Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2026. október 22.(*)
„ Előzetes döntéshozatal – Környezet – 92/43/EGK irányelv – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – Különleges védelmi területek – A 6. cikk (3) bekezdése – Az olyan terv vagy projekt hatásainak megfelelő vizsgálata, amely hatással lehet valamely védett természeti területre, figyelembe véve az e terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket – A tevékenységek, tervek vagy projektek bizonyos kategóriáinak kizárása a megfelelő vizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettség alól ”
A C‑548/25. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Raad voor Vergunningsbetwistingen (engedélyezéssel kapcsolatos jogvitákban eljáró bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2025. augusztus 14‑én érkezett, 2025. július 31‑i határozatával terjesztett elő
a Dryade vzw
és
a Stad Peer, vertegenwoordigd door het college van burgemeester en schepenen
között,
az X vvzrl
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: I. Jarukaitis tanácselnök, R. Frendo, N. Jääskinen, M. Condinanzi és A. Kornezov (előadó) bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Dryade vzw képviseletében M. Van de Poel advocaat,
– a belga kormány képviseletében S. Baeyens, P. Cottin és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben, segítőik: N. Dewulf, G. Schaiko és B. Schelstraete advocaten,
– az Európai Bizottság képviseletében N. Ruiz García és F. van Schaik, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 6. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelem előterjesztésére a Dryade vzw nonprofit egyesület és a polgármester és a tanácsnokok kollégiuma által képviselt Stad Peer (Peer város, Belgium) között az ezen egyesület által benyújtott, e város által a felszín alatti vizek kivételére vonatkozó bejelentést tudomásul vevő határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében került sor.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül [helyesen: a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül].
(2) Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása illetve helyreállítása.
[…]”
4 Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) és (3) bekezdése kimondja:
„(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.
(3) Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.”
A belga jog
5 Az 1997. október 21‑i decreet betreffende het natuurbehoud en het natuurlijk milieu (a természetvédelemről és a természeti környezetről szóló rendelet, Belgisch Staatsblad, 1998. január 10., 599. o..) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: természetvédelmi rendelet) 36b. cikkének 3. és 4. §‑a, amely az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének a belga jogba való átültetésére irányul, előírja:
„3. § A különleges természetmegőrzési területre gyakorolt jelentős hatások tekintetében megfelelő vizsgálatot kell végezni az olyan engedélyköteles tevékenység, terv vagy program esetében, amely önmagában vagy egy vagy több meglévő vagy javasolt tevékenységgel, tervvel vagy programmal együtt egy különleges természetmegőrzési terület természeti jellemzőinek jelentős romlását okozhatja, anélkül, hogy az engedélyköteles tevékenység, terv vagy program közvetlenül kapcsolódna egy adott különleges természetmegőrzési terület kezeléséhez, vagy ahhoz szükséges lenne.
[…]
4. § Az engedély iránti kérelemről, valamely tervről vagy programról való döntésért felelős hatóság csak akkor adhatja meg az engedélyt vagy hagyhatja jóvá a tervet vagy programot, ha a tevékenység végrehajtására irányuló terv vagy program nem okoz semmilyen jelentős károsodást az érintett különleges természetmegőrzési területeken. Az illetékes hatóság feltételek előírásával mindig biztosítja, hogy ne következhessen be egy különleges természetmegőrzési terület természeti jellegzetességeinek jelentős károsodása.”
6 Az 1995. június 1‑jei besluit van de Vlaamse regering houdende algemene en sectorale bepalingen inzake milieuhygiëne (az általános és ágazati környezet‑egészségügyi rendelkezések megállapításáról szóló flamand kormányrendelet; Belgisch Staatsblad, 1995. július 31., 20526. o.) alapügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: Vlarem) 1. melléklete többek között meghatározza, hogy mely létesítmények és gazdaságok engedélykötelesek, és mely létesítményekre és tevékenységekre vonatkozik csupán bejelentési kötelezettség. Az első és a második kategóriába tartozó létesítmények és tevékenységek engedélykötelesek, míg a harmadik osztályba tartozó létesítmények és tevékenységek csupán bejelentési kötelezettség alá tartoznak.
7 E melléklet 53.8 rovata 1. pontjának a) alpontja értelmében a harmadik osztályba tartozik a felszín alatti vizek kivételére szolgáló kutak fúrása és az annak 53.1–53.7 és 53.12 pontjában említettektől eltérő felszín alatti vizek kivétele, amelyek teljes szivattyúzott hozama legfeljebb évi 5000 köbméter (m³), és amelyeknél egyik kút mélysége sem éri el a Vlarem 2b. mellékletében feltüntetett térképen szereplő területre jellemző, a mélységre vonatkozó kritériumot, továbbá nem tartoznak ezen 53.8 rovat 1. pontjának c) alpontjába.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
8 2023. november 13‑án az X vvzrl 60 méter mélységű, legfeljebb napi 175 m³ és évi 5000 m³ hozamú felszín alatti vízkivételre vonatkozó projektet jelentett be Peer városának. E projekt, amely a Vlarem 1. mellékletének harmadik osztályába tartozik, körülbelül 425 méterre helyezkedik el az Abeek területtől és a körülötte fekvő mocsaras területektől, amelyet az élőhelyvédelmi irányelv értelmében különleges természetmegőrzési területté (a továbbiakban: KTT) nyilvánítottak.
9 Az X társaság a bejelentéshez csatolt egy „megfelelő vizsgálatot/alapos ökológiai vizsgálatot”, amely arra a következtetésre jutott, hogy nem várható negatív hatás az érintett különleges természetmegőrzési területre nézve. E társaság szerint az alapügyben szereplő projekt az ugyanazon víztartó rétegben található felszín alatti vizek legközelebbi kivételétől 201 méterre helyezkedik el. Ezenkívül az a sugár, amelyen belül a talajvíz szintje e projekt megvalósítását követően 1 centiméterrel (cm) csökkenne, 137 méter. Ennélfogva az említett társaság szerint e projekt semmilyen hatást nem gyakorol a felszín alatti vizek ezen utóbbi kivételére, így semmilyen jelentős negatív hatást nem gyakorol e KTT‑re.
10 2023. november 24‑i határozatában Peer városa tudomásul vette e bejelentést, és megállapította, hogy a külső biztonságot érintő kockázatok, valamint az említett projekten kívül a környezetre, a vizekre, a természetre és az emberre gyakorolt káros hatások és ártalmak elfogadható szintre korlátozhatók, feltéve, hogy teljesülnek az e határozatban előírt, többek között a kinyert felszín alatti vizek takarékos felhasználására és az érintett felszín alatti vizek kivételének legfeljebb tíz évre történő korlátozására vonatkozó feltételek.
11 A Dryade keresetet indított az említett határozat megsemmisítése iránt a Raad voor Vergunningsbetwistingen (engedélyezéssel kapcsolatos jogvitákban eljáró bíróság, Belgium), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
12 E bíróság előtt ezen egyesület lényegében arra hivatkozik, hogy a szóban forgó projekt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozik, ezért azt megfelelő vizsgálatnak kell alávetni. Márpedig a Dryade szerint a jelen ítélet 9. pontjában említett bejelentéshez csatolt értékelés nem tekinthető ilyen „megfelelő” értékelésnek, mivel az hiányos és nem helytálló.
13 Az említett egyesület szerint téves az X társaság által az e projekt jelentős negatív hatásai hiányának megállapítása érdekében hivatkozott azon kritérium, amely szerint adott sugarú körön belül a talajvíz szintje 1 cm‑rel csökkenne, és nincs semmilyen tudományos alapja. Ezenkívül nem vették figyelembe az alapügyben szereplő KTT‑n belül található, az érintett vízkivételi pont körüli négy másik felszín alatti vízkivétel kumulatív hatásait. Egyébiránt a Dryade úgy véli, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás helytelenül ülteti át az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését.
14 Az X társaság a maga részéről arra hivatkozik a kérdést előterjesztő bíróság előtt, hogy e szabályozással összhangban a megfelelő vizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettség csak az engedélyköteles projektekre vonatkozik, az olyan, egyszerű bejelentési kötelezettség alá tartozó projektekre, mint az alapügyben szereplő projekt, nem.
15 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy számos olyan településrendezési cselekmény és minősített tevékenység, amelyek korábban a nemzeti jog alapján engedélykötelesek voltak, jelenleg egyszerű bejelentési kötelezettség alá tartoznak. Így e bíróság szerint, mivel az alapügyben szereplő projekt a Vlarem 1. melléklete 53.8 rovata 1. pontjának a) alpontja értelmében a harmadik osztályba tartozik, kizárólag bejelentési kötelezettség vonatkozik rá. Következésképpen e projekt nem tartozik a természetvédelmi rendelet 36b. cikke 3. és 4. §‑ának hatálya alá, amely csak az engedélyköteles tevékenységekre alkalmazandó. Márpedig e rendelkezések értelmében csak ez utóbbi tevékenységeket kell megfelelő vizsgálatnak alávetni, amennyiben azok önmagukban vagy egy vagy több meglévő vagy javasolt tevékenységgel, tervvel vagy programmal együtt egy KTT természeti jellemzőinek jelentős romlását okozhatják. Így az egyszerű bejelentési kötelezettség alá tartozó projektek még akkor is mentesülnek a megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól, ha okozhatnak ilyen romlást.
16 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a flamand jogalkotó ily módon szisztematikusan mentesítette a megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól azokat a projekteket, amelyek előre meghatározott kritériumok vagy küszöbértékek alapján bejelentési kötelezettség alá tartoznak. E bíróság szerint nem tűnik úgy, hogy e kritériumok és küszöbértékek olyan tudományos tanulmányokon alapulnak, amelyek minden kétséget kizárnak azzal kapcsolatban, hogy az ilyen projektek nem okozhatják valamely KTT természeti jellemzőinek jelentős romlását.
17 E körülmények között a Raad voor Vergunningsbetwistingen (engedélyezéssel kapcsolatos jogvitákban eljáró bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével az olyan törvényi szabályozás, amely szerint az olyan projektek esetében, amelyekhez engedély vagy jóváhagyás nem, hanem csak bejelentés szükséges, mint például a kisméretű felszín alatti vízkivételi projektek, nem kell hatásvizsgálatot elvégezni, még akkor sem, ha e projektek jelentős hatást gyakorolhatnak valamely [KTT‑re]?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
18 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a tervek vagy projektek bizonyos kategóriáit előzetesen megállapított kritériumok és küszöbértékek alapján mentesíti a megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól, amennyiben e kritériumok és küszöbértékek nem teszik lehetővé annak kizárását, hogy az e kategóriákba tartozó valamennyi terv vagy projekt önmagában vagy más tervekkel vagy projektekkel együtt jelentős hatást gyakorolhasson valamely KTT‑re.
19 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke a tagállamokkal szemben egy sor különös kötelezettséget és eljárást állapít meg azzal a céllal, hogy – amint ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik – biztosítsa a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi állapotának fenntartását, illetve adott esetben annak helyreállítását az említett irányelv általánosabb céljának megvalósítása, vagyis az ugyanezen irányelv értelmében védett területek tekintetében magas szintű környezetvédelem biztosítása érdekében (2019. július 29‑i Inter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 Ennek keretében az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése olyan vizsgálati eljárást ír elő, amelynek célja, hogy előzetes ellenőrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet – amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de arra jelentős hatással lehet – csak akkor lehessen jóváhagyni, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét (2023. június 15‑i Eco Advocacy ítélet, C‑721/21, EU:C:2023:477, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 E 6. cikk (3) bekezdése az abban előírt vizsgálati eljárás tekintetében két szakaszt ír elő.
22 Az e rendelkezés első mondatában említett első szakasz valamely terv vagy projekt valamely védett területre kifejtett hatásaira vonatkozó megfelelő vizsgálat lefolytatásának kötelezettségét írja elő a tagállamok számára, amennyiben e terv vagy projekt valószínűleg jelentős hatással lesz e területre. Az említett rendelkezés második mondatában szereplő, az említett megfelelő vizsgálatot követő második szakasz egy ilyen terv vagy projekt engedélyezését attól teszi függővé, hogy az nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve (2023. június 15‑i Eco Advocacy ítélet, C‑721/21, EU:C:2023:477, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amely a jelen ügyben nem releváns.
23 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt, a projekt vagy terv hatásainak megfelelő vizsgálatára vonatkozó követelmény ahhoz a feltételhez kötött, hogy fennálljon a valószínűsége vagy a kockázata annak, hogy a terv vagy projekt jelentős hatással lesz e területre. Konkrétan az elővigyázatosság elvére figyelemmel úgy kell tekinteni, hogy ilyen kockázat áll fenn abban az esetben, ha az adott területre vonatkozó legjobb tudományos ismeretek alapján nem zárható ki, hogy a szóban forgó terv vagy projekt az e területre vonatkozó megőrzési célkitűzésekre hatással lehet. Ennek kockázatát többek között az ilyen terv vagy projekt által érintett természeti terület egyedi környezeti jellemzőinek és feltételeinek figyelembevételével kell megítélni (2023. június 15‑i Eco Advocacy ítélet, C‑721/21, EU:C:2023:477, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a terv vagy projekt által az érintett területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy annak engedélyezése előtt e legjobb ismeretekre figyelemmel meg kell határozni a terv vagy projekt minden olyan részletét, amely önmagában, illetve más tervvel vagy projekttel együtt hatással lehet az e természeti terület megőrzésével kapcsolatos célkitűzésekre. E vizsgálat nem lehet hiányos, továbbá annak olyan teljes, pontos és végleges megállapításokat és következtetéseket kell tartalmaznia, amelyek minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnak az érintett területen tervezett munkálatok hatásait illetően (lásd ebben az értelemben: 2023. június 15‑i Eco Advocacy ítélet, C‑721/21, EU:C:2023:477, 38. és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Ennek keretében a Bíróság megállapította, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata főszabály szerint megköveteli a tervek vagy projektek egyedi vizsgálatát (2018. november 7‑i Coöperatie Mobilisation for the Environment és társai ítélet, C‑293/17 és C‑294/17, EU:C:2018:882, 94. pont).
26 A Bíróság többek között kimondta, hogy annak lehetősége, hogy a nemzeti szabályozással összhangban általánosságban mentesíthetők bizonyos tevékenységek az érintett területre gyakorolt hatások vizsgálata alól, jellegénél fogva nem biztosíthatja azt, hogy e tevékenységek nem sértik a védett területek épségét (2011. május 26‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑538/09, EU:C:2011:349, 41. és 42. pont).
27 Következésképpen az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján a tagállamok főszabály szerint nem tehetik lehetővé szisztematikus és általános jelleggel a tervek vagy projektek bizonyos kategóriái védett területekre gyakorolt hatása vizsgálatának kötelezettsége alóli mentesülést, a tevékenységi ágazat függvényében vagy bejelentési kötelezettség előírásával (2011. május 26‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑538/09, EU:C:2011:349, 45. pont).
28 Csak ezen általános szabály alóli kivételként képzelhető el egy olyan bejelentési rendszer valamely tagállam általi alkalmazása, amely a tervek vagy projektek bizonyos kategóriáit mentesíti a valamely védett területre gyakorolt hatásaik megfelelő vizsgálatának elvégzése alól, feltéve azonban, hogy az alkalmazandó nemzeti rendelkezések objektív tényezők alapján bizonyosan lehetővé teszik annak kizárását, hogy az e rendszer hatálya alá tartozó bármely terv vagy projekt akár önmagában, akár más terv vagy projekt részeként jelentős hatással legyen valamely védett természeti területre (lásd ebben az értelemben: 2011. május 26‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑538/09, EU:C:2011:349, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a természetvédelmi rendelet 36b. cikkének 3. §‑a csak azon engedélyköteles tevékenységek tekintetében írja elő a megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettségét, amelyek valamely KTT természeti jellemzőinek jelentős romlását okozhatják. E bíróság szerint a flamand jogalkotó ily módon szisztematikusan mentesíti a megfelelő vizsgálat elvégzése alól az egyszerű bejelentési kötelezettség alá tartozó projektek bizonyos kategóriáit, amelyeket az alkalmazandó nemzeti szabályozásban előírt kritériumok vagy küszöbértékek alapján határoznak meg.
30 Közelebbről, ami a felszín alatti vizek kivételére irányuló projekteket illeti, e nemzeti szabályozásból kitűnik, hogy azok három különböző osztályba sorolhatók, lényegében a hozamuktól, a mélységüktől és az érintett kút szivattyúzási rendszerétől függően, és hogy kizárólag az első és a második osztályba tartozó projektek kötöttek engedélyhez, tehát ezek tartoznak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alá. Az alapügyben szereplő projekthez hasonlóan a harmadik osztályba tartozó kútfúrások csak egyszerű bejelentési kötelezettség alá tartoznak, következésképpen mentesülnek a megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól.
31 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ítélet 23–28. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ilyen kritériumok és küszöbértékek objektív tényezők alapján lehetővé teszik‑e annak kizárását, hogy az alapügyben szereplő rendszer hatálya alá tartozó bármely terv vagy projekt akár önmagában, akár pedig más terv vagy projekt részeként jelentős hatással legyen valamely védett természeti területre.
32 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy még egy csekély kiterjedésű projekt is – akár önmagában, akár más terv vagy projekt részeként – jelentős hatással lehet a környezetre, ha olyan területen helyezkedik el, ahol az olyan környezeti tényezők, mint a növények és állatok, a talaj, a víz, az éghajlat vagy a kulturális örökség a legcsekélyebb módosulásra is érzékenyen reagálnak (2011. május 26‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑538/09, EU:C:2011:349, 55. pont).
33 A vízhasználati projektek sajátos összefüggésében a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy az a tény, hogy csekély mennyiségű vízre vonatkozó használatról van szó, önmagában nem zárja ki, hogy a használatok valamelyike jelentős hatást gyakorolhat védett természeti területekre. Még ha az ilyen vízhasználatok nem is lennének jelentős hatással egy víztest állapotára, akkor sem lehet arra következtetni, hogy ne lehetnének jelentős hatással a szomszédos védett természeti területekre (2006. január 10‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑98/03, EU:C:2006:3, 44. pont).
34 Egy tagállam tehát nem tekintheti magától értetődőnek, hogy a terveknek vagy projekteknek az érintett tevékenységi területek és az érintett tevékenységek méretei által meghatározott kategóriái természetüknél fogva csekély hatást gyakorolnak a védett természeti területekre (lásd ebben az értelemben: 2011. május 26‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑538/09, EU:C:2011:349, 56. pont).
35 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatokra is figyelemmel, nem tűnik úgy, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás által az abban előírt mentesség alkalmazása céljából meghatározott kritériumok és küszöbértékek lehetővé tennék esetleges más tervek vagy projektek figyelembevételét, különösen azokat, amelyek egy adott védett területre vonatkoznak, vagy amelyek az érintett terület közelében helyezkednek el, valamint az e területre gyakorolt esetleges kumulatív hatásaik figyelembevételét. E kritériumok és küszöbértékek ugyanis kizárólag az érintett terv vagy projekt jellemzőire utalnak.
36 Márpedig, ahogyan az az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének szövegéből kifejezetten kitűnik, e rendelkezés azokra a tervekre vagy projektekre alkalmazandó, amelyek önmagukban „vagy más terv vagy program részeként” jelentős hatással lehetnek valamely védett természeti területre. E rendelkezés célja tehát az élőhelyek olyan károsodásának megelőzése is, amely több – akár korlátozott jelentőségű, de ugyanazon védett területen vagy annak közelében egyidejűleg végrehajtható – terv vagy projekt kumulatív hatásaiból eredhet.
37 E körülmények között – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – úgy tűnik, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozásban meghatározott kritériumok és küszöbértékek nem teszik lehetővé annak kizárását, hogy az e szabályozásban előírt rendszer hatálya alá tartozó és a megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól mentesülő bármely terv vagy projekt akár önmagában, akár más tervekkel vagy projektekkel együttesen jelentős hatással lehet valamely védett területre.
38 E következtetést nem cáfolják a belga kormány azon érvei, amelyek szerint először is más nemzeti rendelkezések, különösen az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott rendelkezések alkalmasak arra, hogy orvosolják a megfelelő vizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettség hiányát azon tervek vagy projektek esetében, melyek egyszerű bejelentési kötelezettség alá tartoznak, noha jelentős hatással lehetnek valamely védett területre, másodszor, az illetékes közigazgatási hatóságok megtagadhatják a bejelentés tudomásul vételét, vagy bizonyos feltételekhez köthetik határozataikat, harmadszor pedig nemzeti büntetőjogi rendelkezések alkalmazhatók az értesítési kötelezettség alá tartozó tevékenységek végzése esetén, amennyiben e tevékenységek jelentős hatást gyakorolhatnak valamely KTT‑re.
39 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy bár az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) és (3) bekezdése koherens egészet alkot az ezen irányelv által kitűzött természetmegőrzési célkitűzések tekintetében, mivel azok célja a természetes élőhelyek és a fajok élőhelyei azonos szintű védelmének biztosítása (lásd ebben az értelemben: 2018. április 12‑i People Over Wind és Sweetman ítélet, C‑323/17, EU:C:2018:244, 24. pont), azok tárgya azonban eltérő. E (2) bekezdés ugyanis általános védelmi kötelezettséget állapít meg, amely az említett irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással járó károsodások és zavarok elkerülésére irányul, míg e (3) bekezdés olyan vizsgálati eljárást ír elő, amelynek célja, hogy előzetes ellenőrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet – amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen az érintett terület kezeléséhez, de arra jelentős hatással lehet – csak akkor lehessen jóváhagyni, ha nem befolyásolja hátrányosan e terület épségét (lásd ebben az értelemben: 2004. szeptember 7‑i Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ítélet, C‑127/02, EU:C:2004:482, 38. pont). Az említett (2) és (3) bekezdés tehát eltérő hatállyal bír, és ennélfogva nem tévesztendők össze, mert ez veszélyeztetné a hatékony érvényesülésüket.
40 Ebből következik, hogy a nemzeti intézkedéseknek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján történő elfogadása nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy teljesülnek az ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő követelmények.
41 Másodszor elegendő rámutatni egyrészt arra, hogy – amint az a jelen ítélet 22. pontjában szerepel – a közigazgatási szerv arra vonatkozó hatásköre, hogy megtagadja valamely terv vagy projekt megvalósítását, vagy hogy e terv vagy projekt jóváhagyását feltételekhez kösse, az e 22. pontban említett, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondatában említett második szakaszba tartozik, tehát nem releváns az említett 22. pontban említett, az e 6. cikk (3) bekezdésének első mondatában előírt megfelelő vizsgálatra alkalmazandó feltételekre vonatkozó ezen első szakasz keretében. Márpedig a jelen ügy éppen az első szakasz tárgyát képezi.
42 Harmadszor, ahogyan arra a jelen ítélet 20. és 39. pontja emlékeztet, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése előzetes ellenőrzésen alapuló vizsgálati eljárást ír elő. Ennélfogva a nemzeti jog által biztosított azon lehetőség sem releváns, hogy szankciókat – többek között büntetőjogi szankciókat – szabjanak ki arra az esetre, ha nem tartják tiszteletben a bejelentési kötelezettség alá tartozó és valamely KTT‑re jelentős hatást gyakorló tevékenységek gyakorlásától való eltiltást.
43 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a tervek vagy projektek bizonyos kategóriáit előzetesen megállapított kritériumok és küszöbértékek alapján mentesíti a megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól, amennyiben e kritériumok és küszöbértékek nem teszik lehetővé annak objektív tényezők alapján történő biztos kizárását, hogy e tervek vagy projektek önmagukban vagy más tervekkel vagy projektekkel együtt jelentős hatást gyakorolhassanak egy KTT‑re.
A költségekről
44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a tervek vagy projektek bizonyos kategóriáit előzetesen megállapított kritériumok és küszöbértékek alapján mentesíti a megfelelő vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól, amennyiben e kritériumok és küszöbértékek nem teszik lehetővé annak objektív tényezők alapján történő biztos kizárását, hogy e tervek vagy projektek önmagukban vagy más tervekkel vagy projektekkel együtt jelentős hatást gyakorolhassanak egy különleges természetmegőrzési területre.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: holland.