az Unió költségvetésének végrehajtásához az uniós költségvetési szabályozásban előírt, úgynevezett „közvetett vagy közös irányítás” végrehajtási módjának alkalmazásával – számos megállapodást kötött a Bizottsággal. A költségvetés végrehajtásának e módja előírja, hogy amennyiben a Bizottság az uniós költségvetést közös irányítás keretében hajtja végre, amely 2012 óta közvetett irányításnak minősül, bizonyos végrehajtási feladatokat nemzetközi szervezetekre ruháznak át.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2012. január 31‑én az OLAF főigazgatója vizsgálatot indított (OF/2011/1002. sz. vizsgálat) a fellebbezőnek mint az uniós költségvetési szabályozás értelmében vett „nemzetközi szervezetnek” a jogállására vonatkozóan.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014. december 9‑én az OLAF elkészítette végleges jelentését (a továbbiakban: OLAF‑jelentés), amelyben lényegében megállapította, hogy a fellebbező nem minősül az uniós költségvetési szabályozás értelmében vett „nemzetközi szervezetnek”, és még az is lehetséges, hogy nem rendelkezik jogi személyiséggel. Az OLAF így azt javasolta a Bizottságnak, hogy szabjon ki közigazgatási és pénzügyi szankciókat a fellebbezővel szemben, továbbá téríttesse vissza a számára kifizetett összegeket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014. december 12‑én az OLAF jelentését hivatalosan megküldték a Bizottságnak, valamint a francia és a belga igazságügyi hatóságoknak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014. december 16‑án a Bizottság elfogadta az Unió általános költségvetéséből finanszírozandó, Mianmar/Burmát célzó 2013. évi cselekvési programról szóló C(2013) 7682 bizottsági végrehajtási határozat módosításáról szóló C(2014) 9787 final végrehajtási határozatot (a továbbiakban: 2014. december 16‑i határozat). A 2014. december 16‑i határozat értelmében a mianmari/burmai kereskedelem fejlesztésére irányuló, az Unió által finanszírozott programot nem a fellebbezőnek kellett végrehajtania, amint azt addig tervezték, hanem egy másik jogalanynak. A fellebbező e határozat megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, amelyet T‑29/15. számon vettek nyilvántartásba.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. február 18‑án a fellebbező levelet küldött az OLAF‑nak, amelyben a jelentés tartalmával kapcsolatos információknak – többek között az abban foglalt következtetéseknek – a sajtónak történő lehetséges kiszivárogtatásáról, és ezen információknak a Der Spiegel német magazin által 2015. február 13‑án közzétett cikkben való terjesztéséről számolt be.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. március 13‑án az OLAF főigazgatója levelet küldött az Európai Parlament elnökének, amelyben közölte, hogy arról tájékoztatták, hogy az OLAF jelentését a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságán belül terjesztették. E levélben az OLAF főigazgatója emlékeztetett arra, hogy az OLAF jelentését hivatalosan nem tették hozzáférhetővé a Parlament számára, és felszólította ezen intézmény elnökét, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket e dokumentum terjesztésének megszüntetése érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. március 20‑i levelében az OLAF azt válaszolta a fellebbezőnek, hogy a jelentését kizárólag az illetékes nemzeti hatóságoknak és a Bizottság Főtitkárságának küldte meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. május 8‑án a Bizottság levelet küldött a fellebbezőnek, amelynek célja az utóbbi arról való tájékoztatása volt, hogy a Bizottság az OLAF jelentése nyomán milyen lépéseket kíván tenni. E levélben a Bizottság többek között azt a határozatot hozta (a továbbiakban: 2015. május 8‑i határozat), hogy „amíg nincs teljes bizonyosság a [fellebbező] nemzetközi szervezeti jogállását illetően”, a Bizottság szervezeti egységei nem kötnek vele az uniós költségvetési szabályozás értelmében vett közvetett irányítás keretében való feladatátruházást megvalósító újabb megállapodásokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, amelyet T‑381/15. számon vettek nyilvántartásba, és amelyben a fellebbező többek között a 2015. május 8‑i határozat megsemmisítését, valamint vagyoni és nem vagyoni kárának a megtérítését kérte.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. december 11‑én az OLAF jelentését mellékletei nélkül közzétették a New Europe újság internetes oldalán. A fellebbezőt tájékoztatták arról, hogy – a Bizottság főtitkára, illetve az OLAF részéről – két vizsgálatot indítottak e kiszivárogtatás forrásának azonosítása érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2017. január 30‑án a Bizottság főtitkára levelet küldött a fellebbezőnek, amelyben tájékoztatta, hogy a vizsgálatokat lezárták, és azok nem tették lehetővé a kiszivárgás forrásának azonosítását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2017. február 2‑i International Management Group kontra Bizottság ítéletben (T‑29/15, EU:T:2017:56) és a 2017. február 2‑i IMG kontra Bizottság ítéletben (T‑381/15, EU:T:2017:57) a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek a jelen ítélet 11. és 16. pontjában említett kereseteit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2018. június 5‑én a fellebbező megkapta az OLAF jelentését és annak mellékleteit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2019. január 31‑i International Management Group kontra Bizottság ítéletben (C‑183/17 P és C‑184/17 P, EU:C:2019:78) a Bíróság hatályon kívül helyezte a jelen ítélet 19. pontjában említett ítéleteket, és megsemmisítette a 2014. december 16‑i határozatot, valamint a 2015. május 8‑i határozatot. A T‑381/15. sz. ügyet visszautalta a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az határozzon a fellebbezőnek a 2015. május 8‑i határozat miatt elszenvedett károk megtérítése iránti kérelméről. A Törvényszék a visszautalás alapján eljárva a 2020. szeptember 9‑i IMG kontra Bizottság ítéletével (T‑381/15 RENV, EU:T:2020:406) elutasította a fellebbező kártérítési keresetét. Ezen ítéletet hatályon kívül helyezte a 2022. szeptember 22‑i IMG kontra Bizottság ítéletet (C‑619/20 P és C‑620/20 P, EU:C:2022:722).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék Hivatalához 2020. december 21‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet indított az OLAF jelentése tartalmának a sajtóban való kiszivárgása miatt elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítése iránt, amely jelentés a fellebbező álláspontja szerint több szempontból is jogellenes. A fellebbező a partnerei és a szokásos adományozói által rábízott tevékenységek volumenének csökkenése miatt felmerülő vagyoni kárra, valamint egyrészt az igazságtalanság és a frusztráció érzése, másrészt pedig a becsületének, az imázsának és a jóhírnevének a különösen súlyos megsértése miatt felmerülő nem vagyoni kárra hivatkozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott ítélet 22. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság vitatta az első fokon benyújtott kereset elfogadhatóságát azzal az indokkal, hogy az igény elévült. Amint azonban ezen ítélet 24. pontjából kitűnik, a Törvényszék – anélkül, hogy előzetesen határozott volna az igény elévülésére alapított elfogadhatatlansági kifogásról – úgy döntött, hogy megvizsgálja a fellebbező kártérítési kérelmének megalapozottságát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék a megtámadott ítélet 25. és 26. pontjában emlékeztetett arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az Uniót terhelő, az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében vett, szerződésen kívüli felelősség megállapításához több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen először is az uniós intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, másodszor a kár tényleges bekövetkezése, harmadszor pedig az ezen intézmény magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása, és abban az esetben, ha e feltételek közül bármelyik nem teljesül, a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy a többi feltételt vizsgálni kellene.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen ítélet 27–31. pontjában a Törvényszék kifejtette, hogy a fellebbező az általa elszenvedett kár okaként négy jogellenességre hivatkozott. Az első a 883/2013 rendelet 1. és 5. cikkének, az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) létrehozásáról szóló, 1999. április 28‑i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (HL 1999. L 136., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 110. o.) 2. cikkének, valamint a gondossági kötelezettségnek az OLAF általi megsértése. A második jogellenesség elsősorban abban áll, hogy az OLAF megsértette az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; helyesbítés: HL 2007. L 99., 18. o.) 53. és 53d. cikkét, az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) 58. cikkét, az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.) 43. cikkét, valamint a gondossági kötelezettséget, és másodszor az OLAF hibát követett el a jelentésében foglalt ajánlások elfogadásához hivatkozott jogalapok kiválasztása során. A harmadik jogellenesség azáltal merült fel, hogy az OLAF megsértette a megfelelő ügyintézésnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 41. cikkében előírt elvét – és többek között a pártatlanság elvét –, az OLAF személyzetének szóló, a vizsgálati eljárásokra vonatkozó iránymutatás 8.5. cikkében szintén előírt, a bizonyításfelvételt érintő szabályokat, a meghallgatáshoz való, a 883/2013 rendelet 9. cikkében szabályozott jogot, valamint a gondossági kötelezettséget és az ártatlanság vélelmének elvét. Végül a negyedik jogellenesség abban áll, hogy az OLAF és a Bizottság az OLAF jelentéséből származó információknak a sajtóban való kiszivárogtatásával, valamint a gondossági és a gondoskodási kötelezettségnek való megfelelés elmulasztásával megsértette a 883/2013 rendelet 10. cikkében, a fent említett iránymutatás 8. cikkében és az EUMSZ 339. cikkben előírt titoktartási kötelezettséget.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel a Bizottság azzal érvelt, hogy nem áll fenn okozati összefüggés a fellebbező által hivatkozott jogellenességek és az általa állítólagosan elszenvedett kár között, a Törvényszék a megtámadott ítélet 32. pontjában úgy határozott, hogy előzetesen megvizsgálja az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására vonatkozó harmadik – azaz, a szóban forgó intézmény magatartása és az állítólagos kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó – feltételt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 35. pontjában emlékeztetett arra, hogy a 883/2013 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése és 11. cikkének (3)–(6) bekezdése értelmében az OLAF‑nak a vizsgálatai keretében készített jelentései főszabály szerint bizalmasak, és a céljuk a nemzeti hatóságok és az uniós hatóságok számára olyan információk és bizonyítékok szolgáltatása, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy célszerű‑e uniós szintű intézkedések elfogadása vagy a nemzeti igazságügyi hatóságok részéről eljárások megindítása. A Törvényszék ebből ezen ítélet 36. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az egyetlen olyan kár, amely közvetlenül az OLAF jelentéséből következhet, az a kár, amely e jelentés egészének vagy egy részének nyilvánosságra hozatalát követően, konkrétan a sajtóban való kiszivárogtatás miatt keletkezett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott ítélet 37. pontjából az következik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbező által hivatkozott, a jelen ítélet 25. pontjában felidézett jogellenességek közül az első az OLAF‑nak a vizsgálat megindítására vonatkozó hatáskörének hiányára vonatkozott, amely csak az e vizsgálatra és az OLAF jelentésére vonatkozó információknak a sajtóban való kiszivárogtatása révén okozhatta a fellebbező számára a hivatkozott károkat. Következésképpen a Törvényszék álláspontja szerint ez az első jogellenesség nem állt kellően közvetlen kapcsolatban a fellebbező által hivatkozott károkkal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék által a megtámadott ítélet 38. és 39. pontjában kifejtett megfontolások szerint ugyanez vonatkozik a fellebbező által hivatkozott második és harmadik jogellenességre is, amelyek szintén nem állnak kapcsolatban az OLAF jelentésének sajtóban való kiszivárogtatásával.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a negyedik jogellenességet illetően a Törvényszék ezen ítélet 40. és 41. pontjában megállapította, hogy az az OLAF és a Bizottság titoktartási kötelezettségének megsértésére vonatkozik, valamint arra, hogy a Bizottság az OLAF jelentésének a sajtóban való kiszivárogtatását követően megsértette gondossági és gondoskodási kötelezettségét. Márpedig a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az, hogy e kiszivárogtatás miatt a fellebbező partnerei és szokásos adományozói tudomást szereztek az e jelentésben szereplő bizalmas információkról, kétségeket ébreszthetett bennük a fellebbező tisztességét, valamint jogképességét és jogi személyiségét illetően, és így az okozhatta az utóbbinak azon kárt, amelynek megtérítését kéri. Következésképpen a Törvényszék megállapította, hogy kellően közvetlen okozati összefüggés áll fenn a fellebbező által hivatkozott negyedik jogellenesség és e kár között. Ennélfogva, amint az a megtámadott ítélet 42. pontjából kitűnik, a Törvényszék úgy döntött, hogy a Bizottságnak és az OLAF‑nak felrótt magatartás jogszerűségét kizárólag a fellebbező által hivatkozott negyedik jogellenesség tekintetében vizsgálja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben a Törvényszék külön vizsgálta egyrészt a titoktartási kötelezettségnek a Bizottság és az OLAF általi megsértését, másrészt pedig a gondossági és gondoskodási kötelezettségnek a Bizottság általi megsértését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is a titoktartási kötelezettség megsértését illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában rámutatott arra, hogy annak vizsgálata előtt, hogy a fellebbező által hivatkozott jogsértések megfelelnek‑e az Unió felelőssége megállapításának első, azok jogellenes jellegére vonatkozó feltételének, meg kell határozni, hogy az OLAF jelentésének a sajtóban való kiszivárogtatása betudható‑e ezen utóbbinak vagy a Bizottságnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 48. pontjában emlékeztetett arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a kártérítési kereset keretében a felperesnek kell bizonyítania, hogy teljesülnek az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételei. Ezen ítélet 49. pontjában azonban hozzátette, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint e szabály tekintetében létezik egy korlát abban az esetben, ha valamely káreseményt több különböző tényező is okozhatott, és az uniós intézmény nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy ezen esemény mely tényező következménye, jóllehet ő volt a legalkalmasabb helyzetben arra, hogy e tekintetben bizonyítékot szolgáltasson, így a fennálló bizonytalanságot ezen intézmény terhére kell figyelembe venni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ügy ténybeli körülményeinek a megtámadott ítélet 51–60. pontjában elvégzett vizsgálatát követően a Törvényszék ezen ítélet 61. és 62. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az OLAF jelentésének a sajtóban való első kiszivárogtatásának időpontjában már nem kizárólag az OLAF‑nak és a Bizottságnak volt a birtokában e jelentés, következésképpen nem állapítható meg, hogy az említett ítélet 49. pontjában hivatkozott és az előző pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében véve a Bizottság volt a legalkalmasabb helyzetben arra, hogy olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek alapján megállapítható, hogy a kiszivárogtatás és az abból származó kár minek tudható be.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott ítélet 66. pontjában a Törvényszék rámutatott egyrészt arra, hogy a fellebbező által benyújtott panaszt követően az európai ombudsman 2017. december 14‑én elfogadta a 220/2015/ANA határozatot (a továbbiakban: az európai ombudsman határozata), amelyben hangsúlyozta, hogy az OLAF komoly és alapos vizsgálatot folytatott, és nincs bizonyíték arra, hogy ő volt a kiszivárogtatás forrása, valamint hogy másrészt a Bizottság belső vizsgálatot is folytatott a kiszivárogtatás forrásának megállapítása érdekében, amelynek keretében nem volt azonosítható az intézményen belüli ilyen forrás.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék így a megtámadott ítélet 67–69. pontjában megállapította, hogy a kiszivárogtatás forrásával kapcsolatos bizonytalanság – erre utaló valószínűsítő körülmény hiányában – nem vezethet a kiszivárogtatásért való felelősségnek a Bizottságnak és az OLAF‑nak való betudásához, és mivel a kiszivárogtatás által állítólagosan okozott jogellenesség nem róható fel az Uniónak, nem kell megvizsgálni, hogy az magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértésének minősül‑e. A Törvényszék tehát úgy ítélte meg, hogy az Unió felelőssége megállapításának első feltétele a titoktartási kötelezettség állítólagos megsértését illetően nem teljesült.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 71–101. pontjában megvizsgálta a fellebbezőnek a gondossági és gondoskodási kötelezettségnek a Bizottság általi megsértésére alapított érvelését. E vizsgálatot követően a Törvényszék ezen ítélet 102. pontjában megállapította, hogy a fellebbező által hivatkozott negyedik jogellenesség a gondoskodási és gondossági kötelezettségnek a Bizottság általi állítólagos megsértését illetően nem minősül súlyosnak, aminek alapján a Törvényszék az említett ítélet 103. és 104. pontjában úgy ítélte meg, hogy az Unió felelőssége megállapításának első feltétele nem teljesül, következésképpen a keresetet el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 107–123. pontjában megvizsgálta a Bizottság arra irányuló kérelmét, hogy távolítsák el az iratanyagból a jogi szolgálatának a keresetlevélhez csatolt, 2015. január 16‑i véleményét (a továbbiakban: a jogi szolgálat véleménye). E tekintetben a Törvényszék, miután ezen ítélet 117–121. pontjában emlékeztetett a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, és különösen a 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítéletből (C‑156/21, EU:C:2022:97, 54–56. pont) levont tanulságokra, az említett ítélet 122. pontjában megállapította, hogy egyrészt nem vitatott, hogy e véleményt nem jogalkotási eljárás keretében fogadták el, és másrészt a fellebbező nem hivatkozott arra, hogy az említett vélemény benyújtását nyomós közérdek igazolja. A Törvényszék így ugyanezen ítélet 123. pontjában megállapította, hogy a Bizottság kérelmének helyt kell adni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek kérelmei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">következésképpen adjon helyt a fellebbező által az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmeknek,</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">kötelezze a Bizottságot a fellebbező által elszenvedett kár megtérítésére, amelynek becsült – még nem véglegesített – értéke 2015. december közepétől a meghozandó ítélet kihirdetéséig terjedő időszakra havi 10 000 euró nem vagyoni kár, és 2,1 millió euró vagyoni kár, késedelmi kamatokkal növelve, továbbá</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">a Bizottságot kötelezze mindkét eljárás valamennyi költségének viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság a fellebbezést elfogadhatatlanság miatt vagy másodlagosan megalapozatlanság miatt utasítsa el, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbezésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az elfogadhatóságról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek érvei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság arra hivatkozik, hogy a fellebbező kártérítési igénye már a kártérítési kereset benyújtásakor elévült, így a fellebbezés elfogadhatatlan. Emlékeztet arra, hogy a fellebbező a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelében azt állította, hogy kára „leghamarabb az OLAF jelentésének kiszivárogtatásakor” következett be, azaz 2015. december 11‑én, amikor e jelentést közzétették a New Europe újság honlapján. Ebből a Bizottság álláspontja szerint az következik, hogy az elévülési idő 2020. december 11‑én járt le, a fellebbező keresetét pedig csak tíz nappal később, 2020. december 21‑én nyújtották be.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt a Bizottság úgy véli, hogy a fellebbező által hivatkozott kár nem legkorábban, hanem legkésőbb az OLAF jelentésének kiszivárogtatásakor következett be. A fellebbező által hivatkozott jogellenességek ugyanis a fellebbező jogállásának kérdésére vonatkoznak. Márpedig a fellebbezőt jóval 2015. december 11. előtt tájékoztatták az OLAF és a Bizottság ezzel kapcsolatos kétségeiről.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező vitatja a Bizottság érveit, és arra hivatkozik, hogy az igénye nem évült el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság álláspontja</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első és második bekezdése értelmében a Törvényszék eljárást befejező határozata ellen a Bírósághoz „bármelyik fél” fellebbezést nyújthat be, „akinek indítványait egészben vagy részben elutasították”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az elévülés olyan elfogadhatatlansági oknak minősül, amelyet az eljárási határidőkkel ellentétben nem kell hivatalból figyelembe venni, hanem kizárólag az alperes kérelmére eredményezi a felelősség megállapítása iránti igény elenyészését, és az uniós bíróság nem vizsgálhatja hivatalból az elévülési idő betartását, hanem arra az érintett félnek kell hivatkoznia (2019. szeptember 5‑i Európai Unió kontra Guardian Europe és Guardian Europe kontra Európai Unió ítélet, C‑447/17 P és C‑479/17 P, EU:C:2019:672, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a megtámadott ítélet 22. pontjából kétségtelenül kitűnik, hogy a Bizottság a Törvényszék előtt a fellebbező kártérítési keresetének elévülésére alapított elfogadhatatlansági kifogást hozott fel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal a Törvényszék ezen ítélet 23. pontjában emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint (lásd ebben az értelemben: 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítélet, C‑23/00 P, EU:C:2002:118, 52. pont; 2022. március 24‑i GVN kontra Bizottság ítélet, C‑666/20 P, EU:C:2022:225, 24. pont) értékelnie kell, hogy a megfelelő igazságszolgáltatás a jelen ügy körülményei között igazolja‑e a fellebbező keresetének érdemi elutasítását anélkül, hogy a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogás elbírálásra kerülne.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel úgy ítélte meg, hogy ez a helyzet áll fenn, a Törvényszék a megtámadott ítélet 24. pontjában úgy határozott, hogy megvizsgálja a fellebbező kártérítési kérelmének megalapozottságát, anélkül hogy előzetesen határozna az igény elévülésére alapított elfogadhatatlansági kifogásról. E vizsgálatot követően a Törvényszék ezen ítélet 104. pontjában megállapította, hogy a fellebbező keresetét el kell utasítani, amit az említett ítélet rendelkező részének 2. pontjában meg is tett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között a fellebbező, aki a Törvényszék előtt pervesztes lett, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első és második bekezdése értelmében jogosult volt arra, hogy a Törvényszék ítélete ellen a Bírósághoz fellebbezést nyújtson be.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a fellebbezés elfogadható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ügy érdeméről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező a fellebbezésének alátámasztása érdekében öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az EUMSZ 340. cikknek, az indokolási kötelezettségnek és az omnia petita elvének a megsértésére, a másodikat téves jogalkalmazásra, a tények téves jogi minősítésére, az EUMSZ 340. cikknek, a magatartás jogellenessége és a betudhatóság fogalmának a megsértésére, továbbá az iratok elferdítésére, a harmadikat a gondoskodási kötelezettség és az indokolási kötelezettség megsértésére, a negyediket a gondossági kötelezettségnek, a 883/2013 rendelet 10. cikke (3) bekezdésének, az EUMSZ 340. cikknek és a magatartás jogellenessége fogalmának a megsértésére, az ötödiket pedig a Bizottságnak a jogi szolgálat véleményének az iratanyagból való eltávolítása iránti kérelmét illetően a kontradiktórius eljárás és a fegyveregyenlőség elvének a megsértésére alapítja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ötödik jogalapról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek érvei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ötödik jogalap keretében, amelyet elsőként célszerű vizsgálni, a fellebbező a megtámadott ítélet 116–123. pontjában kifejtett azon indokokat vitatja, amelyek alapján a Törvényszék helyt adott a Bizottság arra irányuló kérelmének, hogy rendelje el a jogi szolgálat véleményének az ügy iratanyagából való eltávolítását. Hangsúlyozza, hogy a Törvényszék által hivatkozott, 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑156/21, EU:C:2022:97) teljes mértékben eltérő jellegű véleményre vonatkozik, nevezetesen – amint a jelen ítélet 35. pontjából kitűnik – egy jogalkotási eljárás keretében, kivételes jelentőségű ügyben és politikailag érzékeny tárgyban kiadott jogi véleményre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a jogi szolgálat véleménye, amelyet a sajtóban kiszivárogtattak, már nyilvánossá vált, és ez az oka annak, hogy e dokumentum tekintetében nem nyújtottak be hozzáférés iránti kérelmet. A fellebbező tehát nem kerülte meg a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályozásban előírt eljárást. Álláspontja szerint e vélemény jellegénél és hozzáférhetővé tételének feltételeinél fogva nem sértette a titoktartási kötelezettséget, és nyomós közérdeket sem. Olyan meghatározó dokumentumról van szó, amely kizárólag a szóban forgó ügyre vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező kifogásolja továbbá, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. és 119. pontjában irreleváns ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, és figyelmen kívül hagyta a fellebbező ahhoz való jogát, hogy megvitathasson egy olyan dokumentumot, amelyet nem ő maga tett hozzáférhetővé. Ebben a kontextusban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a kontradiktórius eljárás és a fegyveregyenlőség elvét. Ezen elvekkel ugyanis ellentétes, ha a fellebbező nem vitathatja meg az összes bizonyítékot azzal az ürüggyel, hogy azok terjesztése elkerülte a Bizottság figyelmét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság vitatja a fellebbező érveit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság álláspontja</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 117. pontjában helyesen emlékeztetett, főszabály szerint annak megengedése, hogy a fellebbező az iratanyaghoz csatolhassa egy intézmény olyan jogi véleményét, amelynek hozzáférhetővé tételét ezen intézmény nem engedélyezte, sérti a tisztességes eljárás követelményeit, és az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozóan az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) bevezetett eljárás megkerülését eredményezi (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Kétségtelen, hogy a Bíróság elismerte, hogy figyelembe kell venni az átláthatóságnak az EUSZ 1. cikk második bekezdésében és az EUSZ 10. cikk (3) bekezdésében, valamint az EUMSZ 15. cikk (1) bekezdésében és az EUMSZ 298. cikk (1) bekezdésében foglalt elvét, amely többek között lehetővé teszi a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb mértékű legitimációjának, hatékonyságának és felelősségének biztosítását a demokratikus rendszerben. Az átláthatóság ezenkívül a különböző álláspontok nyílt megvitatását lehetővé téve hozzájárul e polgárok bizalmának növeléséhez is (2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság azonban megállapította, hogy az átláthatóság elvével csak kivételesen igazolható az olyan intézményi dokumentum bírósági eljárás keretében történő hozzáférhetővé tétele, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és amely jogi véleményt tartalmaz. Így egy intézmény jogi véleményét tartalmazó dokumentumnak az ügy iratanyagában való megtartását nem igazolja nyomós közérdek abban az esetben, ha egyrészt ez a jogi vélemény nem olyan jogalkotási eljáráshoz kapcsolódik, amelyre fokozott átláthatóság vonatkozik, másrészt pedig az iratanyagban tartáshoz kizárólag az az érdek fűződik, hogy az azt benyújtó fél jogvita keretében hivatkozni tudjon az említett jogi véleményre. Ilyen körülmények között úgy tűnik, hogy az ilyen jogi vélemény benyújtását a fellebbezőnek az érvelése alátámasztására irányuló, saját érdekei vezérlik, nem pedig valamilyen – például a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető eljárás nyilvánosságra hozatalához fűződő – nyomós közérdek (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 122. pontjában megállapította, hogy nem vitatott, hogy a jogi szolgálat véleményét nem jogalkotási eljárás keretében fogadták el. A fellebbező a Törvényszék e megállapítását nem vitatja a fellebbezésében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a Törvényszék e 122. pontban megállapította, hogy a fellebbező nem hivatkozott arra, hogy a jogi vélemény benyújtását nyomós közérdek igazolja. Márpedig a fellebbező a Bíróság előtt nem állítja, hogy ilyen érdekre hivatkozott, amit a Törvényszék figyelmen kívül hagyott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között a Törvényszék a jelen ítélet 56–58. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból eredő tanulságok helyes alkalmazásával, és téves jogalkalmazás nélkül határozott úgy, hogy az iratanyagból kizárja a jogi véleményt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező által az ötödik jogalapja keretében előadott érvek nem vonják kétségbe ezen értékelést.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, a jelen ítélet 56–58. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat nem kizárólag a jogalkotási eljárásra vonatkozó jogi véleményre vonatkozik, hanem az intézmények bármely jogi véleményére. Nem releváns tehát a fellebbező által hivatkozott azon tény, hogy a jogi vélemény nem jogalkotási eljárásra vonatkozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a fellebbező által hivatkozott azon tény, hogy a jogi vélemény a Törvényszék előtti benyújtását megelőzően kiszivárgott a sajtóban, valamint az, hogy maga a fellebbező nem felelős e kiszivárogtatásért, nem releváns azon kérdés értékelése szempontjából, hogy a jogi vélemény továbbra is az iratanyagban tartható‑e, vagy sem. Kizárólag annak van jelentősége, hogy az ilyen dokumentum hozzáférhetővé tételét az érintett intézmény engedélyezte‑e, vagy azt az uniós bíróság rendelte‑e el (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ami a jelen ügyben – amint azt a Törvényszék megállapította – nem állt fenn.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, a fellebbezőnek a kontradiktórius eljárás és a fegyveregyenlőség elvére alapított érvelésének sem lehet helyt adni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint az eljárásban részes felek mindegyike számára biztosítja azt a jogot, hogy megismerjék és megvitassák az ellenérdekű fél által a bírósághoz benyújtott beadványokat és észrevételeket, és kizárja azt, hogy az uniós bíróság olyan tények és dokumentumok alapján hozza meg a határozatát, amelyekről a felek vagy a felek valamelyike nem szerezhetett tudomást, és amelyekről emiatt nem is állt módjukban kifejteni az álláspontjukat. Ez az elv főszabály szerint a felek azon jogát is magában foglalja, hogy tudomást szerezzenek a bíróság által hivatalból felhozott azon jogalapokról, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik, és azokat megvitassák. A tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelmények betartása érdekében fontos, hogy a felek az eljárás kimenetele szempontjából meghatározó ténybeli és jogi elemeket megismerjék, és azokat kontradiktórius eljárásban megvitathassák (2009. december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 55. és 56. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig az a kérdés, hogy valamely fél jogosult‑e arra, hogy az uniós bírósághoz egy uniós intézmény kérelmére készített, és ezen intézmény engedélye nélkül hozzáférhetővé tett jogi véleményt nyújtson be, túlmegy a kontradiktórius eljárás elve tiszteletben tartásának értékelésén. Amint az az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, ezen utóbbi elv nem önmagában a bizonyítékoknak a bírósághoz történő benyújtására vonatkozik, hanem a felek ahhoz való jogára, hogy megismerjék az ellenfelük által a bírósághoz benyújtott iratokat és észrevételeket, valamint adott esetben a bíróság által hivatalból felhozott jogalapokat, és előterjesszék az ezekre vonatkozó észrevételeiket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a fegyveregyenlőség elvét illeti – amely magából a tisztességes eljárás fogalmából származik, amelyet többek között a Charta 47. cikke biztosít –, az magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy valamennyi félnek észszerű lehetőséget kell biztosítani arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, ideértve a bizonyítékait is, amelyek alapján nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben (2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik továbbá, hogy az uniós jogban alkalmazandó elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve, amelyből az következik, hogy a kellő időben benyújtott bizonyíték elfogadhatósága csak azon az alapon vitatható az uniós bíróság előtt, hogy azt szabálytalanul szerezték meg (2021. szeptember 30‑i Számvevőszék kontra Pinxten ítélet, C‑130/19, EU:C:2021:782, 104. pont; 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 129. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az egyik fél által szabálytalanul benyújtott bizonyítékok esetén, mint amilyenek az 1049/2001 rendeletben említett olyan belső dokumentumok, amelyek benyújtását az érintett intézmény nem engedélyezte, és az uniós bíróság nem rendelte el, az eljárásban részt vevő feleknek a tisztességes eljáráshoz való jogukhoz fűződő érdekeit kell egymással szemben mérlegelni, figyelembe véve az ilyen bizonyítékok megszerzése során megsértett vagy megkerült szabályok által védett érdekeket (2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 130. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig a megtámadott ítélet 116–121. pontjában a Törvényszék éppen az előtte folyamatban lévő eljárásban részt vevő felek érdekeit mérlegelte, ily módon eleget téve a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő követelményeknek. E kontextusban a Törvényszék – amint az a megtámadott ítélet 121. pontjából kitűnik – figyelembe vette többek között azt, hogy a jogi vélemény benyújtását a fellebbező részéről láthatóan az érvelésének alátámasztásához fűződő saját érdekei vezérelték, nem pedig nyomós közérdek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a fenti megfontolások összességére tekintettel az ötödik jogalapot el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második jogalapról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek érvei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező a második jogalapja keretében, amelyet másodikként célszerű megvizsgálni, arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 47–69. pontjában kifejtett érvelés téves jogalkalmazáson, valamint az ügy iratainak elferdítésén alapul.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is a fellebbező azt állítja, hogy a felperesre háruló bizonyítási teher szabályának kiigazítása, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 49. pontjában hivatkozik, megköveteli, hogy az alperes intézmény magyarázatot adjon vagy hihető feltételezést fogalmazzon meg azt illetően, hogy milyen körülmények között következhetett be kiszivárgás. Nem elegendő pusztán ezen intézménynek arra a lehetőségre való hivatkozása, hogy a kiszivárogtatásból származó jogellenesség az uniós intézményeken kívül eső személy cselekményének eredménye. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és figyelmen kívül hagyta az 1986. október 8‑i Leussink kontra Bizottság ítéletből (169/83 és 136/84, EU:C:1986:371) eredő tanulságokat, amikor kizárólag a Bizottság ezen hivatkozása alapján úgy ítélte meg, hogy nem ezen utóbbi volt a legalkalmasabb helyzetben a kiszivárogtatás bizonyítására, és hogy következésképpen a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy különbözik a 2008. július 8‑i Franchet és Byk kontra Bizottság ítélet (T‑48/05, EU:T:2008:257) alapjául szolgáló ügytől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék elmulasztott figyelembe venni bizonyos olyan valószínűsítő körülményeket, amelyek bizonyíthatják, hogy a kiszivárogtatás forrása az uniós intézményeken belüli személy volt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék a Bizottság 2017. január 30‑i, a jelen ítélet 18. pontjában említett levelének, valamint az európai ombudsman határozatának elferdítésével állapította meg, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az OLAF volt a kiszivárogtatás forrása. A fellebbező e tekintetben hozzáteszi, hogy az ügy irataiban semmi nem utal arra, hogy az OLAF és a Bizottság által folytatott vizsgálatok keretében a kiszivárogtatás forrását illetően kikérdezték volna azon nemzeti hatóságokat, amelyeknek az OLAF jelentését megküldték. Ezenkívül a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni, hogy e vizsgálatokat gondosan folytatták‑e le, és nem válaszolt a fellebbező azon érvére, amely szerint nem ez volt a helyzet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Negyedszer és utolsósorban a fellebbező azt állítja, hogy még ha az uniós intézményeken belüli és kívüli több ok vezetett is volna a kiszivárgáshoz, a Törvényszéknek a „feltételek egyenértékűségének” elméletére vagy a „megfelelő ok” elméletére tekintettel értékelnie kellett volna az egyes okok által játszott szerepet, amit a Törvényszék a jelen ügyben elmulasztott megtenni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság álláspontja szerint a második jogalap megalapozatlan. A fellebbezőnek a bizonyítási teher korlátozására vonatkozó érvelését illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a szabály alóli kivételről van szó, amelyet következésképpen megszorítóan kell értelmezni. Hangsúlyozza, hogy az 1986. október 8‑i Leussink kontra Bizottság ítélet (169/83 és 136/84, EU:C:1986:371), valamint a megtámadott ítélet 48. és 49. pontjában hivatkozott ítéletek alapjául szolgáló ügyekben a jelen ügytől eltérően pontos információk támasztották alá az alperes vétkes magatartását. Ebből a Bizottság álláspontja szerint az következik, hogy a jelen ügyben nem áll fenn, hogy a Törvényszék pusztán arra a lehetőségre hivatkozott, hogy a jogellenesség az uniós intézményeken kívül eső személy cselekményének eredménye.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a Bizottság megjegyzi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 66. pontjában hűen foglalta össze az európai ombudsman határozatát, és azt nem ferdítette el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság álláspontja</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is meg kell állapítani, hogy az OLAF vizsgálati jelentései olyan információkat tartalmazhatnak, amelyek az azokban említett személyekre nézve nagy mértékben sérelmesek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Kétségtelen, hogy a 883/2013 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése előírja az OLAF számára azt a kötelezettséget, hogy a vizsgálatának befejezésekor, és azt megelőzően, hogy rögzítené az érintett személyt név szerint megnevező következtetéseit, meg kell adnia a lehetőséget e személy számára, hogy észrevételeket tegyen a rá vonatkozó tényállással kapcsolatban. E rendelkezés a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított, mindenkit megillető, ahhoz való jogot hajtja végre, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 30‑i Számvevőszék kontra Pinxten ítélet, C‑130/19, EU:C:2021:782, 167. és 168. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az OLAF vizsgálata által érintett személyek azonban nem jogosultak arra, hogy az OLAF végleges jelentésének elfogadását megelőzően betekintsenek az utóbbi hivatal irataiba (lásd ebben az értelemben: 2023. november 30‑i Sistem ecologica kontra Bizottság ítélet, C‑787/22 P, EU:C:2023:940, 155. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a Bíróság megállapította, hogy az OLAF jelentései nem váltanak ki kötelező joghatásokat (2023. november 30‑i Sistem ecologica kontra Bizottság ítélet, C‑787/22 P, EU:C:2023:940, 66. pont). Következésképpen az ilyen végleges jelentésben említett személyek arra sem jogosultak, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be e jelentéssel szemben az abban esetlegesen szereplő, rájuk nézve sérelmes állítások vitatása érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így az EUMSZ 339. cikkből, valamint a 883/2013 rendelet 10. cikkének (1)–(3) bekezdéséből eredő, az OLAF‑jelentések bizalmas jellegének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségnek való megfelelés különleges jelentőséggel bír az e jelentések alapjául szolgáló vizsgálatokkal érintett személyek számára.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ilyen jelentésekben szereplő, rájuk vonatkozó állítások nyilvánosságra hozatala ugyanis súlyosan sértheti a jóhírnevüket, miközben – mindaddig, amíg az e jelentésekben szereplő ajánlások teljesítése érdekében konkrét intézkedéseket nem hoznak velük szemben – az ezen állításokkal érintett személyek azokat nem vitathatják bíróság előtt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a Bizottság, amelyhez az OLAF is tartozik, nem szorítkozhat annak biztosítására, hogy a saját szervezeti egységei az OLAF jelentéseit csak az azok átvételére jogosultakkal közöljék, és azokat ne hozzák nyilvánosságra. Arra is ügyelnie kell, hogy az ilyen jelentések címzettjei – függetlenül attól, hogy más uniós intézményekről vagy a tagállamok illetékes hatóságairól van‑e szó – tudatában legyenek a nyilvánosságra hozataltól való tartózkodásra vonatkozó saját kötelezettségüknek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a Bizottság olyan intézkedésekre is köteles, mint például a Bizottságon kívülre továbbított OLAF‑jelentés – papíralapú vagy elektronikus – másolatainak különleges megjelölése annak érdekében, hogy az ilyen jelentés kiszivárogtatása esetén lehetséges legyen e kiszivárogtatás forrásának azonosítása.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ítélet 80–87. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel nem lehet elismerni, hogy az OLAF valamely személyre nézve sérelmes állításokat tartalmazó jelentésének kiszivárgása esetén ahhoz, hogy e személy a Bizottságtól a jelentés nyilvánosságra hozatala által a számára okozott kár megtérítését kérje, az említett személynek kell bizonyítania, hogy a kiszivárgás ténylegesen a Bizottságtól – amelyhez az OLAF tartozik – ered, amely bizonyítás hiányában e személy kártérítési keresetét megalapozatlanság miatt el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Igaz, hogy ami az Uniónak az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján fennálló szerződésen kívüli felelősségének megállapításával kapcsolatos bizonyítási teherre és bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat illeti, főszabály szerint az e felelősségre hivatkozó félnek kell meggyőző bizonyítékokkal bizonyítania, hogy e felelősség megállapításának feltételei teljesülnek. Így e fél többek között ilyen bizonyítékokat köteles előterjeszteni az általa hivatkozott kár fennállására és annak mértékére vonatkozóan. Ennek érdekében az említett fél bármilyen bizonyítási eszközre hivatkozhat, mivel az uniós jogban a szabad bizonyítás elve érvényesül (2025. december 18‑i Hamoudi kontra Frontex ítélet, C‑136/24 P, EU:C:2025:977, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság azonban már megállapította, hogy a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályoknak a Törvényszék általi alkalmazása nem sértheti az uniós jog által a magánszemélyeknek biztosított jogok bírói védelmének hatékonyságát. Az ilyen alkalmazás különösen nem vezethet ahhoz, hogy az egyik félre túlzott vagy akár teljesíthetetlen bizonyítási teher (probatio diabolica) háruljon, sem pedig a fegyveregyenlőség elvének megkérdőjelezéséhez, amely elv magában foglalja, hogy észszerű lehetőséget kell biztosítani valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, amelyek mellett nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben. Így e szabályok alkalmazása során a Törvényszéknek biztosítania kell a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog teljes körű tiszteletben tartását, figyelembe véve az előtte folyamatban lévő ügy sajátos körülményeit. Ha e körülményekre tekintettel bebizonyosodik, hogy az említett szabályok alkalmazása rendkívül nehéz, vagy akár lehetetlen bizonyítási terhet ró a jogvitában részt vevő félre, e szabályokat meg kell változtatni (2025. december 18‑i Hamoudi kontra Frontex ítélet, C‑136/24 P, EU:C:2025:977, 77. és 78. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig köztudott, hogy az olyan bizalmas dokumentumok kiszivárgására, mint az OLAF jelentése, az esetek többségében anélkül kerül sor, hogy a nyilvánosság – ideértve az ilyen dokumentumokban említett személyeket is – megismerhetné e kiszivárgás eredetét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a jelen ítélet 89. és 90. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében abban az esetben, ha ilyen személyek úgy vélik, hogy egy OLAF‑jelentésnek az engedély nélküli nyilvánosságra hozatala miatt kárt szenvedtek, módosítani kell a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, az ilyen jelentés bizalmas jellegével kapcsolatban a Bizottságra háruló, a jelen ítélet 86. és 87. pontjában kifejtett kötelezettségekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság van a legalkalmasabb helyzetben arra, hogy olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek lehetővé teszik az OLAF‑jelentés kiszivárgása eredetének azonosítását, vagy legalábbis annak megállapítását, hogy észszerűen nem tekinthető úgy, hogy a kiszivárgás a saját szervezeti egységeitől – köztük az OLAF‑tól – ered. Ha a Bizottság nem terjeszt elő ilyen bizonyítékokat, a kiszivárgás forrásával kapcsolatos bizonytalanságot neki kell viselnie, így meg kell állapítani, hogy a kiszivárgás neki tudható be, és azért a Bizottság felelős (lásd analógia útján: 1986. október 8‑i Leussink kontra Bizottság ítélet, 169/83 és 136/84, EU:C:1986:371, 17. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben kétségtelen, hogy a megtámadott ítélet 49. pontjában a Törvényszék lényegében emlékeztetett az 1986. október 8‑i Leussink kontra Bizottság ítéletből (169/83 és 136/84, EU:C:1986:371) eredő ítélkezési gyakorlatra.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal a Törvényszék, miután ezen ítélet 61. pontjában megállapította, hogy az OLAF‑jelentésnek a sajtóban való első kiszivárgása időpontjában már nem kizárólag a Bizottság és az OLAF rendelkezett e jelentéssel, az említett ítélet 62. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy nem tekinthető úgy, hogy az előző pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottság volt a legalkalmasabb helyzetben arra, hogy olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a kiszivárgás és az abból eredő kár milyen okból következett be, így a bizonyítási teherre vonatkozó, ezen ítélkezési gyakorlatban előírt szabály korlátozása a jelen ügyben nem alkalmazható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék azáltal tévesen alkalmazta a jogot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ítélet 88–93. pontjában kifejtett megfontolásokból ugyanis kitűnik, hogy a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályok módosítása éppen az olyan OLAF‑jelentés engedély nélküli hozzáférhetővé tétele esetén szükséges, amellyel e hozzáférhetővé tétel időpontjában nem kizárólag a Bizottság és az OLAF rendelkezett. Ha ebben az időpontban kizárólag a Bizottság és az OLAF rendelkezett e jelentéssel, magától értetődő, hogy annak engedély nélküli nyilvánosságra hozatala csupán nekik tudható be, anélkül hogy ennek bizonyításához szükséges lenne a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályok kiigazítása.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanezen okokból a Törvényszék szintén tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 65. pontjában lényegében azt állapította meg, hogy azon vélelem megakadályozásához, hogy az OLAF volt a kiszivárgás forrása, elegendő, ha a Bizottság pusztán arra a lehetőségre hivatkozik, hogy az OLAF jelentése kiszivárgásának forrása az uniós intézményeken kívül is lehetett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között – és anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni a fellebbező által a második jogalap alátámasztása érdekében előterjesztett többi érvet –, e jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy ezenkívül meg kellene vizsgálni az első, a harmadik és a negyedik fellebbezési jogalapot is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszékhez benyújtott keresetről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">100</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében, ha a per állása – részben vagy teljes mértékben – megengedi, az ügyet, vagy adott esetben annak azon részét, amelynek tekintetében a per állása ezt megengedi, maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, és amennyiben ennek helye van, az ügy azon részét, amelynek tekintetében a per állása ezt nem teszi lehetővé, visszautalhatja a Törvényszék elé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">101</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a per állása megengedi a határozathozatalt a Bizottság által hivatkozott, a felperes kártérítési igényének elévülésére alapított elfogadhatatlansági kifogást illetően.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">102</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság a Törvényszék előtt felhozott elfogadhatatlansági kifogása keretében arra hivatkozott, hogy a fellebbező kártérítési igénye lényegében a jelen ítélet 41. és 42. pontjában összefoglaltakkal azonos okok miatt elévült.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">103</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikke értelmében a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben az Unió elleni eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el. Az elévülés megszakad, ha az Európai Unió Bíróságához keresetet nyújtottak be, vagy ha a károsult fél az eljárás megindítása előtt követelésével az Unió megfelelő intézményéhez fordult. Ez utóbbi esetben az eljárást az EUMSZ 263. cikkben előírt két hónapos határidőn belül kell megindítani, és adott esetben az EUMSZ 265. cikk második bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">104</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében előírt elévülési időt akkortól kell számítani, amikortól a kártérítési kötelezettség feltételei fennállnak, különösen pedig amikortól a megtérítendő kár ténylegessé válik (2012. november 8‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑469/11 P, EU:C:2012:705, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Törvényszék eljárási szabályzatának 60. cikke, amely előírja, hogy az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodnak, nem alkalmazandó az elévülési időre, amely nem eljárási határidő (lásd ebben az értelemben: 2012. november 8‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑469/11 P, EU:C:2012:705, 49. és 59. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">105</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a fellebbező a kártérítési keresetében azon kár megtérítését kéri, amelyet az OLAF jelentése teljes változatának a New Europe újság honlapján való közzététele miatt szenvedett el. E kár egyrészt vagyoni kárból áll, amelyet a fellebbező a partnerei és szokásos adományozói által rábízott tevékenységek volumenének csökkenése miatt szenvedett el, másrészt pedig nem vagyoni kárból, az igazságtalanság és a frusztráció érzése, valamint becsületének, imázsának és jóhírnevének sérelme miatt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">106</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem vitatott, hogy az OLAF jelentésének teljes változatát – mellékletei nélkül – 2015. december 11‑én közzétették a New Europe újság honlapján, és hogy ettől az időponttól kezdve azt bármely érdekelt megtekinthette, ideértve a felperes partnereit és adományozóit is. Minden újabb személy részéről történő megtekintés külön nem vagyoni kárt okozhatott a felperesnek azáltal, hogy a jelentést megtekintő személy szemszögéből sérült a jóhírneve, és e nem vagyoni kárt úgy kell tekinteni, mint amely a jelen ítélet 104. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében véve e megtekintés időpontjában vált ténylegessé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">107</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a fellebbező által hivatkozott vagyoni kárt illeti, e kár a felperes egyes partnerei vagy adományozói tekintetében csak azon időpontban tekinthető ténylegessé váltnak, amikor ezen partner vagy adományozó úgy döntött, hogy többé nem járul hozzá a fellebbező tevékenységeihez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">108</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező kártérítési keresetét 2020. december 21‑én, azaz, több mint öt évvel azt követően nyújtották be, hogy az OLAF‑nak a fellebbezőre vonatkozó jelentését 2015. december 11‑én közzétették a New Europe újság internetes oldalán. Következésképpen az e keresetben érvényesíteni kívánt igényt elévültnek kell tekinteni, amennyiben az a felperes által elszenvedett bármely olyan vagyoni vagy nem vagyoni kárra vonatkozik, amely 2015. december 21. előtt vált ténylegessé, és a keresetet, amennyiben az ilyen károkat érint, elfogadhatatlanság miatt el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">109</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az iratokból azonban nem tűnik ki, hogy az OLAF jelentése 2015. december 21‑től már ne lett volna hozzáférhető a New Europe újság honlapján. Következésképpen nem zárható ki, hogy az érdekeltek először ezen időpontot követően tekintettek be e jelentésbe, és ezt követően alkottak a fellebbezőről kedvezőtlen véleményt, olyan vagyoni kárt okozva a fellebbezőnek, amely 2015. december 20. után vált ténylegessé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">110</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül az is lehetséges, hogy a fellebbező partnerei vagy adományozói – függetlenül attól, hogy mikor tekintették meg az OLAF jelentését – 2015. december 20. utáni időpontban döntöttek úgy, hogy többé nem járulnak hozzá a fellebbező tevékenységeihez, ez pedig fellebbezőre nézve olyan vagyoni kárt képez, amely ezen utóbbi időpontot követően vált ténylegessé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">111</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig, ami a jelen ítélet 109. és 110. pontjában említett esetleges károkat illeti, az elévülési idő nem telt el a fellebbező kártérítési keresetének benyújtásakor. Következésképpen az e keresetben érvényesített igény, amennyiben az ilyen esetleges károk megtérítésére irányul, nem évült el, és azt érdemben kell vizsgálni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">112</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az Unió részéről fennálló, az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti, szerződésen kívüli felelősség beállásához több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető valamely jogszabály kellően súlyos megsértésének fennállása, a kár tényleges jellege, valamint az aktus kibocsátóját terhelő kötelezettség megsértése és a sérelmet szenvedett személyek kára közötti közvetlen okozati összefüggés fennállása (2025. december 18‑i WS és társai kontra Frontex [Közös visszaküldési művelet] ítélet, C‑679/23 P, EU:C:2025:976, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">113</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami az első feltételt illeti, a kellően súlyos jogsértés fennállása attól a mérlegelési jogkörtől függ, amellyel az e szabályt megsértő uniós intézmény, szerv vagy szervezet rendelkezik, illetve azon kérdéstől, hogy az nem hagyta‑e nyilvánvaló és súlyos módon figyelmen kívül azokat a korlátokat, amelyek e jogkörhöz kapcsolódnak, figyelemmel többek között az említett szabály világosságának és pontosságának mértékére, az abból eredő értelmezési vagy alkalmazási nehézségekre, valamint a szabályozást igénylő helyzet összetettségére (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 22‑i IMG kontra Bizottság ítélet, C‑619/20 P és C‑620/20 P, EU:C:2022:722, 146. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">114</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül azon kérdést illetően, hogy a megsértett jogszabály magánszemélyek számára jogokat keletkeztet‑e, emlékeztetni kell arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a magánszemélyek jogai nemcsak akkor keletkeznek, amikor az uniós jogi rendelkezések azokat kifejezetten előírják, hanem azokból a pozitív vagy negatív kötelezettségekből eredően is, amelyeket az uniós jogi rendelkezések egyértelműen rögzítenek mind a magánszemélyek, mind pedig a tagállamok, valamint az uniós intézmények, szervek és hivatalok számára (2024. március 5‑i Kočner kontra Europol ítélet, C‑755/21 P, EU:C:2024:202, 119. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">115</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ilyen kötelezettségek megsértése sértheti azokat a jogokat, amelyeket az érintett uniós jogi rendelkezések hallgatólagosan ruháznak a magánszemélyekre. E rendelkezések teljes érvényesülése, valamint azon jogok védelme, amelyek keletkeztetésére azok irányulnak, megköveteli, hogy a magánszemélyek kártérítést követelhessenek (2024. március 5‑i Kočner/Europol ítélet, C‑755/21 P, EU:C:2024:202, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">116</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy bár nem vitatott, hogy az IMG nem felelős az OLAF‑jelentés kiszivárgásáért, és hogy a Bizottság e jelentést jogszerűen csak a francia és a belga igazságügyi hatóságoknak továbbította, és így e kiszivárgásért kizárólag a Bizottság vagy ezen utóbbi hatóságok lehetnek felelősek, a Bizottság nem terjesztett elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely alátámaszthatná, hogy eleget tett a jelen ítélet 86. és 87. pontjában említett kötelezettségeinek, vagy amely legalábbis bizonyíthatná, hogy az OLAF‑jelentés kiszivárgása észszerűen nem tekinthető a saját szervezeti egységeitől eredőnek. Következésképpen a jelen ítélet 93. pontjából kitűnik, hogy az e kiszivárgásért való felelősséget a Bizottságnak kell betudni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">117</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a 883/2013 rendelet 10. és 11. cikkéből, valamint a jelen ítélet 80–87. pontjában kifejtett megfontolásokból kitűnik egyrészt az, hogy a Bizottság, amelyhez az OLAF tartozik, nem hozhatja nyilvánosságra az OLAF jelentését, és e tekintetben semmilyen mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik. Következésképpen az OLAF jelentésének nyilvánosságra hozatalát, amennyiben az bármilyen okból a Bizottságnak tudható be, az ezen ítélet 113. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az OLAF‑jelentések engedély nélküli nyilvánosságra hozatalát tiltó jogszabály kellően súlyos megsértésének kell tekinteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">118</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt a jelen ítélet 114. és 115. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében meg kell állapítani, hogy e tilalom, amelynek célja a magánszemélyeknek az OLAF‑jelentések engedély nélküli nyilvánosságra hozatalának hátrányos következményeivel szembeni védelme, amely jelentések rájuk nézve sérelmes állításokat tartalmazhatnak, amelyekkel szemben nem tudnak védekezni, magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabálynak minősül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">119</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ítélet 116–118. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabálynak a Bizottság általi kellően súlyos megsértése bizonyított.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">120</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között a jelen ítélet 112. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az Unió felelősségének megállapításához szükséges első feltételt, amely az érintett intézmény magatartásának jogellenességére vonatkozik, a jelen ügyben teljesültnek kell tekinteni, anélkül hogy határozni kellene a fellebbező által hivatkozott, a jelen ítélet 25. pontjában felidézett többi jogellenességről, amelyek az OLAF‑jelentésének engedély nélküli nyilvánosságra hozatalát megelőzően merültek fel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">121</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E feltételek közül a harmadikat, amely azon okozati kapcsolat meglétére vonatkozik, amely egyrészről e jelentés engedély nélküli nyilvánosságra hozatala, és másrészről a fellebbező által a becsületének, imázsának és jóhírnevének az e jelentést első alkalommal 2015. december 20. után megtekintő személyek körében történő megsértése miatt esetlegesen elszenvedett nem vagyoni kár, valamint a fellebbező által amiatt elszenvedett vagyoni kár között áll fenn, hogy a partnerei és az adományozói ezen időpontot követően esetlegesen úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem járulnak hozzá a tevékenységéhez, szintén teljesítettnek kell tekinteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">122</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A hivatkozott kár ténylegességére vonatkozó második feltételt illetően azonban meg kell állapítani, hogy bár a fellebbező kártérítési keresetét a Törvényszék előtt teljes egészében megvitatták írásban és szóban is, e bíróság nem határozott a fellebbező által hivatkozott kár ténylegességéről. Ezenkívül az elsőfokú bírósági eljárás iratainak vizsgálatából az következik, hogy a Bíróság jelenleg nem rendelkezik minden olyan ténybeli elemmel, amely szükséges lenne ahhoz, hogy kellő bizonyossággal elvégezhesse az e kár fennállásának és adott esetben a mértékének elemzésével járó összetett ténybeli értékelést.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">123</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az határozzon a fellebbező által esetlegesen elszenvedett azon vagyoni és nem vagyoni kár fennállásáról, és adott esetben mértékéről, amely 2015. december 20. után vált ténylegessé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count"/>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A költségekről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">124</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel a Bíróság az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C41DispositifIntroduction" id="para-174" title="page-24">
      A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2023. június 28‑i IMG kontra Bizottság ítéletét (T‑752/20, EU:T:2023:366) hatályon kívül helyezi.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság a keresetet elfogadhatatlanság miatt elutasítja abban a részében, amelyben az a fellebbező által elszenvedett bármely olyan vagyoni vagy nem vagyoni kárra vonatkozik, amely 2015. december 21. előtt vált ténylegessé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, annak érdekében, hogy az határozzon a keresetről abban a részében, amelyben az a fellebbező által elszenvedett bármely olyan vagyoni vagy nem vagyoni kárra vonatkozik, amely 2015. december 21‑től vált ténylegessé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <div class="signatures">
<p class="C77Signatures" id="para-179" title="page-24">
<span class="signatory">Aláírások</span>
</p>
</div>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">*</a>
</span>) Az eljárás nyelve: francia.</p>
</body>
</html>
