C‑35/12 P62012CJ0035EU:C:2014:34800011177CJ

2014. 05. 22‑I ÍTÉLET – C‑35/12. P. SZ. ÜGY

ASPLA KONTRA BIZOTTSÁG

<TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (hatodik tanács)</P><P><DATE ISO="20140522">2014. május 22.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: spanyol.</P></NOTE></P></TI>FellebbezésVersenyKartellekA műanyag ipari zsákok piacaEgységes és folyamatos jogsértés

A C‑35/12. P. sz. ügyben,

a Plásticos Españoles SA (ASPLA) (székhelye: Torrelavega [Spanyolország], képviselik: E. Garayar Gutiérrez, M. Troncoso Ferrer és E. Abril Fernández abogados)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2012. január 24‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: F. Castilla Contreras és F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: A. Borg Barthet tanácselnök, E. Levits és M. Berger (előadó) bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. január 15‑i tárgyalásra,tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,meghozta a következő<TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI>1Fellebbezésével a Plásticos Españoles SA (ASPLA) az Európai Unió Törvényszéke ASPLA kontra Bizottság ítéletének (T‑76/06, EU:T:2011:672; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította az [EK 81. cikk] alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 – ipari zsákok‑ügy) 2005. november 30‑án hozott C(2005) 4634 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) részleges megsemmisítése, valamint az e határozatban vele szemben kiszabott bírság törlése, illetve másodlagosan annak csökkentése iránti keresetét.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei és a vitatott határozat</HT></P></TI>2A fellebbező a spanyol jog hatálya alá tartozó részvénytársaság, amely 1982 óta műanyag termékek széles skáláját gyártja és forgalmazza, köztük az ipari zsákokat. A fellebbező az Armando Álvarez SA (a továbbiakban: Armando Álvarez), a spanyol jog hatálya alá tartozó társaság leányvállalata, amely társaság 2002‑ben a fellebbező tőkéjében 98,6%‑os részesedéssel rendelkezett.32001 novemberében a British Polythene Industries plc az ipari zsákok ágazatában fennálló kartellről tájékoztatta az Európai Közösségek Bizottságát (a továbbiakban: kartell).4Miután a Bizottság 2002 júniusában vizsgálatokat folytatott, 2004. április 29‑én közigazgatási eljárást indított, és kifogásközlést fogadott el több társasággal, közöttük a fellebbezővel és az Armando Álvarezzel szemben.52005. november 30‑án a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelynek 1. cikke (1) bekezdésének j) pontja úgy rendelkezik, hogy a fellebbező és az Armando Álvarez megsértette az EK 81. cikket azzal, hogy 1991. március 8. és 2002. június 26. között a műanyag ipari zsákok ágazatában Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg és Hollandia területén az árak rögzítéséből, közös árszámítási módszerek alkalmazásából, a piaci részesedések és értékesítési kvóták felosztásából, az ügyfelek, ügyletek és megrendelések elosztásából, bizonyos pályázati felhívásokra való összehangolt ajánlattételből, valamint egyedi információk cseréjéből álló megállapodások és összehangolt magatartások összességében vett részt.6Ez okból a Bizottság a fellebbezővel és az Armando Álvarezzel szemben a vitatott határozat 2. cikke első bekezdésének h) pontjában 42 millió euró bírságot szabott ki, amelynek megfizetéséért megállapította e két társaság egyetemleges felelősségét.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A megtámadott ítélet</HT></P></TI>7A Törvényszék Hivatalához 2006. február 24‑án benyújtott keresetlevéllel a fellebbező keresetet terjesztett elő a vitatott határozat ellen. E keresetben lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg e határozatot az őt érintő részében, illetve másodlagosan csökkentse a Bizottság által vele szemben kiszabott bírság összegét.8Keresetének alátámasztására a fellebbező öt jogalapot hozott fel. Az első három a tényállási elemekre vonatkozott, mivel elsősorban a fellebbező magatartásának körével, másodsorban az érintett földrajzi és termékpiac meghatározásával, valamint harmadsorban a bírságok összege kiszámításának alapját képező piaci részesedésekkel kapcsolatos tények téves értékelésén alapult. A negyedik jogalap az EK 81. cikk és a jogbiztonság elvének megsértésén alapult, mivel a Bizottság a jogsértést egységes és folyamatos jogsértésnek minősítette. Az ötödik jogalap a bírságkiszabásra vonatkozó rendelkezések, valamint a fellebbezővel szemben kiszabott bírság összegének meghatározása során az egyenlőség és az arányosság elvének megsértésén alapult.9Az Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás</HT></P></TI>10A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

másodlagosan jelentősen csökkentse a Bizottság által vele szemben kiszabott bírság összegét, és

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

11A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

utasítsa el a fellebbezést, és

a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

12A Bíróság hatodik tanácsa elnökének 2013. május 15‑i határozata értelmében a jelen fellebbezéssel kapcsolatos eljárást felfüggesztették a Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet (C‑40/12 P, EU:C:2013:768), a Kendrion kontra Bizottság ítélet (C‑50/12 P, EU:C:2013:771) és a Groupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (C‑58/12 P, EU:C:2013:770) alapjául szolgáló ügyekben folyó eljárás befejezéséig. Az eljárás ezen ítéletek 2013. november 26‑i kihirdetését követően folytatódott.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A fellebbezésről</HT></P></TI><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapról</HT></P></TI><TI><P>A felek érvei</P></TI>13A fellebbező azt állítja, hogy a megtámadott ítélet hibákat tartalmaz a tények jogi minősítését, valamint az egységes és folyamatos jogsértés fogalmának vele szemben való alkalmazásával kapcsolatban levont következtetéseket illetően.14Elsősorban a Törvényszék a megtámadott ítélet 30., 31. és 33. pontjában három hibát követett el a fellebbezőnek az úgynevezett nyitott zsákok ágazatában elkövetett jogsértésekben való részvételét illetően. A Törvényszék e tekintetben egyszerű feltételezésekre támaszkodott, holott a rendelkezésre álló valószínűsítő körülmények, vagyis az e zsákokra vonatkozó kérdések megtárgyalását szolgáló regionális megbeszéléseken való részvételének hiánya, nemcsak hogy kétségeket támaszt a kartellben való részvételével kapcsolatban, hanem azt sugallja, hogy abban nem is vett részt.15Másodsorban a Törvényszék a fellebbezőnek a tömbösített tasakok ágazatában elkövetett jogsértésben való részvételét is tévesen állapította meg, holott a megtámadott ítélet 44–52. pontjában kifejtett megállapításokból az következik, hogy az ezzel kapcsolatban felhozott valószínűsítő körülmények azt támasztják alá, hogy az e termékre vonatkozó megbeszéléseken nem vett részt, következésképpen, hogy nem vett részt az ezekre vonatkozó versenyellenes magatartásokban.16Harmadsorban a Törvényszék által a megtámadott ítélet 67–69. pontjában elfogadott bizonyítékok nem alkalmasak annak megállapítására, hogy a fellebbező – még ha részt is vett néhány olyan találkozón, ahol a jogsértő magatartásokat megvitatták – tudta vagy tudnia kellett volna, hogy ezek a vitatott határozatban ismertetett, összejátszásra irányuló általános terv keretébe illeszkednek.17A Bizottság azzal érvel, hogy a fellebbezés első jogalapja elfogadhatatlan, mivel a bizonyítékok Törvényszék általi mérlegelését vonja kétségbe.<TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI>18Az előadott bizonyítékok jogi minősítésében a Törvényszék által elkövetett hibával kapcsolatban hivatkozott jogalap megválaszolásához emlékeztetni kell a vitatott határozatban a fellebbezővel szemben felhozott kifogások körére.19Amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 57. pontjában megjegyezte, a vitatott határozat egy összetett, többfajta zsákot és több területet érintő kartellre vonatkozik. Az ugyanezen határozat (444) preambulumbekezdésében foglalt ismertetés szerint a kartell szerkezetét egy átfogó csoport [...] és látszólag elkülönült […] regionális vagy funkcionális alcsoportok jellemezték, amelyek összessége egy egységes és összehangolt szerkezetet [képez], amint azt – többek között – számos tényező bizonyítja. Amint azt a Törvényszék hangsúlyozta, a Bizottság az említett határozat címzett vállalkozásainak nem azt rótta fel, hogy a kartell minden megnyilvánulásában részt vettek, hanem hogy abban bizonyos mértékben részt vettek.20A fellebbezőnek a vitatott határozatban leírt jogsértő magatartásokban való részvételének mértékét illetően a Törvényszék, a fellebbező által előadott valamennyi érv vizsgálatát követően a megtámadott ítélet 63. pontjában megállapította, hogy a fellebbező lényegében olyan kifogást ellenez, amely e határozatban nem szerepel, vagyis hogy a kartell valamennyi szupranacionális, regionális és funkcionális megnyilvánulásában részt vett. Ez alapján megállapította, hogy az elé terjesztett bizonyítékokból nem lehet arra következtetni, hogy a fellebbező részvételének mértéke eltért volna attól, mint amit a Bizottság az említett határozatban neki betudott, mivel ezt a részvételt egy sor kellően pontos és egybehangzó valószínűsítő körülmény tanúsítja.21A kartellhez való csatlakozást illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 70. pontjában kifejtette, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy bár nem vett részt az alcsoportokban, a fellebbező részt vett az átfogó kartellben. A Törvényszék ezt az értékelést ugyanezen ítélet 68. pontjában különösen azt hangsúlyozva indokolta, hogy a fellebbező a kartellben annak központi szintjén vett részt, vagyis az ösztönzés szintjén.22A fellebbező érvelésével ellentétben a bizonyítékok ilyen mérlegelése összeegyeztethető azzal az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely elismerte, hogy a jogsértő magatartás létezésére bizonyos egybeesésekből és valószínűsítő körülményekből lehet következtetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 57. pont, valamint Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság ítélet, C‑403/04 P és C‑405/04 P, EU:C:2007:52, 51. pont).23Amennyiben a fellebbező azzal kíván érvelni, hogy a Törvényszék által megvizsgált bizonyítékok kétértelműek, nem eléggé pontosak vagy nem egybevágóak ahhoz, hogy alátámasszák az e bíróság által tett megállapításokat, emlékeztetni kell arra, hogy az ügyben hozzá benyújtott iratok bizonyító erejének a Törvényszék általi értékelését – a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályok megsértésének és a bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve, amelyre a jelen ügyben nem hivatkoztak – nem lehet a Bíróság előtt kétségbe vonni (FLSmidth kontra Bizottság ítélet, C‑238/12 P, EU:C:2014:284, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).24A fenti megfontolásokból az következik, hogy a fellebbező által a fellebbezése alátámasztása érdekében hivatkozott első jogalapot el kell utasítani.<TI><P><HT TYPE="ITALIC">A második jogalapról</HT></P></TI><TI><P>A felek érvei</P></TI>25Elsődlegesen a fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 115. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, mivel az újszerűsége miatt elfogadhatatlanként elutasította a tárgyaláson előadott azon érvét, amely szerint a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amikor a piaci részesedését nem a saját eladásai alapján számította ki, hanem figyelembe vette az anyavállalata, az Armando Álvarez eladásait is.26Érdemben a fellebbező azt állítja, hogy mivel különbséget kell tenni a jogsértésben közvetlenül részt vevő vállalkozás, a jelen esetben a leányvállalat, és azon vállalkozás között, amelynek betudják a leányvállalat magatartását, vagyis az anyavállalat között, a jogsértés súlyát kizárólag a leányvállalat forgalmának figyelembevételével kell megállapítani, mielőtt – a bírság kiszámítását követően – az anyavállalattal szemben megállapítják, hogy a bírság megfizetéséért egyetemleges felelősség terheli. Ezt a módszert alkalmazta a vitatott határozat a kartellben részt vevő többi vállalkozásra nézve; egyedül a fellebbezőt szankcionálták ilyen, hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan módon.27Másodlagosan a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta hivatalból vizsgálni, hogy a vitatott határozat megfelelő indokolást tartalmaz‑e azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság milyen indokok alapján tért el a bírság kiszámításakor alkalmazandó jogszabályoktól, az erre vonatkozó ítélkezési gyakorlattól és az ugyanabban a kartellben részt vevő többi vállalkozással szemben alkalmazott módszertől. Az eltérő bánásmódot magyarázó objektív indokolás hiányában ez az egyenlő bánásmód elve megsértésének minősül.28A Bizottság úgy véli, hogy a fellebbezés második jogalapjának valamennyi része megalapozatlan.<TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI>29A hivatkozott jogalap megválaszolásához fel kell idézni a fellebbező által a Törvényszék előtt előadott érvelést.30A Törvényszékhez benyújtott keresetlevél olvasatából, valamint a megtámadott ítélet 98–103. pontjából kitűnik, hogy a fellebbező lényegében ötfajta érvet hozott fel a Bizottság által a bírságok kiszámításánál alkalmazott kiindulási összeg megállapításával szemben. Elsőként megismételte azt, hogy a Bizottság nem minősíthette volna a szóban forgó magatartásokat egységes és folyamatos jogsértésnek. Másodsorban azt állította, hogy a kiindulási összegeket nem lehetet volna a piaci részesedések alapján kiszámítani. Harmadsorban azt rótta fel a Bizottságnak, hogy megsértette az egyéni felelősség elvét, mivel a kartellel érintett országokban értékesített ipari zsákok eladásainak összességét figyelembe vette. Negyedsorban azzal érvelt, hogy a Bizottság a piaci részesedések kiszámítása során nem vehette volna alapul az 1996. évi eladásokat, mivel az eladásai ezt követően jelentősen csökkentek. Ötödsorban azt állította, hogy a vele szemben kiszabott 42 millió euró bírság nyilvánvalóan aránytalan, különösen azon nyereséghez képest, amelyet a jogsértésből szerezhetett.31E tekintetben a megtámadott ítélet 104. és 115. pontjából az tűnik ki, hogy a fellebbező a Törvényszék előtti tárgyaláson azzal érvelt, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amikor a piaci részesedését nem a saját eladásai alapján számította ki, hanem figyelembe vette az anyavállalata, az Armando Álvarez eladásait is. A Törvényszék kérdésére válaszolva a fellebbező kifejtette, hogy ezt az érvet az írásbeli szakaszban előadott jogalapjai kiterjesztésének kell tekinteni.32A Törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fellebbező által a keresetében előadott egyetlen jogalap sem vonatkozik a piaci részesedés állítólagosan hibás kiszámítására, amelyre a fellebbező a tárgyaláson hivatkozott. Ebből arra következtetett, hogy ezt az érvet új jogalapnak kell minősíteni, így azt mint elfogadhatatlan az eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑a értelmében elutasította.33Amennyiben a fellebbező azzal érvel a fellebbezés szakaszában, hogy a piaci részesedés meghatározásakor vétett hibára alapított érv az első fokon A Bizottság által a tények értékelése során vétett hiba, Az [{EK 81. cikk} és az {EK 82. cikk} végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i] 17. [tanácsi] rendelet [(HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.)] 15. cikke (2) bekezdésének, és a [17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az {ESZAK 65. cikk} (5) bekezdése alapján kiszabott] bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásnak [(HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 173. o.)] a megsértése, valamint A [bírság] összegének megállapításakor az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértése címek alatt az általa hivatkozott jogalapok alátámasztására szolgál, elegendő azt megjegyezni, hogy a keresetlevélben hivatkozott valamely jogalap címének általánossága nem fedi le az olyan konkrét érveknek az eljárás későbbi szakaszában való kifejtését, amelyek nem állnak kellően szoros kapcsolatban az e keresetlevélben előadott érvekkel.34A jelen ügyben az iratok vizsgálatából az derül ki, hogy a fellebbező a keresetlevélben – az előző pontban említett címek alatt – több konkrét érvet fejtett ki a Bizottság által vele szemben kiszabott bírság kiszámítására vonatkozóan, anélkül azonban, hogy vitatta volna azt, hogy a piaci részesedését úgy számolták ki, hogy mind az általa, mind pedig az Armando Álvarez által végzett értékesítéseket neki tudták be. Márpedig az uniós jogszabályoknak a verseny jelentős torzítását előidéző megsértését elkövető vállalkozások esetében a piaci részesedésnek a vállalkozások tényleges gazdasági lehetősége alapján való figyelembevétele a bírságkiszámítás módszerének alapvető tényezője, úgyhogy ha a fellebbező vitatja ezt a módszert, azt a Törvényszék előtt már a keresetlevél benyújtásakor, konkrét módon meg kellett volna fogalmaznia (lásd ebben az értelemben: SGL Carbon kontra Bizottság ítélet, C‑564/08 P, EU:C:2009:703, 31. pont).35Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 116. pontjában helyesen utasította el a fellebbező arra alapított érvét, hogy a Bizottság számítási hibát vétett a piaci részesedésének meghatározásakor, mivel ebbe az anyavállalata eladásait is belefoglalta.36E körülmények között a Bíróságnak nem kell megvizsgálnia az ilyen érv megalapozottságát.37Amennyiben a fellebbező másodlagosan azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta hivatalból vizsgálni, hogy a vitatott határozat megfelelő indokolást tartalmaz‑e azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság milyen indokok alapján tért el a bírság kiszámítására vonatkozó azon szabályoktól, amelyeket az ugyanazon kartellben részt vevő többi vállalkozással szemben alkalmazott, meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék előtt a fellebbező egyáltalán nem hivatkozott arra, hogy a bírság összegének kiszámítása során a piaci részesedés meghatározását illetően az utóbbi vállalkozásokkal szemben eltérő bánásmódot alkalmaztak, mint vele szemben.38Mivel a Törvényszék előtt e tekintetben semmiféle kifogást nem emeltek, nem róható fel neki az, hogy nem vizsgálta meg hivatalból azt, hogy a vitatott határozat tartalmaz‑e az állítólagosan eltérő bánásmód igazolására alkalmas indokolást, hiszen nem kérték fel arra, hogy e tekintetben gyakorolja a bírósági felülvizsgálatát.39Mivel az ilyen eltérő bánásmódra alapított érvet új érvnek kell tekinteni, nem vizsgálható meg a fellebbezés szakaszában. Ugyanis a fellebbezés keretében a Bíróság hatásköre főszabály szerint az első fokon eljáró bírák előtt megvitatott jogalapokról hozott jogi döntés értékelésére korlátozódik (a fent hivatkozott FLSmidth kontra Bizottság ítélet, EU:C:2014:284, 42. pont). Ebből következik, hogy a második jogalapot tehát valamennyi részében el kell utasítani.40A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbező által a fellebbezésének alátámasztására hivatkozott két jogalap egyikének sem lehet helyt adni, és ezért a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A Bizottság által előterjesztett, az indokolás megváltoztatása iránti kérelemről</HT></P></TI><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A Bizottság érvelése</HT></P></TI>41A Bizottság a válaszbeadványában azt kéri a Bíróságtól, hogy a megtámadott ítélet 47. pontjában kifejtett indokolást változtassa meg. Véleménye szerint a Törvényszék, mivel a tömbösített tasakokkal foglalkozó alcsoport egy találkozója valamely résztvevőjének nyilatkozatát vette alapul, amikor kizárta a fellebbező e találkozón való részvételét, holott a neve szerepelt e találkozó részvevőinek listáján, elferdítette az elé terjesztett bizonyítékokat.<TI><P><HT TYPE="ITALIC">A Bíróság álláspontja</HT></P></TI>42A Bíróság eljárási szabályzatának 116. cikke 1. §‑ának az említett kérelem benyújtásakor hatályos szövege értelmében a válaszbeadvány kérelmei arra irányulhatnak, hogy egészben vagy részben utasítsák el a fellebbezést, illetve egészben vagy részben helyezzék hatályon kívül a Törvényszék határozatát, vagy hogy egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek. Az említett szabályzat 113. cikkének 1. §‑a ugyanezeket a követelményeket fogalmazza meg a fellebbezésben foglalt kérelmek vonatkozásában is (Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 83. pont).43Márpedig a jelen ügyben a Bizottság kérelme nem a megtámadott ítélet – akár csak részbeni – hatályon kívül helyezésére irányul, hanem a fellebbező által a Törvényszék előtt hivatkozott első jogalap vizsgálata során a Törvényszék által tett megállapítás megváltoztatására, amely jogalapot egyébként a Törvényszék elutasította.44E kérelmet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI>45Az eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.46Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a fellebbező pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság részéről a jelen fellebbezés keretében felmerült költségek viselésére.A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:1)A Bíróság a fellebbezést elutasítja.2)A Bíróság a Plásticos Españoles SA‑t (ASPLA) kötelezi a jelen fellebbezés költségeinek viselésére.

Aláírások