(1)

2002 júliusában a Tanács az 1339/2002/EK rendelettel (2) 21 %-os végleges dömpingellenes vámot vetett ki (a továbbiakban: meglévő intézkedések) az ex 2921 42 10 KN-kód (2921 42 10 60 TARIC-kód) alá tartozó és a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó szulfanilsavra, valamint 18,3 %-os maradvány vámot az Indiából származó behozatalra. A bevezetett intézkedések az alaprendelet 5. cikke szerint kezdeményezett dömpingellenes eljárás (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat) eredményein alapultak.

(2)

Ezzel egyidejűleg a Tanács az 1338/2002/EK rendelettel (3) 7,1 %-os végleges kiegyenlítő vámot vetett ki ugyanennek a terméknek az Indiából származó behozatalára.

(3)

A fent említett dömpingellenes és kiegyenlítő eljárások keretében a Bizottság a 2002/611/EK határozattal (4) elfogadta egy indiai exportáló gyártó, a Kokan Synthetics and Chemicals Pvt. Ltd. (a továbbiakban: Kokan) által felajánlott, árra vonatkozó kötelezettségvállalást.

(4)

2004 februárjában az alaprendelet 12. cikke értelmében újra lefolytatott abszorpcióellenes vizsgálatot követően a Tanács a 236/2004/EK rendelettel (5) 21 %-ról 33,7 %-ra emelte a Kínából származó szulfanilsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámot.

(5)

2003 decemberében a Kokan értesítette a Bizottságot, hogy önként vissza kívánja vonni kötelezettségvállalását. Ennek megfelelően a 2004/255/EK bizottsági határozat (6) hatályon kívül helyezte a kötelezettségvállalást elfogadó bizottsági határozatot.

(6)

2005 áprilisában a Kokan által benyújtott kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése, illetve az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló 2026/97/EK rendelet (7) (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 19. cikke szerint az intézkedések részleges időközi felülvizsgálatát kezdeményezte (8), amely hatáskörét tekintve a vállalat által felajánlandó későbbi kötelezettségvállalás elfogadhatóságának vizsgálatára korlátozódott.

(7)

A Bizottság 2006/37/EK határozatával (9) elfogadta az Indiából származó szulfanilsav behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a Kokan által felajánlott kötelezettségvállalást.

(8)

Ezzel egyidejűleg a Tanács a 123/2006/EK tanácsi rendelettel (10) módosította az Indiából származó szulfanilsav behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 1338/2002/EK rendeletet és a többek között Indiából származó szulfanilsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1339/2002/EK rendeletet, hogy figyelembe vegye a fent említett kötelezettségvállalás elfogadását.

(9)

A meglévő intézkedések a lejáratot megelőző értesítés (11) közzétételét követően a Bizottsághoz 2007. április 24-én az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti a lejárati felülvizsgálatra irányuló kérelem érkezett. Ezt a kérelmet a közösség szulfanilsav-termelésének 100 %-át képviselő két közösségi gyártó (a továbbiakban: a kérelmezők) nyújtotta be.

(10)

A kérelmezők azt állították, és elegendő nyilvánvaló bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy a Kínából és Indiából (a továbbiakban: az érintett országok) származó szulfanilsav-behozatal vonatkozásában fennáll a dömping folytatásának és/vagy megismétlődésének és a közösségi iparnak okozott kár megismétlődésének valószínűsége.

(11)

Miután a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a lejárati felülvizsgálat megindítására, a Bizottság 2007. július 24-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában (12) közzétett értesítéssel kihirdette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti lejárati felülvizsgálat megindítását.

(12)

A Bizottság egy 2007. július 24-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában (13) közzétett értesítéssel az Indiából származó szulfanilsav-behozatalra vonatkozó kiegyenlítő intézkedésekről szóló szubvencióellenes alaprendelet 18. cikke szerinti lejárati felülvizsgálatot is megindított. Ez a vizsgálat jelenleg is folyamatban van.

(13)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában2007. szeptember 29-én közzétett, vizsgálat megindításáról szóló értesítéssel (14), a szubvencióellenes alaprendelet 19. cikkének értelmében, saját kezdeményezésre a támogatás szintjére korlátozódó részleges időközi felülvizsgálatot indított, mivel elégséges nyilvánvaló bizonyíték állt a Bizottság rendelkezésére arról, hogy az intézkedések bevezetésének alapját képező támogatási körülmények megváltoztak, és hogy ezek a változások tartósnak bizonyultak. Ez a vizsgálat jelenleg is folyamatban van.

(14)

A dömping folytatására és megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2006. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) vonatkozott. A károkozás folytatásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó felmérés szempontjából lényeges folyamatok vizsgálata a 2003-tól a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(15)

A Bizottság a lejárati felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, az ismert érintett importőröket és felhasználókat, az exportáló országok képviselőit, valamint a kérelmezőket. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, illetve hogy meghallgatást kérjenek.

(16)

Minden olyan érdekelt felet meghallgattak, aki azt kérte, és aki indokolni tudta, hogy miért szükséges a meghallgatása.

(17)

Kérdőíveket küldtek minden ismert érintett félnek, nevezetesen a két közösségi gyártónak, valamint minden ismert exportáló gyártónak, importőrnek és felhasználónak.

(18)

A kérdőívre a két közösségi gyártótól és egy indiai exportáló gyártótól, valamint négy felhasználótól érkezett válasz. A kínai exportáló gyártók és az importőrök egyike sem válaszolt a kérdőívre, illetve jelentkezett a vizsgálat folyamán.

(19)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és az abból eredő károkozás folytatásának vagy megismétlődésének a valószínűségét, továbbá ahhoz, hogy meghatározza a Közösség érdekeit. Ebből a célból a Bizottság az alábbi vállalatok telephelyein tett ellenőrző látogatásokat:

(20)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék az eredeti vizsgálatban is szereplő termék, azaz a jelenleg az ex 2921 42 10 KN-kód alá sorolható szulfanilsav. A szulfanilsav alapvetően kétféle, a tisztaság alapján meghatározott minőségben – a technikai és a tisztított minőségben – létezik. Emellett a tisztított minőséget néha a szulfanilsav sójának formájában hozzák forgalomba. A szulfanilsav optikai fehérítők, beton adalékanyagok, élelmiszer-színezékek és színezőanyag-különlegességek előállításához használt nyersanyag. Noha a szulfanilsavnak különböző felhasználási területei léteznek, a felhasználók ésszerű keretek között minden minőségét és formáját egymással helyettesíthetőnek tekintik, a legtöbb alkalmazási területen felváltva használják, ezért – mint az eredeti vizsgálatból is kiderült – egyetlen termékként kezelik.

(21)

Amint az eredeti vizsgálatban megállapították, ez a felülvizsgálat megerősítette, hogy a szulfanilsav kizárólag árucikk, minősége és alapvető tulajdonságai pedig a származási országtól függetlenül megegyeznek. Megállapították, hogy az érintett termék és az indiai exportáló gyártó által gyártott és belföldi piacán eladott, illetve harmadik országba exportált termékek, valamint a közösségi gyártók által gyártott és a közösségi piacon eladott termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvetően ugyanaz a végső felhasználásuk, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(22)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálták, történt-e dömping a felülvizsgálati időszak alatt, és valószínűsíthető-e, hogy az intézkedések hatályvesztése a dömping folytatásához vagy megismétlődéséhez vezet.

(23)

Meg kell jegyezni, hogy mivel a Közösség 2004-ben huszonöt tagúra, 2007-ben pedig huszonhét tagúra bővült, a korábbi vizsgálatban és a jelenlegi lejárati felülvizsgálatban megállapított exportvolumenek és az import által elért piaci részesedések közvetlenül nem hasonlíthatók össze.

(24)

Az üzleti titok védelme érdekében, valamint tekintettel arra, hogy a Kokan-nak tulajdonítható az Indiából származó behozatal 100 %-a, a vonatkozó adatoknak csak a tartományait lehet közzétenni.

(25)

E vizsgálat a felülvizsgálattal teljes mértékben együttműködő indiai exportáló gyártó által a kérdőívre adott, ellenőrzött válaszokon alapult. A vállalat által szolgáltatott információkból és a rendelkezésre álló Eurostat-adatokból kitűnik, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az érintett termékből lebonyolított összes behozatal ennek az exportáló gyártónak tulajdonítható.

(26)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt körülbelül 800–1 000 tonna szulfanilsavat, azaz hozzávetőleg a közösségi fogyasztás 8–10 %-át importálták Indiából a Közösségbe. Az eredeti vizsgálat azt állapította meg, hogy az Indiából származó behozatal 1 712 tonna volt.

(27)

Azt, hogy történt-e dömping, a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság számára más forrásokból rendelkezésre álló információk alapján kellett vizsgálni. E tekintetben – az alaprendelet 18. cikkének rendelkezéseivel összhangban – a behozatali mennyiségeket és árakat a hivatalos Eurostat adatok alapján állapították meg.

(28)

A rendelkezésre álló adatok alapján megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt 1 482 tonna szulfanilsavat, azaz hozzávetőleg a közösségi fogyasztás 15 %-át importálták Kínából a Közösségbe. Az eredeti vizsgálati időszakban a Kínából származó behozatal 2 950 tonna volt.

(29)

Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével összhangban a dömpingkülönbözet megállapítására ugyanazt a módszert használták, mint a korábbi vizsgálatban. Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálat 24,6 %-os dömpingkülönbözetet állapított meg.

(30)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először megállapította, hogy az együttműködő exportáló gyártó által az érintett termékből belföldön lebonyolított összértékesítés reprezentatív volt-e a Közösségbe történő teljes exportértékesítéshez viszonyítva. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítést akkor tekintették reprezentatívnak, ha a belföldi értékesítés összvolumene a Közösségbe irányuló teljes exportértékesítésnek legalább 5 %-át elérte. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a belföldi értékesítés reprezentatívnak minősül.

(31)

Ezt követően a Bizottság azonosította az érintett termék azon, az összességében reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkező exportáló gyártó által belföldön értékesített típusait, amelyek azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatóak a Közösségbe irányuló kivitel során értékesített típusokkal. A termék különböző típusainak azonosítása során alkalmazott kritérium a minőség (nagy tisztaságú vagy technikai), a forma (savpor vagy nátriumsó) és a savkoncentráció volt.

(32)

Minden egyes, az exportáló gyártó által a belföldi piacon értékesített és a Közösségbe exportált típussal közvetlenül összehasonlíthatónak ítélt terméktípus esetében meghatározták, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a belföldi eladások kellőképpen reprezentatívak-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítését akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha a típus belföldi értékesítésének összmennyisége a felülvizsgálati időszak során a Közösségbe exportált összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át képviselte. A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett exportáló gyártó az exportált három típus közül kettőt reprezentatív mennyiségben értékesített a belföldi piacon.

(33)

Azt is megvizsgálták, hogy a vállalat belföldi értékesítése az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint rendes kereskedelmi forgalomban történt-e.

(34)

Ennek során mindkét, a felülvizsgálati időszak során reprezentatív mennyiségben, nem veszteségesen értékesített típusra meghatározták a független vásárlók számára történt belföldi értékesítések arányát. Mivel e terméktípusok esetében a volumen több mint 80 %-át nem veszteségesen értékesítették a belföldi piacon, és az eladási árak súlyozott átlaga elérte vagy meghaladta a termelési költségek súlyozott átlagát, a rendes értéket – az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint – a szóban forgó terméktípusért a független vevők által fizetett vagy fizetendő belföldi eladási árak súlyozott átlaga alapján számították ki terméktípusonként.

(35)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípus esetében a rendes értéket számtanilag kellett képezni. A számtanilag képzett rendes érték meghatározásához az együttműködő exportáló gyártónak a felülvizsgálati időszak alatt a rendes kereskedelmi forgalomban felmerült saját értékesítési, általános és igazgatási költségeit (a továbbiakban: SGA-költségek) és a hasonló termék belföldi értékesítése során elért súlyozott átlagnyereségét az alaprendelet 2. cikke (3) és (6) bekezdésének megfelelően hozzáadták a felülvizsgálati időszak során felmerült átlagos előállítási költségekhez.

(36)

A vizsgálat kimutatta, hogy az indiai exportáló gyártó exportértékesítései kizárólag nem kapcsolt közösségi vevőkhöz irányultak.

(37)

Következésképpen az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján állapították meg.

(38)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása a gyártelepi árak alapján történt. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Ilyen kiigazításra került sor a szállítási és a biztosítási költségek tekintetében.

(39)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati időszak alatt a Közösségbe exportált érintett termék egyes típusai rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlították az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.

(40)

Az összehasonlítás nem mutatott ki dömpinget a felülvizsgálati időszakban a Közösségbe exportáló együttműködő indiai exportáló gyártó esetében.

(41)

Ugyanakkor a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló által meg nem valósított dömpinggel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy – mint ahogy az a fenti (7) preambulumbekezdésben szerepel – a felülvizsgálati időszak alatt árra vonatkozó kötelezettségvállalás volt érvényben, amely az érintett exportáló gyártót arra kötelezte, hogy a Közösségbe irányuló kivitel esetében bizonyos árszintet tartson tiszteletben. Egyes ügyletek némiképp meghaladták a kötelezettségvállalásban előírt minimális importárak szintjét, ám a forgalom többségét a minimális importárak szintjén bonyolították le.

(42)

Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével összhangban a dömpingkülönbözet megállapítására ugyanazt a módszert használták, mint a korábbi vizsgálatban. Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálat 21 %-os dömpingkülönbözetet állapított meg. Azonban a 2003 júniusában megindított ismételt abszorpcióellenes vizsgálatot követően a Bizottság újra meghatározta a dömpingkülönbözetet, és a 236/2004/EK rendeletnek megfelelően megállapítást nyert, hogy a dömpingkülönbözet 33,7 %-ra emelkedett.

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban Kína nem piacgazdasági berendezkedésű ország, ezért a Kínából származó behozatal rendes értékét egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országból származó adatok alapján kell megállapítani.

(44)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés Indiát javasolta mint a Közösségbe érkező kínai export szempontjából megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik országot. Az eredeti vizsgálatban is Indiát tekintették analóg országnak.

(45)

A kérelmezők azonban azt javasolták, hogy ebben az esetben helyénvalóbb az Amerikai Egyesült Államokat (a továbbiakban: USA) tekinteni analóg országnak. Azzal érveltek, hogy az USA-ban – Indiával ellentétben – a szulfanilsav-árakat rendes, nem torzított piaci erők határozzák meg. Azt is állították, hogy a szulfanilsav-előállításra az USA-ban alkalmazott folyamat összehasonlítható a Kínában alkalmazottal, az USA-ban előállított és értékesített mennyiségek pedig reprezentatívak. A kérelmezők ezenkívül azzal is érveltek, hogy Indiában a nyersanyagok hozzáférhetősége nem összehasonlítható a nyersanyagok hozzáférhetőségével Kínában, mivel az indiai gyártók az előzetes engedélyezési rendszer (Advance License Scheme) miatt belföldi alapanyagok vásárlása helyett szívesebben importálják a nyersanyagokat.

(46)

Ami az USA-nak analóg országként történő alkalmazására vonatkozó javaslatot illeti, meg kell jegyezni, hogy az USA a Kínából és Indiából származó behozatal ellen irányuló dömpingellenes intézkedések, valamint az Indiából származó behozatal ellen irányuló kiegyenlítő intézkedések formájában évek óta alkalmaz védintézkedéseket. Emiatt nem zárható ki, hogy az árakat befolyásolták ezek a kereskedelemvédelmi intézkedések.

(47)

Ami a nyersanyagokhoz való hozzáférést illeti, az is kiderült, hogy az indiai szulfanilsav-gyártók vásárolnak nyersanyagot a belföldi piacon. Tehát nem lehet azzal érvelni, hogy a nyersanyagokhoz való hozzáférés miatt India nem felel meg analóg országként. Ráadásul Indiában több szulfanilsavgyártó is van, és pl. a Kínából származó import is állandóan jelen van a piacon. Ezért semmi sem bizonyítja, hogy ne lenne verseny Indiában.

(48)

A fentiek fényében, és mivel semmilyen egyéb érv nem támasztja alá, hogy az eredeti vizsgálat óta megváltoztak volna a körülmények, az a következtetés született, hogy ezen lejárati felülvizsgálat keretein belül India – az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjával összhangban – a rendes érték megállapításának céljára megfelelő analóg ország.

(49)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a rendes értéket az analóg ország együttműködő exportáló gyártójától kapott, ellenőrzött információk alapján állapították meg. Pontosabban a rendes érték az Indiában a nem kapcsolt vevők által a rendes kereskedelmi forgalom keretében az összehasonlítható terméktípusokért fizetett vagy fizetendő árakon alapult.

(50)

A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában az alaprendelet 18. cikkének megfelelően az exportárat a rendelkezésre álló adatok alapján kellett megállapítani. Az exportár megállapításához a hivatalos Eurostat-adatokat tekintették megfelelő alapnak.

(51)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében kellő mértékben figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát érintő különbségeket. Ilyen kiigazításra a szállítási és a biztosítási költségek tekintetében került sor az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban. Ezután az indiai gyártelepi alapon számolt rendes értékkel vetették össze a korrigált, azonos alapon számított kínai exportárat.

(52)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása kimutatta a dömpinget, a dömpingkülönbözet pedig azzal az összeggel egyenlő, amennyivel a rendes érték meghaladja a Közösségbe irányuló exportárat. A megállapított dömpingkülönbözet a közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 15–20 % körüli volt.

(53)

Mivel a felülvizsgálati időszakban nem került sor dömpingre, annak a valószínűségét vizsgálták meg, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az Indiából származó dömping megismétlődne-e. Annak érdekében, hogy megállapítsák annak valószínűségét, hogy a dömping megismétlődik, megvizsgálták a Kokan árképzési magatartását, nevezetesen – a Közösséggel szemben alkalmazott exportárakkal és a belföldi áraival összehasonlítva – az egyéb exportpiacokon alkalmazott árait, valamint a termelését, termelési kapacitását és készleteit. Az elemzés a kérdőívre adott válaszokban szereplő információkon alapult, amelyeket a vizsgálat során a Kokan telephelyein ellenőriztek.

(54)

A közösségi piacon érvényesülő árak magasabbak voltak a Kokan által a belföldi piacán a felülvizsgálati időszak alatt elért áraknál. Ezt a fejleményt azonban annak a ténynek a fényében kell vizsgálni, hogy a vállalat exportárait a kötelezettségvállalásban előírt minimális importárak határozták meg.

(55)

Megállapították, hogy a Kokan által harmadik országoknak felszámított exportárak átlaga lényegesen alacsonyabb, mint a Közösségbe irányuló kivitel átlagára. Azt is megállapították, hogy ezek az árak dömpingárak, mivel jóval alacsonyabbnak bizonyultak a Kokan által a belföldi piacon alkalmazott áraknál.

(56)

Mint az korábban az (7) és a (41) preambulumbekezdésben szerepelt, a felülvizsgálati időszakban hatályban volt a Kokan Közösségbe irányuló export keretében alkalmazott minimális áraira vonatkozó kötelezettségvállalása, míg a harmadik országbeli vevőknek felszámított árakat szabadon állapították meg. Ezen körülmények között ez utóbbi árak utalnak arra, hogy valószínűleg milyen lenne a Közösségbe irányuló export árszintje, amennyiben az intézkedések hatályukat veszítenék. Ezért azt a következtetést vonták le, hogy amennyiben az intézkedések hatályukat vesztenék, a Kokan valószínűleg csökkentené a Közösségbe irányuló export keretében alkalmazott árait, és valószínűleg megismétlődne a Közösségbe irányuló dömping.

(57)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a harmadik országokba irányuló export árai átlagosan alacsonyabbnak bizonyultak a közösségi ipar közösségi piacon alkalmazott eladási árainál. Ez azt jelenti, hogy az érintett terméknek a közösségi piacon uralkodó árszintje igen vonzó piaccá teszi ezt a piacot az indiai exportáló gyártók számára. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy valóban létezik olyan gazdasági ösztönző, amely arra ösztönöz, hogy az érvényben lévő intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az értékesítést a magasabb árszínvonalú közösségi piacra irányítsák.

(58)

A vizsgálat kimutatta, hogy az együttműködő exportáló gyártó nem halmozott fel készleteket a felülvizsgálati időszak során. Kiderült azonban, hogy a vállalat növelni tudná termelését, mivel a felülvizsgálati időszak alatt 65 % körül volt a kapacitáskihasználtsága. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy megállapították: az együttműködő exportáló gyártó kihasználatlan termelési kapacitása a közösségi fogyasztás több mint 30 %-ának felel meg.

(59)

A vizsgálatból egyértelműen kiderült, hogy az indiai és más harmadik országbeli piacok árszínvonala lényegesen alacsonyabb a közösségi piac árszínvonalánál. Ha hatályon kívül helyezik a meglévő dömpingellenes intézkedéseket, az komoly ösztönzést jelent majd az együttműködő indiai exportáló gyártónak nemcsak arra, hogy bevesse kihasználatlan kapacitását, hanem arra is, hogy forgalmának nagyobb részét irányítsa a közösségi piacra, és akár még nagyobb volumenben folytassa a kivitelt. A fenti felmérés arra utal, hogy a megnövekedett mennyiségű, Közösségbe irányuló kivitelre minden valószínűség szerint dömpingáron kerülne sor.

(60)

A felülvizsgálati időszak alatt megvalósult dömping megállapításán túl azt is megvizsgálták, mennyire valószínű, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a dömping folytatódna. A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában az alábbi következtetések – az alaprendelet 18. cikkének megfelelően – a rendelkezésre álló tényeken, nevezetesen a kérelmezők által benyújtott információkon alapulnak, valamint az Eurostattól kapott adatokon.

(61)

A nyilvános adatok azt mutatják, hogy a kínai termelési volumen 22 000 tonna körül van, ami több mint a duplája a Közösség felülvizsgálati időszak során tapasztalt fogyasztásának. A kínai exportáló gyártó együttműködésének hiányában nem volt információ arról, hogy van-e szabad kapacitás a Kínai Népköztársaságban. A rendelkezésre álló információk szerint azonban a kínai gyártóknak módjában áll a jelenleg színezőanyag-különlegességek és vegyszerek előállítására használt, aránylag egyszerű szakaszos eljárással szulfanilsavat előállítani. Emellett – mint azt a fenti (63) preambulumbekezdés már említette – a közösségi piac már évek óta vonzó piac a kínai exportőrök számára. Ezért logikus az a feltételezés, hogy amennyiben a meglévő dömpingellenes intézkedéseket hatályon kívül helyeznék, a Kínában meglévő összes szabad termelési kapacitást arra fordítanák, hogy további mennyiségeket irányítsanak a közösségi piacra, illetve a színezőanyag-különlegesség- és vegyszertermelés átállításával megnövelt jelenlegi termelést is a Közösségbe irányítanák át.

(62)

A rendelkezésre álló adatok szerint a felülvizsgálati időszak alatt a harmadik országokra vonatkozó kínai exportárak messze elmaradtak a Közösségre vonatkozó kínai exportáraktól. Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportőrök a jelenleg harmadik országokba irányuló kivitelüket átirányítanák a közösségi piacra, és a továbbiakban dömpingáron értékesítenének.

(63)

Miként a 236/2004/EK rendelet is leszögezte, megállapítást nyert, hogy a Kínából a Közösségbe irányuló kivitel tekintetében a dömpingellenes vám átvállalására került sor. Ez a gyakorlat igazolta, hogy a közösségi piac még mindig vonzó a kínai exportáló gyártók számára. Mivel megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az exportra dömpingáron került sor, azt a következtetést lehet levonni, hogy a dömping valószínűleg folytatódni fog, ha nem tesznek semmit az intézkedések hatályvesztése ellen, és valószínűleg az exportvolumen is növekedni fog.

(64)

A vizsgálat megmutatta, hogy a kínai exportőrök jelentős mértékű dömpingelési gyakorlatot folytattak a felülvizsgálati időszak során. A fenti (62) és (63) preambulumbekezdésben szereplő ténymegállapítások alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén jelentős mértékű dömping folytatódna. Az is valószínű, hogy az intézkedések hiányában jelentősen megnőne a dömpingelt importvolumen.

(65)

A fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy – amennyiben hatályon kívül helyeznék az intézkedéseket – a kínai exportőrök esetében valószínűleg folytatódna, az indiai exportáló gyártók esetében pedig valószínűleg megismétlődne a dömping.

(66)

A Közösségen belül két gyártó állít elő hasonló terméket; a becslések szerint az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében az ő termelésük alkotja a hasonló termék teljes közösségi termelését.

(67)

Meg kell jegyezni, hogy az eredeti vizsgálathoz képest a „Sorochimie Chimie Fine” és a „Quimigal SA” elnevezésű vállalatok neve „Ardenity”-re, illetve „CUF Químicos Industriais”-ra módosult.

(68)

Ez a két gyártó együttműködött a vizsgálatban, és támogatta a felülvizsgálat iránti kérelmet. Ezért az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében ezek a gyártók alkotják a közösségi ipart.

(69)

A Közösség nyilvánvaló felhasználását a következők alapján állapították meg:

(70)

A felülvizsgálati időszak alatt a közösségi szulfanilsav-felhasználás 10 000 tonna körül volt. A figyelembe vett időszak alatt 6 %-os fogyasztáscsökkenés volt megfigyelhető.

1.   táblázat

Felhasználás a közösségi piacon

(71)

A bizalmas üzleti adatok védelme érdekében, valamint tekintettel arra, hogy a Kokannak tulajdonítható az Indiából származó behozatal 100 %-a, és arra, hogy a közösségi ipar csak két gyártóból áll, a 2–5. táblázatban indexált formában kellett bemutatni az adatokat.

(72)

A Kínából és Indiából származó behozatal mennyisége és piaci részesedése az alábbi táblázatban szereplő adatok szerint alakult. Az importvolumen adatai az Eurostat adatain alapulnak.

2.   táblázat

Behozatal az érintett országokból

3.   táblázat

Az érintett országok piaci részesedése

(73)

Az érintett országokból származó import 27 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. 2003 és a felülvizsgálati időszak között az érintett országok piaci részesedése 22 %-kal csökkent.

(74)

Ha külön-külön vizsgálják az országokat, az Indiából származó behozatal 40 %-kal csökkent 2003 és a felülvizsgálati időszak között, az Indiából származó behozatal piaci részesedése pedig 36 %-kal csökkent.

(75)

A Kínából származó behozatal volumene 16 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak során, a piaci részesedés pedig 10 %-kal esett vissza ugyanebben az időszakban.

(76)

A Kínából származó érintett behozatal átlagára 35 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban. Ugyanezen időszak alatt az Indiából származó, érintett behozatal átlagára 11 %-kal nőtt.

(77)

A felülvizsgálati időszakban tapasztalt alákínálás mértékének kiszámítása céljából a közösségi ipar nem kapcsolt fogyasztói számára kiajánlott gyártelepi árakat hasonlították össze az érintett országok közösségi határparitáson számított CIF-importáraival, melyeket a kirakodási ár figyelembevétele érdekében megfelelően kiigazítottak. Ez a kiigazítás mind Kína, mind India esetében az áraknak a szokásos vámmal és a behozatalt követően felmerülő költségekkel való megemelését, illetve a kínai áraknak a dömpingellenes vámmal történő további növelését jelentette. Az összehasonlításból az derült ki, hogy a kiigazított kínai és indiai árak nem kínálnak alá a közösségi ipar árainak.

(78)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene kis mértékben, 3 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Azonban ha figyelembe vesszük a kereslet szűkülését, akkor a piaci részesedésük 0,7 százalékponttal emelkedett. A figyelembe vett időszak alatt ennek a behozatalnak a többsége a fő kiviteli országnak, nevezetesen az USA-nak volt tulajdonítható.

(79)

Az egyéb harmadik országokból származó szulfanilsav árai kissé alacsonyabbak voltak a közösségi ipar árainál, 2005 óta az indiai árak tendenciáját követték.

(80)

A bizalmas üzleti adatok védelme érdekében a közösségi ipart alkotó két vállalatra vonatkozó adatokat indexált formában kell bemutatni.

(81)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a vizsgálat a közösségi iparra vonatkozó valamennyi gazdasági tényezőre és mutatóra kiterjedt.

(82)

A közösségi ipar termelési szintje a felülvizsgálati időszakban 17 %-kal volt magasabb a figyelembe vett időszak elején mért szintnél. A figyelembe vett időszak alatt a közösségi ipar termelési kapacitása is emelkedett 12 %-kal, mivel az egyik közösségi gyártó nagy tisztaságú szulfanilsav előállítása érdekében termelőeszköz-beruházással növelte kapacitását. Ez a két tényező együttesen a közösségi ipar kapacitáskihasználtságának emelkedéséhez vezetett a figyelembe vett időszak alatt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a közösségi ipar kielégítő (75–80 % körüli) kapacitáskihasználtsági szintet ért el a felülvizsgálati időszak alatt.

(83)

A közösségi ipar év végi készletszintje 22 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A készletszintek jelentősen estek 2004-ben és 2005-ben, majd fokozatosan emelkedtek 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt.

7.   táblázat

Záró készletvolumen

(84)

A közösségi ipar értékesítési volumene 5 %-kal volt magasabb a felülvizsgálati időszakban, mint a figyelembe vett időszak elején. Mivel a közösségi fogyasztás 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt (lásd a fenti (70) preambulumbekezdést), a közösségi ipar piaci részesedése ugyanezen időszak alatt 12 %-kal nőtt. Pontosabban a közösségi ipar körülbelül 7 százalékponttal növelte piaci részesedését a figyelembe vett időszakban. A közösségi ipar piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt végig 50 % felett volt.

8.   táblázat

Értékesítési volumenek és piaci részesedés

(85)

Meg kell jegyezni, hogy a közösségi fogyasztás csökkenése 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt némiképp hatással volt a közösségi ipar növekedésére. A piaci részesedés növekedését szinte egyenlő mértékben magyarázza az értékesítési volumen növekedése és a figyelembe vett időszak végén tapasztalt mérsékeltebb fogyasztás.

(86)

A közösségi ipar átlagos eladási árai jelentősen, 26 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszakban. Úgy tűnik, hogy a 2005 óta megfigyelt fejlemények különösen a 2004-ben bevezetett abszorpcióellenes intézkedések hatását tükrözik. A közösségi ipar átlagos eladásai árai jelentősen növekedtek 2004 és 2005 között, azt követően pedig meglehetősen stabilizálódtak. Ez a növekedés azonban alacsonyabb mértékű volt, mint az anilin árának a növekedése, amely a szulfanilsav előállításához szükséges legfontosabb nyersanyag. Az anilint, amely egy benzolszármazék, és amely a teljes gyártási költségnek körülbelül 50 %-át tette ki a felülvizsgálati időszak alatt, körülbelül 45 %-os árnövekedés jellemezte a 2003 és a felülvizsgálati időszak közötti időszakban.

9.   táblázat

Eladási árak

(87)

A foglalkoztatás szintje 9 %-kal csökkent 2003 és a felülvizsgálati időszak között, míg a termelés növekedett; ez a közösségi ipar termelékenységének és versenyképességének növekedését tükrözi. Ugyanezen időszak alatt azonban 15 %-kal nőtt az egy alkalmazottra eső átlagos bérköltség.

10.   táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(88)

A közösségi ipar nyereségessége – a 2005. évet kivéve – a forgalom 1 %-a körül vagy alatt volt. A közösségi iparnak jelentős veszteségeket kellett elkönyvelnie 2004-ben; 2005-ben, 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt viszont nyereséget számolhatott el. Tekintettel arra, hogy 2003-ban rendkívül alacsony volt a közösségi ipar nyereségessége, a figyelembe vett időszakban tapasztalt nyilvánvaló növekedés is csak olyan nyereségességi szinthez vezetett, amely még mindig messze esik az ebben a iparban elfogadhatónak tekinthető szinttől.

(89)

Megjegyzendő, hogy a közösségi ipar nyereségességét a nyersanyagárak alakulása is befolyásolta. 2003 és a felülvizsgálati időszak között 25 %-kal növekedett az átlagos előállítási költség. Mint a fenti (86) preambulumbekezdés említette, az anilin a szulfanilsav-termelés kulcsfontosságú alapanyaga, amely a gyártási költség körülbelül felét teszi ki. Mivel 2004-ben jelentősen növekedtek az anilinárak, és a közösségi ipar nem tudta áthárítani ezt az árnövekedést a fogyasztókra, veszteséget kellett elkönyvelnie. 2005-ben javult a közösségi ipar helyzete, mivel stabilizálódtak az anilinárak, és a közösségi ipar is olyan mértékben emelni tudta a szulfanilsav árait, hogy fedezze a nyersanyagköltségek emelkedését. 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt az anilinárak újabb növekedésével szembesülő közösségi ipar nyereségessége a forgalom 1 %-a alatti szintre csökkent.

(90)

A figyelembe vett időszak alatt a közösségi ipar további beruházásokat hajtott végre szulfanilsavval kapcsolatos tevékenységeibe. 2006-ban és a vizsgált időszak alatt az elsősorban a meglévő állóeszközök karbantartásához kapcsolódó beruházások mellett az egyik közösségi gyártó beruházásokat hajtott végre, hogy növelje nagy tisztaságú szulfanilsav-előállítási kapacitását. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy ez az új kapacitás csak 2008-től válik teljesen üzemképessé.

(91)

Mivel a közösségi ipar a figyelembe vett időszak alatt mindvégig alacsony nyereségességi szintet ért el, a beruházások megtérülési indexe – amely a szulfanilsav termeléséhez igénybe vett eszközök nyitó és záró nettó könyv szerinti értéke átlagának százalékában fejezi ki az adózás előtti eredményt – szintén nagyon alacsony szinten maradt, nevezetesen 2 % körül a felülvizsgálati időszak alatt.

(92)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a közösségi ipar tőkeigényét kedvezőtlenül érintette a nehéz pénzügyi helyzet. Annak ellenére, hogy az egyik közösségi gyártó egy nagy vállalatcsoport része, a tőkeigényeket nem mindig a kellő szinten elégítik ki, mivel a pénzügyi források e csoporton belül általában a legnyereségesebb egységekhez kerülnek.

(93)

2003 és a felülvizsgálati időszak között jelentősen – 85 %-kal – csökkent a pénzforgalom, de még így is pozitív maradt. A pénzforgalom nem követi a nyereségesség tendenciáját, mivel olyan pénzmozgással nem járó tételek befolyásolták, mint az amortizáció és a készletmozgások.

13.   táblázat

Pénzforgalom

(94)

2003 és a felülvizsgálati időszak között a közösségi iparra vonatkozó mutatók legtöbbje kedvezően változott: az értékesítési volumen, a kapacitáskihasználtság, a termelési volumen, a zárókészletek, a termelékenység, a beruházások és a beruházások megtérülése. A nyereségesség azonban a forgalom 1 %-a alatt maradt a felülvizsgálati időszakban.

(95)

A közösségi ipar 2004-től a felülvizsgálati időszak végéig profitált a szulfanilsav egységárának növekedéséből. Az eladási árak emelkedése azonban nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni az előállítási költségek emelkedését, így a haszonkulcsok csökkentek.

(96)

Emellett a közösségi fogyasztás csökkenése 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt némiképp akadályozta a közösségi ipar fellendülését.

(97)

Összességében egyértelmű, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetésének köszönhetően a közösségi ipar stabilizálni tudta helyzetét, de a Kínából származó dömpingáruk folyamatos jelenléte és a nyersanyagköltségek emelkedése miatt – amelyet a közösségi ipar nem tudott áthárítani a vevőire – nem tudott teljes mértékben kilábalni hátrányos helyzetéből. Mindazonáltal a vizsgálat azt mutatta, hogy a közösségi ipar új berendezésekbe kezdett beruházni a figyelembe vett időszak alatt.

(98)

A fenti elemzés fényében egyrészt felmerült, hogy a figyelembe vett időszak alatt kedvezően alakultak a volumenmutatók. Másrészt a közösségi ipar pénzügyi mutatói, mint például a nyereségesség és a pénzforgalom, azt mutatták, hogy a közösségi ipar még mindig sebezhető gazdasági helyzetben van. Ezért az a következtetés született, hogy még nem tudott teljes mértékben felépülni a számára káros dömping hatásaiból.

(99)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében elemezték annak a valószínűségét, hogy a meglévő intézkedések hatályon kívül helyezése esetén megismétlődik a károkozás. E tekintetben különösen az érintett országokból származó exportvolumen és árak valószínűsíthető alakulását, valamint az intézkedések hiányában a közösségi ipar helyzetére gyakorolt valószínű hatásukat vizsgálták.

(100)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett országokból származó behozatalnak még a dömpingellenes intézkedések megléte mellett is 24,6 %-os piaci részesedése volt a felülvizsgálati időszak alatt.

(101)

A vizsgálatból kiderült, hogy az együttműködő indiai exportáló gyártó jelentős, a közösségi fogyasztás több mint 30 %-ának megfelelő szabad kapacitással rendelkezik. Emellett a Bizottság rendelkezésére álló adatok azt mutatták, hogy Kína jelenlegi szulfanilsav-termelése 22 000 tonna körül van, ami több mint a közösségi fogyasztás duplájának felel meg. Ugyanezen információkból az is kitűnik, hogy a kínai gyártók a színezőanyag-különlegességek és vegyszerek előállításáról könnyedén át tudnak állni a szulfanilsav gyártására. Ez az érintett országokban potenciálisan meglévő kapacitás azt jelzi, hogy az exportáló gyártóknak módjukban áll fokozni jelenlegi termelésüket, és ily módon megnövelni a Közösségbe irányuló szulfanilsav-kivitelüket.

(102)

Az is megjegyzendő, hogy a közösségi fogyasztás kis mértékben csökkent a figyelembe vett időszak alatt, és az elkövetkező években nem várható, hogy a kereslet akkora lesz, hogy fel tudja szívni a Kínából és Indiából származó, az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén esetlegesen megnövekedő behozatal többletét. Ebben az esetben a Kínából és Indiából származó szulfanilsav-kivitel nagy valószínűséggel kiszorítaná a közösségi ipar forgalmának nagy részét, mivel a behozatali árak valószínűleg alacsonyabbak lennének.

(103)

A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi piac továbbra is vonzó mind a kínai, mind az indiai exportáló gyártók számára. Mint az korábban a fenti (57) és (62) preambulumbekezdésben szerepelt, csakugyan kiderült, hogy az egyéb harmadik országokba irányuló indiai és kínai értékesítés export átlagára lényegesen alacsonyabb, mint a Közösségbe irányuló kivitel átlagára. Noha a jelenlegi dömpingellenes és a rendes vámtételek alkalmazása után a kínai és indiai exportárak esetében nem derült fény alákínálásra, a kínai és indiai CIF-exportárak átlagban lényegesen (körülbelül 18 %-kal) alacsonyabbnak bizonyultak a közösségi ipar átlagárainál. Ezért tekintettel i. a (nevezetesen Indiában meglévő) kihasználatlan kapacitásra, ii. az egyéb harmadik országokba irányuló kivitel közösségi piacra történő átirányítására, iii. arra a lehetőségre, hogy a színezőanyag-különlegesség- és vegyszertermelést átállítják szulfanilsav-előállításra (nevezetesen Kínában) mégpedig a Közösségben jelenleg uralkodó árszintnél lényegesen alacsonyabb árszínvonalon, valószínű, hogy a hatályos intézkedések nélkül az érintett országokból a Közösségbe irányuló szulfanilsav-behozatal jelentősen megnövekedik.

(104)

A fentiek arra engednek következtetni, hogy amennyiben az intézkedések hatályukat vesztenék, az érintett országból a közösségi piacra irányuló behozatal nagy valószínűséggel jelentős mennyiségben és a közösségi ipar árainál alacsonyabb dömpingáron történne. Ez minden valószínűség szerint árleszorító tendenciát indítana el a közösségi piacon, ami várhatóan kedvezőtlen hatást gyakorolna a közösségi ipar gazdasági helyzetére. Ez főleg a figyelembe vett időszak során elért fellendülést fordítaná a visszájára, ami a kár valószínű megismétlődéséhez vezetne.

(105)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálták, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e a Közösség egészének érdekével. A közösségi érdek meghatározásához az összes különböző érintett érdeket értékelték.

(106)

Továbbá a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat, tehát olyan helyzetet elemez, amelyben már alkalmaztak dömpingellenes intézkedéseket, így lehetőség van arra, hogy megvizsgálják a jelenlegi dömpingellenes intézkedések érintett felekre gyakorolt nemkívánatos hatásait.

(107)

Ennek alapján megvizsgálták, hogy a káros dömping várható megismétlődésére vonatkozó következtetések ellenére létezik-e olyan kényszerítő ok, amely alapján arra lehet következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az intézkedések fenntartása ellentétes a közösségi érdekkel.

(108)

Megalapozottan várható, hogy a közösségi iparnak továbbra is hasznára válnak a jelenlegi intézkedések, és piaci részesedése visszanyerésével és nyereségességének fokozásával helyzete tovább javul. Amennyiben az intézkedéseket hatályon kívül helyezik, valószínű, hogy a közösségi ipart ismét kár éri az érintett országokból származó, megnövekedett, dömpingáron történő behozatal következtében, és jelenleg is törékeny pénzügyi helyzete tovább romlik.

(109)

Ez alapján arra lehet következtetni, hogy az intézkedések fenntartása a közösségi ipar érdekében állna.

(110)

Emlékeztetünk arra, hogy az eredeti vizsgálatban megállapításra került, hogy az intézkedések kivetése nem járna jelentős hatással a közösségi szulfanilsav-kereskedőkre. Mint már korábban említettük, egyetlen importőr sem működött együtt e vizsgálattal, ezért nem merült fel olyan kényszerítő ok, amely szerint az intézkedések kivetése ellentétes lenne az importőrök érdekeivel.

(111)

A Bizottság 31 ismert felhasználónak küldött kérdőívet, akik közül csupán négy adott választ a kérdőívre. A kérdőívre három, optikai fehérítőt gyártó közösségi vállalattól és egy színezőanyagokat gyártó vállalattól érkezett válasz. Azonban e felhasználók által az intézkedések hatására és a szulfanilsavnak az előállítási költségeikben betöltött részarányára vonatkozóan szolgáltatott adatok nem voltak értelmezhetőek.

(112)

Az érintett termékből e négy felhasználó által behozott összmennyiség a teljes közösségi behozatal 47,3 %-át jelentette. Ráadásul mivel ez a négy felhasználó jelentős mennyiségű szulfanilsavat vásárol a közösségi ipartól, a felülvizsgálati időszakban együttesen a közösségi fogyasztás 40 %-át képviselték.

(113)

Három felhasználó ugyanazokat az észrevételeket tette az intézkedések fenntartása ellen, nevezetesen azt, hogy a közösségi ipar termelési kapacitása nem elegendő a belföldi kereslet kielégítésére, és az intézkedések az ő versenyképességüket rontják a feldolgozott termékek vonatkozásában. A negyedik felhasználó nem nyilatkozott arról, hogy az intézkedések fenntartása mellett vagy ellen foglal állást.

(114)

A közösségi piacon lévő kínálattal kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a közösségi ipar a közösségi fogyasztásnak körülbelül 80 %-át tudná kielégíteni a jelenlegi gyártási kapacitással. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a közösségi ipar új létesítmény-beruházásokat hajtott végre, hogy növelje a nagy tisztaságú szulfanilsav-termelését. Az intézkedéseknek semmi esetre sem az a célja, hogy megakadályozzák az érintett országokból a közösségi piacra történő behozatalt, hanem az, hogy biztosítsák, hogy a behozatalra ne dömpingáron, illetve kárt okozó árakon kerüljön sor. Ezért arra lehet számítani, hogy az érintett országokból továbbra is érkezik majd behozatal a piacra, ahogyan az intézkedések 2002-ben történt bevezetését követően is történt.

(115)

Azt is meg kell jegyezni, hogy manapság a szulfanilsav-termelés a Közösségen kívül csupán a világ néhány országára korlátozódik, mint például India, a Kínai Népköztársaság és az USA. Ezért fontos, hogy a közösségi ipar hatékony versenyfeltételek mellett működhessen, hogy a belföldi termékkínálat továbbra is a Közösség összes felhasználójának rendelkezésére álljon.

(116)

A felhasználók versenyképességének vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy ezen vizsgálat keretében a felhasználóktól megszerzett információk hiánya ellenére az eredeti vizsgálatban kiderült, hogy a dömpingellenes intézkedések kevesebb mint 1 %-kal növelik a szulfanilsavat tartalmazó optikai fehérítők és színezőanyagok összköltségét.

(117)

A fentiek alapján e lejárati felülvizsgálat keretein belül is az a vélemény alakult ki, hogy az intézkedések fenntartása nem járna jelentősen kedvezőtlen hatással a felhasználók helyzetére.

(118)

A fentiekre való tekintettel az a következtetés vonható le, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen szólnának.

(119)

Minden felet értesítettek azokról a lényeges tényekről és meggondolásokról, amelyek alapján a fennálló intézkedések fenntartását szándékoztak ajánlani. A Bizottság határidőt is biztosított számukra, hogy ismertessék észrevételeiket és kifejthessék véleményüket. Nem érkezett olyan jellegű észrevétel, amely befolyásolta volna a fent említett következtetéseket.

(120)

A szulfanilsav Kínából történő dömpingelt behozatala folytatásának valószínűsége, a szulfanilsav Indiából történő dömpingelt behozatala megismétlődésének valószínűsége, a károkozás megismétlődésének valószínűsége és a Közösség érdeke tárgyában megfogalmazott következtetésekre való tekintettel a szulfanilsav-behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani, hogy el lehessen kerülni a közösségi iparnak a dömpingelt behozatal által okozott kár megismétlődését.

(121)

A vámtétel nem alkalmazandó az érintett termék olyan behozatalára, amelyet az az egy indiai vállalat gyárt és értékesít exportra, amelytől a 2006/37/EK bizottsági határozatban kötelezettségvállalást fogadtak el,