<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑237/15 PPU</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62015CJ0237</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:474">EU:C:2015:474</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>12</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>12</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>2015. 07. 16‑I ÍTÉLET – C‑237/15.PPU. SZ. ÜGY</P><P>LANIGAN</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (nagytanács)</P><P><DATE ISO="20150716">2015. július 16.</DATE><NOTE NUMBERING="STAR" TYPE="FOOTNOTE" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal iránti kérelem</KEYWORD><KEYWORD>Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás</KEYWORD><KEYWORD>Az Európai Unió Alapjogi Chartája</KEYWORD><KEYWORD>6. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A szabadsághoz és a biztonsághoz való jog</KEYWORD><KEYWORD>Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés</KEYWORD><KEYWORD>2002/584/IB kerethatározat</KEYWORD><KEYWORD>Európai elfogatóparancs</KEYWORD><KEYWORD>Az európai elfogatóparancs végrehajtásának kötelezettsége</KEYWORD><KEYWORD>12. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A keresett személy további fogva tartása</KEYWORD><KEYWORD>Átadásról szóló határozat</KEYWORD><KEYWORD>17. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A végrehajtásról szóló határozatra irányadó határidők és szabályok</KEYWORD><KEYWORD>A határidők túllépésének következményei</KEYWORD></INDEX><JUDGMENT.INIT><P>A C‑237/15. PPU. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court (Írország) a Bírósághoz 2015. május 22‑én érkezett, 2015. május 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Minister for Justice and Equality</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P><HT TYPE="BOLD">Francis Lanigan</HT> között folyamatban lévő eljárásban,</P></DEFENDANTS></PARTIES><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (nagytanács),</P><P>tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, R. Silva de Lapuerta, L. Bay Larsen (előadó), A. Ó Caoimh, J.‑C. Bonichot, C. Vajda, S. Rodin és K. Jürimäe tanácselnökök, J. Malenovský, E. Levits, M. Safjan, A. Prechal és J. L. da Cruz Vilaça bírák,</P><P>főtanácsnok: P. Cruz Villalón,</P><P>hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. július 1‑jei tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>F. Lanigan képviseletében K. Kelly BL, M. Forde SC és P. O’Donovan solicitor,</P></ITEM><ITEM><P>Írország képviseletében E. Creedon, meghatalmazotti minőségben, segítői: R. Barron SC, T. McGillicuddy BL és H. Dockry solicitor,</P></ITEM><ITEM><P>a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><?PAGE NO="2"?><ITEM><P>a francia kormány képviseletében F.‑X. Bréchot, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>a holland kormány képviseletében J. Langer, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében V. Kaye, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Holmes barrister,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében R. Troosters és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID><CONSID><P>a főtanácsnok meghallgatását követően,</P></CONSID></GR.CONSID><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="081" PAGE.FIRST="24" DATE.PUB="2015">HL L 81., 24. o.</REF.DOC.OJ>) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="190" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2002">HL L 190., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.; a továbbiakban: kerethatározat) 15. és 17. cikkének az értelmezésére irányul.</TXT></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>E kérelmet a Magistrates’ Courts in Dungannon (Egyesült Királyság) által F. Lanigannel szemben 2012. december 17‑én kibocsátott európai elfogatóparancsnak Írországban való végrehajtása keretében terjesztették elő.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt egyezmény (kihirdette az 1993. évi XXXI. tv.) (a továbbiakban: EJEE) <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>Szabadsághoz és biztonsághoz való jog<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> című 5. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve az alábbi esetekben és a törvényben meghatározott eljárás útján:</P><P>[…]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel az országba való jogtalan belépés megakadályozása céljából vagy olyan személy törvényes letartóztatása vagy őrizetbe vétele, aki ellen intézkedés van folyamatban kiutasítása vagy kiadatása céljából.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Szabadságától letartóztatás vagy őrizetbe vétel folytán megfosztott minden személynek joga van olyan eljáráshoz, melynek során őrizetbe vételének törvényességéről a bíróság rövid határidőn belül dönt, és törvényellenes őrizetbe vétele esetén szabadlábra helyezését rendeli el.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="3"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A kerethatározat (5) és (7) preambulumbekezdése ekképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>(5)</NO.P><TXT>Az Uniónak abból a kitűzött céljából, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségévé váljon, következik a tagállamok közötti kiadatás eltörlése és annak az igazságügyi hatóságok közötti átadási rendszerrel való felváltása. Emellett az elítéltek vagy gyanúsítottak – büntetőítélet végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő – átadásának új, egyszerűsített rendszerének bevezetése lehetővé teszi a jelenlegi kiadatási eljárások bonyolultságának és a jelenlegi kiadatási eljárásokban rejlő késlekedés kockázatának a megszüntetését is. A tagállamok között mindeddig irányadó hagyományos együttműködési kapcsolatokat a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségében a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok szabad mozgásán nyugvó rendszernek kell felváltania mind az ítélethozatal előtti, mind az azt követő szakaszban</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(7)</NO.P><TXT>Mivel az 1957. december 13‑i európai kiadatási egyezményre épülő többoldalú kiadatási rendszer felváltását a tagállamok egyoldalúan eljárva nem képesek kielégítően megvalósítani, és e cél – nagyságát és hatásait tekintve – az unió szintjén jobban megvalósítható, a Tanács az [EUSZ] 2. cikkében és az [EKSZ] 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság elvének megfelelően, amelyet az utóbbi cikk rögzít, ez a kerethatározat nem lép túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A kerethatározatnak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>Az európai elfogatóparancs meghatározása és végrehajtásának kötelezettsége<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> című 1. cikke ekképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az európai elfogatóparancs egy tagállamban kibocsátott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállam a büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés‑büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett a keresett személyt elfogja és átadja.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és e kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>E kerethatározat nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A kerethatározat 3., 4. és 4a. cikkében az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező, illetve mérlegelhető megtagadásának okai szerepelnek.</TXT></NP><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A kerethatározat <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>A személy fogva tartása<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> című 12. cikke ekképpen került megfogalmazásra:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Ha egy személyt európai elfogatóparancs alapján fognak el, a végrehajtó igazságügyi hatóság dönt arról, hogy a keresett személyt a végrehajtó tagállam jogával összhangban továbbra is fogva tartják‑e. A végrehajtó tagállam belső jogának megfelelően a személyt ideiglenesen bármikor szabadon lehet bocsátani, feltéve hogy ezen tagállam illetékes hatósága minden szükségesnek ítélt intézkedést megtesz a keresett személy szökésének megakadályozása érdekében.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>[a]z érintett személy átadásáról az e kerethatározatban előírt határidőkön belül és feltételek mellett a végrehajtó igazságügyi hatóság határoz<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>.</TXT></NP><?PAGE NO="4"?><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A kerethatározat 17. cikke így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="017.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az európai elfogatóparancsot soron kívül intézik és hajtják végre.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="017.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Amennyiben a keresett személy beleegyezik átadásába, az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló végleges határozatot a beleegyezést követő 10 napon belül kell meghozni.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="017.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Egyéb esetekben az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló végleges határozatot a keresett személy elfogását követő 60 napon belül kell meghozni.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="017.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Ha egyedi esetekben az európai elfogatóparancs a (2) vagy a (3) bekezdésben előírt határidőn belül nem hajtható végre, a végrehajtó igazságügyi hatóság a késedelem okainak közlése mellett haladéktalanul tájékoztatja erről a kibocsátó igazságügyi hatóságot. Ilyen esetekben a határidő további 30 nappal meghosszabbítható.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="017.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>Mindaddig, amíg a végrehajtó igazságügyi hatóság az európai elfogatóparancs végrehajtásáról nem hozta meg végleges határozatát, gondoskodik arról, hogy a személy tényleges átadásához szükséges lényeges [helyesen: érdemi] feltételek továbbra is biztosítva legyenek.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="017.007"><NO.PARAG>(7)</NO.PARAG><ALINEA>Ha kivételes körülmények folytán egy tagállam nem tudja betartani az e cikkben előírt határidőket, a késedelem okainak közlése mellett tájékoztatja erről az Eurojustot. Az a tagállam továbbá, amely egy másik tagállam részéről az európai elfogatóparancsok végrehajtásában ismételt késedelmet tapasztal, e kerethatározat végrehajtásának tagállami szintű értékelése céljából tájékoztatja erről a Tanácsot.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>E kerethatározat 23. cikke az alábbiakat írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="023.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A keresett személyt a lehető leghamarabb – az érintett hatóságok megállapodása szerinti időpontban – átadják.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="023.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A személyt legkésőbb az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló végleges határozatot követő 10 napon belül át kell adni.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="023.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Ha a keresett személy átadása a (2) bekezdésben előírt határidőn belül a tagállamok bármelyikének hatókörén kívül eső elháríthatatlan akadály miatt nem lehetséges, a végrehajtó és a kibocsátó igazságügyi hatóság haladéktalanul felveszi a kapcsolatot és új átadási időpontban egyeznek meg. Ebben az esetben az átadásra az így egyeztetett új időpontot követő 10 napon belül kerül sor.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="023.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Az átadás kivételesen ideiglenesen felfüggeszthető súlyos emberiességi okokból, például akkor, ha megalapozottan feltételezhető, hogy a végrehajtása nyilvánvalóan veszélyeztetné a keresett személy életét vagy egészségét. Az európai elfogatóparancsot végre kell hajtani, amint ezek az okok megszűntek. A végrehajtó igazságügyi hatóság erről haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó igazságügyi hatóságot, és új átadási időpontban egyeznek meg. Ebben az esetben az átadásra az e megállapodás szerinti új időpontot követő 10 napon belül kerül sor.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="023.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>Ha az érintett személy a (2)–(4) bekezdésben említett határidők lejárta után még mindig fogva van, szabadon kell bocsátani.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="5"?><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>A kerethatározat 26. cikkének (1) bekezdése így szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>A kibocsátó tagállam az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő fogva tartás teljes időtartamát beszámítja a kiszabott szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés következtében a kibocsátó tagállamban letöltendő szabadságvesztés [helyesen: szabadságelvonás] teljes időtartamába.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az ír jog</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>Az európai elfogatóparancsról szóló, módosított 2003. évi törvény (European Arrest Warrant Act 2003) 13. szakaszának (5) bekezdése ekképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>Az európai elfogatóparancs alapján elfogott személyt az elfogását követő legrövidebb időn belül a High Court elé kell állítani, és a High Court, amennyiben megbizonyosodik arról, hogy az elé állított személy azonos az európai elfogatóparancsban szereplő személlyel,</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>(a)</NO.P><TXT>a személyt fogságban tartja vagy óvadék ellenében szabadlábra helyezi (és e tekintetben a High Court a fogva tartás vonatkozásában ugyanolyan jogkörökkel rendelkezik, mintha a személyt bűncselekmény vádjával állították volna elé),</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(b)</NO.P><TXT>meghatározza a 16. szakasz szerinti időpontot (ez az időpont a személy elfogásának időpontjától számított legfeljebb 21 nap), […]<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>E törvény 16. cikkének (9) és (10) bekezdése az alábbiak szerint került megfogalmazásra:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>(9)</NO.P><TXT>Ha a High Court az érintett személy 13. vagy 14. szakasz szerinti elfogását követő 60 napon belül nem hozta meg az (1) vagy (2) bekezdés, illetve a 15. szakasz (1) vagy (2) bekezdése szerinti határozatot, vagy úgy döntött, hogy nem hoz az (1) vagy (2) bekezdés szerinti határozatot, akkor felhívja az állam központi hatóságát, hogy erről és a felhívásban meghatározott okokról tájékoztassa a kibocsátó igazságügyi hatóságot és adott esetben az Eurojustot; az állami központi hatóságnak eleget kell tennie e felhívásnak.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(10)</NO.P><TXT>Ha a High Court az érintett személy 13. vagy 14. szakasz szerinti elfogását követő 90 napon belül nem hozta meg az (1) vagy (2) bekezdés, illetve a 15. szakasz (1) vagy (2) bekezdése szerinti határozatot, vagy úgy döntött, hogy nem hoz az (1) vagy (2) bekezdés szerinti határozatot, akkor felhívja az állam központi hatóságát, hogy erről és a felhívásban meghatározott okokról tájékoztassa a kibocsátó igazságügyi hatóságot és adott esetben az Eurojustot; az állami központi hatóságnak eleget kell tennie e felhívásnak.<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>2012. december 17‑én a Magistrates’ Courts in Dungannon európai elfogatóparancsot bocsátott ki az alapeljárás terheltje ellen a vele szemben olyan cselekmények miatt indult büntetőeljárás keretében, amelyeket 1998. május 31‑én követtek el az Egyesült Királyságban, és amelyek emberölésnek, illetve más élete veszélyeztetésének szándékával történő lőfegyverbirtoklásnak minősíthetők.</TXT></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>A High Court ezen európai elfogatóparancsot 2013. január 7‑én jóváhagyta annak érdekében, hogy az An Garda Síochána (nemzeti rendőrség) F. Lanigant elfoghassa.</TXT></NP><?PAGE NO="6"?><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>2013. január 16‑án F. Lanigant az említett európai elfogatóparancs alapján elfogták, és a High Court elé állították. Ekkor közölte e bírósággal, hogy az Egyesült Királyság hatóságainak való átadásába nem egyezik bele, így az e hatóságoknak való átadását kimondó határozat meghozataláig fogva tartását rendelték el.</TXT></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>F. Lanigan helyzetét a High Court 2014. június 30‑án kezdte el vizsgálni, többszöri – többek között az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban leírt eljárási kérdések miatt történő – halasztás után. Az alapeljárás terheltje ekkor új érvekre hivatkozott, amelyek szerinte az Egyesült Királyság hatóságainak való átadását kizárják. Ezen érvek megalapozottságának vizsgálata igazolta többek között az e hatóságoknak megküldött, kiegészítő információk iránti kérelmeket, annak érdekében, hogy értékeljék F. Lanigan azon állításainak hitelességét, amelyek szerint az említett hatóságoknak való átadása esetén veszélybe kerülhet az élete.</TXT></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>2014. december 8‑án, a kért információk megszerzését követően F. Lanigan óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés iránti kérelmet terjesztett elő. A High Court e kérelemnek helyt adott, és engedélyezte tehát F. Lanigan óvadék ellenében történő szabadlábra helyezését, bizonyos feltételek tiszteletben tartásához kötve azt. Mivel azonban e feltételek nem teljesülnek, F. Lanigan továbbra is fogva tartásban van.</TXT></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>Egyébiránt F. Lanigan a 2014. december 15‑i tárgyaláson a High Court előtt azt is állította, hogy az átadás iránti kérelmet el kell utasítani a kerethatározatban előírt határidők túllépése miatt.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>E körülmények között a High Court felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>1)</NO.P><TXT>Milyen hatással jár a kerethatározat 15. cikkével összefüggésben értelmezett 17. cikkében meghatározott határidőknek való meg nem felelés?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A kerethatározat 17. cikkében meghatározott határidőknek való meg nem felelés keletkeztet‑e jogokat az átadásáról szóló határozat meghozatala előtt az említett időszakokat meghaladóan fogva tartott személy számára?<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A sürgősségi eljárásról</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A High Court kérte, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikkében előírt sürgősségi eljárás keretében bírálják el.</TXT></NP><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság e kérelmet annak hangsúlyozásával indokolta, hogy az alapeljárás terheltje <DATE ISO="20130116">2013. január 16.</DATE> óta van fogva tartásban a vele szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása érdekében.</TXT></NP><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>E tekintetben ki kell emelni először, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya a kerethatározat értelmezése, amely kerethatározat az EUMSZ harmadik részének a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére vonatkozó V. címe alá tartozik. Így tehát a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás tárgya lehet.</TXT></NP><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Másodszor meg kell állapítani, hogy F. Lanigan jelenleg fogva tartásban van, és további fogva tartása az alapeljárás kimenetelétől függ.</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>E körülmények között a Bíróság negyedik tanácsa 2015. május 28‑án az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy helyt ad a kérdést előterjesztő bíróság azon kérelmének, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet sürgősségi eljárásban bírálja el, és az ügyet utalja a nagytanács elé.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="7"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, együttesen megvizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a kerethatározat 12. cikkét, 15. cikkének (1) bekezdését és 17. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, hogy az e 17. cikkben megállapított határidők lejárta után a végrehajtó igazságügyi hatóság egyfelől meghozza az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot, másfelől a keresett személyt továbbra is fogva tartsa, jóllehet e személy fogva tartásának teljes időtartama meghaladja e határidőket.</TXT></NP><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a kerethatározatnak az a célja, amint az többek között az 1. cikke (1) és (2) bekezdéséből, valamint az (5) és (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok közötti többoldalú kiadatási rendszert az igazságügyi hatóságok közötti, az elítéltek vagy gyanúsítottak büntető ítélet végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő, a kölcsönös elismerés elvén nyugvó átadásának rendszerével váltsa fel (Melloni‑ítélet, C‑399/11, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:107">EU:C:2013:107</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 36. pont; F.‑ítélet, C‑168/13 PPU, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:358">EU:C:2013:358</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 34. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>A kerethatározat célja ily módon az elítéltek vagy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak átadásának új, egyszerűsített és hatékonyabb rendszerének bevezetése útján az igazságügyi együttműködés megkönnyítése és meggyorsítása annak érdekében, hogy elősegítse az Unió azon célkitűzésének elérését, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének azon nagyfokú bizalomra épülő térségévé váljon, amelynek a tagállamok között fenn kell állnia (Melloni‑ítélet, C‑399/11, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:107">EU:C:2013:107</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 37. pont; F.‑ítélet, C‑168/13 PPU, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:358">EU:C:2013:358</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 35. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Az igazságügyi együttműködés meggyorsításának e célja a kerethatározat több aspektusának alapjául szolgál, többek között az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos határozatok meghozatala határidejének kezelésében (F.‑ítélet, C‑168/13 PPU, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:358">EU:C:2013:358</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 58. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdése általánosságban úgy rendelkezik, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság határoz a keresett személy átadásáról <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>az e kerethatározatban előírt határidőkön belül és feltételek mellett<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>Ami különösen az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozat meghozatalát illeti, a kerethatározat 17. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy azt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>soron kívül intézik és hajtják végre<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>. E cikk (2) és (3) bekezdése pedig pontos határidőket állapít meg az ilyen elfogatóparancs végrehajtásáról szóló végleges határozat meghozatalára, oly módon, hogy e cikk (4) bekezdése lehetővé teszi e határozat meghozatalára nyitva álló határidők meghosszabbítását.</TXT></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a kerethatározat 15. és 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok alapján az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló végleges határozatot főszabály szerint e határidőkön belül kell meghozni, aminek a fontossága egyébiránt a kerethatározat több rendelkezésében megnyilvánul (lásd ebben az értelemben: F.‑ítélet, C‑168/13 PPU, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:358">EU:C:2013:358</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 62. és 64. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy a végrehajtó tagállamnak tiszteletben kell tartania az említett 17. cikkben előírt határidőket. Ennélfogva a feltett kérdések megválaszolása érdekében azt kell értékelni, hogy lehetséges marad‑e egyfelől az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozat meghozatala, másfelől a keresett személy további fogva tartása ezen elfogatóparancs alapján, ha ez az állam nem tartotta tiszteletben azon kötelezettséget, hogy az ezen elfogatóparancs végrehajtásáról szóló végleges határozatot a megszabott határidőkön belül hozza meg.</TXT></NP><?PAGE NO="8"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozat meghozataláról</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>Noha a kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság a kerethatározatban előírt határidőkön belül határoz a személy átadásáról, e rendelkezés megszövegezése nem elégséges annak meghatározásához, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtását folytatni kell‑e e határidők lejárta után, és különösképpen, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak meg kell‑e hoznia az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot a kerethatározat 17. cikkében megállapított határidők lejárta után.</TXT></NP><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (Maatschap L.A. en D.A.B. Langestraat en P. Langestraat‑Troost ítélet, C‑11/12, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:808">EU:C:2012:808</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 27. pont; Koushkaki‑ítélet, C‑84/12, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:862">EU:C:2013:862</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>Azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe a kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a kölcsönös elismerés elve, amely az igazságügyi együttműködés <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>sarokköveként<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> szolgál, a kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdése értelmében azt is magában foglalja, hogy a tagállamok főszabály szerint kötelesek végrehajtani az európai elfogatóparancsot. Ez utóbbiak ugyanis csupán a kerethatározat 3., 4. és 4a. cikkében meghatározott esetekben tagadhatják meg az ilyen elfogatóparancs végrehajtását, és e végrehajtást csupán az e kerethatározat 5. cikkében felsorolt feltételekhez köthetik (lásd ebben az értelemben: West‑ítélet, C‑192/12 PPU, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:404">EU:C:2012:404</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 55. pont; Melloni‑ítélet, C‑399/11, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:107">EU:C:2013:107</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 38. pont; F.‑ítélet, C‑168/13 PPU, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:358">EU:C:2013:358</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 36. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>Ennélfogva tekintettel egyfelől a kerethatározat által létrehozott rendszerben az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó kötelezettség központi jellegére, másfelől arra, hogy e kerethatározatban semmilyen kifejezett korlát nem szerepel e kötelezettség időbeli érvényességének vonatkozásában, a kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdésében szereplő szabályt nem lehet úgy értelmezni, hogy az magában foglalja azt, hogy a kerethatározat 17. cikkében megállapított határidők lejárta után a végrehajtó igazságügyi hatóság már nem hozhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot, vagy hogy a végrehajtó tagállamnak már nem kell folytatnia az ezen elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárást.</TXT></NP><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>Ezen értelmezést alátámasztja az a körülmény, hogy az uniós jogalkotó a kerethatározat 17. cikkének (7) bekezdésében kifejezetten rendelkezett arról a helyzetről, amikor valamely tagállam nem tudja tiszteletben tartani az e 17. cikkben megállapított határidőket, annak előírása nélkül, hogy ilyenkor a végrehajtó igazságügyi hatóság már nem hozhatja meg az európai elfogatóparancs végrehatásáról szóló határozatot, vagy hogy az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárás folytatására vonatkozó kötelezettség ilyen esetben megszűnne. A kerethatározat 17. cikkének (7) bekezdése egyébiránt a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>végrehajtásában<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> bekövetkezett egyszeri vagy többszöri <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>késedelmet<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> említi, azt jelezve ekképpen, hogy az uniós jogalkotó úgy vélte, hogy olyan helyzetben, amikor e határidőket nem tartották tiszteletben, az európai elfogatóparancs végrehajtását elhalasztották, de nem szüntették meg.</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>Végül a kerethatározat 15. cikke (1) bekezdésének ezzel ellentétes értelmezése inkoherens lenne e kerethatározat 17. cikkének (5) bekezdésével. Ugyanis ez utóbbi rendelkezés kimondja, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a keresett személy tényleges átadásához szükséges érdemi feltételek biztosítva legyenek mindaddig, amíg az európai elfogatóparancs végrehajtásáról végleges határozatot nem hoznak, anélkül hogy e rendelkezés e kötelezettség érvényességét időben korlátozná, illetve különösképpen annak előírása nélkül, hogy e kötelezettség megszűnik a kerethatározat 17. cikkében megállapított határidők lejárta után. Márpedig az ilyen<?PAGE NO="9"?> kötelezettség fennmaradásának ebben az esetben csupán akkor van értelme, hogy ha a végrehajtó igazságügyi hatóságnak e határidők lejárta után is meg kell hoznia az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot.</TXT></NP><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Ezenkívül a kerethatározat 15. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a végrehajtó igazságügyi hatóságnak e határidők lejárta után már nem kell meghoznia az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot, olyan jellegű, amely sérti a kerethatározatnak az igazságügyi együttműködés gyorsítására és egyszerűsítésére irányuló célkitűzését, tekintettel arra, hogy ezen értelmezés többek között arra kényszerítheti a kibocsátó tagállamot, hogy egy második európai elfogatóparancsot bocsásson ki annak érdekében, hogy lehetővé tegye egy újabb átadási eljárásnak a kerethatározatban előírt határidőkön belüli megindítását.</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>Ekképpen a kerethatározat 15. és 17. cikkének azon értelmezése, amely szerint az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot az e kerethatározatban megállapított határidők lejárta után is meg lehet hozni – mivel megakadályozza, hogy az európai elfogatóparancsok hatása gyengüljön, illetve hogy ezen elfogatóparancsok késedelmes végrehajtása összetettebb eljárásokkal járjon – csupán megkönnyíti a keresett személyek átadását a kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdésében kimondott kölcsönös elismerés elvének megfelelően, amely az ez utóbbi által bevezetett alapvető szabálynak minősül (lásd analógia útján: Wolzenburg‑ítélet, C‑123/08, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:616">EU:C:2009:616</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 59. pont; West‑ítélet, C‑192/12 PPU, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:404">EU:C:2012:404</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 62. pont). Ezenkívül a kerethatározat 15. és 17. cikkének ezzel ellentétes értelmezése jellegénél fogva olyan késleltető jellegű gyakorlatoknak kedvezne, amelyek az európai elfogatóparancsok végrehajtásának megakadályozására irányulnak.</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy kizárólag a kerethatározat 17. cikkében megállapított határidők lejárta nem mentesíti a tagállamot azon kötelezettsége alól, hogy folytassa az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárást, és hogy meghozza az ezen elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A keresett személy további fogva tartásáról</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>A kerethatározat 12. cikke értelmében a végrehajtó igazságügyi hatóság dönt arról, hogy az európai elfogatóparancs alapján elfogott személyt a végrehajtó tagállam jogával összhangban továbbra is fogva kell‑e tartani. E cikk azt is meghatározza, hogy e tagállam belső jogának megfelelően e személyt ideiglenesen bármikor szabadon lehet bocsátani, feltéve hogy az említett tagállam illetékes hatósága minden szükségesnek ítélt intézkedést megtesz a keresett személy szökésének megakadályozása érdekében.</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy ez a cikk általánosságban nem rendelkezik sem arról, hogy a keresett személy további fogva tartására kizárólag pontos időbeli korlátok között kerülhetne sor, illetve különösképpen arról sem, hogy ez a kerethatározat 17. cikkében előírt határidők lejárta után kizárt lenne.</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>Hasonlóképpen, noha a kerethatározat 12. cikke bizonyos feltételek teljesülése esetén elismeri az európai elfogatóparancs alapján elfogott személy ideiglenes szabadon bocsátásának lehetőségét, nem írja elő, hogy a kerethatározat 17. cikkében meghatározott határidők lejárta után a végrehajtó igazságügyi hatóságnak ilyen ideiglenes módon – vagy <HT TYPE="ITALIC">a fortiori</HT> egész egyszerűen – szabadon kell bocsátania e személyt.</TXT></NP><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a kerethatározat semelyik másik rendelkezése nem ír elő ilyen jellegű kötelezettséget.</TXT></NP><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>Különösképpen, ellentétben a kerethatározat 23. cikkének (5) bekezdésével, amely előírja, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozat meghozatalát követően a keresett személy átadására nyitva álló határidők lejárta után e személyt, ha még mindig fogva van, szabadon kell<?PAGE NO="10"?> bocsátani, a kerethatározat 17. cikke nem teremt kapcsolatot az említett személy szabadon bocsátása és az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozat meghozatalára nyitva álló határidők lejárta között.</TXT></NP><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kerethatározat 17. cikke a (2) és (3) bekezdésében előírja, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot a megjelölt határidőkön belül <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>kell meghozni<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>, (4) bekezdésében pedig, hogy e határidők <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>meghosszabbítható[k]<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>, míg a kerethatározat 23. cikkének (5) bekezdése – nyomatékosabban – úgy rendelkezik, hogy a keresett személyt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>szabadon kell bocsátani<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>, ha az e cikkben meghatározott határidők lejártakor még mindig fogva van.</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>Ami a kerethatározat 17. és 23. cikkében megállapított határidők lejártához fűződően az uniós jogalkotó által előírt következmények e különbségét illeti, egyébiránt megállapítható, hogy a Bizottságnak a kerethatározat elfogadásához vezető javaslata [COM(2001) 522 végleges] azt írta elő – éppen ellenkezőleg –, hogy a keresett személyt feltétlenül szabadon kell bocsátani, mind az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozat meghozatalára, mind az átadásra nyitva álló határidők lejártát követően.</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Egyébiránt, minthogy a jelen ítélet 34–42. pontjában szereplő megfontolásokból az következik, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárást a kerethatározat 17. cikkében megállapított határidők lejárta után is folytatni kell, azon általános és feltétlen kötelezettség, hogy e személyt e határidők lejárta után vagy akkor, ha a keresett személy fogva tartásának teljes időtartama meghaladja az említett határidőket, ideiglenesen vagy <HT TYPE="ITALIC">a fortiori</HT> egyszerűen szabadon kell bocsátani, korlátozhatná a kerethatározat által létrehozott átadási rendszer hatékonyságát, és következésképen akadályozhatná e kerethatározat célkitűzéseit.</TXT></NP><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>Végül meg kell jegyezni, hogy a kerethatározat 26. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kibocsátó tagállam az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő fogva tartás teljes időtartamát beszámítja az e tagállamban letöltendő szabadságvesztés teljes időtartamába, ily módon biztosítva, hogy minden – még a kerethatározat 17. cikkében meghatározott határidők lejártát követő esetleges meghosszabbításból következő – fogva tartási időszakot megfelelően figyelembe fognak venni abban az esetben, ha a kibocsátó tagállamban szabadságvesztés‑büntetést hajtanak végre.</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Ebből következően a kerethatározat 17. cikkével összefüggésben értelmezett 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az főszabály szerint nem ellentétes azzal, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság a kerethatározat 17. cikkében megállapított határidők lejárta után a keresett személyt továbbra is fogva tartsa a végrehajtó tagállam jogának megfelelően, még akkor sem, ha e személy fogva tartásának teljes időtartama e határidőket meghaladja.</TXT></NP><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>Mindazonáltal a kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdése kifejezetten emlékeztet arra, hogy e kerethatározat nem érinti az EUSZ 6. cikkben biztosított és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) kifejezésre juttatott alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét, amely ezenkívül az összes tagállamra vonatkozik, többek között mind a kibocsátó, mind a végrehajtó tagállamra (lásd ebben az értelemben: F.‑ítélet, C‑168/13 PPU, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:358">EU:C:2013:358</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 40. és 41. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>A kerethatározat 12. cikkét ennélfogva a Charta 6. cikkével összhangban kell értelmezni, amely pedig azt írja elő, hogy mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.</TXT></NP><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi az olyan jogok korlátozását, mint amelyek annak 6. cikkében szerepelnek, feltéve hogy a korlátozásra a törvény által, e jogok és szabadságok lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert<?PAGE NO="11"?> általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja (lásd ebben az értelemben: Volker und Markus Schecke és Eifert ítélet, C‑92/09 és C‑93/09, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:662">EU:C:2010:662</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 50. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>Ezenkívül, a Charta 52. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy amennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor a Chartában elismert jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. A Charta 53. cikke szerint továbbá a Charta egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, mint amely szűkíti vagy hátrányosan érinti azokat a jogokat, amelyeket különösen az EJEE elismer (Volker und Markus Schecke és Eifert ítélet, C‑92/09 és C‑93/09, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:662">EU:C:2010:662</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 51. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 5. cikke (1) bekezdésének f) pontjára vonatkozó, kiadatási eljárásokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy kizárólag az ilyen eljárás lefolytatása igazolja az e cikken alapuló szabadságtól való megfosztást, és hogy következésképpen, ha az eljárást nem a megkövetelt gondossággal folytatják le, a fogva tartás jogszerűtlenné válik (lásd különösen: EJEB, Quinn kontra Franciaország ítélet, 1995. március 22, A sorozat, 311. sz., 48. §; Gallardo Sanchez kontra Olaszország ítélet, 11620/07. sz., 40. §, EJEB‑2015).</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>Következésképpen, mivel az európai elfogatóparancs önmagában nem igazolhatja a keresett személynek olyan fogva tartását, amelynek teljes időtartama meghaladja az ezen elfogatóparancs végrehajtásához szükséges időt, a végrehajtó igazságügyi hatóság a Charta 6. cikkének megfelelően csak akkor dönthet úgy, hogy e személyt továbbra is fogva tartja, ha az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárást kellő gondossággal folytatták le, és ennélfogva a fogva tartás időtartama nem bizonyul eltúlzott jellegűnek.</TXT></NP><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>Ahhoz, hogy meg lehessen bizonyosodni arról, hogy valóban ez a helyzet, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak el kell végeznie a szóban forgó helyzet konkrét vizsgálatát, figyelembe véve minden releváns elemet az eljárás hossza igazolásának értékelése körében, különösen az érintett tagállamok hatóságainak esetleges passzivitását, és – adott esetben – a keresett személy ezen időtartam alakulásában való közrehatását. Figyelembe kell venni a keresett személlyel szembeni európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló tényállásra tekintettel e személlyel szemben kiszabható vagy kiszabott büntetést, valamint azt is, hogy a szökés veszélye fennáll‑e.</TXT></NP><NP><NO.P>60</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben az a körülmény is releváns, hogy a keresett személyt a kerethatározat 17. cikkében megállapított határidőknél összesen jóval hosszabb időtartamban tartották fogva, mivel e határidők főszabály szerint – tekintettel különösen a kölcsönös elismerés elvének a kerethatározat által létrehozott rendszerben betöltött alapvető szerepére – elegendők ahhoz, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság az európai elfogatóparancs végrehajtását megelőző ellenőrzéseket lefolytassa, és az ilyen elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot elfogadja.</TXT></NP><NP><NO.P>61</NO.P><TXT>Mindenesetre, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság a jelen ítélet 58.–60. pontban említett ellenőrzés folytán arra a következtetésre jut, hogy a keresett személy fogva tartását meg kell szüntetnie, akkor a kerethatározat 12. cikke, illetve 17. cikkének (5) bekezdése alapján e személy ideiglenes szabadon bocsátásakor minden szükségesnek ítélt intézkedést meg kell tennie szökésének megakadályozása érdekében, és gondoskodnia kell arról, hogy a tényleges átadásához szükséges érdemi feltételek mindaddig biztosítva legyenek, amíg az európai elfogatóparancs végrehajtásáról végleges határozatot nem hoznak.</TXT></NP><NP><NO.P>62</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel először is azt kell válaszolni a feltett kérdésekre, hogy a kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdését és 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak az e 17. cikkben megállapított határidők lejárta után is meg kell hoznia az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot.</TXT></NP><?PAGE NO="12"?><NP><NO.P>63</NO.P><TXT>Másodszor, a kerethatározatnak a 17. cikkével összefüggésben, illetve a Charta 6. cikkének fényében értelmezett 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ilyen helyzetben nem ellentétes azzal, hogy a keresett személyt továbbra is fogva tartsák a végrehajtó tagállam jogának megfelelően, még akkor sem, ha e személy fogva tartásának teljes időtartama e határidőket meghaladja, amennyiben ez az időtartam – tekintettel az alapeljárásban szóban forgó ügyben folytatott eljárás jellemzőire – nem bizonyul eltúlzott jellegűnek, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia. Ha a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy határoz, hogy az említett személy fogva tartását megszünteti, akkor e hatóságnak e személy ideiglenes szabadon bocsátásakor minden szükségesnek ítélt intézkedést meg kell tennie szökésének megakadályozása érdekében, és gondoskodnia kell arról, hogy a tényleges átadásához szükséges érdemi feltételek mindaddig biztosítva legyenek, amíg az európai elfogatóparancs végrehajtásáról végleges határozatot nem hoznak.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>64</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:</INTRO><P><HT TYPE="BOLD">A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdését és 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak az e 17. cikkben megállapított határidők lejárta után is meg kell hoznia az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló határozatot.</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">A kerethatározatnak a 17. cikkével összefüggésben, illetve a Charta 6. cikkének fényében értelmezett 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ilyen helyzetben nem ellentétes azzal, hogy a keresett személyt továbbra is fogva tartsák a végrehajtó tagállam jogának megfelelően, még akkor sem, ha e személy fogva tartásának teljes időtartama e határidőket meghaladja, amennyiben ez az időtartam – tekintettel az alapeljárásban szóban forgó ügyben folytatott eljárás jellemzőire – nem bizonyul eltúlzott jellegűnek, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia. Ha a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy határoz, hogy az említett személy fogva tartását megszünteti, akkor e hatóságnak e személy ideiglenes szabadon bocsátásakor minden szükségesnek ítélt intézkedést meg kell tennie szökésének megakadályozása érdekében, és gondoskodnia kell arról, hogy a tényleges átadásához szükséges érdemi feltételek mindaddig biztosítva legyenek, amíg az európai elfogatóparancs végrehajtásáról végleges határozatot nem hoznak.</HT></P></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>