Egységes szerkezetbe foglalt SZÖVEG: 31993R2847 — HU

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel a halászat és akvakultúra közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1992. december 20-i 3760/92/EGK tanácsi rendelet ( 4 ) 12. cikkének megfelelően a Tanácsnak közösségi ellenőrzési rendszert kell bevezetni;

mivel a közös halászati politika sikeréhez szükség van egy olyan hatékony ellenőrzési rendszer alkalmazására, amely a politika minden aspektusára kiterjed;

mivel e cél eléréséhez szükség van arra, hogy a rendelet tartalmazza a védelmi és erőforrás-gazdálkodási intézkedések, a strukturális és közös piacszervezéssel kapcsolatos intézkedések figyelemmel kísérésére vonatkozó szabályokat, valamint olyan rendelkezéseket, amelyek ezen intézkedések eredménytelenségével foglalkoznak, s amelyeket a teljes halászati ágazatban alkalmazni kell a termelőtől a fogyasztóig;

mivel ez a rendszer csak akkor érheti el a kívánt eredményt, ha az iparág elismeri annak indokoltságát;

mivel az ellenőrzés mindenekelőtt a tagállamok felelőssége; mivel a Bizottságnak szintén törekednie kell annak biztosítására, hogy a tagállamok méltányos módon megfigyeljék és megelőzzék a jogsértéseket; mivel ezért a Bizottságot el kell látni azokkal a pénzügyi, jogi és törvényhozási eszközökkel, amelyek e feladat lehető leghatékonyabb ellátásához szükségesek;

mivel a halászati tevékenységre vonatkozó egyes ellenőrzési intézkedések megállapításáról szóló, 1987. július 23-i 2241/87/EGK tanácsi rendelet ( 5 ) alkalmazása során szerzett tapasztalatok mutatták, hogy szükség van a halászati erőforrások védelmét szabályozó jogszabályok alkalmazásának fokozott ellenőrzésére;

mivel azoknak az intézkedéseknek a betartása, amelyek a halászati erőforrások védelmét és az azokkal való gazdálkodást szolgálják, fokozott felelősségérzetet kíván a halászati iparág minden szereplőjétől;

mivel a halászati erőforrásokkal való gazdálkodásra vonatkozó politikát – amely különösen a teljes kifogható mennyiségen, kvótákon és technikai intézkedéseken alapul –, ki kell egészíteni a halászati erőkifejtés ellenőrzésével, amely magába foglalja a halászati tevékenység és kapacitás figyelemmel követését;

mivel annak biztosítása érdekében, hogy az összes fogást és kirakodást felügyeljék, a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük valamennyi tengeren a közösségi hajók tevékenységét, valamint minden olyan ezzel kapcsolatos tevékenységet, amellyel igazolni lehet a közös halászati politikára vonatkozó szabályok végrehajtását;

mivel elsőrendű fontosságú az, hogy a tagállamok a halászati tevékenységek tengeren történő ellenőrzése során műveleti szinten együttműködjenek egymással annak érdekében, hogy az ellenőrzés hatékony és pénzügyileg igazolható legyen, különösen olyan műveletek ellenőrzése során, amelyet egy tagállam felségterületén vagy joghatóságán kívüli vizeken végeznek;

mivel a közös halászati politika végrehajtása intézkedéseket tesz szükségessé a közösségi vizeken tartózkodó, harmadik ország lobogója alatt hajózó hajók megfigyelésével kapcsolatban, különös tekintettel a mozgásukról és a hajón tartott fajokról való tájékoztatásra, a felségvizeken való békés áthaladás jogának, valamint a 200 mérföldes halászati övezeten belüli hajózás szabadságának a sérelme nélkül;

mivel azoknak a kísérleti projekteknek a végrehajtása, amelyek a tagállamok és a Bizottság együttműködése során a hajók bizonyos kategóriáira alkalmazandók, a Tanács számára lehetővé teszi, hogy – 1996. január 1-je előtt – döntést hozzon arról, hogy műholdas megfigyelési rendszert vagy egy alternatív rendszert kell-e bevezetni;

mivel az összes kifogható mennyiség meghatározásával megvalósuló halászati gazdálkodáshoz részletesen kell ismerni a kifogott mennyiség összetételét, és erre az ismeretre egyaránt szükség van a 3760/92/EGK rendeletben előírt egyéb eljárásokhoz is; mivel ez szükségessé teszi, hogy minden halászhajó parancsnoka hajónaplót vezessen;

mivel szükség van arra, hogy a kirakodás szerinti tagállam ellenőrizhesse a területén történő kirakodást, s e célból helyénvaló, hogy a más tagállamban bejegyzett halászhajók értesítsék a kirakodás szerinti tagállamot a területén tervezett kirakodásról;

mivel fontos a kirakodáskor tisztázni és megerősíteni a naplóban rögzített információkat; mivel e célból szükség van arra, hogy azok, akik részt vettek a kirakodásban és a kifogott mennyiség értékesítésében, nyilatkozatot tegyenek a kirakodott, az átrakodott, eladásra kínált vagy megvásárolt mennyiségről;

mivel abból a célból, hogy a hajónapló-vezetés vagy a kirakodási nyilatkozat kötelezettsége alól mentesülhessenek azok a kisméretű halászhajók, amelyek számára e kötelezettség teljesítése aránytalanul nagy terhet jelentene halászati kapacitásukhoz képest, szükséges, hogy minden tagállam mintavételezési terv bevezetésével figyelje meg e hajók tevékenységét;

mivel abból a célból, hogy biztosítsák a közösségi védelmi és kereskedelemi intézkedéseknek tiszteletben tartását, valamennyi, a Közösség területén kirakodott vagy Közösségbe behozott halászati terméket – az első eladási pontig – el kell látni egy olyan fuvarokmánnyal, amely azonosítja a termék eredetét;

mivel a fogáskorlátozásokat mind tagállami, mind közösségi szinten egyaránt ellenőrizni kell; mivel a tagállamok nyilvántartják a kirakodott mennyiségeket és arról számítógépes adatátvitellel értesítik a Bizottságot; mivel e kötelezettség alól mentességet szükséges nyújtani az olyan kis mennyiségű kirakodásnál, ahol a számítógépes adatátvitel aránytalanul nagy adminisztrációs és pénzügyi terhet jelentene a tagállamok hatóságainak;

mivel az összes felhasznált erőforrás védelmének és kezelésének biztosítása érdekében a hajónaplóra, a kirakodási és az értékesítési nyilatkozatra, valamint az átrakodott és a kifogott mennyiségek nyilvántartásával kapcsolatos információkra vonatkozó rendelkezéseket ki lehet terjeszteni azokra az állományokra is, amelyekre nem határoztak meg teljes kifogható mennyiségeket vagy kvótákat;

mivel a tagállamokat tájékoztatni kell a harmadik országok joghatósága alá tartozó vizeken vagy nemzetközi vizeken hajóik tevékenységének eredményéről; mivel ennek megfelelően e hajók parancsnokaira vonatkoznak a hajónaplóval, a kirakodási és az átrakodási nyilatkozatokkal kapcsolatos kötelezettségek; mivel a tagállamok által összegyűjtött információkat el kell küldeni a Bizottság részére;

mivel az adatgyűjtés és adatkezelés céljára olyan számítógépes adatbázist kell létrehozni, amely lehetővé teszi különösen az adatok keresztellenőrzését; mivel a Bizottságnak és a tagjainak hozzáférést kell biztosítani ezekhez az adatbázisokhoz, hogy számítógépes adatátvitel útján elvégezhessék az adatok igazolását;

mivel a halászfelszerelések használatára vonatkozó rendelkezések betartását nem lehet megfelelően biztosítani, ha különböző szembőségű hálókat tartanak a hajón, további ellenőrző intézkedések nélkül; mivel a halászat egyes sajátos formáira vonatkozóan helyénvaló lehet olyan különleges szabályok bevezetése, mint például az egyhálós szabály;

mivel szükséges, hogy amikor a tagállamra vonatkozó kvótát vagy magát a teljes kifogható mennyiséget merítik ki, akkor a halászatot bizottsági határozattal kell megtiltani;

mivel szükséges, hogy az a tagállam, amelynek orvosolni kell kvótáinak vagy a rá eső állomány vagy állománycsoport ki nem merítéséből származó hátrányát az adott halászat teljes kifogható mennyiség kimerítése miatt történő beszüntetésekor; mivel ezért egy kompenzációs rendszert kell létrehozni;

mivel olyan esetekben, amikor a halászhajókért felelősek nem tartják be ezt a rendeletet, további ellenőrző intézkedések szükségesek védelmi célokból;

mivel az elfogadott intézkedések hatékony irányításának biztosítása érdekében szükséges egy olyan nyilatkozati mechanizmus biztosítása, amely a 3760/92/EGK rendelet 8. cikkében megállapított irányítási céloknak és stratégiáknak megfelelően azoknak a tagállamoknak az esetében alkalmazandó, amelyek túlhalászással kimerítették kvótájukat;

mivel a közös halászati politika egyik fő célja a halászati kapacitásnak az elérhető erőforrásokhoz történő igazítása; mivel a 3760/92/EGK rendelet 11. cikke alapján a Tanács feladata a halászati erőkifejtés újrastruktúrálásával kapcsolatos célok és stratégiák megállapítása; mivel szükséges továbbá, hogy biztosítsák a közös piacszervezéssel kapcsolatos intézkedések betartását, különösen azok vonatkozásában, akiket ezen intézkedések érintenek; mivel ezért elengedhetetlen, hogy a közösségi szabályokban már meghatározott pénzügyi ellenőrzések mellett minden tagállam technikai ellenőrzést is végrehajtson, hogy meggyőződjenek a Tanács által elfogadott rendelkezések betartásáról;

mivel szükség van általános szabályok létrehozására, amelyek lehetővé teszik a Bizottság által kijelölt közösségi ellenőrök számára a közösségi szabályok egységes alkalmazásának biztosítását és a tagállamok illetékes hatóságai által végzett ellenőrzés vizsgálatát;

mivel a vizsgálatok tárgyszerűségének biztosítása érdekében fontos, hogy a közösségi ellenőrök – bizonyos feltételek mellett – előzetes értesítés nélkül és független módon cselekedhessenek azért, hogy vizsgálhassák a tagállamok illetékes hatóságai által tett ellenőrző intézkedéseket; mivel e tevékenység semmilyen körülmények között nem terjedhet ki magánszemélyek ellenőrzésére;

mivel a jogsértéssel szembeni fellépés tagállamonként eltérő lehet, s így a halászok úgy érzik, hogy igazságtalan eljárásban van részük; mivel néhány tagállamban a visszatartó erejű szankciók hiánya csökkentette az ellenőrzések hatékonyságát; és mivel ezen észrevételek fényében a tagállamoknak minden szükséges, nem diszkriminatív intézkedést meg kell hozniuk azért, hogy megelőzzék a szabálytalanságokat, és eljárjanak velük szemben, különösen szankciójegyzék létrehozatalával, amely megfosztja a jogsértőt a jogsértésből származó gazdasági előnytől;

mivel azokban az esetekben, amikor a kirakodás szerinti tagállam nem lép fel hatékonyan a jogsértéssel szemben, a lobogó szerinti tagállam nem tudja biztosítani a halászati erőforrások védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó szabályok betartását; mivel intézkedést kell hozni, hogy a jogtalan halfogást a kirakodás szerinti tagállam kvótájába beszámítsák, amennyiben ez a tagállam nem alkalmazott hatékony eljárást;

mivel a tagállamok kötelesek rendszeresen jelentést küldeni a Bizottságnak a saját ellenőrzési tevékenységükről, valamint a közösségi intézkedések megsértését követően tett intézkedéseikről;

mivel helyénvaló az e rendeletben megállapított egyes intézkedésekre vonatkozóan részletes végrehajtási szabályok előírása;

mivel biztosítani kell az e rendelet keretében gyűjtött adatok bizalmasságát;

mivel ez a rendelet nem befolyásolja azokat az ellenőrzésre vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyek a rendelet hatálya alá tartoznak, de túlmutatnak a rendeletben előírt minimum-követelményeken, amennyiben ezek a nemzeti rendelkezések összhangban vannak a közösségi joggal;

mivel a 2241/87/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, 5. cikkét kivéve, amelynek hatályban kell maradnia, amíg el nem fogadják az e rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében említett jegyzékeket;

mivel szükséges, hogy néhány cikk különös rendelkezéseinek végrehajtásához átmeneti időszakot állapítsanak meg azért, hogy a tagállamok illetékes hatóságai az új rendelet követelményeinek megfelelően létrehozhassák, és azokhoz igazíthassák saját eljárásaikat;

mivel néhány cikk rendelkezésének, ameddig azok a földközi-tengeri halászati műveleteket érintik, ahol a közös halászati politika még nem valósult meg teljes egészében, 1999. január 1-jén hatályba kell lépniük,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

(1) A közös halászati politika szabályai betartásának biztosítása érdekében, közösségi rendszer jön létre, amely különösen a következő intézkedések technikai megfigyelésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza:

továbbá bizonyos olyan rendelkezések, amelyek azoknak a szankcióknak a hatékonyságával kapcsolatosak, amelyeket a fent említett rendelkezések be nem tartása esetén kell alkalmazni.

(2) Ezért minden tagállam a közösségi szabályokkal összhangban megfelelő intézkedéseket fogad el a rendszer hatékony működésének biztosítása céljából. A tagállam elégséges eszközöket bocsát illetékes hatóságai rendelkezésére, hogy azok teljesíthessék az e rendeletben meghatározott vizsgálati és ellenőrzési feladataikat.

(3) A rendszert alkalmazni kell minden olyan halászati és ahhoz kapcsolódó tevékenységre, amelyet a tagállamok területén, valamint a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri vizeken végeznek, beleértve azt is, amelyet harmadik ország lobogója alatt hajózó, vagy harmadik országban bejegyzett hajók gyakorolnak, a felségvizeken való békés áthaladás jogának, valamint a 200 mérföldes halászati övezeten belüli hajózás szabadságának sérelme nélkül; szintén alkalmazni kell a rendszert azoknak a közösségi halászhajóknak a tevékenységére, amelyek tagsággal nem rendelkező országok vizein és a nyílt tengeren tevékenykednek, a halászati megállapodások külön rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyeket a Közösség és harmadik országok kötöttek, vagy amelyeket olyan nemzetközi egyezmények tartalmaznak, amelyeknek a Közösség is tagja.

(1) A hatályos jogszabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében valamennyi tagállam a területén és felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizeken végzi a halászati ágazatban végzett valamennyi tevékenység, különösen maga a halászat, valamint az átrakodás, kirakodás, értékesítés, szállítás és tárolás, továbbá a kirakodásra és eladásokra vonatkozó nyilvántartás megfigyelését, ellenőrzését és felügyeletét. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy a területükön és a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó tengervizeken gondoskodjanak a lehető leghatékonyabb ellenőrzésről sajátos helyzetük figyelembevételével.

(2) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy hajóinak tevékenysége a közösségi halászati övezeteken kívül megfelelő megfigyelésnek, illetve – amennyiben a Közösségnek vannak ilyen kötelezettségei – ellenőrzésnek és felügyeletnek legyen alávetve az ezekre a vizekre vonatkozó közösségi jogszabályok betartásának biztosítása érdekében.

(1) Minden tagállamnak létre kell hoznia műholdas hajómegfigyelési rendszert (a továbbiakban VMS-rendszer) a közösségi halászhajók nyomon követéséhez.

A VMS-rendszert legkésőbb 1998. június 30-ától alkalmazni kell a Közösség összes, a függélyek között 20 méternél, teljes hosszában 24 méternél hosszabb hajójára, amelyek az alábbi kategóriák valamelyikébe sorolhatók:

(2) A VMS-rendszert legkésőbb 2000. január 1-jétől ki kell terjeszteni a Közösség összes, a függélyek között 20 méternél, teljes hosszában 24 méternél hosszabb hajójára, függetlenül attól, hogy azok hol működnek. ►M7 ————— ◄

(3) A fenti (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit nem érintve, a VMS-rendszer nem vonatkozik az alábbi hajókra:

(4) Amennyiben egy tagállam kiterjeszti a VMS-rendszert a lobogója alatt hajózó és az (1)–(3) bekezdés hatálya alá nem tartozó hajókra, ezek a hajók az (1) és (2) bekezdés értelmében a VMS-rendszer alkalmazására kötelezett hajókkal azonos pénzügyi támogatásra jogosultak.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a VMS-rendszer alkalmazására kötelezett, a tagállam lobogója alatt hajózó közösségi halászhajókon felszereljék a műholdas célkövető eszközöket és biztosítsák azok teljes működőképességét. A műholdas megfigyelési rendszernek lehetővé kell tennie, hogy egy halászhajó műholdon keresztül egyidejűleg tartsa a kapcsolatot a lobogó szerint illetékes tagállammal és az érintett parti tagállammal, megküldje a földrajzi helyzetére vonatkozó, illetve adott esetben a 19b. cikkben említett tevékenységi jelentéseket. Vis maior esetében az információkat rádió útján – – a Közösség szabályai értelmében az ilyen információ vételére jogosult rádióállomáson keresztül –, vagy a 19c. cikkben meghatározott eszközökkel továbbítják.

(6) A VMS-rendszer alkalmazására kötelezett közösségi halászhajók parancsnokai kötelesek gondoskodni arról, hogy a műholdas megfigyelési rendszerek folyamatosan működőképesek legyenek, továbbá hogy a hajó közölje az (5) bekezdésben említett információkat. Az információtovábbítás az előírt napi frekvencián történik olyan módon, hogy a lobogó szerinti tagállam és/vagy a parti tagállam is hatékonyan nyomon követhesse a hajót.

(7) A tagállamok halászati felügyelő központokat (a továbbiakban: FMC) hoznak létre és működtetnek, amelyek feladata a halászati tevékenységek és erőkifejtések felügyelete. Az FMC létrehozásának határideje 1998. június 30.

A tagállamban létrehozott FMC figyelemmel kíséri a tagállam lobogója alatt hajózó hajókat, függetlenül attól, hogy azok milyen vizeken működnek, illetve mely kikötőben állomásoznak, valamint a Közösség más tagállamainak vagy harmadik országoknak a lobogója alatt hajózó és a VMS-rendszer alkalmazására kötelezett halászhajókat, amennyiben ez utóbbiak az adott tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken működnek.

(8) A halászhajó lobogója szerinti tagállam kijelöli az FMC működtetéséért felelős illetékes hatóságokat, és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítva legyenek az FMC működtetésének személyi feltételei és az automatikus adatfeldolgozáshoz és az elektronikus adatátvitelhez szükséges számítógépes hardverek és szoftverek. A tagállamok a rendszer meghibásodása esetére gondoskodnak megfelelő biztonsági és helyreállítási eljárásokról.

(9) A lobogó szerinti tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a VMS-rendszer alkalmazására kötelezett halászhajókról érkező adatokat legalább három évig számítógéppel olvasható formában megőrizzék.

A parti tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a VMS-rendszer alkalmazására kötelezett, másik tagállam vagy harmadik ország lobogója alatt hajózó halászhajókról érkező adatokat legalább három évig számítógéppel olvasható formában megőrizzék.

A Bizottság különleges kérelmére hozzáférhet ezekhez a számítógépes adatfájlokhoz. A 37. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

(10) Az e cikk végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban kell megállapítani.

A Bizottság a tagállam kérelme alapján és a 36. cikk rendelkezéseivel összhangban dönt a VMS-rendszer tekintetében alternatív rendszer alkalmazásának lehetőségéről. A döntés során a Bizottság figyelembe veszi a javasolt megfigyelési rendszer típusát, a halászhajó vagy halászhajók típusát, a halászati területet vagy területeket, a célfajokat és a halászat időtartamát. Az alternatív rendszernek legalább ugyanannyira hatékonynak kell lennie, mint amilyen a VMS-rendszer, és alkalmazása nem lehet diszkriminatív.

(1) A (2) cikkben meghatározott felügyeletet és ellenőrzést minden tagállam a saját maga által meghatározott ellenőrző rendszer segítségével végzi el.

A tagállamok a rájuk bízott feladatok ellátása során gondoskodnak a 2. cikkben említett rendelkezések és intézkedések betartásáról. Emellett a tagállamok úgy járnak el, hogy ne zavarják indokolatlanul a szabályos halászati tevékenységet. Arra is ügyelnek, hogy az ellenőrzendő körzet és hajók kiválasztásakor ne történjen diszkrimináció.

(2) Az ellenőrzött halászhajókért, helyiségekért vagy szállítójárművekért felelős személyek együttműködésükkel elősegítik az (1) bekezdés szerint végzett ellenőrzést.

A 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban – a tagállami hatáskörök sérelme nélkül – el kell fogadni az e cím alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, különös tekintettel az alábbiakra:

(1) Azoknak a közösségi halászhajóknak a parancsnokai, amelyek egy állományból vagy állománycsoportból halásznak, hajónaplót vezetnek tevékenységükről, amelyben különösen valamennyi kifogott és a hajón tartott faj mennyiségét, ezeknek a fogásoknak az időpontját és helyszínét (ICES statisztikai négyzet), valamint az alkalmazott felszerelést tüntetik fel.

(2) 2000. január 1-jétől a halászhajón tartott, 50 kg élősúlyt meghaladó mennyiséget rögzíteni kell a hajónaplóban, kivéve a Földközi-tenger térségét. ►M11 ►C1 A Földközi-tenger térségében folyó halászati műveletek esetében a (8) bekezdéssel összhangban elfogadott jegyzékben szereplő bármely fajból a halászhajón tartott, 15 kg élősúlyt meghaladó mennyiséget rögzíteni kell a hajónaplóban. ◄ ◄

Ugyanakkor a hosszú távon vándorló halfajok és a kis méretű, nyílttengeri fajok esetében minden, 50 kg élősúlyt meghaladó mennyiséget rögzíteni kell a hajónaplóban.

(3) A közösségi halászhajók parancsnokai az általuk vezetett hajónaplóba bejegyzik a tengeren kifogott mennyiséget, az ilyen fogás időpontját és helyét, valamint a (2) bekezdésben említett fajokat. Értékelési célból a visszaengedett mennyiséget is fel lehet jegyezni.

(4) A közösségi halászhajók parancsnokai mentesülnek az (1) és (3) bekezdés követelményei alól, ha a hajó teljes hossza kisebb, mint 10 méter.

(5) A Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel határozhat a (4) bekezdésben említett kivételen kívül más kivételekről is.

(6) A tagállamok szúrópróbaszerűen ellenőrzik a (4) és (5) bekezdés kötelezettségei alól kivételt képező halászhajók tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy ezek a hajók betartsák a hatályban levő közösségi szabályokat.

E célból minden tagállam létrehoz egy mintavételezési tervet, és átadja azt a Bizottságnak. Az elvégzett ellenőrzés eredményéről rendszeresen tájékoztatja a Bizottságot.

(7) A közösségi halászhajók parancsnokai az (1) és (3) bekezdésben előírt információkat számítógépen feldolgozható formában vagy papíron rögzítik.

(8) E cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 36. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni, különös tekintettel az alábbiakra:

(1) Egy közösségi halászhajó parancsnokának, aki igénybe szeretné venni egy másik, nem a lobogója szerinti tagállam kirakodási helyeinek valamelyikét, eleget kell tennie az illető tagállam által a 38. cikkel összhangban létrehozott, bármely kijelölt kikötői rendszer követelményeinek, illetve amennyiben az illető tagállam nem működtet ilyen rendszert, a kikötés időpontja előtt legalább négy órával tájékoztatnia kell az illető tagállam hatóságait a következőkről:

(2) Azzal az (1) bekezdésben említett hajóparancsnokkal szemben, aki elmulasztja megtenni ezt az értesítést, az illetékes hatóságok alkalmazhatják a megfelelő szankciókat.

(3) A Bizottság a 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a közösségi halászhajók bizonyos kategóriáit korlátozott és megújítható időtartamra mentesítheti az (1) bekezdés kötelezettségei alól, vagy pedig más értesítési időtartamot írhat elő számukra, figyelembe véve többek között a halászterületek, a kirakodóhelyek és azon kikötők közötti távolságot, ahol a kérdéses hajókat bejegyezték vagy jegyzékbe vették.

(1) Minden közösségi halászhajónak, amelynek teljes hossza 10 méter vagy annál nagyobb, parancsnoka vagy annak képviselője minden út után a kirakodást követő 48 órán belül benyújt egy nyilatkozatot annak a tagállamnak az illetékes hatóságai részére, ahol a kirakodás megtörténik. A parancsnok felelős a nyilatkozat pontosságáért, amely tartalmazza legalább a 6. cikk (2) bekezdésében leírt valamennyi kirakodott faj mennyiségét és azt a területet, ahol azokat kifogták.

(2) A Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel határozhat az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség kiterjesztéséről olyan hajókra vonatkozóan is, amelyeknek a teljes hossza kisebb, mint 10 méter. Továbbá a Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel határozhat, hogy az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség alól mentesíti az olyan különleges halászati tevékenységet folytató hajóknak bizonyos kategóriáit, amelyeknek a teljes hossza 10 méter, vagy annál több.

(3) Minden tagállam szúrópróbaszerűen ellenőrzi azoknak a halászhajóknak a tevékenységét, amelyek az (1) bekezdésben meghatározottak szerint mentesülnek a kötelezettségek alól annak biztosítására, hogy ezek a hajók is betartsák a hatályban levő közösségi szabályokat.

E célból minden tagállam létrehoz egy mintavételezési tervet, és átadja azt a Bizottságnak. Az elvégzett ellenőrzés eredményéről rendszeresen tájékoztatja a Bizottságot.

(4) E cikk végrehajtására vonatkozóan a 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadnak el.

(1) A tagállamok engedélyével bíró, az adott tagállam területén kirakodott halászati termékek első forgalomba hozataláért felelős árverési központok vagy egyéb szervek vagy személyek átadják – az első forgalomba hozatal alkalmával – az értékesítési bizonylatot azon tagállam illetékes hatóságainak, amelynek területén az első forgalomba hozatal megtörtént. Az e cikkben említett valamennyi szükséges információt tartalmazó értékesítési bizonylatok benyújtása a tagállamok engedélyével bíró árverési központok vagy egyéb szervek, illetve személyek felelőssége.

(2) Amennyiben a tagállamban kirakodott halászati termékek első forgalomba hozatala nem az (1) bekezdésben említett módon történik, a kirakodott termékeket nem veszik át, amíg a tagállamok illetékes hatóságainak vagy egyéb meghatalmazott szerveinek nem nyújtják be az alábbi dokumentumok egyikét:

Az e cikkben említett, valamennyi szükséges információt tartalmazó értékesítési bizonylatok benyújtása a vevő feladata.

Az e cikkben említett, valamennyi szükséges információt tartalmazó átvételi nyilatkozat benyújtása e nyilatkozat birtokosának a feladata.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett értékesítési bizonylatok legalább az alábbi információkat tartalmazzák:

(4) Az értékesítési bizonylatokat oly módon nyújtják be a hal első forgalomba hozatalának megfigyeléséért felelős illetékes hatóságoknak, hogy azok tartalmazzák az alábbi információkat:

(4a) Amennyiben az értékesítési bizonylat nem felel meg a számlának vagy az azt helyettesítő bizonylatnak – amint azt a 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv ( 6 ) 22. cikkének (3) bekezdése említi –, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak érdekében, hogy a vevőnek az áru szállításáért leszámlázott ár adót nem tartalmazó összege egyezzen meg a számlán feltüntetett összeggel.

(4b) A (2) bekezdésben említett, a kirakodott halászati termékek tulajdonosai vagy képviselőik által kiállított átvételi nyilatkozatoknak legalább az alábbi információkat kell tartalmazniuk:

(4c) Amennyiben a kirakodott halászati termékeket egy későbbi időpontban kívánják értékesíteni, és amennyiben az ilyen termékeket szerződésben meghatározott áron vagy meghatározott időszakra rögzített áron kell elhelyezni a piacon, a tagállamok megfelelő vizsgálatokkal ellenőrzik a (2) bekezdésben említett átvételi nyilatkozatokban és értékesítési bizonylatokban közölt információk pontosságát.

(5) A műveletek végzésének területe szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően illetékes hatóságának vagy egyéb általa felhatalmazott szervnek be kell nyújtani az értékesítési bizonylatokat, az átvételi nyilatkozatokat és a fuvarokmányok egy példányát az első forgalomba hozatalt vagy a kirakodást követő 48 órán belül. A tagállam kérelme alapján a Bizottság a 36. cikkben meghatározott eljárásnakmegfelelően sajátos helyzetekben engedélyezheti a fent említett szabályoktól való eltérést.

Amennyiben a kirakodás szerinti tagállamtól eltérő tagállam területére szállítják a termékeket, a szállító köteles 48 órán belül továbbítani a fuvarokmányok egy példányát azon tagállam illetékes hatóságainak, amelynek területén a bejelentés értelmében sor kerül a termékek első forgalomba hozatalára. Az első forgalomba hozatal szerinti tagállam további információkat igényelhet erről az áru kirakodása szerinti tagállamtól.

(6) Az illetékes hatóságok megőrzik az értékesítési bizonylat egy másolatát az illetékes hatóságoknak továbbított információ bejegyzésének évét követő évtől számított egy éves időtartamig.

Amennyiben a halászati termékek első forgalomba hozatalára nem a kirakodás szerinti tagállamban kerül sor, az első forgalomba hozatal felügyeletéért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy az érintett termékek kirakodásának felügyeletéért felelős tagállamnak a lehető legrövidebb időn belül benyújtsák az értékesítési bizonylat egy példányát.

(7) A Bizottság, a 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, azokat a halászati termékeket, amelyeket a 10 méternél kisebb teljes hosszúságú közösségi halászhajók egyes kategóriáiról rakodtak ki, mentesítheti a tagállam illetékes hatóságait vagy egyéb felhatalmazott szerveit az értékesítési bizonylat benyújtásának kötelezettsége alól ►M7 vagy a kirakodott halászati termékek fajtánként 50 kg élősúlyt meg nem haladó mennyiségeinél ◄ .

Ezt a mentességet csak olyan esetben lehet nyújtani, ha az adott tagállam elfogadható megfigyelési rendszert vezetett be.

(8) Az a vevő, aki olyan terméket vesz, amely ezután nem kerül piacra, hanem kizárólag magánfogyasztásra használnak, mentesül a (2) bekezdés kötelezettségei alól.

(9) A 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadnak el e cikk végrehajtására vonatkozóan.

(1) Egy tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizeken kettő vagy több halászhajó közös tevékenységével járó átrakodási és halászati műveleteket, valamint a tagállam kikötőiben végzett átrakodási tevékenységet e tagállam engedélyezheti. Az érintett hajók parancsnokai tiszteletben tartják a (2) bekezdéssel összhangban megfogalmazott eljárásokat, különös tekintettel az alábbiakra:

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közösségi halászhajók páros vontatási tevékenységeire.

(2) E cikk alkalmazásának részletes szabályait a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban, az érintett tagállamok megjegyzéseinek figyelembevételével kell meghatározni.

Ha az átrakodásra vagy a kirakodásra a fogást követő 15 napon túl kerül sor, akkor a 8. és a 11. cikkben kért információkat legkésőbb a fogást követő 15. napon nyújtják be annak a tagállamnak az illetékes hatóságaihoz, amelynek a lobogója alatt a hajó hajózik vagy amelyben a hajót bejegyezték.

(1) Valamennyi olyan halászati termékhez, amelyet a Közösségben rakodtak ki vagy a Közösség területére hoztak be feldolgozatlan állapotban vagy a hajón történő feldolgozás után úgy, hogy nem nyújtottak be a 9. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban kiállított értékesítési bizonylatot vagy átvé telinyilatkozatot, és a terméket a kirakodás vagy behozatal helyétől eltérő kikötőbe szállították át, a termékek első forgalomba hozatalának időpontjáig csatolni kell egy, a szállító által kiállított dokumentumot. Az e cikkben előírt összes információt tartalmazó fuvarokmány benyújtása a szállító felelőssége.

(3) Minden szállító gondoskodik arról, hogy az (1) bekezdésben említett okmány legalább a (2) bekezdésben kért összes információt tartalmazza.

(4) A szállító mentesül az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség alól, ha az alábbi feltételek egyike teljesül:

(5) A tagállam illetékes hatóságai mentességet nyújthatnak az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség alól, ha a halmennyiséget a zárt kikötői területen belül, vagy a kirakodási ponttól 20 kilométernél nem messzebb szállítják.

(5a) Amennyiben a 9. cikkel összhangban eladottként bejelentett halászati termékeket a kirakodás vagy behozatal helyétől eltérő helyre szállítják, a szállítóknak minden esetben okirattal kell igazolniuk, hogy értékesítési ügylet történt.

(6) Valamennyi tagállam saját területén mintavétel alapján ellenőrzést végez annak érdekében, hogy meggyőződjék az e cikkben meghatározott kötelezettségek tiszteletben tartásáról. Az ilyen ellenőrzések gyakoriságának meghatározásánál figyelembe lehet venni az előző szakaszokban elvégzett ellenőrzések gyakoriságát.

(7) A tagállamok összehangolják ellenőrző tevékenységüket a lehető leghatékonyabb és leggazdaságosabb ellenőrzés biztosításának érdekében. E célból a tagállamok különösen azoknak az áruknak a mozgását ellenőrzik, amelyek felhívták magukra a figyelmet azzal, hogy esetlegesen a közösségi szabályozással ellentétes tevékenységek eredményei.

(7a) E cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 36. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 8., 9. és 10. cikkben említett, tagállamban történt minden kirakodást nyilvántartsanak. E célból a tagállamok elrendelhetik, hogy az első forgalomba hozatal nyilvános árverési központban való értékesítéssel történjen.

(2) Amennyiben a kirakodott fogás értékesítése első ízben nem nyilvános árverés útján történik a 9. cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerint, akkor a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az érintett mennyiségről értesítsék a nyilvános árverési központokat vagy a tagállamok által felhatalmazott más szerveket.

(3) Azok az adatok, amelyek bizonyos hajókategóriák általi kirakodásra vonatkoznak, és amelyekre érvényesek a 7. és 8. cikkben említett kivételek, illetve az olyan kikötőben történt kirakodásra vonatkozó adatok, amely nem rendelkezik a szükséges fejlett adminisztrációs struktúrával a kirakodások nyilvántartására, a tagállamnak e rendelet hatálybalépését követő 12 hónapon belül a Bizottsághoz intézett kérelmére mentesülhetnek az ilyen adatok kezelésére vonatkozó követelmények alól. Mentességet akkor lehet nyújtani, ha a kért adatok bejegyzése a teljes kirakodott mennyiséghez viszonyítva aránytalanul nagy nehézséget jelentene a nemzeti hatóságoknak, és ha a különböző kirakodott fajokat helyben értékesítik. Minden tagállam elkészíti a mentességre jogosult kikötőknek és hajóknak a jegyzékét, és közli azt a Bizottsággal.

(4) Az a tagállam, amely a (3) bekezdésben említett mentességet igénybe veszi, elkészít egy mintavételezési tervet annak érdekében, hogy értékelje az adott kirakodott mennyiségek mértékét a mentességre jogosult kikötőkben. A Bizottság jóváhagyja ezt a tervet a mentesség alkalmazása előtt. A tagállam rendszeresen közli a Bizottsággal az értékelések eredményeit.

(1) Minden hónap 15. napja előtt minden tagállam számítógépes úton értesíti a Bizottságot az előző hónap során kirakodott, teljes kifogható mennyiség vagy kvóta hatálya alá eső állomány vagy állománycsoport mennyiségéről, valamint bármely, a 11. és 12. cikk alapján kapott információról.

A Bizottságnak küldött értesítés megjelöli a fogás helyszínét a 6. és 8. cikkben meghatározottak szerint, valamint az érintett halászhajók honosságát.

Minden tagállam közli a Bizottsággal a kvóta előre jelezhető kimerítését és annak várható időpontját azoknak a fajoknak a vonatkozásában, amelyekről a tagállam lobogója alatt hajózó vagy ott bejegyzett halászhajók általi fogásmennyiség alapján feltételezhető, hogy az adott tagállam a kvóta, a forráselosztás vagy a számára elérhető fogásrész 70 %-át kimerítette.

Abban az esetben, amikor teljes kifogható mennyiség vagy kvóta hatálya alá eső állomány vagy állománycsoport kifogott mennyisége elérheti a teljes kifogható mennyiség vagy a kvóta szintjét, a tagállamok a Bizottságnak, annak kérésére, az e bekezdésben meghatározottnál részletesebben vagy gyakrabban nyújthatnak információkat.

(2) A Bizottság e cikknek megfelelően a kapott értesítéseket a tagállamok számára számítógépen hozzáférhető módon tárolja.

(3) Ha a Bizottság megállapítja, hogy a tagállam nem tartotta be az (1) bekezdésben előírt, a havi fogások adatainak átadására vonatkozó határidőt, akkor saját maga kijelölheti azt az időpontot, amikor az adott tagállam kvótáját, forráselosztását vagy a számára elérhető fogásrészt 70 %-ig kimerítettnek kell tekinteni az olyan kvóta vagy más mennyiségi korlátozás alá eső állomány vagy állománycsoport fogásai vonatkozásában, amelyeket az adott tagország lobogója alatt hajózó vagy ott bejegyzett halászhajók fogtak ki; valamint azt a becsült időpontot is megjelölheti, amikor a kvótát, forráselosztást vagy a tagállam számára elérhető fogásrészt kimerítettnek kell tekinteni.

(4) Valamennyi tagállam számítógépes adatátvitellel értesíti a Bizottságot minden naptári negyedév első hónapjának vége előtt arról az (1) bekezdésben említett állománymennyiségtől eltérő állománymennyiségről, amelyet a megelőző negyedévben rakodtak ki.

(1) A 15. cikk sérelme nélkül a tagállamok – az érdekelt tagállam kérelmére – adatot szolgáltatnak a joghatóságuk alá tartozó vizek kikötőiben kirakodott, értékesítésre felajánlott vagy átrakodott halászati termékekről, amely tevékenységet a tagállam lobogója alatt hajózó vagy ott bejegyzett halászhajók végeztek a tagállamnak kiosztott kvóta hatálya alá tartozó állományok vagy állománycsoportok alapján.

Ez az információ tartalmazza az érintett hajó nevét és külső azonosítóját, az e hajóról kirakodott, értékesítésre felajánlott vagy átrakodott hal mennyiségét állományok vagy állománycsoportok alapján, valamint a kirakodás, első értékesítésre való felajánlás vagy átrakodás időpontját és helyét. Ezeket az információkat az érdekelt tagállam kérésétől számított négy munkanapon belül, vagy pedig egy hosszabb időtartamon belül adják át, amelyet az adott tagállam vagy a kirakodás szerinti tagállam határozhat meg.

(2) Az a tagállam, ahol a kirakodás, az első értékesítésre való felajánlás vagy az átrakodás megtörtént, átadja a Bizottságnak annak kérésére ezt az információt a bejegyzés szerinti tagállam egyidejű értesítésével.

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy figyelemmel kísérhessék azoknak a hajóiknak a fogásait a fajok tekintetében, amely hajók harmadik ország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri vizeken vagy a nyílt tengeren tevékenykednek, valamint hogy biztosítsák e fogások átrakodásának és kirakodásának ellenőrzését és nyilvántartását.

(2) Az ellenőrző és vizsgálati intézkedések biztosítják, hogy a hajótulajdonosok és/vagy -parancsnokok betartsák az alábbi kötelezettségeket:

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit a Közösség és bizonyos harmadik országok közötti halászati megállapodásokban előírt rendelkezések és olyan nemzetközi egyezmények sérelme nélkül kell alkalmazni, amelynek a Közösség tagja.

(1) Minden tagállam számítógépes adatátvitellel közli a Bizottsággal minden naptári negyedév első hónapjának vége előtt a 17. cikkben említett vizeken a megelőző negyedévben kifogott és kirakodott mennyiségeket, valamint a 17. cikk (2) bekezdése szerint kapott információkat.

(2) A harmadik országban történt fogásokra vonatkozó, az (1) bekezdés szerint közölt információt a harmadik ország és az állomány szerint bontják az adott halászati tevékenységre megállapított legkisebb statisztikai övezet tekintetében.

A nyílt tengeri fogásokat a fogás helyére vonatkozó nemzetközi egyezményben meghatározott legkisebb statisztikai övezet tekintetében, valamint a fajok és fajcsoportok szerint az érintett halászati tevékenység teljes állományának tekintetében jelentik.

(3) A Bizottság minden év október 1-je előtt a tagállamok rendelkezésére bocsátja az e cikk alapján kapott információkat.

(4) E cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(1) A 3., 6., 8., 9., 10., 14. és 17. cikkben meghatározott kötelezettségek betartása érdekében minden tagállam létrehoz egy érvényesítési rendszert, amely különösen az e kötelezettségek alapján gyűjtött adatok keresztellenőrzését és vizsgálatát foglalja magába.

(2) E vizsgálatok elősegítése érdekében minden tagállam létrehoz egy számítógépes adatbázist, amelybe az (1) bekezdésben említett adatokat bejegyzik.

A tagállamok létrehozhatnak decentralizált adatbázisokat, amennyiben azokat, valamint az adatok gyűjtésével és bejegyzésével kapcsolatos eljárásokat állapítanak meg annak érdekében, hogy azok a tagállam területén belül mindenhol összeegyeztethetőek legyenek egymással.

(3) Valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett információk a lehető legrövidebb időn belül bekerüljenek az adatbázisba.

A 3760/92/EGK rendelet ( 7 ) 8. cikke értelmében a szabályozott erőforrásokra vonatkozó és a hajónaplóban rögzített információk, a kirakodási nyilatkozat, az értékesítési bizonylat és az átvételi nyilatkozat az illetékes hatóságok általi átvételétől számított 15 munkanapon belül bekerül a (2) bekezdésben említett adatbázisba. Amennyiben a kvóta több mint 85 %-át lehalászták, ez az időtartam nem lehet több öt munkanapnál.

(5) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az adatok összegyűjtésének, hitelesítésének és kereszthivatkozással való ellátásának elősegítésére. A Bizottság különleges kérelemre távoli hozzáféréssel rendelkezik a lényeges információkat tartalmazó, két példányban meglévő számítógépes adatállományokhoz.

(6) A 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadnak el e cikk végrehajtására vonatkozóan.

(1) E cím alkalmazásában „az érintett halászterületek” azokat az ICES-területeket és CECAF-körzeteket jelentik, amelyekre a közösségi előírások értelmében halászati korlátozási rendszerek vonatkoznak.

(1a) A 19e., 19f., 19g., 19h. és 19i. cikket a Közösségnek azokra a hajóira kell alkalmazni, amelyek számára – a Balti-tengeren folyó halászati erőkifejtés irányítására vonatkozó rendelkezések bevezetéséről szóló, 1997. április 24-i 779/97/EK tanácsi rendelet* 2. cikkével összhangban – a tagállamok az e rendelet mellékletében felsorolt halászati területeken engedélyezték a halászati tevékenységet. ( 8 )

(2) A közösségi halászhajók nem folytathatnak halászati tevékenységet az érintett halászterületeken, ha a hajó részére ezt a lobogó szerinti állam megfelelő módon nem engedélyezi.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül, a 19b. és 19c. cikket kizárólag a tengerfenéken élő fajokra irányuló halászati tevékenységre jogosult közösségi halászhajókra kell alkalmazni.

(1) A közösségi halászhajók parancsnokai „tevékenységi jelentés” formájában közlik az alábbi információkat:

(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül, a területhatárokon átnyúló halászatot folytató hajók, amelyek 24 órán belül egynél több alkalommal haladnak át a területeket elválasztó határvonalon – amennyiben a határvonal mindkét oldalán az attól számított ötmérföldnyi távolságon belül maradnak – megküldik a 24 órán belüli első belépés és utolsó kilépés időpontját.

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a lobogójuk alatt hajózó halászhajók parancsnokai vagy képviselőik eleget tegyenek jelentési kötelezettségüknek.

(4) Ennek a cikknek a végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(1) A közösségi halászhajók parancsnokai vagy képviselőik telex, ►M5 VMS útján, ◄ fax, a címzett által megfelelő módon rögzített telefonüzenet vagy a Közösségnek az ilyen jelentések átvételére vonatkozó szabályai értelmében hitelesített rádióállomáson keresztül, illetve a 36. cikkben említett eljárással összhangban elfogadott egyéb módszerrel a 19b. cikkben említett információkat egyidejűleg közlik az alábbiakkal:

Az ilyen információt a belépés és kilépés előtt azonnal közölni kell. Vis maior esetén a hajó nevében egy másik halászhajó is továbbíthatja az üzenetet.

(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül, ahol a közösségi halászhajók parancsnokai:

(3) A Közösség jogszabályai értelmében elfogadott valós idejű automatikus rendszerek azonban az (1) bekezdésben elfogadott közlési módszernek minősülnek.

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy számítógéppel beolvasható formában rögzítsék a 19b. és 19c. cikknek megfelelően kapott „tevékenységi jelentéseket”.

(1) A közösségi halászhajók parancsnokai a hajónaplókban rögzítik és elszámolják az adott területen eltöltött időt az alábbiak szerint:

(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül, a területhatárokon átnyúló halászatot folytató közösségi halászhajók parancsnokai – a 19b. cikkben meghatározottak szerint – kötelesek rögzíteni az első belépés és az utolsó kilépés napját és időpontját.

(3) A tengerfenéken élő fajokra irányuló halászati tevékenységet végző közösségi hajók parancsnokai rögzítik a hajónaplókban a 19b. cikk alapján szükséges információkat.

(4) A hajónapló vezetésének kötelezettsége alól mentesített hajók esetében a lobogó szerinti tagállamok mintavétel alapján végzett ellenőrzésekkel becsülik meg a halászterületen a halászati erőkifejtés összmértékét.

(5) E cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 36. cikkben elfogadott eljárással összhangban kell elfogadni.

(1) A lobogó szerinti tagállam olyan módon tölti ki a lajstromot vagy lajstromokat, amelyeket a közösségi halászhajó-nyilvántartásról szóló, 1994. január 19-i 109/94/EK bizottsági rendelettel ( 9 ) összhangban hozott létre, hogy abban, illetve azokban szerepeljenek a névvel ellátott hajóknak a 685/95/EK rendelet 2. cikkében említett jegyzékeiben szereplő adatok ►M6 és a 779/97/EK rendelet 2. cikke ◄ .

(2) A lobogó szerinti tagállam számítógépes formában, lehetőség szerint elektronikus levél útján, a 109/94/EK rendeletben meghatározott eljárással összhangban továbbítja az (1) bekezdésben említett adatokat.

(3) A Bizottság a 109/94/EK rendeletben meghatározott eljárások alapján gondoskodik arról, hogy az ellenőrzésért felelős tagállamok rendelkezzenek a felségvizeikhez hozzáféréssel rendelkező hajók azonosításához szükséges információkkal.

Valamennyi tagállam feljegyzi a lobogója alatt hajózó hajók által az érintett halászterületeken folytatott halászati erőkifejtést a hajónaplóban található, illetve a 19e. cikk (4) bekezdése szerint összegyűjtött, rendelkezésre álló információ alapján.

Valamennyi tagállam minden érintett halászterületen, mindenre kiterjedően felméri a lobogója alatt hajózó olyan hajók által folytatott halászati erőkifejtést, amelyek teljes hossza legfeljebb 15 méter, valamint az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról szóló, 2003. november 4-i 1954/2003/EK tanácsi rendelet ( 10 ) 6. cikkében említett területen az olyan hajók halászati erőkifejtést, amelyek teljes hossza legfeljebb 10 méter.

Minden tagállam számítógépes eszközökkel – a 109/94/EK rendeletben meghatározott eljárásokkal összhangban – közli a Bizottsággal a halászati erőfeszítések összesített adatait az alábbiak szerint:

Valamennyi tagállam késedelem nélkül értesíti a többi tagállamot a lobogója alatt hajózó azon hajók azonosító adatairól, amelyeknek felfüggesztették vagy visszavonták az engedélyét a 1954/2003/EK tanácsi rendelet 3. és 6. cikkében említett egy vagy több halászati területre vonatkozóan.

A 19b., 19c. és 19e. cikkben meghatározott kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében minden tagállam keresztellenőrzi és vizsgálja az ezekből a kötelezettségekből keletkező adatokat.

(1) Valamely közösségi halászhajón tartott valamennyi fogásnak meg kell felelnie a halászati erőforrások megőrzése érdekében bizonyos technikai intézkedések megállapításáról szóló, 1986. október 7-i 3094/86/EGK tanácsi rendeletben ( 11 ) meghatározott, a hajón szállított hálóra érvényes fajösszetételnek.

A hajón lévő használaton kívüli hálókat úgy kell elhelyezni, hogy azokat ne lehessen könnyen használatba venni, a következő feltételeknek megfelelően:

(2) Amennyiben valamely közösségi halászhajón tartott fogást ugyanazon út során eltérő szembőségű hálókkal fogták ki, akkor a fajösszetételt a minden egyes, eltérő körülmények között történt fogás tekintetében külön számítják ki.

E célból minden, a korábban alkalmazott szembőséggel kapcsolatos változtatást, valamint a változtatás időpontjában a hajón lévő fogásösszetételt bejegyzik a hajónaplóba és a kirakodási nyilatkozatba. Különleges esetekben a 36. cikkben megállapított eljárás szerint részletes szabályokat fogadnak el a hajó fedélzetén őrizendő, a fajokra és a feldolgozott termékekre vonatkozó elhelyezési tervről, amely megjelöli, hogy ezeket hol helyezték el a rakodótérben.

(3) Az (1) és (2) bekezdéstől függetlenül a Tanács, a Bizottság által kidolgozott jelentés alapján, a Bizottság javaslatára minősített többséggel határozhat arról, hogy:

(1) Ha azok a halászhajók, amelyekre a IIA. cím vonatkozik, az érintett halászterületen folytatnak halászati tevékenységet, kizárólag a megfelelő halászfelszerelést vagy halászfelszereléseket szállíthatják és használhatják.

(2) Az (1) bekezdésben említett halászterületektől eltérő halászterületeken is halászatot folytató hajók azonban ugyanazon út alkalmával szállíthatnak a tevékenységüknek megfelelő halászfelszereléseket az érintett halászterületen, feltéve hogy azokat a halászfelszereléseket, amelyeket a fedélzeten tartanak és amelyek használata az (1) bekezdésben említett halászterületeken nem engedélyezett, oly módon tárolják, hogy az – a 20. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban – nem teszi lehetővé az azonnali használatot.

(3) A statikus halászfelszerelések azonosításáról szóló rendelkezéseket legkésőbb 1996. december 31-ig a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban kell elfogadni.

(1) A közösségi halászhajók által kvóta hatálya alá tartozó állományból vagy állománycsoportból halászott valamennyi fogást a kirakodás helyétől függetlenül a lobogó szerinti tagállamnak az adott állományra vagy állománycsoportra meghatározott kvótájából vonják le.

(2) Minden tagállam meghatározza azt az időpontot, amelytől kezdve a tagállam lobogója alatt hajózó, illetve abban a tagállamban bejegyzett halászhajók által kvóta hatálya alá tartozó állományból vagy állománycsoportból halászott fogások alapján kimerítettnek tekinti az ilyen hajók által halászott állományra vagy állománycsoportra meghatározott kvótát. Ettől az időponttól kezdve átmenetileg megtiltják e hajók számára ezen állomány vagy állománycsoport halászatát, valamint hogy az adott időpont után kifogott halat a hajón tárolják, átrakodják, illetve kirakodják, és megállapítanak egy időpontot, ameddig az átrakodás, kirakodás vagy az utolsó, a fogásra vonatkozó nyilatkozatok megtétele megengedett. Ezeket az intézkedéseket haladéktalanul közlik a Bizottsággal, amely értesíti erről a többi tagállamot.

(3) A (2) bekezdés alapján tett értesítést követően vagy saját kezdeményezésére a Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján meghatározza azt az időpontot, amikor bármely tagállam lobogója alatt hajózó vagy a tagállamban bejegyzett halászhajók által halászott, teljes kifogható mennyiség, kvóta vagy más mennyiségi korlátozás alá eső állomány vagy állománycsoport alapján a tagállam vagy adott esetben a Közösség számára rendelkezésre álló kvótát, forráselosztást, vagy fogásrészt kimerítettnek tekintik. ►M7 A Bizottság haladéktalanul értesíti a tagállamokat erről az időpontról. ◄

Az első albekezdésben említett állapot megállapítása esetén a Bizottság tájékoztatja az érintett tagállamokat a teljes kifogható mennyiség kimerítése miatt beszüntetett halászat kilátásairól.

Az első albekezdésben említett időponttól a hajó lobogója szerinti tagállam átmenetileg megtiltja a lobogója alatt hajózó hajóknak az említett halállomány vagy -állománycsoport lehalászását, hajón tartását, átrakodását vagy az említett időpontot követően fogott halállomány kirakodását, és dönt arról, hogy meddig engedélyezett a fogások átrakodása és kirakodása,illetve a fogások végleges bejelentése. A Bizottságot haladéktalanul értesítik erről az intézkedésről; a Bizottság ezt követően értesíti a többi tagállamot.

(4) Amikor a Bizottság a (3) bekezdés első albekezdése alapján beszünteti a halászatot a Közösség rendelkezésére álló teljes kifogható mennyiség, kvóta, forráselosztás vagy fogásrész kimerítése miatt, és kiderül, hogy a tagállam valójában nem merítette ki az érintett állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvótát, forráselosztást vagy fogásrészt, akkor a következő rendelkezéseket kell alkalmazni.

Ha a tagállamnak abból fakadó sérelmét, hogy kvótája kimerítése előtt megtiltották a halászatot, nem szüntették meg a 3760/92/EGK rendelet 9. cikke (2) bekezdésének megfelelően, akkor intézkedéseket fogadnak el a célból, hogy az okozott sérelmet a 36. cikkben megállapított eljárás szerint megfelelő módon orvosolják. Ezek az intézkedések levonást tartalmazhatnak annak a tagállamnak a kvótájából, forráselosztásából vagy fogásrészéből, amely túllépte azt, az így levont mennyiséget megfelelő módon el kell osztani azok között a tagállamok között, amelyek halászati tevékenységüket kvótájuk kimerítése előtt beszüntették. Ez a levonás és az azt követő elosztás azoknak a fajoknak és területeknek a kiemelt figyelembevételével történik, amelyekre az éves kvótát, forráselosztást vagy fogásrészt meghatározták. Ez a levonás vagy elosztás a sérelem bekövetkeztének az évében vagy az utána következő évben vagy években végezhető el.

A 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadnak el e cikk alkalmazására, és különösen az érintett mennyiség meghatározására vonatkozóan.

Valamennyi tagállam meghatározza azt az időpontot, amikor a lobogója alatt hajózó vagy a Közösségben lajstromozott hajó várhatóan eléri a maximális halászati erőkifejtési szintet egy halászterületen, a 1954/2003/EK rendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett rendeletben meghatározottak szerint. Attól az időponttól minden tagállam ideiglenesen megtiltja az említett hajók által folytatott halászati tevékenységet az említett halászterületen. A Bizottságot haladéktalanul értesítik erről az intézkedésről, és ezt követően a Bizottság értesíti a többi tagállamot.

Amennyiben adott tagállam lobogója alatt hajózó hajók vélhetően kimerítették a 2027/95/EK rendeletben rögzített halászati területen a halászati erőkifejtés megengedett mennyisége maximumának 70 %-át, az érintett tagállam értesíti a Bizottságot a 685/95/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében kezdeményezett intézkedésekről.

(1) A Bizottság a 19i. cikkben említett információk alapján gondoskodik arról, hogy az érintettek tiszteletben tartsák a halászati erőkifejtés a 2027/95/EK rendeletben meghatározott megengedett maximális mértékét.

(2) A Bizottság a 21a. cikk szerinti közlést követően vagy saját kezdeményezésére – a rendelkezésére álló információk alapján – meghatározza azt a dátumot, amikor adott tagállam számára az adott halászati területen meghatározott halászati erőkifejtés maximális mennyiségét vélhetően kimerítik. Ettől az időponttól kezdve az említett tagállam lobogója alatt hajózó hajók nem végezhetnek halászati tevékenységet az érintett halászati területen.

Ha egy tagállam illetékes hatóságai megállapítják, hogy egy közösségi halászhajó súlyosan vagy ismételten elmulasztja e rendelet betartását, akkor a lobogó szerinti tagállam további ellenőrző intézkedéseknek vetheti alá a kérdéses hajót.

A lobogó szerinti tagállam tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot annak a hajónak a nevéről, külső azonosító jeleiről és számairól, amelyre az említett további ellenőrző intézkedéseket kiszabta.

(1) Ha a Bizottság megállapítja, hogy egy tagállam túllépte a rendelkezésére álló, egy állományra vagy állománycsoportra megállapított kvótáját, forráselosztását vagy fogásrészét, akkor a Bizottság levonhat annak a tagállamnak az éves kvótájából, forráselosztásából vagy fogásrészéből, amelyik túllépte keretét. Ezekről a levonásokról a 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően határoznak.

(2) A Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel elfogadja a levonásra vonatkozó szabályokat a 3760/92/EGK rendelet 8. cikkében megállapított célkitűzéseknek és irányítási stratégiáknak megfelelően, a következő paraméterek kiemelt figyelembevételével:

A halászati ágazat, beleértve az akvakultúrát is, struktúráinak javítására és kiigazítására szolgáló egyes intézkedések felügyelete és ellenőrzése

A Tanács által a 3760/92/EGK rendelet 11. cikke szerint megállapított célkitűzések és stratégiák betartásának biztosítása érdekében, különös tekintettel a közösségi flotta halászati kapacitásával és tevékenységének kiigazításával kapcsolatos mennyiségi célkitűzésekre, minden tagállam rendszeresen ellenőrzi a területén és a felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri vizeken a fent említett célkitűzések megvalósításával kapcsolatos valamennyi személyt.

(1) Minden tagállam rendelkezéseket hoz a 24. cikkben említett célkitűzések betartásának ellenőrzésére. E célból technikai ellenőrzéseket végez el, különösen a következő területeken:

(2) Ha a Bizottság megállapítja, hogy egy tagállam nem tartotta be az (1) bekezdés rendelkezéseit, akkor a Szerződés 169. cikkének sérelme nélkül javaslatokat tehet a Tanácsnak a megfelelő általános intézkedések elfogadására. A Tanács minősített többséggel határoz.

(1) A 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadhatnak el a 25. cikk alkalmazására, különösen

(2) A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal az alkalmazott ellenőrző módszerekre vonatkozó információikat, az ellenőrzés végrehajtásáért felelős szervek nevével és címével együtt.

(1) A 25. cikkben meghatározott ellenőrzés megkönnyítése érdekében minden tagállam létrehoz egy érvényesítési rendszert, amely magába foglalja különösen a keresztellenőrzések segítségével vizsgált, a flotta halászati kapacitásával és tevékenységével kapcsolatos információkat, amelyek megtalálhatók többek között:

(2) Ezen okból a tagállamok számítógépes adatbázisokat hoznak létre (vagy kiegészítik a már létező adatbázisokat), amelyek tartalmazzák a flotta halászati kapacitásával és tevékenységével kapcsolatos fontos információkat.

(3) A 19. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében említett intézkedéseket kell alkalmazni.

(4) A 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadnak el e cikk végrehajtására vonatkozóan.

A halászati termékek piacának közös szervezésével kapcsolatos bizonyos intézkedések felügyelete és ellenőrzése

(1) A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1992. december 17-i 3759/92/EGK tanácsi rendeletben ( 13 ) meghatározott intézkedésekre vonatkozó szabályok technikai szempontjainak biztosítása érdekében minden tagállam megszervezi saját területén az intézkedések alkalmazásában érintett valamennyi személy rendszeres ellenőrzését.

(2) Az ellenőrzések a következő intézkedések alkalmazásának technikai szempontjaival kapcsolatosak:

A tagállamok összehasonlítják a 9. cikkben említett, a mennyiség első forgalomba hozatalával illetve a kirakodott mennyiséggel kapcsolatos okmányokat, különös tekintettel a súlyra.

(2a) Amennyiben a 3760/92/EGK rendelet 4. cikke értelmében az adott fajoknál minimális nagyságot határoztak meg, e fajok esetében meghatározott legkisebb méretnél kisebb halászati termékek tételeinek eladásáért, raktározásáért vagy szállításáért felelős személyeknek mindenkor igazolniuk kell a termékek származásának vagy akvakultúra-eredetének földrajzi térségét. A tagállamok elvégzik a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy megelőzzék területükön a méreten aluli hal szállításából vagy forgalmazásából eredő problémákat.

(3) A tagállamok értesítik a Bizottságot az elfogadott ellenőrző intézkedésekkel kapcsolatos információkról, az illetékes ellenőrző hatóságról, a megállapított jogsértésről, valamint az azokkal szemben hozott intézkedésről.

A Bizottságnak, a tagállamok illetékes hatóságainak, tisztviselőinek és egyéb megbízottjainak tilos nyilvánosságra hozniuk az e cikk alapján szerzett, szakmai titoktartás alá eső információt.

(4) E cikk nem sérti a bírósági eljárás titkos jellegével kapcsolatos nemzeti rendelkezéseket.

továbbá a szóban forgó hajó egy harmadik ország lobogója alatt hajózik, vagy egy harmadik országban jegyezték be.

(1) Harmadik ország halászhajói csak abban az esetben kaphatnak engedélyt halászati tevékenységre, a kifogott halnak a hajón tartására vagy a halászati termékek feldolgozására a Közösség halászati övezetében, ha az 1627/94/EK rendelet ( 14 ) 9. cikkével összhangban rendelkeznek halászati engedéllyel és különleges halászati engedéllyel.

(2) Ezenkívül harmadik ország hajói csak abban az esetben végezhetnek átrakodást és feldolgozást, ha rendelkeznek annak a tagállamnak az erre vonatkozó előzetes hatósági engedélyével, amelynek vizein a műveletet végezni fogják. Harmadik ország halászhajói csak abban az esetben kaphatnak engedélyt kettő vagy több hajó közös tevékenységével járó átrakodások vagy halászati műveletek végzésére, ha rendelkeznek a tagállam átrakodásra vagy feldolgozásra szóló előzetes engedélyével, valamint eleget tesznek e rendelet 11. cikkében meghatározott feltételeknek.

(3) E cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban kell elfogadni.

A Közösség halászati övezetében működő harmadik ország halászhajóira az alábbi kötelezettségek vonatkoznak:

A Bizottság meghatározza azt az időpontot, amelytől a harmadik ország halászhajóinak fogásai a kvóta hatálya alá tartozó halállomány vagy -állománycsoport tekintetében vélhetően kimerítik a kvótát. A Bizottság haladéktalanul értesíti az időpontról a harmadik országot és az érintett tagállamokat.

Ettől az időponttól e hajók számára átmenetileg megtiltják az adott halállomány vagy -állománycsoportok lehalászását, hajón tartását, átrakodását és kirakodását. A Bizottságnak határoznia kell, hogy meddig engedélyezettek az átrakodások és a kirakodások, vagy a fogásokra vonatkozó végleges jelentések.

(1) Harmadik ország halászhajóinak parancsnokai vagy azok képviselői a kikötőbe való érkezés becsült időpontja előtt legalább 72 órával az alábbiakról értesítik annak a tagállamnak az illetékes hatóságait, amelynek a kikötőit vagy kirakodóhelyeit igénybe kívánják venni:

A kirakodási műveletek nem kezdődhetnek el mindaddig, amíg az illető tagállam illetékes hatóságai azt nem engedélyezik.

(2) Vis maior vagy végszükség eseteitől eltekintve, harmadik ország halászhajói abban a tagállamban, amelynek a kikötőit igénybe kívánják venni, csak a tagállam által kijelölt kikötőket használhatják.

(3) A Bizottság a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban meghatározott és megújítható időtartamra mentesítheti harmadik ország halászhajóinak egyes kategóriáit az (1) bekezdésben megállapított kötelezettségek alól, vagy rendelkezhet más jelentési időtartamról, amelynek során a Bizottság figyelembe veszi többek között a halászterületek, a kirakodóhelyek és a szóban forgó hajók nyilvántartásba vagy jegyzékbe vétele szerinti kikötők közötti távolságokat.

(4) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása nem érinti a Közösség és a szóban forgó harmadik országok között létrejött halászati megállapodások sajátos rendelkezéseit.

Harmadik ország halászhajóinak parancsnokai vagy azok képviselői a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kikötést követő 48 órán belül nyilatkozatot küldenek azon tagállam hatóságainak, amelynek kikötőit vagy kirakodási létesítményeit használják; a nyilatkozat tartalmazza a kirakodott halászati termékek fajonként meghatározott mennyiségét, valamint minden egyes fogás időpontját és helyét. A parancsnokok felelősséggel tartoznak e nyilatkozatok pontosságáért.

Valamennyi tagállam megküldi a Bizottságnak – utóbbi kérelmére – a harmadik ország hajói által kirakodott fogásokra vonatkozó információkat.

Amennyiben harmadik ország halászhajójának parancsnoka vagy képviselője úgy nyilatkozik, hogy a fogások a nyílt tengerből származnak, az illetékes hatóságok csak abban az esetben engedélyezik a kirakodást, ha a parancsnok vagy képviselője a hatóság számára elfogadható módon bizonyítja, hogy:

E cím alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat – beleértve a kijelölt kikötők jegyzékeit – a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban, az érintett tagállamokkal egyeztetve kell elfogadni.

(1) A Bizottság az okmányok vizsgálatával és helyszíni látogatásokkal vizsgálja e rendelet tagállamok általi alkalmazását. A Bizottság, amennyiben szükségesnek tartja, előzetes bejelentés nélküli ellenőrzés végrehajtásáról határozhat.

A helyszíni ellenőrzések elvégzéséhez a Bizottság írásbeli utasításokat ad az ellenőröknek, amely megjelöli az ellenőrök hatáskörét és a feladatuk célkitűzéseit.

(2) Amennyiben a Bizottság szükségesnek tartja, ellenőrei jelen lehetnek a nemzeti ellenőrző szolgálatok által végzett ellenőrzési és felügyeleti tevékenységeknél. E feladatok keretében a Bizottság megfelelő kapcsolatot alakít ki a tagállamokkal annak érdekében, hogy amennyiben lehetséges, kölcsönösen elfogadható ellenőrzési programot hozzanak létre.

(3) Amennyiben szükségesnek tűnik, különösen azt a közösségi ellenőrök által végzett, a (2) bekezdés szerinti vizsgálatot követően, amely azt mutatja, hogy szabálytalanságok fordulhatnak elő a rendelet alkalmazásakor, a Bizottság kérheti a tagállamokat, hogy az illetékes nemzeti hatóságok értesítsék meghatározott időtartamra, halászati tevékenységre vagy területre tervezett vagy meghatározott részletes felügyeleti és ellenőrzési programról. Az értesítés kézhezvételét követően a Bizottság, amennyiben azt szükségesnek tartja, független vizsgálatot végez, hogy a tagállam illetékes hatóságai végrehajtották-e ezt a programot.

Amikor a közösségi ellenőrök a program végrehajtását vizsgálják, a tagállam megbízottja felelős az említett program teljesítéséért. A közösségi ellenőrök saját kezdeményezésre nem gyakorolhatják a tagállami megbízottakra ruházott ellenőrzési jogot. Az említett ellenőrök a tagállam megbízottjainak kísérete nélkül nem juthatnak a hajókra vagy a helyiségekbe.

A vizsgálatot követően a Bizottság átadja az érintett tagállamnak a programról készült értékelési jelentést, és adott esetben ellenőrző intézkedéseket javasol az érintett tagállam általi ellenőrzés jobb alkalmazása érdekében.

(3a) A közösségi ellenőrök az ellenőrzés körében előzetes bejelentés nélkül vizsgálatokat végezhetnek e rendelet végrehajtására vonatkozóan.

A szemlék során a közösségi ellenőrök – az egyes tagállamok ellenőreinek kíséretében, a Közösség hatályos jogszabályainak sérelme nélkül és az érintett tagállam eljárási szabályaival összhangban – hozzáférhetnek a megfelelő adatállományokhoz és dokumentumokhoz, valamint bejuthatnak azokba a középületekbe és nyilvános helyszínekre, halászhajókra és magántulajdonban lévő létesítményekbe, helyszínekre és szállítóeszközeire, ahol arendelet által szabályozott tevékenységeket végzik, hogy ott (név nélküli) adatokat gyűjthessenek feladataik ellátásához.

Az ilyen, előzetes bejelentés nélküli ellenőrzéseket követően a Bizottság haladéktalanul megküldi az érintett tagállamnak az észrevételeit tartalmazó jelentést.

(4) A légi járművel tengeren vagy a parton végzett ellenőrzés során a meghatalmazott ellenőrök természetes személyekre nem végezhetnek ellenőrzést.

(5) A (2) és (3) bekezdésben említett ellenőrzéseik keretében a Bizottság által meghatalmazott ellenőrök, a felelős szolgálat jelenlétében, a helyszínen hozzáférhetnek a különleges adatbázisok összesített vagy egyedi információihoz, továbbá ellenőrizhetik az e rendelet alkalmazására vonatkozó okmányokat.

Amennyiben a nemzeti rendelkezések a vizsgálatok titkosságát írják elő, a velük kapcsolatos információ közlését az illetékes bíróság engedélyezi.

(1) A tagállamok a Bizottságnak olyan információkat szolgáltatnak, amelyeket a Bizottság e rendelet végrehajtása érdekében kérhet. Az információ kérésekor a Bizottság meghatároz egy ésszerű határidőt, amelyen belül az információt nyújtani kell.

(2) Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy szabálytalanságok történtek e rendelet végrehajtása során, vagy a már létező, ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések és módszerek nem hatékonyak, akkor tájékoztatja az érintett tagállamot vagy tagállamokat, amelyek ezt követően közigazgatási vizsgálatot indítanak, amelyben a Bizottság tisztviselői is részt vehetnek.

Az érintett tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a vizsgálat eredményeiről, illetve megküldik a Bizottság kérését követően három hónapon belül elkészült jelentés egy példányát. A Bizottság az érintett tagállam indokolt kérelmére ésszerű határidőre meghosszabbíthatja ezt az időtartamot.

Az e bekezdésben említett vizsgálatban való részvételhez a Bizottság tisztviselői írásbeli utasítással rendelkeznek, amely tartalmazza azonosításukat és beosztásukat.

(3) Amennyiben a Bizottság tisztviselői vizsgálatban vesznek részt, a vizsgálatot mindig a tagállam tisztviselője vezeti; a Bizottság tisztviselői saját kezdeményezésükre nem gyakorolhatják a nemzeti tisztviselőkre ruházott ellenőrzési jogot; másrészről ugyanúgy hozzáféréssel rendelkeznek azokhoz a helyiségekhez és okmányokhoz, mint a nemzeti tisztviselők.

Amennyiben nemzeti büntetőeljárási rendelkezések előírják, hogy bizonyos aktusokat olyan tisztviselők végeznek, akiket erre kifejezetten a nemzeti jog jelöl ki, akkor a Bizottság tisztviselői nem vesznek részt az ilyen aktusban. Nem vesznek részt különösen a házkutatásban, illetve a nemzeti büntetőjog hatálya alá tartozó személyek hivatalos kihallgatásában. Azonban hozzáférnek az így szerzett információhoz.

(4) E cikk nem sérti a bírósági eljárás titkos jellegével kapcsolatos nemzeti rendelkezéseket.

(1) A tagállamok biztosítják, hogy különösen az e rendelet alapján végzett megfigyelés vagy ellenőrzés alapján megállapított, a közösségi halászati politika figyelmen kívül hagyásáért felelős természetes vagy jogi személyekkel szemben megfelelő intézkedéseket hoznak, beleértve a nemzeti jog alapján indított közigazgatási vagy büntetőeljárást is.

(2) Az (1) bekezdés alapján kezdeményezett eljárás megfoszthatja a nemzeti jog lényeges rendelkezéseinek megfelelően a jogsértésből származó gazdasági előnytől a felelőseket, vagy a jogsértés súlyosságával arányos következményei lehetnek, s a további hasonló jellegű jogsértésektől visszatartanak.

(2a) A Tanács a Szerződés 43. cikke alapján jegyzéket készíthet azokról a magatartásfajtákról, amelyek súlyosan sértik az 1. cikkben említett közösségi szabályokat; ezek vonatkozásában a tagállamok kötelezettséget vállalnak arányos, visszatartó erejű és hatékony szankciók alkalmazására.

(3) A (2) bekezdésben említett eljárásból eredő szankciók a jogsértés súlyosságától függően lehetnek:

(4) E cikk rendelkezései nem akadályozzák, hogy a kirakodás vagy az átrakodás szerinti tagállam átadja a büntetőeljárást annak a tagállamnak, ahol a hajót bejegyezték – annak beleegyezésével és azzal a feltétellel, hogy az átadással a (2) bekezdésben említett eredmény sokkal inkább elérhető. A kirakodás vagy az átrakodás szerinti tagállam értesíti a Bizottságot az ilyen átadásról.

(1) Ha a kirakodás vagy az átrakodás szerinti tagállamnak az illetékes hatóságai, jogsértést tárnak fel, akkor a 31. cikknek megfelelően megteszik a megfelelő intézkedéseket az érintett hajó parancsnoka vagy a jogsértésért felelős bármely más személlyel szemben.

(2) Amennyiben a kirakodás vagy az átrakodás szerinti tagállam nem a lobogó szerinti tagállam, és az illetékes hatóságok nem hozzák meg a nemzeti jog alapján megfelelő intézkedéseket, beleértve a felelős természetes vagy jogi személy ellen indított közigazgatási vagy büntetőeljárást is, illetve nem adják át a büntetőeljárást a 31. cikk (4) bekezdése szerint, a jogellenesen kirakodott vagy átrakodott mennyiséget levonhatják az előbbi tagállam kvótájából.

Az említett tagállam kvótájából levonásra kerülő halmennyiséget a 36. cikkben megállapított eljárás szerint határozzák meg, miután a Bizottság konzultált a két érintett tagállammal.

Amennyiben a kirakodás vagy az átrakodás szerinti tagállamnak már nem áll rendelkezésére elegendő mennyiségű kvóta, akkor a 21. cikk (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni, úgy, hogy a jogellenesen kirakodott vagy átrakodott halmennyiséget azonosnak tekintik a bejegyzés szerinti tagállam kárának az összegével, ahogy ezt az említett cikk előírja.

(1) A tagállamok illetékes hatóságai a nemzeti jog alapján folytatott eljárásokkal összhangban haladéktalanul értesítik a lobogó vagy a bejegyzés szerinti tagállamot az (1) bekezdésben említett közösségi szabályok bármelyikének megsértése esetén, megjelölve az érintett hajó nevét és azonosító jeleit, a parancsnok és a tulajdonos nevét, a jogsértés körülményeit, bármely megindított közigazgatási és büntetőeljárást vagy más intézkedést, valamint a jogsértéssel kapcsolatos bármely döntést. Különleges esetekben kérelemre a tagállam értesíti a Bizottságot ezekről az információkról.

(2) A 31. cikk (4) bekezdése szerint a büntetőeljárás átadását követően a lobogó vagy a bejegyzés szerinti tagállam meghozza a megfelelő intézkedéseket a 31. cikkben meghatározottak értelmében.

(3) A lobogó vagy a bejegyzés szerinti tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot a (2) bekezdésnek megfelelően hozott bármely intézkedésről, valamint az érintett hajó nevéről és külső azonosítójáról.

A tagállamokban történő ellenőrzésért felelős hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés

A rendelet az alábbiak szerint rendelkezik arról, hogy milyen feltételekkel működnek együtt egymással és a Bizottsággal az egyes tagállamokban e rendelet alkalmazásának ellenőrzéséért felelős illetékes hatóságok annak érdekében, hogy biztosítsák a közös halászati politika szabályainak betartását.

(1) A tagállamok kölcsönösen segítik egymást az e címben biztosított ellenőrzések végrehajtásában.

(2) Amennyiben egy tagállam illetékes hatóságai által végzett ellenőrzés vagy felügyelet során kiderül, hogy a közösségi halászhajók vagy harmadik ország lobogója alatt hajózó és ott bejegyzett hajók olyan módon végezték a 2. cikkben említett halászati tevékenységeket, hogy azzal vélhetően megsértették a közösségi szabályokat, a szóban forgó tagállam haladéktalanul bejelenti a vonatkozó információkat a hajó vagy a hajók lobogója szerinti tagállamnak, az egyéb érintett tagállamoknak és a Bizottságnak. Az egyéb érintett tagállamok azok a tagállamok, amelyek területén vagy vizein végzik vagy végezni szándékoznak a szóban forgó tevékenységeket.

A szóban forgó tagállam különleges ellenőrzések végrehajtását kérheti a többi érintett tagállamtól, kérésükre megjelölve különleges indokait.

A tagállamok tájékoztatják egymást és a Bizottságot az ilyen kérelmek alapján tett intézkedésekről, és ahol szükséges, a jogsértésekre vonatkozó ellenőrzések és eljárások eredményeiről.

(3) A tagállamok kölcsönösen tájékoztatják egymást az e célból hozott tagállami intézkedésekről, különös tekintettel a 3760/92/EGK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében végrehajtott intézkedésekre.

(4) E cikk alkalmazásának részletes szabályait a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban kell elfogadni.

(1) Egy tagállamban előzetes bejelentés alapján végzett ellenőrzések esetén a Bizottság a meglátogatandó tagállam egyetértésével rendelkezhet arról, hogy a Bizottság ellenőreit megfigyelői minőségben egy másik tagállam egy vagy több halászati ellenőre kísérje. A Bizottság kérelmére a küldő tagállam rövid időn belül kijelöli a megfigyelőként közreműködő hazai halászati ellenőröket.

A tagállamok összeállíthatják azoknak a nemzeti halászati ellenőröknek a jegyzékét, amelyek közül a Bizottság az ilyen ellenőrzésekhez választhat. A Bizottság a jegyzékből vagy a Bizottságnak külön kérelemre bejelentett nevek közül választhat.

Amennyiben szükséges, a Bizottság valamennyi tagállam rendelkezésére bocsátja a jegyzéket.

(2) A tagállamok egymás között és saját kezdeményezésükre is végrehajthatnak halászati tevékenységekre vonatkozó megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti programokat.

(1) A Bizottság a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban és az érintett tagállamokkal egyetértésben megállapítja, hogy mely – két vagy több tagállamot érintő – halászterületeken kell végrehajtani egyedi ellenőrzési és felügyeleti programokat, valamint az ilyen programok tekintetében irányadó feltételeket.

Az egyedi ellenőrzési és felügyeleti program megállapítja, hogy mely – két vagy több tagállamot érintő – halászterületeken kell végrehajtani a programot, valamint az ilyen halászterületek tekintetében irányadó feltételeket.

Valamennyi egyedi ellenőrzési és felügyeleti program meghatározza céljait, közös prioritásait és eljárásait, valamint az ellenőrzési és felügyeleti tevékenységekre vonatkozó teljesítményszinteket, a meghatározott intézkedések várt eredményeit és a szükséges stratégiát annak biztosításához, hogy az ellenőrzési és felügyeleti tevékenységek a lehető legegységesebbek, leghatékonyabbak és leggazdaságosabbak legyenek. Minden program meghatározza az érintett tagállamokat.

Az egyedi ellenőrzési és felügyeleti programok időtartama nem haladhatja meg a három évet vagy bármely, ebből a célból a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK rendelet ( 15 ) 5. cikke értelmében elfogadott helyreállítási tervben vagy az említett rendelet 6. cikke szerint elfogadott gazdálkodásitervben megállapított időszakot.

Az egyedi ellenőrzési és felügyeleti programokat az érintett tagállamok hajtják végre az egy közösségi halászati ellenőrző hivatal létrehozásáról és a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló 2847/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2005. április 26-i 768/2005/EK tanácsi rendelet ( 16 ) szerint megállapított közös alkalmazási tervek alapján.

(2) A Bizottság ellenőrzi és értékeli az egyes ellenőrzési és felügyeleti programok eredményeit, és ezekről jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 2371/2002/EK rendelet 27. cikke (4) bekezdésével összhangban.

(1) Minden évben legkésőbb április 30-ig a tagállamok a Bizottságnak jelentést nyújtanak be e rendelet előző naptári évre vonatkozó végrehajtásáról.

(2) A Bizottság a tagállamok által benyújtott jelentések és saját észrevételei alapján minden évben tényszerű jelentést, háromévenként pedig értékelő jelentést készít, hogy azokat benyújtsa a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. Az értékelő jelentést a tagállamok válaszaival, illetve adott esetben a feltárt hiányosságok orvoslására vonatkozó intézkedésekkel és javaslatokkal együtt közzéteszik.

(3) Az e cikkben foglalt követelmények teljesítéséhez szükséges információkra vonatkozó rendelkezések részletes szabályait a 36. cikkben említett eljárással összhangban fogadják el, különös tekintettel az alábbi információk tekintetében:

(1) A Bizottságot a 3760/92/EGK rendelet 17. cikke alapján létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Irányítóbizottság segíti.

(2) Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 17 ) 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartam egy hónap.

(1) A tagállamok és a Bizottság megtesznek minden szükséges lépést annak érdekében, hogy biztosítsák az e rendelet keretében kapott adatok bizalmas kezelését.

(2) A természetes és jogi személyek neve nem közölhető a Bizottsággal és a többi tagállammal, kivéve akkor, ha az ilyen közlést ez a rendelet kifejezetten előírja, illetve ha ez a jogsértés megelőzése, a vele szemben való eljárás vagy a nyilvánvaló jogsértések vizsgálata érdekében elengedhetetlen.

Az (1) bekezdésben említett adatok nem adhatók tovább, kivéve ha más adatokkal olyan formában összesítettek, amely nem teszi lehetővé a természetes vagy jogi személyek közvetlen vagy közvetett azonosítását.

(3) A tagállamok és a Bizottság között kicserélt adatok nem adhatók át más személyeknek, csak a tagállamok vagy a közösségi intézmények olyan személyeinek, akiknek a beosztása megköveteli, hogy hozzáférjenek ezekhez az adatokhoz – kivéve akkor, ha az adatközlő tagállam kifejezetten hozzájárul az adatok ilyen átadásához.

(4) Az e rendelet alapján bármilyen formában közölt vagy gyűjtött adatokra szakmai titoktartás vonatkozik, és ugyanolyan védelmet élveznek, mint az adatokat fogadó tagállamok jogszabályai és a közösségi intézményekre alkalmazandó megfelelő rendelkezések által védett hasonló adatok.

(5) Az (1) bekezdésben említett adatok csak az e rendeletben előírt célra használhatók, amennyiben az adatot nyújtó hatóság kifejezetten nem járul hozzá a más célra való használathoz, vagy ha az adatokat fogadó hatóság tagállamában hatályban lévő rendelkezések nem tiltják az ilyen jellegű felhasználást vagy közlést.

(6) Az (1)–(5) bekezdés nem akadályozhatja az e rendelet alapján kapott adatoknak az olyan jogi vagy büntetőeljárás során való felhasználását, amelyeket a közösségi halászati jogszabályok tiszteletben tartásának elmulasztása miatt indítottak. Az adatot nyújtó tagállam illetékes hatóságait tájékoztatják az összes olyan esetről, ahol az említett adatokat erre a célra felhasználták.

Ez a cikk nem sérti a büntetőügyek terén nyújtott kölcsönös segítségnyújtásról szóló egyezmény alapján vállalt kötelezettségek végrehajtását.

(7) Amennyiben egy tagállam értesíti a Bizottságot, hogy egy vizsgálat befejeztével megállapították, hogy a vizsgálat során megnevezett jogi vagy természetes személy e rendelet rendelkezései alapján nem érintett jogsértésben, a Bizottság az említett vizsgálat vagy eljárás eredményéről haladéktalanul értesíti azokat a feleket, amelyekkel közölte az említett személy nevét. E személyt a továbbiakban nem kezelik úgy, mintha érintett lenne az első értesítés alapján leírt jogsértésekben. Azokat az adatokat, amelyek lehetővé teszik az érintett személy azonosítását, haladéktalanul megsemmisítik.

(8) Az (1)–(5) bekezdés rendelkezései nem tiltják azoknak az általános adatoknak és tanulmányoknak a nyilvánosságra hozatalát, amelyek nem tartalmaznak személyes utalást természetes vagy jogi személyekre.

(9) Az e rendeletben említett adatokat olyan formában tárolják, hogy kizárólag addig tegyék lehetővé az ügyben érintett személyek azonosítását, amíg az az adott cél érdekében szükséges.

(10) Az e rendelet keretében kapott adatok kérésre hozzáférhetőek az érintett természetes vagy jogi személyek számára.

Ezt a rendeletet az olyan nemzeti ellenőrző intézkedések sérelme nélkül kell alkalmazni, amelyek túlmutatnak e rendelet minimumkövetelményein, megfelelnek a közösségi jognak, és összhangban vannak a közös halászati politikával.

Az első albekezdésben említett nemzeti intézkedésekről a halászati ágazatra vonatkozó közös strukturális politika megállapításáról szóló, 1976. január 19-i 101/76/EGK tanácsi rendelet ( 18 ) 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően tájékoztatják a Bizottságot.

(1) A 2241/87/EGK rendelet 1994. január 1-jén hatályát veszti az 5. cikk kivételével, amelyet tovább kell alkalmazni, amíg az e rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében említett jegyzéket bevezető rendelet hatályba nem lépett.

(2) Az (1) bekezdés alapján hatályát vesztett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni.

A tagállamok 2000. január 1-jéig mentesülnek a 6. és 8. cikk rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó kötelezettségek alól, amennyiben ezek a Földközi-tengeren végzett halászati műveletekre vonatkoznak.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

( 5 ) HL L 207., 1987.7.29., 1. o. A legutóbb 3483/88/EGK rendelettel (HL L 306., 1988.11.11., 2. o.) módosított rendelet.

( 6 ) A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1977.6.13., 1. o.).

( 7 ) A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1977.6.13., 1. o.).

( 11 ) HL L 288., 1986.10.11., 1. o. A legutóbb a 3034/92/EGK rendelettel (HL L 307., 1992.10.23., 1. o.) módosított rendelet.

( 13 ) HL L 388., 1992.12.31., 1. o. A legutóbb az 1891/93/EGK rendelettel (HL L 172., 1993.7.15., 1. o.) módosított rendelet.

( 14 ) A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1977.6.13., 1. o.).

		Hivatalos Lap
		No	page	date
M1	A TANÁCS 95/524/EK HATÁROZATA (1995. december 5.)	L 301	35	14.12.1995
►M2	A TANÁCS 2870/95/EK RENDELETE (1995. december 8.)	L 301	1	14.12.1995
M3	COUNCIL REGULATION (EC) No 2489/96 of 20 December 1996, (*)	L 338	12	28.12.1996
►M4	A TANÁCS 686/97/EK RENDELETE (1997. április 14.)	L 102	1	19.4.1997
►M5	A TANÁCS 2205/97/EK RENDELETE (1997. október 30.)	L 304	1	7.11.1997
►M6	A TANÁCS 2635/97/EK RENDELETE (1997. december 18.)	L 356	14	31.12.1997
►M7	A TANÁCS 2846/98/EK RENDELETE (1998. december 17.)	L 358	5	31.12.1998
►M8	A TANÁCS 806/2003/EK RENDELETE (2003. április 14.)	L 122	1	16.5.2003
►M9	A TANÁCS 1954/2003/EK RENDELETE (2003. november 4.)	L 289	1	7.11.2003
►M10	A TANÁCS 768/2005/EK RENDELETE (2005. április 26.)	L 128	1	21.5.2005
►M11	A TANÁCS 1967/2006/EK RENDELETE (2006. december 21.)	L 409	11	30.12.2006