<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.10-->
  <head>
    <title>2024-01-202401C125202200580-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0058-22-202304001-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="5/07/2023 08:50:01" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="0" name="MSIP_Label_f4cdc456-5864-460f-beda-883d23b78bbb_ContentBits"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="kIgSdeBPvmtwzNBvQtIfh1cel830ZHFAsODWlF7tfYf3kYp0As99urNyabU+9uZgy6QqTrw9eQYQtDavPPCNeJYptBqI/hiB9r49+FQE/PT2GVhcj+CPAxxpm0zSukdqZt9WwWI6D0kLWOxLZvKXpPA2gVJIyTIyWdiyfz3J9Jg=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="emn" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="ed81c39c-d9bc-41c4-82cf-3cfa8b07803d" name="MSIP_Label_f4cdc456-5864-460f-beda-883d23b78bbb_ActionId"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="0058" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2022" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="true" name="MSIP_Label_f4cdc456-5864-460f-beda-883d23b78bbb_Enabled"/>
    <meta content="Publicly Available" name="MSIP_Label_f4cdc456-5864-460f-beda-883d23b78bbb_Name"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="b24c8b06-522c-46fe-9080-70926f8dddb1" name="MSIP_Label_f4cdc456-5864-460f-beda-883d23b78bbb_SiteId"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="emn" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 22/05/2023 14:46:01" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="16dc18c4b4ee4be1806a5b288ff78f97" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0058" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="RP" name="NatureAff"/>
    <meta content="RP" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="2023-06-20T13:04:16Z" name="MSIP_Label_f4cdc456-5864-460f-beda-883d23b78bbb_SetDate"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="Privileged" name="MSIP_Label_f4cdc456-5864-460f-beda-883d23b78bbb_Method"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId25" style="first"/>
      <div id="rId21" style="even">Emiliou főtanácsnok indítványa – C‑58/22. sz. ügy</div>
      <div id="rId22" style="default">Parchetul de pe lângă Curtea de Apel Craiova</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      NICHOLAS EMILIOU
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2023. június 8. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑58/22. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      NR;
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      a Parchetul de pe lângă Curtea de Apel Craiova részvételével
    </p>
    <p class="C39Centreespacement" id="para-7" title="page-1">
      (a Curtea de Apel Craiova [craiovai ítélőtábla, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-8" title="page-1">
      „Előzetes döntéshozatal – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 50. cikk – A ne bis in idem elve – Az eljárás megszüntetése – Ügyészi határozat – Érdemi értékelés – Részletes nyomozás – A bizonyítékok vizsgálata”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-9" title="page-1">
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A ne bis in idem elve (avagy a kétszeres büntetés tilalma) – amely magában foglalja az egyének azon jogát, hogy ugyanazon cselekmények miatt ne indítsanak velük szemben többször büntetőeljárást, illetve ne büntessék meg őket többször – kiemelkedő helyet foglal el a legtöbb nemzeti és nemzetközi büntetőjogi rendszerben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>) Bár eltérő árnyalatokkal, ez az elv több nemzeti alkotmányban és nemzetközi egyezményben is kifejezésre jut. Ami a jelen ügy szempontjából még fontosabb, hogy ezt az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 50. cikke és az Emberi Jogok Európai Egyezménye hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének (kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény; a továbbiakban: hetedik kiegészítő jegyzőkönyv) 4. cikke kifejezetten alapvető jogként ismeri el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az elmúlt években jelentős számú ítéletet hozott a Bíróság és az EJEB – mindkét bíróság gyakran kibővített tanácsban eljárva – annak érdekében, hogy tisztázzák az egyes jogrendszerekben a ne bis in idem elvének alkalmazásához megkövetelt feltételeket. Az ítélkezési gyakorlat e bíróságoktól származó két iránya erőteljes kölcsönös egymásra hatást és konvergenciát mutat. Az ítélkezési gyakorlat ezen pontjai távolról sem szorítkoztak a (létező) jog felidézésére vagy finomítására, hanem számos fontos fejleményt is eredményeztek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügy lehetőséget kínál arra, hogy magyarázatot lehessen adni és ki lehessen fejteni egyes újabb fejleményeket, az elv „bis” és „idem” összetevőit illetően. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis különösen azon követelmények pontosítását kéri a Bíróságtól, amelyek szerint egyrészt az ügyész eljárást befejező határozatának az ügy részletes nyomozásból eredő érdemi értékelésén kell alapulnia, másrészt pedig a bűncselekmény feltételezett elkövetőjének büntetőjogi felelősségét megfelelően meg kell vizsgálni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az európai uniós jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Chartának „A kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma” című 50. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-17" title="page-3">
      „Senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. december 13‑i 2006/928/EK bizottsági határozat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-19" title="page-4">
      „Románia minden év március 31‑ig […] jelentést tesz a Bizottságnak a mellékletben meghatározott értékelési kritériumok teljesítésében elért haladásról.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-20" title="page-4">
      […]”.
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2006/928 határozat mellékletének 4. pontja szerint a Románia által teljesítendő, e határozat 1. cikkében említett értékelési kritériumok magukban foglalják „[a] korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló további intézkedések foganatosítás[át], különösen a helyi önkormányzatokban”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló, 2003. július 22‑i 2003/568/IB tanácsi kerethatározat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>) „Aktív és passzív korrupció a magánszektorban” című 2. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy egyes szándékos magatartások bűncselekménynek minősüljenek, ha üzleti tevékenység folytatása során követik el azokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A nemzetközi jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A hetedik kiegészítő jegyzőkönyv „Kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalma” című 4. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-25" title="page-4">
      „(1) Ha valakit egy állam büntető törvényének és büntető eljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyane bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntető eljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-26" title="page-4">
      (2) Az előző bekezdés rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy az adott állam büntető törvényeinek és büntető eljárási törvényeinek megfelelően az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre”.
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A nemzeti jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Legea nr. 135 din 1 iulie 2010 privind Codul de procedură penală (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyvről szóló, 2010. július 1‑jei 135. sz. törvény; a továbbiakban: büntetőeljárásról szóló törvénykönyv) „Ne bis in idem” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-29" title="page-5">
      „Senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem ítélhető el bűncselekmény elkövetése miatt, ha az adott személy ellen – még ha eltérő jogi minősítés alapján is – korábban jogerős büntetőítéletet hoztak.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A büntetőeljárásról szóló törvénykönyvnek „Az eljárás folytatása a nyomozás újraindítása esetén” című 335. cikke kimondja:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-31" title="page-5">
      „(1) Amennyiben a határozatot hozó ügyész felettese utólag megállapítja, hogy az eljárás megszüntetésének alapját képező körülmény nem állt fenn, a határozatot hatályon kívül helyezi és a nyomozás újraindítását rendeli el. […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-32" title="page-5">
      (2) Amennyiben olyan új tények vagy körülmények merülnek fel, amelyekből következően az eljárás megszüntetésének alapját képező körülmény megszűnt, az ügyész a határozatot visszavonja és a nyomozás újraindítását rendeli el.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tényállás, a nemzeti eljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014. február 12‑én egy szövetkezet közgyűlése úgy határozott, hogy elmozdítja NR‑t (a továbbiakban: vádlott) a szövetkezet elnöki tisztségéből. A vádlott bíróság előtt megtámadta az említett határozatot, és azt a bíróság megsemmisítette. A vádlottat ezt követően visszahelyezték tisztségébe. A szóban forgó jogvitában a vádlottat ügyvéd képviselte, akinek javára a vádlott 4400 euró összegű „sikerdíj” megfizetését vállalta.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. április 30‑án a vádlott a szóban forgó szövetkezet öt alkalmazottjától követelte a fent említett összeget; cserébe azért, hogy nem hoz határozatot a munkaszerződésük megszüntetéséről. A vádlott, mivel nem elégítették ki anyagi követeléseit, meghozta és aláírta az említett határozatokat. Az érintett munkavállalók (a továbbiakban: feljelentők) két tartalmukban egymással megegyező feljelentést tettek: az egyiket 2015. június 8‑án, a másikat pedig 2015. június 26‑án a Direcția Națională Anticorupție‑nál (országos korrupcióellenes igazgatóság, Románia; a továbbiakban: NACD).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E két feljelentés alapján két büntetőeljárás indult, amelyek párhuzamosan zajlanak, és amelyek főbb lépéseit az alábbiakban ismertetem. Az egyértelműség érdekében azonban először a második feljelentésből eredő eljárásokat vizsgálom meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2015. június 26‑i feljelentés és az azt követő eljárások</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fent említettek szerint a feljelentők 2015. június 26‑án nyújtottak be a (második) feljelentést az NACD‑hoz. Az NACD, mivel úgy ítélte meg, hogy e feljelentés egy esetleges zsarolás bizonyítékait tartalmazza, a vádlottat az ügyben illetékes Parchetul de pe lângă Judecătoria Slatina (slatinai helyi bíróság mellett működő ügyészség, Románia; a továbbiakban: slatinai ügyészség) elé utalta, amely büntetőeljárást indított.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. március 14‑én a slatinai ügyészség zsarolás bűncselekménye miatt in rem büntetőeljárás (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>) megindításáról rendelkezett. Az illetékes rendőri szerv meghallgatta a vádlottat és a feljelentőket. Bizonyos dokumentumokat és egy hangfelvételt tartalmazó CD‑t, amelyet a feljelentők állítólag 2015. április 30‑án készítettek, szintén csatolták a vizsgálati aktához. E bizonyítékok vizsgálatát követően a rendőrség úgy ítélte meg, hogy nem követtek el bűncselekményt, és kezdeményezte az ügy megszüntetését. Ennek alapján az eljáró ügyész 2016. szeptember 27‑én az eljárást megszüntető végzést hozott (a továbbiakban: az eljárást megszüntető 2016. szeptember 27‑i végzés). E végzést a nemzeti jog által előírt 20 napos határidőn belül nem támadták meg, így az jogerőssé vált.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. október 21‑én a slatinai ügyészség vezető ügyésze, mivel nem értett egyet az ügyész eljárást megszüntető 2016. szeptember 27‑i végzésével, úgy határozott, hogy újból megindítja a szóban forgó büntetőeljárást. A vezető ügyész többek között megjegyezte, hogy ugyanez az ügy passzív vesztegetés bűncselekményével kapcsolatos eljárás tárgyát képezi a Parchetul de pe lângă Tribunalul Olt (Olt megyei törvényszék mellett működő ügyészség, Románia; a továbbiakban: Olt megyei ügyészség) előtt, ahol a nyomozás előrehaladott szakaszban volt. Álláspontja szerint a megfelelő igazságszolgáltatás azt követelte meg, hogy a zsarolás bűncselekményével kapcsolatos eljárásban a hatáskört a passzív vesztegetés bűncselekményével kapcsolatos eljárás javára zárják ki. A büntetőeljárás újraindításának helybenhagyása céljából a Judecătoria Slatina (slatinai helyi bíróság, Románia) elé utalták az ügyet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. november 21‑én a Judecătoria Slatina (slatinai helyi bíróság) elutasította a fent említett kérelmet, mivel úgy ítélte meg, hogy nem teljesülnek a büntetőeljárás újraindításának jogszabályi előfeltételei. Álláspontja szerint az a tény, hogy ugyanazon személlyel szemben egy másik bíróság előtt folyamatban lévő másik ügyben nyomozást folytatnak, és hogy e nyomozás előrehaladott állapotban van, nem teszi lehetővé a feljelentés vizsgálatát lezáró határozat visszavonását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2015. június 8‑i feljelentés és az azt követő eljárás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2015. június 8‑i (első) feljelentést követően az Olt megyei ügyészség passzív vesztegetés miatt büntetőeljárást indított a vádlottal szemben. A Tribunalul Olt (Olt megyei törvényszék) előtti eljárás során a vádlott a ne bis in idem elvére hivatkozott, azzal érvelve, hogy vele szemben ugyanazon cselekmény miatt a zsarolás bűncselekményére vonatkozó eljárásban már nyomozást folytattak, és hogy e tekintetben már jogerős határozatot hoztak az eljárás megszüntetéséről.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Tribunalul Olt (Olt megyei törvényszék) elutasította ezt a védekezést amiatt, hogy nem teljesülnek az említett elv alkalmazásának feltételei. E bíróság rámutatott többek között a két feljelentés benyújtásának különböző időpontjára, valamint arra, hogy a zsarolás bűncselekményére vonatkozó eljárásokat in rem folytatták le, ellentétben a passzív vesztegetés bűncselekményére vonatkozó eljárással. Ezenkívül e bíróság megállapította, hogy a zsarolás bűncselekményére vonatkozó eljárás keretében nem folytattak le részletes nyomozást, mivel elégtelen bizonyítékokat szereztek be, és mivel azzal kapcsolatban egy rendőr végzett nyomozást. Így e bíróság 2018. november 19‑i ítéletével a vádlottat passzív vesztegetés bűncselekménye miatt többek között egy év négy hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélte.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A vádlott és az Olt megyei ügyészség fellebbezést terjesztett elő ezen ítélet ellen. 2020. október 20‑i ítéletével a Curtea de Apel Craiova (craiovai ítélőtábla, Románia) helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a megtámadott ítéletet, és elrendelte a vádlottakkal szemben indított büntetőeljárás megszüntetését. E bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy a feljelentők által a két eljárásban benyújtott feljelentések tartalma azonos volt, és hogy az ezt követő eljárások hasonló bizonyítékok összegyűjtéséhez vezettek, előidézve ezáltal a ne bis in idem elvének alkalmazását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett ítélet ellen az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfelsőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia; a továbbiakban: ÎCCJ) előtt jogorvoslati kérelmet nyújtottak be. 2021. szeptember 21‑i határozatával az ÎCCJ helyt adott a jogorvoslati kérelemnek, hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot, és az ügyet visszautalta a Curtea de Apel Craiova (craiovai ítélőtábla) elé. Határozatában az ÎCCJ, emlékeztetve a Bíróság és az EJEB vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, lényegében kimondta, hogy bár a ne bis in idem elve alkalmazható az ügyészek által hozott, az eljárást befejező határozatokra, nem minden ilyen határozat tekinthető „jogerősnek”. Az ÎCCJ megvizsgálta az eljárást megszüntető 2006. szeptember 27‑i végzést, és úgy ítélte meg, hogy az nem felel meg a jogerős jellegre vonatkozó feltételnek, mivel nem tartalmazott semmilyen értékelést az ügy érdemére vonatkozóan. Közelebbről, az eljáró ügyész nem indokolta meg a végzést, és a zsarolás bűncselekményével kapcsolatos ügy megszüntetésének elrendelésére szorítkozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ÎCCJ határozatát követően az ügyet a Curtea de Apel Craiova (craiovai ítélőtábla) elé terjesztették, a vádlottak és az Olt megyei ügyészség által a Tribunalul Olt (Olt megyei törvényszék) 2018. november 19‑i ítélete ellen benyújtott fellebbezések újbóli vizsgálata céljából. Mivel azonban kétségei támadtak a Charta 50. cikkének értelmezését illetően, a Curtea de Apel Craiova (craiovai ítélőtábla) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-48" title="page-8">
      „Úgy kell‑e értelmezni a [Charta] 50. cikkében garantált non bis in idem elvét [a 2006/928 bizottsági határozatban] meghatározott kritériumok teljesítésének Romániát terhelő kötelezettségeivel összefüggésben, hogy az ügyészség által az adott ügy alapvető bizonyítékainak gyűjtését követően hozott eljárást megszüntető határozat kizárja ugyanazzal a személlyel szemben, azonos cselekmény alapján – még ha az eltérő jogi minősítéssel is rendelkezik – további büntetőeljárás lefolytatását, kivéve azon esetekben, amelyekben megállapítást nyer, hogy nem állt fenn az eljárás megszüntetésének alapját képező körülmény, vagy olyan új tények vagy körülmények merültek fel, amelyekből következően a megszüntetés alapját képező körülmény megszűnt?”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen eljárásban a román kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Ezen érdekeltek szóbeli előadásait a 2023. március 22‑i tárgyaláson hallgatták meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Értékelés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen indítványban először kitérek a Bíróság jelen ügyben való eljárásra irányuló hatáskörére (A), majd megvizsgálom az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, két lépésben: először is a Charta 50. cikkének olyan értelmezését ismertetem, amely a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott hermeneutikus kételyek eloszlatására irányul (B); másrészt e bíróság számára bizonyos útmutatásokat adok arra vonatkozóan, hogy a Charta 50. cikke milyen módon alkalmazható olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van (C). Végül néhány záró megjegyzést teszek a ne bis in idem elvének jellegével és hatályával kapcsolatban annak érdekében, hogy a Charta 50. cikkének javasolt értelmezését tágabb összefüggésbe helyezzük (D).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság hatásköréről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A román kormány vitatja, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az ügy elbírálására. Arra hivatkozik, hogy a Charta 50. cikke nem alkalmazható az alapügyben, mivel a jelen ügy nem az uniós jog Charta 51. cikke értelmében vett végrehajtására vonatkozik. E kormány szerint, mivel a Bizottság által a 2006/928 határozat alapján készített jelentések a ne bis in idem elve tekintetében semmilyen hiányosságot nem jelöltek meg, meg kell állapítani, hogy Romániával szemben e tekintetben semmilyen konkrét kötelezettséget nem írtak elő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság ezzel ellentétes álláspontot képvisel. A Bizottság hangsúlyozza, hogy azok a büntető anyagi jogi rendelkezések, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyben az ügyész szerint alkalmazandók a vádlott magatartására, a 2003/568 kerethatározat végrehajtásának minősülnek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>) Álláspontja szerint ez megalapozza a Charta alkalmazhatóságát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben meg kell jegyeznem, hogy némileg megértem a román kormány által előadott egyes érveket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is nem vitatott, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügy – leegyszerűsítve – Románián belüli ügy, és i. a ne bis in idem elvének különböző román igazságügyi hatóságok általi alkalmazhatóságával kapcsolatos ellentmondásos álláspontokból ered; ii. az ott folytatott két különböző büntetőeljárás keretében nyert megfogalmazást; iii. egy olyan állítólagos korrupciós magatartással kapcsolatos, amelyre Romániában került sor; és iv. nem tartalmaz határokon átnyúló elemet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennél is fontosabb, – ebben egyetértek a román kormánnyal –, hogy a 2006/928 határozat rendelkezéseit nem lehet oly módon értelmezni, amely túlságosan kiterjesztené annak hatályát, ami azzal a következménnyel járna, hogy a román büntető anyagi és eljárási jog minden szabálya az uniós jog hatálya alá tartozna. Véleményem szerint kizárólag azok a kérdések tekinthetők e határozat hatálya alá tartozónak, amelyek szigorúan és közvetlenül kapcsolódnak e tagállamnak a 2006/928 határozatban szereplő külön értékelési kritériumok elérésére való tényleges képességéhez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E célból a Bíróságnak képesnek kell lennie annak értékelésére, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett problémák konkrétan hogyan akadályozhatják a tagállamot abban, hogy teljesítse az Unióhoz való csatlakozásakor vállalt és a 2006/928 határozatban konkretizált kötelezettségeit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a 2006/928 határozat Romániával szemben az ott meghatározott értékelési kritériumok teljesítésére vonatkozó konkrét kötelezettséget ír elő, mivel azokat „egyértelműen és pontosan határozták meg, feltétel pedig nem kapcsolódik hozzájuk”. Románia tehát e határozat értelmében köteles minden megfelelő intézkedést megtenni az értékelési kritériumok mielőbbi elérése érdekében, és tartózkodni bármely olyan intézkedés végrehajtásától, amely veszélyeztetheti e célkitűzést. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2006/928 határozat egyik különös értékelési kritériuma „[a] korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló további intézkedések foganatosítása”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>) E rendelkezésből következik Romániának a korrupció elleni hatékony küzdelemre vonatkozó konkrét kötelezettsége, ami kizárja azokat a nemzeti szabályokat, amelyek bármilyen módon gyengíthetik e küzdelmet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügy egy feltételezett korrupciós ügyre vonatkozik. A román kormány által hangsúlyozott azon tény, hogy a Bizottság jelentései nem vetnek fel semmilyen lehetséges problémát a ne bis in idem elvének Romániában történő alkalmazását illetően, véleményem szerint ebben az összefüggésben nem releváns. A jelen eljárás szempontjából sokkal inkább az a kérdés releváns, hogy a jelen ügyben alkalmazandó nemzeti szabályok (anyagi és eljárási szabályok, amelyek lehetővé teszik és kizárják a büntetőeljárást) közvetlen hatással lehetnek‑e Románia 2006/928 határozatban megfogalmazott célok elérésére való képességére: ebben az esetben a korrupció megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett jogkérdések – például a jelen ügyben releváns büntetőjogi rendelkezések állítólagosan téves alkalmazása – nem kizárólag a vádlott konkrét esetére vonatkoznak. Ezek a kérdések eltérő álláspontokra vonatkoznak azon feltételekkel kapcsolatban, amelyeknek teljesülniük kell a ne bis in idem elvének alkalmazásához. Ez egy olyan alkotmányos jelentőségű elv, amelynek értelmezése rendszerszintű jelentőséggel bír mind az Európai Unió, mind pedig a nemzeti büntetőjogi rendszerek számára. Mint ilyen, a jelen ügyben előterjesztett kérdésre adandó válasz számos korrupciós ügyre hatással lehet Romániában. Mivel a ne bis in idem elve tiltja az állítólagos bűncselekmények további nyomozását és üldözését, nem zárható ki, hogy ezen elv túlságosan tág értelmezése kevésbé hatékonnyá teheti Románia korrupció elleni küzdelmét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenesetre a román kormány a tárgyaláson megerősítette, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozott – a jelen ügyben alkalmazandó egyes büntető anyagi jogi rendelkezések a 2003/568 kerethatározat és különösen annak 2. cikke (1) bekezdése b) pontja végrehajtásának minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a jelen ügyben nem egyszerűen olyan helyzettel állunk szemben, amelyben az uniós és a nemzeti jog párhuzamosan létezik egy adott területen – mint a román kormány által hivatkozott Siragusa ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>) esetében. A nemzeti jog egyes releváns rendelkezései ugyanis a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jogot hajtják végre, ami e jogi aktus alkalmazását vonja maga után. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiek fényében megállapítom, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a jelen ügy elbírálására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés (I): A Charta 50. cikkének értelmezése</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy tekinthető‑e úgy, hogy valamely személyt a Charta 50. cikke értelmében jogerősen felmentettek, azt követően, hogy az ügyész az eljárást megszüntető végzést fogadott el, jóllehet e végzés nem tartalmaz indokolást, és a nyomozásért felelős rendőri szerv által készített jegyzőkönyvben szereplő indokolásra való hivatkozásra szorítkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kérdés, különösen, ha azt a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében szolgáltatott magyarázatok fényében értelmezzük, több értelmezési kérdést vet fel azon feltételeket illetően, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a ne bis in idem elve alkalmazhatóvá váljon az ügyész határozatának meghozatala esetén.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mielőtt rátérnék ezekre a kérdésekre, két előzetes megjegyzést kell tennem.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes megjegyzések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is megjegyzem, hogy a román kormány és a Bizottság mind írásbeli, mind szóbeli észrevételeiben hosszasan kifejtette a jelen ügyben alkalmazandó különböző nemzeti rendelkezések értelmét, valamint áttekintette a román igazságügyi hatóságok előtti két eljárásban elfogadott különböző eljárási cselekmények jellegét és tartalmát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Kétségkívül fontos, hogy a Bíróság megfelelő tájékoztatást kapjon az előterjesztett kérdések ténybeli és jogszabályi hátteréről annak érdekében, hogy az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos értelmezéséhez jusson. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>) Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy nem a Bíróság feladata, hogy a nemzeti jog releváns rendelkezéseinek értelmezéséről határozzon, hogy felülvizsgálja a nemzeti eljárás cselekményeit, és általánosabban, hogy döntőbíróként járjon el a különböző nemzeti igazságügyi hatóságoknak egy konkrét ügyben felmerült ellentmondásos következtetései kapcsán.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 267. cikken alapuló eljárásban a Bíróság szerepe az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára megadja az uniós jog minden olyan értelmezési szempontját, amely lehetővé teszi számára az előtte folyamatban lévő jogvita megoldását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>) Ez azt jelenti, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetben a Bíróságnak pontosítania kell azokat a feltételeket, amelyek mellett a Charta 50. cikkében rögzített ne bis in idem elve alkalmazandó, lehetővé téve ezáltal a kérdést előterjesztő bíróság számára annak értékelését, hogy az ügyész arra vonatkozó határozata, hogy a nyomozást intézkedés nélkül megszünteti‑e, vagy sem, e szempontból jogerős határozatot eredményezett‑e. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a Charta 50. cikkének értelmezésekor hivatkozom a Bíróságnak a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>) 54. cikkével kapcsolatos vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, valamint az EJEB hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság valójában úgy ítélte meg, hogy a Charta 50. cikkét és az SMVE 54. cikkét egybehangzóan kell értelmezni, mivel mindkettő ugyanazt a tárgykört érinti. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>) Ezenkívül a Bíróság rámutatott arra, hogy a Charta 50. cikke a hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkében előírt jognak megfelelő jogot tartalmaz, következésképpen a Charta 50. cikkének értelmezéséhez figyelembe kell venni a hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt követően rátérek a jelen eljárás által felvetett érdemi kérdések értékelésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetesen hasznos lehet emlékeztetni arra, hogy röviden összefoglalva a ne bis in idem elve tiltja a büntető jellegű eljárások és szankciók halmozását ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>) Következésképpen ezen elv alkalmazásának lényeges feltételei: i. az eljárás büntetőjogi jellege, ii. a „bis” (az eljárások halmozása) és iii. az „idem” (ugyanazon cselekményre vonatkozó eljárás ugyanazon személy ellen).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapügyben a szóban forgó két eljárás „büntetőjogi jellegét” illetően nem merült fel kétség. Mindazonáltal az a kérdés, hogy a „bis” és az „idem” feltételek teljesültek‑e, az eljárásban részt vevő nemzeti hatóságok között nézeteltéréshez vezetett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A „bis” feltételről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Charta 50. cikke kizárja a kétszeres eljárást és büntetést, ha a személyt „már jogerősen felmentették vagy elítélték”. E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlata pontosította, hogy ahhoz, hogy egy büntetőítéletet olyannak lehessen tekinteni, mint amely jogerősen határoz a második eljárás tárgyát képező tényállásról, „nemcsak az szükséges, hogy e határozat jogerőssé váljon, hanem az is, hogy azt az ügy érdemi elbírálása alapján hozzák meg”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szóban forgó határozat két aspektusát kell tehát megvizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy egy későbbi eljárás a Charta 50. cikke által kizárt eljárás‑halmozáshoz vezet‑e: az egyik a határozat jellegére (annak „jogerős jellegére”), a másik pedig annak tartalmára vonatkozik (arra, hogy az „az ügy érdemével” foglalkozott‑e).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A határozat jogerős jellege</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogerős jelleg követelményét illetően a Bíróságnak bőséges ítélkezési gyakorlata van az SMVE 54. cikkével kapcsolatban. E rendelkezés szövege kissé eltérhet a Charta 50. cikkének szövegétől, de lényeges tartalma megegyezik: előírja, hogy a ne bis in idem elvét minden olyan személyre alkalmazni kell, „akinek a cselekményét […] jogerősen elbírálták”. Ez a feltétel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint megköveteli, hogy a szóban forgó büntető határozat zárja le a büntetőeljárást, és véglegesen szüntesse meg a büntetőjogi felelősségre vonhatóságot, ami nemzeti szinten maga után vonja a ne bis in idem elve által biztosított védelmet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E követelmény tiszteletben tartását a határozat meghozatalának helye szerinti tagállam belső joga alapján kell megítélni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>) A Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint az olyan határozat, amely az adott tagállam joga szerint nem szünteti meg véglegesen a büntetőjogi felelősségre vonhatóságot, főszabály szerint nem képezheti eljárásjogi akadályát annak, hogy e személy ellen ugyanazon cselekmény miatt egy másik tagállamban büntetőeljárást indítsanak vagy folytassanak le. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindemellett valamely határozat jogerős jellegét, és így a ne bis in idem elvének alkalmazását nem zárja ki az a tény, hogy a szóban forgó nemzeti rendszerben léteznek bizonyos jogorvoslati lehetőségek, amelyek kivételes körülmények között lehetővé teszik az eljárás folytatását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">23</a>
</span>) A hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése kifejezetten tartalmaz egy ilyen értelmű szabályt, amely szerint a ne bis in idem elv „nem [képezi] akadályát annak, hogy az adott állam büntető törvényeinek és büntető eljárási törvényeinek megfelelően az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek alapján az EJEB jelezte, hogy a rendkívüli jogorvoslati lehetőségeket nem kell figyelembe venni annak meghatározása során, hogy az eljárás a ne bis in idem elve szempontjából jogerősen elbírálásra került‑e. Az EJEB megállapította, hogy bár e jogorvoslati lehetőségek „az első eljárás folytatását jelentik, a határozat »jogerős« jellege nem függ azok igénybevételétől”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">24</a>
</span>) E bíróság szerint ezt az értelmezést megerősítette a hetedik jegyzőkönyvre vonatkozó magyarázó jelentés, amely szerint a határozat akkor jogerős, ha „res judicata erejével bír. Ez az eset áll fenn, ha az visszavonhatatlan, azaz ha nincs más rendes jogorvoslati lehetőség, vagy ha a felek kimerítették ezeket a jogorvoslati lehetőségeket, vagy hagyták eltelni a határidőt, anélkül hogy éltek volna velük.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">25</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság az M ítéletében kifejezetten megerősítette ezt a megközelítést. Az EJEB által kijelölt utat követve úgy ítélte meg, hogy azt a büntetőjogi határozatot, amely akadályát képezi az azon személlyel szemben ugyanazon cselekmények miatti új büntetőeljárásnak, akire e határozat vonatkozott, feltéve hogy nem tárnak fel újabb bizonyítékokat e személlyel szemben, úgy kell minősíteni, mint a ne bis in idem elvének értelmében vett jogerős döntést tartalmazó határozatot. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">26</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Kétségtelen, hogy a „rendes jogorvoslati lehetőségek” – amelyek fennállása kizárja a ne bis in idem elvének alkalmazását – és a „rendkívüli jogorvoslati lehetőségek” közötti különbséget bizonyos esetekben nehéz lehet megragadni. A kérdést az EJEB a közelmúltban hozott Mihalache ítéletben részletesen megvizsgálta.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EJEB nagykamarája lényegében megállapította, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely jogorvoslati lehetőség „rendes”‑e, az elemzés kiindulópontja a releváns nemzeti jog. Mindazonáltal e bíróság pontosította, hogy az adott ügy valamennyi releváns körülményére tekintettel el fogja végezni e tekintetben a saját értékelését. Különösen a jogorvoslat „előreláthatóságát” fogja vizsgálni. E tekintetben az EJEB szerint a figyelembe veendő tényezők között szerepel a jogorvoslat elérhetősége a felek számára, a törvény által a felhatalmazott tisztségviselők számára a jogorvoslat igénybevétele tekintetében elismert mérlegelési mozgástér, és – ami különösen fontos – a jogorvoslat meghatározott határidőn belüli érvényesítésének kötelezettsége. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">27</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogorvoslat rendes vagy rendkívüli jellegének értékelése során az „előreláthatóság” kritériuma alkalmazásának célszerűségét azonban a Mihalache ítélethez csatolt közös párhuzamos véleményben bírálták. E vélemény szerint egy ilyen kritérium bevezetése zavart okozhat. A véleményt kibocsátó bírák véleménye szerint az egyetlen működési kritérium az, hogy van‑e olyan határidő, amelyen belül a jogorvoslatot gyakorolni kell: ha a jogorvoslatnak nincs határideje, akkor az rendkívüli jogorvoslatnak minősül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">28</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E véleménykülönbségtől függetlenül egyetértek a látható közös alappal: a jogorvoslat gyakorlására nyitva álló egyértelmű határidőnek kell lennie a döntő szempontnak a jogorvoslat rendes vagy rendkívüli jellegének meghatározása során. Ebben az összefüggésben azt is szeretném hangsúlyozni, amint az magából a „rendkívüli” kifejezésből is következik, hogy az ilyen jogorvoslati lehetőség nem állhat olyan felülvizsgálati eljárásból, amely a büntető igazságszolgáltatás mindennapi működése – ami általában több határozati és/vagy ítélethozatali esetet foglal magában, a bírói tévedések kockázatának minimalizálása érdekében – során a jogorvoslati eljárás rendes menetébe illeszkedik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Érdemi értékelés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak meghatározása céljából, hogy egy határozat valamely személy ügyét jogerősen elbíráló bírósági határozatnak minősül‑e, többek között az szükséges, hogy e határozatot az ügy érdemére vonatkozó értékelést követően hozták. Ez, amint arra a Bíróság rámutatott, magából a Charta 50. cikkének szövegéből következik, mivel az „elítélés” és a „felmentés” e rendelkezésben hivatkozott fogalma szükségképpen magában foglalja, hogy az érintett személy büntetőjogi felelősségét megvizsgálták, és hogy e tekintetben határozatot hoztak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">29</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróságnak azt is alkalma nyílt pontosítani, hogy valamely tagállam igazságügyi hatóságainak azon határozatát, amellyel a terheltet a bizonyítékok elégtelensége vagy hiánya miatt jogerősen felmentik, főszabály szerint úgy kell tekinteni, hogy az az ügy érdemi értékelésén alapul. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">30</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanezen gondolatmenetet követve kiemelem, hogy az érdemi értékelés magában foglalja azt a helyzetet is, amikor az eljárás befejeződött, és a vádat azért ejtették, mert – a bűncselekmény tényállási elemeinek megállapítása ellenére – a feltételezett elkövetőt mentesítő okok álltak fenn (például önvédelem, szükséghelyzet vagy vis maior esete), vagy olyanok, amelyek kizárták az elkövető felelősségre vonhatóságát (például gyermekkor vagy kóros elmeállapot). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">31</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a Bíróság azt is pontosította, hogy a ne bis in idem elve szempontjából nem tekinthetők „jogerősnek” azok a határozatok, amelyekben valamely személy felmentése, a vád elejtése vagy az eljárás megszüntetése pusztán eljárási okok miatt történik, illetve amelyek semmi esetre sem foglalják magukban az érintett személy büntetőjogi felelősségének értékelését. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">32</a>
</span>) Véleményem szerint általában ez a helyzet például a közkegyelem, a mentelmi jog, az abolitio criminis vagy a büntethetőség elévülése esetén. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">33</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben az összefüggésben emlékeztetek arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az a követelmény, amely szerint a határozatnak tartalmaznia kell az ügy érdemi értékelését – amelynek célja a vizsgálat alá vont személy büntetőjogi felelősségének megállapítása – nem vizsgálható tisztán formális alapon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nyilvánvaló, hogy amennyiben az eljárást megszüntető határozat kifejezetten eljárási indokokon alapul, nincs szükség további vizsgálatra: a határozat természeténél fogva nem képes a ne bis in idem elve alkalmazásának előidézésére. Ha azonban a határozat hiányos vagy elégtelen bizonyítékokon alapul, további lépésre van szükség. Amint ugyanis azt a Bíróság az EJEB által a Mihalache ítéletben hivatkozott Kossowski ítéletben megállapította, az ügy érdemi részének valósághű értékelése szükségképpen részletes nyomozást igényel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">34</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezek a megállapítások – amelyekkel teljes mértékben egyetértek – bizonyos magyarázatot igényelnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A részletes nyomozás fennállása vizsgálatának szükségessége</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ítélkezési gyakorlatában mind a Bíróság, mind pedig az EJEB kiterjesztette a ne bis in idem elve védelmének terjedelmét a szigorú értelemben vett bírósági határozatok területén túlra. E két bíróság úgy ítélte meg, hogy a ne bis in idem elve értelmében „jogerős” határozatoknak tekinthetők a nemzeti szinten a büntető igazságszolgáltatásban részt vevő más hatóságok határozatai, amelyekre a nemzeti jog hatáskört ruház jogellenes magatartások megállapítására és szankcionálására, az ügyészekhez hasonlóan. Ez annak ellenére így van, hogy ilyenkor egyetlen bíróság sem vesz részt az eljárásban, és a szóban forgó határozat nem bírósági határozat formáját ölti. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">35</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez a kiterjesztés jelentősen fokozza az egyének jogainak védelmét a büntetőjogban és a büntetőeljárásban. Mindazonáltal aligha szükséges hangsúlyozni, hogy az ügyésznek az eljárás nyomozási szakaszban történő megszüntetéséről szóló határozata nem tekinthető ipso facto azonosnak egy egyént felmentő, olyan szabályszerű tárgyalást követően hozott bírósági határozattal, amelyen bizonyítékokat tártak a bíró (vagy esküdtszék) elé, amelyeket a felek megvitathattak, és amelyeket végül a bíró (vagy esküdtszék) értékelt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mint ismeretes, a tagállamok büntetőjogi rendszerei különböző jogi rezsimeket foglalnak magukban, amelyek egyrészt azokat a feltételeket szabályozzák, amelyek mellett az ügyészek nyomozást folytathatnak vagy kell folytatniuk a feltételezett bűncselekményeket illetően, és adott esetben büntetőeljárást kell indítaniuk a feltételezett elkövetők ellen, másrészt azokat az okokat, amelyek miatt a büntetőeljárás abbamaradhat. Például számos tagállamban a közérdek, a bűncselekmény kellő súlyának vagy a sértett feljelentésének hiányával, illetve a vádlott korábbi magatartásával kapcsolatos okok, sőt a költségvetési megszorítások is megfelelő alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy az ügyész lezárhassa a nyomozást. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">36</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül, függetlenül attól, hogy valamely tagállam büntetőjogi rendszerében a büntetőeljárás főszabály szerint kötelező vagy diszkrecionális jellegű‑e, elkerülhetetlen, hogy perhatékonysági, pergazdaságossági vagy büntetőpolitikai megfontolások (mint például az aktuális munkateher, a végrehajtási prioritások, a pénzügyi és munkaköltségek) befolyásolják az ügyészek arra vonatkozó döntéseit, hogy többé‑kevésbé proaktív módon kivizsgáljanak egy állítólagos bűncselekményt, vagy éppen megszüntessék az eljárást. Puszta vágyálom lenne ugyanis azt feltételezni, hogy az Európai Unió valamennyi ügyésze a hatáskörébe tartozó nyomozások és büntetőeljárások sorsáról kizárólag a bűncselekmény feltételezett elkövetőjének bűnössége, valamint a bíróság előtti bizonyításra való képessége alapján hoz döntést.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy vélem, hogy az ilyen megfontolások még nagyobb súllyal bírhatnak akkor, ha az ügyészek olyan, két vagy több tagállamban elkövetett, illetve két vagy több tagállamot érintő transznacionális bűncselekményekkel szembesülnek, amelyeket olyan elkövetők követtek el, akik élnek az uniós jogon alapuló jogaikkal annak érdekében, hogy szabadon mozogjanak a nemzeti határokon átnyúlóan. Ezekben a helyzetekben egyértelmű, hogy egyes ügyészek másokhoz képest kedvezőbb helyzetben lehetnek ahhoz, hogy sikeres vizsgálatot folytassanak és adott esetben büntetőeljárást indítsanak az esetleges elkövetők ellen. Az is nyilvánvaló, hogy a több, különböző tagállamokban székhellyel rendelkező, saját nyelvén, adott esetben egymástól több ezer kilométeres távolságra dolgozó ügyész – akik adott esetben nem is tudnak a párhuzamos eljárások fennállásáról – közötti tényleges koordináció nem tekinthető adottnak, függetlenül attól, hogy léteznek erre vonatkozó külön jogi eszközök. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">37</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva egy nemzeti szinten alkalmazandó, kölcsönös bizalmon alapuló rendszerben véleményem szerint mindenképpen meghatározó, hogy a ne bis in idem elve csak akkor legyen alkalmazható, ha az ügyésznek az eljárást megszüntető határozata az ügy érdemének értékelésén alapul, amely részletes nyomozás eredménye, és amelyet kellően átfogó bizonyítékok együttesének alapos értékelése tár fel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ha ugyanis a nyomozás alá vont személy büntetőjogi felelősségét nem megfelelő és töredékes bizonyítékok együttese alapján zárták ki, bizonyossággal feltételezhető, hogy az ügyész határozata elsődlegesen perhatékonysági, pergazdaságossági vagy büntetőpolitikai megfontolásokon alapult.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Természetesen az a tény, hogy az ügyész elvégezte a kellően átfogó bizonyítékok együttesének alapos értékelését, nem jelenti azt, hogy az eljárást megszüntető határozat meghozatalakor a nyomozás alá vont személy büntetőjogi felelősségével kapcsolatos valamennyi kétséget szükségszerűen el kell oszlatni. Az ügyész ugyanis levonhatja a szükséges következtetéseket abból a tényből, hogy a részletes nyomozás – függetlenül az érintett személy bűnösségére vonatkozó személyes véleményétől – nem tárta fel az elítélés alátámasztására alkalmas bizonyítékok együttesét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig mindaddig, amíg a vizsgálat észszerűen kimerítő és gondos volt, az eljárás lezárásáról szóló határozat felmentésnek tekinthető. Amint arra a fenti 60. pontban utaltam, a Bíróság elismerte, hogy a bizonyítékok elégtelenségén vagy hiányán alapuló határozatokat főszabály szerint úgy kell tekinteni, hogy azok az ügy érdemi értékelésén alapulnak. Véleményem szerint ez többek között az ártatlanság vélelme elvének logikus következménye. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">38</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások a következő kérdést vetik fel: hogyan kell meghatározni, hogy a szóban forgóhoz hasonló határozat részletes nyomozáson alapul‑e?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az eljárást megszüntető határozat vizsgálata</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Azt a kérdést, hogy az ügyész eljárást megszüntető határozata részletes nyomozáson alapult‑e, elsősorban magának a határozatnak a szövegében (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">39</a>
</span>) szereplő (adott esetben az érintett és/vagy mellékelt dokumentumokkal együttesen értelmezett (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">40</a>
</span>)) indokolás alapján kell értékelni. Ugyanis ez a dokumentum magyarázza meg a megszüntetés indokait és az e célból hivatkozott bizonyítékokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Például, amint azt a Bíróság a Kossowski ítéletben megállapította, az a tény, hogy egy konkrét esetben sem a sértettet, sem a potenciális tanút nem hallgatták ki a nyomozás során, a részletes nyomozás hiányára utaló valószínűsítő körülménynek tekinthető. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">41</a>
</span>) Ezzel szemben, amint arra az EJEB a Mihalache ítéletben rámutatott, amennyiben büntetőeljárás indult azt követően, hogy vádat emeltek az érintett személlyel szemben, a sértettet meghallgatták, a bizonyítékokat az illetékes hatóság összegyűjtötte és megvizsgálta, és e bizonyítékok alapján indokolással ellátott határozatot hoztak, az ilyen bizonyítékok az érdemi értékelés fennállásának megállapításához vezethetnek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">42</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Esetről esetre történő értékelésről van tehát szó, amelyet elsősorban magának a határozatnak a tartalma alapján kell elvégezni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">43</a>
</span>) Ha ez nem egyértelmű e határozatban, semmi nem akadályozza meg a második tagállam hatóságait abban, hogy az uniós jogrenden belül létrehozott együttműködési eszközökhöz (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">44</a>
</span>) folyamodjanak annak érdekében, hogy az első tagállam hatóságaitól a szükséges felvilágosításokat kérjék. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">45</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogbiztonság és a kiszámíthatóság érdekében azonban alapvető fontosságú, hogy az eljárást megszüntető határozat „jogerős jellegének” értékelését lehetővé tevő főbb elemek szerepeljenek a határozat szövegében (adott esetben kiegészítve az említett és/vagy mellékelt dokumentumokkal). Az állítólagos elkövetőnek ugyanis képesnek kell lennie annak ellenőrzésére, hogy a releváns nemzeti jog fényében a szóban forgó határozat előidézheti‑e a ne bis in idem elvének alkalmazását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">46</a>
</span>) Ennek megfelelően az utólagos információcsere hasznos lehet a határozat hatályának és értelmének tisztázásához, vagy a határozat indokolásának kiegészítéséhez, de alapvetően nem módosíthatja annak tartalmát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben a szakaszban hasznos lehet kiemelni egy fontos kérdést. A fenti értékelést nem lehet úgy értelmezni, hogy az lehetővé teszi a második eljárásban eljáró büntetőhatóságok számára, hogy lényegében felülvizsgálják az első eljárás keretében elfogadott határozatok szabályszerűségét. Ez ellentétes lenne a kölcsönös bizalom elvével, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó uniós szabályok központi eleme, és a ne bis in idem elvét nagymértékben hatástalanná tenné. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">47</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második eljárásban eljáró hatóságok kizárólag azon (érdemi és/vagy eljárási) indokok vizsgálatára jogosultak, amelyek miatt az első ügyész az eljárást megszüntette. E célból e hatóságok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy az ügyész ezt az átfogó bizonyítékok együttesének vizsgálatát követően tette‑e, anélkül hogy elmulasztotta volna olyan további bizonyítékok összegyűjtését – azt lehetetlennek, túl nehéznek, vagy egyszerűen szükségtelennek tartva ‑, amelyek különösen relevánsak lehetnek az értékelés szempontjából.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyebekben az első ügyész által elfogadott, eljárást megszüntető határozat következtetéseit (például az értékelt bizonyítékok bizonyító erejét) el kell fogadni. A második eljárás keretében eljáró hatóságok nem értékelhetik újra az első ügyész által már megvizsgált bizonyítékokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">48</a>
</span>) A tagállamok büntető igazságszolgáltatási rendszereinek működésébe vetett kölcsönös bizalom megköveteli, hogy a nemzeti bűnügyi hatóságok tiszteletben tartsák a más nemzeti hatóságok megállapításait, függetlenül attól, hogy milyen eredményre jutnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">49</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben talán egy másik pontosítás is hasznos lehet. Az, hogy vizsgálni kell, hogy az eljárást megszüntető határozat magában foglalta‑e az ügy részletes nyomozás alapján történő érdemi értékelését, olyan követelmény, amely nyilvánvalóan az „egyszerű” eljárást megszüntető határozatokra vonatkozik. Vagyis azokra a határozatokra, amelyekben az eljárást lezárták, és az a személy, akivel szemben vizsgálatot folytattak – metaforikusan megfogalmazva – „szabadon távozhat”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Valamennyi tagállam joga szerint ugyanis számos alternatív vitarendezési mechanizmus létezik, amelyek a büntetőeljárás megszüntetését eredményezhetik annak ellenében, hogy a feltételezett elkövető elfogadja enyhe (enyhébb) közigazgatási szankció vagy alternatív büntető intézkedés kiszabását. Magától értetődik, hogy az ilyen típusú eljárást megszüntető határozatokat a ne bis in idem elve szempontjából általában a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletekkel egyenértékűnek kell tekinteni. Ez attól függetlenül így van, hogy tartalmazzák‑e a feltételezett elkövető felelősségének formális megállapítását. Mivel az e kérdéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat viszonylag egyértelmű, véleményem szerint ezt a pontot nem kell tovább vizsgálni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">50</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Most rátérek az „idem” feltételre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A „idem” feltételről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az „idem” feltételt illetően a Bíróság megállapította, hogy a Charta 50. cikkében rögzített ne bis in idem elve tiltja a büntető jellegű eljárások és szankciók halmozását „ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">51</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek megfelelően e feltétel teljesülése szempontjából két elem releváns: a tényállás azonossága (idem factum) és a személy azonossága (idem persona). Úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által kifejezett kétségek mindkét elemre vonatkoznak, így mindkét szempont tekintetében megpróbálom egyértelműbbé tenni a helyzetet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Idem factum</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ugyanazon bűncselekmény fennállásának megítéléséhez a terhelt jogerős felmentését vagy elítélését megalapozó történeti tényállás, azaz az egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő konkrét körülmények vagy magatartások együttesének azonossága minősül releváns szempontnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">52</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben az összefüggésben az „azonosság” kifejezés nem értelmezhető a vádlottnak felrótt bűncselekmény(ek) szempontjából releváns tények abszolút és teljes egybeeséseként. A Bíróság ugyanis gyakran hivatkozott „lényegében azonos” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">53</a>
</span>) tényekre, amelyek az EJEB által általában használt „lényegében ugyanaz” kifejezést tükrözték. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">54</a>
</span>) A Bíróság pontosította, hogy a tények puszta hasonlósága nem elegendő: bár a járulékos ténybeli elemek eltérhetnek, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">55</a>
</span>) a kifogásolt magatartás központi tényállás elemeinek meg kell felelniük egymásnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">56</a>
</span>) Például pusztán az a tény, hogy az állítólagos elkövető ugyanazon bűnös szándékkal járt el, egymást követő cselekmények során, nem elegendő annak megállapításához, hogy e cselekmények a ne bis in idem elve értelmében egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő konkrét körülmények együttesének részét képezik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-57" href="#t-57">57</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a tényállás nemzeti jog szerinti jogi minősítése nem releváns ugyanazon bűncselekmény fennállásának megállapítása szempontjából, mivel a Charta 50. cikke által nyújtott védelem terjedelme nem változhat tagállamról tagállamra. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-58" href="#t-58">58</a>
</span>) Amint azt a Bíróság a Van Esbroeck ítéletben kifejtette, a nemzeti büntető jogszabályok harmonizációjának hiányában a tényállás jogi minősítésén alapuló kritérium annyiféle akadályát jelentené az Unión belüli szabad mozgásnak, amennyi a tagállami büntetőjogrendszerek száma. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-59" href="#t-59">59</a>
</span>) A Zolotoukhine ítéletben az EJEB azt is hangsúlyozta, hogy a két bűncselekmény jogi minősítésén alapuló formalista és korlátozó megközelítés túlságosan korlátozó lenne az egyének jogait illetően, ami azzal a kockázattal járna, hogy sérülne a ne bis in idem elve által bevezetni kívánt garancia. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-60" href="#t-60">60</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Idem persona</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az idem másik eleme az elkövető, vagyis azon személy azonossága, aki a szóban forgó bűncselekmény(ek) elkövetéséért felelős (vagy állítólagosan felelős), és ezért egynél többször büntetőeljárás alá vonható és büntetés szabható ki vele szemben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Charta 50. cikkében biztosított ne bis in idem elvének alkalmazása tehát azt feltételezi, hogy ugyanazon személy ellen folyik a szóban forgó büntetőeljárás vagy alkalmaznak büntetőjogi szankciókat. Amint azt a Bíróság kimondta, ez az elv nem vonatkozik más személyekre, mint azokra, akiknek cselekményét valamely tagállam jogerősen elbírálta, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-61" href="#t-61">61</a>
</span>) következésképpen nem sérülhet ez az elv, ha nem ugyanazt a személyt ítélték el és/vagy szankcionálták ugyanazon jogellenes cselekmény miatt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-62" href="#t-62">62</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Mihalache ítéletben az EJEB hangsúlyozta, hogy az ügyész eljárást megszüntető határozata akkor alapul érdemi értékelésen, ha mind a bűncselekmény tényállási elemeinek, mind az érintett személy konkrét helyzetének vizsgálatát tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó határozatból ki kell tűnnie, hogy az ügyész értékelte az ügy irataiban szereplő bizonyítékokat, és „annak meghatározása érdekében, hogy a »büntetőjogi« felelősség bizonyítást nyert‑e, értékelte” a feltételezett elkövető „részvételét egy vagy több olyan eseményben, amely a nyomozó hatóságok beavatkozását eredményezte”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-63" href="#t-63">63</a>
</span>) Ehhez hasonlóan a Bíróság pontosította, hogy a Charta 50. cikke ahhoz, hogy alkalmazható legyen, megköveteli, hogy „az érintett személy büntetőjogi felelősségét megvizsgálták, és hogy e tekintetben határozatot hoztak”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-64" href="#t-64">64</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt úgy értelmezem, hogy a szóban forgó büntetőjogi határozatban e személy büntetőjogi felelősségét konkrétan meg kell vizsgálni és érdemben ki kell zárni: például nem az illető az elkövető, vagy legalábbis nem tehető felelőssé érte.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ideális esetben erre kifejezetten utalni kell a szóban forgó határozatban. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy ha az ügyész arra a következtetésre jut, hogy a felrótt tények nem alapozzák meg bűncselekmény elkövetését, az eljárást megszüntető határozat formálisan nem jelöli meg a ne bis in idem elve által biztosított védelemre hivatkozó személyt olyan kifejezésekkel, mint az „állítólagos elkövető”, „a gyanúsított”, „a vádlott” vagy a „nyomozás alá vont személy”. A Charta 50. cikkének formalista értelmezése e tekintetben is azzal a veszéllyel járna, hogy sérti az egyének jogait. Véleményem szerint valamely személynek jogosultnak kell lennie arra, hogy a ne bis in idem elv által biztosított védelemre hivatkozzon, ha a határozat szövegéből egyértelműen és vitathatatlanul kitűnik, hogy az állítólagosan bűncselekménynek minősülő magatartás elkövetőjeként vagy felelőseként jogi helyzetét alapos vizsgálatnak vetették alá.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés (II): A Charta 50. cikkének alkalmazása</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt az előzetes megjegyzéseimben hangsúlyoztam, főszabály szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a fent hivatkozott feltételek az előtte folyamatban lévő ügyben teljesülnek‑e, vagy sem. Mindazonáltal e bíróság lehető legjobb támogatása érdekében most néhány rövid megállapítást teszek a ne bis in idem elvének az alapügyben történő esetleges alkalmazását illetően.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben nem vitatott, hogy a hatáskörrel rendelkező román bíróságok előtt folyamatban lévő két eljárás büntetőjogi jellegű. Inkább a „bis” és az „idem” feltételek teljesülését vitatják.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik számomra, hogy a „bis” feltételt illetően a 2016. szeptember 27‑i eljárást megszüntető végzés jogerős jellegére vonatkozó kérdés a Judecătoria Slatina (slatinai helyi bíróság) 2016. november 21‑i végzését követően eldöntésre került. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-65" href="#t-65">65</a>
</span>) Ha ugyanis e bíróság megállapításai helytállóak, ez – ha a nemzeti jogot helyesen értelmezem – azt jelentené, hogy a fent említett végzéssel szemben csak rendkívüli jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre. Ebből következik, hogy e végzés a Charta 50. cikke értelmében „jogerős”, tehát főszabály szerint előidézheti a ne bis in idem elvének alkalmazását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben sokkal kevésbé egyértelmű, hogy a 2016. szeptember 27‑i eljárást megszüntető végzés tartalmaz‑e részletes nyomozáson alapuló érdemi értékelést. Véleményem szerint nincs jelentősége annak, hogy az e szempontra vonatkozó információk az ügyész határozatának szövegében vagy egy, a rendőrség által ahhoz csatolt jelentésben szerepelnek, feltéve hogy az ügyész egyértelműen átveszi a rendőrség értékelését, és a nemzeti jog lehetővé teszi ezt a lépést.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">100.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A valójában fontos elemek, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak ebből következően meg kell vizsgálnia, a következők: e végzés elsősorban az állítólagos bűncselekmény tényállási elemeinek értékelésén (például a hivatkozott tények fennállásán, az állítólagos bűncselekmény jogi minősítésén, a feltételezett elkövető büntetőjogi felelősségén stb.) vagy eljárási okokon alapult‑e? Az első esetben az ügyész megállapításai olyan megfelelő nyomozás eredményei voltak‑e, amely kellően teljes átfogó bizonyítékok együttesének alapos értékeléséből következett, vagy perhatékonysági, pergazdaságossági vagy büntetőpolitikai megfontolásokból is fakadt?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">101.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt követően, ami az „idem” feltételt illeti, úgy értelmezem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a két eljárásban vizsgált tényállás lényegében azonos. Ez azt jelenti, hogy a két különböző eljárásban hivatkozott bűncselekményeket, bár formailag eltérőek (zsarolás és passzív vesztegetés), a Charta 50. cikkének alkalmazásában egyenértékűnek kell tekinteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">102.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik azonban, hogy a peres felek nem értenek egyet az idem persona elemet illetően. Megértem, hogy a vita forrása az, hogy az egyik esetben in rem eljárást indítottak, míg a másik eljárást in personam indították.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">103.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Természetesen tisztában vagyok az in rem és az in personam eljárások közötti elméleti különbséggel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-66" href="#t-66">66</a>
</span>) Az azonban kevésbé egyértelmű számomra, hogy mit jelent ez egy román büntetőeljárás keretében. Úgy értelmezem, hogy ez a különbségtétel elsősorban a román büntetőeljárási törvénykönyv 305. cikkéből ered, amely szerint többek között az arra utaló körülmények fennállása, hogy egy bizonyos személy elkövethette azt a bűncselekményt, amely a nyomozás megindítását indokolta, arra kötelezi az ügyészt, hogy elrendelje e személlyel szemben a nyomozás folytatását, aminek következtében e személy gyanúsítotti jogállásra tesz szert.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">104.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel együtt nem vagyok biztos abban, hogy a belső jog sajátosságai különös jelentőséggel bírnak a kérdést előterjesztő bíróság által a Charta 50. cikkének a jelen ügyben történő alkalmazása kapcsán elvégzendő értékeléssel összefüggésben. E rendelkezés értelmében, amint azt a jelen indítvány 95. pontjában kifejtettem, nem címkékről, hanem érdemi kérdésről van szó. Lényegtelen tehát, hogy a bűncselekmény állítólagos elkövetője az első eljárásban formálisan megszerezte‑e a „gyanúsított” vagy ahhoz hasonló jogállást. Az a fontos kérdés, hogy az ezen eljárást lezáró határozat szövege alapján észszerűen egyértelmű‑e, hogy e személy – mint a bűncselekmény elkövetését eredményező cselekmények esetleges elkövetője – jogi helyzetét megfelelően megvizsgálták‑e.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">D.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Néhány záró megjegyzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">105.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett különböző jogi kérdések vizsgálatát követően néhány záró megállapítással szeretném lezárni a jelen indítványt, abban a reményben, hogy azok bizonyos támpontokkal szolgálhatnak a Charta 50. cikkének értelmezését és alkalmazását illetően.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">106.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság és az EJEB által az elmúlt években hozott ítéletek száma azt sugallja, hogy a ne bis in idem elvének hatálya tartós bizonytalanság forrása. Számos ügyben különböző kérdések merültek fel, amelyek a körülményektől függően arra késztették e bíróságokat, hogy finomítsák, tisztázzák, de néha jelentősen továbbfejlesszék ítélkezési gyakorlatukat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">107.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint minden bizonnyal üdvözlendő, hogy – néhány kisebb árnyalattól eltekintve – a Bíróság és az EJEB hasonló okfejtéseket követett, és meglehetősen homogén ítélkezési gyakorlatot alakított ki. Összességében úgy tűnik számomra, hogy e bíróságok igyekeztek megfelelő egyensúlyt találni a különböző versengő érdekek között. Kétségtelen, hogy ez nem könnyű feladat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">108.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Annak kifejtése érdekében, hogy miért gondolom így, hasznos lehet egyet visszalépni az időben. A ne bis in idem elve egy nagyon régi jogintézmény, amelynek nyomai megtalálhatók többek között Hammurábi kódexében, Démoszthenész írásaiban, Iustinianus Digestájában, valamint számos középkori kánonjogban. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-67" href="#t-67">67</a>
</span>) A (jelenlegi) Európai Unióban – még ilyen értelmű rendelkezés hiányában is – már az 1960‑as évek közepétől kezdve elismerték, és úgy tekintették, hogy az a természetjog gondolatához kapcsolódik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-68" href="#t-68">68</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">109.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik, hogy míg a ne bis in idem elvének pontos értelme és hatálya az évszázadok során némileg eltérő is volt, kettős indokának értelmezése viszonylag koherens maradt: méltányosság és jogbiztonság. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-69" href="#t-69">69</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">110.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészt általában igazságtalannak és önkényesnek tekintik, hogy az állam „a maga erőforrásaival és hatalmával […] ismételt kísérleteket [tesz] valamely személy elítéltetésére egy állítólagos bűncselekmény miatt, ezzel zaklatásnak, költségeknek és megpróbáltatásoknak kitéve őt, valamint arra kényszerítve, hogy az állandó szorongás és bizonytalanság állapotában éljen”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-70" href="#t-70">70</a>
</span>) A ne bis in idem elve így elsősorban annak elkerülésére irányul, hogy valamely személy többször „fenyegetve” legyen. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-71" href="#t-71">71</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">111.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt a ne bis in idem elve elválaszthatatlanul kapcsolódik a jogerő elvéhez is: ahhoz az elgondoláshoz, hogy mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásának, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása érdekében nem szabad többé vita tárgyává tenni a jogerőre emelkedett bírósági határozatokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-72" href="#t-72">72</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">112.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jogrendszerben a ne bis in idem elve védelmének egy harmadik indoka van: a személyek szabad mozgásának biztosítása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben. A Bíróság az SMVE 54. cikkére hivatkozva hangsúlyozta, hogy az a személy, akinek az ügyét jogerősen elbírálták, szabadon mozoghat anélkül, hogy félnie kellene attól, hogy ugyanazon cselekmény miatt újabb büntetőeljárást indítanak ellene egy másik tagállamban. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-73" href="#t-73">73</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">113.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen e célokkal ellentétes a ne bis in idem elvének túlzottan megszorító értelmezése. Ugyanakkor az elv túlzottan széles körű alkalmazása ellentétes lenne más, védendő közérdekkel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">114.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Különösen a társadalomnak a bűncselekmény elkövetőjével szembeni hatékony büntetőeljáráshoz fűződő általános érdekére, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-74" href="#t-74">74</a>
</span>) valamint a bűncselekmények áldozatainak azon sajátos érdekére utalok, hogy ne csak kártérítésben részesüljenek, hanem „igazságszolgáltatásra” is kerüljön sor. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-75" href="#t-75">75</a>
</span>) Maga „a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség” elnevezés ugyanis azt jelenti, hogy a szabadság nem mehet a biztonság és a jog érvényesülésének rovására. Ez utóbbi fogalmat nyilvánvalóan úgy kell érteni, mint igazságszolgáltatás minden egyén számára: az állítólagos elkövetők, de az állítólagos sértettek számára is. Ezért az EUSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében e térségben a személyek szabad mozgását többek között a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel együtt kell biztosítani. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-76" href="#t-76">76</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">115.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a ne bis in idem elve alkalmazásának felületes megközelítése a forum shopping révén a magatartásuk büntetlenséget elérni kívánó elkövetők részéről bizonyos visszaélésekhez és manipulációhoz vezethet. Ha ugyanis a bűncselekményeket egyidejűleg több ügyész is vizsgálja, fennáll annak a konkrét veszélye, hogy a legkevésbé jó helyzetben lévő (vagy a legkevesebb személyzettel rendelkező vagy a legtúlterheltebb) vádhatóság de facto megakadályozhatja az e bűncselekménnyel kapcsolatos komoly nyomozás lefolytatását, mivel az e hivatal eljárást megszüntető határozata bármely más ügyészség bármely cselekményét megelőzheti.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">116.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a mérleg ezen oldalán is fennáll egy olyan uniós érdek, amelyet komolyan meg kell vizsgálni: kölcsönös bizalom. Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a kölcsönös bizalom csak akkor tartható fenn és erősíthető meg, ha valamely tagállam hatóságai megbizonyosodhatnak arról, hogy egy másik tagállamban ténylegesen értékelték a bűncselekmény feltételezett elkövetőjének büntetőjogi felelősségét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-77" href="#t-77">77</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">117.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Rendkívül fontos tehát, hogy a Charta 50. cikkének értelmezése során megfelelő egyensúlyt teremtsenek ezen érdekek között. Az egyéni jogok hatékony védelmét össze kell egyeztetni különösen a tagállamok azon jogos érdekével, hogy elkerüljék a bűnelkövetők büntetlenségét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-78" href="#t-78">78</a>
</span>) Ez a központi elképzelés vezérelt a jelen indítványban, amikor az ítélkezési gyakorlatot megvizsgálva és átgondolva azt próbáltam javasolni a Bíróságnak, ami számomra a „bis” és az „idem” feltételek „kiegyensúlyozott” megközelítésének tűnik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">118.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, nem látom be, hogy az a személy, akinek az állítólagos bűncselekmény miatti felelősségét a nyomozási szakban lezárt első eljárás során nem vizsgálták meg és/vagy kizárólag nem megfelelő és töredékes bizonyítékok együttese alapján vizsgálták meg, hogyan állíthatná érvényesen, hogy egy későbbi eljárás, amelynek keretében a részvételét szilárd és átfogó bizonyítékok együttese alapján külön vizsgálják, kétszeresen „fenyegeti” e személyt, és/vagy sérti a jogerő elvét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">119.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság a Curtea de Apel Craiova (craiovai ítélőtábla, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ adja, hogy valamely személy többek között csak akkor tekinthető az Európai Unió Alapjogi Chartája 50. cikkének értelmében véve jogerősen felmentettnek egy, az ügyész által hozott, eljárást megszüntető határozat eredményeként, amennyiben nem alkalmaztak szankciót vagy más büntető intézkedést e személlyel szemben, ha: i. a határozat az ügy érdemének értékelésén alapul, amely részletes nyomozás eredménye, és amelyet kellően átfogó bizonyítékok együttesének alapos értékelése tár fel; valamint ii. a határozat szövegéből kitűnik, hogy e személy, mint az állítólagosan bűncselekménynek minősülő tényállásért felelős személy konkrét jogi helyzetét megfelelően megvizsgálták.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: angol.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) Lásd például: az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB), 2019. július 8., Mihalache kontra Románia (CE:ECHR:2019:0708JUD005401210, 47. §; a továbbiakban: Mihalache ítélet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) HL 2006. L 354., 56. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) HL 2003. L 192., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 182. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) Az in rem eljárás fogalmával kapcsolatban lásd a jelen indítvány lenti 101. és 102. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) A Bizottság hivatkozik a Cod penal (román büntető törvénykönyv) 289. és 308. cikkére, amelyek lényegében a köztisztviselőnek minősülő személyek által elkövetett passzív korrupciós cselekményekre vonatkoznak, valamint a korrupció megelőzéséről, feltárásáról és szankcionálásáról szóló 78/2000. sz. törvény 1., 5. és 6. cikkére, amelyek többek között a személyi állomány jogi személyeken belül szolgálatot teljesítő tagjai által elkövetett korrupciós cselekményekre vonatkoznak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) Lásd többek között: 2021. május 18‑i Asociageia „Forumul Judecătorilor din România” és társai ítélet (C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 172., 177. és 249. pont) (a továbbiakban: AJFR ítélet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) A 2006/928 határozat mellékletének 4. pontja. Lásd még a határozat (3) és (6) preambulumbekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) Lásd: AFJR ítélet, 214. pont; 2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítélet (C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 189. és 191. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) 2014. március 6‑i ítélet (C‑206/13, EU:C:2014:126).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2019. június 13‑i Moro ítélet (C‑646/17, EU:C:2019:489, 66. és 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2023. március 2‑i Bursa Română de Mărfuri ítélet (C‑394/21, EU:C:2023:146, 60. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2022. július 14‑i Volkswagen ítélet (C‑134/20, EU:C:2022:571, 33. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) Lásd ugyanebben az értelemben: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Gözütok és Brügge ügyre vonatkozó indítványa (C‑187/01 és C‑385/01, EU:C:2002:516, 36. és 37. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) A Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14‑i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19‑én aláírt és 1995. március 26‑án hatályba lépett egyezmény (HL 2000. L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.; a továbbiakban: SMVE). E rendelkezés a következőképpen szól: „Az ellen a személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő Fél területén büntetőeljárást indítani […]”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) Lásd többek között: 2014. június 5‑i M ítélet (C‑398/12, EU:C:2014:1057, 35. pont; a továbbiakban: M ítélet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) Lásd többek között: 2022. március 22‑i bpost ítélet (C‑117/20, EU:C:2022:202, 23. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) Uo. (24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) Lásd például: 2023. március 23‑i Dual Prod ítélet (C‑412/21, EU:C:2023:234, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Lásd: 2008. december 22‑i Turanský ítélet (C‑491/07, EU:C:2008:768, 34. és 35. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) Lásd: 2016. június 29‑i Kossowski ítélet (C‑486/14, EU:C:2016:483, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) (a továbbiakban: Kossowski ítélet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) Lásd: M ítélet, 32. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">23</a>
</span>) Itt a Mihalache ítélet 128. §‑ában használt kifejezéseket használom.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">24</a>
</span>) EJEB, 2009. február 10‑i Zolotukhin kontra Oroszország ítélet (CE:ECHR:2009:0210JUD001493903, 108. §; a továbbiakban: Zolotukhin ítélet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">25</a>
</span>) Az Európa Tanács Szerződéseinek Tára, 117. szám. Az Emberi Jogi Irányítóbizottság által kidolgozott és az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1984. november 22‑én benyújtott nem kötelező erejű dokumentum. Lásd a 22. pontot (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">26</a>
</span>) Lásd: M ítélet, 39. és 41. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">27</a>
</span>) Mihalache ítélet, 102–116. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">28</a>
</span>) Raimondi, Nussberger, Sicilianos, Spano, Yudkivska, Motoc és Ravarani bírák közös párhuzamos véleménye.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">29</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2021. december 16‑i AB és társai (Közkegyelem visszavonása) ítélet (C‑203/20, EU:C:2021:1016, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) (a továbbiakban: AB és társai ítélet). Meg kell jegyezni továbbá, hogy a hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikke is a „jogerős felmentésre vagy elítélésre” hivatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">30</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: M ítélet 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">31</a>
</span>) Lásd: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok van Straaten ügyre vonatkozó indítványa (C‑150/05, EU:C:2006:381, 65. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">32</a>
</span>) Lásd többek között: 2002. október 15‑i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet (C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 54–69. pont); 2005. március 10‑i Miraglia ítélet (C‑469/03, EU:C:2005:156, 31–34. pont); 2008. december 22‑i Turanský ítélet (C‑491/07, EU:C:2008:768, 40–45. pont); a fent hivatkozott AB és társai ügyben hozott ítélet 61. pontja. Lásd még: EJEB, 2005. március 15‑i Horciag kontra Románia ítélet (CE:ECHR:2005:0315DEC007098201).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">33</a>
</span>) A büntethetőség elévülését illetően el kell ismernem, hogy úgy tűnik, hogy a 2006. szeptember 28‑i Gasparini és társai ítélet (C‑467/04, EU:C:2006:610, 22–33. pont) eltérő következtetésre jut. Mindazonáltal úgy vélem, hogy e tekintetben a Gasparini és társai ítélet összeegyeztethetetlen a Bíróságnak az eljárási okokból történő felmentésre vonatkozó későbbi ítélkezési gyakorlatával, és azt mindenesetre hallgatólagosan hatályon kívül helyezte a 2015. szeptember 8‑i Taricco és társai ítélet (C‑105/14, EU:C:2015:555), amelyben a Bíróság az elévülésre vonatkozó nemzeti szabályokat eljárási jellegű szabályoknak tekintette. Hozzáteszem, hogy ez az álláspont megfelel az EJEB ítélkezési gyakorlatának: lásd például: 2019. december 5‑i Smoković kontra Horvátország ítélet (CE:ECHR:2019:1112DEC005784912, 43–45. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">34</a>
</span>) Lásd: Kossowski ítélet, 48., 53. és 54. pont; Mihalache ítélet, 97. és 98. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">35</a>
</span>) Lásd többek között: 2021. május 12‑i Bundesrepublik Deutschland (Az Interpol vörös riasztása) ítélet (C‑505/19, EU:C:2021:376, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2003. február 11‑i Gözütok és Brügge ítélet (C‑187/01 és C‑385/01, EU:C:2003:87, 27., 28. és 31. pont). Hasonlóképpen, EJEB, Mihalache ítélet, 94. és 95. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">36</a>
</span>) Lásd például Pinto de Albuquerque bíró Mihalache ügyre vonatkozó párhuzamos véleményét, 10. és azt követő §‑ok.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">37</a>
</span>) A joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló, 2009. november 30‑i 2009/948/IB tanácsi kerethatározat (HL 2009. L 328., 42. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">38</a>
</span>) Ezt az elvet többek között a Charta 48. cikkének (1) bekezdése rögzíti.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">39</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Kossowski ítélet, 52. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">40</a>
</span>) Lásd részletesebben: GR és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑726/21, EU:C:2023:240, 35–53. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">41</a>
</span>) Kossowski ítélet, 53. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">42</a>
</span>) Mihalache ítélet, 98. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">43</a>
</span>) Uo., 97. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">44</a>
</span>) Például a 2009/948 kerethatározat (lásd a fenti 37. lábjegyzetet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">45</a>
</span>) Lásd analógia útján: 2010. november 16‑i Mantello ítélet (C‑261/09, EU:C:2010:683, 48. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">46</a>
</span>) Lásd: Bobek főtanácsnok bpost ügyre vonatkozó indítványa (C‑117/20, EU:C:2021:680, 119. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">47</a>
</span>) Lásd ugyanebben az értelemben: Bot főtanácsnok Kossowski ügyre vonatkozó indítványa (C‑486/14, EU:C:2015:812, 75. és 76. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">48</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: M ítélet, 30. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">49</a>
</span>) Lásd többek között: 2022. október 28‑i Generalstaatsanwaltschaft München (Kiadatás és ne bis in idem) ítélet (C‑435/22 PPU, EU:C:2022:852, 92. és 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok van Straaten ügyre vonatkozó indítványa (C‑150/05, EU:C:2006:381, 52. és 63. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">50</a>
</span>) Lásd többek között: 2003. február 11‑i Gözütok és Brügge ítélet (C‑187/01 és C‑385/01, EU:C:2003:87). Lásd még: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Gözütok és Brügge ügyre vonatkozó indítványa (C‑187/01 és C‑385/01, EU:C:2002:516, 83., 88., 89., 97. és 106. pont), valamint Bošnjak bíró Mihalache ügyre vonatkozó párhuzamos véleménye, amelyhez Serghides bíró is csatlakozott.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">51</a>
</span>) Lásd például: 2023. március 23‑i Dual Prod ítéletet (C‑412/21, EU:C:2023:234, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">52</a>
</span>) Lásd például: 2022. március 22‑i Nordzucker és társai ítélet (C‑151/20, EU:C:2022:203, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez az ítélkezési gyakorlat az EJEB ítélkezési gyakorlatát tükrözi, amely „olyan tényállásra [vonatkozott], amely ugyanazt a vádlottat érintő, és időben és térben egymáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó konkrét ténybeli körülmények összességét képezi, és amelynek fennállását az elítélés vagy büntetőeljárás megindítása érdekében bizonyítani kell” (lásd többek között: Zolotoukhine ítélet, 83. és 84. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">53</a>
</span>) 2022. március 22‑i bpost ítélet (C‑117/20, EU:C:2022:202, 37. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">54</a>
</span>) Lásd például: EJEB, 2016. november 15., A és B kontra Norvégia ítélet (CE:ECHR:2016:1115JUD002413011, 108. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">55</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 28‑i van Straaten ítélet (C‑150/05, EU:C:2006:614, 49. pont); Sharpston főtanácsnok Kraaijenbrink ügyre vonatkozó indítványa (C‑367/05, EU:C:2006:760, 49–52. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">56</a>
</span>) Lásd: 2022. március 22‑i bpost ítélet (C‑117/20, EU:C:2022:202, 30. pont). Lásd még: Bobek főtanácsnok bpost ügyre vonatkozó indítványa (C‑117/20, EU:C:2021:680, 135. pont). Ehhez hasonlóan: EJEB, 2010. január 14., Tsonyo Tsonev kontra Bulgária ítélet (2. sz.), CE:ECHR:2010:0114JUD000237603, 52. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-57" href="#c-57">57</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2007. július 18‑i Kraaijenbrink ítélet (C‑367/05, EU:C:2007:444, 29. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-58" href="#c-58">58</a>
</span>) Lásd: 2022. március 22‑i Nordzucker és társai ítélet (C‑151/20, EU:C:2022:203, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-59" href="#c-59">59</a>
</span>) 2006. március 9‑i ítélet (C‑436/04, EU:C:2006:165, 35. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-60" href="#c-60">60</a>
</span>) EJEB, Zolotoukhine ítélet, 78–84. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-61" href="#c-61">61</a>
</span>) Lásd: 2006. szeptember 28‑i Gasparini és társai ítélet (C‑467/04, EU:C:2006:610, 37. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-62" href="#c-62">62</a>
</span>) Lásd: 2017. április 5‑i Orsi és Baldetti ítélet (C‑217/15 és C‑350/15, EU:C:2017:264, 17. és 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-63" href="#c-63">63</a>
</span>) Mihalache ítélet, 97. és 98. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-64" href="#c-64">64</a>
</span>) Lásd például: AB és társai ítélet, 57. pont (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-65" href="#c-65">65</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány fenti 15–17. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-66" href="#c-66">66</a>
</span>) Rendkívül leegyszerűsítve, az in rem eljárások ténybeli helyzetre vonatkoznak, míg az in personam eljárások egy személy ellen irányulnak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-67" href="#c-67">67</a>
</span>) Coffey, G., „A History of the Common Law Double Jeopardy Principle: From Classical Antiquity to Modern Era”, Athens Journal of Law, 8. kötet, 3. szám, 2022. július, 253–278. oldal.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-68" href="#c-68">68</a>
</span>) Lásd: 1966. május 5‑i Gutmann kontra Bizottság ítélet (18/65 és 35/65, EU:C:1966:24), valamint a korai ítélkezési gyakorlatra való egyéb utalásokkal: Jääskinen főtanácsnok Spasic ügyre vonatkozó állásfoglalása (C‑129/14 PPU, EU:C:2014:739, 43. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-69" href="#c-69">69</a>
</span>) Lásd Coffey, G, i.m. a 67. lábjegyzetben. Hasonlóképpen, Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Gözütok és Brügge ügyre vonatkozó indítványa (C‑187/01 és C‑385/01, EU:C:2002:516, 49. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-70" href="#c-70">70</a>
</span>) Amint azt az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a Green kontra Egyesült Államok (1957) 355 US 184 ügyben megállapította (187). Lásd még: Bot főtanácsnok Kossowski ügyre vonatkozó indítványa (C‑486/14, EU:C:2015:812, 36. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-71" href="#c-71">71</a>
</span>) E tekintetben lásd: Sharpston főtanácsnok M ügyre vonatkozó indítványa (C‑398/12, EU:C:2014:65, 48. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-72" href="#c-72">72</a>
</span>) A „jogerő” fogalmát illetően lásd többek között: 2003. szeptember 30‑i Köbler ítélet (C‑224/01, EU:C:2003:513, 38. pont). A két fogalom közötti kapcsolatról lásd: 2022. március 22‑i Nordzucker és társai ítélet (C‑151/20, EU:C:2022:203, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-73" href="#c-73">73</a>
</span>) Lásd: 2021. május 12‑i Bundesrepublik Deutschland (Az Interpol vörös riasztása) ítélet (C‑505/19, EU:C:2021:376, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-74" href="#c-74">74</a>
</span>) Lásd: 2021. április 29‑i X (Európai elfogatóparancs – Ne bis in idem) ítélet (C‑665/20 PPU, EU:C:2021:339, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-75" href="#c-75">75</a>
</span>) Lásd: Bot főtanácsnok Kossowski ügyre vonatkozó indítványa (C‑486/14, EU:C:2015:812, 80. pont); Bobek főtanácsnok BV ügyre vonatkozó indítványa (C‑129/19, EU:C:2020:375, 113. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-76" href="#c-76">76</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2005. március 10‑i Miraglia ítélet (C‑469/03, EU:C:2005:156, 34. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-77" href="#c-77">77</a>
</span>) Lásd: 2021. május 12‑i Bundesrepublik Deutschland (Az Interpol vörös riasztása) ítélet (C‑505/19, EU:C:2021:376, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-78" href="#c-78">78</a>
</span>) Ehhez hasonlóan: Bobek főtanácsnok Bundesrepublik Deutschland (Az Interpol vörös riasztása) ügyre vonatkozó indítványa (C‑505/19, EU:C:2020:939, 93. pont) és a bpost ügyre vonatkozó indítványa (C‑117/20, EU:C:2021:680, 121. pont).</p>
</body>
</html>
