1

A felperes, a TikTok Technology Ltd az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetével az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendelet 43. cikkének (3) bekezdése alapján a TikTokkal szemben alkalmazandó felügyeleti díjak összegének megállapításáról szóló, 2023. november 27‑i C(2023) 8173 final bizottsági végrehajtási határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

A jogvita előzményei

2

A felperes a TikTok tárhelyszolgáltató üzleti tevékenységének fő helye az Európai Unióban. E szolgáltatás, amely az Unióban a jelenlegi változatában 2018 augusztusában kezdte meg működését, lehetővé teszi felhasználói számára videók keresését, megtekintését és terjesztését, valamint a kapcsolatfelvételt, a kommunikációt és a tartalommegosztást más felhasználókkal.

3

A digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2022. október 19‑i (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendelet (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) (HL 2022. L 277., 1. o.; helyesbítés: HL 2023. L 3., 20. o.; a továbbiakban: digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) 43. cikkének (1)–(3) bekezdése értelmében az Európai Bizottság azoknak az online óriásplatformot és a nagyon népszerű online keresőprogramot üzemeltető szolgáltatóknak, amelyeket az említett rendelet 33. cikke alapján ilyennek minősítettek, az így minősített minden egyes szolgáltatásért éves felügyeleti díjat számít fel, amelyet végrehajtási jogi aktusban határoz meg, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet szerinti felügyeleti feladataival kapcsolatban felmerülő becsült költségeinek fedezésére. Az említett rendelet 43. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Bizottság az említett díjat az általa felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott módszer alkalmazásával határozza meg, tiszteletben tartva az ugyanezen rendelet 43. cikkének (5) bekezdésében meghatározott elveket.

4

2023. március 2‑án a Bizottság e célból elfogadta az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a Bizottság által az online óriásplatformokat és nagyon népszerű online keresőprogramokat üzemeltető szolgáltatók felé felszámított felügyeleti díjakra vonatkozó részletes módszertanokkal és eljárásokkal történő kiegészítéséről szóló (EU) 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendeletet (HL 2023. L 149., 16. o.).

5

2023. április 25‑én a Bizottság elfogadta a C(2023) 2720 final határozatot, amelyben a TikTokot a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikkének (4) bekezdésével összhangban online óriásplatformnak minősítette.

6

2023. április 26‑án e határozatokat közölték a felperessel mint a TikTok szolgáltatója Unión belüli üzleti tevékenységének fő helyével. E határozat egy példányát megküldték a ByteDancenek, azon jogi személyek csoportját irányító társaságnak, amelyhez a felperes tartozik.

7

2023. szeptember 29‑én a Bizottság a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (3) bekezdésének megfelelően közölte a felperessel az éves felügyeleti díj előzetesen megállapított összegét a TikTok tekintetében, amelynek egy példányát a ByteDance részére is megküldte. 2023. október 12‑én a felperes benyújtotta észrevételeit a Bizottságnak.

8

2023. november 27‑én a Bizottság elfogadta a TikTokra alkalmazandó, a 2023. évre vonatkozó éves felügyeleti díj összegének megállapításáról szóló megtámadott határozatot. Ezt az összeget a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével összhangban a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendeletben, különösen annak 5. cikkében meghatározott módszer és eljárások alapján határozták meg. Az említett összeg meghatározása céljából a Bizottság többek között két harmadik fél gazdasági szereplőt, a SensorTowert és a Similarwebet vette igénybe, és az összes online óriásplatformra és nagyon népszerű online keresőprogramra vonatkozó közös módszertant alkalmazott, amelyet csatolt a megtámadott határozathoz annak érdekében, hogy kiszámítsa a minősített szolgáltatásokat az Unióban aktívan igénybe vevők havi átlagos számát, és a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkében foglalt elveknek megfelelően elossza az utóbbiak között az éves felügyeleti díjat. E határozat egy példányát a ByteDance részére is megküldte.

A felek kérelmei

9

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

10

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

utasítsa el a keresetet;

–

másodlagosan, a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke (2) vagy (4) bekezdésének vagy a megtámadott határozatnak a megsemmisítése esetén tartsa fenn az említett rendelet vagy határozat joghatásait mindaddig, amíg meg nem hozza a megállapított hibák orvoslásához szükséges intézkedéseket;

–

a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

11

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében öt jogalapra hivatkozik: az első jogalap a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (5) bekezdése b) pontjának megsértésén, kifogás útján pedig a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (2) bekezdésének jogellenességén alapul; a második jogalap a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (5) bekezdése c) pontjának megsértésén, kifogás útján pedig a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke (2) bekezdésének jogellenességén alapul; a harmadik jogalap a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (5) bekezdése b) pontjának megsértésén, kifogás útján pedig a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke (4) bekezdésének jogellenességén alapul; a negyedik jogalap a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (2) bekezdésének megsértésén, kifogás útján pedig a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának jogellenességén, az ötödik pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében biztosított meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

Az első, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (5) bekezdése b) pontjának megsértésére és kifogás útján a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (2) bekezdésének jogellenességére alapított jogalapról

12

Az első jogalap alátámasztása érdekében a felperes lényegében öt részre hivatkozik, amelyek közül az első azon alapul, hogy a közös módszertan alkalmazása nem jogszerű; a második a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletnek az aktív igénybe vevők havi átlagos számának jogi meghatározására vonatkozó 43. cikke (5) bekezdése b) pontjának a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 3. cikke első bekezdésének p) pontjával összefüggésben történő megsértésén alapul; a harmadik azon alapul, hogy a megtámadott határozatban az aktív igénybe vevők havi átlagos számának becslésére alkalmazott módszer hátrányosan megkülönböztető módon kezeli a platformokat; a negyedik azon alapul, hogy sem a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke, sem a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdése nem biztosít jogalapot az aktív igénybe vevők havi átlagos száma számítási módszerének végrehajtási jogi aktusban történő elfogadásához; az ötödik pedig a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó jogellenességi kifogáson alapul.

13

A Törvényszék úgy véli, hogy először az első és a negyedik részt kell együttesen megvizsgálni.

14

Az első részben a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy az a jogdíj összegét az aktív igénybe vevők havi átlagos számának becslése alapján határozta meg, amelyet szerinte a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet nem ír elő, noha egyrészt maguk a szolgáltatók által bejelentett számadatokra kellett volna támaszkodnia, másrészt pedig, mivel e számadatok szerinte hiányosnak vagy pontatlannak tűntek, gyakorolhatta volna a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet által számára biztosított jogköröket annak érdekében, hogy ez utóbbiaktól bármilyen kiegészítő információt beszerezzen.

15

A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletben semmi nem akadályozta meg, hogy az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a bizalmas jelleg miatt olyan, szerinte megbízható adatokat használjon fel, amelyeket két harmadik és független gazdasági szereplő gyűjtött össze a díjakra vonatkozó végrehajtási aktusok elfogadására rendelkezésre álló rövid időn belül.

16

A negyedik részben a felperes arra hivatkozik, hogy nincs semmilyen jogalap, amely feljogosítaná a Bizottságot arra, hogy az aktív igénybe vevők havi átlagos száma számítási módszerét a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke keretében felhatalmazáson alapuló rendelet vagy olyan egyszerű végrehajtási aktus útján fogadja el, mint a megtámadott határozat. A Bizottság ily módon megkísérelte átírni a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletet, megkerülni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására irányuló eljárásokat, és egy második párhuzamos módszert létrehozni az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítására, amely a szolgáltatások minősítéséhez használttól eltérő számhoz vezetett volna (a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 24. cikkének (2) bekezdése).

17

Márpedig a felperes szerint a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében említett aktív igénybe vevők havi átlagos száma és a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikkében említett aktív igénybe vevők havi átlagos száma közötti koherencia megőrzése érdekében a Bizottságnak az aktív igénybe vevők ugyanazon havi átlagos számát kellett volna alkalmaznia, mint amelyet a minősített szolgáltatást nyújtó szolgáltatók a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 24. cikkének alkalmazása céljából bejelentettek.

18

Mindenesetre a felperes úgy véli, hogy a Bizottság vegyítette a végrehajtási és a felhatalmazáson alapuló jogi aktust, és nem volt jogosult arra, hogy az említett módszert végrehajtási jogi aktusban fogadja el a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikke (3) bekezdésének és 87. cikkének tiszteletben tartása nélkül. Ezenkívül álláspontja szerint a Bizottság nem a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikkének (3) bekezdése alapján fogadta el a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendeletet, és az aktív igénybe vevők havi átlagos számának számítási módszere nem a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendeletben, hanem a megtámadott határozatban szerepel.

19

Végül a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat jogellenesen hivatkozik a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdésére annak igazolása érdekében, hogy a Bizottság az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámításához egy adott év augusztus 31‑én „rendelkezésére álló bármely egyéb információt” vesz igénybe, mivel e rendelkezés nem képezi a megtámadott határozat szerinti felügyeleti díjak meghatározásának alapját, és egyébként is a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének (4) bekezdése nem jogosítja fel a Bizottságot arra, hogy a díjak meghatározása céljából „új vagy eltérő adatokat szerezzen be az aktív igénybe vevők havi átlagos számára vonatkozóan”.

20

A Bizottság megjegyzi, hogy a minősítésre és a díj megállapítására irányuló eljárások jogilag elkülönülnek, és eltérő célokat követnek. Álláspontja szerint a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének (5) bekezdése nem említi a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 24. cikkének (2) bekezdését, és csupán annyit említ, hogy a díjnak arányosnak kell lennie az aktív igénybe vevők havi átlagos számával. Ebben az értelemben a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletet tiszteletben tartották. A Bizottság azt állítja, hogy ezért sem a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke, sem a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján nem volt köteles az aktív igénybe vevők szolgáltatók által bejelentett havi átlagos számát használni, hanem e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a „rendelkezésére álló bármely egyéb információ” igénybevétele tekintetében is.

21

A Bizottság kifejti, hogy a megtámadott határozathoz mellékelt módszertan egyetlen célja az volt, hogy tájékoztassa a szolgáltatókat a felhasznált adatokról és információforrásokról, amely ezt követően közös módszertanhoz vezetett, és amely lehetővé tette számára, hogy eleget tegyen indokolási kötelezettségének. E módszertan tehát nem „az aktív igénybe vevők havi átlagos száma kiszámításának módszertana [a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikkének] (1) bekezdése és a [DSA] 24. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában” a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikkének (3) bekezdése értelmében, hanem pusztán egy olyan módszertan, amely leírja, hogy a Bizottság hogyan kezelte és használta fel az aktív igénybe vevők havi átlagos számára vonatkozó, a Bizottság rendelkezésére álló adatokat. A Bizottság ezt követően azt állítja, hogy nem sértette meg a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkét, hanem arra kényszerült, hogy „így vagy úgy, de újra kezelje ezeket az adatokat” annak érdekében, hogy megfeleljen a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletnek és a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendeletnek.

22

Emlékeztetni kell arra, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletnek az online platformok és az online keresőprogramok online óriásplatformnak vagy nagyon népszerű online keresőprogramnak való minősítéséről szóló 33. cikkének (3) bekezdése értelmében „[A] Bizottság – a [Digitális Szolgáltatások Európai]Testület[év]el folytatott konzultációt követően – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a [digitális szolgáltatásokról szóló rendelet] 87. cikk[é]nek megfelelően, hogy – [a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet] e cikk[e] (1) bekezdésének és a 24. cikk[e] (2) bekezdésének alkalmazása céljából – kiegészítse [a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet] rendelkezéseit az [aktív igénybe vevők havi átlagos száma] kiszámítására szolgáló módszertan megállapításával, […], biztosítva, hogy a módszertan figyelembe vegye a piaci és technológiai fejleményeket”.

23

Egyébiránt a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikke (4) bekezdése első albekezdésének utolsó mondata szerint az online óriásplatformnak vagy nagyon népszerű online keresőprogramnak minősítő határozat elfogadásakor „[a] Bizottság a határozatát az online platformot vagy online keresőprogramot üzemeltető szolgáltató által a [digitális szolgáltatásokról szóló rendelet] 24. cikk[e] (2) bekezdése szerint bejelentett adatok, a [digitális szolgáltatásokról szóló rendelet] 24. cikk[ének] (3) bekezdése alapján kért tájékoztatás, vagy a […] rendelkezésére álló bármely egyéb információ alapján hozza meg”.

24

Ezenkívül a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének (3)–(5) bekezdése a felügyeleti díj meghatározására vonatkozóan a következőket írja elő:

25

A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 87. cikkének (4) bekezdése értelmében a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel. Ezenkívül ugyanezen rendelet 87. cikkének (6) bekezdése értelmében az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa kifogást emelhet az ilyen jogi aktus hatálybalépése előtt.

26

Végül a szolgáltatásonkénti alapösszeg meghatározását illetően a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

27

A jelen ügyben a megtámadott határozat (31) preambulumbekezdése pontosítja, hogy az egyes kijelölt szolgáltatások aktív igénybe vevőinek havi átlagos száma, amely meghatározza a felügyeleti díj meghatározására alkalmazandó (U) együtthatót, következhet a szolgáltató által a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 24. cikke (2) bekezdése szerint bejelentett adatokból, az ugyanezen rendelet 24. cikkének (3) bekezdése alapján kért tájékoztatásból vagy a Bizottság rendelkezésére álló bármely egyéb információból.

28

Ezt követően a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy figyelembe véve a különböző módszertanokat, az azokra vonatkozó nyilvános információk eltérő rendelkezésre állását, a minősített szolgáltatások szolgáltatói által az aktív igénybe vevőinek havi átlagos számának kiszámításához használt különböző pontossági mértékeket és adatforrásokat, valamint egyes ilyen szolgáltató által hivatkozott bizalmas kezelést, a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően közös módszertant és közös adatforrásokat kell alkalmazni az (U) együttható különböző minősített szolgáltatások közötti következetes alkalmazásához. A megtámadott határozat mellékletében szereplő közös módszertan és közös adatforrások alapján a Bizottság tehát kiszámította a TikTok aktív igénybe vevőinek havi átlagos számát, valamint a felperesnek kiszámlázott felügyeleti díj összegének meghatározásához szükséges megfelelő (U) együtthatót (lásd a vitatott határozat (33) preambulumbekezdését).

29

Ezenkívül a megtámadott határozat (38) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozta, hogy több okból is nehézségek merültek fel az online óriásplatformok és a nagyon népszerű online keresőprogramok aktív igénybe vevőinek havi átlagos számára, valamint a szolgáltatók által az aktív igénybe vevőik havi átlagos számának kiszámításához alapul vett módszertanra vonatkozó információk azonosítása során. E körülmények között a Bizottság jelezte, hogy a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikkének (3) és (4) bekezdésében előírt határidőn belül nem tudja megbízhatóan összehasonlítani a különböző minősített szolgáltatások aktív igénybe vevőinek bejelentett havi átlagos számait a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (5) bekezdése b) pontjának megfelelően a felügyeleti díj meghatározása céljából. A Bizottság a harmadik féltől származó adatforrások felhasználását azzal is indokolta, hogy a felügyeleti díjak meghatározására irányuló eljárás célja és jellege eltér az online óriásplatformok és a nagyon népszerű online keresőprogramok minősítésére irányuló eljárástól (lásd a vitatott határozat (39) preambulumbekezdését).

30

Végül a felperes által a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás keretében felhozott azon érvre válaszul, amely szerint a közös módszertannak nincs jogalapja, a Bizottság a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdésében megjegyzi, hogy a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza arra, hogy a felügyeleti díj meghatározása céljából a szolgáltatók által bejelentett adatok, a Bizottság vagy a digitális szolgáltatási koordinátor által kért információk vagy a Bizottság rendelkezésére álló bármely egyéb információ alapján azonosítsa az aktív igénybe vevők havi átlagos számát. A rendelkezés és a folyó év augusztus 31‑én rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság tehát azt állítja, hogy e célból közös módszertant dolgozott ki, amint az a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdésében szerepel.

31

A Törvényszék megvizsgálja, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet lehetővé teszi‑e az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítására vonatkozó közös módszer alkalmazását (az első jogalap első része), mielőtt értékelné, hogy a jelen ügyben a Bizottság megsértette‑e az említett rendelet 43. cikkét azáltal, hogy egy végrehajtási aktus keretében ilyen módszert fogadott el (az első jogalap negyedik része).

32

Először is meg kell állapítani, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet vagy a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet egyetlen rendelkezése sem képezi akadályát annak, hogy a Bizottság egy adott módszertant kövessen az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámításához. Ezenkívül a Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének alkalmazása szempontjából nem az egyes minősített szolgáltatások aktív igénybe vevőinek abszolút értékében vett havi átlagos száma a releváns tényező, hanem annak relatív értéke a többi minősített szolgáltatáshoz képest.

33

A jelen ügyben a Bizottság jogosan kételkedhetett az aktív igénybe vevők havi átlagos számának különböző szolgáltatók által alkalmazott számítási módszerei összességének koherenciáját illetően, annál is inkább, mivel közülük egyesek adatai nem álltak a Bizottság rendelkezésére.

34

Ebből következik, hogy megalapozottan alkalmazott közös módszertant az átláthatóság és az említett szolgáltatókkal szembeni egyenlő bánásmód érdekében is, tekintettel arra, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke alapján a felügyeleti díjak megosztásának arányosnak kell lennie az egyes minősített szolgáltatások aktív igénybe vevőinek havi átlagos számával, így az első részt el kell utasítani.

35

Egyébiránt, mivel az a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (2) bekezdése második albekezdésének szövegéből következik, (lásd a fenti 26. pontot), hogy a rendelet a három megjelölt információforrás között semmilyen hierarchiát nem ír elő, mivel azokat egyértelműen alternatívaként mutatja be, a Bizottság a jelen ügyben nem volt köteles azok egyikét előnyben részesíteni vagy figyelmen kívül hagyni. Következésképpen a Bizottság helyesen döntött úgy, hogy a fent említett rendelkezés értelmében vett „rendelkezésére álló bármely egyéb információ[ra]” támaszkodik.

36

Másodszor, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet általános rendszeréből és célkitűzéseiből kitűnik, hogy az „aktív igénybe vevők havi átlagos számának” fogalmát egységesen és koherens módon kell értelmezni, függetlenül attól, hogy milyen kontextusban és célból alkalmazzák, amit végeredményben az említett rendelet (77) preambulumbekezdése is megerősít. Ugyanis, ha a jogalkotó szándéka az lett volna, hogy eltérő jogi szabályozást írjon elő attól függően, hogy az aktív igénybe vevők havi átlagos száma alkalmazásának célja valamely szolgáltatásnak az online óriásplatformok vagy a nagyon népszerű online keresőprogramok körébe tartozóként való minősítése, illetve a felügyeleti díj meghatározása, azt egyértelmű és pontos megfogalmazásban kifejezetten előírta volna.

37

Így, bár a Bizottság kétségtelenül jogosult az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítására vonatkozó közös módszertan elfogadására, nem vonhatja ki magát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására irányuló, többek között a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 87. cikkének (4) és (6) bekezdésében előírt eljárás ellenőrzése alól azáltal, hogy megelégszik azzal, hogy az egyes végrehajtási jogi aktusokhoz csatolja ezt a közös módszertant.

38

A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (4) bekezdésének megfelelően ugyanis a Bizottság köteles felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat elfogadni, amelyek részletesen meghatározzák az egyes szolgáltatók egyéni éves felügyeleti díjainak meghatározásához alkalmazandó módszereket és eljárásokat, és ugyanezen rendelet 43. cikke (5) bekezdésének b) pontja értelmében e díjaknak arányosnak kell lenniük az egyes online óriásplatformok vagy nagyon népszerű online keresőprogramok aktív igénybe vevőinek havi átlagos számával.

39

Ezenkívül a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke pontosítja az egyes szolgáltatások alapösszege meghatározásának részletes szabályait egy olyan képlet segítségével, amely tartalmazza többek között az egyes érintett szolgáltatások aktív igénybe vevői havi átlagos számának megfelelő (U) együtthatót, anélkül azonban, hogy magában foglalná magának az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítási módszerét.

40

Márpedig, mivel az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítása a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (5) bekezdésének b) pontja alapján szükséges volt az egyes szolgáltatások felügyeleti díjának meghatározásához, a Bizottság azt egy „közös módszertanra” támaszkodva számította ki, amelyet mindazonáltal csatolt a megtámadott határozathoz, valamint a többi megjelölt szolgáltatónak címzett végrehajtási aktusokhoz (lásd a vitatott határozat (32) preambulumbekezdését).

41

Igaz ugyan, hogy – amint arra a Bizottság rámutat – a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikkének (3) bekezdésétől eltérően ugyanezen rendelet 43. cikke nem írja elő kifejezetten felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását az aktív igénybe vevők havi átlagos száma kiszámításának módszertana meghatározására, ugyanakkor az említett cikk a Bizottságot arra kötelezi, hogy biztosítsa, hogy az éves felügyeleti díjak arányosak legyenek az egyes kijelölt szolgáltatások aktív igénybe vevők havi átlagos számával, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban és nem végrehajtási aktusban rögzítve a meghatározásukhoz alkalmazandó módszert és eljárásokat.

42

Másként fogalmazva, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet releváns rendelkezéseinek összefüggésbeli és rendszertani értelmezéséből kitűnik, hogy bár nem hivatkozik kifejezetten a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikkében említett módszerre, ugyanezen rendelet 43. cikke kifejezett kapcsolatot teremt az éves felügyeleti díjak meghatározásának módszere – amelyet csak felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásával lehet megállapítani – és a minősített szolgáltatások aktív igénybe vevőinek havi átlagos száma között, amely alapján a díjakat meg kell határozni.

43

Következésképpen az aktív igénybe vevők havi átlagos száma kiszámításának módszere szorosan hozzátartozik a felügyeleti díj meghatározásához, és azt ez utóbbi lényeges és nélkülözhetetlen elemének kell tekinteni.

44

Harmadszor, ami a Bizottság arra alapított érvét illeti, hogy a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése elegendő részletet tartalmaz az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítására vonatkozóan, a felpereshez hasonlóan meg kell állapítani, hogy az említett rendelkezés nem tartalmaz több részletet e számításra vonatkozóan, mint amelyet maga a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet szolgáltatott. Ugyanis, noha a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése és a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikke (4) bekezdése első albekezdésének utolsó mondata eltérő célokat követ, nevezetesen az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítását a díjak meghatározása, illetve az online óriásplatformnak vagy a nagyon népszerű online keresőprogramnak való minősítés céljából, meg kell állapítani, hogy az e két rendelkezésben az aktív igénybe vevők havi átlagos számának beszerzése érdekében megjelölt információforrások azonosak.

45

Következésképpen, mivel – amint arra a fenti 43. pont emlékeztet – az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítása alapvető és nélkülözhetetlen elem a díj meghatározásához, a Bizottságnak a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének (4) bekezdésében előírt azon kötelezettsége, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusban „részletesen” határozza meg a díjak meghatározására vonatkozó módszertant és eljárásokat, hallgatólagosan, de szükségszerűen magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy egy ilyen jogi aktusban legalább az aktív igénybe vevők havi átlagos száma kiszámítási módszerének kellően részletes elemeit rögzítse.

46

Mindenesetre a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének (4) bekezdése lényegében arra kötelezi a Bizottságot, hogy pontosítsa és konkretizálja a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletet azáltal, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusban olyan részleteket fejt ki, amelyeket a jogalkotó nem határozott meg (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. március 17‑i Parlament kontra Bizottság ítélet, C‑286/14, EU:C:2016:183, 50. pont). Márpedig, mivel a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendeletben a Bizottság csupán általános jelleggel három információforrást jelöl meg, nevezetesen a szolgáltató által a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerint bejelentett adatokat, a DSA 24. cikkének (3) bekezdése alapján kért tájékoztatást és a Bizottság rendelkezésére álló bármely egyéb információt, nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének (4) bekezdését.

47

Egyébiránt a Bizottság azáltal, hogy a tárgyaláson megelégedett annak kijelentésével, hogy az aktív igénybe vevők havi átlagos száma túl részletes számítási módszerének felhatalmazáson alapuló jogi aktusba való beillesztése nem lenne megfelelő, és hogy az ilyen megoldás „kontraproduktív” lenne, mivel azzal a kockázattal járna, hogy e módszertant évről évre frissíteni kell, különösen az új becslési megoldások fényében, nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a megtámadott határozathoz mellékelt közös módszertan mennyiben lenne túlzottan részletes a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (4) bekezdésének egyébként egyértelmű és pontos szövegére tekintettel.

48

Végeredményben ez az érv ellentmond a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (77) preambulumbekezdésének is, amely szerint „[az aktív igénybe vevők havi átlagos számának] meghatározására hatással lehetnek a piaci és technikai fejlemények, ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy [az említett] rendelet rendelkezéseit kiegészítse olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása révén, amelyek meghatározzák az online platformok vagy az online keresőprogramok aktív igénybe vevőinek meghatározására szolgáló módszertant”.

49

Ezt követően nem lehet helyt adni a Bizottság által a tárgyaláson felhozott azon érvnek, amely szerint az a döntés, hogy a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendeletben nem szerepelnek részletes információk, az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámításához igénybe vett harmadik fél társaságok üzleti titkainak és bizalmas adatainak védelmével kapcsolatos aggályra ad választ. Egyrészt ugyanis a Bizottság nem bizonyította, hogy bizonyos adatok bizalmas jellegét mennyiben védi jobban a megtámadott határozathoz hasonló végrehajtási aktus, mint egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus. Másrészt meg kell állapítani, hogy a Bizottság által hivatkozott bizalmas információk mindenesetre nem szerepelnek sem a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendeletben, sem pedig a megtámadott határozathoz csatolt közös módszertanban, így ezt az érvet el kell utasítani.

50

E körülmények között, mivel az aktív igénybe vevők havi átlagos száma mind a felügyeleti díj meghatározása módszerének alapvető eleme, mind pedig olyan fogalom, amelyet a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet egészében egységesen és koherens módon kell értelmezni (lásd a fenti 36. pontot), a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 33. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 43. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy a Bizottság megsértette a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének (3)–(5) bekezdését, valamint 87. cikkét azzal, hogy az aktív igénybe vevők havi átlagos számának számítási módszerét végrehajtási jogi aktusban, nem pedig felhatalmazáson alapuló jogi aktusban fogadta el.

51

E következtetést nem vonhatják kétségbe a Bizottság egyéb érvei.

52

Először is ugyanis a Bizottság állításával ellentétben a megtámadott határozathoz mellékelt közös módszertan nem tekinthető az aktív igénybe vevők havi átlagos száma kiszámításának módjára vonatkozó egyszerű, indokolással ellátott magyarázatnak, hanem – amint azt maga a melléklet címe is tanúsítja – egy valódi részletes számítási módszernek.

53

Bár a Bizottság által követett érvelés magyarázatául szolgálhat, és – amint azt a Bizottság a tárgyaláson hangsúlyozta – valamennyi szolgáltatóra nézve közös, ez nem változtat azon, hogy az ilyen módszertan – megfogalmazása, tartalma és terjedelme miatt – olyan általános jellegű dokumentum jellemzőivel rendelkezik, amely valamennyi szállítóra alkalmazandó, és nem a megtámadott határozat indokolásának egyszerű eleme.

54

Másodszor meg kell állapítani, hogy mivel a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet és a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet egyetlen rendelkezése sem biztosít felhatalmazást a Bizottság számára arra, hogy végrehajtási aktus útján kiegészítse vagy konkretizálja a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének (4) bekezdésében említett módszertant és eljárásokat, az a tény, hogy a közös módszertant a megtámadott határozathoz csatolták, szintén nélkülöz minden jogalapot.

55

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első jogalap negyedik részének helyt kell adni, következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a felperes által felhozott többi érvet, kifogást vagy jogalapot, és határozni kellene a felperes által előterjesztett, pervezető intézkedések iránti kérelemről.

A megtámadott határozat joghatásainak fenntartásáról

56

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék – amennyiben megsemmisíti a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkének (2) vagy (4) bekezdését vagy a megtámadott határozatot – tartsa fenn az említett rendelet vagy a megtámadott határozat joghatásait mindaddig, amíg a Bizottság meg nem hozza a megállapított hibák orvoslásához szükséges intézkedéseket. E felfüggesztés szükséges, mivel az ilyen megsemmisítés hatással lenne a 2023‑ban a többi minősített szolgáltató által fizetendő és már megfizetett díjak szintjére, valamint a Bizottság rendelkezésére álló és a felügyeleti feladatai ellátására már felhasznált források általános szintjére.

57

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése joghatásainak időbeli korlátozása nem indokolt, mivel az ilyen megsemmisítés nem járna súlyos hátrányos következményekkel a Bizottságra vagy a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet által létrehozott rendszerre nézve.

58

Az EUMSZ 264. cikk első bekezdésének megfelelően, ha a kereset megalapozott, a Törvényszék a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítja.

59

Az EUMSZ 266. cikk első bekezdése értelmében az az intézmény, amelynek aktusát semmisnek nyilvánították, köteles megtenni a megsemmisítést kimondó ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

60

Mindemellett az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében az uniós bíróság, ha szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az e rendelkezés által ráruházott hatáskör gyakorlása érdekében az uniós bíróság figyelembe veszi a jogbiztonság elvének és egyéb köz‑ és magánérdekeknek a tiszteletben tartását (lásd: 2021. február 25‑i Bizottság kontra Svédország ítélet, C‑389/19 P, EU:C:2021:131, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 122. pont).

61

Így az EUMSZ 264. cikk második bekezdését többek között úgy értelmezték, hogy az a jogbiztonsághoz kapcsolódó okokból, valamint az Unió által folytatott vagy támogatott politikák végrehajtását érintő megszakadás vagy visszalépés elkerülését célzó indokok miatt lehetővé teszi a megsemmisített jogi aktus joghatásainak észszerű időn át tartó fenntartását (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2025. február 12‑i de Volksbank kontra ESZT [2018. évi előzetes hozzájárulások] ítélet, T‑406/18, EU:T:2025:151, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

A jelen ügyben, noha a megtámadott határozatot a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikke (4) bekezdésének megsértésével fogadták el, amint az a fenti 50. pontból kitűnik, a Törvényszék másrészről nem állapított meg olyan hibát, amely önmagában érintené a felperesnek a 2023. évre vonatkozó felügyeleti díj megfizetésére vonatkozó kötelezettségét.

63

E körülmények között a megtámadott határozat megsemmisítése, joghatásai mindaddig történő fenntartásának előírása nélkül, amíg azt új határozat nem váltja fel, sértheti a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet 43. cikkének végrehajtását, amely előírja, hogy a Bizottság az online óriásplatformtól és a nagyon népszerű online keresőprogramtól éves felügyeleti díjat szed be, amelynek teljes összege a Bizottság részéről a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet által rá bízott felügyeleti feladatok megfelelő ellátása érdekében felmerült költségeket fedezi (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 177. pont). Ha ugyanis a Bizottság köteles lenne azonnali hatállyal visszatéríteni a felperes felügyeleti díjának összegét, valamint az olyan más szolgáltatók díjainak összegét, mint amelyek a jelen keresetben elfogadottakkal azonos jogalapokon alapuló hasonló keresetet nyújtottak be, miközben e szolgáltatókat főszabály szerint továbbra is terheli az említett díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettség, az ilyen visszatérítés azzal a kockázattal járna, hogy megfosztja a Bizottságot a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet által rábízott felügyeleti feladatok megfelelő ellátásához szükséges pénzügyi eszközöktől.

64

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy figyelembe véve a megtámadott határozat megsemmisítését igazoló okokat, vagyis azt, hogy a Bizottság az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítására vonatkozó közös módszertant alkalmazott, a végrehajtási jogi aktusokhoz csatolva, a Bizottság nem tud olyan új határozatot elfogadni, amelyben a felperes számára a felügyeleti díj megfizetését írja elő, anélkül, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján előzetesen megállapítaná az aktív igénybe vevők havi átlagos számának kiszámítására szolgáló módszert. Az EUMSZ 266. cikk első bekezdése értelmében ugyanis a Bizottság feladata nemcsak a jelen ítélet rendelkező részét, hanem az annak alátámasztásához szükséges indokokat is figyelembe véve levonni a megtámadott határozat megsemmisítéséből eredő szükséges következtetéseket, mivel ezen indokok nélkül nem lehet megállapítani a rendelkező részben foglaltak pontos értelmét (lásd ebben az értelemben: 2007. november 29‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑417/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:733, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. július 14‑i Lettország kontra Bizottság ítélet, T‑661/14, EU:T:2016:412, 90. pont). Így a TikTokra 2023‑ra alkalmazandó felügyeleti díjat megállapító új határozat adott esetben csak a 2023/1127 felhatalmazáson alapuló rendelet módosítását vagy az aktív igénybe vevők havi átlagos száma kiszámításának módszertanát meghatározó új, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően hozható meg, ami a jelenlegi helyzetben egyébiránt hatással lehet a felügyeleti díjaknak a 2024‑re elfogadott végrehajtási jogi aktusokban történő meghatározására is.

65

Következésképpen a megtámadott határozat joghatásainak fenntartására irányuló kérelem elutasítása veszélyeztetné a jogbiztonságot és a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet által a Bizottságra ruházott felügyeleti feladatok megfelelő végrehajtását.

66

E körülmények között a megtámadott határozat hatályát fenn kell tartani mindaddig, amíg a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenkét hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül meg nem hozzák a jelen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

A költségekről

67

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

68

Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendelet 43. cikkének (3) bekezdése alapján a TikTokkal szemben alkalmazandó felügyeleti díjak összegének megállapításáról szóló, 2023. november 27‑i C(2023) 8173 final bizottsági végrehajtási határozatot megsemmisíti.

2)

A C(2023) 8173 végrehajtási határozat joghatásai mindaddig fennmaradnak, amíg a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenkét hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül meg nem hozzák a jelen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

3)

A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.