1.

A jelen fellebbezés útján a Tanács Főtitkárságának (korábbi) tisztviselője ( 2 ) a Törvényszék 2024. április 10‑i AL kontra Bizottság ítéletének ( 3 ) hatályon kívül helyezését kéri.

2.

A megtámadott ítélet helybenhagyja az Európai Bizottság azon határozatát, ( 4 ) amely elrendelte a felperes számára családi támogatásként kifizetett bizonyos összegek visszatérítését.

3.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlattal rendelkezik, amely szerint a megsemmisítési keresettel megtámadott sérelmet okozó aktus jogszerűségét főszabály szerint az aktus elfogadásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi körülmények alapján kell vizsgálni.

4.

A jelen ügyben azt kell meghatározni, hogy a Törvényszék elferdítette‑e a tényállást azzal, hogy nem vette figyelembe az ügy irataihoz megfelelően csatolt, a sérelmet okozó aktus elfogadása után, ám a megsemmisítési kereset írásbeli szakaszának lezárása előtt hozott jogerős nemzeti ítélet visszaható hatályát.

I.

A jogi háttér. A személyzeti szabályzat ( 5 )

5.

A 85. cikk értelmében:

II.

A jogvita előzményei

6.

A jogvita hátterét a megtámadott ítélet 2‑13. pontja részletesen ismerteti. Csak a jelen indítvány szempontjából meghatározó pontokat említem.

7.

AL‑t 2007. december 1‑jén kinevezték tisztviselőnek a Tanács Főtitkárságánál Belgiumban.

8.

2010. július 28‑án a hatáskörrel rendelkező román hatóság elrendelte két kiskorú gyermek AL nevelőszülőnél való elhelyezését. ( 6 ) Az adminisztráció engedélyezte e gyermekek Belgiumba költözését, hogy AL‑lel és feleségével éljenek.

9.

AL a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 2. cikke alapján eltartott gyermekek után járó támogatás iránti kérelmet nyújtott be, amelyet a 2010. augusztus 1‑jétől 2013. július 31‑ig tartó időszakra megadtak és folyósítottak számára. ( 7 ) AL a kérelme alátámasztására szülői engedéllyel egyenértékű konzuli okiratokat nyújtott be.

10.

AL és a gyermekek szülei 2012. október 16‑án benyújtott közös kérelmére a gyermekvédelmi bizottság 2013. január 30‑én elfogadott egy‑egy határozatával ( 8 ) megszüntette a nevelőszülőnél való elhelyezést.

11.

A jelen ügy iratai szerint a kérelmezők távollétében 2013. január 30‑án elfogadott két nemzeti határozatról soha nem értesítették AL‑t. ( 9 )

12.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2016‑ban indított vizsgálatának eredményeként a Bizottság 2021. március 22‑én az (EU) 2019/792 határozat ( 10 ) alkalmazásával, a személyzeti szabályzat 85. cikkével ( 11 ) összhangban elrendelte az AL számára (többek között) a két gyermek után 2010. augusztus 1. és 2013. július 31. közötti időszakban jogosulatlanul kifizetett támogatás visszatérítését.

13.

AL e határozattal szemben kettős jogorvoslattal élt:

–

2021. március 16‑án a gyermekek szüleivel együtt megsemmisítési keresetet nyújtott be a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék, Románia) előtt a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok ellen. ( 12 ) Azt állították, hogy e határozatok ellentétesek a gyermekek mindenek felett álló érdekével, illetve egyéb formai hibák mellett e határozatokról nem kaptak értesítést.

–

a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a 2021. március 22‑i határozat ellen.

14.

E kettős jogorvoslat eredménye a következő volt:

–

A 2013. január 30‑i nemzeti határozatok megtámadása tekintetében a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék) 2022. május 16‑i ítéletében ( 13 ) visszaható hatállyal megállapította e határozatok teljes semmisségét. Az ítélet 2022. augusztus 16‑án jogerőre emelkedett. ( 14 )

–

A Bizottsághoz benyújtott panaszt 2021. október 22‑én a kinevezésre jogosult hatóság részben helyben hagyta, így: a) visszaállította a támogatást a 2010. augusztus 1. és 2013. január 29. közötti időszakra; és b) elrendelte a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok elfogadása után jogosulatlanul kifizetett támogatások visszatérítését, az egyik gyermek esetében hat hónapos időszak, a másik esetében pedig két hónapos időszak tekintetében. ( 15 ) Bár a Bizottság, mint kinevezésre jogosult hatóság kellő időben értesült a bukaresti törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásról, a panasz elbírálása szempontjából azt nem minősítette relevánsnak. ( 16 )

III.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

15.

AL 2022. január 21‑én megsemmisítési keresetet indított a 2021. október 22‑i határozat ellen a Törvényszék előtt.

16.

AL a kérelmét öt megsemmisítési jogalapra alapozta. A negyedik jogalap a személyzeti szabályzat 85. cikkének megsértésére és a két gyermek után a 2013. január 30-i nemzeti határozatok elfogadását követő és a támogatás nyújtása időszakának végéig (2013. február 1‑jétől július 31‑ig) tartó időszakban kifizetett támogatással kapcsolatos téves értékelésre hivatkozott.

17.

AL e megsemmisítési jogalap keretében:

–

megismételte, hogy nem volt tudomása a 2013. január 30‑i nemzeti határozatokról, és így nem állt szándékában szándékosan félrevezetni az adminisztrációt a nevelőszülőnél való elhelyezés megszűnésének időpontjával kapcsolatban. ( 17 )

–

hangsúlyozta a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék) előtt folyamatban lévő peres eljárás létezését. ( 18 )

–

kijelentette, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok nem érintik a konzuli okiratok érvényességét, amelyek állsáspontja szerint indokolják a gyermektartási támogatás megítélését.

18.

AL a 2022. augusztus 30‑án benyújtott későbbi beadványban (válaszban) tájékoztatta a Törvényszéket a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék) előtt folyó eljárás eredményéről, és megküldte a 2022. május 16‑i ítélet másolatát.

19.

A Bizottság a viszonválaszában azt állította, hogy a 2022. május 16‑i ítélet nem érintheti a megtámadott határozat jogszerűségét, mivel e határozatot kizárólag az elfogadásakor fennálló tények figyelembevételével kell értékelni. ( 19 )

20.

A Törvényszék a megtámadott ítéletben:

–

a negyedik megsemmisítési jogalap tekintetében kijelentette, hogy az adminisztráció helyesen vélte úgy, hogy AL szándékosan tévesztette meg azzal, hogy nem közölte a nevelőszülőnél való elhelyezés 2013. február 1‑jétől való megszűnését. ( 20 )

–

megállapította, hogy „a 85. cikk alkalmazása szempontjából nem bír[t] jelentőséggel, hogy a nevelőszülőnél való elhelyezést megszüntető határozattal szemben bírósági eljárás [volt] folyamatban a román igazságszolgáltatási szervek előtt, mivel e határozat 2013 januárjától joghatásokat váltott ki.” ( 21 )

–

úgy ítélte meg, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem követett el értékelési hibát azzal, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok elfogadása nyomán elrendelte a kifizetett támogatások visszatérítését. Bár a támogatást a gyermekeknek a felperesnél való elhelyezését igazoló konzuli okiratok alapján megítélték és fenntartották, a gyermekek eltartásának költségei indokolták e támogatás nyújtását. ( 22 )

21.

A Törvényszék ezért a negyedik megsemmisítési jogalapot, mint megalapozatlant elutasította.

IV.

A Bíróság előtti eljárás

22.

AL a 2024. december 19‑én benyújtott fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:

–

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–

semmisítse meg a 2021. október 22‑i határozatot azon részében, amennyiben elutasította a 2021. március 22‑i határozattal szemben benyújtott panaszt;

–

tegye lehetővé a felperes számára, hogy a jövőben, amint rendelkezésre állnak új jogi vagy ténybeli elemek, új, kapcsolódó jogi vagy ténybeli elemeket hozzon fel;

–

az általa megfelelőnek tartott módon hivatkozzon bármilyen közérdekre;

–

a Bizottságot kötelezze a saját költségei, valamint a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

23.

A Bizottság az alábbiakat kéri a Bíróságtól:

–

utasítsa el a fellebbezést.

–

A fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

V.

A második fellebbezési jogalap

24.

AL a fellebbezésében a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése érdekében három jogalapra hivatkozik, amelyek közül – mint már említettem – csak a másodikkal foglalkozom. E fellebbezési jogalap három részre oszlik.

A.

AL és a Bizottság érvelése

25.

A második fellebbezési jogalap első részében AL azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elferdítette a tényeket (a megtámadott ítélet 100. pontjában tett) azon megállapításával, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatokkal szemben „bírósági eljárás [volt] folyamatban” a román igazságszolgáltatási szervek előtt, holott az adott eljárás valójában a válaszhoz mellékelt 2022. május 16‑i ítélettel lezárult.

26.

A második fellebbezési jogalap második részében AL azt állítja, hogy a 2022. május 16‑i ítélet alapján a Törvényszék tévesen értelmezte a jogot (a megtámadott ítélet 100. pontjában tett) azon kijelentésével, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok 2013 januárjától joghatásokat váltottak ki.

27.

A második fellebbezési jogalap harmadik részében AL azt állítja, hogy a Törvényszék nem tartotta tiszteletben az alakiság szimmetriájának szabályát (a megtámadott ítélet 101. pontjában tett) azon megállapításával, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem követett el értékelési hibát a kifizetett támogatások visszatérítésének a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok alapján való elrendelésekor.

28.

A Bizottság kifogásolja e fellebbezési jogalapot, megismételve, hogy a sérelmet okozó aktus jogszerűségének megítéléséhez a Törvényszéknek azon időpontot kell figyelembe vennie, amikor a kinevezésre jogosult hatóság elfogadta a megtámadott aktust, ami 2021. október 22‑e. Ezen időpontban az eljárás még folyamatban volt a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék) előtt.

29.

Ugyanezen okból a Bizottság rámutat, hogy 2021. október 22‑én a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok ex tunc megsemmisítése még nem történt meg.

30.

Végül a Bizottság elutasítja a második fellebbezési jogalap harmadik részét, mint nem világos és nem kellően megalapozott.

B.

Értékelés

1.

Előzetes észrevételek

31.

A második fellebbezési jogalap első és második része szorosan összefügg. Eltérő nézőpontból ugyan, de mindkét rész bírálja a Törvényszéket azért, mert nem vette figyelembe: a) a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék) előtt indított megsemmisítési eljárás lezárását; és b) a 2022. május 16‑i ítéletnek a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok joghatásaira gyakorolt következményeit.

32.

Előzetesen emlékeztetnék arra, hogy a 2022. május 16‑i (jogerős) ítélet a 2013. január 30‑i nemzeti határozatokat ab origine semmisnek nyilvánította. E határozatok ezért soha nem váltottak ki joghatásokat. Különösen, jogilag nem szüntették meg a 2013‑ban hatályban lévő nevelőszülőnél való elhelyezést.

33.

AL számára 2013. július 31‑ig folyósították a gyermektartási támogatást. Következésképpen az ellátás nyújtásának időtartama alatt a 2010. július 28‑i határozattal elrendelt nevelőszülőnél való elhelyezést érvényesnek és hatályosnak tekintették: a gyermekek a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 2. cikke (2) bekezdésének értelmében eltartott gyermeknek minősültek.

34.

A személyzeti szabályzat 85. cikkének alkalmazása szempontjából tehát nem volt sem tartásdíj címén ( 23 ) jogosulatlanul kifizetett összeg sem pedig nyilvánvaló szándék arra, hogy „[megtévesszék] az adminisztrációt” a nevelőszülőnél való elhelyezés megszűnése tekintetében.

35.

Ezen az összefüggésben az AL részéről a megtámadott ítélet 100. pontjával szemben megfogalmazott bírálatnak két vetülete van:

–

ami azon megállapítást illeti, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok elleni megsemmisítési kereset még folyamatban volt, AL kifejezetten „a tények jelentős elferdítésére” hivatkozik. ( 24 )

–

ami a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok a jogerőre emelkedéstől kifejtett joghatásait illeti, AL kifogásolja a Törvényszék által az e határozatokat megsemmisítő ítéletnek adott értelmezést.

2.

A második fellebbezési jogalap első része

36.

Mint már említettem, AL felrója a Törvényszéknek, hogy elferdítette a tényeket azon megállapításával, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok megsemmisítésére irányuló bírósági eljárás volt folyamatban a román bíróság előtt, holott valójában már lezárult. AL azt is felrója, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a (jogerőre emelkedett) 2022. május 16‑i ítéletet, amely elbírálta e megsemmisítés iránti keresetet.

37.

A tények elferdítését, mint „kivételes jellegű” ( 25 ) fellebbezési jogalapot szigorúan kell értelmezni. E jogalap elfogadásához a következő feltételeknek kell teljesülniük:

–

a fellebbezőnek „pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által állítólagosan elferdített elemeket, és bizonyítania kell azokat az értékelési hibákat, amelyek megítélése szerint ehhez az elferdítéshez vezettek”; ( 26 )

–

a Törvényszék által elkövetett hibának a megállapításai olyan lényegi pontatlanságában kell megnyilvánulnia, amely nyilvánvalóan kitűnik az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás újbóli értékelésére; ( 27 )

–

ahhoz, hogy bizonyítást nyerjen a tények elferdítése, érintenie kell a megtámadott ítélet megalapozottságát. ( 28 )

38.

Az első követelmény tekintetében AL álláspontom szerint teljesítette az állításának megalapozottságára és bizonyítására vonatkozó kötelezettségét: pontosan azonosította az állítólagosan elferdített tényt és az elferdítéséből eredő értékelési hibát. ( 29 )

39.

A harmadik követelmény tekintetében vitathatatlanul fontosnak tartom a 2013. január 30-i nemzeti határozatok ab origine semmisségét megállapító 2022. május 16-i ítélet hatását. Mint már hangsúlyoztam, e határozatok a román bíróság álláspontja szerint soha nem váltottak ki joghatásokat, ami teljes mértékben érinti a megtámadott ítélet „megalapozottságát”.

40.

Ehhez képest a második követelmény értékelése komoly nehézségekkel jár a 2022. május 16‑i ítélet elfogadásának időpontja miatt. Ezen ítéletet a megtámadott határozat elfogadása után, ám a Törvényszék előtt függőben lévő megsemmisítési kereset írásbeli szakaszának lezárása előtt hozták meg.

41.

E tekintetben kiemelek két fontos szempontot.

42.

Először is, nem vitatott, hogy AL benyújtotta a Törvényszékhez a 2022. május 16‑i ítéletet, amelyet az eljárás nyelvére lefordított változata kíséretében a válaszához csatolt.

43.

Az sem vitatott, hogy a Törvényszék elmulasztotta értékelni a 2022. május 16‑i ítélet létezését és annak a 2013. január 30‑i nemzeti határozatokra gyakorolt jogi hatását.

44.

Egyetértek a Mengozzi főtanácsnok által kifejtett véleménnyel: a tények elferdítése állhat fenn, „akár a figyelembe vett bizonyítékok tartalmának nyilvánvalóan téves megállapításáról legyen szó, akár […] a bizonyítékok olyan kihagyásáról vagy kiválogatásáról, ami nyilvánvalóan megtévesztő és téves képet ad a valóságról.” ( 30 )

45.

Fennáll tehát a tények elferdítése a bizonyítékok indokolatlan vagy önkényes kihagyása vagy kiválogatása esetén.

46.

A Bizottság állítása szerint a jelen ügyben e kihagyást nem csupán indokolta, hanem megkövetelte a Bíróság által a megtámadott aktus jogszerűségének elbírálásában mérvadó időpont tekintetében kidolgozott ítélkezési gyakorlat, amely az aktus elfogadásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemeken alapul. ( 31 )

47.

Az alábbiakban kifejtett okokból úgy vélem, hogy ezen érv a jelen ügyben nem állja meg a helyét.

a)

A megtámadott határozat elfogadásának időpontjában „fennálló” elemek

48.

A Törvényszéknek kizárólag az azon időpontban fennálló tényállásra kellett alapítania az értékelését, amelyben az adminisztráció elfogadta a megtámadott határozatot (2021. október 22.)? ( 32 )

49.

Meglátásom szerint mind a Bizottság (a válaszbeadványában), mind a Törvényszék (a megtámadott ítéletben) téves megközelítést alkalmazott annak meghatározásakor, hogy mely ténybeli és jogi elemek „álltak fenn” az említett időpontban. Mindkét megközelítés a meghatározó tényezők tisztán anyagi szemléletén alapul, és ennek eredményeként:

–

a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok 2021. október 22‑én de facto „léteztek” (olyan értelemben, hogy már megtörtént az elfogadásuk), és azok (nyilvánvaló) joghatása a nevelőszülőnél való elhelyezés megszüntetése volt.

–

ezzel szemben a 2022. május 16‑i ítélet 2021. október 22‑én még nem „létezett”. Ezért helyes az állítás, hogy a megsemmisítési kereset folyamatban volt a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék) előtt.

50.

E megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja a jelen ügyben felmerült alapvető problémát, vagyis a 2022. május 16‑i ítélet visszaható és csupán deklaratív joghatásának, valamint jogerős jellegének figyelembevételét.

51.

A 2022. május 16‑i ítélet akadályát képezte, hogy a Törvényszék a ténybeli és jogi összefüggés meghatározása céljából elismerje a de jure semmis 2013. január 30‑i nemzeti határozatok hatályát.

52.

Mivel a Törvényszék mellőzte ezen elemet (vagyis nem ismerte el, hogy 2021. október 22‑én a 2013. január 30-i nemzeti határozatok nem tekinthetők érvényesnek), figyelmen kívül hagyta a 2022. május 16‑i ítélet visszaható hatályát. ( 33 ) Ezáltal a Törvényszék elferdítette a jogvita kulcsfontosságú tényét, azaz a gyermekek AL‑hez fűződő helyzetét, valamint a tényállásra ratione temporis alkalmazandó román jog értelmezését.

53.

A tények elferdítésének megállapításakor nincs jelentősége, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok semmissége a megtámadott határozat meghozatalát követően hozott jogerős ítéletből származott‑e, amennyiben ezen ítélet a szövege alapján egy korábbi időpontra visszaható hatállyal fejti ki joghatásait – mint a jelen ügyben is.

54.

Hangsúlyozom, hogy a 2022. május 16-i ítélet megváltoztatta a 2013 januárjában „fennálló” helyzetet a 2013. január 30-i nemzeti határozatok teljes semmisségének egyértelmű, visszaható hatállyal történő megállapításával. E határozatok radikális módon (ex tunc) eltűntek a román jogrendszerből.

55.

Továbbá a 2022. május 16‑i ítélet nem rendelkezett önálló konstitutív hatállyal: csupán „megállapította” a 2013. január 30‑i nemzeti határozatokat kezdettől fogva érintő hibát. ( 34 ) E nemzeti határozatok hatályon kívül helyezésével a román bíróság visszaállította az ítélet meghozatala előtt fennálló (a 2010. július 28‑i határozatban meghatározott) korábbi jogi helyzetet. ( 35 )

56.

Végül, a 2022. május 16‑i ítélet egy román bíróság érdemi (és jogerős) válasza volt egy olyan nemzeti jogi aktus érvényességét vitató keresetre, amely felett a Törvényszéknek nincs hatásköre. A Törvényszéknek el kellett volna fogadnia a román bíróság értékelését, és el kellett volna ismernie ezen ítélet jogerejét. ( 36 )

57.

Ismétlem, hogy a 2022. május 16‑i ítélet tartalmára tekintettel a 2021. október 22‑én fennálló helyzetet úgy kell értékelni, hogy nevelőszülőnél való elhelyezés 2021. október 22‑én fennálló rendszerét a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok de jure nem változtatták meg.

58.

A tények elferdítésének megvalósulásához az szükséges, hogy a Törvényszék „nyilvánvalóan túllép[jen] [az ügyben benyújtott bizonyítékok] és[z]szerű értékelésén”. ( 37 ) Az arra hivatkozó fél által javasolt értelmezésnek kell lennie az ügy irataira adható egyetlen értelmezésnek. A Törvényszék ettől eltérő értékelésének e dokumentumok tartalmának olyan elferdítését kell feltárnia, „amely nyilvánvalóan ellentétes azok szövegével.” ( 38 )

59.

Úgy vélem, hogy jelen ügyben is ez a helyzet.

60.

A 2022. május 16‑i ítélet szövege kizárólag a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok ab origine és ex tunc semmisségén alapuló értelmezést engedi. ( 39 ) Ezen ítélet olvasata nem támogatja a tényállás tekintetében a korábbi állapotnak a megtámadott ítélet 100. pontjában elvégzett helyreállítását.

61.

A fent kifejtettek elegendőek annak megállapításához, hogy a Törvényszék elferdítette a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék) előtt benyújtott kereset állására, valamint a személyzeti szabályzat 85. cikke alkalmazásának kulcsfontosságú tényezőjeként a 2022. május 16‑i ítélet meghatározó jellegére vonatkozó tényeket.

62.

Észszerű módon az adminisztráció a megtámadott határozat elfogadásakor (2021. október 22‑én) nem tudott a 2022. május 16‑i ítélet létezéséről, valamint a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok teljes semmisségéről. Ám e hatóság tudomásának hiánya nem befolyásolja az imént tett megállapítást, miként a következőkben kifejtem.

b)

Az adminisztrációnak a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában „fennálló” elemekről az adminisztrációvaló előzetes tudomására vonatkozó követelmény

63.

Elméletileg lehetne azzal érvelni, hogy a megtámadott határozat jogszerűségének értékelését alátámasztó elemeknek a határozat elfogadásakor nem csak „fennállónk”, hanem a határozatot kibocsátó adminisztráció számára „ismertnek” is kell lenniük. ( 40 )

64.

Úgy vélem azonban, hogy az adminisztráció előzetes tudomása nem nélkülözhetetlen követelmény. A jogszerűségi felülvizsgálattal kapcsolatos (a Törvényszékkel szemben az adminisztráció döntéshozatali autonómiáját elismerő) ( 41 ) ítélkezési gyakorlat bizonyos esetekben lehetővé teszi az előzetes tudomás szükségességének háttérbe szorítását.

65.

Azon követelmény, hogy az adminisztrációnak előzetesen és önállóan kell ismernie és értékelnie a sérelmet okozó aktus jogszerűségének felülvizsgálatát alátámasztó ténybeli és jogi elemeket, az adott eset függvényében mutatkozik nélkülözhetőnek ( 42 ) vagy éppen ellenkezőleg, elengedhetetlennek ( 43 ) az ilyen felülvizsgálat keretében.

66.

Az (adminisztráció) előzetes tudomására vonatkozó követelmény kezelésében mutatkozó eltérések a következőktől függenek: a) az uniós jog egyes területein a közigazgatási eljárás szerkezetétől és célkitűzéseitől; és b) a sérelmet okozó aktus címzettjének – aki hatékony jogorvoslatra jogosult – az e célkitűzésekkel szembeállított érdeke között lévő eltérő egyensúlytól. ( 44 )

67.

A közszolgálat területére jellemző egyensúly két különböző elem észszerű mérlegelését foglalja magában:

–

egyfelől a közszolgálat területén előírt panasz sajátos céljai, különösen a személyzeti szabályzat 85. cikkének alkalmazásával kapcsolatos esetekben;

–

másfelől az olyan megszorító értelmezés következményei, amely hátrányosan befolyásolhatja a felperes hatékony jogorvoslathoz való jogát (különösen a védelemhez való jogát).

68.

Az első elem vonatkozásában a Bíróság hangsúlyozta „az állandó ítélkezési gyakorlat által megerősített alapelvet, miszerint a személyzeti szabályzat 91. cikkének célja a tisztviselők és az adminisztráció közötti viták békés rendezésének lehetővé tétele és előmozdítása. E követelmény teljesítéséhez az adminisztrációnak már a panasz szakaszában kellő pontossággal meg kell tudnia állapítani az érintett személy panaszait vagy igényeit.” ( 45 )

69.

Ami konkrétabban a személyzeti szabályzat 85. cikkét illeti, annak célja az Unió pénzügyi érdekeinek védelme: ( 46 ) amint fennállnak e cikk alkalmazásának feltételei, az adminisztráció köteles a jogosulatlanul kifizetett összegek teljes visszatérítését kezdeményezni.

70.

Márpedig a személyzeti szabályzat 85. cikkének összefüggésében a panasz nem annyira a felek közötti kölcsönös engedményeken alapuló valódi békés rendezés elérésére, hanem inkább a szükségtelen pereskedés elkerülésére irányul.

71.

E nézőpontból a panaszos tisztviselő fellépése lehetővé teszi az adminisztráció számára, hogy tisztázza a személyzeti szabályzat 85. cikkének alkalmazására vonatkozó objektív és szubjektív feltételeket, és adott esetben az összegyűjtött új elemek fényében helyesbítse korábbi határozatát.

72.

Az adminisztráció tevékenységének jogszerűségére vonatkozó értékelés tekintetében a megtámadott határozat meghozatalakor ténylegesen ismert elemekre való korlátozásának előírása bizonyos körülmények között csorbíthatja a felperes védelemhez való jogát.

73.

Különösen akkor lenne szó indokolatlan korlátozásról, ha a felperes nem terjeszthetné az uniós bíró elé mindazon elemeket, amelyek – még ha később is derültek ki – a védelme céljából meghatározóak, a sérelmet okozó aktus jogszerűségét érintő mértékig.

74.

Általánosságban, a panasz és a kereset benyújtására vonatkozó határidők lejárta miatt már jogerőssé vált közigazgatási határozat esetén a Bíróság ( 47 ) egyensúlyt teremt az említett cél és a felperes védelemhez való joga között, lehetővé téve számára, hogy új és „lényeges” tény felmerülése esetén ( 48 ) észszerű határidőn belül ( 49 ) az adminisztráció újbóli vizsgálatát kérje. A felperes a Törvényszék előtt megtámadhatja az e további vizsgálat nyomán elfogadott határozat jogszerűségét.

75.

E megoldás megőrzi mind az adminisztráció döntéshozatali autonómiáját, mind a felperes védelemhez való jogát, aki ezáltal megkerüli egy korábbi döntés jogerős jellegét.

76.

Hacsak nem tévedek, a Bíróságnak még nem volt alkalma a jelen ügyhöz hasonló esetről határozni, amelyben az új ( 50 ) és lényeges tény a megtámadott határozat jogerőre emelkedését megelőzően merül fel, mivel az e határozattal szemben a Törvényszékhez benyújtott kereset (EUMSZ 270. cikk) elbírása még folyamatban van.

77.

Ilyen esetben az ítélkezési gyakorlat megszorító értelmezése, amely a sérelmet okozó aktus jogszerűségét azon elemekhez köti, amelyek nem csupán létezőek, hanem az adminisztráció által is ismertek:

–

megakadályozza a Törvényszéket a megtámadott határozat meghozatalát követően bekövetkezett tények figyelembevételében, annak ellenére, hogy megfelelően bekerültek az ügyiratokba, és esetleg visszaható hatállyal rendelkeznek;

–

arra kötelezi a fellebbezőt, hogy az összes fennálló mentő körülményre való hivatkozáshoz fűződő jogának előfeltételeként ismét az adminisztrációhoz forduljon, hogy a már jogerős határozatokkal kapcsolatban új és lényeges tényeket terjesszen elő.

78.

A jelen ügy körülményei között nem lenne sem észszerű, sem arányos megkövetelni, hogy AL új panaszt nyújtson be az adminisztrációhoz.

79.

Amennyiben már lefolytattak ugyanazon ténynek a megtámadott határozat jogszerűségére gyakorolt hatását érintő peres eljárást, nem indokolt megkövetelni, hogy AL az adminisztrációtól új vizsgálatot kérjen (azon egyetlen céllal, hogy adott esetben elkerülje az új és lényeges ténnyel kapcsolatos peres eljárás megindítását). ( 51 )

80.

Az ehhez hasonló követelmény túllépne a kitűzött cél eléréséhez és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosításához szükséges mértéken. Ezenfelül akadályát képezné annak, hogy az uniós bíróság érdemben és mielőbb elbírálja a jogvitát.

81.

Véleményem szerint a Törvényszéknek az „új és lényeges” tényként minősítés alapján módjában állt e tényt közvetlenül és függetlenül értékelni, amint kellőképpen bekerült az ügyiratokba, és a felek közötti kontradiktórius vitára bocsátották. Ezért a Törvényszék levonhatta saját következtetéseit e ténynek a hatósági tevékenység jogszerűségére a referencia‑időpontban gyakorolt hatásáról.

82.

Az általam javasolt megoldás továbbá számomra összeegyeztethetőnek tűnik a Bíróság által a panasz és a kereset közötti összhangra vonatkozóan kialakított ítélkezési gyakorlatával.

83.

Főszabály szerint az összhang szabálya – akárcsak a jogszerűségi felülvizsgálatra vonatkozó szabály – korlátozza olyan elemek és jogalapok bíróság elé terjesztésének lehetőségét közvetlenül a peres eljárás szakaszában, amelyekre a korábbi közigazgatási panaszban nem hivatkoztak és amelyeket nem vitattak meg.

84.

A Bíróság kimondta, hogy bár e panasz kötelező, „nem célja, hogy szigorúan és véglegesen rögzítse az esetleges peres szakasz kereteit, feltéve, hogy a bírósági felülvizsgálat nem változtatja meg sem a panasz okát, sem annak tárgyát.” ( 52 ) „A személyzeti szabályzat 91. cikke (2) bekezdésének túlzottan megszorító értelmezése mindössze az eljárás teljesen értelmetlen meghosszabbításhoz vezetne, amely értelmezést mind a peres eljárás, mind az azt megelőző közigazgatási eljárás, mind általános felépítése kizár.” ( 53 )

85.

E megfontolások kivetíthetők a jogszerűségi felülvizsgálatra vonatkozó ítélkezési gyakorlat által megállapított korlátozásra. A Törvényszék mérlegelési jogkörének csökkentése nem mehet el odáig, hogy korlátozza a felperes által benyújtott bizonyítékok figyelembevételének lehetőségét, amelyek – a jogvita tárgyának vagy terjedelmének megváltoztatása nélkül – már felhozott jogalapokhoz kapcsolódnak, és a referencia‑időpontban ténylegesen fennálló elemek bizonyítására szolgálnak.

86.

A személyzeti szabályzat 85. cikkének összefüggésében az adminisztrációnak valójában nincs mérlegelési jogköre. Az adminisztráció feladata az e rendelkezés alkalmazását indokló objektív követelmények (jogosulatlan kifizetés fennállása) és a szubjektív követelmények (tudomás vagy bizonyíték a kifizetés szabálytalanságáról) fennállásának ellenőrzésére korlátozódik.

87.

Ezért nem áll fenn az indoklás helyettesítésének veszélye (amelyet a jogszerűségi felülvizsgálatra vonatkozó ítélkezési gyakorlat elkerülni igyekszik), ( 54 ) amennyiben a Törvényszék megállapítja, hogy az említett objektív vagy szubjektív követelmények nem teljesülnek.

88.

E megfontolások a következők megerősítésére késztetnek: azon tény, hogy az adminisztráció nem tudott előzetesen a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok semmisségéről, nem akadályozta meg a Törvényszéket a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálatában.

89.

A Törvényszék köteles volt tiszteletben tartani a 2022. május 16‑i ítélet visszaható hatályát annak megállapítása céljából, hogy jogi szempontból mely elemek „álltak fenn” a megtámadott határozat elfogadásakor. A Törvényszék ennek elmulasztásával elferdítette a tényeket.

90.

Az általam javasolt megoldás az ügy konkrét körülményeihez igazodik. Nem hiszem, hogy e fellebbezés megfelelő alkalmat nyújtana a Bíróság által a jogszerűségi felülvizsgálat korlátaival kapcsolatban hozott ítéletek nyilvánvaló ellentmondásainak feloldására. ( 55 ) Ha előnyben kellene részesítenem valamely ítélkezési gyakorlatot a többivel szemben, véleményem szerint a Galp Energía España ítéletben kifejtett iránynak kell általánossá válnia.

91.

Következésképpen a második fellebbezési jogalap első részének helyt kell adni. Ha a Bíróság elfogadja ezen álláspontomat, nem szükséges a második jogalap fennmaradó részének vizsgálata. Mindenesetre másodlagosan megvizsgálom e részt.

3.

A második fellebbezési jogalap második része

92.

AL kifogásolja, hogy a Törvényszék hibát követett el, amennyiben kijelentette, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok 2013 januárjától joghatásokat váltottak ki. AL álláspontja szerint a megtámadott ítélet meghozatalakor már megállapítást nyert, hogy e határozatok teljes mértékben semmisek, és ezért soha nem váltottak ki joghatást.

93.

AL bírálja a Törvényszék részéről az alkalmazandó román jogra vonatkozó értelmezést, nem csak a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok érvényessége, hanem közvetve a nevelőszülőnél való elhelyezés időbeli hatálya tekintetében is. ( 56 )

94.

Bár AL a második fellebbezési jogalap e részében legalábbis kifejezetten nem hivatkozik a román jog elferdítésére, úgy vélem, hogy e bírálat magától értetődik, és észszerűen következik a fellebbezési jogalap első részéből.

95.

Szoros kapcsolat van azon „tény” között, amelynek elferdítésére AL hivatkozik (a 2022. május 16‑i ítélet létezése), és az alkalmazandó „jog” (az ítélet jogi következményei a 2013. január 30‑i nemzeti határozatokra nézve) között. ( 57 )

96.

Túlzott formalizmus lenne kizárni a második fellebbezési jogalap második részének elfogadhatóságát csupán azért, mert AL nem használta a „elferdítés” kifejezést annak megfogalmazásakor. Annak megállapításához, hogy történt‑e ilyen elferdítés a román jog tekintetében, elegendő ellenőrizni, hogy teljesülnek‑e a jelen indítvány előző pontjaiban leírt feltételek. ( 58 )

97.

A Bíróság szerint a jog elferdítése akkor következik be, ha „a Törvényszék által elvégzett értékelések nyilvánvalóan ellentétesek […] e jogszabályok rendelkezéseinek tartalmával, vagy […] e rendelkezéseknek olyan hatályt tulajdonított […], amelyekkel azok nyilvánvalóan nem rendelkeznek.” ( 59 )

98.

Különösen fellebbezés esetén „a Bíróság hatásköre először is kiterjed annak vizsgálatára, hogy a Törvényszék az iratok és az eléje terjesztett egyéb bizonyítékok alapján nem torzította‑e el a szóban forgó nemzeti rendelkezések szövegének értelmét vagy az azokra vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot, illetve jogirodalmat, továbbá arra, hogy a Törvényszék e bizonyítékok tekintetében nem tett‑e olyan megállapításokat, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek azok tartalmával, végül pedig arra is, hogy a Törvényszék a bizonyítékok egészének vizsgálata során, a szóban forgó nemzeti rendelkezés tartalmának meghatározása érdekében nem tulajdonított‑e azok közül valamelyiknek olyan jelentőséget, amivel az a többi bizonyítékhoz képest nem rendelkezik, amennyiben ez az ügyiratokból nyilvánvaló módon kiderül.” ( 60 )

99.

A Törvényszék ezért köteles az ügyiratokba érvényesen bekerült „bizonyítékok egészének [vizsgálatára]”, hogy mindegyiknek a „többi bizonyítékhoz képest” megfelelő jelentőséget tulajdonítsa.

100.

A jelen ügyben a Törvényszék „az iratok és az eléje terjesztett egyéb bizonyítékok alapján” a nevelőszülőnél való elhelyezés pontos időbeli hatályát hivatott meghatározni. Ennek helyes elvégzéséhez elengedhetetlen volt az e tekintetben hozott valamennyi román határozat – köztük a 2022. május 16‑i ítélet –, valamint az e határozatok között lévő kapcsolat értékelése.

101.

A Törvényszék a már kifejtett okokból annak elfogadásával, hogy a 2013. január 30‑i nemzeti határozatok 2013 januárjától joghatásokat váltottak ki, e határozatoknak olyan hatályt tulajdonított, amellyel a származásuk szerinti jogrend értelmében nem rendelkeztek.

102.

Ennek eredményeként a nevelőszülőnél való elhelyezés időbeli hatálya a román jog értelmében nyilvánvalóan téves volt. Ezen értékelés közvetlen és téves hatást gyakorolt a személyzeti szabályzat 85. cikkének alkalmazására. ( 61 )

103.

Ezért úgy vélem, hogy a második fellebbezési jogalap második részének is helyt kell adni.

4.

A második fellebbezési jogalap harmadik része

104.

Tekintettel a második fellebbezési jogalap első és második részével kapcsolatban általam javasolt megoldásra, e jogalap harmadik részét nem szükséges elbírálni. Megteszem azonban arra az esetre, ha a Bíróság eltérő álláspontra jutna.

105.

A második fellebbezési jogalap e részében AL szinte szó szerint megismétli a Törvényszék előtt felhozott jogalapokat, ( 62 ) kifejezetten a megtámadott ítéletben szereplő jogi hiba azonosítására irányuló érvelés nélkül.

106.

Ilyen körülmények között a második fellebbezési jogalap harmadik része nem felel meg az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdésében és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjában és 169. cikkében foglalt követelményeknek, ezért elfogadhatatlannak kell tekinteni.

107.

Összességében azt javaslom a Bíróságnak, hogy adjon helyt a második fellebbezési jogalap első és második részének, és helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletének vonatkozó pontjait.

VI.

A Törvényszékhez benyújtott keresetről

108.

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

109.

A fellebbezés tárgyában végzett elemzésemnek a második jogalapra korlátozott jellegére tekintettel nem áll módomban azt javasolni a Bíróságnak, hogy az ügyet érdemben döntse el.

110.

Akkor tudnám az ügy érdemi eldöntését javasolni ahelyett, hogy a Bíróság az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé határozathozatalra, ha a fellebbezés kizárólag e jogalapon alapulna, ugyanis a fent kifejtett megfontolások minden további nélkül a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez vezetnek.

VII.

Költségek

111.

Ugyanezen okokból nem áll módomban, hogy az eljárás költségeiről határozzak.

VIII.

Végkövetkeztetés

112.

A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy adjon helyt a Törvényszék 2024. április 10‑i AL kontra Bizottság (T‑50/22, EU:T:2024:220) ítélete ellen benyújtott második fellebbezési jogalapnak, és helyezze hatályon kívül az ítélet azon részét, amelyre e jogalap vonatkozik.