<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-214/16</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62016CJ0214</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:914">EU:C:2017:914</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>11</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>11</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>2017.11. 29‑i ítélet – C‑214/16. sz. ügy</P><P>King</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (ötödik tanács)</P><P><DATE ISO="20171129">2017. november 29.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme</KEYWORD><KEYWORD>2003/88/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Munkaidő‑szervezés</KEYWORD><KEYWORD>7. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A ki nem vett éves szabadság megváltása a munkaviszony megszűnése esetén</KEYWORD><KEYWORD>Olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a munkavállalónak azelőtt kell kivennie az éves szabadságát, hogy meghatároznák az e szabadság idejére járó díjazást</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A C‑214/16. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Court of Appeal (England &amp; Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales] [polgári kollégium], Egyesült Királyság) a Bírósághoz <DATE ISO="20160418">2016. április 18‑án</DATE> érkezett, <DATE ISO="20160330">2016. március 30‑i</DATE> határozatával terjesztett elő a</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">Conley King</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">The Sash Window Workshop Ltd</HT>,</P><P><HT TYPE="BOLD">Richard Dollar</HT> között folyamatban lévő eljárásban,</P></DEFENDANTS></PARTIES><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),</P><P>tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, E. Levits (előadó), A. Borg Barthet, M. Berger és F. Biltgen bírák,</P><P>főtanácsnok: E. Tanchev,</P><P>hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20170329">2017. március 29‑i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>C. King képviseletében C. Gilroy‑Scott solicitor, valamint A. Dashwood QC és J. Williams barrister,</P></ITEM><ITEM><P>a The Sash Window Workshop Ltd és R. Dollar képviseletében M. Pilgerstorfer barrister, J. Potts solicitor megbízásából,</P></ITEM><ITEM><P>az Egyesült Királyság kormánya képviseletében S. Simmons, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Banner barrister,</P></ITEM><?PAGE NO="2"?><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és J. Tomkin, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20170608">2017. június 8‑i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Ítéletet</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, <DATE ISO="20031104">2003. november 4‑i</DATE> 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="299" PAGE.FIRST="9" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 299., 9. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.) 7. cikkének az értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>E kérelmet a Conley King, illetve korábbi munkáltatója, a The Sash Window Workshop Ltd és R. Dollar (a továbbiakban: Sash WW) között C. Kingnek az 1999 és 2012 közötti időszakra járó ki nem vett, fizetett éves szabadság pénzbeli megváltása iránti kérelme tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 132. sz. Egyezménye</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a fizetett éves szabadságról szóló, <DATE ISO="19700624">1970. június 24‑i</DATE> 132. sz. (módosított) Egyezménye (kihirdette: a 2000. évi LXVI. törvény) 9. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>A jelen Egyezmény 8. cikk 2. bekezdésében feltüntetett minimális megszakítás nélküli fizetett éves szabadságot legkésőbb a szabadságra való jogosultság keletkezésének évét követő egy éven belül ki kell venni, illetve ki kell adni, a fennmaradó részt pedig a jogosultság keletkezését követő év vége után legfeljebb 18 hónapon belül kell kivenni, illetve kiadni.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága nem szerepel az említett egyezményt ratifikáló harminchét állam között.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az uniós jog</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>A 2003/88 irányelv (6) preambulumbekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>Figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a munkaidő‑szervezésre […] vonatkozó elveit.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></P></CONSID></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>Ezen irányelv 1. cikke határozza meg az irányelv tárgyát és hatályát. E rendelkezés a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ez az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg a munkaidő megszervezése tekintetében.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Ezt az irányelvet kell alkalmazni:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>[…] az éves szabadság minimális időtartama […] esetében</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>Az említett irányelv 7. cikke a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Éves szabadság</P></TI></TITLE><PARAG IDENTIFIER="007.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét [helyesen: négy hét fizetett] éves szabadság illessen meg a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása [helyesen: és ennek megadása] feltételeinek megfelelően.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="007.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az éves szabadság [helyesen: A fizetett éves szabadság] minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott juttatással [helyesen: pénzbeli megváltással], a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></ALINEA></PARAG></GR.SEQ></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 17. cikkének előírása szerint a tagállamok eltérhetnek ezen irányelv bizonyos rendelkezéseitől. A 2003/88 irányelv 7. cikke vonatkozásában semmilyen eltérés nem megengedett.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az Egyesült Királyság joga</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>A 2003/88 irányelvet az Egyesült Királyság jogába a módosított Working Time Regulations 1998 (a munkaidőről szóló 1998. évi rendelet; a továbbiakban: 1998. évi rendelet) révén ültették át.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>Az 1998. évi rendelet 13. cikke állapítja meg a munkavállaló éves szabadsághoz való jogát. E cikk (1) bekezdése a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>[…] a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött évben négy hét éves szabadság illeti meg.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>E rendelet 13. cikkének (9) bekezdése így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>A munkavállalót a jelen cikk alapján megillető szabadságot részletekben is ki lehet venni, de:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>csak az abban az adott referenciaévben járó szabadság vehető ki, és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>pénzbeli megváltással csak akkor helyettesíthető, ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnt.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Az említett rendelet 16. cikke foglalkozik a munkavállaló éves szabadság idejére járó díjazáshoz való jogával. E cikk (1) bekezdése a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>A munkavállaló a 13. cikk alapján őt megillető bármely éves szabadság alapján térítésre jogosult, melynek összege a szabadság minden hete alapján egyheti munkabérnek felel meg.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>Ugyanezen rendelet 30. cikkének (1) bekezdése a következő jogot biztosítja a munkavállaló számára:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="030.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>A munkavállaló keresetet indíthat valamely Employment Tribunal [(munkaügyi bíróság)] előtt, amennyiben munkáltatója:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>megtagadta tőle az őt a következő rendelkezések alapján megillető jog gyakorlását:</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>[…] a 13. cikk (1) bekezdése […]</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST><P>[…] vagy</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>[…] a 16. cikk (1) bekezdése alapján neki járó összeget egészben vagy részben nem fizette ki.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><?PAGE NO="4"?><PARAG IDENTIFIER="030.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az Employment Tribunal [(munkaügyi bíróság)] csak akkor tárgyalhatja a jelen rendelet alapján benyújtott keresetet, ha e keresetet az alábbiak szerinti időpontban terjesztették elő:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az attól számított három hónapos időszak vége előtt, amikor a jog gyakorlását állítólag engedélyezni kellett volna (vagy az egy napot meghaladó pihenőidő vagy szabadság esetén attól, amikor annak megkezdését engedélyezni kellett volna), vagy adott esetben amikor a szabadság idejére járó díjazást folyósítani kellett volna;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a bíróság által észszerűnek ítélt további időszakon belül, amikor meggyőződött arról, hogy az említett három, illetve hat hónapos időszak vége előtt észszerűen nem kerülhetett sor a kereset benyújtására.</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>C. King <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>kizárólag jutalékon alapuló önálló vállalkozói szerződés<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> alapján <DATE ISO="19990601">1999. június 1</DATE>‑jétől egészen a nyugdíjba vonulásáig, azaz <DATE ISO="20121006">2012. október 6‑ig</DATE> dolgozott a Sash WW részére. E szerződés alapján C. King kizárólag jutalékban részesült. Az éves szabadság igénybevételekor nem kapott díjazást e szabadság idejére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>Munkaviszonyának megszűnésekor C. King a kivett, de ki nem fizetett, valamint a ki nem vett éves szabadságai pénzbeli megváltásának kifizetését követelte a munkáltatójától a munkaviszony egész időtartama, vagyis az <DATE ISO="19990601">1999. június 1.</DATE> és <DATE ISO="20121006">2012. október 6.</DATE> közötti időszak tekintetében. C. King önálló vállalkozói jogállására hivatkozva a Sash WW elutasította C. King követelését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>C. King keresetet terjesztett elő az illetékes Employment Tribunal (munkaügyi bíróság, Egyesült Királyság) előtt. E bíróság az éves szabadság három típusát különböztette meg egymástól, amelyek tekintetében nem vitatott, hogy azok egyikének idejére sem folyósítottak díjazást:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>fizetett szabadság megváltásának 1. típusa<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>, amely a munkaviszony megszűnésével érintett utolsó referenciaév (2012–2013) során megszerzett és ki nem vett szabadságnak felel meg;</P></ITEM><ITEM><P>a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>fizetett szabadság megváltásának 2. típusa<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/>, amely a C. King által 1999 és 2012 között ténylegesen kivett azon szabadságnak felel meg, amelynek idejére nem részesült díjazásban;</P></ITEM><ITEM><P>a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>fizetett szabadság megváltásának 3. típusa<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/>, amely a C. King munkaviszonyának egész időtartama alatt megszerzett, de ki nem vett, összesen 24,15 hét szabadságnak felel meg.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>Határozatában az Employment Tribunal (munkaügyi bíróság) úgy vélte, hogy C. Kinget a 2003/88 irányelv értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>munkavállalónak<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> kell minősíteni, valamint hogy C. King a fizetett éves szabadság követelt megváltásának mindhárom kategóriájára jogosult.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>A Sash WW fellebbezést terjesztett elő az Employment Tribunal (munkaügyi bíróság) ítéletével szemben az Employment Appeal Tribunal (munkaügyi fellebbviteli bíróság, Egyesült Királyság) előtt, amely e fellebbezésnek helyt adott, és visszautalta az ügyet az Employment Tribunal (munkaügyi bíróság) elé. E határozattal szemben C. King, illetve a Sash WW fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság, a Court of Appeal (England &amp; Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales] [polgári kollégium], Egyesült Királyság) előtt immár nem vitatott, hogy C. King a 2003/88 irányelv értelmében vett munkavállaló, valamint hogy őt megilleti a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>fizetett szabadság megváltásának 1. és 2. típusa<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>Ami a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>fizetett szabadság megváltásának 3. típusát<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> illeti, a Sash WW azt állítja, hogy az 1998. évi rendelet 13. cikke (9) bekezdésének a) pontja értelmében C. King nem volt jogosult új referenciaévre átvinni a ki nem vett éves szabadságot. Mivel C. King nem nyújtott be keresetet e rendelet 30. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, elesett az éves szabadságához való jogtól, hiszen a szóban forgó referenciaévek tekintetében ki nem vett, fizetett éves szabadság pénzbeli megváltására irányuló kérelem elévült.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>C. King ezzel szemben úgy véli, hogy mivel a fizetett éves szabadságát azért nem vette ki, mert azt a munkáltató nem fizette volna ki, az e szabadsággal kapcsolatos jogait – az 1998. évi rendelet 13. cikke (9) bekezdése a) pontjának sérelme nélkül – a következő referenciaévre, majd az azt követő évekre vitte át egészen a munkaviszonya megszűnéséig. C. King a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090120">2009. január 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Schultz‑Hoff és társai</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑350/06 és C‑520/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:18">EU:C:2009:18</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) hivatkozva azt állítja, hogy a ki nem vett, fizetett éves szabadság pénzbeli megváltásának kifizetéséhez való joga csak a munkaviszonya megszűnésével keletkezett, és következésképpen határidőn belül indította meg a keresetét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság – miután megállapította, hogy az Egyesült Királyság nem teszi lehetővé az éves szabadságnak az e szabadsággal érintett referencia‑időszakon túli átvitelét, továbbá nem feltétlenül biztosítja a 2003/88 irányelv 7. cikkének megsértésén alapuló hatékony jogorvoslatot – kétségét fejezi ki a vonatkozó uniós jognak az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését célzó értelmezése tekintetében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>E tekintetben rámutat különösen arra, hogy a díjazás kifizetésének munkáltató általi megtagadása miatt ki nem vett, fizetett éves szabadság átvitele eltérően értékelhető attól az esettől, amikor a munkavállaló betegség miatt nem veszi ki az éves szabadságot. Márpedig az alkalmazandó uniós jogi rendelkezéseket a Bíróság csupán ez utóbbi összefüggésben értelmezte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>E körülmények között a Court of Appeal (England &amp; Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales] [polgári kollégium]) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>1)</NO.P><TXT>Amennyiben jogvita merül fel a munkavállaló és a munkáltató között abban a kérdésben, hogy a munkavállaló jogosult‑e a 2003/88 irányelv 7. cikke szerinti fizetett éves szabadságra, összeegyeztethető‑e az uniós joggal és különösen a hatékony jogorvoslat elvével, hogy a munkavállalónak azelőtt kell kivennie a szabadságát, hogy meggyőződhetne arról, hogy jogosult‑e fizetett szabadságra?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Amennyiben a munkavállaló nem veszi ki a neki járó éves szabadságának egészét vagy egy részét abban a referenciaévben, amikor e jogait gyakorolnia kellene, ám azt kivette volna, ha a munkáltató nem tagadta volna meg tőle a szabadság idejére járó díjazást, hivatkozhat‑e a munkavállaló arra, hogy akadályoztatva van a fizetett szabadsághoz való jogának gyakorlásában, és így ezt a jogosultságot a következő évekre viszi át mindaddig, amíg lehetősége nem lesz azt gyakorolni?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Amennyiben ez a jogosultság átvihető a következő évekre, ez határozatlan időre lehetséges, vagy van egy korlátozott időszak az átvitt jogosultság gyakorlására, hasonlóan azon korlátozásokhoz, amelyek arra az esetre vonatkoznak, amikor a munkavállaló betegség miatt nem tudja gyakorolni az adott referenciaévben a szabadsághoz való jogát?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Az átviteli időszakra vonatkozó törvényi vagy szerződéses rendelkezés hiányában köteles‑e a bíróság ilyen esetben behatárolni az átviteli időszakot, hogy biztosítsa azt, hogy a [munkaidőre vonatkozó nemzeti jogszabályok] alkalmazása ne torzítsa a [2003/88 irányelv] 7. cikk[ének] célját?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>Amennyiben igen, összeegyeztethető‑e a [2003/88 irányelv] 7. cikk[é]ben biztosított joggal a jogosultságot megalapozó referenciaév végét követő tizennyolc hónapos időszak?<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="6"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemről</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>A főtanácsnok indítványának <DATE ISO="20170608">2017. június 8‑i</DATE> ismertetését követően C. King a Bíróság Hivatalához <DATE ISO="20170619">2017. június 19‑én</DATE> előterjesztett beadványával kérte, hogy a Bíróság rendelje el az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását. E kérelem alátámasztása érdekében C. King lényegében arra hivatkozott, hogy a főtanácsnok indítványa a C. Kingnek 2008‑ban tett állásajánlattal kapcsolatos félreértést tartalmaz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>E tekintetben ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 252. cikk második bekezdése értelmében a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. A Bíróságot nem köti sem ezen indítvány, sem pedig a főtanácsnok ezen indítvány alapjául szolgáló indokolása (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170622">2017. június 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Federatie Nederlandse Vakvereniging és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑126/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:489">EU:C:2017:489</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>Következésképpen az, ha az érdekelt fél nem ért egyet a főtanácsnok indítványával, bármilyen kérdéseket is vizsgáljon a főtanácsnok az indítványban, önmagában nem indokolhatja a szóbeli szakasz újbóli megnyitását (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150917">2015. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Mory és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑33/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:609">EU:C:2015:609</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>Mindezzel együtt a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>Ez a jelen esetben nincs így. A Bíróság ugyanis a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy a határozathozatalhoz szükséges valamennyi információval rendelkezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel nem kell elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az első kérdésről</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben jogvita merül fel a munkavállaló és a munkáltatója között abban a kérdésben, hogy a munkavállaló az említett 7. cikkel összhangban jogosult‑e fizetett éves szabadságra, akkor e rendelkezésekkel ellentétes az, ha a munkavállalónak azelőtt kell kivennie a szabadságát, hogy meggyőződhetne arról, hogy annak idejére jogosult‑e fizetett szabadságra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>E tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a 2003/88 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének szövegéből is kitűnik, amely rendelkezéstől ezen irányelv nem enged eltérést – minden munkavállalót megillet legalább négy hét fizetett éves szabadság. A fizetett éves szabadsághoz való ezen jog az uniós szociális jog különös jelentőségű és olyan alapelvének tekintendő, amelynek a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok általi végrehajtása kizárólag a magában a 2003/88 irányelvben kifejezetten rögzített korlátok között történhet (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160630">2016. június 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Sobczyszyn</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑178/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:502">EU:C:2016:502</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>Másodszor megjegyzendő, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jogot kifejezetten rögzíti a Charta 31. cikkének (2) bekezdése, amely esetében az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111122">2011. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>KHS</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑214/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:761">EU:C:2011:761</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>Harmadszor, a 2003/88 irányelv szövegéből, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy jóllehet a tagállamoknak kell meghatározniuk a fizetett éves szabadsághoz való jog gyakorlásának és érvényesítésének feltételeit, tartózkodniuk kell attól, hogy e jog keletkezését, amely közvetlenül ezen irányelvből következik, bármely feltételnek alávessék (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090120">2009. január 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Schultz‑Hoff és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑350/06 és C‑520/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:18">EU:C:2009:18</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>Negyedszer, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy a 2003/88 irányelv az éves szabadsághoz való jogot és a szabadságra járó bér kifizetéséhez való jogot egy egységes jog két alkotórészeként kezeli. Az e szabadság díjazására vonatkozó követelmény célja az, hogy a munkavállalót az említett szabadság idején olyan helyzetbe hozza, amely a munkabér tekintetében összehasonlítható a munkavégzéssel töltött időszakokkal (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140522">2014. május 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Lock</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑539/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:351">EU:C:2014:351</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>A fentiekből következően biztosítani kell a munkavállaló számára, hogy az éves szabadságának kivételekor részesülhessen a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján őt megillető díjazásban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>A fizetett éves szabadsághoz való jog célja ugyanis annak lehetővé tétele, hogy a munkavállaló pihenhessen, a kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas idő álljon a rendelkezésére (lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090120">2009. január 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Schultz‑Hoff és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑350/06 és C‑520/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:18">EU:C:2009:18</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160630">2016. június 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Sobczyszyn</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑178/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:502">EU:C:2016:502</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>Márpedig, amint arra az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutat, ha a munkavállaló az éves szabadságának ideje alatt olyan körülményekkel szembesül, amelyek az őt megillető díjazással kapcsolatos bizonytalanságot szülnek, akkor nincs abban a helyzetben, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikke alapján maradéktalanul, kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas időszakként használja fel e szabadságot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Ehhez hasonlóan az ilyen körülmények visszatarthatják a munkavállalót attól, hogy éves szabadságot vegyen ki. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a munkáltató minden olyan gyakorlata vagy mulasztása, amely visszatarthatja a munkavállalót az éves szabadság kivételétől, szintén összeegyeztethetetlen a fizetett éves szabadsághoz való jog céljával (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140522">2014. május 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Lock</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑539/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:351">EU:C:2014:351</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben az Egyesült Királyság írásbeli észrevételeiben felhozottakkal ellentétben a fizetett éves szabadsághoz való jog tiszteletben tartása nem tehető függővé az érintett munkavállalónak a szabadság igénybevételekor fennálló pénzügyi helyzetére vonatkozó ténybeli értékeléstől.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>Ami a munkavállaló számára biztosítandó, bíróság előtti jogorvoslati lehetőségeket illeti abban az esetben, amikor a 2003/88 irányelv szerinti fizetett éves szabadsághoz való jogának érvényesítése során jogvitája keletkezik a munkáltatóval, kétségtelen, hogy ezen irányelv semmilyen erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Ugyanakkor nem vitatott, hogy a tagállamoknak ebben az összefüggésben biztosítaniuk kell a Charta 47. cikkében szereplő hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160915">2016. szeptember 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Star Storage és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑439/14 és C‑488/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:688">EU:C:2016:688</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikke szerinti fizetett éves szabadsághoz való jogot az Egyesült Királyságban az 1998. évi rendelet két különálló cikkével hajtották végre, vagyis egyrészt e rendelet 13. cikkével, amely elismeri az éves szabadsághoz való jogot, és másrészt az említett rendelet 16. cikkével, amely megállapítja az e szabadság kifizetéséhez való jogot. Ugyanezen logikát követve az említett rendelet 30. cikkének (1) bekezdése két különálló, bíróság előtti jogorvoslati lehetőség igénybevételét biztosítja a munkavállaló számára, hiszen a bíróság előtt a munkavállaló vagy az említett 13. cikkből eredő, éves szabadsághoz való joga elismerésének munkáltató általi megtagadását vitathatja, vagy hivatkozhat arra, hogy a munkáltatója az említett 16. cikk ellenére nem fizette ki számára e szabadság egészét vagy egy részét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Ami az alapeljárást illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e rendelkezéseknek az Employment Appeal Tribunal (munkaügyi fellebbviteli bíróság) által elfogadott értelmezése azzal járna, hogy egyrészt a munkavállaló csak akkor hivatkozhatna az 1998. évi rendelet 13. cikke szerinti, éves szabadsághoz való jogának megsértésére, ha a munkáltatója egyáltalán nem engedi meg számára sem fizetett, sem fizetés nélküli szabadság kivételét, és másrészt e rendelet 16. cikke alapján mindössze a ténylegesen kivett szabadság kifizetését követelhetné.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>Márpedig az e területen rendelkezésre álló nemzeti jogorvoslati lehetőségek ilyen értelmezése azt eredményezné, hogy amennyiben a munkáltató kizárólag fizetés nélküli szabadságot biztosít a munkavállaló számára, akkor ez utóbbi nem hivatkozhatna magára a fizetett szabadsághoz való jogra a bíróság előtt. E célból először fizetés nélküli szabadságot kellene kivennie, és csak ezt követően terjeszthetné elő a kifizetés iránti keresetet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>Egy ilyen eredmény a jelen ítélet 36–40. pontjában ismertetett okokból összeegyeztethetetlen a 2003/88 irányelv 7. cikkével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>Ez még inkább igaz a C. Kinghez hasonló helyzetben lévő munkavállalókra, mivel a nemzeti jogorvoslati lehetőségeknek a jelen ítélet 43. pontja szerinti értelmezése lehetetlenné teszi e munkavállalók számára, hogy a munkaviszony megszűnésekor a 2003/88 irányelv 7. cikkének a ki nem vett, de őket megillető fizetett szabadság tekintetében való megsértésére hivatkozzanak az e cikk (2) bekezdése szerinti megváltásban való részesülés érdekében. Ezáltal az alapeljárás felpereséhez hasonló munkavállalókat megfosztanák a hatékony jogorvoslattól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkét, valamint a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot úgy kell értelmezni, hogy amennyiben jogvita merül fel a munkavállaló és a munkáltatója között abban a kérdésben, hogy a munkavállaló az említett 7. cikkel összhangban jogosult‑e fizetett éves szabadságra, akkor e rendelkezésekkel ellentétes az, ha a munkavállalónak azelőtt kell kivennie a szabadságát, hogy meggyőződhetne arról, hogy annak idejére jogosult‑e fizetett szabadságra.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A második, a harmadik, a negyedik és az ötödik kérdésről</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>Együttesen vizsgálandó második, harmadik, negyedik és ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétesek azok a nemzeti rendelkezések vagy gyakorlatok, amelyek értelmében a munkavállaló azért akadályoztatott az egymást követő több referencia‑időszak tekintetében igénybe nem vett, fizetett éves szabadsághoz való jogának a munkaviszonya megszűnéséig történő átvitelében, és adott esetben felhalmozásában, mert a munkáltató megtagadta e szabadság kifizetését.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>E tekintetben a feltett kérdések megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak korábban – különösen a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090120">2009. január 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Schultz‑Hoff és társai</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>C‑350/06 és C‑520/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:18">EU:C:2009:18</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) – már határoznia kellett az olyan munkavállalók fizetett éves szabadsághoz való jogával kapcsolatos kérdésekről, akik rajtuk kívül álló okokból, konkrétabban betegség miatt nem élhettek az említett szabadsághoz való jogukkal a munkaviszonyuk megszűnéséig.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>Márpedig a jelen esetben C. King rajta kívül álló okokból nem élt a nyugdíjba vonulásáig a fizetett éves szabadsághoz való jogával. E tekintetben pontosítani kell, hogy még ha az érintettnek a munkáltatójával fennálló szerződéses viszonya adott időpontjában lehetősége is volt arra, hogy eltérő, fizetett éves szabadsághoz való jogról rendelkező szerződést kössön, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett jelen kérdések megválaszolása szempontjából nincs jelentősége e körülménynek. A Bíróságnak e tekintetben ugyanis a mögöttes okoktól függetlenül, és aszerint kell vizsgálnia a munkaviszonyt, ahogyan az létrejött, majd egészen C. King nyugdíjba vonulásáig fennállt, anélkül hogy az utóbbi élhetett volna a fizetett éves szabadsághoz való jogával.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>Így emlékeztetni kell arra, hogy először is a 2003/88 irányelv nem teszi lehetővé a tagállamoknak a fizetett éves szabadsághoz való jog keletkezésének kizárását, sem pedig az e jog gyakorlásában akadályoztatott munkavállaló fizetett éves szabadsághoz való joga megszűnésének előírását a referencia‑időszak lejártakor és/vagy a nemzeti jogban megállapított átviteli időszak lejártakor (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090120">2009. január 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Schultz‑Hoff és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑350/06 és C‑520/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:18">EU:C:2009:18</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>Ráadásul a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az a munkavállaló, akinek a szándékától független okok miatt nem volt lehetősége arra, hogy a munkaviszony megszűnése előtt gyakorolja a fizetett éves szabadsághoz való jogát, a 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése alapján pénzbeli megváltásra jogosult. E megváltás összegét oly módon kell kiszámítani, hogy a munkavállaló olyan helyzetbe kerüljön, mintha az említett jogot a munkaviszonyának tartama alatt gyakorolta volna (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090120">2009. január 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Schultz‑Hoff és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑350/06 és C‑520/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:18">EU:C:2009:18</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>Másodszor, rá kell mutatni arra, hogy a Bíróságnak a 2003/88 irányelv 7. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlata alapjául szolgáló ügyekben az érintett munkavállalók betegség miatti távollét okán voltak akadályoztatva a fizetett éves szabadsághoz való joguk gyakorlásában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>Márpedig e sajátos összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy jóllehet az olyan munkavállaló, aki több egymást követő referencia‑időszakban [évben] munkaképtelen, jogosult korlátlanul felhalmozni az őt a munkahelyén a távolléte alatt megillető fizetett éves rendes szabadsághoz való jogot, az ilyen korlátlan felhalmozás nem felelne meg magának a fizetett éves szabadsághoz való jog céljának (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111122">2011. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>KHS</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑214/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:761">EU:C:2011:761</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>Ezért az egymást követő több referencia‑időszakon át munkaképtelen munkavállaló sajátos körülményei tekintetében a Bíróság kimondta, hogy figyelemmel a 2003/88 irányelv által nemcsak a munkavállalónak, hanem a munkáltatónak is biztosítani kívánt védelemre, mivel a munkáltatónak kezelnie kell a munkavállaló távollétével érintett időszakok túlzott mértékű felhalmozásának veszélyét, és ennek a munkaszervezéssel kapcsolatban okozott nehézségeit, ezen irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés vagy gyakorlat, amely tizenöt hónapos átviteli időszakra – amelynek lejártakor megszűnik a fizetett éves rendes szabadsághoz való jog – korlátozza a munkaképtelen munkavállaló több egymást követő referencia‑időszak alatti ilyen szabadságra való jog felhalmozását (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111122">2011. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>KHS</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑214/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:761">EU:C:2011:761</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>Ebből következően harmadszor azt kell megvizsgálni, hogy az alapügybeli jogvitában szóban forgó körülmények az előző pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>sajátos<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> körülményeknek minősülnek‑e, oly módon, hogy azok a munkavállaló betegség miatti, hosszabb ideig tartó távollétéhez hasonlóan igazolják a 2003/88 irányelv 7. cikkében, valamint a Charta 31. cikkének (2) bekezdésében<?PAGE NO="10"?> rögzített azon elvtől való eltérést, amely szerint a megszerzett, fizetett éves szabadsághoz való jog nem szűnhet meg a nemzeti jog által meghatározott referencia‑időszak és/vagy átviteli időszak lejártakor, ha a munkavállaló nem volt abban a helyzetben, hogy kivegye a szabadságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>E célból a következő elemeket kell figyelembe venni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Először is, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jogot nem lehet megszorítóan értelmezni (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100422">2010. április 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Zentralbetriebsrat der Landeskrankenhäuser Tirols</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑486/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:215">EU:C:2010:215</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ezért a munkaidő‑szervezésre vonatkozó, a 2003/88 irányelvvel létrehozott uniós rendszertől való valamennyi eltérést úgy kell értelmezni, hogy hatályuk az azon érdekek megóvásához feltétlenül szükségesre korlátozódjon, amelyek védelmét lehetővé teszik (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101014">2010. október 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Union syndicale Solidaires Isère</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑428/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:612">EU:C:2010:612</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>Márpedig az alapeljárásban szóban forgó körülmények között nem tűnik feltétlenül szükségesnek a munkáltató érdekeinek védelme, és következésképpen az nem olyan jellegű, hogy igazolja a munkavállaló fizetett éves szabadsághoz való jogától történő eltérést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>Rá kell ugyanis mutatni arra, hogy a C. Kinghez hasonló munkavállaló fizetett éves szabadsághoz való jogának értékelése nem olyan helyzethez kapcsolódik, ahol a munkáltató a munkavállaló távollétével szembesül, és ez a hosszabb ideig tartó betegszabadsághoz hasonlóan a munkaszervezéssel kapcsolatos nehézségeket eredményez. Ellenkezőleg, e munkáltató a munkavállalójának nyugdíjba vonulásáig előnyt kovácsolhatott abból, hogy ez utóbbi nem szakította meg fizetett éves szabadság kivételével a munkáltató számára végzett munkát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>Másodszor, az a körülmény, hogy a Sash WW tévedésből úgy vélte, hogy C. King nem volt jogosult fizetett éves szabadságra, még e vélelem bizonyítottsága esetén sem bír jelentőséggel. Ugyanis a munkáltatónak kell beszereznie az e téren fennálló kötelezettségeivel kapcsolatos információkat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben, amint az a jelen ítélet 34. pontjából kitűnik, a fizetett éves szabadsághoz való jog keletkezése nem köthető semmilyen feltételhez, mivel a 2003/88 irányelv közvetlenül biztosítja a munkavállaló számára az említett jogot. Ezért az alapügyet illetően nincs jelentősége annak, hogy C. King benyújtott‑e az évek során fizetett éves szabadság iránti kérelmet (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140612">2014. június 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Bollacke</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑118/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:1755">EU:C:2014:1755</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>A fentiekből az következik, hogy – ellentétben az olyan munkavállaló fizetett éves szabadsághoz való jogának felhalmozásával, aki betegség miatt akadályoztatott az említett szabadság igénybevételében – a munkáltató köteles viselni az azzal együtt járó következményeket, hogy nem biztosítja a munkavállaló számára a fizetett éves szabadsághoz való jog gyakorlását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>Harmadszor, ilyen körülmények között és a szabadság átvitelének az uniós jog követelményeivel összhangban történő korlátozásáról rendelkező nemzeti jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések hiányában (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111122">2011. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>KHS</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑214/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:761">EU:C:2011:761</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120503">2012. május 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Neidel</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑337/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:263">EU:C:2012:263</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a munkaidő‑szervezésre vonatkozó, az említett 2003/88 irányelvvel létrehozott uniós rendszer nem értelmezhető megszorítóan. E feltételek mellett ugyanis a munkavállaló által megszerzett, fizetett éves szabadsághoz való jog megszűnésének elismerése lényegében igazolná a munkáltató jogalap nélküli gazdagodását eredményező magatartást, és ezáltal gátolná az említett irányelv munkavállalók egészségvédelmére irányuló célkitűzésének a megvalósulását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek azok a nemzeti rendelkezések vagy gyakorlatok, amelyek értelmében a munkavállaló<?PAGE NO="11"?> azért akadályoztatott az egymást követő több referencia‑időszak tekintetében igénybe nem vett, fizetett éves szabadsághoz való jogának a munkaviszonya megszűnéséig történő átvitelében és adott esetben felhalmozásában, mert a munkáltató megtagadta e szabadság kifizetését.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, <DATE ISO="20031104">2003. november 4‑i</DATE> 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot úgy kell értelmezni, hogy amennyiben jogvita merül fel a munkavállaló és a munkáltatója között abban a kérdésben, hogy a munkavállaló az említett 7. cikkel összhangban jogosult‑e fizetett éves szabadságra, akkor e rendelkezésekkel ellentétes az, ha a munkavállalónak azelőtt kell kivennie a szabadságát, hogy meggyőződhetne arról, hogy annak idejére jogosult‑e fizetett szabadságra.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2003/88 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek azok a nemzeti rendelkezések vagy gyakorlatok, amelyek értelmében a munkavállaló azért akadályoztatott az egymást követő több referencia‑időszak tekintetében igénybe nem vett, fizetett éves szabadsághoz való jogának a munkaviszonya megszűnéséig történő átvitelében és adott esetben felhalmozásában, mert a munkáltató megtagadta e szabadság kifizetését.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>