A jogkérdésről

13

Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik. A felperes vitatja a fellebbezési tanácsnak az érintett vásárlóközönségre, a szolgáltatások összehasonlítására, a megjelölések összehasonlítására és az összetéveszthetőség fennállására vonatkozó megállapításait.

Az érintett vásárlóközönségről

18

Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az érintett árukategória átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő. Azt is számításba kell venni, hogy az átlagos fogyasztó figyelme a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változó lehet (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19

A jelen ügyben, mivel a korábbi védjegy az Uniót megjelölő nemzetközi védjegy, a fellebbezési tanács az összetéveszthetőség elemzését az Unió angol nyelvű vásárlóközönsége általi észlelésére összpontosította. Úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség mind „átlagos fogyasztókból”, mind pedig hivatásos szakemberekből áll, és hogy a nagyközönség általában átlagos szintű figyelmet tanúsít, míg a szakmai közönség magas szintű figyelmet tanúsíthat.

20

A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség „vegyes” jellegű, amely mind a nagyközönségből, mind pedig a szakemberekből áll, és nem határozta meg az egyes szolgáltatások érintett közönségét, csupán néhány példa bemutatására szorítkozott. Különösen a bejelentett védjegy alá tartozó szolgáltatásokat illetően a felperes azt állítja, hogy az alábbiakkal kapcsolatos szolgáltatások kizárólag a szakmai közönséget célozzák: „raklapozott áru átpakolása, beleértve a multimédiás termékeket is; csoportosítási szolgáltatás raklapozott vagy nem raklapozott áruk tekintetében, a kifejezetten erre a célra szánt vagy átfogó szolgáltatások keretén belül; szállítási szolgáltatások speciális méretű áru tekintetében, nem ömlesztve (pl. gép vagy felszerelés)”, míg „a biztonságos szállítással, a speciális érkeztetési helyekre történő expressz‑szállítási szolgáltatással, áruvisszaküldés esetén a visszaküldés megszervezésével és a szállítás területén a logisztikai tanácsadással” kapcsolatos szolgáltatások a nagyközönséget és a szakembereket egyaránt érintik.

21

A korábbi védjegy alá tartozó szolgáltatásokat tekintetében, „a vasúti kocsikból, repülőgépekből, hajókból és tehergépjárművekből történő árukirakodással; a vontatással; a gépjárművek kölcsönzésével; az adathordozók és az elektronikusan tárolt dokumentumok tárolásával; az ipari és kikötői logisztikával, a forgalomszabályozással, az áruk kezelésével és az áruszállítási jutalékkal; a járművek, hajók és repülőgépek bérbeadásával; a szerelősorok ellátásával és a repülőgépgyártáshoz tartozó elemek kezelésével” kapcsolatos szolgáltatások kizárólag a szakmai közönséget célozzák, míg „a szállítással; az áruk csomagolásával, raktározásával és tárolásával; a szállítására és az áruk csomagolására, illetve tárolására vonatkozó információkkal; a szállítmányozási szolgáltatásokkal; az áruk közúti és vasúti fuvarozásával; a vontatással; a járművek bérbeadásával” kapcsolatos szolgáltatások mind a szakembereket, mind pedig a nagyközönséget érintik.

22

Az EUIPO arra hivatkozik, hogy a felperes érvelése hatástalan, mivel a fellebbezési tanács mind a nagyközönségnek szánt szolgáltatások, mind a magas szintű figyelmet tanúsító szakmai közönség számára nyújtott szolgáltatások tekintetében megállapította az összetéveszthetőség fennállását. A beavatkozó fél szintén támogatja e megközelítést.

23

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az, hogy az átlagfogyasztó a szóban forgó áruk és szolgáltatások tekintetében miként észleli a védjegyet, meghatározó szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelése során (lásd: 2007. április 26‑i Alcon kontra OHIM ítélet, C‑412/05 P, EU:C:2007:252, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Hasonlóképpen, a fenti 18. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az érintett vásárlóközönség figyelmének szintje a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások függvényében változhat. E figyelmi szint többek között a megjelölések észlelését befolyásolja.

25

Ebből következik, hogy az érintett vásárlóközönség és a figyelem szintjének meghatározása valamennyi szolgáltatás vagy szolgáltatáskategória tekintetében, az összetéveszthetőség értékelése során kiemelkedő jelentőséggel bír.

26

Márpedig, amint azt a felperes állítja, a jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó szolgáltatások a nagyközönséget és a szakembereket célozzák, és a nagyközönség részére nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó példák bemutatására szorítkozott, vagyis a „speciális érkeztetési helyekre történő expressz‑szállítási szolgáltatásokra” vagy „áruvisszaküldés esetén a visszaküldés megszervezésére”. Ezzel a fellebbezési tanács a szóban forgó szolgáltatások érintett vásárlóközönségét átfogóan határozta meg. Azt azonban nem határozta meg, hogy melyek azok a szolgáltatások, amelyek kizárólag a magas szintű figyelmet tanúsító szakembereket célozzák, illetve, hogy melyek azok a szolgáltatások, amelyeket a szakembereknek és a nagyközönségnek egyaránt szánnak, mivel ez utóbbiak átlagos szintű figyelmet tanúsítanak.

27

Kétségtelen, hogy amennyiben – amint azt az EUIPO állítja – a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 56. és 57. pontjában úgy ítéli meg, hogy az összetéveszthetőség fennáll mind a szakembereket és a nagyközönséget, mind pedig a kizárólag szakembereket célzó szolgáltatások tekintetében, pergazdaságossági okokból lehetősége van arra, hogy ne azonosítsa az átlagfogyasztót minden egyes szóban forgó szolgáltatásra vonatkozóan.

28

Mindazonáltal ez a megközelítés csak abban az esetben egyeztethető össze a fenti 18. és 23. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következő elvekkel, ha a fellebbezési tanács azon következtetése, miszerint az összetéveszthetőség fennáll mind az átlagos szintű figyelmet tanúsító nagyközönségből, mind pedig a magas szintű figyelmet tanúsító szakemberekből álló közönség, valamint a kizárólag szakmai közönséget célzó szolgáltatások tekintetében, nem szenved semmiféle hibában.

29

Ezzel szemben abban az esetben, ha a fellebbezési tanácsnak a fenti 28. pontban említett következtetése téves, vagyis az összetéveszthetőség csak az egyik érintett közönség tekintetében áll fenn, a felperes jelen kifogásának helyt kell adni, és ennek alapján a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni. A jelen kifogás relevanciája tehát a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 56. és 57. pontjában kifejtett következtetésének megalapozottságától függ, amelynek vizsgálatára a továbbiakban kerül sor.

A szolgáltatások összehasonlításáról

30

A jelen esetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25–32. pontjában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó szolgáltatások azonosak. A felperes vitatja ezen állításokat. Mindazonáltal ebben a szakaszban, pergazdaságossági okokból ki lehet indulni abból a felvetésből, hogy az ütköző védjegyek alá tartozó szolgáltatások azonosak. Az összetéveszthetőség fennállásának értékelése keretében kell megvizsgálni, hogy ezen előfeltevésből kiindulva a fellebbezési tanácsnak ezen összetéveszhetőség fennállására vonatkozó következtetése érvényes‑e (lásd az alábbi 65–70. pontot).

Az összetéveszthetőség fennállásáról

63

A jelen ügyben a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó szolgáltatások azonosak, és hogy a szóban forgó megjelölések – még ha különbözőek is – vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból kismértékű hasonlóságot mutatnak, mivel közös bennük az „idea” elem. Arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennáll mind a nagyközönséget, mind pedig a szakmai közönséget célzó szolgáltatások tekintetében, mivel a szakmai közönségnek a nagyközönséghez hasonlóan csak ritkán volt lehetősége arra, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsa, így az emlékezetében az e védjegyekről őrzött tökéletlen képre kell hagyatkoznia.

64

A korábbi védjegy megkülönböztető képességét illetően a fellebbezési tanács az összetéveszthetőség átfogó értékelése során azt átlagosnak ítélte meg, és nem vizsgálta meg a beavatkozónak a piacon történő intenzív használat révén szerzett megkülönböztető képességre vonatkozó érveit. A fellebbezési tanács ugyanis úgy ítélte meg, hogy a közepes megkülönböztető képesség elegendő a jelen ügyben az összetéveszthetőség fennállásának megállapításához.

65

A jelen ügyben szóban forgó megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból kismértékű hasonlóságot mutatnak (lásd a fenti 49., 56. és 61. pontot). Az összetéveszthetőség értékelése során figyelembe veendő tényezők között szerepel többek között annak a figyelemnek a szintje, amelyet az érintett vásárlóközönség a szóban forgó szolgáltatások vonatkozásában tanúsít. Márpedig a jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a szolgáltatások egy része kizárólag azt a szakmai közönséget célozza, amely magas szintű figyelmet tanúsít, és amely időt szán az ütköző védjegyek tanulmányozására.

66

Még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó szolgáltatások azonosak – ahogyan azt a fellebbezési tanács is megállapította (lásd a fenti 30. pontot) –, és figyelembe vesszük a korábbi védjegy átlagos megkülönböztető képességét (lásd a fenti 64. pontot), a fellebbezési tanácsnak ki kellett volna zárnia az összetéveszthetőség fennállását, legalábbis a kizárólag magas szintű figyelmet tanúsító szakmai közönséget célzó szolgáltatások tekintetében. A szóban forgó szolgáltatások kiválasztása során tanúsított magas szintű figyelem miatt, valamint a szóban forgó megjelölések kismértékű hasonlóságára tekintettel – amely többek között annak tudható be, hogy a struktúráik oly módon különböznek, hogy nem kerülhetik el a különösen figyelmes és tájékozott közönség figyelmét – ugyanis nem állhat fenn összetéveszthetőség e szolgáltatások kereskedelmi származását illetően.

67

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 57. pontjában állítottakkal ellentétben – az a körülmény, hogy a szakembereknek ritkán van arra lehetőségük, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsák, és így az emlékezetükben az e védjegyekről őrzött tökéletlen képre kell hagyatkozniuk, nem vezethet ahhoz a következtetéshez, amely szerint a szóban forgó védjegyek imázsát a jelen ügyben nagy részben a közös „idea” elem határozza meg.

68

Ugyanis, bár az „idea” elem a bejelentett védjegy egyik domináns eleme és a korábbi védjegy megkülönböztető eleme is, a szakértők nem tekintik az egyetlen olyan elemnek, amely a szóban forgó védjegyek azonosítását teszi lehetővé.

69

Következésképpen a jelen jogalapnak helyt kell adni a bejelentett védjegy alá tartozó olyan szolgáltatások vonatkozásában, amelyek kizárólag a szakmai közönséget célozzák.

70

Márpedig, mivel a jelen ügyben a fellebbezési tanács nem azonosította teljeskörűen, hogy mely szolgáltatások célozzák kizárólag a magas szintű figyelmet tanúsító szakembereket, illetve mely szolgáltatások célozzák mind a szakembereket, mind pedig az átlagos szintű figyelmet tanúsító nagyközönséget (lásd a fenti 26. pontot), a jelen jogalapnak teljes egészében helyt kell adni és a megtámadott határozatot teljes egészében hatályon kívül kell helyezni.

1)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának a 2018. szeptember 21‑én hozott határozatát (R 2062/2017‑4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)

Az EUIPO és az Idea Groupe viseli saját költségeit, valamint a The Logistical Approach BV részéről felmerült költségeket fele–fele arányban.