A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2024. február 29. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal – Légi közlekedés – 261/2004/EK rendelet – Az 5. cikk (1) és (3) bekezdése – A 7. cikk (1) bekezdése – A légi utasok kártalanítása a járat törlése esetén – A kártalanításhoz való jog jellege és alapja – Az utasok légi fuvarozóval szembeni követelésének engedményezése egy gazdasági társaságra – Az ilyen engedményezést megtiltó szerződési feltétel – 15. cikk – Korlátozás kizárása”

A C‑11/23. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Juzgado de lo Mercantil n.o 1 de Palma de Mallorca (Palma de Mallorca‑i 1. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2023. január 12‑én érkezett, 2022. október 31‑i határozatával terjesztett elő

az Eventmedia Soluciones SL

és

az Air Europa Líneas Aéreas SAU

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Jürimäe tanácselnök (előadó), K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, a harmadik tanács bírájaként eljárva, N. Piçarra, N. Jääskinen és M. Gavalec bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–

az Eventmedia Soluciones SL képviseletében R. M. Jiménez Varela procuradora és A. M. Martínez Cuadros abogada,

–

az Air Europa Líneas Aéreas SAU képviseletében N. de Dorremochea Guiot procurador és E. Olea Ballesteros abogado,

–

a spanyol kormány képviseletében L. Aguilera Ruiz, meghatalmazotti minőségben,

–

a litván kormány képviseletében S. Grigonis és V. Kazlauskaitė‑Švenčionienė, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. L. Buendía Sierra, N. Ruiz García és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.) 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdésének, 7. cikke (1) bekezdésének és 15. cikkének, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Eventmedia Soluciones SL (a továbbiakban: Eventmedia), hat légi utas követelésének engedményese és az Air Europa Líneas Aéreas SAU (a továbbiakban: Air Europa) közötti, egy járat törlése miatti kártalanítással kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő.

Az uniós jog

A 44/2001/EK rendelet

3

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikke 1. pontjának a) alpontja előírta:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

1) a)

ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt […]”

A 261/2004 rendelet

4

A 261/2004 rendelet (1), (7) és (20) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„(1)

Szükséges, hogy a Közösség fellépése a légiközlekedés terén többek között az utasok magas szintű védelmére irányuljon. Emellett maradéktalanul figyelembe kell venni az általános fogyasztóvédelmi követelményeket.

[…]

(7)

E rendelet hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a rendeletben meghatározott kötelezettségeknek [helyesen: kötelezettségek] azt az üzemeltető légifuvarozót terhelik, aki egy repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik, függetlenül attól, hogy saját tulajdonú, vagy legénységgel, illetve anélkül bérelt légi járművel végzi azt.

[…]

(20)

Az utasokat maradéktalanul tájékoztatni kellene a beszállás visszautasítása, valamint a járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén őket megillető jogokról, hogy ténylegesen gyakorolni tudják jogaikat.”

5

E rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja a következőképpen szól:

„E rendelet az itt meghatározott feltételek szerint megállapítja az utasokat megillető minimális jogokat, amikor

[…]

b)

légijáratukat törlik […]”

6

Az említett rendelet 2. cikkének b) pontja akként határozza meg az „üzemeltető légifuvarozó” fogalmát, mint az a „légifuvarozó, amely egy utassal vagy az utassal szerződéses jogviszonyban álló más jogi vagy természetes személlyel kötött szerződés szerint repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik”.

7

Ugyanezen rendelet „Hatály” című 3. cikke az (5) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„E rendeletet bármely, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott utasokat szállító üzemeltető légifuvarozóra alkalmazni kell. Amennyiben egy az utassal szerződési jogviszonyban nem álló üzemeltető légifuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.”

8

A 261/2004 rendelet „Járat törlése” című 5. cikke értelmében:

„(1)   Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak

[…]

c)

joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz a 7. cikkel összhangban, kivéve ha […] tájékoztatták őket a járat törléséről

[…]

(3)   Az üzemeltető légifuvarozó nem köteles kártalanítást fizetni a 7. cikk szerint, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.

[…]”

9

E rendelet „Kártalanításhoz való jog” című 7. cikke az (1) bekezdésének első albekezdésében a következőket írja elő:

„E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártalanítást kapják:

a)

250 EUR‑t minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra [helyesen: légi járatra];

b)

400 EUR‑t minden 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőútra [helyesen: légi járatra] és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra [helyesen: légi járatra];

c)

600 EUR‑t minden, az a) és b) pontba nem sorolható repülőútra [helyesen: légi járatra].”

10

Az említett rendelet „Korlátozás kizárása” című 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az utasokkal szemben e rendelet szerint fennálló kötelezettségek nem korlátozhatók, illetve azok alól nem lehet mentesülni, nevezetesen a szállítási szerződésben szereplő eltérés vagy korlátozó kikötés alapján.

(2)   Amennyiben azonban ilyen eltérést vagy korlátozó kikötést alkalmaznak egy utas tekintetében, vagy ha az utast nem tájékoztatják megfelelően jogairól és emiatt olyan kártalanítást fogadott el, amely elmarad attól, amelyet a rendelet előír, akkor az utas mindazonáltal jogosult az illetékes bíróság vagy szervek előtt megindítani a szükséges eljárást a pótlólagos kártalanításhoz való hozzájutás érdekében.”

A 93/13 irányelv

11

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

12

Ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13

A Santa Cruz‑i (Bolívia) Viru Viru repülőtérről Madridba (Spanyolország) tartó, 2022. március 24‑re tervezett járat törlésével érintett hat légi utas az Air Europával szembeni kártalanítási követelését az Eventmedia gazdasági társaságra engedményezte.

14

Ezt követően az Eventmedia a kérdést előterjesztő bíróság, a Juzgado de lo Mercantil n.o 1 de Palma de Mallorca (Palma de Mallorca‑i 1. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország) előtt eljárást indított az Air Europa ellen, hogy a 261/2004 rendelet alapján e hat utas mindegyike tekintetében 600 euró összegű kártalanítást kapjon.

15

E bíróság előtt az Air Europa vitatja az Eventmedia kereshetőségi jogát. Álláspontja szerint a követelés engedményezése jogilag nem volt érvényes, mivel arra az általános szerződési feltételek 15.1. pontjában foglalt (a továbbiakban: szóban forgó kikötés), az utasok jogainak engedményezésére vonatkozó tilalom megsértésével került sor. E kikötés értelmében „[a]z Air Europa és bármely fuvarozó felelőssége az 1. cikk értelmében – eltérő kikötés hiányában – a jegyet kiállító fuvarozó fuvarozási feltételei alapján [kerül meghatározásra]. Az utast megillető jogok szigorúan a személyéhez kötődnek, azok engedményezése tilos.”

16

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a spanyol jog értelmében a légi utas bírósági úton érvényesítheti a 261/2004 rendeletben előírt, az üzemeltető légi fuvarozóval szembeni kártalanításhoz való jogát egy úgynevezett „egyszerűsített” eljárás keretében, kötelező ügyvédi képviselet nélkül. A gyakorlatban a légi utasok ritkán élnek ezzel a lehetőséggel a légi fuvarozók többségének védekezése és az eljárási szabályok összetettsége miatt. Ezenkívül a légi utas meghatalmazást adhat egy jogi képviselőnek, hogy az az utas nevében és érdekében eljárjon a bíróság előtt.

17

Végül a spanyol jog szerint a légi utas engedményezheti a légifuvarozóval szembeni követelését többek között a 261/2004 rendelet alapján benyújtott kérelmekre szakosodott jogalanyra. Ilyen esetben e jogalany saját nevében és saját érdekében jelenik meg az eljárásban, a követelés engedményeseként védve érdekeit.

18

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a szóban forgó kikötés korlátozza a légi utasok azon lehetőségét, hogy jogaikat engedményezzék. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy egy ilyen kikötés összeegyeztethető‑e az uniós joggal.

19

E bíróság mindenekelőtt szükségesnek tartja annak meghatározását, hogy a fuvarozási szerződés általános szerződési feltételeiben szereplő és a légi utas jogainak engedményezését tiltó kikötés a légi utasok tekintetében fennálló, a 261/2004 rendelet 15. cikkének hatálya alá tartozó kötelezettségek korlátozásának minősül‑e. Ha ez lenne a helyzet, a szóban forgó kikötés semmis lenne, mivel ellentétes a spanyol jog értelmében vett kötelező vagy tiltó szabállyal.

20

Ezt követően az említett bíróság úgy véli, hogy a spanyol bíróságok által alkalmazott eltérő megközelítésekkel összefüggésben alapvető fontosságú a 261/2004 rendelet 5. cikkében és 7. cikkének (1) bekezdésében előírt kártalanításhoz való jog jellegének meghatározása. E tekintetben a 2018. március 7‑iflightright és társai ítélet (C‑274/16, C‑447/16 és C‑448/16, EU:C:2018:160, 63. pont), valamint a 2020. március 26‑iPrimera Air Scandinavia ítélet (C‑215/18, EU:C:2020:235, 49. pont) arra utalhat, hogy szerződéses jellegű jogról van szó. Ezzel szemben az a körülmény, hogy a 261/2004 rendelet (7) preambulumbekezdésével és 2. cikkének b) pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke az üzemeltető légifuvarozót akkor is felelőssé teszi, ha nem kötött szerződést a légi utassal, arra enged következtetni, hogy a légi utast a kártalanításhoz való joga közvetlenül az említett rendelet alapján illeti meg.

21

Másodlagosan, arra az esetre, ha a 261/2004 rendelet 15. cikkével nem ellentétes a légi utas jogainak engedményezését tiltó kikötés, vagy ha az e rendeletben előírt kártalanításhoz való jognak szerződéses alapja lenne, a kérdést előterjesztő bíróság végül a 93/13 irányelv értelmezését kéri. E tekintetben arra keresi a választ, hogy két eladó vagy szolgáltató közötti jogvitában hivatalból megállapíthatja‑e, és ha igen, milyen feltételek mellett, hogy az egyik eladó vagy szolgáltató és a jogait a másik eladóra vagy szolgáltatóra engedményező fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt kikötés tisztességtelen.

22

E körülmények között határozott úgy a Juzgado de lo Mercantil n.o 1 de Palma de Mallorca (Palma de Mallorca‑i 1. sz. kereskedelmi bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

Tekinthető‑e [a szóban forgó kikötéshez] hasonló feltétel légifuvarozási szerződésbe foglalása a [261/2004 rendelet] 15. cikkében szereplő kizárt korlátozásnak azon az alapon, hogy korlátozza a fuvarozó kötelezettségeit azáltal, hogy szűkíti az utasok azon lehetőségét, hogy a járat törlése miatti kártalanításhoz való jogukat a követelés engedményezésével érvényesítsék?

2)

Értelmezhető‑e úgy a [261/2004 rendelet] 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjával és 5. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdése, hogy a légi járat törlése miatt az üzemeltető légi fuvarozót terhelő kártalanítás fizetése az említett rendelet által előírt kötelezettségnek minősül, függetlenül az utassal kötött fuvarozási szerződés meglététől, valamint a légi fuvarozó szerződéses kötelezettségeinek vétkes megszegésétől?

[…]

3)

[Másodlagosan, amennyiben a Bíróság azt állapítaná meg, hogy az említett feltétel nem minősül a 261/2004 rendelet 15. cikke szerinti kizárt korlátozásnak, vagy hogy a kártalanításhoz való jog szerződéses jellegű, úgy kell‑e értelmezni a [93/13] irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, hogy a járat törlése miatt a [261/2004 rendelet] 7. cikkének (1) bekezdésében előírt kártalanítás iránti igényt elbíráló nemzeti bíróságnak hivatalból felül kell vizsgálnia a fuvarozási szerződésben foglalt olyan feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét, amely nem teszi lehetővé az utas jogainak engedményezését, ha a keresetet az – engedményezővel ellentétben fogyasztónak és felhasználónak nem minősülő – engedményes nyújtja be?

4)

Ha indokolt a hivatalból történő bírósági felülvizsgálat, mellőzhető‑e a fogyasztó kioktatására és annak megállapítására vonatkozó kötelezettség, hogy a fogyasztó hivatkozik‑e a feltétel tisztességtelen jellegére vagy elfogadja a feltételt, tekintettel a ráutaló magatartásra, miszerint a követelését egy esetlegesen tisztességtelen, a követelés engedményezését tiltó feltétel megsértésével engedményezte?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

23

Elsőként vizsgálandó második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdésének, valamint 7. cikke (1) bekezdésének együttes rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy járat törlése esetén a légi utasoknak az e rendelkezések szerinti, az üzemeltető légi fuvarozó általi kártalanításhoz való joga és ez utóbbinak a kártalanítás fizetésére vonatkozó ehhez kapcsolódó kötelezettsége e rendeletből ered, vagy úgy kell értelmezni, hogy e jog és e kötelezettség alapja egy olyan szerződés, amelyet adott esetben e fuvarozó és az érintett légi utas kötött, vagy akár az ilyen szerződés említett fuvarozó általi vétkes nemteljesítése.

24

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2017. május 11‑iKrijgsman ítélet, C‑302/16, EU:C:2017:359, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. szeptember 29‑iLOT [A közigazgatási hatóság által előírt kártalanítás] ítélet, C‑597/20, EU:C:2022:735, 21. pont).

25

A 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a járat törlése esetén az érintett utasoknak „joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz” e rendelet 7. cikkével összhangban, kivéve, ha az előbbi rendelkezésben foglalt feltételeknek megfelelően tájékoztatták őket a járat törléséről (2021. december 21‑iAirhelp ítélet, C‑263/20, EU:C:2021:1039, 49. pont). E cikk (3) bekezdése meghatározza azokat a feltételeket, amelyek esetén az üzemeltető légi fuvarozó nem köteles ezt a kártalanítást megfizetni, ha a járattörlés rendkívüli körülmények miatt történt (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑iWallentin‑Hermann ítélet, C‑549/07, EU:C:2008:771, 20. pont).

26

E rendelet 7. cikkének (1) bekezdése átalányösszegként határozza meg azon kártalanítás összegét, amelyre a légi utas jogosult, amennyiben az említett rendelet e rendelkezésre hivatkozik.

27

E rendelkezések szövegére tekintettel és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban az üzemeltető légi fuvarozó által fizetendő egységesített és átalány alapján számított kártalanításhoz való jog a 261/2004 rendelet által a légi utasok számára biztosított alapvető jogok közé tartozik (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iPrimera Air Scandinavia ítélet, C‑215/18, EU:C:2020:235, 37. pont).

28

Ebből következik, hogy valamely légi járat törlése esetén a légi utasoknak a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti kártalanításhoz való joga és az üzemeltető légi fuvarozó ehhez kapcsolódó, az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében előírt kártalanítás fizetésére vonatkozó kötelezettsége közvetlenül e rendeletből ered. E jog és e kötelezettség ennélfogva nem tekinthető úgy, mint amely egy olyan szerződésen alapul, amelyet adott esetben a légi utas és az érintett üzemeltető légi fuvarozó kötött, vagy – még inkább – az ilyen szerződés ez utóbbi általi vétkes nemteljesítésén.

29

Ezt az értelmezést megerősíti a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdésének, valamint 7. cikke (1) bekezdésének szövegkörnyezete, valamint e rendelet célkitűzése.

30

Először is e szövegkörnyezetet illetően meg kell állapítani egyrészt, hogy a 261/2004 rendelet az 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az abban foglalt feltételek szerint „megállapítja” a légi utasokat a járatuk törlése esetén megillető minimális jogokat.

31

Másrészt a 261/2004 rendelet 2. cikkének b) pontja és 3. cikkének (5) bekezdése rendelkezéseinek együttes olvasatából az következik, hogy valamely, késéssel vagy járattörléssel érintett légi járat utasa még akkor is hivatkozhat erre a rendeletre az üzemeltető légi fuvarozóval szemben, ha az utas és az üzemeltető légi fuvarozó nem áll szerződéses jogviszonyban egymással (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iPrimera Air Scandinavia ítélet, C‑215/18, EU:C:2020:235, 27–29. pont).

32

E rendelkezések tehát megerősítik azt az értelmezést, amely szerint a légi utasok járatuk törlése esetén a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikke szerinti kártalanításhoz való joga közvetlenül e rendeletből ered.

33

Másodszor, ami a 261/2004 rendelet célkitűzését illeti, amint az a rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, ez az utasok magas szintű védelmének biztosítására irányul, miáltal a számukra elismert ilyen jogoknak tág értelmezés tárgyát kell képezniük (lásd ebben az értelemben: 2012. október 4‑iRodríguez Cachafeiro és Martínez‑Reboredo Varela‑Villamor ítélet, C‑321/11, EU:C:2012:609, 25. pont; 2020. április 30‑iBlue Air – Airline Management Solutions, C‑584/18, EU:C:2020:324, 93. pont).

34

Márpedig a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontja és 7. cikke (1) bekezdése együttes rendelkezéseinek a jelen ítélet 28. pontjában kifejtett értelmezése megfelel e célkitűzésnek, mivel biztosítja, hogy a járat törlésével érintett valamennyi légi utas jogosult legyen az e rendelkezésekben előírt feltételek szerinti kártalanításra, függetlenül attól, hogy kötött‑e fuvarozási szerződést az üzemeltető légi fuvarozóval, vagy sem.

35

Ezenfelül ez az értelmezés semmiképpen sem ellentétes a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatával, amely szerint a 261/2004 rendelet szerinti kártalanításhoz való joggal kapcsolatos keresetek a 44/2001 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyek” körébe tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2018. március 7‑iflightright és társai ítélet, C‑274/16, C‑447/16 és C‑448/16, EU:C:2018:160, 63–65. pont; 2020. március 26‑iPrimera Air Scandinavia ítélet, C‑215/18, EU:C:2020:235, 49. pont). A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra vonatkozó ezen ítélkezési gyakorlattal ugyanis a Bíróság az e rendelkezés értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel” kapcsolatos ügy fogalmának egységes alkalmazását kívánta biztosítani annak kimondásával, hogy ahhoz, hogy e fogalom alá tartozzon, nincs jelentősége annak, hogy a fuvarozási szerződést a légi utas nem közvetlenül az érintett üzemeltető légi fuvarozóval kötötte, hanem egy másik szolgáltatóval, például egy utazási irodával. Amint arra a spanyol kormány és az Európai Bizottság hivatkozott, az említett ítélkezési gyakorlat nem a 261/2004 rendeletben előírt kártalanításhoz való jog alapját illetően kíván állást foglalni.

36

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szerződésen alapuló kereset a szóban forgó szerződés feltételein vagy a szerződés alapján alkalmazandó jogszabályokon alapuló követelés érvényesítésére irányulhat (lásd ebben az értelemben: 2020. november 24‑iWikingerhof ítélet, C‑59/19, EU:C:2020:950, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az alapeljáráshoz hasonló ügyben, noha a légi utas által az üzemeltető légi fuvarozóval, vagy egy olyan társasággal szemben, amely az utóbbi kártérítési igényének engedményese indított, a kártalanítási kereset jogalapja szükségszerűen egy – akár az említett légi fuvarozóval, akár más szolgáltatóval kötött – szerződés meglétében rejlik (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iPrimera Air Scandinavia ítélet, C‑215/18, EU:C:2020:235, 50–52. pont), a kártalanításhoz való jog közvetlenül a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 7. cikke (1) bekezdésének együttes rendelkezéseiből következik, amelyet ez az utas, vagy az engedményes társaság e kereset keretében, különösen a járat törlése esetén érvényesíthet, amint az a jelen ítélet 28. és 32. pontjából kitűnik.

37

A fenti indokok összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdésének, valamint 7. cikke (1) bekezdésének együttes rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy járat törlése esetén a légi utasoknak az e rendelkezések szerinti, az üzemeltető légi fuvarozó általi kártalanításhoz való joga és ez utóbbinak a kártalanítás fizetésére vonatkozó ehhez kapcsolódó kötelezettsége közvetlenül e rendeletből ered.

Az első kérdésről

38

Másodikként vizsgálandó első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 261/2004 rendelet 15. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha egy fuvarozási szerződésbe olyan kikötést foglalnak bele, amely megtiltja a légi utasnak az üzemeltető légi fuvarozóval szemben e rendelet rendelkezései alapján fennálló jogainak az engedményezését.

39

A 261/2004 rendelet „Korlátozás kizárása” című 15. cikke az (1) bekezdésében kimondja, hogy a légi fuvarozóknak az utasokkal szemben e rendelet szerint fennálló kötelezettségei nem korlátozhatók, illetve azok alól nem lehet mentesülni, nevezetesen a szállítási szerződésben szereplő eltérés vagy korlátozó kikötés alapján.

40

E rendelkezésnek megfelelően és figyelembe véve a második kérdésre adott választ, az üzemeltető légi fuvarozónak a járat törlése esetén az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében előírt kártalanítás megfizetésére vonatkozó kötelezettségét tehát nem lehet szerződéses úton korlátozni vagy megszüntetni.

41

E tekintetben hozzá kell tenni, hogy tekintettel a légi utasok magas szintű védelmének többek között a 261/2004 rendelet 15. cikke mögött húzódó célkitűzésére, valamint arra a tág értelmezésre, amelyet a jelen ítélet 33. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ezen utasok számára biztosított jogoknak kell tulajdonítani, e rendelkezést, mivel az e jogoktól való eltérések kizártságát határozza meg, szintén tágan kell értelmezni (lásd analógia útján: 2020. április 30‑iBlue Air – Airline Management Solutions itélet, C‑584/18, EU:C:2020:324, 102. pont).

42

Így, tekintve, hogy az említett rendelkezés a „nevezetesen” szót használja, és e célkitűzésre figyelemmel, úgy kell tekinteni, hogy nem csupán azok az eltérések vannak kizárva, amelyek egy szállítási szerződésben – a légi utas által aláírt kétoldalú aktusban – szerepelnek, hanem és még inkább azok az eltérések is, amelyek más, az üzemeltető légi fuvarozó által kiállított egyoldalú jellegű dokumentumokban szerepelnek, amelyekre e fuvarozó hivatkozni szándékozik az érintett légi utasokkal szemben (lásd ebben az értelemben: 2020. április 30‑iBlue Air – Airline Management Solutions, C‑584/18, EU:C:2020:324, 102. pont). Ugyanez a rendelkezés tehát alkalmazható az általános fuvarozási szerződési feltételekben szereplő eltérésekre.

43

Ezenkívül az említett célkitűzésre tekintettel és a légi utasok kártalanításhoz való joga tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében a 261/2004 rendelet 15. cikke értelmében véve kizártnak kell tekinteni nemcsak azokat az eltéréseket vagy korlátozásokat, amelyek közvetlenül e jogra mint olyanra vonatkoznak, hanem azokat is, amelyek az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekhez képest korlátozzák az említett jog gyakorlásának módjait ezen utasok kárára.

44

A légi utasok magas szintű védelmének biztosítása, valamint annak érdekében, hogy ezen utasok a 261/2004 rendelet (20) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzésnek megfelelően hatékonyan gyakorolhassák jogaikat, biztosítani kell, hogy a járat törlésével érintett utas szabadon megválaszthassa a joga védelmének leghatékonyabb módját, lehetővé téve számára többek között annak eldöntését, hogy közvetlenül az üzemeltető légi fuvarozóhoz vagy az illetékes bírósághoz fordul‑e, vagy – amennyiben a vonatkozó nemzeti jog előírja – követelését harmadik személyre engedményezi annak érdekében, hogy megóvja magát olyan nehézségektől és költségektől, amelyek visszatarthatják őt attól, hogy e fuvarozóval szemben személyes lépéseket tegyen egy korlátozott pénzügyi vonatkozású ügyben.

45

Ebből következik, hogy a fuvarozási szerződés általános szerződési feltételeiben szereplő és a légi utas jogainak az üzemeltető légi fuvarozóra történő engedményezését tiltó kikötés a 261/2004 rendelet 15. cikke értelmében vett kizárt korlátozásnak minősül.

46

A fenti indokok összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 15. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha egy fuvarozási szerződésbe olyan kikötést foglalnak bele, amely megtiltja a légi utasnak az üzemeltető légi fuvarozóval szemben e rendelet rendelkezései alapján fennálló jogainak az engedményezését.

A harmadik és a negyedik kérdésről

47

Az első és a második kérdésre adott válaszra figyelemmel a harmadik és a negyedik kérdést nem kell megválaszolni.

A költségekről

48

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

 

1)

A visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdésének, valamint 7. cikke (1) bekezdésének együttes rendelkezéseit

a következőképpen kell értelmezni:

járat törlése esetén a légi utasoknak az e rendelkezések szerinti, az üzemeltető légi fuvarozó általi kártalanításhoz való joga és ez utóbbinak a kártalanítás fizetésére vonatkozó ehhez kapcsolódó kötelezettsége közvetlenül e rendeletből ered.

 

2)

A 261/2004 rendelet 15. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

azzal ellentétes, ha egy fuvarozási szerződésbe olyan kikötést foglalnak bele, amely megtiltja a légi utasnak az üzemeltető légi fuvarozóval szemben e rendelet rendelkezései alapján fennálló jogainak az engedményezését.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.