<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-558/17 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62017CC0558</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:930">EU:C:2018:930</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>21</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>21</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Kokott főtanácsnok indítványa – C‑558/17. P. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">OZ kontra EBB</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Juliane Kokott</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok Indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20181121">2018. november 21.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑558/17. P. sz. ügy</HT></P><P>OZ</P><P>kontra</P><P>Európai Beruházási Bank (EBB)</P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Fellebbezés</KEYWORD><KEYWORD>Közszolgálat</KEYWORD><KEYWORD>Az EBB személyi állománya</KEYWORD><KEYWORD>Szexuális zaklatás</KEYWORD><KEYWORD>Panasz</KEYWORD><KEYWORD>A <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>Dignity at work<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/> program keretében folytatott vizsgálat</KEYWORD><KEYWORD>A panasz elutasítása</KEYWORD><KEYWORD>Az EBB elnökének panaszt elutasító határozatának megsemmisítése iránti kérelem</KEYWORD><KEYWORD>Az EBB magatartása által okozott kár megtérítése iránti kérelem</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az Európai Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak meg kell védelmezniük a személyi állományukat a munkahelyi megfélemlítés és zaklatás minden formájával szemben. Ennek érdekében az Európai Beruházási Bank (a továbbiakban: EBB) elfogadta a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>munkahelyi méltóságról szóló szabályzat<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> című belső szabályzatot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A jelen esetben a fellebbező e szabályzat alapján <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>panaszt<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> nyújtott be az EBB‑hez szexuális zaklatás miatt, amelynek állítása szerint a felettese részéről 2011‑től volt kitéve mindaddig, míg feladatkört nem váltott 2012 folyamán. A fellebbező szerint a panasza nyomán megindult belső vizsgálati eljárás több hibában szenvedett, amelyek végső soron a panasza elutasításához vezettek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Eljárási jogainak megsértésén kívül a fellebbező többek között azt állítja, hogy jogellenes volt az, hogy a magánéletével kapcsolatos bizonyítékokat figyelembe vettek kizárólag abból a célból, hogy megkérdőjelezzék a szavahihetőségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A zaklatás bizonyításának nehézsége magából e magatartásforma jellegéből és működési módjából következik. Ekképpen a vizsgálati eljárás végén hozott közigazgatási határozat, amely a zaklatással kapcsolatos állítások valóságtartalmát hivatott megállapítani, legalább valamilyen mértékben mindig az érintett személyek magánéletének egyes aspektusaira vonatkozó véleményeken vagy értékeléseken fog alapulni. Ilyen körülmények között a határozathozatali eljárást keretbe foglaló eljárási szabályok tiszteletben tartása különös jelentőséggel bír.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A jelen fellebbezés lehetőséget ad a Bíróságnak, hogy első alkalommal tanulmányozza azt a kérdést, hogy milyen eljárási követelményeknek kell megfelelnie a zaklatás miatt folyó igazgatási vizsgálati eljárásnak. A jelen ügy következésképpen a Közszolgálati Törvényszék és a Törvényszék azon állandó ítélkezési gyakorlatának megalapozottságával kapcsolatban vet fel kérdést, amelynek értelmében a zaklatás miatti panasz keretében a zaklatással vádolt személynek biztosítandó eljárási jogok eltérnek a zaklatás állítólagos áldozatát megillető, korlátozottabb eljárási jogoktól.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>Lásd különösen: a Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120516">2012. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Skareby kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑42/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2012:64">EU:F:2012:64</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131023">2013. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>BQ kontra Számvevőszék</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑39/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2013:158">EU:F:2013:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151216">2015. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>De Loecker kontra SEAE</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑34/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2015:153">EU:F:2015:153</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); a Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150923">2015. szeptember 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Cerafogli kontra EKB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑114/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:678">EU:T:2015:678</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, <DATE ISO="20131022">2013. október 22‑i</DATE> 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="287" PAGE.FIRST="15" DATE.PUB="2013">HL 2013. L 287., 15. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> 24. cikkének első bekezdése ekképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>Az Unió segítséget nyújt minden tisztviselőnek, különösen olyan személy elleni eljárásban, aki a tisztviselő vagy családtagjai sérelmére, a tisztviselő beosztása vagy feladatainak ellátása miatt fenyegetést, becsületsértést, rágalmazást, illetve bármely személy vagy vagyon elleni támadást követett el.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az EBB személyi állományra vonatkozó előírásai</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az EBB‑nek az Igazgatótanácsa által <DATE ISO="19600420">1960. április 20‑án</DATE> elfogadott személyi állományra vonatkozó előírásainak az EBB Igazgatótanácsa által <DATE ISO="20130604">2013. június 4‑én</DATE> elfogadott és <DATE ISO="20130701">2013. július 1‑jén</DATE> hatályba lépett határozatából eredő változata a 41. cikkében a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>A Bank és a személyi állománya közötti egyedi jogvitákra az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel. A személyi állomány tagjai a Bank nekik sérelmet okozó intézkedésével szemben három hónapon belül indíthatnak eljárást.</ALINEA><ALINEA>A […] Bíróság […] előtt indított kereset mellett, ennek benyújtását megelőzően, valamennyi jogvita esetében – a 38. cikkben szabályozott intézkedésekre vonatkozó jogviták kivételével – egyeztetési eljárást kell lefolytatni a Bank egyeztető bizottsága előtt.</ALINEA><ALINEA>Az egyeztetés iránti kérelmet a tények bekövetkezésétől vagy a jogvita tárgyát képező intézkedés közlésétől [számított] három hónapon belül kell benyújtani. […]<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="3"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az EBB munkahelyi méltóságról szóló szabályzata</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Az EBB munkahelyi méltóságról szóló szabályzata (a továbbiakban: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>munkahelyi méltóságról szóló szabályzat<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/>), amelyet az EBB <DATE ISO="20031118">2003. november 18‑án</DATE> fogadott el,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Hacsak nem tévedek, az EBB által a Bíróság Hivatalának kérésére francia nyelven benyújtott e dokumentumot nem tették közzé, és csupán az intézményen belül érhető el.</P></NOTE> ekképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Vizsgálati eljárás</P><P>[…]</P><P>A vizsgálati eljárás az alábbi rendelkezéseket foglalja magában:</P><P>[…]</P><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>három független személyből álló vizsgálóbizottságot kell létrehozni […]</P></ITEM><ITEM><P>a vizsgálóbizottság meghallgatásokat tart annak érdekében, hogy külön meghallgassa a feleket, kihallgassa a tanúkat és bármely más, általa kihallgatni kívánt személyt,</P></ITEM><ITEM><P>mindkét fél jogosult a vizsgálóbizottság általi meghallgatásra,</P></ITEM><ITEM><P>a felek jogosultak arra, hogy képviseljék vagy támogassák őket,</P></ITEM><ITEM><P>a meghallgatásokat és a vizsgálóbizottság tanácskozását követően a vizsgálóbizottság javaslatot terjeszt az elnök elé,</P></ITEM><ITEM><P>az elnök határoz a meghozandó intézkedésekről.</P></ITEM></LIST></P><P>A vizsgálóbizottság feladatai és összetétele</P><P>A vizsgálóbizottságnak az a feladata, hogy olyan keretet nyújtson, amely biztosítja egy vagy több esemény objektív és független kivizsgálását és döntéshozatalra az elnök elé terjesztendő ajánlás megfogalmazását.</P><P>[…]</P><P>Az eljárás</P><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A személyzeti igazgatóság főigazgatója a személyi állomány képviselőivel egyetértésben javaslatot tesz az elnöknek a vizsgálóbizottság összetételére, és legkésőbb a panasz beérkezését követő 30 naptári napon belüli határidőt tűz a vizsgálat megindítására.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A személyzeti igazgatóság főigazgatója azonnal visszaigazolja az érintett alkalmazott feljegyzésének kézhezvételét, megerősítve a vizsgálati eljárás megindítását […]</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A panaszos beadványának átvételekor a személyzeti igazgatóság főigazgatója köteles</TXT><P>[…]</P><?PAGE NO="4"?><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>jelezni, hogy a vizsgálat a panasznak a személyzeti igazgatóság főigazgatójához való hivatalos benyújtását követő 30 naptári napon belül megindul és mindkét felet tájékoztatni fogják az egyéni meghallgatás helyéről és időpontjáról, a képviselethez vagy támogatáshoz való jogukról és a vizsgálóbizottság összetételéről.</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[…]</P></NP></ITEM></LIST><P>A meghallgatás</P><P>A meghallgatás célja az események pontos megállapítása és tények összegyűjtése az indokolással ellátott ajánlás elkészítéséhez. A feleknek nincs joga a szembesítéshez, mivel meghallgatásukra külön kerül sor. Amennyiben ez nem feltétlenül szükséges, a felek nem kötelesek számukra kellemetlen vagy zavaró részleteket megismételni. A vizsgálatban és a meghallgatáson résztvevő minden személyt emlékeztetni kell titoktartási kötelezettségére.</P><P>[…]A vizsgálóbizottságnak lehetősége van az általa megfelelőnek ítélt módon eljárni. Általánosságban a meghallgatás egy sor különálló megbeszélés formájában történik, melyek sorrendje a következő:</P><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>mindenekelőtt a panaszos</P></ITEM><ITEM><P>a panaszos által esetlegesen említett tanúk</P></ITEM><ITEM><P>a feltételezett zaklató</P></ITEM><ITEM><P>a feltételezett zaklató által esetlegesen említett tanúk</P></ITEM><ITEM><P>amennyiben a vizsgálóbizottság szükségesnek tartja, mindkét felet ismételten, külön meg lehet hallgatni.</P></ITEM></LIST></P><P>Amennyiben ez szükséges, a vizsgálóbizottság ismételten meghallgathatja az érintett személyeket és adott esetben beidézheti a személyi állomány más tagjait vagy felvilágosítást, illetve iratokról másolatot kérhet, ha ezt testületileg indokoltnak és hasznosnak véli. Kétség esetén a végső döntést az elnök hozza meg az iratokhoz vagy adatokhoz való hozzáféréssel, valamint más vizsgálati módszerek alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben, adott esetben az adatvédelmi megbízottal folytatott konzultációt követően. A vizsgálóbizottság tájékoztatja a panaszost a további vizsgálati cselekményekről.</P><P>A vizsgálat eredménye</P><P>Az összes fél meghallgatását és minden egyéb esetleg szükséges vizsgálat elvégzését követően a vizsgálóbizottságnak készen kell állnia az ügy megvitatására és indoklással ellátott ajánlás megtételére. A vizsgálóbizottság nem rendelkezik döntéshozatali jogkörrel.</P><P>A vizsgálóbizottság különféle ajánlásokat fogalmazhat meg, melyek arra irányulnak, hogy:</P><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>az eljárás megszűnjön, mivel a felek tisztázták a helyzetet, és olyan megoldást találtak a jövőre nézve, amely mind a két fél számára elfogadható;</P></ITEM><ITEM><P>az ügy nem megfélemlítési vagy zaklatási esetnek, hanem munkahelyi konfliktusnak minősüljön, amely alaposabb vizsgálatot vagy felülvizsgálatot igényel;</P></ITEM><ITEM><P>a panasz elutasításra kerüljön;</P></ITEM><ITEM><P>amennyiben a vizsgálóbizottság megbizonyosodik arról, hogy a panasz alaptalan és rosszindulatú volt, meg kell hozni a szükséges intézkedéseket;</P></ITEM><?PAGE NO="5"?><ITEM><P>a feltételezett zaklatóval szemben fegyelmi eljárás induljon.</P></ITEM></LIST></P><P>A vizsgálóbizottság az írásbeli ajánlását a vizsgálat befejezését követő öt napon belül elkészíti, és az elnök részére határozathozatalra megküldi.</P><P>Az elnök határozata […]</P><P>Legkésőbb a vizsgálóbizottság ajánlásának az elnök részére történő továbbítását követő öt munkanapon belül mindkét felet írásban tájékoztatni kell az elnök indokolással ellátott határozatáról. A vizsgálóbizottság ajánlását csatolni kell e határozathoz. Amennyiben távollét vagy akadályoztatás miatt az elnök nem tud határozatot hozni, a határozathozatali jogkört delegálni kell.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></P></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei és a Törvényszék előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT><DATE ISO="20081201">2008. december 1‑jén</DATE> a fellebbező, OZ, az EBB alkalmazásába került, ahol 2009 vége óta egy olyan igazgatóságon dolgozott, amelyen M. F. volt a személyi állomány koordinátora. 2012 szeptemberében a fellebbező beosztást váltott. 2014 januárjában a fellebbező jelezte az egységvezetőjének, hogy ez a beosztásváltás azzal volt összefüggésben, hogy 2011 óta úgy érezte, hogy szexuális zaklatást szenvedett el M. F. részéről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT><DATE ISO="20150520">2015. május 20‑án</DATE> a fellebbező panaszt nyújtott be az EBB személyzeti igazgatóságának főigazgatójához, amelyben azt állította, hogy szexuális zaklatás áldozata M. F. részéről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT><DATE ISO="20150618">2015. június 18‑án</DATE> a személyzeti igazgatóság főigazgatója tájékoztatta a fellebbezőt, hogy panasza nyomán hivatalos vizsgálati eljárás (a továbbiakban: vizsgálati eljárás) indult a munkahelyi méltóságról szóló belső szabályzat alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT><DATE ISO="20150626">2015. június 26‑án</DATE> hivatalosan kinevezték a vizsgálóbizottságot, és értesítették a fellebbezőt, hogy a meghallgatásokra július 20‑án fog sor kerülni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT><DATE ISO="20150917">2015. szeptember 17‑én</DATE> a vizsgálóbizottság átadta jelentését az EBB elnökének (a továbbiakban: a vizsgálóbizottság jelentése).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A vizsgálóbizottság jelentésében a vizsgálatának eredményeit ekképpen ismertette: a fellebbező állításait nem lehetett megerősíteni, tekintettel arra, hogy nem voltak olyan tanúk, akik az állítólagos cselekményeknél jelen lettek voltak. Ellenben minden tanú egyetértett abban, hogy a fellebbező egészségi állapota aggodalomra ad okot. Azt állították, traumatikus szakításon ment keresztül korábbi élettársával, és ennek folyományaként sokat fogyott. A fellebbező állításuk szerint egyébiránt türelmetlen az előmenetelét illetően, és állítólagosan olyan manipulatív karaktere van, amely súlyos problémákat okozhat más emberek életében. Azt is állították, hogy bármely kritikát nehezen visel el. Végül a vizsgálóbizottság azt javasolta a fellebbezőnek, hogy tanulja meg, hogyan tud megfelelőbb csapatszellemmel rendelkezni, és tanúsítson pozitív hozzáállást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT><DATE ISO="20151016">2015. október 16‑án</DATE> az EBB elnöke úgy határozott, hogy a vizsgálóbizottság ajánlásai alapján a fellebbező panaszát elutasítja (a továbbiakban: az EBB elnökének határozata), az említett határozathoz a vizsgálóbizottság jelentését csatolták.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>Az EBB elnöke a határozathozatal után további felvilágosítást kért a vizsgálóbizottságtól fegyelmi eljárás esetleges megindítása érdekében, és a vizsgálóbizottság <DATE ISO="20160112">2016. január 12‑én</DATE> benyújtotta végső észrevételeit. Ezt követően a fellebbező az EBB személyi állományra vonatkozó előírásainak 41. cikke alapján egyeztetés iránti kérelmet nyújtott be.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT><DATE ISO="20160629">2016. június 29‑én</DATE> az EBB elnöke az egyeztető bizottság <DATE ISO="20160422">2016. április 22‑i</DATE> következtetései alapján megállapította az egyeztetési eljárás sikertelenségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT><DATE ISO="20160722">2016. július 22‑én</DATE> a fellebbező keresettel fordult a Törvényszékhez, többek között az EBB elnöke határozatának, valamint a vizsgálóbizottság jelentésének megsemmisítése érdekében, továbbá abból a célból, hogy az EBB‑t a fellebbező által állítólagosan elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése címén kötelezze <FT TYPE="NUMBER">20000</FT> euró megfizetésére, valamint 977 euró (hozzáadottérték‑adót tartalmazó) összeg és további 5850 euró előleg megfizetésére az említett kárt követően felmerült orvosi költségek megtérítése érdekében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Elsőfokú keresete alátámasztása érdekében a fellebbező lényegében két jogalapra hivatkozott. Az első jogalap a vizsgálati eljárás szabályainak, továbbá a fellebbezőt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, <DATE ISO="19501104">1950. november 4‑én</DATE> Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke alapján megillető eljárási jogoknak, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének a megsértésén alapult, abból következően, hogy állítólagosan a vizsgálati eljárás több szakaszát nem tartották tiszteletben. A második jogalap az EJEE 8. cikkének, valamint a Charta 7. cikkének a megsértésén alapult, azon okból, hogy a vizsgálóbizottság jelentése és az EBB elnökének határozata állítólagosan a fellebbező magánéletével – többek között a mentális egészségével – kapcsolatos bizonyítékokat tartalmazott igazolásképpen, amelyek a vizsgálat tárgyát tekintve nem bírtak relevanciával. A fellebbező úgy vélte, hogy e jogsértések olyan jellegűek voltak, amelyek igazolják az EBB elnöke határozatának megsemmisítését, valamint az EBB szerződésen kívüli felelősségének megállapítását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>A Törvényszék <DATE ISO="20170713">2017. július 13‑i</DATE> ítéletében (a továbbiakban: megtámadott ítélet),<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170713">2017. július 13‑i</DATE> <NAME.CASE>OZ kontra EBB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑607/16</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2017:495">EU:T:2017:495</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> először is teljes egészükben elutasította a fellebbező kártérítés iránti kérelmeit, mivel úgy ítélte meg, hogy a fellebbező által előadott egyetlen kifogás sem minősül az EBB‑nek felróható jogsértésnek. Ezt követően, tekintve, hogy a fellebbező azt állította, hogy a megsemmisítés iránti kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott jogsértések megegyeznek azokkal a magatartásokkal, amelyeket a kártérítés iránti kérelmek alátámasztása érdekében ró fel az EBB‑nek, a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a megsemmisítés iránti kérelmet is el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT><DATE ISO="20170922">2017. szeptember 22‑i</DATE> beadványával a fellebbező benyújtotta a jelen fellebbezést a Törvényszék ítéletével szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;</P></ITEM><ITEM><P>semmisítse meg az EBB elnökének a fellebbező által szexuális zaklatás miatt benyújtott panasznak az elutasításáról szóló, <DATE ISO="20151016">2015. október 16‑i</DATE> határozatát és az EBB vizsgálóbizottságának <DATE ISO="20150914">2015. szeptember 14‑i</DATE> jelentését (beleértve a jelentés lentebb részletesebben kifejtésre kerülő tisztázását is);</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze az EBB‑t az őt ért kár miatt felmerült orvosi költségek megtérítésére, amely az alábbi összegekből áll: i. az eddigi költség 977 euró (beleértve a hozzáadottérték‑adót) és ii. előlegként 5850 euró a jövőben felmerülő költségek fedezésére;</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze az EBB‑t az őt ért nem vagyoni kár miatt <FT TYPE="NUMBER">20000</FT> euró megfizetésére;</P></ITEM><?PAGE NO="7"?><ITEM><P>az EBB‑t kötelezze a jelen eljárás keretében felmerült költségek megtérítésére, amelyek összege <FT TYPE="NUMBER">35100</FT> euró (beleértve a hozzáadottérték‑adót);</P></ITEM><ITEM><P>az EBB‑t kötelezze a jelen fellebbezési eljárás és a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatos költségek megtérítésére;</P></ITEM><ITEM><P>az ügyet utalja vissza az eljárás újbóli megnyitása érdekében az EBB munkahelyi méltóságról szóló szabályzata alapján; és/vagy az EBB elnökének új határozata érdekében.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Az EBB azt kéri, hogy a Bíróság,</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>utasítsa el a fellebbezést;</P></ITEM><ITEM><P>a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A fellebbező és az EBB képviseltették magukat a <DATE ISO="20180926">2018. szeptember 26‑i</DATE> tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A fellebbező három jogalapra hivatkozik a fellebbezése alátámasztása érdekében, amelyek először is a Charta 47. cikkének és az EJEE 6. cikkének a megsértésén, másodszor a Charta 7. cikkének és az EJEE 8. cikkének a megsértésén, harmadszor az igazságszolgáltatás megtagadásán alapulnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Az első jogalap lényegében a Törvényszék azon értékelésére vonatkozik, amelyet a vizsgálati eljárás lefolytatásával kapcsolatban végzett a munkahelyi méltóságról szóló szabályzat, illetve a fellebbezőt a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke alapján megillető eljárási jogok fényében. E jogalap négy részből áll, amelyek a Törvényszék által állítólagosan elkövetett különböző hibákra irányulnak: a panaszost megillető eljárási jogok terjedelmének téves meghatározása, a vizsgálati eljárást szabályozó határidők megsértése következményeinek elmaradása, a vizsgálóbizottság összetétele megfelelőségének téves értékelése és a fellebbezőnek a panasza bizalmas kezelését megkérdőjelező érveinek az elutasítása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>A második és a harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék elutasította a fellebbező annak bizonyítására irányuló érveit, hogy többek között a Charta 7. cikke és az EJEE 8. cikke fényében a vizsgálóbizottság jelentésében szereplő több tényező, amelyek alapján az EBB elnöke a panaszt mint megalapozatlant elutasította, jogellenes.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az elfogadhatóságról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Először is meg kell jegyezni, hogy az EBB elnökének <DATE ISO="20151016">2015. október 16‑i</DATE> határozata elleni kereset, noha azt <DATE ISO="20160722">2016. július 22‑én</DATE> nyújtották be, tehát több mint kilenc hónappal e határozat meghozatalát követően, nem volt elfogadhatatlan.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A Bíróság arra vonatkozó hatásköre kapcsán, hogy hivatalból vizsgálja a Törvényszék előtti kereset elfogadhatatlanságát, mégpedig először a fellebbezési eljárás szakaszában, lásd: a Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090423">2009. április 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Sahlstedt és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>C‑362/06 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:243">EU:C:2009:243</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Kitűnik ugyanis az ítélkezési gyakorlatból, hogy a Törvényszék előtti kereset benyújtására az EBB személyi állományra vonatkozó előírásai 41. cikkének első bekezdésében előírt három hónapos határidő<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>E határidőt a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130228">2013. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Réexamen Arango Jaramillo és társai kontra EBB</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑334/12 RX‑II</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:134">EU:C:2013:134</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) folytán illesztették be az EBB személyi állományra vonatkozó előírásaiba. A Törvényszék azonban úgy ítéli meg, hogy ez az új változat csupán akkor alkalmazandó, ha a személyi állomány tagját 2013 után vették fel, lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181004">2018. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>PD kontra EBB</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑615/16</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:642">EU:T:2018:642</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Mindenesetre a 2013 előtti helyzetre vonatkozóan kitűnik a Bíróság fent idézett ítéletéből, hogy még az EBB valamely aktusa ellen három hónapon túl benyújtott keresetet sem lehet eleve észszerűtlen időben benyújtottnak tekinteni.</P></NOTE> megszakadt az ugyanezen szabályzat 41. cikkének<?PAGE NO="8"?> harmadik bekezdése alapján indított egyeztetési eljárás idejére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Lásd ebben az értelemben Mengozzi főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Réexamen Arango Jaramillo és társai kontra EBB</NAME.CASE> ügyre vonatkozó állásfoglalását (<NO.CASE>C‑334/12 RX‑II</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:733">EU:C:2012:733</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), és a Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010306">2001. március 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Dunnett és társai kontra EBB</NAME.CASE> ítéletét (<NO.CASE>T‑192/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2001:72">EU:T:2001:72</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); valamint a Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140710">2014. július 10‑i</DATE> <NAME.CASE>CG kontra EBB</NAME.CASE> ítéletét (<NO.CASE>F‑95/11 és F‑36/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2014:188">EU:F:2014:188</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Noha ez az eljárás nem kötelező, ennek igénybevétele nem sértheti az érintettnek azt a jogát, hogy az uniós bírósághoz forduljon.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Az EBB személyi állományra vonatkozó előírásainak 2013-as, a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130228">2013. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Réexamen Arango Jaramillo és társai kontra EBB</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑334/12 RX‑II</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:134">EU:C:2013:134</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) folytán történt felülvizsgálata előtt az egyeztetési eljárás igénybevétele nem volt kötelező.</P></NOTE> Ez az oka annak, hogy úgy kell értékelni, hogy a kereset benyújtására nyitva álló határidő csupán az egyeztetési eljárás sikertelenségét megállapító végső határozat meghozatalának időpontjától, a jelen esetben <DATE ISO="20160629">2016. június 29</DATE>‑től kezdődik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Másodszor, az EBB két elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik a fellebbezéssel kapcsolatban. Először is azt állítja, hogy a fellebbezés a megtámadott ítélet egyetlen meghatározott pontjára sem utal, és másodszor, hogy lényegében arra szorítkozik, hogy megismétel az elsőfokú eljárásban benyújtott kérelemben már előadott érveket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Az első elfogadhatatlansági kifogás kapcsán elegendő megállapítani, hogy e kifogás a tényeket tekintve hibás, mivel a fellebbezési kérelem valójában – lábjegyzetekben – utal a megtámadott ítélet meghatározott pontjaira. Egyébiránt és mindenesetre a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdése nem határoz meg arra vonatkozó formális kötelezettséget, hogy szám szerint hivatkozni kell a megtámadott ítélet pontjaira. Elegendő, hogy a fellebbezési kérelemben szereplő érvek lehetővé tegyék a Bíróság számára a Törvényszék azon érvelésének beazonosítását, amely téves jogalkalmazáson alapul, oly módon, hogy el tudja látni az adott területen őt megillető feladatkört, és elvégezhesse a jogszerűség vizsgálatát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140619">2014. június 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Cartoon Network kontra OHIM</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑670/13 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2024">EU:C:2014:2024</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131107">2013. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Wam Industriale kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑560/12 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:726">EU:C:2013:726</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az eljárási szabályzat 169. cikke (2) bekezdésének ezen értelmezését egyébiránt alátámasztja a rendelkezésnek a franciától eltérő – például német, angol és lengyel – nyelvi változatok szerinti megszövegezése.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>A második elfogadhatatlansági kifogást illetően meg kell jegyezni, hogy a fellebbező által hivatkozott érvek többsége lényegében a Törvényszék jogi értékelésére vonatkozik. Márpedig kitűnik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, hogy amennyiben valamely fél az uniós jognak a Törvényszék által elfogadott értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061026">2006. október 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑68/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:674">EU:C:2006:674</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), és konkrétabban valamely igazgatási eljárás lefolytatásának értékelését illetően a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Wunenburger kontra Bizottság</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑362/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:104">EU:C:2007:104</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), valamint az említett ügyben hozott <DATE ISO="20070607">2007. június 7‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑362/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:322">EU:C:2007:322</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0092">92.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Eltérő a helyzet azonban a fellebbező azzal kapcsolatos érvei vonatkozásában, hogy a Törvényszék elutasította a vizsgálóbizottság összetételére és a panasz bizalmas kezelésére vonatkozó kifogását (az első jogalap harmadik és negyedik része). E tekintetben a fellebbező azon ténybeli érvek ismétlésére szorítkozik, amelyeket már az elsőfokú eljárásban is előadott. Újra megismétli többek között azt a kritikáját, amely szerint a kinevezett személyek nem rendelkeztek az elvárt képesítésekkel, illetve nem voltak pártatlanok, ekképpen kétségbe kívánva vonni a tényeknek a Törvényszék általi értékelését, anélkül azonban, hogy ezzel kapcsolatban a tények elferdítésére hivatkozna. Ennélfogva ezen érveket mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, valamint a Bíróság alapokmányának 58. cikke alapján, amelynek értelmében a Bíróság által végzett jogszerűségi vizsgálat a fellebbezés keretében kizárólag jogkérdésre vonatkozhat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Harmadszor, ami a fellebbezőnek arra a kérelmére vonatkozik, hogy tisztítsák meg a vizsgálóbizottság jelentését a jogellenesnek ítélt tényezőktől, elegendő azt megállapítani, hogy a Törvényszék helyesen ítélte úgy a megtámadott ítélet 22. és 23. pontjában, hogy az uniós bíróságoknak nincs hatáskörük arra, hogy az uniós intézményekkel szemben meghagyással éljenek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020423">2002. április 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Campogrande kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑62/01 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:248">EU:C:2002:248</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezenfelül a fellebbező nem támadta az ítélet ezen részét a fellebbezési kérelmében. Ennélfogva e kérelmet mint elfogadhatatlant eleve el kell utasítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Hasonlóképpen, még ha a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezése, valamint adott esetben az EBB elnöke határozatának megsemmisítése minden bizonnyal esetleges új vizsgálati eljárás megindításához is vezethet az EBB‑n belül, mindazonáltal nem a Bíróságnak kell elrendelnie annak újbóli megindítását, tekintettel arra, hogy az adminisztrációnak kell elfogadnia azokat az intézkedéseket, amelyek a Bíróság valamely ítéletének végrehajtásával járnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>A Bíróság eljárási szabályzata 113. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fellebbező fellebbezésében foglalt kérelmeknek a Törvényszék ítéletének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére kell irányulniuk, és adott esetben arra, hogy részben vagy egészben helyt adjanak az első fokon előterjesztett kérelmeknek, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080909">2008. szeptember 9‑i</DATE> <NAME.CASE>FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑120/06 P és C‑121/06 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:476">EU:C:2008:476</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0205">205.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ebből következően a fellebbezés utolsó kérelme szintén elfogadhatatlan.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az ügy érdeméről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>A fellebbező a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését kéri a Bíróságtól, továbbá az EBB elnöke határozatának megsemmisítését és az EBB szerződésen kívüli felelősségének megállapítását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Ekképpen először is meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszéknek felrótt hibák olyan jellegűek‑e, amelyek igazolják a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését (1. és 2. pont). Igenlő válasz esetén másodszor azt a kérdést kell feltenni, hogy az ügyben a per állása lehetővé teszi‑e az ügy érdemben való eldöntését, és hogy az EBB‑nek felrótt hibák adott esetben igazolják‑e az EBB elnöke határozatának megsemmisítését, valamint ez utóbbi intézmény szerződésen kívüli felelősségének megállapítását (3. pont).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A fellebbezésről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Első jogalapjában a fellebbező azt sérelmezi, hogy a Törvényszék, miután megvizsgálta a vizsgálati eljárás lefolytatását, arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbező által hivatkozott szabálytalanságok nem minősülnek a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke szerinti eljárási jogai megsértésének, és ekképpen nem igazolják sem az EBB elnöke határozatának megsemmisítését, sem ez utóbbi intézmény szerződésen kívüli felelősségének megállapítását.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapnak a fellebbezőt megillető eljárási jogok terjedelmének téves meghatározásán alapuló első részéről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>A fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy megsértette a Charta 47. cikkéből és az EJEE 6. cikkéből következő jogait, amikor a megtámadott ítélet 52. pontjában úgy ítélte meg, hogy a panaszos jogai a munkahelyi méltóságról szóló szabályzat szerinti szexuális zaklatás miatt folyamatban lévő vizsgálati eljárásban korlátozottabbak, mint amelyekkel a vizsgálati eljárás alá vont személy rendelkezik. Erre a téves előfeltevésre alapozva a Törvényszék a fellebbező szerint tévesen utasította el az általa hivatkozott eljárási jogsértéseket.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Pontosabban a fellebbező először is azt állítja, hogy a Törvényszék nem tartotta tiszteletben a fegyveregyenlőség elvét, a kontradiktórius eljárás elvét, valamint a fellebbező védelemhez való jogát, amikor úgy ítélte meg, hogy jogszerű az, hogy a vizsgálóbizottság nem közölte vele a zaklatással vádolt személy, illetve a vizsgálat során meghallgatott személyek által tett nyilatkozatokat, amelyek a panasz elutasításáról szóló határozat alapjául szolgáltak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Másodszor a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy elegendő az, hogy a vizsgálóbizottság a fellebbező által javasolt tizenegy tanúból csupán kettőt hallgatott meg, azzal az indokolással, hogy egyáltalán nem köteles az eljárás valamelyik fele által javasolt összes tanú kihallgatására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Harmadszor a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor jogszerűnek ítélte meg azt a tényt, hogy a vizsgálóbizottság elutasította azokat az orvosi jelentéseket, amelyeket a fellebbező a panasza alátámasztása érdekében nyújtott be, abból az okból, hogy e jelentések a jogvita tárgyát képező cselekmények bekövetkezte után keletkeztek. Mivel a Törvényszék ekképpen korlátozta a fellebbező lehetőségét arra, hogy bizonyítékokat mutasson be, megsértette a fellebbező meghallgatáshoz és védelemhez való jogát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>A Törvényszék válasza a fellebbező által első fokon felhozott kifogásokra – amelyek azon alapulnak, hogy az EBB nem tartotta tiszteletben a jogait a vizsgálati eljárás során – a Közszolgálati Törvényszéknek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>A Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151216">2015. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>De Loecker kontra SEAE</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑34/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2015:153">EU:F:2015:153</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a Törvényszék<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>A Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150923">2015. szeptember 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Cerafogli kontra EKB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑114/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:678">EU:T:2015:678</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> által megerősített ítélkezési gyakorlatán alapul, amelynek értelmében a lelki zaklatás miatt folytatott vizsgálati eljárás keretében a panaszos helyzete nem hasonlítható annak a személynek a helyzetéhez, aki ellen a panasz irányul, és hogy ennélfogva a panaszos nem hivatkozhat ugyanazon eljárási jogokra, mint a megvádolt személy.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Tekintettel arra, hogy ez az ítélkezési gyakorlat a tisztviselők személyzeti szabályzata által szabályozott ügyekkel összefüggésben alakult ki, először is emlékeztetni kell a személyzeti szabályzat szerinti segítségnyújtás iránti kérelem folytán meginduló eljárás, valamint a jelen esetben szóban forgó vizsgálati eljárás főbb jellemzőire (az i) pont). Ezt követően le fogom vonni a következtetéseket arra vonatkozóan, hogy milyen eljárási jogok illetik meg az ilyen eljárás keretében érintett különböző személyeket (az ii) pont). Végül meg fogom vizsgálni, hogy e követelményeket tiszteletben tartották‑e a jelen esetben (a iii) pont).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">i)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A zaklatás miatti igazgatási vizsgálati eljárások az uniós intézményekben</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Az uniós adminisztráció azon kötelezettsége, hogy fellépjen a személyi állomány olyan tagja támogatás érdekében, aki zaklatás vagy a megfélemlítés bármely egyéb formája áldozatának érzi magát, az említett adminisztráció segítségnyújtási kötelezettségéből fakad, amely – az uniós tisztviselők személyzeti szabályzata által szabályozott munkaviszonyok tekintetében – e szabályzat 24. cikkéből következik. Az e szabályzat szerinti segítségnyújtás iránti kérelem benyújtását követően igazgatási vizsgálatra kerül sor, amelynek célja a tényállás megállapítása, és az ügy ismeretében a megfelelő következtetések levonása. Ebből következik, hogy az igazgatási vizsgálat célja nem valamely magatartás<?PAGE NO="11"?> szankcionálása, hanem mindenekelőtt annak megállapítása, hogy az adminisztrációnak fel kell‑e lépnie a tisztviselő támogatása érdekében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd: a Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120516">2012. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Skareby kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑42/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2012:64">EU:F:2012:64</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131023">2013. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>BQ kontra Számvevőszék</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑39/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2013:158">EU:F:2013:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140710">2014. július 10‑i</DATE> <NAME.CASE>CG kontra EBB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑103/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2014:185">EU:F:2014:185</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0148">148.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); a Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ez a fellépés öltheti fegyelmi eljárás formáját a feltételezett zaklatóval szemben, vagy akár távoltartási intézkedés formáját is, lásd a Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081209">2008. december 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Q kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletét (<NO.CASE>F‑52/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2008:161">EU:F:2008:161</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0207">207</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0213">213.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> E célból elegendő, ha az állítások valóságtartalmának bizonyítását megkezdik, anélkül azonban, hogy megelőlegeznék egy esetlegesen ezt követően megindított fegyelmi eljárás eredményét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Lásd: a Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151216">2015. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>De Loecker kontra SEAE</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑34/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2015:153">EU:F:2015:153</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Hasonlóképpen az EBB munkahelyi méltóságról szóló szabályzata az EBB személyi állományra vonatkozó előírásai által szabályozott munkaviszonyokra vonatkozóan egy formális eljárásról rendelkeznek, amelynek keretében az állítólagos áldozatnak lehetősége van hivatalosan panaszt tenni, amely megindítja a vizsgálati eljárást. Meg kell azonban állapítani, hogy ezen eljárás különbözik attól a vizsgálati eljárástól, amelyet a személyzeti szabályzat szerinti segítségnyújtás iránti kérelem folytán indítanak meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A Törvényszék nemrég hangsúlyozta a különbséget a terminológia tekintetében, azaz az Európai Központi Bank (EKB) személyi állományra vonatkozó előírásai (amely e pontban hasonlít az EBB személyi állományra vonatkozó előírásaira) szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>panasz<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> és a személyzeti szabályzat szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>segítségnyújtás iránti kérelem<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> között a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A jelen ügyben szóban forgó eljárás ugyanis az eljárás kimeneteleként nem csupán a panasz elutasításáról vagy a zaklatással vádolt személy elleni fegyelmi eljárás megindításáról rendelkezik, hanem ilyen eljárás megindítását helyezi kilátásba az állítólagos áldozat ellen is, ha a panasza alaptalannak vagy rosszhiszeműnek bizonyul. Ez az eljárás e tekintetben tehát messzebb megy, mint a személyzeti szabályzat szerinti segítségnyújtás iránti kérelem folytán indult eljárás.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">ii)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az érintettek eljárási jogairól a zaklatás miatt folyó vizsgálati eljárásban</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>A Törvényszéknek nemrég alkalma volt arra, hogy emlékeztessen azokra az összefüggésekre, amelyek között a jelen indítvány 42. pontjában említett, a személyzeti szabályzat szerinti segítségnyújtás iránti kérelmekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat kialakult, és alkalma volt pontosítani annak terjedelmét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>E pontosításokból következően a Törvényszék ítélkezési gyakorlata nem arra irányul, hogy a zaklatás miatti vizsgálati eljárás panaszosának eljárási jogait mint olyanokat korlátozza, sem arra, hogy <HT TYPE="ITALIC">a priori</HT> kevésbé kedvező helyzetet biztosítson neki, mint a vizsgálati eljárás alá vont személynek, azaz a feltételezett zaklatónak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Inkább arról van szó, hogy különbséget kell tenni egyfelől a személyzeti szabályzat szerinti segítségnyújtás iránti kérelem által megindított igazgatási vizsgálati eljárás, és másfelől az adott esetben az előbbit követően meginduló fegyelmi eljárás között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Törvényszék szerint míg az adminisztratív eljárásban főszabály szerint a Charta 41. cikkéből következő jogok alkalmazandók, a tulajdonképpeni védelemhez való jogok csupán a fegyelmi eljárás szakaszában kerülnek alkalmazásra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>A fegyelmi eljárás és a büntetőeljárás közötti hasonlóságokat kifejtette Roemer főtanácsnok a Van Eick kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>35/67</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1968:32">EU:C:1968:32</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 510. o.), valamint Alber főtanácsnok a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Tzoanos kontra Bizottság</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványában (<NO.CASE>C‑191/98 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:127">EU:C:1999:127</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>A Törvényszék kétségkívül elismeri, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog alapelvei közé tartozik a védelemhez való jog minden olyan eljárásban történő tiszteletben tartása, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve hátrányos intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még a szóban forgó eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiánya esetén is biztosítani<?PAGE NO="12"?> kell.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061109">2006. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra De Bry</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑344/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:710">EU:C:2006:710</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160614">2016. június 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Marchiani kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑566/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:437">EU:C:2016:437</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A kirendelést megszüntető határozatot nem lehet olyan eljárásnak tekinteni, mint amelyet ezen ítélkezési gyakorlat értelmében az érintett személy ellen indítottak, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20040429">2004. április 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Parlament kontra Reynolds</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑111/02 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:265">EU:C:2004:265</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A fegyelmi eljárást viszont úgy kell tekinteni, mint amelyet ezen ítélkezési gyakorlat értelmében az érintett személy ellen indítottak, amely igazolja a tisztviselők személyzeti szabályzatának IX. mellékletében meghatározott védelemhez való jogok alkalmazhatóságát.</P></NOTE> Azonban, tekintettel arra, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmet benyújtó személy szerepe lényegében abból áll, hogy együttműködik a vizsgálat megfelelő lefolytatásában a tényállás megállapítása érdekében, a Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy ezt az eljárást nem lehet úgy tekinteni, mint amelyet e személy ellen indítottak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>A Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely átveszi a Közszolgálti Törvényszék által az alábbi ítéletekben elfogadott megoldást: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120516">2012. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Skareby kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>F‑42/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2012:64">EU:F:2012:64</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151006">2015. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>CH kontra Parlement</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>F‑132/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2015:115">EU:F:2015:115</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131023">2013. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>BQ kontra Számvevőszék</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>F‑39/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2013:158">EU:F:2013:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Viszont a Törvényszék elismeri, hogy a zaklatással vádolt személy számára az eljárás elejétől kezdve lehetővé kell tenni, hogy megvédje magát az ellene megfogalmazott vádakkal szemben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Tehát a vizsgálati eljárás keretében betöltött eltérő szerepeik miatt ítélte meg úgy a Törvényszék több ítéletében, hogy az érintett személyek eljárási jogai különböznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell mindazonáltal állapítani, hogy mindenesetre a Charta 41. cikke minden igazgatási eljárásra alkalmazandó, függetlenül annak akkuzatórius vagy inkvizitórius jellegétől, és biztosítja többek között minden személy meghallgatáshoz való jogát, mielőtt rá nézve hátrányos intézkedést fogadnának el. Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a kontradiktórius eljárás elve ugyanúgy minden eljárásra vonatkozik, amely olyan határozathoz vezethet, amely érzékenyen érinti valamely személy érdekeit.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091202">2009. december 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Írország és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑89/08 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:742">EU:C:2009:742</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100309">2010. március 9‑i</DATE> <NAME.CASE>ERG és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑379/08 és C‑380/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:127">EU:C:2010:127</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), valamint közszolgálat tárgyában: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19821006">1982. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Alvarez kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>206/81</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1982:333">EU:C:1982:333</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0006">6.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19831117">1983. november 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Tréfois kontra Bíróság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>290/82</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1983:334">EU:C:1983:334</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Konkrétabban a zaklatás miatti panasz elutasítását illetően lásd: a Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150923">2015. szeptember 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Cerafogli kontra EKB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑114/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:678">EU:T:2015:678</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ennélfogva nem kell véglegesen eldönteni azt a kérdést, hogy az igazgatási vizsgálati eljárás – akár a személyzeti szabályzat vonatkozik rá, akár az EBB munkahelyi méltóságról szóló szabályzata –a Charta 47. és 48. cikkének hatálya alá tartozik‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Mivel a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy megsértette a meghallgatáshoz való jogát, valamint a kontradiktórius eljárás elvét, amelyek a Charta 41. cikkében is szereplő elvek, a jelen jogvita megoldása szempontjából nem releváns, hogy ezen elveket alakilag a Charta 47. cikkéhez, valamint az EJEE 6. cikkéhez köti.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Noha kétségtelenül igaz, hogy a zaklatással vádolt személy esetében az eljárás kezdetétől fennáll a Charta 41. cikkének (2) bekezdése szerinti hátrányos intézkedés – azaz, hogy helyt adnak a segítségnyújtás iránti kérelemnek – elfogadásának kockázata, azt is meg kell jegyezni, hogy a vizsgálati eljárás ugyanúgy hátrányosan érintheti azt a személyt is, aki ezt a kérelmet benyújtotta. Többek között ez a helyzet áll fenn, amikor az eljárás során kitűnik, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmet el fogják utasítani.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>A Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ebből következően, ahogyan a zaklatással vádolt személy számára lehetővé kell tenni, hogy megvédje magát az ellene megfogalmazott vádakkal szemben, ami igazolja, hogy az eljárás keretében – adott esetben többször is – meghallgathatják, a panaszost ugyanígy meg kell hallgatni azon indokok kapcsán, amelyekre az adminisztráció adott esetben hivatkozni szándékozik a panaszos kérelme elutasításának alapjaként.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061109">2006. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra De Bry</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑344/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:710">EU:C:2006:710</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Végül mindez elismerésre került a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19961024">1996. október 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Lisrestal és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑32/95 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1996:402">EU:C:1996:402</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131022">2013. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Sabou</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑276/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:678">EU:C:2013:678</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160614">2016. június 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Marchiani kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑566/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:437">EU:C:2016:437</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), valamint a Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150923">2015. szeptember 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Cerafogli kontra EKB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑114/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:678">EU:T:2015:678</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Mivel az adminisztrációnak lehetővé kell tennie minden érintett személy számára, hogy hasznosan kifejtse<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>A Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20051208">2005. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Reynolds kontra Parlament</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑237/00</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2005:437">EU:T:2005:437</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0101">101.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050308">2005. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Vlachaki kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑277/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2005:83">EU:T:2005:83</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); valamint a Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171220">2017. december 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Prequ’Italia</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>C‑276/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:1010">EU:C:2017:1010</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az álláspont hasznos kifejtéséhez való jog terjedelméről lásd: Poiares Maduro főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra De Bry</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑344/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:483">EU:C:2006:483</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 44. és azt követő pontok).</P></NOTE> álláspontját, ez szerintem magában foglalja, hogy a panaszosnak lehetővé kell tenni, hogy minden olyan bizonyítékot vitasson, amelyre a hatáskörrel rendelkező hatóság az elutasításról szóló határozatot alapítani szándékozik, akár tanúk által tett vagy más forrásokból származó nyilatkozatokról legyen szó, és ezzel összefüggésben a panaszos minden bizonyító erővel bíró elemet be kell, hogy nyújthasson. Amint az a Törvényszék e tekintetben fennálló ítélkezési gyakorlatából kitűnik, többek között nem állapítható meg, hogy kizárólag az eredeti panasz vagy a későbbi észrevételek figyelembevétele már elegendő annak a következtetésnek a levonásához, hogy a panaszos meghallgatáshoz való jogát tiszteletben tartották. Többek között szükségesnek bizonyulhat lehetőséget adni a panaszosnak arra, hogy észrevételeket tegyen a vizsgálati jelentés tervezetéről.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Amint azt megkövetelte a Törvényszék a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150923">2015. szeptember 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Cerafogli kontra EKB</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>T‑114/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:678">EU:T:2015:678</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a Közszolgálati Törvényszék a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131023">2013. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>BQ kontra Számvevőszék</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>F‑39/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2013:158">EU:F:2013:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A Törvényszék a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) még azt a tényt is elégtelennek ítélte, hogy az adminisztráció meghallgatta a fellebbezőt a kérelem elutasítását igazoló indokokról, anélkül hogy hozzáférést biztosított volna számára a tanácsadó bizottság jelentéséhez.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A zaklatás miatti bármely igazgatási vizsgálatra érvényes e megfontolások <HT TYPE="ITALIC">a fortiori</HT> érvényesek az EBB belső szabályzata alapján indított vizsgálati eljárásra, mivel e szabályzat valóban rendelkezik arról a lehetőségről, hogy többféle, a panaszost a Charta 41. cikkének (2) bekezdése értelmében véve hátrányosan érintő határozatot hozzanak, köztük a személyes felelősségre vonását.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">iii)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A fellebbező eljárási jogairól a jelen ügyben</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A fellebbező azon jogáról, hogy a vizsgálati eljárás alá vont személy és a tanúk nyilatkozataival kapcsolatban meghallgassák</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy legkésőbb onnantól kezdve, hogy nyilvánvalóvá válik, hogy a panaszt el fogják utasítani, a panaszosnak a Charta 41. cikke értelmében ugyanazokkal az eljárási jogokkal kell rendelkeznie, mint amelyekkel a zaklatással vádolt személy rendelkezik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd ebben az értelemben továbbá: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A panaszos – ugyanúgy, mint a zaklatással vádolt személy – ennélfogva követelheti, hogy adott esetben többször is meghallgassák az őt érintő tényekről, többek között akkor, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság értékelést végez a magatartásáról.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Következésképpen, és ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 52. pontjában kimondott, a vizsgálati eljárás keretében a panaszos helyzete – az eset körülményeitől függően – teljes mértékben összehasonlítható a zaklatással vádolt személy helyzetével. Azonban a Törvényszék úgy ítélte, hogy a vizsgálóbizottság nem járt el jogszerűtlenül, amikor megtagadta a zaklatással vádolt személy, valamint a tanúk nyilatkozatai tartalmának fellebbezővel való közlését annak érdekében, hogy ez utóbbi észrevételeket tehessen. E tekintetben a Törvényszék többek között arra a tényre hivatkozott, hogy a munkahelyi méltóságról szóló szabályzat nem rendelkezik arról, hogy a zaklatással vádolt személy nyilatkozatait közölni kellene a panaszossal.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd a megtámadott ítélet 54. pontját.</P></NOTE> Márpedig a munkahelyi méltóságról szóló szabályzat nem térhet el a jelen indítvány 48. pontjában említett uniós jogi elvektől. Így ítélkezve a Törvényszék tehát tévesen értelmezte a fellebbező vizsgálati eljárás keretében történő meghallgatáshoz való jogának tartalmát, valamint a kontradiktórius eljárás elvét.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Egyértelmű, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a panasz elutasítása önmagában a fellebbezőt érintő, hátrányos aktus, ebből következően szükséges lett volna a fellebbezővel közölni a tanúk és a zaklatással vádolt személy nyilatkozatait, amelyekre az elnök a határozatát alapítani szándékozott. A figyelembevétel ilyen hiánya annál is inkább meglepő, mivel a Törvényszék már többször hangsúlyozta, hogy az, ha az adminisztráció esetlegesen elismeri a zaklatás fennállását, már önmagában kedvező hatással járhat a zaklatást elszenvedő személy felépülésére irányuló terápiás eljárásra, amely folytán az adminisztrációnak megfelelő módon meg kell hallgatnia az érintett személyt a panasza elutasítása előtt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Lásd: a Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131023">2013. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>BQ kontra Számvevőszék</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑39/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2013:158">EU:F:2013:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151216">2015. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>De Loecker kontra SEAE</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑34/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2015:153">EU:F:2015:153</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); lásd immár: a Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélete is (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez még inkább érvényes a fellebbező helyzetére, amelyben a panasz elutasítását ráadásul olyan ajánlások követték, amelyek felrótták neki, hogy ő maga állt a megállapított problémák hátterében, mivel nem volt pozitív a hozzáállása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>E tekintetben kitűnik a megtámadott ítélet 48., 49., valamint 69–71. pontjából, hogy a Törvényszék elismerte, hogy a zaklatással vádolt személynek és a tanúknak a fellebbező szakmai teljesítményére, (pszichológiai) egészségi állapotára és magánéleti problémáira vonatkozó nyilatkozatai döntő jelentőséggel bírtak, ami a fellebbező szavahihetőségének a csökkenéséhez vezetett, és végső soron ahhoz, hogy az EBB elnöke elutasította a panaszt. Márpedig, mivel a fellebbező a panasza benyújtásának és a meghallgatásának időpontjában természetesen nem ismerhette ezeket a bizonyítékokat, és mivel később sem ismerhette meg ezeket, nem állapítható meg, hogy a fellebbezőt megfelelően meghallgatták a panasza elutasítása előtt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ilyen körülmények között nem ismerte el a fellebbező azon jogát, hogy megismerje a vizsgálati eljárás alá vont személy észrevételeit, valamint a tanúvallomások tartalmát, annak érdekében, hogy megtegye észrevételeit, vagy újabb bizonyítékokat nyújtson be az állításai alátámasztására. Ez még inkább érvényes, amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 48. pontjában megállapította, hogy a vizsgálat tárgya valójában megváltozott az eljárás során, mivel az EBB elnöke fegyelmi intézkedések elfogadását tervezte a fellebbező ellen, anélkül hogy meghallgatta volna őt az e változást igazoló tényekről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Az a tény, hogy a fegyelmi eljárást végül nem indították meg, nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást. Ellentétben azzal, amit az EBB meghatalmazottja állított a tárgyaláson, a panasz elutasítása az, ami a Charta 41. cikke szerint hátrányosan érinti a fellebbezőt, és nem csupán egy későbbi fegyelmi eljárás megindítása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Mindenesetre a Törvényszék olyan körülményt sem állapított meg, amely alapján el lehetne ismerni, hogy az EBB az eljárásával annak kockázatát igyekezett elkerülni, hogy a fellebbező befolyásolja a tanúkat, vagy hogy adott esetben más titoktartási okok igazolhatták volna, hogy korlátozzák hozzáférését a tanúk nyilatkozataihoz.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>A Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150923">2015. szeptember 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Cerafogli kontra EKB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>T‑114/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:678">EU:T:2015:678</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ebben az ügyben azonban a fellebbezőnek volt hozzáférése a vizsgálóbizottság jelentéstervezetéhez, amely összefoglalta a tanúk nyilatkozatait.</P></NOTE> Egyébként pedig, ha ez lett volna a helyzet, elegendő lett volna kizárólag a tanúk nyilatkozatainak tartalmát közölni a fellebbezővel, vagy egy összefoglalót a vizsgálati jelentés érdekében figyelembe vett aspektusokról, nem felfedve az e tanúvallomásokat tevő személyek kilétét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>A fentiekből következően azáltal, hogy ilyen körülmények között úgy ítélte meg, hogy a vizsgálóbizottságnak nem kellett közölnie a fellebbezővel a zaklatással vádolt személy és a tanúk azon nyilatkozatainak tartalmát, amelyekre a vizsgálóbizottság az ajánlásait alapítani szándékozott, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot. Az első jogalap első része első kifogásának tehát helyt kell adni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="15"?><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A fellebbező azon jogáról, hogy követelje a javasolt tanúk beidézését</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>A fellebbező azt is sérelmezi, hogy a Törvényszék ítélete értelmében az ő meghallgatáshoz való joga, valamint a kontradiktórius eljárás elve nem követeli meg az összes általa javasolt tanú beidézését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek a megtámadott ítélet 55. pontjában idézett ítélkezési gyakorlata értelmében a vizsgálóbizottság a vizsgálat lefolytatásával kapcsolatos mérlegelési jogkörére tekintettel kétségkívül nem köteles beidézni a panaszos által javasolt összes tanút.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>A Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121213">2012. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Donati kontra EKB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑63/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2012:193">EU:F:2012:193</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0187">187.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140710">2014. július 10‑i</DATE> <NAME.CASE>CG kontra EBB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑103/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2014:185">EU:F:2014:185</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0157">157.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); lásd immár: a Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> <NAME.CASE>HF kontra Parlament</NAME.CASE> ítélete is (<NO.CASE>T‑218/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:393">EU:T:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0097">97</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0101">101.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Mindazonáltal e mérlegelési jogkörnek korlátot szab a megfelelő ügyintézés elve és az érintetteknek a Charta 41. cikkében szereplő eljárási jogai is. Következésképpen a vizsgálóbizottság határozatai a vizsgálat lefolytatása tekintetében nincsenek eleve kivonva minden bírósági felülvizsgálat alól. Ekképpen a vizsgálóbizottság többek között nem mellőzheti indokolás és igazolás nélkül a javasolt tanúk kihallgatását, hanem gondoskodnia kell arról, hogy a feleket méltányos módon meghallgassák, hogy biztosítsa a meghallgatáshoz való jogukat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Ebből a szempontból a Közszolgálati Törvényszék elismerte, hogy igazolt volt, hogy nem idéztek be további tanúkat egy olyan ügyben, amelyben a vizsgálóbizottság már beidézett tizenöt tanút az érintett által javasolt tizennyolcból, valamint húsz másikat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>A Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121213">2012. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Donati kontra EKB</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑63/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2012:193">EU:F:2012:193</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0187">187.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ebből következően nincs arra vonatkozó kötelezettség, hogy a valamelyik fél által javasolt összes tanút beidézzék, ha a vizsgálóbizottság úgy ítéli meg, hogy kellőképpen tisztázta a tényállást, és ha az érintetteket már megfelelő módon meghallgatták. Hasonlóképpen egy másik ügyben a Közszolgálati Törvényszék arra a tényre hivatkozott, hogy a vizsgáló az ügy iratai között elegendő bizonyítékkal rendelkezett ahhoz, hogy az előbbi meg tudja erősíteni e vizsgáló azon döntését, hogy csupán tizenkét tanút idéz be a fellebbező által javasolt ötvenkettőből.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>A Közszolgálati Törvényszék <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130711">2013. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Tzirani kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>F‑46/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2013:115">EU:F:2013:115</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0125">125.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Azonban a megtámadott ítéletben a Törvényszék nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a bizottság elegendő információval rendelkezett‑e már, vagy hogy a fellebbezőt már megfelelő módon meghallgatták‑e. Éppen ellenkezőleg, kitűnik a fellebbezési kérelemből, egyfelől, hogy a fellebbező által javasolt tanúknak csupán egy kisebb részét idézték be, másfelől, hogy erről a fellebbezőt nem is értesítették. A Törvényszék azáltal, hogy ilyen körülmények között annak megállapítására szorítkozott, hogy a vizsgálóbizottság egyáltalán nem volt köteles beidézni a fellebbező összes tanúját, tévesen alkalmazta tehát a jogot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Ebből következően az első jogalap első része második kifogásának szintén helyt kell adni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az orvosi igazolások elutasításáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>A Törvényszék a megtámadott ítélet 58. pontjában úgy ítélte meg, hogy az EBB jogosan utasíthatta el a fellebbező által a zaklatást megvalósító cselekmények fennállásának bizonyítékaiként bemutatott orvosi igazolásokat, tekintettel arra, hogy az azokat kiállító személyek nem voltak jelen az állítólagos szóban forgó cselekményeknél.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az ilyen orvosi igazolások – tartalmuk és kiállításuk időpontjának függvényében – minden bizonnyal felvilágosítást nyújthatnak a zaklatás állítólagos áldozata által elszenvedett kár fennállásával, illetve jellegével kapcsolatban. Ezt egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 58. pontjában elismerte. Ellenben az orvosi igazolás nem bírhat ugyanakkora bizonyító erővel, mint az olyan személy közvetlen tanúvallomása, aki jelen volt a szóban forgó cselekménynél. Tekintve azonban, hogy a vizsgálat tárgya a panaszos által sérelmezett pontos<?PAGE NO="16"?> cselekmények valóságának megállapítása, valamint ezek értékelése a szexuális zaklatás meghatározásának fényében, a Törvényszék ekképpen jogosan ítélte úgy, hogy a fellebbező által benyújtott orvosi igazolásokat nem lehet felhasználni ezen események bekövetkeztének meghatározásához.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Követve ezt a logikát a Bíróság helyben hagyott egy olyan ítéletet, amelyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy igazolt az, ha valamely vizsgálóbizottság nem idéz be olyan tanúkat, akik sem teljes mértékben, sem részlegesen nem voltak jelen a szóban forgó eseménynél, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19971016">1997. október 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Dimitriadis kontra Számvevőszék</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑140/96 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1997:493">EU:C:1997:493</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">iv)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Közbenső következtetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>A fentiekből következően a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy azok a jogok, amelyekre a fellebbező a vizsgálat keretében hivatkozhatott kevésbé kiterjedtek, mint amelyekkel a zaklatással vádolt személy rendelkezett, és hogy ennélfogva a fellebbezőnek nem volt joga ahhoz, hogy közöljék vele ez utóbbi személy, valamint a tanúk nyilatkozatainak tartalmát, illetve hogy e tárgyban észrevételeket tegyen, vagy hogy további tanúk beidézését kérje, mivel mindez szükséges lett volna a meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartásához.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapnak azon alapuló második részéről, hogy a vizsgálati eljárást szabályozó határidők megsértésének nem voltak következményei</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Az első jogalap második részének tárgya a Törvényszék értékelése a munkahelyi méltóságról szóló szabályzatban meghatározott bizonyos határidők megsértésének következményeire vonatkozóan. A Törvényszék a megtámadott ítélet 47–49. pontjában úgy ítélte meg, hogy noha az említett határidőket túllépték, semmilyen jogsértés nem állapítható meg az EBB részéről, mivel a meghallgatásra való idézés, valamint a határozat észszerű határidőben érkezett a fellebbezőhöz, és az EBB gondosan járt el. A fellebbező ellenben azon a véleményen van, hogy a Törvényszéknek úgy kellett volna ítélnie, hogy a szóban forgó határidők szigorúan kötelező jellegűek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a munkahelyi méltóságról szóló szabályzat az EBB belső szabályzataként kötelező jogi erővel bír, amelyet végső soron a Törvényszék a megtámadott ítélet 33. pontjában elismert.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd továbbá: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141111">2014. november 11‑i</DATE> <NAME.CASE>De Nicola kontra EBB</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>F‑52/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2014:243">EU:F:2014:243</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0143">143.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Következésképpen, és ellentétben azzal, amit a Törvényszék mindazonáltal úgy tűnik, hogy állít a megtámadott ítélet 47. pontjában, nem lehet megállapítani, hogy az e szabályzat által meghatározott határidők csupán a megfelelő ügyintézés keretében előírt tájékoztató jellegű célkitűzések, amelyek az eljárás észszerű időben való lefolytatásához hivatottak hozzájárulni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050510">2005. május 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Piro kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑193/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2005:164">EU:T:2005:164</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlatból következően még a kötelező erejű határidő megsértése sem igazolja önmagában minden esetben a szóban forgó eljárás végén meghozott aktus megsemmisítését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100520">2010. május 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Gogos kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑583/08 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:287">EU:C:2010:287</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ilyen körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában jogosan indult ki abból az előfeltevésből, hogy valamely határidő megsértésének következményeit csupán az ügy különös körülményeinek függvényében lehet értékelni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a munkahelyi méltóságról szóló szabályzat a vizsgálati eljárás különböző szakaszaiban nagyon rövid – néha összesen öt munkanapot kitevő – határidőket szab meg. Figyelembe véve, hogy a vizsgálat feltehetőleg súlyos következményekkel járhat az egységen belüli kapcsolatokra, illetve figyelembe véve a panaszos kényes helyzetét, valamint a zaklatással vádolt személy azon érdekét, hogy az ellene felhozott minden vád vonatkozásában a lehető leggyorsabban<?PAGE NO="17"?> tisztázhassa magát, e határidők célja, hogy megelőzzék a bizonytalan helyzet bármely meghosszabbodását. Ebből következően a vizsgálati eljárást szabályozó határidők célja nem korlátozódik ezen eljárás időbeli kereteinek meghatározására, hanem az ténylegesen az érintett személyek érdekeinek védelmére irányul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>E cél azonban nem igazolja a határidőn túl hozott határozat megsemmisítését. Éppen ellenkezőleg, a határozat csupán azon okból történő megsemmisítése, hogy azt határidőn túl hozták, pontosan azzal járna, hogy fenntartanák azt a bizonytalan helyzetet, amelyet a határidőkkel el kívánnak kerülni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy valamely határidő megsértése kártérítésre adhat jogot. Ebben az összefüggésben az uniós bíróságnak a szóban forgó helyzet átfogó értékelését kell elvégeznie annak meghatározása érdekében, hogy az eljárás hossza észszerűtlen volt‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Az észszerű jelleget minden egyes esetben az ügy körülményeinek figyelembevételével kell értékelni, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20021015">2002. október 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:582">EU:C:2002:582</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0229">229</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0235">235.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130228">2013. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Réexamen Arango Jaramillo és társai kontra EBB</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑334/12 RX‑II</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:134">EU:C:2013:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy amikor a Törvényszék azt vizsgálta, hogy a szóban forgó körülményeket figyelembe véve a meghallgatásra való beidézésre és az EBB elnöke határozatának közlésére észszerű határidőben került‑e sor, helyesen alkalmazta ezt az ítélkezési gyakorlatot. A Törvényszék többek között figyelembe vette egyfelől a vizsgálat megindítására nyitva álló határidőt illetően azt a tényt, hogy a fellebbezőt több alkalommal tájékoztatták a panasza aktuális állásáról (a megtámadott ítélet 36. pontja), és másfelől az elnök határozatának közlésére nyitva álló határidőt illetően azt, hogy a vizsgálat tárgya az eljárás folyamán megváltozott, ami további információk beszerzését tette szükségessé (a megtámadott ítélet 48. és 49. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>E megállapításokon túlmenően a Törvényszék azon következtetése, amely szerint a panasz <DATE ISO="20150520">2015. május 20‑i</DATE> benyújtása és az elnök <DATE ISO="20151016">2015. október 16‑i</DATE> határozata között eltelt idő nem volt észszerűtlenül hosszú, a tényállás önálló mérlegelésére vonatkozó hatáskörébe tartozik. Következésképpen ezt a következtetést már nem lehet kétségbe vonni a fellebbezés szakaszában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Ebből következően a fellebbező azon érvét, amely szerint a vizsgálati eljárásban meghatározott határidők megsértése az EBB elnöke határozatának megsemmisítéséhez, és ezen intézmény szerződésen kívüli felelősségének megállapításához kellett volna, hogy vezessen, el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második és a harmadik, azon alapuló jogalapról, hogy a vizsgálóbizottság jelentésében szereplő egyes bizonyítékok jogszerűségére vonatkozó értékelés téves volt a Charta 7. cikkének és az EJEE 8. cikkének fényében</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Második és harmadik jogalapjában a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem ítélte jogellenesnek azt a tényt, hogy az EBB elnöke a határozatát e tekintetben nem képzett személyek tanúvallomására alapozta, akik úgy írták le a fellebbezőt, mint egy pszichológiai problémákkal küzdő személyt, aki rosszul élte meg a volt élettársával való szakítást, amelynek folytán sokat fogyott, továbbá mint aki nehezen fogad el bármely kritikát, és manipulatív karaktere van, valamint hogy e határozat arra enged következtetni, hogy a fellebbező panaszát az állítólagosan elszenvedett szexuális zaklatás helyett más okok vezérelték.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben a fellebbező indokolási hibát is felró a Törvényszéknek, amennyiben ez utóbbi önmagának mondott ellent, amikor úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 76. pontjában, hogy noha e bizonyítékok említése <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>mind felesleges, mind sajnálatos<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> volt, nem minősül az EBB‑nek felróható jogsértésnek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>A fellebbező érveinek elutasítása érdekében a Törvényszék a megtámadott ítélet 71. pontjában arra a tényre hivatkozott, hogy a vizsgálóbizottság, valamint az elnök maga nem azonosult a fellebbező magánéletére, illetve pszichológiai egészségére vonatkozó nyilatkozatokkal, hanem csupán a tanúk e tárgyban tett nyilatkozatainak megismétlésére szorítkoztak. A Törvényszék úgy tűnik, hogy ebből arra a következtetésre jut, hogy e kijelentések nem tudhatók be az EBB‑nek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a megtámadott ítélet 71., valamint 81. pontjában a Törvényszék hangsúlyozta, hogy a vizsgálóbizottság valójában igenis ugyanezen nyilatkozatokra alapozta a panasz elutasítására irányuló ajánlása igazolását. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy ez az ajánlás jobban megkérdőjelezte a fellebbezőnek mint személynek a szavahihetőségét, mint az állításai hitelességét. Ekképpen a vizsgálóbizottság a fellebbező személyiségének – állítólagosan a tanúk által bizonyított – értékelését a panasz elutasításának az alapjává tette. Márpedig nem elfogadható, hogy a vizsgálóbizottság, majd ezt követően az EBB elnöke a fellebbezőt hátrányosan érintő határozatukat egy olyan értékelésre alapozzák, amelyet nem vállalnak fel. Ugyanis pontosan az a vizsgálóbizottság feladata, hogy megállapítsa a végleges határozatot igazoló tényállást. A tárgyalás során e tekintetben pontosításra került, hogy nem feladata az EBB elnökének, hogy további ténybeli ellenőrzéseket végezzen. Ilyen körülmények között a Törvényszéknek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a vizsgálóbizottság jelentésében a fellebbező személyiségére és magatartására vonatkozóan szereplő észrevételek betudhatók az EBB‑nek. <HT TYPE="ITALIC">A contrario</HT>, ha a Törvényszék arra a következtetésre jutott volna, hogy a vizsgálóbizottság csupán megismételte a tanúvallomásokban szereplő értékeléseket, de nem azonosult azokkal, akkor azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy hiányzik az indokolás az elnök határozatából, amely semmi másra nem alapult, mint a vizsgálóbizottság jelentésére és az abban megismételt tanúvallomásokra. Ekképpen téves jogalkalmazáson alapul a Törvényszék által arra vonatkozóan elfogadott indokolás, hogy a tanúk nyilatkozataiban szereplő értékelések betudhatók‑e az EBB‑nek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Ezenfelül a Törvényszék elutasította a fellebbező annak bizonyítására irányuló érveit, hogy megsértették a Charta 7. cikkét, úgy érvelve a megtámadott ítélet 74. és 75. pontjában, hogy a vizsgálóbizottság jelentését, valamint az EBB elnökének határozatát nem hozták nyilvánosságra, és hogy az említett jelentésben elfogadott bizonyítékok végül semmilyen – többek között fegyelmi – következménnyel sem jártak a fellebbező szakmai helyzetére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Ami e két érv közül az utóbbit illeti, az a tény, hogy a fellebbező magatartásának és személyiségének értékelése nem járt fegyelmi következménnyel, nem releváns annak a kérdésnek a vizsgálatakor, hogy az ekképpen tett nyilatkozatok a Charta 7. cikke, illetve az EJEE 8. cikke megsértésének minősülnek‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Ennélfogva meg kell határozni, hogy a Törvényszék jogosan ítélte‑e úgy, hogy a Charta 7. cikkének megsértését ki lehet zárni, mivel a jelentést csupán a zaklatással vádolt személlyel és az EBB elnökével közölték.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Közszolgálati Törvényszék valamely, lelki zaklatással kapcsolatos vizsgálatra vonatkozó ítéletében úgy ítélte meg, hogy olyan információk felfedése, amelyek a felperessel kapcsolatban negatív híreket kelthetnek, árthatnak hírnevének és hitelességének, még ha kizárólag a zaklatással vádolt személyeknek is történik e felfedés, elegendő a kártérítésre jogot keletkeztető jogsértés megállapításához.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>A Közszolgálati Törvényszék nem kifejezetten a Charta 7. cikkének megsértése szemszögéből vizsgálta ezt a jogsértést, de elismerte, hogy az nem vagyoni kárt okozott a felperesnek, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140710">2014. július 10‑i</DATE> <NAME.CASE>CG kontra EBB</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>F‑103/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2014:185">EU:F:2014:185</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0151">151.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Viszont egy olyan ügyben, amely tárgya az volt, hogy a Bizottság bántó megjegyzések kíséretében utasított el valamely előléptetés iránti pályázatot, a Bíróság figyelembe vette azt a súlyosító tényezőt is, hogy a szóban forgó dokumentumot az egész egységen belül nyilvánosságra hozták.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19900207">1990. február 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Culin kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑343/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:49">EU:C:1990:49</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlata szerint az a kérdés, hogy a bántónak, vagy az érintett személyt hiteltelenné tevő jellegűnek ítélt megjegyzést nyilvánosságra hozták‑e, egyértelműen figyelembe vehető az EJEE 8. cikke szerinti magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértésének megállapításához, amely jog nemcsak a személy jóhírnevének, hanem becsületének tiszteletben tartását is magában foglalja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>EJEB, <DATE ISO="20040629">2004. június 29.</DATE>, Chauvy és társai kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2004:0629JUD006491501, 70. §); <DATE ISO="20071115">2007. november 15.</DATE>, Pfeifer kontra Ausztria ítélet (CE:ECHR:2007:1115JUD001255603, 35. §).</P></NOTE> Ezenkívül az EJEB többször is úgy ítélte, hogy a pszichológiai integritás szintén beletartozik az EJEE 8. cikkében szereplő magánélet tiszteletben tartásához való jogba.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>EJEB, <DATE ISO="20090409">2009. április 9.</DATE>, A. kontra Norvégia ítélet (CE:ECHR:2009:0409JUD002807006, 64. §).</P></NOTE> Azonban az EJEE 8. cikke megsértésének megállapítása érdekében ezen túlmenően mind a nyilatkozat súlyosságát,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>A nyilatkozatnak olyan jellegűnek kell lennie, amely káros hatással van az érintett személy magánéletére, lásd: EJEB, <DATE ISO="20090409">2009. április 9.</DATE>, A. kontra Norvégia ítélet (CE:ECHR:2009:0409JUD002807006, 64. §); <DATE ISO="20140710">2014. július 10.</DATE>, Axel Springer AG kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2012:0207JUD003995408, 83. §); <DATE ISO="20150716">2015. július 16.</DATE>, Delphi AS kontra Észtország ítélet (CE:ECHR:2015:0616JUD006456909, 137. §).</P></NOTE> mind annak célját,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Az EJEB <DATE ISO="20071004">2007. október 4‑i</DATE>, Sanchez Cardenas kontra Norvégia ítéletében (CE:ECHR:2007:1004JUD001214803, 37. §) figyelembe vette, hogy a szóban forgó nyilatkozat, amelyet az adott ügyben valamely bíróság tett az ítélet keretében, nem volt releváns a jogvita megoldása céljából.</P></NOTE> valamint az esetleges igazolásokat is figyelembe kell venni. Ebből következően az EJEE 8. cikkének megsértését nem lehet kizárólag annak a kérdésnek a vizsgálatával értékelni, hogy a kijelentéseket nyilvánosságra hozták‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Azonban a Törvényszék nem bocsátkozott a megjegyzések súlyosságának és azoknak a fellebbező pszichológiai integritására gyakorolt hatásának értékelésébe, miként azt a fellebbező az orvosi igazolások segítségével bizonyítani próbálta. Azt sem vizsgálta, hogy a nyilatkozatok hasznosan és objektív módon hozzájárulhattak‑e annak értékeléséhez, hogy a panasz rosszhiszemű volt‑e, vagy sem. Végül, ami az esetleges igazolást illeti, a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia azt a kérdést, hogy a fellebbező magánéletének aspektusaira irányuló vizsgálat és azoknak a vizsgálóbizottság jelentésében való említése, valamint az EBB elnökének határozata releváns volt‑e, figyelembe véve a vizsgálat tárgyát, amely a zaklatással vádolt személy által elkövetett cselekmények valóságának megállapítása volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>E megfontolások összességéből következően a Törvényszék azon érvelése, amely szerint a Charta 7. cikkének és az EJEE 8. cikkének megsértését ki lehet zárni kizárólag amiatt, hogy a fellebbező személyiségére és magatartására vonatkozó észrevételek nem jártak fegyelmi következményekkel, valamint, hogy a jelentést nem hozták nyilvánosságra az egységén belül, téves jogalkalmazáson alapul.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalap első része, valamint a második jogalap megalapozottságának következményeiről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Az első jogalapnak a fellebbezőt megillető eljárási jogok terjedelmére vonatkozó első részének a megalapozottsága önmagában igazolttá teszi a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. A Törvényszék ugyanis arra a téves előfeltevésre alapozva utasította el a fellebbezőnek a vizsgálati eljárás lefolytatásával kapcsolatos jogsértések bizonyítására irányuló érveit, hogy a fellebbezőnek biztosítandó eljárási jogok főszabály szerint korlátozottabbak, mint a zaklatással vádolt személy eljárási jogai. Mivel a megsemmisítés iránti kérelem, valamint a kártérítés iránti kérelem elutasítása teljes mértékben azon alapult, hogy ezen eljárás egyáltalán nem jogsértő, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>Ennélfogva már nem kell azt a kérdést megvizsgálni, hogy a második jogalap – amely a Törvényszéknek a Charta 7. cikke megsértésének értékelése keretében történt téves jogalkalmazására vonatkozott – megalapozottsága szintén igazolttá teszi‑e a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. A megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését követően e megfontolások mindazonáltal relevánsak maradnak az első fokon benyújtott kártérítés iránti kérelem értékeléséhez.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="20"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Törvényszékhez benyújtott keresetről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>Jelen esetben ez a helyzet az EBB elnöke határozatának a fellebbező által első fokon kért megsemmisítését illetően, mivel a fellebbező eljárási jogai terjedelmének helyes értelmezése esetén a Törvényszéknek meg kellett volna semmisítenie az EBB elnökének határozatát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Kétségtelen, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási jogok – különösen a meghallgatáshoz való jog – megsértése csak abban az esetben igazolja a valamely eljárás végén hozott határozat megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19900214">1990. február 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Franciaország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑301/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:67">EU:C:1990:67</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091001">2009. október 1‑jei</DATE> <NAME.CASE>Foshan Shunde Yongjian Housewares &amp; Hardware kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑141/08 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:598">EU:C:2009:598</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0094">94.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120906">2012. szeptember 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Storck kontra OHIM</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑96/11 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:537">EU:C:2012:537</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130910">2013. szeptember 10‑i</DATE> <NAME.CASE>G. és R.</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑383/13 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:533">EU:C:2013:533</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140703">2014. július 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Kamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑129/13 és C‑130/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2041">EU:C:2014:2041</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0079">79.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Különösen nem ez a helyzet, ha az adminisztrációnak egyáltalán nincs diszkrecionális jogköre az eljárás végén meghozandó határozat vonatkozásában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Márpedig a jelen esetben nem lehet kizárni, hogy az EBB elnökének a határozata más lett volna, ha a fellebbezőnek joga lett volna vitatni a zaklatással vádolt személy és a tanúk nyilatkozatait, vagy újabb bizonyítékokat benyújtani a panasza alátámasztása érdekében. Ez annál is inkább így van, mivel a vizsgálat tárgya megváltozott a panasz fellebbező által történt benyújtásának időpontjához képest, és az immár a fellebbező magatartására és személyiségére összpontosított, amely aspektusok vonatkozásában a fellebbezőnek még nem volt alkalma észrevételeket tenni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Ennélfogva helyt kell adni az első fokon benyújtott megsemmisítés iránti kérelemnek, és meg kell semmisíteni az EBB elnökének a fellebbező panaszát elutasító határozatát. Végezetül, ha a Bíróság követi ezt a javaslatot, és megsemmisíti a határozatot, az EBB‑nek kell majd elfogadnia az e megsemmisítés végrehajtásából következő megfelelő intézkedéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Azonban a per állása a kártérítés iránti kérelem vonatkozásában nem engedi meg, hogy arról a Bíróság maga döntsön.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>A Bíróság azon lehetőségére vonatkozóan, hogy a jogvita bizonyos részeit érdemben eldöntse, és hogy a további részeket visszautalja a Törvényszékhez, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19980514">1998. május 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Tanács kontra de Nil és Impens</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑259/96 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1998:224">EU:C:1998:224</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>Ugyanis a második jogalap keretében tett megfontolásokból következik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd: jelen indítvány 83. és azt követő pontjai.</P></NOTE> hogy a Törvényszéknek újra kell értékelnie a Charta 7. cikkének megsértésére alapozott érvet, figyelembe véve többek között a vizsgálóbizottság jelentésében szereplő megjegyzések súlyosságát és célját, valamint esetleges igazoltságukat. Ezenfelül a Törvényszék még nem vizsgálta meg azt a kérdést, hogy az EBB szerződésen kívüli kártérítési felelősségének megállapítása igazolt lehet‑e a fellebbező által állítólagosan elszenvedett kárra, illetve annak a hivatkozott jogsértésekkel való összefüggésére tekintettel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>Ebből következően az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy a kártérítés iránti kérelemről döntsön.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>Mivel az ügyet a Bíróság visszautalta a Törvényszék elé, az eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="21"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Az előző megállapításokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének (hatodik tanács) <DATE ISO="20170713">2017. július 13‑i</DATE> OZ kontra EBB ítéletét (T‑607/16) hatályon kívül helyezi.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A Bíróság megsemmisíti az EBB elnökének <DATE ISO="20151016">2015. október 16‑i</DATE> azon határozatát, amely elutasítja a fellebbező szexuális zaklatás miatti, az EBB <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>munkahelyi méltóságról szóló szabályzata<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> alapján tett panaszát.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A Bíróság az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, hogy az döntsön a kártérítés iránti kérelemről.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>