<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-518/15</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62015CC0518</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:619">EU:C:2017:619</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>14</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>14</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>SHARPSTON FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑518/15. SZ. ÜGY</P><P>MATZAK</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Eleanor Sharpston</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok Indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20170726">2017. július 26.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑518/15. sz. ügy</HT></P><P>Ville de Nivelles</P><P>kontra</P><P>Rudy Matzak</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Cour du travail de Bruxelles [brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal iránti kérelem</KEYWORD><KEYWORD>A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme</KEYWORD><KEYWORD>Munkaidő‑szervezés</KEYWORD><KEYWORD>A munkaidő és a pihenőidő fogalma</KEYWORD><KEYWORD>Tűzoltók</KEYWORD><KEYWORD>Készenléti idő</KEYWORD><KEYWORD>Ügyeleti idő</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróság iránymutatást kér a Bíróságtól arra vonatkozóan, hogy hogyan kell értelmezni a munkaidőről szóló 2003/88 irányelvet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, <DATE ISO="20031104">2003. november 4‑i</DATE> 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="299" PAGE.FIRST="9" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 299., 9. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.).</P></NOTE> egy olyan tartalékos tűzoltó<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>Lásd: az alábbi 6. lábjegyzet az általam a jelen indítványban használt terminológia erre vonatkozó pontosítását illetően.</P></NOTE> esetében, akinek rotációs jelleggel a munkahelyéhez képest egy bizonyos (időben meghatározott) körzetben készenlétben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Lásd továbbá: az alábbi 8. lábjegyzet.</P></NOTE> kell állnia. A kérdést előterjesztő bíróság emellett tanácsot kér a Bíróságtól arra vonatkozóan, hogy i. kizárhatók‑e a tűzoltók egyes kategóriái az irányelv hatálya alól; ii. valamely tagállam elfogadhat‑e a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> fogalmára vonatkozóan az irányelvben meghatározottnál kevésbé korlátozó jellegű fogalmat; valamint iii. az irányelv szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> fogalmának értelmezése a készenléti szolgálatban lévő személyek esetén alkalmazandó‑e a díjazás meghatározására.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi keret</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 153. cikk értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="153.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>A 151. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a következő területeken:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>elsősorban a munkakörnyezet javítása a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>munkafeltételek;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="2"?><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="153.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Ennek érdekében az Európai Parlament és a Tanács</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az (1) bekezdés a)–i) pontjában említett területeken irányelvek útján fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket fogadhat el, figyelembe véve az egyes tagállamokban fennálló feltételeket és műszaki szabályokat. […]</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="153.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>E cikk rendelkezései a díjazásra […] nem alkalmazhatók.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A 2003/88 irányelv 1. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ez az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg a munkaidő megszervezése tekintetében.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Ezt az irányelvet kell alkalmazni:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a napi és a heti pihenőidő és az éves szabadság minimális időtartama, a szünetek és a maximális heti munkaidő esetében; és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az éjszakai munka, a váltott műszakban végzett munka és a munkaritmus bizonyos szempontjainak esetében.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Ezen irányelv 14., 17., 18. és 19. cikkének sérelme nélkül ezt az irányelvet kell alkalmazni a [munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, <DATE ISO="19890612">1989. június 12‑i</DATE> 89/391/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="183" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1989">HL 1989. L 183., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.)] 2. cikke szerinti valamennyi köz‑ és magántevékenységi ágazatban.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A 2003/88 irányelv 2. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>munkaidő: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>pihenőidő: az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az irányelv 15. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Ez az irányelv nem sérti [helyesen: nem érinti] a tagállamoknak azt a jogát, hogy olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be, amelyek a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme szempontjából kedvezőbbek, vagy hogy megkönnyítsék vagy engedélyezzék olyan kollektív szerződések vagy a szociális partnerek által kötött olyan megállapodások alkalmazását, amelyek a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme szempontjából kedvezőbbek.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 2003/88 irányelv 17. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="017.002"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A (3), (4) és (5) bekezdés szerinti eltérések elfogadhatók törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekkel vagy kollektív szerződésekkel vagy a szociális partnerek által kötött megállapodásokkal, feltéve, hogy az érintett munkavállalók számára egyenértékű kompenzáló pihenőidőt biztosítanak, vagy kivételes esetekben, ha kompenzáló pihenőidő biztosítása objektív okok miatt nem lehetséges, akkor az érintett munkavállalókat megfelelő védelemben részesítik.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="017.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA><P>E cikk (2) bekezdésével összhangban a 3., 4., 5., 8. és 16. cikktől el lehet térni:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség, különösen a következők esetében:</TXT><P>[…]</P><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>iii.</NO.P><TXT>sajtó, rádió, televízió, filmgyártás, postai és távközlési szolgáltatások, mentő, tűzoltó és polgári védelmi szolgálatok;</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A belga jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A Loi du 14 décembre 2000 fixant certains aspects de l’aménagement du temps de travail dans le secteur public (a közszférára vonatkozó munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, <DATE ISO="20001214">2000. december 14‑i</DATE> törvény; a továbbiakban: <DATE ISO="20001214">2000. december 14‑i</DATE> törvény) a munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 93/104 irányelvet ültette át a nemzeti jogba.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, <DATE ISO="19931123">1993. november 23‑i</DATE> 93/104/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="307" PAGE.FIRST="18" DATE.PUB="1993">HL 1993. L 307., 18. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 197. o.). Ezt az irányelvet a 2003/88 irányelv hatályon kívül helyezte és felváltotta.</P></NOTE> Az említett törvény 3. cikkében foglalt meghatározás szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>munkavállaló az a személy, aki jogszabályi vagy szerződéses jogviszony alapján […] egy másik személy irányítása alatt munkát végez.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> A 8. cikk egyebek mellett kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a munkáltató rendelkezésére áll.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A Loi du <DATE ISO="20091230">30 décembre 2009</DATE> portant sur diverses dispositions (vegyes rendelkezésekről szóló, <DATE ISO="20091230">2009. december 30‑i</DATE> törvény) 186. cikke előírja egyebek mellett, hogy a tartalékos tűzoltók a <DATE ISO="20001214">2000. december 14‑i</DATE> törvény 3. cikke értelmében nem minősülnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>munkavállalónak<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A règlement organique du service d’incendie de Nivelles (a nivelles‑i tűzoltóságra vonatkozó sarkalatos szabályokat tartalmazó rendelet) 9bis. cikke a következőt írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>A készenlét idején az önkéntes tűzoltóságnak a nivelles‑i tűzoltó-parancsnokságon szolgáló valamennyi tagja köteles:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>mindvégig olyan távolságban tartózkodni a tűzoltó-parancsnokságtól, hogy azt szokásos forgalom mellett legfeljebb nyolc percen belül elérjék;</P></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>Rudy Matzak tartalékos tűzoltó<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>R. Matzak az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szóhasználata szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>pompier volontaire<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> (önkéntes tűzoltó). Egyértelműen kiderül azonban, hogy az aktív szolgálat idejére a munkáltatójától díjazást kap. Az Egyesült Királyság kormánya megjegyzi, hogy abban a tagállamban a tűzoltók három kategóriába tartozhatnak: i. hivatásos tűzoltó, akit általában teljes munkaidőben foglalkoztatnak, és ennek megfelelő díjazásban részesül; ii. tartalékos tűzoltók, akik díjazásban részesülnek azért, hogy bizonyos időszakokban munkavégzésre rendelkezésre állnak; és iii. önkéntes tűzoltók, akik nem részesülnek díjazásban. Noha ebből kitűnik, hogy a tartalékos tűzoltók az Egyesült Királyságban nemcsak az aktív szolgálat idejére részesülnek díjazásban, hanem (szemben R. Matzakkal), (legalábbis részben) a rendelkezésre állás idejére is, a jelen indítványban ezt a kifejezést használom, mivel ez áll a legközelebb R. Matzak helyzetéhez. Lásd ugyanakkor még: az alábbi 22. pont is.</P></NOTE> a belgiumi Ville de Nivelles‑ben (Nivelles város).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>R. Matzak írásbeli észrevételeiben előadja, hogy 2015 áprilisától a Zone de secours du Brabant Wallon (Vallon‑Brabant mentési szolgálata) foglalkoztatja. Nem tűnik úgy, hogy e váltás helyzetét megváltoztatta volna.</P></NOTE> A foglalkoztatására vonatkozó megállapodás szerint minden negyedik héten esténként és hétvégén munkavégzésre rendelkezésre kell állnia. Csak akkor részesül díjazásban, ha aktív szolgálatot teljesít. A rendelkezésre állás azon idejére, amikor a tűzoltónak nem kell szakmai feladatot ellátnia (úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>készenléti idő<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>otthoni készenlét<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>heures de garde à domicile<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>) kifejezést is használja. Mivel azonban egyértelmű, hogy sem az nincs előírva, hogy az illető a tűzoltó-parancsnokság 8 percen belül elérhető körzetén belül lakjon, sem az, hogy ha így van is, az érintett időpontokban a lakóhelyén tartózkodjon, az alábbiakban a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>készenléti idő<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>készenléti szolgálat<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> kifejezéseket használom azon idő megjelölésére, amikor a munkavállalónak a munkáltató által elérhetőnek kell lennie, és készen kell állnia, hogy a munkáltató számára feladatot teljesítsen, de nem kell a munkahelyén lennie (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041005">2004. október 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Pfeiffer és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑397/01–C‑403/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:584">EU:C:2004:584</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, nem jár díjazás.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A készenléti szolgálatban töltött időben R. Matzaknak elérhetőnek kell maradnia, és szükség esetén a lehető leghamarabb, de szokásos körülmények között minden esetben legfeljebb nyolc percen belül jelentkeznie kell a tűzoltó-parancsnokságon.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Lásd: a fenti 9. pont.</P></NOTE> A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tűzoltónak a tűzoltó-parancsnokság közelében kell tartózkodnia, és ezen időszak alatt folytatható tevékenységei ennek megfelelően korlátozottak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>R. Matzak, mivel azon a véleményen van, hogy a rá alkalmazandó rendszer számos vonatkozása, ideértve különösen a készenléti szolgálatra járó díjazásának mértékét, nem kielégítő, eljárást indított a Tribunal du travail de Nivelles (nivelles‑i elsőfokú munkaügyi bíróság) előtt, amely <DATE ISO="20120323">2012. március 23‑i</DATE> ítéletében kérelmei nagyobb része tekintetében helyt adott keresetének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Nivelles város ezután fellebbezést nyújtott be az említett határozattal szemben a Cour du travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság) előtt. Az említett bíróság megjegyzi, hogy a belga jog a munkaidő fogalmát általánosan úgy határozza meg, mint az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a munkáltató rendelkezésére áll, valamint, hogy az a hely, ahol a munkavállaló tartózkodik, nem tűnik meghatározónak. A Bíróságnak a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontjára vonatkozó értelmezéséből<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Lásd: az alábbi 51. pont és az azt követő pontok.</P></NOTE> az következik, hogy a munkaidőnek a belga jog és az uniós jog szerinti fogalma nem esik egybe. Az említett bíróság megjegyzi továbbá, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlatban az az irányvonal figyelhető meg, hogy a R. Matzakhoz hasonló tartalékos tűzoltók díjazásával kapcsolatos kérdésnek a megválaszolásakor legfőképpen vagy kizárólagosan az uniós jogban<?PAGE NO="5"?> meghatározott munkaidő‑fogalomra támaszkodnak. A szóban forgó bíróság, mivel úgy véli, hogy az előtte lévő jogvita megoldásához szükséges a 2003/88 irányelv egyes rendelkezéseinek a Bíróság általi értelmezése, az EUMSZ 267. cikkel összhangban előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>(1)</NO.P><TXT>A [2003/88 irányelv] 17. cikke (3) bekezdése c) pontjának iii. alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az állami tűzoltó szolgálatok által alkalmazott tűzoltók egyes kategóriáinak vonatkozásában kizárják azon rendelkezések alkalmazását, amelyek az irányelv átültetését biztosítják, ideértve azon rendelkezést is, amely a munkaidő és a pihenőidő fogalmát határozza meg?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Mivel [a 2003/88 irányelv] csupán minimális előírásokat tartalmaz, úgy kell‑e értelmezni az irányelvet, hogy az nem korlátozza a nemzeti jogalkotót abban, hogy a munkaidőre vonatkozóan kevésbé korlátozó jellegű fogalommeghatározást tartson fenn vagy fogadjon el?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(3)</NO.P><TXT>Tekintettel az EUMSZ 153. cikk (5) bekezdésére, valamint [a 2003/88 irányelv] célkitűzéseire, úgy kell‑e értelmezni ezen irányelv 2. cikkét, amely meghatározza az irányelvben használt főbb fogalmakat, többek között a munkaidő és a pihenőidő fogalmát, hogy e cikk nem alkalmazandó azon munkaidő‑fogalomra, amely lehetővé teszi az otthoni készenlét esetén járó díjazás megállapítását?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(4)</NO.P><TXT>A [2003/88 irányelv] kizárja‑e, hogy az otthoni készenlétben töltött időt munkaidőnek tekintsék abban az esetben, ha – bár a készenlétet a munkavállaló otthonában tölti – a munkavállalót terhelő kötelezettségek (így különösen a munkáltató hívására való 8 percen belüli reagálási kötelezettség) igen jelentős mértékben korlátozzák más tevékenység végzésének a lehetőségét?<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felei, a belga, a francia és a holland kormány, az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő. A <DATE ISO="20161215">2016. december 15‑i</DATE> tárgyaláson az említett felek, a holland kormány kivételével, előadták szóbeli előterjesztéseiket, és válaszoltak a Bíróság kérdéseire.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Értékelés</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Előzetes észrevételek</HT></HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az elfogadhatóságról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Nivelles város és a Bizottság is felvet kérdéseket az előzetes döntéshozatal iránti kérelem (részleges vagy teljes) elfogadhatóságára vonatkozóan.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd még: a belga kormánynak a 2. kérdés elfogadhatóságára vonatkozó érvei az alábbi 29–31. pontban.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>Ezeket arra alapozzák, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt lévő jogvita tárgya az a díjazás, amely R. Matzakot tartalékos tűzoltóként teljesített szolgálataiért megilleti, nem pedig a munkaideje. Mivel az EUMSZ 153. cikk (5) bekezdés kiveszi a díjazással kapcsolatos kérdéseket a 153. cikk hatálya alól (amelyben szerepel a munkavállalók egészségének és biztonságának javítása, amelyre a 2003/88 irányelv vonatkozik), a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések olyan tárgyra irányulnak, amelyben a Bíróságnak nincs hatásköre dönteni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson. Amennyiben uniós jogi kérdés felmerül, az előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>E tekintetben lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170511">2017. május 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Archus és Gama</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑131/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:358">EU:C:2017:358</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>Felmerül ilyen kérdés ebben az ügyben?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Véleményem szerint igen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Noha az előzetes döntéshozatalra utaló végzés és a Bírósághoz benyújtott nemzeti ügyirat tanulmányozásából kiderül, hogy R. Matzak keresete lényegében a díjazására vonatkozó kérdésre irányul, ez önmagában nem meghatározó abból a szempontból, hogy a Bíróságnak meg kell‑e válaszolnia az előterjesztett kérdéseket. Ezzel összefüggésben nem azt kell megválaszolni, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>mi az alapeljárás szerinti kereset tárgya<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/>. A kérdés inkább az, hogy azon uniós jogszabály, amelynek értelmezését kérték, <HT TYPE="ITALIC">kapcsolódik‑e</HT> az alapeljárás tényállásához vagy céljához. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint az R. Matzakhoz hasonló tartalékos tűzoltók díjazásával kapcsolatos kérdés megválaszolásakor az uniós jogban meghatározott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>‑fogalom releváns.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd: a fenti 13. pont.</P></NOTE> A Bíróságnak az említett fogalomra vonatkozó értelmezése tehát segíteni fog a nemzeti bíróságnak eldönteni az előtte lévő ügyet. Ezen az alapon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatók.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>A Bíróságnak a hasonló kérdésekkel kapcsolatos körülmények között előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolására vonatkozó hatáskörének további elemzésére vonatkozóan lásd: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Hälvä és társai</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑175/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:285">EU:C:2017:285</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Ez az ügy is a 2003/88 irányelvre vonatkozik. Wathelet főtanácsnok szintén arra a következtetésre jutott, hogy a Bíróságnak meg kell válaszolnia a kérelmet.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>munkavállaló<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> jelentése</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Jóllehet a 2003/88 irányelv 2. cikke a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> fogalmát egyebek mellett arra az időszakra utalva határozza meg, amely alatt a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>munkavállaló<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>dolgozik<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>, az irányelv nem határozza meg magának a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>munkavállalónak<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> a fogalmát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A francia kormány írásbeli észrevételeiben és a tárgyaláson a franciaországi helyzetre utalt, ahol is állítása szerint egyetlen, nem hivatásos tűzoltó foglalkoztatása sem alárendelt jogviszony alapján történik, amelynek keretében fizetést vagy bért kapnának. Ehelyett juttatásban (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>indemnité<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/>) részesülnek, amelyből nem vonnak adót és társadalombiztosítási járulékot. Hasonlóképpen a belga kormány is előadja, hogy a tartalékos tűzoltók abban a tagállamban a nemzeti jog releváns rendelkezései<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd: a fenti 8. pont.</P></NOTE> szempontjából nem munkavállalónak minősülnek, hanem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>fizetett önkéntesi<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>bénévolat indemnisé<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>) státusszal rendelkeznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Ez azt jelenti, hogy az említett tűzoltók az irányelv alkalmazásában nem minősülnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>munkavállalónak<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A Bíróság kimondta, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>munkavállaló<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> fogalma önálló uniós jogi fogalom.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101014">2010. október 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Union syndicale Solidaires Isère</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑428/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:612">EU:C:2010:612</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Úgy kell értelmezni, miszerint munkavállaló <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>minden olyan személy, aki valóságos és tényleges tevékenységet végez, kivéve az olyan mértékben jelentéktelen tevékenységeket, amelyek pusztán kiegészítőnek és járulékosnak tekinthetők<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/>. A munkaviszony alapvető jellemzője az a körülmény, hogy valamely<?PAGE NO="7"?> személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150326">2015. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Fenoll</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑316/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:200">EU:C:2015:200</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> A Bíróságnak azzal a kérdéssel nem kellett foglalkoznia, hogy mi minősül e meghatározás szempontjából <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>díjazásnak<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> (vagy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>díjnak<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/>). Azonban levonható némi iránymutatás az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdéséből (az egyenlő díjazással összefüggésben), amely a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>díjazást<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> úgy határozza meg, mint az az összeg, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>[…] amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve […] a munkaviszonyára tekintettel kap<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100610">2010. június 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Bruno és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑395/08 és C‑396/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:329">EU:C:2010:329</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, amelyben a Bíróság kimondta, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>egyedül [ez a kritérium] a döntő feltétel<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> jelenleg az EUMSZ 157. cikk összefüggésében. A Bíróság ugyanezt a meghatározást fogadta el az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, <DATE ISO="19971215">1997. december 15‑i</DATE> 97/81/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="014" PAGE.FIRST="9" DATE.PUB="1998">HL 1998. L 14., 9. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 267. o.) mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló, <DATE ISO="19970606">1997. június 6‑án</DATE> kötött keretmegállapodásban szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>díjazás<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> fogalmának értelmezésére (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141105">2014. november 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Österreichischer Gewerkschaftsbund</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑476/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2332">EU:C:2014:2332</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0016">16.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Konkrétabban, a Bíróság kimondta, hogy az irányelv alkalmazandó a hivatásos tűzoltókra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050714">2005. július 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Personalrat der Feuerwehr Hamburg végzés</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑52/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:467">EU:C:2005:467</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101014">2010. október 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Fuß</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑243/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:609">EU:C:2010:609</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> A más kategóriákba tartozó tűzoltókra való kiterjesztését illetően megjegyzem, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben semmi nem utal arra, hogy a R. Matzakkal egy kategóriába tartozó tűzoltók ne végeznének valós és tényleges tevékenységet, és hogy a tűzoltási szolgálat keretében nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>egy másik személy irányítása alatt<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> végzik a munkát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>A franciaországi helyzet kérdését figyelmen kívül hagyom. Ez nem képezi jelen ügy tárgyát.</P></NOTE> Ha a tűzoltóság hatékonyan akar működni, akkor a tűzoltócsapat minden tagjának (függetlenül attól, hogy hivatásos, tartalékos vagy önkéntes tűzoltók‑e), egyértelműen irányítás alatt és az adott parancsoknak megfelelően kell dolgozniuk, ideértve azt is, hogy rotációs alapon az aktív szolgálatra rendelkezésre állnak. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy az az összeg, amelyet R. Matzak szolgálataiért cserébe kap, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>díjazásnak<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> vagy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>díjnak<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> minősül‑e a fenti 24. pontban foglalt kritérium szempontjából, a belga kormány által (viszonylag homályosan) kifejtettektől eltekintve a Bíróságnak kevés információ áll a rendelkezésére az említett tagállamban lévő helyzetre vonatkozó pontos szabályozásról, és ezért erre vonatkozóan több megjegyzést nincs módjában tenni. Ezt a kérdést a nemzeti bíróságnak kell az imént említett kritérium alapján eldöntenie. Mivel a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>munkavállaló<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> fogalma uniós fogalom, a szolgáltatást nyújtó személy jogállásának pontos kijelölése és az említett szolgáltatásokért kapott pénzösszeg nemzeti jogi besorolása értelemszerűen nem lehet döntő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az 1. kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Az 1. kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a tagállamok a tűzoltók egyes kategóriáinak vonatkozásában kizárhatják‑e a 2003/88 irányelvet átültető rendelkezések alkalmazását, ideértve azon rendelkezést is, amely a munkaidő és a pihenőidő fogalmát határozza meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Ezeket a fogalmakat az irányelv 2. cikke határozza meg. Amint az a 2003/88 irányelv 17. cikke (3) bekezdésének szövegéből kiderül, egyedül ezen rendelkezésekre vonatkozóan van kifejezetten meghatározva az eltérés lehetősége, egyebek mellett a tűzoltókra vonatkozóan.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>E tekintetben lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101014">2010. október 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Fuß</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑243/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:609">EU:C:2010:609</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Így a 17. cikk (3) bekezdése előírja, hogy a 17. cikk (2) bekezdésében szereplő követelményeknek megfelelő tagállam eltérhet az irányelv 3., 4., 5., 8. és 16. cikkétől. Ez a lehetőség nem terjed ki a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>pihenőidő<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> 2. cikkben meghatározott fogalmára, és mivel a 17. cikk (3) bekezdését az összes eltérést engedő rendelkezéshez hasonlóan<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>A 2003/88 irányelv 17. cikkét illetően lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101014">2010. október 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Union syndicale Solidaires Isère</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑428/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:612">EU:C:2010:612</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> megszorítóan kell értelmezni, véleményem szerint nem fogadható el olyan kiterjesztő megközelítés, amely az eltérés kifejezett szövegén túlmenne.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20051201">2005. december 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Dellas és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑14/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:728">EU:C:2005:728</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110304">2011. március 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Grigore</NAME.CASE> végzés, <NO.CASE>C‑258/10</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:122">EU:C:2011:122</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, ahol a Bíróság megerősítette ezt az értelmezést.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Ezért úgy vélem, hogy az 1. kérdést úgy kell megválaszolni, hogy a 2003/88 irányelv 17. cikke (3) bekezdése c) pontjának iii. alpontját akként kell értelmezni, hogy az alapján a tagállamok az állami tűzoltószolgálatok által alkalmazott tűzoltók egyes kategóriáinak vonatkozásában kizárólag az említett irányelv 17. cikkének (3) bekezdésében meghatározott rendelkezések alkalmazását zárhatják ki. Nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy az említett munkavállalókat kizárják mindazon rendelkezések alkalmazása alól, amelyek az irányelv átültetését biztosítják, és különösen nem teszi lehetővé, hogy az említett munkavállalók vonatkozásában kizárják azokat a rendelkezéseket, amelyek a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>pihenőidő<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> fogalmát határozzák meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2. kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A 2. kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy mivel a 2003/88 irányelv csupán minimális előírásokat tartalmaz, azt lehet‑e úgy értelmezni, hogy nem korlátozza a tagállamot abban, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>munkaidőre<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> vonatkozóan kevésbé korlátozó jellegű fogalommeghatározást fogadjon el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A belga kormány szerint ez a kérdés elfogadhatatlan, figyelembe véve, hogy a belga Cour de cassation (semmítőszék) több alkalommal kimondta, hogy a munkaidő fogalmát a belga jog szerint ugyanúgy kell értelmezni, mint az uniós jog szerint, és a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére áll minden szükséges tényező e fogalom értelmezéséhez. E tekintetben a belga kormány egyebek mellett a Dzodzi ítéletre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19901018">1990. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Dzodzi</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑297/88 és C‑197/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:360">EU:C:1990:360</NO.ECLI></REF.DOC.ECR> (a továbbiakban: Dzodzi ítélet).</P></NOTE> hivatkozik, azt állítva, hogy az említett ítélet 42. cikke mérvadó azon állítás szempontjából, amely szerint az uniós jog és a nemzeti jognak az adott uniós jogszabályra hivatkozó valamely rendelkezése közötti eltérés tényleges veszélyének kell fennállnia ahhoz, hogy a Bíróság ilyen körülmények között az EUMSZ 267. cikk alapján hatáskörrel rendelkezzen a döntéshozatalra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Már rámutattam fentebb, hogy amennyiben a Bíróságot az uniós jog értelmezésére kérik, a kérdés releváns voltát vélelmezni kell.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd: a fenti 17. pont.</P></NOTE> Nem látom indokoltnak, hogy ettől a vélelemtől itt eltérjünk. A kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy a tartalékos tűzoltók díjazására vonatkozó kérdéseket gyakran a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> uniós jogi meghatározása alapján oldják meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd: a fenti 13. pont.</P></NOTE> A 2. kérdésre adott válasz várhatóan segíteni fog a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte lévő ügy megoldásában. Ez alapján a Bíróságnak e választ meg kell adnia. A Dzodzi ítéletben foglaltak alkalmazását illetően az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik, ha a nemzeti bíróság által tárgyalt ügy tényállása nem tartozik az uniós jog hatálya alá, azonban az érintett rendelkezések a nemzeti jog alapján alkalmazandók (az uniós jogra való utalás folytán), és ha a szóban forgó nemzeti rendelkezések az utóbbi alkalmazását nem korlátozzák.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19970717">1997. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Leur‑Bloem</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑28/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1997:369">EU:C:1997:369</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111221">2011. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Cicala</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑482/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:868">EU:C:2011:868</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> A jelen ügyben úgy tűnik számomra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben leírt nemzeti helyzetben az uniós jogra történő utalásról van szó, amely utalás nem korlátozza annak alkalmazását. Emiatt elutasítom a belga kormány érvét. Számomra úgy tűnik, hogy e kérdés megválaszolására a Bíróság hatáskörrel rendelkezik, és ezért ennek megfelelően választ kell adnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Rátérve magára a kérdésre, első ránézésre úgy tűnhet, hogy igenlő választ kell rá adni. Igaz, hogy a 2003/88 irányelv 1. cikke szerint az irányelv minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapít meg, és hogy, amint arra R. Matzak és a Bizottság is rámutat, a 15. cikk lehetővé teszi, hogy a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be, amelyek a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme szempontjából kedvezőbbek. Ezenfelül a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> 2. cikkben meghatározott fogalmának meghatározásában kifejezetten az áll, hogy figyelembe kell venni <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>a nemzeti jogszabályokat és/vagy gyakorlatot<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A helyzet valójában szerintem bonyolultabb. A 2008/33 irányelv elfogadásakor az (akkori) közösségi jogalkotás az egész jelenlegi Európai Unió területén alkalmazandó minimumszabályokat kívánt megalkotni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd: az irányelv 1. cikke.</P></NOTE> Ennek érdekében egyebek mellett úgy határozta meg a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>, valamint ahhoz kapcsolódóan a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>pihenőidő<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> fogalmát, hogy az valamennyi tagállamban egységes legyen. Ebből következik, hogy ezeket a fogalmakat objektív sajátosságok alapján kell meghatározni az irányelv rendszerével és céljával összefüggésben, mivel csak egy ilyen értelmezés biztosíthatja az említett irányelv hatékony érvényesülését, valamint e fogalmak egységes alkalmazását valamennyi tagállamban.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>E tekintetben lásd egyebek mellett: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20030909">2003. szeptember 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Jaeger</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑151/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:437">EU:C:2003:437</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Ezért a tagállamok nem rendelkeznek mozgástérrel, hogy az irányelvet úgy hajtsák végre, hogy az említett fogalmak bármelyikének kevésbé korlátozó változatát fogadják el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tagállamok nem fokozhatják az irányelv által biztosított védelmet különböző jogalkotási technikákkal. A tagállamok például a 15. cikkben biztosított jogosultságokat gyakorolva előírhatnak az irányelv 3–7. cikkében előírtnál hosszabb minimális pihenőidőt. Ugyanez igaz a 8–13. cikk éjszakai munkára és váltott műszakban végzett munkára vonatkozó rendelkezéseire. Azonban ennek során a tagállamoknak meg kell tartaniuk a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>pihenőidő<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/> fogalmának a 2. cikkben szereplő <HT TYPE="ITALIC">meghatározását</HT>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Ezért úgy vélem, a 2. kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam nemzeti jogalkotója nem tarthat fenn vagy fogadhat el a munkaidőre vonatkozóan kevésbé korlátozó jellegű fogalommeghatározást. Ugyanakkor az említett tagállam jogalkotója fokozhatja a munkavállalóknak biztosított védelmet, amennyiben ennek során nem tér el az említett fogalommeghatározástól.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 3. kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>A 3. kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/88 irányelv 2. cikkét, amely meghatározza a kérdést előterjesztő bíróság által <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>az irányelvben használt főbb fogalmaknak<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> nevezett fogalmakat, köztük különösen a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0056" REF.END="QE0056"/>pihenőidő<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> fogalmát, hogy e cikk nem alkalmazandó azon munkaidő‑fogalomra, amelyet az R. Matzakhoz hasonló tűzoltóknak fizetett díjazás megállapításához alkalmaznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>E kérdés megválaszolásához körül kell határolni a benne foglaltakat. Először is, a 2003/88 irányelv 2. cikke – az itt releváns részében – a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0057" REF.END="QE0057"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/> és ennek vonatkozásában a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0058" REF.END="QE0058"/>pihenőidő<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/> meghatározásán kívül nem határoz meg időbeli fogalmakat. Az, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0059" REF.END="QE0059"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/> fogalma kiterjed‑e olyan körülményekre, mint amelyben az R. Matzak helyzetében lévő munkavállalók vannak, a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésének képezi tárgyát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Másodszor, vitathatatlan, hogy e Bíróság szerepe az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárásban csupán az uniós jog értelmezésére korlátozódik. Nem értelmezheti a nemzeti jogot, mivel az kizárólag az érintett tagállam bíróságainak a feladata.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>E tekintetben lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090219">2009. február 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Schwarz</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑321/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:104">EU:C:2009:104</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Ezért, jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság szerint a nemzeti ítélkezési gyakorlatban az az irányvonal figyelhető meg, hogy a tartalékos tűzoltók díjazásával kapcsolatos ügyek megoldása során az uniós jogban meghatározott munkaidő‑fogalomra támaszkodnak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd: a fenti 13. pont.</P></NOTE> e szabályok nemzeti jog szerinti alkalmazása olyan kérdés, amellyel e Bíróság nem foglalkozhat. Amennyiben a nemzeti szabályok megfelelnek az uniós jognak, a tagállamok saját belátásuk szerint szerkeszthetik, a nemzeti bíróságaik pedig értelmezhetik a szóban forgó nemzeti jogszabályt. Ezért e kérdés elemzése során (kizárólag) uniós jogi kérdésekkel foglalkozom.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>A fenti észrevételek alapján számomra úgy tűnik, hogy a 3. kérdést leginkább úgy értelmezhetjük, mint amely arra keres választ, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0060" REF.END="QE0060"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> 2003/88 irányelv 2. cikkében meghatározott fogalma automatikusan és minden további nélkül alkalmazandó‑e azon munkavállalók díjazásának szabályozására, akiket megillet az irányelv alapján biztosított biztonság‑ és egészségvédelem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Véleményem szerint nincs ilyen automatikus összefüggés.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A 2003/88 irányelvet a jelenlegi EUMSZ 153. cikk (2) bekezdése alapján fogadták el. Az említett rendelkezés felhatalmazza az uniós jogalkotót, hogy – ami a jelen indítvány szempontjából releváns – az egészség és biztonság (153. cikk (1) bekezdésének a) pontja), a munkafeltételek (153. cikk (1) bekezdésének b) pontja), valamint a szociális biztonság és szociális védelem (153. cikk (1) bekezdésének c) pontja) vonatkozásában a fokozatos harmonizáció érdekében minimumkövetelményeket meghatározó irányelveket fogadjon el. Az (5) bekezdés kifejezetten azt írja elő, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0061" REF.END="QE0061"/>e cikk rendelkezései a díjazásra […] nem alkalmazhatók.<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/> Ez utóbbi a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070913">2007. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Del Cerro Alonso</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑307/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:509">EU:C:2007:509</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Ez a hatáskörmegosztás a Bíróság ítélkezési gyakorlatában is tükröződik. A Dellas és társai ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20051201">2005. december 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Dellas és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑14/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:728">EU:C:2005:728</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a Bíróság a 93/104 irányelv vonatkozásában megjegyezte, hogy annak céljából és rendelkezései szövegéből is következik, hogy nem alkalmazható a munkavállalók díjazására. Ezután hozzátette, hogy ezen értelmezés egyértelműen következik a jelenlegi EUMSZ 153. cikk (5) bekezdéséből.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>E tekintetben lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20051201">2005. december 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Dellas és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑14/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:728">EU:C:2005:728</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> A Vorel végzésben a Bíróság megerősítette ezt az elvet a 2003/88 irányelv vonatkozásában.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070111">2007. január 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Vorel végzés</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑437/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:23">EU:C:2007:23</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110304">2011. március 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Grigore</NAME.CASE> végzés, <NO.CASE>C‑258/10</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:122">EU:C:2011:122</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0081">81</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0084">84.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150910">2015. szeptember 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑266/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:578">EU:C:2015:578</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Ezen elv alól egyetlen kivétel a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében található, amely a fizetett éves szabadságra vonatkozik.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ez önmagában válasz lehet a 3. kérdésre. Azonban, amint azt a holland kormány helyesen megjegyzi, noha a 2003/88 irányelv nem írja elő a tagállamoknak, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0062" REF.END="QE0062"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> fogalmát a díjazással kapcsolatos kérdésekre alkalmazzák, azt sem írja elő, hogy nem alkalmazhatják. Így a tagállamok elfogadhatnak olyan nemzeti jogszabályt, amely előírja, hogy a munkavállalók egyik vagy több kategóriájának a díjazása az említett fogalommeghatározáson alapul. A munkaszerződések és a kollektív szerződések is jellemzően a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0063" REF.END="QE0063"/>munkaidőt<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/> használják a ledolgozott órák számával és a megállapodás szerinti bérszinttel összefüggésben a teljes díjazás megállapítása érdekében. Ez a bérszint a szóban forgó munkaidő típusától (aktív szolgálatban töltött idő, készenlét) függően szintén eltérő lehet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070111">2007. január 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Vorel</NAME.CASE> végzés, <NO.CASE>C‑437/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:23">EU:C:2007:23</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0011">11.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR> és az azt követő pontok.</P></NOTE> Ez mind a nemzeti jog hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Ezért úgy vélem, a 3. kérdésre azt a választ kell adni, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0064" REF.END="QE0064"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/> 2003/88 irányelv 2. cikkében meghatározott fogalma nem alkalmazandó automatikusan és minden további nélkül azon munkavállalók díjazásának szabályozására, akiket megillet az irányelv alapján biztosított biztonság‑ és egészségvédelem. Azonban, noha az említett irányelv nem írja elő a tagállamoknak, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0065" REF.END="QE0065"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> fogalmát a díjazással kapcsolatos kérdésekre alkalmazzák, azt sem írja elő, hogy nem alkalmazhatják. Ebből következően a tagállamok elfogadhatnak olyan nemzeti jogszabályt, amely előírja, hogy a munkavállalók egyik vagy több kategóriájának a díjazása az említett fogalommeghatározáson alapul.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="11"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 4. kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>A 4. kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0066" REF.END="QE0066"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy az kiterjed azokra a munkavállalókra, akiket R. Matzakhoz hasonlóan készenléti szolgálatban foglalkoztatnak, és a munkáltató hívására rövid időn belül (jelen esetben nyolc percen belül) reagálni kötelesek, miközben fizikailag nem kell jelen lenniük a munkáltató létesítményében, és akik ennek megfelelően a szóban forgó időszakban korlátozottan tudnak más tevékenységeket végezni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Előzetesen meg kell jegyeznem, hogy jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság a kérdését úgy fogalmazza meg, hogy a készenléti idő az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0067" REF.END="QE0067"/>otthoni készenlétben töltött idő<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/>, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben hivatkozott tényleges követelmény nem az, hogy az adott időt a munkavállaló az otthonában töltse, hanem hogy nyolc percen belül beérjen a munkahelyére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Lásd: a fenti 9. pont.</P></NOTE> Mindamellett könnyen előfordulhat, hogy a gyakorlatban a munkavállalók valóban otthon töltik az idejüket a készenléti idő alatt, és e követelmény miatt otthonuknak esetleg a korlátozás szerinti körzeten belül kell lennie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A kérdés érdemi részére rátérve, R. Matzak azzal érvel, hogy az ügy tényállása és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján az ő esetében a készenléti idő egyértelműen munkaidőnek minősül. Különösen nincs jelentősége annak, hogy a készenlét alatt esetleg nem kérik szolgálat tényleges teljesítésére. Mindvégig a munkáltatója rendelkezésére kell állnia és elérhetőnek kell lennie, és szolgálati ideje alatt mozgásszabadsága, valamint a magánügyeinek intézésére vonatkozó szabadsága erősen korlátozott. E követelmények megszegése fegyelmi vagy akár büntetőjogi következményeket is vonhat maga után. R. Matzak helyzete, amely azzal a kötelezettséggel jár, hogy nagyon rövid időn belül meg kell jelennie a munkahelyén, valóban korlátozottabb, mint azon munkavállalóé, aki ugyan készenlétben van, de számottevően hosszabb idő áll a rendelkezésére, hogy megjelenjen a munkahelyén, vagy aki a távolból be tud avatkozni. Következésképpen úgy kell őt tekinteni, mint aki a releváns időben mindvégig a munkáltatója rendelkezésére áll.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Jóllehet bizonyos fokig értem a fenti érvelés mögötti logikát, azonban nem hiszem, hogy a helyzet olyan egyértelmű, mint ahogyan azt R. Matzak bemutatja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Véleményem szerint minden elemzésnek a 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. és 2. pontjából kell kiindulnia. Ez a cikk a munkaidőt úgy határozza meg, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0068" REF.END="QE0068"/>az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi […]<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/>, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0069" REF.END="QE0069"/>pihenőidőt<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/> pedig úgy, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0070" REF.END="QE0070"/>az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/>. Amint azt az észrevételt előterjesztő felek közül többen is megjegyezték, és ahogy tette azt tulajdonképpen a Bíróság is ítélkezési gyakorlatában, ez tehát bináris elhatárolás: az idő vagy munkaidő, vagy pedig pihenőidő lehet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150910">2015. szeptember 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑266/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:578">EU:C:2015:578</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> A jogalkotó feleslegesnek tartotta, hogy további kategóriát vagy kategóriákat meghatározzon, és ezzel valamilyen mértékben lehetővé tegye a finomítást vagy árnyalást. Meglehet, a rugalmasság hiánya sajnálatos; a jogszabály szövege azonban az, ami.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Mivel a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0071" REF.END="QE0071"/>pihenőidő<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> kategóriája értelemszerűen kiegészítő jellegű, a következő elemzésben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0072" REF.END="QE0072"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> fogalmára helyezem a hangsúlyt. Értelmezésére vonatkozóan a Bíróság ítélkezési gyakorlatában már található iránymutatás.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Tehát a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0073" REF.END="QE0073"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/> 2003/88 irányelv értelmében vett fogalma önálló uniós jogi fogalom, amelyet objektív jellemzők alapján kell meghatározni ezen irányelv rendszerének és céljának figyelembevételével, amely a munkavállalók élet‑ és munkakörülményeinek javítására irányul.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150910">2015. szeptember 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑266/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:578">EU:C:2015:578</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Három feltétel teljesülését kívánja meg. Az első az, hogy a munkavállaló <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0074" REF.END="QE0074"/>dolgozik<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/>; a második, hogy a munkáltató rendelkezésére áll; a harmadik pedig, hogy tevékenységét vagy feladatát végzi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150910">2015. szeptember 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑266/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:578">EU:C:2015:578</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A Bíróságot első alkalommal a Simap ügyben kérték fel ezen követelmények értelmezésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20001003">2000. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Simap</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑303/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:528">EU:C:2000:528</NO.ECLI></REF.DOC.ECR> (a továbbiakban: Simap ítélet).</P></NOTE> Az említett ügy egy egészségügyi központban alapellátást nyújtó orvosok ügyeleti idejére vonatkozott. Az idő egy részében a munkahelyükön kellett tartózkodniuk, míg a fennmaradó időben csupán <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0075" REF.END="QE0075"/>elérhetőnek<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/> kellett lenniük. A Bíróság kimondta, hogy a kettő között lényegi különbség van. Az elsőt illetően, még ha az elvégzett tevékenység a körülményektől függően változott is, az, hogy az orvosok kötelesek voltak a munkahelyen tartózkodni, és a hivatásuk szerinti szolgálatra elérhetőnek lenni, azt jelentette, hogy a feladatukat végzik. Ennek megfelelően a 2. cikk 1. pontjában szereplő követelmények teljesültek. Az utóbbit illetően azonban, annak ellenére, hogy a munkáltatójuk rendelkezésére álltak, amennyiben elérhetőnek kellett lenniük, az orvosok kisebb megszorításokkal ki tudták használni az idejüket, és magánügyeiket intézhették. Ezért ez az idő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0076" REF.END="QE0076"/>pihenőidőnek<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> minősült.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Lásd: az ítélet 48–50. pontja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>A Jaeger ügyben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20030909">2003. szeptember 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Jaeger</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑151/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:437">EU:C:2003:437</NO.ECLI></REF.DOC.ECR> (a továbbiakban: Jaeger ítélet).</P></NOTE> egy kórházi orvos volt érintett, aki ügyeleti idejét köteles volt a munkáltató létesítményében tölteni. Biztosítottak számára egy ággyal rendelkező szobát, ahol aludhatott, amikor nem kellett szolgálatot teljesítenie. A Bíróság megismételte a Simap ítéletben tett észrevételeit,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Lásd: az ítélet 48–51. pontja.</P></NOTE> azonban megjegyezte, hogy az említett ügyben arra a körülményre vonatkozóan nem hoztak döntést, amikor a munkavállaló a munkáltató létesítményében az ügyelet alatt pihenhetett vagy aludhatott. A Bíróság kimondta, hogy ennek nincs jelentősége. Álláspontja szerint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0077" REF.END="QE0077"/>döntő tényező<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/> az, hogy a munkavállalók kötelesek fizikailag jelen lenni a munkáltató által meghatározott helyen, és ez utóbbi rendelkezésére állni, hogy szükség esetén azonnal képesek legyenek szolgálatot nyújtani. Ezt következésképpen nem lehet úgy minősíteni, hogy a munkavállaló az adott időben <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0078" REF.END="QE0078"/>a pihenőidejét tölti<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>E tekintetben lásd: az ítélet 60–65. pontja.</P></NOTE> Azonban a nemzeti bíróság kérdésére válaszolva a Bíróság egyértelművé tette, hogy az ítélete <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0079" REF.END="QE0079"/>a kórházban való fizikai jelenléten alapuló ügyelet esetére<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/> vonatkozott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd: az ítélet 71. pontja, valamint rendelkező részének 1. pontja.</P></NOTE> A szóban forgó munkavállalók jelentősen korlátozva voltak az idejük felhasználását illetően, és el voltak választva családi és társadalmi környezetüktől. A Bíróság hozzátette, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0080" REF.END="QE0080"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/> ezen értelmezését nem lehet olyan, gazdasági és szervezeti következményekkel összefüggő ellenvetésekkel megkérdőjelezni, amelyek egyes tagállamok szerint következnek abból, ha az ilyen idő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0081" REF.END="QE0081"/>munkaidőnek<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> minősül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Lásd: az ítélet 66. pontja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>A Dellas ítéletben,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20051201">2005. december 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Dellas és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑14/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:728">EU:C:2005:728</NO.ECLI></REF.DOC.ECR> (a továbbiakban: Dellas ítélet).</P></NOTE> amelyben ehhez hasonlóan, gyógypedagógus munkavállalókra vonatkozó azon követelményről volt szó, amely szerint ügyeleti idejüket a munkavállaló létesítményében kell tölteniük, a Bíróság a Jaeger ítéletben kifejtettel azonos következtetésre jutott.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>A Grigore végzés<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110304">2011. március 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Grigore</NAME.CASE> végzés, <NO.CASE>C‑258/10</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:122">EU:C:2011:122</NO.ECLI></REF.DOC.ECR> (a továbbiakban: Grigore végzés).</P></NOTE> egy erdészre vonatkozott, akinek munkáltatója személyzeti lakhatást biztosított azon erdő területén, amelyért felelős volt. Köteles volt bizonyos időszakokat ott tölteni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>A végzésből kiderül, hogy a szóban forgó kötelezettség pontos hatálya nem volt egyértelmű. Lásd különösen: a 35. pont.</P></NOTE> A Bíróság kimondta, hogy a lakhatás biztosítása önmagában nem döntő bizonyíték arra, hogy az ott töltött idő munkaidő, pusztán annál fogva, hogy N. Grigore szolgálati területén helyezkedik el; azonban, ha a valós helyzet az, hogy köteles azonnal a munkáltatója rendelkezésére állni, hogy szükség esetén megfelelő szolgáltatást nyújtson, ez kimeríti e fogalom meghatározását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Lásd egyebek mellett: a végzés 64–70. pontja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Végezetül,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151223">2015. december 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Görögország</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑180/14</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:840">EU:C:2015:840</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság megismételte a Simap ítéletben és a Jaeger ítéletben tett megállapításait (lásd: az ítélet 36. és 37. pontja).</P></NOTE> a Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras (Tyco) ügyben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P><DATE ISO="20150910">2015. szeptember 10‑i</DATE> ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑266/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:578">EU:C:2015:578</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a Bíróságnak azt a kérdést kellett mérlegelnie, hogy az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók által a lakóhelyük és a munkáltatónak az általa kijelölt ügyfelei közötti utazással töltött idő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0082" REF.END="QE0082"/>munkaidőnek<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> minősül‑e. A Bíróság kimondta, hogy igen. Különösen felhívta a figyelmet a Jaeger ítéletből eredő elvre, miszerint annak meghatározása során, hogy a fogalom teljesül‑e, a meghatározó tényező az a követelmény, hogy a munkavállaló köteles a munkáltató által meghatározott helyen jelen lenni, és azonnal megfelelő szolgáltatásokat nyújtani. A Bíróság ugyanakkor hangsúlyozta a Simap ítélet azon megállapítását, miszerint a munkavállalók azon lehetősége, hogy a magánügyeikkel foglalkozzanak, azt tanúsító tényező, hogy a figyelembe vett időszak nem minősül a 2003/88 irányelv értelmében vett munkaidőnek. Az alapeljárásban ez nem volt így, azonban, függetlenül attól, hogy az utazás során rendelkeztek bizonyos szabadsággal, kötelesek voltak ezen időszak alatt a munkáltató utasításait követni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd: az ítélet 35., 37. és 39. pontja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Véleményem szerint azt a kijelentést, miszerint annak meghatározása során, hogy mi minősül munkaidőnek, és mi nem, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0083" REF.END="QE0083"/>meghatározó tényező<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0084" REF.END="QE0084"/>az a követelmény, hogy a munkavállaló köteles a munkáltató által meghatározott helyen jelen lenni, és azonnal megfelelő szolgáltatásokat nyújtani<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/>, bizonyos fokú óvatossággal kell értelmezni. Nyilvánvalóan alkalmazható volt a Jaeger és Dellas ítéletekben, ahol a kötelezettség a munkáltató létesítményében való rendelkezésre állásban merült ki. Nem volt jelentősége annak, hogy a munkavállaló esetleg nem munkával tölti a teljes időt. A Grigore végzésben ez ugyancsak nem volt meghatározó, ahol is a Bíróság a munkavállaló bizonyos fokú szabadságát is hangsúlyozta. Tulajdonképpen ez volt a Simap ítélet lényegi aspektusa is. Véleményem szerint a munkavállalók által a készenlét ideje alatt eltöltött idő minősége (ami például abban nyilvánul meg, hogy a magánügyeinek vagy a családjának szentelheti magát)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Lásd: Saggio főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Simap</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑303/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:621">EU:C:1999:621</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Lásd még: a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150910">2015. szeptember 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑266/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:578">EU:C:2015:578</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pontja</REF.DOC.ECR>, ahol is a Bíróság kimondta, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0085" REF.END="QE0085"/>a munkavállalók azon lehetősége, hogy jelentősebb kötöttségek nélkül osszák be az idejüket, valamint a magánügyükkel foglalkozzanak, azt tanúsító tényező, hogy a figyelembe vett időszak nem minősül a 2003/88 irányelv értelmében vett munkaidőnek<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/>.</P></NOTE> ugyanilyen fontos. Az, hogy adott esetben a munkavállalónak a készenléti idejét a munkahelyéhez viszonylag közeli körzetben kell töltenie, véleményem szerint nem befolyásolja azt a tényt, hogy a munkavállaló által eltöltött idő minőségét is figyelembe kell venni. Azt az esetet leszámítva, amikor a munkavállaló távolról be tud avatkozni, egy ilyen fajta szolgálat lényege az, hogy a munkavállaló esetleg köteles a munkahelye közelében tartózkodni. Ezzel összefüggésben az eltöltött idő minősége a döntő tényező, nem pedig az, hogy pontosan milyen közel kell tartózkodnia a munkahelyéhez. A kérdést előterjesztő bíróság – mint a ténymegállapításra egyedül jogosult bíróság – feladata eldönteni, hogy R. Matzak készenléti idejének minősége a munkáltatója által előírt korlátozások miatt olyan mértékben sérült‑e, hogy azt munkaidőnek kell minősíteni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Ezért úgy vélem, a 4. kérdésre azt a választ kell adni, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0086" REF.END="QE0086"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/> 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott fogalmát nem lehet úgy értelmezni, hogy az automatikusan kiterjed azokra a munkavállalókra, akiket készenléti szolgálatban foglalkoztatnak, és a munkáltató hívására rövid időn belül reagálni kötelesek (miközben fizikailag nem kell jelen lenniük a munkáltató létesítményében), és akik ennek megfelelően a szóban forgó időszakban korlátozottan tudnak más tevékenységeket végezni. Ehelyett figyelembe kell venni a munkavállaló által az ilyen szolgálat alatt eltöltött idő minőségét, például, hogy a munkavállaló a magánügyeinek és a családjának szentelheti magát. Ezzel összefüggésben az eltöltött idő minősége a döntő tényező, nem pedig az, hogy pontosan milyen közel kell tartózkodnia a munkahelyéhez. A nemzeti bíróságnak kell a tényállás alapján eldönteni, hogy az adott esetben az ilyen idő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0087" REF.END="QE0087"/>munkaidőnek<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/> minősül‑e.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a Bíróságnak a következőképpen kell megválaszolnia a Cour du travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) által feltett kérdéseket:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, <DATE ISO="20031104">2003. november 4‑i</DATE> 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 17. cikke (3) bekezdése c) pontjának iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az alapján a tagállamok az állami tűzoltószolgálatok által alkalmazott tűzoltók egyes kategóriáinak vonatkozásában kizárólag az említett irányelv 17. cikkének (3) bekezdésében meghatározott rendelkezések alkalmazását zárhatják ki. Nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy az említett munkavállalókat kizárják mindazon rendelkezések alkalmazása alól, amelyek az irányelv átültetését biztosítják, és különösen nem teszi lehetővé, hogy az említett munkavállalók vonatkozásában kizárják azokat a rendelkezéseket, amelyek a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0088" REF.END="QE0088"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0089" REF.END="QE0089"/>pihenőidő<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/> fogalmát határozzák meg.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A 2003/88 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam nemzeti jogalkotója nem tarthat fenn vagy fogadhat el a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0090" REF.END="QE0090"/>munkaidőre<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/> vonatkozóan kevésbé korlátozó jellegű fogalommeghatározást. Ugyanakkor az említett tagállam jogalkotója fokozhatja a munkavállalóknak biztosított védelmet, amennyiben ennek során nem tér el az említett fogalommeghatározástól.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0091" REF.END="QE0091"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/> 2003/88 irányelv 2. cikkében meghatározott fogalma nem alkalmazandó automatikusan és minden további nélkül azon munkavállalók díjazásának szabályozására, akiket megillet az irányelv alapján biztosított biztonság‑ és egészségvédelem. Azonban, noha az említett irányelv nem írja elő a tagállamok számára, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0092" REF.END="QE0092"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/> fogalmát a díjazásra alkalmazzák, azt sem írja elő, hogy nem alkalmazhatják. Ebből következően a tagállamok elfogadhatnak olyan nemzeti jogszabályt, amely előírja, hogy a munkavállalók egyik vagy több kategóriájának a díjazása az említett fogalommeghatározáson alapul.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0093" REF.END="QE0093"/>munkaidő<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/> 2003/88 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott fogalmát nem lehet úgy értelmezni, hogy az automatikusan kiterjed azokra a munkavállalókra, akiket készenléti szolgálatban foglalkoztatnak, és a munkáltató hívására rövid időn belül reagálni kötelesek (miközben fizikailag nem kell jelen lenniük a munkáltató létesítményében), és akik ennek megfelelően a szóban forgó időszakban korlátozottan tudnak más tevékenységeket végezni. Ehelyett figyelembe kell venni a munkavállaló által az ilyen szolgálat alatt eltöltött idő minőségét, például, hogy a magánügyeinek és a családjának szentelheti magát. Ezzel összefüggésben az eltöltött idő minősége a döntő tényező, nem pedig az, hogy pontosan milyen közel kell tartózkodnia a munkahelyéhez. A nemzeti bíróságnak kell a tényállás alapján eldönteni, hogy az adott esetben az ilyen idő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0094" REF.END="QE0094"/>munkaidőnek<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/> minősül‑e.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>