C-197/0462004J01970005.000297471975812CJ2005. 11. 10-I ÍTÉLET — C-197/04. SZ. ÜGYBIZOTTSÁG KONTRA NÉMETORSZÁG<TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20051110">2005. november 10.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: német.</P></NOTE></P></TI>

A C-197/04. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2004. április 30-án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: K. Gross, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: CD. Quassowski, A. Tiemann és U. Forsthoff, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, IC Lenaerts, Juhász E., M. Ilešič bírák és E. Levits (előadó) bíró,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. május 12-i tárgyalásra,a főtanácsnok indítványának a 2005. július 14-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

<TI><P>ítéletet</P></TI>1Keresetében a Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra vonatkozó adómértéket alkalmazta a West Single Packs megnevezésű dohányrúdra - nem teljesítette a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK tanácsi irányelv (HL L 291., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 283. o.) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjából és a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 202. o.) 2. cikkének első bekezdéséből eredő kötelezettségeit.<TI><P>Jogi háttér</P></TI><TI><P>A közösségi szabályozás</P></TI>2A 95/59 irányelv (14) preambulumbekezdése értelmében azon dohányaidat, amely meglévő állapotában egy egyszerű eljárás után dohányzásra alkalmas, szintén cigarettának kell tekinteni e termékek egységes adóztatása céljából.3A 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint cigarettának minősül a dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak.4Az 1999. július 29-i 1999/81/EK tanácsi irányelvvel (HL L 211., 47. o.; magyar nyelvű különkiadás: 9. fejezet, 1. kötet, 326. o.) módosított 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése akként rendelkezik, hogy 2001. december 31-ig bezárólag a Németországi Szövetségi Köztársaság a b) pontban megjelölt dohányrudakra legalább olyan mértékű vagy összegű adót alkalmazhat, mint a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányé.5A 92/79 irányelv és a cigarettán kívüli dohánygyártmány adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/80/EGK tanácsi irányelv (HL L 316, 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 204. o.) határozza meg a cigarettákra és a dohányra vonatkozó minimális adómértékeket. E két irányelv szerint a finomra vágott fogyasztási dohányra vonatkozó adómérték jóval alacsonyabb a cigarettára vonatkozónál.<TI><P>A nemzeti szabályozás</P></TI>6A dohányadóról szóló törvény (Tabaksteuergesetz) 2. §a (2) bekezdésének 2. pontja lényegében azonos kifejezésekkel ülteti át a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját.7E törvény 4. §a (1) bekezdésének 1. és 3. pontja határozza meg a cigarettákra és a finomra vágott fogyasztási dohányra vonatkozó adómértékeket. Ezen adómértékek összhangban állnak a közösségi szabályozás által meghatározott minimális adómértékekkel.8Az ügy irataiból kitűnik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságban a West Single Packs dohányrúdra a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra vonatkozó legalacsonyabb adómértéket alkalmazzák.<TI><P>A pert megelőző eljárás</P></TI>9A Bizottság 2002. október 18-i felszólító levelében közölte a Németországi Szövetségi Köztársasággal, hogy szerinte azzal, hogy a West Single Packs termékre a finomra vágott dohányra vonatkozó adómértéket alkalmazza, a tagállam megsérti a 95/59 és a 92/79 irányelv rendelkezéseit. A Bizottság álláspontja szerint e terméket a cigarettára irányadó adómérték szerint kellene adóztatni.10A német kormány 2002. december 18-i levelében vitatta a Bizottság panaszát. A Bizottság így 2003. július 11-i levelében indokolással ellátott véleményt küldött a tagállam részére, amelyben felhívta, hogy a kézbesítéstől számított két hónapos határidőn belül tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a véleményben foglaltaknak eleget tegyen.11A német kormány 2003. szeptember 4-i közleményében azt a választ adta a Bizottságnak, hogy fenntartja álláspontját, és a West Single Packs dohányrudat továbbra sem fogja cigarettának tekintetni.12Ilyen körülmények között a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.<TI><P>A keresetről</P></TI><TI><P>A felek érvei</P></TI>13A 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezését illetően a Bizottság megjegyezi, hogy először is e rendelkezés különbséget tesz az ipari és a nem ipari eljárás között. Az egyszerű melléknév ebben az összefüggésben kizárólag a nem ipari kifejezés pontosítását szolgálja.14A Bizottság másodsorban azt állítja, hogy a 95/59 irányelv rendszertani elemzéséből az következik, hogy az irányelv célja a dohánytermékek különböző fajtáinak meghatározása. A dohánytermékek adóztatása attól függ, hogy a termékek melyik termékfajta alá sorolandók, így a dohánytermékek pontatlan besorolása egyenesen a verseny jelentős torzulásaihoz vezethet.15A besorolási nehézségek megkerülése érdekében a Bizottság objektív elemzést javasol annak meghatározására, hogy a gyártási módszer egyszerű, nem ipari eljárásnak minősül-e. A Bizottság szerint az elemzéshez objektív ismérvként azt a végterméket kell tekinteni, amely mind a használt dohány mennyisége, mind a dohány töménységének mértéke vagy a töltelék sűrűsége tekintetében formailag teljes mértékben megegyezik a kizárólag ipari gyártású cigarettának megfelelő végtermékkel. A Bizottság véleménye szerint a finomra vágott dohány esetén a végtermék jellege nagyrészt a fogyasztó kézügyességén múlik, és ezért nem lehet összehasonlítani az iparilag előállított cigarettával. Azonban ha az előregyártott dohányrudat pusztán kézi, tehát nem ipari eljárással helyezik bele a cigarettapapírhüvelybe, az olyan végterméket eredményez, amely igen nagy mértékben megegyezik az iparilag előállított cigarettával.16Ezen túlmenően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a vizsgált rendelkezésnek a 95/59 irányelv (14) preambulumbekezdésében kimondott célja a cigaretták egységes adóztatása. Következésképpen nem engedhető meg, hogy a cigarettagyártó azzal kerülje el a cigarettát sújtó magasabb adót, hogy egyszerűen kihagyja a termelés utolsó szakaszát, és magára a fogyasztóra hárítja a cigarettával nagyrészt azonos termék előállítását.17A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése élteimében a Németországi Szövetségi Köztársaság 2001. december 31-ig legalább olyan mértékű adót alkalmazhat a b) pontban megjelölt dohányrudakra, mint a finomra vágott dohányé. A Bizottság álláspontja szerint ezen eltérést engedő rendelkezés különösen az olyan termékeket érinti, mint a West Single Packs. Erre a rendelkezésre ugyanis nem lett volna szükség, ha az olyan termékeket, mint a West Single Packs, nem cigarettának, hanem finomra vágott dohánynak kellene tekinteni.18A Bizottság e tekintetben úgy véli, hogy a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő egyszerű, nem ipari eljárás fogalmát tágan kell értelmezni. Ily módon e rendelkezés értelmében valamennyi olyan terméket cigarettának kell tekinteni, amelyet a fogyasztó jelentősebb kézi eljárás nélkül, dohányrúd és előregyártott cigarettapapír-hüvely felhasználásával állít elő, és amely igen nagy mértékben azonos az iparilag gyártott cigarettával.19A Bizottság a fent meghatározott jogszabályi háttérnek az adott termékre történő alkalmazásával összefüggésben a (Szabadalmi együttműködési szerződésnek megfelelően a finomra vágott termék csomagolása megnevezés alatt közzétett) West Single Packs szabadalmaztatására vonatkozó nemzetközi közzétételre hivatkozik. A közzététel szerint olyan termékről van szó, amely biztosítja a fogyasztó számára, hogy nehézség nélkül maga állítson elő olyan cigarettát, amely valamennyi szempontból hasonlít az iparilag gyártott cigarettához, és amely ezenfelül a finomra vágott dohányra vonatkozó kedvezményes adózás alá esik. Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelen esetben teljesülnek a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásához szükséges feltételek, és az olyan termékeket, mint a West Single Packs, a cigaretták alá kell sorolni.20A német kormány úgy véli, hogy a Bizottság által a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezéséhez alkalmazott ismérvek a meghatározó tényezők tekintetében nem felelnek meg az objektivitás és az egységes értelmezés követelményeinek.21A német kormány előadja, hogy először is a rendelkezés szövegében található egyszerű melléknév további ismérvet állapít meg, és a nem ipari melléknévhez hasonlóan önálló jelentéssel rendelkezik. A Bizottság gondolatmenetét folytatva, amely szerint az egyszerű melléknév kizárólag a nem ipari melléknév pontosítását szolgálja, felmerül az a kérdés, hogy hova kellene sorolni az összetett nem ipari és az egyszerű ipari eljárásokat. A német kormány szerint a Bizottság értelmezésének elfogadása esetén e két eljárástípusra nem terjedne ki a szóban forgó rendelkezés hatálya.22A német kormány e tekintetben úgy véli, hogy a 95/59 irányelv azon céljának eléréséhez, miszerint pontosan el kell határolni egymástól a két terméktípust, a következő két ismérv alkalmazása szükséges: az eljárásnak egyszerűnek és nem ipari jellegűnek kell lennie. Ha kizárólag a nem ipari jelleget vennénk figyelembe, nem lehetne többé igazolni a cigarettának a finomra vágott dohány adóztatásától való elhatárolását. Ugyanis ezen ismérv figyelembevétele teszi lehetővé a fogyasztó számára, hogy nem ipari eljárás alkalmazásával maga állítson elő cigarettát, és ezen eljárás esetén a végtermék szintén cigaretta lesz.23E két terméktípusnak a végtermék minőségére vonatkozó ismérv alapján történő elhatárolását illetően a német kormány hangsúlyozza, hogy a 95/59 irányelv egyértelműen nem ezen ismérvet, hanem a végtermék előállításához szükséges gyártási eljárást tartja irányadónak.24A West Single Packs termékre alkalmazandó jogszabályi háttér ily módon történő meghatározását követően a német kormány úgy véli, hogy egyfelől a cigarettának a West Single Packs-ből történő előállítása több egymást követő szakaszból áll, amelynek megvalósítása pontosságot és ügyességet kíván. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tesztszemélyek a West Single Packs használatát bonyolultnak, kevésbé praktikusnak, és sok gyakorlást igénylőnek tartották, így az eljárás nem minősíthető egyszerűnek.25A német kormány másfelől előadja, hogy a West Single Packs szabadalmi dokumentációja nem teszi lehetővé az egyszerű, nem ipari eljárásra vonatkozó ismérv értékelését, mivel a dokumentáció célja a termék újszerűségének hangsúlyozása.<TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI>26A Bizottság által hivatkozott kötelezettségszegés attól függően áll fenn, hogy a West Single Packs termék a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott cigaretta fogalma alá tartozik-e, vagy sem.27E tekintetben a főtanácsnok indítványának 27. pontjával egyezően meg kell jegyezni, hogy a 95/59 irányelv különböző rendelkezéseinek, különösen a 4. és 6. cikkének, valamint a (14) preambulumbekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy a közösségi jogalkotó egyértelmű különbséget kívánt tenni a cigarettának tekintendő dohányrúd és a cigaretta sodrására szánt fogyasztási dohány között. A szabályozás tehát tárgyi szempontból világosan különbséget tesz a gyártó által már a cigaretta formájára és méretére alakított dohány és az olyan kimért dohány között, amely esetében a dohányos alakítja ki ezt a formát.28E megállapítást megerősíti a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adók vonatkozó jogi szabályozás fejlődése. A közösségi jogalkotó a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló 72/464/EGK és 79/32/EGK irányelvet módosító 1992. október 19-i 92/78/EGK tanácsi irányelvben (HL L 316., 5. o.) kiterjesztette a cigaretta meghatározását azon dohányrúd[ra], amelyet egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak.29A jelen esetben nem vitatott, hogy a West Single Packs termék a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti dohányrúdnak tekinthető.30Azt kell még megvizsgálni, hogy e termék azonos-e azzal a dohányrúddal, amelyet a Bizottság keresetében hivatkozott 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak.31Amint azt indítványának 25. pontjában a főtanácsnok megjegyzi, és a Bizottságnak a tárgyalás során bemutatott szemléltető elődadása is megerősíti, e tekintetben megállapítható, hogy az előre gyártott West Single Packs összetevőből azzal az egyszerű, nem ipari eljárással lehet cigarettát készíteni, hogy a dohányrudat az alumíniumcsomagolással együtt beillesztjük a cigarettapapír-hüvelybe, majd kihúzzuk a csomagolást, és így a dohány a hüvelyben marad.32Ebből következően a szóban forgó dohányrúd egyszerű, nem ipari eljárással illeszthető be a cigarettapapír-hüvelybe. Ennélfogva a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában megállapított valamennyi feltétel teljesül.33Meg kell tehát állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel a West Single Packs dohányrúdra a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra vonatkozó adómértéket alkalmazta - nem teljesítette a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) alpontjából és a 92/79 irányelv 2. cikkének első bekezdéséből eredő kötelezettségeit.<TI><P>A költségekről</P></TI>34Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Németországi Szövetségi Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)A Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel a West Single Packs megnevezésű dohányrúdra a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra vonatkozó adómértéket alkalmazta - nem teljesítette a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjából és a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének első bekezdéséből eredő kötelezettségeit.2)A Bíróság a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások