Főelőadó:

Pietro Vittorio BARBIERI

Tanácsadó:	Lorenzo TAMBURRINI
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
Felkérés:	2025.7.14.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szakbizottság:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2025.9.9.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2025.10.23.
Plenáris ülés száma:	600.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	183/14/23

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB értékeli az Európai Bizottság erőfeszítéseit annak érdekében, hogy egységesítse a biztonságos országok kijelölésére vonatkozó eljárásokat, amelyek jelenleg átláthatatlanok, az egyes tagállamok saját belátásuk szerint határozzák meg őket, és amelyek tekintetében hiányzik a hatékony nemzetek feletti ellenőrzés.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egy ország „biztonságosnak” minősítése döntő jelentőségű a menedékjog iránti kérelmek elbírálási eljárásában, mivel a biztonságosnak minősített országok állampolgárai által benyújtott kérelmeket gyorsított eljárás keretében bírálják el.

1.3.

A menedékjog iránti kérelem gyorsított elbírálási eljárásának alkalmazása miatt csökkennek az eljárási garanciák, és a kérelem elutasítása esetén azt eredményezheti, hogy a kérelmezőt a bírósági fellebbezés elbírálásáig kiutasítják az ország területéről. Ilyen tényállás bekövetkezte egyértelműen ellentétes a visszaküldés tilalmának elvével, amelyet a genfi egyezmény 33. cikke fogalmaz meg.

1.4.

A biztonságos országnak való minősítés emellett a menekültjog korlátozását is jelenti, mind az eljárási garanciák csökkenése miatt, amely a gyorsított eljárások alkalmazásából adódik, mind pedig azért, mert az ország biztonságosságának vélelme a bizonyítási teher megfordítását eredményezi a menedékkérő számára, akinek az ellenkezőjét kell bizonyítania ahhoz, hogy nemzetközi védelmet kapjon.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzetközi védelmet megadó határozatok arányánál uniós szinten 20 %-ból kiindulni nemcsak önkényes kritérium (ezt a 20 %-ot a menekültügyi eljárásról szóló rendelet 42. cikke (1) bekezdésének j) pontja és 42. cikke (3) bekezdésének e) pontja említi), de elégtelen is a gyorsított eljárás és a határon folytatott eljárás alkalmazásához.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy – a jelenleg rendelkezésre álló, intézményi és civil társadalmi forrásokból származó adatok alapján, valamint az EU Alapjogi Chartájával összhangban – amennyiben a COM(2025) 186 mellékletének II. listáján szereplő országokat biztonságosnak tekintik (Banglades, Kolumbia, Egyiptom, India, Koszovó (1) , Marokkó, Tunézia), akkor annak az lehet az elsődleges következménye, hogy megtagadják a menedékjogot az ezekből az országokból érkező kérelmezőktől.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EGSZB álláspontja szerint ahhoz, hogy egy származási vagy tranzitországot „biztonságosnak” lehessen minősíteni, abban nem lehet olyan igazolt emberi jogi jogsértés, amely miatt a menedékkérőnek a Genfi Egyezmény értelmében nemzetközi védelem járna.

2.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy mindaddig, amíg nem vezetnek be szupranacionális ellenőrzéseket, az európai menekültügyi rendszer sérülékeny marad.

2.3.

Az EGSZB álláspontja szerint a „biztonságos” ország meghatározásakor nem lehet kivételeket tenni, és egyes területek vagy személyek bizonyos csoportjai tekintetében arról határozni, hogy az ő tekintetükben nem áll fenn a biztonság. A kivételek tétele kétértelműséghez és a mérlegelési jogkörökkel való visszaélésekhez vezethet a menedékjog iránti egyedi kérelmek elbírálása során, amint azt az Európai Unió Bírósága 2024 októberében megállapította.

2.4.

Ezért amennyiben ilyen kivételeket engedélyeznek, akkor azoknak mindenki számára nyilvánosan hozzáférhetőnek, a tagállamok számára pedig kötelező érvényűnek és nem opcionálisnak kell lenniük. Európai szinten egységesen kell elfogadni őket.

2.5.

A gyorsított eljárás megléte önmagában hátrányos megkülönböztetést jelent azokkal szemben, akikre azt alkalmazzák. Az EGSZB reméli, hogy minden menedékjog iránti kérelmet megfelelő időn belül, megfelelő eszközökkel és alapos értékeléssel bírálnak el, a menedékkérők jogainak védelme érdekében.

2.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a biztonságos ország fogalmának bevezetését nem szabad azzal indokolni, hogy így gyorsan lehet elbírálni a „valószínűleg” megalapozatlan menedékjog iránti kérelmeket (2). Ez egyrészt azért van, mert a vizsgálat gyorsasága miatt felületes lesz az értékelés, ami a kérelmező különböző jogait sérti, másrészt azért, mert veszélyesnek és jogellenesnek tartjuk, hogy a követendő eljárás típusának meghatározásához pusztán a megalapozatlanság valószínűségéből induljunk ki.

2.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy amennyiben kétes listákat fogadnak el a biztonságos országokról, majd ezek alapján gyorsított eljárásokat alkalmaznak és egyre nagyobb számban utasítanak el kérelmeket jogtalanul, akkor fennáll a kockázata, hogy Európán belül egyre több lesz a hivatalos papírokkal nem rendelkező idegen, így egyre bizonytalanabb lesz az egészségügyi ellátásuk, a munkába állásuk és a lakhatásuk, következésképpen mélyül a feketegazdaság.

3.   A cselekvési terv háttere

3.1.

Ha a nemzetközi védelem iránti kérelmeket különböző módon kezelik az állampolgárság függvényében, az ellentétes lehet a menekültek származási országuk alapján történő hátrányos megkülönböztetésének tilalmával, amelyet a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezmény 3. cikke rögzít, amint arra már a REX/457. sz. EGSZB-vélemény (3) is rámutatott.

3.2.

Amint arra az EGSZB REX/457. sz. véleménye már rámutatott, sem az, hogy egy országban van nemzeti jogszabályi keret az emberi jogok védelmére, sem az, hogy az adott ország az Európai Unióhoz való csatlakozásra jelölt ország, önmagában nem elegendő kritérium ahhoz, hogy felkerüljön a biztonságos országok listájára.

3.3.

A 2013/32/EU irányelv (4) szerint egy származási ország akkor tekinthető biztonságosnak, „ha a jogi helyzete és a demokratikus rendszerben való jogalkalmazás helyzete és az általános politikai körülmények alapján kimutatható, hogy általában és következetesen nem tapasztalható a 2011/95/EU irányelv (5) 9. cikkében meghatározott üldöztetés; nem alkalmaznak kínzást, sem kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést; és nem fenyeget általános erőszak sem nemzetközi, sem belső fegyveres konfliktushelyzetekben”.

3.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jogszabályok javultak azáltal, hogy a biztonságos országként való minősítésnek az a szükséges feltétele, hogy megszűnjön az üldöztetés „általános” és „állandó” volta.

3.5.

Az Európai Unió Bírósága2024. október 4-én kihúzta a biztonságos országok jegyzéke elfogadásának méregfogát. Az Európai Unió Bírósága ugyanis egyértelművé tette, hogy a biztonságos országnak való minősítéshez az szükséges, hogy a szóban forgó ország egész területe kivétel nélkül biztonságos legyen, a biztonság vélelme alól pedig nem zárhatók ki az ország egyes részei vagy az emberek bizonyos csoportjai.

3.6.

Ugyanebben az ítéletben az Európai Unió Bírósága a 2013/32/EU irányelvre és az Európai Unió Alapjogi Chartájára hivatkozva úgy határozott, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni fellebbezést vizsgáló nemzeti bíróság nem szorítkozhat a kérelmező által előadott érvekre, hanem hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy az ország biztonságos országgá nyilvánítása megfelel-e az uniós jog követelményeinek, a megtámadott határozat naprakész (ex nunc hatályú) és teljes körű ellenőrzése révén.

4.   Elemző feljegyzés:

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a menedékjog iránti kérelmekkel kapcsolatos gyakorlatok egyik gyenge pontja az, hogy nincs szupranacionális ellenőrzés a tagállamok által alkalmazott eljárások felett, amelyekkel csak azokat a harmadik országokat minősítik biztonságosnak, amelyek megfelelnek az európai jog által előírt követelményeknek.

4.2.

Jelenleg csak az a kötelezettség áll fenn, hogy a listákat továbbítsák az Európai Bizottságnak, amely eddig soha nem avatkozott be, teljes mérlegelési jogkört hagyva a tagállamoknak.

4.3.

A tagállamok által a biztonságos országok meghatározására alkalmazott eljárások nem átláthatóak, és általában egy származási ország biztonságosnak minősítése attól függ, hogy az adott országból hány menedékkérő érkezik (6), akikre vonatkozóan visszafogadási megállapodás köthető a fogadó országgal.

4.4.

A nemzeti listák ezért tagállamonként jelentősen eltérhetnek, és több tagállam úgy döntött, hogy nem készít listát a biztonságos országokról.

4.5.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a REX/457. sz. véleményben leírtak szerint a biztonságos származási országok közös jegyzékének elfogadása önmagában nem vezet nagyobb fokú harmonizációhoz, mivel ez a közös lista párhuzamosan fog létezni az egyes tagállamok által összeállított nemzeti listákkal.

4.6.

Bár a menekültügyi eljárásról szóló rendelet 59. cikkének (2) bekezdése, illetve 61. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egy harmadik, illetve származási ország „biztonságos harmadik országgá nyilvánítható a területének meghatározott részeire vagy személyek egyértelműen azonosítható kategóriáira vonatkozó kivételekkel együtt is” , továbbra is fennáll annak a kockázata, hogy az ilyen kivételeket nem veszik figyelembe, mivel a tagállam továbbra is teljes mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

4.7.

A rendelet nem részletezi, milyen kritériumok alapján kell megállapítani ezeket a területi vagy a személyek kategóriáira vonatkozó kivételeket, így ez további értelmezési szabadságot hagy a tagállamoknak vagy az egyes helyi tisztviselőknek.

4.8.

A nemzetközi védelmet megadó határozatok arányánál uniós szinten 20 %-ot megállapítani teljes mértékben önkényes kritérium a gyorsított eljárás és a határon folytatott eljárás alkalmazásához, és nincsen semmilyen tudományos alapja.

4.9.

Amennyiben a menedékkérő biztonságosnak tekintett származási vagy tranzitországból érkezik, az lehetővé teszi a menedékjog iránti kérelmeket első fokon elbíráló hatóságok számára, hogy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítsák.

4.10.

Az egész eljárás, amely magában foglalja a közigazgatási hatóság által elutasított kérelem bíróság előtti megtámadásának lehetőségét, gyorsított eljárás alá tartozik, amely korlátozza a biztonságos országból érkező, nemzetközi védelmet kérő személy védelemhez való jogát.

---

(1)  Ez a megnevezés nem érinti a Koszovó jogállásával kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244/99 ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

(2)  COM(2025) 186 final, 2. o.

(3)   A biztonságos származási országok közös uniós jegyzékének létrehozása.

(4)   Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (átdolgozás) ( HL L 180., 2013.6.29., 60. o..

(5)   Az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (átdolgozás) ( HL L 337., 2011.12.20., 9. o.).

(6)  Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, 2022. december.