<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑618/13 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62013CJ0618</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:48">EU:C:2017:48</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>12</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>12</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>kigyokacje2017. 01. 26‑I ÍTÉLET – C‑618/13. P. SZ. ÜGY</P><P>ZUCCHETTI RUBINETTERIA KONTRA BIZOTTSÁG</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20170126">2017. január 26.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>* Az eljárás nyelve: olasz.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Fellebbezés</KEYWORD><KEYWORD>Verseny</KEYWORD><KEYWORD>Kartellek</KEYWORD><KEYWORD>A fürdőszobai szerelvények és felszerelések belga, német, francia, olasz, holland és osztrák piaca</KEYWORD><KEYWORD>Árak összehangolása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje</KEYWORD><KEYWORD>1/2003/EK rendelet</KEYWORD><KEYWORD>A 23. cikk (2) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>A forgalom 10%‑ának megfelelő felső határ</KEYWORD></INDEX><JUDGMENT.INIT><P>A C‑618/13. P. sz. ügyben</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Zucchetti Rubinetteria SpA</HT> (székhelye: Gozzano [Olaszország], képviselik: M. Condinanzi, P. Ziotti és N. Vasile avvocati)</P><PARTY.STATUS>fellebbezőnek</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><P>az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2013. november 26‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,</P><AGAINST>a másik fél az eljárásban:</AGAINST><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Bizottság</HT> (képviselik: L. Malferrari és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)</P><PARTY.STATUS>alperes az elsőfokú eljárásban,</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (első tanács),</P><P>tagjai: A. Tizzano, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács elnökeként eljárva, M. Berger, E. Levits, S. Rodin (előadó) és F. Biltgen bírák,</P><P>főtanácsnok: M. Wathelet,</P><P>hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. szeptember 10‑i tárgyalásra,</VISA><VISA>tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><?PAGE NO="2"?><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Fellebbezésével a Zucchetti Rubinetteria SpA az Európai Unió Törvényszéke Zucchetti Rubinetteria kontra Bizottság ügyben <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130916">2013. szeptember 16‑án</DATE> hozott ítéletének (<NO.CASE>T‑396/10</NO.CASE>, a továbbiakban: megtámadott ítélet, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2013:446">EU:T:2013:446</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) hatályon kívül helyezését kéri, amennyiben abban az ítéletben a Törvényszék elutasította az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39092 – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>fürdőszobai szerelvények és felszerelések<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/>‑ügy) 2010. június 23‑án hozott C(2010) 4185 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) Zucchetti Rubinetteria SpA‑t érintő részében történő megsemmisítése, illetve másodlagosan az e határozatban vele szemben kiszabott bírság törlése vagy csökkentése iránti keresetét.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az 1/2003/EK rendelet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>Az [EUMSZ 101. cikkben] és az [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="001" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 1., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 23. cikkének (2) és (3) bekezdése így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="023.002"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>megsértik [az EUMSZ 101. cikket] vagy [az EUMSZ 102. cikket] […]</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P></ALINEA><ALINEA>A jogsértésben részt vevő vállalkozások és vállalkozások társulásai tekintetében a bírság egyenként nem haladhatja meg az előző üzleti év teljes forgalmának 10%‑át.</ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="023.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>A bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>E rendelet 31. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>A Bíróság korlátlan jogkörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot határozott meg. A kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölheti, csökkentheti vagy növelheti.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A 2006. évi iránymutatás</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="210" PAGE.FIRST="2" DATE.PUB="2006">HL 2006. C 210., 2. o.</REF.DOC.OJ>; továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) 2. pontja jelzi, hogy a bírságok megállapítását illetően <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>a Bizottságnak meg kell vizsgálnia mind a jogsértés időtartamát, mind a súlyosságát<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>, valamint hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>kiszabott bírság nem haladhatja meg az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második és harmadik albekezdésében szereplő határértékeket<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>A 2006. évi iránymutatás 19., 21., 23., 29. és 37. pontja a következőket mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>19.</NO.P><TXT>A bírság alapösszege az eladások értékéhez bizonyos meghatározott mértékben aránylik; az arányszámot a jogsértés súlyosságának függvényében állapítják meg, és a jogsértés éveinek számával szorozzák meg.</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>Általános szabály szerint az eladások értékének szóban forgó arányát akár 30%‑ban is megállapíthatják.</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>Az árak rögzítéséről […] szóló – általában titkos – horizontális megállapodások természetüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak. A versenypolitika elvei jegyében szigorú bírságokat kell ellenük alkalmazni. Ezért az ilyen jellegű jogsértések esetén az eladások arányát általában a legmagasabb szinten állapítják meg.</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>A bírság alapösszege csökkenthető, ha a Bizottság enyhítő körülményeket állapít meg, mint például:</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>amikor az érintett vállalat bizonyítékkal szolgál arra, hogy részvétele a jogsértésben kifejezetten csekély, és következésképpen bizonyítani tudja azt is, hogy mialatt részt vett a jogsértő megállapodásban, a piacon versenyző magatartás tanúsításával hatékony módon elkerülte azok végrehajtását;</P></ITEM></LIST></P><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>Bár a jelen Iránymutatás meghatározza az általános módszertant a bírságok megállapítását illetően, azonban az egyes ügyek egyedisége vagy egy bizonyos ügy esetében az elrettentő hatás elérésének szükségessége okán a Bizottság eltérhet ezektől a módszerektől, valamint a 21. pontban megszabott határértékektől.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei és a vitatott határozat</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet az 1–11. pontban fejti ki, és azokat a következőképpen lehet összefoglalni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A fellebbező egy olasz vállalkozás, amely kizárólag csaptelepeket gyárt és forgalmaz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>A vitatott határozatban a Bizottság megállapította a fürdőszobai szerelvények és felszerelések ágazatában elkövetett, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe és az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑i megállapodás (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="001" PAGE.FIRST="3" DATE.PUB="1994">HL 1994. L 1., 3. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.) 53. cikkébe ütköző jogsértés fennállását. E jogsértést, amelyben 17 vállalkozás vett részt, <DATE ISO="19921016">1992. október 16.</DATE> és <DATE ISO="20041109">2004. november 9.</DATE> közötti különböző időszakokban követték el, és belga, német, francia, olasz, holland és osztrák területen versenyellenes megállapodások és összehangolt magatartások összességében nyilvánult meg.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Közelebbről a Bizottság a vitatott határozatban kifejtette, hogy a megállapított jogsértés először is abban állt, hogy az említett fürdőszobai szerelvények és felszerelések gyártói nemzeti szakmai szövetségek keretében tartott rendszeres találkozókon összehangolták az éves áremeléseket és más árszabási tényezőket, másodszor különleges események alkalmával – úgymint a nyersanyagköltségek emelkedése, az euró bevezetése, valamint úthasználati díjak kivetése – megállapították, illetve összehangolták az árakat, harmadszor pedig érzékeny kereskedelmi információkat tettek hozzáférhetővé, illetve cseréltek. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a fürdőszobai szerelvények és felszerelések ágazatában az árak rögzítésére éves ciklusokban került sor. Ennek keretében a gyártók megállapították az ártáblázataikat, amelyek általában egy éven keresztül maradtak érvényben, és a nagykereskedőkkel való üzleti kapcsolatok alapjául szolgáltak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>A vitatott határozat által érintett termékek a következő három alcsoport valamelyikébe tartozó fürdőszobai szerelvények és felszerelések: csaptelepek, zuhanykabinok és kiegészítőik, valamint kerámiaáruk (a továbbiakban: a termékek három alcsoportja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>A többek között Olaszországban megvalósult versenyellenes magatartásokat két informális csoport keretében hajtották végre. Az első csoport <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Euroitalia<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> néven olyan vállalkozásokból – köztük a fellebbezőből – alakult, amelyek az 1992 júliusától 2004 októberéig terjedő időszakban évente két‑három alkalommal találkoztak. E csoport keretében, amely akkor jött létre, amikor a német gyártók betörtek az olasz piacra, az információcsere nem csupán a csaptelepekre, hanem a kerámiaárukra is vonatkozott. A vállalkozások második, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>Michelangelo<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> nevű informális csoportjában is részt vett a fellebbező, amely csoport 1995 vége vagy 1996 eleje és <DATE ISO="20030725">2003. július 25.</DATE> között több alkalommal találkozott. E találkozókon a megbeszélések a fürdőszobai termékek széles skáláját, különösen a csaptelepeket és kerámiaárukat érintették.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>A fellebbezőnek e két informális csoport találkozóin való részvételét illetően a Bizottság egyrészről előadta, hogy noha a fellebbező vitatja a kartell által érintett magatartások jogi minősítését, elismeri, hogy a versenytársaival folytatott jogellenes megbeszéléseken részt vett. Ezenkívül, függetlenül attól, hogy a szóban forgó áremeléseket végrehajtotta‑e, vagy sem, a fellebbező aktív szerepet vállalt a találkozók megszervezésében és az azokon folytatott megbeszéléseken.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>A szóban forgó vállalkozások megállapított jogsértésben való részvételét illetően a Bizottság megállapította, hogy nem állt fenn elegendő bizonyíték annak megállapításához, hogy a fellebbező, valamint az Euroitalia és a Michelangelo találkozóin részt vevő más olasz vállalkozások tudtak volna egy általános tervről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>Így a Bizottság a vitatott határozat 1. cikke (5) bekezdésének 18. pontjában megállapította, hogy a fellebbező részt vett az Olaszország területén <DATE ISO="19921016">1992. október 16.</DATE> és <DATE ISO="20041109">2004. november 9.</DATE> között elkövetett, a fürdőszobai szerelvények és felszerelésekkel kapcsolatos jogsértésben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>A Bizottság a vitatott határozat 2. cikkének (17) bekezdésében a fellebbezővel szemben <FT TYPE="NUMBER">3996000</FT> euró összegű bírságot szabott ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>E bírság kiszámítása során a Bizottság a 2006. évi iránymutatásra támaszkodott.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 8‑án benyújtott keresetlevelével a fellebbező a vitatott határozat őt érintő részében történő megsemmisítése, illetve másodlagosan a vele szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti keresetet nyújtott be.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>Keresete alátámasztására három jogalapra támaszkodott, mégpedig elsősorban a Bizottság által az érintett piac meghatározásakor elkövetett hibára, másodsorban arra, hogy a Bizottság tévesen állapította meg azt, hogy a szóban forgó magatartások sértik az EUMSZ 101. cikket, harmadsorban pedig a Bizottság által a bírság összegének kiszámításakor elkövetett hibákra és jogsértésekre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>A Törvényszék elsősorban a vitatott határozatnak a fellebbezőt érintő részében történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmekről határozva elutasította ezeket a jogalapokat, a harmadik jogalap azon részének kivételével, amely a Bizottságnak a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> vonatkozó együttható alkalmazásával kapcsolatos indokolására vonatkozik. A tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 119. pontjában megállapította, hogy a Bizottság két mérlegelési hibát követett el, amikor a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> vonatkozó 15%‑os együtthatók alkalmazását azon tényre alapította, hogy a fellebbező hat tagállam területére és a termékek három alcsoportjára kiterjedő egységes jogsértésben vett részt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>A Törvényszék azonban a megtámadott ítélet 138–140. pontjában úgy értékelte, hogy ezek a mérlegelési hibák nem eredményezhetik e határozatnak az e határozat részleges megsemmisítése iránti kereseti kérelmekben meghatározott cikkeinek megsemmisítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>Következésképpen a megtámadott ítélet 141. pontjában e kereseti kérelmeket elutasította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>Másodsorban a fellebbezővel szemben kiszabott bírság törlése vagy összegének csökkentése iránt másodlagosan előadott kereseti kérelmeket a Törvényszék a megtámadott ítélet 152. pontjában szintén elutasította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>E tekintetben – korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva – úgy értékelte, hogy a Bizottság által elkövetett, az említett ítélet 119. pontjában megállapított hibák ellenére a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> vonatkozó 15%‑os együtthatók az adott ügy valamennyi releváns körülményére figyelemmel teljes mértékben indokoltak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>Ennélfogva a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A felek kérelmei</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amennyiben a Törvényszék elutasította a keresetét;</P></ITEM><ITEM><P>korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva törölje vagy csökkentse a bírságot, ugyanakkor döntse el érdemben a jogvitát, és</P></ITEM><ITEM><P>a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>utasítsa el a fellebbezést, és</P></ITEM><ITEM><P>a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="6"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A fellebbezésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a vele szemben kiszabott bírság kiszámítását illetően az uniós jog megsértésén alapul. A második jogalap azon alapul, hogy e bírság kiszámításakor a Törvényszék nem vette figyelembe az enyhítő körülményeket.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapról</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>A fellebbező a megtámadott ítélet 118., 120–124., 127. és 128. pontjára vonatkozó, első jogalapjával azt állítja, hogy a Törvényszék a vele szemben kiszabott bírság kiszámításának felülvizsgálata során megsértette az uniós jogot, mivel egyrészt a szóban forgó jogsértés súlyosságát tévesen értékelte, másrészt pedig megsértette az eljárás kontradiktórius jellegét és az indokolási kötelezettséget. A Törvényszék megsértette különösen az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint a kartellekkel szembeni küzdelem keretében kiszabott bírságok alkalmazását illetően a személyes felelősség elvét, az arányosság elvét és az egyenlő bánásmód elvét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>A fellebbező előadja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában megerősítette azt a nézetet, amely szerint a hat tagállam területére és a termékek három alcsoportjára kiterjedő, szóban forgó jogsértés nem tekinthető azonos súlyúnak az egyetlen tagállam területén és a termékek két alcsoportjára kiterjedő jogsértéssel. Hasonlóképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 120., 127. és 128. pontjában helyesen emlékeztetett az arányosság elvének, valamint az egyenlő bánásmód elvének jelentőségére. E megállapítások alapján a Törvényszéknek, ahhoz hogy figyelembe vegye a fellebbező felrótt jogsértésben való részvételének csekélyebb súlyát, a korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva csökkentenie kellett volna a kiszabott bírságot. Márpedig a Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 119. pontjában megállapította, hogy a Bizottság a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> vonatkozó együttható vizsgálata során két mérlegelési hibát elkövetett, helybenhagyta a bírság összegét, ami tehát egyáltalán nem logikus, és ellentmondásban áll ezen ítélet indokolásával.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>Ezenkívül, az ilyen indokolás sérti az arányosság elvét, az egyenlő bánásmód elvét és a bírságok egyéniesítésének elvét, különösen az Olaszországon kívüli székhellyel bíró vállalkozások magatartásához képest, amelyekkel szemben ugyanezt a 15%‑os szorzót alkalmazták, holott hat tagállam területén és a termékek három alcsoportjára vonatkozóan sértették meg a versenyszabályokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>A Bizottság elöljáróban úgy véli, hogy az első jogalap elfogadhatatlan amiatt, hogy a fellebbező a megtámadott ítéletnek nem azt a részét kifogásolja, amelyben a Törvényszék a korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva újból kiszámította a bírságot. Márpedig a jelen fellebbezés szempontjából kizárólag ez a rész lenne releváns. Így a fellebbező az említett ítéletnek csupán a jogszerűség felülvizsgálatára vonatkozó pontjaira hivatkozott. Ezenkívül a Törvényszék által a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során elkövetett téves jogalkalmazás továbbra is homályos. A fellebbező az arányosság elvére, az egyenlő bánásmód elvére és a bírságok egyéniesítésének elvére elvont módon és általánosságban hivatkozik. Márpedig ahhoz, hogy a fellebbezés elfogadható legyen, pontosan meg kell jelölnie a megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására felhozott jogi érveket. Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bíróságnak nem feladata, hogy a Törvényszéket helyettesítse és korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva határozzon a bírság összegéről, kivéve ha ennek összege nem csupán nem megfelelő, hanem oly mértékben eltúlzott, hogy az már aránytalan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>E jogalap érdemét illetően a Bizottság másodlagosan azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 146–150. pontjában részletesen elemezte mindazon okokat, amelyek a jelen ügyben a jogsértés súlyosságára és a kiegészítő összegre vonatkozó együttható 15%‑ban való megállapítására késztették.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>A Bizottság hangsúlyozza különösen, hogy a 15%‑os együttható a jogsértések szóban forgó típusa esetében minimális együtthatót jelent. E tekintetben azonban hozzáteszi, hogy lényegében – ellentétben azzal, amit a Törvényszék vélni látszik – egy ilyen jogsértés súlya nem szükségszerűen tér el aszerint, hogy a kartell két vagy három termékcsoportra terjed ki, vagy egyetlen tagállam helyett hat tagállamot érint, mivel az EUMSZ 101. cikknek maga a verseny védelmét szolgáló célja szempontjából súlyos jogsértésről van szó. Ezenkívül a Bizottság megállapítja, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 114. pontjában hivatkozott, egyfelől a fellebbező, aki kizárólag Olaszországban és a termékek két vagy három alcsoportjára kiterjedően vett részt a jogsértésben, másfelől pedig a kartell e jogsértésben – hat tagállamra és a termékek három alcsoportjára kiterjedően – részt vevő többi tagja közötti különbségek már tükröződnek a bírság kiszámításának alapjául szolgáló forgalomra vonatkozó eltérő értékekben. Egyébiránt a fellebbező szerepe nem volt másodlagos. E tekintetben a szóban forgó jogsértésben való részvétele tizenkét éven át tartott, és az olyan tényezőket, mint a népesség és az olaszországi bruttó hazai termék (GDP), kellőképpen figyelembe vették a bírság kiszámításakor. Ennélfogva nem lehet szó az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>Mindenesetre a fellebbező előnyök szerzése végett nem hivatkozhat a bírság kiszámítása során elkövetett, a szóban forgó kartell egyéb résztvevőinek előnyére szolgáló esetleges jogellenességre.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>Elöljáróban a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>A beadványokból ugyanis kitűnik, hogy a Zucchetti Rubinetteria lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék annyiban sértette meg az arányosság elvét, az egyenlő bánásmód elvét és a bírságok egyéniesítésének elvét, amennyiben nem értékelte újból a bírságot, miután a megtámadott ítélet 119. pontjában megállapította, hogy a Bizottság két mérlegelési hibát követett el a bírság kiszámításakor. Így a fellebbezés kellő világossággal és pontossággal meghatározza a megtámadott ítéletet beárnyékoló téves jogalkalmazást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>Ennélfogva az első jogalap elfogadható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>A bírság kiszámítása során a személyes felelősség elvének, az arányosság elvének és az egyenlő bánásmód elvének Törvényszék általi megsértésére alapított első jogalap érdemét illetően emlékeztetni kell először is arra, hogy az egyenlő bánásmód elve az uniós jog általános elve, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikke rögzít. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ez az elv megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolható. Másodszor, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik az is, hogy a bírság összegének megállapítása érdekében eltérő számítási módszerek alkalmazása nem járhat az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerinti megállapodásban vagy összehangolt magatartásban részt vevő vállalkozások közötti hátrányos megkülönböztetéssel. Harmadszor, a Bíróság ugyanakkor többször is kimondta, hogy a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata nem szolgálhat a versenyjogi bírságok jogi háttereként, és hogy a más ügyekre vonatkozó határozatok csupán jelzésértékűek a hátrányos megkülönböztetés fennállását illetően (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130711">2013. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Ziegler kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑439/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:513">EU:C:2013:513</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0132">132</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0134">134.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – elsősorban – a Bizottság felügyeleti feladata, amelyet az EUMSZ 105. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 106. cikk ruház rá, nemcsak az egyedi jogsértések felderítését és megbüntetését foglalja magában, hanem azt a kötelezettséget is, hogy a Bizottság a Szerződésekben megállapított elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen. Az említett versenypolitikára a Bizottság széles mérlegelési mozgástere jellemző, különösen ami a bírság<?PAGE NO="8"?> összegének meghatározását illeti (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050628">2005. június 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:408">EU:C:2005:408</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0170">170.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0172">172.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>Másodsorban a bírság megállapításakor tekintettel kell lenni a jogsértés súlyára és tartamára, ami azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a kifogásolt magatartás jogszabályi és gazdasági hátterét, a versenykorlátozások jellegét, valamint az érintett vállalkozások számát és jelentőségét (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19751216">1975. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Suiker Unie és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>40/73–48/73, 50/73, 54/73–56/73, 111/73, 113/73 és 114/73</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1975:174">EU:C:1975:174</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0612">612.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>Harmadsorban számításba kell venni az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértés súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozásoknak a közigazgatási eljárásban tanúsított magatartása (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="19900111">1990. január 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Sandoz prodotti farmaceutici kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑277/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:6">EU:C:1990:6</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Negyedsorban a jogsértés súlyának megállapításához számos olyan elemet kell figyelembe venni, amelyek jellege és jelentősége a szóban forgó jogsértés típusa és sajátos körülményei szerint változik. E tényezők között szerepelhet esettől függően az egyes vállalkozások magatartása, és a kartell létrehozásában játszott szerepük, a jogsértés tárgyát képező termékek értéke és volumene, valamint a vállalkozás mérete és gazdasági ereje, és ebből eredően azon hatás, amelyet a vállalkozás a piacra gyakorolhatott (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19830607">1983. június 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>100/80–103/80</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1983:158">EU:C:1983:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0120">120.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19831109">1983. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Nederlandsche Banden‑Industrie‑Michelin kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>322/81</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1983:313">EU:C:1983:313</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0111">111.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130711">2013. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Gosselin Group kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑429/11 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:463">EU:C:2013:463</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0089">89.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0090">90.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Végül, a bírság összegének nem megfelelő jellege folytán csak akkor lehetne megállapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a szankció mértéke nem csupán nem megfelelő, hanem oly mértékben eltúlzott, hogy az már aránytalan (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121122">2012. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>E.ON Energie kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑89/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:738">EU:C:2012:738</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0126">126.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 145–150. pontjában elemezte az ezen ítélet 119. pontjában foglalt azon megállapításából fakadó következményeket, amely szerint a Bizottság tévesen állapította meg a bírság kiszámításakor, hogy a fellebbező a kifogásolt jogsértésben hat tagállamra és a termékek három alcsoportjára kiterjedően vett részt, és a Bizottság két mérlegelés hibát követett el azáltal, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> vonatkozó 15%‑os együttható alkalmazását erre a részvételre alapította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>Így a Törvényszék a megtámadott ítélet 145. pontjában először is megállapította, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során a 2006. évi iránymutatást veszi alapul. Továbbá a megtámadott ítélet 146. pontjában emlékeztetett arra, hogy a jogsértések szóban forgó típusa esetén alkalmazandó együtthatók a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> vonatkozó együtthatót illetően egy 0–30%‑os sávban, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> vonatkozó együtthatót illetően pedig egy 15–25%‑os sávban megfelelnek az arányosság elvének. Végül, a Törvényszék a megtámadott ítélet 147. pontjában, amely lényegében átveszi az ezen ítélet 118. és 128. pontjában tett megállapításokat, úgy vélte, hogy hat tagállamban a termékek három alcsoportjára kiterjedő jogsértés – a földrajzi kiterjedése és a termékek alcsoportjainak száma miatt – súlyosabb, mint amelyben a fellebbező részt vett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 148. pontjában megjegyezte, hogy az, hogy a hat tagállamra és a termékek három alcsoportjára kiterjedő egységes jogsértésben részt vevő vállalkozásokkal szemben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> vonatkozó, a fellebbező szankcionálásakor alkalmazott együtthatóknál nagyobb együtthatók alapján kiszámított bírságot kellett volna kiszabni, nem igazolhatja azt, hogy a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva a fellebbezővel szemben olyan összegű bírságot szabjon ki, amely nem kellően elrettentő jellegű azon jogsértés súlyosságára tekintettel, amelyben a fellebbező részt vett. Így a Törvényszék az említett ítélet<?PAGE NO="9"?> 149. pontjában megállapította, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> vonatkozó 15%‑os együtthatók az ugyanezen ítélet 148. pontjában tett megállapítások, valamint a 2006. évi iránymutatás fényében megfelelőek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék – amint azt lényegében a Bizottság is állítja – tévesen alkalmazta a jogot a többek között a megtámadott ítélet 118. és 128. pontjában, valamint 147. és 148. pontjában foglalt indokokkal kapcsolatban, amelyek szerint egyrészt a termékek három alcsoportjára hat tagállamban kiterjedő jogsértés súlyosabb, mint az egyetlen tagállam területére és a termékek csupán két alcsoportjára kiterjedő jogsértés, amelyben a fellebbező részt vett, másrészt pedig ezen első jogsértésben részt vevő vállalkozásokkal szemben pusztán emiatt a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> vonatkozó, a fellebbező tekintetében alkalmazottnál magasabb együtthatók alapján kiszámított bírságot kellett volna kiszabni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>Bár a jogsértés súlyosságának értékeléséhez, később pedig a kiszabandó bírság összegének meghatározásához ugyanis figyelembe lehet venni többek között a jogsértés földrajzi kiterjedését és az érintett termékek számát, önmagában az a körülmény, hogy valamely jogsértés földrajzi kiterjedése tágabb, és az érintett termékek száma nagyobb egy másikénál, nem vonhatja szükségszerűen maga után azt, hogy összességében tekintve – és különösen jellegére figyelemmel – az előbbi jogsértést súlyosabbnak kell minősíteni, mint a másodikat, és hogy az ily módon a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> vonatkozó, a második jogsértést szankcionáló bírság kiszámítása tekintetében alkalmazottaknál magasabb együttható meghatározását igazolja (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140710">2014. július 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑295/12 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2062">EU:C:2014:2062</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0178">178.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell azonban arra, hogy amennyiben a Törvényszék valamely határozatának indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, az ilyen jogsértés nem eredményezheti e határozat hatályon kívül helyezését, és az indokolást meg kell változtatni (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19920609">1992. június 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Lestelle kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑30/91 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:252">EU:C:1992:252</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080909">2008. szeptember 9‑i</DATE> <NAME.CASE>FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑120/06 P és C‑121/06 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:476">EU:C:2008:476</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0187">187.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>Ennélfogva meg kell határozni, hogy a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás maga után vonhatja‑e a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a bírság alapösszege magában foglalja a jogsértés súlyossága vonatkozó összeget és a kiegészítő összeget.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>A jogsértés súlyossága szerinti összeget az érintett vállalkozásnak a kartellben való részvétel utolsó évében teljesített releváns forgalmának 0–30%‑a szerint kell meghatározni. Ennélfogva ez az érték a kifogásolt jogsértésben részt vevő minden egyes vállalkozás esetében eltér.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>Amint a Bizottság a vitatott határozat (1220) preambulumbekezdésében helyesen megállapította, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> vonatkozó együttható meghatározása érdekében figyelembe kell venni különösen a kifogásolt jogsértés jellegét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>Márpedig, amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 104. pontjában hangsúlyozta, az árak összehangolását célzó kartell természeténél fogva az egyik legsúlyosabb versenykorlátozásnak minősül. Következésképpen a Bizottsággal és a Törvényszékkel szemben nem kifogásolható, hogy tévesen alkalmazta a jogot akkor, amikor egy ilyen jogsértésre a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>jogsértés súlyossága<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> címén 15%‑os együtthatót állapított meg, és mikor kimondta, hogy ez a mérték megfelel az arányosság elvének.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>Ezenkívül, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> vonatkozó együtthatót illetően, amint a Bizottság a vitatott határozat (1224) és (1225) preambulumbekezdésében megjegyezte, a 15%‑os mérték a 2006. évi iránymutatásban meghatározott minimális mérték. Következésképpen a meghatározott mérték a lehető legkedvezőbb a fellebbezőre nézve az ezen iránymutatásban meghatározott sávot figyelembe véve.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a bírság összegének a vállalkozások közötti egyenlő bánásmód elvére tekintettel történő differenciálását, a bírság összegének kiszámítása terén a Bizottságot megillető széles mérlegelési mozgástérre tekintettel, nem kell szükségszerűen elvégezni a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> vonatkozó együttható meghatározásakor, de az érintett vállalkozások közötti különbségeket, és a rájuk vonatkozó körülményeket adott esetben figyelembe lehet venni a bírság kiszámításának valamely másik szakaszában, például az alapösszegnek a 2006. évi iránymutatás 28. és 29. pontja szerinti enyhítő és súlyosító körülmények alapján történő kiigazításakor (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130711">2013. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Gosselin Group kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑429/11 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:463">EU:C:2013:463</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0096">96</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0100">100.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130711">2013. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Team Relocations és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑444/11 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:464">EU:C:2013:464</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0105">105.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), vagy akár az eladásoknak – a bírság alapösszegének kiszámításához figyelembe vett – értékén keresztül, mivel az egyes részt vevő vállalkozások tekintetében ez az érték tükrözi a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának megfelelően az e vállalkozások szóban forgó jogsértésben való részvételének jelentőségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>Amint ugyanis a Bíróság már megállapította, ez utóbbi pont célja az, hogy a vállalkozással szemben kiszabott bírság kiszámításának a kiindulópontja egy olyan összeg legyen, amely tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét és e vállalkozás abban való viszonylagos súlyát (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130711">2013. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Team Relocations és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑444/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:464">EU:C:2013:464</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0076">76.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Következésképpen, mivel nem vitatott, hogy a fellebbezővel szemben kiszabott bírság alapösszegét – amint az a vitatott határozat (1219) preambulumbekezdéséből kitűnik – a fellebbező által Olaszország területén teljesített eladások értéke alapján határozták meg, a Törvényszék az egyenlő bánásmód elvének megsértése nélkül határozhatta meg a megtámadott ítélet 149. pontjában a fellebbezővel szemben kiszabandó bírság kiszámításához ezen érték 15%‑ában a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>jogsértés súlyosságára<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>kiegészítő összegre<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> vonatkozó együttható mértékét, amely megegyezik a hat tagállamra és a termékek három alcsoportjára kiterjedő egységes jogsértésben részt vevő vállalkozások esetében meghatározott mértékkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>Ennélfogva, az indokolás megváltoztatásával el kell utasítani az arra alapított érvet, hogy a Törvényszék nem vonta le a megtámadott ítélet 119. pontjában tett megállapítások következményeit, és megsértette az arányosság elvét és az egyenlő bánásmód elvét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokból következik, hogy az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A második jogalapról</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>A második jogalapban a fellebbező lényegében azzal érvel, hogy téves az az indokolás, amellyel a Törvényszék a megtámadott ítélet 150. pontjában elutasította az azzal szemben előadott érveit, hogy a Bizottság megtagadta tőle, hogy a 2006. évi iránymutatás 29. pontja alapján bírságcsökkentésben részesüljön a szóban forgó jogsértésben játszott csekély szerepe miatt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>E tekintetben a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbező nem bizonyította azt, hogy a szóban forgó jogsértésben csekély szerepet játszott, mivel a Bizottság maga is elismerte a vitatott határozatban, hogy némely más vállalkozások a jogellenes magatartásokban központi szerepet töltöttek be. A Bizottság és a Törvényszék által állítottakkal ellentétben, a fellebbező által betöltött eltérő vagy csekély szerep, valamint a szóban forgó jogsértésben való részvétel eltérő súlya nem tükröződik az<?PAGE NO="11"?> érintett termékek eladásainak – a vele szemben kiszabott bírság kiszámításának alapjául szolgáló – értékében, mivel ez az érték egy mennyiségi paraméter egyszerű kifejeződése, amely semmiféle összefüggésben nem áll az érintett vállalkozások magatartásainak minősítő értékével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>Következésképpen a fellebbező szerint, mivel a Bizottság és a Törvényszék azonos módon kezelt olyan helyzeteket, amelyek valójában teljes mértékben különbözőek, hiszen az összejátszásban betöltött szerepe nem hasonlítható az érintett magatartások hátterében álló más vállalkozások szerepéhez, egyértelműen megsértették az egyenlő bánásmód elvét és a személyes felelősség elvét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>A Bizottság szerint a második jogalapot mint elfogadhatatlant vagy hatástalant el kell utasítani. Ez a jogalap kizárólag tisztán ténybeli pontokat érint, és csupán a tények értékelésének felülvizsgálatára irányul. A fellebbező egyáltalán nem fejtette ki, hogy a Törvényszék miként ferdítette el a tényeket, amint azt a fellebbező állítani tűnik. Mindenesetre az említett jogalap túlságosan homályos és pontatlan ahhoz, hogy elfogadható legyen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>Másodlagosan a második jogalap érdemét illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 133–140. és 150. pontjában a vitatott határozat elemzését követően megállapította, hogy a fellebbező javára egyetlen enyhítő körülmény sem hozható fel. Ráadásul, az ilyen körülmények figyelembevétele nem automatikus, és a fellebbező nem bizonyította azon nézetét, amely szerint a szóban forgó kartellben passzív és követő szerepet játszott. Mindenesetre nem állítható, hogy a fellebbező szerepe passzív lett volna, mivel a versenyellenes magatartásokban folyamatos és igen kitartó módon részt vett, és mivel – amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 52. és azt követő pontjaiban megállapította – a fellebbezőnek előnye származott a kartell többi résztvevőjétől szerzett információkból.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy még ha a fellebbező érvelése megalapozott is lenne, mindenesetre hatástalannak bizonyulna, mivel még abban az esetben is, ha a fellebbezőre nézve 14%‑os együtthatót alkalmaztak volna, a vele szemben kiszabott bírság nem csökkent volna, hiszen az ezen együttható alkalmazásával számított bírság összege mindenképpen meghaladta volna a fellebbező forgalmának 10%‑os küszöbértékét.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67</NO.P><TXT>A második jogalappal a fellebbező lényegében azt az indokolást kérdőjelezi meg, amellyel a Törvényszék a megtámadott ítélet 150. pontjában elutasította az azzal szemben előadott érveit, hogy a Bizottság megtagadta a bírságnak a jogsértésben játszott csekély szerepe miatti csökkentését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68</NO.P><TXT>E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés csak jogkérdésekre vonatkozhat. Következésképpen kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint az elé terjesztett bizonyítékok értékelésére. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – feltéve, hogy nem ezek elferdítéséről van szó – nem olyan jogkérdés, amelyet fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kell vizsgálnia (lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150611">2015. június 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Faci kontra Bizottság</NAME.CASE> végzés, <NO.CASE>C‑291/14 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:398">EU:C:2015:398</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160121">2016. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Galp Energía España és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑603/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:38">EU:C:2016:38</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére (lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150611">2015. június 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Faci kontra Bizottság</NAME.CASE> végzés, <NO.CASE>C‑291/14 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:398">EU:C:2015:398</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69</NO.P><TXT>A jelen ügyben az egyenlő bánásmód elve és a személyes felelősség elve Törvényszék általi állítólagos megsértésének leple alatt a fellebbezés valójában arra irányul, hogy a Bíróság újból megvizsgálja az ügy iratait, és különösen azt, hogy – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 150. pontjában megállapította – a fellebbező aktívan részt vett‑e a kifogásolt magatartások megvalósításában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70</NO.P><TXT>Mivel a fellebbező nem hivatkozott a tények vagy bizonyítékok nyilvánvaló elferdítésére, és azt nem is bizonyította, a második jogalap nyilvánvalóan elfogadhatatlan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71</NO.P><TXT>Mivel a fellebbező által felhozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72</NO.P><TXT>A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73</NO.P><TXT>Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság a fellebbezést elutasítja.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság a Zucchetti Rubinetteria SpA‑t kötelezi a költségek viselésére.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>