Ideiglenes változat
MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2022. július 14.(1)
C‑31/22. P(I)., C‑32/22. P(I). és C‑74/22. P(I). sz. ügyek
Atlas Copco Airpower,
Atlas Copco AB (C‑31/22 P[I])
Anheuser‑Busch Inbev,
Ampar (C‑32/22 P[I])
Soudal NV,
Esko‑Graphics BVBA (C‑74/22 P[I])
kontra
Magnetrol International
és
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Beavatkozás – Beavatkozás tárgyában hozott határozat elleni fellebbezés – Beavatkozások megengedése a Törvényszék ítéletével szembeni fellebbezési eljárásban – Ezen ítélet hatályon kívül helyezése és az ügynek a Törvényszék elé történő visszautalása – A fellebbezési eljárás beavatkozó feleinek a visszautalást követő eljárás feleiként a Törvényszék általi hallgatólagos kizárása”
I. Bevezetés
1. A jelen ügyek kifejezetten azt a korábban még nem érintett kérdést vetik fel, hogy a Bíróság által a fellebbezési szakaszban elismert beavatkozó féli minőség fennmarad‑e a Törvényszékhez történő visszautalást követő eljárási szakaszban. Egyben arra is lehetősége adódik a Bíróságnak, hogy megfogalmazza álláspontját a beavatkozási kérelmet elutasító határozatokkal szembeni fellebbezések elfogadhatóságára vonatkozó szabályokról.
II. Jogi háttér
A. Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya
2. Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló (3.) jegyzőkönyv (a továbbiakban: az Európai Unió Bíróságának alapokmánya) 39. cikkének első bekezdése kimondja:
„A Bíróság elnöke határozhat – az ebben az alapokmányban foglalt egyes szabályoktól a szükséges mértékig eltérő és az eljárási szabályzatban megállapított gyorsított eljárással – a végrehajtásnak az [EUMSZ 278. cikkben], illetve az EAK‑Szerződés 157. cikkében előírtak szerinti felfüggesztésére irányuló kérelmekről vagy az ideiglenes intézkedéseknek az [EUMSZ 279. cikk] szerinti elrendelésére irányuló kérelmekről, továbbá a végrehajtásnak az [EUMSZ 299. cikk] negyedik bekezdése, illetve az EAK‑Szerződés 164. cikkének harmadik bekezdése szerinti felfüggesztésére irányuló kérelmekről.”
3. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének első, második és negyedik bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok és az Unió intézményei a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba beavatkozhatnak.
Ugyanez a jog az Unió szerveit és hivatalait, továbbá minden olyan egyéb személyt is megillet, aki valószínűsíteni tudja, hogy a Bíróság elé vitt jogvita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik. Természetes vagy jogi személyek nem avatkozhatnak be a tagállamok közötti, az Unió intézményei közötti, illetve a tagállamok és az Unió intézményei közötti jogvitákba.
[…]
A beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak.”
4. Az alapokmány 56. cikkének első és harmadik bekezdése a következőket írja elő:
„A[z] [Európai Unió] Törvényszék[ének] eljárást befejező határozata ellen és annak az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozata ellen a Bírósághoz a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezést lehet benyújtani.
[…]
Az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra vonatkozó perek esetét kivéve fellebbezést nyújthatnak be azok a tagállamok és uniós intézmények is, amelyek a Törvényszék előtt folyó perbe nem avatkoztak be. Ilyen esetekben ezeknek a tagállamoknak és intézményeknek a helyzete az első fokon beavatkozó tagállamok vagy intézmények helyzetével azonos.”
5. Az említett alapokmány 57. cikke a következőképpen fogalmaz:
„Minden olyan személy, akinek a beavatkozási kérelmét a Törvényszék elutasította, a kérelmet elutasító határozat közlésétől számított két héten belül fellebbezést nyújthat be a Bírósághoz.
Az eljárásban részt vevő felek a Törvényszéknek az [EUMSZ 278., EUMSZ 279. cikk] vagy [az EUMSZ 299. cikk] negyedik bekezdése, illetve az EAK‑Szerződés 157. cikke vagy 164. cikkének harmadik bekezdése alapján hozott határozatai ellen a határozat velük való közlésétől számított két hónapon belül élhetnek fellebbezéssel.
Az e cikk első két bekezdésében említett fellebbezésről a 39. cikkében említett eljárás szerint kell határozni.”
6. Ugyanezen alapokmány 61. cikkének első és második bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
Egy ügynek a Törvényszékhez való visszautalása esetén a Törvényszéket jogkérdésekben köti a Bíróság határozata.”
B. A Bíróság eljárási szabályzata
7. A Bíróság eljárási szabályzatának a „Válaszbeadvány benyújtására feljogosított felek” című 172. cikke kimondja:
„A fellebbezés kézbesítésétől számított két hónapon belül a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vevő, a fellebbezésnek való helyt adásban vagy a fellebbezés elutasításában érdekelt felek válaszbeadványt nyújthatnak be. A válaszadás határideje nem hosszabbítható meg.”
C. A Törvényszék eljárási szabályzata
8. A Törvényszék eljárási szabályzata 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja kimondja:
„(2) A jelen eljárási szabályzatban:
[…]
c) a további pontosítás nélkül használt „fél” vagy „felek” kifejezésen az eljárásban részt vevő valamennyi felet kell érteni, ideértve a beavatkozó feleket is;
[…].”
9. Ezen eljárási szabályzatnak „A beavatkozás tárgya és joghatásai” című 142. cikke a következőket írja elő:
„(1) A beavatkozás csak a felperes vagy az alperes kérelmeinek egészben vagy részben történő támogatására korlátozódhat. A beavatkozó fél nem rendelkezik ugyanazokkal az eljárási jogokkal, mint a felperes és az alperes, különösen nem a tárgyalás tartásának kérelmezéséhez való joggal.
(2) A beavatkozás az eljáráshoz képest járulékos jellegű. A beavatkozás okafogyottá válik, ha az ügyet az elállást vagy a felperes és az alperes közötti egyezséget követően a Törvényszék nyilvántartásából törlik, vagy ha a Törvényszék a keresetlevél elfogadhatatlanságát állapítja meg.
(3) A beavatkozó a jogvitát a beavatkozáskori állásában fogadja el.”
10. Az említett eljárási szabályzat „Beavatkozási kérelem” című 143. cikkének az (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A beavatkozási kérelmet a 79. cikkben említett közlemény közzétételétől számított hat héten belül kell előterjeszteni.”
11. Ugyanezen eljárási szabályzat 217. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„Ha a Bíróság által utóbb hatályon kívül helyezett határozatot azt követően hozzák meg, hogy az ügy érdemét illetően a Törvényszék előtt befejeződött az eljárás írásbeli szakasza, a Bíróság határozatának kézbesítésétől számított két hónapon belül a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek írásbeli észrevételeket nyújthatnak be arra vonatkozóan, hogy melyek a Bíróság határozatából a jogvita megoldása érdekében levonandó következtetések. [helyesen: Ez a határidő nem hosszabbítható meg].”
12. Ugyanezen szabályzat „Költségek” című 219. cikke kimondja:
„A Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről.”
III. A jogvita előzményei
13. A Belgium által alkalmazott, a többletnyereség adómentességét célzó SA.37667 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú állami támogatási programról szóló, 2016. január 11‑i (EU) 2016/1699 bizottsági határozatban (HL 2016. L 260., 61. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) az Európai Bizottság megállapította, hogy a Belga Királyság által nyújtott mentességek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatási programnak minősülnek, és azokat az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével hajtották végre. A Bizottság elrendelte az ily módon nyújtott támogatások visszafizettetését, amelyek kedvezményezettjeinek végleges jegyzékét a Belga Királyságnak utólag kellett összeállítania.
IV. A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás, valamint a felek által benyújtott kérelmek
14. A Törvényszék Hivatalához 2016. március 22‑én, illetve 2016. május 25‑én benyújtott keresetleveleikkel a Belga Királyság és a Magnetrol International NV keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.
15. A Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az eljárást befejező határozat meghozatala céljából egyesíti a T‑131/16. sz. Belgium kontra Bizottság ügyet és a T‑263/16. sz. Magnetrol International kontra Bizottság ügyet.
16. Az Európai Unió Törvényszéke 2019. február 14‑i Belgium és Magnetrol International kontra Bizottság ítéletével (T‑131/16 és T‑263/16, EU:T:2019:91) megsemmisítette a vitatott határozatot.
17. 2019. április 24‑én a Bizottság fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben.
18. A Bíróság elnöke 2019. október 15‑i végzésével megengedte a Soudal NV, az Esko‑Graphics BVBA, a Flir Systems Trading Belgium BVBA, az Anheuser‑Busch InBev SA/NV, az Ampar BVBA, az Atlas Copco Airpower SAS, az Atlas Copco AB, a Wabco Europe BVBA és a Celio International NV beavatkozását a Magnetrol International kérelmeinek támogatása végett.
19. A Bíróság a 2021. szeptember 16‑i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletével (C‑337/19 P, EU:C:2021:741)
– hatályon kívül helyezte az Európai Unió Törvényszéke 2019. február 14‑i Belgium és Magnetrol International kontra Bizottság ítéletét (T‑131/16 és T‑263/16, EU:T:2019:91);
– elutasította a T‑131/16. sz. ügyben hivatkozott első és második jogalapot, valamint a T‑263/16. sz. ügyben hivatkozott első jogalapot és a harmadik jogalap első részét;
– az ügyet visszautalta a Törvényszék elé, hogy az határozzon a T‑131/16. sz. ügyben hivatkozott harmadik‑ötödik jogalapról, illetve a T‑263/16. sz. ügyben hivatkozott második jogalapról, a harmadik jogalap második és harmadik részéről, továbbá a negyedik jogalapról, és
– a költségekről nem határozott.
20. A Soudal és az Esko‑Graphics, valamint az Atlas Copco Airpower és az Atlas Copco, az Anheuser‑Busch Inbev és az Ampar 2021. november 16‑án, illetve 25‑én kelt leveleikben észrevételeket nyújtottak be a Törvényszékhez a 2021. szeptember 16‑i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletből (C‑337/19 P, EU:C:2021:741) a jogvita megoldása tekintetében levonandó következtetésekre vonatkozóan.
21. 2021. december 17‑én az Atlas Copco Airpower, az Atlas Copco, az Anheuser‑Busch Inbev, az Ampar Soudal és az Esko‑Graphics kézhez kapta a Törvényszék Hivatalának 2021. december 6‑án kelt levelét, amelyben arról tájékoztatták őket, hogy mivel ezek az észrevételek nem minősülnek a Törvényszék eljárási szabályzata szerinti iratnak, a Törvényszék eljáró tanácsának elnöke úgy határozott, hogy azokat az ügy iratanyagához nem csatolja.
22. E hat társaság a Törvényszék elnökének és tagjainak címzett 2021. december 29‑i levelében a Bíróság elnöke 2019. október 15‑i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International végzésének (C‑337/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:915) indokolására és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatára hivatkozva egyrészt a Törvényszék azon „tévedésének” (oversight) kiigazítását kérte, hogy megtagadta az észrevételeiknek az ügy iratanyagához való csatolását, másrészt pedig azt, hogy beavatkozói jogállásukat erősítsék meg a Törvényszék előtti eljárásban.
23. Ebben a levélben a hat társaság öt napon belüli választ kért, mivel kötve voltak ahhoz a rögzített határidőhöz, ami az ügyben a beavatkozói jogállásuk elismerésének bármely – akár hallgatólagos – megtagadásával szembeni fellebbezés benyújtására nyitva állt.
24. 2022. január 10‑én az Atlas Copco Airpower és az Atlas Copco, valamint az Anheuser‑Busch Inbev és az Ampar fellebbezést nyújtott be a C‑31/22. P., illetve a C‑32/22. P. sz. ügyben.
25. 2022. január 11‑i levelében a Törvényszék hivatalvezetője visszaigazolta a Soudal és az Esko‑Graphics 2021. december 29‑i levelének kézhezvételét, és felhívta a figyelmüket arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata a Bíróság előtt a C‑337/19. P. sz. eljárásban beavatkozóként részt vevő felek számára nem ad lehetőséget arra, hogy a T‑263/16. RENV. sz. ügyben észrevételeket nyújtsanak be.
26. 2022. január 28‑án a Soudal és az Esko‑Graphics fellebbezést nyújtott be a C‑74/22. P. sz. ügyben.
27. Az Atlas Copco Airpower és az Atlas Copco azt kéri, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a Törvényszék 2021. december 6‑i levelében foglalt, nekik címzett határozatot, és
– rendelje el, hogy az Atlas Copco Airpower és az Atlas Copco a T‑263/16. RENV. sz. ügyben azt követően is megőrizze beavatkozói jogállását, hogy a Bíróság az említett ügyet visszautalta a Törvényszék elé.
28. Az Anheuser‑Busch Inbev és az Ampar azt kérik, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a Törvényszék 2021. december 6‑i levelében foglalt, nekik címzett határozatot, és
– rendelje el, hogy az Anheuser‑Busch Inbev és az Ampar a T‑263/16. RENV. sz. ügyben azt követően is megőrizze beavatkozói jogállását, hogy a Bíróság az említett ügyet visszautalta a Törvényszék elé.
29. A Soudal és az Esko‑Graphics azt kéri, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a Törvényszék 2021. december 6‑i levelében foglalt, nekik címzett határozatot;
– rendelje el, hogy írásbeli észrevételeiket csatolják az ügy iratanyagához, és
– állapítsa meg, hogy a Soudal és az Esko‑Graphics a T‑263/16. RENV sz. ügyben azt követően is megőrzi beavatkozói jogállását, hogy a Bíróság az említett ügyet visszautalta a Törvényszék elé.
30. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– nyilvánítsa a fellebbezéseket elfogadhatatlannak;
– ennek hiányában utasítsa el a fellebbezéseket mint megalapozatlanokat;
– kötelezze a fellebbezőket a költségek viselésére.
31. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.
V. Elemzés
A. Az elfogadhatóságról
1. A C‑31/22. P. és a C‑32/22. P. sz. ügyekben benyújtott fellebbezések elfogadhatóságáról
32. A Bizottság azt állítja, hogy a C‑31/22. P. és C‑32/22. P. sz. ügyekben benyújtott fellebbezések elfogadhatatlanok, mivel azok az Európai Unió Bírósága alapokmányának 57. cikkén alapulnak. Ez a rendelkezés arra ad lehetőséget, hogy a Törvényszék beavatkozási kérelmet elutasító határozatával szemben fellebbezést nyújtsanak be, a Törvényszék pedig ebben a két ügyben nem hozott ilyen határozatot. A Törvényszék mindössze arról határozott, hogy az Atlas Copco Airpower és az Atlas Copco, valamint az Anheuser‑Busch Inbev és Ampar által előterjesztett írásbeli észrevételeket nem csatolja a T‑263/16. RENV. sz. ügy iratanyagához.
33. Elöljáróban – a Bizottsághoz hasonlóan – megjegyzem, hogy a Törvényszék 2021. december 6‑i levelének célja az volt, hogy tájékoztassa az Atlas Copco Airpower és az Atlas Copco, valamint az Anheuser‑Busch Inbev és az Ampar társaságot arról, hogy az általuk benyújtott észrevételek nem kerültek nyilvántartásba vételre, mivel azok nem minősülnek a Törvényszék eljárási szabályzata szerinti iratoknak. Ezenkívül az is kétségtelen, hogy az Atlas Copco Airpower és az Atlas Copco, valamint az Anheuser‑Busch Inbev és az Ampar nem nyújtott be formális beavatkozási kérelmet. Formai szempontból tehát a megtámadott levélben foglalt határozat nem a beavatkozási kérelem elutasítása, és mint ilyen, első ránézésre nem is tűnik megfellebbezhetőnek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 57. cikke alapján.
34. Mindazonáltal e rendelkezés formalista értelmezése véleményem szerint nem kielégítő. Tekintettel ezen ügyek igen sajátos körülményeire, amelyeket többek között az jellemez, hogy a szóban forgó társaságok jogosan hihették, hogy az ügy visszautalásának szakaszában is megőrzik a beavatkozó féli minőségüket, pusztán az a tény, hogy a Törvényszék határozata nem tagadja meg tőlük kifejezetten a beavatkozó féli minőséget, álláspontom szerint önmagában nem zárhatja ki azt, hogy valójában – ha hallgatólagosan is – ez a helyzet áll fenn.
35. Az Atlas Copco Airpower és az Atlas Copco, valamint az Anheuser‑Busch Inbev és az Ampar ugyanis „a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése alapján” – tehát a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felekre vonatkozó rendelkezés alapján – nyújtotta be észrevételeit. Ebben az értelemben beavatkozó félként e minőségükre hivatkoznak.
36. E körülmények között a Törvényszék azon határozata, hogy ezen észrevételeket nem csatolja az iratanyaghoz, hallgatólagosan, de szükségszerűen azt a határozatot is magában foglalja, hogy az Atlas Copco Airpowertől és az Atlas Copcótól, valamint az Anheuser‑Busch Inbevtől és Ampartól megtagadja a beavatkozó féli minőséget.
37. Egy ilyen hallgatólagos határozat, amely véleményem szerint ugyanolyan joghatásokkal jár, mint a beavatkozási kérelmet elutasító határozat vagy a beavatkozást megszüntető határozat, ez utóbbihoz hasonlóan – az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 57. cikke alapján – fellebbezés tárgyát képezheti.
38. Ezt az érvet az is megerősíti, hogy e rendelkezés általam javasolt értelmezése az egyetlen valódi megoldás arra, hogy a bírói jogvédelem azon beavatkozást kérelmező felek számára is biztosított legyen, akiknek a beavatkozó féli minőségét a Bíróság elismerte, és végső soron arra, hogy az ezen alapokmány 40. cikkében biztosított beavatkozáshoz való jog tényleges érvényesülését biztosítsák, mivel ezen kívül semmilyen más jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésükre.
39. Egyrészt úgy vélem, hogy a Bíróság előtt beavatkozói minőséggel rendelkező féltől nem lehet megkövetelni, hogy a Törvényszék előtt formális beavatkozási kérelmet nyújtson be kizárólag abból a célból, hogy később fellebbezést nyújthasson be az e kérelmet elutasító határozat ellen, amelynek meghozatalára a rendszerből fakadóan sor kerül. A kérelem benyújtására ugyanis mindig késedelmesen – a Törvényszék eljárási szabályzatának 143. cikkében előírt –, az adott keresetlevél közzétételétől számított hat hetes jogvesztő határidőn túl fog sor kerülni.
40. Másrészt, jogorvoslati lehetőségként a Törvényszék eljárást megszüntető határozata ellen benyújtott keresettel sem tudnak élni, mivel ilyen keresetet csak a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek, tehát azok a felek nyújthatnak be, akiknek a beavatkozó féli minőségét a Törvényszék előtt már elismerték.
41. E körülmények között úgy vélem, hogy a C‑31/22. P. sz. és a C‑32/22. P. sz. ügyekben benyújtott fellebbezéseket elfogadhatónak kell nyilvánítani.
2. A C‑74/22. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés elfogadhatóságáról
42. A Bizottság úgy véli, hogy a C‑74/22. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés elfogadhatatlan. Egyrészről rámutat arra, hogy a fellebbezéssel érintett határozat nem tartozik az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikkében említett kategóriák egyikébe sem, így a Soudal és az Esko‑Graphics nem alapíthatja fellebbezését erre a rendelkezésre.
43. Másrészről arra hivatkozik, hogy még ha azt feltételezzük is, hogy a fellebbezést át lehet minősíteni „az Európai Unió Bírósága alapokmányának 57. cikke alapján benyújtott fellebbezés[nek]” – amit a Bizottság vitat –, a fellebbezést a C‑31/22. P. és C‑32/22. P. sz. ügyekben kifejtettekkel azonos okok miatt el kell utasítani. A Bizottság szerint az ilyen fellebbezés mindenképpen elkésett.
44. Véleményem szerint a fellebbezést, amennyiben az az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikkén alapul, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a megtámadott határozat sem az eljárást nem zárja le, sem pedig a hatáskör hiányára vagy a kérelem elfogadhatatlanságára alapozott kifogásra vonatkozó közbenső kérdésről nem rendelkezik.
45. Egyrészt meg kell állapítani, hogy a T‑263/16. RENV. sz. ügy vizsgálata a Törvényszék előtt a megtámadott határozat elfogadását követően folytatódik, amely határozat a jogvita egyetlen érdemi részét sem érinti.
46. Másrészt, noha a beavatkozási kérelemmel kapcsolatos nézeteltérések valóban közbenső eljárási kérdésnek minősülnek, azonban nem a kérelem elfogadhatatlanságára vagy a hatáskör hiányára alapozott kifogásra vonatkoznak, tehát nem minősülnek olyan közbenső eljárási kérdésnek, amelyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke nevesít. A kérelem elfogadhatatlanságára vagy a hatáskör hiányára vonatkozó kifogásokra ugyanis mind a Törvényszék, mind a Bíróság előtti eljárásban különös szabályok vonatkoznak,(2) és arra irányulnak, hogy az eljáró bíróság az ügy érdemét nem érintve hozzon eljárást befejező döntést. Éppen az, hogy az eljárás befejezését eredményezhetik, indokolja, hogy az ilyen határozatokkal szemben benyújtott fellebbezésekre ugyanaz a rendszer vonatkozik, mint azon fellebbezésekre, amelyekkel a bíróság érdemi vizsgálatát követően meghozott eljárást befejező határozatát támadják.
47. A beavatkozással kapcsolatos közbenső kérdések azonban más természetűek. Amint azt a Törvényszék eljárási szabályzata hangsúlyozza, a beavatkozás az alapeljáráshoz képest járulékos jellegű,(3) és az azzal kapcsolatos határozatok semmiképpen sem szüntethetik meg az alapeljárást.
48. E körülmények között úgy vélem, hogy a megtámadott határozat nem képezheti az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke szerinti fellebbezés tárgyát, így a C‑74/22. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezést e tekintetben elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
49. Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is következik, hogy a kereset hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a bíróság a keresetet – annak egészének értékelése alapján – a felperes által kifejezetten adott megnevezéstől eltérően is értelmezheti.(4) Hasonlóképpen, arra is volt már példa, hogy a Bíróság két alternatív jogalapot is megvizsgált egy fellebbezés esetében, anélkül hogy a fellebbező által megjelölt jogalapra szorítkozott volna.(5)
50. Ezért úgy vélem, hogy a Bíróság a fellebbezés hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a szóban forgó fellebbezést „az Európai Unió Bírósága alapokmányának 57. cikke szerinti fellebbezésnek” minősítheti, mivel a felek állításaiból egyértelműen kitűnik, hogy e fellebbezéssel a Törvényszék azon határozatát támadják, amely a beavatkozó féli minőséget tagadja meg tőlük.
51. Ez az átminősítés azonban véleményem szerint nem teszi lehetővé a C‑74/22. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés elfogadhatóságának a megállapítását. A Bizottsághoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy ez a fellebbezés mindenképpen elkésett.
52. Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 57. cikke értelmében a Soudalnak és az Esko‑Graphicsnak a beavatkozási kérelmet elutasító vagy a beavatkozást megszüntető határozattól számított – a távolságra tekintettel járó tíznapos átalányhatáridővel meghosszabbított – két héten belül kellett volna benyújtania a fellebbezését.
53. Márpedig a szóban forgó, kérelmet elutasító határozatot a Törvényszék 2021. december 6‑án kelt, a felekkel 2021. december 17‑én közölt levele tartalmazza. A Törvényszék ugyanis – bár hallgatólagosan, de szükségképpen – ezzel a levéllel tagadta meg a Soudal és az Esko‑Graphics beavatkozó féli minőségét, így a fellebbezést legkésőbb 2022. január 10‑én kellett volna benyújtani.
54. A fellebbezés ezért véleményem szerint elfogadhatatlan, mivel elkésett.
55. Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a felek egyik arra vonatkozóan előterjesztett érve sem, amely szerint egyrészt a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő kezdő időpontja nem a 2021. december 6‑i, hanem a 2022. január 11‑i levél volt, másrészt pedig, hogy a Soudal és az Esko‑Graphics részéről menthető tévedés merült fel.
56. Ami először is a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő kezdő időpontját illeti, megjegyzem, hogy a Törvényszék 2022. január 11‑i második levele pusztán megerősítő jellegű. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely határozat akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi aktushoz képest, és azt nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat.(6)
57. Márpedig a 2022. január 11‑i levél csupán válasz a Soudal és az Esko‑Graphics annak megerősítése iránti kérelmére, hogy az eljárásban beavatkozó félként továbbra is részt vehetnek, és ebben a Törvényszék a 2021. december 6‑i levélben foglalt következtetéseinek megismétlésére szorítkozik. Megjegyzem továbbá, hogy a Soudal és az Esko‑Graphics maguk is kiemelik a Bíróság kérdéseire adott válaszukban, hogy „a második levél megerősítette az első levél tartalmát”.
58. A 2022. január 11‑i levél tehát csupán a 2021. december 6‑i levelet megerősítő határozat, következésképpen nem tekinthető a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő kezdő időpontjának.
59. Másodszor, ami az Európai Unió Bírósága alapokmányának 57. cikke szerinti jogorvoslati határidő tekintetében a menthető tévedés fennállását illeti, a Bíróság a keresetindítási határidőkre vonatkozó szabályozás keretében következetesen úgy ítéli meg, hogy a „menthető tévedés” fogalma, amely lehetőséget nyújt a határidőktől való eltérésre, csak kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen azokra, amikor az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben okozta a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését.(7)
60. Véleményem szerint e körülmények nem állnak fenn. Kétségtelen, hogy a Törvényszék 2021. december 6‑i levelében foglalt határozata nem egyértelmű, amennyiben az nem tagadja meg kifejezetten a Soudal és az Esko‑Graphics beavatkozó féli minőségét. Mindazonáltal ez a kétértelműség önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését okozza.
61. Különösen azt kívánom kiemelni, hogy a Soudal és az Esko‑Graphics a Törvényszék 2021. december 6‑i levelére válaszul arra irányuló kérelmet nyújtott be a Törvényszékhez, hogy az igazítsa ki azt a mulasztást, amelyből fakadóan nem fogadta el észrevételeiket, és erősítse meg beavatkozó féli minőségüket.
62. Ennél is nagyobb jelentőséggel bír az a tény, hogy a Törvényszékhez 2021. december 29‑én intézett levelében a Soudal és az Esko‑Graphics azt kérte, hogy a Törvényszék öt napon belül válaszoljon annak megerősítése iránti kérelmükre, hogy érintett félnek minősülnek, ugyanis ennek a Törvényszék általi elutasítása esetén „a beavatkozó féli minőségüket hallgatólagosan megtagadó határozattal szemben az előírt határidőn belül fellebbezést kellene benyújtaniuk”.
63. Mindezekből tehát azt a következtetést kell levonni, hogy nemcsak, hogy a Soudal és az Esko‑Graphics helyesen értelmezték a Bíróság 2021. december 6‑i levelét, amely hallgatólagosan, de szükségképpen megtagadta tőlük az érintett féli minőséget, hanem ráadásul teljes mértékben tisztában voltak az ilyen határozat elleni fellebbezés benyújtásának határidejével, és elsődleges szándékuk az volt, hogy ezt a megállapított határidőn belül megtegyék.
64. Az, hogy e fellebbezés benyújtására határidőn túl került sor, tehát nem a Törvényszék 2021. december 6‑i levelében foglalt határozat kétértelműségéből eredeztethető menthető tévedés, hanem az kizárólag a Soudal és az Esko‑Graphics magatartásának tudható be.
65. E körülmények között úgy vélem, hogy a C‑74/22. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezést – annak elkésettsége miatt – mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
B. Az ügy érdeméről
66. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az ügy érdemére vonatkozó, alább kifejtendő megfontolások kizárólag a C‑31/22. P. és a C‑32/22. P. sz. ügyre vonatkoznak, mivel úgy vélem, hogy a C‑74/22. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezést elfogadhatatlannak kell tekinteni. Szeretném ugyanakkor pontosítani, hogy amennyiben a Bíróság nem ért egyet az elemzésemmel, az alábbi megfontolások erre az ügyre is alkalmazhatók lehetnek.
67. Fellebbezésük alátámasztására az Atlas Copco Airpower, az Atlas Copco, az Anheuser‑Busch Inbev és az Ampar (a továbbiakban: fellebbezők) egyetlen, két részre osztható jogalapra hivatkoznak. Az egyedüli jogalap első részében arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelmen kívül hagyta saját ítélkezési gyakorlatát, amelynek értelmében azok a felek, akiknek a fellebbezés során a beavatkozást megengedték, a Törvényszék elé visszautalt eljárásban megtartják e féli minőségüket. Az egyedüli jogalap második részében a fellebbezők ezenkívül arra mutatnak rá, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta saját eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdését. Álláspontjuk szerint a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a „Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek” kifejezés, amely a Bíróság általi visszautalást követően az észrevételeik előterjesztésére jogosult felekre vonatkozik, magában foglalja azokat a feleket is, akiknek a fellebbezési eljárásban a beavatkozást megengedték.
68. Mivel az egyedüli jogalap mindkét része a beavatkozó féli jogállás folytonosságának a kérdésére vonatkozik, azokat együttesen vizsgálom.
69. Elemzésemet annak kiemelésével kezdem, hogy bár a beavatkozásra irányadó jogszabályok szövege nem egyértelmű a beavatkozó féli minőség folytonosságának kérdését illetően (1. szakasz), a beavatkozással kapcsolatos ítélkezési gyakorlat hasznos és amellett szóló támpontokat ad, hogy a beavatkozó féli minőség a visszautalást követő eljárási szakaszban is fennmarad (2. szakasz). Kifejtem majd, hogy véleményem szerint ez az állandóság a fellebbezés és a visszautalás nyomán zajló eljárások funkcionális folytonosságából is következik (3. szakasz). Végezetül néhány megállapítást teszek az általam javasolt megoldás és az úgynevezett „irányadó” ügyekből adódó gyakorlat közötti kapcsolatra vonatkozóan (4. szakasz).
1. A beavatkozással kapcsolatos jogszabályok szövegének kétértelműségéről
70. A Bíróság előtt elismert beavatkozói jogállás visszautalást követő eljárásban való folytonosságának kérdése közvetlenül kapcsolódik a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikke (1) bekezdésének értelmezéséhez, amely a hatályon kívül helyezés nyomán a visszautalást követő eljárást szabályozza.
71. E rendelkezés felhatalmazza „a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő feleket” arra, hogy írásbeli észrevételeket nyújtsanak be a Bíróság visszautalásra vonatkozó határozatából levonandó következtetésekre vonatkozóan(8) akkor, ha az ügy érdemére vonatkozó írásbeli szakasz a fellebbezési eljárás előtt lezárult. Amennyiben a „Törvényszék előtti eljárásban részt vevő feleken” a Törvényszék előtt beavatkozó feleket is érteni kell,(9) továbbra is kérdés, hogy ez azon beavatkozó felekre is vonatkozik‑e, akiknek a Bíróság a fellebbezési szakaszban megengedte a beavatkozást.
72. Márpedig a beavatkozásra irányadó jogszabályszövegek nem adnak egyértelmű választ erre a kérdésre, és a fellebbezés szakaszában megengedett beavatkozás folytonosságáról rendelkező kifejezett rendelkezés hiányában felmerül a kérdés, hogy a jogszabályszövegek hallgatását nem úgy kell‑e értelmezni, mint amely hallgatólagosan azt erősíti meg, hogy a beavatkozó féli minőség a Bíróság előtti eljárás befejeztével megszűnik.
73. Ezt az értelmezést erősítheti az a tény, hogy a vonatkozó rendelkezések hasonló esetekben a beavatkozás folytonosságát expressis verbis erősítik meg. Egyrészt nincs kétség afelől, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése értelmében azok a felek, akiknek a Törvényszék előtti érdemi eljárásban megengedték a beavatkozást, jogosultak a visszautalást követő eljárásban beavatkozni. Másrészt a Bíróság eljárási szabályzatának 172. cikke úgy rendelkezik, hogy a Törvényszék előtt az ügy érdemében beavatkozó felek beavatkozhatnak a fellebbezési eljárásba, feltéve, hogy ehhez érdekük fűződik. Az olyan, ezzel egyenértékű, ellentétes helyzetre vonatkozó rendelkezés hiányában, amely egyértelműen a Bíróság által a fellebbezési szakaszban megengedett beavatkozás folytonosságát erősítené meg, a contrario a beavatkozó féli minőség megszűnésére mutató értelmezés szűrhető le.
74. Véleményem szerint azonban ez az értelmezés vitatható. Először is, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének második bekezdéséből világosan kitűnik, hogy a beavatkozási jog feltétele, hogy a beavatkozó félnek érdeke fűződjön a jogvita kimeneteléhez. Márpedig ha ilyen érdek fennáll a fellebbezési eljárás szakaszában, amiről a Bíróság eljárási szabályzatának 172. cikke kifejezetten rendelkezik, akkor semmi nem enged arra következtetni, hogy ez az érdek a visszautalás időpontjában megszűnne, hiszen ez éppen azt jelenti, hogy a jogvita kimenetele nem eldöntött.(10)
75. Továbbá, bár igaz, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének és 56. cikke harmadik bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében a tagállamok és az uniós intézmények, mint „kiváltságos” beavatkozók a fellebbezési eljárásba mindig beavatkozhatnak,(11) e rendelkezésből a contrario nem lehet arra következtetni, hogy a nem kiváltságos felek soha ne avatkozhatnának be, mindössze arról van szó, hogy e beavatkozás feltétele a jogvita kimeneteléhez fűződő érdek fennállása.
76. Végül, tekintettel a beavatkozó félnek a jogvita kimeneteléhez fűződő bizonyított érdekére – amelyet a Bíróság a fellebbezési szakaszban megerősített –, a visszautalást követő eljárásban az új beavatkozási kérelem hasznos előterjesztésének lehetetlensége – tekintettel a jogvesztő határidőre –(12) értelmezhető úgy, mint amely a beavatkozás folytonos jellegét erősíti meg.
77. E körülmények között úgy vélem, hogy a jogszabályszövegek önmagukban nem teszik lehetővé a beavatkozó féli minőségnek a visszautalást követő eljárás szakaszában való folytonosságára vonatkozó kérdés megválaszolását. Ezért a beavatkozás időtartamára vonatkozó problémakört az ítélkezési gyakorlat fényében fogom megvizsgálni, amely véleményem szerint hasznos elemeket tartalmaz a Bíróság elé terjesztett kérdés megoldásához.
2. A beavatkozás időtartamára vonatkozó ítélkezési gyakorlatról
78. Első ránézésre az ítélkezési gyakorlat által kialakított megoldások ellentmondásosnak tűnhetnek. A beavatkozási jog alapjául szolgáló, a jogvita kimeneteléhez fűződő érdek szempontjából azonban koherensek.
79. E megoldások közül az első a Törvényszék fellebbezők által hivatkozott ítélkezési gyakorlatából következik, amely szerint azok a felek, akiknek a fellebbezés során a beavatkozást megengedték, megőrzik e jogállásukat a visszautalást követő eljárásban, ami lehetővé teszi számukra többek között, hogy előterjesszék a Bíróság ítéletéből levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiket. Szemben azzal, amit a Bizottság az írásbeli észrevételeiben állít, e megoldás nem két, ezt kifejezetten megállapító és megerősítő elszigetelt ítéleten alapul,(13) hanem a Törvényszék elé visszautalt számos ügyben a beavatkozó felekkel szemben tanúsított bánásmódból is erre lehet következtetni.(14) A Spanyolország és társai kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügyben a Törvényszék által kifejtett indokolással összhangban,(15) e megoldás a megfelelő igazságszolgáltatás elvéből fakadó megfontolásokon alapul, amennyiben az a Bíróság általi visszautalást követően a jogvita folytonosságát segíti elő.
80. Az ítélkezési gyakorlatban kialakított második megoldás azt teszi lehetővé a jogvitában részt vevő felek számára, hogy az eljárás korábbi szakaszában megengedett beavatkozás elfogadhatatlanságára hivatkozzanak. A jogvitába való beavatkozásnak a korábbi megengedése nem zárja ki, hogy az eljárást befejező ítéletben(16) vagy a fellebbezési eljárás keretében(17) újra megvizsgálják e beavatkozás elfogadhatóságát. Ebből következik, hogy a beavatkozási jog megszerzése nem végleges, és minden olyan esetben újravizsgálható, amikor a körülményekben olyan változás történik, amely a jogvita kimeneteléhez fűződő érdek elvesztését eredményezi.(18)
81. Hangsúlyozom, hogy ezek az ítélkezési gyakorlatban kialakított megoldások nem kifejezetten az uniós bíróságok előtti eljárást szabályozó dokumentumokból következnek. E megoldások ugyanakkor a beavatkozási jog mögött húzódó logikára támaszkodnak, amely jog elismerése a jogvita kimeneteléhez fűződő közvetlen és fennálló érdek meglétén alapul.(19) A Törvényszék ugyanis főszabály szerint akkor engedi meg a fellebbezési eljárásban beavatkozóként elismert feleknek a visszautalást követő eljárásban való részvételét, ha ezen érdekük a jogvita végleges lezárásáig fennmarad. És éppen amiatt, hogy ezen érdek az eljárás során a körülmények esetleges megváltozásával megszűnhet, a felek az eljárás során bármikor vitathatják a korábban megengedett beavatkozás elfogadhatóságát.
82. A beavatkozással kapcsolatos jogszabályszövegekből és ítélkezési gyakorlatból tehát az következik, hogy a beavatkozó féli jogállás az érintett fél számára a jogvita kimeneteléhez fűződő érdekét tükröző eljárási jogot és ahhoz kapcsolódó eljárási garanciákat biztosít, és hogy ez a jogállás bármikor megkérdőjelezhető, ha a körülmények későbbi megváltozása folytán az érintett ezen érdeke megszűnik.
83. A Törvényszék határozatának részleges hatályon kívül helyezése és az ügy azt követő visszautalása esetén véleményem szerint ebből az következik, hogy az a fél, akinek a fellebbezés szakaszában megengedték a beavatkozást, főszabály szerint megőrzi a beavatkozó féli minőségét, mivel a fellebbezés kimeneteléhez fűződő érdeke szükségszerűen fennmarad az ügy végleges elbírálásáig.
3. A visszautalási szakban az eljárás funkcionális folytonosságáról
84. A jogvita kimeneteléhez fűződő érdek e fennmaradása egyébiránt a fellebbezési eljárás és a visszautalást követő eljárás közötti funkcionális folytonosságból is következik, mivel az utóbbi az előbbi eljárás következtetéseinek levonására szolgál.
85. Egyrészt a Törvényszék eljárási szabályzatának 219. cikke is erre a folytonosságra mutat rá azzal, hogy a Törvényszék számára tartja fenn a beavatkozó fél részéről a fellebbezési eljárásban felmerült költségekről való döntést, mivel a beavatkozás eredményét csak a jogvita végleges eldöntésekor lehet teljes mértékben értékelni.
86. Másrészt, véleményem szerint ez a folytonosság abból a lehetőségből is következik, hogy a fellebbezést követően maga a Bíróság is érdemben dönthet az ügyben, mivel az ügyet csak akkor utalja vissza a Törvényszék elé, ha a per állása nem engedi meg a határozathozatalt. Az ilyen visszautalás tehát teljes mértékben az ügy Törvényszék előtti elbírálásának állásától függ, és véleményem szerint nem tekinthető úgy, hogy a visszautalás tárgyát képező ügy elkülönülne a visszautalását elrendelő fellebbezéstől, jóllehet az eljárás szükségszerűen külön eljárásnak minősül, amennyiben arról a Bíróság dönt.
87. E tekintetben megjegyzem, hogy ha el kellene utasítani azt, hogy a beavatkozó féli minőség a visszautalási szakaszban fennmarad, az szükségképpen disszimmetrikus bánásmódot eredményezne – a pernek a fellebbezési szakasza lezárultát követő állásától függően – azon felekkel szemben, akiknek a beavatkozását a Bíróság előtti eljárásban megengedték. Abban az esetben, ha a Bíróság a fellebbezés nyomán érdemben határoz, úgy azoknak a feleknek a beavatkozása, akiknek a beavatkozását a fellebbezés során megengedték, a jogvita végleges megoldásáig megengedett. Ellenkező esetben a visszautalást követő eljárásban elvesztik e jogállásukat. Véleményem szerint ilyen különbségtétel a beavatkozó felek részére elismert jogok között nem indokolt. Egyébiránt abban az esetben, ha a visszautalást követően másodszor is fellebbezésre kerülne sor, az a Bíróság előtt egymást követően akár két beavatkozásra is lehetőséget adna, úgy, hogy mindeközben az érintett fél részvétele a Törvényszék előtt folytatott vitában kizárt. A peres jogállás ebből adódó feldarabolása álláspontom szerint nehezen igazolható a beavatkozási jog általános rendszerére tekintettel, amely a beavatkozó fél jogvita kimeneteléhez fűződő érdekének figyelembevételén, valamint a fellebbezési eljárás és a visszautalást követő eljárás közötti funkcionális folytonosságon alapul.
88. E körülmények között az ítélkezési gyakorlat által kialakított egybehangzó megoldásokból, valamint a fellebbezési eljárás és az azt követő visszautalás közötti folytonosságból levont rendszerszintű megállapítások véleményem szerint amellett szólnak, hogy a beavatkozó féli minőség a Bíróság általi visszautalást követően is fennmarad, kivéve, ha a körülmények későbbi megváltozása miatt a beavatkozáshoz fűződő érdek esetleg megszűnik.
4. Az „irányadó ügyek” gyakorlatával kapcsolatos további megfontolások
89. Emlékeztetőül, az úgynevezett irányadó ügyek gyakorlata azt jelenti, hogy a szóban forgó ügyet kiemelten kezelik, míg a hasonló ügyekben az irányadó ügy megoldásáig az eljárást felfüggesztik. E gyakorlat azáltal, hogy a peres kérdések koncentrációját segíti elő, a hasonló ügyek összességének egységes és hatékony kezelését biztosítja a Törvényszék erőforrásainak gazdaságos felhasználása mellett.
90. A jelen ügyben a fellebbezőkkel szemben alkalmazott bánásmód tehát magyarázható a Törvényszék azon szándékával, hogy megelőzze a beavatkozásoknak a visszautalást követő szakaszban történő megengedéséből eredő esetleges késedelmeket. Mindazonáltal, az általam javasolt megoldás álláspontom szerint nem érinti a Magnetrol International kontra Bizottság (T‑263/16) ügy kiemelt jogállását, amelyet a Törvényszék irányadó ügyként jelölt meg, és amelyben a fellebbezők beavatkozó félként részt kívánnak venni.
91. Különösen a Bizottság azon érvelésével tudok nehezen egyetérteni, amely szerint a beavatkozásoknak a visszautalást követő irányadó ügyben való megengedése a fellebbezők által indított keresetekkel kezdeményezett T‑278/16. és T‑370/16. sz. ügyekben folytatott eljárás felfüggesztésének „megkerüléséhez” vezetne. Valamely beavatkozás elfogadhatóságát az érintett fél másik jogvitában betöltött szerepétől függetlenül kell megítélni, kivéve ha e jogvita kimenetele hatással van a beavatkozáshoz fűződő érdekére. Közelebbről, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felperes jogvesztése – ami megakadályozza abban, hogy a neki címzett határozatot közvetlen kereset útján támadja meg – nem zárja ki, hogy ez a fél az ugyanezen határozat másik címzettje által kezdeményezett eljárásba beavatkozzon.(20) Az a beavatkozási kérelem, amelynek e körülmények között adnak helyt, azért nem tekinthető a peres eljárás határidejének megkerülésére irányuló kísérletnek, mert a beavatkozás elfogadhatóságát kizárólag a kérelmezőnek a jogvita megoldásához fűződő érdeke alapján értékelik.
92. A fenti észrevételek fényében úgy tűnik számomra, hogy az irányadó ügy hatékony elbírálásának biztosítására irányuló törekvés(21) nem indokolja, hogy a beavatkozó felet megfosszák e minőségétől, amelynek elismerése az eljárásban való részvételét és az ebből fakadó garanciákat biztosítja számára.
93. A jelenlegihez hasonló helyzetben, amelyben a beavatkozó felek az irányadó ügyben vitatott határozat címzettjei között szerepelnek, célszerűnek tűnik továbbá a peres kérdéseknek a jogvita kimeneteléhez fűződő közvetlen érdekre hivatkozó felek beavatkozásának megengedésével történő koncentrált vizsgálata, mivel e jogvita megoldása meghatározó a felfüggesztett ügyek további kimenetele szempontjából.
VI. Végkövetkeztetés
94. A fenti megfontolások fényében azt javaslom, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a C‑74/22. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezést mint elfogadhatatlant;
– semmisítse meg az Európai Unió Törvényszékének a C‑31/22. P. és C‑32/22. P. sz. ügyekben hozott, a 2021. december 6‑án kelt levélben foglalt határozatát.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 151. cikkének (1) bekezdése.
3 A Törvényszék eljárási szabályzata 142. cikkének (2) bekezdése.
4 2011. június 28‑i Verein Deutsche Sprache kontra Tanács végzés (C‑93/11 P, nem tették közzé, EU:C:2011:429, 20. és 21. pont).
5 2019. július 29‑i Bayerische Motoren Werke és Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítélet (C‑654/17, EU:C:2019:634, 27. és 28. pont).
6 1970. április 14‑i Nebe kontra Bizottság ítélet (24/69, EU:C:1970:22, 145. pont); 1980. december 10‑i Grasselli kontra Bizottság ítélet (23/80, EU:C:1980:284); 2004. december 7‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság végzés (C‑521/03 P, nem tették közzé, EU:C:2004:778, 41. pont).
7 1994. december 15‑i Bayer kontra Bizottság ítélet (C‑195/91 P, EU:C:2017:412, 26. pont); 2010. január 14‑i SGAE kontra Bizottság végzés (C‑112/09 P, EU:C:2010:16, 20. pont).
8 Hasonló rendelkezés vonatkozik a felülvizsgálatot követő visszautalásra is (a Törvényszék eljárási szabályzata 222. cikkének (1) bekezdése).
9 A Törvényszék eljárási szabályzata 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja.
10 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően a fellebbezési eljárás végén az ügyet visszautalják a Törvényszék elé, ha a Bíróság maga nem hoz végleges határozatot az ügyben, mivel a per állása nem teszi lehetővé a határozathozatalt.
11 Lásd: Muguet‑Poullenec, G. és Domenicucci, D. P., „L'intervention devant le Tribunal après l'entrée en vigueur du nouveau règlement de procédure: entre droit d’ingérence et urgence judiciaire”, Revue Lamy de la concurrence, 45. sz., 2015.
12 A Törvényszék eljárási szabályzata 143. cikkének (1) bekezdése. Lásd még a jelen indítvány 39. pontját.
13 Lásd: 1993. március 23‑i Gill kontra Bizottság ítélet (T‑43/89 RV, EU:T:1993:24); 2020. szeptember 23‑i Spanyolország és társai kontra Bizottság ítélet (T‑515/13 RENV és T‑719/13 RENV, EU:T:2020:434).
14 Lásd többek között: 2019. szeptember 24‑i Xinyi PV Products (Anhui) Holdings kontra Bizottság ítélet (T‑586/14 RENV, EU:T:2019:668); 2018. december 14‑i Hamász kontra Tanács ítélet (T‑400/10 RENV, EU:T:2018:966); 2018. november 21‑i Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe kontra Bizottság ítélet (T‑545/11 RENV, EU:T:2018:817); 2017. január 25‑i Rusal Armenal kontra Tanács ítélet (T‑512/09 RENV, EU:T:2017:26); 2016. december 15‑i DEI kontra Bizottság ítélet (T‑169/08 RENV, EU:T:2016:733); 2015. július 2‑i Franciaország és Orange kontra Bizottság ítélet (T‑425/04 RENV és T‑444/04 RENV, EU:T:2015:450); 2015. április 14‑i Ayadi kontra Bizottság ítélet (T‑527/09 RENV, nem tették közzé, EU:T:2015:205).
15 2020. szeptember 23‑i ítélet (T‑515/13 RENV és T‑719/13 RENV, EU:T:2020:434, 65. pont).
16 Lásd: 1999. december 16‑i Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság ítélet (T‑158/96, EU:T:1999:335, 33. pont); 2000. február 10‑i Nederlandse Antillen kontra Bizottság ítélet (T‑32/98 és T‑41/98, EU:T:2000:36, 30. pont); 2009. szeptember 9‑i Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélet (T‑30/01–T‑32/01 és T‑86/02–T‑88/02, EU:T:2009:314, 95. pont); 2019. április 12‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet (T‑492/15, EU:T:2019:252, 98. pont).
17 Lásd többek között: 1999. július 8‑i Hüls kontra Bizottság ítélet (C‑199/92 P, EU:C:1999:358, 52. pont); Cosmas főtanácsnok erre az ügyre vonatkozó indítványa (EU:C:1997:358, 10–17. pont).
18 Szemléltetésképpen, az egyik leányvállalatának nyújtott állami támogatással kapcsolatos jogvitában beavatkozó anyavállalat a vitatott támogatásban részesülő vállalkozás átruházását követően elveszítheti a beavatkozó féli minőségét.
19 Lásd különösen: 2010. szeptember 13‑i Görögország és társai kontra Bizottság ítélet (T‑415/05, T‑416/05 és T‑423/05, EU:T:2010:386, 64. és 65. pont).
20 Lásd például: 2010. február 17‑i Fresh Del Monte Produce kontra Bizottság végzés (T‑587/08, EU:T:2010:42), 30–32. pont.
21 A Bíróság elnökének 2019. szeptember 10‑i Tanács kontra K. Chrysostomides & Co. és társai végzésében (C‑597/18 P, C‑598/18 P, C‑603/18 P és C‑604/18, EU:C:2019:743) a Bíróság ezzel összefüggésben arra a kockázatra hivatkozik, amelyet a beavatkozások jelentenek az irányadó ügyek elbírálása szempontjából. E végzés 19. pontjában ezzel kapcsolatban tett észrevételek azonban álláspontom szerint nem döntő jelentőségűek. A szóban forgó végzés a jelen ügyben vizsgált ügyektől lényegesen eltérő tényállásra vonatkozóan, kártérítési jogvita keretében született, és a beavatkozási kérelmek elutasítását az indokolta, hogy a beavatkozó felek érdeke nem kötődött közvetlenül a jogvitának a felperesek érdekét szolgáló megoldásához (lásd az említett végzés 14–17. pontját). A beavatkozásoknak az irányadó ügy elbírálására gyakorolt esetleges hatását a Bíróság csak járulékos jelleggel vizsgálta.