I.

Bevezetés

1.

Perelheti‑e a versenyszabályok megsértése miatt károsult a jogsértést elkövető társaságot az anyavállalatának egy másik tagállamban lévő székhelyén? Ez a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem érdemi kérdése.

2.

Ez lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy továbbfejlessze a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendelet (a továbbiakban: „Brüsszel Ia” rendelet) ( 2 ) 8. cikkének (1) bekezdésében előírt, az ügyek összefüggése esetén fennálló különös joghatóság hatályára vonatkozó ítélkezési gyakorlatát az uniós versenyjog megsértése miatt indított kártérítési keresetekkel összefüggésben (private enforcement). A CDC Hydrogen Peroxide ( 3 ) ügyben a Bíróság már kimondta, hogy ez a különös joghatóság lehetővé teszi, hogy az EUMSZ 101. cikket sértő kartell több résztvevője az egyikük lakóhelyén perelhető legyen, ha kötelező erejű bizottsági határozat korábban megállapította a jogsértésüket (úgynevezett follow‑on típusú kártérítési keresetek).

3.

A fenti ügytől eltérően a jelen ügynek az a tárgya, hogy az olyan (leány‑)vállalat, amely a nemzeti versenyhatóság határozata szerint visszaélt az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölényével, perelhető‑e az anyavállalattal együtt ez utóbbinak a székhelyén, amely más tagállamban (a jelen ügyben Hollandiában) található, mint a leányvállalat székhelye (amely a jelen ügyben Görögországban van).

4.

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkben szereplő vállalkozás fogalmával és a gazdasági egységen belüli felelősség betudhatóságával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat milyen mértékben befolyásolja a joghatóságnak a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti megosztását. Ebben az ítélkezési gyakorlatban a Bíróság elismerte azt a megdönthető vélelmet, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalat gazdasági tevékenységére, ha (közel) 100 %‑os tőkerészesedéssel rendelkezik a leányvállalatban (a továbbiakban: irányítás vélelme), így a jogsértés neki tudható be és egyetemlegesen felelőssé tehető érte. ( 4 )

II.

Jogi háttér

A.

A „Brüsszel Ia” rendelet

5.

A „Brüsszel Ia” rendelet (15), (16) és (21) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

6.

A „Brüsszel Ia” rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

7.

A „Brüsszel Ia” rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

8.

A „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése különös joghatósági okot ír elő:

B.

Az 1/2003 rendelet

9.

A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet ( 5 ) 16. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

C.

A 2014/104 irányelv

10.

A tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló 2014/104/EU irányelv ( 6 ) 2. cikkének 2. és 3. pontja az alábbiak szerint határozza meg a „jogsértő” és a „nemzeti versenyjog” fogalmát:

11.

A 2014/104 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a teljes kártérítéshez való jogra vonatkozik:

12.

A 2014/104 irányelv 9. cikke a nemzeti versenyhatóságok határozatainak hatályára vonatkozik:

III.

A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem

13.

Az alapeljárásban egyrészről a Macedonian Thrace Brewery SA (a továbbiakban: MTB), másrészről az Athenian Brewery SA (a továbbiakban: AB) és annak (a csoportszerkezetben kettővel magasabb szintű) anyavállalata, a Heineken NV (a továbbiakban: Heineken) áll szemben egymással. A Heineken székhelye Hollandiában, míg az AB székhelye Görögországban van. Az MTB ennek ellenére holland bíróság előtt kívánja mind az AB‑t, mind a Heinekent egyetemlegesen felelőssé tenni az általa állítólag többek között az EUMSZ 102. cikknek az AB által a görög sörpiacon elkövetett megsértése miatt elszenvedett kárért.

14.

Az MTB egy görögországi székhelyű sörgyár, amely a görög sörpiacon tevékenykedik. Az AB a Heineken csoport tagja, és ugyancsak Görögországban működik. Bár a Heineken határozza meg a Heineken csoport stratégiáját és célkitűzéseit, maga nem folytat operatív üzleti tevékenységet Görögországban. A Heineken az eljárás szempontjából releváns időszakban közvetve mintegy 98,8 %‑os tőkerészesedéssel rendelkezett az AB‑ben.

15.

A görög versenyhatóság a 2014. szeptember 19‑i határozatában megállapította, hogy az AB az 1998 szeptemberétől 2014. szeptember 14‑ig tartó időszakban visszaélt az erőfölényével a görög sörpiacon, és ez az EUMSZ 102. cikknek és a görög versenytörvény 2. cikkének egységes és folyamatos megsértését jelenti.

16.

Igaz, hogy az MTB kérte a görög versenyhatóságot, hogy a Heinekent is vonja be a vizsgálatba. A görög versenyhatóság a határozatában azonban kijelentette, hogy erre nem lát okot. Megállapította többek között, hogy nem bizonyított a Heinekennek a megállapított jogsértésekben való közvetlen részvétele, és nem állnak fenn olyan különleges körülmények sem, amelyek elkerülhetetlenül arra engednének következtetni, hogy a Heineken meghatározó befolyást gyakorolt az AB‑re. Az irányítás vélelméről nem nyilatkozott.

17.

Az MTB a Rechtbank Amsterdamhoz (amszterdami bíróság, Hollandia) fordult annak megállapítása iránt, hogy a Heineken és az AB egyetemlegesen felelősek a görög sörpiacon elkövetett, fent említett jogsértésért, és ezért egyetemlegesen kötelesek megtéríteni az MTB‑nek az e jogsértés következtében elszenvedett teljes kárt. A Heineken és az AB járulékos jelleggel azt kérte, hogy a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) állapítsa meg a joghatóságának a hiányát az AB elleni kereset tekintetében. A Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) helyt adott ennek a kérelemnek, és megállapította a joghatóságának a hiányát az AB elleni kereset tekintetében.

18.

A Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) a fellebbviteli eljárásban hatályon kívül helyezte a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) ítéletét, és elutasította a járulékos kérelmet. A Heineken és az AB ezt követően felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Hoge Raad der Nederlandenhoz (Hollandia legfelsőbb bírósága).

19.

A Hoge Raad (legfelsőbb bíróság) felfüggesztette az eljárást, és az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjesztette a Bíróság elé:

IV.

A jogkérdésről

20.

A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti joghatóság vizsgálata során az irányításnak az ezen indítvány 4. pontjában említett, a versenyjogban elismert vélelmét kell‑e alapul venni, amely alapján megdönthető vélelmet lehet felállítani arra vonatkozóan, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol egy leányvállalat gazdasági tevékenységére, ha abban (közel) 100 %‑os tőkerészesedéssel rendelkezik. Amennyiben erre a kérdésre igenlő a válasz, az eljáró bíróság arra is választ keres, hogy milyen értékelési kritériumot kell alkalmazni, ha az alperes vitatja az anyavállalat meghatározó befolyását a leányvállalat gazdasági tevékenységére.

21.

Ezek a kérdések azért merülnek fel az alapeljárás keretében, mert a „Brüsszel Ia” rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján főszabály szerint csak a Hollandiában székhellyel rendelkező Heineken perelhető holland bíróságok előtt, a Görögországban székhellyel rendelkező AB nem. Az AB azonban a Heinekennel együttesen perelhető Hollandiában, ha a Heineken és az AB elleni keresetek között a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében „szoros kapcsolat” áll fenn. A kérdést előterjesztő bíróság ezért arra keresi a választ, hogy az irányítás vélelme, amely azon alapul, hogy a Heineken közel 100 %‑os tőkerészesedéssel rendelkezik az AB‑ben, mennyiben használható fel ilyen szoros kapcsolat igazolására.

22.

Lényegében tehát arról van szó, hogy a joghatóság megállapításakor figyelembe kell‑e venni – és ha igen, mennyiben – az irányítás vélelmét, és mennyiben kell azt vizsgálni, hogy megdöntötték‑e ezt a vélelmet (lásd erről: B. és C. pont).

23.

Ahhoz, hogy az irányítás vélelmének a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikke (1) bekezdésének értelmezésére gyakorolt lehetséges hatásait vizsgálni lehessen, először röviden ki kell fejteni annak jelentését és célját, valamint az uniós versenyjogban betöltött funkcióját (lásd erről: A. pont).

A.

A vállalkozás fogalma, a „gazdasági egység” és az irányítás megdönthető vélelme az EUMSZ 101. és 102. cikk alapján

24.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a „vállalkozás”, azaz az EUMSZ 101. és 102. cikkben említett jogsértő személye olyan „gazdasági egység”, amely több természetes vagy jogi személyből állhat. ( 7 )

25.

Amennyiben ilyen gazdasági egység sérti meg az uniós versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért. ( 8 ) Szükséges azonban, hogy a jogsértés olyan személynek legyen betudható, aki vagy amely pénzbírsággal sújtható vagy kártérítésre perelhető. Ezért a „vállalkozás” fogalma, és azon keresztül a „gazdasági egység” fogalma egyetemleges felelősséget keletkeztet azon jogalanyok között, amelyek a jogsértés elkövetésének időpontjában gazdasági egységet alkotnak. ( 9 )

26.

Jogilag különálló személyek csoportba szerveződése esetén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e személyek egyetlen vállalkozást alkotnak, amennyiben nem önállóan határozzák meg az érintett piacon tanúsított magatartásukat, hanem – különösen az őket az anyavállalathoz fűző gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra tekintettel – e tekintetben hatással van rájuk a meghatározó befolyásnak az anyavállalat általi tényleges gyakorlása. ( 10 )

27.

Az ezen indítvány 4. pontjában meghatározott irányítás vélelme arra az esetre vonatkozik, amikor a leányvállalatban közvetlenül vagy közvetve (közel) kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkező anyavállalat meghatározó befolyásának a tényleges gyakorlása (megdönthető módon) vélelmezhető. ( 11 ) Ez a vélelem tehát nemcsak az anyavállalat és a leányvállalat közötti közvetlen kapcsolatra vonatkozik, hanem – mint a jelen ügyben – a csoportszerkezetben (kettővel) magasabb szintű anyavállalat és a csoportszerkezetben (kettővel) alacsonyabb szintű leányvállalat közötti közvetett kapcsolatra is. ( 12 ) A továbbiakban ezért csak anyavállalatot és leányvállalatot említek.

28.

Amint azzal a Bizottság helytállóan érvelt, ezen irányítási vélelemnek az ítélkezési gyakorlattal összhangban nemcsak az uniós versenyszabályoknak a Bizottság és a tagállami hatóságok általi végrehajtása (public enforcement), hanem az e szabályok megsértése alapján indított kártérítési keresetek (private enforcement) tekintetében is érvényesülnie kell. Mindkettő az uniós versenyszabályok végrehajtására irányuló rendszer szerves részét képezi. ( 13 ) E tekintetben az EUMSZ 101. és 102. cikkben szereplő „vállalkozás” fogalmát egységesen kell értelmezni. ( 14 ) Nem vonatkozhat más az irányításnak az ítélkezési gyakorlat által a vállalkozás fogalmával összefüggésben kialakított vélelmére sem.

29.

Az anyavállalat azonban megdöntheti az irányítás vélelmét annak bizonyításával, hogy a jogsértés megvalósításának idején nem adott utasításokat a leányvállalatnak, és sem közvetlenül, sem közvetve nem vett részt e másik társaság azon döntéseiben, amelyek az érintett gazdasági tevékenységgel kapcsolatosak. ( 15 )

30.

Ha viszont az irányítás vélelme nem alkalmazható, a versenyhatóságnak vagy a felperesnek kell bizonyítania, hogy az anyavállalat a jogsértés megvalósításának idején – különösen utasítások adásával – ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a leányvállalat gazdasági tevékenységére. ( 16 )

31.

A vélelem tehát megfordítja a bizonyítási terhet a kártérítést kérő károsult javára és az alperes anyavállalat terhére. ( 17 ) Egyszerűsíti a jogérvényesítést a károsult számára, ugyanakkor megerősíti az uniós versenyszabályok hatékonyságát. A kártérítési keresetek hozzájárulnak a vállalkozások versenyellenes magatartástól való elrettentéséhez is, elősegítve ezzel az Unión belüli hatékony verseny fenntartását. ( 18 )

32.

Most azt vizsgálom meg, hogy az irányítás vélelme releváns‑e – és ha igen, mennyiben – a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének értelmezése szempontjából (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés).

B.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről: az irányítás vélelmének hatása a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alkalmazására

1.

A „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett „szoros kapcsolat” fogalma

33.

A „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikke – az alperes lakóhelye szerinti tagállam általános joghatósága mellett („Brüsszel Ia” rendelet 4. cikkének (1) bekezdése) – a tárggyal összefüggő különös joghatóságról rendelkezik.

34.

A „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint a valamely tagállam területén lakóhellyel rendelkező személy perelhető – több személy együttes perlése esetén – az alperesek egyike, az úgynevezett „kapcsoló alperes” lakóhelyének vagy székhelyének bírósága előtt. Ez azonban csak akkor alkalmazható, ha a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni. Ennek célja az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése.

35.

Az ilyen szoros kapcsolat fennállásának feltételeit a „Brüsszel Ia” rendelet rendelkezéseinek rendszerét és célkitűzéseit figyelembe véve kell meghatározni. ( 19 ) A különböző kérelmek közötti összefüggés fennállásának mérlegelése a nemzeti bíróság feladata. ( 20 )

36.

Az alábbiakban kifejtem először, hogy szoros kapcsolat áll fenn a keresetek között, ha az anyavállalat és a leányvállalat egyetemlegesen felelős valamely jogsértésért (lásd erről: 2. pont). Ezt követően kifejtem, hogy miért áll fenn főszabály szerint ilyen szoros kapcsolat akkor is, ha kezdetben csak az irányítás vélelme érvényesül, azaz ha az anyavállalat a leányvállalatban közvetlenül vagy közvetve (közel) kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik anélkül, hogy véglegesen tisztázódott volna, hogy mindketten egyetemlegesen felelősek‑e, vagy hogy az irányítás vélelme megdönthető‑e (lásd erről: 3. pont).

2.

Az anyavállalat és a leányvállalat egyetemleges felelőssége mint a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikke (19 bekezdése alkalmazásának esete

37.

A „Brüsszel Ia” rendelet (16) és (21) preambulumbekezdése értelmében a 8. cikk (1) bekezdésének célja az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása, a párhuzamos eljárások lehetőségének elkerülése, valamint az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése. ( 21 )

38.

Önmagában a különböző jogvitákban hozott eltérő határozatok veszélye azonban nem elegendő ehhez. Az is szükséges, hogy ez az eltérés ugyanazon ténybeli és jogi helyzetre vonatkozzon. ( 22 )

39.

Ennek megfelelően a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése több alperes perlése esetén alkalmazandó, ha bizottsági határozat állapította meg különböző vállalkozásoknak az EUMSZ 101. cikk egységes és folyamatos megsértésében való részvételét, és egyetemleges kötelezettként perlik őket kártérítés iránt. Ilyen körülmények között ugyanazon ténybeli és jogi helyzet áll fenn, így minden érintett társaság perelhető a kapcsoló alperes székhelyén. ( 23 )

40.

Ugyanazon ténybeli és jogi helyzet áll fenn különösen akkor, ha az EUMSZ 102. cikk megsértése miatt egyetemleges kötelezettként ( 24 ) mind az anyavállalattal, mind a leányvállalattal szemben fellépnek, mivel gazdasági egységet, azaz egyetlen „vállalkozást” alkotnak. Ugyanis itt is egységes tényállás áll fenn, nevezetesen a leányvállalat által elkövetett jogsértés, amelyet az anyavállalatnak (különösen az irányítás vélelme alapján) oly módon tudnak be, mintha azt ő maga követte volna el. Az anyavállalattal és a leányvállalattal szembeni keresetek tehát ugyanazokon a felelősséget keletkeztető tényeken alapulnak. Mivel mindkét kereset az EUMSZ 102. cikk ugyanazon megsértésére vonatkozik, a jogi helyzet a felelősséget keletkeztető tényállás tekintetében is azonos. Ezért fennáll az ellentmondásos határozatok veszélye, ha különböző bíróságok döntenek az anyavállalat és a leányvállalat adott felelősségéről.

3.

Az irányítás vélelmének jelentősége a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében

41.

Ez azonban felveti azt a járulékos kérdést, hogy fennállhat‑e a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti szoros kapcsolat akkor is, ha az anyavállalat és a leányvállalat együttes felelőssége a jogsértés vonatkozásában még nem került megállapításra. Ez különösen igaz lehet az úgynevezett stand‑alone keresetekre, amelyek a follow‑on keresetektől eltérően nem alapulhatnak valamely versenyhatóság – legyen az a Bizottság (az 1/2003/EK rendelet 16. cikkének (1) bekezdése) vagy egy nemzeti hatóság (a 2014/104 irányelv 9. cikke) – (kötelező erejű) határozatán. Emellett az anyavállalat és a leányvállalat együttes felelőssége akkor is bizonytalan lehet, ha létezik ugyan versenyhatósági határozat, de ez csak az egyik érintett társaság jogsértését állapítja meg. Így a jelen ügyben az AB és a Heineken együttes felelőssége nem következik a görög versenyhatóság határozatából, mivel az csak az AB jogsértését állapította meg, a Heinekent azonban nem vonta be a vizsgálatba. Ezért csak az AB vonatkozásában áll fenn follow‑on kereset, a Heineken vonatkozásában nem.

42.

Ilyen körülmények között csak akkor áll‑e fenn szoros kapcsolat az anyavállalat és a leányvállalat ellen indított keresetek között, ha az anyavállalat meghatározó befolyása vitathatatlan vagy bizonyított a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti joghatósági vizsgálat szakaszában? Vagy alkalmazandó‑e e rendelkezés akkor is, ha a meghatározó befolyás nem bizonyított, de az irányítás vélelme alapján (megdönthető módon) vélelmezhető, mivel az anyavállalat közvetlenül vagy közvetve közel kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik a leányvállalatban? Fordított helyzetben a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti szoros kapcsolat fennállásának hiányát kell-e megállapítani, ha az anyavállalat az irányítás vélelmének megdöntésére alkalmas elemeket terjeszt elő?

43.

Az alábbiakban kifejtem, hogy véleményem szerint az irányítás vélelmének alapjául szolgáló, azon tény, hogy az anyavállalat (közel) kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik a leányvállalatban, olyan nyomós bizonyítéka annak, hogy az anyavállalat és a leányvállalat ellen indított keresetek között a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szoros kapcsolat áll fenn, hogy főszabály szerint nincs szükség további bizonyítékokra e szoros kapcsolat megerősítéséhez (lásd erről: a) pont). Ez az értelmezés nem sérti a joghatósággal rendelkező bíróság előreláthatóságának követelményét (lásd erről: b) pont). Emellett biztosítja a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikke (1) bekezdésének hatékony érvényesülését anélkül, hogy a felperest visszaélésszerű magatartással vádolnák (lásd erről: c) pont).

a)

A (közel) kizárólagos részesedés mint a szoros kapcsolat meglétének nyomós bizonyítéka

44.

A „Brüsszel Ia” rendelet nem szabályozza kifejezetten a nemzeti bíróságokra joghatóságuk vizsgálata során háruló ellenőrzési kötelezettségek terjedelmét. ( 25 ) A nemzeti eljárásjog olyan belső eljárásjogi vetületéről van szó, amelyet a „Brüsszel Ia” rendelet nem egységesített. ( 26 ) Mindazonáltal a releváns nemzeti szabályok alkalmazása nem sértheti e rendelet hatékony érvényesülését. ( 27 )

45.

E tekintetben a Bíróság helytállóan állapította meg, hogy a jogbiztonság megköveteli, hogy az eljáró nemzeti bíróság nehézségek nélkül tudjon határozni saját joghatóságáról anélkül, hogy az ügy érdemének megvizsgálására kényszerülne. ( 28 ) Az eljárás e szakaszában a megkeresett bíróság nem értékeli sem a kereset elfogadhatóságát, sem annak megalapozottságát, hanem kizárólag a bíróság államával fennálló kapcsolótényezőket azonosítja, amelyek a vonatkozó rendelkezés értelmében igazolják a joghatóságát. ( 29 ) A nemzeti eljárási szabályoknak mindazonáltal lehetővé kell tenniük az eljáró bíróság számára, hogy a rendelkezésére álló összes információra figyelemmel – adott esetben az alperes által felhozott kifogásokat is beleértve – vizsgálhassa meg joghatóságát. ( 30 )

46.

Az a körülmény, hogy az anyavállalat közel kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik a leányvállalatban oly módon, hogy alkalmazandó az irányítás vélelme, nyomós bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az e társaságok ellen irányuló keresetek esetén fennáll a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szoros kapcsolat.

47.

Ilyen esetben nagy a valószínűsége annak, hogy az anyavállalat és a leányvállalat egyetemlegesen felel az utóbbi által elkövetett jogsértésért. Az irányítás vélelme ugyanis éppen azon a feltevésen alapul, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalat gazdasági tevékenységére, ha az anyavállalat közel kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik a leányvállalatban. ( 31 ) E tekintetben, amint azt az Akzo Nobel ( 32 ) ítélet óta kialakult ítélkezési gyakorlat is mutatja, az anyavállalat számára meglehetősen nehéz a vélelem megdöntéséhez szükséges ellenbizonyítékot előterjeszteni. ( 33 )

48.

Ezért az eljáró bíróságnak nem kell megvizsgálnia az anyavállalat által az irányítás vélelmének megdöntése érdekében előterjesztett tényeket és bizonyítékokat annak megállapítása érdekében, hogy fennáll‑e a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szoros kapcsolat. Azt sem kell vizsgálnia, hogy az anyavállalat valóban meghatározó befolyást gyakorolt‑e a leányvállalatra. Ez inkább csak a kereset megalapozottságának keretében releváns.

49.

Az irányítás vélelme ezért nem alkalmazható változatlanul a joghatóság keretében. A „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt joghatósági szabály nem követeli meg, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakoroljon a leányvállalatra, hanem csupán a keresetek közötti szoros kapcsolatot feltételezi. Csak a megalapozottság vizsgálata során kell bizonyítani az anyavállalat felelősségének fennállásához azt, hogy e vállalat a leányvállalat gazdasági tevékenységére meghatározó befolyást gyakorolt, így csak ott merül fel önmagában az irányítás vélelme, valamint a bizonyítási tehernek az e vélelem eredményeképpen való megfordulása.

50.

Az a tény, hogy az anyavállalat a leányvállalatban közel kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik, érdemben egyrészt ahhoz vezet, hogy feltételezhető az anyavállalat meghatározó befolyása, másrészt ahhoz, hogy a joghatóság szempontjából szoros kapcsolat áll fenn az anyavállalat és a leányvállalat ellen benyújtott keresetek között.

51.

Ezért nem lehet egyetérteni azzal az érvvel, amely szerint az irányítás vélelme a joghatósági vizsgálat keretében megdönthetetlen lenne, ha azt a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti szoros kapcsolat fennállásának igazolására használnák. A joghatóság vonatkozásában ugyanis más kritériumot vizsgálnak. A joghatóság vizsgálata során nem kell arról dönteni, hogy ténylegesen fennáll‑e meghatározó befolyás.

b)

A joghatósággal rendelkező bíróság előreláthatósága

52.

Ez az értelmezés összhangban van a jogbiztonság elvével. Ezen elv szerint a különös joghatóság szabályát úgy kell értelmezni, hogy a kellően tájékozott alperes észsszerűen előreláthassa azt, hogy mely – a lakóhelye szerinti államtól különböző – állam bírósága előtt indítható ellene kereset. ( 34 ) A jogbiztonság megköveteli, hogy a megkeresett nemzeti bíróság nehézségek nélkül tudjon határozni saját joghatóságáról anélkül, hogy az ügy érdemének megvizsgálására kényszerülne. ( 35 )

53.

Az, hogy az anyavállalat közvetlenül vagy közvetve (közel) kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik a leányvállalatban, a jelen ügyhöz hasonló esetben nem elegendő a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése által megkövetelt szoros kapcsolathoz. Itt ugyanis az alperes anyavállalat és leányvállalat számára egyértelmű, egyszerű és mind a vállalatok, mind a megkeresett bíróság számára könnyen ellenőrizhető kritériumról van szó.

54.

Más lenne a helyzet, ha a joghatóság megállapításához bizonyítani kellene az anyavállalat meghatározó befolyását a leányvállalat üzleti tevékenységére. Ez már az eljárásnak ebben a szakaszában is a tények és bizonyítékok átfogó és olykor összetett vizsgálatát és értékelését tenné szükségessé, amelynek kimenetele a „Brüsszel Ia” rendelet (15) preambulumbekezdése értelmében nem lenne a felek számára nagymértékben kiszámítható. Ez a károsult felperes sérelmére történne, aki vagy amely viseli annak kockázatát, hogy a keresetet elfogadhatatlanként elutasítja a bíróság.

55.

Véleményem szerint a kellő előreláthatósághoz az sem szükséges, hogy egy kötelező erejű bizottsági határozat korábban megállapítsa az anyavállalat és a leányvállalat egyetemleges felelősségét a kiszabott bírságokért. Az, hogy a private enforcement összefüggésében olyan joghatósági szabály alkalmazandó‑e, amely megkönnyíti a károsult számára a jogérvényesítést, nem függhet attól, hogy a Bizottság korábban eljárt‑e.

56.

Ezenkívül éppen egy olyan esetben, amikor a jogsértés nem az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerinti bizottsági határozat következtében került minden tagállam számára kötelező érvényűen megállapításra, fennáll az ellentmondásos határozatok veszélye, ha különböző bíróságok hoznak határozatot az anyavállalattal és a leányvállalattal szembeni kártérítési igényekről. Ha – mint a jelen esetben – valamely nemzeti versenyhatóság korábban úgy határozott, hogy a felelősség fennáll (legalábbis a leányvállalat tekintetében), ez a határozat a 2014/104 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében csak az érintett tagállam bíróságaira nézve kötelező, míg más tagállami bíróságoknak – mint jelen esetben a holland bíróságoknak – ezt csak prima facie bizonyítékként kell figyelembe venniük (a 2014/104 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése).

57.

E tekintetben fennállna az ellentmondásos határozatok veszélye, ha különböző tagállami bíróságok foglalkoznának az anyavállalat és a leányvállalat ellen indított keresetekkel, mind a jogsértés fennállásának elsődleges kérdésében, mind pedig a betudhatóság és a felelősség mértékének járulékos kérdésében.

c)

A joghatósággal való visszaélésnek vagy a joghatósági szabály megkerülésének hiánya

58.

A „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikke (1) bekezdésének fenti értelmezése egyszerű joghatósági vizsgálatot tesz lehetővé. A károsult számára ezen túlmenően megkönnyíti a kártérítési igényeinek bírósági érvényesítését, pontosan azért, mert az irányítás vélelme miatt valószínűsíthető, hogy az anyavállalat és a leányvállalat az anyagi jog értelmében egyetemlegesen felelős.

59.

A felperes visszaélésszerű eljárása vagy a joghatósági szabály megkerülése csak akkor jöhet szóba, ha a kapcsoló alperes ellen indított keresett nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy megalapozatlan, és ezért az csak azt a célt szolgálhatja, hogy a másik alperest kivonja a lakóhelye szerinti bíróság joghatósága alól. ( 36 ) A „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti szoros kapcsolat esetén a joghatósági szabály megkerülésének megállapítása csak kivételes esetekben jöhet szóba, nevezetesen akkor, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre azon következtetés levonásához, hogy a felperes az említett rendelkezés alkalmazási feltételeit mesterségesen teremtette meg vagy tartotta fenn. ( 37 ) Ehhez nem elegendő, ha a kapcsoló alperes elleni kereset (esetleg) megalapozatlannak tűnik. Éppen ellenkezőleg, nyilvánvalóan megalapozatlannak kell bizonyulnia, egészen mesterségesnek kell lennie, vagy hiányoznia kell az eljárás lefolytatásához fűződő tényleges felperesi érdeknek. ( 38 ) Ez akkor lenne elképzelhető, ha az irányítás vélelme ellenére az anyavállalatnak a leányvállalatra gyakorolt befolyása a konkrét eset körülményei miatt nyilvánvalóan nem meghatározó, és ezért az anyavállalat egyetemleges felelőssége eleve kizárt. Ez csak ritkán előforduló, kivételes esetekben állná meg a helyét.

60.

Ha a károsult a görög leányvállalatot is perli a holland anyavállalat székhelyén, és ezáltal az előbbit kivonja a görög bíróságok joghatósága alól, ez nem minősül a joghatósági szabály ilyen megkerülésének. Ha az alperesek különböző tagállamokban rendelkeznek lakóhellyel, a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a felperes számára, hogy megválassza a joghatósággal rendelkező bíróságot, amelyhez a keresetet benyújtja. ( 39 ) Ez a választási lehetőség magában foglalja, hogy a felperes a jogvitát az érdekeit legjobban szolgáló bíróságra összpontosíthatja. ( 40 )

61.

Ezért az sem releváns, ha egy másik joghatósággal jelentősebb kapcsolat áll fenn, például azért, mert a jogsértés kizárólag a görög sörpiacon történt, és a görög versenyhatóság a határozatában csak a görög leányvállalatot nevezi meg annak felelőseként. A joghatósági szabályok ugyanis főszabály szerint ( 41 ) nem a legjelentősebb kapcsolatot keresik, hanem csak a jelentős kapcsolatot, amelyet a jelen ügyben már a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett „szoros kapcsolat” kritériuma biztosít. Ezt a „Brüsszel Ia” rendelet (16) preambulumbekezdése is megerősíti, amely szerint az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló okokat is meg kell állapítani.

C.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

62.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy amennyiben az anyavállalat vitatja, hogy meghatározó befolyást gyakorolt volna a leányvállalat gazdasági tevékenységére, a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti joghatóság feltételezéséhez elegendő‑e a leányvállalat tekintetében, hogy az ilyen befolyás megléte nem zárható ki eleve.

63.

Az ezen indítvány 48. és az azt követő pontjaiban tett okfejtésemből már következik, hogy a második kérdésre igenlő választ kell adni, ha – mint a jelen ügyben is – az irányítás vélelmének feltételei teljesülnek: ez ugyanis különösen nyomós bizonyítéka a „Brüsszel Ia” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti, a joghatóságot megalapozó „szoros kapcsolat” feltevésének, amely csak kivételes esetekben cáfolható.

V.

Végkövetkeztetések

64.

A fentiek összességére tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) által előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg: