–

a Provincie Oost‑Vlaanderen és a Sogent képviseletében T. Quintens és S. Ronse advocaten,

–

KG és WA képviseletében J. De Staercke advocaat,

–

a belga kormány képviseletében S. Baeyens, P. Cottin és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Noll‑Ehlers és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2014. április 16‑i 2014/52/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 124., 1. o.) módosított, az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o.; a továbbiakban: 2011/92 irányelv) 9a. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Provincie Oost‑Vlaanderen (Kelet‑Flandria tartomány, Belgium) és a Sogent, valamint KG és WA között egy mosoda átalakítására vonatkozó projekt engedélyezése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2011/92 irányelv

3

A 2011/92 irányelv 4. cikke a következőket írja elő:

4

A 2011/92 irányelv 9a. cikkének szövege a következő:

A 2014/52 irányelv

5

A 2014/52 irányelv (25) és (26) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

A belga jog

Az általános környezetpolitikai rendelkezések megállapításáról szóló rendelet

6

Az 1995. április 5‑i decreet houdende algemene bepalingen inzake milieubeleid (az általános környezetpolitikai rendelkezések megállapításáról szóló rendelet; Belgisch Staatsblad, 1998. június 3., 15971. o.) 4.3.3. cikkének 2. §‑a a következőképpen rendelkezik:

A környezetvédelmi engedélyről szóló rendelet

7

A 2014. április 25‑i decreet betreffende de omgevingsvergunning (a környezetvédelmi engedélyről szóló rendelet; Belgisch Staatsblad, 2014. október 23., 82132. o.) alapügy tényállására alkalmazandó változata (a továbbiakban: környezetvédelmi engedélyről szóló rendelet) 9. cikkének (2) bekezdése előírja:

8

E rendeletnek a 2011/92 irányelv 9a. cikkét átültető 15/1. cikke a következőképpen rendelkezik:

9

Az említett rendelet 20. cikke előírja:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10

A Gent (Belgium) városa által alapított, jogi személyiséggel rendelkező közjogi szervezet, a Sogent kérelmet nyújtott be e város college van burgemeester en schepenenjéhez (a polgármester és a tanácsnokok kollégiuma) egy mosoda területének átalakítására irányuló projekt megvalósításának engedélyezése iránt. E kérelemhez csatolt egy, e projekt környezetre gyakorolt várható hatásainak előszűrésére vonatkozó feljegyzést, amely annak értékelésére irányult, hogy a projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak.

11

2020. szeptember 1‑jén Gent város környezetvédelmi tisztviselője úgy ítélte meg, hogy az említett projekt esetén nem kell jelentős környezeti hatásokkal számolni, és ezért nem szükséges azt környezeti hatásvizsgálatnak alávetni. 2020. december 10‑én a polgármester és a tanácsnokok Gent városi kollégiuma megadta a Sogent részére a kért engedélyt.

12

KG és WA, akik az ugyanezen projekttel érintett területtel szomszédos ingatlan tulajdonosai, közigazgatási jogorvoslatot nyújtottak be ezen engedéllyel szemben Kelet‑Flandria tartományhoz. 2021. június 3‑án ez utóbbi e jogorvoslatot mint megalapozatlant elutasította.

13

KG és WA megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be ezen elutasító határozattal szemben a Raad voor Vergunningsbetwistingen (engedélyezéssel kapcsolatos jogvitákban eljáró bíróság, Belgium) előtt. 2022. október 6‑i ítéletével ez utóbbi bíróság e keresetet megalapozottnak nyilvánította, megsemmisítette az említett határozatot, és megtagadta az említett engedély megadását. Úgy ítélte meg, hogy ugyanezen határozat ellentétes a környezetvédelmi engedélyről szóló rendelet 15/1. cikkének első bekezdésével és 20. cikkével, valamint a 2011/92 irányelv 9a. cikkével. Álláspontja szerint, mivel a polgármester és a tanácsnokok Gent városi kollégiuma egyben az érintett projekt „tényleges” projektgazdája is, tévesen állapította meg hatáskörét a szóban forgó engedély iránti kérelem elbírálására, mivel a környezetvédelmi engedélyről szóló rendelet 2011/92 irányelv 9a. cikkével összefüggésben értelmezett 15/1. cikkének első bekezdése e hatáskört kizárólag a deputatie van de Provincie Oost‑Vlaanderenre (Kelet‑Flandria tartományi tanács állandó bizottsága, Belgium) ruházta át.

14

Kelet‑Flandria tartomány és a Sogent felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a Raad van State (államtanács, Belgium), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

15

A Raad van State (államtanács) úgy véli, hogy az említett ítéletben elfogadott elemzés ellentétes a környezetvédelmi engedélyről szóló rendelet 15/1. cikkével.

16

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e cikkből az következik, hogy a tartományi tanács állandó bizottsága a polgármester és a tanácsnokok kollégiuma helyett csak akkor szerez tudomást valamely projekt engedélyezése iránti kérelemről, ha e kérelem időpontjában már megállapítást nyert, hogy az érintett projektet környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni. Ezzel szemben, ha valamely projekt engedélyezése iránti kérelem először előszűrést foglal magában annak értékelése céljából, hogy a projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak, az önkormányzati környezetvédelmi tisztviselő rendelkezik hatáskörrel.

17

E bíróság ennélfogva úgy véli, hogy abban az esetben, ha a 2011/92 irányelv 9a. cikkével ellentétes az, hogy az önkormányzati környezetvédelmi tisztviselőt ilyen hatáskörrel ruházzák fel azon projektek tekintetében, amelyekben a település egyben projektgazda is, e cikket nem megfelelően ültették át a flamand régióban.

18

E körülmények között a Raad van State (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

19

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2011/92 irányelv 9a. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben az annak meghatározására hatáskörrel rendelkező hatóság, hogy az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak az említett irányelv 5–10. cikkének megfelelően, egyben az érintett projekt projektgazdája is, e feladat ellátása során minimum megfelelően el kell különítenie az egymással összeférhetetlen feladatokat.

20

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/92 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése az ezen irányelv II. mellékletében felsorolt projektekre vonatkozik. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó projekt e melléklet hatálya alá tartozik‑e.

21

Emlékeztetni kell arra is, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azt a kontextust is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik, valamint azon jogi aktus céljait is, amelynek az a részét képezi. Az uniós jogi rendelkezés keletkezése szintén felfedhet az értelmezése szempontjából releváns tényezőket (2020. június 25‑i A és társai ítélet [Aalteri és nevelei szélerőművek], C‑24/19, EU:C:2020:503, 37. pont).

22

Elsősorban, ami a 2011/92 irányelv 9a. cikkének szövegét illeti, e cikk egyrészt azt írja elő az első bekezdésében, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok az ezen irányelvből fakadó kötelezettségei(k)nek tárgyilagosan, az összeférhetetlenség eseteitől mentesen tegyen(ek) eleget, másrészt pedig a második bekezdésében azt, hogy abban a különleges esetben, amikor a hatáskörrel rendelkező hatóság a projektgazda is egyben, a tagállamnak az ügyintézésben illetékes szervezeten belül minimum megfelelően el kell különítenie az említett irányelvből következő feladatok ellátása nyomán az adott hatóságoknál keletkező, egymással összeférhetetlen feladatokat.

23

Az említett cikknek így mind az első, mind a második bekezdése „a [2011/92] irányelvből következő feladatokra” vonatkozik.

24

Márpedig, amikor a hatáskörrel rendelkező hatóság a 2014/52 irányelv (26) preambulumbekezdése által „előszűrésnek” minősített eljárás keretében meghatározza, hogy az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak, az említett irányelvből következő feladatot lát el.

25

A 2011/92 irányelv 9a. cikkének szövegéből tehát az következik, hogy az alkalmazandó ezen előszűrési eljárásra.

26

Másodsorban, ezt az elemzést megerősíti az a szövegkörnyezet, amelybe e cikk illeszkedik.

27

Először is, a 2014/52 irányelv (25) preambulumbekezdése azonos megfogalmazással kimondja, hogy az egymással összeférhetetlen feladatok megfelelő elkülönítése „a [2011/92] irányelv követelményeinek teljesítése nyomán” az adott hatóságoknál keletkező feladatokra vonatkozik, anélkül hogy kizárná e követelménynek az említett előszűrési eljárásra való alkalmazhatóságát.

28

Másodszor meg kell jegyezni, hogy e 2011/92 irányelv 4. cikke egyrészt az (1) bekezdésében az említett irányelv I. mellékletében felsorolt projektekre vonatkozik, amelyeket a tagállamoknak környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetniük, másrészt pedig a (2) bekezdésében az ugyanezen irányelv II. mellékletében felsorolt projektekre, amelyek tekintetében a tagállamok határozzák meg, hogy alá kell‑e vetni őket ilyen vizsgálatnak.

29

Ezenkívül a 2011/92 irányelv 4. cikkének (4) bekezdése értelmében, amennyiben a tagállamok az ezen irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozó projektek tekintetében határozathozatali eljárást írnak elő, a projektgazda információkat szolgáltat a projekt jellemzőiről, valamint annak a környezetre gyakorolt várható jelentős hatásairól. E cikk (5) bekezdése szerint a hatáskörrel rendelkező hatóság ezen információk alapján meghatározza, hogy a projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak.

30

Ebben az összefüggésben a 2011/92 irányelv 9a. cikkében előírt biztosítékok következetes alkalmazása biztosításának szükségessége feltételezi, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság objektív módon határozhasson, és ne kerüljön összeférhetetlenséget eredményező helyzetbe, különösen a projektgazdával szemben, aki megadja e hatóságnak azokat az információkat, amelyek alapján határozatot kell hoznia, mind az előszűrési eljárás, mind pedig a környezeti hatásvizsgálati eljárás során.

31

Az a körülmény, hogy a 2011/92 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a környezeti hatásvizsgálat tekintetében ezen irányelv 5–10. cikkének alkalmazására utal, nem zárja ki, hogy az előszűrési eljárást illetően az említett irányelv 9a. cikke is alkalmazható legyen.

32

Harmadsorban teleológiai szempontból, amint az a 2014/52 irányelv (25) preambulumbekezdéséből kitűnik, a 2011/92 irányelv 9a. cikkében előírt, az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó követelmény célja a hatáskörrel rendelkező hatóságok objektivitásának biztosítása. Ezenkívül e célkitűzés hozzájárul ez utóbbi irányelv annak biztosítására irányuló fő célkitűzéséhez, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot végezzenek (2019. július 29‑i Inter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva e célkitűzések betartása azt feltételezi, hogy a 2011/92 irányelv 9a. cikkét alkalmazni kell abban az esetben, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság megvizsgálja, hogy ez utóbbi irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak.

33

A 2011/92 irányelv 9a. cikkének hatékony érvényesülését ugyanis gyengítené, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok objektivitása és az összeférhetetlenség hiánya nem lenne biztosított az ezen irányelv által e hatóságokra bízott feladatok ellátásának minden szakaszában, mind az előszűrés, mind pedig a projekt környezetre gyakorolt hatásainak későbbi vizsgálata tekintetében.

34

Negyed‑ és utolsósorban, a 2011/92 irányelv 9a. cikkének keletkezése nem kérdőjelezi meg ezt az értelmezést.

35

Noha Kelet‑Flandria tartomány és a Sogent arra hivatkozik, hogy az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EGK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2013. július 22‑i európai parlamenti jelentés (COM(2012) 0628) 19. módosítását a 2011. október 20‑i Seaport (NI) és társai ítéletet (C‑474/10, EU:C:2011:681) követően fogadták el, amely ítélet arra az esetre vonatkozott, amikor bizonyos tervek vagy programok környezeti vizsgálatára van szükség, és a módosítás új (13b) preambulumbekezdést javasolt, amely pontos szabályokat írt elő a hatáskörrel rendelkező hatóság és a környezeti hatásvizsgálatra kötelezett projekt projektgazdája közötti összeférhetetlenség elkerülése érdekében, anélkül hogy említést tett volna az előszűrési eljárásnak alávetett projektekről, meg kell állapítani, hogy e módosítás nem felel meg a 2014/52 irányelv (25) preambulumbekezdése szövegének. Ezenkívül és mindenesetre a 2011/92 irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az ez utóbbi irányelv 9a. cikkében előírt biztosítékok alkalmazását a projekt környezeti hatásvizsgálati eljárására korlátozná. Ez az érv tehát nem kérdőjelezheti meg e cikknek a szövegén, összefüggésein és célkitűzésein alapuló értelmezését.

36

A fentiekből következik, hogy a 2011/92 irányelv 9a. cikkét akkor kell alkalmazni, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság meghatározza, hogy az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak.

37

Következésképpen e 9a. cikk második bekezdésének megfelelően, amennyiben az e döntés meghozatalára hatáskörrel rendelkező hatóság egyben az érintett projekt projektgazdája is, a tagállamnak az ügyintézésben illetékes szervezeten belül e feladat ellátása során minimum megfelelően el kell különítenie az egymással összeférhetetlen feladatokat.

38

E megfelelő elkülönítést oly módon kell megszervezni, hogy az említett meghatározás elvégzésére hatáskörrel rendelkező hatóság belső igazgatási egysége tényleges önállóságot élvezzen, ami különösen azt jelenti, hogy saját adminisztratív és személyi erőforrásokkal rendelkezzen, és így objektív módon tudja ellátni a feladatát (lásd analógia útján: 2011. október 20‑i Seaport [NI] és társai ítélet, C‑474/10, EU:C:2011:681, 43. pont).

39

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/92 irányelv 9a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az annak meghatározására hatáskörrel rendelkező hatóság, hogy a 2011/92 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett projektet alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak a 2011/92 irányelv 5–10. cikkének megfelelően, egyben az érintett projekt projektgazdája is, e feladat ellátása során minimum megfelelően el kell különíteni az egymással összeférhetetlen feladatokat.

A költségekről

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.