Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2026. október 15.(*)

„ Előzetes döntéshozatal – 2010/13/EU irányelv – Audiovizuális médiaszolgáltatások – Az 1. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja – Az »audiovizuális médiaszolgáltatások« fogalma – A 6. cikk (1) bekezdése – Az emberi méltóság védelme – A jó erkölcsbe ütköző műsorszámokat tiltó nemzeti szabályozás – A szolgáltató felelőssége – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 11. cikk – A véleménynyilvánítás szabadsága – Az 52. cikk (1) bekezdése – Az Alapjogi Chartában elismert jogok és szabadságok korlátozása ”

A C‑591/24. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Administrativen sad Sofia‑grad (Bulgária) a Bírósághoz 2024. szeptember 11‑én érkezett, 2024. augusztus 29‑i határozatával terjesztett elő

a „Golf Bulgaria” EOOD

és

a Savet za elektronni medii

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: M. L. Arastey Sahún tanácselnök (előadó), B. Smulders, E. Regan, J. Passer és D. Gratsias bírák,

főtanácsnok: T. Ćapeta,

hivatalvezető: V. Di Bucci,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a bolgár kormány képviseletében T. Mitova és R. Stoyanov, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében O. Gariazzo, C. Georgieva, P.‑J. Loewenthal és G. Meeßen, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2018. november 14‑i (EU) 2018/1808 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2018. L 303., 69. o.) módosított, a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (HL 2010. L 95., 1. o.; a továbbiakban: 2010/13 irányelv), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 11. cikkének értelmezésére irányul.

2        E kérelmet a „Golf Bulgaria” EOOD bolgár jog szerinti társaság és a Savet za elektronni medii (elektronikus médiatanács, Bulgária) (a továbbiakban: SEM) között, ez utóbbinak az e társasággal szemben jó erkölcsbe ütköző videó közvetítése miatt közigazgatási bírságot kiszabó határozata (a továbbiakban: vitatott határozat) jogszerűségének tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 A Charta

3        A Charta 11. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.”

4        A Charta 52. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.”

 A 2010/13 irányelv

5        A 2010/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

a)      »audiovizuális médiaszolgáltatás«:

i.      [az EUMSZ] 56. és 57. cikkében meghatározott olyan szolgáltatás, amelynek, illetve amely egy elválasztható részének elsődleges célja, hogy egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősségének körébe tartozó műsorszámokat tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából [az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i] 2002/21/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [(Keretirányelv) (HL 2002. L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.)] 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül a közönséghez eljuttassa; az ilyen audiovizuális médiaszolgáltatás vagy az e bekezdés e) pontjában meghatározott televíziós műsorszolgáltatás, vagy az e bekezdés g) pontjában meghatározott lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás;

ii.      az audiovizuális kereskedelmi közlemény;

[…]

b)      »műsorszám«: hangos vagy néma mozgóképek sorozata, amely – hosszától függetlenül – egy médiaszolgáltató által kialakított műsorrendben vagy műsorkínálatban önálló egységet alkot, ideértve többek között az egész estés filmeket, a videóklipeket, a sporteseményeket, a szituációs komédiákat, a dokumentumfilmeket, a gyermekműsorokat és az eredeti drámákat;

c)      »szerkesztői felelősség«: a műsorszámok kiválasztása és összeállítása – televíziós műsorszolgáltatás esetében a műsorszámok időbeli összeállítása, lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások esetében pedig a műsorkínálat összeállítása – során megvalósuló tényleges ellenőrzés. A szerkesztői felelősség nem eredményezi szükségszerűen a nemzeti jog szerinti jogi felelősséget a nyújtott tartalom vagy szolgáltatás tekintetében;

d)      »médiaszolgáltató«: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik az audiovizuális médiaszolgáltatás audiovizuális tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását;

[…]

e)      »televíziós műsorszolgáltatás« (azaz lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás): a médiaszolgáltató által nyújtott, műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését lehetővé tévő audiovizuális médiaszolgáltatás;

[…]

g)      »lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás« (azaz nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás): olyan, médiaszolgáltató által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatás, amelyben a médiaszolgáltató által összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban tekintheti meg a műsorszámokat;

[…]”

6        A 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelv által összehangolt területeken részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, feltéve, hogy e szabályok megfelelnek az uniós jognak.”

7        Ezen irányelv 6. cikkének szövege a következő:

„(1)      A tagállamok emberi méltóság tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó kötelezettségének sérelme nélkül a tagállamok megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzák a következőket:

a)      a Charta 21. cikkében említett bármely szempont alapján személyek csoportjával vagy egy csoport valamely tagjával szemben erőszakra vagy gyűlöletre uszítás;

b)      [a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról szóló, 2017. március 15‑i] (EU) 2017/541 [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [(HL 2017. L 88., 6. o.)] 5. cikkében foglalt terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás.

(2)      Az e cikk alkalmazása céljából hozott intézkedéseknek szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük, valamint tiszteletben kell tartaniuk a Chartában foglalt jogokat és elveket.”

8        A 2010/13 irányelv 28a. és 28b. cikke a videómegosztóplatform‑szolgáltatásokra alkalmazandó rendelkezéseket állapítja meg.

 Az (EU) 2018/1972 irányelv

9        Az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló, 2018. december 11‑i (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2018. L 321., 36. o.) 2. cikkének 1. pontja – amely a 2002/21 irányelv 2. cikke a) pontjának helyébe lépett – értelmében:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1.      »elektronikus hírközlő hálózat«: olyan átviteli rendszerek összessége – függetlenül attól, hogy állandó infrastruktúrán vagy központi adminisztratív kapacitáselosztáson alapul – és adott esetben kapcsoló vagy útválasztó eszközök, valamint egyéb erőforrások – ideértve a nem aktív hálózati elemeket is –, amelyek jelek továbbítását teszik lehetővé a vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton, beleértve a műholdas hálózatokat, az állandóhelyű (vonal‑ és csomagkapcsolt, beleértve az Internetet) és mozgó hálózatokat, az elektromos vezetékrendszereket, annyiban, amennyiben azokat jelek továbbítására használják, a rádióműsor‑ és televízióműsor‑terjesztő hálózatokat, valamint a kábeltelevízió‑hálózatokat, a továbbított információtípusra való tekintet nélkül”.

 A bolgár jog

10      A Zakon za radioto i televiziata (a rádióról és a televízióról szóló, 1998. szeptember 23‑i törvény, DV 138. sz., 1998. november 24.) alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: ZRT) 10. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Tevékenységük gyakorlása során a médiaszolgáltatók a következő elveket követik:

1.      a véleménynyilvánítás szabadságához való jog biztosítása;

2.      a tájékozódáshoz való jog biztosítása;

3.      az információforrások bizalmas jellegének tiszteletben tartása;

4.      a polgárok magánéletének védelme;

5.      a polgárok közötti intoleranciát sugalló műsorszámok tilalma;

6.      a jó erkölcsbe ütköző műsorszámok tilalma, különösen ha azok pornográfiát tartalmaznak, kegyetlenséget vagy erőszakot dicsőítenek vagy helyeselnek, vagy faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon gyűlöletre uszítanak;

7.      a válaszadási jog biztosítása a műsorokban;

8.      a műsorszámokra és a műsorokra vonatkozó szerzői és szomszédos jogok biztosítása;

9.      a bolgár nyelv tisztaságának megóvása.”

11      E törvény 17. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)      A médiaszolgáltatók felelősek a médiaszolgáltatások tartalmáért.

(2)      A médiaszolgáltatók nem engedhetik meg a 10. cikkben foglalt elveket sértő műsorszámok, valamint a nemzeti, politikai, etnikai, vallási és faji intoleranciát sugalló, illetve kegyetlenséget vagy erőszakot dicsőítő vagy helyeslő műsorszámok létrehozását, illetve terjesztés céljából történő rendelkezésre bocsátását.”

12      Az említett törvény 20. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A [SEM] olyan független szakosított szerv, amely az e törvényben előírt esetekben és módon szabályozza a médiaszolgáltatásokat és a videómegosztóplatform‑szolgáltatásokat.

(2)      Tevékenysége gyakorlása során a [SEM] hatáskörét pártatlanul, átláthatóan és a [2010/13 irányelv] célkitűzéseivel összhangban gyakorolja; a közérdeket tartja szem előtt, és védi a véleménynyilvánítás szabadságát, a médiaszolgáltatók függetlenségét, a médiapluralizmust, a kulturális és nyelvi sokszínűséget, a fogyasztóvédelmet, a hozzáférhetőséget, a megkülönböztetésmentességet, a belső piac megfelelő működését és a tisztességes verseny előmozdítását.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

13      2023. április 5‑én a Golf Bulgaria, amely ekkor nem lineáris médiaszolgáltatásokat nyújtó médiaszolgáltatóként szerepelt a SEM nyilvános nyilvántartásában, „Emili Trotinetkata kigúnyolt egy sajátos igényekkel rendelkező fiút” címmel cikket tett közzé az interneten, amely a Facebook közösségi hálózatról származó videót tartalmazott. E videó, amelyet egy bevásárlóközpontban rögzítettek, egy sajátos nevelési igényű fiút mutatott, aki kutyát utánozva négykézláb járt, miközben az Emili néven bemutatott személy pórázon tartotta, és mind ez utóbbi, mind annak a csoportnak más tagjai, amelyhez ez utóbbi tartozott, arra utasították, hogy „üljön”, „adjon pacsit”, illetve „hozza vissza” az általuk eldobott poharat, és amikor végrehajtotta ezeket az utasításokat, a fejét megsimogatva azt mondták neki: „jó kutya”.

14      A SEM 2023. június 29‑i határozatával megállapította, hogy e videó közzétételével a Golf Bulgaria közigazgatási jogsértést követett el, nevezetesen a jó erkölcsbe ütköző videó közvetítése révén megsértette a ZRT 10. cikke (1) bekezdésének 6. pontjával összefüggésben értelmezett 17. cikkének (2) bekezdését.

15      A 2023. július 27‑én elfogadott vitatott határozattal a SEM 3000 bolgár leva (BGN) (körülbelül 1534 euró) összegű közigazgatási bírságot szabott ki a Golf Bulgariával szemben. Mivel e határozatot jogorvoslati eljárás keretében a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság, Bulgária) helybenhagyta, a Golf Bulgaria felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság, Bulgária), azaz a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

16      E felülvizsgálati kérelem keretében a Golf Bulgaria azt állítja, először is, hogy a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) határozata jogellenes és téves, mivel azt az anyagi jog és a lényeges eljárási szabályok megsértésével hozták meg, másodszor, hogy a SEM azzal, hogy a jó erkölcsbe ütköző videó közvetítése miatt közigazgatási jogsértést megállapító határozatot fogadott el, túllépte a tartalmak ellenőrzése terén fennálló hatáskörét, mivel az alapügyben szóban forgó videó közvetítése nem tartozik az „audiovizuális médiaszolgáltatás” fogalma alá, harmadszor pedig, hogy azt a minősítést, amely szerint e videó a „jó erkölcsbe” ütközik, nem indokolták kellőképpen, mivel az említett videó egy nyilvános helyen rögzített eseményt mutatott be, amelyet a közösségi hálózatokon már közvetítettek.

17      A SEM a maga részéről a „jó erkölcs” fogalmára vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatra, és különösen a Konstitutsionen sad (alkotmánybíróság, Bulgária) egy olyan határozatára hivatkozik, amelyben az utóbbi kimondta, hogy a közerkölcs olyan terület, amelyen mindenekelőtt a nemzeti hagyományok és kultúra az irányadók, hogy a jó erkölcs sérelmének tilalma nem korlátozódik az adott társadalom hagyományai által kialakított helyes társadalmi viselkedési követelmények tiszteletben tartásának kötelezettségére, hogy például közérdek fűződik ahhoz, hogy a jó erkölcs a serdülők nevelésének mércéje legyen, és hogy ezért nem szükséges, hogy minden esetben tényleges sérelem következzen be. E határozatból kitűnik, hogy a jó erkölcs tiszteletben tartásával kapcsolatos megfontolások a társadalomban annak védelme érdekében kialakított helyes társadalmi viselkedési szempontokként értelmezhetők, amelyek tekintetében a társadalom erkölcsi integritásának megőrzése az elsődleges érdek. Egyébiránt a SEM azt állítja, hogy a jelen esetben nem vitatott, hogy egy sajátos igényekkel rendelkező személyt megaláztak, és megsértették az emberi méltóságát. Márpedig a SEM szerint a véleménynyilvánítás szabadságához való jog nem korlátlan, és nem vezethet „kiszolgáltatott személlyel szembeni aljas, cinikus és durva cselekményekkel” teli tartalmak közvetítéséhez. A SEM ezenkívül hangsúlyozza, hogy a médiaszolgáltatók jelentős mértékben hozzájárulnak a közvélemény alakításához, és ennélfogva a jó erkölcsbe, a nemzeti hagyományokba és a kultúrába ütköző audiovizuális anyag, mint amilyen az alapügyben szóban forgó videó, nem fogadható el.

18      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint a „jó erkölcs” fogalma olyan általános elvnek minősül, amely önmagában is magatartási szabály, és amelyet ahhoz, hogy érvényes szabályt képezzen, ilyenként a társadalmi viszonyok szabályozására irányuló konkrét jogszabályi rendelkezésben kell rögzíteni. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság szerint a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, Bulgária) kimondta, hogy „a »jó erkölcs« fogalmának tartalmát a társadalomban elismert, de szociáletikai jellegük miatt jogszabályban nem rögzített objektív erkölcsi kategóriákban kell keresni, amelyek alapvetően a valamely másik személynek az életkori, szociális, egészségügyi vagy gazdasági szempontból hátrányos helyzetének kihasználása útján való károkozás tilalmához kapcsolódnak”.

19      Ebben az összefüggésben, és figyelemmel arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem idézi a 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a jó erkölcsbe ütköző műsorszámok közvetítése tilalmának a releváns nemzeti jogszabályokba való bevezetése tekinthető‑e az e rendelkezés értelmében vett, az ezen irányelvben előírt egyéb intézkedésekhez képest részletesebb vagy szigorúbb intézkedésnek.

20      Ezenkívül e bíróság arra keres választ, hogy a jó erkölcs elvére az ezen elv megsértése esetén alkalmazandó szankciók kiszabásának alapjaként történő hivatkozás korlátozza‑e, vagy sem a Charta 11. cikkében rögzített véleménynyilvánítás szabadságát.

21      E körülmények között az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„Megengedhető‑e az uniós jog alapján az olyan nemzeti szabályozás, amely egy általános jogelv, konkrétan a »jó erkölcs« nemzeti jogba történő foglalása révén lehetővé teszi, hogy a tagállam további intézkedéseket vezessen be, többek között annak érdekében, hogy a jó erkölcs alapján megállapítsák egy bizonyos, a 2010/13 irányelv értelmében vett, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felelősségét, és amennyiben e kérdésre igenlő választ kell adni, úgy ezen elvont elvnek a jogsértésekért fennálló felelősség alapjaként történő alkalmazása mennyiben nem korlátozza a [Charta] 11. cikke szerinti véleménynyilvánítás szabadságát?”

 A Bíróság előtti eljárás

22      A Bíróság elnökének 2024. november 14‑i határozatával a jelen eljárást a C‑555/23. és C‑556/23. sz. ügyekben hozandó, az eljárást befejező határozat meghozataláig felfüggesztették.

23      A 2025. június 26‑i Makeleio és Zougla ítélet (C‑555/23 és C‑556/23, EU:C:2025:484) kihirdetését követően a Bíróság elnöke 2025. július 1‑jén kézbesítette ezt az ítéletet a kérdést előterjesztő bíróságnak, és felkérte, hogy közölje vele, kívánja‑e – az említett ítéletre tekintettel – fenntartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.

24      E bíróság 2025. július 30‑i levelében jelezte, hogy fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. E tekintetben megjegyezte, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló ügytől eltérően az alapeljárás tárgya arra a lehetőségre vonatkozott, hogy a 2010/13 irányelvet valamely általános jogelvnek, mint például a „jó erkölcsnek” a nemzeti jogrendbe való beillesztése révén hajtsák végre, valamint arra a kérdésre, hogy egy ilyen elvont elvnek a megsértése esetén fennálló felelősség alapjaként történő alkalmazása mennyiben korlátozza a Charta 11. cikkében említett véleménynyilvánítás szabadságát.

 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

25      A bolgár kormány vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, hivatkozva egyrészt arra, hogy a Bíróság elé terjesztett kérdés és az alapeljárás tárgya között nincs kapcsolat, másrészt arra, hogy nem jelölték meg az uniós jognak azokat a konkrét rendelkezéseit, amelyeket e jogvita megoldása érdekében értelmezni kell.

26      Ami különösen a kapcsolat állítólagos hiányát illeti, e kormány azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásából kitűnik, hogy az a videómegosztóplatform‑szolgáltatókra vonatkozik. E tekintetben e kormány szerint a kérdést előterjesztő bíróság a jogi háttér ismertetésében idézte a 2010/13 irányelvnek a videómegosztóplatform‑szolgáltatásokra alkalmazandó 28a. és 28b. cikkét, holott e cikkek az alapeljárás tárgyát képező jogvita eldöntése szempontjából nem relevánsak. Egyébiránt a Bíróság elé terjesztett kérdés – ahogyan azt e bíróság megfogalmazta – egy „2010/13 irányelv értelmében vett, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” nyújtójára vonatkozik, valamint arra, hogy e szolgáltató felelősségre vonható‑e valamely tagállam nemzeti joga által előírt követelmények megsértése esetén. Márpedig e kormány szerint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nem ez az irányelv szabályozza, hanem a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.), valamint a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2022. október 19‑i (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendelet (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) (HL 2022. L 277., 1. o.). Ezenkívül – e kormány szerint – az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ismertetett tényállásból kitűnik, hogy a Golf Bulgaria nem lineáris médiaszolgáltatásokat nyújtó médiaszolgáltató, ami eltér az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtójának” fogalmától.

27      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (2026. április 30‑i Nekilnojamojo turto valdymas ítélet, C‑544/24, EU:C:2026:356, 36. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28      A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem részletesen ismerteti az alapeljárás tárgyát képező jogvita körülményeit, és közli azoknak a nemzeti rendelkezéseknek a tartalmát, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság e jogvitára alkalmazandónak tekint, valamint azon nemzeti ítélkezési gyakorlatét, amelyet e bíróság szintén relevánsnak tekint. Egyébiránt az e kérelemben szereplő indokolás lehetővé teszi annak megértését, hogy az e bíróság által kifejtett kétségek a ZRT‑nek a 2010/13 irányelvvel és a Charta 11. cikkével való összeegyeztethetőségére vonatkoznak, és abból erednek, hogy a ZRT 17. cikkének (2) bekezdése, amely a Golf Bulgariának a jelen ítélet 13. pontjában ismertetett videó közvetítése miatti szankcionálásának alapjául szolgált, a nemzeti jog egyik általános elvén, nevezetesen a „jó erkölcs” elvén alapul. Ezenkívül az említett kérelemben szereplő információkból kellőképpen kitűnik az egyrészt a 2010/13 irányelv és a Charta 11. cikke, másrészt a ZRT alapeljárásra alkalmazandó rendelkezései közötti kapcsolat.

29      Igaz, hogy amint azt a bolgár kormány megjegyezte, a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben mind az audiovizuális médiaszolgáltatásokra, mind a videómegosztóplatform‑szolgáltatásokra hivatkozik, és a 2010/13 irányelvnek mind az audiovizuális médiaszolgáltatókra, mind pedig az ilyen platformok szolgáltatóira vonatkozó rendelkezéseit idézi. Egyébiránt e bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazásában információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra hivatkozik, és általánosságban említi a 2010/13 irányelvet, anélkül hogy megjelölné ezen irányelvnek azokat a konkrét rendelkezéseit, amelyeket értelmezni kellene.

30      Mindazonáltal mindenekelőtt figyelembe kell venni azt, hogy először is az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő tényállás ismertetéséből kitűnik, hogy a Golf Bulgaria nem lineáris médiaszolgáltatásokat nyújtó médiaszolgáltatóként szerepelt a SEM nyilvános nyilvántartásában. Másodszor, a ZRT 10. cikke (1) bekezdésének 6. pontja és 17. cikke, amelyek alapján a SEM megállapította, hogy a Golf Bulgaria elkövette a vitatott határozattal szankcionált jogsértést, a szövegük szerint a médiaszolgáltatókra vonatkoznak. Harmadszor, e kérelem indokolásából kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azon öt kérdés közül, amelyeknek az előzetes döntéshozatalra való előterjesztését a Golf Bulgaria javasolta neki, az elsőt kívánta a Bíróság elé terjeszteni, és ez az első kérdés kifejezetten a „nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatókra” vonatkozott.

31      Következésképpen e körülmények alapján úgy kell tekinteni, hogy egyrészt az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” kifejezésnek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövegében való használata, másrészt a „videómegosztóplatform‑szolgáltatásokra” való, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő hivatkozás ellenére az említett kérdés a 2010/13 irányelv értelmében vett „audiovizuális médiaszolgáltatásra” vonatkozik.

32      Ezt követően az, hogy a Bíróság elé terjesztett kérdések megfogalmazása nem jelöli meg az uniós jog konkrét rendelkezéseit, nem teszi elfogadhatatlanná az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amennyiben az e kérelemben szereplő információk lehetővé teszik a Bíróság számára, hogy azonosítsa ezen jognak azokat a rendelkezéseit, amelyek értelmezése szükséges ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság eldönthesse az alapeljárás tárgyát képező jogvitát. A jelen ügyben ez a helyzet, mivel – amint az a jelen ítélet 50–54. pontjából ki fog tűnni – a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolása lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy azonosítsa a 2010/13 irányelvnek az e célból értelmezendő rendelkezéseit.

33      Végül az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az általa alkalmazandónak tekintett jogi háttér ismertetésében az uniós jog olyan rendelkezéseit idézi, amelyek az alapeljárás tárgyát képező jogvita eldöntése szempontjából nem relevánsak, nem érinti az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát.

34      Következésképpen a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

 Előzetes megfontolások

 Egyrészt az alapügyben szóban forgó videó közvetítésének mint „audiovizuális médiaszolgáltatásnak”, másrészt az alapeljárás felperesének mint „médiaszolgáltatónak” a 2010/13 irányelv értelmében vett minősítéséről

35      Amint az a jelen ítélet 30. és 31. pontjából kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdést úgy kell érteni, hogy az a 2010/13 irányelv értelmében vett „audiovizuális médiaszolgáltatásra” vonatkozik, és ennélfogva azon az előfeltevésen alapul, hogy a vitatott határozattal szankcionált videó közvetítése e fogalom alá tartozik.

36      Márpedig, amint arra a jelen ítélet 16. pontja rámutatott, a jelen ügy alapjául szolgáló felülvizsgálati kérelem keretében a Golf Bulgaria azt állította, hogy e videó közvetítése nem tartozik az említett fogalom alá.

37      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretében főszabály szerint a nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben teljesülnek‑e az uniós norma alkalmazását maguk után vonó ténybeli feltételek, a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során szükség esetén pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a nemzeti bíróságnak az értelmezés során (2025. június 26‑i Makeleio és Zougla ítélet, C‑555/23 és C‑556/23, EU:C:2025:484, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38      Ennélfogva a Bíróság feladata, hogy megadja a kérdést előterjesztő bíróság számára az „audiovizuális médiaszolgáltatás” ezen irányelv értelmében vett fogalmára vonatkozó értelmezési szempontokat annak érdekében, hogy e bíróság megvizsgálhassa, hogy az alapügyben szóban forgó videó közvetítése ténylegesen e fogalom alá tartozik‑e, és hogy egy ilyen közvetítés tekintetében a Golf Bulgaria tehát az említett irányelv értelmében vett „médiaszolgáltatónak” minősül‑e.

39      Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában szereplő fogalommeghatározás szerint az „audiovizuális médiaszolgáltatás” fogalma olyan, az EUMSZ 56. és EUMSZ 57. cikkben meghatározott szolgáltatásra vonatkozik, amelynek, illetve amely egy elválasztható részének elsődleges célja, hogy egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősségének körébe tartozó műsorszámokat tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a 2002/21 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül a közönséghez eljuttassa.

40      Egyébiránt, amint az a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjából kitűnik, az ezen irányelv értelmében vett „műsorszám” fogalma a következő: „[…] mozgóképek sorozata, amely – hosszától függetlenül – egy médiaszolgáltató által kialakított műsorrendben vagy műsorkínálatban önálló egységet alkot, ideértve többek között az egész estés filmeket, a videóklipeket, a sporteseményeket, a szituációs komédiákat, a dokumentumfilmeket, a gyermekműsorokat és az eredeti drámákat”.

41      Ezenkívül ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint az irányelv alkalmazásában a „médiaszolgáltató” az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik az audiovizuális médiaszolgáltatás audiovizuális tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását.

42      A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó videót egy olyan honlapon tették közzé, amely cikkeket és audiovizuális tartalmakat bocsát a nyilvánosság rendelkezésére.

43      Ennélfogva először is úgy tűnik, hogy e videót a 2018/1972 irányelv 2. cikkének – a 2002/21 irányelv 2. cikke a) pontjának helyébe lépett – 1. pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül közvetítették, aminek megerősítése ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

44      Továbbá, szintén e bíróság általi vizsgálat fenntartásával, úgy tekinthető, hogy az említett videó az alapügyben szóban forgó honlapon elérhető audiovizuális kínálat műsorrendjébe vagy katalógusába illeszkedik, így a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „műsorszámnak” minősül (lásd analógia útján: 2025. június 26‑i Makeleio és Zougla ítélet, C‑555/23 és C‑556/23, EU:C:2025:484, 48. pont), és hogy ez az audiovizuális kínálat tájékoztatási vagy szórakoztatási célokat szolgál.

45      Egyébiránt a Bíróság rendelkezésére álló iratokban semmi sem utal arra, hogy az alapügyben szóban forgó honlapon kínált, videók rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatás tartalma és funkciója ne lenne önálló az e honlapon esetlegesen kínált egyéb szolgáltatások tartalmához és funkciójához képest. Így a kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat fenntartásával úgy kell tekinteni, hogy az alapügyben szóban forgó videó közvetítése olyan szolgáltatás keretébe illeszkedik, amelynek, illetve amely egy elválasztható részének elsődleges célja, hogy műsorszámokat juttasson el a közönséghez.

46      Végül, amint az a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjából, valamint c) és d) pontjából következik, az alapügyben szóban forgó videónak a Golf Bulgaria általi közzététele az alapügyben szóban forgó honlapon csak akkor tartozhat az „audiovizuális médiaszolgáltatás” fogalma alá, ha e társaság az e honlapon hozzáférhetővé tett audiovizuális tartalom megválasztása tekintetében ezen irányelv értelmében vett „szerkesztői felelősséggel” rendelkezik.

47      Többek között ez lenne a helyzet, ha a Golf Bulgaria döntene különösen a szóban forgó honlapon kínált videók online elérhetővé tételéről és eltávolításáról, a videók e honlapon való közvetítésének ütemezéséről és időzítéséről, arról az időszakról, amely alatt azok az internethasználók számára hozzáférhetők lesznek, az említett honlap felépítéséről, a videók bemutatásának és kiválasztásának módjáról, a videókereső rendszerről, valamint ugyanezen honlap tartalmának frissítéséről (lásd analógia útján: 2025. június 26‑i Makeleio és Zougla ítélet, C‑555/23 és C‑556/23, EU:C:2025:484, 53. pont).

48      Mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem e tekintetben semmilyen információt nem tartalmaz, a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz annak értékelése – különösen a felhasználók által megküldött videóknak az alapügyben szóban forgó honlapon való közzétételére vonatkozó feltételek figyelembevételével –, hogy a Golf Bulgaria ténylegesen fenntartja‑e magának a jogot annak eldöntésére, hogy mely videókat teszik közzé e honlapon, és melyeket nem. Amennyiben ezen értékelés eredményeként az derül ki, hogy az ilyen közzétételről szóló végső döntés e társaságot illeti meg, az említett honlapon a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott audiovizuális tartalom – köztük az alapügyben szóban forgó videó – megválasztásáért viselt szerkesztői felelősség az említett társaságot terheli, mégpedig akkor is, ha az online elérhetővé tett videókat a felhasználók készítik és küldik meg az ugyanezen honlapon való közzététel céljából.

49      A fenti megfontolásokra tekintettel, és a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok fenntartásával, az e bíróság által előterjesztett kérdésre abból az előfeltevésből kiindulva kell választ adni, hogy egyrészt a vitatott határozattal szankcionált videó közvetítése a 2010/13 irányelv értelmében vett „audiovizuális médiaszolgáltatásnak” minősül, másrészt a Golf Bulgaria az ezen irányelv értelmében vett „médiaszolgáltató” fogalma alá tartozik.

 A 2010/13 irányelvnek az alapeljárás tárgyát képező jogvita megoldása szempontjából releváns rendelkezéséről

50      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó videó egy sajátos nevelési igényű személyt mutatott, akit egy csoport megalázott. Különösen e körülmény indította a SEM‑et arra, hogy e videót a nemzeti jog értelmében vett „jó erkölcsbe” ütközőnek minősítse, és ennélfogva e társaságot egy jó erkölcsbe ütköző műsorszám közvetítése miatt szankcionálja, a SEM pedig a kérdést előterjesztő bíróság előtt hozzátette, hogy e személynek ezáltal megsértették az emberi méltóságát.

51      Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a 2010/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nemcsak az emberi méltóság tiszteletben tartását, hanem annak védelmét is előírja a tagállamok számára, és e kötelezettség különösen azt jelenti, hogy ezen államok feladata meghozni az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a joghatóságuk alá tartozó szolgáltatók által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatások tartalma ne sértse az emberi méltóság értékét (lásd ebben az értelemben: 2025. június 26‑i Makeleio és Zougla ítélet, C‑555/23 és C‑556/23, EU:C:2025:484, 67. pont).

52      Következésképpen az emberi méltóság értékének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség és az ezen értéket sértő tartalmak közvetítésének tilalma e rendelkezés hatálya alá tartozik (2025. június 26‑i Makeleio és Zougla ítélet, C‑555/23 és C‑556/23, EU:C:2025:484, 73. pont).

53      Ennélfogva az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan helyzetben, amelyben a jó erkölcsbe ütköző tartalmak közvetítését tiltó nemzeti szabályozás szolgált az emberi méltóság sérelmének szankcionálása érdekében elfogadott határozat alapjául, e nemzeti szabályozás a 2010/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése hatálya alá tartozhat. Ezzel szemben az ilyen szabályozás, amennyiben csak az e 6. cikk (1) bekezdésében előírt, az emberi méltóság tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség és az emberi méltóság értékének megsértésére alapított tilalmi ok végrehajtását szolgálja, nem tekinthető úgy, mint amely ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „részletesebb” vagy „szigorúbb” szabályokat tartalmaz, és következésképpen nem tartozik ez utóbbi rendelkezés hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2025. június 26‑i Makeleio és Zougla ítélet, C‑555/23 és C‑556/23, EU:C:2025:484, 78. pont).

54      Így az alapeljárás tárgyát képező jogvita sajátos körülményeire figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdést a 2010/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján kell megválaszolni.

 A kérdésről

55      Az előzetes megfontolásokra figyelemmel úgy kell tekinteni, hogy kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Charta 11. cikkére tekintettel értelmezett 2010/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy valamely tagállam e tagállam jogának valamely általános elvén alapuló, a jó erkölcsbe ütköző műsorszámokat tiltó nemzeti szabályozás alapján szankcionálhasson egy médiaszolgáltatót az emberi méltóságot sértő videó közvetítése miatt.

56      E kérdés megválaszolása érdekében elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének szövege értelmében a tagállamok megválaszthatják az irányelvek végrehajtásának azon formáját és eszközeit, amelyek a legjobban biztosítják az általuk elérni kívánt eredményt, és e rendelkezésből az következik, hogy valamely irányelvnek a belső jogba való átültetése nem igényli feltétlenül minden egyes tagállamban jogalkotási intézkedés meghozatalát (2012. február 14‑i Flachglas Torgau ítélet, C‑204/09, EU:C:2012:71, 60. pont).

57      Különösen az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az általános elvek vagy általános szabályok léte feleslegessé teheti a további jogalkotási vagy szabályozási rendelkezések útján történő átültetést, azzal a feltétellel ugyanakkor, hogy e normák hatékonyan garantálják azt, hogy ezen irányelvet teljes mértékben alkalmazzák, és hogy amennyiben az érintett irányelv szóban forgó rendelkezése magánszemélyek számára jogokat keletkeztet, az ezen elvekből keletkező jogi helyzet kellőképpen pontos és egyértelmű, és a kedvezményezettek jogaikat teljes mértékben megismerhetik, valamint adott esetben azokat a nemzeti bíróságok előtt érvényesíthetik (2021. június 10‑i Ultimo Portfolio Investment [Luxembourg] ítélet, C‑303/20, EU:C:2021:479, 34. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58      Erre az ítélkezési gyakorlatra tekintettel úgy tekinthető, hogy noha – amint arra a jelen ítélet 51. és 52. pontja rámutatott – a 2010/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások területén védjék az emberi méltóság értékét azáltal, hogy biztosítják az ezen értéket sértő tartalmak tilalmát, főszabály szerint nem kizárt, hogy e rendelkezést valamely tagállam belső jogrendjébe olyan nemzeti szabályozás alapján ültessék át, amely e tagállam jogának valamely általános elvével összhangban tiltja a jó erkölcsbe ütköző műsorszámokat, feltéve hogy az e nemzeti szabályozásból eredő jogi helyzet kellően pontos és egyértelmű ahhoz, hogy a médiaszolgáltatók tudhassák, hogy a jó erkölcsbe ütköző műsorszám fogalma alá tartozik az emberi méltóság értékét sértő videó közvetítése.

59      Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve megköveteli egyfelől azt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másfelől pedig azt, hogy alkalmazásuk előre látható legyen a jogalanyok számára, különösen olyankor, amikor kedvezőtlen következményeik lehetnek. Ezen elv konkrétan megköveteli, hogy a szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az ennek alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, és azt, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járhassanak el (2026. május 21‑i Across Fiduciaria és társai ítélet, C‑684/24 és C‑685/24, EU:C:2026:410, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60      Egyébiránt a jogbiztonság e követelményét különösen szigorúan kell betartani az olyan szabályozás esetében, amely pénzügyi következményekkel járhat. Többek között a Bíróság kimondta, hogy szankció, még akkor is, ha nem büntető jellegű, csak akkor szabható ki, ha világos és egyértelmű jogalapon nyugszik (lásd ebben az értelemben: 2006. október 26‑i Koninklijke Coöperatie Cosun ítélet, C‑248/04, EU:C:2006:666, 79. és 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61      Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy ami a bűncselekmények és büntetések törvényességének a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében rögzített elvét illeti – amely rendelkezés a büntetőjog területén alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2025. augusztus 1‑jei BAJI Trans ítélet, C‑544/23, EU:C:2025:614, 62. pont) –, ez az elv, amely a jogbiztonság általános elvének különös kifejeződése, többek között azt foglalja magában, hogy a jogszabály világosan határozza meg a jogsértéseket és a hozzájuk kapcsolódó büntetéseket, biztosítva az előreláthatóságot a bűncselekményi tényállás és a büntetés meghatározása terén. E feltétel akkor teljesül, ha a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén az érintett bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét (2025. június 26‑i Makeleio és Zougla ítélet, C‑555/23 és C‑556/23, EU:C:2025:484, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig e tekintetben, és mindenesetre, nem lehet ez másként a nem büntetőjogi jellegű szankciók esetében sem.

62      A kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz tehát annak vizsgálata, hogy a médiaszolgáltató a ZRT szövegére tekintettel, és adott esetben a Konstitutsionen sad (alkotmánybíróság) és a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék) által adott értelmezés segítségével tudhatja‑e, hogy az e nemzeti szabályozás által előírt, a jó erkölcsbe ütköző műsorszámok közvetítésére vonatkozó tilalom az emberi méltóságot sértő videó közvetítésére is vonatkozik.

63      Másodsorban, ami azt a kérdést illeti, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely a jelen ítélet 55. pontjában ismertetett jellemzőkkel rendelkezik, és megfelel ezen ítélet 57–61. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat értelmében vett egyértelműségi és pontossági követelményeknek, sérti‑e a Charta 11. cikkében rögzített, véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, emlékeztetni kell arra, hogy az e 11. cikkben foglalt jogok és szabadságok nem minősülnek abszolút jellegű jogoknak, hanem azokat a társadalomban betöltött funkciójukra tekintettel kell figyelembe venni. Mindazonáltal a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, e jogok és szabadságok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával és az arányosság elvére figyelemmel csak akkor és annyiban korlátozható, ha és amennyiben az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja (2026. február 26‑i Bizottság kontra Magyarország [Médiaszolgáltatások rádiófrekvencián történő nyújtásának joga] ítélet, C‑92/23, EU:C:2026:108, 365. és 367. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      E tekintetben a Charta 1. cikke szerint az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.

65      Az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatokból (HL 2007. C 303., 17. o.) kitűnik, hogy az 1. cikk értelmében vett emberi méltóság nem csupán egy az alapjogok közül, hanem az alapjogok kiinduló pontjául is szolgál. E tekintetben e magyarázatok többek között az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 1948. december 10‑én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (kihirdette: 1976. évi 8. törvényerejű rendelet) hivatkoznak, amely preambulumába illesztette az emberi méltóságot, azzal a megfogalmazással, hogy „az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak az elismerése a szabadság, az igazságosság és a világbéke alapja”. Az említett magyarázatok szerint ebből az következik, hogy egyetlen, a Chartában megállapított jog sem gyakorolható úgy, hogy sértse mások emberi méltóságát, továbbá az emberi méltóság a Chartában megállapított jogok lényegi tartalmának része. Ezért akkor is tiszteletben kell tartani, ha az adott jog maga korlátozott terjedelmű (2026. április 21‑i Bizottság kontra Magyarország [Az Unió értékei] ítélet, C‑769/22, EU:C:2026:326, 486. pont).

66      A fentiekből következik, hogy amennyiben a jó erkölcs tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség olyan eszköz, amely – a 2010/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően – lehetővé teszi az emberi méltóság értékének védelmét azáltal, hogy megtiltja az ezen értéket sértő tartalmak közvetítését, e kötelezettség egyrészt a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának jogszerű indokául szolgál, másrészt az e szabadságnak ebből eredő korlátozására tekintettel szükségképpen a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett arányos intézkedésnek minősül.

67      Ennélfogva ennyiben az olyan nemzeti szabályozás, amely a jelen ítélet 55. pontjában ismertetett jellemzőkkel rendelkezik, és megfelel ezen ítélet 57–61. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat értelmében vett egyértelműségi és pontossági követelményeknek, nem sérti a Charta 11. cikkében rögzített, véleménynyilvánítás szabadságához való jogot.

68      A fenti megfontolásokra tekintettel a kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 11. cikkére tekintettel értelmezett 2010/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy valamely tagállam e tagállam jogának valamely általános elvén alapuló, a jó erkölcsbe ütköző műsorszámokat tiltó nemzeti szabályozás alapján szankcionálhasson egy médiaszolgáltatót az emberi méltóság értékét sértő videó közvetítése miatt, feltéve hogy az ilyen szolgáltatások nyújtói e nemzeti szabályozás szövegére tekintettel és szükség esetén a nemzeti bíróságok által adott értelmezés segítségével tudhatják, hogy e tilalom kiterjed az ezen értéket sértő műsorszámokra.

 A költségekről

69      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A 2018. november 14‑i (EU) 2018/1808 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) 6. cikkének (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére tekintettel

a következőképpen kell értelmezni:

azzal nem ellentétes, hogy valamely tagállam e tagállam jogának valamely általános elvén alapuló, a jó erkölcsbe ütköző műsorszámokat tiltó nemzeti szabályozás alapján szankcionálhasson egy médiaszolgáltatót az emberi méltóság értékét sértő videó közvetítése miatt, feltéve hogy az ilyen szolgáltatások nyújtói e nemzeti szabályozás szövegére tekintettel és szükség esetén a nemzeti bíróságok által adott értelmezés segítségével tudhatják, hogy e tilalom kiterjed az ezen értéket sértő műsorszámokra.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: bolgár.