Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2026. október 15.(*)
„ Előzetes döntéshozatal – Belső piaci pénzforgalmi szolgáltatások – (EU) 2015/2366 irányelv – Nem engedélyezett fizetési műveletek – 73. cikk – A pénzforgalmi szolgáltató felelőssége – 74. cikk – A fizető fél felelőssége – A pénzforgalmi szolgáltatót terhelő azonnali megtérítési kötelezettség – Terjedelem – A felelősségnek a fizető fél és a pénzforgalmi szolgáltató közötti megosztása – 69. cikk – A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő kötelezettségei – Súlyos gondatlanság – A nem engedélyezett fizetési művelet összege haladéktalan megtérítésének a pénzforgalmi szolgáltató általi megtagadása azon az alapon, hogy e fizető fél súlyos kötelezettségszegés elkövetésével tette lehetővé e műveletet ”
A C‑70/25. sz. [Tukowiecka](i) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Rejonowy w Koszalinie (koszalini kerületi bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2025. február 3‑án érkezett, 2025. január 23‑i határozatával terjesztett elő az
N. O.
és
a PKO BP S. A.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök, S. Gervasoni, A. Kumin, I. Ziemele és M. Bošnjak (előadó) bírák,
főtanácsnok: A. Rantos,
hivatalvezető: M. V. Di Bucci,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a PKO BP S. A. képviseletében M. Trepka és M. Wurm radcowie prawni, valamint Ł. Hejmej és A. Szczęśniak adwokaci,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében J. Očková, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében S. Fiorentino, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Iappelli avvocato dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében G. Goddin és J. Szczodrowski, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2026. március 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 337., 35. o.; helyesbítés: HL 2015. L 102., 97. o.; a továbbiakban: 2015/2366 irányelv) 73. cikke (1) bekezdésének és 74. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelem előterjesztésére az N. O. természetes személy és a PKO BP S. A. bank közötti, arra vonatkozó jogvita keretében került sor, hogy ez utóbbi megtagadta egy N. O. által nem engedélyezett fizetési művelet összegének megtérítését.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2007/64/EK irányelv
3 A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2007. L 319., 1. o.; helyesbítés: HL 2009. L 187., 5. o.) „A pénzforgalmi szolgáltató felelőssége nem engedélyezett fizetési műveletek tekintetében” című 60. cikke az (1) bekezdésében a következőket írta elő:
„A tagállamok biztosítják, hogy nem engedélyezett fizetési művelet esetében – az 58. cikk sérelme nélkül – a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója haladéktalanul megtéríti a fizető fél részére a nem engedélyezett fizetési művelet összegét, és – amennyiben releváns – helyreállítja a megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az lenne, ha a nem engedélyezett fizetési műveletre nem került volna sor.”
A 2015/2366 irányelv
4 A 2015/2366 irányelv (6) és (71) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(6) A szabályozási hiányosságok megszüntetése érdekében új szabályokra, ugyanakkor fokozottan egyértelműbb jogi környezetre és a jogszabályok következetesebb alkalmazására van szükség az [Európai] Unió egész területén. Egyenlő működési feltételeket kell biztosítani a meglévő és új piaci szereplők számára, meg kell könnyíteni, hogy az új fizetési módok szélesebb piacot érhessenek el és az Unió egészében magas színvonalú fogyasztóvédelmet kell biztosítani az említett pénzforgalmi szolgáltatások igénybevételéhez. Ennek a pénzforgalmi rendszer egészében hatékonyságnövelést kell eredményeznie, és a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők szempontjából a pénzforgalmi szolgáltatások választékának és átláthatóságának javulásához kell vezetnie, továbbá meg kell erősítenie a harmonizált pénzforgalmi piacba vetett fogyasztói bizalmat.
[…]
„(71) Nem engedélyezett fizetési művelet esetén a pénzforgalmi szolgáltatónak haladéktalanul vissza kell térítenie a fizetési művelet összegét a fizető fél részére. Mindazonáltal, ha fennáll annak az alapos gyanúja, hogy a nem engedélyezett fizetési műveletre a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő csalárd magatartása következtében került sor, és ez a gyanú az illetékes nemzeti hatóság tudomására hozott tényekkel igazolható, lehetőséget kell adni a pénzforgalmi szolgáltatónak arra, hogy a fizetési művelet összegének a fizető fél részére történő visszatérítését megelőzően, ésszerű időn belül, vizsgálatot folytasson le. Annak érdekében, hogy a fizető felet ne érhesse semmilyen hátrány, a visszatérítés jóváírásának értéknapja nem lehet későbbi annál a dátumnál, mint amikor a fizető fél számláját az összeggel megterhelték. A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő arra irányuló ösztönzése érdekében, hogy pénzforgalmi szolgáltatójának indokolatlan késedelem nélkül bejelentse a készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz ellopását vagy elvesztését, és ily módon mérsékelje a nem engedélyezett fizetési műveletek kockázatát, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő csak rendkívül korlátozott összeghatárig visel felelősséget, kivéve, ha csalárd módon vagy súlyos gondatlansággal járt el. Ezzel összefüggésben az 50 [eurót] kitevő összeg megfelelőnek tűnik a szolgáltatásokat igénybe vevőknek az Unión belüli összehangolt és magas szintű védelme biztosításához. Nem alkalmazható ez a felelősségi szabály akkor, ha a fizető fél nem volt abban a helyzetben, hogy a készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz ellopását, elvesztését vagy az azzal való visszaélést észlelje. Emellett, amint a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő értesítette a pénzforgalmi szolgáltatót arról, hogy készpénz‑helyettesítő fizetési eszköze esetlegesen már nem biztonságos, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő már nem tartozik felelősséggel az adott eszköz nem engedélyezett használatából származó további veszteségekért. Ez az irányelv nem érinti a pénzforgalmi szolgáltatók saját termékeik technikai biztonságért viselt felelősségét.”
5 Ezen irányelv „Tárgy” című 1. cikke a (2) bekezdésének b) pontjában kimondja:
„Ez az irányelv meghatározza továbbá
[…]
b) a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők és a pénzforgalmi szolgáltatók jogait és kötelezettségeit a rendszeres vagy üzleti tevékenységként folytatott pénzforgalmi szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben.”
6 Az említett irányelvnek „A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő kötelezettségei a készpénz‑helyettesítő fizetési eszközökkel és a személyes hitelesítési adatokkal kapcsolatban” című 69. cikke értelmében:
„(1) A pénzforgalmi szolgáltatásnak a készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz használatára jogosult igénybe vevőjének:
a) a készpénz‑helyettesítő fizetési eszközt az adott készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz kibocsátását és használatát szabályozó feltételeknek megfelelően kell használnia, amely feltételeknek objektívnek, megkülönböztetésmentesnek és arányosnak kell lenniük;
b) indokolatlan késedelem nélkül értesítenie kell a pénzforgalmi szolgáltatót vagy a pénzforgalmi szolgáltató által megjelölt szervezetet, ha a készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz elvesztését, ellopását, jogosulatlan vagy nem engedélyezett használatát észleli.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek, amint a készpénz‑helyettesítő fizetési eszközt átvette, mindenekelőtt minden észszerű lépést meg kell tennie a személyes hitelesítési adatainak a biztonságos tárolása érdekében.”
7 Ugyanezen irányelv „Nem engedélyezett vagy hibásan teljesített fizetési műveletek bejelentése és helyesbítése” című 71. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára a pénzforgalmi szolgáltató kizárólag akkor köteles a nem engedélyezett vagy hibásan teljesített fizetési műveletek helyesbítését biztosítani, ha a szolgáltatást igénybe vevő indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb a terhelés napjától számított 13 hónap elteltével bejelenti a pénzforgalmi szolgáltatónak az általa észlelt, nem engedélyezett vagy hibásan teljesített és – többek között a 89. cikkben foglaltak alapján – reklamációra okot adó fizetési műveletet.
[...]”
8 A 2015/2366 irányelv „A fizetési műveletek hitelesítésének és teljesítésének bizonyítása” című 72. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„Ha a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő tagadja, hogy egy már teljesített fizetési műveletet engedélyezett, akkor önmagában az, hogy a pénzforgalmi szolgáltató – adott esetben a megbízásos online átutalási szolgáltatót is ideértve – rögzítette a készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz használatának tényét, nem feltétlenül elégséges annak bizonyításához, hogy a fizető fél a fizetési műveletet engedélyezte vagy csalárd módon járt el, illetve hogy a 69. cikkben meghatározott egy vagy több kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem teljesítette. A pénzforgalmi szolgáltató – adott esetben a megbízásos online átutalási szolgáltatót is ideértve – köteles bizonyítékokkal szolgálni a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő által elkövetett csalás vagy súlyos gondatlanság alátámasztására.”
9 Ezen irányelv 73. cikke, amelynek címe „A pénzforgalmi szolgáltató felelőssége nem engedélyezett fizetési műveletek vonatkozásában”, az (1) bekezdésében előírja:
„A tagállamok biztosítják, hogy nem engedélyezett fizetési művelet esetében – a 71. cikk sérelme nélkül – a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója haladéktalanul azután, hogy tudomást szerzett vagy tájékoztatták a műveletről, de legkésőbb a következő munkanap végéig megtérítse a fizető fél részére a nem engedélyezett fizetési művelet összegét, kivéve, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója észszerű okokból csalásra gyanakszik, és ezen okokat írásban közli az érintett nemzeti hatósággal. A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának adott esetben vissza kell állítania a megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az akkor lenne, ha a nem engedélyezett fizetési műveletre nem került volna sor. Ennek azt is biztosítania kell, hogy a fizető fél fizetési számláján a jóváírás értéknapja ne legyen későbbi, mint az összeggel való megterhelés dátuma.”
10 Az említett irányelvnek „A fizető fél felelőssége a nem engedélyezett fizetési műveletek vonatkozásában” című 74. cikke (1) bekezdése a következőket mondja ki:
A 73. cikktől eltérve a fizető fél kötelezhető, hogy legfeljebb 50 [euró] értékig viselje a nem engedélyezett fizetési műveletekkel összefüggő, az elveszített vagy ellopott készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz használatából, illetve jogosulatlan használatából eredő károkat.
Az első albekezdés nem alkalmazandó, ha
a) a készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz elvesztését, ellopását vagy jogosulatlan használatát a fizető fél a fizetési művelet teljesítését megelőzően nem észlelhette, kivéve abban az esetben, ha maga a fizető fél járt el csalárd módon; vagy
b) a kárt a pénzforgalmi szolgáltató alkalmazottjának, pénzforgalmi közvetítőjének vagy fióktelepének, illetve a tevékenységeket a pénzforgalmi szolgáltató által kiszervezett tevékenységet végző szervezet intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása okozta.
A fizető félnek kell viselnie a nem engedélyezett műveletekkel összefüggő összes kárt, amennyiben azok azáltal keletkeztek, hogy csalárd módon járt el, illetve a 69. cikkben meghatározott egy vagy több kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem teljesítette. Ilyen esetekben az első albekezdésben említett felső összeghatár nem alkalmazandó.
Azokban az esetekben, amikor a fizető fél nem járt el csalárd módon vagy nem szándékosan mulasztotta el a 69. cikk szerinti kötelezettségei teljesítését, a tagállamok csökkenthetik az e bekezdésben említett felelősséget, figyelembe véve különösen a személyes hitelesítési adatainak jellegét, valamint azon konkrét körülményeket, amelyek mellett azt elvesztették, ellopták vagy jogosulatlanul használták.”
11 Ugyanezen irányelv „Peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások” című 102. cikke az (1) bekezdésében kimondja:
„A tagállamok biztosítják, hogy az […] uniós joggal összhangban létrejöjjenek olyan megfelelő, független, pártatlan, átlátható és hatékony alternatív vitarendezési eljárások, amelyek lehetővé teszik a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő és a pénzforgalmi szolgáltató közötti – az ezen irányelv III. és IV. címe szerinti jogokat és kötelezettségeket érintő – jogviták rendezését, adott esetben a meglévő illetékes testületek igénybevételével. A tagállamok biztosítják, hogy ezek az eljárások alkalmazandók legyenek a pénzforgalmi szolgáltatókra, és a hatályuk kiterjedjen a kijelölt képviselők tevékenységeire is.”
12 A 2015/2366 irányelv „Teljes körű harmonizáció” című 107. cikke az (1) bekezdésében előírja:
„A 2. cikknek, a 8. cikk (3) bekezdésének, a 32. cikknek, a 38. cikk (2) bekezdésének, a 42. cikk (2) bekezdésének, a 55. cikk (6) bekezdésének, az 57. cikk (3) bekezdésének, az 58. cikk (3) bekezdésének, a 61. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 62. cikk (5) bekezdésének, a 63. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 74. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a 86. cikknek a sérelme nélkül, amennyiben ezen irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be az ezen irányelvben meghatározottakon kívüli rendelkezéseket.”
A lengyel jog
13 A 2011. augusztus 19‑i ustawa o usługach płatniczych (a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvény; Dz. U 199. sz., poz. 1175.) módosított változata (Dz. U., 2024., poz. 30.), amely a 2015/2366 irányelv 73. és 74. cikkét ülteti át a lengyel jogrendbe, az (1) és (3) bekezdésében a következőket írja elő:
„(1) A 44. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, nem engedélyezett fizetési művelet esetén a fizető fél szolgáltatója haladéktalanul, de legkésőbb azt a napot követő munkanap végéig, amikor megállapítást nyert, hogy a nem engedélyezett művelettel a fizető fél számláját megterhelték, vagy azt a napot követően, amikor a műveletről tájékoztatták, megtéríti a fizető félnek a nem engedélyezett fizetési művelet összegét, kivéve, ha a fizető fél szolgáltatója észszerű és megfelelően dokumentált okokból csalásra gyanakszik, és erről írásban tájékoztatja az bűnüldöző hatóságokat. Abban az esetben, ha a fizető fél fizetési számlát használ, a fizető fél szolgáltatójának vissza kell állítania a megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az akkor lenne, ha a nem engedélyezett fizetési műveletre nem került volna sor. A fizető fél fizetési számláján a jóváírás értéknapja nem lehet későbbi, mint az összeggel való megterhelés dátuma. […]
(3) A fizető fél a nem engedélyezett fizetési műveletekért teljes mértékben felel, ha azokat szándékosan vagy a 42. cikkben említett meghatározott egy vagy több kötelezettségének szándékos vagy súlyosan gondatlan megsértésével tette lehetővé.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
14 Az alapeljárás felperese folyószámla‑szerződést kötött a PKO BP Lengyelországban letelepedett bankkal.
15 A felperes adathalászattal elkövetett csalás áldozatává vált; egy ismeretlen elkövető úgy tett, mintha egy online aukciós portálon a felperes által eladásra kínált tárgy iránt érdeklődne, egy linket küldött neki, amelyről elhitette, hogy e portálról származik és az eladás jóváhagyására szolgál. E linkre kattintva az alapeljárás felperese a bankjának megjelenését utánzó internetes oldalra jutott, ahol megadta az online banki szolgáltatáshoz szükséges bejelentkezési adatait. Az így megszerzett adatok segítségével az elkövető 3000 lengyel zloty (PLN) (hozzávetőleg 705 euró) összeget utalt át a felperes számlájáról a saját számlájára. E fizetési műveletet a csalás elkövetője egy SMS‑ben küldött megerősítő kóddal engedélyezte, amelyet az alapeljárás felperese a megtévesztés hatására továbbított neki.
16 Másnap az alapeljárás felperese észlelte a csalást, és haladéktalanul tájékoztatta a PKO BP‑t, valamint a rendőrséget a nem engedélyezett fizetési műveletről. A csalás elkövetőjét nem sikerült azonosítani.
17 A PKO BP megtagadta a nem engedélyezett fizetési művelet összegének az alapeljárás felperes részére történő megtérítését, többek között arra hivatkozva, hogy az őt ért kár abból eredt, hogy súlyos gondatlanságból nem teljesítette az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a szóban forgó fizetési eszközt kellő gondossággal kell őrizni, és ahhoz nem biztosítható hozzáférés illetéktelen személyek részére.
18 Ezt követően az alapeljárás felperese a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Sąd Rejonowy w Koszaliniához (koszalini kerületi bíróság, Lengyelország) fordult, amelyben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a PKO BP‑t 3 000 PLN (hozzávetőleg 705 euró) megfizetésére.
19 Kérelmének alátámasztására az alapeljárás felperese arra hivatkozik, hogy a PKO BP pénzforgalmi szolgáltatóként köteles volt azonnal visszatéríteni számára a nem engedélyezett fizetési művelet összegét, kivéve, ha alapos okkal feltételezhető, hogy a fizető fél csalást követett el.
20 A PKO BP a maga részéről azt állítja, hogy az, hogy a fizető fél súlyos gondatlanságból elkövetett mulasztása szintén olyan oknak minősül, amely mentesíti a pénzforgalmi szolgáltatót a nem engedélyezett fizetési művelet összegének visszatérítésére vonatkozó kötelezettsége alól. E tekintetben a bank azt állítja, hogy az ilyen műveletért való felelősség összes feltételét önállóan értékelheti, és hogy mentesül az azonnali megtérítési kötelezettség alól, ha bizonyítja a fizető fél ilyen gondatlanságát.
21 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2015/2366 irányelv és az azt a lengyel jogrendbe átültető nemzeti rendelkezések rögzítik azt az általános elvet, amely szerint a pénzforgalmi szolgáltató teljes mértékben viseli a nem engedélyezett fizetési műveletekhez kapcsolódó kockázatot. Álláspontja szerint e szolgáltatónak mint szakértőnek kell biztosítania az ügyletek biztonságát a csalás veszélyeivel szemben, valamint a rábízott pénzeszközök védelmét.
22 Ezenkívül e bíróság megállapítja, hogy mind ezen irányelv, mind a nemzeti rendelkezések jogot biztosítanak a fizető fél számára a nem engedélyezett műveletek összegének megtérítésére, ami magában foglalja az így elveszett pénzeszközök haladéktalan megtérítéséhez való jogot. Ez a jog csak akkor korlátozott, ha észszerű okkal feltételezhető, hogy a fizető fél csalást követett el, és a csalást bejelentik az illetékes nemzeti hatóságoknak.
23 Továbbá a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a lengyel bíróságokhoz nem fordultak bankok az iránt, hogy a fogyasztót kötelezzék a nem engedélyezett fizetési műveletek összegének visszatérítésére azzal az indokkal, hogy ez utóbbi súlyos gondatlanságot követett el. Ezzel szemben számos olyan kereset érkezett hozzájuk, amelyeket a fogyasztók indítottak a bankok ellen amiatt, hogy ez utóbbiak megtagadták az ilyen műveletek összegének visszatérítését.
24 A kérdést előterjesztő bíróság szerint ez a helyzet arra utal, hogy a nem engedélyezett fizetési műveletek esetében a megtérítéshez való jog alóli kivételeknek a pénzforgalmi szolgáltatók általi alkalmazása már szokásos gyakorlattá vált. E szolgáltatók általában nem térítik vissza az ilyen műveletek összegét, így a fizető felek, különösen a fogyasztók, kénytelenek a visszatérítéshez való jogukat a nemzeti bíróságok előtt érvényesíteni.
25 Ebben az összefüggésben e bíróság úgy véli, hogy a 2015/2366 irányelvnek a PKO BP által képviselt értelmezése nem teszi lehetővé a fizető fél védelmére irányuló, az ezen irányelv rendelkezéseiben előírt, a nem engedélyezett fizetési műveletek összegének azonnali visszatérítésére vonatkozó kötelezettség által követett cél elérését. Ennélfogva úgy véli, hogy e rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a pénzforgalmi szolgáltató azon lehetősége, hogy megtagadja a nem engedélyezett fizetési művelet összegének azonnali visszatérítését azzal az indokkal, hogy a fizető fél által e művelet miatt elszenvedett kár a fizető fél súlyos gondatlanságának tudható be.
26 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az ilyen értelmezés azzal a hatással járna, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóra, mint szakértőre, nem pedig a fizető félre – aki gyakran fogyasztó – róná a felelősségének vitatásával kapcsolatos terhet, különösen az eljárás megindítása, a bírósági költségek, a bizonyításfelvétel és az eljárási iratok előkészítése tekintetében.
27 E körülmények között határozott úgy a Sąd Rejonowy w Koszalinie (koszalini kerületi bíróság, Lengyelország), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [2015/2366] irányelv 73. cikkének ezen irányelv 74. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, hogy a pénzforgalmi szolgáltató megtagadhatja a nem engedélyezett fizetési művelet összegének a fizető fél részére történő haladéktalan megtérítését, ha a fizető felet a nem engedélyezett fizetési művelet kapcsán azért érte veszteség, mert [az ezen irányelv] 69. cikkében meghatározott kötelezettségeket súlyos gondatlanságból nem teljesítette?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
28 Egyetlen kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/2366 irányelv 73. cikkének ezen irányelv 74. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a pénzforgalmi szolgáltató megtagadhatja a nem engedélyezett fizetési művelet összegének a fizető fél részére történő haladéktalan megtérítését azzal az indokkal, hogy a fizető fél e műveletet az ezen irányelv 69. cikke alapján őt terhelő kötelezettségeket megsértve súlyos gondatlanságból lehetővé tette.
29 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez figyelembe kell venni annak szövegét, szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. augusztus 1‑jei Veracash ítélet, C‑665/23, EU:C:2025:598, 34. pont). Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat (2021. szeptember 2‑i CRCAM‑ítélet, C‑337/20 PPU, EU:C:2021:671, 31. pont).
30 Elsősorban a szó szerinti értelmezést illetően meg kell állapítani, hogy a 2015/2366 irányelv 73. és 74. cikke a pénzforgalmi szolgáltató, illetve a fizető fél nem engedélyezett fizetési műveletek esetén fennálló felelősségét szabályozza.
31 Így először is ezen irányelv 73. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy főszabály szerint a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója haladéktalanul azután, hogy tudomást szerzett vagy tájékoztatták a műveletről, de legkésőbb a következő munkanap végéig megtéríti a fizető fél részére a nem engedélyezett fizetési művelet összegét.
32 E megtérítési kötelezettség az említett irányelv „a 71. cikk sérelme nélkül” alkalmazandó, amelynek (1) bekezdése előírja, hogy a pénzforgalmi szolgáltató kizárólag akkor köteles a nem engedélyezett vagy hibásan teljesített fizetési műveletek helyesbítését biztosítani, ha a szolgáltatást igénybe vevő indokolatlan késedelem nélkül bejelenti azt a pénzforgalmi szolgáltatónak.
33 Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy ugyanezen irányelv 73. cikke (1) bekezdésének szövege csak egyetlen kivételt ír elő az azonnali megtérítési kötelezettség alól, nevezetesen azt az esetet, amikor a pénzforgalmi szolgáltató észszerű okokból csalásra gyanakszik, és ezen okokat írásban közli az érintett nemzeti hatósággal.
34 Ebből következik, hogy a 2015/2366 irányelv 73. cikkének (1) bekezdése nem ír elő semmilyen kivételt az azonnali megtérítési kötelezettség alól arra az esetre, ha felmerül annak gyanúja, hogy a fizető fél a nem engedélyezett fizetési műveletet az ezen irányelv 69. cikke alapján őt terhelő kötelezettségeket megsértve súlyos gondatlanságból tette lehetővé.
35 Másodszor, ami a 2015/2366 irányelv 74. cikkének (1) bekezdését illeti, annak első két albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérésként, legfeljebb 50 euró összegig, a fizető félre hárítsák az elveszített vagy ellopott készpénz‑helyettesítő fizetési eszköz használatából, illetve jogosulatlan használatából eredő károkat, kivéve, ha ezeket a cselekményeket a fizető fél a fizetést megelőzően nem észlelhette. A harmadik albekezdése előírja, hogy a fizető félnek kell viselnie a nem engedélyezett műveletekkel összefüggő összes kárt, amennyiben azok azáltal keletkeztek, hogy csalárd módon járt el, illetve a 69. cikkben meghatározott egy vagy több kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem teljesítette. E kötelezettségek között szerepel többek között az e 69. cikk (2) bekezdésében említett azon kötelezettség, amely szerint minden észszerű lépést meg kell tennie a személyes hitelesítési adatainak a biztonságos tárolása érdekében.
36 Egyébiránt a 2015/2366 irányelv 74. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy korlátozzák a fizető fél felelősségét abban az esetben, ha az nem járt el csalárd módon vagy nem szándékosan mulasztotta el a 69. cikk szerinti kötelezettségei teljesítését. Mindazonáltal sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozat, sem a Bíróság elé terjesztett észrevételek nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Lengyel Köztársaság élt volna ezzel a lehetőséggel.
37 A vonatkozó jogok és kötelezettségek meghatározásával az említett irányelv 73. és 74. cikke így kockázatmegosztást valósít meg a pénzforgalmi szolgáltató és a fizető fél között.
38 Ami a 2015/2366 irányelv 73., illetve 74. cikkében előírt kötelezettségek közötti kapcsolatot illeti, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 74. cikke (1) bekezdésének szövege nem teszi lehetővé az ott előírt eltérés terjedelmének egyértelmű meghatározását. Az első értelmezés szerint ezen eltérés az ezen irányelv 73. cikkének (1) bekezdésében előírt azonnali megtérítési kötelezettséget érinti, abban az esetben, ha a fizető fél súlyos gondatlanságból nem teljesítette az említett irányelv 69. cikkéből eredő kötelezettségeit. A második értelmezés szerint ez az eltérés csak a megtérítés végleges jellegére vonatkozik, mivel a pénzforgalmi szolgáltatónak először ezt az azonnali megtérítést kell teljesítenie, mielőtt adott esetben második lépésben az e célból előírt jogorvoslati eszközökkel követelheti a fizető féltől a nem engedélyezett műveletekhez kapcsolódó veszteségek megtérítését.
39 Másodsorban, ami a 2015/2366 irányelv 73. és 74. cikkének szövegkörnyezetét illeti, egyrészt hangsúlyozni kell, hogy ezen irányelv (71) preambulumbekezdése arra az esetre vonatkozik, amikor a pénzforgalmi szolgáltatónak alapos oka van feltételezni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője csalást követett el, és írásban közli az illetékes nemzeti hatósággal az e gyanút megalapozó objektív okokat. Úgy tűnik, hogy e (71) preambulumbekezdés megerősíti azt az értelmezést, amely szerint az azonnali megtérítés kötelezettsége alóli egyetlen kivétel az ezen irányelv 73. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten előírt kivétel.
40 Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a bizonyítási teher megosztása keretében az említett irányelv 72. cikkének (2) bekezdése a fizető fél súlyos gondatlanságának bizonyítását a pénzforgalmi szolgáltatóra hárítja. A bizonyítási teher ilyen megosztása az ugyanezen irányelv 73. és 74. cikke által bevezetett rendszer általános szerkezetét tükrözi, amely a fizető fél számára a nem engedélyezett fizetési műveletek esetén biztosított védelem megerősítésében áll.
41 Egy ilyen szabály ugyanis megerősíti, hogy az uniós jogalkotó biztosítani kívánta a 2015/2366 irányelv 73. cikkének (1) bekezdésében bevezetett rendszer és az annak hatékony végrehajtása biztosítására irányuló eljárási szabályok közötti koherenciát.
42 A jelen ítélet 39–41. pontjában kifejtett megfontolásokból tehát az következik, hogy azon szövegkörnyezet vizsgálata, amelybe ezen irányelv 73. és 74. cikke illeszkedik, megerősíti azt az értelmezést, amely szerint e 73. és 74. cikkek a nem engedélyezett fizetési műveletek összegének visszatérítésére irányuló eljárástól eltérő szempontokat szabályoznak abban az értelemben, hogy az említett irányelv 73. cikke ezen összeg azonnali megtérítésére vonatkozó kötelezettséget ír elő a pénzforgalmi szolgáltató számára, míg annak 74. cikke a felelősség e szolgáltató és a fizető fél közötti, későbbi szakaszban történő megosztását szabályozza, ahogyan az a jelen ítélet 38. pontjában leírt mechanizmusból kitűnik.
43 Harmadsorban, ami a 2015/2366 irányelv által követett célokat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az annak 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjából kitűnik – ezen irányelv célja többek között a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőinek, illetve a pénzforgalmi szolgáltatóknak az ilyen szolgáltatások rendszeres vagy üzleti tevékenységként történő nyújtása keretében fennálló jogainak és kötelezettségeinek megállapítása.
44 Így ezen irányelv célja – ahogyan azt a (6) preambulumbekezdése kimondja – a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása (lásd ebben az értelemben: 2020. november 11‑i DenizBank ítélet, C‑287/19, EU:C:2020:897, 102. pont; 2024. július 11‑i Eurobank Bulgaria ítélet, C‑409/22, EU:C:2024:600, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Márpedig a 2015/2366 irányelv 74. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint az mentesíti a pénzforgalmi szolgáltatót az ezen irányelv 73. cikkének (1) bekezdésében előírt, azonnali megtérítési kötelezettsége alól, amennyiben a fizető fél súlyos gondatlanságból nem teljesítette az ezen irányelv 69. cikkéből eredő kötelezettségeit, nem csupán azzal a következménnyel járna, hogy megfosztaná hatékony érvényesülésétől a fizető fél részére történő azonnali megtérítés kötelezettségét, hanem arra is kötelezné ezen igénybe vevőt, hogy adott esetben kezdeményezze jogának érvényesítését az illetékes bíróságok előtt, és viselje az ebből eredő hátrányokat, különösen az esetleges eljárási költségeket. Márpedig a felelősségnek és a kockázatoknak a fizető fél hátrányára történő ilyen megosztása nehezen egyeztethető össze a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására irányuló, a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott célkitűzéssel.
46 Ezzel szemben a 2015/2366 irányelv 74. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint az nem mentesíti a pénzforgalmi szolgáltatót az azonnali megtérítés kötelezettsége alól, összhangban van a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására irányuló célkitűzéssel. Ezen értelmezés nem képezi akadályát annak, hogy a pénzforgalmi szolgáltató az ezen irányelv 74. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek mellett utólagosan követelje a fizető féltől a nem engedélyezett fizetési műveletekhez kapcsolódó veszteségek megtérítését, amennyiben azok abból erednek, hogy a fizető fél súlyos gondatlanságból nem teljesítette az ezen irányelv 69. cikkéből eredő kötelezettségeit.
47 Ebből következik, hogy a 2015/2366 irányelv által követett célok megerősítik azt az értelmezést, amely szerint az a körülmény, hogy a pénzforgalmi szolgáltató úgy ítéli meg, hogy a fizető fél súlyos gondatlanságból nem teljesítette az ezen irányelv 69. cikkéből eredő kötelezettségeit, nem járhat azzal a hatással, hogy mentesíti őt az irányelv 73. cikkének (1) bekezdésében előírt azonnali megtérítési kötelezettség alól.
48 Negyedsorban, ami a 2015/2366 irányelv keletkezéstörténetét illeti, meg kell állapítani, hogy az ezen irányelv 73. cikkének (1) bekezdésében bevezetett rendszer az azonnali megtérítési kötelezettség alóli kivételeket illetően lényegesen eltér a 2007/64 irányelv által korábban létrehozott rendszertől.
49 A 2007/64 irányelv 60. cikke ugyanis, amely a pénzforgalmi szolgáltatónak a nem engedélyezett fizetési műveletek esetén fennálló felelősségét szabályozta, semmilyen kifejezett kivételt nem írt elő e kötelezettség alól. Ugyanez vonatkozott az Európai Bizottság eredeti javaslatára is, amely elindította azt a jogalkotási folyamatot, amely a 2015/2366 irányelv elfogadásához vezetett [COM (2013) 547 final]. Az uniós jogalkotó csak ezen eljárás során vezetett be külön kivételt az azonnali megtérítési kötelezettség alól abban az esetben, ha a pénzforgalmi szolgáltató észszerű okokból csalásra gyanakszik, anélkül hogy lehetővé tette volna a tagállamok számára, hogy a 2015/2366 irányelvben foglaltaktól eltérő rendelkezéseket tartsanak hatályban vagy vezessenek be, amint az ezen irányelv 107. cikkének (1) bekezdéséből következik.
50 Végül pontosítani kell, hogy ellentétben azzal, amit a cseh és az olasz kormány írásbeli észrevételeiben állít, a jelen ítélet 47. pontjában szereplő értelmezés nem eredményezi a 2015/2366 irányelv 102. cikkének (1) bekezdésében említett alternatív vitarendezési mechanizmus megkerülését.
51 E tekintetben, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 51. pontjában rámutatott, hangsúlyozni kell, hogy e mechanizmus nem korlátozódik az ezen irányelv 73. cikkében előírt azonnali megtérítéssel kapcsolatos jogviták rendezésére, hanem kiterjed az irányelv III. és IV. címének hatálya alá tartozó valamennyi jogvitatípusra. Ebből következik, hogy az ilyen mechanizmus fennállása nem értelmezhető úgy, mint amely az említett irányelv egyetlen rendelkezése, nevezetesen a 73. cikke alkalmazásának szükséges kiegészítését képezi, következésképpen nem tekinthető egyenértékűnek az ugyanezen irányelv 69. cikkében előírt kötelezettségek tiszteletben tartásának kötelező ellenőrzésére szolgáló mechanizmussal sem.
52 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/2366 irányelv 73. cikkének ezen irányelv 74. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a pénzforgalmi szolgáltató nem tagadhatja meg a nem engedélyezett fizetési művelet összegének a fizető fél részére történő haladéktalan megtérítését azzal az indokkal, hogy a fizető fél e műveletet az ezen irányelv 69. cikke alapján őt terhelő kötelezettségeket megsértve súlyos gondatlanságból lehetővé tette.
A költségekről
53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv 73. cikkének (1) bekezdését és 74. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
a pénzforgalmi szolgáltató nem tagadhatja meg a nem engedélyezett fizetési művelet összegének a fizető fél részére történő haladéktalan megtérítését azzal az indokkal, hogy a fizető fél e műveletet a 2015/2366 irányelv 69. cikke alapján őt terhelő kötelezettségeket megsértve súlyos gondatlanságból lehetővé tette.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: lengyel.
i A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.