1.

A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását a 2007/64/EK irányelv, ( 2 ) illetve a 2018. január 13‑tól annak helyébe lépő (EU) 2015/2366 irányelv ( 3 ) szabályozza. E szolgáltatások a technológiai előrehaladás következtében rohamosan fejlődnek. ( 4 )

2.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező jogvitában egy bolgár bank áll szemben az ügyfelével, aki tagadja, hogy a folyószámlájáról teljesített egyes rendelkezéseket engedélyezett volna. Az ügyfél a banktól az átutalt összegek megtérítését követeli.

3.

Ebben az összefüggésben a Bíróságnak tisztáznia szükséges a jelen ügyre ratione temporis alkalmazandó 2007/64 irányelvben használt „fizetési eszköz” ( 5 ) és „hitelesítés” fogalmát.

4.

A Bíróságnak ezenkívül tovább kell fejlesztenie a felhasználók által nem engedélyezett fizetési műveletekért a pénzforgalmi szolgáltatók felelőssége terén kialakulóban lévő ítélkezési gyakorlatát.

I.

Jogi háttér

A.

Az uniós jog: a 2007/64 irányelv

5.

A 4. cikk 19. és 23. pontjának megfogalmazása szerint:

6.

Az 54. cikk („Jóváhagyás és a jóváhagyás visszavonása”) értelmében:

7.

Az 59. cikk („A hitelesítés bizonyítéka és a fizetési műveletek teljesítése”) e következőket mondja ki:

8.

A 60. cikk („A pénzforgalmi szolgáltató felelőssége nem engedélyezett fizetési műveletek vonatkozásában”) a következőket írja elő:

9.

A 86. cikk („Teljes harmonizáció”) a következőket mondja ki:

B.

A bolgár jog

10.

A Zakon za zadalzheniata i dogovorite (a kötelezettségekről és szerződésekről szóló törvény) 75. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

11.

A 2009. évi Zakon za platezhnite uslugi i platezhnite sistemi (a pénzforgalmi szolgáltatásokról és fizetési rendszerekről szóló törvény) ( 7 ) 57. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

II.

A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12.

Az eljáró bíróság az általa bizonyítottnak tekintett tények ismertetése helyett az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben közli a jogvita felei által hivatkozott tényeket. Ezek a következők:

A.

A felperes (UA) által hivatkozott tények

13.

UA és az Eurobank EFG Bulgaria AD (a továbbiakban: Eurobank) között 2017. november 22‑én Szófiában (Bulgária) folyószámlaszerződés jött létre. A szerződésben a bank kötelezettséget vállalt arra, hogy UA nevére határozatlan időre szóló euró folyószámlát nyit és vezet annak érdekében, hogy pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtson számára. E számlára UA több átutalással összesen 999 860 eurót fizetett be.

14.

UA 2018. február 6‑án megjelent a bankfiókban, hogy banki műveletet hajtson végre a bankszámláján, ekkor azonban az Eurobank alkalmazottja közölte vele, hogy számlaegyenlege mindössze 16 000 euró.

15.

UA emiatt megdöbbenésének adott hangot, és miután magyarázatot követelt, az alkalmazott átadott neki egy bankszámlakivonatot a számla megnyitásától a 2018. február 6‑ig terjedő időszak alatti pénzmozgásokról.

16.

E kivonat alapján UA megállapította, hogy egy számára ismeretlen, MK nevű személy a számlatulajdonostól származó érvényes meghatalmazás nélkül – UA ugyanis e személynek nem adott semmilyen meghatalmazást – hat egyedi átutalási megbízással összesen 982 000 euró összegben rendelkezett a számlaegyenleg terhére.

17.

Az Eurobank alkalmazottja elmagyarázta, hogy ezen egyoldalú rendelkezésen alapuló jogügyleteket MK végezte, aki a banknál a számlatulajdonos meghatalmazottjának adta ki magát, majd bemutatott UA‑nak egy olasz közjegyző által hitelesített, 2017. december 1‑jei meghatalmazást.

18.

UA felhívta az alkalmazott figyelmét arra, hogy a szóban forgó irat nem tartalmazza az ő, mint megbízó aláírását, majd érdekei védelmében a következő intézkedéseket tette: a) 2018. március 6‑án bejelentette az Eurobanknak, hogy szabálytalanul rendelkeztek a pénzével, és követelte annak visszatérítését; b) 2018. március 8‑án elküldte e bejelentés másolatát a Bolgár Köztársaság központi bankjának és írásbeli megkeresést küldött a közjegyzőnek. A közjegyző azt válaszolta neki, hogy nem készített és nem is hitelesített MK javára szóló meghatalmazást, e meghatalmazás „hamisítvány”, amiről 2018. február 20‑i megkeresésére tájékoztatta mind az Eurobankot, mind pedig a milánói közjegyzői kamarát (Olaszország).

B.

Az alperes (Eurobank) által hivatkozott tények

19.

Az Eurobank elismeri, hogy 2017. november 22‑én UA két olasz állampolgár társaságában felkereste a bankfiókját. A beszélgetés során az Eurobank alkalmazottja úgy értette, hogy UA meghatalmazott útján kíván rendelkezni az általa nyitni kért folyószámlával. UA visszautasította a bank által ajánlott online banki szolgáltatásokat, SMS‑értesítéseket és bankkártyát.

20.

2017. december 15‑én egy MK nevű személy UA meghatalmazottjának adta ki magát a bankfiókban, és az Eurobank alkalmazottjának bemutatta a 2017. december 1‑jei meghatalmazás olasz közjegyző által 2017. december 5‑én hitelesített másolatát.

21.

E másolat hitelességét apostille tanúsítvány igazolta, és valamennyi dokumentumot hiteles fordító fordította olasz nyelvről bolgárra. Ezen eseti (kifejezett) meghatalmazás feljogosította a meghatalmazottat az UA számlaegyenlege feletti rendelkezésre.

22.

MK a banki alkalmazottnak a hat átutalási megbízás mindegyike tekintetében bemutatta a meghatalmazás másolatának eredeti példányát.

23.

UA a folyószámlájáról történt hat átutalásról való tudomásszerzése napján (2018. február 6.) nem jelezte a bank alkalmazottainak az állítólagos szabálytalanságokat. Ezt csak 2018. február 20‑án tette meg. 2018. március 6‑án írásbeli bejelentést tett a banknál, amelyben azt állította, hogy ilyen jogellenes rendelkezések történtek, és a pénzösszegek visszatérítését követelte.

24.

Az Eurobank elismeri, hogy 2018. február 20‑án a meghatalmazás elektronikus másolatának megküldésével megkérdezte a közjegyzőtől, hogy a 2017. december 1‑jei meghatalmazás bemutatása és a közjegyzői nyilvántartásba való bejegyzése szabályszerűen történt‑e, a meghatalmazás hitelesített másolata ugyanolyan joghatással bír‑e, mint maga a meghatalmazás, és hogy az ilyen másolatok elkészítése megfelel‑e a szokásos gyakorlatnak. A közjegyző röviden a következő választ adta: „A csatolt dokumentum hamisítvány. Ne vegyék figyelembe”.

25.

Az Eurobank 2018. február 27‑én megkeresést küldött az Olasz Köztársaság helyettes ügyészének, aki aláírásával hitelesítette a vitatott meghatalmazás másolatát a hágai Apostille‑egyezményben ( 8 ) szabályozott apostille útján. A monzai ügyészség (Olaszország) visszaigazolta, hogy a vonatkozó apostille‑t 2017. december 12‑én állították ki, azaz hivatalosan megerősítette, hogy „a meghatalmazás másolatán található apostille tanúsítvány érvényes”.

C.

A két fél érveinek összefoglalása

26.

UA álláspontja szerint az Eurobank alkalmazottai felelőtlenül és súlyos gondatlansággal jártak el, amikor egy meghatalmazás nélküli személy számára engedélyezték a folyószámla pénzeszközeivel való rendelkezést. A benyújtott meghatalmazás formai hibában szenvedett, és a megbízó aláírásának hiányában nem volt elfogadható. Az Eurobanknak ezért meg kellett volna tagadnia a szóban forgó hat művelet végrehajtását.

27.

Az Eurobank fenntartja, hogy:

D.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

28.

UA 2019. február 4‑én beperelte az Eurobankot a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) előtt. E bíróság a keresetnek 2021. május 13‑i ítéletével helyt adott, és kötelezte az Eurobankot, hogy a nem engedélyezett fizetési műveletek miatt térítsen meg UA részére 982 000 eurót. ( 9 )

29.

Az Eurobank fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen az Apelativen sad Sofia (szófiai fellebbviteli bíróság, Bulgária) előtt, amely előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

III.

A Bíróság előtti eljárás

30.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2022. június 21‑én érkezett a Bírósághoz.

31.

Írásbeli észrevételeket UA, az Eurobank, a bolgár, cseh és olasz kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be.

32.

Az észrevételek benyújtását követően a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzését a Bírósághoz 2023. január 13‑án érkezett függelék útján kibővítette bizonyos további információkkal.

33.

A Bíróság felkérte a feleket, hogy a tárgyaláson fejtsék ki álláspontjukat az e függelékben foglalt információknak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolása szempontjából való releváns jellegéről.

34.

A 2023. szeptember 28‑i tárgyaláson csak a bolgár kormány és a Bizottság jelent meg.

IV.

Értékelés

A.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

35.

A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 2007/64 irányelv 4. cikkének 23. pontja értelmében vett fizetési eszköznek minősülhet‑e „a meghatalmazás, amelynek alapján a meghatalmazott a fizető fél nevében fizetési megbízás útján vagyon felett rendelkezik”.

36.

A 2007/64 irányelv 4. cikke az irányelv alkalmazásában két fogalommeghatározást tartalmaz:

37.

A 2007/64 irányelv értelmében tehát fizetési eszközök mind a fizikai eszközök (bankkártyák és mobiltelefonok), mind pedig a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője ( 10 ) és a pénzforgalmi szolgáltató közötti megállapodás tárgyát képező, a fizetési megbízás kezdeményezésére használt eljárások (PIN‑kód, TAN‑kód, DigiPass, Bizum, felhasználónév/jelszó, stb.).

38.

A felhasználó megállapodhat a pénzforgalmi szolgáltatóval különösen abban, hogy kölcsönösen elfogadott eljárások keretében ezen eljárások révén utasítja pénzforgalmi szolgáltatóját egy fizetési művelet végrehajtására (pénzbefizetés, ‑átutalás vagy ‑felvétel).

39.

A 2007/64 irányelv 4. cikkének 23. pontja a fizetési eszköz fogalmát igen tágan értelmezi, így a technológia típusa, a fizetési megbízás továbbításának módja és a biztonsági elemek ellenőrzése nem meghatározó, még akkor sem, ha e biztonsági elemek a felhasználó birtokában vannak. ( 11 )

40.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ( 12 ) a fizetési eszköz lehet:

41.

A Bíróság a T‑Mobile Austria ítéletében tisztázta a 2007/64 irányelv 4. cikke 23. pontjának értelmezését, tekintettel a különböző nyelvi változatok közötti eltérésekre a „személyre szabott” jelzőnek az „eszköz(ök)” és az „eljárások” kifejezésekkel kapcsolatos használata tekintetében. Úgy vélte, hogy ahhoz, hogy valamely fizetési eszköz „személyre szabottnak” minősüljön, lehetővé kell tennie, hogy a pénzforgalmi szolgáltató megbizonyosodjon arról, hogy a fizetési megbízást az arra jogosult igénybe vevő kezdeményezte. ( 13 )

42.

A 2007/64 irányelv 4. cikkének 23. pontjában szereplő fogalom tehát magában foglalhat a pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője közötti megállapodás tárgyát képező, az igénybe vevő által fizetési megbízás kezdeményezésére használt eljárásokat. ( 14 )

43.

A jelen ügyben az Eurobankhoz benyújtott dokumentum az eseti (kifejezett) meghatalmazás állítólag egy olasz közjegyző által készített másolata volt, amellyel UA feljogosította a meghatalmazottat a folyószámlaegyenleg feletti rendelkezésre. A másolatot apostille hitelesítette, és hiteles fordító fordította bolgárra.

44.

Főszabály szerint a bankszámlatulajdonos részéről a meghatalmazottat a fizetési számlán ( 15 ) műveletek végrehajtására feljogosító eseti és kifejezett meghatalmazás – az általam rögvest kifejtettek fenntartása mellett – nem minősül fizetési eszköznek. Az ilyen meghatalmazás e minőségében nem teszi lehetővé a pénzforgalmi szolgáltató számára annak ellenőrzését, hogy a fizetési megbízást az arra jogosult kezdeményezte‑e, továbbá nem olyan eszköz, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató bocsát a bankszámlatulajdonos rendelkezésére.

45.

Amint azonban már említettem, a 2007/64 irányelv 4. cikkének 23. pontja szerint fizetési eszközök lehetnek a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató közötti „megállapodás tárgyát képező” eljárások. Semmi sem akadályozza, hogy a meghatalmazás az ilyen eljárások részét képezze, aminek elengedhetetlen feltétele a bankszámlatulajdonos és a pénzforgalmi szolgáltató előzetes megállapodása.

46.

E követelménnyel összhangban a 2007/64 irányelv 54. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a fizetési művelet csak akkor tekinthető engedélyezettnek, ha a fizető fél jóváhagyását adta a fizetési művelet teljesítéséhez, és e jóváhagyást abban a formában kell megadni, amelyben a fizető fél és pénzforgalmi szolgáltatója megállapodott. E jóváhagyás hiányában a fizetési művelet nem engedélyezettnek tekintendő.

47.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolásának kulcsa tehát az, hogy ténylegesen létezett‑e ilyen megállapodás a felhasználó és a pénzforgalmi szolgáltató között. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanság megszüntetése érdekében az Apelativen sad Sofia (szófiai fellebbviteli bíróság) az előzetes döntéshozatalra utaló végzéséhez olyan függeléket csatolt, amelyből az következik, hogy az Eurobank és UA közötti keretszerződésre ( 16 ) a 2017. november 22‑i általános szerződési feltételek vonatkoznak, amelyek a következő kikötéseket tartalmazzák:

48.

Úgy tűnik tehát, hogy UA (mint bankszámlatulajdonos) és az Eurobank (mint pénzforgalmi szolgáltató) között létezett olyan megállapodás, amely lehetővé tette meghatalmazásnak a számla pénzeszközei feletti rendelkezéshez való használatát. A két fél által aláírt szerződés e célból olyan lépéseket (eljárást) tartalmazott, amelyek elengedhetetlenek a pénzforgalmi szolgáltató által a felhasználónak tulajdonítható fizetési megbízások teljesítéséhez.

49.

E szempontból elfogadható, hogy a bankszámlatulajdonos a közjegyző előtt adott meghatalmazás útján közvetíti a pénzforgalmi szolgáltató felé a bankszámla pénzeszközei terhére történő fizetési műveletek végzésére irányuló szándékát. Az ilyen típusú meghatalmazás tehát a fizetési megbízás teljesítésére a pénzforgalmi szolgáltató és a felhasználó közötti „megállapodás tárgyát képező” eljárásrend kiinduló eleme.

50.

Ennyiben a meghatalmazás minősülhet nem személyre szabott (mondhatni közvetett ( 17 )) fizetési eszköznek, mivel a meghatalmazott a bankszámla tekintetében a közjegyző előtti meghatalmazás – illetve annak megfelelően hitelesített másolata – bemutatásával eljárhat, anélkül hogy a számlatulajdonos által aláírt átutalási megbízást kellene benyújtania. A számlatulajdonos által aláírt megbízás kötelezővé tétele esetén értelmét vesztené a bankszámla kezelésére szóló, közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás, hiszen minden műveletet a számlatulajdonosnak kellene végeznie és aláírásával hitelesítenie.

51.

Való igaz, hogy a harmadik fél javára szóló meghatalmazást nem a pénzforgalmi szolgáltató, hanem a számlatulajdonos bocsátja ki, hogy a nevében e személy fizetési műveleteket kezdeményezzen. E körülmény azonban nem akadályozza meg, hogy azt a felek megállapodásának tárgyát képező eljárások olyan elemének tekintsék, amely fizetési eszköznek minősül. Hasonlóképpen, a bankfiókban a számlatulajdonos által aláírt megbízással személyesen kezdeményezett átutalás is fizetési eszköznek minősül, noha azt nem a pénzforgalmi szolgáltató állította ki.

52.

A meghatalmazás használatát engedélyező keretszerződésben a pénzforgalmi szolgáltató által adott jóváhagyás önmagában e szolgáltató közvetett ellenőrzését jelenti az ilyen típusú fizetési eszköz felett, mivel lehetősége van arra, hogy a számlatulajdonos számára engedélyezze annak használatát, vagy sem.

53.

Mindezek után megjegyzem, hogy a vita középpontjában az állt, hogy a hitelintézet és ügyfele közötti keretszerződés V.22. és V.25. pontja kivétel nélkül minden esetben megköveteli‑e a meghatalmazás eredeti példányának benyújtását, aminek hiányában az Eurobank nem engedélyezheti a pénzeszközök feletti rendelkezést. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az általa bizonyítottnak tekintett tények alapján értelmezze e keretszerződés feltételeit.

54.

Az eljáró bíróság e megállapodás tartalmára vonatkozó álláspontjának függvényében azon a véleményen vagyok, hogy az első kérdésre adandó válaszban a 2007/64 irányelv 4. cikkének 23. pontját úgy kell értelmezni, hogy a bankszámlatulajdonos részéről a meghatalmazottnak a pénzeszközök feletti rendelkezésre adott különleges és kifejezett meghatalmazás főszabály szerint nem minősül fizetési eszköznek, kivéve ha a meghatalmazást a bankszámlatulajdonos és a pénzforgalmi szolgáltató között létrejött keretszerződésben a felek közös megegyezéssel fizetési eszköznek tekintik.

55.

Ezen utóbbi esetben a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás a pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője között a fizetési megbízás kezdeményezésére megállapodott eljárások részét képezi. Mivel a jelen ügyben nem zárható ki, hogy ez a helyzet, nyitva áll a lehetőség az előzetes döntéshozatalra előterjesztett további kérdések vizsgálatára.

B.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés

56.

A kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy az Apostille‑egyezmény alapján az illetékes külföldi hatóság által kiállított apostille „a [2007/64] irányelv 4. cikkének az 59. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 19. pontja értelmében mind a fizetési eszköz, mind a fizetési művelet tekintetében a hitelesítési eljárás részét képezi‑e”.

57.

Az e kérdés által a hitelesítés és az Apostille‑egyezmény tekintetében felvetett további kérdésköröket külön elemzem.

1.

Hitelesítés

58.

A 2007/64 irányelv e fogalomra kettős összefüggésben utal:

59.

A pénzforgalmi szolgáltató köteles hitelesítéssel ellenőrizni, hogy a számlatulajdonos hozzájárult a fizetési művelet/ek végrehajtásához. A (fizetési eszköz és maga a művelet) hitelesítése megbízhatóságot kölcsönöz a meghatalmazott által kezdeményezhető műveleteknek, és alapvető fontosságú a pénzforgalmi szolgáltató számára a fizetési megbízások helyes végrehajtása és a felelősség alóli mentesülés érdekében.

60.

A pénzforgalmi szolgáltatót terheli tehát a bizonyítási teher, ha a felhasználó tagadja, hogy a fizetési műveletet engedélyezte volna. A bizonyítási teher megfordítása a felhasználó számára különösen kedvező: a pénzforgalmi szolgáltatónak kell bizonyítania a körülményeket, amelyek a 2007/64 irányelv értelmében mentesítik a visszatérítési kötelezettsége alól azon fizetési műveletek esetében, amelyeket a számlatulajdonos állítása szerint nem engedélyezett.

61.

A bizonyítási tehernek ilyen esetben a pénzforgalmi szolgáltatóra való hárítása összhangban áll a 2007/64 irányelv 54. cikkének (1) bekezdésével: a fizetési művelet csak akkor tekinthető engedélyezettnek, ha a fizető fél annak teljesítése előtt vagy – a fizető fél és pénzforgalmi szolgáltatója közötti ilyen értelmű megállapodás esetén – azt követően jóváhagyását adta annak teljesítéséhez. Hozzájárulás hiányában a fizetési művelet nem minősül engedélyezettnek.

62.

A 2007/64 irányelv 54. cikkének (2) bekezdése szerint a fizetési művelet vagy több fizetési művelet teljesítésére vonatkozó jóváhagyást abban a formában kell megadni, amelyben a fizető fél és pénzforgalmi szolgáltatója megállapodott. Lehetőség van arra – miként a jelen ügyben is történt, és ahogy már említettem –, hogy a felhasználó és a pénzforgalmi szolgáltató közös megegyezésével a hozzájárulás kinyilvánítására a kifejezett meghatalmazás szolgáljon, és hogy a számla pénzeszközei felett meghatalmazott rendelkezzen.

63.

A meghatalmazás tehát az egyik olyan eszköz, amellyel a pénzforgalmi szolgáltatás felhasználója kinyilvánítja a bankszámlájáról a meghatalmazott által végzett fizetési műveletekhez való jóváhagyását.

64.

Ebben az összefüggésben, mivel a pénzforgalmi szolgáltatót terheli a bankszámlatulajdonos által adott jóváhagyás bizonyítása, a meghatalmazás hitelességének ellenőrzésére irányuló eljárást a pénzforgalmi szolgáltatónak a felelőssége megállapításának elkerülése érdekében a lehető legnagyobb gondossággal kell lefolytatnia.

65.

A közjegyző közreműködése olyan elem, amely főszabály szerint biztosítja a meghatalmazás valódiságát és megbízhatóságát. E közjegyzői közreműködést azonban a 2007/64 irányelv nem szabályozza, és azt a nemzeti jog szabályai szerint kell végezni. ( 20 )

66.

Összefoglalva, amennyiben a felhasználó és a pénzforgalmi szolgáltató megállapodtak abban, hogy a meghatalmazás a fizetési megbízás kezdeményezésére megállapodott eljárások részét képezi, a meghatalmazás hitelességének vizsgálata elengedhetetlen a pénzforgalmi szolgáltató számára annak ellenőrzéséhez, hogy a számlatulajdonos feljogosította‑e fizetési műveletek végzésére a meghatalmazottat.

67.

Ezenkívül vizsgálni szükséges, hogy a hágai egyezmény által szabályozott apostille léte miként befolyásolja a meghatalmazás hitelesítési eljárását.

2.

Az Apostille‑egyezmény

68.

A kérdést előterjesztő bíróság és a felek által nyújtott tájékoztatás szerint probléma merült fel az MK által az Eurobanknak benyújtott dokumentum hitelességével kapcsolatban.

69.

Úgy tűnik, hogy MK a meghatalmazás eredeti példányának a milánói (Olaszország) közjegyző által hitelesített másolatát mutatta be, amelyen az azon olasz hatóság által kiállított apostille szerepelt, amely e tekintetben hatáskörrel rendelkezik.

70.

A közjegyző az Eurobank megkeresésére azt a tájékoztatást adta, hogy a meghatalmazás hamisítvány. A kérdést előterjesztő bíróság által kibocsátott jogsegélykérelemre viszont az olasz hatóság megerősítette a meghatalmazás másolatát kísérő apostille érvényességét. ( 21 )

71.

Ezen ellentmondást a kérdést előterjesztő bíróságnak kell feloldania annak megállapításához, hogy csalás történt‑e. E bíróságnak továbbá a nemzeti jog fényében értelmeznie kell az UA és az Eurobank közötti keretszerződést annak eldöntése érdekében, hogy az abban foglaltak szerint a meghatalmazás közjegyző által hitelesített másolata ( 22 ) elegendő volt‑e, vagy a megbízó által megfelelően aláírt eredeti példányának bemutatása szükséges.

72.

Az uniós jog nem tartalmaz különös rendelkezést a bankszámla feletti rendelkezésre vonatkozó meghatalmazás hitelesítése tekintetében. Az (EU) 2016/1191 rendelet ( 23 ) egyszerűsített eljárást vezetett be egyes közokiratok hitelesítésére, ám a bankszámla pénzeszközei feletti rendelkezésre vonatkozó, közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás nem tartozik közéjük. ( 24 )

73.

A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy az Apostille‑egyezmény ( 25 ) alkalmazandó a bankszámla pénzeszközei feletti rendelkezésre vonatkozó, közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás Bulgáriában történő hitelesítésére. Az egyezmény (1. cikke második bekezdésének c) pontja) a közjegyzői okiratokat közokiratnak tekinti.

74.

Ezen egyezmény értelmében az egyik Szerződő Állam területén készített és egy másik Szerződő Állam területén bemutatandó közokiratokra vonatkozóan:

75.

Röviden, az egyezmény a hagyományos és nehézkes legalizálási eljárást egyetlen alakisággal váltja fel, amely a származás szerinti állam által az „apostille”‑nak nevezett hitelességi tanúsítvány kiállítása. Az apostille igazolja a közokirat származásának hitelességét, így ezen irat felhasználható azon külföldi országokban, amelyek az egyezmény szerződő felei. Tehát az apostille és a legalizálás hatálya megegyezik. ( 26 )

76.

Bár a Bíróság az Apostille‑egyezmény értelmezésére nem rendelkezik hatáskörrel (mivel az uniós jognak nem része), semmi sem akadályozza meg abban, hogy a 2007/64 irányelv rendelkezéseinek értelmezésekor jelezze a kérdést előterjesztő bíróságnak, hogy a külföldi hatóság által az említett egyezmény alapján kiállított apostille azon eszközök egyike, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltató a fizetési eszköz hitelesítése céljából felhasználhat, ha azt egy külföldi közokirat tartalmazza.

C.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés

77.

A kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy egy formai (külső) szempontból megfelelő fizetési eszköz esetén megállapíthatja‑e, hogy a számlatulajdonos a fizetési műveletet engedélyezte, azaz hogy jóváhagyását adta a fizetési művelet teljesítéséhez.

78.

A válaszadáshoz a Bíróságnak először is a nem engedélyezett fizetési műveletekért a pénzforgalmi szolgáltatók és a felhasználók által viselt felelősség harmonizált rendszerével ( 27 ) kell foglalkoznia.

79.

Elemzem e felelősségi rendszer jellemzőit, majd kifejtek néhány olyan gondolatot, amelyek e rendszernek a jelen ügyre való alkalmazása esetén hasznosak lehetnek a kérdést előterjesztő bíróság számára.

1.

A pénzforgalmi szolgáltatónak a felhasználó által nem engedélyezett fizetési műveletekért fennálló felelőssége

80.

A 2007/64 irányelv 58. és 59. cikkével összefüggésben értelmezett 60. cikke értelmében a nem engedélyezett fizetési műveletekből eredő veszteségekért való felelősség főszabály szerint a pénzforgalmi szolgáltatót, nem pedig a felhasználót terheli. Ez utóbbi azonban bizonyos körülmények között kötelezhető e veszteségek viselésére.

81.

A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett kérdés az, hogy a fizetési eszköz pusztán formai (külső) hitelesítése mentesíti‑e a pénzforgalmi szolgáltatót e felelősség alól.

82.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben kifejtett megfontolásokból úgy tűnik, hogy az eljáró bíróság számára:

83.

Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi. ( 28 )

84.

A Bíróság a 2007/64 irányelv alkalmazandó rendelkezéseivel kapcsolatban már megerősítette, hogy:

85.

Így amint határidőn belül megtörtént az elmaradhatatlan bejelentés (bármely jogosulatlan műveletről), a pénzforgalmi szolgáltatót azonnali megtérítési kötelezettség terheli.

86.

Ez a felelősségi rendszerbe a bizonyítási teher vonatkozásában olyan rendszert illeszt, amelyre már utaltam, és amely a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének kedvez: a pénzforgalmi szolgáltatónak, nem pedig a felhasználónak kell bizonyítania azokat a körülményeket, amelyek mentesítik a visszatérítési kötelezettség alól, azaz bizonyítania kell, hogy a fizetési művelet hitelesített volt, megfelelően lett rögzítve és a nyilvántartásokba bejegyezve. ( 34 )

87.

Ahogyan Saugmandsgaard Øe főtanácsnok a CRCAM‑ügyre vonatkozó indítványában összefoglalta „Az uniós jogalkotó ekképpen egy olyan felelősségi rendszert hozott létre, amely három lényeges és egymáshoz kapcsolódó elemen alapul, nevezetesen […] a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét terhelő bejelentési kötelezettségen, a […] bizonyítási tehernek az e szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóra történő telepítésén, végül pedig bizonyíték hiányában e szolgáltatónak az említett irányelv 60. és 75. cikke szerinti felelősségén, attól függően, hogy a művelet nem engedélyezett, nem teljesített vagy hibásan teljesített volt‑e”. ( 35 )

88.

A 2007/64 irányelv „Teljes harmonizáció” című 86. cikke szerint „[az irányelv felsorolt rendelkezéseinek] a sérelme nélkül, amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok az ezen irányelvben meghatározottakon kívüli rendelkezéseket nem tarthatnak fenn és nem fogadhatnak el”.

89.

Mivel a 2007/64 irányelv 58., 59. és 60. cikke nem tartozik azon rendelkezések közé, amelyek tekintetében a 86. cikk a tagállamok számára mozgásteret biztosít, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók e cikkekben előírt felelősségi rendszere teljes mértékben harmonizált, így a tagállamok nem tarthatnak fenn párhuzamos felelősségi rendszert ugyanazon ok‑okozati esemény tekintetében. ( 36 )

90.

A 2007/64 irányelv első és negyedik preambulumbekezdése ugyanezen a vonalon mozog: az irányelv harmonizált felelősségi rendszerét nem lehet a nemzeti jogban előírt, ugyanazon tényeken és jogalapon nyugvó alternatív rendszerrel kiegészíteni, ha az sértené az így harmonizált rendszert, és hátrányosan érintené ezen irányelv céljait és hatékony érvényesülését. ( 37 )

2.

A pénzforgalmi szolgáltató felelősségi rendszerének e jogvitára gyakorolt hatása

91.

Nem vitatott, hogy UA bankszámlatulajdonosként az állítólagos meghatalmazottja, MK által végzett jogosulatlan fizetési műveletekről a 2007/64 irányelv 58. cikkében meghatározott határidőn belül értesítette az Eurobankot.

92.

Az Eurobank a felhasználó hozzájárulását igazoló hitelesítési elemként benyújtja az UA által MK részére az olasz közjegyző előtt adott meghatalmazás apostille tanúsítvánnyal ellátott másolatát. A közjegyző ugyanakkor azt állítja, hogy a meghatalmazás és annak másolata hamisítvány. Úgy tűnik, hogy az MK által az átutalások céljából a banknak benyújtott másolaton nem szerepelt a megbízó számlatulajdonos aláírása, így a bank nem volt abban a helyzetben, hogy az aláírásokat összehasonlítsa. Arra sincs bizonyíték, hogy az Eurobank más eszközökkel (pl. rögzített telefonhívás útján) megbizonyosodott volna arról, hogy UA hozzájárulását adta az MK által benyújtott átutalási megbízásokhoz.

93.

A 2007/64 irányelv 59. cikkének (2) bekezdése szerint, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője tagadja, hogy egy, már teljesített fizetési műveletet engedélyezett volna (miként ez a jelen ügyben is történt), a fizetési eszköznek a pénzforgalmi szolgáltatónál rögzített használata „önmagában nem feltétlenül elégséges annak bizonyításához, hogy a fizető fél a fizetési műveletet engedélyezte, vagy csalárd módon járt el, vagy hogy az 56. cikkben meghatározott egy vagy több kötelezettségével kapcsolatban súlyos gondatlansággal járt el, vagy azokat szándékosan nem teljesítette”.

94.

E szabályból következik, hogy a fizetési eszköz használata az Eurobankhoz benyújtott (hamis) meghatalmazás másolata formájában, még ha hitelesített és apostille tanúsítvánnyal ellátott is, nem lehet elegendő a fizető fél általi meghatalmazás bizonyítására.

95.

Ha a fennálló körülmények komoly kétségeket ébresztettek a fizetési eszközzel kapcsolatban, a pénzforgalmi szolgáltatónak nagyobb gondossággal kellett volna ellenőriznie annak valódiságát e kétségek eloszlatása és annak érdekében, hogy teljes mértékben meggyőződjön a kérdéses tranzakciók tekintetében a bankszámlatulajdonos jóváhagyásáról. Csak így lehet megfelelni a 2007/64 irányelvet ihlető kritériumnak, azaz a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői és különösen a fogyasztók védelmének. ( 38 )

96.

Értelmezésem szerint a jelen ügy egyedi körülményeire tekintettel a pénzforgalmi szolgáltató nem szorítkozhatott volna a meghatalmazás közjegyző által hitelesített, a külföldi állam illetékes hatósága által apostille tanúsítvánnyal ellátott másolatának pusztán formai (külső) ellenőrzésére.

97.

A pénzforgalmi szolgáltatások felhasználói védelmének megerősítése érdekében a 2007/64 irányelv és az azt felváltó 2015/2366 irányelv a pénzforgalmi szolgáltatók felelőssége tekintetében bevezette a „fizess most, vitázz később” elvet. ( 39 )

98.

Amint azt fentebb kifejtettem, a pénzforgalmi szolgáltató feladata bizonyítani, hogy a felhasználó a fizetési műveletet engedélyezte, vagy hogy az csalárd módon, illetve súlyos gondatlansággal járt el. Ismételten hangsúlyozom, hogy a pénzforgalmi szolgáltatókra rótt bizonyítási teher magas.

99.

A pénzforgalmi szolgáltatók a nem engedélyezett fizetési műveletekért való felelősségének harmonizált rendszerét nem lehet enyhe felelősséget előíró nemzeti szabályok alkalmazásával ( 40 ) fellazítani (a 2007/64 irányelvből eredő szigorúbb felelősséghez képest). A nemzeti bíróságnak az 58., 59. és 60. cikkel összefüggésben értelmezett 86. cikk alkalmazásával ez utóbbit kell előnyben részesítenie.

100.

Az eljáró bíróság által felhozott érv (a felhasználókat védő szigorú felelősségi rendszer negatív hatása a pénzforgalmi szolgáltatók tevékenységére) nem elegendő a fenti megfontolások kétségbe vonására. Az európai jogalkotó mérlegelte e lehetőségek előnyeit és hátrányait, és a közös érdekek szempontjából legkedvezőbbnek ítélt megoldást választotta.

101.

A fizetési műveletekben részt vevő felek jogbiztonsága érdekében a 2007/64 irányelv által biztosított lehetőségek keretében nélkülözhetetlen a fizetési eszközök formai és fizikai hitelesítése. Ugyanilyen mértékben az elengedhetetlen a tőke szabad mozgását elősegítő uniós fizetési rendszer megfelelő működéséhez.

102.

Összefoglalva, megítélésem szerint a 2007/64 irányelv 86. cikkével összefüggésben annak 58., 59. és 60. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a fizetési eszköz érvényességével kapcsolatban kétséget ébresztő körülmények fennállása esetén:

V.

Végkövetkeztetések

103.

A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen válaszoljon az Apelativen sad Sofia (szófiai fellebbviteli bíróság, Bulgária) által feltett kérdésekre: