(1)

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26c. cikke (5) bekezdése harmadik albekezdésének a) pontjában említett visszatekintő kiváltó események alkalmazása céljából meg kell határozni azt a kiindulópontot, amelytől kezdve a nemteljesítő kitettségek halmozott összegének növekedését vagy a halmozott veszteségek növekedését mérni kell. Általános szabályként az ügylet lezárásának napját kell a számítás kiindulópontjának tekinteni. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor az ügylet lezárásának napját nem lehet kiindulópontként figyelembe venni, többek között akkor, ha az ügylet részét képezi a lezárásának napját követő feltöltési időszak vagy az értékpapírosított portfólió létrehozására szolgáló előre meghatározott időszak. Ezekre az esetekre ezért egyedi szabályokat kell megállapítani.

(2)

Egy ügyletrészsorozat felső veszteségviselési határa (D) az a pont, amelynél a szóban forgó ügyletrészsorozat tőkeösszege az alapul szolgáló halmazban bekövetkezett veszteségek miatt teljes mértékben erodálódik. Következésképpen, amikor a fedezett ügyletrészsorozat veszteségviselővé válik, a veszteségviselési felső határ megfelelően csökken. Biztosítani kell, hogy a hitelminőség-javítást nyújtó ügyletrészsorozatok törlesztésére ne kerüljön sor már azt megelőzően, hogy az ügylet végén jelentős veszteségek merülnének fel, ezért az (EU) 2017/2402 rendelet 26c. cikke (5) bekezdése harmadik albekezdésének b) pontjában említett további visszatekintő kiváltó eseményt a legelőrébb sorolt fedezett ügyletrészsorozat felső veszteségviselési határának csökkenéséhez kell kapcsolni, ezáltal a legelőrébb sorolt fedezett ügyletrészsorozat az ügylet teljes időtartama alatt garantálja a hitelminőség-javítást az értékpapírosítást kezdeményező által megtartott előrébb sorolt ügyletrészsorozatokhoz viszonyítva. Ugyanezen okból az (EU) 2017/2402 rendelet 26c. cikke (5) bekezdése harmadik albekezdésének c) pontja szerinti előre tekintő kiváltó eseménynek kell tekinteni, ha az alapul szolgáló kitettségek halmazának várható teljesítménye csökken az értékpapírosítás koncentrációs kockázatának idővel bekövetkező növekedése miatt, vagy azért, mert – olyan ügyletek esetében, amelyeknél a koncentrációs kockázatnak kisebb a jelentősége – az alapul szolgáló kitettségek szóban forgó halmazának átlagos hitelminősége idővel romlik.

(3)

Amennyiben az alapul szolgáló kitettségek halmaza erősen koncentrált, ez növeli az értékpapírosítás során bekövetkező jelentős veszteségek kockázatát. Mivel koncentrációs kockázat gyakrabban merülhet fel az alapul szolgáló kitettségek olyan halmazában, amelynek kisebb a granularitása, meg kell határozni az alapul szolgáló kitettségek halmazának minimális granularitására vonatkozó – a halmazban lévő kitettségek tényleges számával kifejezett – küszöbértéket. Abban az esetben, ha kisebb a koncentrációs kockázat, az előre tekintő kiváltó eseményt az alapul szolgáló portfólió átlagos hitelminőségéhez kell kapcsolni. Ahhoz, hogy ezt a kiváltó eseményt meg lehessen határozni, az alapul szolgáló portfólió hitelminőségét az értékpapírosítás kezdeményezésének időpontjától mérni kell.

(4)

mivel az eszközök mérlegen tartásával járó értékpapírosítás alapjául szolgáló portfóliók és struktúrák típusainak sokfélesége miatt nem lehet olyan egységes kalibrálási megoldást biztosítani, amely valamennyi ügylethez megfelelő lenne, meg kell határozni az (EU) 2017/2402 rendelet 26c. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti, teljesítménytől függő kiváltó események küszöbértékeinek megállapítására szolgáló kritériumokat. Annak érdekében, hogy ne merüljön fel jelentős kockázat amiatt, hogy a hitelminőség-javítást biztosító ügyletrészsorozatokat olyan mértékben törlesztik, hogy nem áll rendelkezésre elegendő fedezet az ügylet végén bekövetkező jelentős veszteségek fedezésére, ezeket a kritériumokat prudens módon kell meghatározni. E célból az értékpapírosításban részt vevő feleknek olyan forgatókönyv keretében kell tesztelniük a visszatekintő kiváltó események hatékonyságát, amelyben a veszteségek túlnyomórészt a futamidő végén jelentkeznek (farnehéz veszteségeloszlási forgatókönyv), figyelembe véve az ügylet lezárásának napján az ügylet teljes futamidejére várt veszteséget.

(5)

Annak érdekében, hogy a már megkötött ügyleteket ne érintse hátrányosan a teljesítménytől függő kiváltó események és kalibrálási kritériumaik meghatározása, az eszközök mérlegen tartásával járó, folyamatban levő STS értékpapírosításokra vonatkozóan átmeneti rendelkezéseket kell előírni.

(6)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(7)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, és kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikke alapján létrehozott Banki Érdekképviseleti Csoport tanácsát,

1.

„legelőrébb sorolt fedezett ügyletrészsorozat”: az értékpapírosításban a veszteségmegosztás szempontjából a legkevésbé alárendelt ügyletrészsorozat, amely a hitelkockázati fedezeti megállapodás keretében elismert hitelkockázati fedezetben részesül;

2.

„hitelkockázati portfóliószegmens”: az alapul szolgáló portfólió egy szegmense, amelyhez a 4. cikk (5) bekezdésével összhangban az adott portfólióból származó kitettségeket hozzárendelik, és amelyhez a hitelkockázatra vonatkozó kritériumok alapján meghatározott, bizonyos fokú hitelkockázat kapcsolódik, és az egymást kölcsönösen kizáró szegmensek egy másik szegmenshez képest nagyobb vagy kisebb hitelkockázatot jelentenek;

3.

„farnehéz veszteségeloszlási forgatókönyv”: olyan forgatókönyv, amely szerint az ügylet lezárásának napján a teljes futamidőre várt veszteség abszolút összegének kétharmada a várható futamidő utolsó harmadára esik.

a)

a kiváltó eseményeket azelőtt aktiválják, mielőtt a hitelkockázati fedezetet biztosító ügyletrészsorozatok törlesztése olyan mértékűvé válna, hogy azokból már nem fedezhetők az ügylet futamidejének utolsó szakaszában felmerülő jelentős veszteségek;

b)

a visszatekintő kiváltó eseményekkel kapcsolatban e kiváltó események hatékonyságát egy farnehéz veszteségeloszlási forgatókönyv keretében tesztelték;

c)

amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 5. fejezetét alkalmazza az értékpapírosítás tárgyát képező kitettségéhez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények meghatározására, mind a teljes élettartam alatti várható veszteség kiszámítása, mind a farnehéz veszteségeloszlási forgatókönyv alapján meghatározandó feltételezések összhangban vannak az említett rendelet 245. cikke szerinti jelentős és arányos kockázatátruházás értékeléséhez használt feltételezésekkel.