|
Az Európai Unió |
HU C sorozat |
|
C/2025/3752 |
2025.9.17. |
P9_TA(2024)0326
A korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedések finanszírozása (SRMR3)
Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a 806/2014/EU rendeletnek a korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedések finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2023)0226 – C9-0139/2023 – 2023/0111(COD))
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)
(C/2025/3752)
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0226), |
|
— |
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114 cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0139/2023), |
|
— |
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, |
|
— |
tekintettel az Európai Központi Bank 2023. július 5-i véleményére (1), |
|
— |
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. július 13-i véleményére (2), |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0155/2024), |
|
1. |
elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; |
|
2. |
felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja; |
|
3. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek. |
P9_TC1-COD(2023)0111
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a 806/2014/EU rendeletnek a korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedések finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (*1)
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
|
(1) |
A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra (a továbbiakban: intézmények) vonatkozó uniós szanálási keretrendszert a 2008–2009-es globális pénzügyi válságot követően és a Pénzügyi Stabilitási Tanács nemzetközileg elfogadott „A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai” című dokumentumában (3) foglaltak alapján hozták létre. Az uniós szanálási keret a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből (4) és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből (5) áll. Mindkét jogi aktus az Unióban letelepedett intézményekre és az említett irányelv vagy rendelet hatálya alá tartozó bármely más szervezetre (a továbbiakban: szervezetek) vonatkozik. Az uniós szanálási keretrendszer célja, hogy rendezett módon kezelje az intézmények és szervezetek csődjét, megőrizve az intézmények és szervezetek kritikus funkcióit, miközben elkerüli a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyeket, ugyanakkor védi a betéteseket és az állami forrásokat. Emellett az uniós szanálási keretrendszer a határokon átnyúló válságok összehangolt kezelésére szolgáló harmonizált rendszer létrehozásával, valamint az egyenlő versenyfeltételekkel kapcsolatos problémák elkerülésével elő kívánja mozdítani a bankszektor belső piacának fejlődését. |
|
(1a) |
A bankunió jelenleg a tervezett három pillér közül csak kettőn alapul, nevezetesen az egységes felügyeleti mechanizmuson és az egységes szanálási mechanizmuson. Ezért nem teljes a harmadik pillér, az európai betétbiztosítási rendszer hiánya miatt. A bankunió kiteljesítése a gazdasági és monetáris unió, valamint a pénzügyi stabilitás szerves részét képezi, különösen azáltal, hogy csökkenti az államok és a bankok pénzügyi helyzetének egymásra hatásából adódó negatív spirál kockázatait. |
|
(2) |
Több évvel a végrehajtás óta az uniós szanálási keretrendszer a jelenleg alkalmazandó formájában az említett célkitűzések némelyike tekintetében nem éri el a kívánt eredményeket. Míg az intézmények és szervezetek jelentős előrelépést tettek a szanálhatóság felé, és erre a célra jelentős forrásokat különítettek el, különösen a veszteségviselő és feltőkésítési képesség kiépítése, valamint a szanálásfinanszírozási rendszerek feltöltése révén, az uniós szanálási keretrendszert ritkán veszik igénybe. Ehelyett egyes kisebb és közepes méretű intézmények és szervezetek csődjét többnyire nem harmonizált nemzeti intézkedésekkel kezelik. Sajnálatos módon az ágazat által finanszírozott biztonsági hálók, így a szanálásfinanszírozási rendszerek helyett még mindig az adófizetők pénzét használják fel. Úgy tűnik, hogy ez a helyzet a nem megfelelő ösztönzőkre vezethető vissza. Ezek a nem megfelelő ösztönzők az uniós szanálási keret és a nemzeti szabályok közötti kölcsönhatásból erednek, mivel a közérdek értékelése során alkalmazható széles mérlegelési jogkör gyakorlása nem mindig tükrözi az uniós szanálási keret alkalmazási módja tekintetében meglévő szándékot. Ugyanakkor – a betétekből finanszírozott intézmények betéteseinek veszteségviselési kockázatai miatt – az uniós szanálási keretrendszert kevéssé használták ki annak biztosítására, hogy az említett intézmények, különösen a hitelezői feltőkésítésbe bevonható egyéb kötelezettségek hiányában, a szanálás során külső finanszírozáshoz férhessenek hozzá. Végezetül az a tény, hogy a szanáláson kívüli finanszírozáshoz való hozzáférésre a szanálás esetében alkalmazandóknál kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, az uniós szanálási keret alkalmazásával szemben más megoldások kerültek előtérbe, amelyek gyakran azt eredményezik, hogy az intézmény, illetve a szervezet saját forrásai vagy az ágazat által finanszírozott biztonsági hálók helyett az adófizetők pénzét veszik igénybe. Ez a helyzet viszont a szétaprózódás kockázatával jár, továbbá az intézmények és szervezetek – különösen a kisebb és közepes méretűek – csődjének kezelése során fennáll az optimálistól elmaradó eredmények kockázata, valamint kockázati tényezőt jelentenek a fel nem használt pénzügyi források alternatív költségei is. Ezért biztosítani kell az uniós szanálási keretrendszer hatékonyabb és következetesebb alkalmazását, valamint azt, hogy ez a rendszer a közérdeket szolgáló ▌esetekben alkalmazható legyen, többek között a kisebb és közepes méretű intézmények esetében. |
|
(3) |
A 806/2014/EU rendelet 4. cikke értelmében azokat a tagállamokat, amelyek szoros együttműködést alakítottak ki az Európai Központi Bank (EKB) és az illetékes nemzeti hatóságok között, az említett rendelet alkalmazásában részt vevő tagállamnak kell tekinteni. A 806/2014/EU rendelet azonban nem szabályozza részletesen a szanálással kapcsolatos feladatokra vonatkozó szoros együttműködés megkezdésének előkészítési folyamatát. Ezért indokolt e részletszabályok meghatározása. |
|
(4) |
A szanálás alá vonhatóként nem azonosított leányvállalatok tekintetében az érintett intézmények és szervezetek méretétől és kockázati profiljától, kritikus funkciók meglététől és a csoportszintű szanálási stratégiától függően eltérő intenzitású és összetettségű szanálástervezési munkára van szükség. Az Egységes Szanálási Testület (a továbbiakban: a Testület) számára ezért lehetővé kell tenni, hogy figyelembe vegyék ezeket a tényezőket az ilyen leányvállalatok tekintetében meghozandó intézkedések meghatározásakor, és adott esetben egyszerűsített megközelítést alkalmazzanak. |
|
(5) |
A nemzeti jog alapján felszámolás alatt álló intézmény vagy szervezet végső soron a piacról való kivonulás felé halad, miután megállapítást nyert, hogy az intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és a Testület arra a következtetésre jutott, hogy szanálás nem szolgálja a közérdeket. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség csőd esetén kidolgozandó cselekvési tervre, függetlenül attól, hogy az illetékes hatóság már visszavonta-e az érintett intézmény vagy szervezet engedélyét. Ugyanez vonatkozik az eszközök, jogok és kötelezettségek átruházási stratégia keretében történő átruházása után a fennmaradó, szanálás alatt álló intézményrészre is. Ezért helyénvaló pontosítani, hogy ezekben a helyzetekben nincs szükség szanálási tervek elfogadására. |
|
(6) |
A Testület jelenleg megtilthat bizonyos nyereségkifizetéseket abban az esetben, ha az intézmény vagy szervezet a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménnyel (MREL) együtt vizsgálva nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményt. A jogbiztonság és a Testület által hozott határozatok végrehajtására vonatkozó meglévő eljárásokkal való összhang biztosítása érdekében azonban egyértelműbben meg kell határozni a nyereségkifizetések megtiltásának folyamatában részt vevő hatóságok szerepét. Ezért indokolt előírni, hogy a Testület utasítsa a nemzeti szanálási hatóságot az ilyen nyereségkifizetések megtiltására, és a nemzeti szanálási hatóságnak végre kell hajtania a Testület határozatát. Ezen kívül, bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy az intézménynek vagy a szervezetnek a rá vonatkozó előírás szerint nem ugyanazon az alapon kell megfelelnie az MREL-nek, mint a kombinált pufferkövetelménynek. Ez a helyzet bizonytalanságot teremt a Testület nyereségkifizetések megtiltására vonatkozó hatásköre gyakorlásának, valamint az MREL-hez kapcsolódó maximálisan felosztható összeg kiszámításának feltételeit illetően. Ezért elő kell írni, hogy ezekben az esetekben a Testületnek utasítania kell a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy az (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletből (6) eredő kombinált pufferkövetelmény becslése alapján megtiltsanak bizonyos nyereségkifizetéseket. Az átláthatóság és a jogbiztonság biztosítása érdekében a becsült kombinált pufferkövetelményt a Testületnek közölnie kell az intézménnyel vagy szervezettel, amelynek ezt követően e követelményt nyilvánosságra kell hoznia. |
|
(7) |
A 2014/59/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet meghatározza a szanálási hatóságok által gyakorolandó hatásköröket, amelyek közül néhány nem szerepel a 806/2014/EU rendeletben. Az egységes szanálási mechanizmusban ez bizonytalanságot teremthet azzal kapcsolatban, hogy kinek és milyen feltételek mellett kell gyakorolnia ezeket a hatásköröket. Ezért meg kell határozni, hogy a nemzeti szanálási hatóságoknak a Testület közvetlen felelősségi körébe tartozó szervezetek és csoportok tekintetében milyen módon kell gyakorolniuk bizonyos, kizárólag a 2014/59/EU irányelvben meghatározott hatásköröket. Ezekben az esetekben a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben szükségesnek ítéli, utasítsa a nemzeti szanálási hatóságokat e hatáskörök gyakorlására. A Testület számára lehetővé kell tenni különösen olyan utasítás kiadását, amelynek alapján a nemzeti szanálási hatóságok egyrészt kötelezik az intézményt vagy szervezetet arra, hogy részletes nyilvántartást vezessen azokról a pénzügyi szerződésekről, amelyekben az intézmény vagy a szervezet részes fél, illetve, másrészt alkalmazzák a 2014/59/EU irányelv 33a. cikke szerinti, egyes pénzügyi kötelezettségek felfüggesztésére vonatkozó hatáskört. Mivel azonban az MREL hatálya alá tartozó intézményekre, szervezetekre és kötelezettségekre is alkalmazandó 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) meghatározott, a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csökkentésére vonatkozó engedélyek nem teszik szükségessé a nemzeti jogszabályok alkalmazását, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az engedélyeket közvetlenül adja meg az intézményeknek vagy szervezeteknek anélkül, hogy a nemzeti szanálási hatóságokat e hatáskör gyakorlására kellene utasítania. |
|
(8) |
Az (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8), az (EU) 2019/877 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) és az (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) átültette az uniós jogba a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2015. november 9-én közzétett, „Total Loss-absorbing Capacity (TLAC) Term Sheet” (A teljes veszteségviselő képesség keretelvei és feltételei) (TLAC) című nemzetközileg elfogadott dokumentumot, amely az uniós jogban globálisan rendszerszinten jelentős intézményként (G-SII) említett globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozik (a továbbiakban: TLAC-standard). Az (EU) 2019/877 rendelet és az (EU) 2019/879 irányelv szintén módosította a 2014/59/EU irányelvben és a 806/2014/EU rendeletben meghatározott MREL-t. A 806/2014/EU rendelet MREL-re vonatkozó rendelkezéseit és a globálisan rendszerszinten jelentősnek minősülő intézményekre vonatkozó TLAC-standard végrehajtását össze kell hangolni egyes olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek felhasználhatók az MREL azon részének teljesítésére, amelyet szavatolótőkével és egyéb alárendelt kötelezettségekkel kell teljesíteni. Különösen a bizonyos kizárt kötelezettségekkel egyenrangú kötelezettségeket kell figyelembe venni a szanálás alá vonható szervezetek szavatolótőkéjében és alárendelt leírható instrumentumaiban, amennyiben ezen kizárt kötelezettségek összege a szanálás alá vonható szervezet mérlegében nem haladja meg a szanálás alá vonható szervezet szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei összegének 5 %-át, és ez a beszámítás nem jár együtt „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvvel kapcsolatos kockázattal. |
|
(9) |
Az MREL meghatározására vonatkozó szabályok főként az MREL megfelelő szintjének meghatározására összpontosítanak, feltételezve, hogy a hitelezői feltőkésítés az előnyben részesített szanálási stratégia. A 806/2014/EU rendelet azonban lehetővé teszi a Testület számára, hogy más szanálási eszközöket is alkalmazzon, nevezetesen a szanálás alatt álló intézmény tevékenységének magánvásárlóra vagy áthidaló intézményre történő átruházásán alapuló megoldásokat. Ezért meg kell határozni, hogy amennyiben a szanálási terv a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌ irányozza elő, a Testületnek az érintett szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó MREL szintjét az említett szanálási eszközök sajátosságai, valamint az ezen eszközökkel járó különböző veszteségviselő és feltőkésítési igények alapján kell megállapítania. |
|
(10) |
A szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintje a szanálás során várható veszteségek összegének és annak a feltőkésítési összegnek az együttese, amely lehetővé teszi, hogy a szanálás alá vonható szervezet továbbra is megfeleljen az engedélyezés feltételeinek, és egy adott időszakban folytassa tevékenységét. Néhány előnyben részesített szanálási stratégia az eszközök, jogok és kötelezettségek, különösen a vagyonértékesítési eszköz átvevőre történő átruházása▌. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a feltőkésítési összetevő által elérni kívánt célok nem ugyanolyan mértékben esnek latba, mint a nyílt banki hitelezői feltőkésítés esetében, mivel a Testületnek nem kell biztosítania, hogy a szanálás alá vonható szervezet a szanálási intézkedést követően ismét megfeleljen a szavatolótőke-követelményeknek. Mindazonáltal ezekben az esetekben a veszteségek várhatóan meghaladják a szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó szavatolótőke-követelményt. Ezért helyénvaló előírni, hogy az említett szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintje továbbra is magában foglaljon egy, a szanálási stratégiával arányos módon kiigazított feltőkésítési összeget. |
|
(11) |
Amennyiben a szanálási stratégia a kizárólag hitelezői feltőkésítéstől eltérő szanálási eszközök alkalmazását irányozza elő, az érintett szervezet feltőkésítési szükségletei a szanálást követően általában kisebbek, mint a bank nyílt hitelezői feltőkésítése esetében. Az MREL ilyen esetben történő kalibrálásakor – a feltőkésítési követelmény becslése során – figyelembe kell venni ezt a szempontot. Ezért, az azon szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintjének kiigazításakor, amely szervezetek szanálási terve a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌irányozza elő, a Testületnek figyelembe kell vennie ezen eszközök jellemzőit, beleértve a magánvásárlóra vagy az áthidaló intézményre történő átruházás várható terjedelmét, az átruházandó instrumentumok típusait, ezen instrumentumok várható értékét és értékesíthetőségét, valamint az előnyben részesített szanálási stratégia kialakítását, beleértve az eszközelkülönítési eszköz kiegészítő alkalmazását is. Mivel a szanálási hatóságnak eseti alapon kell döntenie a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek szanálás során történő esetleges felhasználásáról, és mivel ez a döntés bizonyossággal nem feltételezhető előre, a Testületnek az MREL szintjének meghatározásakor nem szabad figyelembe vennie a betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való potenciális hozzájárulását. Ez a megközelítés a morális kockázat valószínűségét is csökkenti azáltal, hogy biztosítja, hogy a szervezetek ne feltételezzék azt, hogy az összes kötelezettségre és a szavatolótőkére vonatkozó 8 %-os célértéket az adott betétbiztosítási rendszerből származó pénzeszközökből fogják finanszírozni. ▌ |
|
(13) |
Az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (11) 4. cikke értelmében az EKB hatáskörébe tartozik a korai beavatkozással kapcsolatos felügyeleti feladatok ellátása. Csökkenteni kell a 2014/59/EU irányelvben foglalt korai beavatkozási intézkedések nemzeti jogba való eltérő átültetéséből eredő kockázatokat, és elő kell segíteni, hogy az EKB a korai beavatkozási intézkedések meghozatalára vonatkozó hatáskörét hatékonyan és következetesen alkalmazza. Az említett korai beavatkozási intézkedésekre azért került sor, hogy az illetékes hatóságok orvosolhassák az intézmények vagy szervezetek pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását, valamint a lehető legnagyobb mértékben csökkenthessék egy esetleges szanálás kockázatát és hatását. A korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának kiváltó okaival kapcsolatos bizonytalanság és a felügyeleti intézkedésekkel való részleges átfedések miatt azonban ritkán alkalmaztak korai beavatkozási intézkedéseket. A 2014/59/EU irányelv korai beavatkozási intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseinek ezért be kell épülniük a 806/2014/EU rendeletbe, így biztosítva az EKB számára egy egységes és közvetlenül alkalmazandó jogi eszközt, valamint egyszerűsíteni és pontosítani kell az említett korai beavatkozási intézkedések alkalmazási feltételeit. A vezető testület felmentésének feltételeivel és időzítésével, valamint az ügyvivő vagyonfelügyelők kinevezésével kapcsolatos bizonytalanságok eloszlatása érdekében ezeket az intézkedéseket kifejezetten korai beavatkozási intézkedésnek kell tekinteni, és mindegyiket ugyanazon kiváltó okok alapján kell meghozni. Ugyanakkor az EKB számára elő kell írni, hogy egy adott helyzet kezelésére az arányosság elvével összhangban válassza ki a megfelelő intézkedéseket. Annak érdekében, hogy az EKB figyelembe vehesse a reputációs kockázatokat, illetve a pénzmosáshoz vagy az információs és kommunikációs technológiához kapcsolódó kockázatokat, az EKB-nak nemcsak mennyiségi mutatók – például a tőke- vagy likviditási követelmények, a tőkeáttétel szintje, a nemteljesítő hitelek vagy a kitettségek koncentrációja – alapján kell értékelnie a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, hanem minőségi jellegű kiváltó okok alapján is. |
|
(14) |
Biztosítani kell, hogy a Testület felkészülhessen egy intézmény vagy szervezet esetleges szanálására. Az EKB-nak vagy az illetékes nemzeti hatóságnak ezért kellő időben tájékoztatnia kell a Testületet az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetének romlásáról, és a Testületnek rendelkeznie kell előkészítő intézkedések végrehajtásához szükséges hatáskörökkel. Fontos, hogy annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Testület a lehető leggyorsabban reagálhasson egy intézmény vagy szervezet helyzetének romlására, a korai beavatkozási intézkedések előzetes alkalmazása nem lehet feltétele, hogy a Testület intézkedéseket hozzon az intézmény vagy szervezet értékesítésére vonatkozóan, vagy információkat kérjen a szanálási terv aktualizálásához és az értékelés elkészítéséhez. Az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetének romlására való következetes, összehangolt, hatékony és időben történő reagálás, valamint az esetleges szanálásra való megfelelő felkészülés érdekében fokozni kell az EKB, az illetékes nemzeti hatóságok és a Testület közötti együttműködést és koordinációt. Amint egy intézmény vagy szervezet teljesíti a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, az EKB-nak, az illetékes nemzeti hatóságoknak és a Testületnek fokozniuk kell az információcserét, beleértve az ideiglenes információkat is, és közösen kell nyomon követniük az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetét. |
|
(14a) |
Amennyiben a Testületnek olyan információkra van szüksége, amelyek szanálási tervek aktualizálásához, egy szervezet esetleges szanálásának előkészítéséhez vagy egy értékelés elvégzéséhez szükségesek, az EKB-nak vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságoknak a rendelkezésükre álló mértékben a Testület rendelkezésére kell bocsátaniuk ezeket az információkat. Amennyiben ezek az információk még nem állnak az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére, a Testület és az EKB, vagy az illetékes nemzeti hatóságok összehangoltan együttműködnek a Testület számára szükséges információk beszerzésében. Az együttműködés keretében az illetékes nemzeti hatóságoknak az arányosság elvének kellő figyelembevételével kell összegyűjteniük a szükséges információkat. |
|
(15) |
Biztosítani kell a Testület és az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság időben történő fellépését és tevékenységük korai összehangolását a kevésbé jelentős, határokon átnyúló tevékenységű csoportok tekintetében, ha egy intézmény vagy szervezet továbbra is működő vállalkozás, de lényeges kockázata van annak, hogy csődbe mehet. Az EKB-nak vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságnak ezért a lehető leghamarabb értesítenie kell a Testületet az ilyen kockázatról. Az értesítésben ismertetni kell az EKB vagy érintett illetékes nemzeti hatóság értékelését megalapozó indokokat, valamint át kell tekinteni azokat az alternatív magánszektorbeli intézkedéseket, felügyeleti intézkedéseket vagy korai beavatkozási intézkedéseket, amelyek az intézmény vagy szervezet csődjének megelőzése érdekében észszerű időn belül rendelkezésre állnak. Az ilyen korai értesítés nem sértheti az annak megállapítására irányuló eljárásokat, hogy teljesülnek-e a szanálás feltételei. Az, hogy az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság előzetesen értesíti a Testületet annak lényeges kockázatáról, hogy egy intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, nem lehet feltétele annak, hogy az adott intézmény vagy szervezet tényleges fizetésképtelenségét vagy valószínű fizetésképtelenné válását a későbbiekben megállapítsák. Továbbá, ha egy későbbi szakaszban az intézmény vagy szervezet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősül, és észszerű időkereten belül nincs alternatív megoldás a csőd megelőzésére, a Testületnek döntenie kell arról, hogy hoz-e szanálási intézkedést. Ilyen esetben az adott intézményre vagy szervezetre alkalmazandó szanálási intézkedésről szóló határozat időben történő meghozatala alapvető fontosságú lehet a szanálási stratégia sikeres végrehajtása szempontjából, különösen azért, mert az intézmény vagy szervezet működésébe történő korai beavatkozás hozzájárulhat a stratégia végrehajtásához szükséges megfelelő szintű veszteségviselő képesség és likviditás biztosításához. Ezért indokolt lehetővé tenni a Testület számára, hogy az EKB-val vagy az érintett illetékes nemzeti hatósággal szoros együttműködésben értékelje, hogy mi minősül észszerű időkeretnek az intézmény vagy szervezet csődjének elkerülését célzó alternatív intézkedések végrehajtására. Az értékelés során figyelembe kell venni azt is, hogy meg kell őrizni a szanálási hatóság és az érintett szervezet azon képességét, hogy hatékonyan végrehajtsa a szanálási stratégiát, amennyiben erre végül szükség van, de ez nem akadályozhatja meg alternatív intézkedések meghozatalát. Az alternatív intézkedésekre előirányzott időkeretnek különösen olyannak kell lennie, hogy az ne veszélyeztesse a szanálási stratégia esetleges végrehajtásának hatékonyságát. A megfelelő időben elérendő eredmény biztosítása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Testület megfelelően felkészülhessen az intézmény vagy szervezet esetleges szanálására, a Testületnek és az EKB-nak vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságnak rendszeresen találkoznia kell, és a Testületnek az ügy körülményeire tekintettel kell döntenie az ülések gyakoriságáról. |
|
(16) |
A prudenciális követelmények lényeges megsértésének lefedése érdekében tovább kell pontosítani azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy az anyavállalatok, ideértve a holdingtársaságokat is, fizetésképtelenek-e vagy valószínűleg fizetésképtelenné válnak-e. Az említett követelmények anyavállalat általi megsértését akkor kell lényegesnek tekinteni, ha a jogsértés a típusát és a mértékét tekintve olyan szintű, hogy – ha egy hitelintézet követte volna el – indokolt lenne, hogy az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv 18. cikkével összhangban visszavonja az engedélyt. |
|
(17) |
A szanálási keretrendszert potenciálisan minden intézményre vagy szervezetre alkalmazni kell, függetlenül annak méretétől és üzleti modelljétől, pozitív közérdekű értékeléssel . Az eredmény biztosítása érdekében meg kell határozni, hogy a fizetésképtelen intézményre vagy szervezetre vonatkozóan milyen kritériumok alapján kell elvégezni a közérdek értékelését. E tekintetben egyértelművé kell tenni, hogy a sajátos körülményektől függően az intézmény vagy szervezet bizonyos funkciói kritikusnak tekinthetők, ha azok megszüntetése regionális szinten hatással lenne a pénzügyi stabilitásra vagy a kritikus szolgáltatásokra, különösen akkor, ha a kritikus funkciók helyettesíthetőségét az érintett földrajzi piac határozza meg. |
|
(18) |
Annak értékelése során, hogy egy intézmény vagy szervezet szanálása közérdeket szolgál-e, figyelembe kell venni azt a megfontolást, hogy a betétesek védelme jobban biztosított, ha a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeit hatékonyabban használják fel, és ezen rendszereket csak minimális veszteség éri. Ezért a közérdek értékelése során úgy kell tekinteni, hogy – amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás a betétbiztosítási rendszer számára költségesebb lenne – a betétesek védelmére irányuló szanálási célkitűzés a szanálással jobban megvalósítható. |
|
(19) |
Annak értékelése során, hogy egy intézmény vagy szervezet szanálása közérdeket szolgál-e, lehetőség szerint figyelembe kell venni az ágazat által finanszírozott biztonsági hálókon (szanálásfinanszírozási rendszerek vagy betétbiztosítási rendszerek) keresztül nyújtott finanszírozás és a tagállamok által az adófizetők pénzéből nyújtott finanszírozás közötti különbséget is. A tagállamok által nyújtott finanszírozás nagyobb erkölcsi kockázattal jár, és kevésbé ösztönzi a piaci fegyelmet, és csak rendkívüli körülmények esetén szabad megfontolni. Ezért a rendkívüli állami pénzügyi támogatás minimalizálására irányuló célkitűzés értékelésekor a Testületnek módot kell találnia arra, hogy a szanálásfinanszírozási rendszereken vagy a betétbiztosítási rendszeren keresztüli finanszírozás elsőbbséget élvezzen a tagállami költségvetési forrásokból származó azonos összegű finanszírozással szemben. |
|
(19a) |
Amennyiben a nemzeti fizetésképtelenségi és szanálási keretrendszerek ugyanolyan hatékonyan érik el a keretrendszer célkitűzéseit, előnyben kell részesíteni azt a lehetőséget, amely minimálisra csökkenti az adófizetőkre és a gazdaságra jelentett kockázatot. Ez a megközelítés prudens és felelős magatartást biztosít, amely összhangban áll mind az adófizetők érdekeinek, mind pedig a szélesebb értelemben vett gazdasági stabilitás védelmének átfogó céljával. |
|
(19b) |
Az adófizetők által finanszírozott rendkívüli pénzügyi támogatást – ha egyáltalán – csak kivételes és rendszerszintű jellegű súlyos gazdasági zavar orvoslása érdekében kell nyújtani, mivel ez jelentős terhet ró az államháztartásra, és megzavarja az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon. |
|
(20) |
Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási célok a leghatékonyabb módon valósuljanak meg, a közérdek értékelése eredményeként mérlegelni kell, hogy a szanálási célok a fizetésképtelen intézmény vagy szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásával a szanálásnál hatékonyabban érhetők-e el, és nem csak a szanálással azonos mértékben. |
|
(21) |
A 2014/59/EU irányelv, a 806/2014/EU rendelet és a 2014/49/EU irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében tovább kell pontosítani azokat a feltételeket, amelyek mellett – kivételesen – rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak minősülő, elővigyázatossági jellegű intézkedések tehetők. Az Unión belüli betétbiztosítási rendszerek eltérő jellegéből eredő versenytorzulás minimalizálása érdekében kivételesen lehetővé kell tenni, hogy az ilyen rendszerek – a 2014/49/EU irányelv szerinti követelményeknek megfelelően – megelőző intézkedésként rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak minősülő beavatkozásokat hajtsanak végre, amennyiben a kedvezményezett intézmény vagy szervezet esetében a fizetésképtelenség vagy valószínűleg fizetésképtelenné válás egyik feltétele sem teljesül. Az óvintézkedéseket kellő időben kell meghozni. Az EKB jelenleg azt a megfontolást, hogy egy intézmény vagy szervezet az elővigyázatossági feltőkésítés szempontjából fizetőképes, 12 hónapon át tartó olyan előretekintő értékelés alapján állapítja meg, amelyben azt vizsgálja, hogy az intézmény vagy szervezet képes-e megfelelni az 575/2013/EU rendeletben vagy az (EU) 2019/2033 rendeletben meghatározott szavatolótőke-követelményeknek, illetve a 2013/36/EU irányelvben vagy az (EU) 2019/2034 irányelvben meghatározott kiegészítő szavatolótőke-követelménynek. Ezt az eljárást a 806/2014/EU rendeletben meg kell határozni. Ezen túlmenően az értékvesztett eszközök – többek között a vagyonkezelői eszközök vagy az eszközgarancia-rendszerek – tehermentesítésére irányuló intézkedések eredményesnek és hatékonynak bizonyulhatnak az intézmények és szervezetek esetleges pénzügyi nehézségeit kiváltó okok kezelésében és a csőd megelőzésében, ezért megfelelő óvintézkedéseknek minősülhetnek. Ezért meg kell határozni, hogy ilyen óvintézkedések értékvesztett eszközökre vonatkozó intézkedések formájában is tehetők. |
|
(22) |
A piaci fegyelem megőrzése, a közpénzek védelme és a verseny torzulásának elkerülése érdekében az óvintézkedések továbbra is kivételt képeznek, és csak a piac súlyos zavarainak kezelésére vagy a pénzügyi stabilitás megőrzésére alkalmazhatók, különösen rendszerszintű válság esetén . Ezenkívül az óvintézkedések nem alkalmazhatók a felmerült vagy valószínű veszteségek kezelésére. A felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségek azonosításának legmegbízhatóbb eszköze az EKB, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) vagy az illetékes nemzeti hatóságok által végzett eszközminőség-vizsgálat. Az EKB-nak és az illetékes nemzeti hatóságoknak e felülvizsgálat alkalmazásával kell azonosítaniuk a felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségeket, amennyiben a felülvizsgálat észszerű időn belül elvégezhető. Amennyiben ez nem lehetséges, az EKB-nak és az illetékes nemzeti hatóságoknak a fennálló körülmények között megvalósítható legmegbízhatóbb módon kell azonosítaniuk a felmerült vagy valószínűleg felmerülő veszteségeket, adott esetben helyszíni ellenőrzések alapján. |
|
(23) |
Az elővigyázatossági feltőkésítés célja azon életképes intézmények és szervezetek támogatása, amelyekről megállapították, hogy a közeljövőben valószínűleg átmeneti nehézségekkel szembesülnek, és ezáltal helyzetük további romlásának megakadályozása. Annak érdekében, hogy ne részesülhessenek állami támogatásban olyan vállalkozások, amelyek a támogatás nyújtásakor már nem nyereségesek, a szavatolótőke-instrumentumok vagy más tőkeinstrumentumok megszerzésével vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában tett óvintézkedések nem haladhatják meg azt a mértéket, amely a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat szerinti kedvezőtlen forgatókönyvben azonosított tőkehiány fedezéséhez szükséges. A közfinanszírozást végső soron meg kell szüntetni, ezért az említett óvintézkedéseknek időben korlátozottnak kell lenniük, és egyértelmű ütemtervet kell tartalmazniuk a kivezetésükre vonatkozóan (▌ „az óvintézkedések exitstratégiája” ). A lejárat nélküli instrumentumokat, beleértve az elsődleges alapvető tőkét is, csak kivételes körülmények között és bizonyos mennyiségi korlátok mellett szabad alkalmazni, mivel jellegüknél fogva nem felelnek meg az átmeneti intézkedés feltételeinek. |
|
(24) |
Óvintézkedések útján csak akkora összegű finanszírozást szabad nyújtani, amelyre az intézménynek vagy szervezetnek annak érdekében van szüksége, hogy a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat során meghatározott kedvezőtlen forgatókönyv-esemény bekövetkeztekor meg tudja őrizni a fizetőképességét. Értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedések esetében a finanszírozásban részesülő intézmény vagy szervezet számára lehetővé kell tenni, hogy az adott összeget az átruházott eszközök veszteségeinek fedezésére vagy tőkeinstrumentumok megszerzésével kombinálva használja fel, feltéve, hogy nem lépi túl az azonosított hiány teljes összegét. Biztosítani kell továbbá, hogy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedések megfeleljenek az állami támogatásokra vonatkozó hatályos szabályoknak és a bevált gyakorlatoknak, helyreállítsák az intézmény vagy szervezet hosszú távú életképességét, továbbá alkalmazásukkal az állami támogatás a szükséges minimumra korlátozódjon, és elkerülhető legyen a verseny torzulása. Ezen okok miatt az érintett hatóságoknak az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában hozott óvintézkedések esetében figyelembe kell venniük a konkrét iránymutatást, beleértve az eszközkezelő társaságokra (13) vonatkozó tervezetet és a (14) szóló közleményt. Az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedéseknek is elsődlegesen mindig átmeneti jellegűnek kell lenniük. Az érintett intézmény vagy szervezet értékvesztett eszközeivel kapcsolatban egy meghatározott időszakra nyújtott állami garanciák várhatóan jobban biztosítják az átmenetiségi feltételnek való megfelelést, mint az ilyen eszközök államilag támogatott szervezetre történő átruházása. Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatásban részesülő intézmények megfeleljenek a támogatási intézkedés feltételeinek, az EKB-nak vagy az illetékes nemzeti hatóságoknak korrekciós tervet kell kérniük a kötelezettségvállalásaikat nem teljesítő hitelintézetektől. Amennyiben az EKB vagy egy illetékes nemzeti hatóság úgy véli, hogy a helyreállítási tervben szereplő intézkedések nem képesek az intézmény hosszú távú életképességének elérésére, vagy ha az intézmény nem felelt meg a helyreállítási tervnek, az EKB-nak vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságnak a 806/2014/EU rendelet 18. cikkével összhangban értékelnie kell, hogy az intézmény csődhelyzetben van-e vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e. |
|
(25) |
Fontos, hogy a Testület gyorsan és időben szanálási intézkedést hozzon, amennyiben az ilyen intézkedés keretében állami támogatásra vagy az ESZA-ból nyújtott támogatásra kerül sor. Ezért lehetővé kell tenni a Testület számára, hogy még azelőtt elfogadja az érintett szanálási programot, hogy a Bizottság megvizsgálta volna, hogy az ilyen támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal. Annak érdekében azonban, hogy ilyen forgatókönyv esetén biztosított legyen a belső piac megfelelő működése, az állami támogatással vagy az ESZA-ból nyújtott támogatással járó szanálási programok esetében a támogatást végső soron továbbra is a Bizottságnak kell jóváhagynia. Annak érdekében, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb értékelni tudja, hogy az ESZA-ból nyújtott támogatás összeegyeztethető-e az egységes piaccal, valamint, hogy biztosítani lehessen a zökkenőmentes információáramlást, rendelkezni kell arról is, hogy a Testület és a Bizottság haladéktalanul ossza meg az ESZA-ból nyújtott támogatás lehetséges felhasználásával kapcsolatos valamennyi szükséges információt, valamint konkrét szabályokat kell megállapítania arra vonatkozóan, hogy a Testületnek mikor és milyen információkat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátania annak érdekében, hogy a Bizottság elkészíthesse az ESZA-ból nyújtott támogatás piaci összeegyeztethetőségéről szóló értékelést. |
|
(26) |
A szanálás alá vonásra vonatkozó eljárás hasonló a leírási és átalakítási hatáskörök alkalmazására vonatkozó döntési eljáráshoz. Ezért, amikor a Testület, illetve adott esetben az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóság értékeli, hogy fennállnak-e egyrészt a leírási és átalakítási hatáskörök alkalmazásának, másrészt a szanálási program elfogadásának feltételei, indokolt a feladataik összehangolása. |
|
(27) |
Lehetséges, hogy arra a szanálás alá vonható szervezetre, amely a szanálás alá vonható csoport vezetője, szanálási intézkedést kell alkalmazni, míg az ugyanazon csoporthoz tartozó másik szervezet esetében leírási és átalakítási hatáskörök gyakorlása indokolt. Az ilyen szervezetek közötti kölcsönös függőségek, többek között a helyreállítandó konszolidált tőkekövetelmények megléte, valamint a veszteségek vonatkozásában az upstream, a tőkeigény szempontjából pedig a downstream mechanizmusok aktiválásának szükségessége megnehezítheti az egyes szervezetek veszteségviselési és feltőkésítési igényeinek külön-külön történő értékelését, és ezáltal az egyes szervezetek esetében leírandó és átalakítandó összegek meghatározását. Ezért ezekben a helyzetekben meg kell határozni a tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására és átalakítására vonatkozó hatáskör alkalmazására vonatkozó eljárást, amelynek során a Testületnek figyelembe kell vennie az említett kölcsönös függőségeket. E célból, amennyiben az egyik szervezet teljesíti a leírási és átalakítási hatáskör alkalmazási feltételeit, míg egy ugyanazon csoporthoz tartozó másik szervezet teljesíti a szanálási feltételeket, a Testületnek mindkét szervezetre kiterjedő szanálási programot kell elfogadnia. |
|
(28) |
A jogbiztonság növelése érdekében, valamint tekintettel a jövőbeli bizonytalan eseményekből – többek között a szanálás időpontjában folyamatban lévő jogviták kimeneteléből – eredő kötelezettségek potenciális jelentőségére, meg kell határozni, hogy az említett kötelezettségeket a hitelezői feltőkésítés alkalmazása tekintetében milyen módon kell kezelni. E tekintetben a számviteli szabályokban, és különösen az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel (15) elfogadott IAS 37 nemzetközi számviteli standardban megállapított számviteli szabályokat kell irányadónak tekinteni. Ennek alapján a szanálási hatóságoknak különbséget kell tenniük a céltartalékok és a függő kötelezettségek között. A céltartalékok a pénzeszközök valószínű kiáramlásához kapcsolódó, megbízhatóan megbecsülhető kötelezettségek. A függő kötelezettségek nincsenek megjelenítve számviteli kötelezettségként, mivel olyan kötelemhez kapcsolódnak, amely a becslés időpontjában nem tekinthető valószínűnek, vagy nem becsülhető meg megbízhatóan. |
|
(29) |
A céltartalékok számviteli kötelezettségek, ezért elő kell írni, hogy azokat az egyéb kötelezettségekkel azonos módon kell kezelni. A céltartalékoknak hitelezői feltőkésítésbe bevonhatónak kell lenniük, kivéve, ha megfelelnek a hitelezői feltőkésítés hatálya alóli kizárásra vonatkozó konkrét kritériumok valamelyikének. Tekintettel arra, hogy ezek a céltartalékok a szanálás során relevánsak lehetnek, valamint a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazásának bizonyossága érdekében elő kell írni, hogy a céltartalékok a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek részét képezik, és hogy ennek következtében a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazandó rájuk. |
|
(30) |
A számviteli elvek szerint a függő kötelezettségek nem jeleníthetők meg kötelezettségként, ezért a hitelezői feltőkésítés tekintetében nem vehetők figyelembe. Biztosítani kell azonban, hogy egy, a szanálás időpontjában valószínűtlen vagy megbízhatóan meg nem becsülhető eseményből esetlegesen eredő függő kötelezettség ne rontsa a szanálási stratégia és különösen a hitelezői feltőkésítés hatékonyságát. E cél elérése érdekében az értékelőnek a szanálás céljából végzett értékelés részeként értékelnie kell a szanálás alatt álló intézmény vagy szervezet mérlegében szereplő függő kötelezettségeket, és a legjobb tudása szerint számszerűsítenie kell e kötelezettségek potenciális értékét. Annak érdekében, hogy a szanálási eljárást követően az intézmény vagy szervezet megfelelő ideig fenn tudja tartani a piaci bizalmat, az értékelőnek figyelembe kell vennie ezt a potenciális értéket azon összeg meghatározásakor, amellyel a szanálás alatt álló intézmény tőkemegfelelési mutatóinak helyreállítása érdekében a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségeket le kell írni vagy át kell alakítani. A szanálási hatóságnak különösen olyan mértékben kell alkalmaznia a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átalakítását, hogy a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítése kellő mértékű legyen azon potenciális veszteségek fedezésére, amelyeket egy valószínűtlen esemény miatt esetlegesen felmerülő kötelezettség okozhat. A leírandó vagy átalakítandó összeg értékelésekor a szanálási hatóságnak számos tényező alapján gondosan mérlegelnie kell a potenciális veszteségnek a szanálás alatt álló intézményre gyakorolt hatását, beleértve az esemény bekövetkezésének valószínűségét, a bekövetkezésének időkeretét és a függő kötelezettség összegét. |
|
(31) |
Bizonyos körülmények között, miután az Egységes Szanálási Alap az intézmény vagy szervezet szavatolótőkét is magában foglaló teljes kötelezettségállományának legfeljebb 5 %-át kitevő hozzájárulást nyújtott, a Testület a szanálási intézkedést kiegészítő finanszírozási források bevonásával tovább támogathatja. Pontosabban meg kell határozni, hogy az Egységes Szanálási Alap milyen körülmények között nyújthat további támogatást abban az esetben, ha már teljes egészében leírták vagy átalakították az összes olyan kötelezettséget, amely a kielégítési sorrendben hátrébb sorolt, mint a hitelezői feltőkésítésből kötelezően vagy a mérlegelési jogkör alkalmazásával ki nem zárt betétek. |
|
(32) |
A szanálás sikere attól függ, hogy a Testület időben hozzáfér-e a hatáskörébe tartozó intézményektől és szervezetektől, valamint a közintézményektől és hatóságoktól származó releváns információkhoz. Ezzel összefüggésben lehetővé kell tenni, hogy a Testület ne csak azokhoz az információkhoz férhessen hozzá, amelyekkel az EKB az 1024/2013/EU rendelet szerinti felügyeleti hatóságként rendelkezik, hanem azokhoz a statisztikai jellegű információkhoz is, amelyeket az EKB a központi banki funkciója keretében gyűjtött. A 2533/98/EK tanácsi rendelet (16) értelmében a Testületnek biztosítania kell a bizalmas statisztikai adatok fizikai és logikai védelmét, és engedélyt kell kérnie az EKB-tól arra, hogy az adatokat továbbadhassa, amennyiben arra a feladatainak végrehajtásához esetlegesen szüksége van. Mivel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) alapján létrehozott központi automatizált mechanizmusok birtokában lévő, azon ügyfelek számára vonatkozó információ, amelyek esetében az intézmény vagy a szervezet az egyetlen vagy a fő banki partner, szükséges lehet a közérdek értékelésének elvégzéséhez, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az információkat eseti alapon megkapja. Meg kell határozni azt a pontos időpontot is, amikor a Testület közvetett módon hozzáférhet az információkhoz. Különösen abban az esetben, ha a releváns információk olyan intézmény vagy hatóság rendelkezésére állnak, amely a Testület információkérése esetén köteles együttműködni a Testülettel, az ilyen intézménynek vagy hatóságnak az említett információkat a Testület rendelkezésére kell bocsátania. Amennyiben az adott időpontban az információ nem áll rendelkezésre, függetlenül annak okától, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy az információval rendelkező természetes vagy jogi személytől megszerezze ezt az információt, vagy a nemzeti szanálási hatóságokon keresztül vagy – e hatóságok tájékoztatását követően –közvetlenül. A Testület számára azt is lehetővé kell tenni, hogy meghatározza a pénzügyi szervezetek által nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó eljárást és formát, annak biztosítása érdekében, hogy az említett információ az igényeinek leginkább megfelelő legyen, beleértve a virtuális adatszobákat is. Emellett, a Testület számára releváns és a rá ruházott feladatok ellátásához szükséges adatok birtokában levő valamennyi szervezettel való lehető legszélesebb körű együttműködés biztosítása, valamint az intézményekhez és szervezetekhez intézett kérelmek megkettőzésének elkerülése érdekében azoknak a közintézményeknek és hatóságoknak a köre, amelyekkel a Testületnek együtt kell működnie, valamint ellenőriznie kell az információk rendelkezésre állását és információkat kell cserélnie, ki kell, hogy terjedjen a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjaira, az érintett betétbiztosítási rendszerekre, az Európai Rendszerkockázati Testületre, az európai felügyeleti hatóságokra és az Európai Stabilitási Mechanizmusra. Végezetül, annak biztosítása érdekében, hogy szükség esetén időben sor kerülhessen az Egységes Szanálási Alapot érintő pénzügyi megállapodások útján történő beavatkozásra, a Testületnek haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot és az EKB-t, amint úgy ítéli meg, hogy szükség lehet ilyen pénzügyi megállapodások aktiválására, továbbá a Bizottság és az EKB rendelkezésére kell bocsátania az ilyen pénzügyi megállapodásokkal kapcsolatos feladataik ellátásához szükséges valamennyi információt. |
|
(33) |
A 2014/59/EU irányelv 86. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az irányelv hatálya alá tartozó intézményekkel és szervezetekkel szemben csak a szanálási hatóság kezdeményezésére indítható rendes fizetésképtelenségi eljárás, és az intézményt vagy szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás alá helyező határozatot csak a szanálási hatóság hozzájárulásával lehet meghozni. Ez a rendelkezés nem tükröződik a 806/2014/EU rendeletben. A 806/2014/EU rendeletben meghatározott feladatmegosztással összhangban a nemzeti szanálási hatóságoknak konzultálniuk kell a Testülettel, mielőtt a 2014/59/EU irányelv 86. cikkének (1) bekezdésével összhangban eljárnának a Testület közvetlen felelőssége alá tartozó intézmények és szervezetek tekintetében. |
|
(34) |
A Testület alelnökének tisztségére vonatkozó kiválasztási kritériumok megegyeznek a Testület elnökének és egyéb, teljes munkaidőben foglalkoztatott tagjainak kiválasztására vonatkozó kritériumokkal. Ezért indokolt a Testület alelnöke számára is ugyanazokat a szavazati jogokat biztosítani, mint amelyekkel a Testület elnöke és teljes munkaidőben foglalkoztatott tagjai rendelkeznek. ▌ |
|
(36) |
Annak érdekében, hogy a Testület a plenáris ülésén előzetesen értékelhesse az előzetes költségvetés-tervezetet, mielőtt az elnök előterjeszti annak végleges tervezetét, meg kell hosszabbítani azt az időszakot, amelyen belül az elnök előterjesztheti a Testület éves költségvetésére vonatkozó első javaslatot. |
|
(37) |
Az Egységes Szanálási Alapnak a 806/2014/EU rendelet 69. cikkének (1) bekezdésében említett kezdeti felhalmozási időszakát követően az Alap rendelkezésére álló pénzügyi eszközei kismértékben a célszint alá csökkenhetnek, különösen a biztosított betétek növekedése miatt. Az ilyen körülmények között valószínűleg lehívásra kerülő előzetes hozzájárulások összege tehát vélhetően alacsony. Előfordulhat tehát, hogy bizonyos években az ilyen előzetes hozzájárulások összege már nem áll arányban a beszedésük költségével. A Testület számára ezért lehetővé kell tenni, hogy az előzetes hozzájárulások beszedését legfeljebb három évvel elhalaszthassa mindaddig, amíg a beszedendő összeg arányos nem lesz a beszedési eljárás költségével, feltéve, hogy ez a halasztás nem befolyásolja lényegesen a Testületnek az Egységes Szanálási Alap alkalmazására vonatkozó képességét. |
|
(38) |
A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások az Egységes Szanálási Alap rendelkezésre álló pénzügyi eszközök közé tartoznak. Ezért meg kell határozni azokat a körülményeket, amelyek mellett e fizetési kötelezettségvállalások lehívhatók, valamint – ha egy intézményre vagy szervezetre már nem vonatkozik az Egységes Szanálási Alaphoz való hozzájárulási kötelezettség – a kötelezettségvállalások megszüntetésére alkalmazandó eljárást. Ezen túlmenően a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak a beszedendő előzetes hozzájárulások teljes összegén belüli arányával kapcsolatos nagyobb átláthatóság és nagyobb bizonyosság biztosítása érdekében a Testületnek ezt a részt – az alkalmazandó korlátokra is figyelemmel – évente meg kell határoznia. |
|
(39) |
Az Egységes Szanálási Alaphoz nyújtható rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális éves összege jelenleg az előzetes hozzájárulások összegének háromszorosára korlátozódik. A 806/2014/EU rendelet 69. cikkének (1) bekezdésében említett kezdeti felhalmozási időszakot követően az ilyen előzetes hozzájárulások – az Egységes Szanálási Alap alkalmazásán kívüli körülmények között – csak a biztosított betétek szintjének változásaitól függnek, és ezért valószínűleg kis mértékűek lesznek. Ha a rendkívüli utólagos hozzájárulások maximális összegét az előzetes hozzájárulásokra alapozzuk, az drasztikusan korlátozhatja az Egységes Szanálási Alap utólagos hozzájárulások beszedésére irányuló lehetőségét, ezáltal csökkentve intézkedési képességét. Ennek elkerülése érdekében más határértéket kell megállapítani, és a rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális összegét az Egységes Szanálási Alap célszintjének háromszor egynyolcadában kell megállapítani. |
|
(40) |
Az Egységes Szanálási Alap felhasználható a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazásának támogatására, amelynek során szanálási alatt álló intézmény eszközeit, jogait és kötelezettségeit átruházzák az átvevőre. Ebben az esetben a Testületnek az intézmény vagy szervezet fennmaradó részével szemben – annak rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő későbbi felszámolása során – követelése lehet. Ez akkor fordulhat elő, ha az Egységes Szanálási Alapot olyan veszteségekkel kapcsolatban alkalmazzák, amelyeket a hitelezők egyébként viselnének, többek között az eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó garanciák vagy az átruházott eszközök és kötelezettségek közötti különbség fedezése formájában. Annak biztosítása érdekében, hogy a fennmaradó intézmény vagy szervezet részvényesei és hitelezői ténylegesen viseljék a szanálás alatt álló intézmény veszteségeit, és a fizetésképtelenségi eljárásban nagyobb eséllyel teljesülhessenek a Testületet illető visszafizetések, a Testületnek a fennmaradó intézménnyel vagy szervezettel szembeni említett követeléseit, valamint a Testület észszerű költségeiből eredő követeléseket a fizetésképtelenségi eljárásban ugyanolyan kielégítési sorrendben kell kezelni, mint az egyes részt vevő tagállamok nemzeti szanálásfinanszírozási rendszereinek követeléseit, amelyeknek a betétek és a betétbiztosítási rendszerek követelései előtt kell állniuk. Mivel a részvényeseknek és hitelezőknek az Egységes Szanálási Alapból a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv megsértése miatt kifizetett kártérítések célja a szanálási intézkedés eredményeinek kompenzálása, e kompenzációk miatt a Testületnek nem keletkezhet követelése. |
|
(41) |
Mivel a 806/2014/EU rendeletnek a betétbiztosítási rendszerek által a szanálásban esetlegesen betöltött szerepre vonatkozó egyes rendelkezései hasonlóak a 2014/59/EU irányelv rendelkezéseihez, a 2014/59/EU irányelv említett rendelkezéseit módosító rendelkezéseknek [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a 2014/59/EU irányelvet módosító irányelv számát] a 806/2014/EU rendeletben is tükröződniük kell. |
|
(42) |
Az átláthatóság kulcsfontosságú a piac integritásának, a piaci fegyelemnek és a befektetők védelmének biztosításához. Annak biztosítása érdekében, hogy a Testület képes legyen a nagyobb átláthatóságra irányuló erőfeszítések előmozdítására és az azokban való részvételre, lehetővé kell tenni, hogy a Testület közzétegye a saját elemzései, értékelései és meghatározásai – többek között a szanálhatósági értékelései – eredményeként kapott információkat, amennyiben az ilyen közzététel pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikai szempontból nem veszélyezteti a közérdek védelmét, és ha a közzétételhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik. |
|
(43) |
Ezért a 806/2014/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell. |
|
(44) |
A következetesség biztosítása érdekében a 806/2014/EU rendelet azon módosításait, amelyek hasonlóak a 2014/59/EU irányelv módosításaihoz … [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a 2014/59/EU irányelvet módosító irányelv számát], a … [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a 2014/59/EU irányelvet módosító irányelv számát] átültetési időpontjától, azaz... [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító rendelet hatálybalépésétől számított 18 hónap]-tól/-től kell alkalmazni. Nem indokolt azonban késleltetni a 806/2014/EU rendelet azon módosításainak alkalmazását, amelyek kizárólag az Egységes Szanálási Mechanizmus működésével kapcsolatosak. Ezért ezeket a módosításokat … [Kiadóhivatal, kérjük beilleszteni a dátumot = az e módosító rendelet hatálybalépésének dátumát követő 1 hónap]-tól/-től kell alkalmazni. |
|
(45) |
Mivel ezen rendelet céljait, nevezetesen az intézményekre és szervezetekre vonatkozó helyreállítási és szanálási keretrendszer eredményességének és hatékonyságának javítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani azon kockázatok miatt, amelyeket az eltérő nemzeti megközelítések jelenthetnek az egységes piac integritására nézve, az Unió szintjén azonban a már megállapított uniós szabályok módosításával e célok jobban megvalósíthatók, az Unió – az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően – intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A 806/2014/EU rendelet módosításai
A 806/2014/EU rendelet a következőképpen módosul:
|
1. |
A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:
|
|
2. |
A 4. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki: „(1a) A tagállamok a lehető leghamarabb tájékoztatják a Testületet az 1024/2013/EU rendelet 7. cikke szerinti, az EKB-val való szoros együttműködésre irányuló kérésükről. Az 1024/2013/EU rendelet 7. cikke szerinti értesítést követően és a szoros együttműködés kialakítása előtt a tagállamok minden olyan információt megadnak a területükön letelepedett szervezetekre és csoportokra vonatkozóan, amelyre a Testületnek szüksége lehet az e rendelettel és a megállapodással rá ruházott feladatok előkészítéséhez.” |
|
3. |
A 7. cikk a következőképpen módosul:
|
|
4. |
A 8. cikk a következőképpen módosul:
|
|
5. |
a 10. cikk a következőképpen módosul:
|
|
6. |
A 10a. cikk a következőképpen módosul:
|
|
7. |
A 12. cikk a következő (8) bekezdéssel egészül ki: „(8) A Testület felel az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében és 78a. cikkében említett engedélyeknek az e cikk (1) bekezdésében említett szervezetek részére történő megadásáért. A Testület határozatának címzettje az érintett szervezet.” |
|
8. |
A 12a. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(1) A Testületnek és a nemzeti szanálási hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a 12. cikk (1) és (3) bekezdésében említett szervezetek mindenkor teljesítsék a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket, amennyiben azt a Testület e cikkel és a 12b–12i. cikkel összhangban előírja, és a Testület által előírtak szerint.” |
|
9. |
A 12c. cikk a következőképpen módosul:
|
|
10. |
A 12d. cikk (3) bekezdésének nyolcadik albekezdésében és (6) bekezdésének nyolcadik albekezdésében a „kritikus gazdasági funkcióit” szövegrész helyébe a „kritikus funkcióit” szöveg lép. |
|
11. |
A szöveg a következő cikkel egészül ki: „12da. cikk A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása▌ (1) Amennyiben a 12d. cikket olyan szanálás alá vonható szervezetre alkalmazzák, amelynek az előnyben részesített szanálási stratégiája elsősorban a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz▌ független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌irányozza elő, a Testület a 12d. cikk (3) bekezdésében előírt feltőkésítési összeget arányos módon, adott esetben a következő kritériumok alapján határozza meg:
▌ (3) Az (1) bekezdés alkalmazása nem eredményezhet magasabb összeget, mint a 12d. cikk (3) bekezdésének alkalmazásából eredő összeg, vagy az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kockázatikitettség-érték 13,5 %-ánál alacsonyabb összeg, vagy az e cikk (1) bekezdésében említett, az 575/2013/EU rendelet 429. és 429a. cikkének megfelelően kiszámított teljes kitettségi mérték 5 %-ánál alacsonyabb összeg.” |
|
12. |
A 12e. cikk (1) bekezdésében a „globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő vagy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező” szövegrész helyébe a „globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet” szöveg lép. |
|
13. |
A 12g. cikk a következőképpen módosul:
|
|
14. |
A 12k. cikk a következőképpen módosul:
|
|
15. |
A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép: „13. cikk Korai beavatkozási intézkedések (1) Az EKB indokolatlan késedelem nélkül korai beavatkozási intézkedéseket mérlegel és azokat adott esetben végrehajtja , ha a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett szervezet teljesíti az alábbi feltételek bármelyikét:
Az EKB a feltételek jelentős romlása, kedvezőtlen körülmények felmerülése, vagy a szervezetre vonatkozó új információk beszerzése esetén egyéb előzetes korrekciós intézkedések – többek között a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében vagy az 1024/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében említett hatáskörök gyakorlása – nélkül is megállapíthatja, hogy az első albekezdés a) pontjának ii. alpontjában említett feltétel teljesül. Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában az EKB vagy adott esetben a 2014/65/EU irányelv szerinti illetékes hatóság vagy a Testület haladéktalanul tájékoztatja az illetékes nemzeti hatóságot a jogsértésről vagy a valószínű jogsértésről. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a korai beavatkozási intézkedések a következőket foglalják magukban:
(3) Az EKB a kitűzött célokkal arányos, megfelelő , időben végrehajtható korai beavatkozási intézkedéseket választ, figyelembe véve – egyéb releváns információk mellett – a jogsértés vagy a valószínűsíthető jogsértés súlyosságát, és a szervezet pénzügyi helyzete romlásának gyorsaságát. (4) Az EKB a (2) bekezdésben említett minden egyes intézkedés esetében olyan határidőt határoz meg, amely lehetővé teszi az intézkedés végrehajtását és azt, hogy az EKB értékelhesse az intézkedés hatékonyságát. Az intézkedés értékelését a határidő lejárta után azonnal el kell végezni, és meg kell osztani a Testülettel és az érintett nemzeti szanálási hatóságokkal. Amennyiben az értékelés megállapítja, hogy az intézkedéseket nem hajtották végre teljes mértékben, vagy azok nem hatékonyak, az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság a Testülettel és az érintett nemzeti szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően elvégzi a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett feltétel értékelését. (5) Amennyiben egy csoporthoz egyaránt tartoznak részt vevő tagállamokban és részt nem vevő tagállamokban letelepedett szervezetek, úgy a részt nem vevő tagállamokkal folytatott konzultáció és együttműködés céljából a részt vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságait – a 2014/59/EU irányelv 30. cikkével összhangban – az EKB képviseli. Amennyiben egy csoporthoz egyaránt tartoznak részt vevő tagállamokban letelepedett szervezetek és részt nem vevő tagállamokban letelepedett leányvállalatok vagy részt nem vevő tagállamokban található jelentős fióktelepek, úgy a 13–13c. cikkben említett bármely, a csoportra vonatkozó határozatról vagy intézkedésről az EKB kellő időben tájékoztatja a részt nem vevő tagállam illetékes hatóságait vagy adott esetben szanálási hatóságait.” |
|
16. |
A szöveg a következő 13a., 13b. és 13c. cikkel egészül ki: „13a. cikk A felső vezetés vagy a vezető testület leváltása A 13. cikk (2) bekezdése e) pontjának alkalmazásában az új felső vezetést vagy vezető testületet, illetve e testületek egyes tagjait az uniós és a nemzeti joggal összhangban, az EKB jóváhagyásával kell kinevezni. 13b. cikk Ügyvivő vagyonfelügyelő (1) A 13. cikk (2) bekezdése f) pontjának alkalmazásában az EKB – a körülményeknek megfelelő arányosság alapján – ügyvivő vagyonfelügyelőt nevezhet ki a következő feladatok valamelyikének elvégzésére:
Az EKB az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor meghatározza az a) vagy b) pont szerinti választását. Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában az EKB-nak az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor tovább kell pontosítania a vagyonfelügyelő szerepét, feladatait és hatásköreit, valamint a szervezet vezető testületével szemben támasztott azon követelményt, hogy konkrét döntéseket vagy intézkedéseket csak az ügyvivő vagyonfelügyelővel folytatott konzultációt követően vagy a vagyonfelügyelő előzetes hozzájárulásával hozhat. Az EKB nyilvánosságra hozza, ha ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésére került sor, kivéve azt az esetet, ha az ügyvivő vagyonfelügyelő nem jogosult a szervezet képviseletére , vagy a nevében történő döntéshozatalra . Az ügyvivő vagyonfelügyelőnek teljesítenie kell a 2013/36/EU irányelv 91. cikkének (1), (2) és ( 8 ) bekezdésében meghatározott követelményeket. Az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezéséről szóló döntés szerves részéként az EKB értékeli, hogy az ügyvivő vagyonfelügyelő megfelel-e az említett követelményeknek. (2) Az EKB az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor a körülményekhez mérten pontosan meghatározza a vagyonfelügyelő hatásköreit. E hatáskörök közé tartozhatnak a szervezet alapszabálya és a nemzeti jogszabályok alapján a szervezet vezető testületét megillető egyes hatáskörök vagy minden hatáskör, beleértve a szervezet vezető testülete egyes igazgatási feladatainak vagy minden igazgatási feladatának az ellátásához szükséges hatásköröket. Az ügyvivő vagyonfelügyelő szervezettel kapcsolatos hatásköreinek összhangban kell lenniük a vonatkozó társasági joggal. Ezeket a hatásköröket az EKB a körülmények megváltozása esetén módosíthatja. (3) Az EKB-nak a kinevezéskor meg kell jelölnie az ügyvivő vagyonfelügyelő szerepét és feladatait. E szerepek és feladatok kiterjedhetnek a következők mindegyikére:
Az EKB-nak a kinevezéskor meg kell jelölnie az ügyvivő vagyonfelügyelő szerepét és feladatait érintő esetleges korlátozásokat. (4) Az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezése vagy felmentése az EKB kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az EKB bármikor bármilyen okból felmentheti az ügyvivő vagyonfelügyelőt. Az EKB az e cikknek megfelelően bármikor módosíthatja az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésének a feltételeit. (5) Az EKB előírhatja, hogy az ügyvivő vagyonfelügyelő bizonyos intézkedésekhez köteles előzetesen megkérni az EKB egyetértését. Az EKB az ilyen előírásokat vagy az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor, vagy az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésére vonatkozó feltételek módosításakor közli. Az ügyvivő vagyonfelügyelő azonban csak az EKB előzetes egyetértésével gyakorolhatja az arra vonatkozó hatáskörét, hogy összehívja a szervezet részvényesi közgyűlését, és meghatározza a közgyűlés napirendjét. (6) Az EKB kérésére az ügyvivő vagyonfelügyelő az EKB által meghatározott időközönként, az első hat hónap letelte után legalább egyszer, valamint megbízatásának lejártakor minden esetben jelentéseket készít a szervezet pénzügyi helyzetéről és a megbízatása során végrehajtott intézkedésekről. (7) Az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezése legfeljebb egy évre szól. Ez az időszak kivételesen egyszer megújítható, ha az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésére vonatkozó feltételek továbbra is fennállnak. Az EKB meghatározza ezeket a feltételeket, és a részvényesek számára megindokolja az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésének megújítását. (8) Az e cikk betartásával, az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezése nem sértheti az uniós vagy nemzeti társasági jogban meghatározott, a részvényeseket megillető jogokat. (9) Az e cikk (1)–(8) bekezdése értelmében kinevezett ügyvivő vagyonfelügyelő nem tekintendő a nemzeti jog értelmében vett árnyékvezetőnek vagy tényleges vezetőnek. 13c. cikk A szanálás előkészítése (1) A 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetek és csoportok, valamint – amennyiben teljesülnek az említett rendelkezések alkalmazásának feltételei – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezetek és csoportok esetében az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóságok késedelem nélkül értesítik a Testületet a következők bármelyikéről:
A Testület értesíti a Bizottságot minden olyan tájékoztatásról, amelyet az első albekezdés szerint kapott. Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság a Testülettel mindenben együttműködve szorosan nyomon követi az első albekezdésben említett szervezetek és csoportok helyzetét és azt, hogy azok végrehajtják-e az első albekezdés a) pontjában említett, az említett szervezetek és csoportok helyzete romlásának kezelésére irányuló intézkedéseket, valamint az első albekezdés c) pontjában említett korai beavatkozási intézkedéseket. (2) Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság a lehető leghamarabb értesíti a Testületet, ha úgy ítéli meg, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében említett valamely szervezet vagy – amennyiben teljesülnek az említett rendelkezések alkalmazásának feltételei – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett valamely szervezet tekintetében lényeges kockázata van annak, hogy a 18. cikk (4) bekezdésében említett körülmények közül egy vagy több fennáll. Az értesítésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:
Az első albekezdésben említett értesítés kézhezvételét követően a Testület az EKB-val vagy az érintett illetékes nemzeti hatósággal szorosan együttműködve értékeli, hogy a 18. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett feltétel értékelése szempontjából mi minősül észszerű időkeretnek, figyelembe véve a szervezet körülményei romlásának gyorsaságát, a pénzügyi rendszerre, a betétesek védelmére és az ügyfelek pénzeszközeinek megőrzésére gyakorolt lehetséges hatást, az elhúzódó folyamat által a vevők és a gazdaság számára a költségeket növelő kockázatot, a szanálási stratégia hatékony végrehajtásának szükségességét és minden egyéb releváns megfontolást. A Testület ezt az értékelést a lehető leghamarabb közli az EKB-val vagy az érintett illetékes nemzeti hatósággal. Az első albekezdésben említett értesítést követően az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság ▌a Testülettel szoros együttműködésben nyomon követi a szervezet helyzetét, a vonatkozó intézkedéseknek a várható időkereten belüli végrehajtását és az egyéb releváns fejleményeket. E célból a Testület és az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság rendszeresen, a Testület által az ügy körülményeire tekintettel meghatározott gyakorisággal ülésezik. Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság és a Testület haladéktalanul egymás rendelkezésére bocsát minden releváns információt. A Testület tájékoztatja a Bizottságot minden olyan információról, amelyet az első albekezdés szerint kapott. (3) Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság a Testület rendelkezésére bocsát a Testület által kért minden olyan információt, amely az alábbiak mindegyikéhez szükséges:
Amennyiben ezek az információk már nem állnak az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére, a Testület és az EKB, valamint az említett illetékes nemzeti hatóságok összehangoltan együttműködnek ezen információk beszerzésében. E célból az EKB-nak és az illetékes nemzeti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy – többek között helyszíni ellenőrzések útján – előírják a szervezet számára az említett információk rendelkezésre bocsátását, és a Testület számára történő eljuttatását. (4) A Testület hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetet vagy – amennyiben teljesülnek az említett rendelkezések alkalmazásának feltételei – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezetet a potenciális vásárlók számára értékesítse, vagy ilyen értékesítésre vonatkozóan intézkedéseket tegyen, illetve a szervezet számára ilyen lépést előírjon, az alábbi célokból:
(4a) Amennyiben a (4) bekezdésben említett hatáskör gyakorlása során a Testület úgy dönt, hogy közvetlenül árusítja ki az érintett szervezetet a potenciális vásárlóknak, kellően figyelembe kell vennie az eset körülményeit és azt a lehetséges hatást, amelyet e hatáskör gyakorlása gyakorolhat a szervezet általános helyzetére. (5) A (4) bekezdésben előírt célból a Testület hatáskörrel rendelkezik mindenekelőtt az alábbiakra:
Amennyiben a Testület gyakorolja az e bekezdés első albekezdésének b) pontja szerinti hatáskörét, a 88. cikk alkalmazandó. (6) Az e rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében vagy a 2014/59/EU irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülésének megállapítása és korai beavatkozási intézkedések előzetes elfogadása nem szükséges feltétele annak, hogy a Testület felkészüljön a szervezet szanálására, vagy gyakorolja az e cikk (4) és (5) bekezdésében említett hatásköröket. (7) A Testület haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, az EKB-t, az érintett illetékes nemzeti hatóságokat és az érintett nemzeti szanálási hatóságokat a (4) és (5) bekezdés alapján hozott intézkedésekről. (8) Az EKB, az illetékes nemzeti hatóságok, a Testület és az érintett nemzeti szanálási hatóságok szorosan együttműködnek:
Az EKB, az illetékes nemzeti hatóságok, a Testület és az érintett nemzeti szanálási hatóságok biztosítják, hogy ezek az intézkedések és fellépések következetesek, összehangoltak és hatékonyak legyenek.” |
|
17. |
A 14. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
|
18. |
A 16. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2) A Testületnek szanálási intézkedést kell hoznia a 2. cikk b) pontjában említett valamely anyavállalat vonatkozásában, ha a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek. E célból a 2. cikk b) pontjában említett anyavállalatot az alábbi körülmények bármelyike esetén fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak kell tekinteni:
|
|
19. |
Az 18. cikk a következőképpen módosul:
|
|
20. |
A szöveg a következő 18a. cikkel egészül ki: „18a. cikk Rendkívüli állami pénzügyi támogatás (1) A 2. cikk szerinti valamely szervezet szanálási intézkedésen kívül kivételes esetben rendkívüli állami pénzügyi támogatásban kizárólag az alábbi esetek egyikében, és azzal a feltétellel részesülhet, hogy a rendkívüli állami pénzügyi támogatás megfelel az állami támogatások uniós keretrendszerében meghatározott feltételeknek és követelményeknek:
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett támogatási intézkedések megfelelnek az alábbiak feltételek mindegyikének:
Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában egy szervezet akkor tekintendő fizetőképesnek, ha az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (1) bekezdésében, a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében, az (EU) 2019/2034 irányelv 40. cikkében említett követelményeket, illetve a nemzeti vagy az uniós jog releváns, alkalmazandó előírásait nem sértették meg, illetve a jelenlegi kilátások alapján valószínűleg az elkövetkező 12 hónapban nem fogják megsérteni. Az első albekezdés d) pontjának alkalmazásában az érintett illetékes hatóságnak számszerűsítenie kell a szervezetnél felmerült vagy várhatóan felmerülő veszteségeket. A számszerűsítés alapja legalább az EKB, az EBH vagy a nemzeti hatóságok által elvégzett eszközminőség-vizsgálatok, vagy adott esetben az illetékes hatóság által végzett helyszíni ellenőrzések. Ha e műveletek kellő időben nem végezhetők el, az illetékes hatóság az értékelését az intézmény mérlegére alapozhatja , feltéve, hogy a mérleg megfelel az alkalmazandó számviteli szabályoknak és standardoknak, és ezt egy független külső könyvvizsgáló megerősítette ▌. Az illetékes hatóság minden tőle telhető erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy a számszerűsítés az intézmény vagy szervezet eszközeinek, kötelezettségeinek és mérlegen kívüli tételeinek piaci értékén alapuljon. Az (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjában említett támogatási intézkedések azokra az intézkedésekre korlátozódnak, amelyeket az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóság szükségesnek ítélt ahhoz, hogy biztosítani lehessen a szervezet fizetőképességét annak a tőkehiánynak a kezelésével, amelyet az EKB, az EBH vagy adott esetben a nemzeti hatóságok által végzett, a nemzeti, uniós vagy az egységes felügyeleti mechanizmus egészére kiterjedő stressztesztek, illetve ezzel egyenértékű tesztek kedvezőtlen forgatókönyvében megállapítottak, és amelyet az EKB vagy az érintett illetékes hatóság megerősített. Az (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjától eltérve, az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok megszerzése kivételesen megengedett, ha az azonosított hiány olyan jellegű, hogy bármely más szavatolótőke-instrumentum vagy egyéb tőkeinstrumentum megszerzése nem tenné lehetővé, hogy az érintett szervezet kezelje a vonatkozó stresszteszt vagy azzal egyenértékű teszt kedvezőtlen forgatókönyvében megállapított tőkehiányát. A megszerzett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege nem haladhatja meg az érintett intézmény vagy szervezet 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségértékének 2 %-át. Abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontjában említett támogatási intézkedések bármelyikével összefüggésben nem kerül sor az ilyen intézkedés meghozatalakor meghatározott , a támogatási intézkedésből való kilépésre vonatkozó stratégia feltételeinek megfelelő visszaváltásra, visszafizetésre vagy más módon történő megszüntetésre, az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság felkéri az intézményt vagy szervezetet, hogy nyújtson be egyszeri korrekciós tervet . A korrekciós tervben ismertetni kell a felügyeleti követelményeknek való megfelelés fenntartása vagy helyreállítása érdekében teendő lépéseket, az intézmény vagy szervezet hosszú távú életképességét és a nyújtott összeg visszafizetésére való képességét, valamint a kapcsolódó időkeretet . Amennyiben az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság szerint az egyszeri korrekciós terv nem helytálló vagy megvalósítható, vagy ha az intézmény vagy szervezet nem teljesíti a korrekciós tervet, a 18. cikkel összhangban értékelni kell, hogy az intézmény vagy szervezet csődhelyzetben van-e, vagy várhatóan csődhelyzetbe kerül-e. (2a) Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság tájékoztatja a Testületet annak értékeléséről, hogy teljesülnek-e a (2) bekezdés a), b) és d) pontjában említett feltételek a 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetek és csoportok, valamint a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és a 7. cikk (5) bekezdésében említett szervezetek és csoportok tekintetében.” |
|
21. |
A 19. cikk a következőképpen módosul:
|
|
22. |
A 20. cikk a következőképpen módosul:
|
|
23. |
A 21. cikk a következőképpen módosul:
|
|
24. |
A 27. cikk a következőképpen módosul:
|
|
25. |
A 30. cikk a következőképpen módosul:
|
|
26. |
A szöveg a következő cikkel egészül ki: „30a. cikk A központi automatizált mechanizmus birtokában levő információk (1) Az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (**) 32a. cikkével létrehozott központi automatizált mechanizmusokat működtető hatóságok a Testület kérésére tájékoztatják a Testületet azon ügyfelek számáról, amelyek esetében a 2. cikkben említett szervezet az egyetlen vagy a fő banki partner. (2) A Testület csak eseti alapon, és csak akkor kérheti az (1) bekezdésben említett információkat, ha azok az e rendelet szerinti feladatai ellátásához szükségesek. (3) Az első bekezdés alapján gyűjtött információkat a Testület – a nemzeti szanálási hatóságok e rendelet szerinti feladatainak ellátásával összefüggésben – megoszthatja a nemzeti szanálási hatóságokkal. (**) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).” " |
|
27. |
A 31. cikk a következőképpen módosul :
|
|
28. |
A 32. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép: „Amennyiben a csoporthoz egyaránt tartoznak részt vevő tagállamokban és részt nem vevő tagállamokban vagy harmadik országokban letelepedett szervezetek, úgy az e rendelet szerint előírt bármely tanácsi vagy bizottsági jóváhagyás sérelme nélkül, – a 2014/59/EU irányelv 7., 8., 12., 13., 16., 18., 45h., 55. és 88–92. cikkének megfelelően – a részt nem vevő tagállamokkal vagy harmadik országokkal való konzultáció vagy együttműködés során a Testület képviseli a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságait.” |
|
29. |
A 34. cikk a következőképpen módosul:
|
|
30. |
A 43. cikk (1) bekezdése a következő aa) ponttal egészül ki:
|
|
30. |
A 45. cikk a következőképpen módosul:
|
|
31. |
Az 50. cikk (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
|
31. |
az 50. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:
|
|
32. |
Az 53. cikk a következőképpen módosul:
|
|
33. |
Az 55. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(1) Az egyetlen szervezetről vagy csak egy részt vevő tagállamban letelepedett csoportról folytatott tárgyalások esetében, amennyiben az 53. cikk (1) és (3) bekezdésében említett valamennyi testületi tagnak nem sikerül konszenzusra épülő közös megállapodásra jutnia az elnök által megszabott határidőn belül, az elnök, az alelnök és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagok egyszerű többséggel fogadnak el határozatot. (2) Határokon átnyúló tevékenységű csoportról folytatott tárgyalások esetében, amennyiben az 53. cikk (1) és (4) bekezdésében említett valamennyi testületi tagnak nem sikerül konszenzusra épülő közös megállapodásra jutnia az elnök által megszabott határidőn belül, az elnök, az alelnök és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagok egyszerű többséggel fogadnak el határozatot.” |
|
34. |
Az 56. cikk a következőképpen módosul:
|
|
35. |
A 61. cikk helyébe a következő szöveg lép: „61. cikk A költségvetés megállapítása (1) Az elnök minden év március 31-éig elkészíti a Testület előzetes költségvetés-tervezetét, amely tartalmazza a Testület következő évre vonatkozó bevételeinek és kiadásainak becslését, valamint a létszámtervet, és az előzetes költségvetés-tervezetet elküldi a Testület plenáris testülete számára. A Testület plenáris testülete szükség esetén kiigazítja a Testület előzetes költségvetés-tervezetét és a létszámterv tervezetét. (2) A Testület plenáris testülete által elfogadott előzetes költségvetés-tervezet alapján az elnök elkészíti és elfogadásra a Testület plenáris testülete elé terjeszti a Testület költségvetés-tervezetét. A Testület plenáris testülete szükség esetén minden év november 30-ig kiigazítja az elnök által előterjesztett költségvetés-tervezetet, és elfogadja a Testület végleges költségvetését a létszámtervvel együtt.” |
|
35. |
A 62. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(3) A belsőkontroll-standardok elfogadásáért és a belső ellenőr feladatainak ellátására alkalmas belső ellenőrzési rendszerek és eljárások bevezetéséért a Testület plenáris ülése felelős.” |
|
36. |
A 69. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(4) Amennyiben az (1) bekezdésben említett kezdeti időszakot követően a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összege az említett bekezdésben meghatározott célszint alá csökken, a célszint eléréséig a 70. cikk szerint kiszámított rendes hozzájárulásokat kell beszedni. A Testület ezért a 70. cikk szerinti szokásos hozzájárulások beszedését legfeljebb három évvel elhalaszthatja annak biztosítása érdekében, hogy a beszedendő összeg arányos legyen a beszedési eljárás költségeivel, feltéve, hogy ez a halasztás nem befolyásolja lényegesen a Testületnek az Alap 3. szakasz szerinti felhasználására vonatkozó képességét. Miután első alkalommal elérték a célszintet, ahol a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket megfelelően lecsökkentették a célszint kevesebb mint kétharmadára, az említett hozzájárulást úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye a célszint négy éven belüli elérését.” |
|
37. |
A 70. cikk a következőképpen módosul:
|
|
38. |
A 71. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép: „A rendkívüli utólagos hozzájárulások évenkénti teljes összege nem haladhatja meg a célszint 12,5 %-ának háromszorosát.” |
|
39. |
A 74. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „A Testület tájékoztatja a Bizottságot és az EKB-t, amint úgy ítéli meg, hogy e cikkel összhangban szükség lehet az Alap tekintetében megkötött pénzügyi megállapodások aktiválására, és a Bizottság és az EKB rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amely az ilyen pénzügyi megállapodásokkal kapcsolatos feladataik ellátásához szükséges.” |
|
40. |
A 76. cikk a következőképpen módosul:
|
|
41. |
A 79. cikk a következőképpen módosul:
|
|
41. |
a szöveg a következő cikkekkel egészül ki: „79a. cikk A szanálási likviditásról szóló jelentés A Bizottság 2024. december 31-ig jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére a szanálási likviditás kérdéséről. A jelentés megvizsgálja, hogy a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítését követő átmeneti likviditási hiányt többek között a szanálási eszköztárból hiányzó eszköz okozta-e, és megvizsgálja az átmeneti likviditási hiányok kezelésének leghatékonyabb módjait, figyelembe véve a más joghatóságokban alkalmazott gyakorlatokat. A jelentés konkrét szakpolitikai alternatívákat mutat be. 79b. cikk A Bizottság 2026. december 31-ig a bankunióval kapcsolatos megbeszélések újraindításával összefüggésben jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére a válságkezelési keret reformjából eredő, a szanálás alá vonható csoportokon belüli belső veszteségátruházási mechanizmus hatékonyságáról és alkalmazási köréről. A jelentés számba veszi különösen a szanálás hatályát, a belső MREL-céloknak való megfelelés szintjét, az iparág által finanszírozott biztonsági hálókhoz, különösen az Alaphoz való hozzáférés feltételeit.” |
|
42. |
A 85. cikk (3) bekezdésében az „említett” szövegrész helyébe az „alapján elfogadott” szöveg lép. |
|
43. |
A 88. cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki: „(7) Ez a cikk nem akadályozza meg a Testületet abban, hogy közzétegye elemzéseit vagy értékeléseit, ideértve azt az esetet is, amikor azok a 2. cikkben említett szervezetek vagy az e cikk (6) bekezdésében említett egyéb hatóságok által szolgáltatott információkon alapulnak, ha a Testület úgy ítéli meg, hogy a közzététel pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikai szempontból nem veszélyezteti a közérdek védelmét, és hogy olyan közérdek fűződik a közzétételhez, amely elsőbbséget élvez az e cikk (5) bekezdésében említett bármely egyéb érdekkel szemben. Az ilyen közzétételt úgy kell tekinteni, hogy azt a Testület az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során, e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában tette meg.” |
|
43. |
A 94. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:
|
2. cikk
Hatálybalépés és alkalmazás
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet … [Kiadóhivatal, kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító rendelet hatálybalépésének dátumát követő 12 hónap]-tól/-től kell alkalmazni.
Az 1. cikk 1. pontjának a) alpontja, 2. és 3. pontja, 4. pontjának a) alpontja, 5. pontjának a) és b) alpontja, valamint c) alpontjának i. és ii. alpontja, 6. pontjának a) alpontja, 7. pontja, 13. pontja a) alpontjának i. alpontja és b) alpontja, 14. pontjának a), b) és d) alpontja, 19. pontjának d) és e) alpontja, 21. pontja, 23. pontja a) alpontja i. alpontjának első francia bekezdése, b) és d) alpontja, 25–35. pontja, valamint 39., 42. és 43. pontja azonban … [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító rendelet hatálybalépésének dátumát követő 1 hónap]-tól/-től alkalmazandó.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt …
az Európai Parlament részéről
az elnök
a Tanács részéről
az elnök
(*1) A szöveg változásai az 1. módosítás elfogadásából erednek. Az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
(1) HL C […]., […]., […]. o.
(2) HL C […]., […]., […]. o.
(3) Pénzügyi Stabilitási Tanács: A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai (2014. október 15.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.).
(6) A Bizottság (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. március 26.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálási hatóságok által a szanálás alá vonható csoport konszolidált szintjén a szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 104a. cikkében említett követelmények és a kombinált pufferkövetelmények becsléséhez – amennyiben az említett irányelv értelmében maga a szanálás alá vonható csoport nem tartozik az említett követelmények hatálya alá – alkalmazandó módszereket részletesen meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 241., 2021.7.8., 1. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/876 rendelete (2019. május 20.) az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 1. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/877 rendelete (2019. május 20.) a 806/2014/EU rendeletnek a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében történő módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 226. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/879 irányelve (2019. május 20.) a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében a 2014/59/EU irányelv, valamint a 98/26/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 296. o.).
(11) A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).
(13) COM(2018)0133.
(14) COM(2020)0822.
(15) A Bizottság 1126/2008/EK rendelete (2008. november 3.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról (HL L 320., 2008.11.29., 1. o.).
(16) A Tanács 2533/98/EK rendelete (1998. november 23.) az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyűjtésről (HL L 318., 1998.11.27., 8. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).
ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/3752/oj
ISSN 1977-0979 (electronic edition)