ANDREA BIONDI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2025. december 11.(1)
C‑468/24. sz. ügy
SR
kontra
Netz Niederösterreich GmbH
(a Landesgericht St. Pölten [St. Pölten‑i regionális bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„ Előzetes döntéshozatal – Energia – Villamosenergia‑ellátás – Mérőeszközök – Okosmérők – A fogyasztók megtagadáshoz való joga – Az okosmérők által továbbított adatok biztonsága ”
I. A jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A 2019/944 irányelvnek(2) „Az okos mérési rendszerek funkciói” címet viselő 20. cikkének b) és c) pontja a következőképpen szól:
„Amennyiben az okos mérési rendszerek bevezetését a 19. cikk (2) bekezdésében említett költség‑haszon elemzés eredményeként pozitívan értékelik, vagy ha 2019. július 4‑et követően az okos mérési rendszereket szisztematikusan bevezetik, a tagállamoknak az okos mérési rendszerek bevezetését az európai szabványokkal, a II. melléklettel, valamint az alábbi követelményekkel összhangban kell végrehajtaniuk:
[…]
b) az okos mérési rendszerek és az adatközlés biztonsága megfelel az Unió vonatkozó biztonsági szabályainak, a kiberbiztonság legmagasabb szintű védelmének biztosítását szolgáló elérhető legjobb technológiák kellő figyelembevételével, egyúttal szem előtt tartva a költségeket és az arányosság elvét;
c) a végfelhasználók magánéletének és adatainak védelme megfelel az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó releváns uniós jogszabályoknak;
[…].”
2. A 2019/944 irányelvnek az „Okosmérőre való jogosultság” címet viselő 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőket írja elő:
„(1) Amennyiben az okos mérési rendszerek bevezetését a 19. cikk (2) bekezdésében említett költség‑haszon elemzés kedvezőtlennek ítéli, vagy az okos mérési rendszereket nem vezetik be szisztematikusan, a tagállamok biztosítják, hogy minden végfelhasználó kérelmére, valamint méltányos, észszerű és költséghatékony feltételek és a járulékos költségek viselése mellett jogosult legyen olyan okosmérő telepítésére, vagy adott esetben korszerűsítésére, amely:
a) amennyiben technikailag megvalósítható, rendelkezik a 20. cikkben említett funkciókkal, vagy legalább a tagállamok által nemzeti szinten, a II. melléklettel összhangban meghatározandó és közzéteendő funkciókkal;
[…]”
3. Ugyanezen irányelvnek a „Hagyományos fogyasztásmérők” címet viselő 22. cikke (1) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) Amennyiben a végfelhasználók nem rendelkeznek okosmérővel, a tagállamok olyan egyéni hagyományos fogyasztásmérőt biztosítanak számukra, amely pontosan méri a tényleges fogyasztásukat.”
4. Ugyanezen irányelvnek az „Adatgazdálkodás” címet viselő 23. cikke (3) bekezdése a következőket írja elő:
„(3) Ezen irányelv alkalmazásában az adatokhoz való hozzáférésre és az adatok tárolására vonatkozó szabályoknak meg kell felelniük a vonatkozó uniós jognak.
A személyes adatoknak az ezen irányelv keretében történő kezelését az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell végezni.”
5. A 2002/58/EK irányelvnek(3) „A közlések titkossága” címet viselő 5. cikke (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy előfizető vagy felhasználó végberendezésében történő adattárolás, illetve az ott tárolt adatokhoz való hozzáférés csak azzal a feltétellel legyen megengedett, ha az érintett előfizető vagy felhasználó a 95/46/EK irányelvvel összhangban történő – többek között az adatkezelés céljairól szóló – egyértelmű és teljes körű tájékoztatás alapján ehhez előzetes hozzájárulását adta. Ez a rendelkezés nem akadályozza az olyan műszaki tárolást, illetve műszaki hozzáférést, amelynek kizárólagos célja az elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő közléstovábbítás, vagy amelyre az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásához a szolgáltatónak feltétlenül szüksége van.”
6. A 2016/679 rendeletnek(4) „A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek” címet viselő 5. cikke (1) bekezdése vonatkozó része a következőképpen szól:
„(1) A személyes adatok:
[…]
f) kezelését oly módon kell végezni, hogy megfelelő technikai vagy szervezési intézkedések alkalmazásával biztosítva legyen a személyes adatok megfelelő biztonsága, az adatok jogosulatlan vagy jogellenes kezelésével, véletlen elvesztésével, megsemmisítésével vagy károsodásával szembeni védelmet is ideértve (»integritás és bizalmas jelleg«).”
7. A 2016/679 rendeletnek a „Rendelkezésre bocsátandó információk, ha a személyes adatokat az érintettől gyűjtik” címet viselő 13. cikke (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha az érintettre vonatkozó személyes adatokat az érintettől gyűjtik, az adatkezelő a személyes adatok megszerzésének időpontjában az érintett rendelkezésére bocsátja a következő információk mindegyikét:
a) az adatkezelőnek és – ha van ilyen – az adatkezelő képviselőjének a kiléte és elérhetőségei;
b) az adatvédelmi tisztviselő elérhetőségei, ha van ilyen;
c) a személyes adatok tervezett kezelésének célja, valamint az adatkezelés jogalapja
[…]”.
8. Ugyanezen irányelvnek az „Adatkezelés biztonsága” címet viselő 32. cikke (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(2) A biztonság megfelelő szintjének meghatározásakor kifejezetten figyelembe kell venni az adatkezelésből eredő olyan kockázatokat, amelyek különösen a továbbított, tárolt vagy más módon kezelt személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítéséből, elvesztéséből, megváltoztatásából, jogosulatlan nyilvánosságra hozatalából vagy az azokhoz való jogosulatlan hozzáférésből erednek.”
B. Az osztrák jog
9. Az Elektrizitätswirtschafts‑ und ‑organisationsgesetz (ElWOG)(5) (a villamosenergia‑iparról és annak szervezéséről szóló törvény, a továbbiakban: ElWOG) 83. §‑ának (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(3) Az okosmérő kijelzőjét főszabály szerint úgy kell beállítani, hogy csak az aktuális mérőállást lehessen leolvasni. Az okosmérőben tárolt további számlázással kapcsolatos értékek ellenőrzés céljából történő kijelzését lehetővé kell tenni a felhasználó kérésére annak érdekében, hogy ezek az értékek az okosmérő kijelzőjén keresztül ellenőrizhetők legyenek. Ezt a lehetőséget a végfelhasználó számára térítésmentesen és aránytalan többletteher nélkül kell biztosítani.
[…]”
10. Ugyanezen törvény 84a. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A végfelhasználó negyedórás értékeinek a rendszer‑üzemeltető általi felhasználását is magában foglaló leolvasás csak a végfelhasználó kifejezett hozzájárulásával vagy a felhasználó által kiválasztott, negyedórás értékeken alapuló szolgáltatási szerződésből eredő kötelezettségek teljesítése érdekében megengedett. Ettől függetlenül a rendszer‑üzemeltető indokolt egyedi helyi esetekben a végfelhasználó hozzájárulása nélkül is leolvashatja ezeket az adatokat az okosmérőből, amennyiben ez elengedhetetlen a biztonságos és hatékony hálózati működés fenntartása érdekében. A vonatkozó adatokat késedelem nélkül törölni kell, amint azokra már nincs szükség a cél eléréséhez. […] A végfelhasználót haladéktalanul tájékoztatni kell, ha a negyedórás értékeket a hozzájárulása nélkül olvassák le.”
11. Az Intelligente Messgeräte‑Einführungsverordnung(6) (az okosmérők bevezetéséről szóló rendelet, a továbbiakban: IME‑VO rendelet) 1. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) Minden rendszer‑üzemeltető:
[…]
2. 2024 végéig a műszaki megvalósíthatóság keretei között a hálózatához csatlakozó mérőhelyek legalább 95 százalékát okosmérővel (a 2010. évi ElWOG 7. §‑a (1) bekezdésének 31. pontja) szereli fel az [IMA‑VO rendelet](7) követelményeinek megfelelően, amely esetben figyelembe kell venni a vezetékes átvitelt.
[…]
4. A rendszer‑üzemeltető kellő időben tájékoztatja a végfelhasználót az okosmérő felszereléséről és a kapcsolódó keretfeltételekről. […]
[…]
6. Amennyiben a végfelhasználó elutasítja az okosmérővel történő mérést, a rendszer‑üzemeltető teljesíti ezt a kérést. Ebben az esetben a rendszer‑üzemeltetőnek úgy kell konfigurálnia a telepítendő vagy már telepített okosmérőt, hogy a havi, napi és negyedórás értékek ne kerüljenek tárolásra és továbbításra, valamint a lekapcsolási funkció és a teljesítménykorlátozási funkció kikapcsolásra kerüljön, és a funkciók megfelelő konfigurációjának a végfelhasználó számára a fogyasztásmérőn láthatónak kell lennie. Lehetővé kell tenni a számlázáshoz vagy a fogyasztás elhatárolásához szükséges mérőállás leolvasását és továbbítását, valamint – ha a mérőberendezés műszakilag alkalmas erre – a naptári éven belüli legmagasabb negyedórás átlagos terhelés (teljesítmény) leolvasását és továbbítását. Az ilyen módon konfigurált digitális mérőberendezéseket be kell számítani az (1) bekezdésben meghatározott célkötelezettségekbe, feltéve hogy megfelelnek az [IMA‑VO rendelet] követelményeinek, megfelelő aktiválással, illetve programozással, amelyet a végfelhasználó kérésére haladéktalanul el kell végezni.
[…]”
II. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12. A Netz Niederösterreich GmbH, az ellenérdekű fél egy villamosenergia‑hálózat üzemeltető Ausztriában. SR, a fellebbező egy harmadik vállalkozástól vásárol villamos energiát az ellenérdekű fél hálózatán keresztül.
13. A felperes egy mechanikus villamosenergiafogyasztás‑mérővel rendelkezett, amelynek hitelesítése azonban 2023 decemberében lejárt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy ezt a mérőt a jogszabályi előírásoknak megfelelő okos mérési rendszerre (a továbbiakban: okosmérő) kell lecserélni.
14. Mivel a felperes megtagadta a korábbi mechanikus mérő leszerelését, az alperes a Bezirksgericht Tulln (tullni kerületi bíróság, Ausztria) előtt keresetet indított a korábbi mérő leszerelésének engedélyezése érdekében. A felperes megtámadta az elsőfokú bíróság ítéletét a Landesgericht St. Pölten (St. Pölten‑i regionális bíróság, Ausztria), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
15. Az előterjesztő bíróság az eljárás felfüggesztéséről és arról határozott, hogy hat kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2019/944 irányelv] 22. cikkét ezen irányelv II. mellékletével összefüggésben, hogy a rendszer‑üzemeltetőnek figyelembe kell vennie a végfelhasználó azon kérését, hogy ne kapjon okosmérőt, és ebben az esetben köteles a végfelhasználó számára az okos mérési rendszer helyett hagyományos fogyasztásmérőt biztosítani?
2) Úgy kell‑e értelmezni a mérőműszerek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálásáról szóló, 2014. február 26‑i 2014/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a mérőműszerekről szóló 2014/32 irányelv)(8) 2. cikkének (1) bekezdését, amely a műszerspecifikus III–XII. melléklet értelmében vett »mérőműszert« határozza meg (a hatásos villamos energia mérésére szolgáló fogyasztásmérők [MI‑003]), összefüggésben a [2019/944 irányelv] 20. cikkének b) és c) pontjával, valamint 23. cikkének (3) bekezdésével, hogy azzal ellentétes a nemzeti jog egy olyan rendelkezése [az ElWOG (a villamosenergia‑iparról és annak szervezéséről szóló 2010. évi törvény) 7. cikke (1) bekezdése 31. pontjának a BGBl I 17/2021. sz. szerinti szövege], amely nem támaszt konkrét követelményeket a mérőműszerek adatbiztonságával szemben?
3) Figyelemmel kell‑e lenni a [2019/944 irányelv] 20. cikke b) és c) pontjának, 21. cikke (1) bekezdése a) pontjának, valamint 23. cikke (3) bekezdésének az értelmezésénél az 1999/34/EK irányelvvel(9) módosított, (a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó) 85/374/EGK irányelv(10) 6. cikkének (1) bekezdésére is?
4) Úgy kell‑e értelmezni a [2002/58 irányelv] 5. cikkének (3) bekezdését, hogy az »elektronikus hírközlő hálózat« fogalma kiterjed az olyan villamosenergia‑hálózatra is, amelyen keresztül az adatokat (fogyasztási adatokat, metaadatok, személyes azonosító adatok) a [2019/944 irányelv] 20. cikkének b) és c) pontjában, 21. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és 23. cikkének (3) bekezdésében foglalt célokból továbbítják?
5) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/679 rendelet] 5. cikke (1) bekezdésének f) pontját, 13. cikkét, 32. cikkének (2) bekezdését és [az Európai Unió Alapjogi Chartájának] 7. cikkét, valamint 8. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés (az IME‑VO rendelet 1. §‑ának (6) bekezdése), amely szerint a végfelhasználónak csak a leolvasási intervallum konfigurációját kell látnia, azt azonban nem, hogy a rendszer‑üzemeltető »indokolt egyedi esetet« (az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése) észlelt‑e, és lehívta‑e a végfelhasználó adatait a meghatározott intervallum előtt?
6) A Charta 52. cikkének (3) bekezdésére, preambulumának ötödik bekezdésére és a Charta 7. cikkéhez fűzött magyarázatokra tekintettel figyelembe kell‑e venni a [2019/944 irányelv] 20. cikke b) és c) pontjának, 21. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 23. cikke (3) bekezdésének értelmezése során az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 8. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát?”
16. A Bíróság kérésére a jelen indítvány csak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és ötödik kérdésre vonatkozik.
17. Az alapeljárás felei, az osztrák és a finn kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtottak be, és a 2025. szeptember 24‑i tárgyaláson adták elő szóbeli észrevételeiket.
III. Elemzés
Előzetes észrevételek
Az energiahatékonyságról és az adatvédelemről
18. Az ügy egy speciális jogi és technológiai környezetbe illeszkedik, amelyben az energetikai ágazat digitalizálása elengedhetetlen elemnek tekinthető az uniós jogban előírt energiahatékonysági és környezeti fenntarthatósági célok eléréséhez.
19. Különösen a villamos energia belső piacáról szóló 2019/944 irányelv okos mérési rendszerek(11) (a továbbiakban még: okosmérő) bevezetésére ösztönzi a tagállamokat annak érdekében, hogy a fogyasztók valós időben vagy közel valós időben hozzáférhessenek az energiafogyasztásukra vonatkozó információkhoz, valamint annak elősegítése érdekében, hogy az energetikai átállás aktív résztvevőivé válhassanak.(12)
20. Az uniós jogalkotó emellett arra törekedett, hogy a fogyasztókat felelőssé tegye energiafogyasztásuk tekintetében annak érdekében, hogy aktívabban vehessenek részt a piacon, és biztosítsa számukra az ellátók szabad megválasztásának lehetőségét is.(13) A fogyasztók bevonásához olyan technológiák szükségesek, mint az okos mérési rendszerek. Többek között e rendszerek teszik lehetővé az üzemeltetők számára, hogy jobb legyen a rálátásuk hálózataikra, és így csökkenthessék üzemeltetési és karbantartási költségeiket.(14) E tekintetben a 2019/944 irányelv az elosztórendszer‑üzemeltetők tekintetében is rendelkezik jogokról és kötelezettségekről.(15)
21. Az okos mérési rendszer különböző típusú adatok gyűjtését foglalja magában, a fogyasztási adatoktól a személyes adatokig. Ennélfogva az uniós jogalkotó hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a személyes adatok kezelése az adatvédelemről szóló 2016/679 rendeletnek(16) (a továbbiakban: GDPR) megfelelően történjen(17).
22. Ebben az összefüggésben a vizsgált ügy lehetőséget kínál annak vizsgálatára, hogy a tagállamok hogyan kezelik az energiahatékonyság és az adatvédelem közötti kapcsolatot.
Az elfogadhatóságról
23. Az alperes és az osztrák kormány vitatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és az ötödik kérdés elfogadhatóságát. Álláspontjuk szerint ezen, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hipotetikus jellegűek, mivel az okosmérő telepítésének esetére vonatkoznak, míg az alapeljárás tárgyát a korábbi mechanikus mérőórák leszerelése képezi.
24. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a nemzeti bíróság által meghatározott jogszabályi és ténybeli keretben felvetett – a helytállóságot illetően a Bíróság által nem vizsgálható –, az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell”. (18)(19) E vélelem csak kivételes körülmények mellett dönthető meg, amikor nyilvánvaló, hogy a felvetett kérdés nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy azokat hasznosan válaszolja meg.(20)
25. Ezen túlmenően, az együttműködésnek az előzetes döntéshozatal mechanizmusa alapját képező elve azt jelenti, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét, mind az előterjesztett kérdések relevanciáját. Amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni.(21)
26. A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek hatályát kívánja tisztázni annak érdekében, hogy a nemzeti jogot azzal összhangban értelmezhesse. A kérdések relevanciáját a jogvita tárgyával kapcsolatban azzal indokolta, hogy azok megoldása hatással lehet az alapeljárás kimenetelére.
27. Ebből következik, hogy az előterjesztett kérdések nem tekinthetők pusztán hipotetikusnak.
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről
28. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2002/58 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, az elektronikus hírközlő hálózat végberendezéseiben történő adattárolásra, illetve az ott tárolt adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó követelmények alkalmazhatók‑e egy olyan villamosenergia‑hálózatra, amelyen keresztül a 2019/944 irányelv 20. cikkének b) és c) pontjában, 21. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint 23. cikkének (3) bekezdésében foglalt célokból személyes adatok továbbíthatók.
29. Először is szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint a 2019/944 irányelv 21. cikkének (1) bekezdése nem releváns a jelen ügyben, mivel az arra az esetre vonatkozik, amikor az okos mérési rendszerek bevezetését egy adott tagállamban kedvezőtlenként értékelték. Az iratokból az tűnik ki, hogy Ausztriában e rendszerek bevezetését pozitívan értékelték a költség‑haszon elemzés alapján,(22) amelynek eredményeként elfogadták az IME‑VO rendeletet.
30. Ennek fényében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés eldöntéséhez lényegében azt kell vizsgálni, hogy a „villamosenergia‑hálózat” fogalma beletartozik‑e az „elektronikus hírközlő hálózat” fogalmába.(23)
31. E tekintetben meg kell említeni, hogy a 2002/58 irányelv 5. cikk (3) bekezdésében foglalt követelmények kizárólag az előfizető vagy felhasználó végberendezésében tárolt adatokra vonatkoznak.(24)
32. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2008/63 irányelv(25) 1. cikke 1. pontjának a) alpontja szerint a végberendezés olyan, információk küldésére, feldolgozására vagy vételére szolgáló berendezés, amely valamely nyilvános távközlési hálózat interfészéhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik […].(26)
33. Igaz, hogy az interoperabilitási követelményekről szóló 2023/1162/EU végrehajtási rendelet(27) kimondja, hogy „mivel az intelligens fogyasztásmérők végberendezésnek minősülnek, […] a [2002/58/EK irányelv] is alkalmazandó, […] többek között az 5. cikk (3) bekezdése.”(28) Ez a rendelet azonban nem határozza meg, hogy az okosmérők végberendezésekkel való egyenértékűségét relevánsnak kell‑e tekinteni az állami villamosenergia‑hálózat esetén vagy sem. Az okosmérőknek attól függetlenül végberendezésként való értelmezése, hogy a villamosenergia‑hálózat állami jellegű‑e vagy sem, véleményem szerint nem egyeztethető össze a fent említett egyéb uniós jogszabályi rendelkezésekkel.
34. Ezekből a megfontolásokból kiindulva arra lehet következtetni, hogy a 2002/58 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének a jelen ügyben való alkalmazhatóságához lényegében két feltételnek kell teljesülnie: a) az okosmérőnek a felhasználó tulajdonában kell lennie, és b) állami hálózathoz kell csatlakoznia,(29) feltéve, hogy az okosmérő végberendezésnek tekinthető.
35. A tárgyaláson kiderült, hogy Ausztriában a villamosenergia‑hálózat nem állami, és az okosmérők nem képezik a felhasználó tulajdonát.
36. Az osztrák kormány által megadott információk szerint a villamosenergia‑hálózat fő célja a jelen ügyben a villamosenergia‑ellátás, és nem „jelek továbbítása”, mint az elektronikus hírközlő hálózatok esetében.(30)
37. Ebből következik, hogy a jelen ügyben nem teljesülhet az ahhoz szükséges fenti két feltétel, hogy a 2002/58 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében előírt adattárolási követelmények alkalmazhatók legyenek. A kérdést előterjesztő bíróság feladata egyebekben annak ellenőrzése, hogy ezek a feltételek a jelen ügyben teljesülnek‑e.
38. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatának fenntartása mellett a 2002/58 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a mérő nem a fogyasztó tulajdonában van, és egy magánhálózathoz csatlakozik.
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről
39. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés arra irányul, hogy az általános adatvédelmi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének f) pontjával, 13. cikkével és 32. cikkének (2) bekezdésével, valamint a Charta 7. cikkével és 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével ellentétes‑e egy olyan osztrák rendelkezés (a jelen ügyben az IME‑WO rendelet 1. §‑ának (6) bekezdése és az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése), amely szerint a végfelhasználónak csak a leolvasási intervallum konfigurációját kell látnia, azt azonban nem, hogy a rendszer‑üzemeltető „indokolt egyedi esetet” észlelt‑e, és lehívta‑e a végfelhasználó adatait a meghatározott intervallum előtt.
40. Először is meg kell jegyezni, hogy mind az alperes, mind az osztrák kormány kiemelte a tárgyaláson, hogy az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése, amely arról rendelkezik, hogy a rendszer‑üzemeltetők indokolt egyedi esetekben hozzáférhetnek az okosmérők adataihoz, nem alkalmazható, ha a mérő „opt‑out” módra van beállítva.(31) Ez azért van, mert az energiafogyasztási értékeket nem rögzítik, így az ElWOG 84a. §‑ában említett esetben lehetetlen az értékek lehívása.
41. Ennek fényében folytatom az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés elemzését, és megvizsgálom, hogy az általános adatvédelmi rendelet rendelkezéseivel ellentétes‑e az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése.
42. Először is meg kell említeni, hogy a 2019/944 irányelv (91) preambulumbekezdésében foglaltak szerint „[e]zen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi a Chartában elismert elveket”. Továbbá „[e]lengedhetetlen, hogy a személyes adatok ezen irányelv alkalmazása céljából történő bármilyen kezelése [a GDPR‑nak] megfelelően történjen […]” (32).
43. A 2019/944 irányelv „Adatgazdálkodás” címet viselő 23. cikke előírja, hogy a tagállamoknak meg kell határozniuk azon szabályokat, amelyek értelmében a jogosult felek hozzáférhetnek a végfelhasználók adataihoz, és úgy kell megszervezniük az adatgazdálkodást, hogy az adatokhoz való hozzáférés és azok cseréje hatékony és biztonságos legyen, és ugyanakkor biztosítsa az adatok védelmét és biztonságát.
44. A GDPR‑nak a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésben értelmezni kért 5. cikke (1) bekezdése f) pontja, 13. cikke és 32. cikke (2) bekezdése tekintetében nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az 5. cikk (1) bekezdésének f) pontja és a 32. cikk (2) bekezdése releváns a jelen ügyben.
45. A GDPR 5. cikke (1) bekezdésének f) pontja ugyanis az integritás és a bizalmas jelleg elvét rögzíti, amelyek szerint az adatkezelőnek a kockázat mértékének megfelelő szintű adatbiztonságot garantáló intézkedéseket kell hoznia.(33) A GDPR 32. cikke az adatkezelőnek az adatkezelés biztonságával kapcsolatos kötelezettségeit határozza meg. Az említett cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a biztonság megfelelő szintjének meghatározásakor kifejezetten figyelembe kell venni „az adatkezelésből eredő olyan kockázatokat, amelyek különösen a […] személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítéséből, elvesztéséből, megváltoztatásából, jogosulatlan nyilvánosságra hozatalából vagy az azokhoz való jogosulatlan hozzáférésből erednek.”(34)
46. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés az üzemeltető azon kötelezettségére vonatkozik, hogy tájékoztassa a felhasználót arról, ha „indokolt egyedi esetben” lehívja az adatokat. Mivel véleményem szerint az általános adatvédelmi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének f) pontja és 32. cikkének (2) bekezdése a jelen ügyben nem releváns, elemzésemben a 13. cikkre fogok összpontosítani.
47. A fenti cikk tehát felsorolja azokat az információkat, amelyeket az adatkezelőnek (a jelen esetben az üzemeltetőnek) „az adatok megszerzésének időpontjában” az érintett (a fogyasztó) rendelkezésére kell bocsátania. Ezen rendelkezésre bocsátandó információk közé tartozik a személyes adatok tervezett kezelésének célja, valamint az adatkezelés jogalapja is.(35) Mindazonáltal az általános adatvédelmi rendelet 13. cikkének (4) bekezdésével összhangban az említett tájékoztatási kötelezettség nem áll fenn, ha és amennyiben az érintett már rendelkezik az információkkal.
48. Ami az osztrák szabályozást illeti, az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése kifejezetten előírja azt a célt, amelynek érdekében a rendszer‑üzemeltetők „indokolt egyedi” esetekben hozzáférhetnek ezekhez az adatokhoz az okosmérőn keresztül. A cél az, hogy abban az esetben alkalmazzák, ha ez elengedhetetlen a biztonságos és hatékony hálózati működés fenntartása érdekében. Emellett úgy rendelkezik, hogy „[a] vonatkozó adatokat késedelem nélkül törölni kell, amint azokra már nincs szükség a cél eléréséhez. […] A végfelhasználót haladéktalanul tájékoztatni kell, ha a negyedórás értékeket a hozzájárulása nélkül olvassák le.”
49. Amint azt az alperes észrevételeiben bemutatta, az ElWOG 84a. §‑a (1) bekezdésének rendelkezései szerepelnek a Netz Niederösterreich GmbH hálózatához való hozzáférésre vonatkozó általános szerződési feltételekben,(36) amelyekről az feltételezhető, hogy szerepelnek a felhasználóval az okosmérő telepítésekor vagy azt megelőzően kötött szerződésben.
50. Véleményem szerint az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése megerősíti a 2019/944 irányelv 23. cikkében előírt azon kötelezettséget, hogy az adatgazdálkodást úgy kell megszervezni, hogy az azokhoz való hozzáférés és azok cseréje hatékony és biztonságos legyen.
51. A 84a. § ugyanis kifejezetten meghatározza a hozzáférés célját, és előírja, hogy az adatokat törölni kell, ha azok már nem szükségesek. Ebben az értelemben a 84a. § biztosítja az adatokhoz való hozzáférés és azok cseréjének biztonságát. Emellett biztosítja az adatok védelmét is, mivel előírja, hogy a felhasználót haladéktalanul tájékoztatni kell, ha nem adta hozzájárulását.
52. Ebből következik, hogy az osztrák szabályozás, a jelen esetben az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése, nem ellentétes a GDPR‑ral, feltéve, hogy a felhasználót tájékoztatják a 84. § (1) bekezdésében meghatározott konkrét célról. Ugyanezen megfontolások alapján úgy vélem, hogy az osztrák szabályozás nem ellentétes a Charta 7. cikkével és 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével.
53. Amint az a tárgyaláson is kiderült, tudatában vagyok annak, hogy a felhasználók aggodalmukat fejezhetik ki a személyes adatok hatékony védelmével kapcsolatban, különösen akkor, ha azok olyan eszközökön keresztül kerülnek továbbításra, mint az energetikai mérők. E tekintetben úgy vélem, hogy fontos lehet megemlíteni, hogy az uniós jogalkotó a közelmúltban megerősítette a fogyasztók személyes adatainak védelmét az (EU) 2023/2854 rendelet(37) elfogadásával, amely – bár csak 2025. szeptember 12‑től alkalmazható – tovább erősíti az „összekapcsolt termékek” felhasználói számára a fenti eszközök által generált adatokhoz való időbeni hozzáférés garanciáit.
54. Összegzésként úgy vélem, hogy a GDPR 13. cikkével, valamint a Charta 7. cikkével és 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a végfelhasználónak csak a leolvasási intervallum konfigurációját kell látnia, azt azonban nem, hogy a rendszer‑üzemeltető „indokolt egyedi esetet” (az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése) észlelt‑e, és lehívta‑e a végfelhasználó adatait a meghatározott intervallum előtt, feltéve, hogy a fogyasztót előzetesen tájékoztatták e célról.
IV. Végkövetkeztetés
55. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Landesgericht St. Pölten (St. Pölten‑i regionális bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:
az „elektronikus hírközlő hálózat” fogalma nem vonatkozik az olyan villamosenergia‑hálózatra, amelyen keresztül adatokat (fogyasztási adatokat, metaadatokat, személyi azonosító adatokat) továbbítanak a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló 2019. június 5‑i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv 20. cikkének b) és c) pontja, valamint 23. cikke (3) bekezdésének értelmében, amennyiben a villamosenergia‑hálózat nem állami, és az okosmérő nincs a felhasználó tulajdonában.
A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkét az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével, valamint 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy
azzal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a végfelhasználónak csak a leolvasási intervallum konfigurációját kell látnia, azt azonban nem, hogy a rendszer‑üzemeltető „indokolt egyedi esetet” (az ElWOG 84a. §‑ának (1) bekezdése) észlelt‑e, és lehívta‑e a végfelhasználó adatait a meghatározott intervallum előtt, feltéve hogy a fogyasztót előzetesen tájékoztatták ezen egyedi célról.
1 Eredeti nyelv: olasz.
2 A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 158., 125. o.; helyesbítés: HL 2021. L 373., 96. o.).
3 A 2009. november 25‑i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2009 L 337., 11. o.) módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL 2002. L 201., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.).
4 A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o.; HL 2018. L 127., 2. o.; HL 2021. L 74., 35. o.).
5 Bundesgesetz, mit dem die Organisation auf dem Gebiet der Elektrizitätswirtschaft neu geregelt wird (Elektrizitätswirtschafts- und -organisationsgesetz 2010 – ElWOG 2010). BGBl. I 110/2010. sz.
6 Verordnung des Bundesministers für Wirtschaft, Familie und Jugend, mit der die Einführung intelligenter Messgeräte festgelegt wird (Intelligente Messgeräte-Einführungsverordnung – IME-VO). BGBl. II 138/2012. sz.
7 Verordnung der E-Control, mit der die Anforderungen an intelligente Messgeräte bestimmt werden (Intelligente Messgeräte-AnforderungsVO 2011 – IMA-VO 2011). BGBl. II 339/2011. sz..; a továbbiakban: IMA‑WO rendelet)
8 HL 2014 L 96., 149. o.
9 A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 85/374/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1999. május 10‑i 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1999 L 141.; 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet 4. kötet 147. o.)
10 A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i tanácsi irányelv (HL 1985 L 210., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet 1. kötet 257. o.)
11 A 2019/944 irányelv 2. cikkének 23. pontjában foglalt meghatározás szerint az „okos mérési rendszer” „olyan elektronikus rendszer, amely képes a hálózatba táplált villamos energia mennyiségét vagy a fogyasztott villamosenergia-fogyasztást mérni, amely a hagyományos fogyasztásmérőnél több információt biztosít, és amely egy elektronikus kommunikációs forma alkalmazásával képes adatokat továbbítani és fogadni tájékoztatás, figyelemmel kísérés és ellenőrzés céljából”. Az okos mérési rendszer abban különbözik a „hagyományos fogyasztásmérőtől”, hogy az utóbbi az irányelv 2. cikke 22. pontjában foglalt meghatározás szerint „olyan analóg vagy elektronikus fogyasztásmérő, amely nem képes adatok továbbítására vagy fogadására”.
12 Lásd különösen a 2019/944 irányelv (10), (49), (52) és (54) preambulumbekezdését.
13 Lásd a 2019/944 irányelv (11) és (12) preambulumbekezdését.
14 Lásd a 2019/944 irányelv (52) preambulumbekezdését.
15 Lásd a 2019/944 irányelv (45) preambulumbekezdését.
16 A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelete (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016 L 119., 1. o.)
17 Lásd a 2019/944 irányelv (91) preambulumbekezdését.
18 Lásd: 2023. május 17-i BK és ZhP (Az alapeljárás részleges felfüggesztése) ítélet (C‑176/22, EU:C:2023:416, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 Lásd: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet (C333/07, EU:C:2008:764, 46. pont).
20 Lásd: 2024. június 25‑i Ilva és társai ítélet (C‑626/22, EU:C:2024:542, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 PWC Austria az E-Control elektromos energia szabályozó hatóságának, Studie zur Analyse der Kosten Nutzen einer österreichweiten Einführung von Smart Metering, 2010. június, elérhető a következő weboldalon: https://www.e-control.at/documents/1785851/1811528/pwc-austria-smart-metering-e-control-06-2010.pdf/b68eb019-b6bf-444d-b4fb-95f3d05727ca?t=1413906565472b68eb019-b6bf-444d-b4fb-95f3d05727ca
22 Az elektronikus hírközlési hálózat fogalmát az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló, 2018. december 11‑i 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) (HL 2018. L 321., 36. o.; helyesbítések: HL 2019. L 334., 164. o.; HL 2020. L 191., 7. o.) 2. cikkének 1. pontja határozza meg.
23 Kiemelés tőlem. Egyébként, amint azt a Bíróság a 2019. október 1‑jei Planet49 ítéletében (C‑673/17, EU:C:2019:80) megállapította, az 5. cikk (3) bekezdésében előírt védelem minden olyan adatra vonatkozik, amelyet e végberendezésen tárolnak, függetlenül attól, hogy személyes adatokról van‑e szó, vagy sem (68–70. pont).
24 A távközlési végberendezések piacán folyó versenyről szóló, 2008. június 20‑i 2008/63/EK bizottsági irányelv (HL 2008. L 162., 20. o.).
25 Kiemelés tőlem.
26 Az interoperabilitási követelményekről, valamint a mérési és fogyasztási adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó megkülönböztetésmentes és átlátható eljárásokról szóló, 2023. június 6‑i (EU) 2023/1162 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2023. L 154., 10. o.).
27 Lásd a 2023/1162 végrehajtási rendelet (16) preambulumbekezdését.
28 A 2018/1972 irányelv 2. cikkének 8. pontja szerint a „nyilvános elektronikus hírközlő hálózat” „olyan elektronikus hírközlő hálózat, amelyet teljes egészében vagy nagyrészt a hálózati végpontok közötti információ‑átvitelt támogató nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására használnak”.
29 Lásd a 2018/1972 irányelv 2. cikkének 1. pontját.
30 A teljesség kedvéért az ügy irataiból az tűnik ki, hogy a fogyasztási értékek továbbítása a három különböző konfiguráció egyikén keresztül történhet: „standard”, „opt-in” vagy „opt-out” konfiguráció. A „standard” konfiguráció a napi fogyasztási értékek továbbítását jelenti. Az „opt-in” konfiguráció a napi fogyasztási értékek mellett a negyedórás fogyasztási értékek továbbítását is magában foglalja. Az „opt-out” konfiguráció ezzel szemben eltér a másik két konfigurációtól, mivel az ezzel a konfigurációval beállított mérő csak az éves fogyasztást tárolja és továbbítja. Az „opt-out” konfiguráció aktiválása esetén a mérő nem okosmérőként méri tovább az áramfogyasztást, hanem digitális mérőként működik.
31 Lásd még a 2019/944 irányelv 23. cikkének (3) bekezdését.
32 Lásd: 2023. december 21‑i Krankenversicherung Nordrhein ítélet (C‑667/21, EU:C:2023:1022, 68. pont).
33 Lásd: 2024. január 25‑i MediaMarktSaturn ítélet (C‑687/21, EU:C:2024:72, 37. pont).
34 Lásd még: 2024. július 11‑i Meta Platforms Ireland (Képviseleti kereset) ítélet (C‑757/22, EU:C:2024:598, 54. pont).
35 Amint azt a Netz Niederösterreich GmbH a Bíróság előtti észrevételeiben is említette, a Netz Niederösterreich GmbH hálózatához való hozzáférésre vonatkozó általános szerződési feltételek [Allgemeine Bedingungen für den Zugang zum Verteilernetz der Netz Niederösterreich GmbH] XIV. pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „a hálózat biztonságos és hatékony működésének biztosítása érdekében indokolt egyedi esetekben az értékek negyedóránként is rögzíthetők a hálózati felhasználó hozzájárulása nélkül, amely esetben a felhasználót erről haladéktalanul tájékoztatni kell. Ezenkívül a negyedóránkénti értékek a BMWFW [Bundesministerium für Wissenschaft, Forschung und Wirtschaft] vagy a szabályozó hatóság utasítására az EIWOG 2010 84a. §‑ának (1) bekezdésében meghatározott célokból is rögzíthetők, feltéve, hogy azokat a leolvasás után azonnal összesítik, majd anonimizálják” (szabad fordítás). A Netz Niederösterreich GmbH arra is hivatkozik, hogy a fogyasztóval kötött szerződés megfelel az említett általános feltételeknek, amelyeket az E-Control elektromos energia szabályozó hatóság engedélyezett 2014. június 18‑án.
36 A méltányos adathozzáférésre és ‑felhasználásra vonatkozó harmonizált szabályokról, valamint az (EU) 2017/2394 rendelet és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról szóló, 2023. december 13‑i (EU) 2023/2854 európai parlamenti és tanácsi rendelet (adatrendelet) (HL L 2023/2854; helyesbítés: HL L 2024/90790).
37 Lásd a 2023/2854 rendelet 2. cikkének 5. pontját az „összekapcsolt termék” fogalmának meghatározásához.