<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-43/17 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62017CC0043</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:231">EU:C:2018:231</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>12</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>12</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Szpunar főtanácsnok indítványa –C‑43/17. P. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Jenkinson kontra Tanács és társai</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Maciej Szpunar</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20180411">2018. április 11.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑43/17. P. sz. ügy</HT></P><P>Liam Jenkinson</P><P>kontra</P><P>Európai Külügyi Szolgálat,</P><P>az Európai Unió Tanácsa,</P><P>Európai Bizottság,</P><P>Eulex Kosovo</P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Fellebbezés</KEYWORD><KEYWORD>Az Európai Unió nemzetközi misszióinak személyi állománya</KEYWORD><KEYWORD>A munkaszerződésekre vonatkozó jogvitákban alkalmazandó jog és hatáskör</KEYWORD><KEYWORD>Egymást követő, határozott idejű munkaszerződések</KEYWORD><KEYWORD>Az utolsó szerződés megújítását mellőző határozat</KEYWORD><KEYWORD>Kártérítési kérelem</KEYWORD><KEYWORD>Az alperes meghatározása</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen fellebbezési eljárás alapja az Eulex Kosovo misszió<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>Az Európai Unió koszovói <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>jogállamiság<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> missziójáról (EULEX KOSOVO) szóló, <DATE ISO="20080204">2008. február 4‑i</DATE> 2008/124/KKBP tanácsi együttes fellépés (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="042" PAGE.FIRST="92" DATE.PUB="2008">HL 2008. L 42., 92. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: Eulex Kosovo).</P></NOTE> egyik korábbi alkalmazottja, Liam Jenkinson (a továbbiakban: fellebbező) és az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), valamint az Eulex Kosovo misszió (a továbbiakban: alperesek) közötti jogvita, amelynek tárgya, hogy az Eulex Kosovo misszió nem újította meg a fellebbező és három európai uniós misszió által 1994 és 2014 között egymást követően létrejött, határozott idejű munkaszerződések (a továbbiakban: határozott idejű munkaszerződések) közül az utolsót.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>Meg kell jegyeznem, hogy az ügyirat szerint a fellebbezőt 1994. és 2014. között három különböző, az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) keretében működő uniós misszió alkalmazta, valamennyi misszió esetén egymást követően aláírt, határozott idejű munkaszerződések címén (lásd a jelen indítvány 11–13. pontja).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Fellebbezésében a fellebbező arra kéri a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül a Jenkinson kontra Tanács és társai ügyben hozott végzést<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P><DATE ISO="20161109">2016. november 9.</DATE> (T‑602/15, a továbbiakban: megtámadott végzés, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2016:660">EU:T:2016:660</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, amelyben a Törvényszék elutasította a keresetét, amelynek tárgya az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott, egyrészt a fellebbező szerződéses jogviszonyának határozatlan idejű munkaszerződéssé való átminősítése, valamint az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazása és a visszaélésszerű elbocsátás miatt a fellebbezőt ért kár megtérítése iránti, másrészt a fellebbező az EKSZ, a Tanács és a Bizottság általi hátrányos megkülönböztetésének megállapítása és következésképpen az említettek kártérítésre kötelezése iránti kérelme, és másodlagosan az uniós intézmények szerződésen kívüli felelősségén alapuló kérelme volt.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A fellebbező a fellebbezésében elsődlegesen előadott első kérelem alátámasztására hivatkozott első jogalap keretében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzésben az uniós bíróságoknak a jogvita szerződéssel kapcsolatos részének elbírálására vonatkozó hatásköre terjedelmét illetően több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot, és e végzést nem indokolta megfelelően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>E jogalappal a fellebbező egy figyelemreméltó új kérdést vet fel. Jóllehet a Bíróság egy egymást követően aláírt, határozott idejű munkaszerződéseken alapuló folyamatos munkaviszonyra vonatkozó választottbírósági kikötésnek az EUMSZ 272. cikk szerinti terjedelme vonatkozásában korábban már állást foglalt,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19820701">1982. július 1‑jei</DATE> <NAME.CASE>Porta kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>109/81</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1982:253">EU:C:1982:253</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0010">10.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a jelen ügyben azonban első alkalommal kérik arra, hogy döntsön egy ilyen, a felek által az utolsó szerződésben aláírt kikötés terjedelméről, míg a korábbi szerződések a brüsszeli bíróságokat megjelölő választottbírósági kikötéseket tartalmaztak. A jelen indítvány a Bíróság kívánságának megfelelően pontosan erre a kérdésre korlátozódik.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2008/124 együttes fellépés</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A 2008/124 együttes fellépésnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>A misszió<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> címet viselő 1. cikke kimondja, hogy az EU létrehozza az Európai Unió koszovói <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>jogállamiság<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>‑misszióját, az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Eulex Kosovót<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Ezen együttes fellépés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>Megbízatás<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> című 2. cikkének első bekezdése így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>Az EULEX KOSOVO segíti a koszovói intézményeket, igazságügyi hatóságokat és bűnüldöző szerveket a fenntarthatóság és elszámoltathatóság megteremtésére irányuló erőfeszítéseikben, továbbá a független, többnemzetiségű igazságügyi rendszer, valamint a többnemzetiségű rendőrségi és vámszervek továbbfejlesztésében és megerősítésében, biztosítva azt, hogy ezek az intézmények mentesek legyenek a politikai befolyástól, és megfeleljenek a nemzetközileg elismert normáknak és az európai legjobb gyakorlatoknak<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/>.</ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az említett együttes fellépés hatályát több alkalommal meghosszabbították.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Első alkalommal <DATE ISO="20120614">2012. június 14‑ig</DATE> a 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról és meghosszabbításáról szóló, <DATE ISO="20100608">2010. június 8‑i</DATE> 2010/322/KKBP tanácsi határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" PAGE.FIRST="13" DATE.PUB="2010">HL 2010. L 145., 13. o.</REF.DOC.OJ>), majd <DATE ISO="20140614">2014. június 14‑ig</DATE> a 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról és meghosszabbításáról szóló <DATE ISO="20120605">2012. június 5‑i</DATE> 2012/291/KKBP tanácsi határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="146" PAGE.FIRST="46" DATE.PUB="2012">HL 2012. L 146., 46. o.</REF.DOC.OJ>) hosszabbította meg.</P></NOTE> Az együttes fellépés hatályát többek között az alapügy tényállására alkalmazandó 2014/349/KKBP határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, <DATE ISO="20140612">2014. június 12‑i</DATE> tanácsi határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="174" PAGE.FIRST="42" DATE.PUB="2014">HL 2014. L 174., 42. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> hosszabbította meg <DATE ISO="20160614">2016. június 14‑ig</DATE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Ez a határozat a 15 bis cikket vezette be ugyanezen együttes fellépés szövegébe az alábbiak szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>Az EULEX KOSOVO […] szolgáltatásokat és árukat szerezhet be, szerződéseket és igazgatási megállapodásokat köthet, személyzetet alkalmazhat, bankszámlát tarthat fenn, vagyoni eszközöket szerezhet és idegeníthet el, teljesítheti a fizetési kötelezettségeit […]<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/>.</ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>Végül a 2008/124 együttes fellépést a (KKBP) 2016/947 határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, <DATE ISO="20160614">2016. június 14‑i</DATE> tanácsi határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="157" PAGE.FIRST="26" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 157., 26. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> hosszabbította meg <DATE ISO="20180614">2018. június 14‑ig</DATE>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="3"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A jogvita előzményei, ahogyan azt a megtámadott végzés is tartalmazza, a következőképpen foglalhatóak össze.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A fellebbezőt először az európai uniós megfigyelő misszió alkalmazta <DATE ISO="19940820">1994. augusztus 20.</DATE> és <DATE ISO="20020605">2002. június 5.</DATE> között, egymást követő, határozott idejű szerződésekkel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Az Európai Közösség Megfigyelő Misszióját (EKMM), amely 1991 óta volt jelen a Balkán nyugati részén, egy <DATE ISO="19910713">1991. július 13‑án</DATE> Belgrádban aláírt egyetértési megállapodás hozta létre. Az európai uniós megfigyelő missziót (EUMM) az európai uniós megfigyelő misszióról szóló, <DATE ISO="20001222">2000. december 22‑i</DATE> 2000/811/KKBP tanácsi együttes fellépés (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="328" PAGE.FIRST="53" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 328., 53. o.</REF.DOC.OJ>) hozta létre. A jogvita előzményeiből kiderül, hogy a fellebbező és az európai uniós megfigyelő misszió által kötött szerződés megszűnése és az Európai Unió Rendőri Missziójával kötött szerződés kezdete között csupán 16 nap telt el.</P></NOTE> Ezt követően <DATE ISO="20020617">2002. június 17.</DATE> és <DATE ISO="20091231">2009. december 31.</DATE> között az Európai Unió Rendőri Missziója alkalmazta egymást követő, határozott idejű szerződésekkel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Ezt a missziót az Európai Unió Rendőri Missziójáról szóló, <DATE ISO="20020311">2002. március 11‑i</DATE> 2002/210/KKBP tanácsi együttes fellépés (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="070" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 70., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 278. o.) hozta létre.</P></NOTE> Végül a fellebbezőt <DATE ISO="20100405">2010. április 5.</DATE> és <DATE ISO="20141114">2014. november 14.</DATE> között tizenegy egymást követő, határozott idejű szerződéssel az Eulex Kosovo misszió alkalmazta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>A jogvita előzményeiből kiderül, hogy az Európai Unió Rendőri Missziójával kötött utolsó szerződés megszűnése és az EULEX Kosovóval létrehozott jogviszonya kezdete között csupán 3 hónap telt el.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20140615">2014. június 15.</DATE> és <DATE ISO="20141014">2014. október 14.</DATE> közötti időszakra vonatkozó munkaszerződésének teljesítése során a fellebbezőt az Eulex Kosovo misszióvezetőjének <DATE ISO="20140626">2014. június 26‑i</DATE> levelével tájékoztatták kiküldetésének lejártáról, valamint arról, hogy <DATE ISO="20141114">2014. november 14</DATE>‑ét követően nem hosszabbítják meg a munkaszerződését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Az Eulex Kosovo és a fellebbező között létrejött utolsó, a <DATE ISO="20141015">2014. október 15.</DATE> és <DATE ISO="20141114">2014. november 14.</DATE> közötti időszakra vonatkozó határozott idejű szerződést (a továbbiakban: utolsó, határozott idejű szerződés) nem hosszabbították meg. Ezen utolsó, határozott idejű szerződés 21. cikke az EUMSZ 272. cikk alapján az Európai Unió Bíróságának hatáskörét állapítja meg a szerződéssel összefüggő valamennyi jogvitára.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Fellebbezésében a fellebbező rámutat, hogy az említett missziókkal körülbelül negyven egymást követő, határozott idejű szerződést írt alá. Azt is kiemeli, hogy az utolsó határozott idejű szerződése megszűnése előtt és után választottbírósági eljárást kezdeményezett, amelyhez az Eulex Kosovo nem járult hozzá.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A Törvényszék Hivatalához <DATE ISO="20151023">2015. október 23‑án</DATE> benyújtott keresetlevéllel a fellebbező keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen arra kérte a Törvényszéket, hogy egyfelől minősítse át szerződéses jogviszonyát határozatlan idejű munkaszerződéssé, valamint állapítsa meg, hogy az alperesek megszegték a szerződéses kötelezettségeiket, különösen az arra irányuló kötelezettséget, hogy a határozatlan időre szóló szerződés felmondása esetén a felmondási időt meg kell tartani, továbbá állapítsa meg, hogy a fellebbező elbocsátása visszaélésszerű volt, következésképpen kötelezze az alpereseket az abból fakadóan elszenvedett kár megtérítésére, hogy visszaélésszerűen egymást követő, határozott idejű szerződéseket kötöttek a fellebbezővel, a szerződéssel kapcsolatos felmondási időt nem tartották meg, és hogy a fellebbező elbocsátása visszaélésszerű volt. Másrészről arra kérte a Törvényszéket, hogy állapítsa meg, hogy a Tanács, a Bizottság és az EKSZ az általuk létrehozott missziókon való alkalmazása során hátrányosan megkülönböztette a díjazása, a nyugdíjjogosultsága és a kapcsolódó előnyök vonatkozásában, állapítsa meg, hogy a fellebbezőt az alperesek ideiglenes alkalmazottjaként kellett volna alkalmazni, és ennek következtében kötelezze az alpereseket kártérítés megfizetésére. Másodlagosan arra kéri a Törvényszéket, hogy kötelezze az alpereseket arra, hogy szerződésen kívüli felelősségük alapján az említett kötelezettségszegésekből eredő kárt térítsék meg a fellebbező részére.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A Törvényszék a megtámadott végzésben megállapította, hogy nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az elsődlegesen előadott két kereseti kérelem elbírálására, és a másodlagosan előadott kereseti kérelmet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, elutasította. A Törvényszék ennek következtében a keresetet teljes egészében elutasította, és a fellebbezőt kötelezte a költségek viselésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A fellebbező azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, adjon helyt a keresetnek és kötelezze az alpereseket mindkét eljárás költségeinek viselésére. A Tanács és a Bizottság a fellebbezés elutasítását kéri, és a fellebbező kötelezését a költségek viselésére. Az EKSZ és az Eulex Kosovo elsődlegesen azt kéri a Bíróságtól, hogy állapítsa meg hatásköre hiányát a fellebbezés elbírálására, és másodlagosan utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a fellebbezőt a költségek viselésére. Egyebekben a Tanács és az EKSZ kéri, hogy abban az esetben, ha a fellebbezés megalapozottnak bizonyulna, a Bíróság a fellebbezést és a keresetet az őket érintő részükben, mint elfogadhatatlant, utasítsa el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A Bíróság a fellebbezést írásbeli eljárásban vizsgálta meg. A feleket az első fellebbezési kérelem alátámasztására előadott első jogalapra vonatkozó előterjesztések koncentrációjára kérték fel. A tárgyalást <DATE ISO="20180117">2018. január 17‑én</DATE> tartották meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az első fellebbezési kérelem alátámasztására előadott első jogalap elemzése</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A felek érvei</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>Az első fellebbezési kérelem alátámasztására előadott első jogalap arra az értékelésre vonatkozik, amelyet a Törvényszék az uniós bíróságoknak a jogvita szerződéssel kapcsolatos részének elbírálására vonatkozó hatásköre terjedelmével kapcsolatban végzett el. Ez a jogalap lényegében négy részből áll.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A Törvényszék általi téves jogalkalmazáson és a teljes szerződéses jogviszony vizsgálatára irányuló hatáskörének megállapításával kapcsolatos indokolási kötelezettsége megszegésén alapuló, első részről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem adott választ arra az elsőfokú eljárásban előadott érvre, mely szerint a fellebbező úgy véli, hogy noha a Bíróság csak akkor rendelkezik hatáskörrel a szerződésen alapuló jogviták elbírálására, ha a felek a szerződés egyik kikötésében erre kijelölik, amennyiben e szerződés érvényes, ugyanakkor a szerződésre alkalmazandó nemzeti jog, a jelen ügyben a belga jog alapján kell megvizsgálni a vitatott kikötés érvényességét, tartalmát és joghatásait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Emellett, a fellebbező szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az elfogadhatatlansági kifogásokat az ügyirat érdemi vizsgálata nélkül tárgyalta. A belga jogi szabályozás értelmében ugyanis a munkaszerződést azelőtt kell aláírni, hogy a munkavállaló megkezdené a tevékenységét, ellenkező esetben a szerződéses feltételekre nem lehet hivatkozni, és ennek következtében kizárólag a fellebbező hivatkozhat a választottbírósági kikötésre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Mindenesetre, a vitatott kikötés értelmezése és terjedelme vonatkozásában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszéknek a belga jog figyelembevételével vizsgálnia kellett volna a feleknek az utolsó határozott idejű szerződés aláírásakor a választottbírósági kikötésre vonatkozó szándékát, mivel ez a jog előírja, hogy kétség esetén a gyengébb szerződő fél számára előnyösebb értelmezés élvez elsőbbséget. Márpedig a hosszú távú jogviszonyra vonatkozó választottbírósági kikötés aláírásának összefüggéseiből kiderül, hogy a feleknek nem állt szándékukban a jogvita megosztása oly módon, hogy kizárólag az utolsó határozott idejű szerződés elbírálására jogosítják fel az uniós bíróságokat. A fellebbező szerint a Törvényszék által elfogadott értelmezés egyébként azt jelentené, hogy a missziók számára elegendő<?PAGE NO="5"?> volna valamennyi határozott idejű szerződésben eltérő hatáskört megállapító kikötést szabni annak elkerüléséhez, hogy a személyzet tagjai az őket megillető tisztességes eljáráshoz való jognak megfelelően bírósági eljárást indítsanak, és így annyi bírósághoz kellene fordulniuk, amennyi határozott idejű szerződést aláírtak. A megtámadott végzésből tehát hiányzik az erre vonatkozó indokolás, és téves jogértelmezést tartalmaz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Az EKSZ, a Tanács, a Bizottság és az Eulex Kosovo vitatják a fellebbező által az első kérelem alátámasztására előadott érveket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A belga jog rendelkezéseinek és a perfüggőség elvének megsértésére vonatkozó téves jogalkalmazásra alapított, második részről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 41. pontjában megállapította hatásköre hiányát, tekintettel arra, hogy a belga bíróságok az utolsó kivételével megállapították a hatáskörüket az összes határozott idejű szerződéssel kapcsolatos jogvitára. A fellebbező szerint nem kizárt, hogy a belga bíróságok az utolsó határozott idejű szerződés választottbírósági kikötését úgy értelmezik, hogy azt az alperesekkel fennálló valamennyi szerződéses jogviszonyára alkalmazni kell. Mindenesetre a belga bíróságok nem helyezhetnek hatályon kívül a misszió vagy az intézmények által közölt, illetve nekik betudható egyedi közigazgatási határozatot, a legtöbb, amit tehetnek, az a határozat felfüggesztése. Következésképpen a megtámadott végzés nemcsak hiányos indokolást tartalmaz, de tévesen is alkalmazza a belga jogot és a perfüggőség elvét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az EKSZ és a Bizottság vitatja a fellebbező által e második kérelem alátámasztására előadott érvelést.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A Törvényszéknek a fellebbező és az alperesek által korában megkötött munkaszerződések joghatásaira vonatkozó hatásköre hiányának megállapításában megvalósuló téves jogalkalmazásán alapuló, harmadik részről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 39. pontjában tévesen állapította meg, hogy arra való tekintettel, hogy kizárólag az utolsó határozott idejű szerződésre vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel, nem foglalhat állást a korában megkötött szerződések joghatásait illetően. A fellebbező szerint a szerződéses jogviszonyok összességének határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítését semmilyen esetben sem lehet a legutolsó határozott idejű szerződés fennállásától, egészen pontosan ez utóbbi megszűnésének tényétől elkülönülten kezelni. Lehetetlen ugyanis a fellebbező számára, hogy a szerződéses jogviszonyainak átminősítését részben a nemzeti bíróságoknál, részben az uniós bíróságoknál érje el. Így a Törvényszék elmulasztotta megválaszolni az előtte előadott érvelést, ezáltal tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott végzésben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Az EKSZ, a Tanács és a Bizottság vitatja a fellebbező érveit.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az utolsó határozott idejű szerződéshez kapcsolódó kérelem elemzésének hiányára alapított, negyedik részről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>A fellebbező azt állítja, hogy mindenesetre a Törvényszék nem vizsgálta meg a szerződés megszűnésekor kiadandó munkaügyi dokumentumoknak a belga jog értelmében az utolsó határozott idejű szerződés lejártakor történő kézbesítésére vonatkozó kérelmét, és úgy véli, hogy ez a mulasztás az igazságszolgáltatás megtagadásának minősül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>A Tanács és a Bizottság vitatja a fellebbező által a negyedik kérelem keretében előadott érveket</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="6"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Értékelés</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A jelen elemzés kizárólag az uniós bíróságokat megillető azon hatáskör terjedelmével foglalkozik, amely a jogvita szerződéssel kapcsolatos részének elbírálására vonatkozik, és amely az EUMSZ 272. cikk alapján a választottbírósági kikötésből ered. Következésképpen ez az elemzés e rendelkezés önálló értelmezését foglalja magában. Ez az indítvány tehát nem érinti a jogvita tárgyát képező jogviszony átminősítésének kérdését. Ezt a kérdést ugyanis a jogvita érdemére alkalmazandó jog figyelembevételével kell értékelni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Az a véleményem, hogy az uniós misszióknak munkáltatóként eljárva – még a KKBP keretén belül is, az őket terhelő együttműködési kötelezettségnek megfelelően – figyelembe kell venniük az uniós szinten elfogadott jogalkotási rendelkezéseket. Lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161213">2016. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>IPSO/BCE</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑713/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2016:727">EU:T:2016:727</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 106. o.). Mindenesetre, véleményem szerint két fontos tényezőt kell megemlíteni. Elsőként, még ha az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, <DATE ISO="19990628">1999. június 28‑i</DATE> 1999/70/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="175" PAGE.FIRST="43" DATE.PUB="1999">HL 1999. L 175., 43. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) címzettjei a tagállamok is, az ezen irányelv által előírt vagy abból következő szabályokra vagy elvekre akkor is hivatkozni lehet ezen uniós intézményekkel (szervekkel és egyéb hatóságokkal) szemben, ha e szabályok és elvek egyszerűen az Szerződés alapvető rendelkezései és az intézményekre közvetlenül alkalmazandó általános elvek konkrét kifejeződéseként jelennek meg. Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20030909">2003. szeptember 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Rinke</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑25/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:435">EU:C:2003:435</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Így a joggal való visszaélés tilalmának elve, amelynek alapján senki nem hivatkozhat visszaélésszerűen a jogszabályokra, az általános jogelvek részét képezi, amelyek tiszteletben tartását a bíróság biztosítja. Másodsorban, figyelembe véve azt, hogy az EUMSZ 272. cikk alapján kötött választottbírósági kikötés keretében kérni lehet a Bíróságtól a jogvitának a szerződésre vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazásával történő elbírálását, megjegyzem, hogy a nemzeti szabályok átültették az 1999/70 irányelvet, és ennélfogva ezeket a szabályokat kell az egymást követő, határozott idejű szerződésekre alkalmazni.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 272. cikk hatályáról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Először is emlékeztetek arra, hogy az olyan alapügy elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságra vonatkozóan, amelyben az Unió az egyik fél, az EUMSZ 274. cikk úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>[a]z olyan vitás ügyeket, amelyekben az Unió az egyik fél, nem lehet erre hivatkozva kizárni a tagállamok bíróságainak hatásköréből, kivéve ha ezt a hatáskört a Szerződések az Európai Unió Bíróságára ruházzák<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>. A Bíróság szerint a bíróságok közötti hatáskörmegosztásnak az EUM‑Szerződés által bevezetett rendszere <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>nem teszi lehetővé a felek számára, hogy a jogvitákban válasszanak a közösségi vagy a nemzeti bíróság hatásköre között<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> [nem hivatalos fordítás]. E rendszernek megfelelően ugyanis az uniós bíróság hatásköre <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>kizárja a nemzeti bíróságok hatáskörét<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20011009">2001. október 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Flemmer és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑80/99–C‑82/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:525">EU:C:2001:525</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az ezen ítélet alapját képező ügy egyes, kereskedelmi tevékenységükben időszakosan akadályozott tejtermelőknek és tejtermékgyártóknak nyújtott kártalanításról szólt, és így az EUMSZ 272. cikket nem lehetett alkalmazni.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az uniós bíróságok kizárólagos hatáskörére vonatkozóan az EUMSZ 272. cikk úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>[a]z Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötés jellemzőire vonatkozóan egyes szerzők úgy vélik, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>választottbírósági kikötés<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> kifejezés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>megtévesztő<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> vagy helytelen lehet, mivel az Unió hatáskörrel rendelkező bíróságai az ilyen típusú kikötések alapján nem döntőbíróként, hanem közvetlenül végrehajtható ítéleteket hozó bíróságként járnak el. Lásd e tekintetben: Lenaerts, K., Maselis, I. és Gutman, K., <HT TYPE="ITALIC">EU Procedural Law</HT>, Oxford University Press, Oxford, 2014, 19. fejezet, 686–699. o., különösen 19.8 pont. Ugyanebben az értelemben lásd: Kremlis, G., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>De quelques clauses d’élection de for et de droit applicable stipulées dans les contrats de droit privé conclus par les Communautés européennes dans le cadre de leurs activités d’emprunt et de prêt<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>, <HT TYPE="ITALIC">Diritto comunitario e degli scambi internazionali</HT>, Milánó, 1986, 782. o.: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>[a Bíróság], amikor ilyen kikötés értelmében indítanak előtte eljárást, nem változik döntőbírósággá […]<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> [nem hivatalos fordítás]. Azzal kapcsolatban, hogy a választottbírósági kikötést nem a szó szoros értelmében vett választottbírósági kikötésnek, hanem joghatósági kikötésnek kell tekinteni, lásd D’Alessandro, E. okfejtését: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>L’Art. 272 del Trattato sul funzionamento dell’Unione europea: mero accordo attributivo della competenza giurisizionale o convenzione arbitrale? (nota a Trib. dell’Unione Europea, <DATE ISO="20101217">17 dicembre 2010</DATE>, causa T‑460/08)<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>, <HT TYPE="ITALIC">Rivista dell’arbitrato</HT>, Róma, 2011, 4. kötet, 622–626. o.</P></NOTE>. Ez a cikk egy olyan különös rendelkezésnek minősül, amely lehetővé teszi, hogy a felek által valamely<?PAGE NO="7"?> közjogi vagy magánjogi szerződésben foglalt választottbírósági kikötés értelmében az uniós bírósághoz lehessen fordulni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150226">2015. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Planet kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑564/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:124">EU:C:2015:124</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Bíróság hatásköre tehát egyrészről egy uniós intézmény, szerv vagy hatóság és egy magánszemély között létrejött szerződés meglététől, másrészről a szóban forgó szerződésben szereplő választottbírósági kikötéstől függ.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította a hatáskörét a felek jogviszonyának nyitányát jelentő, aláírásra nem kerülő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>egyezménytervezetbe<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> illesztett választottbírósági kikötés alapján, Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19761207">1976. december 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Pellegrini kontra Bizottság és Flexon‑Italia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>23/76</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1976:174">EU:C:1976:174</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0008">8</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0010">10.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: Mayras főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Pellegrini kontra Bizottság és Flexon‑Italia</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>23/76</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1976:143">EU:C:1976:143</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>): <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>Azonban úgy tűnik, hogy túlzott alaki követelményekre utalna a választottbírósági kikötés teljes érvénytelenségének megállapítása kizárólag azon az alapon, hogy az egyezménytervezetre csupán egyszerű, de kifejezett utalás található a felek megállapodását megerősítő levelekben<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> [nem hivatalos fordítás].</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Noha a Bíróság egy ilyen, az EUMSZ 272. cikk értelmében létrejött választottbírósági kikötés alapján köteles lehet a jogvitának a szerződésre irányadó nemzeti jog alkalmazásával történő eldöntésére,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A választottbírósági kikötést tartalmazó magánjogi szerződésekre alkalmazandó jogról lásd: Kohler, C., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>La Cour de justice des Communautés européennes et le droit international privé<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/>, <HT TYPE="ITALIC">Droit international privé</HT>: travaux du Comité français de droit international privé, 12è année, 1993–1995, Éditions A. Pedone, Párizs, 1996, 71–95. o., különösen 78. o: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>[a]z Uniónak a lehető legteljesebb mértékig alkalmaznia kell a szó kettős értelmében vett közösségi jogot, ami majdnem szükségszerűen a Római Egyezményhez vezet<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>.</P></NOTE> a Bíróság már megállapította, hogy az e szerződéssel kapcsolatos jogvitában való eljárásra vonatkozó hatásköre kizárólag e cikk és a választottbírósági kikötés szövege alapján értékelhető anélkül, hogy a Bírósággal szemben a hatáskörének gyakorlását állítólagosan akadályozó nemzeti jogi rendelkezésekre lehetne hivatkozni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19861218">1986. december 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Zoubek</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>426/85</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:501">EU:C:1986:501</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0010">10.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19920408">1992. április 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Feilhauer</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑209/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:172">EU:C:1992:172</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150226">2015. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Planet kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑564/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:124">EU:C:2015:124</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ennélfogva, a hatásköre megállapítása érdekében a Bíróságnak ellenőriznie kell, hogy szerepel‑e ilyen kikötés a jogvita tárgyát képező szerződésben. Egy ilyen kikötés megléte tehát valamennyi egyéb bíróság kizárását jelenti.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19851126">1985. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra CO.DE.MI</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>318/81</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1985:467">EU:C:1985:467</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0009">9.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Így az EUMSZ 272. cikknek és az EUMSZ 274. cikknek mint általános szabálynak a közös olvasatából következik, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoznak az azon szerződésekre vonatkozó jogviták, amelyekben az Unió szerződő fél, illetve legalábbis azok, amelyekben a szerződéses partnerek egyike az Unió nevében jár el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd: Tizzano főtanácsnok Flemmer és társai egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑80/99–C‑82/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:57">EU:C:2001:57</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ugyanakkor, az uniós bíróság hatásköre kizárja a nemzeti bíróságok hatáskörét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20011009">2001. október 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Flemmer és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑80/99–C‑82/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:525">EU:C:2001:525</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Amennyiben az uniós bíróságok úgy látják, hogy egy kereset keretében előterjesztett kérelmekre választottbírósági kikötés vonatkozik, a továbbiakban a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel a kereset elbírálására. Ezeknek a bíróságoknak tehát le kell mondaniuk a hatáskörükről egyrészről az uniós jog elsőbbségének elve,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Lásd: Lenaerts, K., Maselis, I. és Gutman, K., i. m., 689. o., 19.9 pont: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>If the clause confers an exclusive right on the Court of Justice of the EU to hear and determine disputes concerning a contract, courts in Member States must decline jurisdiction by reason of the primacy of Union Law (i.e. compliance with the arbitration clause concluded pursuant to art. 272 TFEU)<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>.</P></NOTE> másrészről a felek akaratának tiszteletben tartása miatt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Azonban gondok merülnek fel, ha akár ugyanabban a szerződésben (versengő hatáskörök)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Olykor még az Európai Unió Bírósága és meghatározott nemzeti bíróságok versengő hatáskörét is kikötik (versengő hatáskörről szóló kikötés). Lásd: Kohler, C., i. m., 78. o.. Többek között ez a helyzet az Unió és egy vagy több, az ügylet megkötésére létrejött bankszindikátusba tömörült bank között megkötött hitelszerződések esetén. A versengő hatáskörről szóló kikötések a pozitív hatáskörütközésekhez kapcsolódó gondokat vethetnek fel. E kérdésről lásd: Kremlis, G., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>De quelques clauses d’élection de for et de droit applicable stipulées dans les contrats de droit privé conclus par les Communautés européennes dans le cadre de leurs activités d’emprunt et de prêt<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>, <HT TYPE="ITALIC">Diritto comunitario e degli scambi internazionali</HT>, Milánó, 1986, 777–792. o. és különösen 783. o.</P></NOTE>, akár, mint a jelen esetben, a munkaviszonyban az utolsó szerződést megelőzően aláírt határozott idejű szerződésekben egy másik bíróságot is megjelöltek hatáskörrel rendelkezőként.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd: Lenaerts, K., Maselis, I. és Gutman, K., i. m., 689. o., 19.9 pont <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>If a number of Courts, including the GC, are entitled to determine disputes under the arbitration clause, a problem of lis alibi penidens may arise. No specific rules are set forth in the Treaties for resolving this problem<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróságnak a választottbírósági kikötésen alapuló hatáskörét, mivel eltér az általános szabálytól, megszorítóan kell értelmezni. A Bíróság ugyanis csak olyan kérelmeket bírálhat el, amelyek az Unió részvételével megkötött, és választottbírósági kikötést tartalmazó szerződéseken alapulnak, vagy amelyek közvetlenül kapcsolódnak az ilyen szerződésekből eredő kötelezettségekhez.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19861218">1986. december 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Zoubek</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>426/85</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:501">EU:C:1986:501</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0011">11.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben, figyelembe véve, hogy a fellebbező által az első jogalap keretében előadott kérelmek az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásán és a visszaélésszerű elbocsátáson alapulnak, meg kell vizsgálni a fellebbező kérelmei és a különböző határozott idejű szerződések (ideértve az utolsó határozott idejű szerződést) közötti kapcsolatot vagy az abból eredő kötelezettségeket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A fellebbező és az Eulex Kosovo közötti jogviszony minősítéséről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Előzetesen, annak megállapítása érdekében, hogy a fellebbező által az első jogalap keretében előadott kérelmek közvetlenül a felek által utolsóként aláírt és választottbírósági kikötést tartalmazó határozott idejű szerződésekből erednek‑e, vagy pedig ezek a kérelmek a legutolsó határozott idejű szerződésből eredő kötelezettségekhez kapcsolódnak közvetlenül, azt a kérdést kell tisztázni, hogy a fellebbező és az Eulex Kosovo között fennálló, tizenegy egymást követő határozott idejű szerződésen alapuló jogviszonyt egyetlen folyamatos munkaviszonynak kell‑e tekinteni, vagy épp ellenkezőleg, az utolsó határozott idejű szerződés a korábbi határozott idejű szerződések által létrehozott jogviszonytól elkülönült jogviszony alapja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy a fellebbező majdnem húsz évet töltött munkavállalóként a KKBP részét képező három különböző uniós missziónál. A fellebbezőnek elsősorban az Eulex Kosovóval fennálló munkaviszonya kapcsán meg kell állapítani, hogy a fellebbező által <DATE ISO="20100405">2010. április 5.</DATE> és <DATE ISO="20141114">2014. november 14.</DATE> között az e misszió részére végzett tevékenység alapjául tizenegy egymást követő határozott idejű szerződésen alapuló foglalkoztatási jogviszony szolgált.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Ebből következően a fellebbező és az Eulex Kosovo között fennálló foglalkoztatási jogviszony egy szerződéses jellegű jogviszony. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy egy ilyen szerződéses jogviszony egyetlen folyamatos jogviszonynak minősül‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Kétségtelen, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni. Először is, amint az a jogvita előzményeiből következik, a legutolsó határozott idejű szerződést a fellebbező a <DATE ISO="20141015">2014. október 15.</DATE> és <DATE ISO="20141114">november 14.</DATE> közötti időszakra kötötte az Eulex Kosovóval. <DATE ISO="20140626">2014. június 26‑i</DATE> levelében a misszió vezetője tájékoztatta a fellebbezőt, hogy <DATE ISO="20141114">2014. november 14</DATE>‑ét követően az Eulex Kosovo nem újítja meg az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>utolsó határozott idejű szerződését<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>. Ez a levél tehát utal <HT TYPE="ITALIC">az utolsó határozott idejű szerződés megszűnésének dátumára</HT>, azaz <DATE ISO="20141114">2014. november 14</DATE>‑re. Az utolsó határozott idejű szerződésre történő hivatkozás ugyanis azt mutatja, hogy ez utóbbi ugyanannak a fellebbező és az Eulex Kosovo között fennálló munkaviszonynak a része. Másodszor, amint azt az Eulex Kosovo a felek közötti jogviszony jellegére vonatkozóan a tárgyaláson hozzá intézett kérdésre válaszul elismerte, mivel a fellebbező 2010‑ben kezdte meg a munkáját az Eulex Kosovónál, az általa az utolsó munkaszerződés megszűnéséig elfoglalt tisztség ezen időponttól kezdve létezett, és a fellebbező által végzett feladat hasonló jellegű volt, mint a korábbi határozott idejű szerződések keretében végzett feladatai.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Következésképpen az a véleményem, hogy egy ilyen munkaviszony, amelynek keretében a fellebbező a <DATE ISO="20100405">2010. április 5.</DATE> és <DATE ISO="20141114">2014. november 14.</DATE> között több egymást követő határozott idejű szerződés alapján munkát végzett az Eulex Kosovo számára, a felek közötti egyetlen folyamatos munkaviszonynak minősül.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="9"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az egymást követő határozott idejű szerződésen alapuló munkaviszony elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbező és az Eulex Kosovo által a <DATE ISO="20100405">2010. április 5.</DATE> és <DATE ISO="20141014">2014. október 14.</DATE> közötti időszakban aláírt egymást követő, határozott idejű szerződések a brüsszeli bíróságokat előnyben részesítő választottbírósági kikötéseket tartalmaznak. Az utolsó határozott idejű szerződés azonban a 21. cikkében az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 272. cikken alapuló hatáskörét írja elő. Ez a cikk az uniós bíróságok hatáskörét köti ki a szerződésre vonatkozó valamennyi jogvitára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben felmerül a kérdés, hogy melyik bíróság rendelkezik hatáskörrel olyan egymást követő határozott idejű szerződéseken alapuló szerződéses jogviszonyokkal kapcsolatban, amelyek többsége egy tagállam bíróságainak hatáskörét köti ki, míg az e jogviszonyt meghatározó utolsó szerződés az EUMSZ 272. cikken alapuló, az uniós bíróságokat hatáskörrel felruházó választottbírósági kikötést tartalmaz.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Meg kell jegyezni, hogy a Bitiqi és társai kontra Bizottság és társai ügyben (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140930">2014. szeptember 30‑i</DATE> végzés [<NO.CASE>T‑410/13</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2014:871">EU:T:2014:871</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0008">8.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>]), amely az Eulex Kosovo misszió vezetőjének azon határozatára vonatkozott, hogy nem újítja meg a szerződéses munkavállalók munkaszerződését, a Törvényszék elutasította a felperesek keresetét, mivel megállapította hatásköre nyilvánvaló hiányát. Ebben az esetben azonban valamennyi határozott idejű szerződés egyetlen záradékot tartalmazott, amely a brüsszeli bíróságok hatáskörét állapította meg. Így <HT TYPE="ITALIC">nem szerepelt ezekben a szerződésekben egyetlen, az EUMSZ 272. cikken alapuló választottbírósági kikötés sem</HT>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni lehessen, két lehetőség közül kell választani. Ennek megfelelően az ugyanazon munkaviszonyra vonatkozó jogviták elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság vagy az e munkaviszony alapjául szolgáló határozott idejű szerződések többségében meghatározott bíróság (jelen esetben a brüsszeli bíróságok), vagy az utolsó határozott idejű szerződésben meghatározott bíróság (jelen esetben az uniós bíróságok) lesz. Meggyőződésem, hogy a két lehetőség közül a második mellett kell dönteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>E tekintetben hivatkozni érdemes a Porta kontra Bizottság ítélet [<REF.DOC.ECR><DATE ISO="19820701">1982. július 1.</DATE> (<NO.CASE>109/81</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1982:253">EU:C:1982:253</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>)] alapjául szolgáló ügyre, amely egy, a jelen ügyben szereplőhöz hasonló munkaviszonyról szólt, és T. Porta, valamint az isprai Közös Kutatóközpont vezetője által évente aláírt, több olyan egymást követő határozott idejű szerződésre vonatkozott, amelyek alapján T. Porta tizenöt éven keresztül olasz nyelvórákat tartott, ebből az első öt évben nem rendelkezett írásbeli szerződéssel, és a továbbiakban is csak levél formájú megállapodások alapján dolgozott. Az utolsó négy évben a felek közötti jogviszony kidolgozottabb szerződéseken alapult, amelyek az EGK 181. cikk (jelenleg EUMSZ 272. cikk) értelmében vett választottbírósági kikötést tartalmaznak, mely szerint a Bíróság <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az említett szerződések érvényességére, értelmezésére vagy végrehajtására vonatkozó jogviták elbírálására<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>A Bíróság ítéletében úgy határozott, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>[a]z a körülmény, hogy a korábbi szerződésekben nem szerepel ugyanilyen [választottbírósági] kikötés, és az első évekre vonatkozóan még írásbeli megállapodás sem volt, nem akadályozza a Bíróságot abban, hogy a felek közötti jogviszonyokra vonatkozó értékelése során figyelembe vegye az összes korábbi szerződést<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19820701">1982. július 1‑jei</DATE> <NAME.CASE>Porta kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>109/81</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1982:253">EU:C:1982:253</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0010">10.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: Capotorti főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Porta kontra Bizottság</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>109/81</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1982:143">EU:C:1982:143</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0002">2.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>): <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>Azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy az a körülmény, hogy a hatáskört megállapító kikötés csak az 1977 óta kötött szerződésekben szerepel, nem akadályozza meg a Bíróságot abban, hogy megállapítsa a felek között az 1963 és 1977 közötti időszakban fennálló jogviszonyok jellegét. Nemleges választ kell adni, amennyiben <HT TYPE="ITALIC">a jogvita azon munkaviszony folyamatos és egységes jellegének kérdését veti fel</HT>, amely alapján a felperes 1963 és 1980 között oktatott a Közös Kutatóközpontban.<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> Kiemelés tőlem.</P></NOTE> Így annak ellenére, hogy csak az utolsó szerződések tartalmaztak az Európai Unió Bíróságát hatáskörrel felruházó választottbírósági kikötést, a Bíróság a helyzetértékelésében figyelembe vette a felek között létrejött valamennyi korábbi jogviszonyt.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbező kérelmei egy egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseken alapuló egyetlen és folyamatos jogviszony fennállásával kapcsolatosak. Így egyértelmű, hogy a fellebbezőnek a határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásán és a visszaélésszerű elbocsátáson alapuló kérelmei a <DATE ISO="20100405">2010. április 5.</DATE> és <DATE ISO="20141114">2014. november 14.</DATE> közötti időszakban megkötött valamennyi szerződésre vonatkoznak, ami kétségkívül az utolsó határozott idejű szerződést is magában foglalja. Ugyanis éppen az utolsó határozott idejű szerződés meghosszabbításának mellőzése az, amely megszüntette a fellebbező és az Eulex Kosovo közötti jogviszonyt, amint az a szerződés megszűnéséről szóló levélből kiderül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd a jelen indítvány 40. pontját.</P></NOTE> A felek közötti munkaviszony megszűnése nem vizsgálható a szóban forgó utolsó határozott idejű szerződésre történő hivatkozás nélkül. Ennélfogva az ezen utolsó határozott idejű szerződésbe foglalt választottbírósági kikötés az a rendelkezés, amelynek meg kell határoznia a munkaviszonnyal kapcsolatos valamennyi jogviszonyra hatáskörrel rendelkező bíróságot. Az ezzel ellentétes álláspont azzal a kockázattal jár, hogy egy egyetlen munkaviszonyhoz kapcsolódó jogvita a választottbírósági kikötések száma szerinti részre szakad, amelyek különböző bíróságokat ruháznak fel hatáskörrel. Egy ilyen álláspont ellentétes lenne a hatékony jogorvoslathoz való joggal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Következésképpen, figyelembe véve azon munkaviszony egységességét, amelynek keretén belül a fellebbező munkát végzett az Eulex Kosovo számára a 2010. és 2014. közötti időszakban, a jogbiztonság és a hatékony jogorvoslathoz való jogra<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>E tekintetben az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdése kimondja, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. E cikk második bekezdése szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120712">2012. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Réexamen Arango Jaramillo és társai kontra BEI</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑334/12</NO.CASE> RX, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:468">EU:C:2012:468</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> figyelemmel, az egymást követő határozott idejű szerződéseken alapuló e munkaviszonyra vonatkozó jogviták elbírálására az utolsó határozott idejű szerződésben meghatározott bíróság rendelkezik hatáskörrel. Egyértelmű ugyanis, hogy ez utóbbi határozott idejű szerződéshez kapcsolódik a fellebbező és az Eulex Kosovo közötti munkaviszony megszűnését előidéző körülmény – a megújítás elmaradása –, függetlenül a szerződés megszűnéséről szóló levélnek a fellebbező részére történő kézbesítés időpontjától.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ezt az érvelést erősíti az a tény is, hogy a felek úgy döntöttek, az EUMSZ 272. cikknek megfelelő választottbírósági kikötést alkalmaznak az utolsó határozott idejű szerződésben, amely alátámasztja, hogy szándékuk a munkaviszonyuknak a Bíróság hatáskörébe utalása volt. E tekintetben emlékeztetek arra a jogelvre, mely szerint a felek legutoljára kifejezett akarata a döntő. Így ezen elv tiszteletben tartása többek között magában foglalja azt, hogy a Bíróság rendelkezik hatáskörrel egy olyan jogvita elbírálására, amely az első, pert megelőző cselekmények<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd: 12. lábjegyzet.</P></NOTE> időpontjában létező jogviszonyra vonatkozik. Ennek következtében, mivel ebben az ügyben a felek úgy döntöttek, hogy módosítják a szerződéses jogviszonyukra vonatkozó jogviták elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság megjelölését, a döntésüket tiszteletben kell tartani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A Törvényszék megállapításainak elemzése</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>A fellebbező által az első jogalapjában megfogalmazott kifogások egyrészről a megtámadott végzés 23–26. pontjára, másrészről a 39–41. pontjára vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>A Törvényszék a megtámadott végzés 23–26. pontjában az EUMSZ 272. cikkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat alapján megállapította, hogy a szerződésben foglalt választottbírósági kikötés alapján kizárólag az utolsó, határozott idejű szerződés tekintetében rendelkezik hatáskörrel, és így nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel azon jogviták elbírálására, amelyek a fellebbező utolsó, határozott idejű szerződést megelőző munkaszerződéseinek teljesítése körében keletkezhetnek, mivel e szerződések egyértelműen a belga bíróságok hatásköréről rendelkeznek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Megjegyzem, hogy ez a jogi érvelés nem állja meg a helyét a fellebbező és a munkáltatója közötti egymást követő, határozott idejű szerződéseken alapuló egyetlen és folyamatos munkaviszonnyal kapcsolatban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Amint arra a fellebbező rámutat, a Törvényszék által elfogadott értelmezés azt jelentené, hogy a missziók számára elegendő volna valamennyi határozott idejű szerződésben eltérő hatáskört megállapító kikötést szabni annak elkerüléséhez, hogy e munkavállalók az őket megillető tisztességes eljáráshoz való jognak megfelelően bírósági eljárást indítsanak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>A megtámadott végzés 39. pontjában a Törvényszék a fellebbezőnek azon kérelmét vizsgálta, amelyben ez utóbbi kérte a teljes szerződéses jogviszonynak határozatlan idejűvé történő átminősítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban a Törvényszék megjegyezte, hogy az utolsó határozott idejű munkaszerződésre korlátozott hatásköre nem teszi lehetővé számára a korábban kötött munkaszerződések joghatásainak elbírálását, és ezáltal nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a felmondási idővel, és az utolsó határozott idejű szerződés megszűnésekor kiadandó munkaügyi dokumentumoknak a belga jog értelmében történő kézbesítésével kapcsolatos kérelmek elbírálására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A megtámadott végzés 41. pontjában a Törvényszék azzal az indokkal állapította meg a hatásköre hiányát, hogy a belga bíróságok az utolsó kivételével megállapították a hatáskörüket az összes határozott idejű szerződéssel kapcsolatos jogvitára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Megjegyzem, hogy amint az a jelen indítvány 47. pontjából kiderül, a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a felek közötti munkaviszony megszűnése nem értelmezhető az utolsó határozott idejű szerződés fennállása nélkül. Ez utóbbi határozott idejű szerződéshez kapcsolódik ugyanis a fellebbező és az Eulex Kosovo között fennálló munkaviszony megszűnését előidéző körülmény, a megújítás elmaradása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Amint azt a jelen indítvány 48. és 49. pontjában kifejtettem, mivel a jogvita a munkaviszony folyamatos, és így egységes jellegének kérdését veti fel, az utolsó határozott idejű szerződésbe foglalt választottbírósági kikötés az a rendelkezés, amelynek meg kell határoznia a munkaviszonnyal kapcsolatos valamennyi jogviszonyra hatáskörrel rendelkező bíróságot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ebből következően, tekintve hogy a Törvényszék indokolása nem veszi figyelembe a fellebbező és az Eulex Kosovo közötti munkaviszony folyamatos jellegét, sem a választottbírósági kikötésben a felek által szabadon kifejezett akaratának következményeit, téves jogalkalmazás nem támaszkodhatott arra a megállapításra, mely szerint a választottbírósági kikötés hatálya kifejezetten az utolsó, határozott idejű szerződéssel összefüggő jogvitákra korlátozódik, és nem terjedhet ki a más bíróságok hatásköréről rendelkező korábbi szerződésekre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Mivel a Törvényszék tévesen értelmezte a jogot a kereset elbírálására fennálló hatásköre tárgyában, nem szükséges a fellebbező érveinek vizsgálata, amelyek a megtámadott végzés indokolásának hányára, és az utolsó határozott idejű szerződéssel kapcsolatos kérelem vizsgálatának hiányára vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Ennélfogva a fellebbezés első jogalapjának helyt kell adni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>A fentiek alapján a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését javaslom, amennyiben a Törvényszék hatáskörének nyilvánvaló hiányát állapította meg a fellebbező keresetének elbírálására.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="12"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A megtámadott végzés hatályon kívül helyezésének következményeiről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke szerint, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Úgy ítélem meg, hogy a jelen esetben a per állása nem teszi lehetővé a határozathozatalt. A fellebbező érvei megalapozottságának vizsgálata ugyanis azt eredményezné, hogy a Bíróság olyan körülmények alapján határozna ténykérdésekben, amelyeket a Törvényszék a megtámadott végzésben – a kereset elbírálására irányuló hatásköre nyilvánvaló hiánya miatt – nem vett figyelembe. Ezenkívül a Bíróság előtt nem vitatták meg a per érdemét érintő tényállításokat.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>A fentiek fényében úgy vélem, hogy az első fellebbezési kérelme alátámasztására a felperes által előadott első jogalapnak helyt kell adni, és azt javaslom, hogy a Bíróság az Európai Unió Törvényszékének <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161109">2016. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Jenkinson kontra Tanács és társai végzését</NAME.CASE> (<NO.CASE>T‑602/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2016:660">EU:T:2016:660</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) már önmagában emiatt és a fellebbezés egyéb jogalapjainak vizsgálata nélkül helyezze hatályon kívül, és – a költségek kérdésében történő későbbi határozathozatal lehetőségének fenntartásával – érdemi elbírálás érdekében utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>