T-221/1062010TJ0221EU:T:2012:11200011188T

2012. 03. 08-Í ÍTÉLET – T-221/10. SZ. ÜGY

IBERDROLA KONTRA BIZOTTSÁG

<TI><P><HT TYPE="UC">A Törvényszék ítélete</HT> (kibővített nyolcadik tanács)</P><P><DATE ISO="20120308">2012. március 8.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: spanyol.</P></NOTE></P></TI>Megsemmisítés iránti keresetÁllami támogatásokKülföldi részesedésszerzés esetén a cégérték adózási amortizációját lehetővé tévő támogatási programA támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatVégrehajtási intézkedéseket maga után vonó aktusA személyében való érintettség hiányaElfogadhatatlanság

A T-221/10. sz. ügyben,

az Iberdrola, SA (székhelye: Bilbao [Spanyolország], képviselik: J. Ruiz Calzado, M. Núñez-Müller és J. Domínguez Pérez ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról szóló, C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) 2009. október 28-i 2011/5/EK bizottsági határozat (HL 2011. L 7., 48. o.) 1. cikke (1) bekezdésének megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

tagjai: L. Truchot elnök (előadó), M. E. Martins Ribeiro, N. Wahl, S. Soldevila Fragoso és H. Kanninen bírák,

hivatalvezető: B. Pastor hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. október 24-i tárgyalásra,meghozta a következő<TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI><TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei</HT></P></TI>12005-ben és 2006-ban előterjesztett írásbeli kérdéseivel (E-4431/05, E-4772/05, E-5800/06 és P-5509/06) az Európai Parlament több képviselője a társasági adóról szóló spanyol törvénybe a 2001. december 27-i Ley 24/2001, de Medidas Fiscales, Administrativas y del Orden Social (adójogi, közigazgatási és közrendi intézkedések elfogadásáról szóló 24/2001. sz. törvény; (BOE 313. sz., 2001. december 31., 50493. o.) bevezetett 12. cikk (5) bekezdése rendelkezéseinek állami támogatásként történő minősítéséről kérdezte az Európai Közösségek Bizottságát, amely rendelkezést átvett a 2004. március 5-i Real Decreto Legislativo 4/2004, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Impuesto sobre Sociedades (a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalásának elfogadásáról szóló 4/2004. sz. királyi rendelet; BOE 61. sz., 2004. március 11., 10951. o.; a továbbiakban: vitatott szabályozás). A Bizottság lényegében azt válaszolta, hogy a rendelkezésére álló információk alapján nem tűnik úgy, hogy a vitatott szabályozás az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozna.2A Bizottság 2007. január 15-i és 2007. március 26-i levelében tájékoztatást kért a spanyol hatóságoktól a vitatott szabályozás hatályának és hatásának értékeléséhez. 2007. február 16-i és 2007. június 4-i leveleiben a Spanyol Királyság közölte a Bizottsággal a kért információkat.32007. augusztus 28-án a Bizottsághoz faxon panasz érkezett egy gazdasági magánszereplőtől, amely szerint a vitatott szabályozás a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.42007. október 10-i határozatával (összefoglalás: HL C 311., 21. o.) a Bizottság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást a vitatott szabályozás tárgyában.52007. december 5-i levelében a Bizottság megkapta Spanyolország észrevételeit az eljárás megindításáról szóló e határozatról. 2008. január 18. és június 16. között a Bizottság harminckét érdekelt harmadik féltől, köztük a felperestől, az Iberdola SA-tól is kapott észrevételeket. 2008. június 30-i és 2009. április 22-i levelükben a spanyol hatóságok megjegyzéseket tettek az érdekelt harmadik felek észrevételeire.62008. február 18-án, 2009. május 12-én és június 8-án technikai megbeszélésekre került sor a spanyol hatóságokkal. További technikai megbeszélésekre került sor a 32 érdekelt harmadik fél közül egyesekkel.72008. július 14-i levelükben és 2009. június 16-i elektronikus levelükben a spanyol hatóságok kiegészítő tájékoztatást nyújtottak be a Bizottsághoz.8A Bizottság az eljárást az Európai Unión belüli részesedésszerzéseket illetően a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról szóló, C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) 2009. október 28-i 2011/5/EK határozattal (HL 2011. L 7., 48. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) zárta le.9A megtámadott határozat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja a vitatott szabályozást, amelynek lényege olyan adókedvezmény, amely lehetővé teszi a spanyol társaságok számára, hogy levonják az Unión belül letelepedett külföldi vállalkozásokban szerzett részesedésekből eredő cégérték amortizációját.10A megtámadott határozat 1. cikkének (2) és (3) bekezdése ugyanakkor a bizalomvédelem elvének megfelelően lehetővé teszi a vitatott szabályozás alkalmazását a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2007. december 21-i közzétételét megelőzően történt részesedésszerzések, valamint azon részesedésszerzések tekintetében, amelyek valamely szabályozó hatóság engedélyéhez kötöttek, és e hatóságot az ügyletről ezen időpont előtt értesítették, valamint amely ügyletek teljesítésére visszavonhatatlan kötelezettséget vállaltak 2007. december 21. előtt.<TI><P><HT TYPE="BOLD">Eljárás és a felek kereseti kérelmei</HT></P></TI>11A Törvényszék Hivatalához 2010. május 18-án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.12A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 30-án benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt.13A Törvényszék Hivatalához 2010. november 16-án benyújtott iratában a felperes megtette észrevételeit a Bizottság által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.142011. június 8-án az eljárási szabályzat 14. cikke alapján és a nyolcadik tanács javaslatára a Törvényszék a jelen ügyet kibővített ítélkező testület elé utalta.15A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) az előadó bíró jelentése alapján úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, hogy döntsön a Bizottság által benyújtott elfogadhatatlansági kifogásról, és kérdéseket tegyen fel a feleknek. A felek az előírt határidőn belül válaszoltak.16A 2011. október 24-i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdéseire adott válaszait.17A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését;

utasítsa el a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást;

rendelje el az eljárás folytatását, és tűzzön ki – az eljárás indokolatlan elhúzódására tekintettel – meg nem hosszabbítható határidőt a Bizottság számára ellenkérelmének előterjesztésére;

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

18A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;

a felperest kötelezze a költségek viselésére.

19A felperesnek az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételei pervezető intézkedés iránti kérelmet is tartalmaznak, amely arra irányul, hogy a Törvényszék hívja fel a Bizottságot egyrészt arra, hogy közölje vele a vitatott szabályozást igénybe vevő adóalanyokra vonatkozó azon információkéréseket, amelyeket a Spanyol Királyságnak címzett a vizsgálati eljárás során, valamint azokat a válaszokat, amelyeket ez utóbbitól kapott, másrészt pedig annak közlésére, hogy megismerhette-e a vitatott szabályozás kedvezményezettjeinek pontos számát és kilétét 2009 októberéig.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogkérdésről</HT></P></TI>20A Bizottság azt állítja, hogy a jelen kereset azon indokból elfogadhatatlan, hogy a felperes nem bizonyította sem az eljáráshoz fűződő érdekét, sem pedig azt, hogy őt a megtámadott határozat személyében érintette.21Először a Bizottság által hivatkozott második elfogadhatatlansági kifogást célszerű megvizsgálni.22Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében [b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.23Mivel a megtámadott határozatot a vizsgálati eljárás lezárásakor fogadták el, és nem a felperesnek címezték, személyében való érintettségét a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítéletében (EBHT 1963., 197. o.) meghatározott kritériumok szerint kell értékelni. Ennek megfelelően a felperesnek kell bizonyítania, hogy a megtámadott határozat őt bizonyos, egyedülálló minősége miatt, vagy valamely olyan ténybeli helyzet miatt érinti, amely minden más személytől megkülönbözteti őt, és e tény őt a határozat címzettjeivel analóg módon személyesen érintetté teszi (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-298/00. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-4087. o.] 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).24Elsődlegesen a felperes – annak bizonyítása céljából, hogy a megtámadott határozat, amely megállapítja, hogy a szóban forgó program összeegyeztethetetlen a közös piaccal, őt személyében érinti –lényegében arra hivatkozik, hogy ő a vitatott szabályozás kedvezményezettje.25Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely vállalkozás a Bizottság ágazati támogatási programot megtiltó határozata ellen főszabály szerint nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha e határozat őt csak a szóban forgó ágazathoz való tartozása miatt és az említett program potenciális kedvezményezettjeként érinti. Az ilyen határozat ugyanis a felperes vállalkozás vonatkozásában olyan általános hatályú intézkedésként jelenik meg, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek kategóriája vonatkozásában fejt ki joghatásokat (lásd a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T-309/02. sz., Acegas kontra Bizottság ügyben 2009. június 11-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).26Mindazonáltal, mivel a felperes vállalkozást a kérdéses határozat nem csupán a szóban forgó ágazatban működő vállalkozásként, vagyis az érintett támogatási program potenciális kedvezményezettjeként, hanem az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjeként is érinti, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte, az említett határozat által személyében érintett, és a határozat ellen benyújtott keresete elfogadható (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-15/98. és C-105/99. sz., Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. október 19-én hozott ítéletében [EBHT 2000., I-8855. o.] 34. és 35. pontját, valamint a Törvényszék T-75/03. sz., Banco Comercial dos Açores kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 44. pontját).27Ezért azt kell megvizsgálni, hogy a felperes valamely ágazati támogatási program keretében nyújtott, a megtámadott határozat által érintett olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjének minősül-e, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-71/09. P., C-73/09. P. és C-76/09. P. sz., Comitato Venezia vuole vivere és társai kontra Bizottság ügyben 2011. június 9-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-4727. o.] 53. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).28E tekintetben a felperes először is arra hivatkozik, hogy a görög Metal Industry of Arcadia C. Rokas, SA-ban 2008-ban és 2009-ben szerzett részesedést, és a megtámadott határozat a 2007. december 21. utáni ügyletekkel kapcsolatos támogatások kedvezményezettjei tekintetében írja elő a visszatéríttetést. Másodsorban azt állítja, hogy a 2007. december 21-ét megelőzően általa végrehajtott ügyletek tekintetében is személyében érintett.29A 2007. december 21. utáni ügyleteket illetően meg kell állapítani, hogy a felperes semmiféle bizonyítékot nem szolgáltat arra nézve, hogy a vitatott szabályozást alkalmazták az érintett görög csoportban való részesedésszerzésére. Ily módon irataiban csak a szóban forgó program alkalmazásának szándékára hivatkozik, és a tárgyaláson megerősítette, hogy egyetlen adóbevallásában sem kérte e program alkalmazását.30A felperes helyzete tehát e tekintetben nem tér el bármely más olyan vállalkozás helyzetétől, amely a vitatott szabályozás igénybevételére alkalmas ügyletet hajtott végre, tehát e program potenciális, és nem tényleges kedvezményezettjének minősül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Acegas kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51–54. pontját). Következésképpen a felperes a 2007. december 21. utáni ügyletek tekintetében nem minősül a megtámadott határozat által személyében érintettnek.31A 2007. december 21. előtti ügyletek tekintetében a felperes azt állította, hogy a vitatott szabályozás tényleges kedvezményezettje volt. Az elfogadhatatlansági kifogásra tett észrevételeihez ugyanis olyan dokumentumot csatolt, amely tanúsítja, hogy a vitatott szabályozást egy, az Egyesült Királyságban letelepedett társaságban 2007. április 23-án, illetve egy Görögországban letelepedett társaságban 2001. december 1-jén és 2005. december 1-jén történt részesedésszerzései tekintetében alkalmazta. Mindazonáltal a megtámadott határozat 1. cikkének (2) bekezdése és 4. cikkének (1) bekezdése értelmében nem vonatkozik rá az e rendeletben előírt visszatérítési kötelezettség.32E tekintetben a felperes először is azt állítja, hogy valamely felperesnek egy támogatást összeegyeztethetetlennek nyilvánító aktus általi személyében való érintettsége elismerése nem korlátozódhat arra az esetre, amikor a hivatkozott aktus e támogatás visszatérítését írja elő. A jelen ügyben azon okból érintett személyében, hogy a támogatás kedvezményezettjeinek zárt köréhez tartozik, amelyek száma és azonossága a megtámadott határozat elfogadása során meghatározható és ellenőrizhető volt. E tekintetben azt kéri, hogy a Törvényszék adjon helyt a fenti 19. pontban hivatkozott pervezető intézkedés iránti kérelemnek. Egyébiránt azt, hogy különleges helyzetét figyelembe vették, tehát személyében érintett, egyaránt bizonyítja a felperes hivatalos vizsgálati eljárásban való tevékeny részvétele, amire többek között a képviselői és a Bizottság közötti, a megtámadott határozat (11) preambulumbekezdésében említett találkozó utal, valamint az, hogy a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdése említi a Scottish Power társaságban való részesedésszerzését.33Először is emlékeztetni kell arra is, hogy az a körülmény, hogy a jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedés alkalmazandó, szám szerint vagy akár egyedileg többé-kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben nem vitatott, mint a jelen ügyben sem, hogy az intézkedés a kérdéses jogi aktusban meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-451/98. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 2001. november 22-én hozott ítéletének [EBHT 2001., I-8949. o.] 52. pontját, valamint a Törvényszék T-292/02. sz., Confservizi kontra Bizottság ügyben 2009. június 11-én hozott ítéletének [EBHT 2009., II-1659. o.] 53. pontját). Következésképpen nem kell elrendelni a felperes által kért, lényegében annak meghatározására irányuló pervezető intézkedést, hogy a Bizottság képes volt-e azonosítani a vitatott szabályozás kedvezményezettjeit.34Egyébiránt az ítélkezési gyakorlat kétségtelenül elismerte, hogy valamely felperes személyében érintett lehet a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárásban való tevékeny részvétele okán. Mindazonáltal olyan különleges helyzetekről volt szó, amelyekben a felperes egyértelműen körülírt és a határozat tárgyához szorosan kapcsolódó tárgyalói szereppel bírt, amely által olyan ténybeli helyzetben volt, amely őt minden más személytől megkülönböztette (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-319/07. P. sz., 3F kontra Bizottság ügyben 2009. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2009. I-5963. o.] 85–95. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).35Márpedig, a jelen ügyben a felperes – a többi 31 érdekelt félhez hasonlóan – csak észrevételek benyújtására szorítkozott, illetve képviselői, egyéb harmadik személy érdekeltekkel együtt, részt vettek a Bizottsággal 2008. április 16-án tartott találkozón. E körülmények nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a felperes olyan tárgyalói szereppel bírt, amely lehetővé tenné személyében való érintettségének elismerését.36Bár a felperes azt állítja, hogy e részvétele a hivatalos vizsgálati eljárásban, valamint a Scottish Powerben történt részesedésszerzésének említése a megtámadott határozatban azt bizonyítja, hogy különleges helyzetének olyan alapos tárgyalás tárgyát kellett alkotnia, amely alapján megállapítható személyében való érintettsége a Törvényszék T-9/98. sz., Mitteldeutsche Erdöl-Raffinerie kontra Bizottság ügyben 2001. november 22-én hozott ítéletének (EBHT 2001., II-3367. o.) értelmében, semmiféle olyan adatot nem szolgáltatott, amely lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy helyzete összehasonlítható az ezen ítélet alapul szolgáló ügy felperesének helyzetével.37A fent hivatkozott Mitteldeutsche Erdöl-Raffinerie kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben (80–82. pont) ugyanis a német adótörvények a Bizottság vitatott határozata által összeegyeztethetetlennek nyilvánított rendelkezése elfogadását elsősorban a felperes helyzetének különlegessége indokolta. E különleges helyzet nemcsak a német kormány és a felperes anyavállalata által benyújtott írásbeli észrevételek, hanem e kormány és a Bizottság közötti alapos tárgyalások tárgyát is képezte. Továbbá a német kormány azt javasolta a Bizottságnak, hogy csak a felperes tekintetében alkalmazza a vitatott rendelkezést, és egyénileg értesítsen minden más felet e rendelkezés minden további esetleges alkalmazásáról. A Bizottság határozatában megvizsgálta ezt a javaslatot, és megjelölte azokat az indokokat, amelyek miatt nem fogadhatta el e javaslatot.38Márpedig a jelen ügyben a felperes nem hivatkozott semmiféle olyan tényezőre, amely alapján meg lehetne állapítani olyan különleges helyzet fennállását, amely a spanyol kormány és a Bizottság közötti alapos tárgyalások tárgyát alkotta. Egyébiránt nem kétséges, hogy a vitatott szabályozás elfogadását nem a felperes feltételezetten különleges helyzetének figyelembevétele indokolta. Az a tény, hogy a Scottish Powernek a felperes általi megszerzése említésre került a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdésében, egyáltalán nem azt jelenti, hogy figyelembe vették különleges helyzetét, mivel ezen említés csak példálózó jellegű.39A felperes másodsorban azt állítja, hogy a 2007. december 21. előtti ügyleteknek a visszatéríttetési kötelezettség hatálya alól való kizárása egyfelől nem végleges a bizalomvédelem elvének értelmében a T-207/10. sz. Deutsche Telekom ügyben a megtámadott határozat rendelkező részének e része ellen benyújtott kereset okán, másfelől pedig nem köti azokat a nemzeti bíróságokat, amelyekhez versenytársai keresetet nyújtottak be.40Amint arra a Bizottság helyesen rámutat, ezen érvelésében a felperes összetéveszti a személyes érintettség követelményét az eljáráshoz fűződő érdek követelményével. Ugyanis, ha az eljáráshoz fűződő érdek elsősorban a keresetnek az uniós bírósághoz történő benyújtását követően a nemzeti bírósághoz benyújtott keresetek alapján állapítható meg (a Törvényszék T-309/04., T-317/04., T-329/04. és T-336/04. sz., TV 2/Danmark és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. október 22-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-2935. o.] 78–82. pontja), a természetes vagy jogi személy személyében való érintettségét a kereset benyújtásának napján kell vizsgálni, és kizárólag a megtámadott határozattól függ. Ily módon a valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak visszatéríttetését elrendelő határozat által személyében érintett személy megtartja e minőségét még akkor is, ha később úgy tűnik, hogy a visszatéríttetést nem érvényesítik vele szemben (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Comitato Venezia vuole vivere és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontját, valamint Trstenjak főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványa [EBHT 2011., I-4727. o.] 81. és 82. pontját).41Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a felperesnek ahhoz, hogy a megtámadott aktus által személyében érintett legyen, bizonyítania kell, hogy zárt körhöz tartozik, nevezetesen olyan csoporthoz, amely a megtámadott aktus elfogadását követően már nem növekszik (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26-án hozott ítéletének [EBHT 1990., I-2477. o.] 11. pontját, valamint a C-182/03. és C-217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2006. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-5479. o.] 63. pontját).42Ebből az következik, hogy a jelen ügyben a megtámadott határozat 1. cikke (2) bekezdésének a Törvényszék általi megsemmisítése, a vitatott támogatások ezt követő visszafizettetése a felperessel, valamint a nemzeti bíróság előtti, ebből következő eljárások, túl azon, hogy tisztán hipotetikusak – mivel a felperes a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszként, valamint a tárgyaláson is elismerte, hogy semmiféle keresetet nem nyújtott be a nemzeti bírósághoz –, nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes személyében érintett.43Egyébiránt, mivel a felperes a T-207/10. sz. ügyben benyújtott keresetre támaszkodik azon állítása tekintetében, hogy vele szemben annak megtagadása, hogy vitassa a megtámadott határozat rendelkező részének számára kedvezőtlen részét, elismerve ugyanakkor e kereset elfogadhatóságát a megtámadott határozat rendelkező részének számára kedvező részével szemben, megfosztaná őt a hatékony bírói jogvédelemtől, emlékeztetni kell arra, hogy az Unió a törvényességen alapuló unió, amelyben az intézmények aktusai ellenőrzés alá esnek a tekintetben, hogy azok a Szerződéssel és az alapvető jogokat magukban foglaló általános jogelvekkel összeegyeztethetők-e. Ezért a magánszemélyek hatékony bírói védelemre jogosultak azon jogaikat illetően, amelyeket az uniós jogrendből származtatnak. Mindazonáltal a jelen ügyben a felperes semmilyen módon nincs megfosztva a hatékony bírói védelemtől. Ugyanis, még ha a Törvényszék a jelen keresetet elfogadhatatlannak is nyilvánítja, a felperest semmi nem akadályozza meg abban, hogy a nemzeti bíróság előtti, olyan jogviták keretében, amelyek felmerülésére maga is hivatkozik, és amelyek keretében olyan jogalapokat hozhatnak fel, amelyekkel vitatják, hogy a felperest a megtámadott határozat értelmében nem terheli visszatérítési kötelezettség, az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozza a megtámadott határozat érvényességét azon az alapon megkérdőjelezve, hogy az megállapítja a vitatott szabályozás összeegyeztethetetlenségét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-443/08. és T-455/08. sz., Freistaat Sachsen és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 24-én hozott ítéletének [EBHT 2011., II-1311. o.] 55. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).44A fentiekből következik, hogy a megtámadott határozat nem érinti személyében a felperest.45A felperes másodlagosan arra hivatkozik, hogy nem köteles bizonyítani, hogy személyében érintett a megtámadott határozat által az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében. A megtámadott határozat ugyanis rendeleti jellegű jogi aktus, amely őt közvetlenül érinti, és amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.46A jelen ügyben a megtámadott határozat nem minősíthető olyan aktusnak, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket. A megtámadott határozat 6. cikkének (2) bekezdése ugyanis a határozat teljesítése érdekében hozott nemzeti intézkedéseket említ, amelyeket addig kell végrehajtani, amíg a [vitatott] program alapján nyújtott támogatást teljes egészében vissza nem fizetik. Már ezen, végrehajtási intézkedéseknek minősülő visszatérítési intézkedések puszta léte igazolja, hogy a megtámadott határozat végrehajtási intézkedéseket maga után vonó aktusnak minősül. Ezen intézkedéseket ugyanis címzettjeik vitathatják a nemzeti bíróság előtt.47Végső soron ezen intézkedéseket – adott esetben – a felperes is vitathatja, amennyiben – amint erre hivatkozik (lásd fentebb, 39. pont) – érvényesítenék vele szemben a visszatérítési kötelezettséget. Továbbá, amint azt a Bizottság a tárgyalás során hangsúlyozta, a megtámadott határozatot végrehajtó intézkedések nem szorítkoznak e visszatéríttetési intézkedésekre, hanem az összeegyeztethetetlenséget megállapító határozat végrehajtására irányuló valamennyi intézkedést is tartalmazzák, többek között azt is, amely a szóban forgó adókedvezmény iránti kérelmek elutasítását rendeli el, amely elutasítást a felperes szintén vitathat a nemzeti bíróság előtt. Következésképpen el kell utasítani a felperes azon érvelését, miszerint a megtámadott határozat nem vonna maga után, és nem is igényelne végrehajtási intézkedéseket joghatása kifejtése céljából, tekintve hogy e határozat automatikusan megakadályozza a vitatott szabályozásnak a kedvezményezettek és a Spanyol Királyság általi további alkalmazását.48Ebből következik, hogy a megtámadott határozat végrehajtási intézkedéseket von maga után, következésképpen – anélkül, hogy határozni kellene a szóban forgó határozat rendeleti jellegéről – a felperesnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó tagmondatán alapuló másodlagos érvelését el kell utasítani.49Az előzőekben foglaltak alapján tehát a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a Bizottság által felhozott, a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiányán alapuló első elfogadhatatlansági kifogást.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI>50Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségei és a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére, ez utóbbi kérelmének megfelelően.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)A Törvényszék keresetet elutasítja.2)A Törvényszék az Iberdrola, SA-t kötelezi a költségek viselésére.

Truchot

Martins Ribeiro

Wahl

Soldevila Fragoso

Kanninen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. március 8-i nyilvános ülésen.

Aláírások