<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.15-->
  <head>
    <title>2025-12-202512C111202404850-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0485-24-202506311-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="0" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ContentBits"/>
    <meta content="Commission Use" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Name"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="16/12/2025 09:51:32" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="baS79qb7+mQxmIrC8UAIad5PUKr21RdOtdYDuFECEJhGH5Y6bA04HD3mMsI07ny5chLzuRTvsnD4z9P0LDXK8548Y1W3qiRXpfGWt6bI5icG/EVBPDeJbc9yVbsVO8NTzb6J9Nqp0mb9nN3agR5FtqDkoAwC8IfsSFP51qJhuZo=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="emn" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="true" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Enabled"/>
    <meta content="cdb195a1-3f12-4e2e-a78e-c070babb0998" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ActionId"/>
    <meta content="0485" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2024" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="emn" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="b24c8b06-522c-46fe-9080-70926f8dddb1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SiteId"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 26-06-25 08:09:15" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="2025-07-15T13:33:45Z" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SetDate"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="f9f68c919cd643ea87d19a41c21d8bf8" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0485" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="RP" name="NatureAff"/>
    <meta content="RP" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="Standard" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Method"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId25" style="first"/>
      <div id="rId21" style="even">Norkus főtanácsnok indítványa – C ‑485/24. sz. ügy</div>
      <div id="rId22" style="default">Locatrans</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      RIMVYDAS NORKUS
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2025. július 3. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑485/24. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      Locatrans Sarl
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      kontra
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      ES
    </p>
    <p class="C39Centreespacement" id="para-8" title="page-1">
      (a Cour de cassation ‑ chambre sociale [semmítőszék, szociális tanács, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-9" title="page-1">
      „Előzetes döntéshozatal – A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény (Római Egyezmény) – 6. cikk – Munkaszerződés – A felek jogválasztása – A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog kötelező rendelkezései – Kapcsolóelvek – Több szerződő államban munkát végző munkavállaló – A rendszerinti munkavégzési hely – A rendszerinti munkavégzési hely megváltozása a szerződés teljesítése során – A szerződés teljes időtartamán vagy a tevékenység legutóbbi időszakán alapuló értékelés”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-10" title="page-2">
      
        <br/>
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen előzetes döntéshozatalra utalás jogi keretét a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>) képezi. Konkrétan, a semmítőszék (Franciaország) által feltett kérdés lényegében ezen egyezmény 3. és 6. cikkének értelmezésére vonatkozik. A 3. cikk rögzíti a felek akaratszabadságának elvét a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jog megválasztása tekintetében. A tagállamok közös elve szerint a szerződésre a felek által választott jog az irányadó. A 6. cikk, amelynek értelmezése e kérdés középpontjában áll, az egyezmény 3. cikke szerinti jogválasztás hiányában és az Egyezmény 4. cikkének rendelkezéseitől eltérve a munkaszerződésre alkalmazandó jog kijelölésére szolgáló mechanizmust hoz létre. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy szállítási vállalat és az e társaságnál dolgozó gépjárművezető közötti jogvita keretében került előterjesztésre, amely jogvita a gépjárművezető által a munkaszerződésének megszűnését követően a korábbi munkáltatójával szemben előterjesztett különböző kártérítési igényekre vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E jogi és ténybeli keretek között a kérdést előterjesztő bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy a Római Egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése a) pontja értelmében értelmezze az „azon ország […], ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi” fogalmát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Konkrétabban, a Bíróságnak lehetősége nyílik arra, hogy a Koelzsch ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>) kifejtett megfontolásokat az említett ítélethez hasonló, de új kérdést felvető tényállásban tisztázza. Ez a kérdés arra vonatkozik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak melyik munkavégzési időszakot kell figyelembe vennie annak megállapítása érdekében, hogy e rendelkezés alapján melyik jog alkalmazandó abban az esetben, ha a munkavállaló a munkáltatójánál két különböző szakaszban végezte a tevékenységét: először több államban, majd a munkaviszony megszűnését megelőző időszakban tartósan egyetlen államban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Római Egyezmény 1., 3. és 6. cikke (ezt váltotta fel az 593/2008/EK rendelet 8. cikke) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>) mellett a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezmény (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>) 5. cikke első bekezdésének 1. pontja (ezt váltotta fel a 44/2001/EK rendelet 19. cikke) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>) különösen fontos még a jelen ügy szempontjából.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">ES‑t egy 2002. október 15‑én kötött munkaszerződés alapján gépjárművezetőként alkalmazta a Locatrans Sàrl, egy bettembourgi (Luxemburg) székhelyű szállítási vállalat. A munkaszerződés havi 166 órás munkaidőt írt elő. Megállapította, hogy az alkalmazandó jog a luxemburgi jog, és hogy a fuvarozással elsősorban érintett országok Németország, a Benelux államok, Olaszország, Spanyolország, Portugália és Ausztria.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014. január 14‑i levelében a Locatrans tájékoztatta a munkavállalót azon döntéséről, hogy 2014. július 16‑tól kezdődően heti munkaóráinak számát 35 órára, azaz havi 151,55 órára csökkenti, amely módosítás ellen a munkavállaló tiltakozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014. március 31‑i levelében a Locatrans tájékoztatta a munkavállalót, hogy az elmúlt 18 hónapban végzett tevékenységének elemzését követően megállapította, hogy munkavállalói tevékenységének lényeges részét (több mint 50%‑át) Franciaországban végezte, és hogy a Locatrans köteles a munkavállalót a francia<br/>társadalombiztosítási rendszerbe bejelenteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Locatrans 2014. április 17‑i levelében megerősített egy, a munkavállalónak szóló, egy francia társaságnál történő alkalmazásra vonatkozó ajánlatot, és tájékoztatta a munkavállalót, hogy 2014. július 16‑tól már nem tartozik a vállalkozás személyi állományába, mivel elutasította a munkaidejének csökkentését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. január 8‑án a munkavállaló, mivel vitatta a munkaszerződésének megszüntetését, különböző kártérítési kérelmeket nyújtott be a conseil de prud’hommes de Dijonhoz (dijoni munkaügyi bíróság, Franciaország).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2017. április 4‑i ítéletében a conseil de prud’hommes de Dijon (dijoni munkaügyi bíróság) elutasította a munkavállaló kérelmeit azzal az indokkal, hogy a munkavállaló munkaszerződésének teljesítésére és megszüntetésére a luxemburgi jog alkalmazandó, a munkavállaló lemondása világos és egyértelmű volt, azt nem kell jogellenes felmondássá átminősíteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A munkavállaló fellebbezése nyomán a cour d’appel de Dijon (dijoni fellebbviteli bíróság, Franciaország) 2019. május 2‑i ítéletével hatályon kívül helyezte a 2017. április 4‑i ítéletet. E tekintetben ez a bíróság emlékeztetett arra, hogy a felek a szóban forgó munkaszerződés alapján úgy döntöttek, hogy munkaviszonyukra a luxemburgi jogot alkalmazzák. A Locatrans 2014. március 31‑én kelt levelében elismerte, hogy a munkavállaló a munkájának lényegi részét Franciaországban végezte, és a munkavállaló bizonyította ezt a körülményt. Tekintettel a Római Egyezmény 6. cikkére, a luxemburgi jog felek általi választása nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják a francia jog kötelező rendelkezései mint például a munkaszerződés módosítására és megszüntetésére vonatkozó rendelkezések által biztosított védelemtől. Következésképpen, miután a munkaszerződés megszűnését elbocsátássá minősítette át, és megállapította, hogy az elbocsátás nem alapult valós és komoly okon, az említett Bíróság kötelezte a Locatrans‑t bizonyos összegek kártérítésként történő megfizetésére a munkavállaló számára.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Locatrans felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ítélet ellen a semmítőszék szociális tanácsához (Franciaország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A bíróság lényegében a Római Egyezmény 6. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt kollíziós szabályra hivatkozott. E tekintetben megjegyzi, hogy a Bíróság többek között a Koelzsch ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>) tisztázta „a munkavállaló rendszerinti munkavégzési helye” fogalmának értelmezési szempontjait a fenti rendelkezés értelmében, abban az esetben, ha a munkavállaló egynél több szerződő államban végzi tevékenységét. Ez utóbbi ítéletben a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatára is hivatkozott, ami alátámasztja a joghatósági összeütközésekre, a kollíziós szabályokra vonatkozó kapcsolóelvek egyértelmű értelmezésére irányuló szándékot. Ez utóbbi rendelkezés tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság a Weber ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>) relevanciájára is hivatkozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy bár a Bíróság által a Koelzsch ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>) megfogalmazott, a munkavállaló rendszerinti munkavégzési helye fogalmának értelmezésére vonatkozó pontosítások a favor laboratoris elv alapján az utolsó rendszerinti munkavégzési hely kapcsolóelvének elfogadásához vezethetnek, a Bíróság a Weber ítéletben kifejezetten hivatkozik „a munkaviszony teljes időtartamának” figyelembevételére, anélkül, hogy megismételné a Weber ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>) 54. pontjában szereplő, a munkavállaló utolsó rendszerinti munkavégzési helyére vonatkozó kapcsolóelvet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság az említett ítélkezési gyakorlat fényében arra keres választ, hogy a felek jogválasztása hiányában alkalmazandó jog meghatározása érdekében a jelen ügyben a munkaviszony teljes időtartamát kell‑e figyelembe venni annak megállapítása érdekében, hogy a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében az érintett személy rendszerinti munkavégzési helye meghatározható legyen, vagy a legutóbbi munkavégzési időszakot kell figyelembe venni. A bíróság úgy véli, hogy bár a munkavállaló utolsó rendszerinti munkavégzési helyére vonatkozó kapcsolóelv releváns a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása szempontjából, mivel lehetővé teszi a munkavállaló számára, hogy a legalacsonyabb költséggel indítson keresetet, kétséges, hogy a felek jogválasztásának hiányában ez a kapcsolóelv alkalmazható‑e az alkalmazandó jog meghatározására, mivel egy ilyen megközelítés különösen ahhoz vezetne, hogy ugyanazon munkaszerződésre – a munkavégzés helyét illetően bekövetkező változásoktól függően – egymást követően eltérő kötelező jogszabályok vonatkoznának.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ilyen körülmények között a semmítőszék szociális tanácsa a 2024. július 10‑i, a Bírósághoz ugyanazon a napon érkezett határozatával úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-31" title="page-7">
      „Úgy kell‑e értelmezni [Római Egyezmény] 3. és 6. cikkét, hogy abban az esetben, ha a munkavállaló munkáltatója javára ugyanazokat a tevékenységeket egynél több szerződő államban végzi, a felek jogválasztása hiányában alkalmazandó jog meghatározása érdekében a munkaviszony teljes időtartamát kell figyelembe venni azon hely meghatározása céljából, ahol az érintett rendszerint a munkáját végezte, vagy a legutóbbi munkavégzési időszakot kell figyelembe venni akkor, ha a munkavállaló, miután a munkáját egy bizonyos ideig egy meghatározott helyen végezte, ezt követően tevékenységét tartós jelleggel egy másik helyen folytatja, amelynek a felek egyértelmű szándéka szerint az a rendeltetése, hogy az új rendszerinti munkavégzési hellyé váljon?”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapeljárás felei, a francia és a cseh kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtottak be. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előterjesztő bíróság egyetlen kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy a Római Egyezmény 3. és 6. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben egyrészt a munkavállaló kezdetben több államban végezte ugyanazokat a tevékenységeket a munkáltatója javára, majd a munkaviszony megszűnését megelőző időszakban tartós jelleggel egyetlen államban végezte tevékenységét, amely államnak a felek egyértelmű szándéka szerint az a rendeltetése, hogy az új rendszerinti munkavégzési hellyé váljon, másrészt e munkavállaló jogvitája a szerződés megszűnésére vonatkozik, akkor a munkaviszony teljes időtartamára vagy a legutóbbi munkavégzési időszakra kell‑e hivatkozni annak a helynek a meghatározása érdekében, ahol e munkavállaló rendszerint végezte a munkáját, és következésképpen a felek jogválasztásának hiányában alkalmazandó jog meghatározása érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E bíróság tehát lényegében arra keres választ, hogy e két kapcsolóelv közül melyik alkalmazandó a szóban forgó munkaszerződés megszűnésére, mivel a megszűnés több irányadó jog közötti ütközést eredményez. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az első kapcsolóelv esetében a munkaviszony teljes időtartamának figyelembevétele azt jelentené, hogy ES kérelmeinek megalapozottságát a luxemburgi jog alapján kellene vizsgálni, és hogy e kérelmeket ezért el kellene utasítani. Ugyanakkor a második kapcsolóelv esetében, ha csak a legutóbbi munkavégzési időszakot vennék figyelembe, a munkaszerződések módosítására és megszüntetésére vonatkozó francia jog lenne alkalmazandó, amely kedvezőbb lenne ES számára.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az említett bíróság úgy véli, hogy megalapozott kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a munkavállaló utolsó rendszerinti munkavégzési helyére vonatkozó, a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása szempontjából releváns kapcsolóelvet jogválasztás hiányában a munkaszerződésre alkalmazandó jog meghatározására is fel lehet használni, mivel egy ilyen megközelítés többek között ahhoz vezetne, hogy ugyanazon munkaszerződésre – a munkavégzés helyét érintő változásoktól függően – egymást követően eltérő kötelező jogszabályok vonatkoznának.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapeljárás felei és az érdekeltek a Római Egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése a) pontjának értelmezésében eltérő álláspontot képviselnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Locatrans és a cseh kormány a Weber ítéletre hivatkozva többek között előadja, hogy amennyiben egy munkavállaló a munkáltatója javára ugyanazokat a tevékenységeket egynél több államban végzi, a munkaviszony teljes időtartamát kell figyelembe venni annak a helynek a meghatározása érdekében, ahol az érdekelt fél rendszerint végezte a munkáját, és következésképpen a felek jogválasztásának hiányában alkalmazandó jog meghatározása érdekében. A francia kormány a maga részéről ugyanakkor úgy véli, hogy figyelembe lehetne venni a legutóbbi munkavégzési időszakot annak megállapítása érdekében, hogy az összes releváns körülményre tekintettel fennáll‑e szorosabb kapcsolat egy másik országgal. ES viszont előzetesen azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazása ellenére ő a munkaviszonyának ideje alatt nem változtatta meg munkavégzési helyét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>) Ennek következtében helyzete egyértelműen különbözik a Weber ítéletben vizsgált esettől, amelyben a munkavállaló egymást követően két különböző munkavégzési helyen látta el feladatait. Mindenesetre, még ha a Weber ítéletet a jelen ügyben valóban relevánsnak is kellene tekinteni, akkor is a legutóbbi munkavégzési időszakra kell hivatkozni. A Bizottság a maga részéről megjegyzi, hogy az alapügyhöz hasonló esetben, amikor a jogvita a szerződés megszűnésére vonatkozik, és a megszűnés megítélése szempontjából releváns tények a szerződés megszűnésekor állnak fenn, a legutóbbi munkavégzési időszakot kell figyelembe venni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság által kifejezett kételyek fényében, valamint az alapügy felei és az érintett személyek által előadott érvekre tekintettel először néhány általános megfontolást fogalmazok meg a Római Egyezmény céljáról és általános rendszeréről, valamint az annak 6. cikkében foglalt kollíziós szabályról (A. szakasz). Másodszor, a vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében foglalkozom az egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „azon ország, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi” fogalmával, és levonom a jelen ügyre vonatkozó következtetéseket (B. szakasz).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezető megjegyzések a Római Egyezmény céljáról és általános rendszeréről, valamint a 6. cikkében foglalt kollíziós szabályról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, amint arra a Bíróság már rámutatott, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>) hogy a Római Egyezmény preambulumából kiderül, az egyezmény megkötésére azért került sor, hogy a nemzetközi magánjog területén a Brüsszeli Egyezmény elfogadásával megkezdődött jogegységesítés folytatódjék. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett preambulumból az is következik, hogy az egyezmény célja egységes szabályok kialakítása a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó joggal kapcsolatosan, bárhol kelljen is az ítéletet meghozni. Amint az az egyezményről szóló jelentésből is kitűnik, az egyezményt az a törekvés hívta életre, hogy megszüntesse a szerződések területén a kollíziós szabályok sokféleségéből eredő hátrányokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, ami azt a hátteret illeti, amelybe a Római Egyezmény 6. cikkében előírt kollíziós szabály illeszkedik, érdemes megemlíteni az egyezmény által az alkalmazandó jog meghatározására megállapított általános kritériumokat. E tekintetben az említett egyezmény II. címében megállapított egységes szabályok által követett elv szerint elsőbbséget élvez a felek szándéka; ugyanezen egyezmény 3. cikke pedig a jogválasztás szabadságát biztosítja a felek számára. Ilyen jogválasztás hiányában a Római Egyezmény 4. cikke kapcsolóelveket ír elő, amelyek alapján a bíróságnak kell meghatároznia e jogot. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>) Ezen elvek mindenfajta szerződésre vonatkoznak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mint tudjuk, bizonyos szerződéstípusokra speciális szabályok is vonatkoznak. Így például a Római Egyezmény 6. cikke az egyéni munkaszerződésekre alkalmazandó kollíziós szabályt állapítja meg. Ez a különös kollíziós szabály (a „Róma I” rendelet 8. cikkében előírt szabályhoz hasonlóan) két általános rendelkezésből (az (1) bekezdés és a (2) bekezdés a) pontja), egy kiegészítő rendelkezésből (a (2) bekezdés b) pontja) és egy kivételi záradékból (a (2) bekezdés utolsó mondata) áll. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>) Az egyezmény szerzői szerint egy ilyen különös kollíziós szabály célja az volt, hogy megfelelőbb szabályozást vezessen be olyan ügyekben, ahol az érintett államok érdekei nem azonosak, ugyanakkor biztosítsa a szerződéses kapcsolatban társadalmi‑gazdasági szempontból gyengébbnek tekintett fél megfelelőbb védelmét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen általános megfontolások alapján az említett egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a 3. cikk rendelkezései ellenére, munkaszerződés esetében a felek jogválasztása nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják az azon jog kötelező szabályai által biztosított védelemtől, amely jogválasztás hiányában a (2) bekezdés alapján alkalmazandó lenne”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>) Ilyen jogválasztás hiányában ezen egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése két kapcsolóelvet határoz meg, nevezetesen elsősorban „azon ország jog[át], ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi [a) pont], amely tehát az objektíven alkalmazandó jog, vagy másodlagosan „ha a munkavállaló munkáját rendszerint nem ugyanazon országban végzi, úgy az azon telephely szerinti ország jog[át], ahol a munkavállalót alkalmazták” [b) pont]. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>) A (2) bekezdés utolsó mondatában kivételi klauzula szerepel, amely szerint e két kapcsolóelv nem alkalmazható, amennyiben „a körülmények összessége arra utal, hogy a szerződés egy másik országgal szorosabb kapcsolatban áll, amely esetben a szerződésre e másik ország joga az irányadó”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek fényében, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">23</a>
</span>) és az Unió nemzetközi magánjogának különböző rendelkezései közötti összhang biztosításának szükségességét szem előtt tartva, most a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében „azon ország, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi” fogalmát értelmezem.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „azon ország, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi” fogalmáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A vonatkozó ítélkezési gyakorlat, valamint a szó szerinti, rendszertani és teleológiai értelmezés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a 4. cikk rendelkezései ellenére, a 3. cikk szerinti jogválasztás hiányában a munkaszerződésre „azon ország joga [az irányadó], ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi, még ha ideiglenesen egy másik országban is foglalkoztatják”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E rendelkezés olvasata azt mutatja, hogy a szó szerinti értelmezés nem elegendő az „azon ország joga, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi” önálló fogalmának meghatározásához. A Koelzsch ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">24</a>
</span>) a Bíróság először határozott – a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében – e fogalomról. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">25</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Koelzsch ítéletről: a fogalom körvonalai</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A munkavállalók megfelelő védelmének biztosítására irányuló célkitűzés és a kapcsolóelv tág értelmezésének szükségessége</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Koelzsch ítéletben a Bíróság tág értelmezést fogadott el az „azon ország joga, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi” önálló fogalmának meghatározásához. Ennek érdekében először is rámutatott, hogy ezen értelmezés nem vonatkoztatható el a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontjában szereplő kapcsolóelvek értelmezésétől, amelyek ugyanezeken a területeken határozzák meg a joghatósági szabályokat, és hasonló kifejezéseket használnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">26</a>
</span>) E rendelkezés értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozva (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">27</a>
</span>) a Bíróság emlékeztetett arra, hogy abban az esetben, ha a munkavállaló szakmai tevékenységét egynél több államban végzi, kellően figyelembe kell venni azt a törekvést, hogy a munkavállalónak mint a gyengébb szerződő félnek megfelelő védelmet biztosítsanak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">28</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezután a Bíróság megjegyezte, hogy a munkaszerződésekkel kapcsolatos ügyekben a Brüsszeli Egyezmény és a Római Egyezmény ugyanazt a célt, nevezetesen a munkavállaló megfelelő védelmét szolgálja. E célnak a fényében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Római Egyezmény 6. cikkét úgy kell tekinteni, mint amely inkább azon állam jogának az alkalmazhatóságát biztosítja, ahol a munkavállaló a szakmai tevékenységét végzi, mint a munkáltató székhelye szerinti állam jogát. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">29</a>
</span>) Tekintettel a két egyezmény céljainak azonosságára, a Bíróság megállapította, hogy a brüsszeli egyezmény 5. cikkének 1. pontját értelmező ítélkezési gyakorlat továbbra is releváns a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdése a) pontjának elemzésekor. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">30</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ha a munkavégzésre egynél több tagállamban kerül sor, a rendszerinti munkavégzés helye szerinti ország kapcsolóelvét szélesen kell értelmezni, és úgy kell érteni, hogy az arra a helyre utal, ahol vagy ahonnan a munkavállaló ténylegesen végzi a szakmai tevékenységeit, és tevékenységi központ hiányában azon hely, ahol a tevékenységeinek nagyobb részét végzi. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">31</a>
</span>) Ennek következtében annak megállapításához, hogy egy munkavállaló rendszerint az egyik érintett államban végezte‑e munkáját, a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kapcsolóelvet tágan kell értelmezni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">32</a>
</span>) Ebből a célból a Bíróság figyelembe vette a nemzetközi fuvarozási ágazatban végzett munka jellegét, és egyértelművé tette, hogy figyelembe kell venni a munkavállaló tevékenységét jellemző valamennyi körülmény összességét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">33</a>
</span>) E körülmények között a Bíróság megállapította, hogy a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a munkavállaló egynél több szerződő államban végzi tevékenységét, akkor azon ország, ahol e rendelkezés értelmében a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi, az, ahol vagy ahonnan az említett tevékenységet jellemző körülmények összességére tekintettel a munkavállaló a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesíti. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">34</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A főszabály és az annak konkretizálását lehetővé tevő valószínűsítő körülmények módszere: a minőségi kapcsolóelv</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy annak megítélése érdekében, hogy egy munkavállaló rendszerint valamelyik szerződő államban végezte‑e a munkáját, és hogy melyik volt az a szerződő állam, a Bíróság a Koelzsch ítélet 50. pontjában különböző ténybeli kritériumok mérlegelésén alapuló főszabályt állapított meg. E szabály szerint „azon ország, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi”, az, ahol vagy ahonnan az említett tevékenységet jellemző körülmények összességére tekintettel a munkavállaló a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesíti. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">35</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Annak érdekében, hogy a nemzeti bíróság számára iránymutatást nyújtson e szabály alkalmazása során, a Bíróság – figyelembe véve a szállítási ágazatban fennálló munkaviszonyok sajátos jellegét – számos olyan szempontot adott meg, amelyeket a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdése a) pontjának alkalmazása során figyelembe lehet venni. A nemzeti bíróságnak többek között meg kell állapítania, hogy melyik államban található az a hely, ahonnan a munkavállaló a fuvarozási feladatait végzi, a feladataival kapcsolatos utasításokat kapja, és a munkáját szervezi, valamint azt a helyet is meg kell határoznia, ahol a munkaeszközök találhatók. Azt is meg kell vizsgálnia, hogy melyek azok a helyek, ahová főként fuvaroz, melyek az árukirakodási helyek, valamint melyik az a hely, ahová a munkavállaló feladatai elvégzését követően visszatér. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">36</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint ez a „valószínűsítő körülmények módszere” fontos elem annak megértéséhez, hogy egy olyan fogalom, mint „az a hely, ahol vagy ahonnan a munkavállaló rendszerint a munkáját végzi” konkrét esetben milyen jelentéssel bír. A Bíróság szerint ennek a módszernek az alkalmazása nem csupán a jogviszonyok valódiságának a pontosabb tükrözését teszi lehetővé annyiban, amennyiben e módszernek a munkavállaló tevékenységével összefüggő összes elemet figyelembe kell vennie, hanem azt is megakadályozza, hogy ezt a fogalmat eszközül használják, illetve hogy az hozzájáruljon az előírt kötelezettségek megkerüléséhez vezető lehetséges stratégiák megvalósításához. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">37</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a fent említett főszabály (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">38</a>
</span>) megállapítása érdekében a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontjával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára támaszkodott. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">39</a>
</span>) Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy az ezen ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló ügyek olyan munkavállalóra vonatkoztak, aki több államban folytatta szakmai tevékenységét, de az egyik ilyen államban, ahol lakóhelyét is fenntartotta, rendelkezett egy irodával, ahonnan a munkáltatója számára a munkáját szervezte, és ahová minden külföldi üzleti útja után visszatért. Ennek következtében a munkavállaló „rendszerinti munkavégzése” konkrét helyének meghatározása céljából a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ez az a hely, ahonnan a munkavállaló a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeit főként teljesíti, vagy az a hely, ahol szakmai tevékenységének tényleges központja van. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">40</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül emlékeztetek arra, hogy az „ahonnan” kifejezés a „Róma I” rendelet 8. cikkének (2) bekezdésébe (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">41</a>
</span>) a Római Egyezmény rendeletté történő átalakításakor került beillesztésre. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">42</a>
</span>) Így az új kifejezéssel az uniós jogalkotó beépítette a rendeletbe a Bíróságnak a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">43</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek fényében meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában a több állam területén teljesített munkaszerződések tekintetében egy másik olyan helyzettel is szembesült, amelyben a számos érintett hely közül nem volt azonosítható az a hely, ahol vagy ahonnan a munkavállaló a szakmai tevékenységét végezte. Ez a Weber ítélet esete.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Weber ítéletről: az időbeli kapcsolóelv</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Weber ítélet alapjául szolgáló ügyben többek között az a kérdés merült fel, hogy annak megállapítása érdekében, hogy egy munkavállaló „rendszerinti” munkavégzési helye valamely szerződő államban van‑e, a munkaviszony „teljes időtartamát” vagy csak annak utolsó időszakát kell‑e figyelembe venni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">44</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság először is megkülönböztette az előtte lévő ügyet a Mulox IBC és Rutten ítéletek alapjául szolgáló ügyektől, amelyekben – ellentétben az előtte lévő üggyel – a munkavállaló irodával rendelkezett az egyik szerződő államban, amely szakmai tevékenységeinek tényleges központját jelentette, és ahonnan munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesítette. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">45</a>
</span>) Ezekre a különbségekre tekintettel a Bíróság úgy vélte, hogy az említett ítéletekből származó ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható teljes egészében az előtte lévő ügyben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">46</a>
</span>) A Bíróság azonban megjegyezte, hogy ez az ítélkezési gyakorlat továbbra is releváns, mivel azt jelenti, hogy több szerződő állam területén teljesített munkaszerződés esetén a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az arra a helyre vonatkozik, ahol vagy ahonnan – az adott eset összes körülményeit figyelembe véve – a munkavállaló munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét ténylegesen teljesíti. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">47</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, ezen eltérő körülmények miatt a Bíróság pontosította, hogy az e rendelkezés értelmében vett rendszerinti munkavégzési hely meghatározásakor figyelembe veendő releváns kapcsolóelv elvileg az a hely, ahol a munkavállaló a munkaidejének nagyobb részét a munkáltatója megbízásából teljesítette. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">48</a>
</span>) A Bíróság tehát más kapcsolóelv hiányában úgy határozott, hogy ez a hely az, ahol a munkavállaló a munkaideje legnagyobb részét töltötte. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">49</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Meg kell jegyezni, hogy a Bíróság szerint ez az időbeli kapcsolóelv, amely a különböző érintett szerződő államban végzett munkaidő hosszán alapul, logikusan azt jelenti, hogy a munkavállaló teljes tevékenységi időszakát figyelembe kell venni annak meghatározásához, hogy a munkavállaló munkájának legjelentősebb részét hol végezte, és ilyen esetben hol található a munkáltatóval fennálló szerződéses viszonyának súlypontja. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">50</a>
</span>) Így a Bíróság megállapította, hogy olyan munkaszerződés esetén, amelynek teljesítése során a munkavállaló a munkáltató javára egynél több szerződő államban végzi ugyanazon tevékenységeket, főszabály szerint a munkaviszony teljes időtartamát kell figyelembe venni annak a helynek a meghatározásához, ahol az érintett rendszerint a munkáját végzi. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">51</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy létezhet olyan eset, amely első pillantásra kivételnek tűnhet az időbeli kapcsolóelvre vonatkozó szabály alól, miszerint a rendszerinti munkavégzési hely az a hely, ahol a munkavállaló a munkaideje legnagyobb részét töltötte. Véleményem szerint azonban itt nem kivételről van szó, hanem arról, hogy a Bíróság egy konkrét esetben alkalmazza ezt az időbeli kapcsolóelvet. A Bíróság egyértelművé tette ugyanis, hogy a legutóbbi munkavégzési időszakot kell figyelembe venni akkor, ha a munkavállaló, miután a munkáját egy bizonyos ideig egy meghatározott helyen végezte, ezt követően tevékenységét tartós jelleggel egy másik helyen folytatja, amennyiben a felek egyértelmű szándéka szerint ennek a helynek az a rendeltetése, hogy az új rendszerinti munkavégzési hellyé váljon. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">52</a>
</span>) Így, a munkavállaló szakmai tevékenysége tényleges központjának hiányában, a Bíróság ezen ítéletében megállapított időbeli kapcsolóelv egy főszabályon alapul, amelytől csak akkor lehet eltérni, ha az adott ügy tényállása alapján a jogvita tárgya szorosabb kapcsolatban áll egy másik munkavégzési hellyel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">53</a>
</span>) Később visszatérek erre az időbeli kapcsolóelvhez, amely különös jelentőségű az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálatában. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">54</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az elemzésemnek ezt a részét összefoglalva először is szeretnék emlékeztetni arra, hogy annak az elvi szabálynak a megállapításához, miszerint azon ország, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi, az, ahol vagy ahonnan az említett tevékenységet jellemző körülmények összességére tekintettel a munkavállaló munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesíti, a Bíróság a Koelzsch ítélet 50. pontjában a Mulox IBC (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">55</a>
</span>) és a Rutten (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">56</a>
</span>) ítéletekben kialakított ítélkezési gyakorlatára hivatkozott. Mint már kifejtettem, ezt a szabályt később a Weber ítélet 49. és 50. pontja is megerősítette. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-57" href="#t-57">57</a>
</span>) Ebből következik, hogy e szabály vizsgálata képezi a nemzeti bíróságok értékelésének kiindulópontját minden olyan esetben, amikor – mint a jelen ügyben – a munkaszerződést több szerződő állam területén teljesítik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, amint azt fentebb már említettem, a Bíróság annak az államnak a meghatározása érdekében, amely úgy tekinthető, hogy „az a hely, ahol vagy ahonnan” a munkavállaló a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesíti, minőségi (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-58" href="#t-58">58</a>
</span>) és időbeli (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-59" href="#t-59">59</a>
</span>) kapcsolóelveket állapított meg, amelyeket a nemzeti bíróságoknak (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-60" href="#t-60">60</a>
</span>) figyelembe kell venniük. Ugyanakkor, bár a Bíróság szerint az időbeli kapcsolóelvnek elvileg a munkavállaló munkáltatójával kapcsolatos tevékenységének teljes időtartamát figyelembe kell vennie, a Bíróság ezen időbeli kapcsolóelv alkalmazását arra a konkrét esetre írta elő, amikor a szóban forgó jogvita tárgya „szorosabb kapcsolatban áll egy másik munkavégzési hellyel”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-61" href="#t-61">61</a>
</span>) Ebben az esetben a nemzeti bíróság értékelésében a legutóbbi munkavégzési időszakot kell figyelembe venni, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-62" href="#t-62">62</a>
</span>) és nem a tevékenység teljes időtartamát. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-63" href="#t-63">63</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt az ítélkezési gyakorlatot tehát figyelembe kell venni a jelen ügy elbírálásakor.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ítélkezési gyakorlat elemzéséből a jelen ügyre nézve levonható következtetésekről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az érvelésnek ebben a szakaszában megjegyzem, hogy az alapeljárás felei és az érdekelt felek által előadott érvekből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdése az ítélkezési gyakorlat két, eleve különböző irányvonalának metszéspontjában áll. A fenti elemzés alapján azonban e két megközelítés – látszólagos eltérésük ellenére –ugyanazon ítélkezési gyakorlatba illeszkedik, amelynek keretében a Bíróság egy olyan elvi szabályt hozott létre, amelynek alkalmazása minőségi és időbeli kapcsolóelvek figyelembevételén alapul. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságoknak a minőségi kapcsolóelvet kell figyelembe venniük, amely a döntő kapcsolóelv. Minőségi elemek hiányában azonban, vagy ha azok nem elég pontosak, az időbeli kapcsolóelv válik relevánssá. Ezenfelül e két kapcsolóelv egyidejűleg is fennállhat és kiegészítheti egymást. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-64" href="#t-64">64</a>
</span>) A nemzeti bíróságoknak minden esetben figyelembe kell venniük a közelség elvét és a munkavállalók védelmét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen túlmenően szeretnék rámutatni arra, hogy amennyiben a munkaviszony tartós jellegű, a munkaviszonyra jellemző elemek – mint például a munkavégzés jellege, a munkavégzés helye vagy a munkabér – változhatnak. Különösen határokon átnyúló munkavégzés esetén az a ország, ahol a munkavállaló „rendszerint a munkáját végzi”, az objektív körülmények változása függvényében szintén változhat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-65" href="#t-65">65</a>
</span>) Más szavakkal, a felek választásának hiányában alkalmazandó jog a munkaviszony jellegéből adódóan – amely időben tartós jellegű – megváltozhat. Tekintettel azonban arra, hogy a Római Egyezmény egyik célja a szerződő felek közötti kapcsolat stabilitásába vetett bizalom erősítése, az alkalmazandó jognak a ténybeli körülmények változásából eredő megváltozásának a felek egyértelmű szándékából is fakadnia kell. E változás ugyanis nem érintheti a változás előtt létrejött jogviszonyokat, így a jogvitára időbeli hatály okán továbbra is az e körülmények keletkezésének időpontjában alkalmazandó jog az irányadó (tempus regit actum).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiek fényében az a lényeges kérdés merül fel, hogy a jelen ügyben mi az a releváns kritérium, amely alapján in concreto meghatározható a jogvita tárgyának keletkezési időpontja, hogy meg lehessen állapítani a munkavállaló rendszerinti munkavégzési helyét, és következésképpen a felek választásának hiányában az alkalmazandó jogot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Locatrans arról tájékoztatta a munkavállalót, hogy az előző tizennyolc hónapban végzett tevékenységének elemzése során kiderült, hogy a munkavállaló a fizetett tevékenységének jelentős részét Franciaországban végzi, és hogy ezért a francia társadalombiztosítási rendszerbe kell őt bejelenteni. A kérdést előterjesztő bíróság szerint tehát a munkavállaló a munkaviszony megszűnését megelőző időszakban kizárólag Franciaországban végezte tartós jelleggel a tevékenységét. Ennek megfelelően véleményem szerint megállapítható, hogy a munkavállaló helyzetének olyan alakulása vagy megváltozása, amelynek következtében a tevékenységet tartósan egyetlen szerződő államban végzi, és amelynek megállapítása a kérdést előterjesztő bíróság feladata, a Bíróság által a Weber ítélet 53. és 54. pontjában megfogalmazott időbeli kapcsolóelv alkalmazása alá esik. Ebből következik, hogy a Locatrans érvelésével ellentétben, mivel a releváns tények a szerződés időtartamának végén következnek be, a jelen esetben nem lenne helyes a munkavállaló tevékenységének teljes időtartamát figyelembe venni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben osztom a Bizottság álláspontját, miszerint az alapügyhöz hasonló esetben, amikor a munkavállaló jogvitája a szerződés megszűnésére vonatkozik, és a jogvita eldöntése szempontjából releváns tények a szerződés időtartamának végén merülnek fel, a legutóbbi munkavégzési időszakot kell figyelembe venni, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-66" href="#t-66">66</a>
</span>) a következő okokból.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a nemzeti bíróságoknak a munkavállaló rendszerinti munkavégzésének helyét meghatározó legmegfelelőbb (akár minőségi, akár időbeli) kapcsolóelv alkalmazása során figyelembe kell venniük a Római Egyezmény 6. cikkében kitűzött célt, amely a munkavállaló megfelelő védelmének biztosítására irányul. Ennek megfelelően a munka védelmére vonatkozóan a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a munkavállaló szakmai tevékenységének helye szerinti állam jogában előírt szabályok tiszteletben tartását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-67" href="#t-67">67</a>
</span>) Ugyanakkor, amint arra a Bizottság helyesen rámutat, ez a cél csak akkor érhető el teljes mértékben, ha a rendszerinti munkavégzési hely szerinti országra vonatkozó tartós változás vagy átalakulás esetén az alkalmazandó jog is változik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-68" href="#t-68">68</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, ez az értelmezés számomra összeegyeztethetőnek tűnik a Római Egyezmény céljával, amely a jogbiztonság növelése a szerződő felek közötti kapcsolat stabilitásába vetett bizalom megerősítése által. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-69" href="#t-69">69</a>
</span>) Véleményem szerint nem arról van szó, hogy a rendszerinti munkavégzési helyre vonatkozó kapcsolóelvet főszabályként a munkavégzés utolsó helyétől tesszük függővé, hanem arról, hogy – a „valószínűsítő körülmények módszere” keretében, figyelembe véve, hogy a munkavállaló jogvitája a szerződés megszűnésére vonatkozik – a „legutóbbi időszakra” vonatkozó időbeli kapcsolóelvet alkalmazzuk. Ezért ennek az időbeli kapcsolóelvnek a helyes alkalmazása nem jelenthet kiszámíthatatlanságot a felek számára. Végezetül rámutatok arra, hogy az az időpont, amelytől kezdve az utolsó hely a rendszerinti munkavégzési helynek tekinthető, a Weber ítéletben szereplő feltételek szerint kerül meghatározásra. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-70" href="#t-70">70</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, ez az értelmezés lehetővé teszi a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke és a Római Egyezmény 6. cikke (forum et ius) közötti összhang biztosítását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-71" href="#t-71">71</a>
</span>) Az általános szabály szerint azon hely szerinti bíróság rendelkezik joghatósággal a munkaszerződésekből eredő jogvitákra, ahol (vagy ahonnan) a munkavállaló rendszerint a munkáját végzi (vagy adott esetben az utolsó rendszerinti munkavégzés helye szerinti bíróság). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-72" href="#t-72">72</a>
</span>) Ez a bíróság egyúttal alkalmazza saját jogának kötelező szabályait (lex loci laboris). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-73" href="#t-73">73</a>
</span>) E tekintetben az a tény, hogy a „legutóbbi időszakra” vonatkozó időbeli kapcsolóelv alkalmazását meghatározza a jogvita tárgya, a releváns tények időbeli helyzete és a felek egyértelmű szándéka, lehetővé teszi azoknak az eseteknek a szabályozását, amikor több jog egyidejűleg alkalmazandó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások fényében azt javaslom, hogy a Bíróság a Cour de Cassation – chambre social (semmítőszék, szociális tanács, Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre az alábbi választ adja</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-83" title="page-22">
      A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19‑én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egyrészt a munkavállaló kezdetben több államban végezte ugyanazokat a tevékenységeket a munkáltatója javára, majd a munkaviszony megszűnését megelőző időszakban tartós jelleggel egyetlen államban végezte tevékenységét, amely államnak a felek egyértelmű szándéka szerint az a rendeltetése, hogy az új rendszerinti munkavégzési hellyé váljon, másrészt e munkavállaló jogvitája a szerződés megszűnésére vonatkozik, akkor a legutóbbi munkavégzési időszakra kell hivatkozni annak a helynek a meghatározása érdekében, ahol e munkavállaló rendszerint végezte a munkáját, és következésképpen a felek jogválasztásának hiányában alkalmazandó jog meghatározása érdekében.
    </p>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: francia.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19‑én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény (HL 1980. L 266., 1. o.; kihirdette: a 2006. évi XXVIII. tv.; a továbbiakban: Római Egyezmény). Tekintettel a munkaszerződés megkötésének időpontjára, az továbbra is az említett egyezmény hatálya alá tartozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) A Római Egyezmény 4. cikke általános mechanizmust biztosít a szerződésre alkalmazandó jog kijelölésére a felek választásának hiányában.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) Lásd: 2011. március 15‑i ítélet (C‑29/10, a továbbiakban: Koelzsch ítélet, EU:C:2011:151, 40., 46., 50. pont és a rendelkező rész).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet („Róma I”) (HL 2008. L 177., 6. o.; helyesbítés: HL 2009. L 309, 87. o.; a továbbiakban: „Róma I” rendelet). Ez a rendelet a Római Egyezmény helyébe lépett, és a 2009. december 17‑én vagy azt követően kötött szerződésekre alkalmazandó. Következésképpen, amennyiben a szóban forgó szerződést 2002. október 15‑én kötötték, időbeli hatálya miatt az egyezmény alkalmazandó az alapügyben szereplő jogvitára.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) Az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29‑i egyezménnyel (HL 1997. C 15., 1. o.) módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.; a továbbiakban: „Brüsszel I” rendelet). Ez a rendelet a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett. A „Brüsszel I” rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o., a továbbiakban: „Brüsszel Ia” rendelet). A „Brüsszel I” rendelet 19. cikke a „Brüsszel Ia” rendelet 21. cikkévé vált.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) Lásd: ezen ítélet 40., 46., 50. pontja és a rendelkező rész.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) Lásd: 2002. február 27‑i ítélet (C‑37/00, a továbbiakban: Weber ítélet, EU:C:2002:122, 54. és 58. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) Ezen ítélet 40. és 46. pontja.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) Az ítélet rendelkező részének 2. pontja.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) A Római Egyezmény 1. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „ezen egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni a szerződéses kötelezettségekre minden olyan helyzetben, amikor különböző országok jogai [helyesen: ütköző jogai] között kell választani”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) ES előadta, hogy a fuvarozási tevékenységét több helyen végezte, miközben jelentős kapcsolatot tartott fenn Franciaországgal, a lakóhelye szerinti állammal, és hogy a munkáltatója egyszerűen tudomásul vette ezt a munkaviszony megszűnése előtt fennálló helyzetet. E tekintetben elegendő először arra emlékeztetni, hogy egyfelől az EUMSZ 267. cikk által bevezetett együttműködési eljárás keretében nem a Bíróság, hanem a kérdést előterjesztő bíróság feladata a jogvita alapjául szolgáló tényállás megállapítása és ebből a határozatára vonatkozó következmények levonása. Másfelől a Bíróság feladata az, hogy – az uniós és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretén belül – figyelembe vegye azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés illeszkedik (lásd különösen: 2018. június 7‑i Scotch Whisky Association ítélet [C‑44/17, EU:C:2018:415, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) Lásd: 2009. október 6‑i ICF ítélet (C‑133/08, EU:C:2009:617, 22. és 23. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a „Róma I” rendelet (7) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[e] rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a [»Brüsszel I« rendelettel], valamint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (»Róma II« rendelet)”. Ez utóbbi rendelet (7) preambulumbekezdése szerint továbbá „[e] rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük [»Brüsszel I« rendelettel] és a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó joggal foglalkozó jogi eszközökkel”. (kiemelés tőlem) Következésképpen biztosítani kell mind az uniós nemzetközi magánjogi jogszabályok, mind pedig e jogszabályok egyes rendelkezéseire vonatkozó alkalmazási körök összehangolását; lásd különösen: Gaudemet‑Tallon, H. „Fasc. 337: Convention de Rome du 19 juin 1980 et règlement »Rome I« du 17 juin 2008 – Champ d’application – Clauses générales”, JurisClasseur Commercial, 2023, 1–39. o., különösen a 81. §; Szpunar, M., „Droit international privé de l’Union: cohérence des champs d’application et/ou des solutions?”, Revue critique du Droit International Privé, 3. sz., 2018, 573–582. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) Mario Giuliano, a milánói egyetem professzora és Paul Lagarde, a Paris I egyetem professzora által írt, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezményre vonatkozó jelentés (HL 1980. C 282., 1. o., a továbbiakban: Giuliano és Lagarde‑jelentés).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2009. október 6‑i ICF ítélet (C‑133/08, EU:C:2009:617, 24. és 25. pont); 2023. szeptember 14‑i Diamond Resorts Europe és társai ítélet (C‑632/21, EU:C:2023:671, 67. és 69. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) Lásd: 2009. október 6‑i ICF ítélet (C‑133/08, EU:C:2009:617, 25. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) A jogirodalom szerint a „Róma I” rendelet 8. cikke lényegében megismétli a Római Egyezmény 6. cikkét, nevezetesen az alkalmazandó jog megválasztásának lehetőségét, az objektíve alkalmazandó jog rendelkezései által biztosított védelem sérelme nélkül, amely általában a rendszerinti munkavégzési hely szerinti állam joga, vagy ennek hiányában a telephely szerinti állam joga, kivéve, ha a kivételi záradék érvényesül. Lásd különösen: Lagarde, P. és Tenenbaum, A., „De la convention de Rome au règlement Rome I”, Revue critique de droit international privé, 2008, 727–780. o., különösen a 18. bekezdés. Lásd még: Palao, Moreno, G., „Article 8.”, Commentary on the Rome I Regulation, Magnus, U. és Mankowski, P. (szerk.), Verlag Dr. Otto Schmidt, Köln, 2017, 22. kötet 577–599. o., különösen 586. o., 7. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Lásd a Giuliano és Lagarde‑jelentés 25. oldalát.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) Emlékeztetni kell arra, hogy a Római Egyezmény 6. cikke ily módon korlátozza a feleknek az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó szabadságát, amelyet az említett egyezmény 3. cikke biztosít. Más szóval, ha a (2) bekezdés alapján alkalmazandó jog nagyobb védelmet nyújt a munkavállalóknak, mint a felek által választott jogból eredő védelem, akkor ezek a rendelkezések felülírják a választott jog megfelelő rendelkezéseit, és azok helyett alkalmazandók. Lásd a Giuliano és Lagarde‑jelentés 25. oldalát. Így a választott jog rendelkezéseit össze kell kapcsolni a ‑ választás hiányában ‑ objektíve alkalmazandó jog kötelező rendelkezéseivel, ha azok a munkavállaló számára kedvezőbbek. Lásd ezzel kapcsolatban: Palao, Moreno, G., „Article 8”, Commentary on the Rome I Regulation, Magnus, U., és Mankowski, P. (szerk.), i. m.. 586. o., különösen a 6. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy „a jogalkotó szándéka az volt, hogy hierarchiát állítson fel a munkaszerződésre alkalmazandó jog meghatározása során figyelembe veendő elvek között” (34. pont), azaz a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja között. A Bíróság e tekintetben különösen úgy ítélte meg, hogy „az alkalmazandó jog meghatározása céljából elsődlegesen azon kapcsolóelvet kell figyelembe venni, amely az alapügyben szóban forgó munkaviszonyt ahhoz a helyhez kapcsolja, ahol a munkavállaló a munkáját rendszerint végzi, és ezen elv alkalmazása kizárja a munkavállalót alkalmazásba vevő telephely szerinti, másodlagos kapcsolóelv figyelembevételét” [lásd 2011. december 15‑i Voogsgeerd ítélet (C‑384/10, a továbbiakban: Voogsgeerd ítélet, EU:C:2011:842, 32 és 34.. pont]; a tengeri szállítás tekintetében lásd ezen ítélet 38. pontját). Ez a hierarchia a „Róma I” rendelet 8. cikkének (2) és (3) bekezdésére is alkalmazható, és a Bíróság szerint mindkét esetben a munkavállaló rendszerinti munkavégzési helye szerinti ország kapcsolóelvének tág értelmezéséhez vezet, míg a munkavállalót alkalmazásba vevő telephely kapcsolóelvét csak akkor lehet alkalmazni, ha a bíróság nem tudja megállapítani a rendszerinti munkavégzés helye szerinti országot [lásd még ebben az értelemben: 33–35. pont, valamint az említett ítéletben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot].</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">23</a>
</span>) A jogi hátteret illetően lásd: Koelzsch ítélet (33–36. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">24</a>
</span>) Emlékeztetőül, az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy egy Németországban lakóhellyel rendelkező nemzetközi fuvarozást végző tehergépjármű‑vezető elbocsátására vonatkozott, akit egy luxemburgi társaság alkalmazott, amely maga is egy dán társaság leányvállalata volt. A tehergépjármű‑vezető a luxemburgi társadalombiztosításban volt biztosítva. A leányvállalat tevékenysége virágok és más növények fuvarozása volt Dániából különböző célállomásokra, főként Németországba, de más európai országokba is, Luxemburgban bejegyzett és Németországban állomásozó teherautókkal, ahol azonban a leányvállalatnak nem volt sem székhelye, sem pedig irodája. Lásd: Koelzsch ítélet (13–16. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">25</a>
</span>) Emlékeztetőül, a Bíróság szerint e fogalmat önállóan és úgy kell értelmezni, hogy ezen kollíziós szabály tartalmát és hatályát egységes és önálló szempontok alapján kell meghatározni a Római Egyezmény teljes hatékonyságának biztosítása céljából, az abban foglalt célkitűzésekre tekintettel. Lásd ebben az értelemben: Koelzsch ítélet (32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">26</a>
</span>) Lásd: Koelzsch ítélet (33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd e tekintetben a jelen indítvány 25. pontját. Ezzel szemben a Római Egyezmény megfelelő rendelkezéseinek a „Brüsszel I” rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében foglalt fogalom önálló értelmezése során történő figyelembevételét illetően, a légi közlekedéssel kapcsolatban lásd: 2017. szeptember 14‑i Nogueira és társai ítélet (C‑168/16 és C‑169/16, a továbbiakban: Nogueira és társai ítélet, EU:C:2017:688, 55. és 56. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">27</a>
</span>) Lásd: 1997. január 9‑i Rutten ítélet (C‑383/95, a továbbiakban: Rutten ítélet, EU:C:1997:7, 22. pont); 2003. április 10‑i Pugliese ítélet (C‑437/00, EU:C:2003:219, 18. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">28</a>
</span>) Lásd: Koelzsch ítélet (41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">29</a>
</span>) E tekintetben a Bíróság rámutatott, hogy a munkavállaló az első államban látja el gazdasági és társadalmi funkcióját, és ezáltal a szakmai és politikai környezet itt befolyásolja a munkavégzést. Ezért a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a munka védelmére vonatkozóan ezen országok jogában előírt szabályok tiszteletben tartását. Lásd: Koelzsch ítélet (42. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">30</a>
</span>) E tekintetben Trstenjak főtanácsnok a Koelzsch ügyre vonatkozó indítványában (C‑29/10, EU:C:2010:789, 83. pont) hangsúlyozta, hogy „nem lehet abból az általános feltételezésből kiindulni, hogy minden azonos vagy hasonló fogalmat egységesen kell értelmezni; hanem éppen ellenkezőleg, az egységes értelmezés kérdését minden egyes ügy keretein belül külön kell kezelni”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">31</a>
</span>) Lásd: Koelzsch ítélet, 45. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">32</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 22. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">33</a>
</span>) Lásd: Koelzsch ítélet (48. pont). Ezzel kapcsolatban lásd: Trstenjak főtanácsnok Koelzsch ügyre vonatkozó indítványa (C‑29/10, EU:C:2010:789, 93–96. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">34</a>
</span>) Lásd: Koelzsch ítélet (50. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">35</a>
</span>) Fontos megjegyezni, hogy a nemzeti bíróság értékelésének középpontjában a munkavállaló és nem a munkáltató tevékenységének kell állnia, lásd van Calster, G., European Private International Law, Bloomsbury, 2016, 111. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">36</a>
</span>) Lásd: Koelzsch ítélet, 49. pont. Ugyanezeket a szempontokat vette figyelembe a Bíróság a tengerhajózási ágazat egyik konkrét szállítási ügyében (lásd: Voogsgeerd ítélet [38. pont]). A légi közlekedési ágazatban történő szállítás konkrét esetében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy azt is figyelembe kell venni, hogy hol állomásoztak azok a repülőgépek, amelyek fedélzetén a munkát szokásosan végezték (lásd: Nogueira és társai ítélet [64. pont]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">37</a>
</span>) Lásd: Nogueira és társai ítélet (62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">38</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 36. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">39</a>
</span>) Ez a cikk a „Brüsszel I” rendelet 19. cikkének (2) bekezdése lett, amely pedig a „Brüsszel Ia” rendelet 21. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjává vált. Emlékeztetőül: az „ahonnan” kifejezést az uniós jogalkotó nem illesztette be az első rendelkezésbe a „Brüsszel I” rendelet elfogadásakor, hanem a második rendelkezésbe illesztette be a „Brüsszel Ia” rendelet elfogadásakor.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">40</a>
</span>) Lásd a több államban kereskedelmi képviseleti tevékenységet folytató munkavállalók esetében: 1993. július 13‑i Mulox IBC ítélet (C‑125/92, a továbbiakban: Mulox IBC ítélet, EU:C:1993:306, 25. és 26. pont), valamint Rutten ítélet (25. és 27. pont). Emlékeztetőül, a Bíróság a fenti első ítéletben döntött először egy olyan munkavállaló ügyében, aki több szerződő államban végezte a munkáját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">41</a>
</span>) A „Róma I” rendelet 8. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „[h]a az egyéni munkaszerződésre alkalmazandó jogot a felek nem választották meg, a szerződésre azon ország joga az irányadó, ahol vagy – ennek hiányában – ahonnan a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi […].” Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">42</a>
</span>) Amint a jogirodalom arra rámutat, e pontosítás célja az, hogy jobb védelmet biztosítson azon munkavállalók számára, akiknek munkája gyakori utazással jár, mint például a nemzetközi – légi vagy tengeri – szállítási ágazatban dolgozók esetében, mivel ezek a munkavállalók gyakran kötődnek egy meghatározott munkavégzési helyhez. Lásd ezzel kapcsolatban: Francq, S., „Le règlement Rome I sur la loi applicable aux obligations contractuelles. De quelques changements”, Journal du droit international (Clunet), 2009, 36. kötet, 1. szám, 41–69. o. Trstenjak főtanácsnok számára ez a módosítás azért fontos, mert többek között azt mutatja, hogy ezt a rendelkezést tágan kell értelmezni; lásd: a Koelzsch ügyre vonatkozó indítványa (C‑29/10, EU:C:2010:789, 77. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">43</a>
</span>) Lásd e tekintetben a jelen indítvány 40. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">44</a>
</span>) Ezen ítélet 26. pontja. Emlékeztetőül, az ügy egy munkavállalót, egy szakácsot érintett, akit a munkáltatója egymás után a Hollandiával szomszédos kontinentális talapzaton, majd a dán felségvizeken található tengeri létesítményekhez rendelt ki.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">45</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 39. pontját. H. Weber ugyanis egyik szerződő államban sem rendelkezett olyan irodával, amely „szakmai tevékenységeinek tényleges központját jelentette volna, és ahonnan a munkáltatója felé fennálló kötelezettségeinek lényegét teljesítette volna”. Lásd: Weber ítélet (48. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">46</a>
</span>) Lásd: Weber ítélet (49. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">47</a>
</span>) Lásd: Weber ítélet (49. pont és a rendelkező rész 2. pontja).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">48</a>
</span>) Lásd: Weber ítélet (50. pont). E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy ilyen esetben, amikor a munkavállaló a kérdéses munkavégzés teljes időtartama alatt folyamatosan ugyanazt a szakmai tevékenységet végezte a munkáltatója javára, a minőségi kapcsolóelv, amely a szerződő államok különböző helyein végzett munka jellegén és jelentőségén alapul, teljesen irreleváns; lásd: Weber ítélet (51. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">49</a>
</span>) Lásd: Weber ítélet (58. pont és a rendelkező rész 2. pontja). Emlékeztetőül, az időbeli kapcsolóelv már a korábbi ítélkezési gyakorlatban is megjelent, egy minőségi kapcsolóelvvel kombinálva, amely figyelembe veszi egy olyan iroda meglétét, ahonnan a munkavállaló a szakmai tevékenységét szervezi; lásd e tekintetben a Rutten ítéletet (27. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">50</a>
</span>) Lásd: Weber ítélet (52. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">51</a>
</span>) Lásd: Weber ítélet (58. pont és a rendelkező rész 2. pontja).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">52</a>
</span>) Lásd: Weber ítélet (54. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">53</a>
</span>) Lásd: Weber ítélet (53. és 58. pont, valamint a rendelkező rész 2. pontja). Az említett ítélet 53. pontjával kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Bíróság által használt „szorosabb kapcsolatban áll egy másik munkavégzési hellyel” kifejezés nem tévesztendő össze a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatában szereplő kivételi záradékkal. Emlékeztetni kell arra, hogy az említett ítéletben a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontját értelmezte, amely nem írt elő ilyen kivételi záradékot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">54</a>
</span>) Lásd ebben a tekintetben a jelen indítvány 48. és 50–57. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">55</a>
</span>) Ezen ítélet 24–26. pontja.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">56</a>
</span>) Ezen ítélet 23. és 27. pontja. Lásd a jelen indítvány 43. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-57" href="#c-57">57</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 43. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-58" href="#c-58">58</a>
</span>) Ez a kapcsolóelv a szerződő államok különböző helyszínein végzett munka jellegén és jelentőségén alapul, olyan esetekben, amikor a munkavállaló tevékenységének tényleges központja meghatározható. Lásd ebben az értelemben: Koelzsch ítélet (48–50. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-59" href="#c-59">59</a>
</span>) Ez a kapcsolóelv az egyes szerződő államokban ledolgozott munkaidőn alapul, és akkor alkalmazható, ha a munkavállaló a kérdéses munkavégzés teljes időtartama alatt ugyanazt a tevékenységet végezte a munkáltatója javára. Lásd ebben az értelemben: Weber ítélet (51. és 52. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-60" href="#c-60">60</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 37. és 44. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-61" href="#c-61">61</a>
</span>) Ez a kifejezés, amelyet nem szabad összetéveszteni a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatában szereplő kivételi klauzulával (lásd a jelen indítvány 53. lábjegyzetét), úgy tűnik, hogy a Mulox IBC ítélet 25. pontjából merít ihletet: „a nemzeti bíróság figyelembe veheti azt a tényt, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita keletkezésének időpontjában a munkavállaló kizárólag e szerződő állam területén végezte munkáját”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-62" href="#c-62">62</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Weber ítélet (53–54. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-63" href="#c-63">63</a>
</span>) Mindezek után fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha a jogvita tárgya a munkaviszony kezdetére vonatkozik, például, ha a munkavállalónak a szerződéses jogviszony kezdetén bekövetkezett eseményekért járó kártérítésről van szó, akkor a nemzeti bíróságnak ezt az időszakot kell figyelembe vennie a rendszerinti munkavégzési hely megállapításakor.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-64" href="#c-64">64</a>
</span>) Ez az eset állna fenn például akkor, ha a munkavállaló feladatainak lényegét tizenkét hónapig az egyik országban, majd tíz hónapig egy másik országban végezné.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-65" href="#c-65">65</a>
</span>) Lásd a contrario a „Róma I” rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjával kapcsolatban: a Liechtensteinische Landesbank (Österreich) ügyre vonatkozóan előterjesztett indítványom (C‑279/24, EU:C:2025:380, 53. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-66" href="#c-66">66</a>
</span>) Ez az időbeli kapcsolóelv kombinálható azzal a minőségi kapcsolóelvvel, amely arra vonatkozik, hogy ugyanezen időszak alatt a munkavállalót a munkáltatója a francia társadalombiztosítási rendszerhez jelentette be. Lásd a jelen indítvány 48. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-67" href="#c-67">67</a>
</span>) Lásd: Koelzsch ítélet (42. pont) és a jelen indítvány 29. lábjegyzete.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-68" href="#c-68">68</a>
</span>) Amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, ez a cél ugyanis nem lenne biztosított, ha az alapügyben szereplő munkavállaló nem részesülne ugyanolyan módon a francia jog által a szerződés megszűnésével kapcsolatban biztosított védelemben, mint egy másik munkavállaló, akit csak másfél évvel a szerződés megszűnése előtt vettek fel, és aki ugyanezen másfél éves időszak alatt a munkájának több mint felét Franciaországban végezte.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-69" href="#c-69">69</a>
</span>) Lásd: 2009. október 6‑i ICF ítélet (C‑133/08, EU:C:2009:617, 23. és 44. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-70" href="#c-70">70</a>
</span>) A Bíróság három feltételt állapít meg: az egy adott helyen végzett tevékenység időtartama, e tevékenység tartós jelleggel történő végzése egy másik helyen, valamint a felek egyértelmű szándéka arra, hogy ennek a helynek az a rendeltetése, hogy az új rendszerinti munkavégzési hellyé váljon. Lásd: Weber ítélet (54. pont és a rendelkező rész 2. pontja).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-71" href="#c-71">71</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 28. pontját és 15. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-72" href="#c-72">72</a>
</span>) Erről a kapcsolóelvről a „Brüsszel I” rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontja, jelenleg a „Brüsszel Ia” rendelet 21. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja rendelkezik. Bár e kapcsolóelv nem mindig ültethető át az alkalmazandó jog megállapítására (tempus regit actum), a forum és a ius egybeeshet, ha a jogvita tárgya a munkaviszony végére vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a „Brüsszel I” rendelet 2002. március 1‑jén, azaz két nappal a Weber ítélet meghozatala után lépett hatályba (54. pont), ez a kapcsolóelv az említett ítélkezési gyakorlat alapján meghatározhatja a joghatósággal rendelkező bíróságot abban az esetben, ha a jogvita tárgya a szerződés megszűnésére vonatkozik, feltéve, hogy a felek egyértelmű szándéka fennáll, és ez az „utolsó hely” stabil és tartós.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-73" href="#c-73">73</a>
</span>) Lásd: Trstenjak főtanácsnok Koelzsch ügyre vonatkozó indítványa (C‑29/10, EU:C:2010:789, 81. pont).</p>
</body>
</html>
