A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (kilencedik tanács)
2021. október 21.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 99. cikke – A hozzáadottérték‑adó (héa) közös rendszere – 2006/112/EK irányelv – 273. cikk – Csalás elleni küzdelem – Árufuvarozásra vonatkozó bevallási kötelezettség – Elektronikus közúti áruforgalom‑ellenőrző rendszer – A kockázatos adózókra alkalmazandó szankciórendszer – Arányosság”
A C‑583/20. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Kúria (Magyarország) a Bírósághoz 2020. november 6‑án érkezett, 2020. szeptember 24‑i határozatával terjesztett elő
az EuroChem Agro Hungary Kft.
és
a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: K. Jürimäe, a harmadik tanács elnöke, a kilencedik tanács elnökeként eljárva (előadó), S. Rodin és N. Piçarra bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésének és a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 273. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az EuroChem Agro Hungary Kft. (a továbbiakban: EuroChem) és a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (Magyarország) között az e társasággal szemben egy adóvizsgálatot követően kiszabott bírság tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A héairányelv 273. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok megállapíthatnak más kötelezettségeket is, amelyeket szükségesnek ítélnek a [hozzáadottérték‑adó (héa)] pontos behajtása és az adócsalás megakadályozása érdekében, arra a követelményre is figyelemmel, hogy az adóalanyok által teljesített belföldi és tagállamok közötti ügyleteket egyenlő bánásmódban kell részesíteni, és feltéve, hogy az ilyen kötelezettségek nem támasztanak a tagállamok közötti kereskedelemben a határátlépéssel összefüggő alaki követelményeket.
Az első albekezdésben [helyesen: bekezdésben] említett lehetőséget nem lehet a 3. fejezetben meghatározott kötelezettségeket meghaladó további számlázási kötelezettségek előírására felhasználni.”
A magyar jog
4 Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvénynek (a Magyar Közlöny 2017. évi 192. száma [XI. 14.]) az alapeljárás tényállására alkalmazandó változata (a továbbiakban: az adózás rendjéről szóló törvény) szerinti XI. fejezete állapítja meg az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKAER) alkalmazásából eredő kötelezettségeket. E fejezet tartalmazza a 113. §‑t, amely az (1) bekezdésében a következőket írja elő:
„Útdíjköteles gépjárművel, továbbá a 3,5 tonna össztömeget meghaladó gépjárművel végzett, közúti fuvarozással járó, e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben meghatározott termékértékesítést, termékbeszerzést, egyéb célú termékmozgatást kizárólag érvényes EKAER számmal rendelkező adózó folytathat.”
5 Az adózás rendjéről szóló törvény „Adóbírság, mulasztási bírság kockázatos adózónál” címet viselő 161. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy a jogszabálysértés feltárásának, illetve az utólagos ellenőrzés megállapításairól szóló jegyzőkönyv keltének időpontjában kockázatos adózónak minősült, az állami adó‑ és vámhatóság az adóbírság és a mulasztási bírság kiszabását nem mellőzheti, és az általa kiszabható legkisebb bírság mértéke az általános szabályok szerint kiszabható bírság felső határának harminc százaléka.
(2) Az állami adó‑ és vámhatóság által kiszabható mulasztási bírság felső határa, ha az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy a mulasztás feltárásának (jegyzőkönyvezésének) időpontjában kockázatos adózónak minősült, az általános szabályok szerint kiszabható mulasztási bírság felső határának százötven százaléka.”
6 E törvény 226. §‑a (2) bekezdésének b) pontja a következőképpen szól:
„Ha az adózó […] a bejelentési kötelezettségét hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, a bejelentési kötelezettségét hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, az állami adó‑ és vámhatóság az adózó terhére a be nem jelentett, illetve a hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan bejelentett áru értékének negyven százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 Az EuroChem magyar jog szerinti társaság, amely közúti árufuvarozásra irányuló kereskedelmi tevékenységet folytat. E társaság az alapításának évében elmulasztotta egy kérdőív visszaküldésére vonatkozó kötelezettségét, ezért vele szemben 80 000 forint (HUF) (hozzávetőleg 225 euró) bírságot szabtak ki. Mivel e bírság összege meghaladta az új vállalkozásnak minősülő társaság tárgyévre megállapított adóteljesítményének 70%‑át, az említett társaságot a 2017. május 1. és 2019. január 31. közötti időszak vonatkozásában a magyar szabályozás alapján „kockázatos adózónak” minősítették.
8 A Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fejér Megyei Adó‑ és Vámigazgatósága (Magyarország; a továbbiakban: adó‑ és vámigazgatóság) az EuroChem által a 2017. április 1. és 2018. június 30. közötti időszakban végzett közúti fuvarozási tevékenység vizsgálatára irányuló adóellenőrzés során az áruk vonatkozásában e társaság által tett EKAER‑bejelentésekben több szabálytalanságot állapított meg. Ilyen szabálytalanságnak minősült, hogy nem tüntették fel a fuvarozás megkezdésének, illetve a gépjármű kirakodási átvételi címre érkezésének időpontját, és hogy a szállított áruk súlyára, illetve ezen áruk átvételi címére vonatkozóan pontatlan információkat szolgáltattak.
9 A megállapított szabálytalanságok címén az adó‑ és vámigazgatóság a 2018. november 9‑i határozatával 106 629 113 HUF (hozzávetőleg 300 000 euró) összegű mulasztási bírság megfizetésére kötelezte az EuroChemet.
10 E bírság összegének meghatározásakor az adó‑ és vámigazgatóság figyelembe vette az EuroChem kellő tapasztalatát arra irányulóan, hogy az áruszállításra vonatkozó bejelentési kötelezettségének a tőle elvárható körültekintéssel eleget tegyen, valamint azokat a nehézségeket, amelyek az árumozgás és árueredet adóhatóság részéről történő ellenőrzésében a hibás bejelentések esetén felmerülnek. Enyhítő körülményként értékelte többek között az alapügyben szóban forgó jogsértések csekély súlyát és azok nem szándékos jellegét, valamint hogy az adózó terhére korábban jogsértés nem került megállapításra, és hogy adócsalásra és az adóügyi érdekek megsértésére utaló körülmények nem merültek fel. Következésképpen az adó‑ és vámigazgatóság a minimális bírságösszeget szabta ki az EuroChemmel szemben.
11 E tekintetben az adó‑ és vámigazgatóság rámutatott arra, hogy a korábban „kockázatos adózónak” minősített társaságokra alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezések értelmében köteles volt az EuroChemmel szemben egy minimális bírságösszeg kiszabására, amely az alapügyben a szállított áruk értéke 12%‑ának felel meg.
12 A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) elutasította az EuroChem által az adó‑ és vámigazgatóság 2018. november 9‑i határozatával szemben benyújtott keresetet. Többek között mint megalapozatlant elutasította az ez utóbbi által a héairányelv 273. cikkének megsértésére alapított érvelést.
13 Az EuroChem felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen elutasító határozattal szemben a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságként eljáró Kúriához (Magyarország).
14 Az EuroChem a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkozik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás kizárja, hogy a „kockázatos adózóval” szemben kiszabott bírság összegét az elkövetett jogsértés valódi súlyához igazítsák, ami sérti az arányosság elvét, és versenyhátrányt, valamint az azonos tevékenységet végző gazdasági szereplők közötti eltérő bánásmódot eredményez. E körülmények között arra hivatkozik, hogy az alapügyben szóban forgó szankció sérti a vállalkozás szabadságát és az áruk szabad mozgását. Ezenkívül azt állítja, hogy az arányos bírság kiszabása nem veszélyeztetné az EKAER által követett célt. Hangsúlyozza továbbá, hogy a hiányos nyilatkozatok nem befolyásolták az áruk nyomonkövethetőségét.
15 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az EuroChemmel szemben kiszabott bírság összeegyeztethető‑e az uniós jog követelményeivel és különösen az arányosság elvével.
16 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben úgy véli, hogy a nemzeti szabályozás főszabály szerint lehetőséget biztosít arra, hogy az adóalannyal szemben az EKAER‑hez kapcsolódó jogsértés súlyához igazodó összegű bírságot szabjanak ki, ily módon tiszteletben tartva az arányosság elvét. Ugyanakkor, mivel – amint az alapügyben is – az adóalanyt korábban „kockázatos adózónak” minősítették, az illetékes hatóság olyan bírság kiszabására köteles, amelynek összege nem lehet alacsonyabb az áruérték 12%‑ánál, és amely a teljesített értékesítések után az általános héamérték – amely Magyarországon 27% – szerint számított fizetendő adó majdnem felének felel meg. Így ebben a helyzetben az illetékes hatóság nem igazíthatja ki e bírság összegét az elkövetett jogsértés valódi súlyára tekintettel. E bíróság álláspontja szerint az így meghatározott bírság összege aránytalan terhet róhat a vállalkozásokra, ami ily módon akadályát képezi az áruk szabad mozgása elvének.
17 E körülmények között határozott úgy a Kúria, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) [A] Héa‑irányelv 273. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az abban a tagállamoknak adott felhatalmazás kereteit túllépi az olyan szankciórendszer, amely a kockázatos adózónak minősülő adózók esetében nem teszi lehetővé csekély súlyú, az [EKAER‑hez hasonló elektronikus közúti áruforgalom ellenőrző rendszerhez] kapcsolódó jogsértés esetén a szállított áru értéke 40%‑ának a 30%‑[á]nál alacsonyabb összegű bírság kiszabását, illetve mellőzését[?]
2) A Héa‑irányelv 273. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az ilyen mértékű szankció túllép az abban elismert, az adó behajtása és az adócsalás elleni küzdelem, mint cél megvalósításához szükséges mértéken (aránytalan)?
3) Az [EUMSZ] 26. cikk (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a kockázatos adózókra alkalmazandó szankciórendszer akadályozza az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása elvének érvényesülését?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első és a második kérdésről
18 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság, ha az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
19 A jelen ügyben, az első és a második kérdés megválaszolása érdekében ezt a rendelkezést kell alkalmazni.
20 E kérdésekkel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a héairányelv 273. cikkét és az arányosság elvét, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nemzeti jog értelmében „kockázatos adózónak” minősített adóalannyal szemben az áruk feladására vonatkozó bevallásokban elkövetett szabálytalanságok szankcionálására olyan bírságot szab ki, amelynek összege az áruk értéke 40%‑ának 30%‑ánál semmiképpen nem lehet alacsonyabb.
21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a héairányelv 273. cikke alapján a tagállamoknak lehetőségük van intézkedéseket elfogadni a héa pontos beszedésének és az adócsalás megakadályozásának a biztosítása érdekében. Különösen, az uniós jog erre vonatkozó rendelkezéseinek hiányában az uniós jogi szabályozásban a héalevonási jog gyakorlására vonatkozóan előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása (2019. május 8‑i EN.SA. ítélet, C‑712/17, EU:C:2019:374, 38. pont, és 2021. április 15‑i Grupa Warzywna ítélet, C‑935/19, EU:C:2021:287, 25. pont).
22 A tagállamoknak e hatáskörüket azonban az uniós jog és e jog általános elveinek, következésképpen pedig az arányosság elvének a tiszteletben tartásával kell gyakorolniuk (2017. április 26‑i Farkas ítélet, C‑564/15, EU:C:2017:302, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Következésképpen az ilyen szankciók nem mehetnek túl az adó pontos beszedése biztosítására és az adócsalás megakadályozására irányuló célkitűzés eléréséhez szükséges mértéken. Annak megítélése céljából, hogy valamely szankció megfelel‑e az arányosság elvének, figyelembe kell venni különösen az e szankció által büntetendő jogsértés jellegét és súlyát, valamint a szankció összege meghatározásának módjait (2017. április 26‑i Farkas ítélet, C‑564/15, EU:C:2017:302, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Ami közelebbről valamely adóbírság összege meghatározásának módját illeti, azoknak lehetővé kell tenniük az adóhatóságok számára, hogy azok a szankció összegét az adott ügy konkrét körülményeihez igazítsák (lásd ebben az értelemben: 2021. április 15‑i Grupa Warzywna ítélet, C‑935/19, EU:C:2021:287, 34. pont).
25 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás előírja, hogy az adóalanyok által az áruszállítások vonatkozásában tett EKAER‑bejelentéseikben elkövetett szabálytalanságok a héacsalás elleni hatékony küzdelem érdekében bírság kiszabását vonják maguk után. Ami közelebbről a korábban a nemzeti jog alapján „kockázatos adózónak” minősített társaságokat illeti, esetükben e bírságok semmiképpen nem lehetnek alacsonyabbak, mint az áruk értéke 40%‑ának a 30%‑a.
26 Így a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint az EuroChem „kockázatos adózónak” minősítése miatt az adó‑ és vámigazgatóság által kiszabható bírság összege nem lehetett alacsonyabb az áruk értékének 12%‑ánál, annak ellenére, hogy a megállapított szabálytalanságok csekély súlyúak voltak, hogy azok folytán az államkincstárat nem érte bevételkiesés, és hogy semmilyen adócsalásra utaló körülmény nem merült fel.
27 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó bírságösszeg nemzeti jogszabályoknak megfelelő meghatározásakor az adóhatóságnak nem volt lehetősége arra, hogy ha azt az ügy konkrét körülményei indokolják, a bírság összegét az áruk értékének meghatározott százalékánál alacsonyabb szinten állapítsa meg, vagy hogy teljes egészében mellőzze a bírság kiszabását.
28 Ebből a szempontból, még ha az alapügyben szóban forgó bírság főszabály szerint alkalmasnak tűnik is arra, hogy ösztönözze az adóalanyt az EKAER‑rel összefüggő kötelezettségeinek a teljesítésére, és ennélfogva arra, hogy az adó pontos beszedésének biztosítására és az adócsalás megakadályozására irányuló célok megvalósuljanak, az e bírság összegének meghatározására vonatkozó részletes szabályok alapján az adóhatóságnak nem volt lehetősége arra, hogy ezen összeget az eset körülményeihez igazítsa annak biztosítása érdekében, hogy ez utóbbi összeg ne lépje túl a megvalósítani kívánt cél eléréséhez szükséges mértéket.
29 A fentiek összességére tekintettel az első és második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a héairányelv 273. cikkét és az arányosság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nemzeti jog értelmében „kockázatos adózónak” minősített adóalannyal szemben az áruk feladására vonatkozó bevallásokban elkövetett szabálytalanságok szankcionálására olyan bírságot szab ki, amelynek összege az áruk értéke 40%‑ának 30%‑ánál semmiképpen nem lehet alacsonyabb.
A harmadik kérdésről
30 A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, vagy ha a kérelem, illetve a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
31 A jelen ügyben, a harmadik kérdést illetően ezt a rendelkezést kell alkalmazni.
32 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikk szerint kezdeményezett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja ez utóbbiak számára az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek. Az előzetes döntéshozatalra utalás indoka nem az általános vagy hipotetikus kérdésekről való véleménynyilvánítás, hanem az adott jogvita tényleges megoldásának szükségessége (2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Amint ugyanis az magából az EUMSZ 267.cikk szövegéből kitűnik, a kért előzetes döntésnek „szükségesnek” kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó „ítélete meghozatalához” (2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Az ilyen eljárás keretében a Bíróság hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti bíróságnak meg kell jelölnie azon pontos okokat, amelyek arra indították, hogy felvesse az uniós jog értelmezését, és amelyek alapján szükségesnek tartotta, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseit a Bíróság elé terjessze. Tekintettel ugyanis arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szolgál a Bíróság előtti eljárás alapjául, elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróság magában az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejtse az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterét, valamint hogy minimális magyarázatot adjon az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okaira, valamint az e rendelkezések és az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó nemzeti jogszabályok közötti kapcsolatra (2021. január 20‑i Bezirkshauptmannschaft Kirchdorfvégzés, C‑293/20, nem tették közzé, EU:C:2021:44, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ezen, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó együttes követelmények, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak az EUMSZ 267. cikk által bevezetett együttműködés keretében szigorúan tiszteletben kell tartania, kifejezetten szerepelnek az eljárási szabályzat 94. cikkében, amelynek ismerete elvárható e bíróságtól. Az említett követelmények ugyancsak tükröződnek többek között az Európai Unió Bírósága által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan a nemzeti bíróságok számára megfogalmazott ajánlásokban (HL 2019. C 380., 1. o.) (2021. január 20‑i Bezirkshauptmannschaft Kirchdorfvégzés, C‑293/20, nem tették közzé, EU:C:2021:44, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 A jelen ügyben a harmadik kérdés nyilvánvalóan nem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában említett azon követelménynek, amely egyrészt azokra az okokra vonatkozik, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel az EUM‑Szerződés egyik rendelkezésének és az ott hivatkozott alapvető szabadságoknak az értelmezésére vonatkozóan, másrészt pedig arra a kapcsolatra, amelyet ezen bíróság e rendelkezés és e szabadságok, illetve az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jogszabály között felállított.
37 Meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdése, amelyre a harmadik kérdés irányul, előírja, hogy a belső piac „belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”.
38 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság annak megállapítására szorítkozik, hogy a bírság összegének az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon való kiszámítása „azzal az eredménnyel is járhat, hogy akadályozhatja az áruk szabad mozgása elvének érvényesülését”. Ezzel a kérdést előterjesztő bíróság egyáltalán nem fejti ki azokat a konkrét okokat, amelyek miatt kérdés merült fel benne az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezéseknek az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésében hivatkozott áruk szabad mozgása elvével való összeegyeztethetőségére vonatkozóan, illetve azokat az okokat, amelyek miatt az e kérdésre adandó válasz szükséges az alapeljárás tárgyát képező jogvita elbírálásához.
39 Másfelől, amennyiben a harmadik kérdés az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásával való összeegyeztethetőségére vonatkozik, meg kell állapítani, hogy az e kérdésben foglaltakon kívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat e szabadságokkal összefüggésben semmilyen konkrét hivatkozást nem tartalmaz, és még kevésbé szolgál magyarázattal a tekintetben, hogy a kérdést előterjesztő bíróság milyen indokok alapján kéri azok értelmezését a Bíróságtól.
40 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az EuroChem azon álláspontjának a kérdést előterjesztő bíróság általi egyszerű megismétlése, amely szerint a vele szemben kiszabott bírság sérti a vállalkozás szabadságát, valamint a tulajdonhoz való jogot, és torzítja a piacot, továbbá versenyhátrányt okoz, nem tekinthető kellően pontos hivatkozásnak azon okok tekintetében, amelyek miatt kérdés merült fel e bíróságban az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan.
41 Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság nem fejtette ki kellően egyértelműen és pontosan azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy az alapeljárásbeli jogvita elbírálásával összefüggésben szükség van a harmadik kérdésben említett uniós jogi rendelkezés Bíróság által való értelmezésére. Ennek hiányában a kérdést előterjesztő bíróság nem tett eleget az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában előírt követelménynek.
42 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a harmadik kérdés az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
A költségekről
43 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv 273. cikkét és az arányosság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nemzeti jog értelmében „kockázatos adózónak” minősített adóalannyal szemben az áruk feladására vonatkozó bevallásokban elkövetett szabálytalanságok szankcionálására olyan bírságot szab ki, amelynek összege az áruk értéke 40%‑ának 30%‑ánál semmiképpen nem lehet alacsonyabb.
Luxembourg, 2021. október 21.
|
A. Calot Escobar |
K. Jürimäe |
|
hivatalvezető |
a tanács elnökeként eljárva |
* Az eljárás nyelve: magyar.