<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.15-->
  <head>
    <title>2026-09-202609T102202401200-00-TRA-DOC-HU-ARRET-T-0120-24-202606862-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="true" name="ParExtraits_2021"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="0" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ContentBits"/>
    <meta content="Commission Use" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Name"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="1" name="EP_Mention"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="1/10/2026 11:58:12" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="Publication intégrale au Rec ou RecFP, mention Rec" name="Mention"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="ARR" name="TypeDoc"/>
    <meta content="eF82mE4RMZ9ACfIJXmPyvQknUxvk93VOo6QYQKBaPA47hRdcjz1BUrd0EwxKi3AH1xdi0+2YmCoAa2q7MNL8l82jmh2vG/1w+eG3aIrQEYL/cvHZ2ZvyKW15PeNpJx6UZm1KN9fCNG+LJAb2e0hNPglf22TXE7o0L09ZxTsmqa4=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GendocTemplateSubType"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="vsz" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="10, 3, 0, 1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Tag"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="true" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Enabled"/>
    <meta content="b38b461f-c7d0-407f-8b7c-f896d031ab76" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ActionId"/>
    <meta content="0120" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2024" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="vsz" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="b24c8b06-522c-46fe-9080-70926f8dddb1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SiteId"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="ARR_T" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 01-08-26 20:04:23" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="2026-09-15T13:48:17Z" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SetDate"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="Normal" name="Version"/>
    <meta content="T" name="Juridiction"/>
    <meta content="1ef78164b23f42ab9ca6080a9f7f2f8a" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0120" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="RD" name="NatureAff"/>
    <meta content="RD" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="T" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="Standard" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Method"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId24" style="first"/>
      <div id="rId20" style="even">2026. 09. 02‑i ítélet – T‑120/24. sz. ügy</div>
      <div id="rId21" style="default">Global Legal Action Network és CAN‑Europe kontra Bizottság</div>
    </div>
    <p class="C19Centre" id="para-1" title="page-1">
      A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (öt bíróval eljáró kilencedik tanács)
    </p>
    <p class="C19Centre" id="para-2" title="page-1">
      2026. szeptember 2. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">*</a>
</span>)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-3" title="page-1">
      „Környezet – (EU) 2018/842 rendelet – Az üvegházhatású gázok kibocsátásának éves csökkentései – A 2023–2030‑as időszakra vonatkozó éves tagállami üvegházhatásúgáz-kibocsátási jogosultságok felülvizsgálata – (EU) 2023/1319 végrehajtási határozat – A belső felülvizsgálat iránti kérelem elutasítása – Az 1367/2006/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdése – Aarhusi Egyezmény – A 2030‑ra vonatkozó uniós üvegházhatásúgázkibocsátás‑csökkentési célkitűzéseket meghatározó (EU) 2021/1119 és (EU) 2023/857 rendelet felülvizsgálatának indokai – A Bizottság végrehajtási jogköre – Az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése – A hatásvizsgálattal szembeni felülvizsgálat indokai – Jogalkotási kezdeményezés”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-4" title="page-1">
      A T‑120/24. sz. ügyben,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-5" title="page-1">
      a Global Legal Action Network (székhelye: Galway [Írország]),
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-6" title="page-1">
      a Climate Action Network Europe (CAN‑Europe) (székhelye: Brüsszel [Belgium])
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-7" title="page-1">
      (képviselik őket: H. Leith barrister, A. Kelly‑Desmond és R. Wall solicitors)
    </p>
    <p class="C72Alineadroite" id="para-8" title="page-1">
      felperesek
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-9" title="page-1">
      az Európai Bizottság (képviselik: D. Milanowska, G. Wils és B. De Meester, meghatalmazotti minőségben)
    </p>
    <p class="C72Alineadroite" id="para-10" title="page-1">
      alperes ellen,
    </p>
    <p class="C19Centre" id="para-11" title="page-1">
      A TÖRVÉNYSZÉK (öt bíróval eljáró kilencedik tanács),
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-12" title="page-1">
      a tanácskozások során tagjai: L. Truchot elnök (előadó), H. Kanninen, P. Nihoul, M. Sampol Pucurull és T. Perišin bírák,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-13" title="page-1">
      hivatalvezető: M. Zwozdziak‑Carbonne tanácsos,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-14" title="page-1">
      tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-15" title="page-1">
      tekintettel a 2025. szeptember 24‑i tárgyalásra,
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-16" title="page-1">
      meghozta a következő
    </p>
    <p class="C75Debutdesmotifs" id="para-17" title="page-1">
      Ítéletet
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a Global Legal Action Network és a Climate Action Network Europe (CAN‑Europe) felperesek az Európai Bizottság 2023. december 14‑i Ares(2023) 8595389 határozatának megsemmisítését kérik, amellyel a Bizottság elutasította az (EU) 2020/2126 végrehajtási határozatnak a 2023–2030‑as időszakra vonatkozó éves tagállami kibocsátási jogosultságok felülvizsgálata céljából történő módosításáról szóló, 2023. június 28‑i (EU) 2023/1319 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2023. L 163., 9. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) belső felülvizsgálata iránti kérelmüket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogvita jogi háttere</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéről és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig az 1990‑es szinthez képest 40%‑kal történő csökkentésére vonatkozó első célkitűzésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">1992. május 9‑én New Yorkban (Amerikai Egyesült Államok) elfogadták az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét (HL 1994. L 33., 13. o., a továbbiakban: UNFCCC), amelynek alapvető célkitűzése, hogy az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja olyan szinten stabilizálódjon, amely meggátolja az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes, emberi eredetű hatást. 1997. december 11‑én a keretegyezményben részes felek a keretegyezmény alapján elfogadták az UNFCCC‑hez csatolt Kiotói Jegyzőkönyvet (HL 2002. L 130., 4. o.).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az UNFCCC és az ezen egyezményhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv alapján az Európai Tanács a 2014. október 23–24‑i következtetéseiben jóváhagyta az Európai Unió 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat‑ és energiapolitikai keretét. Ez a keret rögzítette azt a kötelező célkitűzést, amely szerint 2030‑ra az 1990‑es szinthez képest legalább 40%‑kal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását az Unióban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Párizsi Megállapodás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. november 30. és december 12. között Párizsban (Franciaország) tartott 21. konferenciájukat követően az UNFCCC‑ben részes felek az éghajlatváltozásra adott globális válasz megerősítése érdekében elfogadták a Párizsi Megállapodást (HL 2016. L 282., 4. o.).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Párizsi Megállapodás 2. cikkének (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a Párizsi Megállapodás célja az éghajlatváltozás jelentette fenyegetésre adott globális válasz megerősítése, többek között azáltal, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 °C alatt tartják az iparosodás előtti szinthez képest, és folytatják az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a hőmérséklet‑emelkedés az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C‑ra korlátozódjon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a Párizsi Megállapodás 3. cikke a következőket írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-27" title="page-2">
      „Az éghajlatváltozásra adott globális válaszhoz nemzetileg meghatározott hozzájárulásként valamennyi Részes Fél köteles a 4., 7., 9., 10., 11. és 13. cikkben meghatározott jelentős erőfeszítéseket tenni, és azokat bejelenteni a jelen Megállapodás 2. cikkében foglalt cél teljesülése érdekében. A Részes Felek erőfeszítései idővel haladást fognak eredményezni, annak elismerésével, hogy szükség van a részes fejlődő országok támogatására a jelen Megállapodás hatékony megvalósításához.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Párizsi Megállapodást az Európai Unió 2016. április 22‑én írta alá az UNFCCC keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló, 2016. április 11‑i (EU) 2016/590 tanácsi határozatnak (HL 2016. L 103., 1. o.) megfelelően, majd azt az UNFCCC keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló, 2016. október 5‑i (EU) 2016/1841 tanácsi határozatnak (HL 2016. L 282., 1. o.) megfelelően hagyták jóvá. A Párizsi Megállapodás 2016. november 4‑én lépett hatályba.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az (EU) 2018/842 rendeletről, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig a 2005‑ös szinthez képest 30%‑kal történő csökkentésére vonatkozó, első célkitűzésről és a 2020/2126 végrehajtási határozatról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2018. május 30‑án az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021‑től 2030‑ig kötelezően teljesítendő, az éghajlatpolitikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás‑csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2018/842 rendeletet (HL 2018 L 156., 26. o.).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2018/842 rendelet az 1. cikke értelmében és a fenti 3. pontban említett célkitűzéssel összhangban megállapította a tagállamok azon minimális vállalásaival összefüggő kötelezettségeket, amelyek az Uniónak a 2021‑től 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó azon célkitűzésének teljesítéséhez szükségesek, hogy az e rendelet 2. cikkében felsorolt ágazatokban 2030‑ban a 2005‑ös szinthez képest 30%‑kal csökkentse az üvegházhatásúgáz‑kibocsátást, és hozzájáruljon a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez. A rendelet továbbá szabályokat állapít meg az üvegházhatású gázok éves kibocsátási jogosultságainak (a továbbiakban: éves kibocsátási jogosultságok) meghatározására és a tagállamok által a minimális hozzájárulásaik teljesítése terén tett előrelépés értékelésére vonatkozóan is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel összefüggésben a 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja az egyes tagállamoknak a 2021‑től 2030‑ig tartó időszak minden egyes évére vonatkozóan meghatározott éves kibocsátási jogosultságait, tonna szén‑dioxid‑egyenértékben kifejezve.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezért 2020. december 16‑án a Bizottság elfogadta a 2021‑től 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó éves tagállami kibocsátási jogosultságoknak az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti megállapításáról szóló (EU) 2020/2126 végrehajtási határozatot (HL 2020. L 426., 58. o.).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">D.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság 2020. szeptember 17‑i közleményéről és hatásvizsgálatáról, az európai klímarendeletről és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig az 1990‑es szinthez képest 55%‑kal történő csökkentésére vonatkozó, második célkitűzésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2020. szeptember 17‑én a Bizottság elfogadta az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Az EU 2030‑ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című közleményt (COM(2020) 562 final; a továbbiakban: 2020. szeptember 17‑i közlemény).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2020. szeptember 17‑i közleményben, valamint az ahhoz csatolt, 2020. szeptember 17‑i SWD(2020) 176 final számú munkadokumentum‑hatásvizsgálat (a továbbiakban: 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat) alapján a Bizottság jelezte, hogy az akkor hatályos szakpolitikai és szabályozási keret nem teszi lehetővé az Unió számára a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásainak teljesítését, és javasolta az addig követett kibocsátáscsökkentési pálya megváltoztatását úgy, hogy 2050‑re elérjük a klímasemlegességet, és a nettó üvegházhatásúgáz‑kibocsátás 2030‑ig az 1990‑es szinthez képest 55%‑kal csökkenjen.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2021. június 30‑án az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló (EU) 2021/1119 rendeletet (HL 2021. L 243., 1. o.; a továbbiakban: európai klímarendelet).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az európai klímarendelet 1. cikke értelmében az európai klímarendelet egyrészt a Párizsi Megállapodás 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott hosszú távú hőmérsékleti cél elérése érdekében rögzíti az Unióban 2050‑re kötelezően teljesítendő klímasemlegességi célkitűzést, másrészt pedig meghatározza az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz‑kibocsátás csökkentése tekintetében 2030‑ra teljesítendő kötelező uniós célértéket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a 2020. szeptember 17‑i közleményben foglalt bizottsági javaslattal összhangban az európai klímarendeletnek a köztes uniós éghajlat‑politikai célértékekről szóló 4. cikkének (1) bekezdése a klímasemlegesség 2050‑ig történő elérése érdekében egy 2030‑ig teljesítendő új, kötelező erejű éghajlat‑politikai célkitűzést ír elő, amely az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz‑kibocsátásnak az 1990‑es szinthez képest legalább 55%‑kal való csökkentésére irányul (a továbbiakban: 2030/1990‑es második célkitűzés).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">E.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az (EU) 2023/857 rendeletről, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig a 2005‑ös szinthez képest 40%‑kal történő csökkentésére vonatkozó, második célkitűzésről és a 2023/1319 végrehajtási határozatról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2023. április 19‑én az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a (EU) 2018/842 rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló (EU) 2023/857 rendeletet (HL 2023. L 111., 1. o.).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2023/857 rendelet 1. cikke a 2030/1990‑es második célkitűzéssel összhangban módosította a 2018/842 rendelet 1. cikkét annak érdekében, hogy abba belefoglalja az Unió azon új célkitűzését, hogy 2030‑ra az utóbbi rendelet 2. cikkében felsorolt ágazatokban a 2005‑ös szinthez képest 40%‑kal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását (a továbbiakban: 2030/2005‑ös második célkitűzés).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2023/857 rendelettel módosított 2018/842 rendelet alapján a Bizottság 2023. június 28‑án elfogadta a 2023/1319 végrehajtási határozatot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2023/1319 végrehajtási határozat 1. cikke úgy rendelkezik, hogy a 2020/2126 végrehajtási határozat II. mellékletének helyébe új rendelkezések lépnek, amelyek egyrészt átveszik a tagállamok 2021. és 2022. évre vonatkozóan a 2020/2126 végrehajtási határozatban korábban meghatározott éves kibocsátási jogosultságait, másrészt pedig a 2023–2025‑ös évekre vonatkozóan minden tagállam számára új, tonna szén‑dioxid‑egyenértékben kifejezett éves kibocsátási jogosultságokat állapítanak meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogvita előzményei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek 2023. augusztus 23‑án a 2021. október 6-i (EU) 2021/1767 európai parlementi és tanácsi rendelettel (HL 2021. L 356, 1. o.) módosított, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.; a továbbiakban: aarhusi rendelet) 10. cikkének (1) bekezdése alapján belső felülvizsgálati kérelmet terjesztettek a Bizottság elé a 2023/1319 végrehajtási határozat tekintetében. Közelebbről, e kérelem IV. és V. pontjában a felperesek az álláspontjuk szerint az európai klímarendeletben meghatározott, a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatból eredő 2030/1990‑es második célkitűzést, valamint a 2023/1319 végrehajtási határozatot érintő eljárási és anyagi jogi hibákra hivatkoztak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2023. december 14‑i megtámadott határozattal a Bizottság a fenti 21. pontban említett belső felülvizsgálat iránti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy a 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt felhatalmazás, amely alapján elfogadta a 2023/1319 végrehajtási határozatot, kötelező jellegű. A Bizottság így tehát jelezte, hogy e rendelet hatékony végrehajtása érdekében jogi kötelezettsége volt meghatározni az éves kibocsátási jogosultságokat, és nem volt politikai vagy stratégiai mozgástere. Ezenkívül a Bizottság elfogadhatatlannak ítélte a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjában szereplő azon indokokat is, amelyekkel a felperesek a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatot kifogásolták. Másodlagosan a Bizottság pontosította, hogy a felperesek által a belső felülvizsgálatra vonatkozóan előadott indokok egyike sem kérdőjelezi meg a 2023/1319 végrehajtási határozat jogszerűségét, így a kérelmüket mint megalapozatlant szintén elutasította.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Kereseti kérelmek</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">semmisítse meg a megtámadott határozatot;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság azt kéri, hogy Törvényszék:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">utasítsa el a keresetet;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogkérdésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek lényegében két jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első jogalap a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (HL 2005. L 124., 1. o. kihirdette: a 2001. évi LXXXI. törvény; a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) 9. cikkének (2) és (3) bekezdésére, valamint az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontjára és 10. cikkére vonatkozó téves jogalkalmazáson, valamint az arra vonatkozó értékelési hibán alapul, hogy a Bizottság mint elfogadhatatlant elutasította a belső felülvizsgálat iránti kérelmük IV. pontjában szereplő indokokat, a második jogalap pedig az arra vonatkozó téves jogalkalmazáson, illetve értékelési hibán alapul, hogy a Bizottság az említett kérelmet mint megalapozatlant elutasította.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (2) és (3) bekezdése, az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontja, valamint 10. cikke tekintetében elkövetett téves jogalkalmazásra, valamint az arra vonatkozó értékelési hibára alapított első jogalapról, hogy a Bizottság a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjában foglalt indokokat mint elfogadhatatlanokat elutasította</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első jogalap alátámasztása érdekében a felperesek lényegében három részre hivatkoznak, amelyek közül az első rész az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) és g) pontjának, valamint 10. cikkének megsértésén, a második rész az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésén, a harmadik rész pedig a belső felülvizsgálat iránti kérelem indokainak elemzését érintő értékelési hibán alapul.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperesek által kifejtett érvelés nem megalapozott, ráadásul az első és a harmadik részt illetően részben elfogadhatatlan.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen jogalap harmadik részének, majd második részének, végül pedig első részének vizsgálata előtt ismertetni kell a megtámadott határozatnak a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjára vonatkozó indokait.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott határozatnak a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjára vonatkozó indokairól</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetesen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a Bizottság leveléből és „A 2023–2030‑as időszakra vonatkozó éves tagállami kibocsátási jogosultságok felülvizsgálata céljából történő módosításáról szóló, 2023. június 28‑i (EU) 2023/1319 bizottsági végrehajtási határozat belső felülvizsgálata iránti kérelem Bizottság általi értékelése” című mellékletből (a továbbiakban: vitatott értékelés) áll.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, a vitatott értékelés 3.1. pontjában, amely a felperesek 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szembeni érvelésének elfogadhatatlanságára vonatkozó előzetes megjegyzéseket tartalmaz, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjában szereplő, az említett hatásvizsgálattal szemben felhozott indokok három okból elfogadhatatlanok. Először is jelezte, hogy mivel az európai klímarendeletben meghatározott második 2030/1990‑es célkitűzés az említett hatásvizsgálatban szereplő megállapításokból ered, érdemi kapcsolat áll fenn a 2023/1319 végrehajtási határozat és e hatásvizsgálat között, amely egy jogalkotási kezdeményezés keretébe illeszkedik, így a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy az e hatásvizsgálatban említett üvegházhatásúgázkibocsátás‑csökkentési célkitűzések állítólagos elégtelensége olyan hibának minősül, ami elválasztandó a 2023/1319 végrehajtási határozatban figyelembe vett célkitűzések elégtelenségétől. Másodszor úgy ítélte meg, hogy a felperesek nem hivatkoztak a 2018/842 rendelettel összefüggésben értelmezett 2023/1319 végrehajtási határozat önálló hibáira, pedig álláspontja szerint ez a rendelet minősül az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően az e határozat jogszerűségének értékelése szempontjából releváns környezetvédelmi jognak. Harmadszor, a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat a Bizottság szerint kötelező joghatással nem rendelkező munkadokumentumnak minősült, így nem rendelkezik az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett igazgatási aktus jellegével, és még ha ennek ellenkezőjét feltételezzük is, a felperesek az e rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározott nyolchetes határidőre tekintettel nem vitathatják azt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor meg kell állapítani, hogy a vitatott értékelésnek a felperesek által a külön a 2023/1319 végrehajtási határozattal szemben felhozott eljárási és anyagi jogi hibákra vonatkozó 3.2. pontjában a Bizottság válaszolt a felperesek belső felülvizsgálat iránti kérelmének 94–96. pontjára, abban az értelemben, hogy a 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt felhatalmazás, amely e határozat jogalapját képezi, kötelező jellegű, és nem jogosította fel ezen intézményt arra, hogy az éves kibocsátási jogosultságok meghatározásakor politikai vagy közjogi döntést hozzon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság azt is egyértelművé tette, hogy az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó ágazatokban az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig történő csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzést, és következésképpen az e célkitűzés teljesítéséhez való tagállami hozzájárulások szintjét a társjogalkotók az említett rendeletben lineáris pályákon alapuló számítási módszer alkalmazásával határozták meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a tagállamok éves kibocsátási jogosultságainak meghatározása olyan számtani műveletnek minősül, amelyet a tagállamok által közölt jegyzékadatok alapján kellett elvégeznie, és amelynek eredményét ezt követően komitológiai eljárás keretében elfogadott végrehajtási határozatban rögzítették.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen érvelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás nem biztosít számára hatáskört az európai klímarendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott második 2030/1990-es célkitűzés felülvizsgálatára, és hogy az ilyen felülvizsgálat túlmutat az EUMSZ 291. cikk szerint őt megillető végrehajtási hatáskörön.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül a vitatott értékelés 3.5. pontjában, amely a Bizottság általános következtetését tartalmazza, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás, amely alapján elfogadta a 2023/1319 végrehajtási határozatot, az éves kibocsátási jogosultságok meghatározása tekintetében kötelező jellegű, és nem jogosítja fel arra, hogy e rendelet végrehajtása során politikai vagy közjogi döntést hozzon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a vitatott értékelés 3.4. pontjában, amely a felperesek által a belső felülvizsgálat iránti kérelmük IV. pontjában a 2030/1990‑es második célkitűzéssel szemben előadott eljárási és anyagi jogi hibákra vonatkozik, a Bizottság ezt az érvelést mellékesen mint megalapozatlant elutasította. A vitatott értékelés e pontját bevezető előzetes megjegyzésekben ugyanis a Bizottság, miután a 3.1. pontban kifejtett elfogadhatatlansági okokra hivatkozott, jelezte, hogy fontosnak tűnik számára, hogy állást foglaljon a felperesek által felhozott különböző érvekkel kapcsolatban, tekintettel a 2030/1990‑es második célkitűzésnek az uniós éghajlatvédelmi politikák és jogi keret tekintetében betöltött alapvető szerepére, valamint az Uniónak az éghajlatváltozás kezelése érdekében tett globális erőfeszítésekhez való hozzájárulására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Meg kell állapítani, hogy a felperesek által az első jogalap alátámasztására kifejtett érvelés kizárólag a fenti 30–35. pontban felidézett elfogadhatatlansági okok vitatására irányul.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem indokainak elemzését érintő értékelési hibára alapított harmadik részről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek előadják, hogy a Bizottság állításával ellentétben nem kívánták vitatni sem a 2030/1990‑es második célkitűzést, sem a 2018/842 rendeletet, sem a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatot, csupán azt állították, hogy az ezen elemekből álló jogi keret részletes vizsgálata elengedhetetlen a belső felülvizsgálat iránti kérelmük alátámasztásához és annak bizonyításához, hogy a 2023/1319 végrehajtási határozat ellentétes a környezetvédelmi joggal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a felperesek arra hivatkoznak, hogy belső felülvizsgálat iránti kérelmük a 2023/1319 végrehajtási határozat ellen irányult, így az a következtetés, amellyel a Bizottság e kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította, érvelésük nyilvánvalóan téves értelmezéséből ered.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság kifejti, hogy a felperesek által a harmadik rész alátámasztása érdekében kifejtett érvelés nem megalapozott, de mindenesetre új, tehát a Törvényszék eljárási szabályzatának 84. cikkére tekintettel elfogadhatatlan.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen rész megalapozottságának vizsgálata előtt pontosítani kell a Törvényszék által abban az esetben elvégzendő bírósági felülvizsgálat terjedelmét, amikor – mint a jelen ügyben is – olyan érveléssel fordulnak hozzá, amely szerint a belső felülvizsgálat iránti kérelemmel megkeresett uniós intézmény, szerv vagy hivatal tévesen értelmezte vagy elferdítette e kérelem indokolását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A bírósági felülvizsgálat terjedelméről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdése az e rendelet 11. cikkében előírt feltételeknek megfelelő bármely nem kormányzati szervezet számára biztosítja azt a jogot, hogy az igazgatási aktust elfogadó intézménynél ezen aktus belső felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtson be azon az alapon, hogy az aktus ellentétes a környezetvédelmi joggal (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 12‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság, C‑82/17 P, EU:C:2019:719, 37. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ilyen felülvizsgálatot kérelmezőnek e célból – annak érdekében, hogy a környezetvédelmi jog alapján történő belső felülvizsgálat indokait a szükséges módon pontosítsák – meg kell jelölnie azokat a ténybeli elemeket vagy jogi érveket, amelyek alapos, azaz lényegi kétségeket vethetnek fel az érintett intézménynek a felülvizsgálat tárgyát képező jogi aktusban szereplő értékelésével kapcsolatban (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 12‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság, C‑82/17 P, EU:C:2019:719, 69. pont; 2023. október 18‑i, TestBioTech kontra Bizottság, T‑605/21, nem tették közzé, EU:T:2023:648, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az igazgatási aktus belső felülvizsgálata iránti kérelem tehát arra irányul, hogy megállapítsa az állítólagos jogellenességet, illetve az aktus megalapozottságának hiányát. A kérelmező ezt követően az aarhusi rendelet 10. cikkével összefüggésben értelmezett 12. cikkének megfelelően keresetet indíthat az uniós bíróság előtt hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt a belső felülvizsgálat iránti kérelmet mint megalapozatlant elutasító határozattal szemben (2019. szeptember 12‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság ítélet, C‑82/17 P, EU:C:2019:719, 38. pont; lásd még: 2023. október 18‑i TestBioTech kontra Bizottság ítélet, T‑605/21, nem tették közzé, EU:T:2023:648, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek keretében az uniós bíróság által az aarhusi rendelet 12. cikke alapján az ugyanezen rendelet 10. cikkén alapuló belső felülvizsgálat iránti kérelemre vonatkozó határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset vizsgálata során végzett bírósági felülvizsgálat terjedelme nem tér el azon bírósági felülvizsgálat terjedelmétől, amelyet a Törvényszék az EUMSZ 263. cikk (2) és (4) bekezdése alapján közvetlenül megtámadott határozatok indokolásának megalapozottsága tekintetében gyakorol, amennyiben az ilyen határozatok összetett műszaki és tudományos értékeléseken alapulnak (lásd: 2025. június 25‑i ClientEarth kontra Tanács ítélet, T‑648/22, nem tették közzé, EU:T:2025:631, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2016. december 15‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság ítélet, T‑177/13, nem tették közzé, EU:T:2016:736, 81. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amikor egy uniós intézménynek összetett értékeléseket kell végeznie, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása bírósági felülvizsgálat tárgyát képezi, és amely annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a szóban forgó intézkedés nem tartalmaz‑e nyilvánvaló hibát vagy hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság nem lépte‑e nyilvánvalóan túl mérlegelési jogkörének határait (lásd: 2025. június 25‑i ClientEarth kontra Tanács ítélet, T‑648/22, nem tették közzé, EU:T:2025:631, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2004. április 29‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑372/97, EU:C:2004:234, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emlékeztetni kell azonban arra, hogy abban az esetben, ha az Unió intézményei széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárás vonatkozásában előírt biztosítékok tiszteletben tartásának annál nagyobb jelentősége van. E garanciák között szerepel különösen a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy alaposan és gondosan megvizsgálja az adott ügynek az értékelése alapjául szolgáló valamennyi elemét (lásd ebben az értelemben: 2016. december 15‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság ítélet, T‑177/13, nem tették közzé, EU:T:2016:736, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. október 18‑i TestBioTech kontra Bizottság ítélet, T‑606/21, nem tették közzé, EU:T:2023:649, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 47. pontban említett gondossági kötelezettség ugyanis a megfelelő ügyintézés elvének szerves részét képezi, és általános jelleggel alkalmazandó az uniós adminisztrációnak a mérlegelési jogköre gyakorlása során hozott intézkedéseire (lásd ebben az értelemben: 2017. november 22‑i Bizottság kontra Bilbaína de Alquitranes és társai ítélet, C‑691/15 P, EU:C:2017:882, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 16‑i SGL Carbon és társai kontra Bizottság ítélet, C‑65/21 P és C‑73/21–P‑C‑75/21 P, EU:C:2022:470, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, a gondossági kötelezettségnek megfelelően a belső felülvizsgálat iránti kérelemmel kapcsolatban eljáró intézmény köteles gondosan megvizsgálni az adott ügy valamennyi releváns körülményét, különösen a kérelem benyújtója által hivatkozott felülvizsgálati okokat, ami feltételezi, hogy azokat ezen intézmény helyesen értelmezze.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így, mivel a belső felülvizsgálat iránti kérelem indokainak helyes értelmezése feltétele annak, hogy a megalapozottságukat alaposan és gondosan vizsgálják, és ennélfogva az aarhusi rendelet által biztosított jogokat és a megfelelő ügyintézés elvét tiszteletben tartsák, e jogok és ezen elv teljes érvényesülésének biztosítása érdekében meg kell állapítani, hogy amennyiben a Törvényszék elé – mint a jelen ügyben is – olyan érvelés kerül, amely az említett kérelmet alátámasztó indokok nyilvánvalóan téves értelmezésén vagy elferdítésén alapul, teljes körű felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdést illetően, hogy a megtámadott határozatban az említett indokoknak az érintett intézmény általi helyes értelmezése szerepel‑e.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül pontosítani kell, hogy az e kérdésre vonatkozó, ily módon körülhatárolt teljes körű felülvizsgálat nem érinti a fenti 46. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazását, amely az uniós bíróság által az érintett intézmény által ennek kapcsán elvégzett összetett értékelések vizsgálata során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára korlátozott felülvizsgálatra vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E megfontolások fényében kell egyrészt a megtámadott határozat indokait, másrészt pedig a belső felülvizsgálat iránti kérelmet, és különösen annak IV. pontját megvizsgálva határozni a jelen rész megalapozottságáról.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első jogalap harmadik részének megalapozottságáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Meg kell vizsgálni egyrészt a felperesek által a belső felülvizsgálati kérelmük alátámasztására kifejtett érvelést, másrészt pedig ezen érvelésnek a megtámadott határozatból és a vitatott értékelésből megállapítható összefoglalását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek által a belső felülvizsgálat iránti kérelmük alátámasztására kifejtett érvelésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Meg kell állapítani, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelemnek a 2030/1990‑es második célkitűzést érintő eljárási és anyagi jogi hibákra vonatkozó IV. pontja egyrészt az annak bizonyítására irányuló első alrészből áll, hogy e célkitűzés nyilvánvalóan elégtelen értékelésen alapul, másrészt pedig az annak bizonyítására irányuló második alrészből, hogy maga e célkitűzés nyilvánvalóan nem megfelelő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">i)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjának első alrészéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjának első alrésze egy bevezetőből (a belső felülvizsgálat iránti kérelem 65–70. pontja) és három egységből áll. Az első egység az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig megkövetelt globális csökkentésére irányuló megfelelő értékelés hiányára vonatkozik (a belső felülvizsgálat iránti kérelem 71–73. pontja); a második egység az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig megkövetelt globális csökkentésében vállalt méltányos uniós mértékre irányuló megfelelő értékelés hiányára vonatkozik (75–77. pont), a harmadik egység pedig az üvegházhatású gázok kibocsátásának az uniós tagállamok által 2030‑ig megvalósítható csökkentésére irányuló megfelelő értékelés hiányára vonatkozik (78–80. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontja első alrészének bevezetőjéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjának első alrészében a felperesek a második 2030/1990‑es célkitűzés eredetére emlékeztettek, nevezetesen az „„Ambiciózusabb Unió: Programom Európa számára – Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024)” című dokumentumra, amelyet Ursula von der Leyen 2019. július 16‑án a Bizottság elnöki posztjának jelöltjeként terjesztett elő, valamint „Az európai zöld megállapodás” címet viselő, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, 2019. december 11-i COM(2019) 640 final bizottsági közleményre, továbbá a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatra.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek ezt követően azt állították, hogy a 2030/1990‑es második célkitűzést Ursula von der Leyennek a Bizottság 2019–2024‑es hivatali időszakára vonatkozó politikai iránymutatása és „Az európai zöld megállapodásról” szóló közlemény határozta meg, és nem vitatták, illetve indokolták meg annak lehetőségét, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030‑ra az 1990‑es szinthez képest több mint 55%‑kal csökkentsék.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek továbbá arra is hivatkoztak, hogy a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat nem hivatkozott sem az alapvető jogokra, sem az éghajlatváltozás következményeire, és nem értékelte a második 2030/1990‑es célkitűzés ezen elemekre gyakorolt hatását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontja első alrészének első egységéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 55. pontban említett első egységben, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig megkövetelt globális csökkentésére irányuló megfelelő értékelés hiányára vonatkozik, a felperesek azt állították, hogy a 2030/1990‑es második célkitűzésnél nem értékelték megfelelően az üvegházhatású gázok kibocsátásának a globális felmelegedés 1,5 °C‑ra való korlátozására irányuló célkitűzésnek való megfeleléshez szükséges globális csökkentését, egyrészt mivel a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat nem vette figyelembe a szén‑dioxid‑eltávolítási technológiákhoz kapcsolódó kockázatokat, másrészt mivel nem értékelték üvegházhatású gázok kibocsátásának ahhoz szükséges csökkentését, hogy ellensúlyozni lehessen az említett célkitűzésnek való megfelelés hatékonyságával kapcsolatban elfogadott kibocsátási pályában rejlő bizonytalanságot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontja első alrészének második egységéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 55. pontban említett második egységben, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig megkövetelt globális csökkentésében vállalt méltányos uniós mértékre irányuló megfelelő értékelés hiányára vonatkozik, a felperesek azt kifogásolták, hogy a második 2030/1990‑es célkitűzés meghatározása érdekében a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat olyan „költséghatékonysági” forgatókönyveken alapult, amelyek nem vettek figyelembe méltányossági szempontokat, sem pedig annak lehetőségét, hogy a tagállamok más országokban végrehajtott kibocsátáscsökkentések finanszírozásával a nemzeti szintű csökkentési kapacitásukon túl is hozzájárulhassanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontja első alrészének harmadik egységéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 55. pontban említett harmadik egységben, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának az uniós tagállamok által 2030‑ig megvalósítható csökkentésére irányuló megfelelő értékelés hiányára vonatkozik, a felperesek azt rótták fel a Bizottságnak, hogy a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatban nem értékelte annak lehetőségét, hogy a 2030/1990‑es második célkitűzésben tervezettnél nagyobb mértékű nemzeti kibocsátáscsökkentések valósuljanak meg. Azt is előadták, hogy az EUMSZ 191. cikk (3) bekezdéséből eredő követelményekre és az elővigyázatosság elvére tekintettel azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság elvetette az üvegházhatású gázok 2030‑ig történő kibocsátásának az 1990‑es szinthez képest több mint 55%‑kal történő csökkentésére irányuló célkitűzést, nem voltak elégségesek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">ii)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjának második alrészéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjának második alrésze is két egységet tartalmaz. Az első egység annak bizonyítására irányul, hogy a második 2030/1990‑es célkitűzés nem arra irányult, hogy az üvegházhatású gázok lehető legambiciózusabb kibocsátáscsökkentési pályáját valósítsák meg, a második egység pedig annak bizonyítására irányul, hogy a második 2030/1990‑es célkitűzés nyilvánvalóan nem volt megfelelő az Unió azon kötelezettségére tekintettel, hogy méltányosan hozzájáruljon a globális felmelegedés elleni küzdelemhez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontja második alrészének első egységéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 62. pontban említett, a második 2030/1990‑es célkitűzés ambiciózusságának hiányára vonatkozó első egységben a felperesek arra hivatkoztak, hogy az Uniónak arra kellene törekednie, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030‑ig az 1990‑es kibocsátási szintekhez képest 60, sőt 65%‑kal csökkentse.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontja második alrészének második egységéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 62. pontban említett, az Uniónak a globális felmelegedés elleni küzdelemhez való méltányos hozzájárulására vonatkozó második egységben a felperesek annak bizonyítására törekedtek, hogy a második 2030/1990‑es célkitűzés nem elegendő ahhoz, hogy eleget tegyen az Unió azon kötelezettségének, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását méltányos részarányának megfelelően csökkentse.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjának a fenti 54–64. pontban szereplő összefoglalásából az következik, hogy az e pontban kifejtett indokokban kifejezetten a 2030/1990‑es második célkitűzést és az e célkitűzés alapjául szolgáló 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatot bírálják. Ezenkívül ezekkel az indokokkal hallgatólagosan a második 2030/2005‑ös célkitűzést kifogásolják, mivel – amint az a fenti 18. pontból kitűnik – ez utóbbi célkitűzést az uniós jogalkotó a második 2030/1990‑es célkitűzés elérése érdekében határozta meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjának a fenti 54–64. pontban összefoglalt indokolásából kitűnik, hogy a felperesek azt állították, hogy a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatból eredő, második 2030/1990‑es célkitűzés nem elegendő a Párizsi Megállapodás követelményeire, különösen annak 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjára – amely a globális átlaghőmérséklet‑emelkedésnek az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C‑ra való korlátozására vonatkozik –, valamint az EUMSZ 191. cikkből és az elővigyázatosság elvéből eredő kötelezettségekre tekintettel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek érvelésének a megtámadott határozatból megállapítható összefoglalásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Meg kell vizsgálni a felperesek érvelésének a Bizottság által a megtámadott határozatban ismertetett összefoglalását, amint az egyrészt a vitatott értékelést továbbító levélből, másrészt pedig ezen értékelésből megállapítható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">i)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek érvelésének a Bizottság által a vitatott értékelést továbbító levélben ismertetett összefoglalásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 29. pontban említett levél második bekezdésében a Bizottság jelezte, hogy a felperesek által benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelem a 2030/1990‑es második célkitűzést és a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatot érintő állítólagos eljárási és anyagi jogi hibákon alapult. A Bizottság szerint a felperesek lényegében azt állították, hogy eljárási és anyagi jogi hibák találhatók az említett hatásvizsgálatban, amely a 2020. szeptember 17‑i közleményben megfogalmazott azon javaslat alapjául szolgált, hogy az Unió üvegházhatásúgáz‑kibocsátását 2030‑ig az 1990‑es szinthez képest legalább 55%‑kal csökkentsék, beleértve a kibocsátást és az elnyelést is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a Bizottság szerint a felperesek arra hivatkoztak, hogy bár a 2023/1319 végrehajtási határozatnak betudható állítólagos jogsértéseket a 2030/1990‑es második célkitűzésnek betudható jogsértésekre hivatkozva állapították meg, az előbbiek különböznek az utóbbiaktól, mivel az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó törekvések olyan szintjét tükrözik, amely nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a globális felmelegedés korlátozására irányuló, az 1,5 °C‑os hőmérsékleti célkitűzésnek megfelelő hosszú távú célkitűzéssel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">ii)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek érvelésének a Bizottság által a vitatott értékelésben ismertetett összefoglalásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Meg kell állapítani, hogy a vitatott értékelés három részből áll, amelyek közül az első a felperesek által benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelem elfogadhatóságának vizsgálatára, a második az üvegházhatású gázok kibocsátásának kötelező csökkentésére vonatkozó uniós jogi keretre, a harmadik pedig az említett kérelem indokainak vizsgálatára vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, a vitatott értékelés 3.1. pontjában, amely a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szemben felhozott érvelés elfogadhatatlanságára vonatkozó előzetes megjegyzéseket tartalmaz, a Bizottság jelezte, hogy a felperesek lényegében többek között a belső felülvizsgálat iránti kérelmük IV. pontjában a 2023/1319 végrehajtási határozat említett felülvizsgálatát kérik, az uniós jogrendbe az európai klímarendelet 4. cikkének (1) bekezdése által beillesztett 2030/1990‑es második célkitűzést érintő állítólagos eljárási és anyagi jogi hibák miatt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következtetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 53–71. pontból, és különösen a megtámadott határozatnak a fenti 68–71. pontban összefoglalt indokolásából kitűnik, hogy a Bizottság nem követett el értékelési hibát, amikor megállapította, hogy a felperesek által benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelem a 2030/1990‑es második célkitűzést és a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatot érintő állítólagos eljárási és anyagi jogi hibákon alapult, és hogy a 2023/1319 végrehajtási határozatnak betudható állítólagos jogsértéseknél a 2030/1990‑es második célkitűzésnek betudható jogsértésekre hivatkoztak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a felperesek tévesen állítják, hogy a Bizottság elferdítette a belső felülvizsgálat iránti kérelmük indokait, így az ezen indokok értelmezését érintő értékelési hibára alapított jelen részt mint megalapozatlant el kell utasítani, anélkül hogy határozni kellene a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról (lásd: 2023. június 21‑i UG kontra Bizottság ítélet, T‑571/17 RENV, EU:T:2023:351, 72. pont [nem tették közzé], valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapított második részről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság azon érve, amely szerint a 2018/842 rendelet alapján nem rendelkezett semmilyen jogkörrel vagy mérlegelési mozgástérrel az éves kibocsátási jogosultságok kiszámítása tekintetében, nem eredményezheti a belső felülvizsgálat iránti kérelmük elfogadhatatlanként történő elutasítását, tekintettel az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (2) és (3) bekezdéséből eredő követelményekre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan nemzetközi megállapodás rendelkezéseire, amelynek az Unió szerződő fele, csakis azzal a feltétellel lehet hivatkozni valamely másodlagos uniós jogi aktus megsemmisítése iránti kereset alátámasztására, hogy egyrészt ezen megállapodás természetével, illetve rendszerével az nem ellentétes, másrészt pedig, hogy e rendelkezések a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnnek (lásd: 2016. július 28‑i Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ítélet, C‑543/14, EU:C:2016:605, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. november 28‑i Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet, C‑269/23 P és C‑272/23 P, EU:C:2024:984, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-127" title="page-16">
      „(2) Valamennyi Fél, nemzeti jogszabályainak keretein belül, biztosítja az érintett nyilvánosság azon tagjai számára, akik
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-128" title="page-16">
      a) kellő érdekeltséggel bírnak a döntésben, vagy alternatívan,
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-129" title="page-16">
      b) jogaik sérülését állítják, amennyiben a Fél közigazgatási eljárási törvénye ennek fennállását előfeltételként szabja a felülvizsgálati eljárás hozzáférhetőségét bíróság és/vagy más, a jogszabályok által kijelölt független és pártatlan testület előtt, hogy megtámadják bármely döntés, intézkedés vagy mulasztás anyagi vagy eljárási törvényességét, mely ütközik a 6. cikk rendelkezéseivel, és amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik, a jelen Egyezmény más releváns rendelkezéseivel, nem csorbítva a (3) bekezdés érvényét.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-130" title="page-16">
      A kellő érdek és a jogsérelem fogalmát a nemzeti jogszabályok követelményeivel, valamint azzal a céllal összhangban kell meghatározni, miszerint ezen Egyezmény hatálya alatt az érintett nyilvánosság kapjon széles körű hozzáférési lehetőséget az igazságszolgáltatáshoz. E célból a 2. cikk (5) bekezdésében írt követelményeknek megfelelő, nem kormányzati szervezet kellő érdekkel rendelkezőnek minősül a fenti a) albekezdés céljára. Ugyanezen szervezetek a fenti b) albekezdésben megfogalmazott jogokkal rendelkező szervezeteknek minősülnek.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-131" title="page-16">
      Ezen bekezdés rendelkezései, ahol ezt a nemzeti szabályozás előírja, nem zárhatják ki azon követelményt, amely egy adminisztratív hatóság előtti felülvizsgálati eljárásnak az ügy jogi útra terelése előtti megindítására és lefolytatására vonatkozik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-132" title="page-16">
      (3) A fenti (1) és (2) bekezdésben tárgyalt felülvizsgálati eljárások szabályainak csorbítása nélkül valamennyi Fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig a Bíróság korábban már kimondta, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdését illetően, hogy mivel kizárólag „a nyilvánosság azon tagjai[t], akik a nemzeti jogban meghatározott kritériumoknak megfelelnek”, illetik meg az e rendelkezésben szereplő jogok, e rendelkezés végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve (lásd: 2016. július 28‑i Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ítélet, C‑543/14, EU:C:2016:605, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdése szintén a nemzeti jogban megállapított feltételekre vonatkozik. E rendelkezés szerint ugyanis az érintett jogorvoslati eljárásokat az ezen egyezmény szerződő felei „nemzeti jogszabályainak keretein belül” kell megállapítani, így a nemzeti jogalkotónak többek között meg kell határoznia, hogy biztosítani kívánja‑e a lehetőséget „bíróság előtt vagy bármely más, a törvény által létrehozott független és pártatlan testület előtt” felülvizsgálati eljárás indítására. Ezenkívül e rendelkezésből kitűnik, hogy „a kellő érdek és jogsérelem fogalmát” a nemzeti jogszabályokban kell meghatározni (lásd ebben az értelemben: 2016. július 28‑i Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ítélet, C‑543/14, EU:C:2016:605, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből következően az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (2) és (3) bekezdése nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján valamely másodlagos uniós jogi aktus megsemmisítése iránti kereset alátámasztása érdekében hivatkozni lehetne rá (lásd ebben az értelemben: 2016. július 28‑i Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ítélet, C‑543/14, EU:C:2016:605, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a felperesek nem hivatkozhatnak eredményesen az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére, és a második részt mint hatástalant el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első, az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) és g) pontjának, valamint az Aarhusi Egyezmény 10. cikkének megsértésére alapított jogalapról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első rész alátámasztása érdekében a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelmük IV. pontjában szereplő indokok elfogadhatatlanként való elutasítása az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontjára, valamint 10. cikkére tekintettel téves jogalkalmazáson alapul.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez az első rész három kifogásból áll.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első kifogás alátámasztása érdekében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdését, amikor a belső felülvizsgálat iránti kérelmüket mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy a 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt felhatalmazás, amely a 2023/1319 végrehajtási határozat jogalapját képezi, a Bizottság szerint kötelező jellegű, és nem jogosítja fel arra, hogy az éves kibocsátási jogosultságok meghatározásakor politikai vagy közjogi döntést hozzon. A felperesek szerint az aarhusi rendelet arra kötelezte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a második 2030/1990‑es célkitűzés összeegyeztethető‑e több olyan környezetvédelmi jogi szabállyal, amelyeknek meg kellett felelnie.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második kifogás alátámasztása érdekében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság többek között az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjára tekintettel tévesen alkalmazta a jogot, mivel az alkalmazandó környezetvédelmi jogot kizárólag a 2018/842 rendeletre korlátozta. A Bizottság ezzel figyelmen kívül hagyta a releváns ítélkezési gyakorlatot, különösen a 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítéletet (C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546) és a 2018. március 14‑i TestBioTech kontra Bizottság ítéletet (T‑33/16, EU:T:2018:135).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A harmadik kifogás alátámasztása érdekében a felperesek előadják, hogy a 2023/1319 végrehajtási határozatban meghatározott éves kibocsátási jogosultságok az üvegházhatású gázok nagyobb mértékű kibocsátását teszik lehetővé anélkül, hogy hatásvizsgálatot vagy értékelést folytatnának le annak bizonyítására, hogy ennyi kibocsátási egység elegendő. E tekintetben azt állítják, hogy a Bizottság az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának és 10. cikkének megfelelően köteles volt megvizsgálni a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat ellen irányuló érvelésüket, mivel a hatásvizsgálat szerves részét képezte annak a jogi keretnek, amelyből a 2023/1319 végrehajtási határozat következett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperesek érvelése nem megalapozott, ráadásul a harmadik kifogás az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelményekre tekintettel elfogadhatatlan, mivel arra a felperesek a belső felülvizsgálat iránti kérelmükben nem hivatkoztak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is az első kifogást kell megvizsgálni, majd együttesen a második és a harmadik kifogást.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első részben felhozott első kifogásról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emlékeztetni kell arra, hogy az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-147" title="page-18">
      „Bármely nem kormányzati szervezet vagy a nyilvánosság más tagjai, amelyek, illetve akik megfelelnek a 11. cikkben meghatározott feltételeknek, jogosultak belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon az uniós intézményhez vagy szervhez, amely az igazgatási aktust elfogadta, vagy amelynek – feltételezett igazgatási mulasztás esetén – egy ilyen aktust el kellett volna fogadnia, azon az alapon, hogy az ilyen aktus vagy mulasztás ellentétes a 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett környezetvédelmi joggal.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-148" title="page-19">
      Az ilyen kérelmeket írásban kell benyújtani az igazgatási aktus elfogadását, közlését vagy kihirdetését – ezek közül az utolsó időpontját – követő nyolc héten belül, vagy egy feltételezett igazgatási mulasztás esetén nyolc héten belül azon időpontot követően, amikor az igazgatási aktust meg kellett volna hozni. A kérelemnek tartalmaznia kell a felülvizsgálat indokait.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenlkívül az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja e rendelet alkalmazásában a környezetvédelmi jog fogalmát úgy határozza meg, mint olyan uniós jogszabályokat, amelyek a jogalapjukra való tekintet nélkül hozzájárulnak az EUM‑Szerződés szerinti uniós környezetvédelmi politika céljainak megvalósításához: a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, az emberi egészség védelméhez, a természeti erőforrások körültekintő és észszerű felhasználásához és a regionális vagy világméretű környezeti problémák kezelésére irányuló intézkedések ösztönzéséhez nemzetközi szinten.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja úgy határozza meg az „igazgatási aktus” fogalmát, hogy az alatt e rendelet alkalmazásában uniós intézmény vagy szerv által elfogadott olyan nem jogalkotási aktust kell érteni, amely jogi és külső hatással bír, és amely olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ellentétesek lehetnek a 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett környezetvédelmi joggal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a fenti 66. és 72. pontból kitűnik, hogy a felperesek a belső felülvizsgálat iránti kérelmük IV. pontjában kifejtett indokokkal a második 2030/1990‑es célkitűzés és a második 2030/2005‑ös célkitűzés elégtelenségére hivatkoztak, elsősorban a Párizsi Megállapodás követelményeire, különösen annak 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjára – amely a globális átlaghőmérséklet‑emelkedésnek az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C‑ra való korlátozására vonatkozik –, valamint az EUMSZ 191. cikkből és az elővigyázatosság elvéből eredő kötelezettségekre tekintettel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt a vitatott értékelésnek az általános következtetést tartalmazó 3.5. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság elsődlegesen azzal az indokkal utasította el a felperesek belső felülvizsgálat iránti kérelmét, hogy a 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt felhatalmazás, amely alapján ezen intézmény elfogadta a 2023/1319 végrehajtási határozatot, az éves kibocsátási jogosultságok meghatározása tekintetében kötelező jellegű, és nem jogosítja fel arra, hogy e rendelet végrehajtása során politikai vagy közjogi döntést hozzon, így a felperesek által a kérelmük alátámasztására előadott indokok elfogadhatatlanok.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek által benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát képező 2023/1319 végrehajtási határozatot – amint az bevezető hivatkozásaiból és preambulumbekezdéseiből kitűnik – a 2023/857 rendelettel módosított 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján fogadták el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben a 2023/857 rendelettel módosított 2018/842 rendelet 1. cikkéből kitűnik, hogy e rendelet kötelezettségeket állapít meg a tagállamok számára a 2021‑től 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó minimális hozzájárulásaik tekintetében a második 2030/2005‑ös célkitűzés elérése érdekében, és ezáltal hozzájárul az európai klímarendelet célkitűzéseinek megvalósításához.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, a 2023/857 rendelet (13) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a 2030/2005‑ös második célkitűzést, amely a 2018/842 rendelet 2. cikkében felsorolt gazdasági ágazatokra vonatkozik, az európai klímarendeletben meghatározott második, 2030/1990‑es célkitűzés elérése érdekében határozták meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a 2023/857 rendelettel módosított 2018/842 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben az ugyanezen cikk (2) bekezdésében meghatározott lineáris pályáknak megfelelően – tonna szén‑dioxid‑egyenértékben kifejezve – minden egyes tagállam esetében megállapítja a 2021‑től 2030‑ig tartó időszak éveire vonatkozóan az éves kibocsátási jogosultságokat, a második 2030/2005‑ös célkitűzés elérése érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint az a 2018/842 rendelet (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottságra ruházott hatáskör célja, hogy egységes feltételeket biztosítson e rendeletnek a tagállamok éves kibocsátási jogosultságait meghatározó rendelkezései végrehajtásához.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a 2023/1319 határozat a 2018/842 rendelet végrehajtási jogi aktusának minősül, következésképpen az EUMSZ 291. cikk vonatkozik rá.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése értelmében:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-160" title="page-20">
      „Ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 24. és 26. cikkében előírt esetekben a Tanácsra.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">100</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése ezenkívül a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-162" title="page-20">
      „Az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el. Az intézmények jóhiszeműen és kölcsönösen együttműködnek egymással.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">101</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésében foglalt elvek, mint például az intézményi egyensúly, a lojális együttműködés elve és hatáskörmegosztás elve így tehát megkövetelik, hogy az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el (lásd ebben az értelemben: 2020. december 3‑i Changmao Biochemical Engineering kontra Disztillerie Bonollo és társai ítélet, C‑461/18 P, EU:C:2020:979, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. szeptember 3‑i Illumina és Grail kontra Bizottság ítélet, C‑611/22 P és C‑625/22 P, EU:C:2024:677, 215. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">102</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy valamely terület alapvető szabályainak elfogadása kizárólag az uniós jogalkotó hatáskörébe tartozik. Ebből az következik, hogy az alapszabályozás alapvető elemeit megállapító rendelkezéseket, amelyek elfogadásához e jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések meghozatala szükséges, nem lehet végrehajtási aktusokban elfogadni (lásd: 2023. február 28‑i Fenix International ítélet, C‑695/20, EU:C:2023:127, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">103</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül ha végrehajtási hatásköröket ruháznak a Bizottságra, annak pontosítania kell a szóban forgó jogalkotási aktus tartalmát annak biztosítása érdekében, hogy azt az összes tagállamban egységes feltételek szerint hajtsák végre. Így a Bizottság által elfogadott végrehajtási jogi aktus rendelkezéseinek egyrészt tiszteletben kell tartaniuk a jogalkotási aktus által elérni kívánt alapvető általános célkitűzéseket, másrészt a jogalkotási aktus végrehajtásához szükségesnek vagy hasznosnak kell lenniük, és azt még nem lényeges elemeiben sem módosíthatják vagy egészíthetik ki (lásd: 2023. február 28‑i Fenix International ítélet, C‑695/20, EU:C:2023:127, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">104</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E megfontolások összességéből az következik, hogy az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése alapján a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök lényegében olyan intézkedések elfogadására vonatkozó hatáskört tartalmaznak, amelyek szükségesek vagy hasznosak azon jogalkotási aktus rendelkezéseinek egységes végrehajtásához, amelynek alapján azokat elfogadták, és amelyek az e jogi aktus által követett alapvető általános célkitűzések tiszteletben tartása mellett annak pontosítására szorítkoznak, e jogi aktus akár lényeges, akár nem lényeges elemeiben való módosítása vagy kiegészítése nélkül (lásd: 2023. február 28‑i Fenix International ítélet, C‑695/20, EU:C:2023:127, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">105</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, mind a 2030/2005‑ös második célkitűzést, mind a 2030/1990‑es második célkitűzést rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok, nevezetesen a 2023/857 rendelet és az európai klímarendelet iktatták be az uniós jogrendbe, amelyek ennélfogva az EUMSZ 289. cikk (1) és (3) bekezdése értelmében vett jogalkotási aktusoknak minősülnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">106</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 2023/1319 végrehajtási határozathoz hasonló végrehajtási jogi aktus elfogadásakor a Bizottság az ítélkezési gyakorlatban kialakított, a fenti 102–104. pontban kifejtett elveknek megfelelően nem volt jogosult arra, hogy a 2023–2030‑as időszakra vonatkozó éves tagállami kibocsátási jogosultságokat olyan, üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzések alapján határozza meg, amelyek eltérnek a 2030/1990‑es második célkitűzéstől és a 2030/2005‑ös második célkitűzéstől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">107</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottságnak ugyanis olyan rendelkezéseket kellett hoznia, amelyek pontosítják a második 2030/1990‑es célkitűzés és a második 2030/2005‑ös célkitűzés végrehajtásának feltételeit, de nem térhetnek el azoktól. Ha a 2023/1319 végrehajtási határozat elfogadásakor a Bizottság a második 2030/1990‑es célkitűzéstől és a második 2030/2005‑ös célkitűzéstől eltérő uniós üvegházhatásúgázkibocsátás‑csökkentési célkitűzésekre támaszkodott volna, azzal az indokkal, hogy ezeket a célokat az elsődleges jog vagy a nemzetközi jog normáiból fakadó követelmények szempontjából elégtelennek tartotta, akkor túllépte volna végrehajtási hatáskörét, és beavatkozott volna az uniós jogalkotó hatáskörébe. Ezáltal megsértette az EUMSZ 291. cikket, és következésképpen az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésében foglalt intézményi egyensúly, lojális együttműködés és hatáskörmegosztás elvét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">108</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Negyedszer meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a Bizottság által végrehajtási hatáskörének gyakorlása során elfogadott, a 2023/1319 végrehajtási határozathoz hasonló igazgatási aktussal szemben benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelmet követően az aarhusi rendelet 10. cikke lehetővé teszi‑e ezen intézmény számára, hogy helyt adjon e kérelemnek azzal az indokkal, hogy az az alapszabályozás, amelynek alapján ezen igazgatási aktust elfogadták, ellentétes az elsődleges uniós jogból vagy a nemzetközi jogból eredő környezetvédelmi jogi normákkal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">109</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben meg kell állapítani, hogy az aarhusi rendelet 10. cikke (1) bekezdése szövegének megfelelően az igazgatási aktussal szembeni, annak a környezetvédelmi joggal való esetleges összeegyeztethetetlenségén alapuló belső felülvizsgálat iránti kérelmet „azon uniós intézményhez vagy szervhez” kell benyújtani, „amely az igazgatási aktust elfogadta”, és amely ennélfogva hatáskörrel rendelkezett e tekintetben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">110</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből az következik, hogy az igazgatási aktus belső felülvizsgálata iránti kérelem célja annak megállapítása, hogy az aktus állítólagosan jogellenes vagy megalapozatlan, és ezt annak az intézménynek kell megállapítania, amely az aktust elfogadta, és amely ennek következtében hatáskörrel rendelkezik az aktus megváltoztatására abban az esetben, ha az ellentétes lenne a környezetvédelmi joggal (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 12‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság, C‑82/17 P, EU:C:2019:719, 37. és 38. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">111</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig, amint az az ítélkezési gyakorlatban kialakított, a fenti 102–104. pontban kifejtett elvekből következik, a Bizottság végrehajtási hatásköre alapján nem jogosult módosítani a 2023/1319 végrehajtási határozathoz hasonló, általa hozott igazgatási aktus alapszabályozását, ha ez az alapszabályozás – mint a jelen ügyben is – más intézmények hatáskörébe és az EUMSZ 291. cikkben előírttól eltérő más elfogadási eljárás alá tartozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">112</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanígy nem állapítható meg, hogy az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy amikor az EUMSZ 291. cikknek megfelelően az általa végrehajtási hatáskörében elfogadott igazgatási aktus belső felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtanak be hozzá, megvizsgálja az ezen igazgatási aktus alapszabályozására vonatkozó indokok megalapozottságát, noha végrehajtási hatásköre alapján nem jogosult ezen alapszabályozás elfogadására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">113</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ellenkező esetben ugyanis a Bizottság a belső felülvizsgálat iránti kérelem vizsgálata során megkérdőjelezhetné a más uniós intézmények által elfogadott, és általa végrehajtási hatásköre alapján alkalmazandó alapszabályozást, ami ellentétes lenne nemcsak az intézményi egyensúly, a lojális együttműködés és a hatáskörmegosztás elvével, hanem a jogbiztonság elvével is, amely többek között megköveteli, hogy a jogalanyok előre láthassák a jogszabályok alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 223. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">114</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ötödször, a fenti 112. pontban tett megállapítás annál is inkább érvényes a jelen ügyben, mivel a második 2030/1990‑es célkitűzést és a második 2030/2005‑ös célkitűzést jogszabályi jellegű rendelkezések határozzák meg, amint arra a Bizottság a vitatott értékelésben rámutatott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">115</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben meg kell állapítani, hogy a második 2030/1990‑es célkitűzést az európai klímarendeletnek a köztes uniós éghajlat‑politikai célértékekről szóló 4. cikkének (1) bekezdése határozza meg, a második 2030/2005‑ös célkitűzést pedig a 2018/842 rendelet 1. cikkének a 2023/857 rendeletből következő változata határozza meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">116</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül az európai klímarendeletet, valamint a 2018/842 és a 2023/857 rendeletet a Parlament és a Tanács az EUMSZ 289. cikk (1) bekezdésében meghatározott rendes jogalkotási eljárás keretében fogadta el, így a második 2030/1990‑es célkitűzést és a második 2030/2005‑ös célkitűzést – mind az EUMSZ 289. cikk (1) és (3) bekezdése, mind pedig az Aarhusi Egyezmény és az aarhusi rendelet értelmében – jogalkotási aktusok írják elő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">117</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós intézmények jogalkotási aktusai ugyanis – az EUMSZ 289. cikke (3) bekezdése értelmében – az Aarhusi Egyezmény 2. cikke (2) bekezdésének utolsó albekezdésében, valamint az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt jogalkotói minőségben való eljárás körébe tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 15‑i CNMSE és társai kontra Parlament és Tanács végzés, C‑749/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:699, 24–26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">118</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig először is emlékeztetni kell arra, hogy az aarhusi rendelet 10. cikkét ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összefüggésben kell értelmezni. Ez utóbbi rendelkezés értelmében az „uniós intézmények és szervek” fogalma, amelyekre e rendelet az 1. cikkének (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó, „bármely, a Szerződés alapján vagy alapján létrehozott állami intézmény[re], szerv[re], ügynökség[re] vagy hivatal[ra]” vonatkozik, kivéve, ha bírói vagy jogalkotói minőségben jár el” (lásd ebben az értelemben: 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 71. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">119</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így az uniós intézmények tevékenysége ki van zárva az aarhusi rendelet hatálya alól, amennyiben jogalkotói minőségben járnak el (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 15‑i CNMSE és társai kontra Parlament és Tanács végzés, C‑749/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:699, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 72. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">120</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdése értelmében vett jogalkotási aktus nem képezheti belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát, mivel az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának és 10. cikke (1) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében az ilyen felülvizsgálat csak olyan „igazgatási aktusra” vonatkozhat, amelyet az előbbi rendelkezés szerint uniós intézmény vagy szerv által elfogadott olyan nem jogalkotási aktust kell érteni, amely jogi és külső hatással bír, és amely olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ellentétesek lehetnek a 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett környezetvédelmi joggal (lásd: 2022. szeptember 15‑i CNMSE és társai kontra Parlament és Tanács végzés, C‑749/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:699, 26. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">121</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az aarhusi rendelet célja az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek az uniós intézmények tekintetében történő végrehajtása (lásd: 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">122</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben, noha – amint az a második rész vizsgálatából következik – az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésére nem lehet hivatkozni valamely uniós jogi rendelkezés vagy aktus jogszerűségének értékelése céljából, e megállapítás nem képezi akadályát annak, hogy az aarhusi rendelet rendelkezéseit lehetőség szerint ezen egyezmény fényében értelmezzék (lásd: 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">123</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészt ugyanis az uniós jogszabályokat, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell egyébként értelmezni, különösen amikor e jogszabályok épp az Unió által megkötött valamely nemzetközi megállapodás végrehajtását szolgálják (lásd: 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">124</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt az Unió valamely harmadik állammal kötött megállapodásában foglalt rendelkezések uniós jogrenden belüli hatását a szóban forgó rendelkezések nemzetközi eredetének figyelembevétele nélkül nem lehet megállapítani (lásd ebben az értelemben: 2015. január 13‑i Tanács és társai kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ítélet, C‑401/12 P‑C‑403/12 P, EU:C:2015:4, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">125</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen az aarhusi rendeletnek az Aarhusi Egyezmény fényében történő értelmezése lényeges eszköz az uniós jogalkotónak az említett rendelet (3) preambulumbekezdésében kifejtett szándékának megfelelően annak biztosításához, hogy az uniós jog rendelkezései összeegyeztethetők maradjanak ezen egyezmény rendelkezéseivel (lásd: 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">126</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós intézmények jogalkotói minőségben elfogadott aktusai ki vannak zárva az Aarhusi Egyezmény hatálya alól. Az említett egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése ugyanis a hatóságok aktusaira vonatkozik, amelyeknek az ezen egyezmény 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározása nem foglalja magában a jogalkotói minőségben eljáró szerveket vagy intézményeket (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 15‑i CNMSE és társai kontra Parlament és Tanács végzés, C‑749/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:699, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 70. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">127</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt, tekintettel arra, hogy a jogalkotási jellegű jogi aktusokat kizárták az Aarhusi Egyezmény és az aarhusi rendelet hatálya alól, a fenti 118–120. és 126. pontokban foglalt elvek alkalmazását nem lehet kizárólag azzal az indokkal akadályozni, hogy a jelen ügyben a felperesek nem közvetlenül a Tanácshoz és a Parlamenthez fordultak a második 2030/1990‑es célkitűzés és a második 2030/2005‑ös célkitűzés belső felülvizsgálata iránt, hanem a 2023/1319 végrehajtási határozat ellen formálisan benyújtott belső felülvizsgálati kérelem keretében hivatkoztak e célkitűzések elégtelenségére, és ebből következően bizonyos környezetvédelmi normákkal való ütközésükre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">128</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az a tény ugyanis, hogy a felperesek belső felülvizsgálati kérelmüket a Bizottsághoz nyújtották be, formálisan egy olyan nem jogalkotási aktusra hivatkozva, mint a 2023/1319 végrehajtási határozat, nincs hatással a kérelem indokainak tartalmára, amely – amint az a harmadik rész vizsgálatából kitűnik – valójában az európai klímarendeletnek a második 2030/1990‑es célkitűzést meghatározó jogszabályi rendelkezései ellen irányul, valamint ebből következően a második 2030/2005‑ös célkitűzést meghatározó jogszabályi rendelkezések ellen is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">129</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között nem állapítható meg, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot az aarhusi rendelet 10. cikkére tekintettel, amikor a megtámadott határozatban mint elfogadhatatlant elutasította a belső felülvizsgálat iránti kérelemnek a felperesek által a második 2030/1990‑es célkitűzéssel és a második 2030/2005‑ös célkitűzéssel szemben előadott indokait amiatt, hogy azokat olyan jogszabályi jellegű rendelkezések határozzák meg, amelyek végrehajtása a 2023/1319 végrehajtási határozat célja volt, és amelyeket a Bizottság sem lényeges, sem lényegtelen elemei tekintetében nem módosíthatott, illetve nem egészíthetett ki, tekintettel azokra a korlátokra, amelyek az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerint bármely végrehajtási hatáskörre vonatkoznak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">130</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor meg kell vizsgálni az EUMSZ 277. cikknek a jogvita kimenetelére gyakorolt esetleges hatását. Ugyanis, bár a felperesek a Törvényszékhez benyújtott beadványaikban vitatták, hogy az e rendelkezés értelmében vett jogellenességi kifogást terjesztettek volna elő, a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva jelezték, hogy érvelésük alátámasztása érdekében hallgatólagosan erre hivatkoznak. Ezenkívül a Bizottság azt állította, hogy a második jogalap keretében a fellebbezők arra törekedtek, hogy a Törvényszék értékelje a második 2030/1990‑es célkitűzésnek és a második 2030/2005‑ös célkitűzésnek az elsődleges uniós jog vagy a nemzetközi jog hatálya alá tartozó bizonyos környezetvédelmi jogi normákkal való összeegyeztethetőségét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">131</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az EUMSZ 277. cikk a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-194" title="page-26">
      „A 263. cikk hatodik bekezdésében megállapított határidő lejárta ellenére az Unió intézményei, szervei, vagy hivatalai által elfogadott általános hatállyal bíró jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet a 263. cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az Európai Unió Bírósága előtt a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">132</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 277. cikk azon általános elv kifejeződése, amely minden fél számára biztosítja azt a jogot, hogy annak a határozatnak a megsemmisítése céljából, amelynek ő a címzettje, járulékosan vitassa az e határozat jogi alapját képező általános hatállyal bíró jogi aktusok érvényességét (lásd ebben az értelemben: 2023. március 16‑i Bizottság kontra Calhau Correia de Paiva ítélet, C‑511/21 P, EU:C:2023:208, 44. és 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">133</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig először is, még ha feltételezzük is, hogy a felperesek a belső felülvizsgálat iránti kérelmük szövegében hallgatólagosan az EUMSZ 277. cikkre kívántak hivatkozni, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés kifejezett szövege szerint csak az uniós bíróság előtt folyamatban lévő jogvita keretében lehet hivatkozni a vitatott rendelkezés jogalapját képező általános hatályú jogi aktus jogellenességére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">134</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az aarhusi rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelem értékelése keretében ugyanis az eljáró intézmény, amely semmilyen módon nem gyakorolja az elsődleges jog által kifejezetten az uniós bíróságra ruházott bírósági hatásköröket, köteles tiszteletben tartani azt az elvet, amely szerint mivel az Unió a jogállamiságon alapul, intézményei jogi aktusainak jogszerűségét vélelmezni kell. Így a jelen ügyben, mivel az európai klímarendelet, valamint a 2018/842 és a 2023/857 rendelet hatályba lépett, a Bizottság a hatáskörmegosztás, az intézményi egyensúly, valamint a lojális együttműködés és a jogbiztonság elvének megfelelően köteles volt azokat tiszteletben tartani és végrehajtani (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2019. március 27‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑620/16, EU:C:2019:256, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">135</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között, mivel a Bizottság a végrehajtási hatásköre alapján jogilag köteles volt alkalmazni az európai klímarendeletet, valamint a 2018/842 és a 2023/857 rendeletet, és ennek következtében nem tudta semmilyen módon figyelembe venni a felperesek által az e rendelkezések ellen benyújtott belső felülvizsgálati kérelemben szereplő indokokat, nem tekinthető úgy, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor ezen indokokat mint elfogadhatatlanokat elutasította.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">136</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor meg kell állapítani, hogy egyrészt a Törvényszék előtt hivatkozott első jogalap alátámasztása érdekében a felperesek nem bizonyították, és nem is állították, hogy az aarhusi rendelet 10. cikke (1) bekezdésének értelmezése, amely a megtámadott határozat jogalapját képezi, ellentétes lenne az elsődleges uniós jog valamely normájával, különösen az EUMSZ 277. cikkel vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében előírt hatékony bírósági jogorvoslathoz való joggal amiatt, hogy a Bizottság e határozattal mint elfogadhatatlant elutasította a második 2030/1990‑es célkitűzést és a második 2030/2005‑ös célkitűzést meghatározó jogszabályi rendelkezésekkel szemben a belső felülvizsgálat iránti kérelmükben előadott indokokat. Így a felperesek a Törvényszék előtt nem hivatkoztak az EUMSZ 277. cikk értelmében vett olyan jogellenességi kifogásra, amely a megtámadott határozat megsemmisítését eredményezheti amiatt, hogy az a belső felülvizsgálat iránti kérelmüket mint elfogadhatatlant elutasította. Másrészt, még ha feltételezzük is, hogy a felperesek által a második jogalap alátámasztására felhozott érvelés az EUMSZ 277. cikk értelmében vett jogellenességi kifogásnak tekinthető, elegendő megállapítani, hogy ez az érvelés nem a megtámadott határozat azon indokai ellen irányul, amelyekkel a Bizottság az említett belső felülvizsgálat iránti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította. E körülmények között a felperesek által érvelésük alátámasztása érdekében az EUMSZ 277. cikkre való hivatkozás hatástalan, és azt el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">137</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből következik, hogy a Bizottság azáltal, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjában szereplő, a második 2030/1990‑es célkitűzésre és a második 2030/2005‑ös célkitűzésre vonatkozó indokokat mint elfogadhatatlant elutasította, nem sértette meg az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdését, és ennélfogva az első rész első kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első rész második és harmadik kifogásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">138</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott értékelés 3.1. pontjában, amely a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szembeni érvelés elfogadhatatlanságára vonatkozó előzetes megjegyzéseket tartalmaz, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelem IV. pontjában szereplő, ezen hatásvizsgálattal szemben felhozott indokok három okból elfogadhatatlanok. Először is jelezte, hogy mivel az európai klímarendeletben meghatározott második 2030/1990‑es célkitűzés az említett hatásvizsgálatban szereplő megállapításokból ered, érdemi kapcsolat áll fenn a 2023/1319 végrehajtási határozat és e hatásvizsgálat között, amely egy jogalkotási kezdeményezés keretébe illeszkedik, így a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy az e hatásvizsgálatban említett üvegházhatásúgázkibocsátás‑csökkentési célkitűzések állítólagos elégtelensége olyan hibának minősül, ami elválasztandó a 2023/1319 végrehajtási határozatban figyelembe vett célkitűzések elégtelenségétől. Másodszor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperesek nem hivatkoztak a 2018/842 rendelettel összefüggésben értelmezett 2023/1319 végrehajtási határozat önálló hibáira, pedig álláspontja szerint ez a rendelet minősül az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően az e határozat jogszerűségének értékelése szempontjából releváns környezetvédelmi jognak. Harmadszor, a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat a Bizottság szerint kötelező joghatással nem rendelkező munkadokumentumnak minősült, így nem rendelkezik az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett igazgatási aktus jellegével, és még ha ennek ellenkezőjét feltételezzük is, a felperesek az e rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározott nyolchetes határidőre tekintettel nem vitathatják azt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">139</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészt a második kifogás alátámasztása érdekében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjára tekintettel, amikor a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szemben benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelmük IV. pontjában szereplő indokokat mint elfogadhatatlanokat elutasította, mivel a jelen ügyben alkalmazandó környezetvédelmi jogot kizárólag a 2018/842 rendeletre korlátozta.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">140</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt a harmadik kifogás alátámasztása érdekében a felperesek a fenti 138. pontban ismertetett harmadik elfogadhatatlansági okot kifogásolják, és lényegében azt róják fel a Bizottságnak, hogy elutasította a belső felülvizsgálat iránti kérelmüknek a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat ellen irányuló indokait, noha álláspontjuk szerint a 2023/1319 végrehajtási határozatban meghatározott éves kibocsátási jogosultságok az üvegházhatású gázok nagyobb mértékű kibocsátását teszik lehetővé anélkül, hogy hatásvizsgálatot vagy értékelést folytatnának le annak bizonyítására, hogy ennyi kibocsátási egység elegendő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">141</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek különösen azt állítják, hogy a Bizottság az aarhusi rendelet 10. cikkének megfelelően köteles volt megvizsgálni a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat ellen irányuló érvelésüket, mivel a hatásvizsgálat szerves részét képezte annak a jogi keretnek, amelyből a 2023/1319 végrehajtási határozat következett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">142</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, a harmadik kifogással kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében az e rendelet 11. cikkében előírt feltételeknek megfelelő nem kormányzati szervezet írásban, indokolást adva az igazgatási aktus belső felülvizsgálatát kezdeményezheti azon intézménynél, amely azt a környezetvédelmi jog alapján elfogadta. Az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja úgy határozza meg az „igazgatási aktus” fogalmát, hogy az alatt e rendelet alkalmazásában uniós intézmény vagy szerv által elfogadott olyan nem jogalkotási aktust kell érteni, amely jogi és külső hatással bír, és amely olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ellentétesek lehetnek az ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett környezetvédelmi joggal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">143</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így egyrészt meg kell állapítani, hogy sem az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának szövege, amely fogalommeghatározását adja a belső felülvizsgálat tárgyát képező igazgatási aktusnak, sem pedig e rendelet más rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy a belső felülvizsgálat kérelmezője kérelme alátámasztására, járulékos jelleggel olyan jogilag nem kötelező és külső hatással nem bíró aktus jogellenességére hivatkozzon, amelyen az e kérelemmel érintett igazgatási aktus alapul, feltéve egyrészt, hogy ezt az előzetes aktust a fenti 119. és 126. pontban ismertetett elveknek megfelelően nem jogalkotói minőségben fogadták el, másrészt pedig hogy az ily módon hivatkozott jogellenesség lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát képező igazgatási aktus ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében ellentétes a környezetvédelmi joggal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">144</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint noha a tisztán előkészítő jellegű intézkedések mint olyanok nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát, az azokat érintő esetleges jogellenességre ugyanakkor lehet hivatkozni az azon végleges aktus ellen indított kereset alátámasztása érdekében, amelynek előkészítő szakaszát jelentik (lásd: 2021. április 22‑i thyssenkrupp Electrical Steel és thyssenkrupp Electrical Steel Ugo kontra Bizottság ítélet, C‑572/18 P, EU:C:2021:317, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. december 11‑i FFPE section Conseil kontra Tanács ítélet, T‑179/23, EU:T:2024:897, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">145</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig az aarhusi rendeletnek az Aarhusi Egyezménnyel összefüggésben értelmezett egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy az e jogi aktusokban előírt belső felülvizsgálati rendszer kizárja a fenti 144. pontban említett ítélkezési gyakorlat alkalmazását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">146</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a Bizottság azáltal, hogy mint elfogadhatatlant elutasította a felperesek belső felülvizsgálat iránti kérelmének a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat ellen irányuló indokait amiatt, hogy az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében jogilag nem kötelező és külső hatással nem bíró jogi aktusról van szó, megsértette e rendelkezést, valamint ugyanezen rendelet 10. cikkét, és a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta a jogot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">147</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a második kifogással kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a „környezetvédelmi jog” fogalmát az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja úgy határozza meg, mint olyan uniós jogszabályokat, „amelyek a jogalapjukra való tekintet nélkül hozzájárulnak a[z EUM‑]Szerződés szerinti közösségi környezetvédelmi politika céljainak megvalósításához: a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, az emberi egészség védelméhez, a természeti erőforrások körültekintő és észszerű felhasználásához, és a regionális vagy világméretű környezeti problémák kezelésére irányuló intézkedések ösztönzéséhez nemzetközi szinten”. Amint az e rendelet (10) preambulumbekezdéséből kitűnik, az e célkitűzésekre való hivatkozás is indokolt, mivel „a környezetvédelmi jog folyamatosan fejlődik”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">148</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így tehát magából az aarhusi rendelet (10) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának a szövegéből is következik, hogy az uniós jogalkotó tágan kívánta értelmezni a „környezetvédelmi jog” fogalmát (lásd ebben az értelemben: 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 84. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">149</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek keretében a Bíróság megállapította, hogy a tágan értelmezett „környezetvédelmi jog” fogalma magában foglal minden olyan uniós jogi aktust, amely a jogalapjára való tekintet nélkül hozzájárul e politika EUMSZ 191. cikk (1) bekezdésében meghatározott céljainak megvalósításához. Abból a körülményből, hogy az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának szövege szerint az aktus elfogadásának jogalapja nem releváns szempont az aktus „környezetvédelmi jognak” minősítése szempontjából, arra lehet következtetni, hogy az ilyen jogi aktus elfogadására irányuló eljárás, amely az EUMSZ 289. cikknek megfelelően meghatározza annak jogalkotási vagy nem jogalkotási jellegét, szintén nem releváns szempont e minősítés szempontjából (lásd: 2023. július 6‑i EBB és Bizottság kontra ClientEarth ítélet, C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2023:546, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">150</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ügyelni kell azonban arra, hogy a „környezetvédelmi jog” aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett fogalmának értelmezése továbbra is összeegyeztethető legyen a fenti 99–104. pontban kifejtett elvekkel, amelyek a Bizottság végrehajtási hatáskörének az EUMSZ 291. cikkből, valamint a hatáskörmegosztás, az intézményi egyensúly, valamint a lojális együttműködés és a jogbiztonság elvéből eredő szigorú elhatárolására vonatkoznak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">151</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen meg kell állapítani, hogy amennyiben a Bizottsághoz az EUMSZ 291. cikk által szabályozott végrehajtási jogi aktus belső felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtanak be, e kérelem benyújtója nem hivatkozhat olyan környezetvédelmi jogi normákra, amelyek az ilyen kérelemnek való helyt adás esetén azzal a hatással járnak, hogy eltérnek a végrehajtási jogi aktus alapszabályozásától, és ezáltal akár a nem alapvető elemei tekintetében kiegészítenék, illetve módosítanák ezt a szabályozást.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">152</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy a felperesek a belső felülvizsgálat iránti kérelmük alátámasztása érdekében hivatkozhatnak‑e a 2018/842 rendeleten kívüli más normákra annak bizonyítása érdekében, hogy a 2023/1319 végrehajtási határozat ellentétes a környezetvédelmi joggal, különösen az Unió környezetpolitikájának az EUMSZ 191. cikk (1) bekezdésében meghatározott célkitűzéseivel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">153</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2023/857 rendelettel módosított 2018/842 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdése arra kötelezi a Bizottságot, hogy a 2023–2030‑as évek tekintetében a tagállamok által vagy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. május 21‑i (EU) 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 165., 13. o.) 7. cikke, vagy az energiaunió és az éghajlat‑politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11‑i 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 328., 1. o.) 26. cikke alapján benyújtott nemzeti jegyzékadatok alapján határozza meg az üvegházhatású gázokra vonatkozó éves tagállami kibocsátási jogosultságokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">154</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a 2023/857 rendelettel módosított 2018/842 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy az e cikk alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokat az ugyanezen rendelet 14. cikkében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Ez utóbbi rendelkezés értelmében „[a] Bizottságot az 525/2013 rendelettel létrehozott Éghajlatváltozási Bizottság segíti”, [e]z a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül”, és „[a]z e bekezdésre való hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">155</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a fenti 147–149. pontban ismertetett elvekből, valamint a fenti 153. és 154. pontban hivatkozott rendelkezésekből kitűnik, hogy a felperesek a belső felülvizsgálat iránti kérelmük alátámasztása érdekében hivatkozhatnak a 2023/1319 végrehajtási határozatot érintő, az 525/2013 és a 2018/1999 rendelet egyes rendelkezéseire, valamint a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 55., 13. o.) rendelkezéseire tekintettel fennálló jogsértésekre, amely rendelkezések az említett rendeletekre való hivatkozás útján alkalmazandók, annak érdekében, hogy bizonyítsák e határozat környezetvédelmi joggal való ellentétességét, anélkül, hogy ez a kérelem – amennyiben azt megalapozottnak ítélné – arra késztetné a Bizottságot, hogy eltérjen az európai klímarendelet, valamint a 2018/842 és a 2023/857 rendeletek rendelkezéseitől, amelyeket a 2023/1319 végrehajtási határozat hajt végre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">156</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság azáltal, hogy a megtámadott határozatban azt tüntette fel, hogy a 2018/842 rendelet a 2023/1319 végrehajtási határozat jogszerűségének értékelése szempontjából „környezetvédelmi jognak” minősül, az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjára és 10. cikkére tekintettel tévesen alkalmazta a jogot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">157</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor azonban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis több indok esetén, még ha a megtámadott jogi aktus egy vagy több indoka nem jogellenes is, e hiba nem vezethet a jogi aktus megsemmisítéséhez, ha egy vagy több más indok elegendő az említett jogi aktus jogszerű igazolásához, függetlenül a jogellenes indokoktól (lásd: 2023. június 21‑i UG kontra Bizottság ítélet, T‑571/17 RENV, EU:T:2023:351, 145. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 130. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">158</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig a jelen ügyben ez a helyzet. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az első elfogadhatatlansági ok értelmében, amelyre a Bizottság a felpereseknek a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szembeni érvelésével szemben hivatkozott, és amelyet a felperesek nem vitattak a Törvényszék előtt, a Bizottság az e hatásvizsgálat, az európai klímarendelet és a 2023/1319 végrehajtási határozat között fennálló érdemi kapcsolatra hivatkozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">159</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, a Bizottság a vitatott értékelésben jelezte, hogy a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat a második 2030/1990‑es célkitűzés és a második 2030/2005‑ös célkitűzés uniós jogrendbe való beépítésére irányuló jogalkotási kezdeményezés keretébe illeszkedik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">160</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben igaz, hogy amikor a Bizottság hatásvizsgálati dokumentumokat készít elő, ő maga nem jogalkotói minőségében jár el. Ráadásul amikor a hatásvizsgálati eljárás – mint a jelen ügyben is – megelőzi a szigorú értelemben vett jogalkotási eljárást, ez utóbbi formálisan csupán a jogalkotási javaslat Bizottság általi előterjesztésével kezdődik (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 86. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">161</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az EUSZ 17. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió jogalkotási aktusait kizárólag a Bizottság javaslata alapján lehet elfogadni, kivéve, amikor a Szerződések eltérően rendelkeznek. Az ezen intézmény számára e rendelkezésben elismert kezdeményezési jogkör magában foglalja egyfelől a javaslat előterjesztéséről vagy annak elmaradásáról való döntést, azon eseteket kivéve, amikor az említett intézmény köteles ilyen javaslatot előterjeszteni. Másfelől a Bizottság kezdeményezési jogköre magában foglalja az esetleges javaslat tárgyának, céljának és tartalmának meghatározására vonatkozó jogkört, emlékeztetve arra, hogy az EUMSZ 293. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Tanács – az e rendelkezésben foglalt esetek kivételével –, ha a Szerződések értelmében a Bizottság javaslata alapján jár el, a javaslatot csak egyhangúlag módosíthatja. E jogkört figyelembe véve a Bizottság a jogalkotási eljárás lényeges szereplője (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 87. és 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">162</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a jelen ügyben a felperesek nem vitatják, hogy a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatot a Bizottság által elfogadandó jogalkotási kezdeményezés céljából végezték el, amely az európai klímarendelet és a 2018/842 rendelet módosításához vezetett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">163</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2020. szeptember 17‑i közleményből – amelyhez csatolták az ugyanezen a napon készült hatásvizsgálatot – ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság jelezte, hogy e hatásvizsgálat keretében alaposan megvizsgálta az üvegházhatású gázok 2030‑ig történő kibocsátásának az 1990‑es szinthez képest 50–55%‑kal történő csökkentésének az Unió gazdaságára, társadalmára és környezetére gyakorolt hatásait, és gondosan megvizsgálta a rendelkezésre álló szakpolitikai eszközök kombinációját, valamint azt, hogy az egyes gazdasági ágazatok hogyan járulhatnak hozzá e célok eléréséhez, és ezért úgy vélte, hogy ha 2050‑re valóban el akarjuk érni a klímasemlegességet, méghozzá felelős módon, akkor 2030‑ig 55%‑os kibocsátáscsökkentést kell megvalósítani. Ezenkívül az említett közleményben jelezte, hogy következésképpen ennek az ambiciózus célkitűzésnek a megvalósítása érdekében fontolóra veszi a fő jogalkotási eszközök, különösen a 2018/842 rendelet felülvizsgálatának megindítását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">164</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül az európai klímarendelet (26) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a második 2030/1990‑es célkitűzés megfelel az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030‑ig történő csökkentésére vonatkozóan a Bizottság által a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatban javasolt célkitűzésnek, amelyet az uniós jogalkotó kimerítő jellegűnek tekintett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">165</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így tehát, mivel a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatot a Bizottság abból a célból nyújtotta be, hogy a második 2030/1990‑es célkitűzés és a második 2030/2005‑ös célkitűzés uniós jogrendbe való beépítése érdekében módosítsa a jogalkotási normákat, ez a hatásvizsgálat jogalkotási kezdeményezésnek minősül, és így az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében jogalkotói minőségben való eljárást jelent.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">166</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a Bizottság az aarhusi rendelet rendelkezéseire és a fenti 119. és 126. pontban ismertetett elvekre tekintettel nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor elfogadhatatlanság miatt elutasította a felpereseknek a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szembeni állításait, mivel ez a hatásvizsgálat érdemi kapcsolatban állt a 2023/857 rendelettel módosított európai klímarendelettel és 2018/842 rendelettel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">167</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel a megtámadott határozat – amennyiben a felperesek 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szemben előterjesztett állításait elfogadhatatlannak minősíti – legalább egy olyan indokot tartalmaz, amely nem jogellenes és alkalmas a Bizottság által megállapított elfogadhatatlanság alátámasztására, a fenti 146. és 156. pontban megállapított téves jogalkalmazások, amelyek a megtámadott határozat többi indokát érintik, nem érintik e határozat érvényességét, és nem vezethetnek annak megsemmisítéséhez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">168</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekből az következik, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot az aarhusi rendelet 10. cikke tekintetében, amikor elfogadhatatlanság miatt elutasította a felperesek azon állításait, amelyek a második 2030/1990‑es célkitűzés és a második 2030/2005‑ös célkitűzés alapjául szolgáló 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat elégtelenségére vonatkoznak, így az első rész második és harmadik kifogását, valamint következésképpen az első jogalap első részét és e jogalap egészét is el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második, amiatt fennálló téves jogalkalmazásra vagy nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított jogalapról, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a belső felülvizsgálat iránti kérelmet mint megalapozatlant elutasította</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">169</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második jogalap lényegében a következő négy részből áll.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">170</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első rész alátámasztása érdekében a felperesek téves jogalkalmazásra hivatkoznak az Unió azon kötelezettségével kapcsolatban, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló politikáját a globális kibocsátáscsökkentés azon szintjére alapozza, amely szükséges ahhoz, hogy a globális hőmérséklet‑emelkedés az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C‑ra korlátozódjon. Különösen a Párizsi Megállapodás 2–4. cikkére, a környezeti károk megelőzésének elvére, az EUMSZ 191. cikkre, valamint a Charta 2–4., 7., 17., 21. és 24. cikkére hivatkoznak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">171</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második rész alátámasztása érdekében a felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta a jogot, illetve nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el azzal, hogy nem ismerte el az Unió azon kötelezettségét, hogy a 2030‑ra vonatkozó kibocsátási céljait úgy határozza meg, hogy a globális szintű kibocsátáscsökkentésből méltányos részt vállaljon. Különösen a Párizsi Megállapodás 2. és 4. cikkére, az UNFCCC‑re, a környezeti károk megelőzésének elvére és az EUMSZ 191. cikkből eredő elővigyázatosság elvére hivatkoznak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">172</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A harmadik rész alátámasztása érdekében a felperesek nyilvánvaló értékelési hibára hivatkoznak, mivel a Bizottság mint megalapozatlant elutasította a belső felülvizsgálat iránti kérelem azon indokait, amelyekkel azt állították, hogy egyrészt ezen intézmény köteles volt értékelni annak lehetőségét, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását a második 2030/1990‑es célkitűzést meghaladóan csökkentik, másrészt pedig ez a célkitűzés nyilvánvalóan nem volt elegendő, miközben nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentés is elérhető lett volna. Különösen a Párizsi Megállapodás 4. cikkére, a környezeti károk megelőzésének elvére és az EUMSZ 191. cikkre hivatkoznak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">173</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A negyedik rész alátámasztása érdekében a felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nyilvánvaló értékelési hibát is elkövetett azáltal, hogy mint megalapozatlant elutasította a belső felülvizsgálat iránti kérelem azon indokait, amelyekben azt állították, hogy a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálat nem értékelte a második 2030/1990‑es célkitűzés hatását, valamint az éghajlatváltozásnak a Charta 2–4., 7., 17., 21. és 24. cikkében biztosított alapvető jogokra gyakorolt hatásait.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">174</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság arra hivatkozik, hogy a második jogalap elfogadhatatlan, mivel érvelésükkel a felperesek a második 2030/1990‑es célkitűzés és a második 2030/2005‑ös célkitűzés bizonyos környezetvédelmi jogi normákkal való összeegyeztethetőségének értékelését kérik, amelyek jogalkotási jellegűek, és amelyeket a Bizottság nem vitathat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">175</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek a belső felülvizsgálat iránti kérelmük V. pontjában „a 2023/1319 végrehajtási határozatot érintő eljárási és anyagi jogi hibákra” hivatkoztak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">176</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez az V. pont három bekezdésből áll, amelyekben a felperesek két felülvizsgálati okot fejtettek ki.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">177</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felperesek szerint először is, mivel a második 2030/1990‑es célkitűzés a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatból származott, a Bizottságnak e hatásvizsgálat hiányosságaira tekintettel a 2023/1319 végrehajtási határozat elfogadása előtt új értékeléseket kellett volna végeznie.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">178</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a felperesek rámutattak arra, hogy mivel a 2023/1319 végrehajtási határozatban meghatározott éves kibocsátási jogosultságokat a második 2030/1990‑es célkitűzés alapján határozták meg, amely nyilvánvalóan elégtelen volt, ezeket a kibocsátási egységeket szintén nem megfelelőnek kell tekinteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">179</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a belső felülvizsgálat iránti kérelem V. pontjának a fenti 175–178. pontban összefoglalt indokolásából kitűnik, hogy a felperesek által ebben a pontban előadott eljárási és anyagi jogi hibák nem minősülnek a 2023/1319 végrehajtási határozat olyan hibáinak, amelyek eltérőek lennének az ugyanezen kérelem IV. pontjában a második 2030/1990‑es célkitűzést meghatározó jogszabályi rendelkezésekkel és a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szemben hivatkozott hibáktól.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">180</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperesek által a 2023/1319 végrehajtási határozattal szemben formálisan előterjesztett érvelés egésze valójában a második 2030/1990‑es célkitűzést és a második 2030/2005‑ös célkitűzést szabályozó rendelkezésekre, valamint a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálatra vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">181</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig egyrészt az első jogalap vizsgálatából az következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor elfogadhatatlanság miatt elutasította a felperesek által a belső felülvizsgálat iránti kérelmük IV. pontjának alátámasztására, a második 2030/1990‑es célkitűzéssel és a második 2030/2005‑ös célkitűzéssel, valamint a 2020. szeptember 17‑i hatásvizsgálattal szemben előadott állításokat. Másrészt a fenti 36. pontból az következik, hogy a vitatott értékelésnek a felperesek által a belső felülvizsgálat iránti kérelmük IV. pontjában előadott eljárási és anyagi jogi hibákra vonatkozó 3.4. pontjában a Bizottság az érvelésüket mellékesen utasította el mint megalapozatlant.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">182</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott jogi aktus indokolásának mellékes része ellen irányuló jogalap hatástalan (lásd ebben az értelemben: 2024. szeptember 12‑i D’Agostino és Dafin kontra EKB ítélet, C‑566/23 P, nem tették közzé, EU:C:2024:743, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. július 26‑i Troy Chemical Company kontra Bizottság ítélet, T‑662/21, nem tették közzé, EU:T:2023:442, 93–96. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">183</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ilyen esetben ugyanis az uniós bíróság többek között a hatékony igazságszolgáltatással kapcsolatos okokból eltekinthet az ilyen jogalap megalapozottságának vizsgálatától (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 29‑i HIM kontra Bizottság ítélet, C‑500/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:741, 73. pont).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">184</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekből az következik, hogy anélkül hogy határozni kellene a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról, a második jogalapot mint hatástalant el kell utasítani. Ebből következően a keresetet teljes egészében el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A költségekről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">185</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Azonban, az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">186</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a felperesek pervesztesek lettek. Mindazonáltal megállapítást nyert, hogy a Bizottság a megtámadott határozat bizonyos indokaiban tévesen alkalmazta a jogot, ami arra késztette a felpereseket, hogy e jogellenességek megállapítása érdekében benyújtsák a jelen keresetet. E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy méltányos a felpereseket kötelezni saját költségeik, valamint a Bizottság költségei egyharmadának viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C41DispositifIntroduction" id="para-253" title="page-36">
      A fenti indokok alapján
    </p>
    <p class="C19Centre" id="para-254" title="page-36">
      A TÖRVÉNYSZÉK (öt bíróval eljáró kilencedik tanács)
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-255" title="page-37">
      a következőképpen határozott:
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék a keresetet elutasítja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Global Legal Action Network és a Climate Action Network Europe (CAN‑Europe) a saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségek egyharmadát is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <div class="signatures">
<p class="C77SignaturesComposition" id="para-258" title="page-37">
<span class="signatory">Truchot</span>
<span class="signatory_separator"> </span>
<span class="signatory">Kanninen</span>
<span class="signatory_separator"> </span>
<span class="signatory">Nihoul</span>
</p>
<p class="C77SignaturesComposition" id="para-259" title="page-37">
<span class="signatory">Sampol</span>
<span class="signatory_separator"> </span>
<span class="signatory">Pucurull</span>
<span class="signatory_separator"> </span>
<span class="signatory_separator"> </span>
<span class="signatory">Perišin</span>
</p>
<p class="C77SignaturesAlinea" id="para-260" title="page-37">
<span class="signatory">Kihirdetve Luxembourgban, a 2026. szeptember 2</span>
<span class="signatory">‑</span>
<span class="signatory">i nyilvános ülésen.</span>
</p>
<p class="C77Signatures" id="para-261" title="page-37">
<span class="signatory">Aláírások</span>
</p>
</div>
    
    
    
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">*</a>
</span>) Az eljárás nyelve: angol.</p>
</body>
</html>
