<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-414/16</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62016CC0414</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:851">EU:C:2017:851</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>33</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>33</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Tancsev főtanácsnok indítványa – C‑414/16. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Egenberger</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Evgeni Tanchev</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20171109">2017. november 9.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P>C‑414/16. sz. ügy</P><P>Vera Egenberger</P><P>kontra</P><P>Evangelisches Werk für Diakonie und Entwicklung e.V.</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Bundesarbeitsgericht [szövetségi munkaügyi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>A foglalkoztatás területén alkalmazott egyenlő bánásmód</KEYWORD><KEYWORD>A 2000/78/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>Valláson vagy meggyőződésen alapuló szellemiségű szervezetek lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményei</KEYWORD><KEYWORD>Valamely egyházhoz tartozó segélyszervezet által foglalkoztatás területén alkalmazott, valláson alapuló eltérő bánásmód</KEYWORD><KEYWORD>EUMSZ 17. cikk</KEYWORD><KEYWORD>Egyházi önrendelkezési kiváltság</KEYWORD><KEYWORD>A vallási csoportok <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>önmeghatározásának<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/> tagállami alkotmányjog szerinti korlátozott bírósági felülvizsgálata</KEYWORD><KEYWORD>Az egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós jog elsőbbsége, egységessége és tényleges érvényesülése</KEYWORD><KEYWORD>Az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (3) bekezdése és 53. cikke</KEYWORD><KEYWORD>Egymással versengő jogok egyensúlyba hozása</KEYWORD><KEYWORD>A Charta horizontális hatálya</KEYWORD></INDEX><TOC><TITLE><TI><P>Tartalomjegyzék</P></TI></TITLE><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>I.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>2</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>II.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Jogi keret</ITEM.CONT><ITEM.REF>4</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény</ITEM.CONT><ITEM.REF>4</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Európai Unióról szóló szerződés</ITEM.CONT><ITEM.REF>4</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>C.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Európai Unió működéséről szóló szerződés</ITEM.CONT><ITEM.REF>4</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>D.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az Európai Unió Alapjogi Chartája</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>E.</NO.ITEM><ITEM.CONT>2000/78 irányelv</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>F.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A német jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>6</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>III.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</ITEM.CONT><ITEM.REF>7</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><?PAGE NO="2"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>IV.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés</ITEM.CONT><ITEM.REF>8</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>V.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Értékelés</ITEM.CONT><ITEM.REF>9</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Áttekintés</ITEM.CONT><ITEM.REF>9</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezető észrevételek</ITEM.CONT><ITEM.REF>12</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A vallási szervezetek tevékenységei és az uniós jog alkalmazási területe</ITEM.CONT><ITEM.REF>12</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A Charta alkalmazására vonatkozó szabályok és az alapeljárás</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A munkaviszonyok és a vallási szervezetek bírósági felülvizsgálata Németországban</ITEM.CONT><ITEM.REF>15</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>C.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az első kérdés</ITEM.CONT><ITEM.REF>16</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A munkáltatóként eljáró vallási szervezetek bírósági felülvizsgálatának korlátozása az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában</ITEM.CONT><ITEM.REF>17</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése</ITEM.CONT><ITEM.REF>18</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezető megjegyzések</ITEM.CONT><ITEM.REF>18</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Alátámasztja‑e a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a bírósági felülvizsgálat tagállami alkotmányos korlátozását?</ITEM.CONT><ITEM.REF>20</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Megfogalmazás</ITEM.CONT><ITEM.REF>20</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Háttér és cél</ITEM.CONT><ITEM.REF>20</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Keletkezés</ITEM.CONT><ITEM.REF>21</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>EUMSZ 17. cikk</ITEM.CONT><ITEM.REF>22</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>4.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az első kérdésre vonatkozó következtetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>25</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>D.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A harmadik kérdés</ITEM.CONT><ITEM.REF>25</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>E.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A második kérdés</ITEM.CONT><ITEM.REF>30</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>F.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Záró megjegyzések</ITEM.CONT><ITEM.REF>31</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>VI.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszok</ITEM.CONT><ITEM.REF>32</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>Vera Egenberger, miután elolvasott egy 2012 novemberében közzétett álláshirdetést, sikertelenül pályázott egy 18 hónapos határozott idejű állásra az Evangelisches Werk für Diakonie und Entwicklung e.V.‑nél (a továbbiakban: alperes). Ez olyan egyesület, amely kizárólag közhasznú, jótékonysági és vallási célokat követ, a magánjog hatálya alá tartozik, és az Evangelische Kirche in Deutschland (németországi evangélikus egyház) segélyszervezete. A meghirdetett állás betöltése során az Egyesült Nemzetek Szervezete faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi<?PAGE NO="3"?> egyezményének Németország részéről való betartásáról szóló jelentést (a továbbiakban: faji megkülönböztetésről szóló jelentés) kellett készíteni. Vera Egenberger (a továbbiakban: felperes) ezen a téren többéves tapasztalattal rendelkezett és számos releváns kiadványt publikált.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A felperes írásbeli észrevételei.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A felperes azt állítja, hogy azért nem őt választották az állásra, mert nem tartozik felekezethez, ez pedig sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 10. cikke szerinti meggyőződéshez való jogát, valamint hogy a Charta 21. cikkével, továbbá a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, <DATE ISO="20001127">2000. november 27‑i</DATE> 2000/78/EK tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="303" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 303.</REF.DOC.OJ>, 16. pont; magyar nyelvű különkiadás: 5. fejezet, 4. kötet, 79. o. Az alapeljárás tárgya a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>munkavállaláshoz […] való hozzájutás feltételei, beleértve a kiválasztási és toborzási feltételeket<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/>.</P></NOTE> 1. és 2. cikkével ellentétesen meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés érte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Mivel az alperes védekezését a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére alapozza, jelen jogvita lényegében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>az egyházak és egyéb, valláson vagy meggyőződésen alapuló szellemiségű köz‑ vagy magánszervezetek<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> szakmai tevékenységével kapcsolatos, meggyőződésen alapuló eltérő bánásmódnak az említett rendelkezésben szereplő korlátozására vonatkozik. Ugyanakkor egyben ez az első olyan alkalom, amikor a Bíróságot a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmezésére kérik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>A Bíróságnak volt alkalma értelmezni a 2000/78 irányelv 4. cikke (1) bekezdését: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170314">2017. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:204">EU:C:2017:204</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141113">2014. november 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Vital Pérez</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑416/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2371">EU:C:2014:2371</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110913">2011. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Prigge és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑447/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:573">EU:C:2011:573</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100112">2010. január 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Wolf</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑229/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:3">EU:C:2010:3</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161115">2016. november 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Sorondo</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:873">EU:C:2016:873</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> ezzel olyan összetett kérdéseket tesznek fel e rendelkezésnek a Charta különböző rendelkezéseivel, így a 22. cikkével való kapcsolatára vonatkozóan, amely előírja, hogy az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>, az EUMSZ 17. cikkel együtt, amely védi az egyházak és vallási szervezeteknek vagy közösségeknek, valamint a világnézeti szervezeteknek tagállamok joga szerinti <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>jogállását<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>Robbers, G., <HT TYPE="ITALIC">Religion and Law in Germany</HT>, második kiadás, Wolters Kluwer, 2013; Zucca, L. és Ungureanu, C., <HT TYPE="ITALIC">Law</HT>, <HT TYPE="ITALIC">State and Religion in the New Europe</HT>, Cambridge University Press, 2012; Doe, N., <HT TYPE="ITALIC">Law and Religion in Europe: a Comparative Introduction</HT>, Oxford University Press, 2011; McCrea, R., <HT TYPE="ITALIC">Religion and the Public Order of the European Union</HT>, Oxford University Press, 2010; Lustean, L. N. és Madeley, J. T. S. (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">Religion, Politics and Law in the European Union</HT>, Routledge, 2010; de Charentenay, P., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>Les relations entre l’Union européenne et les religions<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/>, <HT TYPE="ITALIC">Revue du Marché commun et de l’Union européenne</HT>, 465 (2003), 904. o.; Massignon, B., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>Les relations entre les institutions religieuses et l’Union européenne: un laboratoire de gestion et de la pluralité religieuses et philosophique?<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> in: Armogathe, J‑R. és Willaime, J‑P. (szerk.) <HT TYPE="ITALIC">Les mutations contemporaines du religieux</HT>, Brepols, 2003, 25. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Ezenfelül Németországban az egyházhoz kapcsolódó intézmények a második legnagyobb munkáltatónak minősülnek és kvázi monopolhelyzetet élveznek egyes régiókban és munkaterületeken.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A Németországi Szövetségi Köztársaság által az ENSZ Faji Megkülönböztetés valamennyi formájának Kiküszöbölésével foglalkozó Bizottságának benyújtott 19–22. jelentésre vonatkozó párhuzamos jelentés (2015), 42. o. A jelentés elérhető: http://www.institut‑fuer‑menschenrechte.de/fileadmin/user_upload/PDF‑Dateien/Pakte_Konventionen/ICERD/icerd_state_report_germany_19–22_2013_parallel_FMR_Diakonie_2015_en.pdf. Az ügy iratai szerint ez az a faji hátrányos megkülönböztetésről szóló jelentés, amelyet az alperes készített.</P></NOTE> Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen kényes kérdés megtalálni az egyensúlyt egyfelől az uniós vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez való jogának védelme<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Németországban az önrendelkezéshez való jog kiterjed a vallási egyesületekre és a tagságukra. Lásd: BVerfG, <DATE ISO="20141022">2014. október 22.</DATE>, <DATE ISO="20141002">2</DATE> BvR 661/12, 91. pont.</P></NOTE> (amely az alperesnek a szóban forgó egyenlőtlen bánásmóddal kapcsolatos elsődleges érve), másfelől az Unió etnikailag és vallásilag sokszínű munkapiacán a vallás és meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatékony alkalmazása között, amikor a munkához jutás és a szakmai fejlődés terén való egyenlőség mindenki számára alapvető fontosságú, nem csak mint a pénzkereset és az önálló élet biztosításának, hanem az önkiteljesítés és az önmegvalósítás biztosításának eszközeként is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Lásd: Sharpston főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:553">EU:C:2016:553</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, amely idézi Maduro főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Coleman</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványának, <NO.CASE>C‑303/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:61">EU:C:2008:61</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0011">11.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>. Lásd még a 2000/78 irányelv (9) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi keret</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 9. cikke a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="009.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>1.</NO.PARAG><ALINEA>Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="009.002"><NO.PARAG>2.</NO.PARAG><ALINEA>E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az Európai Unióról szóló szerződés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése a következőt mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az Európai Unió működéséről szóló szerződés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 10. cikk értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 17. cikk a következőt mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="017.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="017.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az Unió ugyanígy tiszteletben tartja a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="017.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat, az Unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="5"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">D.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az Európai Unió Alapjogi Chartája</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A Charta 10. cikke <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>A gondolat‑, a lelkiismeret‑ és a vallásszabadság<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> címet viseli. A 10. cikk (1) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>Mindenkinek joga van a gondolat‑, a lelkiismeret‑ és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását.<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A Charta 22. cikke <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>A kulturális, vallási és nyelvi sokféleség<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> címet viseli és a következőt mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget.<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A Charta 52. cikkének (3) bekezdése a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>Amennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson.<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A Charta 53. cikke, amely <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>A védelem szintje<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> címet viseli, a következőt mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>E Charta egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, mint amely szűkíti vagy hátrányosan érinti azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, amelyeket – saját alkalmazási területükön – az Unió joga, […] a tagállamok alkotmányai […] [és] az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény elismernek.<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">E.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">2000/78 irányelv</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A 2000/78 irányelv (24) preambulumbekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>Az Európai Unió az egyházak és a világnézeti szervezetek jogállásáról szóló, az Amszterdami Szerződés záróokmányához csatolt 11. nyilatkozatában elismerte, hogy tiszteletben tartja és nem csorbítja a tagállamok egyházai, vallási szövetségei vagy közösségei nemzeti jogban rögzített jogállását, továbbá ugyanilyen módon tiszteletben tartja a filozófiai és világnézeti szervezetek jogállását. Ezt szem előtt tartva a tagállamok fenntarthatnak vagy meghatározhatnak fontos, törvényes és igazolt alkalmazási feltételeket [helyesen: lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményeket], amelyeket az ilyen jellegű foglalkozási [helyesen: szakmai] tevékenységeknél megkövetelnek.<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A 2000/78 irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>Az irányelv célja<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>Ennek az irányelvnek a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A 2000/78 irányelv 2. cikke <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>A hátrányos megkülönböztetés fogalma<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> címet viseli: A 2. cikk (1) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>Ezen irányelv alkalmazásában az <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>egyenlő bánásmód elve<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="00AB" ID="QE0024"/> azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A 2. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>Az (1) bekezdés alkalmazásában:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján [helyesen: akkor áll fenn, ha az 1. cikkben felsorolt okok bármelyike miatt valaki hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni]<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>.</TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A 2000/78 irányelv 4. cikke a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>Foglalkozási követelmények [helyesen: Szakmai követelmények]<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> címet viseli. A 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a következőt mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>A tagállamok fenntarthatják az ezen irányelv elfogadása idején hatályban lévő nemzeti jogszabályaikat, vagy rendelkezhetnek az ezen irányelv elfogadása idején meglévő nemzeti gyakorlatuk beillesztéséről későbbi jogszabályaikba, amelyeknek megfelelően az egyházak és egyéb, valláson vagy meggyőződésen alapuló szellemiségű köz‑ vagy magánszervezetek esetében [helyesen: magánszervezetek szakmai tevékenysége esetében] egy személy vallásán vagy meggyőződésén alapuló eltérő bánásmód nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben – ezeknek a tevékenységeknek a jellege vagy végrehajtásuk [helyesen: gyakorlásuk] feltételrendszere miatt – egy személy vallása vagy meggyőződése valódi, törvényes és igazolt foglalkozási követelmény [helyesen: lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelmény], tekintettel a szervezet szellemiségére. Az ilyen jellegű eltérő bánásmód esetében figyelembe kell venni a tagállamok alkotmányos rendelkezéseit és elveit, továbbá a közösségi jog általános elveit, de nem igazolható más alapokon nyugvó hátrányos megkülönböztetés.<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">F.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A német jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A Grundgesetz (a Németországi Szövetségi Köztársaság alaptörvénye, a továbbiakban: GG), 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőt mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="004.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A hit, a lelkiismeret, a vallás és a világnézet szabadsága sérthetetlen.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="004.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A zavartalan vallásgyakorlás biztosított.<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A GG 140. cikke előírja, hogy a Vervassung des Deutschen Reiches (a Német Birodalom alkotmánya, a továbbiakban: WRV) 136–139. és 141. cikke a GG szerves részét képezi. A WRV 137. cikkének jelentősebb rendelkezései a következőket mondják ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="137.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Állami egyház nincs.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="137.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Vallási közösségek szabadon létrehozhatók. […]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="137.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Minden vallási közösség önállóan szabályozza és intézi ügyeit a mindenkire vonatkozó törvények korlátain belül. Tisztségeit az állam vagy helyi hatóságok közreműködése nélkül tölti be.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="137.007"><NO.PARAG>(7)</NO.PARAG><ALINEA>Valamely világnézeti meggyőződés társadalmi előmozdítását szolgáló szervezeteket a vallási szervezetekkel azonos jogállás illeti meg.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Az Allgemeine Gleichbehandlungsgesetz (az egyenlő bánásmódról szóló általános törvény, a továbbiakban: AGG) 1. §‑a a következőket mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>Jelen törvény mindenfajta faji vagy etnikai származáson, nemen, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés megelőzésére vagy megszüntetésére irányul.<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Az AGG 7. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>Tilos a munkavállalók 1. §‑ban felsorolt okokból történő hátrányos megkülönböztetése. Ez a tilalom akkor is alkalmazandó, ha a hátrányos megkülönböztetés megvalósítója a hátrányos megkülönböztetés 1. §‑ban felsorolt formái valamelyikének a fennállását csupán feltételezi.<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Az AGG 6. §‑a (1) bekezdésének második mondata többek között úgy rendelkezik, hogy az állás betöltésére jelentkezők az AGG 7. §‑a szempontjából munkavállalónak minősülnek.</P></NOTE></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Az AGG 9. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>(1) A [jelen törvény] 8. §[‑ának] sérelme nélkül, a valláson vagy meggyőződésen alapuló eltérő bánásmód a vallási közösségek és az azokhoz tartozó intézmények – jogi formájukra tekintet nélkül – vagy a vallási, illetve világnézeti meggyőződés társadalmi előmozdítását szolgáló szervezetek általi foglalkoztatás esetén akkor is megengedett, ha e vallási közösség vagy szervezet önmeghatározására figyelemmel bizonyos vallás vagy meggyőződés igazolt szakmai követelményt képez a vallási közösség vagy szervezet önrendelkezési jogára vagy a tevékenysége jellegére tekintettel.<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Az alapeljárásban szóban forgó hirdetésben a következő szerepelt:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>Az állás betöltésének egyik feltétele az evangélikus egyházban vagy az Arbeitsgemeinschaft Christlicher Kirchen in Deutschlandhoz (németországi keresztény egyházak munkaközössége) tartozó egyházban betöltött tagság és a diakóniai küldetéssel való azonosulás. Önéletrajzában, kérjük, tüntesse fel felekezetét.<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az ugyanezen hirdetésben meghatározott feladatok között szerepelt a német diakonátusnak a projekttel összefüggésben a politikai szféra, a nyilvánosság, valamint az emberi jogi szervezetek felé való képviselete, valamint a releváns hatóságokkal való együttműködés. Szerepelt közte továbbá a német diakonátus tájékoztatása és a szervezeten belüli véleményalkotási folyamat koordinálása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Amint azt fent kifejtettem, a felekezet nélküli felperes eredménytelenül pályázott a meghirdetett állásra. Végül olyan jelentkezőt vettek fel, aki felekezeti hovatartozásaként azt tüntette fel, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>a berlini területi egyházban szocializálódott evangéliumi keresztény<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>A felperes keresetet indított az Arbeitsgericht Berlin (berlini munkaügyi bíróság) előtt legalább <FT TYPE="DECIMAL">9788,65</FT> euró összegű kártérítés megfizetése iránt. Az Arbeitsgericht (munkaügyi bíróság) kimondta, hogy a felperest hátrányos megkülönböztetés érte, azonban csak <FT TYPE="DECIMAL">1957,73</FT> euró összegű kártérítést ítélt meg. Az ügyben a Landesarbeitsgericht Berlin‑Brandenburgnál (tartományi munkaügyi bíróság, Berlin‑Brandenburg), majd a Bundesarbeitsgerichtnél (szövetségi munkaügyi bíróság) fellebbeztek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Mivel az említett bíróság bizonytalan abban, hogy az ügy körülményei között hogyan kell értelmezni az uniós jogot, a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé az EUMSZ 267. cikk alapján:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>(1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a 2000/78/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdését, hogy a jelen ügy alpereséhez hasonló munkáltató – illetve számára az egyház – kötelező jelleggel maga határozhatja meg, hogy a tevékenység jellege vagy gyakorlásának feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez a jelentkező meghatározott vallása, tekintettel a munkáltató/az egyház szellemiségére?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:</TXT><P>Mellőzni kell‑e a jelen ügybelihez hasonló jogvitában a jelen ügyben alkalmazandó, az AGG (Allgemeines Gleichbehandlungsgesetz, az egyenlő bánásmódról szóló általános törvény) 9. §‑ának (1) bekezdésében szereplő első lehetőséghez hasonló olyan nemzeti jogi rendelkezést, amely szerint a vallási közösségek és az azokhoz tartozó intézmények általi foglalkoztatás esetén akkor is megengedett a valláson alapuló eltérő bánásmód, ha e vallási közösség önmeghatározására figyelemmel egy bizonyos vallás igazolt szakmai követelményt képez a vallási közösség önrendelkezési jogára tekintettel?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(3)</NO.P><TXT>Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén továbbá:</TXT><P>Milyen követelmények támaszthatók a tevékenység jellege vagy gyakorlásának feltételrendszere alapján a 2000/78/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti, a szervezet szellemiségére tekintettel lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelmény címén?<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Írásbeli észrevételeket a felperes, az alperes, a német kormány és Írország, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. Írországon kívül mindannyian részt vettek a <DATE ISO="20170718">2017. július 18‑i</DATE> tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Az alapeljárásban nem vitatták, hogy az AGG releváns rendelkezései útján Németország a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt azon választási lehetőséggel élt, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>lényeges, törvényes és igazolt<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> szakmai követelmények tekintetében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>fenntarthatj[a] az ezen irányelv elfogadása idején hatályban lévő nemzeti jogszabály[ait]<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>, vagy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>rendelkez[ik] az [ugyanezen időpontban] meglévő nemzeti gyakorlat[a] beillesztéséről későbbi jogszabály[aiba]<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Jóllehet az AGG‑t <DATE ISO="20060814">2006. augusztus 14‑i</DATE> tették közzé (lásd BGBl I, 1897. o.) és a 2000/78 irányelv <DATE ISO="20001202">2000. december 2‑án</DATE> lépett hatályba, a német kormánynak az AGG‑re vonatkozó javaslata szerint az a 2000/78 irányelv hatálybalépésekor meglévő nemzeti gyakorlatot tükrözi. Lásd: Deutscher Bundestag Drucksache 16/1780, <DATE ISO="20060608">2006. június 8.</DATE>, 35. o.</P></NOTE> Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a felperes azt állítja, hogy az AGG 7. §‑ának (1) bekezdésében szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmával, legalábbis, ha azt az uniós jognak megfelelően értelmezzük, összeegyeztethetetlen, hogy a szóban forgó kiválasztási eljárásban a vallást figyelembe vegyék, ugyanis a hirdetésből egyértelműen kiderül, hogy ez történt. Az AGG 9. §‑ának (1) bekezdése nem igazolja azt a hátrányos megkülönböztetést, amely történt. Az is nyilvánvaló volt, hogy az alperes nem vette általánosan alapul minden általa meghirdetett állás tekintetében a vallási meggyőződést, és hogy a meghirdetett állást többek között az egyházhoz nem tartozó harmadik személyek projektalapú támogatásaiból finanszírozták.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Az alperes a szóban forgó esetben igazoltnak tekinti a valláson alapuló eltérő bánásmódot az AGG 9. §‑ának (1) bekezdése alapján. A németországi evangélikus egyház szabályai szerint a valamely keresztény egyházhoz tartozás a munkaviszony létrejöttének alapvető feltétele. Az ilyen követelmény előírásához való jog az egyházak német alkotmány által védett önrendelkezési jogának részét képezi, és az a GG‑nek a WRV 137. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 140. cikkéből ered. Ez – különösen az EUMSZ 17. cikkre tekintettel is – összeegyeztethető az uniós joggal. A vallási meggyőződés továbbá az alperes önmeghatározására figyelemmel igazolt szakmai követelményt képez a szóban forgó tevékenységek jellege miatt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az első kérdést illetően az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a német jogalkotó kifejezett szándéka volt, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy ültessék át, hogy fennmaradjanak a már hatályban lévő jogszabályok és meglévő gyakorlatok; a nemzeti jogalkotó a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlatára tekintettel döntött így, kifejezetten hivatkozva az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>önrendelkezés kiváltságával<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> kapcsolatban a GG‑nek a – WRV 137. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 140. cikkére. Így a német jog szerint a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben végzett bírósági felülvizsgálatnak a vallás hitalapú önmeghatározása alapján elvégzett valószínűségi vizsgálatra kellett korlátozódnia. A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság azonban megkérdőjelezi, hogy az AGG 9. §‑a (1) bekezdésének ilyen értelmezése az uniós joggal összeegyeztethető‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A második kérdést illetően a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján el kell gondolkodni azon, hogy a valláson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma olyan alanyi jog‑e, amely alapján az azzal összeegyeztethetetlen tagállami rendelkezések alkalmazásától el kell tekinteni, még két magánjogi fél közötti jogvitában is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160419">2016. április 19‑i</DATE> <NAME.CASE>DI</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑441/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:278">EU:C:2016:278</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100119">2010. január 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Kücükdeveci</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑555/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:21">EU:C:2010:21</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Azonban abban még nem született döntés, hogy ez akkor is alkalmazandó‑e, ha a munkáltató az Unió elsődleges jogára, például az EUMSZ 17. cikkre hivatkozik a vallásból eredő hátrány igazolásához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A harmadik kérdést illetően azt kell tisztázni, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján a meglévő munkaviszonyokban fennálló lojalitási összeütközésre – ahogy azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nevezi – vonatkozóan kialakított kritériumok hogyan viszonyulnak a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmezéséhez. E kritériumok közé tartozik az érintett állás jellege<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>EJEB, <DATE ISO="20140612">2014. június 12.</DATE>, Fernández Martínez kontra Spanyolország ítélet (CE:ECHR:2014:0612JUD005603007, 131. §; <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>); EJEB, Obst kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2010:0923JUD000042503, 48–51. §); EJEB, <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>, Schüth kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2010:0923JUD000162003, 69. §).</P></NOTE>, hogy a szóban forgó tevékenység mennyire áll közel a meghirdetett küldetéshez,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>EJEB, <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>, Schüth kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2010:0923JUD000162003, 69. §). Lásd még az egyháznak a nyilvánosság és saját ügyfelei előtti hitelességét: EJEB, <DATE ISO="20110203">2011. február 3.</DATE>, Siebenhaar kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2011:0203JUD001813602, 46. §); arra vonatkozóan, hogy az adott helyzet jelentős volt‑e, lásd: EJEB, <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>, Obst kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2010:0923JUD000042503, 51. §).</P></NOTE> valamint mások jogainak védelme, például egy katolikus egyetem érdeke, hogy oktatását a katolikus hitrendszer jellemezze.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>EJEB, <DATE ISO="20091020">2009. október 20.</DATE>, Lombardi Vallauri kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2009:1020JUD003912805, 41. §).</P></NOTE> Az Emberi Jogok Európai Bírósága az egymással versengő jogokat és érdekeket is igyekszik egyensúlyba hozni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>EJEB, <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>, Schüth kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2010:0923JUD000162003, 69. §).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Áttekintés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Elemzésemet három előzetes kérdéssel kezdem.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Először is megvizsgálom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolásához meg kell‑e vizsgálni, hogy az alperes <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>gazdasági tevékenységet<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> folytatott‑e, amikor meghatározott keresztény egyházak tagjai számára hirdette meg a faji megkülönböztetésről szóló jelentés elkészítését és szakmai képviseletét, majd végül egy ilyen személyt választott ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Másodszor, részletesen kifejtem, hogy a Charta 52. cikkének (3) bekezdése és 53. cikke hogyan és miért játszik központi szerepet az alapeljárásból eredő jogi problémák megoldásában. A Charta 52. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a Chartában szereplő jogok megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni. Az 52. cikk (3) bekezdése hozzáteszi, hogy ez a rendelkezés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson.<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> Az 53. cikknek a leginkább releváns része a Bíróság által a Melloni ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130226">2013. február 26‑i</DATE> ítélet, <NO.CASE>C‑399/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:107">EU:C:2013:107</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Lásd még: Bot főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>M. A. S. és M. B</NAME.CASE>. ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑42/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:564">EU:C:2017:564</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0157">157.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0158">158.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR> (folyamatban lévő ügy).</P></NOTE> értelmezett azon állításra vonatkozik, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>e Charta egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, mint amely szűkíti vagy hátrányosan érinti azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, amelyeket – saját alkalmazási területükön – az Unió joga, [és] a tagállamok alkotmányai […] elismernek.<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Harmadszor, részletesen kifejtem, milyen következetlenségeket tartalmaz a német jognak a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlata által kidolgozott pontos tartalmára vonatkozóan a Bíróság elé terjesztett anyag, tekintettel a munkajoggal összefüggésben az egyházi önrendelkezés kiváltságára hivatkozó vallási szervezetek bírósági felülvizsgálatának korlátaira.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ezt követően rátérek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására. Először az első és a harmadik kérdést válaszolom meg, mivel ezek lényegében a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének az EUMSZ 17. cikket is magában foglaló elsődleges uniós jog, valamint a jelen Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítélkezési gyakorlata alapján történő értelmezésére irányulnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Az első kérdés megválaszolása során mérlegelem, hogy az EUMSZ 17. cikknek a vallási szervezetek nemzeti jog szerinti <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>jogállására<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> való hivatkozása, valamint a 2000/78 irányelv 4. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Mivel az alapeljárás a felperes meggyőződésére vonatkozik, nem pedig a viselkedésére, az alapeljárásban nem releváns a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott azon követelmény, hogy a munkavállalók <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>jóhiszeműen és a szervezethez lojálisan <HT TYPE="ITALIC">tevékenykedjenek</HT><QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> (kiemelés tőlem).</P></NOTE> szereplő, a tagállami alkotmányos rendelkezéseire és elveire való utalás elegendő‑e ahhoz, hogy a tagállami jogra, és az alapeljárásban a német jogra való visszautalásnak (<HT TYPE="ITALIC">renvoi</HT>) minősüljön, tekintettel a bírósági felülvizsgálat mértékére és terjedelmére, ha valamely munkavállaló vagy jövendőbeli munkavállaló<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A 2000/78 irányelv 3. cikke tartalmazza többek között mind a felvételt (a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja), mind a felmondást (a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontja).</P></NOTE> kifogásolja, hogy valamely vallási szervezet a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva igazolja, hogy munkaviszony keretében valláson vagy meggyőződésen alapuló egyenlőtlen bánásmódot alkalmazott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Az első kérdés megválaszolásához készített elemzés alapján meghatározom azokat a harmadik kérdésben szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0045" ID="QS0045"/>követelményeket<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> (amelyeket az elemzés során inkább releváns <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0046" ID="QS0046"/>tényezőknek<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> hívok), amelyek a tevékenységek jellegével vagy gyakorlásuk feltételrendszerével, mint a 2000/78/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti, a szervezet szellemiségére tekintettel lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelménnyel szemben támasztandók.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A második kérdés, amelyet utoljára vizsgálok, azzal foglalkozik, hogy a jogorvoslat szempontjából milyen következményekkel jár, ha a jelen jogvita megoldása szempontjából releváns uniós jogi rendelkezések értelmezése olyannyira összeegyeztethetetlen a releváns német jogi rendelkezések szövegével, hogy ez utóbbi nem értelmezhető az uniós jognak megfelelően.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Ez a kérdés felmerül, mivel a meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló uniós jogi alapjog konkrétan megjelenik az uniós irányelvben,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P><DATE ISO="20160419">2016. április 19‑i</DATE> DI‑ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑441/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:278">EU:C:2016:278</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Mivel az irányelveknek a tagállami jogban való végrehajtásáról szóló szabályok irrelevánsak, ha valamely horizontálisan végrehajtásra kerülő alapjog megjelenik a Szerződés valamely cikkében, a jogi helyzet ennél sokkal egyszerűbb. Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19741212">1974. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Walrave and Koch</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑36/74</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1974:140">EU:C:1974:140</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19780615">1978. június 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Defrenne</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>149/77</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1978:130">EU:C:1978:130</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000606">2000. június 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Angonese</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑281/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:296">EU:C:2000:296</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>. Általánosan lásd: Tridimas, T., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0047" ID="QS0047"/>Horizontal effect of general principles: bold rulings and fine distinctions<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> in: Bernitz, U., Groussot, X., és Schulyok, F., <HT TYPE="ITALIC">General Principles of EU Law and European Private Law</HT>, Wolters Kluwer, 2013., 213. o.</P></NOTE> és az alapeljárás olyan horizontális helyzetre vonatkozik, amelyben a jogvitában részt vevő felek egymás ellen az említett uniós irányelvre hivatkoznak; a felperes egy magánszemély, az alperes pedig a közjog hatálya alá tartozó szervezet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Az ügy irataiban semmi nem utal arra, hogy az alperesnek közszolgálati feladatot kellett ellátnia és e célból a német kormány többletjogosultságokkal ruházta volna fel, vagy hogy az alperes közjogi jogi személy, amely esetben az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0048" ID="QS0048"/>állammal azonos megítélés alá esne<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> és a 2000/78 irányelv tekintetében a közvetlen hatály elve vonatkozna rá. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171010">2017. október 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Farrell</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑413/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:745">EU:C:2017:745</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> A felperes a 2000/78 1. és 2. cikkére hivatkozik az alperessel szemben, az alperes pedig a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik a felperessel szemben. Ugyanakkor a Bíróság következetesen azon az állásponton van, hogy valamely irányelv önmagában nem keletkeztethet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd legutóbb: Farrell ítélet, uo., 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd továbbá többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120124">2012. január 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Dominguez</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑282/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:33">EU:C:2012:33</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140115">2014. január 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Association de médiation sociale</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑176/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2">EU:C:2014:2</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100119">2010. január 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Kücükdeveci</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C 555/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:21">EU:C:2010:21</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041005">2004. október 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Pfeiffer és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑397/01–C‑403/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:584">EU:C:2004:584</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0108">108.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>További korlátozások is vonatkoznak a tagállami bíróságok azon kötelezettségére, hogy a tagállami jogot az uniós jognak megfelelően kell értelmezniük. Így az általános jogelvek korlátozzák a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső jog releváns szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie az uniós jogot, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog <HT TYPE="ITALIC">contra legem</HT> értelmezésének alapjául.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P><DATE ISO="20160419">2016. április 19‑i</DATE> DI‑ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑441/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:278">EU:C:2016:278</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Vö. Sharpston főtanácsnok Farrel ügyre vonatkozó indítványának</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑413/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:492">EU:C:2017:492</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0150">150.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jával, ahol a főtanácsnok felkérte a Bíróságot, hogy tekintse át és vizsgálja felül az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19940714">1994. július 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Faccini Dori</NAME.CASE> ítéletben, <NO.CASE>C‑91/92</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:292">EU:C:1994:292</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, az irányelvek horizontális közvetlen hatályának elutasítására vonatkozó indokolást.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Következésképpen az irányelvek horizontális közvetlen hatályára vonatkozó klasszikus tilalom ezen megnyilvánulása összeütközik egy, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kidolgozott másik szabállyal. Vagyis, habár a kor alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapjoga kifejezetten megjelenik egy uniós irányelvben, horizontálisan következetlen hatállyal bír, így az azzal összeegyeztethetetlen <HT TYPE="ITALIC">valamennyi</HT> nemzeti intézkedés alkalmazását, még a <HT TYPE="ITALIC">contra legem</HT> intézkedéseket is, mellőzni kell, a magánszemélyek közötti jogvitákban is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Az irányelvek horizontális hatályára vonatkozó korlátok alapos megvitatására lásd: Bot főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>DI</NAME.CASE>‑ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑441/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:776">EU:C:2015:776</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Ezért a második kérdéssel a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság azt szeretné megtudni, hogy a vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma ugyanazon jog körébe tartozik‑e, mint az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma, és így a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság köteles eltekinteni az <HT TYPE="ITALIC">összes</HT>, uniós joggal (különösen a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével) összeegyeztethetetlen nemzeti intézkedéstől, függetlenül az előtte lévő jogvita horizontális jellegétől.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Sharpston főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványának, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:553">EU:C:2016:553</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pontja</REF.DOC.ECR> szerint a vallás alapján történő hátrányos megkülönböztetés az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetéshez hasonlóan az uniós jog általános elvének tekintendő, amelyet a 2000/78 irányelv konkretizál. Kokott főtanácsnok CHEZ <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Razpredelenie Bulgaria</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑83/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:170">EU:C:2015:170</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0144">144</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0146">146.</REF.NP.ECR> pontja</REF.DOC.ECR> szerint a faji és az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés, amely a személyek közötti, faji‑ vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="20000629">2000. június 29‑i</DATE> 2000/43/EK tanácsi irányelvben (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="180" PAGE.FIRST="22" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 180., 22. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 23. o.) konkrét alakot ölt, ugyanezzel a státusszal rendelkezik, legalábbis azokban a jogviszonyokban, amelyeket <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0049" ID="QS0049"/>a résztvevők strukturális egyenlőtlensége jellemzi<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/>.</P></NOTE> Ezenfelül, ha magából a második kérdés szövegéből nem is, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság azzal kapcsolatban is iránymutatást vár, hogy az EUMSZ 17. cikk ennek eldöntése szempontjából releváns‑e.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="12"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezető észrevételek</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A vallási szervezetek tevékenységei és az uniós jog alkalmazási területe</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>A vallás az Európai Gazdasági Közösséget, az Európai Szén‑ és Acélközösséget és az Európai Atomenergiai Közösséget létrehozó szerződések egyikében sem kapott helyet. Ezenfelül az alapvetően gazdasági integráció elérésére irányuló<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd az EGK‑Szerződés 2. cikkét. Ez a rendelkezés az EK 2. cikk lett, amelyet össze kell vetni a jelenleg az EUSZ 3. cikkben szereplő hatáskörök azon felsorolásával, amely <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0050" ID="QS0050"/>az EK Szerződésen jelentősen túlmutató nem gazdasági célokra irányul<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>. Lásd: Lenaerts, K. és van Nuffel, P., <HT TYPE="ITALIC">European Union Law</HT>, Sweet &amp; Maxwell, 2011., 107. o.</P></NOTE> Római Szerződés mai szemmel visszafogottnak tűnő céljai miatt a Bíróság korai ítélkezési gyakorlata meghatározta azokat a körülményeket, amelyek esetén a valláson vagy egyéb világnézeti meggyőződésen alapuló közösségben való részvétel kizárólag gazdasági alapon a közösségi jog alkalmazási területe alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A Bíróság az 1988. évi Steymann ítéletében kimondta, hogy az EGK alkalmazási területébe beletartozott a valláson vagy egyéb világnézeti meggyőződésen alapuló közösségben való részvétel, amennyiben az ilyen részvétel <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0051" ID="QS0051"/>a Szerződés 2. cikke szerinti gazdasági tevékenységnek tekinthető<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19881005">1988. október 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Steymann</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>196/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1988:475">EU:C:1988:475</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0009">9.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19861023">1986. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>van Roosmalen</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑300/84</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:402">EU:C:1986:402</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>, míg Slynn főtanácsnok az ugyanabban az évben megjelent, a Humbel és Edel ügyre vonatkozó indítványában megjegyezte, hogy a vallási rendek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0052" ID="QS0052"/>embereket alkalmaznak, valamint fizetnek a fűtésért és a világításért<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/>, továbbá <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0053" ID="QS0053"/>díjat számíthatnak fel egyes szolgáltatásokért<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>. Ugyanakkor Slynn főtanácsnok hangsúlyozta, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0054" ID="QS0054"/>a valódi teszt az, hogy a szolgáltatásokat gazdasági tevékenység részeként nyújtják‑e.<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19880927">1988. szeptember 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Humbel és Edel</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>263/86</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1988:151">EU:C:1988:151</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 5379. o. Ugyanez a megközelítés alkalmazandó a sportban és oktatási intézményekben való részvételre is. A közelmúltból lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑74/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:135">EU:C:2017:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a Szerződés későbbi módosításaival egyre kisebb, gazdasági integrációtól való függőségre volt szükség az uniós hatáskör megalapozásához,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Erre vonatkozóan lásd: Konstadinides, T., <HT TYPE="ITALIC">Division of Powers in European Union Law</HT>, Wolters Kluwer, 2009., különösen az 1. fejezetet és a 12. oldalon. Lenaerts és van Nuffel, i. m., 106–111. o.</P></NOTE> így az, hogy valamely vallási szervezet <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0055" ID="QS0055"/>gazdasági tevékenységet<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> folytat‑e, nem mindig releváns az adott uniós anyagi jog szempontjából. Például ilyen szervezetek küzdöttek a szabad mozgásnak az érdekeiket érintő korlátozása ellen, amely korlátozást a tagállamok a közrendre hivatkozva próbáltak igazolni,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000314">2000. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Église de scientologie</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑54/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:124">EU:C:2000:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>. Annak kritikájaként, hogy az említett ügyben nem vitatták meg a vallásszabadság kérdését, lásd: McCrea, i. m., 188–190. o. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19741204">1974. december 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Van Duyn</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>41/74</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1974:133">EU:C:1974:133</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> amelyhez <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0056" ID="QS0056"/>erkölcsi és filozófiai jellegű<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> szakpolitikák mérlegelésére is szükség lehet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Van Gerven főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Society for the Protection of Unborn Children Ireland</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑159/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1991:249">EU:C:1991:249</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19940324">1994. március 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Schindler</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑275/92</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:119">EU:C:1994:119</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Az Európai Unió jelenlegi alkotmányos keretei között mind a vallási szervezetek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Liga van Moskeeën en Islamitische Organisaties Provincie Antwerpen és társai ügy, C‑426/16 (folyamatban).</P></NOTE>, mind pedig a magánszemély felperesek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170314">2017. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Bougnaoui és AADH</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:204">EU:C:2017:204</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>G4S Secure Solutions</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:203">EU:C:2017:203</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>. Lásd még IR ügy, C‑68/17 (folyamatban).</P></NOTE> hivatkozhatnak a Charta 10. cikke által biztosított védelemre, hogy uniós intézmények, szervezetek, hivatalok vagy ügynökségek,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19761027">1976. október 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Prais kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>130/75</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1976:142">EU:C:1976:142</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> valamint a tagállamoknak az uniós jog végrehajtása során hozott<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130226">2013. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Åkerberg Fransson</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑617/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:105">EU:C:2013:105</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170516">2017. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Berlioz Investment Fund</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑682/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:373">EU:C:2017:373</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> aktusaival összefüggésben hivatkozzanak a szabad vallásgyakorláshoz való jogukra, függetlenül attól, hogy az ilyen intézkedések gazdasági tevékenységek szabályozására irányultak‑e. Ugyanez vonatkozik az olyan horizontális jellegű jogvitákra is, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, és amelyek során a tagállami jogot lehetőség szerint valamely irányelvnek megfelelően kell értelmezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Megállapította az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19901113">1990. november 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Marleasing</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑106/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:395">EU:C:1990:395</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>. Lásd a fenti 42–44. pontot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ezért a Bizottság képviselője által a tárgyaláson előadott érvek ellenére én arra a véleményre jutottam, hogy az alapeljárásban előterjesztett kérdések szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alperes gazdasági tevékenységgel összefüggésben kért‑e azon hirdetés útján segítséget faji megkülönböztetésről szóló jelentés elkészítéséhez, amely csupán a keresztény hit bizonyos kategóriájához tartozó jövőbeli jelentkezőknek szólt, és választott ki az említett kategóriák egyikéhez tartozó jelöltet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>A Bizottság által javasolt megközelítés tulajdonképpen az EUMSZ 17. cikk tárgyi hatályának olyan indokolatlan korlátozását jelentené, amely az egyházak és vallási szervezeteknek vagy közösségeknek, valamint a világnézeti szervezeteknek tagállamok joga szerinti jogállását csak akkor ismerné el, ha azok gazdasági tevékenységet folytatnak. Továbbá oly módon szűkíthetné az ilyen szervezetek vonatkozásában az uniós jog tárgyi hatályát, amely ellentétes lenne az EU‑ és EUM‑Szerződésben felsorolt uniós hatáskörök modern paradigmájával.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Például egy nagy léptékű vallási központot építő vallási szervezet mentesül‑e az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, <DATE ISO="20111213">2011. december 13‑i</DATE> 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="026" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2012">HL 2012. L 26., 1. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> követelményei alól, pusztán azért, mert a létesítmény nem kereskedelmi, hanem kizárólag vallási célokat fog szolgálni, ezért az adott vallási szervezet nem lenne olyannak tekinthető, mint amely gazdasági tevékenységet folytat? Erre a kérdésre mindenképpen nemleges választ kell adni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>A Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170627">2017. június 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania</NAME.CASE> ítéletben, <NO.CASE>C‑74/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:496">EU:C:2017:496</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, vizsgált probléma elhatárolható az alapeljárástól. Az említett ügyben annak eldöntése, hogy a felperes vallási szervezet <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0057" ID="QS0057"/>gazdasági tevékenységet<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/> folytatott‑e, elengedhetetlen volt annak eldöntéséhez, hogy az általa a spanyol kormánytól kért adómentesség a Bíróságnak az erre vonatkozó anyagi jogi területen kidolgozott ítélkezési gyakorlatának megfelelően az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében véve állami támogatásnak minősült‑e. Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑74/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:135">EU:C:2017:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Charta alkalmazására vonatkozó szabályok és az alapeljárás</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A Chartát az alapeljárásban a következő szabályoknak megfelelően kell alkalmazni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Először is, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az Unió másodlagos jogi szabályait az alapjogoknak megfelelően kell értelmezni és alkalmazni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P><DATE ISO="20170810">2017. augusztus 10‑i</DATE> Tupikas ítélet, C‑270/17 <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>PPU</NAME.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:628">EU:C:2017:628</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> A Bíróság azt is kimondta, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0058" ID="QS0058"/>a Charta 10. cikkének (1) bekezdésében biztosított jog megfelel az EJEE 9. cikkében biztosított jognak, és a Charta 52. cikkének (3) bekezdésével összhangban azzal tartalma és terjedelme is megegyező.<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170314">2017. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:204">EU:C:2017:204</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>G4S Secure Solutions</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:203">EU:C:2017:203</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Lásd még a Charta 10. cikkéhez fűzött magyarázatot (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="303" PAGE.FIRST="17" DATE.PUB="2007">HL 2007. C 303, 17. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> A Charta 52. cikkének (3) bekezdése arra irányul, hogy a Chartában szereplő jogok és az EJEE‑ben szavatolt megfelelő jogok közötti konzisztencia biztosítva legyen, anélkül hogy mindez hátrányosan befolyásolná az uniós jognak és az Európai Unió Bíróságának az autonómiáját.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><DATE ISO="20160728">2016. július 28‑i</DATE> JZ ítélet, C‑294/16 <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>PPU</NAME.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:610">EU:C:2016:610</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd még az EUSZ 6. cikk (1) bekezdését is.</P></NOTE> Következésképpen az alpereshez hasonló vallási közösségeknek az autonóm létezéshez való joga az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában meghatározott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0059" ID="QS0059"/>védelem minimális szintjén<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170315">2017. március 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Al Chodor</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑528/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:213">EU:C:2017:213</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> biztosítva van. A vallásszabadság e <HT TYPE="ITALIC">forum externumát</HT> figyelembe kell venni a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének és az EUMSZ 17. cikk értelmezése során.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Másodszor, ugyanakkor, mivel az EJEE 9. cikke a vallás és meggyőződés szabadságának <HT TYPE="ITALIC">forum internumát</HT> is garantálja,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170314">2017. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>G4S Secure Solutions</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:203">EU:C:2017:203</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> amelybe beletartozik a felekezeten kívüliséghez való jog is,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Lásd például: EJEB, <DATE ISO="20170406">2017. április 6.</DATE>, Klein és társai kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2017:0406JUD001013811, 77. §), valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Az ügyben benyújtott fellebbezés a Nagykamara előtt folyamatban van.</P></NOTE> a 2000/78 irányelv 1. és 2. cikkének értelmezésekor ugyanígy kellőképpen figyelembe kell venni az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 9. cikke ezen részére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát annak eldöntése során, hogy az uniós jog alapján a felperest jogellenes hátrányos megkülönböztetés érte‑e, vagy pedig igazoltan érte egyenlőtlen bánásmód.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kokott főtanácsnok G4S Secure Solutions ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:382">EU:C:2016:382</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 9. cikk (2) bekezdése szerinti igazolt korlátozásra vonatkozó megközelítéséhez hozzátartozik annak mérlegelése, hogy a megtámadott intézkedés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0060" ID="QS0060"/>egy demokratikus társadalomban szükségesnek<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> tekinthető‑e. Ennek során az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapítja, hogy a vallás vagy meggyőződés alapján történő eltérő bánásmód igazolására felhozott indokok az elérni kívánt jogszerű cél szempontjából relevánsak, elégségesek és arányosak‑e, és ez utóbbiba beletartozik mások jogainak és érdekeinek a megtámadott magatartással való összevetése. Lásd: Sharpston főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:553">EU:C:2016:553</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, amely az EJEB, <DATE ISO="20010215">2001. február 15.</DATE>, Dahlab kontra Svájc ítéletet, CE:ECHR:2001:0215DEC004239398, idézi.</P></NOTE> Természetesen a felperes és az alperes is jogosult a hatékony jogvédelemre, hogy a Charta 47. cikk szerinti jogait érvényesítse.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Lásd az EUSZ 19. cikk második bekezdését is. A Chartához fűzött magyarázatok (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="303" PAGE.FIRST="17" DATE.PUB="2007">HL L 2007. C 303, 17. o</REF.DOC.OJ>.) szerint a Charta 47. cikkének első bekezdése az EJEE 13. cikkén alapul, habár az uniós jogban a védelem szélesebb körű. A 47. cikk második bekezdése megfelel az EJEÉ 6. cikke (1) bekezdésének. Részletes és a közelmúltból származó elemzést lásd: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Berlioz Investment Fund</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑682/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:2">EU:C:2017:2</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, valamint Prechal, S., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0061" ID="QS0061"/>The Court of Justice and Effective Judicial Protection: What has the Charter Changed?<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/> in: Paulussen, C., Takács, T., Lazic, V. and Van Rompuy, B. (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">Fundamental Rights in International and European Law</HT>: <HT TYPE="ITALIC">Public and Private Law Perspective</HT>, Springer, Berlin, 2016., 143. o. A Bíróság nemrég megerősítette, hogy az irányelvben biztosított jogorvoslatok jellemzőit <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0062" ID="QS0062"/>a Charta 47. cikkével összhangban kell […] meghatározni.<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170927">2017. szeptember 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Puškár</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑73/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:725">EU:C:2017:725</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd továbbá: EJEB, <DATE ISO="20091020">2009. október 20‑i</DATE>, Lombardi Vallauri kontra Olaszország ítélet, CE:ECHR:2009:1020JUD003912805, 66–72. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Ez elvezet a harmadik okhoz, amely miatt a Charta az alapeljárásban releváns. Mind a jelen Bíróság, mint pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata kimondja, hogy a jogok közötti összeütközés vagy azok közötti versengés esetén a bíróságok alapvető feladata, hogy a szóban forgó, egymással versengő érdekeket egyensúlyba hozzák.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Az egymással versengő jogok egyensúlyba hozását tartalmazó elemzés különösen jelentős volt a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170314">2017. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>G4S Secure Solutions</NAME.CASE> ítéletben, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:203">EU:C:2017:203</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>. Lásd még például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041014">2004. október 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Omega</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑36/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:614">EU:C:2004:614</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>. Az EJEB előtt lásd a lenti 68–75. pontot.</P></NOTE> Szükségképpen ugyanezt a megközelítést kell alkalmazni az alapeljárás szerinti jogvita megoldása során, ahol is az alapjogok védelmét illetően nincs közvetlen ütközés a magánszemély és az állam között, azonban ez utóbbi az ütköző jogok védelmezőjeként jár el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Jellinek, G., <HT TYPE="ITALIC">System der subjektiven öffentlichen Rechte</HT>, Mohr Siebeck, 1905, 125. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Ezért a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése az alperesnek az EJEE 9. és 11. cikke által védett autonómiához való jogának és önrendelkezési jogának az Unión belüli jogszabályi megnyilvánulásának tekinthető, és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0063" ID="QS0063"/>tekintettel a szervezet szellemiségére<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/> kifejezés a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének központi elemének tekinthető, amelyet az Emberi Jogok Európai Bírósága releváns ítélkezési gyakorlata alapján kell értelmezni. A 2000/78 irányelv 1. és 2. cikke az felperest megillető, vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó – az EJEE 9. és 14. cikke, valamint a 2000/78 irányelv 2. cikkének (5) bekezdésével együtt elismert – jog, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy egyebek mellett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0064" ID="QS0064"/>mások jogainak és szabadságainak védelméhez<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/> szükséges olyan intézkedéseket tartsanak fenn, amelyek kijelölik a bíróságok által akkor elvégezendő mérleglést, ha egymással versengő jogokkal találkoznak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd többek között e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110913">2011. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Prigge</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑447/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:573">EU:C:2011:573</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Negyedszer, a Charta 52. cikke (3) bekezdésének egy másik eleme, a Charta 53. cikkének szövegével együtt központi jelentőségű az alapeljárásban felmerült kérdésekre alkalmazandó megközelítés szempontjából. Az 52. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy ez a rendelkezés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0065" ID="QS0065"/>nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/>, míg a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0066" ID="QS0066"/>védelem szintje<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> címet viselő 53. cikk egyebek mellett előírja, hogy a Charta egyetlen rendelkezését <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0067" ID="QS0067"/>sem lehet úgy értelmezni, mint amely szűkíti vagy hátrányosan érinti azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, amelyeket – saját alkalmazási területükön – az Unió joga, [és] a tagállamok alkotmányai […] elismernek.<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Lásd még a Charta 52. cikkének (4) bekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Tekintettel arra a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0068" ID="QS0068"/>kiterjedtebb védelemre<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/>, amelyet az Unió a Charta 52. cikkének (3) bekezdése alapján nyújthat, amint azt az első kérdés megválaszolása során a V. alcím C. pontjában is bemutatjuk, ehhez kellőképpen mérlegelni kell, hogy az EUMSZ 17. cikk és a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése olyan rendelkezésnek minősül‑e, amelyben az Unió úgy döntött, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0069" ID="QS0069"/>kiterjedtebb védelmet<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/> nyújt ahhoz képest, amit az EJEE biztosít, tekintettel azon határozatok bírósági felülvizsgálatának mértékére és terjedelmére, amelyekben az alpereshez hasonló vallási szervezetek az autonómiához és önrendelkezéshez való jogukat gyakorolni kívánják, míg a harmadik kérdéshez azokat a tényezőket kell megvizsgálni, amelyeket a bíróságnak akkor kell alkalmaznia, amikor a 2000/78 irányelv 1. és 2. cikkében biztosított, a vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogot<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Sharpston főtanácsnok a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:553">EU:C:2016:553</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában azt állítja, hogy a vallás alapján történő közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek az uniós jog az EJEE‑nél kiterjedtebb védelmet biztosít.</P></NOTE> és a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése által elismert, a vallási szervezeteket megillető önrendelkezéshez és autonómiához való jogot egymással egyensúlyba hozzák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Tekintettel a Charta 53. cikkére, a Bíróság a Melloni ítéletben kimondta, hogy ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam alkotmányos rendjéből eredő alapjogi norma alkalmazására nem kerülhet sor, ha az veszélybe sodorhatja az adott állam területén <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0070" ID="QS0070"/>az uniós jog elsőbbségét, egységességét és hatékonyságát<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130226">2013. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Melloni</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑399/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:107">EU:C:2013:107</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Lásd még: Bot főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>M. A. S. és M. B</NAME.CASE>. ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑42/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:564">EU:C:2017:564</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0157">157.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR> (ítélethozatal folyamatban).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Azonban az alperes éppen ezt kéri a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságtól, így szükségképpen felmerül, hogy a vallás alapján történő hátrányos megkülönböztetésnek a 2000/78 irányelv 1. és 2. cikkében garantált tilalmát és az említett irányelvben szereplő bőséges és határozottan megfogalmazott jogorvoslati szabályokat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Lásd a 2000/78 irányelv <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0071" ID="QS0071"/>jogorvoslat és végrehajtás<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> címet viselő II. fejezetét, amely magában foglalja egyebek mellett a jogvédelemről szóló 9. cikket és a bizonyítási teherről szóló 10. cikket. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0072" ID="QS0072"/>Záró rendelkezések<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> címet viselő IV. fejezet két rendelkezése is jelentős, nevezetesen az irányelv betartásáról szóló 16. cikk és a szankciókról szóló 17. cikk. Lásd még a 2000/78 irányelv (30)–(32), valamint (35) preambulumbekezdését. A Bíróság a 2000/78 irányelvvel összefüggésben kimondta, hogy minden olyan személy, aki úgy ítéli meg, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt sérelmet szenvedett, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0073" ID="QS0073"/>igényét bírói úton érvényesíthesse<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/>. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120419">2012. április 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Meister</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑415/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:217">EU:C:2012:217</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> veszélybe sodorják a német alkotmány által előírt, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő, azon igazolások bírósági felülvizsgálat terjedelmére vonatkozó korlátozások, amelyeket a munkaviszonnyal összefüggésben az alpereshez hasonló szervezetek a vallás vagy meggyőződés alapján történő egyenlőtlen bánásmód igazolására terjesztenek elő. Ezért el kell dönteni, hogy e rendelkezés az EUMSZ 17. cikk és a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése együttes joghatására tekintettel összeegyeztethető‑e az uniós joggal.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A munkaviszonyok és a vallási szervezetek bírósági felülvizsgálata Németországban</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Végezetül fontos megjegyezni, hogy következetlen leírást terjesztettek a Bíróság elé a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlatának tartalmát illetően, valamint arra vonatkozóan, hogy az mennyire korlátozza a munkáltatóként eljáró vallási szervezetek bírósági felülvizsgálatát ez utóbbinak a WRV 137. cikke és különösen a 137. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti egyházi önrendelkezési jog megőrzése érdekében.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint valamely állás betöltésére irányuló/felvételi eljárásban megvalósított hátrányos megkülönböztetésre alapított kártérítési kereset esetében a valószínűségi vizsgálat azt jelenti, hogy magát az egyház által szabott követelményt nem kell felülvizsgálni, hanem azt minden további nélkül alapul kell venni, amennyiben az egyházi munkáltató csak valószínűsítette, hogy egy bizonyos vallás felvételi követelményként való meghatározása a hitalapú egyházi önmeghatározás kifejeződése.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Azonban a tárgyaláson Németország képviselője hangsúlyozta, hogy a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) nem mentesítette az egyházi munkáltatókat semmiféle bírósági felülvizsgálat alól, és ebben a vonatkozásban vitatta az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő elemzést.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>A Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) <DATE ISO="20141022">2014. október 22‑i</DATE> 2 BvR 661/12. sz. ítélete, különösen annak 125. pontját említették mint ebből a szempontból releváns rendelkezést.</P></NOTE> Németország képviselője azt állította, hogy az alkotmánybíróság valójában egy két szakaszból álló felülvizsgálati eljárást dolgozott ki az alapeljárásban felmerült konfliktushoz hasonló helyzetekre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben egy olyan két szakaszból álló bírósági felülvizsgálati folyamatot említettek, amelyet a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) az elbocsátásokkal és a vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben dolgozott ki, azonban arról még nem született döntés, hogy ezeket a szabályokat a munkaerő‑felvételre alkalmazni kell‑e.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Németország képviselője szerint a kiindulási pont az, hogy az egyházi munkáltatók maguk dönthetnek arról, hogy a munkaerő‑felvétel során mely tevékenységekhez van szükség arra, hogy az illető az adott vallás tagja legyen, és a valószínűségi vizsgálat jelenti az első szakaszt. Itt a német munkaügyi bíróságok értékelhetik az egyházi munkáltató szerinti besorolást, azonban ez a doktrinális kérdésekre, például a szent iratokra nem terjed ki. Ezután a második szakaszban a munkaügyi bíróságok általános értékelést végezhetnek, mérlegelve egyfelől az egyház érdekeit és vallásszabadságukat, másfelől a munkavállaló versengő alapjogait.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>A mérlegelés megjelenik az EJEB, <DATE ISO="20110203">2011. február 3.</DATE>, Siebenhaar kontra Németország ítéletben, CE:ECHR:2011:0203JUD001813602 is, lásd különösen a 42–47. pontot, valamint az EJEB, <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>, Obst kontra Németország ítéletben, CE:ECHR:2010:0923JUD000042503. Robbers az idézett mű 136. oldalán a Németország képviselői által a tárgyaláson előadottaknak megfelelően érvel, a következőkre hivatkozva: <DATE ISO="19800325">1980. március 25‑i</DATE> BVerfG, BVerfGE 53., 366., 400. és azt követő pontok.; <DATE ISO="19831213">1983. december 13‑i</DATE> BVerfG, BVerfGE 66., 1., 22. pont; <DATE ISO="19850604">1985. június 4‑i</DATE> BVerfG, BVerfGE 70., 138. és 167. pont; <DATE ISO="19860514">1986. május 14‑i</DATE> BVerfG, BVerfGE 72., 278., 289. pont. Lásd még: Freiherr von Campenhausen, A. és de Wall, H., <HT TYPE="ITALIC">Staatskirchenrecht</HT> (4. kiadás, München, C. H. Beck 2006.) 107–111. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>A Bíróságnak nem feladata, hogy a tagállami rendelkezéseket az előzetes döntéshozatalra utaló végzéssel összefüggésben értelmezze.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130613">2013. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Kostov</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑62/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:391">EU:C:2013:391</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> A Bíróságot köti az uniós és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztása, valamint az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben meghatározott ténybeli és szabályozási háttér, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Uo., 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Miután a Bíróság az első és harmadik kérdésben szereplő kérésnek megfelelően értelmezte az EUMSZ 17. cikket és a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését, a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak kell eldöntenie, hogy a WRV 137. cikke és az AGG 9. §‑ának (1) bekezdése értelmezhető‑e az uniós jognak megfelelően, és ha nem, akkor a Bíróság által a második kérdésre adott választ kell alkalmaznia.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az első kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság azt kérdezi, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését, hogy az alapeljárás alpereséhez hasonló munkáltató – illetve számára az egyház – kötelező jelleggel maga határozhatja meg, hogy a tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez‑e a jelentkező meghatározott vallása, tekintettel az alperes szellemiségére.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Először is elemezni fogjuk az Emberi Jogok Európai Bíróságának a bírósági felülvizsgálat olyan esetben előírt korlátozására vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, amikor a vallási szervezeteknek az EJEE 9. és 11. cikke által biztosított autonómiához való joga és más, ugyanígy az EJEE által szavatolt jog, például a magánélet tiszteletben tartásához való jogot biztosító 8. cikk között versengés áll fenn. Ezután a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének elemzésére kerül sor, annak eldöntése érdekében, hogy kiterjedtebb védelmet biztosít‑e a vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez való joga terén a Charta 52. cikke (3) bekezdése értelmében véve, tekintettel a munkaviszonyokban e jogra hivatkozó szervezetek bírósági felülvizsgálatának mértékére és terjedelmére. Harmadszor az EUMSZ 17. cikket vizsgáljuk ugyanezzel a céllal.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A munkáltatóként eljáró vallási szervezetek bírósági felülvizsgálatának korlátozása az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Arra a véleményre jutottam, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata nem támasztja alá, hogy a bírósági felülvizsgálatot az első kérdésben írt mértékben korlátozzák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Azokban a határozatokban, ahol az EJEE szerinti jog állítólagos megsértésének bírósági felülvizsgálatát valamely szerződő fél joga alapján a vallási szervezetek autonómiájával kapcsolatos indokkal korlátozták, függetlenül attól, hogy ez alkotmányos rendelkezés vagy más útján történt, az Emberi Jogok Európai Bírósága megerősítette, hogy az állami fél által biztosított bírósági felülvizsgálat paramétereinek mindenképpen elégségesnek kell lenniük annak eldöntésére, hogy az EJEE által védett egyéb jogokat tiszteletben tartották‑e. Az e tekintetben elvégzendő mérlegelés nem függ attól, hogy a jogvita felvételt vagy felmondást érint, ugyanúgy ahogy a 2000/78 irányelvnek a hatályát meghatározó 3. cikke sem tesz ilyen különbséget.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Például a Fernández Martínez kontra Spanyolország ügyben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>EJEB, <DATE ISO="20140612">2014. június 12.</DATE>, CE:ECHR:2014:0612JUD005603007.</P></NOTE> a hét éve katolikus hittant tanító, a spanyol állami hatóság által alkalmazott és bérezett középiskolai tanár az EJEE 8. cikke szerinti magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogra hivatkozott, amikor szerződését nem hosszabbították meg, miután nyilvánosságra került, hogy nős pap. Egy olyan ügyben, ahol a Tribunal Constitucionalnak (spanyol alkotmánybíróság) a katolikus egyház kollektív és közösségi vallásszabadsághoz való alapjogára vonatkozó bírósági felülvizsgálattal kapcsolatos megközelítéséről volt szó, az Emberi Jogok Európai Bírósága a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0074" ID="QS0074"/>[Vallási szervezetek] autonómiájának határai<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> című pontban a következőket mondta ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0075" ID="QS0075"/>Valamely vallási közösség részéről annak puszta feltételezése, hogy autonómiáját tényleges vagy potenciális fenyegetés éri, nem elégséges ahhoz, hogy a tagjait az Egyezmény 8. cikke szerint megillető magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogot megsértse. Ezenfelül a szóban forgó vallási közösségnek az adott ügy körülményei alapján azt is bizonyítania kell, hogy az állítólagos veszély valószínű és jelentős, és hogy a magánélethez való jog vitatott megsértése nem haladja meg az említett veszély megszüntetéséhez szükséges mértéket és nem szolgál egyéb, a vallási közösség autonómiájához nem kapcsolódó célt. Ugyanígy a magán‑ és családi élethez való jogot érdemben nem érintheti. <HT TYPE="ITALIC">A nemzeti bíróságnak az ügy körülményeinek mélyreható vizsgálatával és a szóban forgó, egymással versengő jogok egyensúlyozásával meg kell győződnie arról, hogy az említett feltételek teljesülnek</HT>.<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Uo., 132. § (kiemelés tőlem), valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></P></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Ezért egyetértek azzal a véleménnyel, hogy ha valamely vallási közösség vagy szervezet nem tudja meggyőzően bizonyítani, hogy az állami beavatkozás, amely az alapeljárásban az egyenlő elbánást előíró uniós jog bírói alkalmazása formájában valósulna meg, valós fenyegetést jelent az autonómiájára nézve, nem kérheti, hogy az állam tartózkodjon attól, hogy az említett közösség vonatkozó tevékenységeit a szóban forgó állam jogszabályok útján szabályozza. E tekintetben a vallási közösségek nem mentesülhetnek az állam joghatósága alól.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>EJEB, <DATE ISO="20151201">2015. december 1.</DATE>, Nagy Károly kontra Magyarország ítélet, CE:ECHR:2015:1201JUD005666509,, Sajó, Vučinić és Küris bírák közös különvéleményének 15. §‑a. <DATE ISO="20170914">2017. szeptember 14‑én</DATE> az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája a kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánította, olyan ténybeli okokból, amelyek az alapeljárásban nem relevánsak. Lásd: CE:ECHR:2017:0914JUD005666509.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Tulajdonképpen a Schüth kontra Németország ügyben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>EJEB, <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>, CE:ECHR:2010:0923JUD000162003.</P></NOTE>, amelyben az eldöntendő jogvita szempontjából az AGG 9. §‑ának (1) bekezdése és a WRV 137. cikke is releváns volt, az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy Németország nem teljesítette az EJEE 8. cikke szerinti, a magán‑ és családi élethez való jogra vonatkozó pozitív kötelezettségét az esseni Szent Lambert templom orgonistájával és karnagyával szemben, akit elbocsátottak amiatt, hogy házasságon kívüli kapcsolata volt, amelyből gyermeke született. A Bíróság megállapította, hogy a nemzeti munkaügyi bíróság által nyújtott bírósági felülvizsgálat minősége révén Németország megsértette az EJEE 8. cikkét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Schüth ügyben felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti munkaügyi fellebbviteli bíróság röviden indokolta a felperes magatartásából levezetett következtetését,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Uo., 66. §.</P></NOTE> valamint arra, hogy a foglalkoztató egyház érdekeit így nem mérlegelték a felperest az EJEE 8. cikke alapján megillető magán‑ és családi élethez való jogával szemben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Uo., 67. §.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Az Emberi Jogok Európai Bírósága megjegyezte, hogy a munkaügyi fellebbviteli bíróság nem vizsgálta, hogy a felperes tevékenysége mennyire állt közel a meghirdetett küldetéshez, hanem úgy tűnik, megismételte az egyház véleményét, anélkül hogy azt további igazolásnak vetette volna alá. Az Emberi Jogok Európai Bírósága arra a következtetésre jutott, hogy habár igaz volt, hogy az EJEE alapján egy olyan munkáltató, akinek szellemisége valamely valláson vagy világnézeti meggyőződésen alapul, sajátos lojalitási kötelezettségeket írhat elő a munkavállalóinak, az ilyen kötelezettség megsértése miatt történő elbocsátásról szóló döntést nem lehet a munkáltató autonómiához való jogára hivatkozva csupán olyan korlátozott bírósági vizsgálatnak alávetni, amelyet az adott nemzeti munkaügyi bíróság a szóban forgó állás jellegére tekintet nélkül és az érintett érdekeknek az arányosság elvével összhangban történő megfelelő egyensúlyozása nélkül végez el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Uo. 69. §.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Következésképpen Németország azzal, hogy a fent említett pozitív kötelezettségét nem teljesítette, megvalósult az EJEE 8. cikkének megsértése.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Bevezető megjegyzések</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Ebben a vonatkozásban két előzetes észrevételt tennék.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Először is az alapeljárásban egy olyan helyzetről van szó, amely a felperes meggyőződése vagy felekezetnélkülisége alapján történő közvetlen hátrányos megkülönböztetésre vonatkozik. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha meggyőződése miatt valaki hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>A 2000/78 irányelv 1. cikkével együttesen értelmezett 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja.</P></NOTE> Így közvetlen hátrányos megkülönböztetés merül fel, ha egy állítólagos hátrányos megkülönböztetést megvalósító intézkedés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0076" ID="QS0076"/>elválaszthatatlanul összefüggött az eltérő bánásmód szóban forgó okával<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P>Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>G4S Secure Solutions</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:382">EU:C:2016:382</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR>, valamint az említett indítvány 25. lábjegyzetében hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Állást kínáló munkáltató által tett nyilvános megjegyzésekkel kapcsolatban a Bíróság közvetlen hátrányos megkülönböztetést állapított meg a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080710">2008. július 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Feryn</NAME.CASE> ítéletben, <NO.CASE>C‑54/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:397">EU:C:2008:397</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Ezért szemben a közelmúltbeli ügyekkel, amelyekben a Bíróságot a közvetett hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben a vallásszabadság és valamely más alapjog, méghozzá a vállalkozás szabadsága közötti horizontális verseny értékelésére kérték,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170314">2017. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>G4S Secure Solutions</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:203">EU:C:2017:203</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:204">EU:C:2017:204</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> az alperes az eltérő bánásmód igazolásaként nem hivatkozhat a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjára.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P>Sharpston főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:553">EU:C:2016:553</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101118">2010. november 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Kleist</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑356/09.</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:703">EU:C:2010:703</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Ennek értelmében nem áll fenn a közvetett hátrányos megkülönböztetés, ha a releváns előírás, feltétel vagy gyakorlat jogszerű cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek. Mivel az alapeljárásban közvetlen hátrányos megkülönböztetésre vonatkozik, az alperes csupán a 2000/78 irányelvben rendelkezésére álló igazolásra hivatkozhat. Az alapeljárásban releváns igazolások a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és 2. cikkének (5) bekezdése,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P>A Charta 52. cikkének (1) bekezdése az alapügyben nem alkalmazható, mivel kibővítené a valláson és meggyőződésen alapuló közvetlen megkülönböztetésre alkalmazható igazolások körét a 2000/78 irányelvben, azaz a 2. cikke (5) bekezdésében és a 4. cikke (2) bekezdésében biztosítottakhoz képest. Ez nem állna összhangban a Charta 53. cikkével, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0077" ID="QS0077"/>Charta egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, mint amely szűkíti vagy hátrányosan érinti azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, amelyeket […] az Unió joga, […] elisme[r]<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/>.</P></NOTE> az elsődleges uniós jog, méghozzá az EUMSZ 17. cikkel és a Charta 47. cikkével összhangban értelmezve.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P>Ezért szükségtelen eldöntenem, mint ahogy azt Írország írásbeli észrevételeiben állította, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a vallás vagy meggyőződés alapján történő közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetésre is alkalmazható igazolást szolgáltat‑e a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0078" ID="QS0078"/>valláson vagy meggyőződésen alapuló szellemiségű […] szervezetek<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/> szakmai tevékenységére vonatkozóan.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Másodszor, habár elfogadom, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése az ugyanazon irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséhez és a 2. cikkének (5) bekezdéséhez hasonlóan a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvétől való eltérés, amelyet megszorítóan kell értelmezni,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110913">2011. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Prigge és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑447/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:573">EU:C:2011:573</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR> a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban, és az 56. pont a 2000/78 irányelv 2. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatban; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141113">2014. november 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Vital Pérez</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑416/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2371">EU:C:2014:2371</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR> a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban. Lásd általánosságban: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000111">2000. január 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Kreil</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑285/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:2">EU:C:2000:2</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat annyiban, amennyiben az egyenlő bánásmódról szóló irányelvekben meghatározott egyéni jogoktól való eltéréseket szigorúan kell értelmezni.</P></NOTE> a Bíróságnak a 2000/78 irányelv 4. cikke (1) bekezdésében szereplő szöveg értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata nem alkalmazható a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdése szövegének értelmezése szempontjából. Ez utóbbi egy olyan különös szabály, amelyet azért dolgoztak ki, hogy azokat a különös körülményeket szabályozza, amelyek esetén a 2000/78 irányelv 3. cikkének hatálya alá tartozó vallási szervezetek jogszerűen alkalmazhatnak egyenlőtlen bánásmódot. Ez egy olyan bekezdés beiktatását eredményezte, amely alig hasonlít a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére, és ennek következtében egy olyan ítélkezési gyakorlatra, amely nem alkalmas arra, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdése szövegének értelmezéséhez útmutatást adjon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Például a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése nem említi a vallásos meggyőződéssel kapcsolatos <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0079" ID="QS0079"/>jellemzőket<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/> és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0080" ID="QS0080"/>jellemzők<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/> hangsúlyozása a 2000/78 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezésekor kapott döntő szerepet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P>Amint azt Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>GS4 Secure Solutions</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:382">EU:C:2016:382</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az említett indítvány 35. lábjegyzetében hivatkozott ítélkezési gyakorlat hangsúlyozza.</P></NOTE> A 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0081" ID="QS0081"/>lényeges és meghatározó<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> szakmai követelményeket említ, és kifejezetten olyan korlátozásoknak veti alá a 2000/78<?PAGE NO="20"?> irányelv 1. cikkében felsorolt okok alapján történő eltérő bánásmódot, miszerint a célnak jogszerűnek, a követelménynek pedig arányosnak kell lennie. A 4. cikk (2) bekezdése azonban <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0082" ID="QS0082"/>lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményeket<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> említ, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0083" ID="QS0083"/>tekintettel a szervezet szellemiségére<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/>, miközben közvetlenül nem említi az arányosság elvét (lásd még az alábbi V. alcím D. szakaszát).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Alátámasztja‑e a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a bírósági felülvizsgálat tagállami alkotmányos korlátozását?</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Megfogalmazás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Elismerem, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a tagállami jogot két vonatkozásban említi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>Az uniós intézkedések értelmezési elveit illetően lásd a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Pinckernelle</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom, <NO.CASE>C‑535/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:996">EU:C:2016:996</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Először is megemlíti a 2000/78 irányelv elfogadása idején hatályban lévő nemzeti jogszabályok fenntartását és az annak idején meglévő nemzeti gyakorlatot magába építő jogszabályok elfogadását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Habár ez magában foglalja a WRV 137. cikkét és az AGG 9. §‑ának (1) bekezdését is, nem tudom elfogadni, hogy ez azt jelentené, hogy a Bundesverfassungsgerichtnek (szövetségi alkotmánybíróság) az ezen rendelkezésekről szóló ítélkezési gyakorlata a 2000/78 irányelv elfogadása idején fennálló állapota szerint be lenne fagyasztva. Az ilyen értelmezés összeegyeztethetetlen lenne a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásával, amely a <HT TYPE="ITALIC">jogszabályokra</HT> szorítkozik, valamint a tagállami bíróságok azon kötelezettségével, hogy meglévő ítélkezési gyakorlatukat adott esetben megváltoztassák, amennyiben a nemzeti jog olyan értelmezésén alapul, amely az irányelv célkitűzéseivel ellentétes.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P><DATE ISO="20160419">2016. április 19‑i</DATE> DI‑ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑441/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:278">EU:C:2016:278</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Ezenfelül a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy az ebben a rendelkezésben szereplő eltérő bánásmód végrehajtása során <HT TYPE="ITALIC">figyelembe kell venni</HT> a tagállamok alkotmányos rendelkezéseit és elveit (lásd még a Charta 52. cikkének (4) bekezdését a <HT TYPE="ITALIC">tagállamok közös</HT> alkotmányos hagyományait illetően).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> Ugyanakkor a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása nem támasztja alá azt a gyakorlatot, hogy a bíróságok szerepét összevonják, amikor valamely vallási szervezet részéről a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozást felülvizsgálják, különösen, ha az adott rendelkezés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0084" ID="QS0084"/>a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161201">2016. december 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Daouidi</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑395/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:917">EU:C:2016:917</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> nem utal kifejezetten a tagállami jogokra. A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő korlátozást ezért önállóan kell értelmezni, figyelembe véve e rendelkezés összefüggéseit és a 2000/78 irányelvben kitűzött célokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P>Uo.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Háttér és cél</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>Emellett a 2000/78 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése utal a bíróságok azon szerepére, hogy mérlegeljenek, és e mérlegelés során vegyék figyelembe, hogy a 2000/78 irányelvnek a (37) preambulumbekezdésében meghatározott célkitűzése az, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0085" ID="QS0085"/>egységes kiindulási alapot<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/> hozzon létre az Unióban a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0086" ID="QS0086"/>foglalkoztatási és munkavégzési egyenlőség vonatkozásában<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/>, továbbá figyelemmel a vallási szervezeteknek a 2000/78 irányelv (24) preambulumbekezdése és az EUMSZ 17. cikk szerinti, a tagállami jogban rögzített <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0087" ID="QS0087"/>jogállására<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/> (lásd még az alábbi V. alcím C. részének 3. szakaszát).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="21"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Keletkezés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Végezetül, a 4. cikk (2) bekezdésére vonatkozó előkészítő munkálatokban nem találtam semmi olyat, amely alátámasztaná a tagállami alkotmányjognak az alperes által említett mértékű szerepét. Például nem szerepel még a javaslatok között sem, nem hogy az elfogadott szövegben a 2000/78 irányelv szigorú bírósági végrehajtásának biztosítására irányuló rendelkezéseinek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P>Lásd a fenti 52. lábjegyzetet.</P></NOTE> a nemzeti alkotmányjogban meghatározott bírósági felülvizsgálat normáinak tiszteletben tartása érdekében való korlátozása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P>Németországnak a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó azon javaslatát, hogy a rendelkezés utaljon arra, hogy az egyházak a német alkotmány alapján különös védelmet élveznek, nem fogadták el. Lásd: az Európai Unió Tanácsa, a szociális kérdésekkel foglalkozó munkacsoport <DATE ISO="20000718">2000. július 18‑i</DATE> ülésének eredménye, 10254/00 (<DATE ISO="20000727">2000. július 27.</DATE>), SOC 250 JAI 77, 14. oldal, 19. lábjegyzet.</P></NOTE> Semmi nem utal arra, hogy a 2000/78 irányelv 10. cikkében szereplő, bizonyítási teherről szóló fontos szabályokat ne kellene alkalmazni az ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése esetén.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P>A bizonyítási tehernek az alperesre azt követően történő átszállásáról, hogy a tagállami bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hátrányos megkülönböztetést vélelmezni kell, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141218">2014. december 18‑i</DATE> <NAME.CASE>FOA</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑354/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2463">EU:C:2014:2463</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Semmi nem utal arra, hogy olyan különös szabályokat fogadtak volna el, mint amely a 2000/78 irányelv 15. cikke szerint Észak‑Írországra és a vallás alapján történő hátrányos megkülönböztetésre alkalmazandó, vagy mint a 2000/78 irányelvnek az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetésről szóló 6. cikke, vagy a 2000/78 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése, amely szerinti a fogyatékosság és életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában a fegyveres erők nem tartoznak a 2000/78 irányelv hatálya alá.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0081"><P>Vö.: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100603">2010. június 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑484/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:309">EU:C:2010:309</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, ahol a Bíróság kimondta, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, <DATE ISO="19930405">1993. április 5‑i</DATE> 93/13/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="095" PAGE.FIRST="29" DATE.PUB="1993">HL 1993. L 95., 29. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 4. cikke (2) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamok ne fogadhatnának el magában az irányelvben előírtnál szigorúbb rendelkezéseket, feltéve hogy azok célja a fogyasztók magasabb szintű védelmének a biztosítása.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Azonban hozzáteszem, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfogalmazását többször módosították,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0082"><P>A Tanácsban megvitatott javaslatokat és ellenjavaslatokat a következő dokumentum rögzíti: http://www.consilium.europa.eu/register/en/content/int/?lang=EN&amp;typ=ADV, intézményközi dosszié: 1999/0225 (CNS). A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerepelt ugyan a bizottság eredeti jogalkotási javaslatában (COM(1999) 0565 végleges, <REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="177E" DATE.PUB="2000">HL 2000. C 177E</REF.DOC.OJ>., 42. o.), a benyújtást követően nem kevesebb mint kilenc tervezete volt, és számos vizsgálati fenntartás, illetve módosítási javaslat vonatkozott rá. Ugyanakkor valamennyi tervezet a vallási tevékenységekhez kapcsolódó szakmai tevékenységekre vonatkozott. Vö. továbbá: az Európai Parlamentnek a bizottsági javaslatra vonatkozó jelentése, A5–0264/2000, <DATE ISO="20000921">2000. szeptember 21.</DATE>, <DATE ISO="20000924">24.</DATE> o. <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0088" ID="QS0088"/>A szándék az, hogy a szöveg úgy bővüljön, hogy magában foglalja a vallási szervezetek szélesebb <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0089" ID="QS0089"/>társadalmi<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="00AB" ID="QE0089"/> tevékenységeit, miközben a világnézeti útmutatásba közvetlenül bevont személyzetre korlátozódjon (azaz ne vonatkozzon a recepciósra vagy a portásra). Egyértelművé teszi, hogy a felmentés csak vallási meggyőződésre, és nem például szexuális orientációra fog vonatkozni.<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/></P></NOTE> az EUMSZ 17. cikk szövegével kapcsolatban az európai alkotmányról szóló szerződés<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0083"><P>Kelt Rómában, <DATE ISO="20041029">2004. október 29‑én</DATE> (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="310" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2004">HL 2004. C 310., 1. o</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> tervezetének elfogadását eredményező konventen kialakult komoly vitákhoz hasonlóan (lásd még az alábbi V. alcím C. részének 3. pontját). Ebből arra lehetne következtetni, hogy a tagállamok tág mozgásteret élveznek a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján olyan szakmai tevékenységek tekintetében, amelyek esetében a vallás vagy meggyőződés lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelménynek minősül, a tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0084"><P>Analógia útján lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101012">2010. október 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Ingeniørforeningen i Danmark</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑499/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:600">EU:C:2010:600</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, ahol a Bíróság egy életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésről szóló jogvitában megjegyezte, hogy a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területén kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztásában, ugyanakkor e mérlegelési mozgástér nem járhat azzal a hatással, hogy megfossza lényegétől az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazását.</P></NOTE> azonban a Bíróság értelmezését mindig figyelembe kell venniük. Azonban ennél több következtetést nem tudok levonni az előkészítő munkálatokból, abban a formájukban, ahogyan azok végül egy kompromisszumos szöveg elfogadásához vezető bonyolult tárgyalásokat tükröznek, részben azért, mert a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének tartalmával kapcsolatban nem volt egyetértés.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0085"><P>A <DATE ISO="20001017">2000. október 17‑i</DATE> luxembourgi 2296. (foglalkoztatási‑ és szociálpolitikai) tanácsülés (<DATE ISO="20010201">2001. február 1‑jén</DATE> közzétett) jegyzőkönyvtervezete, 12458/00, PV/CONS 61 SOC 363, 4. o., valamint a 2296. tanácsülésről szóló <DATE ISO="20001017">2000. október 17‑i</DATE> sajtóközlemény, 12125/00 (Sajtó 378).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="22"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Így arra a következtetésre jutottam, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése az első albekezdésében maga határozza meg a bírósági felülvizsgálat normáinak azon ismérveit, amelyeket alkalmazni kell, ha valamely vallási szervezettel szemben eljárást indítanak azon álláspontja miatt, hogy a meggyőződésen alapuló egyenlőtlen bánásmód nem minősül jogellenes hátrányos megkülönböztetésnek. Vagyis a szóban forgó tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt a személy vallása vagy meggyőződése a szervezet szellemiségére tekintettel lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelménynek minősül‑e. E rendelkezés követelményeit a harmadik kérdésre adott válaszomban fogom meghatározni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">EUMSZ 17. cikk</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Ha másodlagos uniós jogi rendelkezést kell értelmezni, lehetőség szerint a Szerződésekkel és az uniós jog általános elveivel összhangban történő értelmezésre kell törekedni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0086"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20040401">2004. április 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Borgmann</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑1/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:202">EU:C:2004:202</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Az EUMSZ 17. cikk (1) és (2) bekezdése ezért közvetlenül releváns a 2000/78 4. cikkének (2) bekezdésének tulajdonítandó értelmezés szempontjából. Ugyanakkor véleményem szerint az EUMSZ 17. cikk az Unió alkotmányos berendezkedésére kisebb hatással van, mint azt az alperes állítja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Az Unió tágabb alkotmányos szerkezetével, és különösen az alapjogok biztosítása iránti mély elkötelezettségével ellentétes az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdésének olyan értelmezése, miszerint az Unió minden elképzelhető körülmények között <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0090" ID="QS0090"/>tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/>, és különösen ha az ilyen szervezetnek a tagállami jogban biztosított jogállás nem garantálja az alapvető jogaikat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>Ez összhangban van a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával. Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek részét képezi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0087"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170427">2017. április 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Pinkernelle</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑535/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:315">EU:C:2017:315</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>A Charta 52. cikkének (3) bekezdésében – az Emberi Jogok Európai Bíróságának a vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez való jogára vonatkozó ítélkezési gyakorlatára való utalással – biztosított minimális szintű védelem ugyanis alapvető fontosságú következményekkel jár az EUMSZ 17. cikk értelmezése szempontjából. Habár az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az Unió <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0091" ID="QS0091"/>tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/>, ez nem jelentheti azt, hogy az egyházak és vallási szervezetek autonómiájának védelmét biztosító, az EJEE 9. és 11. cikkének égisze alatt kidolgozott szabályokat (amelyeket az V. alcím D. pontjában részletezek) egyszerűen figyelmen kívül lehetne hagyni, ha az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek, valamint a világnézeti szervezetek jogállása a tagállamok joga szerint <HT TYPE="ITALIC">csorbul</HT>, annak ellenére, hogy az EUMSZ 17. cikk (1) és (2) bekezdésének szövege, ha azt önmagában olvassuk, erre utal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>Ez esetben a Bíróság és a tagállami bíróságok is kötelesek a Charta 47. cikke alapján számukra előírt kötelezettségnek megfelelően és az EUM 19. cikk, valamint az általa a tagállamokra előírt azon kötelezettség alapján, hogy megteremtsék <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0092" ID="QS0092"/>azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0088"><P>A Bíróság a közelmúltban kimondta, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0093" ID="QS0093"/>az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében a tagállamokkal szemben támasztott azon kötelezettség, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/>, a Charta 47. cikkének felel meg. Lásd: Bobek főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>El Hassani</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑403/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:659">EU:C:2017:659</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR> (ítélethozatal folyamatban), amely a következőt idézi: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170516">2017. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Berlioz Investment Fund</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑682/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:373">EU:C:2017:373</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> az uniós jog hatályán belül továbbra is érvényesíteni a Charta 10. cikkében előírt gondolat‑, lelkiismeret‑ és<?PAGE NO="23"?> vallásszabadságot, valamint a Charta 12. cikke szerinti egyesülési szabadságot<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0089"><P>A Charta 12. cikkének megfelelő párhuzamos rendelkezés az EJEE 11. cikke. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az EJEE 9. cikkét vallási közösség szervezete esetén az EJEE 11. cikk szerinti egyesülési szabadságnak megfelelően kell értelmezni. Lásd: EJEB, <DATE ISO="20130709">2013. július 9.</DATE>, Sindicatul <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0094" ID="QS0094"/>Păstorul cel Bun<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/> kontra Románia ítélet (CE:ECHR:2013:0709JUD000233009), 136. §.</P></NOTE> az uniós alapjogoknak megfelelően, továbbá az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a vallási szervezetek autonómiájára vonatkozóan biztosított védelem szintjét. Amint azt a Bizottság írásbeli észrevételeiben megjegyzi, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0095" ID="QS0095"/>az Unióban, amelyet a jogállamiság jellemez, az uniós bíróságok feladata az [uniós jog] betartatása.<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0090"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160921">2016. szeptember 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Spanyolország</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑140/15 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:708">EU:C:2016:708</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0117">117.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Más szavakkal, véleményem szerint hiba lenne az EUMSZ 17. cikk (1) és (2) bekezdését valamiféle alkotmányjogi <HT TYPE="ITALIC">metaelvként</HT> értelmezni<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0091"><P>Lásd: Larry Alexander, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0096" ID="QS0096"/>Introduction<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/> In: Alexander, L. (szerk.) <HT TYPE="ITALIC">Constitutionalism: Philosophical Foundations</HT> (Cambridge University Press, 1998), 1. o., valamint a 2–4. oldalon szereplő okfejtését a viszonylag állandó elemekkel (pl. hatalmi ágak elkülönülése) rendelkező metaalkotmánynak az olyan szimbolikus alkotmánytól való elhatárolásáról, amelynek tartalma a metaalkotmány módosítása nélkül változhat.</P></NOTE>, amely kötelezi az Uniót, hogy minden körülmény között tiszteletben tartsa az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek, valamint a világnézeti szervezetek tagállamok joga szerinti jogállását. Egy ilyen megközelítés összeegyeztethetetlen lenne az elsődleges uniós jog többi rendelkezésével, mint például az EUSZ 7. cikkben szereplő, annak kezelésére szolgáló mechanizmussal, amikor <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0097" ID="QS0097"/>fennáll az egyértelmű veszélye annak<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/>, hogy egy tagállam <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0098" ID="QS0098"/>súlyosan megsérti [az EUSZ 2. cikkben meghatározott] értékeket<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/>. Figyelembe kell venni az EUMSZ 10. cikket, valamint az Uniónak a politikái és tevékenységei meghatározására és végrehajtására irányuló céljait, a Charta 22. és 47. cikkét, amelyek közül az előbbi a pluralizmust támogatja, míg az utóbbi a hatékony jogorvoslathoz való jog általános elvét jeleníti meg arra az esetre, ha az uniós jog által biztosított jogokat és szabadságokat megsértenék. Ez a szabály eredetileg az egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós jog megsértéséről szóló jogvita révén került be az uniós alapjogok közé.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0092"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19860515">1986. május 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Johnston</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>222/84</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:206">EU:C:1986:206</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>. A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130627">2013. június 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Agrokonsulting‑04</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑93/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:432">EU:C:2013:432</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Elismerem, hogy lehet azzal érvelni, hogy az EUSZ 5. cikk és abban a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0099" ID="QS0099"/>szubszidiaritásra<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/> való hivatkozás azt támasztja alá, hogy a tagállamok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a vallási szervezetek azon tevékenységei feletti bírósági felülvizsgálat mértékét és terjedelmét illetően, amelyek a munkaviszony vonatkozásában vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megközelítést alkalmaznak, és hogy az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése alátámasztja az Európai Unió azon kötelezettségét, hogy a tagállamok nemzeti identitását és az alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésüket tiszteletben tartsa.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Ugyanakkor azzal is egyetértek, hogy míg az EUMSZ 17. cikk kiegészíti és pontosítja az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0093"><P>Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑74/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:135">EU:C:2017:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> ez utóbbi rendelkezésből <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0100" ID="QS0100"/>önmagában […] nem lehet arra következtetni, hogy bizonyos területeket vagy tevékenységeket teljesen kivontak volna a 2000/78 irányelv hatálya alól. Valójában ezen irányelv <HT TYPE="ITALIC">alkalmazása</HT> nem sértheti a tagállamok nemzeti identitását. A nemzeti identitás tehát nem korlátozza magát az irányelv hatályát, hanem azt az egyenlő bánásmód irányelvben szereplő elvének, valamint az esetleges eltérő bánásmódra vonatkozó igazolási okoknak az értelmezése során kell megfelelően figyelembe venni.<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0094"><P>Kokott főtanácsnok G4S Secure Solutions ügyre vonatkozó indítványa, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:382">EU:C:2016:382</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdéséről általában lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161221">2016. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Remondis</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑51/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:985">EU:C:2016:985</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160602">2016. június 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Bogendorff von Wolffersdorff</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑438/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:401">EU:C:2016:401</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésében foglalt védelem olyan területekre vonatkozik, mint a tagállamon belüli kormányzati szervek, így a <HT TYPE="ITALIC">Länder</HT> közötti hatáskörmegosztás.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0095"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140612">2014. június 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Digibet</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑156/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:1756">EU:C:2014:1756</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="24"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Vagyis a Szerződésekben nincs elegendő elsődleges jogi kógens rendelkezés ahhoz, hogy akár félretegyük az Emberi Jogok Európai Bírósága és jelen Bíróság által az alapjogok között felmerülő verseny esetén alkalmazott mérlegelést,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0096"><P>Lásd a fenti 55., 56., valamint 68–75. pontot.</P></NOTE> vagy pedig csorbítsuk az Uniónak a vallás alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmával szembeni bírói jogvédelemre vonatkozó hatáskörét, ha valamely vallási szervezet a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0097"><P>Analógia útján lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000111">2000. január 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Kreil</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑285/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:2">EU:C:2000:2</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0016">16.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> A Szerződés szóban forgó cikkeiből <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0101" ID="QS0101"/>nem lehetett arra következtetni<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/>, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0102" ID="QS0102"/>a Szerződés a közbiztonság alapján elfogadott minden intézkedésre vonatkozóan tartalmaz egy általános kivételt a közösségi jog hatálya alól<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 17. cikknek a keletkezésének körülményeiből<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0098"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161027">2016. október 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Németország</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑220/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:815">EU:C:2016:815</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> Az EUMSZ 17. cikk és az EUSZ preambuluma releváns részeinek keletkezési körülményeire vonatkozó részletes elemzéshez lásd például: McCrea, i. m.. 53–74. o.; Oanta, G. A., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0103" ID="QS0103"/>The Status of Churches and Philosophical and Non‑Confessional Organizations within the Framework of the European Union Reform<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/> Lex et Scientia International Journal, Bukarest (Románia), XV. sz., 2. kötet, 121–135. o.</P></NOTE> megismert célkitűzései sem támasztják alá közvetlenül ezt az állítást. Az EUMSZ 17. cikket az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésről szóló Konventen vitatták meg,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0099"><P>A 17. cikk az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés I‑52. cikkeként jelent meg (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="310" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2004">HL 2004. C 310., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> ahol a szövegbe a vallásra és különösen Európa keresztény örökségére<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0100"><P>Lásd: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0104" ID="QS0104"/>Post‑Synodal Apostolic Exhortation Ecclesia in Europe of His Holiness Pope John Paul II to the Bishops, Men and Women in the Consecrated Life and All the Lay Faithful on Jesus Christ Alive in His Church the Source of Hope for Europe<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/>, <DATE ISO="20030628">2003. június 28.</DATE>. Idézi: COMECE, <HT TYPE="ITALIC">The Treaty Establishing a Constitution for Europe</HT>: <HT TYPE="ITALIC">Elements for an Evaluation</HT>, <DATE ISO="20050311">2005. március 11.</DATE>, elérhető: http://www.comece.eu/dl/pmnrJKJOmKkJqx4KJK/20050311PUBCONV_EN.pdf, 3. o.</P></NOTE> való utalás beillesztése melletti állítólag erőteljes lobbizást világi csoportok, és az egyházat és az államot határozottan szétválasztó tagállamok hasonlóan nyomatékosan utasították el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0101"><P>McCrea, i. m., 54. o. Az 1996. évi kormányközi konferencián a német delegáció a jelentések szerint a következő cikket javasolta, eredménytelenül: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0105" ID="QS0105"/>Az Unió úgy véli, hogy a vallási közösségek tagállamokban betöltött alkotmányos helyzete a tagállamok identitásának és kultúrájának mint közös jogi örökségüknek a kifejeződése.<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/> Lásd: Oanta, i. m., 123. o.</P></NOTE> Az így keletkezett feszültségek megnyilvánulnak abban, hogy a Konvent során javasolt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0106" ID="QS0106"/>szellemi hatásra<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/> való hivatkozás, amelyet egyes vallási csoportok mindenképpen elutasítottak amiatt, hogy nem utal kifejezetten a kereszténységre, végül nem került bele az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésbe.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0102"><P><REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="169" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2003">HL 2003. C 169., 1. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> Végül, az Amszterdami Szerződéshez<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0103"><P>Az <DATE ISO="19971002">1997. október 2‑án</DATE> kelt Amszterdami Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányhoz csatolt 11. nyilatkozat, <REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="340" PAGE.FIRST="133" DATE.PUB="1997">HL 1997. C 340., 133. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> csatolt 11. nyilatkozat szövegét (ugyanaz a felülvizsgálat, amely az Unió hatáskörét kiterjesztette egyebek mellett a vallás és meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel szembeni küzdelemre)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0104"><P>Az EK 13. cikket az amszterdami felülvizsgálat keretén belül fogadták el. Jelenleg EUSZ 19. cikk.</P></NOTE> az EUMSZ 17. cikk (1) és (2) bekezdéseként<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0105"><P>A tagállami kormányok képviselőinek konferenciáján készült munkadokumentum, a kormányközi konferencia elnöksége, <DATE ISO="20070723">2007. július 23.</DATE>, CIG 1/07, 49. o.</P></NOTE> fogadták el, valamint az EUMSZ 17. cikk (3) bekezdését illesztették be, annak érdekében, hogy az uniós intézmények és a vallási közösségek között már kialakult párbeszédnek keretet adjon.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0106"><P>Uo. Lásd például: Houston, K., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0107" ID="QS0107"/>The Logic of Structured Dialogue between Religious Associations and the Institutions of the European Union<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="201D" ID="QE0107"/>, in: Leustean, L. N. és Madeley, J. T. S. (szerk.) <HT TYPE="ITALIC">Religion, Politics and Law in the European Union</HT>, (Routledge, 2010.), 201. o.; Mudrov, S. A., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0108" ID="QS0108"/>The European Union and Christian Churches: The Patterns of Interaction<QUOT.END REF.START="QS0108" CODE="201D" ID="QE0108"/>, vitairat, Europa‑Kolleg Hamburg, Institute for European Integration, 3/14. sz.</P></NOTE> Az EU‑Szerződés preambuluma valóban számos <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0109" ID="QS0109"/>kulturális, vallási és humanista<QUOT.END REF.START="QS0109" CODE="201D" ID="QE0109"/> forrásból merít ihletet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>Feltűnő, hogy nincs semmi, ami azt bizonyítaná, hogy az EUMSZ 17. cikk arra irányult volna, hogy a vallás vagy meggyőződés alapján történő egyenlőtlen bánásmód igazolásának bírósági felülvizsgálatát egy az egyben a tagállami jogba helyezze át, amikor az ilyen egyenlőtlen bánásmódot munkáltatóként eljáró, a 2000/78 irányelv 3. cikkének hatálya alá tartozó vallási szervezetek tanúsítják. Én inkább úgy értelmezem az EUMSZ 17. cikket, mint amely az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésével áll szorosabb kapcsolatban, amely, amint arra az alperes írásbeli észrevételeiben is rámutat, az egyházak jogállásának a tagállamok kizárólagos hatáskörébe való utalására szolgál.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="25"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>Így az EUMSZ 17. cikk (1) és (2) bekezdése azt jelenti, hogy a tagállamok teljesen szabadon választhatják meg, milyen modell alapján alakítják ki a vallási szervezetekkel és közösségekkel a kapcsolatot, az Unió pedig köteles semleges álláspontot képviselni ezen a téren.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0107"><P>Oanta, i. m., 127. o. Egy tanulmány szerint öt modell különböztethető meg az egyház és az állam közötti kapcsolat kezelésére. Lásd: Mancini, S., és Rosenfeld, M., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0110" ID="QS0110"/>Unveiling the limits of tolerance; comparing the treatment of majority and minority religious symbols in the public sphere<QUOT.END REF.START="QS0110" CODE="201D" ID="QE0110"/> IN: Zucca és Ungureanu, i. m. 160–162. o.</P></NOTE> Az EUMSZ 17. cikkben foglalt tagállami jog szerinti <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0111" ID="QS0111"/>jogállás<QUOT.END REF.START="QS0111" CODE="201D" ID="QE0111"/> ilyen értelmezése összhangban áll az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében vett azon uniós kötelezettség hatályával, hogy tiszteletben kell tartani a tagállamok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0108"><P>Fenti 95. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Összefoglalva, az EUMSZ 17. cikk alapján az Unió alkotmányos követelményei azt tükrözik, amit az egyik jogtudós <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0112" ID="QS0112"/>értékpluralizmusnak<QUOT.END REF.START="QS0112" CODE="201D" ID="QE0112"/> nevezett. Ennek megfelelően az eltérő jogok vagy azok megközelítése közötti ütközés normálisnak minősül és a konfliktust az ütköző elemek egyensúlyba hozása révén kell megoldani, nem pedig úgy, hogy az egyiket hierarchikusan a másik fölé helyezzük.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0109"><P>McCrea, i. m., 60. és 61. o., idézve a következőt: Bengoetxea, J., MacCormick, N. és Moral Soriano, L. <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0113" ID="QS0113"/>Integration and Integrity in the Legal Reasoning of the European Court of Justice<QUOT.END REF.START="QS0113" CODE="201D" ID="QE0113"/>, in: de Búrca, G. és Weiler, J. H. H. (szerk.) <HT TYPE="ITALIC">The European Court of Justice</HT> (Oxford University Press, 2001.) 64. o.</P></NOTE> Ez jelenik meg az EUSZ 2. cikkben, a Charta 22. cikkében és a 2000/78 irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdésre vonatkozó következtetés</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>Ezért azt javasolom, hogy az első kérdésre a Bíróság a következő választ adja.</TXT><P>A 2000/78/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a jelen ügy alpereséhez hasonló munkáltató – illetve számára az egyház – kötelező jelleggel nem határozhatja meg, hogy a tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez‑e a jelentkező meghatározott vallása, tekintettel a munkáltató/az egyház szellemiségére.</P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">D.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A harmadik kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>Nem minden tevékenységet véd a jog, pusztán azért, mert az valamiféle vallási meggyőződésből ered.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0110"><P>Kokott főtanácsnoknak a G4S Security Solutions ítéletre vonatkozó indítványa, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:382">EU:C:2016:382</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, idézi a következőket: EJEB, <DATE ISO="20051110">2005. november 10.</DATE>, Leyla Şahin kontra Törökország ítélet (CE:ECHR:2005:1110JUD004477498), <DATE ISO="20140701">2014. július 1.</DATE>, S. A. S. kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2014:0701JUD004383511), <DATE ISO="20151126">2015. november 26.</DATE>, Ebrahimian kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2015:1126JUD006484611).</P></NOTE> A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság harmadik kérdésével azt kérdezi, hogy milyen követelmények támasztandók a 2000/78/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti, a szervezet szellemiségére tekintettel lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelménnyel szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>Amint az az első kérdés megválaszolására irányuló korábbi elemzésből látható, a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében megjelenik egyfelől a vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez, a <HT TYPE="ITALIC">forum externumhoz</HT> való joga, másfelől viszont a munkavállalóknak és jövőbeni munkavállalóknak a meggyőződésbeli szabadság <HT TYPE="ITALIC">forum internumához</HT>, és az ahhoz való joga közötti feszültség, hogy e meggyőződéseik alapján ne érje őket hátrányos megkülönböztetés.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="26"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>Jelen elemzés, amellett, hogy megalapozta az első kérdésre adandó választ, a következő tényezőket, vagy ahogy a harmadik kérdésben szerepel, követelményeket is meghatározta, amelyek relevánsak annak mérlegelése során, hogy a szakmai követelmények a tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt a szervezet szellemiségére tekintettel lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képeznek‑e:</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>a vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez való joga az uniós jogban elismert és védelmezett alapvető jog, ahogy azt a Charta 10. és 12. cikke is tükrözi. A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és különösen az abban foglalt, vallási szervezetek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0114" ID="QS0114"/>szellemiségére<QUOT.END REF.START="QS0114" CODE="201D" ID="QE0114"/> való utalást ezen alapvető jogokkal összhangban kell értelmezni;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>ii.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése tág, de nem korlátlan mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak azon szakmai tevékenységek tekintetében, amelyek esetében a vallás vagy meggyőződés a tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0111"><P>Fenti 86. pont.</P></NOTE></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>iii.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első bekezdésében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0115" ID="QS0115"/>a tagállamok alkotmányos rendelkezései[re] és elv[ére]<QUOT.END REF.START="QS0115" CODE="201D" ID="QE0115"/> való hivatkozás az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdés alapján értelmezve azt jelenti, hogy a 2000/78 irányelvet úgy kell végrehajtani, hogy az tiszteletben tartsa és ne sértse az egyes tagállamok által kiválasztott azon modellt, amely alapján kialakítják az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek, illetve az állam közötti kapcsolatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0112"><P>Fenti 99. pont.</P></NOTE></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105.</NO.P><TXT>Mivel a Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében a Charta 10. és 12. cikke <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0116" ID="QS0116"/>megfelel<QUOT.END REF.START="QS0116" CODE="201D" ID="QE0116"/> az EJEE 9. és 11. cikkének, a vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez való jogát legalább a következő uniós jogi védelem illeti meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106.</NO.P><TXT>Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy nagyon kivételes esetektől eltekintve az EJEE által garantált vallásszabadsághoz való joggal ellentétes, ha a tagállam mérlegelési jogkörrel bír annak megállapítása során, hogy a vallási meggyőződések vagy az ilyen meggyőződések kifejezéséhez használt eszközök jogszerűek‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0113"><P>Lásd például: EJEB, <DATE ISO="20140408">2014. április 8.</DATE>, Magyar Keresztény Mennonita Egyházés társai kontra Magyarország ítélet (CE:ECHR:2014:0408JUD007094511), 76. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Például valamely embertelen ideológia népszerűsítése nyilvánvalóan ellentétes lenne az Uniónak az EUSZ 2. cikk szerinti alapvető értékeivel. Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kokott főtanácsnok G4S Secure Solutions ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:382">EU:C:2016:382</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0089">89.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Valamely vallási közösségnek az autonóm létezéshez való joga az EJEE 9. cikkében szereplő garanciák lényegét jelenti, amely ugyanígy elengedhetetlen a demokratikus társadalmak pluralizmusához is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0114"><P>EJEB, <DATE ISO="20160426">2016. április 26.</DATE>, İzzettin Doğan és társai kontra Törökország ítélet (CE:ECHR:2016:0426JUD006264910), 93. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata alapján az állam nem avatkozhat be az egyházak belső szervezeti rendjébe,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0115"><P>EJEB, <DATE ISO="20100916">2010. szeptember 16.</DATE>, Bolgár Ortodox Egyház Szent Zsinata (Metropolitan Inokentiy és társai) kontra Bulgária ítélet (CE:ECHR:2010:0916JUD000041203), 26. §.</P></NOTE> és valamely vallási közösség vallási hovatartozásának megítélése egyedül e közösség legmagasabb spirituális hatóságának, nem pedig az államnak a feladata.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0116"><P>EJEB, <DATE ISO="20160426">2016. április 26.</DATE>, İzzettin Doğan és társai kontra Törökország ítélet (CE:ECHR:2016:0426JUD006264910), 110. és 121. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Ha a 9. cikk nem védené a közösség szervezeti életét, az egyéni vallásszabadság minden más vonatkozása sérülékennyé válna.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0117"><P>Lásd: EJEB, <DATE ISO="20130709">2013. július 9.</DATE>, Sindicatul <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0117" ID="QS0117"/>Păstorul cel Bun<QUOT.END REF.START="QS0117" CODE="201D" ID="QE0117"/> kontra Románia ítélet (CE:ECHR:2013:0709JUD000233009), 136. §.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="27"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107.</NO.P><TXT>Az állam nem kötelezhet valamely vallási közösséget arra, hogy új tagokat vegyen fel vagy meglévőket kizárjon.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0118"><P>Uo. 137. §.</P></NOTE> Ugyanígy nem kötelezhet az állam valamely vallási közösséget arra, hogy valakit egy adott vallási kötelezettséggel bízzon meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0119"><P>EJEB, <DATE ISO="20140612">2014. június 12.</DATE>, Fernández Martínez kontra Spanyolország ítélet (CE:ECHR:2014:0612JUD005603007), 129. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> A vallási közösségek állam által elismert autonómiájának tiszteletben tartása egyebek mellett azt is jelenti, hogy az államnak el kell fogadnia, ha az ilyen közösségek a saját szabályaiknak és érdekeiknek megfelelően reagálnak bármely olyan, belülről induló, elszakadásra irányuló mozgalomra, amely kohéziójuk, arculatuk vagy egységük szempontjából fenyegetést jelenthet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0120"><P>Uo., 128. §.</P></NOTE> Csak a legsúlyosabb és leginkább kényszerítő okok indokolhatják az állami beavatkozást,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0121"><P>EJEB, <DATE ISO="20160426">2016. április 26.</DATE>, İzzettin Doğan és társai kontra Törökország ítélet (CE:ECHR:2016:0426JUD006264910), 110. §.</P></NOTE> amikor az állam például ellenőrizheti, hogy valamely mozgalom vagy szervezet látszólag vallási céllal olyan tevékenységet végez, amely a lakosságra vagy a közbiztonságra nézve veszélyes.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0122"><P>EJEB, <DATE ISO="20011213">2001. december 13.</DATE>, Metropolitan Church of Bessarabia társai kontra Moldova ítélet (CE:ECHR:2001:1213JUD004570199), 113. §.</P></NOTE> Általában az EJEE 9. cikke által biztosított védelem csak a vallási szervezetek tagjainak olyan nézeteire vonatkozik, amelyek egy bizonyos fokú meggyőző erőt, komolyságot, kohéziót és fontosságot képviselnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0123"><P>EJEB, <DATE ISO="20130115">2013. január 15.</DATE>, Eweida és társai kontra Egyesült Királyság ítélet (CE:ECHR:2013:0115JUD004842010), 81. §.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108.</NO.P><TXT>Ha a vallási közösség szervezete kérdéses, a 9. cikket a szervezeteket az indokolatlan állami beavatkozástól védő 11. cikk szerint kell értelmezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0124"><P>EJEB, <DATE ISO="20130709">2013. július 9.</DATE>, Sindicatul <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0118" ID="QS0118"/>Păstorul cel Bun<QUOT.END REF.START="QS0118" CODE="201D" ID="QE0118"/> kontra Románia ítélet (CE:ECHR:2013:0709JUD000233009), 136. §.</P></NOTE> Ebben az értelemben az Emberi Jogok Európai Bírósága ismételten kimondta, hogy a vallásszabadságba beletartozik annak szabadsága, hogy az illető vallását kinyilvánítsa <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0119" ID="QS0119"/>azok körében, akikkel közös a hite<QUOT.END REF.START="QS0119" CODE="201D" ID="QE0119"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0125"><P>EJEB, <DATE ISO="20080731">2008. július 31.</DATE>, Religionsgemeinschaft der Zeugen Jehovas és társai kontra Ausztria ítélet (CE:ECHR:2008:0731JUD004082598), 61. §.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109.</NO.P><TXT>Az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakran hangsúlyozta az államnak a különböző vallások, hitek és meggyőződések gyakorlásának semleges és pártatlan szervezőjeként betöltött szerepét, miközben kimondta, hogy e szerep a demokratikus társadalomban hozzájárul a közrend, a vallási harmónia és a tolerancia fenntartásához.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0126"><P>EJEB, <DATE ISO="20160426">2016. április 26.</DATE>, İzzettin Doğan és társai kontra Törökország ítélet (CE:ECHR:2016:0426JUD006264910), 107. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> A szóban forgó egyházak autonómiáját veszélyeztetheti, ha az állam választott bíróként lép fel a vallási közösségek és a bennük meglévő vagy belőlük kiinduló különböző elszakadni kívánó csoportok között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0127"><P>EJEB, <DATE ISO="20130709">2013. július 9.</DATE>, Sindicatul <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0120" ID="QS0120"/>Păstorul cel Bun<QUOT.END REF.START="QS0120" CODE="201D" ID="QE0120"/> kontra Románia ítélet (CE:ECHR:2013:0709JUD000233009), 165. és 166. §.</P></NOTE> Az egyházak belső vezetői vitáiba, és így belső szervezeti rendjükbe való önkényes állami beavatkozást az EJEB aránytalannak és az EJEE 9. cikkébe ütközőnek találta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0128"><P>EJEB, <DATE ISO="20090122">2009. január 22.</DATE>, Bolgár Ortodox Egyház Szent Zsinata (Metropolitan Inokentiy és társai) kontra Bulgária ítélet (CE:ECHR:2009:0122JUD000041203).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110.</NO.P><TXT>Ugyanakkor nem értek egyet az alperes azon érvelésével, hogy az, hogy az állami hatóságok nem vizsgálhatják a vallási meggyőződéseket vagy nem avatkozhatnak be a vallási szervezetek belső szervezetébe, szükségképpen azt jelenti, hogy szintén kizárólag ez utóbbiak – és még a bíróságok sem – dönthetnek arról, hogy valamely szakmai követelmény a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján lényeges, törvényes és igazolt‑e, tekintettel a tevékenységek jellegére és gyakorlásának feltételrendszerére. Inkább azokat az érveket fogadom el, amelyet Írország terjesztett elő írásbeli észrevételeiben és a Bizottság adott elő a tárgyaláson, miszerint valamely vallás szellemisége szubjektív, és meglehetősen elkülönül az annak fenntartásához végzett tevékenységtől, amely utóbbi egy objektív, bírósági felülvizsgálat alá vethető kérdés. Más szóval az alperes összevont két különböző fogalmat. Habár az egyház szellemiségének bírósági felülvizsgálata korlátozott, amint az az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában, és ezért a tagállamok alkotmányos<?PAGE NO="28"?> hagyományaiban is<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0129"><P>A tagállamok átfogó vizsgálatához lásd: Doe i.m., 5. fejezet, 114–138. o. A 120. oldalon a szerző azt állítja, hogy e tekintetben tipikusnak tekinthető a bolgár alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata, amelyet a következőkben idéz: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0121" ID="QS0121"/>A vallási közösségek és intézmények belső szervezeti életébe, valamint megnyilvánulásaikba való állami és kormányzati beavatkozás elfogadhatatlanok, kivéve ha az az alkotmány alapján történik.<QUOT.END REF.START="QS0121" CODE="201D" ID="QE0121"/> Lásd: <DATE ISO="19920611">1992. június 11‑i</DATE> 11/92. sz. ügyben hozott 5. sz. határozat, SG 49. sz., <DATE ISO="19920616">1992. június 16.</DATE></P></NOTE> megjelenik, ez nem jelenti azt, hogy valamely tagállami bíróság ne értékelhetné a <HT TYPE="ITALIC">szóban forgó tevékenységeket</HT>, szemben a vallásnak a felülvizsgálat alá alig vethető szellemiségével, annak eldöntése érdekében, hogy a meggyőződés alapján történő egyenlőtlen bánásmód lényeges, törvényes és igazolt‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111.</NO.P><TXT>Három további tényezőt kell figyelembe venni, amikor a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság eldönti, hogy a keresztény hithez tartozás lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez‑e egy olyan álláshoz, amelynél faji megkülönböztetésről szóló jelentést kell készíteni, beleértve az alperes nyilvánosság előtti és szakmai képviseletét és az adott szervezeten belüli véleményalkotás összehangolását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0130"><P>Fenti 24. pont.</P></NOTE></TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>iv.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0122" ID="QS0122"/>igazolt<QUOT.END REF.START="QS0122" CODE="201D" ID="QE0122"/> szó annak elemezését igényli, hogy a valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést megvalósító szakmai követelményeket kellőképpen hozzáigazították‑e az alperes autonómiához és önrendelkezéshez való jogának védelméhez, úgy, hogy a szakmai követelmények alkalmasak legyenek e cél elérésére;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>v.</NO.P><TXT>a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0123" ID="QS0123"/>lényeges, törvényes<QUOT.END REF.START="QS0123" CODE="201D" ID="QE0123"/> szavak megkövetelik annak vizsgálatát, hogy a szóban forgó tevékenységek közel állnak‑e az alperes által hirdetett küldetéshez;<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0131"><P>Lásd például: EJEB, <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>, Schüth kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2010:0923JUD000162003), 69. pont. E <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0124" ID="QS0124"/>közelség<QUOT.END REF.START="QS0124" CODE="201D" ID="QE0124"/> az egyház nyilvános és saját hívei felé irányuló hitelesség vizsgálatának is részét képezi, EJEB, <DATE ISO="20110203">2011. február 3.</DATE>, Siebenhaar kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2011:0203JUD001813602), 46. pont, továbbá annak eldöntésében is szerepet játszik, hogy a szóban forgó álláspont jelentős‑e, EJEB, <DATE ISO="20100923">2010. szeptember 23.</DATE>, Obst kontra Németország ítélet (CE:ECHR:2010:0923JUD000042503), 51. pont. Azon tevékenységekre vonatkozó szakmai követelmények megjelölése, amelyek közel állnak valamely vallási szervezett által hirdetett misszióhoz, szintén releváns a legitimáció fenntartása szempontjából.</P></NOTE></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>vi.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon követelmény értelmében, hogy az eltérő bánásmód esetében figyelembe kell venni a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0125" ID="QS0125"/>jog általános elveit<QUOT.END REF.START="QS0125" CODE="201D" ID="QE0125"/>, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 9. cikk (2) bekezdésének értelmezésére annak eldöntésekor vonatkozó megközelítését, hogy valamely vallási szervezetnek az autonómiához és önrendelkezéshez való jogának gyakorlása aránytalan‑e az EJEE által biztosított egyéb jogokhoz képest,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0132"><P>Lásd többek között: <DATE ISO="20161004">2016. október 4.</DATE>, Travaš kontra Horvátország ítélet (CE:ECHR:2016:1004JUD007558113), 109. pont.</P></NOTE> az arányosság szempontjából a vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés 2000/78 irányelven alapuló tilalma tényleges érvényesülése biztosításának jogszerű céljára gyakorolt hatást kell szembeállítani az alperesnek az autonómiához és önrendelkezéshez való jogával,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0133"><P>Lásd hasonlóképp: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000111">2000. január 11</DATE>‑ i <NAME.CASE>Kreil</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑285/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:2">EU:C:2000:2</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> figyelembe véve azt, hogy a 2000/78 irányelv 3. cikke nem tesz különbséget felvétel és elbocsátás között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0134"><P>Fenti 69. pont.</P></NOTE></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112.</NO.P><TXT>A iv. és v. pont részletesebb kifejtést érdemel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113.</NO.P><TXT>Az uniós intézkedések értelmezésére vonatkozó szabályokat a fenti 81–85. pont részletezi. A. iv. pont szempontjából véleményem szerint az a döntő, hogy az előkészítő munkálatok azt mutatják, hogy a luxemburgi küldöttség javaslatára a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0126" ID="QS0126"/>szükséges<QUOT.END REF.START="QS0126" CODE="201D" ID="QE0126"/> szót <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0127" ID="QS0127"/>igazoltra<QUOT.END REF.START="QS0127" CODE="201D" ID="QE0127"/> változtatták, tekintettel az Egyesült Királyság kormányának azon javaslatára, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0128" ID="QS0128"/>szükséges<QUOT.END REF.START="QS0128" CODE="201D" ID="QE0128"/> szót a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0129" ID="QS0129"/>megfelelő<QUOT.END REF.START="QS0129" CODE="201D" ID="QE0129"/> vagy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0130" ID="QS0130"/>releváns<QUOT.END REF.START="QS0130" CODE="201D" ID="QE0130"/><?PAGE NO="29"?> váltsa fel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0135"><P>Lásd: a 12269/00 SOC 344 JAI 112, az Európai Unió Tanácsa SOC 345 JAI 113 dokumentumot módosító kiegészítést, <DATE ISO="20001012">2000. október 12.</DATE>, <DATE ISO="20001002">2.</DATE> o.</P></NOTE> Álláspontom szerint ez afelé történő elmozdulást jelent, hogy az uniós jogalkotó az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0131" ID="QS0131"/>igazolt<QUOT.END REF.START="QS0131" CODE="201D" ID="QE0131"/> szó használatával elfogadja az arányosság általános elvének első részét. Ez maga után vonja az érintett intézkedés megfelelőségének annak érdekében való vizsgálatát, hogy a törvényes cél biztosítva legyen.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0136"><P>Például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19970626">1997. június 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Familiapress</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑368/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1997:325">EU:C:1997:325</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114.</NO.P><TXT>Ami az v. pontot illeti, e következtetésre a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0132" ID="QS0132"/>lényeges, törvényes<QUOT.END REF.START="QS0132" CODE="201D" ID="QE0132"/> szavak szövegkörnyezetével összefüggésben jutottam, amely szavak össze vannak kapcsolva, mintha vonatkoznának mind <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0133" ID="QS0133"/>a szervezet szellemiségére<QUOT.END REF.START="QS0133" CODE="201D" ID="QE0133"/> és a releváns tevékenységek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0134" ID="QS0134"/>jellegére<QUOT.END REF.START="QS0134" CODE="201D" ID="QE0134"/> vagy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0135" ID="QS0135"/>gyakorlásuk feltételrendszerére<QUOT.END REF.START="QS0135" CODE="201D" ID="QE0135"/>. Ráadásul a nyelvi változatok között eltérés van. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0136" ID="QS0136"/>lényeges<QUOT.END REF.START="QS0136" CODE="201D" ID="QE0136"/> szót svéd (<HT TYPE="ITALIC">verkligt</HT>), máltai (<HT TYPE="ITALIC">ġenwin</HT>), lett (<HT TYPE="ITALIC">īstu</HT>), finn (<HT TYPE="ITALIC">todellinen</HT>), dán (<HT TYPE="ITALIC">regulært</HT>), horvát (<HT TYPE="ITALIC">stvarni</HT>) és magyar (<HT TYPE="ITALIC">lényeges</HT>) nyelvi változat tartalmazza, miközben a francia változat az <HT TYPE="ITALIC">essentielle, légitime</HT> szót használja, hasonlóan a spanyol (<HT TYPE="ITALIC">esencial</HT>), olasz (<HT TYPE="ITALIC">essenziale</HT>), portugál (<HT TYPE="ITALIC">essencial</HT>), román (<HT TYPE="ITALIC">esențială</HT>), holland (<HT TYPE="ITALIC">wezenlijke</HT>), német (<HT TYPE="ITALIC">wesentliche</HT>), észt (<HT TYPE="ITALIC">oluline</HT>), bolgár (<HT TYPE="ITALIC">основно</HT>), szlovák (<HT TYPE="ITALIC">základnú</HT>), cseh (<HT TYPE="ITALIC">podstatný</HT>), lengyel (<HT TYPE="ITALIC">podstawowy</HT>), szlovén (<HT TYPE="ITALIC">bistveno</HT>) és görög (<HT TYPE="ITALIC">ουσιώδης</HT>) nyelvi változatokhoz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az egyes nyelvi változatok közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0137"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160921">2016. szeptember 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Spanyolország</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑140/15 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:708">EU:C:2016:708</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Mivel a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0137" ID="QS0137"/>lényeges, törvényes<QUOT.END REF.START="QS0137" CODE="201D" ID="QE0137"/> kifejezés a nyelvi eltérések miatt önmagában <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0138" ID="QS0138"/>nem értelmezhető világosan és egységesen<QUOT.END REF.START="QS0138" CODE="201D" ID="QE0138"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0138"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140515">2014. május 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Timmel</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑359/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:325">EU:C:2014:325</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> arra a következtetésre jutottam, hogy vázlatos megközelítés és a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt, a vallási szervezetek autonómiájának és önrendelkezésének megőrzésére irányuló cél alapján,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0139"><P>A fenti 106–109. pont.</P></NOTE> a szóban forgó szakmai tevékenységeknek és vallási szervezetek hirdetett missziójának a közelsége e meghatározás központi eleme. Az uniós jogban ezt fejezi ki a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0139" ID="QS0139"/>lényeges, törvényes<QUOT.END REF.START="QS0139" CODE="201D" ID="QE0139"/> szavaknak a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében való használata.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116.</NO.P><TXT>Ezért azt javasolom, hogy a harmadik kérdésre a Bíróság a következő választ adja:</TXT><P>A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményeknek a tevékenységek jellegére vagy gyakorlásuk feltételrendszerére, valamint a szervezet szellemiségére tekintettel való értékelése során a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak a következőket kell figyelembe vennie:</P><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>a vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez való joga az uniós jogban elismert és védelmezett alapvető jog, ahogy azt a Charta 10. és 12. cikke is tükrözi. A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és különösen az abban foglalt, vallási szervezetek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0140" ID="QS0140"/>szellemiségére<QUOT.END REF.START="QS0140" CODE="201D" ID="QE0140"/> való utalást ezen alapvető jogokkal összhangban kell értelmezni;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>ii.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése tág, de nem korlátlan mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak azon szakmai tevékenységek tekintetében, amelyek esetében a vallás vagy meggyőződés a tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>iii.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első bekezdésében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0141" ID="QS0141"/>a tagállamok alkotmányos rendelkezései[re] és elve[re]<QUOT.END REF.START="QS0141" CODE="201D" ID="QE0141"/> való hivatkozás az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése alapján értelmezve azt jelenti, hogy a 2000/78 irányelvet úgy kell végrehajtani, hogy az tiszteletben tartsa és ne sértse az egyes tagállamok által kiválasztott azon modellt, amely alapján kialakítják az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek, illetve az állam közötti kapcsolatot;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="30"?><ITEM><NP><NO.P>iv.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0142" ID="QS0142"/>igazolt<QUOT.END REF.START="QS0142" CODE="201D" ID="QE0142"/> szó annak elemezését igényli, hogy a valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést megvalósító szakmai követelményeket kellőképpen hozzáigazították‑e az alperes autonómiához és önrendelkezéshez való jogának védelméhez, úgy, hogy a szakmai követelmények alkalmasak legyenek e cél elérésére;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>v.</NO.P><TXT>a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0143" ID="QS0143"/>lényeges, törvényes<QUOT.END REF.START="QS0143" CODE="201D" ID="QE0143"/> szavak megkövetelik annak vizsgálatát, hogy a szóban forgó tevékenységek közel állnak‑e az alperes által hirdetett küldetéshez;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>vi.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon követelmény értelmében, hogy az eltérő bánásmód esetében figyelembe kell venni a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0144" ID="QS0144"/>jog általános elveit<QUOT.END REF.START="QS0144" CODE="201D" ID="QE0144"/>, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 9. cikk (2) bekezdésének értelmezésére annak eldöntésekor vonatkozó megközelítését, hogy valamely vallási szervezetnek az autonómiához és önrendelkezéshez való jogának gyakorlása aránytalan‑e az EJEE által biztosított egyéb jogokhoz képest, az arányosság szempontjából a vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés 2000/78 irányelven alapuló tilalma tényleges érvényesülése biztosításának jogszerű céljára gyakorolt hatást kell szembeállítani az alperesnek az autonómiához és önrendelkezéshez való jogával, figyelembe véve azt, hogy a 2000/78 irányelv 3. cikke nem tesz különbséget felvétel és elbocsátás között.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">E.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A második kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117.</NO.P><TXT>A második kérdés azokra a szokatlan körülményekre irányul, amelyek esetén az uniós jog valamely általános elve, mint például a meggyőződéstől független egyenlő bánásmódhoz való jog,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0140"><P>Az EUSZ 6. cikk (3) bekezdése többek között megerősíti, hogy az EJEE által biztosított alapvető jogok az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160215">2016. február 15‑i</DATE> <NAME.CASE>JN</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑601/15 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:84">EU:C:2016:84</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> konkrétan kifejeződést nyer egy irányelvben, jelen esetben a 2000/78 irányelvben, azonban valamely tagállami bíróság nem értelmezheti a nemzeti jogát az irányelvvel összhangban, mivel ez a nemzeti jog <HT TYPE="ITALIC">contra legem</HT> értelmezését jelentené, és ez utóbbi ellentétes a Bíróság által két magánfél közötti horizontális jellegű jogvitákra vonatkozóan kialakított ítélkezési gyakorlattal.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0141"><P>Az alperes a magánjog hatálya alá tartozó jogalany, a felperes pedig egy magánfél. Lásd továbbá a fenti 41–45. pontot.</P></NOTE> Ha a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság szerint nem lehetséges a WRV 137. cikkének (3) bekezdését és az AGG 9. §‑ának (1) bekezdését a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének és az EUMSZ 17. cikknek megfelelően értelmezni, amint azt az alapeljárásban a Bíróság ítélete alapján tették, mellőzni kell‑e a WRV 137. cikkének (3) bekezdése és az AGG 9. §‑ának (1) bekezdésének alkalmazását?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118.</NO.P><TXT>A nemzeti jog értelmezésére hivatott bíróságnak e jog alkalmazása során figyelembe kell vennie e jog szabályainak összességét és az e jog által elfogadott értelmezési módszereket kell alkalmaznia azért, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben az irányelv szövege és célja alapján értelmezze, annak érdekében, hogy elérje az irányelv által meghatározott eredményt, és ily módon megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0142"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160419">2016. április 19‑i</DATE> <NAME.CASE>DI</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑441/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:278">EU:C:2016:278</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Ahogy azt korábban említettem, ez azzal jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jognak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0143"><P>Uo., 33. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119.</NO.P><TXT>Azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma, ahogy az a Charta 21. cikkében megjelenik, nem olyan szubjektív jog, amely horizontálisan alkalmazható lenne magánfelek között olyan körülmények között, amikor az a vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez való jogával áll versenyben, és a tagállami<?PAGE NO="31"?> rendelkezések nem értelmezhetők a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0144"><P>Kokott főtanácsnok szerint az etnikai származás és faj alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának horizontális joghatása attól függően változhat, hogy milyen körülmények között hivatkoztak erre a jogra. Lásd a fenti 24. lábjegyzetet.</P></NOTE> Ha az alapeljárásnak, miután az a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság előtt folyik tovább, ez lenne a kimenetele, a felperes az uniós jog alapján jogorvoslatként Németországgal szemben kártérítési felelősség megállapítása iránti keresetet indíthat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0145"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140115">2014. január 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Association de médiation sociale</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑176/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2">EU:C:2014:2</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120.</NO.P><TXT>Az alábbiakban ismertetett indokok alapján jutott erre a következtetésre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121.</NO.P><TXT>Először is, amint azt fent kifejtettem, az EUMSZ 17. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik az egyház és állam közötti kapcsolatra vonatkozó modell megválasztása. Amennyiben ennek során a jogalkotási intézkedések nem felelnek meg a tagállam uniós jog szerinti azon párhuzamos kötelezettségeinek, hogy a 2000/78 irányelv hatékony érvényesülését biztosítani kell, a tagállam viseli a felelősséget ennek negatív következményeiért.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122.</NO.P><TXT>Másodszor, amint arra Írország az írásbeli észrevételeiben rámutat, összeegyeztethetetlen lenne a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében a tagállamoknak annak értékelésére biztosított tág mozgástérrel, hogy valamely tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez‑e, ha a vallás alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma horizontális közvetlen hatállyal rendelkezne.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0123"><NO.P>123.</NO.P><TXT>Harmadszor, amint arra szintén Írország mutat rá az írásbeli észrevételeiben, a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozóan az EUMSZ 19. cikkben felsorolt egyéb okokkal szemben nincs kellő egyezés a nemzeti alkotmányos hagyományok között abban, hogy a vallási alapon történő eltérő bánásmód mikor lehet lényeges, törvényes és igazolt. Tulajdonképpen magának az EUMSZ 17. cikknek és a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatályba léptetése is ezt bizonyítja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0124"><NO.P>124.</NO.P><TXT>Ezért azt javasolom, hogy a második kérdésre a Bíróság a következő választ adja:</TXT><P>Az alapeljárás körülményei között nem kell az olyan nemzeti jogi rendelkezés alkalmazásától eltekinteni, mint a jelen ügyben alkalmazandó AGG (Allgemeines Gleichbehandlungsgesetz, az egyenlő bánásmódról szóló általános törvény) 9. §‑ának (1) bekezdésében szereplő első lehetőség, amely szerint a vallási közösségek és az azokhoz tartozó intézmények általi foglalkoztatás esetén akkor is megengedett a valláson alapuló eltérő bánásmód, ha e vallási közösség önmeghatározására figyelemmel egy bizonyos vallás igazolt szakmai követelményt képez a vallási közösség önrendelkezési jogára tekintettel, amennyiben nem lehetséges az említett rendelkezésnek a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban való értelmezése.</P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">F.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Záró megjegyzések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0125"><NO.P>125.</NO.P><TXT>Az AGG 9. §‑a egy problémás rendelkezés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményének való megfelelését illetően az Egyesült Nemzetek Szervezetének releváns Emberi Jogi Bizottsága előtt kifogásolták.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0146"><P>CERD/C/DEU/C0/<DATE ISO="20150619">19</DATE>–<DATE ISO="20150622">22</DATE>, <DATE ISO="20150630">2015. június 30.</DATE>, nyolcvanhatodik ülés, 15. pont. Lásd továbbá: faji megkülönböztetésről szóló jelentés, 43. pont.</P></NOTE> Egy alkalommal a Bizottság Németországgal szembeni kötelezettségszegési eljárást indított miatta,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0147"><P><DATE ISO="20091029">2009. október 29‑én</DATE> az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban indokolással ellátott véleményt küldött Németország számára. Lásd: IP/09/1620. Lásd: europa.eu/rapid/press‑release_IP‑09–1620_en.htm. Az eljárást később megszüntették.</P></NOTE> és az említett tagállamban a hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályok betartásának ellenőrzéséért felelős német kormányzati szerv is vitatta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0148"><P>Zweiter Gemeinsamer Bericht der Antidiskriminierungsstelle des Bundes und der in ihrem Zuständigkeitsbereich betroffenen Beauftragten der Bundesregierung und des Deutschen Bundestages, <DATE ISO="20130813">2013. augusztus 13.</DATE>, Bundestags‑Drucksache (a Bundestag kiadványa) 17/14400.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="32"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0126"><NO.P>126.</NO.P><TXT>A tényállásból kiderül, hogy Németországban a vallási szervezetek megközelítőleg 1,3 millió személyt alkalmaznak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0149"><P>Uo., 238. o.</P></NOTE> és hogy az egyházak és az azokhoz tartozó intézmények jelentős mértékben részt vesznek a tagállami közéletben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0150"><P>McColgan, A. <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0145" ID="QS0145"/>Religion and inequality in the European framework<QUOT.END REF.START="QS0145" CODE="201D" ID="QE0145"/> in: Zucca és Ungereanu, i. m., 215. o., a 230. oldalon. Arról, hogy milyen összetett kérdés, amikor a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0146" ID="QS0146"/>magán‑ és közszféra egymásba omlik<QUOT.END REF.START="QS0146" CODE="201D" ID="QE0146"/> a vallással összefüggésben, lásd: Mancini és Rosenfeld, i. m., 162. o.. Egy elemző azzal érvelt, hogy a Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170314">2017. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ítélete, <NO.CASE>C‑188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:204">EU:C:2017:204</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, és a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>G4S Secure Solutions</NAME.CASE> ítélete, <NO.CASE>C‑157/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:203">EU:C:2017:203</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, jelzi az attól való tartózkodást, hogy a vallás visszatérjen a civil társadalomba. Lásd: Robin‑Olivier, S., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0147" ID="QS0147"/>Neutraliser la religion dans l'entreprise?: Arrêts G4S Secure Solutions et Bougnaoui (CJUE <DATE ISO="20170314">14 mars 2017</DATE>, aff. C‑157/15 et C‑188/15)<QUOT.END REF.START="QS0147" CODE="201D" ID="QE0147"/>, <HT TYPE="ITALIC">RTDEur</HT>, 2, (2017), 229. o.</P></NOTE> Ennek ellenére azon a véleményen vagyok, hogy a jelen helyzetben kialakult feszültségeket, amint azt az alapeljárás jól példázza, az EUMSZ 17. cikk, a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, valamint a vallási szervezeteknek az autonómiához és az önrendelkezéshez való jognak mint az uniós jog által védett alapvető jognak a Charta 10. és 12. cikkének, valamint 52. cikke (3) bekezdésének együttes joghatása általi elismerése elsimította.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszok</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0127"><NO.P>127.</NO.P><TXT>Ezért azt javaslom, hogy a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) által előterjesztett kérdésre a Bíróság a következő választ adja:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, <DATE ISO="20001127">2000. november 27‑i</DATE> 2000/78/EK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a jelen ügy alpereséhez hasonló munkáltató – illetve számára az egyház – kötelező jelleggel nem határozhatja meg, hogy a tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez‑e a jelentkező meghatározott vallása, tekintettel a munkáltató/az egyház szellemiségére.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az alapeljárás körülményei között nem kell az olyan nemzeti jogi rendelkezés alkalmazásától eltekinteni, mint a jelen ügyben alkalmazandó AGG (Allgemeines Gleichbehandlungsgesetz, az egyenlő bánásmódról szóló általános törvény) 9. §‑ának (1) bekezdésében szereplő első lehetőség, amely szerint a vallási közösségek és az azokhoz tartozó intézmények általi foglalkoztatás esetén akkor is megengedett a valláson alapuló eltérő bánásmód, ha e vallási közösség önmeghatározására figyelemmel egy bizonyos vallás igazolt szakmai követelményt képez a vallási közösség önrendelkezési jogára tekintettel, amennyiben nem lehetséges az említett rendelkezésnek a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban való értelmezése.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményeknek a tevékenységek jellegére vagy gyakorlásuk feltételrendszerére, valamint a szervezet szellemiségére tekintettel való értékelése során a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak a következőket kell figyelembe vennie:</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>a vallási szervezetek autonómiához és önrendelkezéshez való joga az uniós jogban elismert és védelmezett alapvető jog, ahogy azt a Charta 10. és 12. cikke is tükrözi. A 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és különösen az abban foglalt, vallási szervezetek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0148" ID="QS0148"/>szellemiségére<QUOT.END REF.START="QS0148" CODE="201D" ID="QE0148"/> való utalást ezen alapvető jogokkal összhangban kell értelmezni;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>ii.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése tág, de nem korlátlan mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak azon szakmai tevékenységek tekintetében, amelyek esetében a vallás vagy meggyőződés a tevékenységek jellege vagy gyakorlásuk feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="33"?><ITEM><NP><NO.P>iii.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első bekezdésében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0149" ID="QS0149"/>a tagállamok alkotmányos rendelkezései[re] és elve[re]<QUOT.END REF.START="QS0149" CODE="201D" ID="QE0149"/> való hivatkozás az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése alapján értelmezve azt jelenti, hogy a 2000/78 irányelvet úgy kell végrehajtani, hogy az tiszteletben tartsa és ne sértse az egyes tagállamok által kiválasztott azon modellt, amely alapján kialakítják az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek, illetve az állam közötti kapcsolatot;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>iv.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0150" ID="QS0150"/>igazolt<QUOT.END REF.START="QS0150" CODE="201D" ID="QE0150"/> szó annak elemezését igényli, hogy a valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést megvalósító szakmai követelményeket kellőképpen hozzáigazították‑e az alperes autonómiához és önrendelkezéshez való jogának védelméhez, úgy, hogy a szakmai követelmények alkalmasak legyenek e cél elérésére;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>v.</NO.P><TXT>a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0151" ID="QS0151"/>lényeges, törvényes<QUOT.END REF.START="QS0151" CODE="201D" ID="QE0151"/> szavak megkövetelik annak vizsgálatát, hogy a szóban forgó tevékenységek közel állnak‑e az alperes által hirdetett küldetéshez;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>vi.</NO.P><TXT>a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon követelmény értelmében, hogy az eltérő bánásmód esetében figyelembe kell venni a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0152" ID="QS0152"/>jog általános elveit<QUOT.END REF.START="QS0152" CODE="201D" ID="QE0152"/>, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 9. cikk (2) bekezdésének értelmezésére annak eldöntésekor vonatkozó megközelítését, hogy valamely vallási szervezetnek az autonómiához és önrendelkezéshez való jogának gyakorlása aránytalan‑e az EJEE által biztosított egyéb jogokhoz képest, az arányosság szempontjából a vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés 2000/78 irányelven alapuló tilalma tényleges érvényesülése biztosításának jogszerű céljára gyakorolt hatást kell szembeállítani az alperesnek az autonómiához és önrendelkezéshez való jogával, figyelembe véve azt, hogy a 2000/78 irányelv 3. cikke nem tesz különbséget felvétel és elbocsátás között.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>