I.

Bevezetés

1.

A jelen ügy tárgyát az egyrészt a 2017. november 9‑i CTL Logistics ítéletből (C‑489/15, a továbbiakban: CTL Logistics ítélet, EU:C:2017:834) eredő és a 2021. július 8‑i Koleje Mazowieckie ítélettel (C‑120/20, a továbbiakban: Koleje Mazowieckie ítélet, EU:C:2021:553) megerősített – a bírósági eljárást megelőzően a vasúti díjaknak a 2001/14/EK irányelv ( 2 ) 30. cikkével létrehozott szabályozó szervezet előtti vitatása szükségességét megállapító – ítélkezési gyakorlatbeli irányvonal következménye, és másrészt az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatályának elve ( 3 ) – amely szerint a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy közvetlenül vizsgálják a pályahálózat‑működtetőnek az e díjak meghatározása során tanúsított, e rendelkezés értelmében esetlegesen visszaélésszerű magatartását – közötti összeütközés képezi.

2.

Közelebbről, a Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság, Németország) lényegében azt kérdezi, hogy a polgári bíróságok felülvizsgálhatják‑e az EUMSZ 102. cikkre tekintettel a vasúti infrastruktúrához való hozzáférésért fizetendő díjak összegét, és ha igen, milyen feltételek mellett.

3.

A jelen kérelmet egy német vasúttársaság, az ODEG Ostdeutsche Eisenbahn GmbH (a továbbiakban: ODEG), és a Németországban körülbelül 5400 pályaudvart és vasúti állomást üzemeltető DB Station & Service AS között a 2006 novembere és 2010 decembere közötti időszakban a DB Station & Service által üzemeltetett pályaudvarok és állomások ( 4 ) használatáért az ODEG által fizetett díjak visszatérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

II.

Az alapeljárás, a Bíróság előtti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

4.

A Deutsche Bahn AG (a németországi vasúti ágazat inkumbens szereplője) leányvállalata, a DB Station & Service pályaudvarokat és vasúti állomásokat üzemeltet ebben a tagállamban. Az említett létesítmények használatának feltételeit az általa a vasúttársaságokkal kötött keretszerződésekben határozzák meg. E létesítmények minden konkrét használatát ezt követően külön szerződés szabályozza. A díjak összegét a DB Station & Service által megállapított, az állomásokra vonatkozó árlista alapján, kategóriától és szövetségi tartománytól függően határozzák meg.

5.

Az ODEG vasúttársaság, amely rövid távú vasúti személyszállítási tevékenysége ( 5 ) keretében a DB Station & Service infrastruktúráját használja. E két vállalkozás e célból keretmegállapodást kötött.

6.

2005. január 1‑jén a DB Station & Service az „SPS 05” betűszóval jelölt új árlistát vezetett be. Az ODEG számára ez az árlista az infrastruktúra‑használati díjak emeléséhez vezetett, amelyet jogfenntartással fizetett meg, mivel nem értett egyet ezzel az emeléssel.

7.

2009. december 10‑i határozatával a Bundesnetzagentur (szövetségi hálózati ügynökség, Németország) mint hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóság megsemmisítette az SPS 05‑öt, 2010. május 1‑jéig fenntartva annak joghatásait annak érdekében, hogy ezen időponttól új díjszabást lehessen alkalmazni. Ebben a határozatban ezen ügynökség felszólította a panaszosokat, hogy forduljanak polgári bírósághoz a már megfizetett többletek visszatérítése érdekében. ( 6 )

8.

A DB Station & Service megtámadta az említett határozatot. 2010. március 23‑án az Oberverwaltungsgericht Nordrhein‑Westfalen (Észak‑Rajna‑Vesztfália közigazgatási felsőbírósága, Németország) úgy rendelkezett, hogy e jogorvoslat halasztó hatállyal bír. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem időpontjában e bíróság még nem határozott az ügy érdemében.

9.

Az ODEG több, a Landgericht Berlinhez (berlini regionális bíróság, Németország) benyújtott keresetével kérte a 2006 novembere és 2010 decembere között megfizetett díjaknak a korábban hatályos árrendszer, vagyis az SPS 99 alapján fizetendő összeget meghaladó részének visszatérítését. A Landgericht Berlin (berlini regionális bíróság) méltányossági okokból a Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) 315. §‑a ( 7 ) alapján – amely lehetővé teszi a bíróság számára a szerződéses egyensúly helyreállítását – helyt adott e kereseteknek. A DB Station & Service fellebbezést nyújtott be a Kammergericht Berlinhez (berlini regionális felsőbíróság), amely 2015. november 30‑i végzésével egyesítette a különböző ügyeket.

10.

Időközben a Bíróság a CTL Logistics ítéletben egy előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyomán egy, polgári bíróságok előtti hasonló jogvitában megállapította, hogy a menetvonaldíjak méltányosságának a rendes bíróságok általi vizsgálata nem lehet független a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóság általi ellenőrzéstől, mivel a díjazás kiszámítása módjának és a díjak összegének a 2001/14 irányelvre tekintettel történő ellenőrzése az ezen irányelv 30. cikkével létrehozott vasúti szabályozó szervezet kizárólagos hatáskörébe tartozik. ( 8 )

11.

Ezen ítéletet követően ismét visszatérítés iránti kérelmeket nyújtottak be a szövetségi hálózati ügynökséghez. Ez utóbbi 2019. október 11‑i határozatával mint elfogadhatatlant elutasította több vasúttársaság arra irányuló kérelmét, hogy ezen ügynökség a díjak többletösszegének visszatérítése céljából utólagosan ellenőrizze az SPS 05 jogszerűségét, azzal az indokkal, hogy e kérelmek immár elévültek. ( 9 ) E határozattal szemben keresetet indítottak, amely a jelen ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem időpontjában még folyamatban volt a Verwaltungsgericht Köln (kölni közigazgatási bíróság, Németország) előtt.

12.

A Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság) úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálása az időbeli és tárgyi hatályát tekintve alkalmazandó 2001/14 irányelv értelmezésétől függ.

13.

E bíróság különösen arra keresi a választ, hogy a CTL Logistics ítéletből levonható tanulságok mutatis mutandis alkalmazandók‑e ezen díjaknak az erőfölénnyel való visszaélést tiltó EUMSZ 102. cikkre és a nemzeti versenyjogra tekintettel történő felülvizsgálatára. Az ezen ügyben hozott ítéletet követően ugyanis az alapeljárás immár e jogi alapon képezi fellebbezés tárgyát.

14.

Az említett bíróság jelzi, hogy erre a kérdésre több német polgári bíróság is igenlő választ adott. Úgy ítélték meg ugyanis, hogy a CTL Logistics ítéletben kialakított elvekkel ellentétes az, hogy a visszatérítés iránti kérelmekről az előtt határozzanak, hogy a hatáskörrel rendelkező szabályozó szervezet e tekintetben jogerős határozatot hozott volna. Ezzel szemben a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a 2019. október 29‑i ún. „Trassenentgelte” (menetvonaldíjak) ítéletben ( 10 ) megállapította, hogy lehetséges az EUMSZ 102. cikknek a polgári bíróságok általi alkalmazása anélkül, hogy a szabályozó szervezet jogerős határozatára lenne szükség.

15.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint jó okok szólnak a német legfelsőbb polgári bíróság által képviselt állásponttól való eltérés mellett.

16.

Mindenekelőtt, noha a CTL Logistics ítélet a német polgári jog által előírt méltányosságon alapuló felülvizsgálatnak a 2001/14 irányelvvel való összeegyeztethetetlenségére vonatkozott, indokai átültethetők a versenyjog polgári bíróságok általi alkalmazására. Ez utóbbiaknak a szabályozó szervezettől független beavatkozása ugyanis egyenlőtlen helyzetet teremthet azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy egyes vasúttársaságok alacsonyabb infrastruktúra‑használati díjat fizessenek. Az ilyen előny szembemenne a 2001/14 irányelv azon központi céljával, hogy hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosítson a vasúti infrastruktúrához, és ezáltal lehetővé tegye a tisztességes versenyt. A polgári bíróságok által végzett felülvizsgálat ezenkívül a szabályozó szervezet kizárólagos hatásköre megsértésének minősül.

17.

Egyébiránt, noha a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a nemzeti bíróságok kötelesek közvetlenül alkalmazni az EUMSZ 102. cikket, a Bíróság még nem döntött arról, hogy e kötelezettség azokban az esetekben is érvényesül‑e, ha a díjak ellenőrzéséért egy szabályozó szervezet felelős, amelynek határozatai bírósági felülvizsgálat alá tartoznak.

18.

Végül 2020. szeptember 1‑jei ún. „Stationspreissystem II” ( 11 ) ítéletében a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) megállapította, hogy a 2001/14 irányelv 30. cikkének (3) bekezdése nem biztosít hatáskört a szabályozó szervezet számára a már megfizetett díjak ellenőrzésére, még kevésbé azok visszatérítésének elrendelésére. E bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az EUMSZ 102. cikk szerinti visszaélések felülvizsgálata nem ütközik a szabályozó szervezet hatáskörébe, mivel e felülvizsgálat a vállalkozások múltbeli magatartásai miatti kártérítés megítélésére korlátozódik.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal úgy véli, hogy az uniós jog ezen elemzése téves. Egyrészt a 2001/14 irányelvben semmi nem támasztja alá azt az értelmezést, amely szerint a szabályozó szervezet csak a jövőre nézve határoz. Másrészt az EUMSZ 102. cikk lehetővé teszi a jogügyletek érvénytelenségét megállapító vagy valamely magatartás abbahagyását elrendelő határozatok meghozatalát. Egyébként pedig még a múltban beszedett díjak visszatérítése is a verseny torzulásához vezethet és összeütközésbe kerülhet a 2001/14 irányelv célkitűzéseivel. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e megfontolások azt mutatják, hogy a Bundesgerichtshofnak (szövetségi legfelsőbb bíróság) e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket kellett volna a Bíróság elé terjesztenie.

20.

E körülmények között határozott úgy a Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

21.

A DB Station & Service, az ODEG és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

III.

Elemzés

22.

Két kérdésével, amelyeket együtt fogok elemezni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2001/14 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy a polgári bíróságok – a szabályozó szervezet által gyakorolt ellenőrzéstől függetlenül – hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy az EUMSZ 102. cikkre tekintettel elbírálják a valamely vasúttársaság által benyújtott, a jogalap nélkül megfizetett többletdíjak visszatérítése iránti kérelmeket.

23.

A fő ok, amely miatt a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak az alapügyben fennálló hatáskörét illetően, a Bíróság által a CTL Logistics ügyben adott és a Koleje Mazowieckie ügyben (a továbbiakban: ítélkezési irányvonal) megerősített azon értelmezésben rejlik, amely szerint a 2001/14 irányelv kizárólagos hatáskörrel ruházza fel a szabályozó szervezetet a pályahálózat‑működtető által meghatározott díjak tekintetében, megakadályozva ezzel a nemzeti polgári bíróságokat abban, hogy e díjak jogszerűségéről határozzanak.

24.

A jelen ügy által felvetett kérdésre többféle módon lehet válaszolni. Az első lehetőség abban áll, hogy alkalmazzuk az ítélkezési irányvonalat a nemzeti bíróságoknak az EUMSZ 102. cikk alapján benyújtott kérelmek elbírálására vonatkozó hatáskörének kérdésére. Ez az alkalmazás ahhoz a következtetéshez vezetne, hogy a nemzeti bíróságok nem határozhatnak a vasúti díjak érvényességéről, mivel ez a szabályozó szervezet kizárólagos hatáskörébe való beavatkozásnak minősülne. Amint azt az alábbiakban kifejtem (A.), nem gondolom, hogy egy ilyen megoldás összeegyeztethető lenne a bíróságoknak az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatályából eredő hatáskörére vonatkozó ítélkezési gyakorlattal.

25.

A második lehetőség az, ha úgy tekintjük, hogy az EUMSZ 102. cikk alapján eljáró nemzeti bíróságok független hatáskörrel rendelkeznek a díj elbírálására. E következtetés levonásához meg kell különböztetni a jelen helyzetet a CTL Logistics ügyben és a Koleje Mazowiecke ügyben fennálló helyzettől. Amint azt ki fogom fejteni, véleményem szerint az ilyen különbségtétel észszerűen nem lehetséges (B.). Azt fogom tehát javasolni a Bíróságnak, hogy vizsgálja felül ezt az ítélkezési irányvonalat (C.). Végül a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek második részével fogok foglalkozni (D.).

A.

A létező ítélkezési irányvonal átültetése az EUMSZ 102. cikkre való hivatkozás esetén

26.

A szóban forgó ítélkezési irányvonal keretében a Bíróság úgy tekintette, hogy a 2001/14 irányelv 30. cikke alapján létrehozott szabályozó szervezet kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a pályahálózat‑működtető által előírt díjakról határozzon. Következésképpen megállapította, hogy a vasúti szabályozásnak a nemzeti bíróság által a díjakra történő közvetlen alkalmazása e szabályozó szervezet hatáskörébe való beavatkozást jelent. ( 12 )

27.

Az ezen ítélkezési irányvonalból eredő értelmezésnek az EUMSZ 102. cikkre való hivatkozás esetén történő átültetése ahhoz a következtetéshez vezet, hogy az EUMSZ 102. cikk alapján határozó polgári bíróság nem dönthet a pályahálózat‑működtető által meghatározott díjak érvényességéről sem. A DB Station & Service ezzel a megoldással látszik egyetérteni.

28.

Az a kérdés, hogy a pályahálózat‑működtető valamely díjat valóban az e díjakra irányadó, a 2001/14 irányelv II. fejezetében foglalt szabályok megsértésével állapított‑e meg, szükséges lépés a (feltételezhetően) jogalap nélkül megfizetett díjak visszatérítésére vonatkozó határozat meghozatalához. A kártérítés iránti kérelemről határozó nemzeti bíróság arra való kötelezése, hogy azt kérje, hogy határozathozatali szillogizmusa egy részéről egy másik fórum döntsön, ellentétesnek tűnik az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatályára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlattal. ( 13 ) A jogalkotó által az 1/2003/EK rendelet ( 14 ) 6. cikkében átvett ezen ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok a Bizottságtól és a nemzeti versenyhatóságoktól függetlenül és azokkal párhuzamosan alkalmazhatják az EK 81. és EK 82. cikket (jelenleg EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk).

29.

Elképzelhető egy olyan rendszer, amelyben egy független szabályozó szerv jogosult lenne a pályahálózat‑működtetők és a vasúttársaságok közötti, díjakkal kapcsolatos jogviták rendezésére és hatékony jogorvoslat nyújtására. ( 15 ) Ilyen esetben véleményem szerint az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatályának fogalmával nem szükségképpen lenne ellentétes egy arra vonatkozó eljárási kötelezettség előírása, hogy a bíróságokhoz fordulás előtt a jogvitát kísérjék meg egy ilyen fórum előtt rendezni. Ilyen megoldások a tagállamok jogrendszereinek, valamint az Unió jogrendszerének számos területén léteznek. ( 16 )

30.

Ezen esetek többségében azonban az a hatóság, amelyhez a kérelmezőnek a bírósághoz fordulás előtt fordulnia kell, jogosult e kérelmező számára biztosítani az általa érvényesíteni kívánt jogot.

31.

Álláspontom szerint a jelen ügyben nem ez a helyzet.

32.

A szabályozó szervezet korlátozott ellenőrzést gyakorol, amely nem foglal magában általános vitarendezési hatáskört. ( 17 ) Mindenesetre úgy tűnik, hogy e szervezet nem bírálhat el olyan pénzbeli követeléseket, mint például azok, amelyek kártérítésre irányulnak. ( 18 )

33.

Ez az első ok, amely miatt azt gondolom, hogy az ítélkezési irányvonal átültetése nem áll összhangban az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatályával.

34.

A második ok, amely miatt nem kívánatos, hogy az EUMSZ 102. cikk szerinti bírósági felülvizsgálatot a szabályozó szervezet azt megelőző jogerős határozatához (amely magában foglalja az e határozat bírósági felülvizsgálatát is) kössük, az, hogy olyan körülmények között, mint amelyek a jelen ügyben fennállnak, ez a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértéséhez vezethet.

35.

A 2001/14 irányelv 30. cikkének (5) bekezdése kétségkívül úgy rendelkezik, hogy „[a] szabályozó szervezet az összes információ beérkezésétől számított legfeljebb két hónapon belül ( 19 ) köteles bármely panasszal kapcsolatban határozatot hozni, és megtenni a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket”. Meg kell azonban állapítani, hogy e határidőt jelentősen túllépték, és egyes több mint tíz éve indított eljárások még mindig nem zárultak le.

36.

Megértem, hogy biztosítani kell a szabályozó szervezet szabályozói szerepének hatékony érvényesülését. Az észszerű határidőn belüli hatékony bírói jogvédelemből eredő követelmények ( 20 ) azonban ugyanilyen kényszerítő jellegűek, és olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van, a nemzeti bíróságok hatáskörének párhuzamos elismerése ( 21 ) mellett szólnak.

37.

E megfontolások összességére tekintettel úgy vélem, hogy a 2001/14 irányelvnek a CTL Logistics ítéletből és Koleje Mazowieckie ítéletből eredő értelmezése nem ültethető át az alapügyben szóban forgó körülményekre, és azt nem kívánatos kiterjeszteni.

B.

A létező ítélkezési irányvonal és az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatályát rögzítő ítélkezési gyakorlat megkülönböztetése

38.

A második megoldás szerint a 2001/14 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az nem zárja ki az EUMSZ 102. cikk alapján eljáró nemzeti bíróságnak a vasúti díjak érvényességéről vagy érvénytelenségéről szóló határozatát.

39.

Úgy tűnik, hogy az ODEG és a Bizottság ezzel az állásponttal ért egyet.

40.

E megoldás azonban szükségessé teszi a jelen ügynek a CTL Logistics ügy és a Koleje Mazowieckie ügy alapjául szolgáló körülményektől való megkülönböztetését.

41.

Ha ugyanis egy új ügy a jogilag releváns tényeket illetően lényegében hasonlónak tűnik ahhoz az ügyhöz, amelyben valamely szabályt megalkottak, főszabály szerint az új ügyre e szabályt kell alkalmazni. Ha mégis el kívánnánk kerülni az említett szabály alkalmazását, olyan eltérést kell találni, amely indokolja az első ügynek a másodiktól való megkülönböztetését. ( 22 )

42.

A jelen ügyben a vasúttársaság (ODEG) bírósági eljárás keretében kártérítést kért azon díjakért, amelyeket a pályahálózat‑működtető részére megfizetett, amelyeket azonban jogalap nélkülinek tekintett, mivel e díjakat az alkalmazandó jog megsértésével állapították meg. Első fokon az ODEG a korábbi és az általa érvénytelennek tekintett új díjmérték közötti különbözet visszatérítését kérte. ( 23 ) E kereset alapját – a BGB 315. §‑át – a fellebbezési eljárásban az EUMSZ 102. cikk váltotta fel (a CTL Logistics ítéletet és a német szabályozás módosításait követően), ( 24 ) és a kérelem tárgyát (a visszatérítés iránti kérelem helyett) immár kártérítési kérelem képezi. Egyébiránt az alapeljárás felperese által előterjesztett kérelem tartalma – vagyis az e többlet visszatérítése – az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás között nem változott. Csak az e kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott rendelkezés változott, mivel az EUMSZ 102. cikk időközben felváltotta a BGB 315. §‑át.

43.

A CTL Logistics ügyben a felperes által benyújtott kérelem szintén a BGB 315. §‑án alapult, és a korábbi díj és az új (2005. évi) díj közötti különbözet visszatérítésére vonatkozott, mivel ez utóbbi díjat a felperes méltánytalannak tekintette. A Koleje Mazowieckie ügyben a kérelem hasonló jellegű volt. A felperes mind az államtól, mind pedig a pályahálózat‑működtetőtől kártérítést követelt amiatt, hogy engedélyezték a 2001/14 irányelv elveivel állítólagosan ellentétes díj kiszabását. E kérelem alapját az államnak a Francovich és társai ( 25 ), valamint a Brasserie du pêcheur és Factortame ügy ( 26 ) óta az uniós jog alapján fennálló kötelezettségei megsértéséből eredő károkért való felelőssége alkotta. A Koleje Mazowieckie ügyben alkalmazandó lengyel jogszabályok ezenkívül szigorúbb felelősséget írtak elő, mint a vonatkozó európai koncepció.

44.

A nemzeti bíróságokhoz – a kereset jogalapjától függetlenül – mindhárom esetben visszatérítés vagy kártérítés iránti kérelmekkel fordultak, amelyek szükségessé tették, hogy e bíróságok a vasúti hálózat használatára vonatkozó szerződésben előírt díjak érvényességéről határozzanak.

45.

Ráadásul csekély jelentősége van annak, ahogyan a díjakat vitatták, a versenyszabályozás alkalmazandó volt a vasúti ágazatban.

46.

Mindezek miatt úgy vélem, hogy az alapügy nem különbözik azon körülményeket illetően, amelyek az ítélkezési irányvonal keretében a 2001/14 irányelv értelmezése szempontjából relevánsak voltak. Ugyanis – akárhonnan nézzük is a problémát – végső soron mindhárom ügy a jogalap nélkül megfizetett többletdíjakra hivatkozással előterjesztett, pénzbeli kártérítés iránti kérelemre vonatkozik. Ezenkívül e kérelem megalapozottsága valamennyi szóban forgó esetben attól függött, hogy a díjat a 2001/14 irányelvnek megfelelően írták‑e elő, vagy sem.

47.

A releváns körülmények hasonlóságára tekintettel mely egyéb tényezők indokolhatják a szóban forgó ügynek a korábbi ítélkezési irányvonal fenntartása érdekében történő megkülönböztetését?

48.

A CTL Logistics ítélet igazolható az ezen ügyhöz kapcsolódó indokokkal. A nemzeti bíróság a BGB 315. §‑a hatáskörrel rendelkezett arra, hogy ex aequo et bono határozzon és maga állapítsa meg a díj méltányos jellegét.

49.

Ebben az ítéletben a Bíróság kifejtette, hogy e nemzeti rendelkezés, mivel kizárólag az egyedi szerződés gazdasági észszerűségét emeli ki, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy kizárólag azonos szempontokon alapuló díjszabás garantálhatja a 2001/14 irányelv által előírt díjszabási politikát. ( 27 ) Ennélfogva lehetett arra hivatkozni, hogy ez a nemzeti jog által előirányzott sajátos eljárás veszélyezteti ezen irányelv hatékony érvényesülését azáltal, hogy hatáskört biztosít a nemzeti bíróságoknak annak eldöntésére, hogy egyedi esetekben mi lenne a díj méltányos összege. Az ilyen hatáskör összeegyeztethetetlennek tekinthető ( 28 ) a vasúti hálózat használatára vonatkozó díjak meghatározásának az említett irányelv által előírt és a szabályozó szervezet ellenőrzése alá vont rendszerével.

50.

A nemzeti bíróságok BGB 315. §‑a szerinti hatáskörének – a szabályozó szervezet 2001/14 irányelv szerinti hatásköréhez képest fennálló – ezen esetleges átlépését azonban a német jogalkotó megszüntette, amennyiben kizárta a BGB 315. §‑ának a pályahálózat‑működtető és a vasúti szektorban működő gazdasági szereplők közötti megállapodásokra történő alkalmazását. ( 29 )

51.

Következésképpen, amennyiben a CTL Logistics ügy arra a sajátos helyzetre korlátozódna, amelyben a bíróságok ex aequo et bono járnak el és az egyedi esetekben hatáskörrel rendelkeznek a méltányos díjazás megállapítására, ez lehetővé tenné a CTL Logistics ügy és a jelen ügy körülményeinek megkülönböztetését.

52.

Mindazonáltal nemcsak a CTL Logistics ítélet indokolása utalhat általánosabb alkalmazásra, de számomra úgy tűnik, hogy a Koleje Mazowieckie ítélet kihirdetése óta az ítélkezési irányvonal korlátozása is nehezen elképzelhetővé vált. Ez utóbbi határozat megismételte a CTL Logistics ítéletben kialakított álláspontot, amely szerint kizárólag a szabályozó szervezet érvénytelenítheti a díjakat, és kiterjesztette azt az államnak a 2001/14 irányelv helytelen átültetéséért fennálló felelősségét érintő bírósági eljárás esetére.

53.

A Koleje Mazowieckie ügyben a nemzeti bíróságnak arról kellett határoznia, hogy a 2001/14 irányelv nemzeti átültetése, amely lehetővé tette a felperes által jogellenesnek ítélt díj meghatározását, megfelel‑e ennek az irányelvnek. ( 30 ) A CTL Logistics ítélettől eltérő összefüggés ellenére a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ez az ítélkezési gyakorlat teljes mértékben alkalmazandó az érintett ügyre. ( 31 ) Ennek oka az volt, hogy a nemzeti bíróság díjak érvényességéről való határozathozatallal kapcsolatos hatáskörének tagadására vonatkozó első fő indok azonos volt, tudniillik a nemzeti bíróságok határozatai közötti esetleges eltérés. ( 32 )

54.

Márpedig a díjaknak a 2001/14 irányelvvel való összeegyeztethetőségről szóló határozatok közötti eltérések e lehetősége az EUMSZ 102. cikk alapján elbírált ügyekben is fennáll.

55.

A korábbi ítélkezési irányvonal keretében a második fő indokot az jelentette, hogy a nemzeti bíróságok egyedi ügyeket bírálnak el, ami tehát olyan helyzethez vezethetne, amelyben a pernyertes gazdasági szereplő szükségszerűen előnybe kerülne az ilyen keresetet nem indító versenytársaihoz képest. ( 33 )

56.

Ez a kifogás szintén ugyanúgy érvényes azokra a jogvitákra is, amelyekben a nemzeti bíróságok az EUMSZ 102. cikk alapján hoznak határozatot.

57.

Úgy tűnik tehát, hogy a jelen ügyet nem lehet a korábbi ítélkezési irányvonalhoz tartozó ügyektől eltérőnek tekinteni azon megfontolás alapján, hogy az ezen ügyekben megfogalmazott fő indokok a jelen ügyre nem alkalmazhatók.

58.

Végül a Koleje Mazowieckie ítélet korlátozta annak lehetőségét, hogy a CTL Logistics ítéletet a normahierarchiához kapcsolódó logika alapján különböztessük meg. Noha állítható, hogy a jelen ügy az EUMSZ 102. cikk mint a nemzeti bíróságnak a díjak érvényességéről való határozathozatala alapjául szolgáló jogi alap elsőbbsége miatt különbözik, a Koleje Mazowieckie ügyben szóban forgó tagállami felelősség szintén az elsődleges jogból, tudniillik az uniós jog közvetlen hatályából és a lojális együttműködés kötelezettségéből következik.

59.

Nehéznek tűnik tehát a különböző ügyek bekövetkezésének körülményei és a felek által érvényesíteni kívánt jogok alapján megkülönböztetni a jelen ügyet a korábbi ítélkezési irányvonaltól. Szintén nehéz elkülöníteni ezt az ügyet azon az alapon, hogy nem alkalmazhatóak a 2001/14 irányelv abban az értelemben történő értelmezésének azonos indokai, hogy az irányelv a szabályozó szervezet számára kizárólagos hatáskört biztosít a díjak érvényességéről való döntésre. Végül a különbségtétel nem alapítható azon normák hierarchiájára sem, amelyek a nemzeti bíróságok számára hatáskört biztosítanak a díjak érvényességéről való döntésre.

60.

Ez elvezet a harmadik megoldáshoz.

C.

A létező ítélkezési irányvonal felülvizsgálata

61.

A CTL Logistics ítéletből és Koleje Mazowieckie ítéletből eredő ítélkezési irányvonal nem ültethető át a jelen ügy körülményeire, és ezt az irányvonalat nem lehet megkülönböztetni a jelen ügy körülményeitől sem.

62.

Mindent figyelembe véve tehát szükségesnek tartom, hogy egy harmadik megoldást javasoljak a Bíróságnak, amely az említett ítélkezési irányvonal felülvizsgálatából áll, nemcsak akkor, ha az EUMSZ 102. cikkre hivatkoznak, hanem az egységesség érdekében és a 2001/14 irányelv 30. cikke (2) bekezdésének megfelelően attól is függetlenül, hogy mi az e rendelkezés szerinti „kérelmező” kérelmének jogi alapja.

63.

Véleményem szerint nincs ok arra, hogy a 2001/14 irányelvet úgy értelmezzük, hogy az a szabályozó szervezet számára kizárólagos hatáskört biztosít a díjak érvényességének értékelésére. Ez azért van így, mivel az uniós jog tartalmaz olyan mechanizmusokat, amelyek célja az eltérések kockázatának elkerülése (1), és mivel úgy tűnik, hogy ilyen kizárólagos hatáskör nem következik a 2001/14 irányelv által előirányzott rendszerből (2).

1.

Az eltérések kockázatának megelőzése

64.

A Bíróság által a CTL Logistics ügyben megfogalmazott és a Koleje Mazowieckie ügyben átvett fő indokot a vasúti díjak értelmezése közötti azon eltérések kockázata jelentette, amelyek a nemzeti polgári bíróságok különböző határozataiból eredhetnek. Az esetleges eltérést a Bíróság a 2001/14 irányelv céljával és a szabályozó szervezet létrehozásának indokaival ellentétesnek tekintette.

65.

A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott egyes nemzeti határozatok átvették ezt az érvet, azt e bíróság is elfogadta, és a DB Station & Service is megismételte a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben. Mindannyian elfogadták ezt az érvelést, és azt átültették azon helyzetekre, amelyekben a határozatokat az EUMSZ 102. cikk alapján meg kellett hozni.

66.

Valóban ilyen jelentős‑e az eltérés ezen kockázata, és eltérő‑e ez a kockázat azokban az esetekben, ha a bíróság hatásköre a BGB 315. §‑án, a tagállam felelősségén vagy az EUMSZ 102. cikken alapul?

67.

Anélkül, hogy teljesen kizárható lenne, hogy a konkrét rendelkezések értelmezése és azoknak a jelen ügy tényei tekintetében történő alkalmazása során ilyen eltérések merüljenek fel, szem előtt kell tartani, hogy az eltérések esetleges felmerülése részét képezi egy olyan regionális integráció folyamatának, mint az Európai Unió.

68.

Nem arról van tehát szó, hogy előfordulhatnak‑e eltérések, hanem arról, hogy léteznek‑e olyan ellenőrzési vagy koordinációs módszerek, amelyek lehetővé teszik annak elkerülését, hogy ezek az esetleges eltérések tartóssá váljanak és megsokszorozódjanak.

69.

E tekintetben a Szerződések az uniós jog szükséges egységességének megőrzése érdekében – az EUMSZ 267. cikkel bevezetett előzetes döntéshozatal mellett – előírják a nemzeti bíróságoknak az uniós jog alkalmazására vonatkozó kötelezettségét. A jelen ügy és korábban a CTL Logistics ítélet és a Koleje Mazowieckie ítélet az EUMSZ 267. cikk szerinti mechanizmus hatékonyságának tökéletes példája, mivel ezekben az ügyekben előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket terjesztettek elő.

70.

Számomra tehát eltúlzottnak tűnik annak kockázata, hogy a polgári bíróságok eljárása az eltérések lehetséges forrását jelentené. E bíróságoknak ugyanis valamennyi uniós jogi normát alkalmazniuk kell, köztük a 2001/14 irányelvet is.

71.

Ezenkívül a nemzeti rendelkezések alkalmazása során, még ha olyan jogágból erednek is, mint a polgári jog, e jogi normák soha nem önállóak. Ekképpen a nemzeti bíróságoknak, még a polgári bíróságoknak is, a nemzeti szabályozásnak az uniós jog követelményeivel összhangban álló értelmezését kell elfogadniuk.

72.

Akár a díjak méltányosságáról ( 34 ) kell határozni, akár a 2001/14 irányelv téves átültetéséről, amely lehetővé tette a díjnak az ezen irányelv rendelkezéseivel ellentétes szinten történő szerződéses meghatározását, akár erőfölénnyel való, túlzott mértékű díjak kivetésében megnyilvánuló visszaélésről, e bíróságok nem kerülhetik el az említett irányelv alkalmazását. Az ugyanezen irányelv II. fejezetében szereplő, a díjak kialakítását meghatározó elveket egyetlen olyan eljárásban sem lehet megkerülni, amelyben a (polgári vagy egyéb) nemzeti bíróságoknak a díjak érvényességéről kell határozniuk. ( 35 ) Ezen elvek értelmezésével kapcsolatos kétség esetén a hatáskörrel rendelkező bíróságok a Bírósághoz fordulhatnak, illetve a végső fokon eljáró bíróságoknak a Bírósághoz kell fordulniuk.

73.

Következésképpen az uniós jog mechanizmusokat biztosít a releváns jogszabályok eltérő értelmezésének elkerülésére, még akkor is, ha e jogszabályokat a nemzeti bíróságok és az e jogszabályokkal létrehozott szabályozó szervezet párhuzamosan alkalmazza.

2.

A párhuzamos hatáskörök fennállása

74.

A versenyre vonatkozó általános és ágazati szabályozás alkalmazását illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 91/440/EGK irányelv ( 36 ) 10. cikkének (7) bekezdése – a 2001/12 irányelvből ( 37 ) következő egységes szerkezetbe foglalt változatában –kimondja, hogy „[a] versenypolitikára és az e területért felelős intézményekre vonatkozó közösségi és nemzeti rendelkezések sérelme nélkül a 2001/14[…] irányelv 30. cikkének megfelelően létrehozott szabályozó szervezet vagy egy ugyanakkora önállósággal rendelkező bármely más szervezet ellenőrzi a vasúti szolgáltatások […] piacán folyó versenyt”. ( 38 )

75.

A hatáskörök hasonló megosztása található a 2012/34/EU irányelv ( 39 ) 56. cikkének (2) bekezdésében, amely kimondja, hogy „[a] nemzeti versenyhatóságnak a vasúti szolgáltatások piacán folyó verseny biztosítására vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül az igazgatási szervezet jogköre kiterjed a vasúti szolgáltatások piacán zajló verseny figyelemmel kísérésére”.

76.

Így az ágazatban a versenyszabályok alkalmazása terén fennálló hatáskörrel nem csupán ezen szabályozó szervezet rendelkezik, hanem valamennyi „e területért felelős intézmény”, például a nemzeti versenyhatóságok, valamint a nemzeti bíróságok is. Maga az e hatóságok ilyen hatásköre az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése értelmében nem sérti a Bizottság hatáskörét, mivel e rendelkezés az előbbiek általi esetleges hatáskör‑átengedést ír elő az utóbbi javára.

77.

Az ágazati szabályok és az általánosabb versenyszabályok alkalmazása terén érvényesülő e hatáskörmegosztásra a Bíróság többször emlékeztetett a távközlési ágazatban ( 40 ) vagy a légi közlekedési ágazatban, ( 41 ) és az a postai ágazatot illetően is elfogadottnak tűnik. ( 42 )

78.

Ennélfogva a szabályozó szervezet a 2001/14 irányelv 30. cikkének (2) bekezdése értelmében véleményem szerint párhuzamos, ( 43 ) és nem kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a vasúti ágazatra vonatkozó szabályok vagy az általános versenyszabályok alkalmazása tekintetében, beleértve a díjak kialakítására vonatkozó szabályokat is.

79.

Téves tehát, hogy – amint azt a CTL Logistics ítélet 84. pontja állítja – a díjak visszatérítése iránti kérelem tárgyában eljáró polgári bíróságok nem alkalmazhatják a vasúti szabályozást vagy más normákat anélkül, hogy ne avatkoznának be a vasúti szabályozószervezet hatáskörébe. ( 44 )

80.

A versenyjog területén a szabályozó szervezet és tagállami bíróságok párhuzamos és egymást kiegészítő hatáskörét alátámasztja az 1/2003 rendelet 6. cikke, amely kifejezetten előírja, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkeznek az EK 81. és EK 82. cikk, jelenleg az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására. Hasonlóképpen, a 2014/104/EU irányelv ( 45 ) elfogadása az európai versenyjog hatékony és decentralizált, szintén a nemzeti bíróságokon keresztül történő alkalmazásának hasonló logikájából indul ki.

81.

Végül és nem utolsósorban, maga a 2001/14 irányelv szövege nem utal az európai jogalkotó azon szándékára, hogy a vasúti szabályozó szervezetet kizárólagos hatáskörrel ruházza fel a díjak érvényessége tekintetében.

82.

A 2001/14 irányelv 30. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „[a] kérelmező jogorvoslati kérelemmel fordulhat a szabályozó szervezethez, ha úgy véli, hogy tisztességtelen bánásmódban vagy hátrányos megkülönböztetésben volt része, vagy valamely más sérelem érte”. ( 46 ) E megfogalmazás tehát csupán a szabályozó szervezethez fordulás puszta lehetőségét írja elő. ( 47 )

83.

Más ágazatokkal összehasonlítva azt is jelezni kell, hogy a távközlési ágazatban a 2018/1972 irányelv (69) preambulumbekezdése pontosítja, hogy jogvita esetén az ágazati hatósághoz fordulást is „lehetővé kell tenni”.

84.

E vizsgálatból következik, hogy a 2001/14 irányelvből, majd később a 2012/34 irányelvből eredő vasúti szabályozó szervezet nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel arra, hogy a vasúti díjak érvényességéről döntsön.

D.

Meg kell‑e várnia a nemzeti bíróságnak a szabályozó szervezet jogerős határozatát?

85.

A kérdést előterjesztő bíróság azt is kérdezte, arra az esetre, ha a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy a jogvitát – a szabályozó szervezettől függetlenül – az EUMSZ 102. cikk alapján elbírálják, hogy neki mégis meg kell‑e várnia a szabályozó szervezet jogerős határozatát.

86.

A korábban megfogalmazott válasz ellenére és annak sérelme nélkül, a nemzeti bíróságok előtt indított eljárás felfüggesztése elképzelhető, ha e bíróságok tudomással bírnak a szabályozó szervezet előtt folyamatban lévő párhuzamos eljárásról, mégpedig ezen eljárás hasznosságának megőrzése érdekében. ( 48 )

87.

Az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között azonban nem vitatott, hogy a szabályozó szervezet előtti eljárás már több éve tartott. ( 49 ) Ezenkívül valószínű, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy ez az eljárás vagy az annak során hozott esetleges határozat elleni jogorvoslati lehetőségek igénybevétele a közeljövőben nem fog eredményhez vezetni.

88.

Ilyen körülmények között a nemzeti bíróságnak, amely közvetlenül valamely magatartás visszaélésszerű jellegének megállapítása iránti kereset tárgyában jár el, meg kell vizsgálnia, hogy a felfüggesztés nem akadályozza‑e azt, hogy a kérelmező számára észszerű határidőn belül biztosítsák a jogvitája rendezéséhez való jogot, valamint a kártérítéshez való jogát. ( 50 )

89.

Továbbra is ilyen esetben és az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának elkerülése érdekében a hatékony bírói jogvédelemhez való jog kizárhatja a bírósági eljárásnak a szabályozó szervezet esetleges határozatának jogerőre emelkedéséig és a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek gyakorlásáig történő felfüggesztését.

90.

Következésképpen az uniós jog véleményem szerint egyáltalán nem kötelezi az EUMSZ 102. cikk alapján benyújtott kérelem tárgyában eljáró nemzeti bíróságokat arra, hogy megvárják a szabályozó szervezet határozatát. Úgy vélem továbbá, hogy e bíróságok határozhatnak úgy, hogy felfüggesztik az eljárást annak érdekében, hogy megvárják ezt a határozatot, ha ez nem veszélyezteti az eljárásban részt vevő felek hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

IV.

Végkövetkeztetés

91.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: