(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2024. október 17-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó fej nélküli csavarok (a továbbiakban: csavarok) behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2024. szeptember 2-án az Európai Iparikötőelem-intézet (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos a fej nélküli csavarokkal foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2025/141 bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (3) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és a kínai hatóságokat, az ismert importőröket, beszállítókat és felhasználókat, a kereskedőket, valamint az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

Az alábbi 2.4. szakaszban ismertetett, a termékkörre vonatkozó észrevételeken kívül az eljárás megindításával kapcsolatban nem érkezett egyéb észrevétel.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a hasonló termék körébe tartozó különböző terméktípusok 2023. július 1. és 2024. június 30. közötti legnagyobb uniós termelési és értékesítési volumene alapján választotta ki, figyelembe véve a földrajzi eloszlást. A minta három uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók az uniós termelési és értékesítési volumen mintegy 14 %-át tették ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Észrevétel nem érkezett. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(9)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(10)

Nyolc független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érintett termék teljes uniós értékesítésének legnagyobb volumene alapján három független importőrt vett fel a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett importőrrel. Észrevétel nem érkezett.

(11)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(12)

A Kínában működő exportáló gyártók közül 127 nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján három olyan vállalatot vett fel a mintába, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról kikérte valamennyi ismert érintett exportáló gyártó és a kínai hatóságok véleményét.

(13)

Egy, a mintában nem szereplő exportáló gyártó észrevételét követően, amely szerint a mintába felvett vállalatok egyike nem exportáló gyártó, hanem kereskedő, a Bizottság a mintában szereplő vállalatnál ellenőrizte ezen információk helytállóságát. Miután megerősítette, hogy a vállalat valóban kereskedő, a Bizottság úgy határozott, hogy felülvizsgálja a mintát, és a vállalat helyett másik exportáló gyártót vesz fel.

(14)

Az újonnan kiválasztott exportáló gyártó tájékoztatta a Bizottságot arról a döntéséről, hogy nem működik együtt a vizsgálatban, és nem nyújt be kitöltött kérdőívet. Következésképpen a Bizottság tájékoztatta az exportáló gyártót, hogy a kérdőív megválaszolásának elmulasztását az alaprendelet 18. cikkével összhangban az együttműködés hiányának tekinti.

(15)

Ennek eredményeként a Bizottság másodszor is felülvizsgálta a mintát, és a (14) preambulumbekezdésben említett nem együttműködő gyártó helyett harmadik exportáló gyártóként mást vett fel a végső mintába.

(16)

A Bizottság a minta mindkét felülvizsgálata esetében ugyanazt a kritériumot alkalmazta, mint az eredeti minta kiválasztásakor, azaz a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumenét, amely a rendelkezésre álló időn belül észszerűen megvizsgálható volt.

(17)

Egyetlen kínai exportáló gyártó sem kért egyedi vizsgálatot az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján.

(18)

A panaszos által képviselt vagy a panaszt támogató uniós gyártók többsége névtelenségét kérte, hogy megelőzze azoknak az Unión belüli vevőknek az esetleges megtorló intézkedéseit, akik kínai beszállítóktól is szereztek be fej nélküli csavarokat. E vevők között jelentős piaci erővel rendelkező nagyvállalatok is megtalálhatók, szemben a fej nélküli csavarok uniós gyártóival, amelyek többségben kkv-k. A Bizottság a fej nélküli csavarok uniós gyártói és felhasználói közötti aszimmetrikus viszonyra tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy az EIFI által képviselt uniós gyártók és a támogatók állítása szerinti megtorlás kockázata valóban fennállt. Ennek alapján helyt adott az e vállalatok kilétének bizalmas kezelésére irányuló kérelemnek.

(19)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(20)

A Bizottság kérdőíveket küldött az uniós gyártóknak, az importőröknek és az exportáló gyártóknak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (4).

(21)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(22)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2023. július 1-jétől 2024. június 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2021. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(23)

A vizsgált termék: vasból vagy acélból, de nem rozsdamentes acélból készült csavar és fejescsavar, anyával és alátéttel is, fej nélkül, szakítószilárdságtól függetlenül, az állványcsavar és más facsavar, a csavaros kampó és a csavargyűrű, az önfúró-, önmetsző- és menetnyomó csavar, valamint a vasúti sín szerkezeti anyagának rögzítésére szolgáló csavar és fejescsavar kivételével (a továbbiakban: vizsgált termék).

(24)

A fej nélküli csavarok mindegyikét, nevezetesen a menetes rudakat, a horgonycsavarokat és az U-csavarokat két vagy több elem mechanikus összekapcsolására használják. Ezeket különböző fogyasztói iparágak használják, és a végső felhasználás széles skáláján alkalmazzák, beleértve a gépjárműipart, a megújuló energiát, az elektromos készülékeket, a mezőgazdaságot, valamint általában a gépipart és az építőipart.

(25)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg a 7318 15 42 és 7318 15 48 KN-kódok alá tartozó vizsgált termék.

(26)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(27)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(28)

Az alapcsavarok és horgonycsavar-armatúrák európai szélenergia-ágazatbeli gyártói kérték a horgonycsavar-armatúrák bevonását a vizsgálat termékkörébe.

(29)

A Bizottság azonban rámutatott arra, hogy e termékek ebben az ügyben nem képezték a panaszt tárgyát, és azokra a (23) preambulumbekezdésben szereplő termékmeghatározás sem terjed ki, tehát az uniós gazdasági ágazat szereplői nem szolgáltak olyan bizonyítékkal a dömpingre és az abból eredő kárra, amely indokolná vizsgálat megindítását. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(30)

Az egyik importőr, a GebuVolco azt állította, hogy a fa-fém menetes csavarokat ki kell zárni a vizsgálat termékköréből. Érvelésük szerint a fa-fém menetes csavarok

(31)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fa-fém menetes csavarok más csavarokhoz hasonló fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek. A panaszos megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat rendelkezik kapacitással a fa-fém menetes csavarok gyártására. A Bizottság megállapította, hogy legalább egy uniós gyártó jelezte a fa-fém menetes csavarok gyártását (5). Az importőr továbbá nem támasztotta alá állítását arra vonatkozóan, hogy az uniós gazdasági ágazat miért nem képes megfelelő minőségű csavarokat gyártani. Ezért a felvetést a Bizottság elutasította.

(32)

Mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot a szóban forgó ország exportáló gyártói tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(33)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat a csavarok előállítása során felhasznált inputokra vonatkozóan. A kért információkat 38 exportáló gyártó nyújtotta be.

(34)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálathoz szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal.

(35)

A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kitűzött határidőn belül. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni.

(36)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel a rendes érték torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében egy megfelelő reprezentatív ország kiválasztását teheti szükségessé.

(37)

A Bizottság 2025. március 5-én feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kíván használni. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között az alapanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta a csavarok előállításához felhasznált termelési tényezőket. Emellett a torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság megjelölte a lehetséges reprezentatív országokat, nevezetesen Malajziát, Thaiföldet és Törökországot.

(38)

A Bizottság az első feljegyzéssel kapcsolatban a következőktől kapott észrevételeket: Chinafar Group, Junyue, Brother Group, valamint az Európai Kötőelem-forgalmazói Szervezet (European Fasteners Distributor Association, a továbbiakban: EFDA). A panaszos észrevételeket nyújtott be az érdekelt felek beadványaival kapcsolatban.

(39)

A Bizottság 2025. április 4-én újabb feljegyzésben (a továbbiakban: második feljegyzés) foglalkozott az érdekelt felektől az első feljegyzéssel kapcsolatban kapott észrevételekkel, valamint tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához kíván felhasználni, és jelezte, hogy Thaiföldet kívánja reprezentatív országként figyelembe venni. Emellett a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség megállapításához három thaiföldi kötőelemgyártó könnyen hozzáférhető, az Orbis adatbázisból beszerzett pénzügyi adatait kívánja felhasználni.

(40)

A Bizottság a második feljegyzéssel kapcsolatban a következőktől kapott észrevételeket: Chinafar Group, Junyue, EFDA. A panaszos észrevételeket nyújtott be az érdekelt felek beadványaival kapcsolatban. Az észrevételekkel az alábbi 3.2.2. és 3.2.3. szakasz foglalkozik.

(41)

Miután a Bizottság a 3.2.1. szakaszban kifejtettek szerint megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását, valamint a beérkezett észrevételek és információk elemzését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Thaiföld megfelelő reprezentatív ország, amelynek torzulásoktól mentes árai és költségei képezhetik a rendes érték meghatározásának alapját. E választás mögöttes okait a 3.2.2. szakasz részletesen ismerteti.

(42)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” (az igazgatási, értékesítési és általános költségekre a továbbiakban az „SGA-költségek” fordulattal hivatkozunk).

(44)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálat keretében arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(45)

A Bizottság a kínai vas- és acélágazat vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai (6) keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását.

(46)

Az említett vizsgálatok során a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (7). A Bizottság megállapította különösen, hogy a vizsgált termék fő nyersanyagát előállító acélágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen, (8) hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (9). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (10). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén (11). Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében az acélágazatban torzultak a bérköltségek (12), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (13).

(47)

A kínai acélágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság e vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható bizonyítékokra alapozta, amelyek egyebek mellett a panaszból, valamint a nyilvánosan hozzáférhető források felhasználásával összeállított „Bizottsági szolgálati munkadokumentum piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól” című dokumentumból (14) (a továbbiakban: jelentés) származtak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálatok keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(48)

A panasz példákkal szemléltette a torzulások fennállására utaló olyan elemeket, amelyet az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első–hatodik franciabekezdése tartalmaz; azt állította továbbá, hogy a kínai acéliparban a piaci viszonyokat – különösen a költségeket és az árakat – nem a kereslet és kínálat vezérelte piaci erők határozzák meg, hanem azokat a gazdaságba való állami beavatkozás torzítja.

(49)

A panasz hivatkozott az acélipart érintő korábbi dömpingellenes vizsgálatokra, és különösen a kötőelemgyártó ágazatra vonatkozó vizsgálatra, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a kínai gazdasági ágazat erősen torzult, ezért a kínai árak és költségek nem képeznek megfelelő alapot a rendes érték megállapításához (15).

(50)

A panasz emellett hivatkozott a jelentés vonatkozó részeire, és különösen a következőkre mutatott rá:

(51)

Az állami jelenlét a vállalatokban lehetővé teszi az állam számára, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében. A kínai gazdasági rendszer a szocialista piacgazdaság koncepcióján alapul, amelynek alapelve, hogy a termelőeszközök állami tulajdonban, azaz a nép egészének tulajdonában és a dolgozók kollektív tulajdonában vannak. A szocialista piacgazdaság fejlesztése a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) vezetésével történik, és az állam és a KKP struktúrái minden szinten egymásba fonódnak. A kínai állam emellett intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg céljait, amelyek egybeesnek a KKP politikai programjában foglaltakkal, nem pedig a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik. Különösen az acélágazatban, amely a vizsgált termék előállításához használt fő nyersanyag forrása, továbbra is jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen, és ennek eredményeképp a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében.

(52)

Az acélpiacot – beleértve a vizsgált terméket is – jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek a kínai kormány tulajdonában vannak, illetve annak ellenőrzése, szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak. A panasz rámutatott, hogy különösen a vizsgált ágazatban az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed az állam szakpolitikai felügyelete és irányítása. Megemlítette továbbá a kötőelemekre vonatkozó bizottsági vizsgálatot, amely megállapította, hogy „[a] kötőelemgyártó ágazat ugyan nagyon szétaprózódott, és főként kkv-ból áll, a vizsgálat azonban kimutatta, hogy kapcsolatok vannak a párt és a kötőelemgyártókat képviselő kötőelemgyártó-ágazati szövetségek között” (16).

(53)

A belföldi beszállítókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló közpolitikák vagy intézkedések. Összességében Kínában a tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány számára stratégiaiként vagy politikailag fontosként kijelölt ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg. Így a vizsgált termék gyártása a kínai gazdaság stratégiai ágazatának tekinthető, amelyhez jelentős ösztönzőket és támogatásokat biztosítanak. A panasz azt is megismételte, hogy az acélipar számára előnyös a kínai kormány következetes beavatkozása, amely az ágazat gyökereinél (azaz az acélgyártás nyersanyagainak piacán) kezdődik, aminek következtében az egész ágazatot a torz árképzési mechanizmusokból eredő tisztességtelen és mesterséges előnyök jellemzik.

(54)

Hiányoznak a csődjogi, a társasági jogi és a tulajdonjogi jogszabályok, illetve azokat diszkriminatív módon alkalmazzák vagy nem megfelelően érvényesítik, ami torzulásokat idéz elő Kínában a fizetésképtelen vállalatok életben tartása és a földterületek használati jogának allokálása területén. A panasz e tekintetben a Bizottság korábbi vizsgálatok során levont következtetéseire hivatkozott, és azzal érvelt, hogy ezek a következtetések a fej nélküli csavarok kínai gyártóira is vonatkoznak.

(55)

A bérköltségek torzultak. A panasz a Bizottság korábbi vizsgálatok során levont következtetéseire hivatkozott, és azzal érvelt, hogy ezek a következtetések a fej nélküli csavarok kínai gyártóira is vonatkoznak.

(56)

A vállalati szektor tőkéhez jutása terén továbbra is jelen vannak az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből fakadó jelentős torzulások. A panasz azzal érvelt, hogy a Bizottság kötőelemgyártó ágazatra vonatkozó korábbi vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a kínai gyártók állami pénzügyi ösztönző programokban és támogatásokban részesülnek. Az acélágazatot illetően a panasz a jelentésre hivatkozott, amely külön kiemelte a kínai pénzügyi rendszernek az acélágazatra gyakorolt hatását és az acélágazatot támogató állami intézkedéseket.

(57)

Következésképpen a panaszos úgy ítélte meg, hogy a jelentős kormányzati beavatkozásból eredő torzulások miatt a Kínában érvényes költségek és árak nem megbízhatóak a rendes érték meghatározása szempontjából. Így a rendes értéket egy megfelelő reprezentatív országban érvényes torzulástól mentes előállítási költségek felhasználásával kell megállapítani.

(58)

A Bizottság által végzett vizsgálat megerősítette, hogy a vizsgált termék ágazatában – amely a downstream acélágazat része – továbbra is megfigyelhető a kínai kormánynak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében vett jelentős mértékű tulajdona. Például a Zhejiang Metals & Minerals Holdings Co., a vizsgált termék gyártója és exportőre a Zhejiang International Trade Group, egy állami tulajdonú vállalat ellenőrzése alatt áll (17). Emellett ez az ágazat a kötőelemek alágazata, ezért az (EU) 2022/191 végrehajtási rendelet (18) elfogadásához vezető, a kötőelemekre vonatkozó vizsgálatban (a továbbiakban: a kötőelemekre vonatkozó vizsgálat) az állami tulajdonra vonatkozóan tett megállapítások relevánsak a fej nélküli csavarok esetében. A kötőelemekkel kapcsolatos ügy kifejezetten az acélágazatra vonatkozott, amely a kötőelemek, így a fej nélküli csavarok gyártásának fő nyersanyaga. A kínai acélágazatban továbbra is komoly mértékű a kínai kormányzat tulajdonosi szerepe. A legnagyobb acélgyártók közül számos állami tulajdonban van. Példák az acélágazatban tevékenykedő állami tulajdonú vállalatokra: az Ansteel Group (19) és a Baowu Steel Group, (20) amelyek az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott központi bizottsága (a továbbiakban: SASAC) alá tartozó állami tulajdonú vállalatok; a Baotou Steel Group, egy, a belső-mongol kormány tulajdonában lévő állami tulajdonú vállalat (21); valamint a Shougang Group (22), amely 100 %-ban a Pekingi Állami Vagyonkezelő Társaság tulajdonában lévő állami tulajdonú vállalat (23).

(59)

Ezenkívül az acélágazatra vonatkozó legújabb kínai szakpolitikai dokumentumok megerősítik, hogy a kínai kormány továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít az ágazatnak, ideértve azt a szándékát is, hogy ágazati beavatkozásokat kíván végrehajtani annak érdekében, hogy az ágazatot a kormányzati szakpolitikákkal összhangban alakítsa. Erre példa az Ipari és Információtechnológiai Minisztériumnak az acélipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdításáról szóló iránymutatása, amely az ipari alap további megszilárdítására és az ipari lánc modernizációs szintjének jelentős javítására szólít fel (24), beleértve a vizsgált termék előállításához használt ötvözött acéllal való ellátást is. Ez az iránymutatás konkrétan előírja, hogy „[e]lő kell mozdítani a vállalkozások fúzióját és átszervezését. Ösztönözni kell az ágazat vezető vállalkozásait fúziók és átszervezések végrehajtására, valamint számos világszínvonalú, acélipari óriásvállalat-csoport létrehozására. Az ágazat domináns vállalkozásaira támaszkodva működtetni kell 1–2, a rozsdamentes acél, az ötvözött acél területén szakosodott vezető vállalkozást […].” Ezenfelül kifejezetten előírja, hogy „[A]z acélipari vállalatokat támogatni kell a downstream iparágak korszerűsítésének és a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fejlesztési irányának célzásában, a kulcsfontosságú acélok, például a kiváló minőségű ötvözött acélok, a felső kategóriás berendezésekhez használt speciális ötvözött acélok és a legfontosabb alapalkatrészekhez használt acélok kis tételeinek és több változatának fejlesztésére összpontosítva.” (25)

(60)

Egy másik példa a kínai kormány azon szándékára, hogy be kíván avatkozni az acélágazatba, a nyersanyagipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves tervben (a továbbiakban: tizennegyedik ötéves terv) olvasható, amely szerint az ágazatban „megvalósul majd a piaci vezető szerep és a kormányzati támogatás ötvözése”, és „az ökológiai vezető szereppel és alapvető versenyképességgel rendelkező vezető vállalatokból álló csoport jön létre”. (26)

(61)

Emellett az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium az acélipar stabil növekedéséről szóló 2023. évi munkatervben (27) a következő célkitűzéseket fogalmazza meg: „2023-ban […] az állóeszközökbe történő beruházásoknak az egész iparágban fenn kell tartaniuk a folyamatos növekedést, és jelentősen javítani kell a gazdasági előnyöket; az iparág K+F-beruházásainak végső soron el kell érniük az 1,5 %-ot; az ipar hozzáadott értékének növekedésének el kell érnie a 3,5 %-ot; 2024-ben tovább kell optimalizálni az ipari fejlesztési környezetet és az ipari struktúrát, folytatni kell a csúcskategóriás, intelligens és zöld termékek felé való elmozdulást, az ipari hozzáadott érték növekedésének pedig meg kell haladnia a 4 %-ot”. A munkaterv előirányozza az acélágazat kormányzatilag kötelező vállalati konszolidációját is: „az iparban vezető vállalkozások ösztönzése arra, hogy fúziókat és felvásárlásokat hajtsanak végre, világszínvonalú vas- és acélipari óriásvállalat-csoportokat építsenek ki, és előmozdítsák a nemzeti vas- és acéltermelési kapacitás optimális felépítését. A vezető pozícióval rendelkező szakosodott vállalkozások – különösen az acélpiaci szegmensekben – támogatása az erőforrások további integrálásában és az acélipari ökoszisztéma létrehozásában. A vas- és acélipari vállalkozások ösztönzése a régiókon átnyúló […] egyesülések és átszervezések végrehajtására […]. A jelentős fúziókat és átszervezéseket végrehajtó vas- és acélipari vállalkozások kapacitáspótlásához nyújtandó nagyobb szakpolitikai támogatás mérlegelése”.

(62)

Tartományi szinten is megfigyelhetők hasonló példák a kínai kormány azon szándékára, hogy felügyelje és irányítsa az acélágazat fejleményeit, például Hebeiben, ahol a tartományi kormány 2020-ban közzétette az acélipari láncon belüli klaszterfejlesztésről szóló hároméves cselekvési tervet. E terv előírja „a szervezetek csoportfejlesztésének következetes végrehajtását, az állami tulajdonú vállalatok vegyes tulajdonlását érintő reform felgyorsítását, a vas- és acélipari magánvállalkozások régiók közötti fúziójának és átszervezésének előmozdítására való összpontosítást, valamint 1–2 világszínvonalú nagy csoport és 3–5 nagy csoport létrehozására való törekvést, amelyek működését belföldi befolyásuk támogatja”. (28) Ezenfelül Hebei tartomány acélipari terve kimondja a következő célkitűzéseket: „A strukturális kiigazításhoz való ragaszkodás, és a termékdiverzifikáció előtérbe helyezése. A vas- és acélipar szerkezeti kiigazításának és az iparszerkezet optimalizálásának rendíthetetlen előmozdítása; a vállalkozások konszolidációjának, átszervezésének, átalakulásának és korszerűsítésének elősegítése; a vas- és acélipar fejlődésének átfogó támogatása a nagyvállalatok irányába való elmozdulás, a műszaki berendezések korszerűsítése, valamint a termelési folyamatok és a downstream termékek diverzifikálása érdekében”. (29)

(63)

Konkrétabban, a vizsgált termék előállításához használt bemeneti anyagokat illetően Hebei terve előírja, hogy „[f]el kell gyorsítania a felső kategóriás és kulcsfontosságú új acélanyagok fejlesztését és alkalmazását, növelni kell a kiváló minőségű és ötvözött acélfajták arányát, erősíteni kell a nagy méretű és széles körű előnyöket biztosító termékek minőségének stabilitását, és létre kell hozni egy „piramis” termékszerkezetet. 2020 végére a hagyományos gyengén ötvözött acél és az ötvözött acél aránya 20 %-ra, 2022 végére pedig mintegy 25 %-ra fog nőni, ami támogatja és garantálja a downstream iparágak korszerűsítését”. (30)

(64)

Hasonlóképpen, Henan tartománynak a tizennegyedik ötéves terv időszakában az acélipar átalakítását és korszerűsítését célzó végrehajtási terve előírja, hogy „a nemzeti stratégiai igényekre kell összpontosítani, a vállalkozásokat a termékszerkezet optimalizálásának és korszerűsítésének előmozdítása felé kell terelni, kiváló minőségű ötvözött acélt, nagy teljesítményű hajógépészeti acélt, felső kategóriás berendezésekhez használt különleges ötvözött acélt, a legfontosabb alapalkatrészekhez használt acélt és más »különleges, finom, kiváló minőségű« kulcsfontosságú változatokat kell kifejleszteni, valamint növelni kell az acéltermékek hozzáadott értékét és versenyképességét”. (31)

(65)

Hasonló iparpolitikai célkitűzések más tartományok, úgymint Jiangsu, (32) Shandong, (33) Shanxi (34) vagy Zhejiang (35) tervdokumentumaiban is szerepelnek.

(66)

E tekintetben ugyancsak a kínai kormány általi tényleges tervirányításra példa, hogy az Ansteel Group Co., Ltd pártbizottsága közleményt adott ki a párt 20. nemzeti kongresszusa szellemiségének lelkiismeretes tanulmányozásáról, népszerűsítéséről és végrehajtásáról (36). A közlemény szerint az Ansteel Group lelkiismeretesen végrehajtja az irányadó terveket, és azokat jobban bemutatja a párttagoknak, a kádereknek és az egész csoport munkavállalóinak.

(67)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy a vállalatokban való állami jelenlét révén befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, a vizsgálat megerősítette, hogy a vizsgált ágazatban is előfordulnak a vezetői pozíciók és a KKP-tagság/pártfunkciók közötti átfedések. Például a fej nélküli csavarokat gyártó és exportáló Zhejiang Metals & Minerals Holdings Co. felett ellenőrzést gyakorló Zhejiang International Trade Group elnöke egyben a pártbizottság titkári tisztségét is betölti (37). Mindazonáltal, amint azt a kötőelemekre vonatkozó vizsgálat megállapította, az ágazat nagyon széttagolt, és többnyire kkv-kból áll, ezért a Bizottságnak nem állt módjában átfogó információkat beszerezni az egyes gyártókról. Ugyanakkor megállapítható volt, hogy az ipari szövetségek szintjén személyes kapcsolatok vannak a vizsgált termék gyártói és a KKP között. A kötőelemgyártó-ágazati szövetségek hangsúlyozzák a KKP-vel fennálló személyes kapcsolatukat, a Ningbói Kötőelemgyártó-ágazati Szövetség alapszabálya például a következőképpen rendelkezik: „E szövetség elnökének, alelnökének és főtitkárának a következő követelményeknek kell eleget tennie: 1. követnie kell a párt irányvonalát, alapelveit és szakpolitikáit, és jó politikai tulajdonságokkal kell rendelkeznie”. (38)

(68)

Emellett, tekintettel arra, hogy a vizsgált termék ágazata az acélágazat egyik alágazata, az acélgyártókkal kapcsolatban rendelkezésre álló információk a vizsgált termékre nézve is relevánsak.

(69)

Például a Baoshan Iron and Steel Ltd – egy acélgyártó, amelynek többségi részvényese a Baowu Steel Group – igazgatótanácsának elnöke és a vezérigazgatója a vállalat pártbizottságának titkára, illetve titkárhelyettese is egyben (39). Hasonlóképpen, a szintén a Baowu Steel Group irányítása alá tartozó Wuhan Iron and Steel Group igazgatótanácsának elnöke a pártbizottság titkára (40). Emellett „a Wuhan Iron and Steel Group 2022-ben megtartotta a pártbizottság elméleti tanulmányozó csoportjának tizedik központosított tanulmányozását és megbeszélését, hogy közvetítse és tanulmányozza a központi gazdasági munkáról szóló konferencia szellemét, és előmozdítsa a párt 20. nemzeti kongresszusa határozatainak és rendelkezéseinek, valamint a Wuhan Iron and Steel Group vállalaton belül a központi gazdasági munkáról szóló konferencia szellemének végrehajtását. [Az] ülésen a China Baowu vuhani székhelyének főképviselője, aki a pártbizottság titkára és a Wuhan Iron and Steel Group elnöke, elnökölt, és előterjesztette a párt központi bizottsága, a Hubei Tartományi Pártbizottság és a China Baowu Pártbizottsága követelményeinek végrehajtására, valamint a központi gazdasági munkáról szóló konferencia szellemének további végrehajtására vonatkozó követelményeket”. (41)

(70)

Ezenkívül a Baotou Steel Union – amely a Baotou Steel Group tagja – igazgatótanácsának elnöke a vállalat párttitkári tisztségét is betölti. Hasonlóképpen, a Baotou Steel Union ügyvezető igazgatója, valamint a vállalat szakszervezetének elnöke pedig mindketten párttitkárhelyettesek (42). Végezetül, a Shougang Group vállalaton belül az igazgatótanács elnöke a pártbizottság titkára, míg az ügyvezető igazgató a vállalat pártbizottságának titkárhelyettese (43).

(71)

Az érintett terméket lefedő ipari szövetség a Kínai Gépipari Általános Alkatrészekkel Foglalkozó Ipari Szövetség (China Machinery General Parts Industry Association (44), a továbbiakban: CMGPIA) kötőelemekkel foglalkozó részlege (45). A CMGPIA az alapszabályának 3. cikkében kimondja, hogy a szervezet „a Kínai Kommunista Párt általános vezetése szerint jár el, és a Kínai Kommunista Párt alkotmányának rendelkezéseivel összhangban létrehozza a Kínai Kommunista Párt szervezeteit párttevékenységek végzésére és a pártszervezetek tevékenységeihez szükséges feltételek biztosítására. A szövetség bejegyzéséért és irányításáért felelős szervezet a Kínai Népköztársaság Polgári Ügyek Minisztériuma, a pártépítésért felelős szervezet pedig a SASAC pártbizottsága”, és „elfogadja a bejegyzésért és irányításért felelős szervezetek, a pártépítésért felelős szervezetek és az iparirányítási részlegek üzleti irányítását és felügyeletét” (46).

(72)

Emellett a kínai acélágazatban az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a piacot más módon befolyásoló politikák vannak érvényben, amelyek általában alkalmazandók a vizsgált termékre, mivel a fej nélküli csavarokkal foglalkozó ágazat az acélágazat egyik alágazata. Emellett a kötőelemekre vonatkozó vizsgálatban megállapítást nyert, hogy a kötőelemgyártó ágazat az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium által az első jelentős műszaki berendezések (berendezéscsoportok) támogatására és alkalmazására vonatkozó útmutató katalógus (2019. évi kiadás) (47) közzétételéről kiadott közleményben és az iparszerkezeti kiigazításra vonatkozó útmutató katalógusban (2019., Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság) (48) az ösztönzött ágazatok között szerepel.

(73)

A fent említett, központi szintű dokumentumok mellett több helyi, tartományi vagy települési szintű iránymutató dokumentum is iránymutatást és támogatást nyújt a kötőelemgyártó ágazat fejlesztéséhez. Például a Haiyan megyei kötőelemgyártó ágazatra vonatkozó 2019. évi ösztönző politikákról szóló dokumentum a következőképpen fogalmaz: „Haiyan a »kötőelemek otthona«, és a kötőelemgyártó ágazat az egyik legfontosabb hagyományos ágazat Haiyanban. A […] megyénkben működő kötőelemgyártó ágazaton belüli innováció és fejlesztés fellendítése érdekében, megyénk nemrég közzétette »A Haiyan megyei kötőelemgyártó ágazat digitalizációjára és intelligens átalakítására vonatkozó hároméves különleges cselekvési politika« című dokumentumot. Az ehhez kapcsolódó különleges forrásokat a kötőelemgyártó ágazatban digitális és intelligens átalakítást végrehajtó vállalatok vehetik igénybe” (49).

(74)

A kínai kormány az acélipart következetesen kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (50). Ezt támasztja alá az ágazattal foglalkozó számos országos, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum is. A tizennegyedik ötéves terv keretében a kínai kormány az acélipar átalakítását és korszerűsítését, valamint optimalizálását és strukturális kiigazítását irányozta elő (51). Hasonlóképpen a tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési terv, amely az acélágazatra is vonatkozik, azt a „reálgazdaság alapkövének” és „Kína nemzetközi versenyelőnyét meghatározó kulcsfontosságú területnek” nevezi, és több olyan célkitűzést és munkamódszert határoz meg, amelyek a 2021 és 2025 közötti időszakban ösztönöznék az acélágazat fejlődését, mint például a műszaki korszerűsítést, az ágazat szerkezetének javítását (nem utolsósorban további vállalati összefonódások révén) vagy a digitális átalakulást (52).

(75)

Ezenkívül a fent említett, az acélipar stabil növekedéséről szóló munkatervből (lásd az (61) preambulumbekezdést) kiderül, hogy a kínai hatóságok acélágazatra való összpontosítása hogyan illeszkedik a kínai gazdaság kínai kormány általi irányításának tágabb kontextusába: „az acélipari vállalatok támogatása abban, hogy szorosan igazodhassanak az új infrastruktúra, az új urbanizáció, a vidék revitalizációja és a feltörekvő iparágak igényeihez, a különböző régiókban a tizennegyedik ötéves tervhez kapcsolódó nagyszabású mérnöki projektekhez, és tegyenek meg mindent az acélellátás biztosítása érdekében. Az acélágazat és a kulcsfontosságú acélfelhasználó ágazatok – például a hajógyártás, a szállítás, az építőipar, az energia, a gépjárművek, a háztartási berendezések, a mezőgazdasági gépek és a nehéz berendezések – közötti upstream és downstream együttműködési mechanizmusok létrehozása és elmélyítése, termelés és a kereslet összhangját biztosító tevékenységek végzése, valamint az acél alkalmazási területeinek aktív bővítése” (53).

(76)

Helyi szinten, például Shandong tartományban, ahol a Shandong Juning Machinery Co. Ltd székhelye található, Shandong tizennegyedik ötéves vas- és acélipar-fejlesztési terve (54) a következőket írja elő: „Építőipari gépekhez használt acél: Tartományunk támogatása, hogy jelentős építőipari gépgyártó tartományból erős építőipari gépgyártó tartománnyá váljon, a zöld és környezetbarát, nagy tisztaságú, alacsony hőmérsékleten kiváló teljesítményű, stabil edzhetőségű és könnyen vágható, építőipari gépekhez használt acél fejlesztésére való összpontosítás, a nagy szilárdságú, építőipari gépekhez használt acél kutatásának és fejlesztésének felgyorsítása […], a nagy teljesítményű és kis öntömegű korszerű építőipari gépekkel kapcsolatos fejlesztési igények kielégítése, valamint a downstream fogyasztók ipari láncának iteratív korszerűsítése és az építőipari gépgyártás ipari ökoszisztémájának teljes körű és egészséges fejlesztése”.

(77)

A fentiek mellett a kötőelemekre vonatkozó vizsgálatban megállapítást nyert, hogy a kötőelemgyártók állami támogatásokhoz is jutnak, ami egyértelműen annak a jele, hogy az államnak érdeke fűződik az ágazathoz. A kötőelemekre vonatkozó vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy több pénzügyi ösztönzőprogram állt a kötőelemgyártók rendelkezésére, köztük a Haiyan megyei kötőelemgyártó ágazatra vonatkozó 2019. évi ösztönzési politika is: „A kötőelemgyártó vállalatok digitális és intelligens átalakításának erőteljes támogatása: A digitális irányítási rendszerek és az integrált vezérlőeszköz-szoftverek alkalmazásához különleges pénzügyi ösztönzők nyújthatók a megvalósítás évétől függően, […], a 2019-ben digitális és intelligens átalakítást (vagy új beszerzéseket) végrehajtó és berendezéseiket fejlesztő vállalatok az alapvető berendezésekbe való beruházás tényleges értékének 20 %-a erejéig, de legfeljebb 2 millió jüan összegben egyszeri támogatásban részesülhetnek; 2020. évi megvalósítás esetén az alapvető berendezésekbe való beruházás tényleges értékének 15 %-a erejéig, de legfeljebb 1,5 millió jüan összegben egyszeri támogatásban részesülhetnek; 2021. évi megvalósítás esetén az alapvető berendezésekbe való beruházás tényleges értékének 12 %-a erejéig, de legfeljebb 1 millió jüan összegben egyszeri támogatásban részesülhetnek” (55).

(78)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ösztönzött iparágak – köztük a vizsgált termék gyártásához fő nyersanyagként felhasznált anyagok előállításával foglalkozó ágazat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(79)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak az acélágazatban való diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira.

(80)

A vizsgált termékre a (46) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a felülvizsgálat tárgyát képező termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (56).

(81)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy a (46) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a vizsgált termék ágazatára. A fentiekben említett (lásd az (61) preambulumbekezdést), a stabil növekedésről szóló munkaterv jól példázza az ilyen típusú kormányzati beavatkozásokat is: „A pénzügyi intézmények ösztönzése arra, hogy aktívan nyújtsanak pénzügyi szolgáltatásokat azoknak az acélipari vállalatoknak, amelyek fúziókat és átszervezéseket, szerkezeti kiigazításokat, átalakításokat és korszerűsítéseket hajtanak végre, összhangban a kockázatkezelés és az üzleti fenntarthatóság elvével”. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(82)

Végezetül a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgált termék gyártásához több különböző inputra van szükség. Amikor a vizsgált termék gyártói beszerzik bemeneti anyagaikat vagy szerződést kötnek bemeneti anyagaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(83)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a vizsgált termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az előállítási költségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezek árképzésére is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(84)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ezen az alapon a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(85)

A kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen benyújtott, jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a szóban forgó ügyben való alkalmazásának indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(86)

A Bizottság észrevételeket kapott a Chinafar Grouptól a Kínában fennálló jelentős torzulásokkal kapcsolatban. A mintában szereplő exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a jelentős torzulásra vonatkozó állítás nem válhat előre meghatározott következtetéssé, és a WTO ítélkezési gyakorlatára tekintettel a vizsgálatot végző hatóságoknak az exportáló gyártóknál ténylegesen felmerült költségeket kell figyelembe venniük a számtanilag képzett rendes érték kiszámításához. Továbbá, még ha azonosítottak is torzulásokat, a Bizottságnak minden kínai exportőrt külön-külön kell értékelnie, különösen akkor, ha mintavételt alkalmaztak.

(87)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők az Európai Unió WTO-kötelezettségeivel. Amint azt a WTO Fellebbezési Testülete kifejezetten egyértelművé tette a DS473. sz. ügyben (57), a WTO-jog megengedi a harmadik országból származó, megfelelően kiigazított adatok felhasználását, ha ez a kiigazítás szükséges és megalapozott. Az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a rendes érték csak akkor kerül egy reprezentatív országból beszerzett, torzulástól mentes költségek és árak, vagy egy nemzetközi referenciaérték alapján kiszámításra, ha megállapítást nyer, hogy jelentős torzulások állnak fenn, és azok befolyásolják a költségeket és az árakat. Mindenesetre az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése második albekezdésének harmadik franciabekezdése lehetővé teszi a belső költségek felhasználását, amennyiben megállapítást nyer, hogy azok nem torzultak.

(88)

A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy ha megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, akkor a rendes értéket egy megfelelő reprezentatív ország torzulatlan árai vagy referenciaértékei alapján kell képezni minden egyes exportáló gyártóra nézve, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően. Az alaprendelet ugyanezen rendelkezése lehetőséget ad belföldi költségek alkalmazására, amennyiben egyértelműen megállapítható torzulásmentes voltuk. Ebben az összefüggésben az exportáló gyártóknak tehát lehetőségük volt bizonyítékokkal szolgálni arra nézve, hogy SGA-költségeik és/vagy egyéb inputköltségeik valójában torzulatlanok. Azonban amint azt a (46)–(84) preambulumbekezdés bizonyítja, a Bizottság megállapította, hogy Kínában az acéliparra torzulások jellemzők, és nem állt rendelkezésre olyan egyértelmű bizonyíték, amely alátámasztotta volna, hogy az egyes exportáló gyártók termelési tényezői torzulástól mentesek. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(89)

A fentiekre tekintettel a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(90)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(91)

A (37)–(39) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához.

(92)

Ezek a feljegyzések ismertették az alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatos tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel.

(93)

A második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Thaiföldet szándékozik megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni abban az esetben, ha az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása megerősítést nyer.

(94)

Az első feljegyzésben a Bizottság Malajziát, Thaiföldet és Törökországot azonosította olyan országként, amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank megítélése szerint hasonló Kínáéhoz, tekintettel arra, hogy bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik, továbbá ismert róluk, hogy gyártják a vizsgált terméket.

(95)

Az első és a második feljegyzést követően a Chinafar Group azt állította, hogy Thaiföldet mint lehetséges reprezentatív országot el kell vetni, mivel annak egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme (GNI) Kínáénak közel fele, így Thaiföld nem tekinthető a Kínáéhoz hasonló gazdasági fejlettségű országnak. Megjegyezte továbbá, hogy az első feljegyzésben maga a Bizottság is kijelentette, hogy „olyan országokat szándékozik figyelembe venni, amelyek bruttó nemzeti jövedelme hasonló Kínáéhoz”, anélkül, hogy a közepes jövedelmű országok felső sávjának kategóriájára hivatkozott volna.

(96)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében a Bizottság az exportáló országhoz hasonló gazdasági fejlettségi szintű reprezentatív országot is figyelembe vehet a rendes érték képzéséhez. Az alaprendelet nem tartalmaz olyan további előírást, amely szerint azt az országot kell választani, amelynek gazdasági fejlettségi szintje a legközelebb áll az exportáló országéhoz. Ilyen körülmények között a Bizottság mérlegelési jogkörét gyakorolva választ, és a Világbank besorolása szerint azonos jövedelmi kategóriába tartozó országokat veszi figyelembe. A Világbank vonatkozó kategóriája a közepes jövedelmű országok felső sávja, amelybe Kína is tartozik. A Bizottság az első feljegyzésben egyértelműen jelezte, hogy gyakorlatának megfelelően e célra a Világbank adatbázisát fogja használni. A megfelelő reprezentatív ország kiválasztásában nem döntő szempont, hogy valamely ország egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme vagy bruttó hazai terméke esetleg Kínáéhoz közelebbi, mint egy másik országé. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(97)

Az első feljegyzésben a Bizottság tájékoztatást nyújtott a kötőelemek szélesebb kategóriáját – többek között a vizsgált terméket – Malajziában, Thaiföldön és Törökországban gyártó vállalatokra vonatkozó, könnyen hozzáférhető pénzügyi adatokról, valamint a vizsgált termék előállításához szükséges nyersanyagok ezen országokba történő behozataláról.

(98)

Az első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a mintában szereplő három exportáló gyártó és az EFDA Malajziát javasolta a legmegfelelőbb reprezentatív országként, míg a panaszos Törökországot javasolta. A vizsgálat kapcsán nem javasoltak alternatív reprezentatív országot.

(99)

A Junyue és a Chinafar Group azt állította, hogy Törökország nem tekinthető reprezentatív országnak, mivel gazdaságát magas infláció, jelentős valutaleértékelődés és politikai beavatkozás jellemzi, különösen a munkaerőköltségek szintjének meghatározása tekintetében.

(100)

A Bizottság megjegyezte, hogy az infláció és a valutaleértékelődés nem olyan kritérium, amely alapján valamely ország az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti reprezentativitása értékelhető, és abban az esetben, ha a Bizottság Törökországot választaná ki reprezentatív országként, a vizsgálati időszakban érvényes költségeket adott esetben az inflációnak és/vagy a valutaleértékelődésnek megfelelően kiigazítva állapítaná meg. A vállalatok továbbá nem szolgáltattak megalapozott bizonyítékot a munkaerőköltségekbe való politikai beavatkozás meglétére vonatkozóan. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(101)

A Junyue és a Chinafar Group azt állította, hogy sem Thaiföld, sem Törökország nem megfelelő reprezentatív ország az Oroszországi Föderációból (a továbbiakban: Oroszország) származó behozatal volumene alapján.

(102)

A Bizottság az első feljegyzésben már elemezte az Oroszországból érkező behozatal 2019-től a vizsgálati időszakig tartó tendenciáit, amelyek sem volumen, sem átlagár tekintetében nem mutattak jelentős változást az Oroszországból a két országba érkező behozatalban. Ezért nem volt arra utaló jel, hogy az Ukrajna 2022. évi teljes katonai invázióját követően hatályban lévő szankciók miatt megváltoztak volna az orosz exportstruktúrák, ami torzíthatta volna az importárakat e két országban. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(103)

Az első feljegyzést követően a Junyue azt is előadta, hogy Thaiföld kötőelemgyártó ágazata, beleértve a csavargyártókat is, erősen specializálódott a gépjárműipari minőségű kötőelemekre, amelyek nem reprezentatívak a vizsgált termékre nézve, mivel a gépjárműiparban használt kötőelemek ára általában magasabb, mert a termékeknek szigorúbb termékszabványoknak kell megfelelniük. A Junyue azt állította, hogy e specializáció miatt bizonyos termelési tényezők esetében a thaiföldi gyártók Japánból származó, különleges minőségű behozatalra támaszkodnak, emiatt pedig a referenciaérték nem reprezentatív.

(104)

A GTA alapján a Bizottság értékelte a fő nyersanyagok (a 7213 91 , 7213 99 , 7228 30 , 7227 90 és 7214 99 HR-kódok) japán exportárait. A vizsgálati időszak alatt Japán fő exportpiaca Thaiföld volt, amely e nyersanyagok teljes exportjának 21 %-át adta. Kína nélkül a következő öt legnagyobb exportpiac együttesen e nyersanyagok teljes kivitelének mintegy 53 %-át tette ki. A Thaiföldre irányuló export átlagára 10 %-kal magasabb volt e piacokhoz képest: Thaiföld esetében 1,09 EUR/kg, a sorrendben következő öt exportország esetében 0,90 EUR/kg.

(105)

A Bizottság a második feljegyzésben arra a következtetésre jutott, hogy bár lehetséges, hogy a thai kötőelemgyártók különleges minőségű anyagokat importálnak Japánból, ez nem zárja ki, hogy Thaiföldet reprezentatív országnak tekintse. A jelenlegi vizsgálat ugyanis a nem szabványos csavarokra is kiterjed, és e termékekhez adott esetben különleges minőségű nyersanyagokat használhatnak fel. Ennélfogva nem állapítható meg, hogy a Japánból Thaiföldre irányuló export árai indokolatlanul magasak, és nem tekinthetők reprezentatívnak. A Bizottság elutasította a (103) preambulumbekezdésben foglalt állítást, miszerint Thaiföldet ki kell zárni a lehetséges megfelelő reprezentatív országok köréből.

(106)

A második feljegyzésben a Bizottság tovább elemezte a gyártási költségek mintegy 65 %-át kitevő (a 7213 91 , 7213 99 és 7228 30 HR-kód alá besorolt) három fő termelési tényezőnek a három lehetséges reprezentatív országba érkező behozatalát. Mindezen termelési tényezők esetében a Thaiföldre érkező behozatal mennyisége volt a legnagyobb (a Kínából és az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (59) 1. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatalt nem számítva).

(107)

A 7213 91 HR-kód alá tartozó termelési tényező tekintetében a torzulástól mentes forrásokból származó teljes behozatal mindhárom országban jelentős volt, a Kínán és az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli országokból érkező behozatal mennyisége Thaiföld esetében volt a legnagyobb.

(108)

Ami a 7213 99 HR-kód alá tartozó termelési tényezőt illeti, a thaiföldi behozatal volumene messze a legnagyobb volt mintegy 76 000 tonnával, ami ötszöröse a Malajziába és Törökországba érkező behozatal volumenének. A Kínából és az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokból Malajziába érkező behozatal az ország teljes behozatalának 33 %-át tette ki, a más forrásokból Malajziába érkező behozatal átlagára pedig hasonló volt a Kínából és az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatal árához. Ugyanakkor Thaiföldre és Törökországba gyakorlatilag nem érkezett behozatal Kínából és az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokból. A Bizottság ezért a Malajziába érkező behozatal árát kevésbé ítélte megbízhatónak a Thaiföldre vagy Törökországba érkező behozatal árához képest.

(109)

A 7228 30 HR-kód esetében a három ország közül a Thaiföldre érkező behozatal volumene messze a legnagyobb volt. A Kínából és az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatal mindhárom ország esetében e termelési tényező teljes behozatalának jelentős részét tette ki. A más forrásokból Törökországba érkező behozatal átlagára azonban összehasonlítható volt a Kínából és az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatal átlagárával, így befolyásolhatta a kínai importár, míg a más forrásokból Thaiföldre vagy Malajziába érkező behozatal átlagára jelentősen magasabb volt, mint a Kínából érkező behozatalé. A Bizottság ezért a Törökországba érkező behozatal árát kevésbé ítélte megbízhatónak a Thaiföldre vagy Malajziába érkező behozatal árához képest.

(110)

A Junyue benyújtotta a Bizottság által az első feljegyzésben kiválasztott, kizárólag kötőelemeket gyártó malajziai gyártó (Chin Well Fasteners Co. Sdn. Bhd., a továbbiakban: Chin Well Fasteners) leányvállalatának a vizsgálati időszakra vonatkozó auditált pénzügyi kimutatásait. Emellett azonosított egy további malajziai gyártót, amely szabványos kötőelemeket gyárt (Asia Bolts & Nuts Sdn. Bhd.), amelyről a 2023. évre vonatkozóan könnyen hozzáférhető pénzügyi információk álltak rendelkezésre. Ez utóbbit elvetette, mivel 0,7 %-os nyereséget mutatott ki, amit a Bizottság nem tartott észszerűnek.

(111)

A Junyue és a Chinafar azt állította, hogy a Bizottság által az első feljegyzésben azonosított thaiföldi és török vállalatok pénzügyi adatai nem reprezentatívak a vizsgált termék tekintetében, és kirívóan magas SGA-költségeket és nyereségarányt mutatnak.

(112)

Állításuk szerint ez azzal magyarázható, hogy az e vállalatok által gyártott termékek nem hasonlíthatók össze a vizsgált termékkel, mivel főként a magas jövedelmezőségű réspiacok, például a repülés- és űrtechnológiai, a gépjárműipari és az energia-/petrolkémiai ágazat számára készült nagy szilárdságú, magas minőségű kötőelemek, ezért a Kínában gyártott vizsgált termékhez képest jobb minőségűek.

(113)

Azzal érveltek, hogy ez a Thai Meira, Co. Ltd nevű thaiföldi vállalatra is vonatkozik, amely a gépjárműiparban használt nem szabványos kötőelemekre szakosodott. Ezenkívül az S.J. Screws Co. Ltd thaiföldi vállalat sem tekinthető reprezentatívnak, mivel főként olyan termékeket – fúrótoronyelemeket, acéllemezeket, halászati termékeket, illetve a gépjárműiparban használt nem szabványos kötőelemeket – gyárt, amelyek nem tartoznak a vizsgált termékkörbe, és előállítási költségük is magasabb.

(114)

A Bizottság megjegyezte, hogy a mintában szereplő kínai gyártók némelyike nagy szilárdságú kötőelemeket gyárt, és specifikus ágazatokat, például tengeri olajmezőkhöz és olajvezetékekhez kapcsolódó felhasználókat szolgál ki. Az a tény, hogy a lehetséges reprezentatív országokban talált vállalatok a vizsgált termék részét képező szegmensekre – például a gépjárműiparban használt nem szabványos csavarokra – szakosodtak, és/vagy a vizsgált termékkörnek csak egy részét gyártják, nem indokolja e vállalatok kizárását. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(115)

Az EFDA megjegyezte, hogy a Bizottság nem vett fel a kiválasztott vállalatok jegyzékébe egy fontos török gyártót, a Norm Civata Sanayi Ve Ticaret Anonim Şirketit (a továbbiakban: Norm Civata).

(116)

Az Orbis adatbázisban szolgáltatott információkból kiderült, hogy a Norm Civata nagykereskedelmi társaság, amely több fióktelepet tömörít, és pénzügyi adatai összevont szinten állnak rendelkezésre. A „Fémek és fémtermékek” területen tevékenységet folytató fióktelep pénzügyi adatai nem álltak rendelkezésre. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat céljából nem helyénvaló a Norm Civata éves jelentésének felhasználása.

(117)

Az EFDA megkérdőjelezte az SGA-költségek kiszámításának módszertanát is, és azt állította, hogy a pénzügyi eredményt le kell vonni a működési költségekből. A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel kialakult gyakorlata szerint a vizsgált termék teljes előállítási költségének megjelenítése érdekében az SGA-költségek magukban foglalják a pénzügyi ráfordításokat is.

(118)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság a második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a rendes érték kiszámításához szükséges, torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek összegyűjtéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Thaiföldet kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni, valamint a három vállalat (60) pénzügyi adatait kívánja tekintetbe venni.

(119)

Az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket Thaiföld mint reprezentatív ország és a három vállalat mint a reprezentatív országban működő gyártó megfelelőségéről.

(120)

A második feljegyzést követően a Junyue, a Chinafar Group és az EFDA ismét előadta, hogy Thaiföld helyett több okból is Malajzia az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett legmegfelelőbb reprezentatív ország.

(121)

Először is azzal érveltek, hogy a malajziai vállalatok főként szabványos kötőelemeket gyártanak, ezért az általuk előállított termékek köre hasonló a kínai gyártókéhoz.

(122)

Másodszor: a Junyue és az EFDA indokolatlannak ítélte, hogy a Bizottság egyetlen termelési tényező (HR 7213 99 ) behozatali volumene alapján vetette el Malajziát reprezentatív országként. E termelési tényező esetében a Kínából érkező behozatal a teljes behozatal 33 %-át tette ki, ami a másik két termelési tényező (HR 7213 91 és HR 7228 30 ) Thaiföldre érkező behozatalához hasonló arány.

(123)

Harmadszor: a Junyue azzal érvelt, hogy a kínai behozatal átlagára és a más országokból érkező behozatal átlagára közötti hasonlóság csupán azt jelzi, hogy az importált anyagok árait lényegében piaci feltételek mellett állapítják meg.

(124)

A Junyue továbbá azt állította, hogy a thaiföldi behozatali adatok még aggasztóbbak, mivel a Thaiföldre érkező kínai behozatal aránya (43 %) összességében magasabb, mint Malajzia (29 %) és Törökország (15 %) esetében.

(125)

A Junyue állításával ellentétben a Bizottság nem egyetlen termelési tényező behozatala alapján vetette el Malajziát reprezentatív országként. A Bizottság ugyanis elemezte a gyártási költségek mintegy 65 %-át kitevő három fő termelési tényezőnek (HR-kódok: 7213 91 , 7213 99 és 7228 30 ) a három lehetséges reprezentatív országba érkező behozatalát.

(126)

Mindezen termelési tényezők esetében a Thaiföldre érkező behozatal mennyisége volt a legnagyobb (a Kínából és az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatalt nem számítva). A 7213 91 HR-kód tekintetében a torzulástól mentes forrásokból származó teljes behozatal mindhárom országban jelentős volt, a Kínán és az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli országokból érkező behozatal mennyisége Thaiföld esetében volt a legnagyobb.

(127)

Ami a 7213 99 HR-kódot illeti, a thaiföldi behozatal volumene messze a legnagyobb volt mintegy 76 000 tonnával, ami ötszöröse a Malajziába és Törökországba érkező behozatal volumenének. A (108) preambulumbekezdésben említett módon a Malajziába érkező kínai behozatal az ország teljes behozatalának 33 %-át tette ki, és a Kínától eltérő országok átlagos importárai összehasonlíthatók voltak a kínai árakkal, ami arra utal, hogy esetlegesen kevésbé megbízhatóak.

(128)

A 7228 30 HR-kód esetében, amely a teljes előállítási költség 11 %-át teszi ki, a Bizottság a behozatal volumenét figyelembe véve a fenti (109) preambulumbekezdésben foglaltak szerint Thaiföldet tekintette a legmegfelelőbb reprezentatív országnak.

(129)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy Thaiföldről jobb minőségben állnak rendelkezésre könnyen hozzáférhető adatok a torzulástól mentes behozatali értékek megállapításához, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Junyue állítását elutasítva Thaiföldet tekinti megfelelő reprezentatív országnak.

(130)

A Junyue és a Chinafar Group megismételte azt az állítást, hogy a thaiföldi importárak a japán származású különleges minőségű behozatal jelentős jelenléte miatt magasak, amelyet a thaiföldi gyártók speciális alkalmazásokban, kiemelten a gépjárműiparban használnak. A Junyue szerint ez a tendencia azzal a ténnyel függ össze, hogy több gyártó áll kapcsolatban japán vállalatokkal, és szerez be magas minőségű nyersanyagokat anyavállalatától.

(131)

A Junyue továbbá azt állította, hogy amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy Thaiföldet tekinti reprezentatív országnak, a behozatali adatokat úgy kell kiigazítania, hogy a teljes behozatalból levonja a japán behozatalt, mivel annak árai indokolatlanul magasak.

(132)

Ezen állításokkal kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy sem a Junyue, sem a Chinafar Group nem szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy Thaiföldre milyen nagyságrendben érkezik a nem szabványos csavarok gyártására szánt nyersanyagok japán behozatala a szakosodott ágazatok számára. Hasonlóképpen nem volt bizonyíték arra, hogy a behozatal kapcsolt felektől érkezett volna.

(133)

A mintában szereplő két gyártó nem bizonyította azt sem, hogy Kínában nem használnak fel magas minőségű anyagokat nem szabványos csavarok gyártásához. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a nyersanyagokat Kína is jelentős mennyiségben importálja Japánból, és ezáltal Japán harmadik legnagyobb exportpiaca.

(134)

Egyébiránt a Bizottság az érintett termék rendes értékét a Thaiföldre érkező összes behozatal, és nem kizárólag a Japánból érkező behozatal alapján képezte. Az öt fő nyersanyag Japánból érkező thaiföldi behozatala ezen anyagok teljes behozatalának csupán mintegy 17 %-át tette ki. A fenti megfontolások alapján a Bizottság elutasította a (130) és (131) preambulumbekezdésben említett állításokat.

(135)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a Junyue és a Chinafar Group megismételte azon álláspontját, hogy a Bizottság által az első feljegyzésben kiválasztott malajziai vállalatok reprezentatívabbak, mint a thaiföldi vállalatok, mivel elsősorban a vizsgált termék gyártására összpontosítanak, és a Chin Well Fasteners vállalat esetében a nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi adatok a vizsgálati időszakra vonatkoznak.

(136)

Ezzel szemben ismét azzal érveltek, hogy a Bizottság által kiválasztott három thaiföldi gyártó közül kettő nem gyártja a vizsgált terméket. Állításuk szerint a Thai Meira elsősorban speciális kötőelemeket gyárt, az S. J. Screwthai pedig elsősorban olyan termékeket, amelyek nem felelnek meg az érintett terméknek.

(137)

Az EFDA előadta továbbá, hogy az S. J. Screwthai az Orbis adatbázisban szereplő információk alapján nagykereskedelmi társaság, és a Bizottság ugyanezen okból vetette el a török Norm Civata társaságot.

(138)

A Bizottság áttekintette a két thaiföldi vállalatra vonatkozóan rendelkezésre álló információkat, és a weboldaluk és az Orbis adatbázis alapján arra a következtetésre jutott, hogy i. az S. J. Screws az Orbis adatbázisban nagy- és kiskereskedelmi vállalatként szerepel. A vállalat honlapjának vizsgálata alapján nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a vállalat valódi gyártó vagy nagykereskedő-e, ezért a Bizottság úgy döntött, hogy a vállalatot kizárja az elemzésből, ii. a Thai Meira többek között az e vizsgálat termékkörébe tartozó termékeket, nevezetesen menetes rudat gyárt.

(139)

A Chinafar csoport azt is állította, hogy a Thai Meira nem reprezentatív, magas nyereséget mutatott a gépjárműiparba szánt nem szabványos kötőelemekre való szakosodása miatt. A vállalat azonban nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a gépjárműiparban történő értékesítések jövedelmezősége magasabb volt, mint a más ágazatokba irányuló értékesítéseké. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(140)

Az EFDA emellett további öt olyan thaiföldi vállalatot azonosított, amelyeket a Bizottság figyelembe vehetett volna – ezek pénzügyi adatait lekérte az Orbis adatbázisból: Thai Union Fasteners, MDF Precision, Bangkok Fastenings, Suntorx Enterprise és Tycoon Worlwide Group.

(141)

A Bizottság e vállalatok pénzügyi adatait elemezve megállapította, hogy a Tycoon Worlwide Group 2023-ban veszteséges volt, a másik négy vállalat nyeresége pedig (az értékesített áruk költsége alapján számítva) 0,35 % és 1,31 % között mozgott, ami nem tekinthető észszerű nyereségszintnek. Ezért a Bizottság az elemzésében nem vette figyelembe ezeket a vállalatokat.

(142)

Ami a Junyue azon észrevételét illeti, hogy a kiválasztott malajziai vállalatok, például a Chin Well Fasteners és a Tong Heer Fasteners Co. Sdn. Bhd. (a továbbiakban: Tong Herr) megbízhatóbb és reprezentatívabb viszonyítási alapot jelentenek, a Bizottság a következőket állapította meg:

(143)

A rozsdamentes acélból készült kötőelemek gyártására szakosodott Tong Herr egy nagyobb csoport tagja, amelyhez egy precíziós öntvénytermékeket gyártó vállalat is tartozik. Bár a Tong Herr 2024. évi pénzügyi adatai még nem álltak rendelkezésre, a csoportszintű információkból (61) kiderült, hogy a kötőelemek üzleti szegmense 2024-ben veszteséges volt, ennélfogva a reprezentatív referenciaérték meghatározásához nem vehető figyelembe.

(144)

Bár a Chin Well Fasteners esetében helytálló az, hogy e vállalat pénzügyi adatai pontosan megfelelnek a vizsgálati időszaknak, a Bizottság nem értett egyet a Junyue azon állításával, hogy a Chin Well Fasteners önmagában reprezentatívabb alapot jelentene az SGA-költségek és a nyereségarány meghatározásához, mint a kiválasztott thaiföldi vállalatok. A vállalat hivatalos honlapján (62) rendelkezésre álló információk szerint a Chin Well Fasteners kizárólag fejescsavarokat gyárt. Emiatt a vállalat még figyelembe vehető lenne helyettesítőként az SGA-költségek és a nyereség kiszámításához, a thaiföldi vállalatok viszont erre annálfogva alkalmasabbak, hogy a jelen ügy termékmeghatározása alá tartozó termékeket gyártanak.

(145)

A fenti elemzés alapján a Bizottság úgy döntött, hogy Thaiföldet veszi figyelembe megfelelő reprezentatív országként, és két vállalat (63) pénzügyi adatait használja fel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint képzett rendes érték kiszámításához.

(146)

Az első feljegyzést követően a panaszos azzal érvelt, hogy Thaiföld és Törökország egyaránt felülmúlta Malajziát az általános fenntartható fejlődési céljaik tekintetében, és hogy Törökország az ILO mind a 10 alapvető munkajogi egyezményét ratifikálta. Másrészről az EFDA arra utaló bizonyítékokra mutatott rá, hogy Thaiföld és Törökország környezetvédelem és emberi jogok védelme terén elért eredményei nem annyira kedvezőek, mint Malajziáé.

(147)

A második feljegyzést követően a Chinafar Group megismételte az EFDA azon észrevételeit, amelyek szerint Thaiföldnek a környezet és az emberi jogok védelme terén elért eredményei a malajziai eredményekhez képest nem kedvezőek.

(148)

Annak megállapítása után, hogy a fenti megfontolások összessége alapján kizárólag Thaiföld a megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(149)

A fenti elemzés alapján Thaiföld teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(150)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta azokat a termelési tényezőket (például anyagok, energia, munkaerő), amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy adják elő észrevételeiket, és tegyenek javaslatokat a feljegyzésben említett termelési tényezők mindegyikének torzulásmentes értékére vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra.

(151)

Ezt követően a Bizottság a második feljegyzésben jelezte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő számítása keretében a legtöbb termelési tényező – és különösen a nyersanyagok – torzulásmentes költségének meghatározásához a Globális Kereskedelmi Atlaszt fogja felhasználni. Emellett a Bizottság jelezte, hogy a torzulásmentes költségek megállapításához a munkaerő esetében a Thaiföldi Nemzeti Bank, (64) a villamos energia esetében a Thaiföldi Beruházási Tanács, (65) míg a földgáz esetében az Energiaügyi Minisztérium Energiapolitikai és Tervhivatala által szolgáltatott adatokat (66) fogja felhasználni.

(152)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy tekintettel arra, hogy bizonyos bemeneti anyagok – nevezetesen a gőz és a víz – a teljes előállítási költségnek csak elhanyagolható részét teszik ki, ezeket az elhanyagolható tételeket, amelyek a mintába, szereplő exportáló gyártók által jelentett teljes előállítási költség kevesebb mint 2 %-át teszik ki, a fogyóeszközök kategóriájában vonta össze. A Bizottság emellett arról is tájékoztatást nyújtott, hogy meg kívánja határozni a fogyóeszközöknek a nyersanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megfelelő reprezentatív országra vonatkozóan megállapított torzulásmentes referenciaértékek használatakor ezt az arányszámot alkalmazza majd az újraszámított nyersanyagköltségre.

(153)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ellenőrző látogatások keretében összegyűjtött információk figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

A vizsgált termék termelési tényezői

(154)

A Bizottság az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele céljából a rendes értékbe a gyártási általános költségek értékét is belefoglalta. A módszertan megfelelő ismertetése a (178)–(179) preambulumbekezdésben található.

(155)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes árának meghatározása során a Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlaszban szereplő, a reprezentatív országba érkező importhoz tartozó súlyozott átlagos importárból indult ki, és azt megnövelte az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 rendelet 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta (68).

(156)

A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a Kínából származó exportra szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy tekintette, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolják.

(157)

Egyes termelési tényezők esetében az együttműködő exportáló gyártók által viselt tényleges költségek az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki a vizsgálati időszakban. Mivel a teljes előállítási költség kevesebb mint 2 %-t tették ki és az ezekhez használt értéknek – a felhasznált forrástól függetlenül – nem volt érzékelhető hatása a dömpingkülönbözet-számításokra, a Bizottság úgy döntött, hogy e költségeket a fogyóeszközökhöz sorolja.

(158)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt módon meghatározza a nyersanyagok torzulásmentes árát, a Bizottság a reprezentatív ország releváns importvámját alkalmazta.

(159)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártó által a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban viselt fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes fuvarozási költségének becslésére.

(160)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta a termelési tényezőket. Az exportáló gyártók telephelyein tett ellenőrző látogatás során gyűjtött információk nyomán felülvizsgálta a termelési tényezők jegyzékét. Ennek körében a Bizottság kizárta a vasból és ötvözetlen acélból készült huzalt (HR 7217 10 ), miután megállapította, hogy a kitöltött kérdőíveken eredetileg véletlenül jelzettekkel szemben azt a vizsgált termék gyártásához nem használják.

(161)

Az érdekelt felek első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeit követően a panaszos azzal érvelt, hogy a főbb termelési tényezők Kínából érkező behozatalának jelentős száma valószínűleg torzítja a malajziai piaci árakat; a panaszos azt is állította, hogy a malajziai villamosenergia-árakban erőteljes támogatás érvényesül – bizonyítékként egy folyóiratban megjelent cikkre hivatkozott, amely a belföldi felhasználókra gyakorolt hatással foglalkozik.

(162)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a Chianafar Group azzal érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alkalmazásában a támogatás meglétének ténye önmagában nem szünteti meg az árak reprezentatív voltát.

(163)

Miután megállapította, hogy Thaiföld ebben a szakaszban a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében megfelelő reprezentatív országnak minősül, a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(164)

A Bizottság a munkaerő referenciaértékének megállapításához a Thaiföldi Nemzeti Bank (69) által közzétett legfrissebb rendelkezésre álló statisztikákat használta fel. A Thaiföldi Nemzeti Bank negyedéves bontásban közölt adatot a feldolgozóiparban a vizsgálati időszakra vonatkozóan Thaiföldön alkalmazott átlagos havi bérekről. Ezeket a Bizottság a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulékok hozzáadásával igazította ki (70).

(165)

A Thaiföldi Nemzeti Bank által közzétett statisztikákban nem álltak rendelkezésre a munkaórák számára vonatkozó információk, ezért a Bizottság a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkaerő-statisztikai adatbázisában szereplő thaiföldi heti munkaóraszámra vonatkozó információkat használta fel (71).

(166)

Következésképpen a Bizottság úgy számította ki az egy órára jutó thaiföldi munkaerőköltséget, hogy az éves munkaerőköltséget elosztotta az ledolgozott órák éves számával.

(167)

A második feljegyzést követően mind a Junyue, mind a Chinafar Group azt állította, hogy a Bizottságnak az ILO adatai helyett a kínai exportáló gyártók tényleges munkaóraszámait kell felhasználnia a munkaerőre vonatkozó referenciaérték kiszámításához.

(168)

Ezt azért tartották indokoltnak, mert az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése csak az exportáló országok áraira és költségeire vonatkozó adatok felhasználását zárja ki, ezzel szemben a nem árakkal kapcsolatos információk nem vethetők el automatikusan.

(169)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kínai exportáló gyártók által ténylegesen ledolgozott órákat használta, és a rendes érték kiszámításának részeként megszorozta azokat a thaiföldi megfelelő költségekkel. A módszer annak újraszámítására irányult, hogy a reprezentatív országban mekkora költség adódna ugyanezen munkaóraszámból. A thaiföldi egységnyi munkaerőköltség szükségszerűen a teljes munkaerőköltség és a thaiföldi teljes munkaóraszám aránya. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(170)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy a villamos energiára vonatkozó referenciaérték kiszámításához a Thaiföldi Beruházási Tanács által a villamos energia üzleti, ipari és állami vállalatokra vonatkozóan közzétett árát (felhasználási időszak szerinti tarifa – nagyipari általános szolgáltatás, 22 kV alatti feszültségszint) (72) kívánja felhasználni.

(171)

Ez 2018 óta változatlan, és az „Ft-pótdíj” elnevezésű eszköz segítségével havonta aktualizálják. Az egyes hónapokban kiszámlázott villamosenergia-díjakat ezért a következőképpen kell kiszámítani:

(172)

A második feljegyzést követően a Bizottság a mintában szereplő minden egyes exportáló gyártó esetében referenciaértéket állapított meg a villamos energiára vonatkozóan a vonatkozó csúcs- és völgyidőszaki fogyasztás alapján. Ezt követően az így kapott fogyasztást hozzárendelte a csúcs- és a völgyidőszaki díjhoz.

(173)

Emellett a Bizottság úgy határozott, hogy a csúcsterhelést és a szolgáltatási díjat egyaránt szerepelteti a villamosenergia-díj referenciaértékében annak érdekében, hogy az teljeskörűen tükrözze a villamos energia költségét a reprezentatív országban. A szolgáltatási díjat havi fix összegként fejezte ki, míg a csúcsterhelést kW-ban állapította meg a villamosenergia-kereslet óvatos számítása alapján. Ehhez a teljes csúcsfogyasztást elosztotta a termelési órák számával. Mindegyik, mintában szereplő exportáló gyártó számára a csúcs- és a völgyidőszakra vonatkozó súlyozott átlagos díjat határozta meg referenciaértékként.

(174)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy a villamos energia díjából levonja a hozzáadottérték-adót (héa). További vizsgálatot követően azonban a Bizottság megállapította, hogy a thaiföldi villamosenergia-árakat héa nélkül tüntették fel.

(175)

A földgáz referenciaértékének megállapításához a Bizottság az Energiaügyi Minisztérium Energiapolitikai és Tervhivatala által közzétett árakat használta fel (74), nevezetesen az egy főre jutó végsőenergia-fogyasztást feltüntető 7.2–4. táblázatot. A Bizottság az említett táblázatban szereplő 2023. és 2024. évi adatok átlagát használta referenciaértékként.

(176)

A melléktermékek referenciaértékének megállapításához a Bizottság a melléktermékek értéke és az eredeti nyersanyag értéke közötti, az exportáló gyártók számviteli rendszerében rögzített arányt használta, és ezt az arányt alkalmazta a GTA-ból kapott referenciaértékre.

(177)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „a számtanilag képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele a gyártási általános költségek értékének megállapítását is szükségessé teszi.

(178)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártó által viselt gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek százalékában. Ezt követően a Bizottság a kapott százalékot alkalmazta a gyártási költségek torzulástól mentes értékére.

(179)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes és a gyártelepi kereskedelmi szint szempontjából észszerűnek tekintett összegének megállapításához a Bizottság a Sanwa Iron (Thailand) Company Ltd és a Thai Meira Co. Ltd 2023. évi, az Orbisból kinyert pénzügyi adataira támaszkodott.

(180)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(181)

A Bizottság elsőként a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártó által felhasznált mennyiségeket megszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság a felhasználási arányok helytállóságát az ellenőrzés során megvizsgálta. A Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt torzulásmentes egységköltségekkel.

(182)

A torzulástól mentes gyártási költség meghatározása után a Bizottság a (178) és (179) preambulumbekezdésben leírtak szerint alkalmazta a gyártási általános költségeket, az SGA-költségeket és a nyereséget.

(183)

Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 8 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett, a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 21,2 % volt.

(184)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(185)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióban közvetlenül a független vevők részére exportáltak.

(186)

Így az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(187)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A Bizottság a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(188)

A (180) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket gyártelepi szinten állapította meg, ezért nem volt szükség kiigazításra.

(189)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a Junyue azzal érvelt, hogy a Bizottság által az SGA-arány megállapításához használt módszer a rendes érték és az exportár tisztességtelen összehasonlítását eredményezheti, mivel a rendes érték számtani képzéséhez használt SGA-költségek valószínűleg a Junyue-nél felmerült költségekhez hasonló költségeket tartalmaznak, amelyeket a Bizottság a gyártelepi exportár meghatározásához levon.

(190)

A Junyue azt állította, hogy a Bizottság feladata az SGA-költségek részletes bontása annak biztosítása érdekében, hogy ne legyen átfedés az exportárból már kivett költségekkel. Amennyiben ilyen részletes adatok nem állnak rendelkezésre, a Bizottságnak nem kell kiigazítania az exportárat.

(191)

A Junyue hivatkozott a Törvényszéknek a T-762/20 sz. (75) Sinopec-ügyben hozott ítéletére, amely jelenleg fellebbezés tárgyát képezi (76), és amely az exportárnak az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerinti ezen kiigazításával foglalkozott abban az esetben, ha a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint számították ki.

(192)

A (187) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság úgy döntött, hogy a kereskedelem gyártelepi szintjén hasonlítja össze az exportárat és a rendes értéket. A (180) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a rendes értéket gyártelepi szinten állapították meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. Ezért nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő visszanettósítása érdekében.

(193)

A Törvényszék a CCCME ügyben hozott ítéletében, amely a Sinopec ügyben hozott ítéletet követően született, először emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, ha valamelyik fél az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint kiigazításokat kér annak érdekében, hogy a rendes értéket és az exportárat a dömpingkülönbözet meghatározása céljából összehasonlíthatóvá tegye, e félnek bizonyítania kell, hogy kérelme megalapozott. Annak bizonyítása, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a)–k) pontjában felsorolt meghatározott kiigazításokat el kell végezni, az azokra hivatkozni szándékozó feleket terheli (77). Ebből következik, hogy ebben az esetben – a jelen vizsgálathoz hasonlóan – ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az érdekelt felek feladata volt annak bizonyítása, hogy szükség van a vizsgálat során általuk előterjesztett bizonyítékok alátámasztására kért kiigazításra (78).

(194)

A Törvényszék ezt követően megállapította, hogy bár a kiigazítások elvégzésének gyakorlata az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében szükségesnek bizonyulhat az exportár és a rendes érték közötti olyan különbségek figyelembevétele érdekében, amelyek befolyásolják azok összehasonlíthatóságát, az ilyen levonásokat nem lehet olyan számtanilag képzett érték tekintetében elvégezni, amely ennélfogva nem valódi. Ezt az értéket általában nem befolyásolják olyan tényezők, amelyek veszélyeztethetik az összehasonlíthatóságát, mivel azt mesterségesen állapították meg (79). Továbbá, mint a CCCME esetében is, a szóban forgó esetben a rendes érték terméktípusonként, „gyártelepi” alapon végzett számtani képzése magában foglalta az SGA-költségek észszerű összegét, és nem állt rendelkezésre olyan információ, amely azt mutatta, hogy az érintett két thaiföldi vállalat SGA-költségei magukban foglalták a vevőknek történő kiszállítás szállítási költségeit. Következésképpen, tekintettel arra, hogy a Bizottságnak az alaprendelet (80) 2. cikke (10) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban mérlegelési jogköre van, a Bizottság megközelítése a megalapozatlan állításokkal kapcsolatos legfrissebb ítélkezési gyakorlatot követte, amely szerint a rendes érték 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez használt SGA-költségeknek a Bizottság által a gyártelepi kereskedelmi szint szempontjából észszerűnek tekintett összegei tartalmazzák a szállítási költségeket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(195)

Az exportár gyártelepi szintre való visszanettósításához a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: szállítás, biztosítás, anyagmozgatás, berakodás, valamint csomagolás és árengedmények.

(196)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: hitel- és banki költségek.

(197)

A jutalékok exportárának kiigazítását illetően a Bizottság megállapította, hogy az ügyletekben részt vevő, kapcsolatban álló vállalat a jutalékalapon dolgozó ügynökéhez hasonló feladatokat látott el, miközben az exportáló gyártó személyzetét vette igénybe. Így a Bizottság a jutalék miatti kiigazítást a kapcsolatban álló vállalat SGA-költségei, az exportáló gyártó SGA-költségeinek a kapcsolt vállalat funkcióihoz kapcsolódó része és a nominális nyereség alapján képezte.

(198)

A mintában szereplő exportálók gyártó esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(199)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(200)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintában szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(201)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 67,4 %.

(202)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene a vizsgálati időszakban, elosztva a vizsgálati időszakban az érintett országból az Unióba érkező, az Eurostat alapján megállapított teljes importvolumennel.

(203)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba érkező teljes importvolumen 100 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportvolumene adta. Ennek alapján a Bizottság úgy találta helyénvalónak, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét a mintában szereplő, egyedileg megvizsgált együttműködő vállalatok közül a legnagyobb dömpingkülönbözetű vállalat dömpingkülönbözetének szintjén állapítja meg.

(204)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(205)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban 42 ismert uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalkozások alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(206)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 50 466 tonna volt. A Bizottság a panaszos és a mintában szereplő uniós gyártók által szolgáltatott adatok alapján határozta meg ezt a számadatot. A (8) preambulumbekezdésben jelzett módon három, a mintában szereplő uniós gyártó adta a hasonló termék teljes becsült uniós termelésének és uniós értékesítésének mintegy 14 %-át.

(207)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési volumenének és az érintett termék behozatalának összeadásával állapította meg az Eurostat adatai szerint. Információforrásként a panaszos kitöltött makrogazdasági kérdőíve szolgált az Eurostat hivatalos adataival együtt.

(208)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (egység)

(209)

Az uniós felhasználás 2022-ben kismértékben nőtt (+3 % 2021-hez képest), majd 2023-ban 13 %-kal csökkent, a vizsgálati időszak alatti szint pedig 13 %-kal maradt el a 2021. évi szinttől.

(210)

A Bizottság az importvolument az Eurostat adatai alapján állapította meg. A behozatal piaci részesedését az importvolumen és a teljes uniós felhasználás alapján állapította meg.

(211)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozata mennyisége és piaci részesedése

(212)

A Kínából érkező behozatal volumene abszolút értékben összesen 5 795 tonnával nőtt, ami 5 %-os növekedést jelent a figyelembe vett időszak alatt. 2022-ben a behozatal jelentősen, 13 %-kal nőtt az előző évhez képest. 2023-ban a behozatal 2021-hez képest 4 %-kal csökkent az általános európai keresletcsökkenésnek megfelelően. A csökkenés csak átmeneti volt, mivel a vizsgálati időszakban a behozatal 2023-hoz képest több mint 10 000 tonnával nőtt annak ellenére, hogy a vizsgálati időszakban az uniós kereslet alacsony maradt.

(213)

Figyelembe véve, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 13 %-kal csökkent, a kínai behozatal uniós piaci részesedése 2021 és a vizsgálati időszak között folyamatosan nőtt. A 2021. évi 51 %-ról a vizsgálati időszakban 61 %-ra bővült, vagyis 10 százalékpontot hódított el az uniós gazdasági ágazat és más harmadik országok piaci részesedéséből.

(214)

A Bizottság az importárakat az Eurostat adatai alapján állapította meg. A Bizottság a behozatal áralákínálását a mintában szereplő exportáló gyártók és a mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott válaszai alapján állapította meg.

(215)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos importár a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(216)

A kínai importárak először 2022-ben 28 %-kal emelkedtek, majd 2023-ban ugyanennyivel csökkentek, végül a vizsgálati időszakban további 7 %-kal csökkentek. Összességében a figyelembe vett időszak alatt a kínai importárak 7 %-kal mérséklődtek, a 2021. évi 1 307 EUR/tonnáról a vizsgálati időszakban tonnánként 1 213 EUR-ra.

(217)

A vizsgálati időszakbeli áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(218)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján az importált termék nagy többsége (75–90 %) esetében az érintett országból érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos alákínálási különbözet az Unió piacán 59 % és 64 % között volt.

(219)

Az áralákínáláson túlmenően az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős árlenyomás is történt. A kínai exportáló gyártók alacsony árú, dömpingelt behozatala által okozott jelentős árnyomás miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta árait a termelési költségek alakulásával összhangban, észszerű haszon elérése érdekében emelni a vizsgálati időszak során (8. táblázat). A jelentős árlenyomást a mintában szereplő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján megállapított áralákínálás is megerősíti.

(220)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(221)

A Bizottság a (8) preambulumbekezdésben jelzett módon az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(222)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszos által a makrogazdasági kérdőívre adott válaszában közölt ellenőrzött adatok alapján értékelte. A Bizottság a mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található ellenőrzött adatok alapján értékelte. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(223)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(224)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(225)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(226)

A figyelembe vett időszakban a termelési volumen folyamatosan csökkent, és összességében 27 %-kal esett vissza.

(227)

A termelési kapacitás általában véve stabil maradt, és a vizsgálati időszak alatt csak kismértékben, 1 %-kal csökkent.

(228)

A már a figyelembe vett időszak elején is nagyon alacsony kapacitáskihasználás tovább csökkent az időszakban, mértéke a 2021. évi 20 %-hoz képest a vizsgálati időszakban 15 % volt. Ennek oka az volt, hogy a termelési kapacitás azonos szintjein csökkent a termelési volumen.

(229)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Az értékesítés mennyisége és piaci részesedése

(230)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 28 %-kal esett vissza, jóval gyorsabb ütemben, mint a felhasználás, amely 13 %-kal csökkent ugyanebben az időszakban (az eltérés tehát több mint kéteszeres). Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2021. évi 31 %-ról 25 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban, ami 6 százalékpontos csökkenésnek felel meg.

(231)

A felhasználás csökkenésével párhuzamosan az uniós gazdasági ágazat nemcsak az értékesítési volumenéből veszített az Unióban, hanem a piaci részesedéséből is, szemben a kínai behozatallal, amely abszolút értékesítési volumen és piaci részesedés tekintetében is bővült.

(232)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(233)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje 2021 és 2022 között visszaállt a Covid19-világjárvány előtti szintre, azonban a termelés és az értékesítés csökkenése miatt összességében visszaesett a figyelembe vett időszakban. A vizsgálati időszak alatt a csökkenés a közvetett foglalkoztatást nem számítva 6 %-ot ért el a figyelembe vett időszak elejéhez képest.

(234)

Az egy alkalmazottra jutó termelékenység is jelentősen visszaesett, a termelés visszaeséséhez hasonló tendenciát követve. 2022-ben kedvezőtlen fordulat következett. A helyzet 2023-ban és a vizsgálati időszak alatt jelentősen romlott. A teljes csökkenés 2021-hez képest 23 % volt.

(235)

Minden dömpingkülönbözet jóval nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(236)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(237)

A mintában szereplő uniós gyártók által az Unióban a független vevők felé felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(238)

Az uniós termelési egységköltség 2021 óta jelentősen nőtt. 2021 és 2022 között 32 %-kal nőtt, 2023-ban tovább nőtt, majd a vizsgálati időszakban kismértékben csökkent. A teljes csökkenés 2021-hez képest 46 % volt. Ez a munkaerő- (81) és nyersanyagárak (82) meredek emelkedését követte, és az Ukrajna elleni orosz háború kitörésének tudható be, amely az infláció jelentős növekedését, az ellátási lánc zavarait és a nyersanyagköltségek jelentős növekedését okozta az Unióban.

(239)

Az átlagos értékesítési egységár hasonló tendenciát mutatott. 2022–2023-ra az értékesítési árak emelkedése elérte a 41 %-ot. A vizsgálati időszakban azonban az egységár 2023-hoz képest csökkent, bár összességében 34 %-kal magasabb maradt, mint 2021-ben.

(240)

Az, hogy az átlagos értékesítési egységár összességében 34 %-kal nőtt, míg a termelési egységköltség ugyanebben az időszakban 46 %-kal, azt jelzi, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes teljes mértékben fedezni a növekvő termelési költségeket. Más szóval az uniós piacra érkező dömpingelt kínai behozatal növekvő volumene megakadályozta az uniós gyártókat abban, hogy a megnövekedett termelési költségek fedezése érdekében fenntartható szintre emeljék áraikat. Ez a helyzet súlyosan érintette az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményét.

(241)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(242)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 9 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

(243)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(244)

A zárókészletek szintje az értékesítés csökkenését követve 2022-ben 16 %-kal nőtt az előző évhez képest. 2023-ra és a vizsgálati időszak alatt az uniós gyártók láthatóan erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az értékesítés és a termelés visszaesésére reagálva kiigazítsák a készletszinteket. 2023-ban a készletek szintje visszatért a kiindulási szintre, a vizsgálati időszak alatt pedig további csökkenés volt megfigyelhető. A teljes zárókészlet 25 %-kal csökkent az érintett időszakban.

(245)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(246)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában. A jövedelmezőség a figyelembe vett időszak kezdetén, 2021-ben (83) és 2022-ben pozitív volt. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége jelentősen csökkent: a 2021–2022-es mintegy 1 %-ról 2023-ban –5 %-ra, a vizsgálati időszakban pedig –10 %-ra. Az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszakban elért –10 %-os vesztesége azzal magyarázható, hogy a dömpingelt árakon érkező kínai export fokozott versenyt támasztott, ami arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy a 4.5.3.1. szakaszban kifejtett módon a növekvő termelési költségek időszakában veszteséges szintre csökkentse az árait.

(247)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. Az uniós gazdasági ágazat fenntarthatatlan nyereségszintjei az előzőekben kifejtett módon csaknem a teljes időszak alatt a negatív pénzforgalomban is tükröződtek, amely a vizsgálati időszakban tovább romlott, meghaladva a –2 millió EUR-t, ami a vizsgálati időszak alatti értékesítési érték körülbelül 15 %-ának felel meg.

(248)

Míg a karbantartásra és a cserére irányuló beruházások a 2021–2023-as időszakban bővültek, más fő kármutatókhoz hasonlóan a vizsgálati időszakban drámaian visszaestek. A beruházások összességében egyharmaddal csökkentek a figyelembe vett időszak kezdete és vége között.

(249)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. Az uniós gazdasági ágazat beruházásainak megtérülése a 2021. évi 6 %-ról a vizsgálati időszakban –27 %-ra esett vissza.

(250)

A jövedelmezőség, a nettó pénzforgalom és a beruházások megtérülésének drámai visszaesése súlyosan érintette a mintában szereplő uniós gyártók tőkebevonási képességét.

(251)

A figyelembe vett időszak alatt valamennyi fő kármutató kedvezőtlen tendenciát mutatott. Az uniós ágazat termelési volumene 27 %-kal, értékesítési volumene pedig 28 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése is csökkent, amely a 2021. évi 31 %-ról a vizsgálati időszakban 25 %-ra esett vissza. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban az Unióba érkező kínai behozatal piaci részesedése 10 százalékponttal nőtt; 2021-ben 51 % volt, a vizsgálati időszakban pedig 61 %-ra emelkedett. Ez annak ellenére valósult meg, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 13 %-kal csökkent.

(252)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban csökkent: a 2021–2022-es 1 %-ról 2023-ban –5 %-ra, a vizsgálati időszakban pedig –10 %-ra csökkent, ami egyértelműen nem fenntartható. Hasonló csökkenő tendencia volt megfigyelhető az uniós gazdasági ágazat termelékenysége (–23 %), a foglalkoztatás (–6 %), a beruházások (–31 %), a beruházások megtérülése és a pénzforgalom terén, amelyek mindegyike csökkent a figyelembe vett időszakban.

(253)

Az uniós gazdasági ágazat nem tudta ellensúlyozni az uniós piacon elvesztett értékesítési volument az export növelésével, mivel az alábbi 5.4. szakaszban ismertetett módon az export az ágazat össztermelésének csupán mintegy 8 %-át tette ki, és fokozatosan csökkent.

(254)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(255)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett kárt ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a következők: a Kínától eltérő országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a felhasználás visszaesése és a költségek növekedése.

(256)

A Bizottság megvizsgálta, hogy volt-e ok-okozati összefüggés a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között. A figyelembe vett időszak alatt a Kínából származó dömpingelt hasonló termék behozatala a csökkenő uniós felhasználás ellenére 5 %-kal nőtt.

(257)

A kínai behozatal árainak 7 %-os csökkenése a figyelembe vett időszakban, valamint az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek jelentős, 46 %-os növekedése ugyanebben az időszakban hozzájárult ahhoz, hogy az Unióba érkező kínai behozatal 21 %-kal növelje piaci részesedését. Ez az uniós gazdasági ágazat kárára történt, amelynek értékesítési volumene jelentősen, 28 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig 18 %-kal csökkent. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége jelentősen, nem fenntartható szintre csökkent (a vizsgálati időszakban –10 %-os veszteséggel működött).

(258)

Az a tény, hogy ilyen jelentős különbség volt a Kínából importált dömpingelt termék átlagára és az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének átlagára között (1 213 EUR/tonna, szemben az 1 833 EUR/tonnával), megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy a megnövekedett előállítási költségeknek megfelelően emelje árait, és ezáltal fenntartsa jövedelmezőségét.

(259)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb kártényezők hatással voltak-e az uniós gazdasági ágazat helyzetére, de nem talált olyan egyéb tényezőket, amelyek jelentős hatást gyakorolhattak volna az uniós gazdasági ágazat káros helyzetére.

(260)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal mennyisége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Behozatal a harmadik országokból

(261)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal főként az Egyesült Királyságból, Tajvanról és Törökországból származott. A Kína kivételével az összes harmadik országból érkező teljes behozatal volumene 2021 és a vizsgálati időszak között 38 %-kal, megközelítőleg 39 374 tonnáról mintegy 24 410 tonnára csökkent.

(262)

Kínát nem számítva a harmadik országok piaci részesedése a 2021. évi 19 %-ról 13 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban.

(263)

Összességében az egyéb harmadik országok átlagos importárai 59 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszakban, és átlagosan jelentősen meghaladták a Kínából érkező behozatal árait, amelyek a figyelembe vett időszak alatt 7 %-kal csökkentek. A vizsgálati időszakban a Kínától eltérő egyéb harmadik országok átlagos importára 4 368 EUR/tonna, míg a Kínából érkező behozatal átlagára 1 213 EUR/tonna volt.

(264)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volt az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár forrása.

(265)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(266)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat kivitele összességében 20 %-kal csökkent. Ez a tendencia hasonló az uniós gyártók Unión belüli értékesítésének negatív tendenciájához, amely a figyelembe vett időszakban az exportjukhoz képest is nagyobb mértékben, 28 %-kal csökkent. Hasonló továbbá az uniós gyártók Unión belüli csökkenő piaci részesedésének negatív tendenciájához, amely 18 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt.

(267)

Az uniós gyártók átlagos exportára szintén 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Meg kell jegyezni, hogy az exportértékesítések az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítésének 9 %-át teszik ki. Ezért megállapítást nyert, hogy az értékesítés csökkenése korlátozott hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat kárára, és bár az érintett volumeneket figyelembe véve kis mértékben hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, nem volt képes enyhíteni a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést.

(268)

A figyelembe vett időszakban az uniós piac 13 %-kal szűkült. A csökkenés több, egymással összefüggő tényezőnek tudható be: az európai gazdaságban 2023-ban lassabb volt a növekedés az előző évhez képest (az uniós GDP 2023-ban 0,4 %-kal nőtt, szemben a 2022. évi 3,5 %-kal), és a látszólagos acélfogyasztás 6,3 %-kal csökkent (84). Ez a visszaesés különböző ágazatokat érintett, többek között az építőipart és a feldolgozóipart, amelyek az ágazati termékek, például a csavarok fő fogyasztói. A magas energiaárak és az energiapiac bizonytalansága szintén hozzájárult az ágazati termelés csökkenéséhez és az ágazatok közötti kereslet gyengüléséhez (85). A szokásos versenyfeltételek mellett egy ilyen zsugorodó piacon az összes piaci szereplő értékesítési volumene többé-kevésbé egyenlő mértékben csökkent volna. A jelen ügyben vizsgált esetben azonban Kína további 10 százalékpontos piaci részesedést szerzett az uniós piacon a figyelembe vett időszakban, az uniós gazdasági ágazat és a többi importáló ország kárára (amelyek azonos mértékben, 5,4 százalékpontot veszítettek piaci részesedésükből). Ezért a jelen ügyben az uniós piac gazdasági visszaesése nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(269)

A fenti (238) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az Unión belüli termelési egységköltség jelentősen (46 %-kal) nőtt a figyelembe vett időszakban. Mindazonáltal 2022-ben az uniós gyártók a növekvő termelési költségekre reagálva meg tudták emelni értékesítési áraikat, ami lehetővé tette számukra, hogy részben ellensúlyozzák ezeket az áremelkedéseket, és bizonyos mértékű jövedelmezőséget érjenek el. A vizsgálati időszak alatt azonban a termelési költségek enyhe csökkenése ellenére az uniós gyártók jövedelmezősége meredeken csökkent, és jelentősen negatív szintet ért el. Ez a romlás egyértelműen bizonyítja az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt. A dömpingelt behozatal jelenléte nem akadályozhatja meg az uniós gyártókat abban, hogy áraikat a megnövekedett termelési költségeknek megfelelően kiigazítsák. Olyan körülmények között, amikor a dömpingelt behozatal növekvő volumene súlyosan lenyomta az uniós gyártók árait, miközben a termelési költségek továbbra is magasak maradtak, a jövedelmezőség ebből eredő összeomlása nem tulajdonítható belső hatékonysági problémáknak vagy piaci visszaéléseknek. Sokkal inkább a dömpingelt behozatal káros hatásainak közvetlen következménye.

(270)

A kárelemzés kimutatta, hogy a kínai behozatal a figyelembe vett időszakban lenyomta az uniós piaci árat. A Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős növekedése és a (219) preambulumbekezdésben ismertetett árlenyomás a vizsgálati időszak második felében befolyásolta az uniós gazdasági ágazat azon képességét, hogy a magasabb előállítási költségeket áthárítsa a felhasználókra. Ez időben egybeesett az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítménymutatóinak romlásával, például a jövedelmezőség csökkenésével, ami 2023 és a vizsgálati időszak között veszteségeket eredményezett. A kínai behozatal piaci részesedésének 10 százalékpontos növekedése az uniós gazdasági ágazat kárára következett be, amely veszített értékesítési volumenéből és piaci részesedéséből is (6 százalékpontot), különösen a figyelembe vett időszak második felében. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelentős kárt a Kínából érkező dömpingelt behozatal okozta.

(271)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. Bár az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye kis mértékben hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz, nem gyengítette a dömpingelt behozatal és a megállapított jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(272)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal hatásait illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e behozatal nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Az uniós gazdasági ágazathoz hasonlóan a Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal is veszített piaci részesedéséből a figyelembe vett időszak alatt, összesített behozatali volumene pedig jelentősen (38 %-kal) csökkent. Ezenkívül az egyéb harmadik országokból érkező behozatal átlagára 59 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Ennélfogva az egyéb harmadik országokból érkező behozatal nem gyengítette a Kínából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(273)

Ami az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményének hatásait illeti, annak ellenére, hogy a tendencia az értékesítés visszaesésével negatív volt, meg kell jegyezni, hogy az exportértékesítések a teljes uniós értékesítés kis részét teszik ki. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár hatása korlátozottnak bizonyult.

(274)

A felhasználás visszaesését és az előállítási költségek növekedését illetően vitathatatlan, hogy az uniós gazdasági ágazat kihívásokkal szembesült a figyelembe vett időszakban. A dömpingelt behozatalból eredő árnyomás hiányában az ágazat képes lett volna az árakat úgy kiigazítani, hogy azok tükrözzék a magasabb költségeket, és jobban reagáljanak a változó piaci feltételekre. Az előzőekben jelzett módon a dömpingelt behozatal nem akadályozhatja az uniós gyártókat abban, hogy továbbhárítsák a költségnövekedést. Ezért a költségnövekedés és a csökkenő kereslet hatása ellenére megállapítást nyert, hogy a felhasználás visszaesése és a magasabb költségek nem okoztak jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(275)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és a másik tényező (az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye) sem gyengítette a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A kár az alacsonyabb piaci részesedésből, termelésből, termelési kapacitáskihasználásból, termelékenységből, jövedelmezőségből, zárókészletekből és pénzforgalomból, valamint a beruházások csökkent megtérüléséből adódik. Továbbá, amint azt a (219) preambulumbekezdésben kifejtettük, az uniós gazdasági ágazat a Kínából érkező behozatal miatt árleszorítást szenvedett.

(276)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.

(277)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(278)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette a vizsgált országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés, valamint az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenyfeltételek között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(279)

A Bizottság a Kínából érkező behozatal növekedése előtti időszakra vonatkozóan nem tudott olyan alapnyereséget megállapítani, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezné a teljes költséget, mivel a kínai behozatal a teljes figyelembe vett időszak alatt a piaci részesedés több mint 50 %-át tette ki, míg a figyelembe vett időszak kezdete előtt a piaci részesedés az elégtelen adatok miatt nem volt kiszámítható. A Bizottság ezért a kárt nem okozó ár meghatározásához az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban 6 %-ban állapította meg a nyereségcélt.

(280)

Senki nem fogalmazott meg olyan állítást, miszerint a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatban a beruházások, a K+F és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna.

(281)

Nem fogalmaztak meg olyan állítást sem, amely azon jövőbeni költségekre vonatkozott volna, amelyek olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből származnak, amelyeknek az Unió részes fele, vagy azon jövőbeni költségeket érintette volna, amelyek az uniós gazdasági ágazatnál fognak jelentkezni az intézkedésnek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában, az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban.

(282)

Mindezek alapján a Bizottság az említett 6 %-os nyereségcélt a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti gyártási költségének összeadására alkalmazva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát, amelyet típusonként kiigazított a 7. cikk (2d) bekezdése szerint.

(283)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözetet, hogy az érintett országban működő, a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által alkalmazott importárnak az alákínálás-számítás céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék súlyozott átlagos kárt nem okozó árával. Az ezen összehasonlítás során megállapított esetleges különbséget a Bizottság kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában.

(284)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden egyéb, az érintett országból származó behozatal” kategóriába tartozó vállalatok esetében ugyanúgy történt, mint az ugyanezen vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet megállapítása.

(285)

A fenti értékelés alapján az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani.

(286)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a nagy- és a kiskereskedők, a felhasználók és a fogyasztók érdekét is.

(287)

A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a figyelembe vett időszakban a fej nélküli csavaroknak 42 ismert gyártója volt az Unióban. A panaszt az Európai Iparikötőelem-intézet (EIFI) nyújtotta be nyolc uniós gyártó nevében, amelyek mindegyike kkv volt, további hét uniós gyártó támogatásával.

(288)

Az intézkedések bevezetése javítani fogja a piaci feltételeket az uniós gyártók számára, amelyek így javítani tudják majd versenyhelyzetüket a piacon, visszaszerezhetik az elveszített értékesítési volumenüket és piaci részesedésüket, növelhetik a kapacitáskihasználásukat, és fenntartható szintre emelhetik áraikat. Ez pedig segíti őket abban, hogy nyereségességüket a rendes versenyfeltételek mellett várható szintre javítsák.

(289)

Az intézkedések hiánya jelentős negatív hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra, mivel az továbbra is gazdasági kárt szenvedne a dömpingelt kínai behozatalból eredő tartós árnyomás miatt. A piaci részesedés csökkenése felgyorsulna, ami az értékesítés és a termelés további visszaeséséhez vezetne. Ennek eredményeként a már a vizsgálati időszak alatt is fenntarthatatlan 15 %-os kapacitáskihasználás tovább fog csökkenni, ami egyre kevésbé életképessé teszi a tevékenységet. A már eleve veszteséges helyzet tovább súlyosbodna, ami súlyos következményekkel járna az uniós beruházásokra és foglalkoztatásra nézve. Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(290)

A vizsgálat megindítását követően 26 importőr jelentkezett. A Bizottság hármat választott ki mintavétel céljából, amelyek közül ketten küldtek vissza kitöltött kérdőívet. A mintavételre válaszoló együttműködő importőrök a fej nélküli csavarok teljes behozatalának több mint 90 %-át Kínából importálták. A mintában szereplő együttműködő importőrök közül a kínai behozatal az érintett termék teljes behozatalának több mint 80 %-át tette ki. A mintába felvett importőrök nyereségesnek bizonyultak; az érintett termékből származó forgalom a teljes üzleti forgalmuknak csak 0,5–2,5 %-át tette ki.

(291)

Tekintettel a termék korlátozott részarányára a teljes üzleti tevékenységükön belül, a dömpingellenes intézkedések bevezetése valószínűleg nem gyakorol jelentős hatást az importőrök pénzügyi stabilitására. Ezen túlmenően az importőrök beszerzési stratégiáik diverzifikálása révén mérsékelhetik az esetleges költségnövekedést, beleértve az Unión vagy más harmadik országokon belüli alternatív beszállítók feltárását is. Az adatok arra utaltak, hogy az importőrökre gyakorolt esetleges hatás minimális lenne.

(292)

A felhasználók együttműködésének hiányában a Bizottság nem tudta értékelni a dömpingellenes vámok felhasználókra gyakorolt tényleges hatását. Figyelembe véve azonban, hogy más harmadik országokban léteznek alternatív beszállítók, valamint az uniós gazdasági ágazat nagy termelési kapacitására, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felhasználók továbbra is több, megfelelő minőségű és mennyiségű forrásból szerezhetnek be csavarokat. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése esetén a felhasználókra gyakorolt hatás korlátozott.

(293)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek miatt a Kínából származó csavarok behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét.

(294)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(295)

Az érintett országból származó termék behozatalára vonatkozóan az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti alacsonyabb vám szabályának megfelelően ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni. A Bizottság a (284) preambulumbekezdésben összehasonlította a kárkülönbözeteket és a dömpingkülönbözeteket. A vámok összegét valamennyi exportáló gyártó esetében a dömpingkülönbözet szintjén állapította meg, amely a dömpingkülönbözet és a kárkülönbözet közül az alacsonyabbnak bizonyult.

(296)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(297)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelenlegi vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag a Kínából származó és a megnevezett jogalanyok által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is – által előállított érintett termék behozatalára a „minden egyéb, az érintett országból származó behozatal” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni. E behozatal esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(298)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. Egyedi dömpingellenes vámok csak akkor alkalmazandók, ha érvényes kereskedelmi számlát mutatnak be a tagállamok vámhatóságai felé. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számla bemutatásáig a behozatalra a „minden egyéb, az érintett országból származó behozatalra” alkalmazandó dömpingellenes vám vonatkozik.

(299)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. A tagállamok vámhatóságai minden más esethez hasonlóan – az árunyilatkozatban foglalt adatok helytállóságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) kérni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(300)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételű vállalatoktól érkező export volumene jelentősen megnő, ez a volumennövekedés önmagában is tekinthető az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak. Ilyenkor – a feltételek teljesülése esetén – kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(301)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalaira. A nyilvántartásba vételnek az volt a célja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vámok visszaható hatállyal beszedhetők legyenek.

(302)

Az eljárás ideiglenes szakaszában megfogalmazott ténymegállapítások tükrében a behozatalok nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(303)

Az eljárás e szakaszában nem született döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról.

(304)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások helytállóságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(305)

A számítások pontosságával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(306)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(307)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,