1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetőséget teremt a Bíróság számára, hogy tisztázza a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapítását célul kitűző 2003/8/EK tanácsi irányelv ( 2 ) hatályát.

2.

A Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) előtt költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatosan felmerült költségek – nevezetesen az ilyen kérelemhez csatolt iratok lefordításakor felmerült költségek – megtérítése tárgyában jogvita van folyamatban. A 2003/8 irányelvet átültető német jog nem teszi lehetővé költségmentesség engedélyezését magára a költségmentességről határozó eljárásra, amikor a költségmentesség iránti kérelmet a német bírósághoz nyújtják be, amely egyben illetékes hatóság. A jelen kérelem útján a legfelsőbb szintű német munkaügyi bíróság közvetett módon a nemzeti jogi rendelkezések 2003/8 irányelvvel (a továbbiakban: 2003/8 irányelv) való összeegyeztethetőségét kívánja vizsgálni.

3.

A 2003/8 irányelv szerint:

„3. cikk

A költségmentességhez való jog

(1)   Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vitában érintett természetes személyek jogosultak a megfelelő költségmentességre annak biztosítása érdekében, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hatékony [helyesen: tényleges] hozzáférésüket az ezen irányelvben meghatározott feltételekkel összhangban biztosítsák.

(2)   A költségmentesség akkor tekinthető megfelelőnek, ha biztosítja az alábbiakat:

[…]

7. cikk

A jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez kapcsolódó költségek

A bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtott költségmentesség a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez közvetlenül kapcsolódó alábbi költségeket fedezi:

[…]

[…]

8. cikk

A lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam által fedezett költségek

A költségmentességet kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam – a 3. cikk (2) bekezdésében említett módon – az alábbiakat fedező költségmentességet nyújt:

[…]

13. cikk

A költségmentesség iránti kérelmek beadása és továbbítása

(1)   Költségmentesség iránti kérelmet lehet benyújtani:

(2)   A költségmentesség iránti kérelmet az alábbi nyelven töltik ki, illetve az ahhoz csatolt iratokat az alábbi nyelvre fordítják le:

[…]

(4)   Az illetékes továbbító hatóság segítséget nyújt a kérelmező személynek abban, hogy a kérelemmel együtt minden olyan csatolandó iratot is benyújtson, amelyről a hatóság tudja, hogy a kérelemre vonatkozó határozathoz szükséges. A 8. cikk b) pontjával összhangban a hatóság segítséget nyújt a kérelmező személynek a csatolt iratok szükséges fordításában is.

Az illetékes továbbító hatóság a kérelmet a másik tagállam illetékes fogadó hatóságához a (2) bekezdésben említett nyelvek valamelyikén szabályosan kitöltött kérelem, és azon nyelvek közül valamelyikre szükség szerint lefordított csatolt iratok kézhezvételétől számított 15 napon belül továbbítja.

[…]

(6)   A tagállamok nem számíthatnak fel díjat a (4) bekezdéssel összhangban nyújtott szolgáltatásokért. […]”

4.

A Zivilprozessordnung (polgári perrendtartás; a továbbiakban: ZPO) 114–127a. §‑a, valamint 1076–1078. §‑a ültette át a 2003/8 irányelvet a német jogba.

5.

A ZPO 114. §‑ának (1) bekezdése szerint:

„Az a fél, aki személyi és vagyoni körülményei folytán nem képes, illetve csak részben vagy részletekben képes megfizetni az eljárás költségeit, kérelmére költségmentességben részesül, ha a jogérvényesítés vagy jogvédelem iránti törekvés nem eleve kilátástalan, és nem tűnik rosszhiszeműnek. Az Európai Unión belül a határon átnyúló vonatkozású költségmentességre az 1076–1078. §‑t is alkalmazni kell.”

6.

A ZPO 117. §‑ának (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)   A költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet a perbírósághoz kell benyújtani; […]

(2)   A kérelemhez mellékelni kell a fél személyi és vagyoni körülményeiről (családi helyzet, foglalkozás, vagyon, jövedelem és terhek) szóló nyilatkozatot, valamint a megfelelő bizonyító iratokat. […]”

7.

A ZPO 1076. §‑a szerint:

„Az Európai Unión belül, a [2003/8 irányelv] szerinti, határon átnyúló vonatkozású költségmentesség tekintetében eltérő rendelkezés hiányában a 114–127a. § alkalmazandó.”

8.

A ZPO 1078. §‑ának (1) bekezdése szerint:

„A határon átnyúló vonatkozású költségmentesség iránt benyújtott megkeresés elbírálására a perbíróság vagy a végrehajtás tárgyában eljáró bíróság illetékes. A kérelmeket német nyelven kitöltve, a csatolt iratokat pedig német nyelvű fordítás kíséretében kell benyújtani. […]”

9.

A kérdést előterjesztő bíróság magyarázata szerint a német ítélkezési gyakorlatban a hivatkozott rendelkezések nem teszik lehetővé költségmentesség engedélyezését a költségmentességről határozó eljárás tekintetében, mivel az az eljárás nem a ZPO 114. §‑a szerinti „eljárás”. A költségmentesség iránti kérelemhez csatolandó nyilatkozat és iratok eljárás nyelvére való lefordításának költségeire vonatkozó költségmentesség engedélyezése ezért kizárt. Tehát, ha valamely másik tagállamban lakóhellyel rendelkező kérelmező közvetlenül a német bíróság előtt indít eljárást, és előtte ugyanakkor költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet is előterjeszt, akkor ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak rá, mint a Németországban élő személyekre.

10.

J. Šalplachta a Cseh Köztársaságban rendelkezik lakóhellyel. 2013. szeptember 24‑i keresetlevelével német jogi képviselője útján elmaradt munkabér kifizetése iránti eljárást indított az Arbeitsgericht Zwickau (zwickaui munkaügyi bíróság, Németország) előtt, a németországi székhelyű Elektroanlagen & Computerbau GmbH ellen, és egyben a költségmentesség engedélyezését kérte. 2013. november 27‑én kérte a költségmentesség kiterjesztését a jövedelmi és vagyoni viszonyait bizonyító iratok lefordításának költségeire is.

11.

2014. április 8‑án az Arbeitsgericht Zwickau (zwickaui munkaügyi bíróság) hivatalához beérkezett a felperes által 2013. szeptember 23‑án aláírt, német nyelven kitöltött, jövedelmi és vagyoni viszonyait bemutató nyilatkozat. A nyilatkozati űrlapot a nyilatkozatokkal és a csatolt iratokkal együtt egy drezdai (Németország) székhelyű fordítóiroda fordította német nyelvre. A felperes az ügy irataihoz kettő, a fordítóiroda által a nevére kiállított számlát csatolt.

12.

Az Arbeitsgericht Zwickau (zwickaui munkaügyi bíróság) engedélyezte a felperesnek az első fokú eljárásban a költségmentességet, azonban a fordítási költségek megtérítése iránti kérelmét elutasította. A felperes fellebbezését a Landesarbeitsgericht (tartományi munkaügyi bíróság) elutasította. A felperes újabb jogorvoslati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

13.

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy csak akkor lehet helyt adni a jogorvoslati kérelemnek, ha az uniós joggal összhangban úgy kell értelmezni a ZPO 114. és azt követő §‑ait, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságban nyújtott költségmentességbe beletartoznak a kérelmező által kért, a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt nyilatkozat és iratok fordítási költségei. Ellenkező esetben el kell utasítani a jogorvoslati kérelmet.

14.

E körülmények között a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [2003/8 irányelv] 1. és 2. cikke szerinti, határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén valamely természetes személy igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférésre vonatkozó joga megköveteli‑e, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által nyújtott költségmentesség vonatkozzon a kérelmező által a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt nyilatkozat és iratok lefordításakor előlegezett költségekre, ha a kérelmező az irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti fogadó hatóságként is eljáró, illetékes bíróság előtti keresetindítással egy időben kéri a költségmentességet, és maga készíttette a fordítást?”

15.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 2015. december 15‑én érkezett be a Bírósághoz. J. Šalplachta, a német és a cseh kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A 2016. november 9‑i tárgyaláson J. Šalplachta, a német és a spanyol kormány, valamint a Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő.

16.

A 2003/8 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja a költségmentességet kérelmező személy részére eljárási lehetőséget teremt arra, hogy a kérelmét vagy a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam illetékes hatóságához (a) pont), vagy a bíróság székhelye vagy a határozat végrehajtásának helye szerinti tagállam illetékes hatóságához (b) pont) nyújtsa be.

17.

Amikor a költségmentesség iránti kérelmet a kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban nyújtják be, annak a tagállamnak az illetékes hatósága mint „továbbító hatóság”, a bíróság székhelye vagy a határozat végrehajtásának helye szerinti tagállam illetékes hatósága pedig mint „fogadó hatóság” jár el.

18.

A 2003/8 irányelv 13. cikkének (4) bekezdése szerint a kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam továbbító hatósága – a kérelemnek a fogadó hatósághoz történő továbbítását megelőzően – segítséget nyújt a kérelmező személynek a csatolt iratok szükséges fordításában.

19.

Ez a rendelkezés tükrözi a 2003/8 irányelv 8. cikkének b) pontjában foglaltakat, miszerint a költségmentességet kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam a kérelem és az ahhoz csatolt szükséges iratok fordítását is fedező költségmentességet köteles nyújtani, amikor a kérelmet annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújtják be.

20.

A 2003/8 irányelv azonban kifejezetten nem rendelkezik a fordítási költségek megtérítéséről, ha a költségmentesség iránti kérelmet a bíróság tagállama (a bíróság székhelye szerinti tagállam) hatóságaihoz nyújtják be.

21.

A jelen kérelemmel a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja tisztázni, hogy a 2003/8 irányelv az utóbbi esetben is előírja‑e a hivatkozott költségek megtérítését.

22.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a 2003/8 irányelv előírja‑e, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtott költségmentességnek fedeznie kell a kérelmező által a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt nyilatkozat és iratok lefordításakor előlegezett költségeket, ha a kérelmet a hivatkozott tagállam illetékes hatóságához, nem pedig a kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságaihoz nyújtják be.

23.

Bár a kérdést előterjesztő bíróság a 2003/8 irányelv 1. és 2. cikkére, valamint a 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozik, álláspontom szerint a megfelelő válaszadáshoz a Bíróságnak értelmeznie kell a 2003/8 irányelv 3. és 7. cikkét is.

24.

A 2003/8 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az ezen irányelv hatálya alá tartozó vitában érintett természetes személyek jogosultak a megfelelő költségmentességre annak biztosítása érdekében, hogy az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférésüket az ezen irányelvben meghatározott feltételekkel összhangban biztosítsák. A költségmentesség akkor tekinthető megfelelőnek, ha különösen biztosítja a jogi segítségnyújtást és a bíróság előtti képviseletet, a kedvezményezett részére az eljárási költségek alól nyújtott mentességet vagy e költségek átvállalását, beleértve a 7. cikkben említett költségeket és az eljárás folyamán a bíróság által eljárással megbízott személyek díjait (3. cikk, (2) bekezdés, b) pont).

25.

A 2003/8 irányelv 5–11. cikke további szabályokat állapít meg a költségmentesség feltételei és mértéke tekintetében.

26.

A hivatkozott rendelkezések a költségmentességre való jogosultságot a bíróság székhelye szerinti tagállam (5–7. cikk) és a kérelmező lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam (8. cikk) tekintetében is szabályozzák.

27.

Különösen a 2003/8 irányelv 7. cikkének b) pontja – tekintettel a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegére – kimondja, hogy a költségmentességnek fedeznie kell a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez közvetlenül kapcsolódó költségeket, ideértve a bíróság vagy az illetékes hatóságok által kért, a kérelmező személy által bemutatott és az ügy megoldásához szükséges iratok fordításával kapcsolatban felmerült költségeket.

28.

A 2003/8 irányelv 8. cikkének b) pontja szerint a költségmentességet kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam költségmentességet nyújt a kérelem és az ahhoz csatolt szükséges iratok fordítása tekintetében, amikor a kérelmet annak a tagállamnak a hatóságaihoz benyújtják.

29.

E rendelkezések megfogalmazása nem utal kifejezetten a költségmentességre irányuló kérelemmel kapcsolatosan felmerült fordítási költségekre, amikor a kérelmet a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtják be. Egyrészt, a 2003/8 irányelv 7. cikke – amely a bíróság székhelye szerinti tagállamban felmerült költségekkel foglalkozik – „az ügy megoldásához szükséges” iratok fordítására hivatkozik, és nem említi kifejezetten a költségmentességre irányuló kérelemmel kapcsolatosan felmerült fordítási költségeket. Másrészt, az irányelv 8. cikke – amely kifejezetten utal ezekre a költségekre – csak a kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam által fedezett költségekre vonatkozik.

30.

Az ebből eredő kétértelműséget tükrözik a jelen eljárásban előadott, egymásnak ellentmondó álláspontok.

31.

A kérdést előterjesztő bíróság – bár megjegyzi, hogy ez az értelmezés nem vezethető le egyértelműen a 2003/8 irányelvből – úgy véli, hogy a 2003/8 irányelv 8. cikke azt az elképzelést tükrözi, mely szerint a költségmentességet kérelmező személynek a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt nyilatkozat és iratok lefordításakor felmerült költségeit a kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam, jelen esetben a Cseh Köztársaság kizárólagosan viseli. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja továbbá, hogy bár ez az értelmezés azt sugallja, hogy a fordítási költségeket egyáltalán nem fedezik abban az esetben, amikor a kérelmet közvetlenül a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtják be, ez a körülmény a kérelmező személy eljárási választásának eredménye. A kérelmező személynek [az alapügy felperesének] módjában állt költségmentességet kérelmezni a Cseh Köztársaságban, és semmilyen joghátrány nem érte volna abból, ha így járt volna el.

32.

A jelen ügyben beavatkozó három tagállam egyetért ezzel az állásponttal.

33.

A német, a cseh és a spanyol kormány megállapítja, hogy a 2003/8 irányelv 7. cikke „az ügy megoldásához szükséges” iratok fordítási költségeire hivatkozik, és nem utal kifejezetten a költségmentesség iránti kérelemhez kapcsolódó iratok fordításával kapcsolatosan felmerült költségekre. Megállapítják, hogy a költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatosan felmerült költségek szigorúan véve nem tartoznak az eljárási költségek közé. A spanyol kormány kiemeli, hogy néhány jogrendszerben nem a bírósághoz, hanem az illetékes közigazgatási hatósághoz nyújtják be a költségmentesség iránti kérelmet, és az érdemi jogvitára vonatkozó bírósági eljárástól független közigazgatási eljárásban határoznak róla. A kérelmet még azokban a jogrendszerekben is a jogvitára vonatkozó bírósági eljárástól független eljárásban bírálják el, ahol az érdemi jogvita elbírálására jogosult bírósághoz kell benyújtani a költségmentesség iránti kérelmet.

34.

Az alapügy felperese és a Bizottság ezzel ellentétes nézetet képviselnek.

35.

A felperes szerint a költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatosan felmerült költségek költségmentességből történő kizárása a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén akadályozná az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Amennyiben kizárólag a kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban térítik meg ezeket a költségeket, úgy a kérelmező személyt hátrány éri a költségmentesség iránti kérelemnek közvetlenül a bíróság székhelye szerinti tagállamban való benyújtása miatt, és így korlátozódnak a 2003/8 irányelv által biztosított eljárási lehetőségei, valamint esetlegesen elbizonytalanodhat a határidők betartása tekintetében.

36.

A Bizottság úgy véli, hogy az irányelv céljaira figyelemmel kell meghatározni a 2003/8 irányelv szerinti költségmentesség mértékét, továbbá az nem függhet a költségmentességet kérelmező személy által választott eljárási mechanizmustól. Következetlen lenne kizárólag azokban az esetekben kiterjeszteni a költségmentességet a költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatos fordítási költségekre, amelyekben a kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban nyújtják be a kérelmet, azokban az esetekben azonban nem, amelyekben közvetlenül a bíróság székhelye szerinti tagállamban kerül sor a kérelem benyújtására. A Bizottság szerint mindkét esetben meg kell téríteni a fordítási költségeket.

37.

Mivel a 2003/8 irányelv vonatkozó rendelkezéseinek megfogalmazása teret enged az egymásnak ellentmondó értelmezési lehetőségeknek, utalni fogok a 2003/8 irányelv teleológiai és rendszertani értelmezésére, valamint – kiegészítő szempontként – kialakulásának történetére.

38.

A 2003/8 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből, valamint (5) és (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2003/8 irányelv az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést kívánja előmozdítani az elegendő forrással nem rendelkező személyek számára.

39.

A 2003/8 irányelv célkitűzése ennélfogva a tényleges bírói jogvédelemhez való jog érvényre juttatásában nyilvánul meg a peres eljárások ezen irányelv hatálya alá tartozó kategóriái tekintetében, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének harmadik bekezdésével, amely biztosítja a költségmentességhez való jogot, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van. ( 3 )

40.

E célkitűzés elérése érdekében a 2003/8 irányelv bizonyos minimumszabályokat állapít meg, különösen a megfelelő költségmentességre vonatkozó joggal (3. cikk) és a határon átnyúló vonatkozású ügyekben a költségmentesség mértékével (7. cikk) összefüggésben. A 2003/8 irányelv ezáltal az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést akadályozó azon tényezők elhárítására törekszik, amelyek a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéből eredő többletköltségekből származnak.

41.

Álláspontom szerint – a 2003/8 irányelv célkitűzései elérésének biztosítása érdekében – úgy kell értelmezni a 2003/8 irányelv 3. és 7. cikke által előirányzott „megfelelő költségmentességet”, mint amely magának a költségmentesség iránti kérelemnek a határon átnyúló vonatkozású jellege miatt felmerülő költségeit is fedezi, ideértve a kérelem és a csatolt iratok fordítási költségeit.

42.

A 2003/8 irányelv által előirányzott helyzetekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés előfeltétele a költségmentesség iránti kérelem bevezetése. Azoknak a személyeknek, akik vagyoni körülményeik folytán nem képesek megfizetni az eljárás költségeit, nehézséget okozhat a határon átnyúló költségmentesség iránti kérelem benyújtásához szükséges iratok fordítási költségeinek megfizetése. Ezért veszélyeztetné a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, ha a kérelmező személy nem kaphatna támogatást a költségmentesség iránti kérelmével kapcsolatos fordítási költségek tekintetében.

43.

Ezt a megfontolást erősíti a 2003/8 irányelv rendszere, melynek rendelkezései nem korlátozódnak a peres eljárás költségeinek megtérítésére, hanem foglalkoznak a költségmentesség iránti kérelem benyújtását megelőzően felmerült jogi tanácsadás költségeivel, valamint a költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatosan felmerült költségekkel is (8. cikk).

44.

Továbbá – mivel a 2003/8 irányelv a költségmentesség iránti kérelem költségeinek megtérítésére vonatkozóan állapít meg szabályokat – az ilyen költségeket a kérelmező személy által gyakorolt, a 2003/8 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárási lehetőségtől függetlenül meg kell téríteni.

45.

A költségmentesség mértéke nem változhat attól függően, hogy melyik eljárási mechanizmust alkalmazták a költségmentesség iránti kérelem benyújtásakor.

46.

Először, a gyakorlatban korlátozná a kérelmező személy választási lehetőségét a 2003/8 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten biztosított két eljárási alternatíva között az ilyen költségek kizárása olyan helyzetben, ahol közvetlenül a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtják be a kérelmet. Másodszor, egy ilyen korlátozás potenciálisan arra kényszerítheti a kérelmező személyt, hogy hátrányosabb eljárási megoldást válasszon. Ahelyett, hogy közvetlenül az érdemi jogvita elbírálására jogosult bírósághoz nyújtaná be a költségmentesség iránti kérelmet, a kérelmező személynek két külön eljárást kellene kezdeményeznie, az elsőt az illetékes bíróság előtt, hogy biztosíthassa a határidők betartását, a másodikat pedig a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságai előtt, hogy igényelhesse a költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatosan felmerült költségek megtérítését.

47.

Úgy vélem, nem lenne helyénvaló ilyen szándékot belelátni az irányelv 3., 7. és 8. cikkében foglalt rendelkezésekbe. Nem tűnik következetesnek, hogy két eltérő lehetőséget biztosítunk a kérelmező személynek, majd hátránnyal sújtjuk az egyik kifejezetten előirányzott eljárási lehetőség választása miatt. A költségmentességet kérelmező személy számára elérhető eljárási lehetőségek ilyen korlátozása az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés további akadályát képezné, amely ellentétes a 2003/8 irányelv által elérni kívánt célkitűzésekkel.

48.

Álláspontom szerint a 2003/8 irányelv rendszerére és célkitűzésére figyelemmel a 2003/8 irányelv 7. cikke, amely előírja, hogy az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamban biztosított költségmentességnek ki kell terjednie a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez közvetlenül kapcsolódó költségekre, nem értelmezhető úgy, mint amely kizárja az ilyen jogvitával összefüggésben a költségmentesség iránti kérelem elbírálásához szükséges iratok fordítási költségeit.

49.

Ezért úgy vélem, hogy a 2003/8 irányelv rendszere és célkitűzése egyaránt azt az értelmezést támasztja alá, hogy az irányelv 3. és 7. cikke szerinti költségmentesség mértéke kiterjed a határon átnyúló vonatkozású költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatosan felmerült fordítási költségekre, ideértve azt a helyzetet is, amikor közvetlenül a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtják be a kérelmet.

50.

Álláspontom szerint a 2003/8 irányelv 3., 7. és 8. cikkének ezen értelmezését támasztja alá az irányelv megalkotásának története is.

51.

A Bizottság javaslatában ( 4 ) egyetlen cikk (az 5. cikk) foglalkozott a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegével kapcsolatos költségekkel. Az első két bekezdés a bíróság székhelye szerinti tagállamban felmerült ilyen költségekre vonatkozott, míg a harmadik bekezdés a kérelmező személy lakóhelye szerinti tagállamban felmerült költségeket szabályozta. ( 5 ) Tehát a Bizottság által a javaslatában kialakított rendszer alapján főszabály szerint a bíróság székhelye szerinti tagállam fedezné a határon átnyúló vonatkozású költségeket, leszámítva – kivételként – bizonyos költségeket, amelyek a kérelmező személy lakóhelye szerinti tagállamban merültek fel. Ennek a rendelkezésnek a szerkezete – az 5. cikk (3) bekezdésének módosítása kivételével, amellyel a 2. cikk (1) bekezdésének javasolt módosításával való összhangot kívánták biztosítani – változatlan maradt az Európai Parlament olvasatát követően. ( 6 )

52.

A 2003/8 irányelv – Tanács által végül elfogadott – szövegében ( 7 ) módosították a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez kapcsolódó költségekre vonatkozó rendelkezéseket, és két különböző cikk – az „A jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez kapcsolódó költségek” című 7. cikk és az „A lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam által fedezett költségek” című 8. cikk – között osztották meg. Ezekből a módosításokból azonban nem az tűnik ki, hogy a Tanács el kívánt térni a Bizottság által javasolt rendszerben rejlő elképzeléstől, amely szerint főszabály szerint a bíróság székhelye szerinti tagállam fedezi a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez kapcsolódó költségeket. Ennek az elvnek a kifejeződése még mindig megtalálható a 2003/8 irányelv preambulumbekezdéseiben. ( 8 )

53.

Úgy tűnik tehát, hogy a jogalkotási folyamat története a Bizottság jelen ügyben tett megállapítását támasztja alá, amely szerint a 8. cikket azon főszabály alóli kivételként fogalmazták meg, amely előírja, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállam fedezze a költségeket. Mindenesetre nem látom, hogy bármi is alátámasztaná a spanyol kormány tárgyaláson kifejtett azon álláspontját, hogy a 7. és 8. cikk a költségek arányos megoszlására vonatkozó szabályt tartalmaz, amikor részletesen meghatározza, hogy az érintett két tagállam közül melyik költséget melyik tagállam fedezi. Különösen nem látom, miként azt a fentiekben kifejtettem, ( 9 ) hogy miként lehet a 7. cikket úgy értelmezni, hogy a kérelemnek a bíróság székhelye szerinti tagállamban történő benyújtása esetén kizárja a költségmentesség iránti kérelem elbírálásához szükséges iratok fordítási költségeit. Egy ilyen korlátozó értelmezés álláspontom szerint ellentétben állna a 2003/8 irányelv célkitűzésével, amely a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés érdekében biztosítani kívánja a megfelelő költségmentességhez való jogot.

54.

Végül megállapítom, hogy a német kormány a tárgyaláson utalt arra a körülményre, hogy a 2003/8 irányelv felváltotta az Európa Tanács 1977‑ben Strasbourgban aláírt európai megállapodása ( 10 ) által életre hívott, a jogi segítségnyújtás területén fennállt együttműködési rendszert.

55.

A strasbourgi megállapodás a költségmentesség iránti kérelmek határon átnyúló továbbítására szolgáló olyan rendszert biztosított, amely lehetővé tette a kérelmező személyek számára, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamban kérelmezzenek költségmentességet. A megállapodás azt is előírta, hogy a továbbító hatóság segítséget nyújt a kérelmező személynek abban, hogy a kérelemmel együtt minden szükséges csatolandó iratot benyújtson, valamint segítséget nyújt a kérelmező személynek az iratok szükség szerinti fordításában (3. cikk).

56.

A 2003/8 irányelv 13. cikkében előírt tájékoztatási és továbbítási mechanizmusokat közvetlenül a strasbourgi megállapodásban foglalt mechanizmusok ösztönzik. ( 11 )

57.

Ennek ellenére nem hiszem, hogy – a német kormány szándéka szerint – hivatkozni lehet erre a történelmi jellegű érvre annak megállapítása érdekében, hogy – mivel a 2003/8 irányelv felváltja a strasbourgi megállapodást – csak a strasbourgi megállapodásban korábban előirányzott helyzetekben fedezzék a költségmentesség iránti kérelmekkel kapcsolatosan felmerült fordítási költségeket, vagyis amikor a kérelmező személy a költségmentesség iránti kérelmek nemzetközi továbbítására szolgáló rendszert veszi igénybe azáltal, hogy a lakóhely szerinti tagállamban nyújtja be az ilyen kérelmet.

58.

A strasbourgi megállapodás bevezette a költségmentesség iránti kérelmek határon átnyúló továbbítására szolgáló rendszert, azonban a költségmentesség mértékének kérdésével nem foglalkozott a bíróság székhelye szerinti tagállam tekintetében. A 2003/8 irányelv kialakulásának története azt mutatja, hogy az uniós jogalkotó a strasbourgi megállapodásra kívánt építeni, amelyet a gyakorlatban keveset használtak. ( 12 )

59.

A német kormány által képviselt értelmezés elfogadása azt jelentené, hogy a 2003/8 irányelv nem haladja meg jelentősen a strasbourgi megállapodás alapján fennállt rendszert.

60.

Egy ilyen megoldás megítélésem szerint ellentétes lenne az uniós jogalkotó szándékával. A 2003/8 irányelv fő célkitűzése nem az volt, hogy újabb mechanizmust hozzon létre a költségmentesség iránti kérelmek határon átnyúló továbbítására, hiszen ilyen mechanizmus már létezett a strasbourgi megállapodás értelmében. A 2003/8 irányelv a költségmentességhez való tényleges jogot kívánja biztosítani egy másik tagállamban, ideértve azt a helyzetet, amelyben a kérelmező személy úgy dönt, hogy közvetlenül a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtja be a költségmentesség iránti kérelmet. Annak érdekében, hogy ez a választás tényleges lehetőséget biztosítson, a költségmentességnek fedeznie kell a költségmentesség iránti kérelem határon átnyúló vonatkozású jellegéhez közvetlenül kapcsolódó költségeket.

61.

Mindezen érvekre figyelemmel úgy vélem, hogy a rendszertani és teleológiai megfontolások egyaránt azt az értelmezését támasztják alá a 2003/8 irányelv 3. és 7. cikkének, amely szerint a költségmentességnek tartalmaznia kell a kérelmezőnél a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt nyilatkozat és szükséges iratok fordításával kapcsolatosan felmerült költségeket, és ezt az értelmezést alátámasztja a 2003/8 irányelv kialakulásának története is.

62.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27‑i 2003/8/EK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtott költségmentesség vonatkozik a kérelmezőnek a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt nyilatkozat és iratok lefordításakor felmerült költségeire, ha a kérelmet annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújtják be.