A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hatodik tanács)
2025. szeptember 10. ( *1 )
„Intézményi jog – Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatósága – Politikai párttal szemben pénzügyi szankciót kiszabó határozat – Az (EU, Euratom) 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja – Szerződésen kívüli felelősség”
A T‑1189/23. sz. ügyben,
a Patriotes.eu, korábban Identité et Demokratie Parti (ID Parti) (székhelye: Párizs [Franciaország], képviseli: P. Prigent ügyvéd)
felperes
az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatósága (képviselik: P. Schonard és N. Entchev, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
az Európai Parlament (képviselik: S. Alves és J.‑C. Puffer, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bauer és L. Atzeni, meghatalmazotti minőségben),
valamint
az Európai Bizottság (képviselik: F. Erlbacher és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács),
tagjai: M. J. Costeira elnök (előadó), M. Kancheva, C. Mac Eochaidh, P. Zilgalvis és E. Tichy‑Fisslberger bírák,
hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,
tekintettel a 2024. március 5‑i ID Parti kontra Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatósága végzésre (T‑1189/23 R, nem tették közzé, EU:T:2024:145),
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2025. május 14‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Keresetében a felperes, a Patriotes.eu, korábban Identité et Demokratie Parti (ID Parti), egyrészt az EUMSZ 263. cikk alapján azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatósága (a továbbiakban: Hatóság) 2023. október 25‑i azon határozatát (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben ez utóbbi pénzügyi szankciót szabott ki vele szemben az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, 2014. október 22‑i 1141/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 317., 1. o.) 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alapján, másrészt pedig az EUMSZ 268. cikk alapján azon károk megtérítését kéri, amelyek e határozat elfogadása miatt érték. |
I. A jogvita előzményei
|
2 |
A felperes egy francia jog szerinti egyesület, amelyet a Hatóság a Mouvement pour un Europe des nations et des libertés nyilvántartásba vételéről szóló, 2017. szeptember 14‑i határozatával (HL 2018. C 84., 5. o.) jegyzett be európai politikai pártként. |
|
3 |
2022. március 9‑én a felperes megküldte a Hatóság részére a párt elnökének levelét, amely mellékletként tartalmazta többek között a párt elnökségi tagjainak naprakésszé tett listáját, amelyen 2022. február 16. óta már nem szerepelt egyik tagjának (a továbbiakban: szóban forgó elnökségi tag) neve. |
|
4 |
Azt az információt, amely szerint a szóban forgó elnökségi tag 2022. február 16. óta már nem tagja a felperes elnökségének, nem vezették át azonnal a felperes honlapján és közösségi hálózatain, és az elnökség szóban forgó tagja továbbra is a felperes elnökségének tagjaként szerepelt e helyeken. |
|
5 |
E körülmények között a Hatóság 2023. március 23‑án tájékoztatást kért a kérelmezőtől a 2022. március 9‑i értesítés, valamint a honlapján és a közösségi hálózatain megjelenő bejegyzések közötti következetlenségekkel kapcsolatban. |
|
6 |
A felperessel folytatott többszöri levélváltást követően a Hatóság 2023. június 14‑én úgy döntött, hogy vizsgálatot indít a felperessel szemben az elnökségének összetételére vonatkozó esetlegesen pontatlan információk miatt, és lehetőséget biztosított a felperesnek arra, hogy az 1141/2014 rendelet 29. cikkének megfelelően észrevételeket tegyen és korrekciós intézkedéseket javasoljon. |
|
7 |
2023. szeptember 28‑i levelében a felperes, miután korábbi honlapját egy olyan új honlapra cserélte, amely már nem tartalmazta a szóban forgó elnökségi tagra mint az elnökségének tagjára való utalást, jelezte a Hatóságnak, hogy fennhagyja a közösségi hálózatokon azon bejegyzéseket, amelyek a szóban forgó elnökségi tagot az elnöksége aktuális tagjaként tüntette fel. |
|
8 |
A felek közötti többszöri levélváltást követően 2023. október 25‑én a Hatóság a megtámadott határozatban az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alapján éves költségvetése 5%‑ának megfelelő mértékű, azaz 47020,54 euró összegű pénzügyi szankciót szabott ki a felperessel szemben, azzal az indokkal, hogy ez utóbbi olyan pontatlan bejegyzéseket hagyott fenn a közösségi hálózatain, amelyek a szóban forgó elnökségi tagot – a valóságnak nem megfelelő módon – az elnöksége aktuális tagjaként tüntették fel, ami az 1141/2014 rendelet említett 27. cikk (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja szerint jogsértésnek minősül. |
II. A felek kérelmei
|
9 |
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
|
10 |
A Bizottság által támogatott Hatóság azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
|
11 |
A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a felperes által felhozott jogellenességi kifogásokat. |
|
12 |
A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet. |
III. A jogkérdésről
A. A Törvényszéknek a felperes első kereseti kérelme elbírálására vonatkozó hatásköréről
|
13 |
Az első kereseti kérelem első részében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg az 1141/2014 rendelet 6. cikkének jogellenességét. |
|
14 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a sérelmet okozó egyedi aktus megsemmisítése iránti kérelem keretében az EUMSZ 277. cikk alapján kétségtelenül lehet hivatkozni azon általános hatályú jogi aktus jogellenességére, amely alapján ezen aktust elfogadták. Ez utóbbi rendelkezés értelmében ugyanis egyedül az uniós bíróság jogosult megállapítani valamely általános hatályú jogi aktus jogellenességét, és levonni azt a következtetést, hogy az előtte megtámadott egyedi hatályú jogi aktus emiatt alkalmazhatatlan (lásd: 2018. december 14‑iGQ és társai kontra Bizottság ítélet, T‑525/16, EU:T:2018:964, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
15 |
A jogellenességnek az uniós bíróság általi, az EUMSZ 277. cikk alapján történő megállapítása azonban nem bír erga omnes hatállyal, mivel bár maga után vonja a sérelmet okozó megtámadott egyedi aktus jogellenességét, meghagyja a jogrendben az általános hatályú jogi aktust anélkül, hogy az annak alapján elfogadott más, a keresetindítási határidőn belül meg nem támadott jogi aktusok jogszerűségét érintené (lásd: 2018. december 14‑iGQ és társai kontra Bizottság ítélet, T‑525/16, EU:T:2018:964, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
16 |
Ebből következik, hogy egy sérelmet okozó egyedi aktus megsemmisítése iránti kérelem keretében a Törvényszék kétségkívül jogosult azon általános hatályú rendelkezés jogellenességét mellékesen megállapítani, amelyen a megtámadott jogi aktus is alapul, ugyanakkor nem jogosult arra, hogy az ítéletei rendelkező részében tegyen ilyen megállapításokat (lásd: 2018. december 14‑iGQ és társai kontra Bizottság ítélet, T‑525/16, EU:T:2018:964, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
17 |
Következésképpen a felperes első kereseti kérelmének első részét hatáskör hiánya miatt el kell utasítani. |
|
18 |
Az első kereseti kérelmének második részében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék „következésképpen” semmisítse meg a 2021/1271 határozatot. |
|
19 |
E tekintetben meg kell állapítani, hogy mivel a felperes első kereseti kérelmének első részét a Törvényszék hatáskör hiánya miatt elutasította, és mivel e kereseti kérelem második része azon alapszik, hogy a Törvényszék az első résznek helyt ad, ez utóbbi okafogyottá vált. |
B. Az ügy érdeméről
1. A megsemmisítés iráni kérelmekről
|
20 |
A megsemmisítés iránti kérelme alátámasztására a felperes tizenegy jogalapra hivatkozik, amelyeket lényegében a következőkre alapít:
|
|
21 |
A felperes által hivatkozott jogalapok vizsgálata előtt előzetesen emlékeztetni kell az 1141/2014 rendeletben foglalt szabályozási keretre és szankciórendszerre, valamint a megtámadott határozatban megállapított szankcióra. |
a) Az 1141/2014 rendeletben foglalt szabályozási keretre és szankciórendszerre vonatkozó előzetes megfontolások
|
22 |
Az 1141/2014 rendelet az 1. cikkének megfelelően meghatározza az európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok jogállására és finanszírozására vonatkozó feltételeket. |
|
23 |
Az 1141/2014 rendelet (7), (8) és (12) preambulumbekezdése értelmében az európai politikai pártok európai jogállással rendelkeznek, amely bejegyzés révén szerezhető meg, és számos jogot és kötelezettséget foglal magában. |
|
24 |
Közelebbről, az 1141/2014 rendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében az európai politikai pártok kötelesek értesíteni a Hatóságot a bejegyzési kérelmük részeként benyújtott dokumentumok vagy alapszabály bármely módosításáról. |
|
25 |
Az 1141/2014 rendeletben megállapított kötelezettségeknek az európai politikai pártok általi tiszteletben tartását különböző ellenőrző hatóságok ellenőrzik. |
|
26 |
Így különösen az 1141/2014 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének első albekezdése és (4) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik: „(2) A Hatóság ellenőrzi, hogy az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok megfelelnek‑e az e rendelet alapján fennálló, különösen a 3. cikkel, a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és d)–f) pontjával, az 5. cikk (1) bekezdésének a)–e) és g) pontjával, a 9. cikk (5) és (6) bekezdésével, a 20[–]22. cikkel kapcsolatos kötelezettségeiknek. […] (4) Az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok kötelesek minden olyan, a Hatóság, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője, a Számvevőszék, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vagy a tagállamok által kért információt rendelkezésre bocsátani, amely szükséges az e rendelet értelmében általuk elvégzendő ellenőrzésekhez.” |
|
27 |
Ezenkívül, amint az az 1141/2014 rendelet (8) preambulumbekezdéséből és 6. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a Hatóság létrejöttének célja az is, hogy az európai politikai pártokat és az európai politikai alapítványokat az említett rendeletnek megfelelően szankcionálja. |
|
28 |
E tekintetben az 1141/2014 rendelet, a (31) preambulumbekezdése szerint, az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok tevékenységeit érintő kötelezettségek tényleges, arányos és egységes betartásának biztosítása érdekében egy egyértelmű, erőteljes és visszatartó erejű szankciórendszert irányoz elő, amely tiszteletben tartja a ne bis in idem elvét, amelynek értelmében ugyanazon bűncselekményért nem szabható ki kétszer szankció. |
|
29 |
A szankciókat az 1141/2014 rendelet 27. cikke szabályozza. Így különösen e rendelet 27. cikkének (2), (4) és (5) bekezdése a következőket írja elő: „(2) A Hatóság pénzügyi szankciót szab ki a következő helyzetekben: a) nem számszerűsíthető jogsértések esetében: […]
[…]
[…] (4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az európai politikai pártra vagy európai politikai alapítványra az alábbi pénzügyi szankciókat kell kiszabni:
[…] (5) Ha a (4) bekezdés a) pontja másként nem rendelkezik, amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány e rendelet értelmében egyidejűleg elkövetett jogsértéseket valósít meg, csak a legsúlyosabb jogsértés esetében előírt szankciót kell alkalmazni.” |
|
30 |
Az 1141/2014 rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) A 27. cikkben említett szankciókkal kapcsolatos végső határozat meghozatala előtt a Hatóság vagy az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője lehetőséget ad az európai politikai párt vagy az európai politikai alapítvány számára, hogy észszerű időn belül – amely rendszerint nem haladhatja meg az egy hónapot – foganatosítsa a helyzet orvoslása érdekében szükséges intézkedéseket. A Hatóság vagy az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője különösen lehetővé teszi az elírások és számítási hibák javítását, szükség esetén további dokumentumok vagy információk benyújtását, illetve a kisebb hibák helyesbítését. (2) Amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány az (1) bekezdésben említett határidőn belül nem tett[e] meg a korrekciós intézkedéseket, a 27. cikkben említett megfelelő szankciók kiszabásáról kell határozni.” |
b) A megtámadott határozatban alkalmazott szankcióra vonatkozó előzetes megfontolások
|
31 |
A megtámadott határozat (19)–(33) preambulumbekezdésében a Hatóság egyrészt megállapította az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti jogsértés fennállását, mivel a felperes válaszai hiányosak voltak és ellentmondásban álltak a Hatósággal folytatott levélváltás keretében közölt nyilvános értesítéssel. Másrészt a Hatóság a megtámadott határozat (34)–(44) preambulumbekezdésében megállapította az említett rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja szerinti jogsértés fennállását, mivel a felperes pontatlan bejegyzéseket hagyott fenn a közösségi hálózatain, amelyek a szóban forgó elnökségi tagot – a valóságnak nem megfelelő módon – az elnöksége aktuális tagjaként tüntették fel. A megtámadott határozat az (54) preambulumbekezdésében ugyanakkor rámutatott arra, hogy az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontjában foglalt szándékos magatartás miatti szankció egy különös szabály, amely – ugyanezen rendelet 27. cikkének (5) bekezdésére tekintettel – magába olvasztja azt a szankciót, amelyet egyébként az említett rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának iv. alpontja irányoz elő, mivel a szóban forgó elnökség ugyanazon tagjára vonatkozó ugyanazon tényállásról volt szó. Így a megtámadott határozat 1. cikkében a Hatóság kizárólag az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja szerinti jogsértés miatt szabott ki pénzügyi szankciót a felperessel szemben, amelynek mértéke a felperes éves költségvetése 5%‑ának felelt meg. |
|
32 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alapul szolgáló indokolástól függetlenül, a határozatoknak csak a rendelkező részük alkalmas joghatás kiváltására, ennélfogva sérelem okozására. Ezzel ellentétben a határozat indokolásában megfogalmazott értékelések önmagukban nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát, és csak annyiban vethetők alá az uniós bíróság jogszerűségi felülvizsgálatának, amennyiben valamely sérelmet okozó aktus indokolásaként ezen aktus rendelkező részének szükséges alátámasztásául szolgálnak (lásd: 2012. február 1‑jei Région wallonne kontra Bizottság ítélet, T‑237/09, EU:T:2012:38, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
33 |
A jelen ügyben, mivel a megtámadott határozat (19)–(33) preambulumbekezdésében megfogalmazott, az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti jogsértésre vonatkozó értékelések nem képezik a megtámadott határozat rendelkező részének szükséges alátámasztását, nem képezhetik jogszerűségi vizsgálat tárgyát. |
|
34 |
Másodszor meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 29. pontból kitűnik – az 1141/2014 rendelet 27. cikke (4) bekezdése a) pontjának első és második franciabekezdése értelmében nem számszerűsíthető jogsértések esetén az európai politikai párt éves költségvetése 5%‑ának megfelelő mértékű pénzügyi szankciót kell kiszabni, egyidejűleg elkövetett jogsértések esetén pedig e szankciónak az említett éves költségvetés 7,5%‑ának kell megfelelnie. Ezenkívül ugyanezen cikk (5) bekezdése értelmében, ha az említett cikk (4) bekezdésének a) pontja másként nem rendelkezik, egyidejűleg elkövetett jogsértések esetén csak a legsúlyosabb jogsértés esetében előírt szankciót kell alkalmazni. |
|
35 |
Így a nem számszerűsíthető jogsértések esetén az európai politikai párttal szemben kiszabandó szankció mértéke az elkövetett jogsértések számától függ. Amennyiben megállapítást nyer, hogy egyetlen nem számszerűsíthető jogsértés valósult meg, az 1141/2014 rendelet 27. cikke (4) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése alapján az európai politikai párt éves költségvetése 5%‑ának megfelelő mértékű pénzügyi szankciót kell kiszabni. Ezzel szemben, amennyiben megállapítást nyer, hogy legalább két nem számszerűsíthető jogsértés valósult meg ugyanazon jogellenes cselekmény keretében, akkor az említett rendelet 2. cikkének 12. pontja szerinti egyidejűleg elkövetett jogsértésekről van szó, és ebben az esetben ugyanezen rendelet 27. cikke (4) bekezdése a) pontjának második franciabekezdése alapján az európai politikai párt éves költségvetése 7,5%‑ának megfelelő pénzügyi szankciót kell kiszabni. |
|
36 |
Az 1141/2014 rendelet 27. cikke (4) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének egyértelmű megfogalmazására tekintettel tehát a Hatóság nem rendelkezik semmilyen mérlegelési mozgástérrel a nem számszerűsíthető jogsértésekre alkalmazandó pénzügyi szankció meghatározása során. Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg az 1141/2014 rendelet 27. cikkének (5) bekezdése sem, amint azt az ott szereplő „[h]a a (4) bekezdés a) pontja másként nem rendelkezik” fordulat is tanúsítja. |
|
37 |
E megfontolások fényében kell együttesen elemezni először is a felperes hatodik és tizenegyedik jogalapját. |
c) A hatodik és tizenegyedik jogalapról, amelyek lényegében az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontja iv. alpontjának, az említett rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának, valamint a törvényesség elvének megsértésén alapulnak
|
38 |
A felperes lényegében azt állítja, hogy a Hatóság csak akkor szankcionálhat egy európai politikai pártot, ha az közvetlenül neki szolgáltat téves információkat, és hogy a közvetlenül a nyilvánossággal közölt információk nem tartoznak az 1141/2014 rendelet hatálya alá. |
|
39 |
Így a hatodik jogalap keretében a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Hatóság azáltal, hogy vele szemben pénzügyi szankciót szabott ki, megsértette az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának iv. alpontját, továbbá ugyanezen rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontját, valamint értékelési hibát követett el. |
|
40 |
A tizenegyedik jogalap keretében a felperes lényegében úgy véli, hogy a Hatóság azáltal, hogy vele szemben pénzügyi szankciót szabott ki, egyaránt megsértette a törvényesség elvét. |
|
41 |
A Hatóság azt állítja, hogy a hatodik jogalap hatástalan, az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának értelmezésére alapított, a válasz szakaszában előadott érvek elfogadhatatlanok, és e jogalap egyébként is megalapozatlan. |
|
42 |
A tizenegyedik jogalapot illetően a Hatóság úgy véli, hogy azt mint megalapozatlant el kell utasítani. |
|
43 |
A felek érveire tekintettel előzetesen meg kell vizsgálni a hatodik jogalap hatásosságát és az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának értelmezésére alapított, a válasz szakaszában előterjesztett érvek elfogadhatóságát. |
1) A hatodik jogalap hatásosságáról
|
44 |
A Hatóság azt állítja, hogy a hatodik jogalap hatástalan, mivel a felperes összekeveri az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti jogsértésre vonatkozó elemeket, amelyek tekintetében nem került sor szankció kiszabására, valamint az ugyanezen rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja szerinti, szankcióval sújtott jogsértésre vonatkozó elemeket. |
|
45 |
A Törvényszék eljárási szabályzata 89. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján elrendelt pervezető intézkedésre válaszul a felperes a tárgyaláson lényegében arra hivatkozott, hogy a hatodik jogalap az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának megsértésére alapított érvekre vonatkozó részében hatásos. |
|
46 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megsemmisítés iránti kereset keretében hatástalannak minősül az a jogalap, amely – még ha megalapozott is – alkalmatlan arra, hogy a felperes által elérni kívánt megsemmisítést eredményezze (2013. február 26‑iCastiglioni kontra Bizottság végzés, T‑591/10, nem tették közzé, EU:T:2013:94, 45. pont; 2015. január 15‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, T‑1/12, EU:T:2015:17, 73. pont; lásd még ebben az értelemben: 2000. szeptember 21‑iEFMA kontra Tanács ítélet, C‑46/98 P, EU:C:2000:474, 38. pont). |
|
47 |
A jelen ügyben a felperes beadványaiból arra lehet következtetni, hogy lényegében egyrészt az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontja iv. alpontjának, másrészt ugyanezen rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának megsértésére hivatkozik. |
|
48 |
A keresetlevél 135. és 136. pontjában ugyanis a felperes az 1141/2014 rendelet 24. cikkére és 27. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik. Ezenkívül a keresetlevél 139. pontjában e rendelkezésekre hivatkozva azt állítja, hogy a Hatóság csak abban az esetben állapíthatja meg jogsértés elkövetését valamely európai politikai párt által, ha e párt „önként és szándékosan hamis információkat szolgáltat [ez utóbbi] számára”, ugyanezen keresetlevél 140–152. pontjában pedig azt állítja, hogy az események időbeli sorrendjére tekintettel a jelen ügyben nem ez volt a helyzet. Egyébiránt a keresetlevél 159. pontjában lényegében azzal érvel, hogy „[m]ivel a Hatóságnak lehetősége volt ellenőrizni a [párt] testületeinek összetételét […], mert olyan jegyzőkönyvet adtak át neki, amelyet ellenkező bizonyításáig hitelesnek kell tekinteni, és mert nyilvánvaló, hogy a [h]onlap frissítésének (nem szándékos) elmaradása semmilyen hatással nem volt a [H]atóság ellenőrzésére”, így nem állapítható meg az 1141/2014 rendelet 24. és 27. cikkének megsértése. |
|
49 |
A fenti 48. pontban említett felperesi érvekből tehát kitűnik, hogy azok annak bizonyítására irányulnak, hogy egyrészt valós információkat szolgáltatott a Hatóságnak, így ez utóbbi képes volt gyakorolni ellenőrzési jogkörét, és ezért nem róható fel a felperesnek az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megsértése, másrészt európai politikai párt csak akkor szankcionálható, ha szándékosan hamis információkat szolgáltat a Hatóságnak, és mivel a jelen ügyben nem ez volt a helyzet, a Hatóság megsértette az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontját. |
|
50 |
Ezt az értelmezést megerősíti az, hogy válaszában a felperes „az [1141/2014] rendelet 24. és 27. cikkének megsértés[ére], valamint az e cikkek jelen ügyben történő alkalmazása során elkövetett értékelési hib[ára]” hivatkozik. |
|
51 |
Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy – amint arra a felperes lényegében hivatkozott a tárgyaláson – még akkor is, ha az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megsértésére alapított érvek hatástalanok, mivel az indokolás azon részei ellen irányulnak, amelyek nem a megtámadott határozat rendelkező részének alátámasztására szolgálnak, és így alkalmatlanok arra, hogy a fenti 46. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e határozat megsemmisítését eredményezzék, nem ez a helyzet a 27. cikk (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának megsértésére alapított érvek esetében. |
|
52 |
Következésképpen a hatodik jogalap hatástalan az 1141/2014 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. cikke (2) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megsértésére alapított érveket illetően, viszont az említett rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának megsértésére alapított érvek tekintetében hatásos. |
|
53 |
Így tehát folytatni kell a vizsgálatot és értékelni kell a felperesnek az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának értelmezésére alapított, a válasz szakaszában előterjesztett érvei elfogadhatóságát. |
2) Az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának értelmezésére alapított, a válasz szakaszában előterjesztett érvek elfogadhatóságáról
|
54 |
Válaszában a felperes megállapítja, hogy az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja kétféleképpen értelmezhető. Azt állítja, hogy a kiterjesztő értelmezés szerint e rendelkezés felhatalmazza a Hatóságot arra, hogy a közlés címzettjétől és eszközétől függetlenül szankcionálja a hamis vagy félrevezető információk terjesztését, még akkor is, ha a Hatóság nem esett tévedésbe. A megszorító értelmezés szerint e cikk arra hatalmazza fel a Hatóságot, hogy a hamis vagy félrevezető információknak kizárólag az ő részére történő továbbítását szankcionálja. A felperes véleménye szerint ez utóbbi értelmezés felel meg a jogalkotó azon szándékának, hogy lehetővé tegye a Hatóság számára az ellenőrzési jogköre gyakorlását, és ez tűnik ki az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontjából is, amely olyan helyzetekre utal, amelyekben az európai politikai párt információkat szolgáltat vagy kellett volna szolgáltatnia. |
|
55 |
Viszonválaszában a Hatóság azt kéri, hogy a Törvényszék ezeket az érveket mint elkésetteket, következésképpen mint elfogadhatatlanokat utasítsa el. Azt állítja, hogy azok nem kapcsolhatók sem a keresetlevélben kifejtett hatodik, sem a tizenegyedik jogalaphoz. |
|
56 |
A Törvényszék eljárási szabályzata 89. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján elrendelt pervezető intézkedésre válaszul a felperes a tárgyaláson lényegében előadta, hogy ezek az érvek annyiban elfogadhatók, amennyiben azokat ebben az értelemben fejtette ki a keresetlevelében. |
|
57 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. |
|
58 |
Az ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése a kifogásokra és érvekre is alkalmazandó (lásd: 2021. július 14‑iAQ kontra eu‑LISA ítélet, T‑164/19, nem tették közzé, EU:T:2021:456, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
59 |
A keresetlevélben korábban kifejezetten vagy hallgatólagosan megfogalmazott jogalap, kifogás vagy érv kiterjesztésének minősülő jogalapot, kifogást vagy érvet azonban elfogadhatónak kell nyilvánítani (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 24‑iYanukovych kontra Tanács ítélet, T‑301/18, nem tették közzé, EU:T:2019:676, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
60 |
Ahhoz, hogy az új érvet a korábban felhozott jogalap, kifogás vagy érv kiterjesztésének lehessen tekinteni, annak kellően szoros kapcsolatot kell mutatnia a keresetlevélben eredetileg kifejtett jogalapokkal, kifogásokkal és érvekkel annak érdekében, hogy a bírósági eljárás keretében zajló vita szokásos alakulásából eredő érvnek lehessen minősíteni (lásd: 2017. november 20‑iPetrov és társai kontra Parlament ítélet, T‑452/15, EU:T:2017:822, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
61 |
A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy – amint azt a Hatóság hangsúlyozza – keresetlevelében a felperes nem terjesztett elő a hatodik jogalap keretében kifejezetten az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának „terjedelmére” alapított érveket. |
|
62 |
Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy – amint az a fenti 48. pontból kitűnik – a felperes a keresetlevél 139. pontjában arra hivatkozott, hogy a Hatóság csak abban az esetben állapíthatja meg jogsértés valamely európai politikai párt általi elkövetését, ha e párt „önként és szándékosan hamis információkat szolgáltat” a részére, és ugyanezen keresetlevél 140–152. pontjában kifejtette, hogy az események időbeli sorrendjére tekintettel a jelen ügyben nem ez volt a helyzet, majd arra a következtetésre jutott, hogy e körülmény ellenére a Hatóság lényegében úgy ítélte meg, hogy magatartása „a[z 1141/2014] rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának hatálya alá tartozik”. A keresetlevél 154. pontjában továbbá a felperes megjegyezte, hogy maga a Hatóság hangsúlyozta, hogy „világosan tájékoztatták az elnökség összetételéről”. |
|
63 |
Márpedig ezek az értékelések pontosan megfelelnek a felperes válaszában kifejtett és általa támogatott „megszorító” értelmezésnek, amely szerint az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alapján csak akkor szabható ki szankció, ha valamely európai politikai párt szándékosan hamis információkat szolgáltat a Hatóságnak. |
|
64 |
Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Hatóság állításával ellentétben a tizenegyedik jogalap keretében a felperes az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontjára hivatkozva lényegében azzal érvelt, hogy e rendelkezésből nem következik, hogy a Hatóság szankcionálhat egy európai politikai pártot a közösségi hálózatokon közzétett bejegyzés miatt. |
|
65 |
Ennélfogva a felperes által a válasz szakaszában előadott, a fenti 54. pontban említett érvek kellően szoros kapcsolatot mutat a keresetlevélben kifejtett érvekkel, és ennélfogva elfogadhatók. |
3) A hatodik és tizenegyedik jogalap megalapozottságáról
|
66 |
A megtámadott határozat (34)–(44) preambulumbekezdésében a Hatóság előzetesen megállapította, hogy az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontját annak szövegére és céljára tekintettel úgy kell értelmezni, mint ami arra irányul, hogy szankcionálja a nyilvánosság valamely európai politikai párt általi, annak strukturális és pénzügyi jellemzőire vonatkozó félretájékoztatását. A Hatóság megjegyezte, hogy a jelen ügyben a felperes az elnökség szóban forgó tagját a közösségi hálózatain közzétett bejegyzésekben az elnöksége aktuális tagjaként tüntette fel, noha az említett bejegyzések közzétételének időpontjában már nem volt az, majd egy ismeretlen időpontban azok pontatlanságának tudatában úgy döntött, hogy fennhagyja az említett bejegyzéseket, így tehát meg kellett állapítani a felperes részéről szándékosság fennállását. A Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes azáltal, hogy azok pontatlanságának tudatában olyan bejegyzéseket hagyott fenn a közösségi hálózatain, amelyek a szóban forgó elnökségi tagot az elnöksége aktuális tagjaként tüntették fel, szándékosan hamis információkat szolgáltatott, és így megvalósította az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának tényállási elemeit. |
|
67 |
A felperes lényegében azt állítja, hogy az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben az európai politikai párt a Hatóságnak szolgáltat szándékosan hamis információkat. Lényegében arra hivatkozik, hogy a Hatóság tévesen alkalmazta a jogot és értékelési hibát követett el, továbbá megsértette a törvényesség elvét, amikor e rendelkezés alapján pénzügyi szankciót szabott ki vele szemben azon az alapon, hogy olyan bejegyzéseket hagyott fenn a közösségi hálózatain, azok pontatlanságának tudatában, amelyek a szóban forgó elnökségi tagot az elnöksége aktuális tagjaként tüntették fel. |
|
68 |
Az Hatóság vitatja a felperes érveit. Lényegében azt állítja, hogy az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezéséből is az következik, hogy a szándékosan nyilvánosságra hozott hamis információk, amennyiben azok az európai politikai pártok jogállására vagy finanszírozására vonatkoznak, nem esnek kívül a rendelkezés hatályán. Véleménye szerint tehát azáltal, hogy e rendelkezés alapján pénzügyi szankciót szabott ki a felperessel szemben, nem követett el téves jogalkalmazást vagy értékelési hibát, továbbá nem sértette meg a jogbiztonság elvét sem, mivel a törvényesség elve a jelen ügyben nem alkalmazandó. |
|
69 |
A felek érveire tekintettel indokolt először elvégezni az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának értelmezését. |
i) Az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának értelmezéséről
|
70 |
Amint arra a fenti 29. pont emlékeztet, az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdésének szövege a következő: „(2) A Hatóság pénzügyi szankciót szab ki a következő helyzetekben:
|
|
71 |
A megtámadott határozatnak a fenti 66. pontban felidézett indokolásából kitűnik, hogy a Hatóság az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alapján azért szabott ki pénzügyi szankciót a felperessel szemben, mert az szándékosan hamis információkat szolgáltatott. |
|
72 |
Az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának értelmezését tehát azokra a helyzetekre kell korlátozni, amikor valamely érintett európai politikai párt bármikor szándékosan hamis információkat szolgáltat. |
|
73 |
Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően indokolt elvégezni az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezését (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑iA és társai [Aalteri és nevelei szélerőművek] ítélet, C‑24/19, EU:C:2020:503, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebben az összefüggésben figyelemmel kell lenni arra, hogy az uniós jogszabályokat több nyelven szövegezik meg, és valamennyi nyelvi változat egyaránt hiteles, ami szükségessé teheti ezen változatok összehasonlítását (lásd: 2016. július 14‑iLettország kontra Bizottság ítélet, T‑661/14, EU:T:2016:412, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2021. január 26‑iHessischer Rundfunk ítélet, C‑422/19 és C‑423/19, EU:C:2021:63, 65. pont). |
– A szó szerinti értelmezésről
|
74 |
Először is meg kell állapítani, hogy – amint arra a Hatóság hivatkozik – az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja nem határozza meg pontosan a hamis információk címzettjét vagy azok továbbításának módját. |
|
75 |
Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az e rendelkezésben használt „szolgáltatott” kifejezés az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint különösen valamely szükséges dolog benyújtásának, közlésének vagy előállításának fogalmára utal. |
|
76 |
Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a „szolgáltatni” kifejezést, az „információk” szóval összekapcsolva, az 1141/2014 rendelet más rendelkezései is használják annak kifejezésére, hogy az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok valamely eljárás keretében benyújtják a szükséges információkat a különböző illetékes hatóságok részére. Így van ez különösen e rendelet 23. cikkének (4) bekezdése, 24. cikke (4) bekezdésének első albekezdése, 25. cikkének (6) bekezdése vagy 29. cikkének (1) bekezdése esetében. |
|
77 |
Ezzel szemben megfigyelhető, hogy amikor az 1141/2014 rendelet az információk nyilvánossághoz való eljuttatására utal, akkor az „elérhetővé tesz” kifejezést használja, amint az a (41) preambulumbekezdéséből kitűnik, az interneten való közzétételre szánt információkra pedig az „online hozzáférhetővé teszi” és a „közzéteszi” kifejezéseket alkalmazza, amint az a rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből, illetve 32. cikkéből kitűnik. |
|
78 |
Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy e tekintetben nincs eltérés az 1141/2014 rendelet francia nyelvi változata és más nyelvi változatai, különösen az angol, a német, az olasz és a spanyol változatok között. |
|
79 |
Ebben az összefüggésben az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontjában használt „hamis […] információt szolgáltatott” kifejezés azon értelmezés mellett szól, miszerint e rendelkezés a hamis szükséges információk benyújtásának, közlésének vagy előállításának fogalmára utal. |
|
80 |
Másodszor meg kell állapítani, hogy a „szándékosan” határozószó a köznyelvben használt szokásos jelentése szerint szánt szándékkal, megfontoltan elkövetett cselekményre utal. |
|
81 |
A „szándékosan hamis […] információt szolgáltatott” kifejezés tehát azt az értelmezést támasztja alá, miszerint az európai politikai párt a szükséges információk benyújtása, közlése vagy előállítása során tudatában van az információk pontatlanságának, azonban szándékosan azok benyújtása, közlése vagy előállítása mellett dönt. |
|
82 |
Harmadszor, a „bármikor” kifejezés a köznyelvben használt szokásos értelmében azt jelzi, hogy egy adott időszak bármely pillanatában bekövetkezhet valami. |
|
83 |
Az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontjával összefüggésben a „bármikor” kifejezés olyan értelmezéshez vezet, amely szerint az európai politikai párt bármely pillanatban dönthet a hamis információk szándékos benyújtása, közlése vagy előállítása mellett. |
|
84 |
Ellentétben azzal, amit a Hatóság állít, a megszövegezés szempontból a „bármikor” kifejezés használata nem azt a jogalkotói szándékot hivatott hangsúlyozni, hogy nem kíván olyan tényállási elemet előírni, amely a rendelkezés alkalmazhatóságát az információ továbbításának bizonyos körülményeire korlátozza, hanem inkább időbeli pontosítást kíván hozzáadni. |
|
85 |
A fenti megfontolások az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának azon szó szerinti értelmezése mellett szólnak, amely szerint e rendelkezés olyan helyzetekre vonatkozik, amikor az európai politikai párt szándékosan, bármely pillanatban úgy dönt, hogy hamis szükséges információkat nyújt be, közöl vagy állít elő, azok pontatlanságának tudatában. |
– A rendszertani értelmezésről
|
86 |
Először is emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 22. pontból kitűnik – az 1141/2014 rendelet az európai politikai pártok jogállását és finanszírozását szabályozza. |
|
87 |
Ami a jogállást illeti, az 1141/2014 rendelet 8. cikkének (1) bekezdéséből, valamint 9. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következően az európai politikai pártok a bejegyzésre irányuló kérelmüket a Hatósághoz nyújtják be, amely azt megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy e pártok teljesítik‑e a bejegyzésre vonatkozó feltételeket, és az alapszabályuk megfelel‑e különösen az irányítás tekintetében előírt rendelkezéseknek, majd dönt a párt bejegyzéséről. Ezenkívül, amint az a fenti 24. pontból kitűnik, e rendelet 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően az európai politikai pártok értesítik a Hatóságot a bejegyzési kérelem részeként benyújtott dokumentumok vagy alapszabály bármely módosításáról. Az említett rendelet 10. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében a Hatóság rendszeresen ellenőrzi, hogy az európai politikai pártok továbbra is megfelelnek‑e a bejegyzésre vonatkozóan meghatározott feltételeknek és az irányítás tekintetében előírt rendelkezéseknek, és amennyiben már nem ez a helyzet, akkor határozhat azoknak a nyilvántartásból való törléséről. Továbbá ugyanezen rendelet 24. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a Hatóság ellenőrzi, hogy az európai politikai pártok megfelelnek‑e az e feltételekkel és rendelkezésekkel kapcsolatos kötelezettségeiknek. |
|
88 |
Ami a finanszírozást illeti, az európai politikai pártok a bejegyzésüket követően az 1141/2014 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése, valamint 20. cikkének (1) és (7) bekezdése alapján bizonyos feltételek mellett az Unió általános költségvetéséből nyújtott finanszírozásért folyamodhatnak a Parlamenthez, adományokat fogadhatnak el természetes vagy jogi személyektől, valamint hozzájárulásokat fogadhatnak el tagjaitól. E rendelet 23. cikkének (1) bekezdése és 20. cikkének (2)–(4) bekezdése alapján azonban kötelesek benyújtani a Hatóságnak az éves pénzügyi beszámolójukat és az azt kísérő megjegyzéseket, az ez utóbbira vonatkozó külső audit jelentést, valamint az adományozók és hozzájárulók és az általuk nyújtott adományok, illetve hozzájárulások listáját. Ugyanezen rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében a finanszírozással kapcsolatos kötelezettségek betartását a Hatóság és a Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője biztosítja. |
|
89 |
A fenti 88. pontban említett rendelkezésekből kitűnik, hogy az európai politikai pártok kötelesek információkat szolgáltatni a Hatóságnak mind a bejegyzésük, mind a további működésük során a bejegyzésre vonatkozó feltételek teljesítéséről és az alapszabályuknak különösen az irányításra vonatkozó rendelkezéseknek való megfeleléséről, valamint a pénzügyi helyzetükről, többek között az éves pénzügyi beszámolóik, a külső audit jelentésük, valamint az adományozóik és hozzájárulóik és általuk nyújtott adományok és hozzájárulások listájának benyújtása révén. |
|
90 |
Másodszor meg kell jegyezni egyrészt, hogy az 1141/2014 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Hatóság nyilvántartást hoz létre és vezet az európai politikai pártokról és az európai politikai alapítványokról. |
|
91 |
Azt is meg kell állapítani, hogy az 1141/2014 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott, az európai politikai pártok és alapítványok nyilvántartásának tartalmáról és működéséről szóló, 2015. október 2‑i (EU, Euratom) 2015/2401 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 333., 50. o.) (2) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből kitűnik, hogy az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok nyilvántartása tartalmazza az európai politikai pártként vagy európai politikai alapítványként történő bejegyzés iránti kérelmekkel együtt benyújtott, valamint a később esetlegesen szolgáltatott adatokat, részleteket és dokumentumokat. |
|
92 |
A 2015/2401 felhatalmazáson alapuló rendelet (5) preambulumbekezdése és 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a Hatóság szabványosított formátumú kivonatokat állít ki az európai politikai pártok és alapítványok nyilvántartásából, és azokat kérelemre bármely természetes vagy jogi személy rendelkezésére bocsátja. |
|
93 |
Így a 2015/2401 felhatalmazáson alapuló rendelet (4) preambulumbekezdése szerint az európai politikai pártok és alapítványok nyilvántartása közszolgáltatást nyújt az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a jogbiztonság jegyében, és a Hatóság úgy működteti ezt a nyilvántartást, hogy megfelelő hozzáférést biztosítson az abban foglalt információkhoz és azokról kiállított igazolásokhoz. |
|
94 |
Másrészt meg kell állapítani, hogy az 1141/2014 rendelet (33) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az átláthatóság érdekében, illetve az európai politikai pártok ellenőrzését és demokratikus elszámoltathatóságát megerősítendő, az alapvetően közérdekűnek tekintendő információkat, így különösen az európai politikai pártok alapszabályára, tagságára, pénzügyi beszámolóira, adományozóira és kapott adományaira, valamint az Unió általános költségvetéséből kapott hozzájárulásaira és támogatásaira vonatkozó információkat közzé kell tenni. |
|
95 |
Az 1141/2014 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének a) és d)–f) pontjának megfelelően a Parlament az engedélyezésre jogosult tisztviselője vagy a Hatóság irányítása alatt az erre a célra létrehozott honlapon közzéteszi különösen az összes európai politikai párt alapszabályát, a bejegyzési kérelmük részeként benyújtott dokumentumokat, majd az ezt követően bejelentett módosításokat, csak úgy mint az éves pénzügyi beszámolóikat és külső audit jelentéseiket, az adományozóik nevét és az általuk nyújtott adományokat, valamint a bejelentett hozzájárulásokat. |
|
96 |
A fenti rendelkezésekből az következik, hogy az európai politikai pártokra vonatkozó információkat, különösen az alapvetően közérdekűnek tekintendő információkat, az illetékes hatóságoknak, ideértve a Hatóságot is, a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátaniuk az azokhoz való megfelelő hozzáférés érdekében. |
|
97 |
Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy az 1141/2014 rendelet semmilyen kötelezettséget nem ír elő az európai politikai pártok számára arra vonatkozóan, hogy információkat bocsássanak a nyilvánosság rendelkezésére. Valójában az 1141/2014 rendeletnek mindössze két olyan rendelkezése van, amely az európai politikai pártok nyilvánosság számára történő tájékoztatásával kapcsolatosak, nevezetesen egyrészt a (32) preambulumbekezdés, másrészt pedig „A polgárok tájékoztatása” című 31. cikk, amelyek úgy rendelkeznek, hogy az európai politikai pártok az európai parlamenti választások keretében tájékoztathatják az Unió polgárait a nemzeti politikai pártokkal és azok jelöltjeivel fennálló kapcsolódásokról. Így azon túl, hogy e rendelkezések a polgároknak szóló információk körét sajátos körülményekre, nevezetesen az európai parlamenti választások keretére, valamint az európai politikai pártok, a nemzeti politikai pártok és jelöltjeik között fennálló kapcsolatok konkrét tárgyára korlátozzák, az európai politikai pártok számára a polgárok tájékoztatásának lehetőségét, nem pedig kötelezettségét írják elő. |
|
98 |
Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a fenti 72. pontban említettektől eltérő, az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontjában szabályozott egyéb típusú jogsértések esetében e rendelkezés azt szankcionálja, ha az európai politikai pártok nem teljesítik az illeték hatóságokkal szemben fennálló információszolgáltatási kötelezettségüket. Azon esetet illetően, amikor „az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány bármikor szándékosan elmulasztott információt szolgáltatni”, elegendő emlékeztetni arra, hogy – amint az a fenti 97. pontban megállapításra került – az 1141/2014 rendelet egyetlen rendelkezése sem követeli meg, hogy az európai politikai pártok tájékoztassák a nyilvánosságot, így az információszolgáltatás szándékos elmulasztása miatti szankció csak úgy értelmezhető, mint amely azon információkra vonatkozik, amelyeket az európai politikai pártoknak az említett rendeletből eredő kötelezettségeik keretében közölniük kell az ellenőrző hatóságokkal. |
|
99 |
Ami azt az esetet illeti, amikor „az [1141/2014] rendelet révén az Európai Unió általános költségvetéséből nyújtott finanszírozás kedvezményezettjeit érintő auditálásra vagy ellenőrzésre felhatalmazott szervek olyan pontatlanságokat állapítanak meg a kedvezményezett éves pénzügyi beszámolójában, amelyek a[…] nemzetközi számviteli standardok szerint lényeges tételek kihagyásának vagy tételek téves bemutatásának minősülnek”, elegendő megjegyezni, hogy az ilyen típusú jogsértés esetén akkor szankcionálhatók az európai politikai pártok, ha az auditálásra vagy ellenőrzésre felhatalmazott szervek pontatlanságokat tárnak fel az éves pénzügyi beszámolóikban. |
|
100 |
Mindezek az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának azon rendszertani értelmezése mellett szólnak, amely szerint e rendelkezés olyan esetekre vonatkozik, amikor az európai politikai párt az illetékes hatóságoknak, köztük a Hatóságnak szolgáltat szándékosan hamis információt. |
|
101 |
Amennyiben a Hatóság arra hivatkozik, hogy az 1141/2014 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően ellenőrzési jogköre keretében köteles meggyőződni az európai politikai pártok által közvetlenül vele közölt válaszok megbízhatóságáról, elegendő azt megállapítani, hogy e rendelkezés értelmében a Hatóság rendszeresen ellenőrzi, hogy a bejegyzett európai politikai pártok és európai politikai alapítványok továbbra is megfelelnek‑e a 3. cikkben a bejegyzésre vonatkozóan meghatározott feltételeknek, illetve a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és d)–f) pontjában, valamint az 5. cikk (1) bekezdésének a)–e) és g) pontjában az irányítás tekintetében előírt rendelkezéseknek. Márpedig az utóbbi rendelkezésekre való hivatkozás megerősíti, hogy a bejegyzett európai politikai pártoknak az e rendeletből eredő kötelezettségeik keretében valós információkat kell szolgáltatniuk a Hatóság részére. |
– A teleologikus értelmezésről
|
102 |
Elsőként, először is meg kell állapítani, hogy az 1141/2014 rendelet (1) preambulumbekezdése utal az EUSZ 10. cikk (4) bekezdésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 12. cikkének (2) bekezdésére, amelyek értelmében az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához. Ezenkívül ugyanezen rendelet (23) preambulumbekezdése szerint az Unió általános költségvetése korlátozott forrásainak elosztására vonatkozó kritériumoknak tükrözniük kell „az európai politikai pártok azon célját, hogy teljes mértékben részt vegyenek az Unió demokratikus életében, és az Unió polgárai által képviselt nézetek, vélemények és politikai akarat hatékony kifejezése érdekében az európai képviseleti demokrácia aktív szereplőivé váljanak”. E megfontolásokból kitűnik, hogy az 1141/2014 rendelet végső célja az európai politikai tudatosság és az európai képviseleti demokrácia megerősítése. |
|
103 |
Másodszor meg kell jegyezni, hogy az 1141/2014 rendelet (24) preambulumbekezdése utal az európai politikai pártok finanszírozásának átláthatóbbá tételének és a finanszírozási szabályokkal történő esetleges visszaélések elkerülésének gondolatára. Hasonló módon e rendelet (34) preambulumbekezdése „az európai politikai pártok […] finanszírozásának átláthatóságához fűződő jogos közérdek” gondolatára hivatkozik, valamint ugyanezen rendelet (38) preambulumbekezdése az európai politikai pártok finanszírozása és tagsága átláthatóságának biztosítására irányuló szándékra utal. Az említett rendelet (33) preambulumbekezdése pedig kimondja, hogy „[a]z átláthatóság érdekében […] az alapvetően közérdekűnek tekintendő információkat […] közzé kell tenni”. Ebből következik, hogy az európai politikai pártok átláthatóságának megerősítése az 1141/2014 rendelet által követett másik célkitűzés. |
|
104 |
Harmadszor meg kell említeni, hogy az 1141/2014 rendelet (26) preambulumbekezdése „az európai politikai pártok […] elszámoltathatóság[a] és a felelősség[e]” fokozásának gondolatát tartalmazza. Ezenkívül e rendelet (33) preambulumbekezdése az európai politikai pártokra vonatkozó „demokratikus elszámoltathatóság” gondolatára hivatkozik. Ebből következik, hogy az európai politikai pártok elszámoltathatóságának megerősítése szintén az 1141/2014 rendelet által követett célok közé tartozik. |
|
105 |
Másodsorban meg kell állapítani, hogy az 1141/2014 rendelet (33) preambulumbekezdésében a jogalkotó pontosítja, hogy „[a]z átláthatóság érdekében, illetve az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok ellenőrzését és demokratikus elszámoltathatóságát megerősítendő, az alapvetően közérdekűnek tekintendő információkat, így különösen az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályára, tagságára, pénzügyi beszámolóira, adományozóira és kapott adományaira, valamint az Európai Unió általános költségvetéséből kapott hozzájárulásaira és támogatásaira vonatkozó információkat, továbbá a Hatóság és az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője által a bejegyzéssel, a finanszírozással és a szankciókkal kapcsolatban hozott határozatokra vonatkozó információkat közzé kell tenni”. Azt is kimondja, hogy „[a]z ezen információk nyilvános elérhetőségét biztosító szabályozási keret létrehozása a politikai erők közötti esélyegyenlőség és tisztességes versengés elősegítésének, valamint a nyílt, átlátható és demokratikus jogalkotási és választási folyamatok fenntartásának leghatékonyabb módja, amely erősíti a polgárok és a választók európai képviseleti demokrácia iránti bizalmát, és – tágabb összefüggésben – segít megelőzni a korrupciót és a hatalommal való visszaélést”. |
|
106 |
Amint az a fenti 95. pontból következik, az 1141/2014 rendelet 32. cikkének (1) bekezdése értelmében a (33) preambulumbekezdésben említett információkat a Parlament az engedélyezésre jogosult tisztviselője vagy a Hatóság irányítása alatt az erre a célra létrehozott honlapon közzéteszi. |
|
107 |
Ezenkívül az 1141/2014 rendelet (34) preambulumbekezdése értelmében „[a]z évente és adományozónként 3000 [eurót] meghaladó összegű adományok nyilvánosságra hozatala biztosítaná az adományozók és az európai politikai pártok közötti kapcsolatok eredményes nyilvánosság általi ellenőrzését és felügyeletét”. |
|
108 |
A fent hivatkozott preambulumbekezdésekből és rendelkezésekből kitűnik, hogy az 1141/2014 rendelet elfogadásával a jogalkotó a fenti 102–104. pontban említett célkitűzéseket egy olyan szabályozási keret létrehozásával kívánta elérni, amelynek célja annak biztosítása, hogy az illetékes hatóságok a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék az európai politikai pártokra vonatkozó alapvetően közérdekűnek tekintendő információkat annak érdekében, hogy a nyilvánosság megfelelő módon hozzáférhessen ezekhez az információkhoz, és eredményes ellenőrzést gyakorolhasson e pártok tevékenysége felett. |
|
109 |
E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy – amint az a fenti 105. pontból kitűnik – az 1141/2014 rendelet (33) preambulumbekezdésében a jogalkotó világosan kimondta, hogy az ilyen szabályozási keret létrehozása „a nyílt, átlátható és demokratikus jogalkotási és választási folyamatok fenntartásának leghatékonyabb módja, amely erősíti a polgárok és a választók európai képviseleti demokrácia iránti bizalmát”. |
|
110 |
A fenti megfontolások az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának azon teleologikus értelmezéséhez vezethetnek, amely szerint e rendelkezés olyan esetekre alkalmazandó, amikor az európai politikai párt a fenti 108. pontban említett szabályozási keretben szolgáltat szándékosan hamis információt az illetékes hatóságoknak. |
|
111 |
Egyébként maga a Hatóság is ezt állítja ellenkérelmének 96. pontjában, pontosítva, hogy az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának célja „a Hatóság azon képességének biztosítása, hogy el tudja látni ellenőrzési feladatait, […] és többek között az európai politikai pártoktól kapott információk alapján pontos strukturális és pénzügyi adatokat tegyen közzé a nyilvánosság számára”. |
|
112 |
A Hatóság állításával ellentétben az ilyen értelmezés nem ellentétes sem az EUSZ 10. cikk (4) bekezdésével, sem pedig a Hatóság által hivatkozott, „polgárokat megillető integritás célkitűzésével”. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az európai politikai pártok azáltal, hogy valós információkat szolgáltatnak a Hatóságnak annak érdekében, hogy a nyilvánosság hozzáférhessen az alapvetően közérdekűnek tekintendő és hiteles információkhoz, kétségtelenül hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és a Hatóság által hivatkozott, „a polgárokat megillető integritás célkitűzéshez”. |
|
113 |
Az ilyen értelmezés egyébiránt – a Hatóság állításával ellentétben – alkalmas arra, hogy megőrizze az 1141/2014 rendelet hatékony érvényesülését. Az európai politikai pártoknak a Hatóság részére szándékosan szolgáltatott hamis információkért való szankcionálása ugyanis azt a célt követi, hogy az említett pártokat a Hatóság részére történő valós információk közlésére ösztönözze annak érdekében, hogy a nyilvánosság megfelelő hozzáféréssel rendelkezzen az alapvetően közérdekűnek tekintendő információkhoz. |
|
114 |
Ha a Hatóság megállapítja, hogy a részére továbbított információ nem hatályos, vagy az nem felel meg annak, amit az európai politikai pártok a nyilvánossággal közöltek, a Hatósághoz hasonlóan elegendő megjegyezni, hogy az 1141/2014 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a Hatóság ellenőrzési jogkörrel rendelkezik, és ugyanezen cikk (4) bekezdése szerint az európai politikai pártok kötelesek minden olyan információt a rendelkezésére bocsátani, amely szükséges az általa elvégzendő ellenőrzésekhez. |
|
115 |
Ugyanezen gondolatmenetet követve, amennyiben a Hatóság azt állítja, hogy nem vélelmezhető, hogy a részére továbbított információ „hitelesebb”, mint a nyilvánossággal közölt információ, meg kell állapítani, hogy a nyilvánossággal közölt információkkal ellentétben az 1141/2014 rendelet kötelezettségeket ír elő a Hatóság részére szolgáltatott információk tekintetében, és kétség esetén a Hatóság rendelkezik az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy meggyőződjön a részére továbbított információk pontosságáról. |
|
116 |
Ezenkívül, ami a Hatóság azon állítását illeti, miszerint a polgárok elveszítenék minden belé vetett bizalmukat, és megkérdőjeleznék a részére történő információszolgáltatás létjogosultságát, ha az európai politikai pártok a Hatósággal és a nyilvánossággal eltérő információkat közölnének, elegendő emlékeztetni arra, hogy – amint azt a fenti 109. pont is rögzíti – az 1141/2014 rendelet (33) preambulumbekezdésében a jogalkotó kifejezetten kimondta, hogy az európai politikai pártokra vonatkozó, alapvetően közérdekűnek tekintendő információknak az illetékes hatóságok által a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét biztosító szabályozási keret létrehozása „a nyílt, átlátható és demokratikus jogalkotási és választási folyamatok fenntartásának leghatékonyabb módja, amely erősíti a polgárok és a választók európai képviseleti demokrácia iránti bizalmát”. Így az 1141/2014 rendeletben előírt szabályozási keret már figyelembe veszi a Hatóság által e tekintetben megfogalmazott aggályokat. |
|
117 |
A fenti megfontolások összességére tekintettel az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontját – amennyiben az olyan esetekre vonatkozik, amikor az érintett európai politikai párt bármikor szándékosan hamis információt szolgáltat – úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés azokra az esetekre alkalmazandó, amikor az európai politikai párt az említett rendeletből eredő kötelezettségei keretében szolgáltat szándékosan hamis információkat az illetékes hatóságoknak, köztük a Hatóságnak. |
|
118 |
A vizsgálatot az említett rendelkezés jelen ügyben való alkalmazásával kell folytatni. |
ii) Az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontja vi. alpontjának a jelen ügyben való alkalmazásáról
|
119 |
Amint az a fenti 66. pontból kitűnik, a Hatóság az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alapján pénzügyi szankciót szabott ki a felperessel szemben, azzal az indokkal, hogy a felperes – azok pontatlanságának tudatában – a közösségi hálózatain olyan bejegyzéseket hagyott fenn, amelyek a szóban forgó elnökségi tagot az elnöksége aktuális tagjaként tüntették fel. |
|
120 |
Márpedig egyrészt meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 117. pontból kitűnik – az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja olyan esetekre alkalmazandó, amelyekben az európai politikai párt az említett rendeletből eredő kötelezettségei keretében szolgáltat szándékosan hamis információkat a Hatóságnak. |
|
121 |
Másrészt, amint az e rendelkezés szövegéből következik, az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja olyan esetekre alkalmazandó, amikor az európai politikai párt szándékosan „szolgáltat” hamis információkat. Márpedig a „fennhagyni” ige, amely a köznyelvben használt szokásos értelme szerint azt jelenti, hogy „megtartani”, „tartósan megőrizni” vagy „nem módosítani” valamit, nem ugyanazzal a jelentéssel bír, mint a „szolgáltatni” ige, amely – amint az a fenti 75. pont is rögzíti – többek között a szükséges dolgok benyújtásának, közlésének vagy előállításának gondolatára utal. |
|
122 |
Ebből következik, hogy a Hatóság azáltal, hogy az 1141/2014 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alapján pénzügyi szankciót szabott ki a felperessel szemben azzal az indokkal, hogy ez utóbbi – azok pontatlanságának tudatában – olyan bejegyzéseket hagyott fenn a közösségi hálózatain, amelyek a szóban forgó elnökség korábbi tagját annak aktuális tagjaként tüntették fel, tévesen alkalmazta a jogot, ami a megtámadott határozat megsemmisítését vonja maga után. |
|
123 |
A fenti megfontolások összességére tekintettel a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a hatodik és tizenegyedik jogalap keretében felhozott többi érvet vagy a felperes által előadott többi jogalapot. |
2. A kártérítési kérelmekről
|
124 |
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Hatóságot az őt állítólagosan ért károk megtérítésére. Két kárt jelöl meg, amelyeket 55000 euróra becsül. |
|
125 |
A Hatóság vitatja a felperes érveit. |
|
126 |
Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a kártérítési kereset olyan önálló jogorvoslatot képez, amely nem valamely konkrét intézkedés megsemmisítésére, hanem a valamely intézmény által okozott kár megtéríttetésére irányul (lásd ebben az értelemben: 1971. december 2‑iZuckerfabrik Schöppenstedt kontra Tanács ítélet, 5/71, EU:C:1971:116, 3. pont). |
|
127 |
Az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében ugyanis szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat. |
|
128 |
A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása és a bekövetkezett kár megtérítéshez való jog érvényesítése több feltétel együttes fennállásától függ, amelyek az intézményeknek felrótt magatartás jogellenességére, a kár tényleges bekövetkezésére, és a magatartás, illetve a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkoznak (lásd: 2010. március 18‑iTrubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑419/08 P, EU:C:2010:147, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
129 |
Legelőször is, az érintett intézménynek vagy szervnek felrótt jogellenes magatartásra vonatkozó feltételt illetően az ítélkezési gyakorlat azt követeli meg, hogy megállapítható legyen a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely jogi szabály kellően súlyos megsértése. Azzal kapcsolatban, hogy a kellően súlyos jogsértésre vonatkozó követelmény teljesült‑e, az a meghatározó kritérium, hogy az érintett uniós intézmény vagy szerv a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e. Ha ez az intézmény vagy szerv csak meglehetősen csekély, illetve semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezik, az uniós jog puszta megsértése elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés megállapításához (lásd: 2017. november 8‑iDe Nicola kontra az Európai Unió Bírósága ítélet, T‑99/16, nem tették közzé, EU:T:2017:790, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
130 |
Továbbá, ami a kár tényleges bekövetkezésére vonatkozó feltételt illeti, az Unió felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a felperest valóban „tényleges és biztos” kár érte. A felperesnek kell a bizonyítékokat az uniós bíróság elé terjesztenie az őt állítólagosan ért ilyen kár tényleges fennállásának és mértékének alátámasztása érdekében (lásd: 2017. november 8‑iDe Nicola kontra az Európai Unió Bírósága ítélet, T‑99/16, nem tették közzé, EU:T:2017:790, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
131 |
Végül az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó feltételt illetően a hivatkozott kárnak a felrótt magatartásból kellőképpen közvetlenül kell következnie, vagyis ez utóbbinak a kár meghatározó okának kell lennie, mivel az Unió nem köteles valamely jogellenes helyzet összes – akár távoli – hátrányos következményét jóvátenni. A felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását a felperesnek kell bizonyítania (lásd: 2017. november 8‑iDe Nicola kontra az Európai Unió Bírósága ítélet, T‑99/16, nem tették közzé, EU:T:2017:790, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
132 |
Amennyiben az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának három feltétele közül valamelyik nem teljesül, a kártérítési igényeket el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a másik két feltétel teljesülését. Az uniós bíróság továbbá nem köteles e feltételeket meghatározott sorrendben vizsgálni (lásd: 2017. november 8‑iDe Nicola kontra az Európai Unió Bírósága ítélet, T‑99/16, nem tették közzé, EU:T:2017:790, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
133 |
A felperes kártérítési kérelmeit e megfontolások fényében kell megvizsgálni |
a) A vagyoni kárról
|
134 |
A felperes rámutat arra, hogy mivel az éves költségvetése 5%‑ának megfelelő összegű pénzügyi szankciót szabott ki vele szemben a Hivatal, költségvetésének csökkenését más eszközökkel kellett ellensúlyoznia. Ezenfelül költségei is felmerültek, különösen ügyvédi költségek, valamint személyzetének a képviselete ellátásához szükséges, előre nem látott feladatok elvégzésére történő átcsoportosításából eredő költségek. A vagyoni kárt 25000 euróra becsüli. |
|
135 |
A Hatóság vitatja a felperes érveit. |
|
136 |
Először is, ami a felperes azon érvelését illeti, miszerint viselnie kellett az ügyvédi költségeket, elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a felek számára a bírósági eljárás során felmerült költségek, mint olyanok, nem tekinthetők az eljárás költségterhétől elkülönülő kárnak (1999. június 10‑iBizottság kontra Montorio ítélet, C‑334/97, EU:C:1999:290, 54. pont; 2005. szeptember 14‑iEhcon kontra Bizottság végzés, T‑140/04, EU:T:2005:321, 79. pont; lásd még ebben az értelemben: 2011. november 8‑iIdromacchine és társai kontra Bizottság ítélet, T‑88/09, EU:T:2011:641, 98. pont). E kérelmet tehát el kell utasítani. |
|
137 |
Másodszor, ami a fellebbező azon állítását illeti, miszerint a személyzetét sürgősen át kellett csoportosítania a képviselete ellátásához szükséges, előre nem látott feladatok elvégzése érdekében, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék már kimondta, hogy a bírósági eljárást megelőző szakaszban felmerült költségeknek a kártérítési kereset keretében megtérítendő kárként való elismerése ellentétes lenne az e szakasz során felmerült költségek meg nem téríthető jellegével (lásd: 2021. június 16‑iEK kontra Régiók Bizottsága ítélet, T‑355/19, nem tették közzé, EU:T:2021:369, 144. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanez vonatkozik azokra a költségekre is, amelyek a felperesnél állítólagosan a személyi állományának a képviseletének biztosítása érdekében történő átcsoportosítása miatt merültek fel. Ennélfogva e kérelmet ugyancsak el kell utasítani. |
|
138 |
Harmadszor, ami azt a körülményt illeti, amely szerint a felperesnek „költségvetése csökkenését más eszközökkel kellett ellensúlyoznia”, meg kell állapítani, hogy a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő az őt állítólagosan ért kárt alkotó elemek ténylegességére és mértékére vonatkozóan. Márpedig a fenti 130. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a felperesnek kell a bizonyítékokat az uniós bíróság elé terjesztenie a kár tényleges fennállásának és mértékének alátámasztása érdekében. Ezen kérelemnek tehát szintén nem lehet helyt adni. |
|
139 |
Ennélfogva a felperes kártérítési kérelmét a vagyoni kárra vonatkozó részében el kell utasítani. |
b) A nem vagyoni kárról
|
140 |
A felperes azt állítja, hogy nem vagyoni kár érte, mivel költségvetésének csökkenése miatt kénytelen volt visszafogni kommunikációs és aktivista tevékenységeit. Ezt a kárt továbbá súlyosbította imázsának sérelme a megtámadott határozat közzétételét követően. A nem vagyoni kárt 30000 euróra becsüli. |
|
141 |
A Hatóság vitatja a felperes érveit. |
|
142 |
Először is, ami azt a körülményt illeti, miszerint a felperes a költségvetésének csökkenése miatt kénytelen volt visszafogni kommunikációs és aktivista tevékenységét, meg kell állapítani, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, bár a bizonyítékok előterjesztése vagy a felajánlása nem szükségszerű feltétele az ilyen kár elismerésének, a felperesnek bizonyítania kell legalább azt, hogy az érintett intézménnyel szemben kifogásolt magatartás a számára ilyen kárt okozott (lásd: 2014. október 16‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑297/12, nem tették közzé, EU:T:2014:888, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 1999. január 28‑iBAI kontra Bizottság ítélet, T‑230/95, EU:T:1999:11, 39. pont). |
|
143 |
Márpedig a jelen ügyben a felperes nem jelöl meg egyetlen olyan objektív körülményt sem, amely alátámaszthatná a fenti 140. pontban említett állítást, és semmilyen olyan bizonyítékot nem terjeszt elő a kommunikációs és aktivista tevékenységei csökkentésére vonatkozóan, amely lehetővé tenné az állítólagos nem vagyoni kár fennállásának megállapítását. |
|
144 |
Másodszor, ami az imázsát ért kárt illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a nem vagyoni kár főszabály szerint jogi személy számára is megtéríthető (lásd ebben az értelemben: 1999. január 28‑iBAI kontra Bizottság ítélet, T‑230/95, EU:T:1999:11, 37. pont; 2008. október 15‑iCamar kontra Bizottság ítélet, T‑457/04 és T‑223/05, nem tették közzé, EU:T:2008:439, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és az ilyen kár megjelenhet az említett személy imázsát vagy jóhírnevét érintő sérelem formájában (lásd ebben az értelemben: 1999. július 9‑iNew Europe Consulting és Brown kontra Bizottság ítélet, T‑231/97, EU:T:1999:146, 53. és 69. pont; 2011. november 8‑iIdromacchine és társai kontra Bizottság ítélet, T‑88/09, EU:T:2011:641, 70–76. pont; 2014. november 25‑iSafa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, T‑384/11, EU:T:2014:986, 80–85. pont). |
|
145 |
Arra is emlékeztetni kell, hogy a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabály szerint elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott, feltéve hogy a felperes nem bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben nem helyrehozható nem vagyoni kár érte (lásd: 2017. szeptember 14‑iBodson és társai kontra EBB ítélet, T‑504/16 és T‑505/16, EU:T:2017:603, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
146 |
A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes mindössze annak állítására szorítkozik, hogy „a Hatóság a saját kommunikációs eszközein keresztül széles körben terjesztette” a megtámadott határozatot, de nem terjeszt elő semmilyen bizonyítékot, amely alkalmas lenne annak alátámasztására, hogy e kommunikáció hatással volt harmadik személyek vagy szervezetek vele szemben tanúsított magatartására. Nem tűnik tehát úgy, hogy ez a kommunikáció nagyobb figyelmet keltett volna annál, mint amit a megtámadott határozat jogellenességének esetleges megállapítása váltana ki. Ezért a felperes nem bizonyította a megtámadott határozat megsemmisítését megalapozó jogsértéstől független nem vagyoni kár fennállását. |
|
147 |
Ebből következik, hogy a felperes kártérítési kérelmét a nem vagyoni kárra vonatkozó részében is el kell utasítani. |
|
148 |
A fentiek összességére tekintettel a felperes megsemmisítés iránti kérelmének egészét el kell utasítani. |
A költségekről
|
149 |
Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. |
|
150 |
A jelen ügyben, mivel a Törvényszék helyt adott a felperes keresetének a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelme tekintetében, viszont az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló kérelmét elutasította, a felperest és a Hatóságot kell kötelezni a saját költségeik viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is. |
|
151 |
Ezenkívül az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik költségeiket. Ennélfogva a Parlament, a Tanács és a Bizottság maga viseli saját költségeit. |
|
A fenti indokok alapján A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
|
|
Costeira Kancheva Mac Eochaidh Zilgalvis Tichy‑Fisslberger Kihirdetve Luxembourgban, a 2025. szeptember 10‑i nyilvános ülésen. Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.