–

P. W. képviseletében A. Bieniek adwokat,

–

a Bank Polska Kasa Opieki S.A. képviseletében A. Cudna‑Wagner radca prawny és B. Miąskiewicz adwokat,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Kienapfel, P. Ondrůšek és M. Owsiany‑Hornung, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2021. november 24‑i (EU) 2021/2167 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2021. L 438., 1. o.; helyesbítés: HL 2022. L 220., 5. o.) módosított, a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.) (a továbbiakban: 2008/48 irányelv) 3. cikke j) pontjának és 10. cikke (2) bekezdése f) és g) pontjának a tényleges érvényesülés elvével, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 3. cikke (1) és (2) bekezdésével, 4. cikke (1) bekezdésével és 5. cikkével összefüggésben való értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet P. W. mint fogyasztó és a Bank Polska Kasa Opieki S.A. bank (a továbbiakban: bank) között egy fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés megfizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 93/13 irányelv

3

A 93/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

4

Ezen irányelv 3. cikke a következőket írja elő:

5

Ugyanezen irányelv 4. cikke értelmében:

6

A 93/13 irányelv 5. cikkének szövege a következő:

A 2008/48 irányelv

7

A 2008/48 irányelv (19), (31) és (43) preambulumbekezdésének szövege a következő:

8

A 2008/48 irányelv „Tárgy” címet viselő 1. cikke a következőképpen szól:

9

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

10

Az említett irányelvnek „A hitelmegállapodásokban feltüntetendő információk” címet viselő 10. cikke előírja:

11

A 2008/48 irányelvnek „A [THM] kiszámítása” címet viselő 19. cikke az (1) és (2) bekezdésében az alábbiak írja elő:

12

Ezen irányelv „Harmonizáció és az irányelv kötelező jellege” címet viselő 22. cikke kimondja:

13

Az említett irányelv I. mellékletének I. része értelmében:

A lengyel jog

A polgári törvénykönyv

14

Az 1964. április 23‑i ustawa Kodeks cywilny (a polgári törvénykönyvről szóló törvény) alapügyre alkalmazandó változata (Dz. U. 2022., poz. 1360.) szerinti 3851. cikkének 1. §‑a értelmében:

A fogyasztói hitelről szóló törvény

15

A 2008/48 irányelvet a 2011. május 12‑i ustawa o kredycie konsumenckim (a fogyasztói hitelről szóló törvény) (Dz. U. 2011., 126. sz., poz. 715.) ültette át a lengyel jogrendbe.

16

E törvénynek az alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: fogyasztói hitelről szóló törvény) szerinti 5. cikke 6), 6a) és 10) pontjának szövege a következő:

17

Az említett törvény 30. cikke előírja:

18

A fogyasztói hitelről szóló törvény 45. cikkének (1) bekezdése értelmében:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19

2022. május 26‑án P. W. szabványszerződésen alapuló fogyasztói hitelmegállapodást kötött a Bank Polska Kasa Opieki S.A.‑val. P.W. és a bank között nem került sor a szerződési feltételek egyedi megtárgyalására. A P. W. által ily módon felvett fogyasztói hitel összege 150 000 lengyel złoty (PLN) (hozzávetőleg 34 400 euró) volt. Ebből az összegből 133 214,92 PLN‑t (hozzávetőleg 30 550 euró) fizettek ki ténylegesen P. W. részére, a fennmaradó 16 785,08 PLN (hozzávetőleg 3850 euró) pedig egy úgynevezett „önkéntes” hitelbiztosítási díj megfizetésére szolgált. Ezen önkéntes biztosítás megkötése a hitel kamatlábának csökkenésével járt együtt.

20

A P. W. által visszafizetendő teljes összeg 207 073,53 PLN (hozzávetőleg 47 500 euró) volt, a hitel teljes költsége pedig a hitelmegállapodás 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően 73 858,61 PLN (hozzávetőleg 16 950 euró) volt. E költség 57 073,53 PLN (hozzávetőleg 13 100 euró) összegű kamatot, valamint az előző pontban említett 16 785,08 PLN (hozzávetőleg 3 850 euró) összegű biztosítási díjat foglalta magában. A kölcsön kamatlába évi 8,49% volt (amely 4,36%‑os alapkamatból és 4,13%‑os kamatfelárból állt). Ezt a kamatlábat alkalmazták a P. W. részére a szerződés teljesítése során ténylegesen kifizetett, biztosítási díjjal növelt összegre. A hitelmegállapodásban szereplő THM 12,57% volt. Ez utóbbi időtartamát 96 hónapban határozták meg.

21

2023. augusztus 18‑i levelében P. W. a fogyasztói hitelről szóló törvény 45. cikkének (1) bekezdése alapján az úgynevezett „ingyenes hitel” szankciójának alkalmazására irányuló nyilatkozatot intézett a bank felé. Álláspontja szerint ugyanis a bank nem teljesítette kötelezettségeit, különösen a kamat alapjának pontatlan meghatározása, téves THM feltüntetése, valamint a hitelező azon lehetősége miatt, hogy egyoldalúan módosítsa a díjakat és jutalékokat. Ezért a hitelköltségek címén már megfizetett 14 428,83 PLN (hozzávetőleg 3310 euró) összeg visszatérítését kérte, amely kérelemnek a bank nem tett eleget.

22

2023. október 25‑i keresetlevelével P. W. keresetet indított a Sąd Rejonowy we Włodawie (włodawai kerületi bíróság, Lengyelország) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság, egyrészt annak megállapítása iránt, hogy a hitel visszafizetésére kamat és az egyéb hitelköltségek nélkül, a szerződésben meghatározott határidőn belül és módon kerül sor, másrészt pedig annak érdekében, hogy a bankot kötelezzék arra, hogy 30 051,76 PLN (hozzávetőleg 6900 euró) vagyis a már visszafizetett szerződéses kamatoknak a biztosítási díjjal kiegészülő, törvényes késedelmi kamatokkal növelt összegét fizesse vissza a részére. Kérelmének alátámasztása érdekében P. W. többek között arra hivatkozott, hogy a kamatlábat a hitel nem kamatjellegű költségeinek megfelelő összegre alkalmazták.

23

A bank úgy véli, hogy a THM helyesen került kiszámításra. Hitelkérelmében P. W. azt kérte, hogy a bank foglalja bele a hitelbe a biztosítás költségét, ami a hitel összegének növekedését eredményezte. A bank azt is hangsúlyozza, hogy a hitelmegállapodásban szerepelt az az információ, amely szerint a kamatlábat az így meghatározott összegre alkalmazzák. Hozzáteszi, hogy P. W. semmilyen jutalékot nem fizetett, és hogy a hitelköltségek alatt kizárólag a szerződéses kamatot és a biztosítási díjat kell érteni, amely költségeket a hitelmegállapodás szerves részét képező „[f]ogyasztói hiteltájékoztató nyomtatvány” ismertet részletesen.

24

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e a 2008/48 irányelvvel a bank azon gyakorlata, hogy kamatot szed olyan összeg után, amely a hitel tőkeösszegén kívül magában foglalja a hitel nem kamatjellegű költségeit is, vagyis olyan összeg után, amely nem teljes egészében kerül kifizetésre a hitelfelvevő részére. E tekintetben pontosítja, hogy a fogyasztói hitelről szóló törvény 5. cikkének 6a) pontja értelmében vett „nem kamatjellegű hitelköltségek” magukban foglalják többek között a kamatokat, a díjakat, a jutalékokat, az adókat és kamatfelárakat, amennyiben a hitelező előtt ismertek, és a járulékos szolgáltatások, különösen a biztosítás költségeit, ha e szolgáltatásokat kötelező igénybe venni a hitel felvételéhez vagy annak a meghirdetett feltételek melletti felvételéhez.

25

E körülmények között a Sąd Rejonowy we Włodawie (włodawai kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26

2025. november 20‑i levelében a bank jelezte, hogy elfogadta az alapeljárás felperesének a jelen ítélet 22. pontjában említett kérelmét. A Bíróság által feltett kérdésre válaszolva a kérdést előterjesztő bíróság 2025. december 18‑i levelében pontosította, hogy az alapeljárás továbbra is folyamatban van.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az elfogadhatóságról

27

A bank vitatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát.

28

Először is a bank szerint a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések hipotetikus jellegűek, mivel azon a téves előfeltevésen alapulnak, miszerint az e kérdésekben hivatkozott szerződési feltételeket nem tárgyalták meg. Ezenkívül a második kérdés nem releváns, mivel a P. W. részére azzal kapcsolatban nyújtott információk, hogy az önkéntes biztosításhoz kapcsolódó költségek kamattal járnak, világosan és érthetően kitűnnek mind a hitelmegállapodásból, mind pedig a tájékoztatóból.

29

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hipotetikus jellege továbbá abból is következik, hogy az alapügy tárgyát nem a bank által kapott jutalék vagy más díj képezi, hanem az egy olyan önkéntes biztosítási díjra vonatkozik, amelyet – mivel az távolról sem tekinthető az adós által a bank javára viselt hitelköltségnek – közvetlenül a biztosító számlájára fizetnek. Márpedig „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” a 2008/48 irányelv 3. cikke g) pontjában szereplő meghatározásával összhangban az ilyen díj a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségének felel meg, és e meghatározás szerint a költségek külön kategóriájába tartozik.

30

Végül a bank arra hivatkozik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem közölte a Bírósággal azokat a ténybeli vagy jogi elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson az előterjesztett kérdésekre, így a kérelem nem felel meg a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében foglalt követelményeknek. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság a felek álláspontjának kifejtésére szorítkozott, anélkül hogy ellenőrizte volna azokat, továbbá következetlenül használta a „hitel nem kamatjellegű költségeinek” fogalmát, amikor olyan kritériumot alkalmazott, amely szerint ezen költségek közé tartozik valamennyi, a hitelben foglalt, de a fogyasztónak közvetlenül ki nem fizetett összeg. E bíróság ily módon nem veszi figyelembe azt a körülményt, hogy a kölcsön visszafizetésére, vagyis az adósságkonszolidációra felhasznált pénzeszközök sem azért kerülnek kifizetésre a fogyasztók részére, hogy az utóbbi azok felett szabadon rendelkezhessen, miközben kétségtelen, hogy e pénzeszközök után kamat számítható fel.

31

E tekintetben emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a nemzeti bíróság által saját hatáskörben meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemről való határozathozatalt a Bíróság csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2024. december 19‑i Tudmur ítélet, C‑185/24 és C‑189/24, EU:C:2024:1036, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy P. W. keresetet nyújtott be a bankkal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, amely kereset többek között annak megállapítására irányul, hogy a hitel visszafizetésére kamat és az egyéb hitelköltségek nélkül kerül sor arra tekintettel, hogy a hitel egyik nem kamatjellegű költségének megfelelő összeg után szerződéses kamatot szedtek be. E bíróság pontosítja, hogy kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a bank e gyakorlata, amely lehetővé teszi számára, hogy a hitel tőkéjét és a hitel nem kamatjellegű költségeit magában foglaló összeg után kamatot számítson fel, miközben az ez utóbbi költségeknek megfelelő összeget nem fizették ki a hitelfelvevő részére, összeegyeztethető‑e a 2008/48 irányelvvel.

33

Az említett bíróság ebben az összefüggésben kéri a kérdéseivel a Bíróságtól a 2008/48 irányelvnek a tényleges érvényesülés elvével és a 93/13 irányelv egyes rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett több rendelkezése értelmezését.

34

E kérdések tehát ténylegesen azon uniós jogi normák értelmezésére vonatkoznak, amelyek relevánsak az alapügy megoldása szempontjából. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság saját hatáskörében egyedül állapítja meg az alapeljárások jogi és ténybeli hátterét, a Bíróságnak nem feladata az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek alapjául szolgáló előfeltevések vizsgálata.

35

Másrészt annak érdekében, hogy a Bíróság olyan értelmezést adhasson az uniós jogról, amely hasznos a nemzeti bíróság számára, az eljárási szabályzata 94. cikkének a) pontja előírja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tényeknek a rövid ismertetését, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetését. E kérelemnek ugyancsak tartalmaznia kell azon okok ismertetését, amelyek miatt az említett bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.

36

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság – ellentétben az alapeljárásban részt vevő felek egymástól eltérő álláspontjával – igen tömören fejtette ki saját megállapításait, a jelen ítélet 32. és 33. pontjában előadott fejtegetésekre tekintettel a Bíróság rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy hasznos választ adhasson az előterjesztett kérdésekre.

37

A fentiekből az következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatók.

Az ügy érdeméről

38

Elöljáróban, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság az alapügyben szóban forgó biztosítási díjat „a hitel nem kamatjellegű költségének” minősíti, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy e fogalmat nem a 2008/48 irányelv, hanem a lengyel jog, pontosabban a fogyasztói hitelről szóló törvény 5. cikkének 6a) pontja írja elő (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑i Mikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C‑779/18, EU:C:2020:236, 40. és 42. pont).

39

A Bíróság a 2020. március 26‑i Mikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítéletében (C‑779/18, EU:C:2020:236) hivatkozott e fogalomra, ezen ítélet 40. pontjában rámutatva arra, hogy az a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett „hitel teljes költségének” egyik alkategóriáját képezi, amely magában foglalja az összes költséget, beleértve a kamatokat is.

40

Ezt követően meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a P. W.‑nek nyújtott hitel teljes költségére vonatkoznak, amely a kamatokon kívül egy úgynevezett önkéntes hitelbiztosítás megfizetésére szánt 16 785,08 PLN összeget is magában foglal. A kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e a 2008/48 irányelvvel a bank azon gyakorlata, hogy kamatot szed be a szerződés teljesítéseként P. W.‑nek kifizetett, a hitel nem kamatjellegű költségeivel növelt összeg után, pontosítva, hogy ez utóbbi költségek fedezik többek között a szerződéshez kapcsolódó szolgáltatások, különösen a biztosítás költségeit, ha e szolgáltatásokat kötelező igénybe venni a hitel felvételéhez vagy annak a meghirdetett feltételek melletti felvételéhez.

41

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó hitelbiztosítás „önkéntes” jellege azt jelenti, hogy az nem volt szükséges magának a hitelnek a felvételéhez. Ugyanakkor mivel e hitelbiztosítás megkötése a hitel kamatlábának csökkenésével járt együtt, az említett hitelbiztosítás szükséges volt a hitelnek az ajánlatában előírt feltételek szerinti felvételéhez. E körülmények között a biztosítási díj, amely a hitelmegállapodás 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a hitel teljes költségének részét képezi, így „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett fogalma alá tartozik.

42

Végül, mivel a kérdést előterjesztő bíróság a „hitel nem kamatjellegű költségeit” a hitelfelvevő részére ki nem fizetett összeggel azonosítja, hangsúlyozni kell, hogy egy adott, a hitelmegállapodásnak megfelelően a hitelfelvevő által viselendő összegnek az e 3. cikk g) pontjában előírtak szerinti, „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” minősítése nem függ attól a körülménytől, hogy ezen összeget átutalták‑e a hitelfelvevő bankszámlájára, vagy sem.

43

Az a körülmény ugyanis, hogy a kölcsön keretében folyósított összegeket először az adós bankszámlájára utalják, mielőtt azokat áruk vagy szolgáltatások vásárlására vagy bizonyos költségek fedezésére használják fel, vagy hogy a hitelező azokat közvetlenül utalja át a hitelfelvevő hitelezőinek, esetleges jellegű, és önmagában nem befolyásolhatja azok hitelköltségnek minősítését.

Az első kérdésről

44

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködés keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyek értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (lásd: 1978. november 29‑i Redmond ítélet, 83/78, EU:C:1978:214, 26. pont; 2000. november 28‑i Roquette Frères ítélet, C‑88/99, EU:C:2000:652, 18. pont; 2025. december 2‑i Russmedia Digital és Inform Media Press ítélet, C‑492/23, EU:C:2025:935, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság előtt olyan jogvita van folyamatban, amelynek keretében arról kell állást foglalni, hogy összeegyeztethető‑e a 2008/48 irányelvvel a bank azon gyakorlata, hogy kamatot szed olyan összeg után, amely a hitel tőkeösszegén kívül magában foglalja a hitel nem kamatjellegű költségeit is, vagyis olyan összeg után, amelynek teljes összege nem kerül kifizetésre a hitelfelvevő részére.

46

Következésképpen meg kell állapítani, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) és j) pontját ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha a fogyasztói hitelmegállapodásokba olyan feltételeket foglalnak, amelyek nemcsak a teljes hitelösszegre, hanem az e hitelhez kapcsolódó költségek megfizetésére szánt és ennélfogva a hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe tartozó összegekre vonatkozóan is kamat alkalmazását írják elő.

47

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/48 irányelv 1. cikke szerint az irányelv célja a fogyasztóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos megállapodásokra vonatkozó tagállami szabályok egyes aspektusainak összehangolása.

48

Ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be az említett irányelvben előírtaktól eltérő nemzeti rendelkezéseket.

49

Amint az az említett irányelv 3. cikkében szereplő meghatározásokból következik, a „hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” fogalma a THM kiszámítása szempontjából a „teljes hitelösszeg” és a „fogyasztó által fizetendő teljes összeg” fogalmához kapcsolódik (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑i Soho Group ítélet, C‑686/19, EU:C:2020:582, 38. pont).

50

Mivel ezen irányelv 3. cikke e fogalmak jelentését illetően nem utal a nemzeti jogra, mindegyikre úgy kell tekinteni, mint amely az Unió területén egységesen értelmezendő, önálló uniós jogi fogalomnak minősül (2020. július 16‑i Soho Group ítélet, C‑686/19, EU:C:2020:582, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Először is, ami a „teljes hitelösszeg” 2008/48 irányelv értelmében vett fogalmát illeti, a 3. cikk l) pontja azt a hitelmegállapodás értelmében rendelkezésre bocsátott felső összeghatárként vagy teljes összegként határozza meg.

52

Továbbá, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a fogyasztók kiterjedt védelmének biztosítása érdekében az uniós jogalkotó ezen irányelv 3. cikkének g) pontjában „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” fogalmát szélesen határozza meg, mint amelybe beletartozik minden költség, ideértve a kamatot, az adókat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie, és amelyek a hitelező előtt ismertek, kivéve a közjegyzői költségeket (2020. március 26‑i Mikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C‑779/18, EU:C:2020:236, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül ezen irányelv 3. cikkének i) pontja értelmében a THM a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége a teljes hitelösszeg éves százalékában kifejezve, beleértve – adott esetben – a 19. cikk (2) bekezdésében említett költségeket.

53

Végül rá kell mutatni, hogy mivel „a fogyasztó által fizetendő teljes összeg” fogalmát a 2008/48 irányelv 3. cikkének h) pontja „a teljes hitelösszegnek és a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének összegeként” határozza meg, ebből az következik, hogy a „teljes hitelösszeg” és „a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége” egymást kizáró fogalmak, következésképpen a teljes hitelösszeg nem foglalhat magában semmilyen, a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége körébe tartozó összeget (2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítélet, C‑377/14, EU:C:2016:283, 85. pont; 2020. július 16‑i Soho Group ítélet, C‑686/19, EU:C:2020:582, 42. pont).

54

Így tehát a 2008/48 irányelv átfogó koncepciót tartalmaz a fogyasztói hitelmegállapodások hatálya alá tartozó összegek megosztására vonatkozóan (2020. július 16‑i Soho Group ítélet, C‑686/19, EU:C:2020:582, 43. pont).

55

Ami az „hitelkamatlábat” illeti, amelyet a 2008/48 irányelv 3. cikkének j) pontja úgy határoz meg, mint amely „[…] a lehívott hitel összegére alkalmazott kamatláb[nak]” felel meg, meg kell állapítani, hogy a teljes hitelösszeg és a lehívás összege a fogyasztó rendelkezésére bocsátott összegek egészét jelöli, ami kizárja a kölcsönadó által az érintett hitelhez kapcsolódó költségek megfizetésére szánt és a fogyasztónak ténylegesen nem folyósított összegeket (2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítélet, C‑377/14, EU:C:2016:283, 91. pont).

56

Ugyanis a Bíróság a 2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítélet (C‑377/14, EU:C:2016:283) 87. és 88. pontjában, miután hangsúlyozta, hogy a THM kiszámítása a teljes hitelösszegtől függ, és hogy a 2008/48 irányelv szerint a THM‑et megállapító alapegyenlet éves alapon egyenletbe állítja egyrészről a lehívások teljes jelenértékét, másrészről a visszafizetések és a díjfizetések teljes jelenértékét, következésképpen úgy ítélte meg, hogy az ezen irányelv I. mellékletének I. része szerinti lehívás összege az ezen irányelv 3. cikkének l) pontja értelmében vett teljes hitelösszegnek felel meg.

57

Ebből következően sem a 2008/48 irányelv 3. cikkének l) pontja és 10. cikkének (2) bekezdése értelmében vett teljes hitelösszeg, sem pedig az ezen irányelv 3. cikkének j) pontja értelmében vett lehívás összege nem foglalhat magában semmilyen, az érintett hitel címén vállalt kötelezettség teljesítésére szánt összeget, mint amilyenek az adminisztrációs költségek, a kamatok, a jutalékok, és más típusú, olyan összegek, amelyeket a fogyasztónak fizetnie kell (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítélet, C‑377/14, EU:C:2016:283, 86. pont).

58

Ez azokra a biztosítási költségekre is vonatkozik, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság a hitel nem kamatjellegű költségeinek minősített, amelyek – amint az a jelen ítélet 39. és 41. pontjából kitűnik – a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett, „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” alkategóriáját képezik.

59

Pontosítani kell, hogy e megoldás, amint az a 2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítéletből (C‑377/14, EU:C:2016:283), a 2020. március 26‑i Mikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítéletből (C‑779/18, EU:C:2020:236) és a 2020. július 16‑i Soho Group ítéletből (C‑686/19, EU:C:2020:582) következik, nem vonja maga után a hitelező által a hitelmegállapodás keretében a fogyasztóval szemben előírható költségek vagy díjak típusainak korlátozását.

60

Előfordulhat ugyanis, hogy a hitelező nem alkalmazza a szerződéses kamatlábat a hitel költségének megfelelő összegekre, ugyanakkor olyan arányosan magasabb hitelkamatláb meghatározásával, amely tükrözi annak költségét, hogy a hitelköltségnek megfelelő összegek után nem számítanak fel kamatot, elkerüli a pénz időközben bekövetkező fokozatos leértékelődését. Így a hitelező olyan fogyasztók számára is hozzáférhetővé teheti a hitelt, akik nem rendelkeznek indulótőkével a hitelmegállapodás megkötésével járó költségek finanszírozására.

61

Ez a megoldás emellett összhangban van a 2008/48 irányelv céljaival.

62

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy ezen irányelvet azzal a kettős céllal fogadták el, hogy az Unióban valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, és hogy megkönnyítsék a fogyasztói hitelek jól működő belső piacának kialakulását. Az említett irányelv (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv többek között annak biztosítására irányul, hogy a fogyasztó az Unió egész területén a hitelmegállapodás megkötését megelőzően többek között a THM‑re vonatkozóan megfelelő tájékoztatást kapjon, amely alapján össze tudja hasonlítani az alkalmazott mutatókat (2020. július 16‑i Soho Group ítélet, C‑686/19, EU:C:2020:582, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Márpedig, amint azt a 2008/48 irányelv (31) és (43) preambulumbekezdése lényegében kimondja, alapvető fontossággal bír a fogyasztónak a hitel összköltségéről – egységes matematikai képlet alapján kiszámított kamat formájában – való tájékoztatása. Ugyanis egyrészről ez az információ hozzájárul a piac átláthatóságához, mivel lehetővé teszi a hitelajánlatok fogyasztó általi összehasonlítását. Másrészt lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy felmérje kötelezettségvállalásának terjedelmét (2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítélet, C‑377/14, EU:C:2016:283, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

Veszélybe kerülne a piac ezen átláthatósága, ha több kamatláb és különösen a lehívott hitel összegére alkalmazandó hitelkamatláb és a tagállamokban a lehívott hitel összegének e meghatározásába nem tartozó hitelösszegekre alkalmazott egyéb kamatlábak között lehetne különbséget tenni.

65

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) és j) pontját ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha a fogyasztói hitelmegállapodásokba olyan feltételeket foglalnak, amelyek nemcsak a teljes hitelösszegre, hanem az e hitelhez kapcsolódó költségek megfizetésére szánt és ennélfogva a hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe tartozó összegekre vonatkozóan is kamat alkalmazását írják elő.

A második kérdésről

66

Mivel a biztosítási költségeket mint a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett, „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” összetevőjét az ezen irányelv 3. cikkének j) pontja értelmében vett lehívás összege nem foglalhatja magában, a második kérdést nem kell megválaszolni.

A költségekről

67

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.