I.

A jogi háttér

A.

Az uniós jog

1.

A 2019/944 irányelvnek ( 2 ) „Az okos mérési rendszerek funkciói” címet viselő 20. cikkének b) és c) pontja a következőképpen szól:

2.

A 2019/944 irányelvnek az „Okosmérőre való jogosultság” címet viselő 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőket írja elő:

3.

Ugyanezen irányelvnek a „Hagyományos fogyasztásmérők” címet viselő 22. cikke (1) bekezdése a következőket írja elő:

4.

Ugyanezen irányelvnek az „Adatgazdálkodás” címet viselő 23. cikke (3) bekezdése a következőket írja elő:

5.

A 2002/58/EK irányelvnek ( 3 ) „A közlések titkossága” címet viselő 5. cikke (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

6.

A 2016/679 rendeletnek ( 4 ) „A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek” címet viselő 5. cikke (1) bekezdése vonatkozó része a következőképpen szól:

7.

A 2016/679 rendeletnek a „Rendelkezésre bocsátandó információk, ha a személyes adatokat az érintettől gyűjtik” címet viselő 13. cikke (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

8.

Ugyanezen irányelvnek az „Adatkezelés biztonsága” címet viselő 32. cikke (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

B.

Az osztrák jog

9.

Az Elektrizitätswirtschafts‑ und ‑organisationsgesetz (ElWOG) ( 5 ) (a villamosenergia‑iparról és annak szervezéséről szóló törvény, a továbbiakban: ElWOG) 83. §‑ának (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

10.

Ugyanezen törvény 84a. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

11.

Az Intelligente Messgeräte‑Einführungsverordnung ( 6 ) (az okosmérők bevezetéséről szóló rendelet, a továbbiakban: IME‑VO rendelet) 1. §‑a a következőképpen rendelkezik:

II.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12.

A Netz Niederösterreich GmbH, az ellenérdekű fél egy villamosenergia‑hálózat üzemeltető Ausztriában. SR, a fellebbező egy harmadik vállalkozástól vásárol villamos energiát az ellenérdekű fél hálózatán keresztül.

13.

A felperes egy mechanikus villamosenergiafogyasztás‑mérővel rendelkezett, amelynek hitelesítése azonban 2023 decemberében lejárt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy ezt a mérőt a jogszabályi előírásoknak megfelelő okos mérési rendszerre (a továbbiakban: okosmérő) kell lecserélni.

14.

Mivel a felperes megtagadta a korábbi mechanikus mérő leszerelését, az alperes a Bezirksgericht Tulln (tullni kerületi bíróság, Ausztria) előtt keresetet indított a korábbi mérő leszerelésének engedélyezése érdekében. A felperes megtámadta az elsőfokú bíróság ítéletét a Landesgericht St. Pölten (St. Pölten‑i regionális bíróság, Ausztria), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

15.

Az előterjesztő bíróság az eljárás felfüggesztéséről és arról határozott, hogy hat kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

16.

A Bíróság kérésére a jelen indítvány csak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és ötödik kérdésre vonatkozik.

17.

Az alapeljárás felei, az osztrák és a finn kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtottak be, és a 2025. szeptember 24‑i tárgyaláson adták elő szóbeli észrevételeiket.

III.

Elemzés

Előzetes észrevételek

Az energiahatékonyságról és az adatvédelemről

18.

Az ügy egy speciális jogi és technológiai környezetbe illeszkedik, amelyben az energetikai ágazat digitalizálása elengedhetetlen elemnek tekinthető az uniós jogban előírt energiahatékonysági és környezeti fenntarthatósági célok eléréséhez.

19.

Különösen a villamos energia belső piacáról szóló 2019/944 irányelv okos mérési rendszerek ( 11 ) (a továbbiakban még: okosmérő) bevezetésére ösztönzi a tagállamokat annak érdekében, hogy a fogyasztók valós időben vagy közel valós időben hozzáférhessenek az energiafogyasztásukra vonatkozó információkhoz, valamint annak elősegítése érdekében, hogy az energetikai átállás aktív résztvevőivé válhassanak. ( 12 )

20.

Az uniós jogalkotó emellett arra törekedett, hogy a fogyasztókat felelőssé tegye energiafogyasztásuk tekintetében annak érdekében, hogy aktívabban vehessenek részt a piacon, és biztosítsa számukra az ellátók szabad megválasztásának lehetőségét is. ( 13 ) A fogyasztók bevonásához olyan technológiák szükségesek, mint az okos mérési rendszerek. Többek között e rendszerek teszik lehetővé az üzemeltetők számára, hogy jobb legyen a rálátásuk hálózataikra, és így csökkenthessék üzemeltetési és karbantartási költségeiket. ( 14 ) E tekintetben a 2019/944 irányelv az elosztórendszer‑üzemeltetők tekintetében is rendelkezik jogokról és kötelezettségekről. ( 15 )

21.

Az okos mérési rendszer különböző típusú adatok gyűjtését foglalja magában, a fogyasztási adatoktól a személyes adatokig. Ennélfogva az uniós jogalkotó hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a személyes adatok kezelése az adatvédelemről szóló 2016/679 rendeletnek ( 16 ) (a továbbiakban: GDPR) megfelelően történjen ( 17 ).

22.

Ebben az összefüggésben a vizsgált ügy lehetőséget kínál annak vizsgálatára, hogy a tagállamok hogyan kezelik az energiahatékonyság és az adatvédelem közötti kapcsolatot.

Az elfogadhatóságról

23.

Az alperes és az osztrák kormány vitatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és az ötödik kérdés elfogadhatóságát. Álláspontjuk szerint ezen, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hipotetikus jellegűek, mivel az okosmérő telepítésének esetére vonatkoznak, míg az alapeljárás tárgyát a korábbi mechanikus mérőórák leszerelése képezi.

24.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a nemzeti bíróság által meghatározott jogszabályi és ténybeli keretben felvetett – a helytállóságot illetően a Bíróság által nem vizsgálható –, az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell”.  ( 18 )  ( 19 ) E vélelem csak kivételes körülmények mellett dönthető meg, amikor nyilvánvaló, hogy a felvetett kérdés nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy azokat hasznosan válaszolja meg. ( 20 )

25.

Ezen túlmenően, az együttműködésnek az előzetes döntéshozatal mechanizmusa alapját képező elve azt jelenti, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét, mind az előterjesztett kérdések relevanciáját. Amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. ( 21 )

26.

A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek hatályát kívánja tisztázni annak érdekében, hogy a nemzeti jogot azzal összhangban értelmezhesse. A kérdések relevanciáját a jogvita tárgyával kapcsolatban azzal indokolta, hogy azok megoldása hatással lehet az alapeljárás kimenetelére.

27.

Ebből következik, hogy az előterjesztett kérdések nem tekinthetők pusztán hipotetikusnak.

A.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről

28.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2002/58 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, az elektronikus hírközlő hálózat végberendezéseiben történő adattárolásra, illetve az ott tárolt adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó követelmények alkalmazhatók‑e egy olyan villamosenergia‑hálózatra, amelyen keresztül a 2019/944 irányelv 20. cikkének b) és c) pontjában, 21. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint 23. cikkének (3) bekezdésében foglalt célokból személyes adatok továbbíthatók.

29.

Először is szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint a 2019/944 irányelv 21. cikkének (1) bekezdése nem releváns a jelen ügyben, mivel az arra az esetre vonatkozik, amikor az okos mérési rendszerek bevezetését egy adott tagállamban kedvezőtlenként értékelték. Az iratokból az tűnik ki, hogy Ausztriában e rendszerek bevezetését pozitívan értékelték a költség‑haszon elemzés alapján, ( 22 ) amelynek eredményeként elfogadták az IME‑VO rendeletet.

30.

Ennek fényében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés eldöntéséhez lényegében azt kell vizsgálni, hogy a „villamosenergia‑hálózat” fogalma beletartozik‑e az „elektronikus hírközlő hálózat” fogalmába. ( 23 )

31.

E tekintetben meg kell említeni, hogy a 2002/58 irányelv 5. cikk (3) bekezdésében foglalt követelmények kizárólag az előfizető vagy felhasználó végberendezésében tárolt adatokra vonatkoznak. ( 24 )

32.

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2008/63 irányelv ( 25 ) 1. cikke 1. pontjának a) alpontja szerint a végberendezés olyan, információk küldésére, feldolgozására vagy vételére szolgáló berendezés, amely valamely nyilvános távközlési hálózat interfészéhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik […]. ( 26 )

33.

Igaz, hogy az interoperabilitási követelményekről szóló 2023/1162/EU végrehajtási rendelet ( 27 ) kimondja, hogy „mivel az intelligens fogyasztásmérők végberendezésnek minősülnek, […] a [2002/58/EK irányelv] is alkalmazandó, […] többek között az 5. cikk (3) bekezdése.” ( 28 ) Ez a rendelet azonban nem határozza meg, hogy az okosmérők végberendezésekkel való egyenértékűségét relevánsnak kell‑e tekinteni az állami villamosenergia‑hálózat esetén vagy sem. Az okosmérőknek attól függetlenül végberendezésként való értelmezése, hogy a villamosenergia‑hálózat állami jellegű‑e vagy sem, véleményem szerint nem egyeztethető össze a fent említett egyéb uniós jogszabályi rendelkezésekkel.

34.

Ezekből a megfontolásokból kiindulva arra lehet következtetni, hogy a 2002/58 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének a jelen ügyben való alkalmazhatóságához lényegében két feltételnek kell teljesülnie: a) az okosmérőnek a felhasználó tulajdonában kell lennie, és b) állami hálózathoz kell csatlakoznia, ( 29 ) feltéve, hogy az okosmérő végberendezésnek tekinthető.

35.

A tárgyaláson kiderült, hogy Ausztriában a villamosenergia‑hálózat nem állami, és az okosmérők nem képezik a felhasználó tulajdonát.

36.

Az osztrák kormány által megadott információk szerint a villamosenergia‑hálózat fő célja a jelen ügyben a villamosenergia‑ellátás, és nem „jelek továbbítása”, mint az elektronikus hírközlő hálózatok esetében. ( 30 )

37.

Ebből következik, hogy a jelen ügyben nem teljesülhet az ahhoz szükséges fenti két feltétel, hogy a 2002/58 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében előírt adattárolási követelmények alkalmazhatók legyenek. A kérdést előterjesztő bíróság feladata egyebekben annak ellenőrzése, hogy ezek a feltételek a jelen ügyben teljesülnek‑e.

38.

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatának fenntartása mellett a 2002/58 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a mérő nem a fogyasztó tulajdonában van, és egy magánhálózathoz csatlakozik.

B.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről

39.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés arra irányul, hogy az általános adatvédelmi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének f) pontjával, 13. cikkével és 32. cikkének (2) bekezdésével, valamint a Charta 7. cikkével és 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével ellentétes‑e egy olyan osztrák rendelkezés (a jelen ügyben az IME‑WO rendelet 1. §‑ának (6) bekezdése és az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése), amely szerint a végfelhasználónak csak a leolvasási intervallum konfigurációját kell látnia, azt azonban nem, hogy a rendszer‑üzemeltető „indokolt egyedi esetet” észlelt‑e, és lehívta‑e a végfelhasználó adatait a meghatározott intervallum előtt.

40.

Először is meg kell jegyezni, hogy mind az alperes, mind az osztrák kormány kiemelte a tárgyaláson, hogy az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése, amely arról rendelkezik, hogy a rendszer‑üzemeltetők indokolt egyedi esetekben hozzáférhetnek az okosmérők adataihoz, nem alkalmazható, ha a mérő „opt‑out” módra van beállítva. ( 31 ) Ez azért van, mert az energiafogyasztási értékeket nem rögzítik, így az ElWOG 84a. §‑ában említett esetben lehetetlen az értékek lehívása.

41.

Ennek fényében folytatom az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés elemzését, és megvizsgálom, hogy az általános adatvédelmi rendelet rendelkezéseivel ellentétes‑e az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése.

42.

Először is meg kell említeni, hogy a 2019/944 irányelv (91) preambulumbekezdésében foglaltak szerint „[e]zen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi a Chartában elismert elveket”. Továbbá „[e]lengedhetetlen, hogy a személyes adatok ezen irányelv alkalmazása céljából történő bármilyen kezelése [a GDPR‑nak] megfelelően történjen […]”  ( 32 ).

43.

A 2019/944 irányelv „Adatgazdálkodás” címet viselő 23. cikke előírja, hogy a tagállamoknak meg kell határozniuk azon szabályokat, amelyek értelmében a jogosult felek hozzáférhetnek a végfelhasználók adataihoz, és úgy kell megszervezniük az adatgazdálkodást, hogy az adatokhoz való hozzáférés és azok cseréje hatékony és biztonságos legyen, és ugyanakkor biztosítsa az adatok védelmét és biztonságát.

44.

A GDPR‑nak a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésben értelmezni kért 5. cikke (1) bekezdése f) pontja, 13. cikke és 32. cikke (2) bekezdése tekintetében nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az 5. cikk (1) bekezdésének f) pontja és a 32. cikk (2) bekezdése releváns a jelen ügyben.

45.

A GDPR 5. cikke (1) bekezdésének f) pontja ugyanis az integritás és a bizalmas jelleg elvét rögzíti, amelyek szerint az adatkezelőnek a kockázat mértékének megfelelő szintű adatbiztonságot garantáló intézkedéseket kell hoznia. ( 33 ) A GDPR 32. cikke az adatkezelőnek az adatkezelés biztonságával kapcsolatos kötelezettségeit határozza meg. Az említett cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a biztonság megfelelő szintjének meghatározásakor kifejezetten figyelembe kell venni „az adatkezelésből eredő olyan kockázatokat, amelyek különösen a […] személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítéséből, elvesztéséből, megváltoztatásából, jogosulatlan nyilvánosságra hozatalából vagy az azokhoz való jogosulatlan hozzáférésből erednek.” ( 34 )

46.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés az üzemeltető azon kötelezettségére vonatkozik, hogy tájékoztassa a felhasználót arról, ha „indokolt egyedi esetben” lehívja az adatokat. Mivel véleményem szerint az általános adatvédelmi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének f) pontja és 32. cikkének (2) bekezdése a jelen ügyben nem releváns, elemzésemben a 13. cikkre fogok összpontosítani.

47.

A fenti cikk tehát felsorolja azokat az információkat, amelyeket az adatkezelőnek (a jelen esetben az üzemeltetőnek) „az adatok megszerzésének időpontjában” az érintett (a fogyasztó) rendelkezésére kell bocsátania. Ezen rendelkezésre bocsátandó információk közé tartozik a személyes adatok tervezett kezelésének célja, valamint az adatkezelés jogalapja is. ( 35 ) Mindazonáltal az általános adatvédelmi rendelet 13. cikkének (4) bekezdésével összhangban az említett tájékoztatási kötelezettség nem áll fenn, ha és amennyiben az érintett már rendelkezik az információkkal.

48.

Ami az osztrák szabályozást illeti, az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése kifejezetten előírja azt a célt, amelynek érdekében a rendszer‑üzemeltetők „indokolt egyedi” esetekben hozzáférhetnek ezekhez az adatokhoz az okosmérőn keresztül. A cél az, hogy abban az esetben alkalmazzák, ha ez elengedhetetlen a biztonságos és hatékony hálózati működés fenntartása érdekében. Emellett úgy rendelkezik, hogy „[a] vonatkozó adatokat késedelem nélkül törölni kell, amint azokra már nincs szükség a cél eléréséhez. […] A végfelhasználót haladéktalanul tájékoztatni kell, ha a negyedórás értékeket a hozzájárulása nélkül olvassák le.”

49.

Amint azt az alperes észrevételeiben bemutatta, az ElWOG 84a. §‑a (1) bekezdésének rendelkezései szerepelnek a Netz Niederösterreich GmbH hálózatához való hozzáférésre vonatkozó általános szerződési feltételekben, ( 36 ) amelyekről az feltételezhető, hogy szerepelnek a felhasználóval az okosmérő telepítésekor vagy azt megelőzően kötött szerződésben.

50.

Véleményem szerint az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése megerősíti a 2019/944 irányelv 23. cikkében előírt azon kötelezettséget, hogy az adatgazdálkodást úgy kell megszervezni, hogy az azokhoz való hozzáférés és azok cseréje hatékony és biztonságos legyen.

51.

A 84a. § ugyanis kifejezetten meghatározza a hozzáférés célját, és előírja, hogy az adatokat törölni kell, ha azok már nem szükségesek. Ebben az értelemben a 84a. § biztosítja az adatokhoz való hozzáférés és azok cseréjének biztonságát. Emellett biztosítja az adatok védelmét is, mivel előírja, hogy a felhasználót haladéktalanul tájékoztatni kell, ha nem adta hozzájárulását.

52.

Ebből következik, hogy az osztrák szabályozás, a jelen esetben az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése, nem ellentétes a GDPR‑ral, feltéve, hogy a felhasználót tájékoztatják a 84. § (1) bekezdésében meghatározott konkrét célról. Ugyanezen megfontolások alapján úgy vélem, hogy az osztrák szabályozás nem ellentétes a Charta 7. cikkével és 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével.

53.

Amint az a tárgyaláson is kiderült, tudatában vagyok annak, hogy a felhasználók aggodalmukat fejezhetik ki a személyes adatok hatékony védelmével kapcsolatban, különösen akkor, ha azok olyan eszközökön keresztül kerülnek továbbításra, mint az energetikai mérők. E tekintetben úgy vélem, hogy fontos lehet megemlíteni, hogy az uniós jogalkotó a közelmúltban megerősítette a fogyasztók személyes adatainak védelmét az (EU) 2023/2854 rendelet ( 37 ) elfogadásával, amely – bár csak 2025. szeptember 12‑től alkalmazható – tovább erősíti az „összekapcsolt termékek” felhasználói számára a fenti eszközök által generált adatokhoz való időbeni hozzáférés garanciáit.

54.

Összegzésként úgy vélem, hogy a GDPR 13. cikkével, valamint a Charta 7. cikkével és 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a végfelhasználónak csak a leolvasási intervallum konfigurációját kell látnia, azt azonban nem, hogy a rendszer‑üzemeltető „indokolt egyedi esetet” (az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése) észlelt‑e, és lehívta‑e a végfelhasználó adatait a meghatározott intervallum előtt, feltéve, hogy a fogyasztót előzetesen tájékoztatták e célról.

IV.

Végkövetkeztetés

55.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Landesgericht St. Pölten (St. Pölten‑i regionális bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: