1)Az 1346/2000 rendelet 13. cikkében az összes hitelező számára hátrányt okozó jogügylet által előnyhöz jutó személy számára annak érdekében előírt bizonyítási teher, hogy kifogásolja e jogügyletnek a lex fori concursus rendelkezései alapján való megtámadását, olyan kötelezettséget jelent‑e, hogy a szűk értelemben vett eljárási kifogás az eljáró bíróság eljárási jogában meghatározott határidőn belül terjeszthető elő, a rendelet által előírt mentességi rendelkezésre hivatkozva és az ezen rendelkezésben előírt két feltétel fennállását bizonyítva, vagy akkor kell‑e alkalmazni az 1346/2000 rendelet 13. cikkét, amikor az érdekelt fél az eljárás folyamán kérte annak alkalmazását, akár az eljáró bíróság eljárási jogában az eljárási kifogásokra meghatározott határidő elteltét követően is, vagy akár hivatalból is, feltéve hogy az érdekelt fél bizonyította, hogy a hátrányt okozó jogügylet valamely másik tagállam lex causaejának hatálya alá tartozik, amelynek jogszabálya a konkrét ügyben nem tesz lehetővé semmilyen megtámadást?2)Úgy kell‑e értelmezni az 1346/2000 rendelet 13. cikkében foglalt, a lex causae szabályozására annak megállapítása érdekében történő hivatkozást, hogy ez [a] jog a vonatkozó esetben nem teszi lehetővé a jogügylet semmilyen megtámadását, hogy a kötelezettnek azt kell bizonyítania, hogy a konkrét ügyben a lex causae általánosságban és absztrakt módon nem teszi lehetővé a jelen ügyben hátrányt okozónak ítélt jogügylet – szerződésből eredő tartozás megfizetése – semmilyen megtámadását, vagy úgy kell‑e azt értelmezni, hogy a kötelezettnek azt kell bizonyítania, hogy amennyiben a lex causae lehetővé teszi az ilyen jellegű jogügyletek megtámadását, nem állnak fenn konkrétan a lex fori concursus által meghatározott feltételektől eltérő, ahhoz szükséges feltételek, hogy az eljáró bíróság a megtámadásnak a jelen ügyben helyt adjon?3)Abban az esetben is alkalmazható‑e az 1346/2000 rendelet 13. cikkében foglalt, eltérést engedő szabályozás – figyelemmel annak azon céljára, hogy a jóhiszemű felek számára biztosítsa a jogügyletnek a lex causae szerinti stabilitása tekintetében fennálló bizalom védelmét –, amikor mindkét szerződő fél székhelye abban a szerződő államban van, amelynek joga előreláthatólag valamely szerződő fél fizetésképtelensége esetén a lex fori concursus lesz, és a felek egy másik szerződő állam jogának választására irányuló kikötés révén kivonják az e szerződés teljesítésére irányuló jogügyletek érvénytelenné nyilvánítását a lex fori concursusnak a par condicio creditorum elvének védelmét szolgáló, eltérést nem engedő rendelkezéseinek hatálya alól az esetlegesen bekövetkező fizetésképtelenség esetén valamennyi hitelezőnek hátrányt okozva?4)Úgy kell‑e értelmezni a Róma I rendelet 1. cikkének (1) bekezdését, hogy a rendelet alkalmazásában az olyan helyzetek[…], amikor különböző országok joga között kell választani, magukban foglalják az ugyanazon tagállamban székhellyel rendelkező társaságok által e tagállamban kötött olyan hajóbérleti szerződés esetét is, amely egy másik tagállam jogának választására vonatkozó kikötést tartalmaz?5)A negyedik kérdésre adott igenlő válasz esetén, az 1346/2000 rendelet 13. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni a Róma I rendelet 3. cikkének (3) bekezdését, hogy a felek arra irányuló választása, hogy a szerződést a jogviszonyra vonatkozó [valamennyi] egyéb lényeges tényállási elem[hez] kapcsolódó tagállamtól eltérő tagállam joga alá vessék, nem érinti az előbbi tagállam jogában foglalt, eltérést nem engedő azon rendelkezések alkalmazását, amelyeket lex fori concursusként a valamennyi hitelezőnek hátrányt okozó, a fizetésképtelenséget megelőzően teljesített jogügyletek megtámadhatósága tekintetében alkalmazni kell, és így e rendelkezések elsőbbséget élveznek az 1346/2000 rendelet 13. cikkében foglalt mentességi rendelkezéssel szemben?