<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-381/18</NO.CASE><NO.CASE>C-382/18</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62018CJ0381</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1072">EU:C:2019:1072</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>12</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>12</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC"><DATE ISO="20191212">2019. 12. 12‑i</DATE> ítélet – C‑381/18. és C‑382/18. sz. egyesített ügyek</HT></P><P><HT TYPE="SC">G.S. és V.G. (A közrendre jelentett veszély)</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20191212">2019. december 12.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: holland.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás</KEYWORD><KEYWORD>Bevándorlási politika</KEYWORD><KEYWORD>2003/86/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Családegyesítési jog</KEYWORD><KEYWORD>A családegyesítési jog gyakorlásához szükséges feltételek</KEYWORD><KEYWORD>A <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>közrendi okok<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/> fogalma</KEYWORD><KEYWORD>Családtag beutazási és tartózkodási kérelmének elutasítása</KEYWORD><KEYWORD>Családtag tartózkodási engedélyének visszavonása vagy meghosszabbításának megtagadása</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A C‑381/18. és C‑382/18. sz. egyesített ügyekben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott két előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Raad van State (államtanács, Hollandia) a Bírósághoz <DATE ISO="20180611">2018. június 11‑én</DATE> érkezett, <DATE ISO="20180606">2018. június 6‑i</DATE> határozataival terjesztett elő a</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">G.S</HT>. (C‑381/18),</P><P><HT TYPE="BOLD">V.G</HT>. (C‑382/18)</P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><P>között folyamatban lévő eljárásokban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (első tanács),</P><P>tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, M. Safjan, L. Bay Larsen (előadó) és C. Toader bírák,</P><P>főtanácsnok: G. Pitruzzella,</P><P>hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20190502">2019. május 2‑i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>G.S. képviseletében M. Strooij és J. Hoftijzer advocaten,</P></ITEM><ITEM><P>V.G. képviseletében V. Sarkisian és N. Melehi advocaten,</P></ITEM><ITEM><P>a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman, M. L. Noort, M. A. M. de Ree és J. M. Hoogveld, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><?PAGE NO="2"?><ITEM><P>a német kormány képviseletében kezdetben: T. Henze és R. Kanitz, később: R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20190711">2019. július 11‑i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a családegyesítési jogról szóló, <DATE ISO="20030922">2003. szeptember 22‑i</DATE> 2003/86/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="251" PAGE.FIRST="12" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 251., 12. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.) 6. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>E kérelmeket a G.S. (C‑381/18. sz. ügy), valamint V.G. (C‑382/18. sz. ügy) és a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (igazságügyi és biztonsági államtitkár, Hollandia; a továbbiakban: államtitkár) között folyamatban lévő eljárásokban terjesztették elő, amelyek tárgya egyrészt azon határozat jogszerűsége, amely megtagadta a G.S. számára családegyesítés címén kiállított tartózkodási engedély megújítását és e tartózkodási engedély visszaható hatályú visszavonásáról rendelkezett, másrészt azon határozat jogszerűsége, amely elutasította V.G. tartózkodási engedélynek családegyesítés címén való kiállítása iránti kérelmét.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2003/86 irányelv</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>A 2003/86 irányelv (2) és (14) preambulumbekezdése a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>(2)</NO.P><TXT>A családegyesítéssel kapcsolatos intézkedéseket a több nemzetközi jogi okmányban megállapított, a család védelmére és a családi élet tiszteletben tartására irányuló kötelezettségnek megfelelően kell elfogadni. Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló [, Rómában, <DATE ISO="19501104">1950. november 4‑én</DATE> aláírt] európai egyezmény 8. cikkében és az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elveket.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(14)</NO.P><TXT>A családegyesítés kellően indokolt alapokon megtagadható. Különösen, a családegyesítésért folyamodó személy nem jelenthet fenyegetést a közrend vagy a közbiztonság számára. A közrend fogalmába beletartozhat valamely súlyos bűncselekmény elkövetése miatti büntetőítélet. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a közrend vagy a közbiztonság fogalmába azok az esetek is beletartoznak, amikor egy harmadik ország állampolgára terrorizmust támogató szövetség tagja, ilyen szövetséget támogat, vagy szélsőséges törekvésekkel rendelkezik.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>Ezen irányelv 2. cikkének c) pontja fogalommeghatározása értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>családegyesítő<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="00AB" ID="QE0004"/>: egy harmadik országnak egy tagállamban jogszerűen tartózkodó állampolgára, és aki vagy akinek családtagjai az együttélés érdekében családegyesítésért folyamodnak<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>Az említett irányelv 3. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Ezt az irányelvet nem kell az Unió polgárának családtagjaira alkalmazni<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>.</ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamok – ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – az általa felsorolt családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A 2003/86 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="006.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok a közrend, a közbiztonság vagy a közegészség alapján [helyesen: közrendi, közbiztonsági vagy közegészségi okokból] elutasíthatják a családtagok beutazási és tartózkodási kérelmét.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="006.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok a közrend, a közbiztonság vagy a közegészség alapján [helyesen: közrendi, közbiztonsági vagy közegészségi okokból] visszavonhatják a családtagok tartózkodási engedélyét vagy elutasíthatják annak megújítását.</ALINEA><ALINEA>Az ilyen határozat meghozatalakor, a tagállamok – a 17. cikken túlmenően – a családtag által elkövetett, a közrendet vagy a közbiztonságot sértő bűncselekmény súlyát vagy típusát, illetve azt a veszélyt veszik figyelembe, amelyet az érintett személy jelent.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>Ezen irányelv 17. cikke így szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>A tagállamok megfelelően figyelembe veszik az érintett személy családi kapcsolatainak jellegét és szilárdságát, a tagállamban való tartózkodásának időtartamát és a származási országával való családi, kulturális és társadalmi kapcsolatai fennállását, amennyiben egy kérelmet elutasítanak, tartózkodási engedélyt visszavonnak, vagy annak megújítását megtagadják, vagy amennyiben úgy határoznak, hogy a családegyesítő vagy családtagjai kiutasítását rendelik el.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2004/38/EK irányelv</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20040429">2004. április 29‑i</DATE> 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="158" PAGE.FIRST="77" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 158, 77. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="274" PAGE.FIRST="47" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 274., 47. o.</REF.DOC.OJ>) 27. cikkének (2) bekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. Korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik ilyen intézkedések meghozatalának alapját.</ALINEA><ALINEA>Az érintett egyén személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére. Az adott ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó, vagy az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A C‑381/18. sz. ügy</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT><DATE ISO="20090408">2009. április 8‑án</DATE> a harmadik ország állampolgárságával rendelkező G.S. mint családegyesítő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>élettárs<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> számára Hollandiában, a családegyesítésre vonatkozó nemzeti rendelkezések alapján tartózkodási engedélyt állítottak ki. Ezt az engedélyt a <DATE ISO="20100309">2010. március 9.</DATE> és <DATE ISO="20140828">2014. augusztus 28.</DATE> közötti időszakra meghosszabbították.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>G.S.‑t <DATE ISO="20120817">2012. augusztus 17‑én</DATE> Svájcban kábítószer‑kereskedelemben való részvétel miatt négy év, három hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélték <DATE ISO="20100904">2010 szeptember 4‑ig</DATE> elkövetett cselekményekért.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Ezt követően G.S. kérelmet nyújtott be hollandiai tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT><DATE ISO="20150924">2015. szeptember 24‑én</DATE> az államtitkár e kérelmet közrendi okokból elutasította. Visszavonta továbbá <DATE ISO="20100904">2010. szeptember 4‑i</DATE> visszaható hatállyal G.S. tartózkodási engedélyét, és beutazási tilalmat rendelt el vele szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>E határozatokat az államtitkár a nemzeti jog által előírt értékelési keretet alapul véve hozta meg, amely lehetővé teszi tartózkodási engedély visszavonását vagy megújításának megtagadását, amennyiben az érintett személlyel szemben a jogszerű hollandiai tartózkodása időtartamához képest kellően súlyos büntetést szabtak ki. Az államtitkár ezenfelül mérlegelte az említett személy és élettársa érdekeit, valamint a közrend védelméhez kapcsolódó közérdeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>A G.S. által benyújtott panaszt követően az államtitkár <DATE ISO="20161021">2016. október 21‑i</DATE> határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adott a beutazási tilalom vonatkozásában, és kijelentette, hogy G.S. nem tartózkodhat jogszerűen Hollandia területén. Az államtitkár ezt meghaladóan fenntartotta eredeti határozatait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>G.S. az államtitkár határozataival szemben keresetet nyújtott a rechtbank den Haag zittingsplaats Amsterdam (Amszterdamban eljáró hágai bíróság, Hollandia) előtt. E bíróság <DATE ISO="20170203">2017. február 3‑i</DATE> ítéletével hatályon kívül helyezte a <DATE ISO="20150924">2015. szeptember 24‑i</DATE> határozatot azon részében, amely beutazási tilalmat rendelt el, és a <DATE ISO="20161021">2016. október 21‑i</DATE> határozatot azon részében, amely kimondta, hogy G.S. nem tartózkodhat jogszerűen Hollandia területén. E keresetet ezt meghaladó részében ugyanakkor megalapozatlannak nyilvánította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>G.S. fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróságban felmerül, hogy az illetékes hatóságnak ahhoz, hogy joggal hivatkozhasson a 2003/86 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerinti közrendi okokra, bizonyítania kell‑e, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvető érdekére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy ilyen követelmény eredhetne a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150611">2015. június 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Zh. és O.</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑554/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:377">EU:C:2015:377</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150624">2015. június 24‑i</DATE> <NAME.CASE>T.</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑373/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:413">EU:C:2015:413</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160215">2016. február 15‑i</DATE> <NAME.CASE>N.</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑601/15 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:84">EU:C:2016:84</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alkalmazott megoldásból, valamint a 2003/86/EK irányelv végrehajtása során a tagállamok rendelkezésére álló mozgástérből, amint az következik különösen a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100304">2010. március 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Chakroun</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>C‑578/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:117">EU:C:2010:117</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>Ezzel együtt, különösen a 2003/86 irányelv (2) preambulumbekezdésére és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060627">2006. június 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Parlament kontra Tanács</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑540/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:429">EU:C:2006:429</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) figyelemmel megállapítható lenne, hogy ezen irányelv végrehajtásának az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata által meghatározott keretben kell folynia, amelynek a nemzeti gyakorlat megfelel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>E körülmények között a Raad van State (Államtanács, Hollandia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86 irányelv] 6. cikkének (2) bekezdését, hogy a családtag tartózkodási engedélyének közrendi okok alapján történő visszavonása vagy meghosszabbításának megtagadása esetén meg kell indokolni, hogy az érintett családtag személyes magatartása a társadalom valamely alapvető érdekére valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Amennyiben az első kérdésre nemleges válasz adandó: a [2003/86 irányelv] 6. cikkének (2) bekezdése alapján milyen indokolási kötelezettség érvényesül a családtag tartózkodási engedélyének közrendi okok alapján történő visszavonása vagy meghosszabbításának megtagadása esetén?</TXT><P>Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86] irányelv 6. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint közrendi okok alapján a családtag tartózkodási engedélye visszavonható vagy meghosszabbítása megtagadható, ha az érintett családtaggal szemben kiszabott büntetés vagy intézkedés – a Hollandiában jogszerűen töltött tartózkodási idő hosszát alapul véve – elég jelentős ahhoz […], hogy az EJEB [Boultif kontra Svájc] ítéletében [<DATE ISO="20010802">2001. augusztus 2.</DATE>, CE:ECHR:2001:0802JUD005427300] és [Üner kontra Hollandia] ítéletében [<DATE ISO="20061018">2006. október 18.</DATE>, CE:ECHR:2006:1018JUD004641099] meghatározott feltételek alapján mérlegeljék az érintett családtagnak a családegyesítési jog Hollandiában történő gyakorlásához, valamint a holland államnak a közrend védelméhez fűződő érdekét?<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A C‑382/18. sz. ügy</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>V.G., harmadik országbeli állampolgár az 1999 és 2011 közötti időszak folyamán részben jogszerűen tartózkodott Hollandiában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>Ebben az időszakban V.G.‑t bolti lopás és bódult állapotban elkövetett járművezetés miatt négy büntetőítéletben közérdekű munkára vagy pénzbüntetésre ítélték. 2011 júniusában átadták az örmény hatóságoknak a kábítószerrel kapcsolatos jogszabályok állítólagos megsértésével kapcsolatban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT><DATE ISO="20160728">2016. július 28‑án</DATE> V.G. holland állampolgárságú házastársa a családegyesítésről szóló jogszabályok alapján kérelmet nyújtott be az iránt, hogy V.G. számára tartózkodási engedélyt állítsanak ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT><DATE ISO="20160919">2016. szeptember 19‑én</DATE> e kérelmet az államtitkár közrendi okok miatt elutasította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>E határozatot az államtitkár a nemzeti jog által előírt értékelési keretet alapul véve hozta meg, amely lehetővé teszi harmadik országbeli állampolgár családegyesítés címén történő beutazásának megtagadását, amennyiben az érintett személlyel szemben vétség vagy bűntett miatt közérdekű munka büntetést vagy pénzbüntetést szabtak ki, ideértve azt is, ha e vétséget vagy bűntettet az érintett több mint öt éve követte el, amennyiben visszaeső. Az államtitkár ezenfelül mérlegelte az említett személy érdekeit, valamint a közrend védelméhez kapcsolódó közérdeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>A V.G. által benyújtott panaszt követően az államtitkár <DATE ISO="20170206">2017. február 6‑i</DATE> határozatával fenntartotta eredeti határozatát.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>V.G. e határozattal szemben keresetet nyújtott be a rechtbank Den Haag zittingsplaats Amsterdam (Amszterdamban eljáró hágai bíróság) előtt. E bíróság <DATE ISO="20170623">2017. június 23‑i</DATE> ítéletével elutasította e keresetet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>V.G. ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>A Raad van State (államtanács) kiemeli, hogy a 2003/86 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésének megfelelően az alapügyben szereplő helyzet nem tartozik ezen irányelv alkalmazási körébe, mivel V.G. házastársa holland állampolgár.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>E bíróság hangsúlyozza mindazonáltal, hogy az említett irányelv 6. cikkét analógia útján alkalmazni kell V.G. tekintetében, amennyiben a holland jog előírja, hogy amikor – mint a jelen ügyben – a holland jogszabályok és szabályok nem tesznek különbséget az uniós jog által lefedett helyzetek, valamint az olyan helyzetek között, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá, e jog vonatkozó rendelkezéseit közvetlen és feltétlen módon alkalmazni kell a belső helyzetre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság ennélfogva úgy véli, hogy a 2003/86 irányelv 6. cikkének értelmezése döntő az alapjogvita megoldása szempontjából. Ugyanakkor a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121018">2012. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Nolan</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑583/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:638">EU:C:2012:638</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) fényében kétségeket táplál a tekintetben, hogy az alapügyben szereplő helyzetben a Bíróság hatáskörrel rendelkezik‑e ezen cikkre vonatkozó kérdések megválaszolására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy az illetékes hatóságnak ahhoz, hogy hivatkozhasson az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti közrendi okokra, bizonyítania kell‑e, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvető érdekére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ilyen követelmény eredhetne a Bíróság jelen ítélet 19. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>Ugyanakkor a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131219">2013. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Koushkaki</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑84/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:862">EU:C:2013:862</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170404">2017. április 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Fahimian</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑544/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:255">EU:C:2017:255</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) ítélet azt sugallja, hogy rugalmasabb kritériumok alkalmazandók, amikor összetett értékelésről van szó, például olyan esetben, ha határozatot kell hozni valamely harmadik országbeli állampolgárnak a tagállamok területére történő beutazásáról.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>E körülmények között a Raad van State (Államtanács, Hollandia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>1)</NO.P><TXT>A [2003/86 irányelv] 3. cikkének (3) bekezdésére és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121018">2012. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Nolan</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑583/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:638">EU:C:2012:638</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) tekintettel hatáskörrel rendelkezik‑e a Bíróság a holland állampolgárságú családegyesítő családtagja beutazási és tartózkodási engedélye tárgyában folyamatban lévő jogvitában a holland bíróság által az említett irányelv rendelkezéseinek értelmezése céljából előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására, ha az említett irányelvet a holland jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen családtagokra?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86 irányelv] 6. cikkének (1) bekezdését, hogy aszerint a családtag beutazási és tartózkodási kérelmének közrendi okok alapján történő elutasítása esetén meg kell indokolni, hogy az érintett családtag személyes magatartása a társadalom valamely alapvető érdekére valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Amennyiben a második kérdésre nemleges válasz adandó: a [2003/86 irányelv] 6. cikkének (1) bekezdése alapján milyen indokolási kötelezettség érvényesül a családtag beutazási és tartózkodási kérelmének közrendi okok alapján történő elutasítása esetén?</TXT><?PAGE NO="7"?><P>Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86 irányelv] 6. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint a családtag beutazási és tartózkodási kérelme közrendi okok alapján, az érintett tagállam területén való korábbi tartózkodás során történt elítélései miatt elutasítható, amelynek során az az EJEB [Boultif kontra Svájc] ítéletében [<DATE ISO="20010802">2001. augusztus 2.</DATE>, CE:ECHR:2001:0802JUD005427300] és [Üner kontra Hollandia] ítéletében [<DATE ISO="20061018">2006. október 18.</DATE>, CE:ECHR:2006:1018JUD004641099] meghatározott feltételek alapján mérlegelik az érintett családtagnak és családegyesítőnek a családegyesítési jog Hollandiában történő gyakorlásához, valamint a holland államnak a közrend védelméhez fűződő érdekét?<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>A Bíróság elnöke <DATE ISO="20180703">2018. július 3‑i</DATE> határozatával az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑381/18. és C‑382/18. sz. ügyeket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A C‑382/18. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>A C‑382/18. sz. ügyben előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik‑e a 2003/86/EK irányelv 6. cikkének értelmezésére olyan helyzetben, amikor egy bíróságnak olyan uniós polgár harmadik országbeli állampolgár családtagjának beutazási és tartózkodási engedélye tárgyában kell határoznia, aki nem gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát, amennyiben e rendelkezést ilyen helyzetben a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazandóvá tette.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Meg kell jegyezni egyrészt, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének c) pontja kifejti, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>családegyesítő<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> fogalma szükségszerűen egy harmadik országnak valamely tagállamban jogszerűen tartózkodó állampolgárát jelenti, másrészt hogy ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezt az irányelvet nem kell az Unió polgárának családtagjaira alkalmazni (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>Az uniós jogalkotó az említett irányelvnek egy olyan uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjára történő alkalmazását, aki – az alapeljárás felpereséhez hasonlóan – nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, tehát nem írta elő, amit egyébként ugyanezen irányelv előkészítő munkálatai is megerősítenek (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik mindazonáltal, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tekintetében olyan helyzetekben, amelyekben, az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak közvetlenül ilyen jogi aktus hatálya alá, de e jog rendelkezéseit a nemzeti jog a tartalmukra való hivatkozással alkalmazandóvá teszi (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Az ilyen helyzetben ugyanis fennáll bizonyos uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az európai uniós jogból átvett rendelkezéseket (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Így igazolt az, hogy a Bíróság uniós jogi rendelkezéseket értelmezzen olyan helyzetekben, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá, ha e rendelkezéseket a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen helyzetekre, az ilyen helyzetek és az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetek azonos módon történő kezelésének biztosítása érdekében (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>A jelen ügyben az EUMSZ 267. cikkel létrehozott igazságügyi együttműködési rendszer keretében a nemzeti jog értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező kérdést előterjesztő bíróság (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) kifejtette, hogy a holland jogból az következik, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben – a nemzeti jogalkotó ugyanannak a szabálynak az alkalmazását írja elő egy olyan helyzetre, amely az uniós jog hatálya alá tartozik, és egy olyan helyzetre, amely nem tartozik e jog hatálya alá, e helyzeteket azonos módon kell kezelni. Ebből e bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a holland jog értelmében ezen ügyben köteles alkalmazni a 2003/86 irányelv 6. cikkét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>E körülmények között meg kell állapítani, hogy – amint arra a holland kormány is rámutat – a holland jog előírta ennek a rendelkezésnek az alapeljárásokban szereplőkhöz hasonló helyzetekre történő közvetlen és feltétlen alkalmazását, valamint hogy ily módon az Uniónak bizonyos érdeke fűződik ahhoz, hogy a Bíróság határozatot hozzon a C‑382/18. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>E megállapítást nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy a 2003/86 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten kizárja ezen irányelv hatálya alól a C‑382/18. sz. ügyben szereplőhöz hasonló helyzeteket, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy egy ehhez hasonló körülmény nem kérdőjelezheti meg, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy – a Bíróságnak a jelen ítélet 41–43. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlatában meghatározott keretben – határozatot hozzon egy előzetes döntéshozatal iránti kérelemről (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>K és B</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑380/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:877">EU:C:2018:877</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190313">2019. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>E.</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑635/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:192">EU:C:2019:192</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>A jelen ítélet 41–43. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat célja ugyanis éppen annak lehetővé tétele a Bíróság számára, hogy – olyan helyzetekben, amelyeket a Szerződések megalkotói vagy az uniós jogalkotó nem tartott célszerűnek e rendelkezések hatálya alá vonni – attól függetlenül hozzon határozatot az uniós jogi rendelkezések értelmezéséről, hogy azokat mely körülmények között kell alkalmazni. A Bíróság hatásköre tehát észszerűen nem változhat attól függően, hogy a releváns rendelkezés hatályát pozitív módon vagy bizonyos kizáró okok megállapítása révén jelölték ki, mivel e két jogalkotási technikát lehet egymástól függetlenül alkalmazni (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>A fentiek fényében a C‑382/18. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik a 2003/86 irányelv 6. cikkének értelmezésére olyan helyzetben, amikor egy bíróságnak olyan uniós polgár harmadik országbeli állampolgár családtagjának beutazási és tartózkodási engedélye tárgyában kell határoznia, aki nem gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát, amennyiben e rendelkezést ilyen helyzetben a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazandóvá tette.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A C‑381/18. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésről, valamint a C‑382/18. sz. ügyben előterjesztett második és harmadik kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>A C‑381/18. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésével, valamint a C‑382/18. sz. ügyben előterjesztett második és harmadik kérdésével, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2003/86 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az illetékes hatóságok közrendi okokból egyrészt az érintett tagállam területén történő korábbi tartózkodás ideje alatt hozott büntetőítélet alapján elutasíthatják az ezen irányelv alapján benyújtott beutazási és tartózkodási kérelmet, másrészt visszavonhatják az említett irányelv alapján kiállított tartózkodási engedélyt vagy megtagadhatják annak megújítását, amennyiben a tartózkodás hosszához képest kellően súlyos büntetést szabtak ki a kérelmezővel szemben.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>A 2003/86 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy a tagállamok közrendi, közbiztonsági vagy közegészségi okokból elutasíthatják a családtagok beutazási és tartózkodási kérelmét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>Az említett irányelv 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a tagállamok ugyanilyen okokból visszavonhatják a családtagok tartózkodási engedélyét vagy elutasíthatják annak megújítását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>Következésképpen a tagállamok többek között akkor fogadhatják el 2003/86 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett határozatokat, ha a harmadik országbeli állampolgárt úgy kell tekinteni, hogy veszélyt jelent a közrendre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>közrendi okok<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> e rendelkezés értelmében vett fogalma tartalmának meghatározása céljából emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely, szabad mozgáshoz való jogát gyakorló uniós polgár és családjának egyes tagjai akkor tekinthetők úgy, hogy veszélyt jelentenek a közrendre, ha személyes magatartásuk valódi, közvetlen és kellően súlyos fenyegetést jelent az érintett tagállam valamely alapvető társadalmi érdekére (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20040429">2004. április 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Orfanopoulos és Oliveri</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑482/01 és C‑493/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:262">EU:C:2004:262</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Coman és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑673/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:385">EU:C:2018:385</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>Mindamellett, amint az kitűnik az e napon hozott E.P. (A közrendre jelentett veszély) (C‑380/18) ítélet 28–30. pontjából, az uniós jogalkotó által a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>közrendet fenyegető veszélyre<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> tett valamennyi hivatkozást nem szükségszerűen úgy kell érteni, hogy azok kimerítő jelleggel olyan személyes magatartásra utalnak, amely valódi, közvetlen és kellően súlyos fenyegetést jelent az érintett tagállam valamely alapvető társadalmi érdekére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>A 2003/86 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>közrendi okok<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> fogalom tartalmának pontosítása érdekében szükségesnek tűnik tehát figyelembe venni e rendelkezések szövegét, szövegkörnyezetét és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezik (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150624">2015. június 24‑i</DATE> <NAME.CASE>T.</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑373/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:413">EU:C:2015:413</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170404">2017. április 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Fahimian</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑544/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:255">EU:C:2017:255</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat(lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191001">2019. október 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Planet 49</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑673/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:801">EU:C:2019:801</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>Először is, ami ezen irányelv 6. cikke (1) és (2) bekezdésének szövegét illeti, rá kell mutatni, hogy ellentétben például a 2004/38 irányelv 27. cikkének (2) bekezdésével, ahhoz, hogy az érintett személyt úgy lehessen tekinteni, mint aki veszélyt jelent a közrendre, e rendelkezés nem követeli meg kifejezetten, hogy e személy magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>E tekintetben ki kell emelni, hogy noha a 2003/86 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének második albekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamok a családtag által elkövetett, a közrendet vagy a közbiztonságot sértő bűncselekmény súlyát vagy típusát, illetve azt a veszélyt veszik figyelembe, amelyet az érintett személy jelent, e kötelezettség egyértelműen kevésbé szigorú kritériumra utal, mint amely a jelen ítélet 53. pontjából következik. Közelebbről, túl azon, hogy az említett kötelezettség alapján az illetékes hatóságoknak nem kell szisztematikusan azon valódi és közvetlen veszélyből kiindulniuk, amelyet az említett személy magatartása jelent, az nem is állít fel kapcsolatot a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>közrendet fenyegető veszély<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> és a társadalom valamely alapvető érdekének veszélyeztetése között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe ezen irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése illeszkedik, meg kell jegyezni, hogy az irányelv (14) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>közrend<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> fogalmába beletartozhat valamely súlyos bűncselekmény elkövetése miatti büntetőítélet, ami<?PAGE NO="10"?> azt jelzi, hogy önmagában ilyen büntetőítélet elegendő lehet a közrendet ezen irányelv értelmében fenyegető veszély fennállásának megállapításához, anélkül hogy szükség lenne a társadalom valamely alapvető érdekét érintő valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély bizonyítására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>Harmadszor, ami e 6. cikk eredetét illeti, a 2003/86 irányelv alapját képező, a családegyesítési jogról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó módosított javaslatokból (COM(2000) 624 végleges és COM(2002) 225 végleges), kitűnik, hogy eredetileg annak előírása volt tervben, hogy a közrendi okok kizárólag az érintett családtag egyéni magatartásán alapuljanak. A tagállamok ezen irányelv 6. cikke végrehajtása során elismert mozgásterének korlátozását az uniós jogalkotó mindazonáltal végül nem tartotta fenn.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>Negyedszer, ami a 2003/86 irányelv által követett célt illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ezen irányelv a családegyesítés elősegítésére irányul, és ezen irányelv a harmadik országok állampolgárait és különösen a kiskorúakat kívánja védelemben részesíteni (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180412">2018. április 12‑i</DATE> <NAME.CASE>A és S</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑550/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:248">EU:C:2018:248</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190313">2019. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>E.</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑635/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:192">EU:C:2019:192</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>E cél megvalósítása érdekében az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a tagállamok részére pontos, pozitív kötelezettségeket ír elő, amelyeknek világosan meghatározott alanyi jogok felelnek meg. Ugyanezen irányelv az általa meghatározott esetekben a tagállamok részére mérlegelési mozgástér nélkül előírja a családegyesítő bizonyos családtagjai családegyesítésének engedélyezését, feltéve hogy az ugyanezen irányelv IV. fejezetében foglalt feltételek, amelyben a 6. cikk is található, teljesülnek (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150709">2015. július 9‑i</DATE> <NAME.CASE>K és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑153/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:453">EU:C:2015:453</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190313">2019. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>E.</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑635/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:192">EU:C:2019:192</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>Ilyen körülmények között, mivel a családegyesítés engedélyezése tekinthető főszabálynak, a 2003/86 irányelv 6. cikke (1) és (2) bekezdésében foglalt lehetőséget szűken kell értelmezni, és a tagállamok csak oly módon élhetnek a számukra biztosított mérlegelési mozgástérrel, hogy az ne veszélyeztesse az irányelvnek a családegyesítés elősegítésére irányuló célját (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150709">2015. július 9‑i</DATE> <NAME.CASE>K és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑153/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:453">EU:C:2015:453</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181107">2018. November 7‑i</DATE> <NAME.CASE>C és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑257/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:876">EU:C:2018:876</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>Ugyanakkor, a jelen ítélet 56–59. pontjában említett tényezőkre tekintettel az uniós jogalkotó választásaiból az tűnik ki, hogy a tagállamok mozgásterének e korlátozása nem járhat azzal, hogy az illetékes hatóságok számára kizárja a 2003/86 irányelv 6. cikke (1) és (2) bekezdésének a végrehajtását azon egyetlen körülmény alapján, hogy az érintett személlyel szemben súlyos bűncselekmény miatt büntetőítéletet hoztak, anélkül hogy megállapítanák, hogy ezen egyén személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent az érintett tagállam társadalmának valamely alapvető érdekére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>Ugyanakkor, az uniós jog általános elveinek egyikét képező arányosság elvével összhangban, az e rendelkezéseket alkalmazó nemzeti gyakorlat nem haladhatja meg azt a mértéket, amely a közrend fenntartásának biztosításához szükséges (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150709">2015. július 9‑i</DATE> <NAME.CASE>K és A</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑153/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:453">EU:C:2015:453</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>Következésképpen az illetékes hatóságok nem állapíthatják meg automatikusan, hogy harmadik ország valamely állampolgára veszélyt jelent a közrendre a 2003/86 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében azon egyetlen tény alapján, hogy ellene bármilyen büntetőítéletet hoztak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>E hatóságok tehát kizárólag akkor állapíthatják meg, hogy harmadik ország valamely állampolgára veszélyt jelent a közrendre önmagában azon körülmény alapján, hogy ezen állampolgárt bűncselekmény miatt elítélték, ha e bűncselekmény súlya vagy típusa folytán ezen állampolgár érintett tagállam területén való tartózkodásának kizárására van szükség.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67</NO.P><TXT>E megállapítást megerősíti mind a 2003/86 irányelv (14) preambulumbekezdésében foglalt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>súlyos bűncselekmény elkövetése miatti büntetőítélet<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> fogalomra történő utalás, mind pedig – kifejezetten a tartózkodási engedély visszavonásával vagy megtagadásával kapcsolatban – az irányelv 6. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében foglalt, arra vonatkozó előírás, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük az elkövetett bűncselekmény súlyát vagy típusát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68</NO.P><TXT>Ezenkívül az illetékes hatóságoknak, mielőtt az említett irányelv 6. cikke alapján elutasító határozatot hoznának, ugyanezen irányelv 17. cikkével összhangban az érintett személy helyzetét egyénileg kell értékelniük, amelynek során megfelelő módon figyelembe kell venniük az érintett személy családi kapcsolatainak jellegét és szilárdságát, a tagállamban való tartózkodásának időtartamát és a származási országával való családi, kulturális és társadalmi kapcsolatai fennállását (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190313">2019. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>E.</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑635/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:192">EU:C:2019:192</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti gyakorlat kielégíti‑e ezen feltételeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70</NO.P><TXT>A fenti megfontolások fényében a C‑381/18. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésre, valamint a C‑382/18. sz. ügyben előterjesztett második és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az illetékes hatóságok közrendi okokból egyrészt az érintett tagállam területén történő korábbi tartózkodás ideje alatt hozott büntetőítélet alapján elutasíthatják az ezen irányelv alapján benyújtott beutazási és tartózkodási kérelmet, másrészt visszavonhatják az említett irányelv alapján kiállított tartózkodási engedélyt vagy megtagadhatják annak megújítását, amennyiben a kérelmezővel szemben a tartózkodás hosszához képest kellően súlyos büntetés került kiszabásra, feltéve hogy e gyakorlatot kizárólag olyan esetben alkalmazzák, amikor a szóban forgó büntetőítélet alapjául szolgáló jogsértés kellően súlyos annak alátámasztásához, hogy szükség van ezen kérelmező tartózkodásának kizárásához, és e hatóságok elvégzik az ugyanezen irányelv 17. cikkében előírt egyéni értékelést, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik a családegyesítési jogról szóló, <DATE ISO="20030922">2003. szeptember 22‑i</DATE> 2003/86/EK tanácsi irányelv 6. cikkének értelmezésére olyan helyzetben, amikor egy bíróságnak olyan uniós polgár harmadik országbeli állampolgár családtagjának beutazási és tartózkodási engedélye tárgyában kell határoznia, aki nem gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát, amennyiben e rendelkezést ilyen helyzetben a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazandóvá tette.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2003/86 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az illetékes hatóságok közrendi okokból egyrészt az érintett tagállam területén történő korábbi tartózkodás ideje alatt hozott büntetőítélet alapján elutasíthatják az ezen irányelv alapján benyújtott beutazási és tartózkodási kérelmet, másrészt visszavonhatják az említett irányelv alapján kiállított tartózkodási engedélyt vagy megtagadhatják annak megújítását, amennyiben a kérelmezővel szemben a tartózkodás hosszához képest kellően súlyos büntetés került kiszabásra, feltéve<?PAGE NO="12"?> hogy e gyakorlatot kizárólag olyan esetben alkalmazzák, amikor a szóban forgó büntetőítélet alapjául szolgáló jogsértés kellően súlyos annak alátámasztásához, hogy szükség van ezen kérelmező tartózkodásának kizárására, és e hatóságok elvégzik az ugyanezen irányelv 17. cikkében előírt egyéni értékelést, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>