Ideiglenes változat

TAMARA ĆAPETA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2026. szeptember 17.(1)

C‑470/25. sz. ügy

E. sp. z o.o.

kontra

Dyrektor Podkarpackiego Oddziału Regionalnego Agencji Restrukturyzacji i Modernizacji Rolnictwa w Rzeszowie;

a Rzecznik Praw Obywatelskich,

a Prokuratura Krajowa

részvételével

(a Naczelny Sąd Administracyjny [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„ Előzetes döntéshozatal – Mezőgazdaság – Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet – A 4. cikk (3) bekezdése – Közös agrárpolitika – Finanszírozás, irányítás és monitoring – 1306/2013/EU rendelet – 60. cikk – A szabályok kijátszására vonatkozó záradék – A valamely előny megszerzéséhez szükséges feltételek mesterséges megteremtése megállapításának következményei – Az »előny« fogalma – A teljes támogatási összeg vagy csak a mesterségesen megteremtett feltételekből származó összeg megtagadása, illetve elvonása ”






I.      Bevezetés

1.        Ha megállapítást nyer, hogy egy mezőgazdasági termelő mesterségesen teremtett meg feltételeket egyetlen mezőgazdasági üzem felosztása révén annak érdekében, hogy magasabb támogatási összegben részesüljön a közös agrárpolitika (KAP) keretében, mint amekkorára az alkalmazandó uniós szabályok alapján egyébként jogosult lett volna, akkor a támogatás teljes összegét kell‑e megtagadni, vagy csak azt az összeget, amely a feltételek mesterséges megteremtéséből származik?

2.        A Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) lényegében e kérdést terjesztette elő a jelen ügyben. Az említett bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy értelmezze az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95/EK, Euratom rendelet(2) 4. cikkének (3) bekezdésében és a KAP finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU rendelet(3) 60. cikkében használt „előny” fogalmát.

II.    Jogi háttér

3.        A 2988/95 rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után:

–      tartozás tárgyát képező vagy jogtalanul kapott összegek utáni fizetési vagy visszafizetési kötelezettség formájában,

–      az előny iránti kérelemhez vagy előleg fizetésekor nyújtott biztosíték teljes vagy részleges elvesztésével.

(2)      Az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása a megszerzett előny, valamint – megfelelő rendelkezés esetében – az átalány alapján meghatározható kamat elvonására korlátozódik.

(3)      Azok a cselekmények, amelyekről megállapítható, hogy céljuk az adott ügyben alkalmazandó [uniós] jog célkitűzéseivel ellentétes előnyszerzés azáltal, hogy mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket, az előny megszerzésének meghiúsulását vagy annak elvonását eredményezik.

(4)      Az e cikkben előírt intézkedések nem minősülnek szankciónak.”

4.        A 2988/95 rendelet 5. cikke értelmében:

„(1)      A szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságok a következő közigazgatási szankciók kiszabását vonhatják maguk után:

a)      közigazgatási bírság fizetése;

b)      olyan összeg megfizetése, amely a jogtalanul szerzett vagy kicsalt összeget – adott esetben kamataival együtt – meghaladja; ez a többletösszeg az egyedi szabályokban megállapított százalékértéknek megfelelően kerül meghatározásra, és ez nem haladhatja meg a visszatartó hatáshoz feltétlenül szükséges szintet;

c)      a[z uniós] szabályok által nyújtott előny teljes vagy részleges megvonása, még akkor is, ha a gazdasági szereplő a szóban forgó előnynek csupán egy részében részesült jogosulatlanul;

d)      az előnyből való kizárás vagy annak megvonása a szabálytalanságot követő időszak vonatkozásában;

e)      a[z uniós] támogatási rendszerben való részvételhez szükséges jóváhagyás vagy elismerés ideiglenes megvonása;

f)      a szabályokban rögzített feltételek teljesülését célzó biztosíték vagy letét elvesztése, vagy a jogtalanul elengedett biztosíték összegének visszafizetése;

g)      egyéb, tisztán gazdasági jellegű szankciók, amelyek természetüket és alkalmazási körüket tekintve egyenértékűek az érintett ágazatok konkrét követelményeinek fényében a Tanács által a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörökkel összhangban a Tanács által elfogadott ágazati szabályokban előírtakkal.

(2)      A jelen rendelet hatálybalépésekor érvényben lévő ágazati szabályokban rögzített rendelkezések sérelme nélkül egyéb szabálytalanságok csak azokat az (1) bekezdésben felsorolt, büntetőjogi szankcióval nem egyenértékű szankciókat vonhatnak maguk után [helyesen: csak az (1) bekezdésben felsorolt, büntetőjogi szankcióval nem egyenértékű szankciókat vonhatják maguk után], amennyiben az ilyen szankciók elengedhetetlenek a szabályok helyes alkalmazásának biztosításában.”

5.        Az 1306/2013 rendelet „A szabályok kijátszására vonatkozó záradék” című 60. cikke értelmében:

„A különös rendelkezések sérelme nélkül, nem részesíthetők az ágazati mezőgazdasági jogszabályok által biztosított előnyökben olyan természetes vagy jogi személyek, akikről vagy amelyekről megállapítást nyer, hogy – az említett jogszabályok célkitűzéseivel ellentétesen – mesterségesen teremtették meg a szóban forgó előnyök megszerzéséhez szükséges feltételeket.”

III. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás

6.        Az E. egy lengyel társaság (a továbbiakban: E. társaság), amely mezőgazdasági termelőnek minősül.

7.        Az E. társaság kifizetések iránti kérelmeket nyújtott be uniós mezőgazdasági támogatási rendszerek keretében mezőgazdasági parcellák vonatkozásában a 2019. évre. E kérelmek a következőkre vonatkoztak: 1. közvetlen kifizetések, nevezetesen egységes területalapú támogatás, a környezetbarátabbá válást ösztönző támogatás és átcsoportosítással nyújtható támogatás; 2. agrár‑környezetvédelmi és az éghajlattal kapcsolatos kifizetések; valamint 3. hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területek számára teljesített kifizetések.

8.        E kifizetések a KAP 2014–2020 közötti finanszírozási időszakába tartoztak. Azokra az akkoriban alkalmazandó uniós jogszabályok – többek között a közvetlen kifizetésekről szóló 1307/2013/EU rendelet,(4) valamint a vidékfejlesztésről szóló 1305/2013/EU rendelet(5) – voltak irányadók. A KAP‑támogatások finanszírozására, irányítására és monitoringjára vonatkozó közös szabályokat az 1306/2013 rendelet tartalmazta, míg a 2988/95 rendelet az Unió pénzügyi érdekeinek az uniós jog minden területén, így többek között a KAP területén történő védelme céljából keretszabályozást alakít ki a szabálytalanságok esetére az ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.(6)

9.        Az elsőfokú közigazgatási hatóság(7) egy közigazgatási ellenőrzés során megállapította, hogy az E. társaságot ugyanaz a személy képviseli, mint a lengyel B. társaságot (a továbbiakban: B. társaság), amely szintén mezőgazdasági termelőnek minősült, és olyan kifizetések iránti kérelmeket nyújtott be, amelyek azonosak az E. társaság kérelmeinek tárgyát képező kifizetésekkel. Az E. és a B. társaság egyedüli tagja az N., egy másik lengyel társaság (a továbbiakban: N. társaság) volt.

10.      Az eljárás során az elsőfokú közigazgatási hatóság megállapította az említett három társaság, valamint az egymás hozzátartozóinak minősülő tagjaik közötti kapcsolatok fennállását. Az E. és a B. társaság esetében ilyen kapcsolatokról tanúskodtak továbbá olyan körülmények, mint az ügyvezetés azonos módja és ugyanazon jogalanyok (mezőgazdasági műveleteket végző szervezetek, mezőgazdasági tanácsadók és ügyvédek) szolgáltatásainak igénybevétele. Az elsőfokú közigazgatási hatóság megállapította, hogy e két társaság között személyi összefonódások vannak, és egymásban tulajdoni részesedéssel rendelkeznek. E hatóság többek között azt is megállapította, hogy e két társaságot szinte egy időben alapították, és azok bérleti szerződést kötöttek egymással, és hogy egyformán 2015‑ben kezdték meg az agrár‑környezetvédelmi és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalás teljesítését ugyanazon csomag és opció keretében. Az elsőfokú közigazgatási hatóság ezért a kifizetések E. társaság részére történő nyújtását megtagadó határozatokat hozott.

11.      E határozatokat közigazgatási fellebbezés nyomán 2021. november 30‑án hozott határozataival helybenhagyta a másodfokú közigazgatási hatóság.(8)

12.      E hatóság további bizonyítékként szimulációt mutatott be azokra az egyes támogatási összegekre vonatkozó számításokról, amelyeket az E., a B. és az N. társaság részére akkor fizettek volna ki, ha egy jogalanyként jártak volna el. Ezt követően a másodfokú közigazgatási hatóság a szimulációt összehasonlította azon támogatások összegével, amelyeket abban az esetben nyújtottak volna, ha a három társaság külön‑külön igényelte volna ezeket a támogatásokat. A két összeg között így keletkezett különbség 69 916,37 złotyt (PLN) (hozzávetőleg 16 445 euró) tett ki. Az említett hatóság úgy vélte, hogy e számítások lehetővé teszik annak megállapítását, hogy előny származik azon feltételekből, amelyeket mesterséges módon teremtettek meg annak érdekében, hogy nagyobb összegű támogatásban részesüljenek.

13.      E hatóság szerint tehát az E., a B. és az N. társaság mesterséges módon alakította ki szerkezetét egyetlen mezőgazdasági üzem felosztásával annak érdekében, hogy maximalizálják az uniós mezőgazdasági támogatási rendszerek keretében kapott kifizetéseket, elkerülve a kifizetéseknek a földterület függvényében történő fokozatos csökkenését.

14.      Az E. társaság kereseteket indított a másodfokú közigazgatási hatóság határozataival szemben a Wojewódzki Sąd Administracyjny w Rzeszowie (rzeszówi vajdasági közigazgatási bíróság, Lengyelország) előtt.

15.      2022. április 7‑i ítéletével e bíróság elutasította e kereseteket. Véleménye szerint az E: társaság mesterséges módon teremtette meg az ahhoz szükséges feltételeket, hogy az uniós támogatásokból a lehető legnagyobb előnyhöz jusson. E bíróság e megállapítása az E. társaság által kért teljes támogatásra vonatkozott.

16.      Az E. társaság felülvizsgálati kérelmet terjesztett ezen ítélettel szemben a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) elé, amely a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság.

17.      E felülvizsgálati kérelem alátámasztása érdekében az E. társaság többek között azzal érvel, hogy nem mesterségesen teremtette meg a feltételeket, másodlagosan pedig azzal, hogy az alkalmazandó uniós jogot tévesen értelmezték, mivel a feltételek mesterséges megteremtése csak a kifizetéseknek a mesterségesen megteremtett feltételekből származó összeggel történő csökkentését eredményezhette volna, nem pedig a kifizetések teljes egészükben történő megtagadását.

18.      A kérdést előterjesztő bíróság összefoglalja a Bíróság mesterségesen megteremtett feltételek megállapításával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát,(9) de nem kér a Bíróságtól iránymutatást az ügy e vonatkozását illetően. Csak az annak megállapításának a következményeire vonatkozó uniós jog értelmezését kéri, hogy a kérelmező mesterségesen teremtett meg feltételeket. A 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a feltételek mesterséges megteremtésének következménye „az előny megszerzésének meghiúsulás[a] vagy annak elvonás[a]”, az 1306/2013 rendelet 60. cikke szerint pedig „nem részesíthetők […] előnyökben” az olyan jogalanyok, amelyek mesterségesen teremtették meg a feltételeket. A felek között vita tárgyát képezi, hogy az „előny” fogalma tekintetében e rendelkezések mely értelmezését kell elfogadni.

19.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy bár az 1306/2013 rendelet 60. cikkében szereplő „nem részesíthetők […] előnyökben” kifejezés beillesztése arra utalhat, hogy a támogatás kifizetése teljes egészében megtagadható, a 2988/95 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése, amely szerint az intézkedések nem minősülnek szankciónak, arra utal, hogy a támogatás kifizetésének megtagadása csak a mesterségesen megteremtett feltételekből származó összegekre vonatkozhat, nem pedig a támogatás teljes összegére.

20.      Az említett bíróság megjegyzi továbbá, hogy azt a megközelítést lehet alkalmazni, hogy meghiúsul azon előny megszerzése, amely a feltételek mesterséges megteremtésével jönne létre, vagy pedig azt a megközelítést, hogy meghiúsul a teljes támogatás. E bíróság rámutat arra, hogy a tagállami bíróságok ítélkezési gyakorlatában eltérő megközelítések léteznek: egyes – például a lengyel – bíróságok az utóbbi megközelítést alkalmazzák, amelyre „szankciós értelmezésként” hivatkoznak, és amely adott személynek a támogatási rendszerből való teljes kizárását eredményezi annak megállapítása esetén, hogy a feltételeket mesterségesen teremtették meg; más – például a német – bíróságok pedig az előbbi megközelítést részesítik előnyben, amelyre „korrekciós értelmezésként” hivatkoznak, és amely szerint a támogatás kifizetése csak a mesterségesen megteremtett feltételekből eredő része tekintetében tagadható meg. Ez az eltérő értelmezés hátrányos következményekkel járhat a lengyel mezőgazdasági termelők számára, és veszélyeztetheti az uniós jog tényleges érvényesülését és egységességét.

21.      E körülmények között a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni [a 2988/95 rendelet] 4. cikke (3) bekezdésének és [az 1306/2013 rendelet] 60. cikkének rendelkezésében használt »előny« fogalmát, hogy az az ágazati mezőgazdasági jogszabályok által biztosított kifizetések megszerzésének meghiúsulását vagy annak elvonását jelenti, vagy kizárólag a kifizetések azon részének meghiúsulását vagy annak elvonását, amely mesterséges feltételek megteremtéséből ered?”

22.      Írásbeli észrevételeket az E. társaság, a Lengyel Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, valamint az Európai Bizottság terjesztett a Bíróság elé.

23.      A 2026. június 4‑én tartott tárgyaláson az E. társaság, a Rzecznik Praw Obywatelskich (ombudsman, Lengyelország), Lengyelország, a Dán Királyság, Portugália, valamint a Bizottság előadta szóbeli észrevételeit.

IV.    Elemzés

A.      Az elfogadhatóságról

24.      Lengyelország szerint a jelen ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mert a kérdést előterjesztő bíróság összetétele nem megfelelő. A kérelmet a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) három bíróból álló ítélkező testülete terjesztette elő, e bírók egyikét pedig olyan eljárásban nevezték ki e bíróság bírájává, amelyben az új összetételű KRS(10) járt el. Lengyelország különösen a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) nem felel meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében foglalt uniós követelményeknek.(11) Úgy véli, hogy mivel a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) intézményi jogállása hasonló a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) intézményi jogállásához, ugyanezek a követelmények vonatkoznak a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) összetétele szabályszerűségének értékelésére is.

25.      Véleményem szerint Lengyelország kifogását el kell utasítani.

26.      Amint azt nemrégiben a Naski ügyre vonatkozó indítványomban(12) kifejtettem, a Bíróság megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy egy bírót az új összetételű KRS javaslata alapján neveztek ki, nem elegendő az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a Charta 47. cikkében foglalt követelmények megsértésének megállapításához. Sokkal inkább az érintett bíró kinevezésének valamennyi körülményét kell figyelembe venni. A kinevezési eljárás nem minden szabálytalansága vezet továbbá a bíróság összetételének érvénytelenségéhez, hanem csak azok a szabálytalanságok relevánsak, amelyek olyan alapvető jellegűek, hogy a jogalanyok részéről komoly és jogos kétség merülhet fel az adott bíró külső befolyástól – különösen más hatalmi ágak befolyásától – való mentességét illetően.

27.      Amint azt a Naski ügyre vonatkozó indítványomban(13) szintén részleteztem, a Lengyelország által hivatkozott ítélkezési gyakorlat egy része(14) a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bizonyos tanácsainak bíráivá kinevezett személyekkel kapcsolatos sajátos körülményekre vonatkozik, amelyek annak megállapítására késztették a Bíróságot, hogy megdőlt az a vélelem, hogy egy nemzeti bíróság megfelel az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság” követelményeinek.(15)

28.      A jelen ügyben Lengyelország nem terjesztett elő különös vagy konkrét bizonyítékot annak bizonyítására, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ítélkező testületének bármely bíráját olyan eljárásban nevezték ki, amely összehasonlítható az említett ítélkezési gyakorlatban szóban forgó körülményekkel. Lengyelország az érintett bíróval kapcsolatos sajátos körülményeket sem hozott a Bíróság tudomására, hanem kizárólag arra hivatkozott, hogy a bírót az új összetételű KRS javaslata alapján nevezték ki.

29.      Ezért úgy vélem, hogy a jelen ügyben nem dőlt meg az a vélelem, hogy a kérdést az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság” terjesztette elő, és hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

B.      Az ügy érdeméről

30.      Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy hogyan kell értelmezni a 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében és az 1306/2013 rendelet 60. cikkében használt „előny” fogalmát. Ez az értelmezés szükséges ahhoz, hogy az említett bíróság döntést tudjon hozni abban a kérdésben, hogy olyan körülmények között, amikor megállapítást nyer, hogy valamely személy mesterségesen teremtette meg az uniós mezőgazdasági jogszabályok szerinti kifizetések megszerzéséhez szükséges feltételeket, a támogatás teljes összegét meg kell‑e tagadni, illetve el kell‑e vonni, vagy csak a mesterségesen megteremtett feltételekből származó összeget.

31.      Érdemes emlékeztetni arra, hogy e kérdés kizárólag a mesterségesen megteremtett feltételek megállapításának következményeire vonatkozik, annak értékelésére azonban nem, hogy fennállnak‑e egyáltalán mesterségesen megteremtett feltételek, még ha az E. társaság ez utóbbi megállapítást is vitatja a kérdést előterjesztő bíróság előtt. A Bíróság elé terjesztett kérdés tehát azon a feltételezésen alapul, hogy megállapítást nyert a mesterségesen létrehozott feltételek fennállása.

32.      A Bíróság előtti eljárásban részt vevő felek két eltérő álláspontot képviselnek e kérdésben. Az E. társaság, az ombudsman, Dánia, Románia és a Bizottság lényegében azt állítja, hogy az „előny” fogalma kizárólag a mesterségesen megteremtett feltételekből származó összegre vonatkozik. E megközelítésre a továbbiakban „korrekciós értelmezésként” hivatkozom. Lengyelország, Olaszország és Portugália ezzel szemben azt állítja, hogy az említett fogalom a támogatás teljes összegére vonatkozik; e megközelítésre a továbbiakban „szankciós értelmezésként” hivatkozom.

33.      Mind a korrekciós, mind a szankciós értelmezés támogatói ugyanazon rendelkezések szövegére, összefüggéseire és céljaira hivatkoznak, de ellentétes következtetésekre jutnak.

34.      A jelen indítványban először ismertetem a felek szemben álló érveit az uniós jog értelmezésének szokásos módszerei szerint rendszerezve azokat, hogy bemutassam, hogy mindkét értelmezés lehetséges. Ezt követően választok, és megmagyarázom, hogy miért tartom a korrekciós értelmezést megfelelőbbnek, különös tekintettel a szóban forgó uniós szabályok szerkezetére és céljaira.

1.      A felek fő érveinek összefoglalása

a)      Szöveg

35.      Az E. társaság szerint az 1306/2013 rendelet 60. cikkében szereplő „szóban forgó előnyök”(16) kifejezés arra utal, hogy közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia az előny és a feltételek mesterséges megteremtése között, és a kifizetésnek így csak e részét kell megtagadni vagy elvonni.

36.      Lengyelország és Portugália ezzel szemben azzal érvel, hogy az 1306/2013 rendelet 60. cikkében szereplő „nem részesíthetők […] előnyökben”(17) kifejezés kizárja annak lehetőségét, hogy az kizárólag a kifizetés mesterségesen megteremtett feltételekből származó részére vonatkozzon. E kifejezés az „előny” fogalmára hivatkozik, amely „az ágazati mezőgazdasági jogszabályok által biztosított előnyök” tágabb kategóriájába tartozik. E fogalom a megszerezhető támogatást jelenti, és az „előnyt” így egyenértékűnek kell tekinteni a feltételeket mesterségesen megteremtő személy által igényelt támogatás összegével.

37.      Lengyelország azt állítja továbbá, hogy a 2988/95 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének szó szerinti elemzése alapján az „előny” szó egyes számban történő használata arra utal, hogy az az előnyre mint egészre vonatkozik; az „előny” szó egy általános kifejezés, amely minden kifizetést magában foglal, és így e fogalomnak a többletre való szűkítése contra legem értelmezésnek minősülne.

38.      Olaszország állítása szerint a 2988/95 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének szövege – más rendelkezésektől, például az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjától és a 4. cikk (2) bekezdésétől eltérően – nem tesz különbséget a megszerzett előny részleges és teljes összege között.(18) Amikor tehát az uniós jogalkotó kizárólag az előny jogellenesen megszerzett részére kíván hivatkozni, akkor kifejezetten így tesz. A 2988/95 rendelet 4. cikke szövegének rendszertani értelmezése alapján továbbá Olaszország arra a következtetésre jut, hogy az előny elvonását kizárólag az említett cikk (2) bekezdése korlátozza a jogosulatlanul megszerzett összegre, amely bekezdés viszont kizárólag az (1) bekezdésre hivatkozik, és a (3) bekezdésben szereplő „előny” kifejezés így a kapott támogatás teljes összegét jelenti.

b)      Összefüggések

39.      Ami a közvetlen összefüggéseket, vagyis azon uniós jogi aktusok más rendelkezéseit illeti, amelyekben az értelmezni kért rendelkezések szerepelnek, a felek – függetlenül attól, hogy a korrekciós vagy a szankciós értelmezés támogatói‑e – a közigazgatási intézkedések és a szankciók közötti különbségételre hivatkoznak, de eltérő következtetéseket vonnak le e különbségtételből.

40.      A korrekciós értelmezés támogatói hangsúlyozzák, hogy a 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése – amely a közigazgatási intézkedésekre vonatkozik – és az 1306/2013 rendelet 60. cikke – amely e rendelkezést a KAP keretében hajtja végre – megvonja a jogtalanul kifizetett összegeket, és helyreállítja azt a helyzetet, amely mesterségesen megteremtett feltételek hiányában fennállt volna. Az említett rendelkezésekben szereplő „előny” fogalma ezért kizárólag a támogatás azon részére vonatkozik, amelyben a mezőgazdasági termelő mesterségesen megteremtett feltételek révén részesül, azon támogatásra azonban nem, amelyre a mezőgazdasági termelő ilyen feltételek hiányában jogosult, mivel ez az adott személy szankcionálását jelentené.

41.      Amint azt az E. társaság és az ombudsman a tárgyaláson hangsúlyozta, e rendelkezések, amelyek közigazgatási intézkedésekre vonatkoznak, önmagukban nem szolgálhatnak jogalapul a tagállamok számára szankcióknak a mezőgazdasági termelőkre történő kiszabására. A Bizottság szerint, ha valamely tagállam jogrendszere nem tartalmaz a szankciók kérdését szabályozó rendelkezést, e hiányosság nem orvosolható az 1306/2013 rendelet 60. cikkének kiterjesztő értelmezésével. Dánia és a Bizottság álláspontja szerint a szóban forgó rendelkezéseket egységesen kell alkalmazni a tagállamokban, míg amennyiben a tagállamok ennél tovább kívánnak menni, és szankciókat kívánnak kiszabni, lehetnek köztük eltérések e szakaszban.

42.      A szankciós értelmezés támogatói ezzel szemben nem tekintik szankciónak a teljes támogatási összeg megtagadását, illetve elvonását. E tekintetben a „szankciós értelmezés” kifejezés csakugyan félrevezető elnevezése lehet e megközelítésnek; mivel azonban a jelen eljárás valamennyi résztvevője e kifejezést használja, én is így teszek.

43.      Lengyelország szerint a közigazgatási intézkedések és szankciók között a 2988/95 rendeletben való különbségtétel valójában azt jelzi, hogy a teljes kizárás nem a kedvezményezettel szembeni szankciós intézkedés, hanem a jogszerűség helyreállítását jelenti; az a jogtalan kifizetés gazdasági hatásainak egyszerű megszüntetése. A tagállamok emellett ráadásul szankciókat is kiszabhatnak.

44.      Olaszország szerint azonban a feltételek mesterséges megteremtése olyan szándékos magatartást képez, amelyet megtévesztés jellemez, és az így a 2988/95 rendeletnek az 1306/2013 rendelet 60. cikke által végrehajtott 5. cikke szerinti szándékosan elkövetett szabálytalanságnak minősül. Valamely kérelmező magatartásának helytelensége nem számszerűsíthető, mivel a feltételek mesterséges megteremtése aláássa az előnyt nyújtó hatóság és az abban részesülő személy közötti bizalmi viszonyt. Ezért a teljes támogatási összeget meg kell tagadni, illetve el kell vonni.

c)      Célok

45.      Az E. társaság, Dánia, Románia és a Bizottság azzal érvel, hogy a korrekciós értelmezés összhangban áll a szóban forgó rendelkezések céljaival, míg Lengyelország és Portugália azt állítja, hogy a szankciós értelmezés áll összhangban e célokkal.

46.      Az E. társaság e tekintetben úgy véli, hogy a KAP egyik célja a valós mezőgazdasági tevékenységet végző mezőgazdasági termelők támogatása. E céllal összhangban, ha a mesterségesen megteremtett feltételekhez kapcsolódó támogatás csak egy részét tagadják meg, illetve vonják el, akkor a mezőgazdasági termelők megkapják azt a támogatást, amelyre jogosultak; ellenkező esetben a mezőgazdasági termelő annak ellenére nem részesülne támogatásban, hogy ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet végez. Az E. társaság ezenfelül hivatkozik a ne bis in idem és az arányosság elvére, mivel a rendelkezések olyan értelmezése, hogy azok az eredeti állapot helyreállításának elvén alapulnak, megszünteti annak kockázatát, hogy ugyanazon jogalannyal szemben kétszer alkalmaznak szankciós intézkedést, és a támogatási rendszerekből a megszerzett előny összegétől függetlenül való kizárás aránytalan és hátrányos a mezőgazdasági termelők szempontjából.

47.      A Bizottság az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére hivatkozik a szóban forgó rendelkezések céljaként. Ezen érdekek védelmét a nyújtott összegnek a jogtalanul nyújtott rész levonása révén történő csökkentése biztosítja.

48.      Dánia véleménye szerint kizárólag azon támogatás megtagadása, illetve elvonása, amelyben a mezőgazdasági termelő a mesterségesen megteremtett feltételek miatt részesült, olyan megoldás, amely megfelelő egyensúlyt teremt a KAP céljai és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme között.

49.      Lengyelország egyetért azzal, hogy a szóban forgó rendelkezések célja a KAP hatékony végrehajtásának biztosítása és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme. E célok azonban nem valósulnának meg, ha elfogadnánk, hogy a feltételek mesterséges megteremtése ellenére megszerezhető a támogatás egy része, mivel ez nem ösztönözné az uniós források helyes és hatékony felhasználását. Figyelembe kell venni az EUMSZ 325. cikket és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését, amelyek szerint a tagállamok kötelesek végrehajtani a támogatási rendszereket, és konkrét lépéseket tenni a visszaélések elleni küzdelem érdekében.

50.      Lengyelország szerint továbbá a teljes támogatási összeg megtagadása, illetve elvonása nem értelmezhető úgy, hogy a mezőgazdasági termelőt jogtól fosztják meg. A támogatáshoz való jog sohasem állt fenn, mivel a támogatást mesterségesen megteremtett feltételek alapján megszerző kérelmező nem felelt meg az anyagi jogi feltételeknek, és így a teljes kifizetés jogtalan kifizetés volt. Ebben az értelemben a teljes kifizetés megtagadása, illetve elvonása arányos, mivel teljes mértékben semlegesíti a feltételek mesterséges megteremtésének hatásait; megfelelő is, mert közvetlenül megszünteti az ilyen feltételek megteremtésének hatását; és nem állnak rendelkezésre ugyanolyan hatékony, de kevésbé korlátozó intézkedések, mivel kizárólag a többlet visszafizettetése esetén a szabályok kijátszása hatásainak egy része fennmarad.

51.      Portugália szerint a támogatás teljes kizárása összhangban áll a közigazgatási intézkedéseknek az Unió pénzügyi érdekei védelmének biztosításához a 2988/95 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második mondata szerint szükséges hatékonyságának és visszatartó erejének céljával.

d)      Keletkezéstörténet

52.      Csak Lengyelország hoz fel a keletkezéstörténettel kapcsolatos érveket. Ezen ország rámutat arra, hogy a szabályok kijátszására vonatkozó, az 1306/2013 rendelet 60. cikkéhez hasonló záradékokat a KAP‑ra vonatkozó korábbi uniós rendeletek is tartalmaztak, amelyek már akkor is úgy rendelkeztek, hogy nem nyújtható előny olyan személyeknek, akikről vagy amelyekről megállapítást nyert, hogy mesterségesen teremtették meg a feltételeket. Bár az 1306/2013 rendelet 60. cikke nem hivatkozik közvetlenül a kifizetések megszerzésének meghiúsulására vagy azok elvonására, a keletkezéstörténet nem utal arra, hogy szükség lenne e megoldás kizárására. Ezért nehéz úgy tekinteni, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy korlátozza a támogatás teljes kizárásának alkalmazását az alkalmazandó jogszabályok kijátszása esetén.

53.      Véleményem szerint Lengyelország keletkezéstörténeten alapuló érvelése sem a szankciós, sem a korrekciós értelmezést nem támasztja alá, mivel semmi nem utal arra, hogy az 1306/2013 rendelet 60. cikkéhez hasonló korábbi rendelkezéseket az egyik vagy a másik megoldás szerint kellene értelmezni.(19) Más szóval, azok ugyanolyan kétértelműek voltak, mint az 1306/2013 rendelet 60. cikke.(20)

2.      A javasolt értelmezés

54.      Mivel sem a 2988/95 rendelet, sem az 1306/2013 rendelet nem magyarázza meg az „előny” fogalmát, kizárólag a szöveg alapján nem állapítható meg, hogy e fogalom a támogatás teljes összegére vagy csak a mesterségesen megteremtett feltételekből származó összegre vonatkozik‑e.

55.      Önmagában e rendelkezések szövege alapján ugyanis akár a korrekciós, akár a szankciós értelmezés elfogadható lehet. Ahogyan azt korábbi indítványaimban jeleztem, az uniós jogi rendelkezések jelentése az esetek többségében nem érthető meg pusztán a használt szavak figyelembevételével. Ilyen esetekben az ilyen rendelkezések szövege nem választható el azok szövegkörnyezetétől és céljaitól.(21)

56.      Emlékeztetőül, a jelen ügy a KAP keretében nyújtott támogatásra vonatkozik. A Bíróság elé terjesztett jelen ügy kiindulópontja, hogy az E., a B. és az N. társaság mezőgazdasági üzemeit mesterségesen felosztották annak érdekében, hogy magasabb összegű kifizetésben részesüljenek, mint amekkorára jogosultak lettek volna, ha egyetlen jogalanyként nyújtották volna be kérelmeiket. Mindazonáltal – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat fenntartása mellett – a jelen ügyben nem tűnik vitatottnak, hogy az E. társaság mezőgazdasági tevékenységet végzett abban az időszakban, amelyre a támogatást nyújtani kellett volna. Úgy tűnik tehát, hogy az E. társaság jogosult lenne támogatásra, de a támogatás összege alacsonyabb lenne a fokozatosan csökkenő mértékű kifizetéseknek a kisebb üzemeknek való kedvezés érdekében bevezetett rendszere miatt.

57.      Ilyen körülmények között az a közvetlenül releváns rendelkezés, amely alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak el kell döntenie, hogy a teljes összeg vagy csak a többlet kifizetését kell‑e megtagadni, a szabályok kijátszására vonatkozó, az 1306/2013 rendelet 60. cikkében foglalt záradék. Az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása érdekében a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell értenie az említett rendelkezésben szereplő „előny” fogalmának jelentését.

58.      Az 1306/2013 rendelet 60. cikkét e rendelet „Kontrollrendszerek és szankciók” című V. címe tartalmazza. Amint az az 58. cikkből, e cím első rendelkezéséből egyértelműen kitűnik, ezek a tagállamok által bevezetendő kontrollrendszerek és szankciók az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgálják. Az említett cím rendelkezéseinek értelmezése szempontjából ezért a 2988/95 rendelet a releváns kontextus, amely az Unió pénzügyi érdekeinek az uniós költségvetést érintő minden területen – így többek között a KAP területén – történő védelmére irányuló keretszabályozás.

59.      Ezt megerősíti az 1306/2013 rendelet (39) preambulumbekezdése, amely szerint „[a]z uniós költségvetés pénzügyi érdekeinek védelme céljából a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy meggyőződhessenek arról, hogy az alapokból finanszírozott műveletek ténylegesen megvalósulnak, és végrehajtásuk megfelelő módon történik. A tagállamoknak továbbá meg kell előzniük, fel kell tárniuk, és hatékonyan kezelniük kell a kedvezményezettek által elkövetett minden szabálytalanságot és kötelezettségszegést. Ezért alkalmazni kell a [2988/95] rendeletet […]”.(22)

60.      A Bíróság korábban már úgy értelmezte a 2988/95 rendelet 4. cikkét, hogy az olyan közigazgatási intézkedéseket tartalmaz, amelyek célja az uniós költségvetés bevételeinek és kiadásainak védelme. E tekintetben a Bíróság a közigazgatási intézkedéseket megkülönböztette a szankcióktól. Ez következik ugyanis a 2988/95 rendelet 4. cikkének (4) bekezdéséből, amely szerint „[a]z e cikkben előírt intézkedések nem minősülnek szankciónak”.

61.      Ezt megerősíti a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata, amely szerint „a visszafizetés kötelezettsége nem olyan szankciónak minősül, amelyhez világos és egyértelmű jogalap szükséges, hanem csupán annak a megállapításnak az egyszerű következménye, hogy az [uniós] szabályozásból eredő előny megszerzéséhez megkövetelt feltételeket mesterségesen hozták létre, amely jogalap nélkülivé teszi a kapott visszatérítést, és igazolja visszafizetésének kötelezettségét”.(23)

62.      Ez alapján a Bíróság a Cimmino és társai ítéletben(24) megállapította, hogy az a gazdasági szereplő, amely mesterségesen hozza magát olyan helyzetbe, amely lehetővé teszi számára, hogy a banánbehozatal tekintetében jogtalanul preferenciális vámtarifában részesüljön, köteles az érintett termékek után megfizetni a vámot – adott esetben – a nemzeti jogban szabályozott szankciók sérelme nélkül.

63.      Röviden, a 2988/95 rendelet különbséget tesz tehát közigazgatási intézkedések és szankciók között; az előbbieket a rendelet 4. cikke, az utóbbiakat pedig az 5. cikk szabályozza, és az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen kitűnik, hogy a közigazgatási intézkedések célja az uniós költségvetés védelme, nem pedig az uniós szabályokat kijátszó személyek szankcionálása. Sharpston főtanácsnokot idézve, „ezek az intézkedések lényegében olyan különös pénzösszegek visszatérítéséről szólnak, amelyeket be kellett volna fizetni az uniós költségvetésbe, de ezt nem tették meg; vagy olyanokról, amelyeket tévesen fizettek ki az említett költségvetésből”,(25) illetve – mint a jelen ügyben – olyanokról, amelyeket nem kell kifizetni az uniós költségvetésből.

64.      Olaszország kivételével(26) a jelen eljárásban részt vevő összes fél egyetért abban, hogy az 1306/2013 rendelet 60. cikke nem szankciónak, hanem közigazgatási intézkedésnek minősül, és így a 2988/95 rendelet 4. cikkét hajtja végre a KAP keretében.

65.      Amint azt lényegében a Bizottság jelezte, az 1306/2013 rendelet – amely a 60. és (részben) a 63. cikkben a közigazgatási intézkedésekre, (részben) a 63. és a 64. cikkben pedig a közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat tartalmaz – szerkezete tükrözi a 2988/95 rendeletben tetten érhető, e rendelet 4. és 5. cikke közötti különbségtételt.

66.      A korrekciós értelmezés támogatóitól eltérően Lengyelország, amely egyetért azzal, hogy az 1306/2013 rendelet 60. cikke közigazgatási intézkedésekre, nem pedig szankciókra vonatkozik, nem gondolja úgy, hogy a teljes támogatási összeg megtagadása, illetve elvonása szankciónak minősülne. E tagállam – Portugáliával együtt – azt állítja, hogy amennyiben kizárólag a többlettámogatást tagadnák meg, illetve vonnák el, úgy ez megfosztaná az említett rendelkezést minden visszatartó erejétől, ami gyengítheti az Unió pénzügyi érdekei védelmének rendszerét.

67.      Ez a visszatartó erőn alapuló érv azonban a szankciókra vonatkozik, nem pedig a közigazgatási intézkedésekre. Portugália állításával ellentétben az a tény, hogy a 2988/95 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint az „ellenőrzések[nek], közigazgatási intézkedések[nek] és szankciók[nak] [helyesen: közigazgatási ellenőrzések[nek], intézkedések[nek] és szankciók[nak]]” „hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek” kell lenniük, nem kérdőjelezi meg ezt, mivel e megfogalmazás az említett rendelet által bevezetett rendszernek a rendelet I. címében foglalt általános elveit fejezi ki, míg az intézkedések és a szankciók közötti különbségtételt a rendelet II. címe vezeti be később.

68.      Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a 2021/2116 rendelet 62. cikke, amely időközben felváltotta az 1306/2013 rendelet 60. cikkét, úgy rendelkezik, hogy „[a]z uniós jog különös rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tagállamok hatékony és arányos intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy az uniós jog rendelkezéseit senki ne játszhassa ki, és biztosítják különösen azt, hogy a mezőgazdasági jogszabályok alapján biztosított előnyökben ne részesüljenek olyan természetes vagy jogi személyek, akikről, illetve amelyekről megállapítást nyert, hogy – az említett jogszabályok célkitűzéseivel ellentétesen – mesterségesen teremtették meg a szóban forgó előnyök megszerzéséhez szükséges feltételeket”.(27)

69.      Mivel ez az új rendelkezés az „és” kötőszót használja, az megerősíteni tűnik, hogy valóban szükség van megelőző intézkedésekre, de azok eltérnek azoktól a közigazgatási intézkedésektől, amelyek célja az esetleges visszaélés következményeinek megszüntetése.

70.      Ellentétben továbbá a Lengyelország által felhozott érvekkel, a közigazgatási intézkedések céljának eléréséhez nem szükséges a teljes támogatási összeget megtagadni, illetve elvonni, hanem csupán azon összeget, amelyet nem kell kifizetni, illetve amelyet jogtalanul fizettek ki az uniós költségvetésből.

71.      Ha valamely tagállam ennél tovább kíván menni, és többet kíván elvenni, ezt külön jogalap alapján kell megtennie, és nem hivatkozhat a 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésére vagy az 1306/2013 rendelet 60. cikkére.

72.      Ilyen szankcióra vonatkozó világos jogalap nélkül sérülne a jogszerűség elve. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogalap nélküli kifizetés megtagadása nem sérti a jogszerűség elvét, mivel annak megszerzésére az uniós szabályokkal való visszaélés révén került sor.(28) Mindazonáltal a mezőgazdasági termelő szankcionálását jelentené, ha olyan esetben is megtagadnák a teljes összeg kifizetését, ha a termelő jogosult bizonyos mértékű támogatásra a KAP keretében.

73.      E tekintetben úgy tűnik, hogy fontos különbség áll fenn a portugál és a lengyel helyzet között. A tárgyaláson Portugália jelezte, hogy e tagállamban olyan nemzeti szabályozás elfogadására került sor, amely kifejezetten előírja, hogy nem nyújtható kifizetés olyan kedvezményezetteknek, akik, illetve amelyek mesterségesen teremtették meg az előnyök megszerzéséhez szükséges feltételeket. Lengyelországban mindazonáltal – ahogyan azt az ombudsman hangsúlyozta, Lengyelország pedig megerősítette – nem létezik ilyen szabályozás.

74.      A 2988/95 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének és az 1306/2013 rendelet 60. cikkének olyan értelmezése, hogy e rendelkezések önmagukban lehetővé teszik a tagállamok számára a teljes támogatási összeg kifizetésének megtagadását, ellentétes lenne a nulla poena sine lege elvével, mivel szankciók kiszabásához olyan világos jogalapra van szükség, amely előre egyértelművé teszi a címzettek számára, hogy bizonyos magatartás szankciót von maga után.

75.      Ilyen értelmezésre ezenfelül szükség sincs azon közigazgatási intézkedések hatékonyságának biztosításához, amelyek célja az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, nem pedig a visszaélések szankcionálása. Az Unió pénzügyi érdekei már védelmet élveznek annak révén, hogy kizárólag a mesterségesen megteremtett feltételekhez kapcsolódó támogatási összeget tagadják meg, illetve vonják el.

76.      Ezenkívül – amint arra Dánia rámutatott – a javasolt megoldás a KAP céljaival is összhangban áll. Az egyik ilyen cél a valós mezőgazdasági tevékenységet végző mezőgazdasági termelők támogatása. Amint arra az E. társaság, Dánia és Románia rámutatott, a konkrét ügy körülményeitől függ annak értékelése, hogy ez a helyzet áll‑e fenn. Amennyiben egy mezőgazdasági termelő, aki, illetve amely támogatást kapott, nem folytatott mezőgazdasági tevékenységet, úgy indokolt a teljes támogatási összeg megtagadása, illetve elvonása. Ha azonban a mezőgazdasági termelő valóban végezte azon tevékenységeket, amelyekre támogatást kapott, ellentétes lenne a KAP említett céljával, ha e termelőt megfosztanák az e tevékenységek után járó támogatástól.

77.      Véleményem szerint ezért a Bíróságnak úgy kell értelmeznie a 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében és az 1306/2013 rendelet 60. cikkében szereplő „előny” fogalmát, hogy az csak azon támogatási összeg megtagadását, illetve elvonását követeli meg, amelynek nem volt jogalapja, mivel mesterségesen megteremtett feltételekből származott, a teljes támogatási összeg megtagadását, illetve elvonását azonban nem, feltéve, hogy a mezőgazdasági tevékenység végzésére valóban sor került. Ez az értelmezés hozná a leginkább összhangba a KAP céljait az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével.

78.      Már csak néhány gyakorlati érvvel kell foglalkoznom, amelyeket a szankciós értelmezés támogatói hoztak fel.

79.      Lengyelország azzal érvel, hogy az olyan értelmezés, amely szerint csak a többletet kell megtagadni vagy elvonni, önkényességhez és kiszámíthatatlansághoz vezetne, mivel a hatóságoknak hipotetikus forgatókönyveket kellene kidolgozniuk annak kiszámításához, hogy a mezőgazdasági termelő milyen összegre lett volna jogosult, és milyen összeget kell megtagadni vagy elvonni. E tagállam a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy az ilyen értékelések elvégzése jelentős nehézségekbe ütközik.

80.      Portugália azzal érvel, hogy a mesterségesen megteremtett feltételek eseteinek azonosítása magas adminisztratív költségekkel jár, mivel a hatóságoknak a helytelen támogatási kérelmet helyesre kell cserélniük.

81.      Még ha véleményem szerint relevánsak is ezen érvek, az ilyen gyakorlati nehézségek nem tűnnek leküzdhetetlennek. A jelen ügy jól mutatja, hogy igenis elvégezhetők a szükséges számítások (lásd a jelen indítvány 12. pontját).

82.      Továbbá, amint arra a Bizottság rámutatott, a hatóságokra nehezedő potenciális teher nem túlzott, ha csupán észszerű erőfeszítéseket szükséges tenni. A mesterségesen megteremtett feltételek vizsgálata révén ezenkívül általában már sor kerül a megfelelő értékelések elvégzésére.

83.      Mindazonáltal olyan helyzetekben, amikor nem végezhetők el a szükséges számítások, úgy tűnik, hogy az ítélkezési gyakorlat alátámasztja azt az álláspontot, hogy a támogatás teljes összegének megtagadása vagy elvonása indokolt.(29)

84.      A gyakorlati nehézségeken alapuló érvek ezért nem tűnnek a javasolt értelmezés ellen szóló megfelelő indoknak.

V.      Végkövetkeztetés

85.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében és a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelethatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 60. cikkében használt „előny” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy kizárólag a feltételek mesterséges megteremtéséből származó támogatási összeget kell megtagadni, illetve elvonni.


1      Eredeti nyelv: angol.


2      Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i tanácsi rendelet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.).


3      A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.). E rendeletet felváltotta a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról, valamint az 1306/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. december 2‑i (EU) 2021/2116 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2021. L 435., 187. o.; helyesbítések: HL 2022. L 29., 45. o.; HL 2022. L 297., 86. o.).


4      A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 8. o.). E rendeletet felváltotta a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU és az 1307/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. december 2‑i (EU) 2021/21151 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2021. L 435., 1. o.; helyesbítések: HL 2022. L 181., 35. o.; HL 2022. L 227., 136. o.; HL L, 2026/90774).


5      Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 487. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 1. o.). E rendeletet is felváltotta a 2021/2115 rendelet.


6      Lásd különösen a 2988/95 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését, 2. cikkének (1) bekezdését, valamint harmadik, kilencedik és tizenharmadik preambulumbekezdését.


7      Kierownik Biura Powiatowego Agencji Restrukturyzacji i Modernizacji Rolnictwa (a mezőgazdasági szerkezetátalakítási és modernizációs ügynökség kerületi kirendeltségének vezetője, Lengyelország; a továbbiakban: elsőfokú közigazgatási hatóság).


8      Dyrektor Podkarpackiego Oddziału Regionalnego Agencji Restrukturyzacji i Modernizacji Rolnictwa w Rzeszowie (a mezőgazdasági szerkezetátalakítási és modernizációs ügynökség rzeszówi kárpátaljai regionális kirendeltségének igazgatója, Lengyelország; a továbbiakban: másodfokú közigazgatási hatóság).


9      A kérdést előterjesztő bíróság figyelembe veszi a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint visszaélésszerű magatartás megvalósulásához két elem szükséges: egyrészt objektív körülmények együttese, amelyből az következik, hogy a vonatkozó szabályozás által előírt feltételek formális tiszteletben tartása ellenére nem valósul meg e szabályozás célja; másrészt pedig egy szubjektív elem, amely azon szándékban áll, hogy az uniós szabályozáson alapuló előnyt az annak megszerzéséhez szükséges feltételek mesterséges módon való megteremtése útján szerezzék meg. A kérdést előterjesztő bíróság különösen a 2013. szeptember 12‑i Slancheva sila ítéletre (C‑434/12, EU:C:2013:546) és a 2022. április 7‑i Avio Lucos ítéletre (C‑176/20, EU:C:2022:274) hivatkozik.


10      Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország; a továbbiakban: KRS).


11      Lengyelország a 2023. december 21‑i Krajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítéletre (C‑718/21, EU:C:2023:1015) és a 2025. szeptember 4‑i AW „T” ítéletre (C‑225/22, EU:C:2025:649), valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) 2021. november 8‑i Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletére (CE:ECHR:2021:1108JUD004986819) hivatkozik.


12      Lásd: a Naski ügyre vonatkozó indítványom (C‑273/24, EU:C:2026:609, különösen a 36–38. pont) a 2020. március 26‑i a Simpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság (felülvizsgálat) ítéletre (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232) és a 2026. március 24‑i Rzecznik Praw Obywatelskich (Rendes bíróság bírájának kizárása) ítéletre (C‑521/21, EU:C:2026:242) való hivatkozással. Lásd még a közelmúltból: 2026. július 16‑i Gekus ítélet (C‑748/23, EU:C:2026:594, különösen a 35–37. pont); 2026. július 16‑i Rzecznik Dyscyplinarny Sądu Najwyższego ítélet (C‑96/24, C‑103/24 és C‑112/24, EU:C:2026:595, különösen az 52–54. pont).


13      Lásd: a Naski ügyre vonatkozó indítványom (C‑273/24, EU:C:2026:609, különösen a 39–42. pont).


14      Nevezetesen a 2023. december 21‑i Krajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítélet (C‑718/21, EU:C:2023:1015) és az EJEB 2021. november 8‑i Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélete (CE:ECHR:2021:1108JUD004986819).


15      E körülmények a következők voltak: a köztársasági elnök a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező lengyel bíróságnak a KRS vonatkozó határozatait felfüggesztő határozata ellenére nevezett ki személyeket a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráivá, az EJEB és a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) pedig a függetlenség követelményeivel ellentétesnek tekintette a bizonyos személyek részvételével lefolytatott konkrét kinevezési eljárásokat.


16      Kiemelés tőlem.


17      Kiemelés tőlem.


18      Meg kell azonban jegyezni, hogy a 2988/95 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének olasz nyelvi változata eltér a többi nyelvi változattól annyiban, amennyiben a „jogellenesen megszerzett előny”, nem pedig – mint a többi nyelvi változat – a „megszerzett előny” elvonására hivatkozik.


19      Lengyelország e tekintetben lényegében a következőkre hivatkozik: 1. a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK tanácsi rendelet („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítések: HL 2010. L 63., 30. o.; HL 2013. L 97., 4. o.) 193. cikke; 2. a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 30., 16. o.; helyesbítések: HL 2009. L 213., 30. o.; HL 2010. L 43., 7. o.) 30. cikke; 3. a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2011. január 27‑i 65/2011/EU bizottsági rendelet (HL 2011. L 25., 8. o.; helyesbítés: HL 2011. L 201., 20. o.) 4. cikkének (8) bekezdése; valamint 4. az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7‑i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 157., 1. o.) 145. cikke.


20      Ez más uniós jogi aktusokban is így van. Lásd például a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról szóló, 1999. május 17‑i 1259/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 160., 113. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 424. o.) 7. cikkét vagy a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.) 29. cikkét.


21      Lásd e tekintetben: a Rigall Arteria Management ügyre vonatkozó indítványom (C‑64/21, EU:C:2022:453,43. pont); a G. K. és társai (Európai Ügyészség) ügyre vonatkozó indítványom (C‑281/22, EU:C:2023:510, 33. pont).


22      Erre tekintettel a Bíróság megállapította, hogy az 1306/2013 rendelet rendelkezéseit a 2988/95 rendelet általános szabályaival összhangban kell értelmezni. Lásd: 2024. február 29‑i Eesti Vabariik (Põllumajanduse Registrite ja Informatsiooni Amet) ítélet (C‑437/22, EU:C:2024:176, 51. pont).


23      A Bíróság ezt először a 2000. december 14‑i Emsland‑Stärke ítéletben (C‑110/99, EU:C:2000:695, 56. pont) állapította meg (kiemelés tőlem), amely a KAP keretében nyújtott export‑visszatérítésekkel kapcsolatos visszaélésszerű gyakorlatokra vonatkozott, de amelyben a 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése időbeli hatályánál fogva nem volt alkalmazható. A Bíróság ugyanezt megismételte későbbi ügyekben, amelyekben az említett rendelet alkalmazandó volt. Lásd például: 2009. június 4‑i Pometon ítélet (C‑158/08, EU:C:2009:349, 28. pont); 2015. július 9‑i Cimmino és társai ítélet (C‑607/13, EU:C:2015:448, 73. pont); 2024. október 4‑i Bizottság kontra PB ítélet (C‑721/22 P, EU:C:2024:836, 46. pont).


24      2015. július 9‑i ítélet (C‑607/13, EU:C:2015:448, 75. pont).


25      Sharpston főtanácsnok Cimmino és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑607/13, EU:C:2015:67, 112. pont).


26      Olaszország szerint az 1306/2013 rendelet 60. cikke a 2988/95 rendelet 5. cikkét hajtja végre. Lásd a jelen indítvány 44. pontját.


27      Kiemelés tőlem.


28      Lásd például: 2009. június 4‑i Pometon ítélet (C‑158/08, EU:C:2009:349, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


29      E tekintetben a Bizottság a 2012. december 13‑i FranceAgriMer ítéletre (C‑670/11, EU:C:2012:807) hivatkozik, amely többek között a 2988/95 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésére vonatkozott, és amelyben a Bíróság megállapította, hogy a nemzeti hatóságok teljes visszafizetést követelhetnek, mert az előny egy része nem volt külön azonosítható.