Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2026. október 22.(*)
„ Előzetes döntéshozatal – A villamos energia belső piaca – (EU) 2022/1854 rendelet – Vészhelyzeti beavatkozás a magas energiaárak kezelése érdekében – A 6. cikk (1) bekezdése – A 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése – A bizonyos energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelők piaci bevételeire vonatkozó felső határ – Az előállított villamos energia egy megawattórájára (MWh) vetített 180 euró összegnél alacsonyabb nemzeti plafon – Megengedhetőség – Az érintett termelőt kötő kompenzációs támogatásról szóló szerződés 2022. október 8‑án való meglététől vagy hiányától függően differenciált felső határ – Az arányosság és a hátrányos megkülönböztetés tilalma – Kellően részletes ismertetés hiánya – Elfogadhatatlanság ”
A C‑187/25. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Administrativen sad Plovdiv (plovdivi közigazgatási bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2025. március 7‑én érkezett, 2025. március 7‑i határozatával terjesztett elő
az „EVN Bulgaria Renewables” EOOD
és
a Direktor na Teritorialna direktsia Plovdiv na Natsionalnata agentsia za prihodite
között,
az Okrazhna prokuratura gr. Plovdiv
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: I. Jarukaitis a negyedik tanács elnöke, a kilencedik tanács elnökeként eljárva (előadó), N. Jääskinen és M. Condinanzi bírák,
főtanácsnok: A. Biondi,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az „EVN Bulgaria Renewables” EOOD képviseletében G. Petkova advokat,
– a Direktor na Teritorialna direktsia Plovdiv na Natsionalnata agentsia za prihodite képviseletében P. Georgiev,
– az ír kormány képviseletében M. Browne Chief State Solicitor, S. Finnegan és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőik: C. Donnelly SC és S. Brittain BL,
– az Európai Bizottság képviseletében O. Beynet, T. Scharf és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6‑i (EU) 2022/1854 tanácsi rendelet (HL 2022. L 261 I., 1. o., helyesbítés: HL 2022. L 318., 207. o.) 6. cikke (1) bekezdésének, valamint 8. cikke (1) bekezdése a) pontjának és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az „EVN Bulgaria Renewables” EOOD (a továbbiakban: EVN) és a Direktor na Teritorialna direktsia Plovdiv na Natsionalnata agentsia za prihodite (a nemzeti központi adóhatóság plovdivi területi igazgatóságának igazgatója, Bulgária) (a továbbiakban: adóhatóság) között egy adómegállapító határozat jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2022/1854 rendelet (12), (25) és (46) preambulumbekezdése kimondta:
„(12) […] A többletbevételeknek a fogyasztóknak való továbbadására vonatkozó egységes kötelezettség lehetővé tenné valamennyi tagállam számára, hogy megvédje a fogyasztóit. Az energiaárakra gyakorolt pozitív hatás kedvezően hatna az összekapcsolt [európai] uniós energiapiacra, és segítene mérsékelni az inflációs rátát is. […]
[…]
(25) Azon esetekben, amikor a fogyasztók rendkívül magas, az Unió gazdaságát is károsító áraknak vannak kitéve, ideiglenes alapon korlátozni kell az alacsonyabb határköltségű termelők rendkívüli piaci bevételeit azon piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazásával, amelyeket a villamos energia Unión belüli értékesítésével érnek el.
[…]
(46) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a villamos energia területén bevezetendő, a piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazásából származó többletbevételek a rendkívül magas villamosenergia‑árak hatásának enyhítése céljából továbbításra kerüljenek a villamosenergia‑végfelhasználók felé. A többletbevételeket azon felhasználókhoz – háztartásokhoz és vállalatokhoz – kell célzottan eljuttatni, akiket különösen súlyosan érintenek a magas villamosenergia‑árak. […]”
4 Ezen irányelv „Tárgy és hatály” címet viselő 1. cikke értelmében:
„Ez a rendelet vészhelyzeti beavatkozást hoz létre a magas energiaárakból eredő hatások enyhítésére kivételes, célzott és időben korlátozott intézkedések révén. Az említett intézkedések célja a villamosenergia fogyasztás csökkentése, az egyes termelők villamosenergia termelésből származó piaci bevételeire vonatkozó plafon bevezetése és a bevételek villamosenergia végfelhasználók között, célzott módon történő újraelosztása, […]”
5 Az említett rendeletnek „A piaci bevételekre vonatkozó kötelező plafon” címet viselő 6. cikke az (1) bekezdésében a következőket írta elő:
„A termelők által a 7. cikk (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia‑termelésből realizált piaci bevételek plafonja az előállított villamos energia egy [megawattórájára (MWh)] vetítve 180 [euró].”
6 Ugyanezen rendeletnek „A piaci bevételekre vonatkozó plafon villamosenergia termelőkre történő alkalmazása” címet viselő 7. cikke pontosította:
„(1) „A 6. cikkben előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon a következő forrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre alkalmazandó:
a) szélenergia;
[…]
(2) A 6. cikk (1) bekezdésében előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon nem alkalmazandó […] azon termelőkre, akiknek az egy MWh előállított elektromos energiára jutó bevétele nem a 8. cikk alapján elfogadott állami vagy közjogi intézkedések eredményeként már maximálva van.
[…]
(4) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont nem alkalmazzák a villamos energiának a kiegyenlítő szabályozási energia piacán történő értékesítéséből […] származó bevételekre.
[…]”
7 A 2022/1854 rendelet „Nemzeti válságintézkedések” címet viselő 8. cikke a következőképpen rendelkezett:
„(1) A tagállamok:
a) fenntarthatnak vagy bevezethetnek olyan intézkedéseket, amelyek tovább korlátozzák a 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők piaci bevételeit, […];
b) a piaci bevételekre vonatkozó magasabb plafont állapíthatnak meg a 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők számára, feltéve, hogy beruházási és működési költségeik meghaladják a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott maximumot;
[…]
d) a piaci bevételekre vonatkozó egyedi plafont határozhatnak meg a feketeszénből előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre vonatkozóan;
[…]
(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek e rendelettel összhangban:
a) arányosnak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük;
b) nem szabad veszélyeztetniük a beruházási jelzéseket;
c) biztosítaniuk kell a beruházási és a működési költségek fedezését;
d) nem szabad torzítaniuk a villamos energia nagykereskedelmi piacainak működését, valamint különösen nem befolyásolhatják a lehívási sorrendet és az árképzést a nagykereskedelmi piacon;
e) összeegyeztethetőnek kell lenniük az uniós joggal.”
8 Ugyanezen rendelet „Hatálybalépés és alkalmazás” címet viselő 22. cikke értelmében:
„(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A többletbevételek 10. cikkel összhangban történő elosztásának biztosítására […] vonatkozó kötelezettség sérelme nélkül […] ez a rendelet 2023. december 31‑ig alkalmazandó, a következő feltételek mellett:
[…]
c) a 6., a 7. és a 8. cikket 2022. december 1‑jétől 2023. június 30‑ig kell alkalmazni;
[…]”
A bolgár jog
A megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény
9 A Zakon za energiyata ot vazobnovyaemi iztochnitsi (a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény) (a DV 2011. május 3‑i 35. száma) alapügyre alkalmazandó változata (a DV 2012. április 10‑i 29. száma) a 31. cikkében a következőket írja elő:
„(1) A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát a közüzemi szolgáltató vagy a végső szolgáltató a Darzhavna Komisia za energiyno i vodno regulirane [(energia‑ és vízszabályozási bizottság, Bulgária), jelenleg Komisia za energiyno i vodno regulirane (energia‑ és vízszabályozási bizottság, Bulgária) (a továbbiakban: KEVR) által megállapított, a villamosenergia‑termelő energetikai létesítmény[…] […] üzembe helyezésének időpontjában alkalmazott kedvezményes áron vásárolja meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia megvásárlására a következő időtartamú hosszú távú adásvételi szerződések alapján kerül sor:
[…]
(2) tizenkét év a szélenergiából előállított villamos energia esetében;
[…]”
Az energiáról szóló törvény és az energiatörvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény
10 A Zakon za energetikatát (az energiáról szóló törvény) (a DV 2003. december 9‑i 107. száma) több alkalommal, többek között a Zakon za izmenenie i dopalnenie na zakona za energetikatával (az energiáról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény) (a DV 2018. május 8‑i 38. száma) módosították. Ez utóbbi az átmeneti és záró rendelkezéseinek 68. §‑ában a következőket írja elő:
„(1) A legalább 4 [megawatt (MW)] beépített összteljesítményű energetikai létesítményekkel megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító termelők 2018. október 31‑ig szerződést kötnek a Fonds »Sigurnost na elektroenergiynata sistemával« (»Villamosenergiarendszer‑biztonsági alap«, Bulgária) (a továbbiakban: FSES)]: az általuk előállított villamosenergia‑mennyiség után a tekintetükben alkalmazandó kedvezményes ár meghatározásának alapjául szolgáló, a tekintetükben meghatározott konkrét nettó villamosenergia‑termelés erejéig fizetendő kompenzációs támogatásról. A kompenzációs támogatásról szóló szerződések legkésőbb 2019. január 1‑jén lépnek hatályba.
(2) A KEVR a támogatást legkésőbb minden év június 30‑ig állapítja meg a létesítményre vonatkozó, a jelen törvény hatálybalépése előtt meghatározott kedvezményes ár, illetve az aktualizált kedvezményes ár és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia ezen időszakra meghatározott becsült piaci ára közötti különbözetnek megfelelő összegben, a kiindulási energiaforrástól függően.
[…]
(4) A támogatást a jelen törvény hatálybalépése előtt megkötött hosszú távú adásvételi szerződés […] lejártáig kell nyújtani.
[…]
(8) Az (1) bekezdés szerinti szerződés hatálybalépésével az (1) bekezdés szerinti megfelelő termelőnek a jelen törvény hatálybalépése előtt kötött adásvételi szerződése megszűntnek tekintendő. A közüzemi szolgáltató, illetve a végső szolgáltatók nem kedvezményes áron vásárolják az e termelő által előállított villamos energiát.
(9) 2018. július 1‑jétől az (1) bekezdés szerinti szerződés hatálybalépésének időpontjáig a közüzemi szolgáltató kedvezményes áron vásárolja a villamos energiát az (1) bekezdés szerinti, az átviteli hálózatra csatlakozott termelőktől.
[…]”
11 Az energiáról szóló törvény kiegészítő rendelkezései az alapügyre alkalmazandó változatuk szerinti 1. § 42. pontjában a következőket írják elő:
„E törvény alkalmazásában
[…]
42. A »kiindulási energiaforrás szerinti termelői csoportok esetében irányadó becsült piaci ár«: a [KEVR] által a napenergiából, szélenergiából, legfeljebb 10 MW beépített teljesítményű vízerőművekkel, biomasszából és egyéb megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára, valamint a földgázból és szénből történő nagy hatásfokú kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelésből származó villamos energiára vonatkozó módszertan alapján megállapított éves átlagár.”
A 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény
12 A Zakon za prilagane na razporedbi na Zakona za darzhavnia byudzhet na Republika Bulgaria za 2022 g., Zakona za byudzheta na darzhavnoto obshtestveno osiguryavane za 2022 g. i Zakona za byudzheta na Natsionalnata zdravnoosiguritelna kasa za 2022 g. (a Bolgár Köztársaság 2022. évi költségvetéséről szóló törvény, az állami társadalombiztosítás 2022. évi költségvetéséről szóló törvény és a nemzeti egészségbiztosítási pénztár 2022. évi költségvetéséről szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló törvény) (a DV 2022. december 30‑i 104. száma) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény) az átmeneti és záró rendelkezéseinek 8. §‑ában a következőket írja elő:
„(1) Az 1 MWh‑nál nagyobb beépített teljesítményű villamosenergia‑termelő létesítménnyel rendelkező azon villamosenergia‑termelők, amelyek piaci bevételei a [2022/1854 rendelet] 7. cikkének (1) bekezdésében említett forrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származnak, a villamosenergia‑hálózatban az ESO EAD (Elektroenergien sistemen operator [villamosenergiahálózat‑üzemeltető]) által végzett kiegyenlítéshez szükséges kiegyenlítő szabályozási energiára vonatkozó ügyletek kivételével a hozzádottérték‑adó [(héa)] nélküli piaci bevételek és a termelők megfelelő típusára vonatkozó értékek alkalmazásával kiszámított, meghatározott bevételi plafon közötti pozitív különbözetnek megfelelő összegű célhoz kötött hozzájárulást fizetnek a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti szállítási időszakra az [FSES‑be]. A célhoz kötött hozzájárulás összegét ügyletenként kell kiszámítani.
(2) Az 1. pont szerinti, a termelők megfelelő típusára vonatkozó bevételi plafon kiszámításának alapjául szolgáló értékeket a Ministerski savet [minisztertanács, Bulgária] jogi aktusa állapítja meg.
(3) Az 1 MW‑nál nagyobb beépített teljesítményű villamosenergia‑termelő létesítménnyel rendelkező azon villamosenergia‑termelők, amelyek 2022. október 8‑án hatályos kompenzációs támogatásról szóló szerződéssel rendelkeznek, és amelyek piaci bevételei [a 2022/1854] rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében említett forrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származnak, célhoz kötött hozzájárulást fizetnek az [FSES‑be] – a kiegyenlítő szabályozási energiára vonatkozó ügyletek kivételével – a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti időszakban szabadon kialkudott árakon kötött egyes ügyletekből származó, [héa] nélküli piaci bevételek után. Az egyes ügyletek után fizetendő célhoz kötött hozzájárulás összege a következőknek felel meg:
1. a megfelelő ügylet keretében szabadon kialkudott árakból (realizált piaci ár) származó, [héa] nélküli piaci bevételek és a [KEVR‑nek] a megfelelő termelő tekintetében alkalmazandó támogatást rögzítő ármegállapító határozatából eredő becsült piaci ár alapján kiszámított, a piaci bevételekre vonatkozó megállapított plafon közötti pozitív különbözet azon termelőknél, amelyek esetében e támogatás [héa] nélküli összege nem 0,00 BGN/MWh, valamint
2. a megfelelő ügylet keretében szabadon kialkudott árakból (realizált piaci ár) származó, [héa] nélküli piaci bevételek és a [KEVR] határozatával a kompenzációs támogatásról szóló szerződés alapján megállapított kedvezményes ár alapján kiszámított bevételi plafon közötti pozitív különbözet 90 százaléka azon termelők tekintetében, amelyek esetében a támogatás [héa] nélküli megállapított összege 0,00 BGN/MWh.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13 Az EVN Bulgáriában székhellyel rendelkező villamosenergia‑termelő. Egy 2012. június 8‑án üzembe helyezett, Kavarnában (Bulgária) található, 16 MW beépített összteljesítményű szélerőmű tulajdonosa. A megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény alapeljárásra alkalmazandó változata szerinti 31. cikkének megfelelően az EVN 2012. június 28‑án a 2024. június 28‑ig tartó időszak tekintetében az ezen erőmű által előállított villamos energiára vonatkozóan 191 BGN (hozzávetőleg 98 euró) MWh kedvezményes ár rögzítésével adásvételi szerződést (a továbbiakban: villamosenergia‑vásárlási szerződés) kötött a Natsionalna elektricheska kompaniya AD‑vel.
14 A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia vásárlására vonatkozó részletes szabályok módosításait követően e szerződést egy 2018. szeptember 28‑án kötött kompenzációs támogatásról szóló szerződés váltotta fel, a villamosenergia‑vásárlási szerződés pedig az energiáról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény átmeneti és záró rendelkezései 68. §‑ának 8. pontja alapján megszűnt. E kompenzációs támogatásról szóló szerződésnek megfelelően az FSES köteles támogatást fizetni az EVN részére a kavarnai szélerőmű által előállított villamos energia mennyisége után, amely mennyiség tekintetében az EVN ügyleteket kötött a kiegyenlítő szabályozási energia piacán. Az egy MWh villamos energiára jutó támogatás összege az adásvételi szerződés szerinti kedvezményes ár és a KEVR határozatával a megfelelő időszakra vonatkozóan megállapított becsült ár közötti különbözetnek felel meg.
15 Az említett kompenzációs támogatásról szóló szerződés szerinti utolsó támogatást 2021 októberére fizették ki az EVN részére. E hónapot követően a KEVR által megállapított becsült ár meghaladta a villamos energiára vonatkozó adásvételi szerződés szerinti kedvezményes árat. Következésképpen az ezen erőmű által előállított villamos energiára vonatkozó támogatást 0 BGN/MWh‑ban állapították meg.
16 Mivel a kompenzációs támogatásról szóló szerződés 2021. november 30‑i hatállyal megszűnt, az EVN a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezéseinek 8. §‑ával összhangban a kavarnai erőmű tekintetében a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti időszakra célhoz kötött hozzájárulásokat fizetett, amelyeket az említett 8. § 1. és 2. pontja alapján megállapított 350 BGN‑es (hozzávetőleg 180 euró) bevételi plafon alkalmazásával számított ki.
17 A 2024. június 27‑i adómegállapító határozatban ugyanezen időszakra vonatkozóan eltérő összegű célhoz kötött hozzájárulásokat állapítottak meg az EVN‑t terhére, és az előállított villamos energia tekintetében felső határként 191 BGN/MWh kedvezményes árat állapították meg. Ezen adómegállapító határozat értelmében az EVN 1 818 884,99 BGN (hozzávetőleg 929 980 euró) összegű célhoz kötött hozzájárulást, valamint 320 462 BGN (hozzávetőleg 163 850 euró) késedelmi kamatot köteles fizetni.
18 Az EVN az adóhatóság előtt közigazgatási úton vitatta az említett adómegállapító határozatot, többek között arra hivatkozva, hogy az ellentétes a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével és 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjával. E hatóság a 2024. szeptember 12‑i határozatával helybenhagyta ugyanezen adómegállapító határozatot. Az EVN ezt követően e határozat megsemmisítése érdekében a Administrativen sad Plovdivhoz (plovdivi közigazgatási bíróság, Bulgária) fordult, amely a kérdést előterjesztő bíróság.
19 A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban megállapítja, hogy az adóhatóság azzal indokolja a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezéseinek 8. §‑a alapján meghatározott, a piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazását, hogy e nemzeti jogszabályi rendelkezés a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését hajtja végre. Hozzáteszi, hogy e hatóság ez utóbbi rendelkezést úgy értelmezi, hogy az a plafon tekintetében csupán egy felső határt állapít meg, tehát a tagállamokra bízza, hogy az e rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelmények figyelmen kívül hagyásával 180 euró/MWh‑nál alacsonyabb plafont állapítsanak meg. Az EVN vitatja ezt az értelmezést.
20 Az említett bíróság másodsorban kifejti, hogy a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezéseinek 8 §‑a az adóhatóság általi alkalmazása során eltérő értékeket vezet be a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító termelők bevételi plafonja tekintetében attól függően, hogy 2022. október 8‑án fennállt‑e az FSES‑sel kompenzációs támogatásról szóló szerződés, vagy sem.
21 E tekintetben pontosítja, hogy a szerződéssel nem rendelkező termelők, illetve azon termelők esetében, akiknek a szerződése ebben az időpontban már megszűnt, a bevételi plafon az e 8. § 1. pontjának megfelelően – összefüggésben értelmezve annak 2. pontjával, valamint a minisztertanács egyik határozatával – az előállított villamos energia egy MWh‑jára vetítve 350 BGN. Ezzel szemben az említett 8. § 3. pontjának 2. alpontja értelmében azon termelők esetében, akik 2022. október 8‑án még valamely folyamatban lévő, kompenzációs támogatásról szóló szerződés részes felei, és amelyek esetében a szerződés alapján fizetendő támogatás összege 0 BGN/MWh, a bevételi plafon a villamosenergia‑adásvételi szerződésben kikötött kedvezményes árnak felel meg, amely esetben a célhoz kötött hozzájárulás a megfelelő ügylet keretében szabadon kialkudott árakból származó héa nélküli piaci bevételek és az így meghatározott plafon közötti pozitív különbözet 90%‑ának felel meg.
22 A kérdést előterjesztő bíróság, rámutatva arra, hogy e szabályozás csökkenti a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével bevezetett árplafont, jelzi, hogy felmerül a kérdés, hogy az említett szabályozás ellentétes‑e az arányosság elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, mivel a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésből származó bevételek felső határa, amely megfelel a megszűnt villamosenergia‑adásvételi szerződés szerinti kedvezményes árnak, attól függ, hogy 2022. október 8‑án van‑e folyamatban kompenzációs szerződés, amelynek értelmében semmilyen támogatás nem jár.
23 E körülmények között az Administrativen sad Plovdiv (plovdidi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2022/1854 rendelet] 6. cikkének (1) bekezdését, hogy az azzal bevezetett, [az annak] 7. cikke (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia‑termelésből realizált piaci bevételeknek az előállított villamos energia egy MWh‑jára vetítve 180 eurós kötelező plafonja a piaci bevételek Unió‑szerte egységes plafonjának minősül, amelyet minden tagállamban alkalmazni kell, és a tagállamok olyan további intézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be, amelyek tovább korlátozzák a piaci bevételeket, minek körében többek között az e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetekben a 8. cikk (2) bekezdése szerinti követelményekre figyelemmel alacsonyabb plafont állapíthatnak meg?
2) Megfelel‑e a [2022/1854 rendelet] 8. cikkének (2) bekezdése szerinti követelményeknek, és különösen az arányosság és a hátrányos megkülönböztetés tilalma a) pont szerinti követelményének a [2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény] átmeneti és záró rendelkezései 8. §‑a (3) bekezdésének 2. pontja szerinti szabályozás, amely szerint az azon termelők által az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia‑termelésből realizált piaci bevételek esetében, amelyeknek [az energiáról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény átmeneti és záró rendelkezései] 68. §‑ának e § (9) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése szerinti, a megfelelő létesítményre vonatkozó kompenzációs támogatásról szóló szerződése még nem szűnt meg 2022. október 8‑án, a [megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény alapeljárásra alkalmazandó változatának] 31. cikke szerinti villamosenergia‑adásvételi szerződés szerinti kedvezményes árnak megfelelő bevételi plafont kell alkalmazni?”
Az előzetes döntéshozatali kérelem elfogadhatóságáról
24 Az adóhatóság arra hivatkozik, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem okafogyott, mivel a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvényben előírt célhoz kötött hozzájárulásokra alkalmazandó nemzeti szabályokat szigorúan kell alkalmazni, és azok nem képezhetik értelmezés tárgyát. Ily módon lényegében vitatja e kérelem elfogadhatóságát.
25 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk értelmében a Bírósághoz nem az alapeljárás felei fordulhatnak, hanem a nemzeti bíróság. A Bíróság elé terjesztendő kérdéseket tehát kizárólag a nemzeti bíróság határozhatja meg, és a felek nem kérhetik azok okafogyottá nyilvánítását (1965. december 9‑i Singer ítélet, 44/65, EU:C:1965:122, 1198. o.).
26 Mindemellett a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2008. június 24‑i Commune de Mesquer ítélet, C‑188/07, EU:C:2008:359, 30. pont; 2026. június 4‑i Darashev ítélet, C‑312/24, EU:C:2026:449, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Az adóhatóság által felhozott elfogadhatatlansági ok következésképpen nem vonhatja maga után az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságát, ebből következően azt el kell utasítani.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
28 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez érdemi választ adjon. Ennek érdekében a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdést (lásd: 1997. július 17‑i Krüger ítélet, C‑334/95, EU:C:1997:378, 22. és 23. pont; a Bíróság 2000. november 28‑i ítélete, Roquette Frères, C‑88/99, EU:C:2000:652, 18. pont; 2026. május 21‑i Utiledulci ítélete, C‑545/24, EU:C:2026:412, 16. pont).
29 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az egyes villamosenergia‑termelők bevételeinek felső határára irányulóan előírt intézkedést, amelyet a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezéseinek 8. §‑a ír elő, és amelynek az EVN‑re való alkalmazása szolgál az alapeljárás megindításának alapjául, az e rendelkezésben előírtaknak megfelelően alkalmazták a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti időszakban teljesített villamosenergia‑értékesítésekre.
30 Egyébiránt a 2022/1854 rendelet 22. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében e rendelet azon rendelkezéseit, amelyek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével kéri, 2022. december 1‑jétől 2023. június 30‑ig kellett alkalmazni. Ezenkívül a Bíróság már kimondta, hogy az említett rendelet egyetlen rendelkezéséből sem tűnik ki, hogy e rendelet alkalmazni kellene a nemzeti szabályozás által az e rendelet hatálybalépését megelőző időszakra bevezetett, a bevételek felső határára irányulóan előírt intézkedésre, és a fortiori az sem, hogy az ilyen szabályozásnak tiszteletben kell tartania az e rendeletben előírt feltételeket (2025. december 18‑i Electrabel és társai ítélet, C‑633/23, EU:C:2025:991, 58. pont). Márpedig, figyelemmel e 22. cikk (2) bekezdése c) pontjának egyértelmű szövegére, szükségszerűen ugyanez vonatkozik a nemzeti szabályozás által a bevételek felső határára irányulóan előírt azon intézkedésre is, amelyet az e rendelkezések alkalmazásának végét követő időszakra vezettek be.
31 E körülmények között az előterjesztett első kérdést át kell fogalmazni, és meg kell állapítani, hogy azzal a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését és 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy azokkal ellentétes, hogy valamely tagállam a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti időszak tekintetében az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében említett forrásokból villamos energiát előállító villamosenergia‑termelők által elért piaci bevételekre vonatkozóan felső határt állapít meg, amely az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt követelmények tiszteletben tartása mellett alacsonyabb, mint az e 6. cikk (1) bekezdésében előírt, az előállított villamos energia egy MWh‑jára vetített 180 eurós felső határ.
32 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi (lásd: 1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2026. június 4‑i Landkreis Schweinfurt ítélet, C‑621/24, EU:C:2026:450, 56. pont).
33 Az értelmezni kért rendelkezések szövegét illetően meg kell állapítani, hogy a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a termelők által a 7. cikk (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia‑termelésből elért piaci bevételek felső határa az előállított villamos energia egy MWh‑jára vetítve 180 euros. Ami e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját illeti, az pontosítja, hogy a tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek olyan intézkedéseket, amelyek többek között tovább korlátozzák az e 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát termelő termelők piaci bevételeit. Az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdése felsorolja azokat a feltételeket, amelyeknek az e 8. cikk (1) bekezdése szerinti intézkedéseknek meg kell felelniük.
34 Meg kell tehát állapítani, hogy e rendelkezések szövegéből kitűnik, hogy a tagállamok a 2022/1854 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek tiszteletben tartása mellett többek között olyan intézkedéseket fogadhatnak el, amelyek tovább korlátozzák az e termelők által elért piaci bevételeket. Ezenkívül e szövegben semmi nem utal arra, hogy az ilyen intézkedés – amennyiben az e 8. cikk (2) bekezdésében felsorolt feltételek teljesülnek – nem öltheti olyan intézkedés formáját, amely az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírtnál alacsonyabb összegben meghatározott bevételi plafont ír elő. Éppen ellenkezőleg, tekintettel arra, hogy az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi olyan intézkedések elfogadását, amelyek „tovább korlátozzák” az érintett termelők piaci bevételeit, az említett szövegből az következik, hogy az e 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott, a bevételek felső határának meghatározására irányuló intézkedések az e 6. cikk (1) bekezdésében előírtnál alacsonyabb plafont is előírhatnak (lásd ebben az értelemben: 2025. december 18‑i Electrabel és társai ítélet, C‑633/23, EU:C:2025:991, 29. és 30. pont; 2026. január 22‑i Secab ítélet, C‑423/23, EU:C:2026:32, 42. pont).
35 E szó szerinti értelmezést megerősíti az a szövegkörnyezet, amelybe a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése és 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja illeszkedik. Egyrészt ugyanis e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a tagállamok a piaci bevételekre vonatkozó magasabb plafont állapíthatnak meg az említett rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők számára, feltéve, hogy a beruházási és működési költségek meghaladják az annak 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott maximumot. Másrészt az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a tagállamok egyedi felső határt állapíthatnak meg a feketeszénből előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre vonatkozóan.
36 Ezek az elemek tehát megerősítik, hogy azok az intézkedések, amelyek a piaci bevételek felső határát a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt szinttől eltérő szinten állapítják meg, a tagállamok által az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadható intézkedések körébe tartoznak.
37 A jelen ítélet 34. pontjában elfogadott értelmezést a 2022/1854 rendelet által követett, annak 1. cikkében rögzített azon célkitűzés is megerősíti, amely szerint e rendelet célja különösen az egyes termelők által a villamosenergia‑termelésből származó piaci bevételek felső határának bevezetése, és azoknak a végső villamosenergia‑fogyasztók közötti célzott újraelosztása, és minderre – amint arra az említett rendelet (12) preambulumbekezdése rámutat – a fogyasztók védelme érdekében az inflációs ráta csökkentésével kerül sor. E tekintetben ugyanezen rendelet (25) preambulumbekezdése rögzíti, hogy azon esetekben, amikor a fogyasztók rendkívül magas, az Unió gazdaságát is károsító áraknak vannak kitéve, ideiglenes alapon korlátozni kell az alacsonyabb határköltségű termelők rendkívüli piaci bevételeit azon piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazásával, amelyeket a villamos energia Unión belüli értékesítésével érnek el. Ebben az értelemben továbbá a 2022/1854 rendelet (46) preambulumbekezdése kimondja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a villamos energia területén bevezetendő, a piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazásából származó többletbevételek a rendkívül magas villamosenergia‑árak hatásának enyhítése céljából továbbításra kerüljenek a villamosenergia‑végfelhasználók felé.
38 Márpedig, ha azok a piaci bevételeket tovább korlátozó intézkedések, amelyeket a tagállamok a 2022/1854 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján fogadhatnak el, nem foglalnák magukban az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírtnál alacsonyabb szintű bevételi plafont előíró intézkedéseket, miközben az ilyen felső korlátot megállapító intézkedést az uniós jogalkotó elvileg különösen alkalmasnak tekintette e cél elérésére, az sértené e rendelet hatékony érvényesülését. E körülmények között ugyanis megfosztanák a tagállamokat egy olyan eszköztől, amelyet az uniós jogalkotó egyébként az említett cél megvalósítására különösen alkalmasnak tekint.
39 Tehát nem ellentétes a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével és 8. cikke (1) bekezdésének a) pontjával, ha valamely tagállam ez utóbbi rendelkezés alapján az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők piaci bevételei tekintetében olyan felső határt megállapító intézkedést fogad el, amelynek mértékét az előbbi rendelkezésben előírtnál alacsonyabb szinten állapítják meg, feltéve hogy teljesülnek a rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek.
40 Egyébiránt, egyrészt mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó célhoz kötött hozzájárulásokat a kiegyenlítő szabályozási energia piacán végrehajtott ügyletek után kell megfizetni, hangsúlyozni kell, hogy a 2022/1854 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének megfelelően a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont nem alkalmazzák a villamos energiának a kiegyenlítő szabályozási energia piacán történő értékesítéséből származó bevételekre. Ebből következően, amennyiben az érintett tagállam nem élt e lehetőséggel, az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, vagy adott esetben valamely tagállam által az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján bevezetett bevételi plafont főszabály szerint alkalmazni kell az e piacon teljesített villamosenergia‑értékesítésből származó bevételekre. Ebből az következik, hogy még ha a kérdést előterjesztő bíróság megerősítené is ezt a körülményt, az nem lenne hatással a jelen ítélet 32–39. pontjában elvégzett értelmezésre.
41 Másrészt a 2022/1854 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon nem alkalmazandó a demonstrációs projektekre, vagy azon termelőkre, akiknek az egy MWh előállított elektromos energiára jutó bevétele már maximálva van egy olyan állami vagy közjogi intézkedések eredményeként, amelyet nem az említett rendelet 8. cikke alapján fogadtak el. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanakkor nem tűnik ki, hogy az alapügyben ez lenne a helyzet.
42 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését és 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy valamely tagállam a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti időszak tekintetében az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében említett forrásokból villamos energiát előállító villamosenergia‑termelők által elért piaci bevételekre vonatkozóan felső határt állapít meg, amely az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt követelmények tiszteletben tartása mellett alacsonyabb, mint az e 6. cikk (1) bekezdésében előírt, az előállított villamos energia egy MWh‑jára vetített 180 eurós felső határ.
A második kérdésről
43 Meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az általa előterjesztett második kérdés szó szerinti tartalmával arra hívja fel a Bíróságot, hogy a belső jog egyik rendelkezésének az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon. Márpedig az EUMSZ 267. cikk által létrehozott együttműködési rendszer keretében a Bíróságnak nem feladata, hogy a belső jogi szabályoknak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről határozzon, így a Bíróság e kérdésre a megfogalmazása szerinti formájában nem válaszolhat. Ezzel szemben a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a nemzeti bíróságot az uniós jog értelmezésére vonatkozó minden olyan szempontról tájékoztassa, amely lehetővé teheti számára a belső jogi normák uniós joggal való összeegyeztethetőségének értékelését (lásd ebben az értelemben: 2007. március 6‑i Placanica és társai ítélet, C‑338/04, C‑359/04 és C‑360/04, EU:C:2007:133, 36. és 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. március 12‑i Zirvatta ítélet, C‑597/24, EU:C:2026:198, 37. pont).
44 Ugyanakkor a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkéből, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ahhoz, hogy az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezését lehessen adni, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek először is tartalmaznia kell az alapeljárás tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tényeknek a rövid ismertetését, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetését. A kérelemnek, másodszor, tartalmaznia kell az alapügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalmát, és – adott esetben – a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot. Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróságnak ki kell fejtenie azokat az indokokat, amelyek miatt kérdés merült fel benne egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít (lásd: a Bíróság elnökének 2014. június 12‑i Municipiul Piatra Neamț végzése, C‑13/14, EU:C:2014:2000, 10. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. június 4‑i Darashev ítélet, C‑312/24, EU:C:2026:449, 56. pont).
45 A jelen ügyben kétségtelen, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ismertette az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalmát, valamint e jogvita tárgyának rövid ismertetését. Mindazonáltal, amint arra az Európai Bizottság is rámutatott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem semmilyen magyarázatot nem tartalmaz az azon villamosenergia‑termelőkkel szemben tanúsított eltérő bánásmód okaira vonatkozóan, akikre attól függően vonatkozott az alapügyben szóban forgó, bevételi plafonra vonatkozó intézkedés, hogy 2022. október 8‑án kompenzációs támogatásról szóló szerződés kötelme alatt álltak, vagy sem. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki, hogy az ebben az időpontban ilyen szerződéses kötelem alatt álló termelők helyzete mennyiben különbözik azoktól, akiket nem kötött ilyen szerződés. Nem fejti ki továbbá a nemzeti jogalkotó által e különbségtétellel esetlegesen elérni kívánt célokat, sem azokat az indokokat, amelyek alapján a 2022/1854 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmezését kéri, sem pedig azt a kapcsolatot, amelyet e rendelkezés és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jogszabály között felállít.
46 Így, még ha úgy is tekintjük, hogy második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2022/1854 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy azzal ellentétes a második kérdés szövegében leírtakhoz hasonló nemzeti szabályozás, meg kell állapítani, hogy a Bíróság nem rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy arra hasznos választ adjon.
47 Következésképpen e második kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A költségekről
48 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
A magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6‑i (EU) 2022/1854 tanácsi rendelet 6. cikkének (1) bekezdését és 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes, hogy valamely tagállam a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti időszak tekintetében az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében említett forrásokból villamos energiát előállító villamosenergia‑termelők által elért piaci bevételekre vonatkozóan felső határt állapít meg, amely az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt követelmények tiszteletben tartása mellett alacsonyabb, mint az e 6. cikk (1) bekezdésében előírt, az előállított villamos energia egy megawattórájára (MWh) vetített 180 eurós felső határ.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: bolgár.